–

BU képviseletében J. Leuschner Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és A. Hoesch, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Kissné Berta R., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Erlbacher és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) 11. cikke (1) bekezdésének, 23. cikke (1) bekezdésének, 45. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 46. cikke (1)–(3) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a BU menedékkérő és a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, Németország; a továbbiakban: BAMF) által képviselt Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) között az alapeljárás felperese nemzetközi védelem iránti kérelmének elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek keretében a felperes képviselője ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amellyel a felperes teljes hatósági aktájának PDF‑ (Portable Document Format) formátumú, folyamatos oldalszámozással ellátott egyetlen fájlként való közlését kérte.

3

A 2013/32 irányelv (25) és (50) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

4

Ezen irányelvnek „Az eljáró hatóság határozatával szemben támasztott követelmények” című 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a nemzetközi védelem iránti kérelmek ügyében hozott határozatok írásba foglalását”.

5

Az említett irányelvnek „A jogi segítségnyújtás és képviselet hiánya” című 23. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az a nemzeti jogszabályok alapján a kérelmezőt segítő vagy képviselő – a nemzeti jog szerint jogosultsággal vagy engedéllyel rendelkező jogi vagy egyéb tanácsadó hozzáférhessen a kérelmező iratanyagában levő – a hozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló – információkhoz”.

6

Ugyanezen irányelv „Eljárási szabályok” címet viselő 45. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság egy harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nemzetközi védelme visszavonását veszi fontolóra a [harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosult személyek egységes jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i] 2011/95/EU [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2011. L 337., 9. o.] 14. vagy 19. cikkével összhangban, a tagállamok az alábbi garanciákat biztosítják az érintett személy számára:

[…]”

7

A 2013/32 irányelvnek „A hatékony jogorvoslathoz való jog” című 46. cikke (1) és (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják a kérelmezők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben:

[…]

(3)   Az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a [2011/95] irányelv szerinti vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti fellebbezési [helyesen: jogorvoslati] eljárásokban.

[…]”

8

Az 1992. június 26‑i Asylgesetz (menedékjogról szóló törvény) (BGBl. 1992 I, 1126. o.) az alapjogvita tekintetében alkalmazandó, 2008. szeptember 2‑án közzétett változatának (BGBl 2008 I, 1798. o.) „A szövetségi hivatal menedékjog iránti kérelmekre vonatkozó határozata” című 31. §‑a (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A hivatal írásba foglalja határozatát. A határozatot írásbeli indokolással kell ellátni. A megtámadható határozatokat haladéktalanul kézbesíteni kell az érintetteknek. […]”

9

Az 1960. január 21‑i Verwaltungsgerichtsordnung (közigazgatási bírósági rendtartás) (BGBl. 1960 I, 17. o.) alapügy tekintetében alkalmazandó változatának 99. §‑a (1) bekezdésében így rendelkezik:

„A hatóságok kötelesek bemutatni az okiratokat vagy aktákat, továbbítani az elektronikus iratokat és tájékoztatást adni. Ha ezen okiratok, akták, elektronikus iratok vagy e tájékoztatás tartalmának ismertetése hátrányosan érintheti a szövetségi államot vagy valamely tartományt, vagy ha a tényeket törvény erejénél vagy természetüknél fogva titokban kell tartani, akkor az illetékes legfelsőbb hatóság megtagadhatja az okiratok vagy akták bemutatását, az elektronikus iratok továbbítását vagy a tájékoztatás megadását”.

10

Az alapeljárás felperese nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a BAMF 2019. december 18‑i határozatával (a továbbiakban: 2019. december 18‑i határozat) elutasított. E határozat különösen a BAMF egyik, a BU állampolgársága szerinti ország sajátos kérdéseivel foglalkozó alkalmazottjának véleményén alapul. E vélemény tartalmát a tényállás említett határozatban szereplő ismertetése idézet formájában vette át.

11

A BAMF közigazgatási gyakorlatának megfelelően az alapeljárás felperesének nemzetközi védelem iránti kérelméről határozó alkalmazott saját kezű aláírásával látta el a 2019. december 18‑i határozatot, digitalizálta e határozatot, és az érintett elektronikus hatósági aktájában tárolta az említett határozat digitalizálásából származó dokumentumot. Az alapeljárás felperese e dokumentumot kinyomtatott formában kapta meg. E határozat eredeti példányát a digitalizálását követően ugyanakkor megsemmisítették.

