1)

Akként kell-e értelmezni a 2013/34/EU irányelv (1) 2. cikkét, hogy annak hatálya a magánszemély adózókra nem terjed ki, csak az irányelv I. és II. mellékletében felsorolt gazdasági társaságokra, illetőleg egyéb vállalkozási formákra?

2)

Amennyiben a válasz igen, az azt jelenti-e, hogy ez esetben a 2013/34/EU irányelv kötelezettséget előíró rendelkezései nem alkalmazhatók a magánszemélyekre, vagyis a hatálya alá tartozó vállalkozásoknak címzett kötelezettségek a magánszemély adózón nem kérhetők számon, és terhükre nem értékelhetők az őket terhelő adókötelezettségek vizsgálata során?

3)

Amennyiben az előző kérdésre adott válasz igen, úgy megfelel-e a 2013/34/EU irányelv 4., 30. és 33. cikkeiben előírt számviteli alapelveknek és a közzétételi kötelezettség céljának és funkciójának, továbbá az Európai Unió Alapjogi Charta 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való jognak, valamint a jogbiztonság és az arányosság alapelvének a tagállami adóhatóság azon eljárása, hogy kizárólag azon ok miatt állapít meg a számviteli törvény rendelkezései alapján a magánszemély adózó terhére adókülönbözetet, mert az adózó nem tudja egy tőle független gazdasági társaság számviteli iratainak az összességét az adóhatóság rendelkezésére bocsátani annak igazolására, hogy a munkaköréből kifolyólag az utasításra vagy megbízás alapján kezelt készpénzt a gazdasági társaság mint munkáltató érdekében használta fel, ebből következően olyan dokumentumok hiányát értékeli a magánszemély adózó terhére, amelyekkel annak nem kell rendelkeznie, illetőleg amelyekkel objektív akadályok miatt nem is rendelkezhet, ugyanakkor az éves pénzügyi kimutatások a vállalkozások részére előírt közzétételi kötelezettség miatt nyilvánosan elérhetőek.

4)

Értelmezhetők-e a 2013/34/EU irányelv rendelkezései – különösen annak preambulumbekezdései, valamint a 4., 6., 30. és 33. cikke – akként, hogy az e cikkekben foglalt kötelezettségek teljesítése törvényi vélelmet keletkeztet arra, hogy az éves pénzügyi kimutatásokban foglaltak megfelelnek a számviteli alapelveknek, így különösen a valódiság elvének és a bizonylati elvnek?

5)

Megfelel-e a 2013/34/EU irányelv 4., 6., 30. és 33. cikkének, valamint a Charta 47. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak és a jogbiztonság alapelvének az az eljárás, amelyben az adóhatóság a 2013/34/EU irányelv rendelkezéseinek betartásához fűződő törvényi vélelem megdöntése és a bevallás tartalmának vizsgálata nélkül nem fogadja el bizonyítékként a társaság közzétett éves pénzügyi kimutatásait az abban foglaltak tekintetében arra hivatkozással, hogy azok önmagukban nem elégségesek az abban foglaltak hitelt érdemlő igazolására, vagyis hogy a felvett pénzösszegeket az adózó a gazdasági társaság részére visszafizette, hanem a társaság teljes számviteli iratanyaga szükséges ehhez?