12

Az alapeljárás felperese keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a 2019. december 18‑i határozattal szemben.

13

Az alapeljárás során a BAMF az alapeljárás felperesének elektronikus aktáját csatolva válaszolt, amelyet kiegészített az említett véleménnyel több, PDF‑formátumú dokumentummal, valamint XML‑formátumú (Extensible Markup Language) strukturális adatok összességével, amelyek megfelelő szoftver használatát teszik szükségessé ahhoz, hogy az akta abban az eredeti struktúrában jelenjen meg, mint a BAMF számára. A Bíróság rendelkezésére álló aktából kitűnik, hogy az érintett nemzeti bíróságok rendelkeznek ilyen szoftverrel, és az nyilvánosan hozzáférhető, és más személyek, köztük a kérelmezők képviselői is ingyenesen letölthetik azt az interneten. Ugyanakkor az érintett akta még e szoftver használata esetén sem tartalmaz folyamatos oldalszámozást.

14

Az alapeljárás felperesének képviselője azt kérte, hogy a BAMF a felperes teljes hatósági aktáját PDF‑formátumú, folyamatos oldalszámozást tartalmazó egyetlen fájl formájában közölje vele. E kérelem elutasítását követően az alapeljárás felperesének képviselője erre vonatkozóan ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bírósághoz.

15

A BAMF e tekintetben arra hivatkozott, hogy az aktát nem feltétlenül ugyanolyan formátumban kell megküldeni az érintett személyeknek, mint amelyben az e hatóság előtt megjelenik. A BAMF azt állítja, hogy az akták tartalmának az uniós jog alapján történő rendelkezésre bocsátása történhet úgy is, hogy a kérelmező számára betekintés céljából hozzáférést biztosítanak. Egyébiránt észszerű annak megkövetelése, hogy a kérelmező képviselője töltse le az ingyenesen rendelkezésre álló szoftvert. Ezenkívül a folyamatos oldalszámozás csökkenti az akták strukturált digitális cseréjének hatékonyságát.

16

Egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás felperese képviselőjének kérelme megalapozott, mivel az alapeljárás felperesének elektronikus aktája a közigazgatási bírósági rendtartás 99. §‑ának (1) bekezdése alapján nem hozzáférhető, és azt nem is mutatták be teljes egészében.

17

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az aktáknak a hatóságok általi helyes megőrzése alapvető fontosságú a büntetőeljárás átláthatóságának és ellenőrzése lehetőségének a biztosításához annak érdekében, hogy teljesüljön a demokratikus jogállam elszámolási kötelezettsége. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint e kötelezettség magában foglalja, hogy a közigazgatási eljárást alkotó valamennyi lényeges esemény objektív okirati nyomát megőrizzék, többek között azért, hogy lehetővé tegyék a végrehajtó hatalom közigazgatási bíróság általi felülvizsgálatát. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a jogalkotó abból az elvből indult ki, hogy a hatóság tiszteletben tartja a törvényt, következésképpen nem biztosított lehetőséget e bíróság számára arra, hogy kötelezze a hatóságot a hatósági akták bemutatására. Az érintett közigazgatási szervnek ezért a jogállamiság és a tisztességes eljárás elvei alapján haladéktalanul teljesítenie kell azt a kötelezettséget, hogy ezeket az aktákat teljes egészükben – amint azok e hatóság rendelkezésére állnak – az eljárásban részt vevő valamennyi féllel közölje. Kizárólag ilyen esetben teljesülnek a 2013/32 irányelv 23. cikkében foglalt követelmények.

18

Márpedig a BAMF által kezelt elektronikus hatósági akták kinyomtatott része, amelyet közöltek a kérdést előterjesztő bírósággal, nem foglalja magában ezen akta teljes tartalmát. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy az aktához való hozzáférés keretében az olyan metaadatokat is közöljék, mint amilyenek az aktába való betekintésre, a dokumentumok beillesztésére és törlésére, az akta történetére, a kérelmezőt vagy családtagjait érintő más eljárásokkal való kapcsolatra vonatkozó adatok, amelyek sem a bíróság, sem a kérelmező képviselője számára nem hozzáférhetők.

19

A kérdést előterjesztő bíróság végeredményben úgy véli, hogy a kérelmező képviselőjének és az illetékes bíróságnak online hozzáférést kell biztosítani az érdekelt teljes hatósági aktájához, amint az a hatóságnál megtalálható. Kizárólag ez a feltétele annak, hogy tiszteletben tartsák a 2013/32 irányelv 23. cikkében foglalt azon követelményt, amely szerint a menedékkérő képviselőjének hozzá kell férnie a „a kérelmező iratanyagában levő információkhoz”, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog elvét.

20

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy nem az érintett hatósági aktusok eredeti példányait közlik. A BAMF közigazgatási gyakorlata szerint ugyanis ezen eredeti példányokat, amelyeken az érintett határozat kibocsátójának aláírása szerepel, először digitalizálni kell, majd meg kell semmisíteni, így végső soron csak azok elektronikus másolata marad fenn.

21

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt azon követelmény, amely szerint a menedékjog iránti kérelemre vonatkozó határozatot írásban kell közölni, főszabály szerint feltételezi e határozat kibocsátójának saját kezű aláírását. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az ilyen értelmezés megfelel az „írásos forma” Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) 126. §‑ben szereplő fogalmának, valamint hogy a 2020. május 28‑iAsociación de fabricantes de morcilla de Burgos kontra Bizottság ítéletben (C‑309/19 P, EU:C:2020:401) a Bíróság is megállapította, hogy a beszkennelt aláírás nem minősül eredeti aláírásnak. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül megjegyzi, hogy a BAMF nem alkalmazta az elektronikus aláírást, amely lehetővé tenné az aláírás követelményének való megfelelést, amint azt a belső piacon belüli elektronikus ügyletek elektronikus azonosításáról és a bizalmi szolgáltatásokról és az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23‑i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 257., 73. o.) 25. cikke is tanúsítja.

22

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli tehát, hogy olyan esetben, amikor a menedékjog iránti kérelemre vonatkozó határozat eredetije megsemmisült, és csak e határozat egy digitális példánya maradt fenn, ezen utóbbi nem rendelkezik a 2013/32 irányelv által előírt írásbeli jelleggel. Konkrétan, ha egy példány jogilag az érintett hatósági aktus eredeti példánya másolatának látszatát kelti is, annak integritása nem bizonyos.

23

Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben valamely hatósági aktus eredeti példányát megsemmisítették, az a tény, hogy ezen aktusnak csak másolata maradt fenn, annak megsemmisítéséhez vezethet‑e, és e bíróságnak a jelen esetben nem kell‑e elutasítania az alapeljárás felperese képviselőjének arra irányuló kérelmét, hogy az érintett teljes hatósági aktájához hozzáférjen és az alapeljárásban köteleznie a BAMF‑et új írásbeli határozat meghozatalára.

24

E körülmények között határozott úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó döntésért felelős nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy az ügy sajátos jellemzőit tekintve az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróság elé terjesztett kérdések relevánsak‑e, amelyek relevanciáját egyébként e tekintetben vélelmezni kell. Ennélfogva, amikor az előterjesztett kérdések az uniós jog valamely szabályának értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelmet elbírálni, kivéve, ha a kért értelmezés nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson (2021. április 22‑iProfi Credit Slovakia ítélet, C‑485/19, EU:C:2021:313, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Először is, írásbeli észrevételeiben a német kormány kétségeit fejezi ki az első és a második kérdés relevanciájával kapcsolatban, amennyiben azok az iratbetekintési jog terjedelmére vonatkoznak. E kétségek azon a megfontoláson alapulnak, amely szerint metaadatokhoz való, az alapeljárásban szóban forgó hozzáférés nem szükséges a kérdést előterjesztő bíróság számára ahhoz, hogy határozzon az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyát képező, nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozat megalapozottságáról.

27

Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e kérelmet nem azért terjesztette a Bíróság elé, hogy az határozzon ezen elutasító határozat jogszerűségéről, hanem azért, hogy döntsön az alapeljárás felperesének a teljes hatósági aktának PDF‑formátumú, egyetlen, oldalszámozást tartalmazó fájl formájában történő bemutatására irányuló kérelméről. A kérdést előterjesztő bíróság számára tehát releváns az a kérdés, hogy az ilyen akta teljesnek tekinthető‑e még akkor is, ha nem tartalmazza azokat a metaadatokat, amelyek a hatóság rendelkezésére állnak, amikor felhasználja ezt az aktát.

28

Másodszor, az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben az első és a második kérdés relevanciája tárgyában is kételyeit fejezi ki. Ekként rámutat arra, hogy nem érti a tisztességes eljáráshoz való jog elve és az alapeljárás tényállása vagy tárgya közötti kapcsolatot. Egyébiránt, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a kérelmező képviselőjének nem állt módjában letölteni a szoftvert annak érdekében, hogy betekintsen ügyfele aktájába és így őt képviselje, a kérdést előterjesztő bíróság kételkedik abban, hogy az a kérdés, hogy az uniós joggal ellentétes‑e az a nemzeti gyakorlat, amely szerint a nemzetközi védelmet kérelmező képviselőjének le kell töltenie egy szoftvert az érintett aktájába való betekintés céljából, szükséges lenne az alapjogvita érdemi elbírálásához.

29

Egyrészt, ami a kérdést előterjesztő bíróságnak a tisztességes eljáráshoz való jog elvére vonatkozó megfontolásait illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, hogy e bíróság úgy véli, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdésében kimondott ezen elv megköveteli a kérelmező teljes aktájához való hozzáférést, ahogy ezen akta a hatóságok birtokában van. Márpedig az említett bíróság pontosan arra keresi a választ, hogy az alapeljárás felperesének aktájában szereplő információknak az előtte folyamatban lévő jogvita tárgyát képező továbbítási módja alapján megállapítható‑e, hogy biztosított e teljes aktához való hozzáférés. E megfontolások jelen ügyben fennálló relevanciájához tehát nem fér kétség.

30

Másrészt, ami az első és a második kérdés Bizottság általi értelmezését illeti, amely szerint e kérdések többek között annak meghatározására irányulnak, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az a nemzeti gyakorlat, amely szerint a nemzetközi védelmet kérelmező személy képviselőjének le kell töltenie egy szoftvert a kérelmező irataiba való betekintés céljából, meg kell állapítani, hogy az említett kérdések nem arra vonatkoznak, hogy a kérelmező képviselőjének ténylegesen nincs lehetősége arra, hogy a kérelmező aktájához hozzáférjen, hanem az ezen aktához való teljes körű, olyan módon történő iratbetekintésre, amely lehetővé teszi annak az érintett hatóság általival azonos megértését. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis úgy véli, hogy a BAMF által a jelen ügyben alkalmazott megoldás, amely többek között azt követeli meg, hogy a kérelmező képviselője ingyenesen letöltsön egy szoftvert, nem teszi lehetővé az ilyen követelmények teljesítését.

31

Ennélfogva az első és a második kérdés elfogadható.

32

Harmadszor ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a harmadik és negyedik kérdést illetően hangsúlyozandó, hogy mivel az alapeljárás felperese által vitatott határozat az ez utóbbi által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozat, úgy tűnik, hogy az alapeljárás kimenetele önmagában nem követeli meg a 2013/32 irányelv 45. cikke (1) bekezdése a) pontjának e kérdések által érintett értelmezését. E rendelkezés ugyanis azokra az esetekre vonatkozik, amikor az illetékes hatóság a nemzetközi védelem olyan személytől történő visszavonását tervezi, akinek azt már megadta. Így kizárólag ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének értelmezése tűnik hasznosnak az alapügy megoldása szempontjából, amely a nemzetközi védelem iránti kérelmekre vonatkozó határozatokra alkalmazandó, és amelyre szintén vonatkozik a harmadik és negyedik kérdés. Végeredményben a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgál semmilyen magyarázattal, amely lehetővé tenné annak megértését, hogy e 45. cikk (1) bekezdése a) pontjának értelmezése mennyiben szükséges a számára e jogvita eldöntéséhez. Ebből az következik, hogy a harmadik és a negyedik kérdés elfogadhatatlan, amennyiben azok az említett 45. cikk (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkoznak.

33

Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2013/32 irányelv 23. cikkének (1) bekezdését, valamint 46. cikkének (1) és (3) bekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti közigazgatási gyakorlat, amelynek értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem tárgyában döntő közigazgatási hatóság az e kérelemre vonatkozó elektronikus akta másolatát PDF‑formátumú különböző fájlok strukturálatlan, folyamatos oldalszámozással nem rendelkező egymásutánjaként közli a kérelmező képviselőjével, és az akta struktúrája egy, az interneten szabadon hozzáférhető ingyenes szoftver segítségével jeleníthető meg.

34

E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2013/32 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárások keretében az iratbetekintési jogot annak előírásával biztosítja, hogy a kérelmezőt segítő vagy képviselő jogi tanácsadó hozzáférhet a kérelmező iratanyagában levő – a hozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló – információkhoz.

35

Ezt követően, ami a 2013/32 irányelv 46. cikkének (1) és (3) bekezdését illeti, e rendelkezés a hatékony bírói jogvédelem elvét ülteti át annak előírásával, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igények vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti jogorvoslati eljárásokban.

36

Végül emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog által biztosított jogok és szabadságok, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog védelme keretében a Charta 47. cikkének második bekezdése biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelynek egyik sajátos aspektusát a védelemhez való jog tiszteletben tartása jelenti, amely jogok ezen albekezdés értelmében magukban foglalják a tanácsadás, a védelem és a képviselet igénybevételének lehetőségét. Ezeket tiszteletben kell tartani minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és sérelmet okozó aktus elfogadásához vezethet. Az iratbetekintés joga ugyanakkor az e jogok tényleges gyakorlásához szükséges feltétel (lásd: 2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 59–61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Az állandó ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy az alapvető jogok, mint a védelemhez való jog tiszteletben tartása az említett 47. cikk értelmében, ideértve a védelem szempontjából releváns dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez való jogot is, nem tekinthetők abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve, hogy a korlátozás a kérdéses intézkedés által követett közérdekű célkitűzéseknek megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 62. és 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ami konkrétan az iratbetekintési jogot illeti, a következetes ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e jog magában foglalja, hogy a sérelmet okozó aktussal érintett személynek lehetősége legyen a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum megvizsgálására, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve a más személyekre vonatkozó üzleti titkokat, a jogi aktust elfogadó hatóság belső dokumentumait és egyéb bizalmas információkat (2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Ami azon dokumentumokat illeti, amelyeket a vizsgálati iratok körébe kell vonni, rá kell mutatni, hogy szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy habár nem lehet egyedül annak a hatóságnak a feladata, amely közli a kifogásokat és meghozza a szankciót kiszabó határozatot, hogy meghatározza az érintett személy védekezéséhez hasznos dokumentumokat, e hatóság azonban kizárhatja az igazgatási eljárásból azokat a bizonyítékokat, amelyek nem állnak semmilyen összefüggésben a kifogásközlésben szereplő ténybeli és jogi állításokkal, és amelyek következésképpen egyáltalán nem relevánsak a vizsgálat szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A Bíróság egyébiránt kimondta, hogy a védelemhez való jog – beleértve az iratbetekintés jogát is – megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (2017. május 16‑iBerlioz Investment Fund ítélet, C‑682/15, EU:C:2017:373, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Közelebbről, mivel az első és a második kérdés az iratbetekintésre vonatkozik egy bírósági eljárás keretében, meg kell állapítani, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében foglalt pontos követelményekre tekintettel az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet elbíráló hatóság által a – legalábbis első fokon – hatáskörrel rendelkező bírósághoz megküldött eljárás aktájának teljesnek kell lennie, és tartalmaznia kell az összes olyan eljárási aktust, dokumentumot és iratot, amely e tekintetben e hatóság rendelkezésére állt, sőt adott esetben az e határozatnál későbbi olyan iratokat is, amelyek e határozat kimenetele szempontjából relevanciával bírnak.

42

Ezenkívül a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozat bírósági felülvizsgálatának terjedelme szükségszerűen meghatározó hatással van az iratbetekintés ahhoz szükséges mértékére, hogy az érdekelt hatékonyan gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

43

Azon információk kivételével ugyanis, amelyek tekintetében az érintett hatóság a jelen ítélet 37. és 38. pontjában említettekhez hasonló, megfelelően bemutatott közérdekű célkitűzések alapján bizalmas kezelést kér, valamint olyan dokumentumok esetében, amelyek a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása szempontjából semmilyen relevanciával nem bírnak, a kérelmező képviselőjének jogában kell állnia, hogy az illetékes bíróság rendelkezésére álló teljes aktához hozzáférhessen annak érdekében, hogy kontradiktórius vita keretében megvitathassák mind a ténybeli körülményeket, mind pedig az olyan jogi elemeket, amelyek az eljárás szempontjából döntő jelentőségűek. Az ilyen követelmény szükséges a kérelmező védelemhez való jogának teljes körű biztosításához, valamint az eljárás kontradiktórius jellegének tiszteletben tartásához, amelyek a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben: 2013. június 4‑iZZ ítélet, C‑300/11, EU:C:2013:363, 55–57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Egyébiránt ezen iratbetekintési jog magában foglalhatja a kérelmező közigazgatási aktája metaadataihoz, azaz az olyan adatokhoz való hozzáférést is, amelyek ezen akta struktúrájába tartoznak, és amelyek célja az e tartalomhoz való hozzáférés leírása, magyarázata, elhelyezése vagy más módon történő megkönnyítése. Nem kizárt ugyanis, hogy jellegük és tartalmuk alapján e metaadatok a 2013/32 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése értelmében „a kérelmező iratanyagában levő – a hozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló – információknak” minősülnek. Ez lehet a helyzet például a kérelmezőt vagy családtagjait érintő más eljárásokkal való kapcsolatok esetén. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy fennállnak‑e olyan, a jelen ítélet 37. és 38. pontjában bemutatottakhoz hasonló közérdekű célkitűzések, amelyekkel ellentétes e metaadatok hozzáférhetővé tétele, és egyensúlyt teremteni a kérelmező védelemhez való joga és az ezen információk bizalmas jellegének fenntartásához fűződő érdekek között (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet, C‑358/16, EU:C:2018:715, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Ami azt a formátumot illeti, amelyben az akta különböző elemeit közlik a kérelmező képviselőjével, valamint azok szerkezetét illetően, elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 2013/32 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének, valamint 46. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege nem tartalmaz semmilyen, a kérelmező képviselője aktához való hozzáférésének gyakorlati és technikai módjait kifejezetten meghatározó szabályt.

46

Ezenkívül, amint az a jelen ítélet 37. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, a védelemhez való jognak a Charta 47. cikke szerinti védelme, ideértve a védelem szempontjából releváns dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez való jogot is, azt jelenti, hogy az érintett nemzeti szabályozás vagy gyakorlat nem jelenthet aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené.

47

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 13. pontjában megállapításra került, az érintett nemzeti közigazgatási gyakorlatnak megfelelően a kérelmező képviselője az alapeljárás felperesének elektronikus aktáját több különböző, PDF‑formátumú dokumentum, valamint XML‑formátumú strukturális adatok halmaza formájában kapta meg, amelyek szükségessé teszik egy megfelelő, az interneten ingyenesen letölthető szoftver használatát az iratok eredeti struktúrájának megjelenítése céljából. Ezzel szemben az akta közlése nem foglalja magában az ezen aktára vonatkozó metaadatokat, mint például a hatóság személyi aktájához való hozzáférést, az akta történeti hátterét vagy a kérelmezőt vagy családtagjait érintő más eljárásokkal való kapcsolatot.

48

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy egyetlen PDF‑formátumú, folyamatos oldalszámozást tartalmazó fájl közlésétől eltérően, a BAMF által alkalmazotthoz hasonló közlési mód nem teszi lehetővé az alapeljárás felperese hatósági aktájában bekövetkezett változások követését, valamint annak biztosítását, hogy a bemutatott akta megfeleljen a hatóság által vezetett aktának. Álláspontja szerint e közlési mód nem felel meg a Charta 47. cikkének második bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi különösen, hogy mivel a hatóság által időrendben továbbított valamennyi PDF‑formátumú dokumentum megjelenítéséhez egy speciális szoftver letöltése szükséges, nem zárható ki, hogy ez a megjelenítés eltérő lehet az illetékes bíróság és az érintett képviselője számára, így nem biztosított, hogy a menekültügyi eljárás valamennyi érintett fele számára tartalmilag és formailag azonos akta álljon rendelkezésre.

49

A német kormány írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy a PDF‑formátumú egyedi fájlokhoz kapcsolódó strukturális adatok megfelelő szoftver segítségével lehetővé teszik az eredeti akta struktúrájának megjelenítését. Ezenkívül a számozást és a kulcsszavak szerinti leírást tartalmazó egyedi fájlok neve lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a különböző dokumentumokat milyen sorrendben csatolták az érintett aktához, valamint e különböző dokumentumok jellegének és az ezen aktában található dokumentumok számának meghatározását. Így ellenőrizni lehet, hogy az említett aktát teljes egészében megküldték‑e.

50

E tekintetben a jelen ítélet 38., 39. és 43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy annak meghatározásához, hogy az eljárási iratok olyan közlési módja, mint amelyet a BAMF alkalmazott, megfelel‑e Charta 47. cikkében biztosított iratbetekintési jognak, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy e közlési mód biztosítja‑e a kérelmező számára az akta struktúrájának és az ennek részét képező különböző iratok benyújtása időbeli sorrendjének hű megjelenítését, miáltal a kérelmező képviselőjének módjában áll, hogy meggyőződjön arról, hogy abban megtalálható‑e az e kérelmező védelme szempontjából releváns valamennyi irat, és adott esetben kérje a hiányzó iratoknak vagy hiányuk okának a közlését. Az ilyen hiányzó iratok ugyanis adott esetben hasznosnak bizonyulhatnak a kérelmező védelme szempontjából, ha a közigazgatási eljárás lényeges elemeit vagy a releváns tényeknek a nemzetközi védelem iránti kérelmet elbíráló hatóság általi értelmezéstől eltérő értelmezését lehetővé tevő információkat tartalmaznak.

51

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy nem vélelmezhető a Charta 47. cikkének megfelelő védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog hatékonyságának biztosítására alkalmas egységes műszaki megoldás fennállása. Ugyanis, az e közlési módra irányadó európai uniós szintű normák hiányában és az új technológiák fényében nem zárható ki, hogy létezik több olyan, funkcionálisan egyenértékű megoldás, amely az iratbetekintés joga védelmének megfelelő garanciáját biztosítja (lásd analógia útján: 2012. július 5‑iContent Services ítélet, C‑49/11, EU:C:2012:419, 39–42. pont).

52

Különösen nem zárható ki, hogy az érintett akta PDF‑formátumú egyedi fájlok formájában történő továbbítása egyenértékű módon biztosíthatja a kérelmező védelemhez való jogának hatékonyságát, mint a folyamatos oldalszámozását is magában foglaló egyetlen fájl továbbítása, amennyiben ezen továbbításhoz olyan formai és technikai módok kapcsolódnak, amelyek a lehető leghívebb megjelenítését adják az érintett teljes aktájának és annak felépítésének, adott esetben egy könnyen hozzáférhető letölthető szoftver segítségével, amely elegendő biztonsági garanciát nyújt, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

53

A kérdést előterjesztő bíróság többek között azt vizsgálhatja majd, hogy a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelméről való döntésre hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által közölt eljárási iratok struktúrájának megjelenítésére használt szoftver biztosítja‑e a felperes képviselője számára az akta azon felépítésével egyenértékű megjelenítést, amellyel e hatóság rendelkezik, amennyiben ezen egyenértékűség szükséges ahhoz, hogy e kérelmező nevében hatékonyan gyakorolhassa a védelemhez való jogot e bíróság előtt.

54

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell majd vizsgálnia azt, hogy – amint azt a német kormány írásbeli észrevételeiben javasolja – a PDF‑formátumú strukturális adatok és fájlok, amelyekkel a kérelmező aktáját közlik annak képviselőjével, elegendő információt szolgáltatnak‑e ezen akta szerkezetének megértéséhez, és hogy a szoftvernek az e struktúra megtekintéséhez való felhasználása nem elengedhetetlen‑e. Hasonlóképpen megvizsgálhatja, hogy – amint azt e kormány állítja – az e képviselő által a megjelenítéshez használható érintett szoftver megegyezik‑e azzal, amely a nemzetközi védelem iránti kérelmekre vonatkozó határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok rendelkezésére áll, és hogy – amint e kormány azt ugyancsak állítja – e szoftver használata csak csekély mértékben eredményez‑e eltéréseket a megjelenítésben, és így nem befolyásolja‑e hátrányosan e képviselő azon lehetőségét, hogy a kérelmező nevében hatékonyan gyakorolja a védelemhez való jogot.

55

Végső soron meg kell állapítani, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat fenntartása mellett – nem tűnik úgy, hogy annak szükségessége, hogy a kérelmező képviselője egy ilyen szoftvert töltsön le annak érdekében, hogy e kérelmező aktájának struktúráját időrendben megjelenítse, önmagában aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást jelentene, amely az így biztosított jogok lényegét sértené.

56

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/32 irányelv 23. cikkének (1) bekezdését, valamint 46. cikkének (1) és (3) bekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti közigazgatási gyakorlat, amelynek értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem tárgyában döntő közigazgatási hatóság az e kérelemre vonatkozó elektronikus akta másolatát PDF‑formátumú különböző fájlok folyamatos oldalszámozással nem rendelkező egymásutánjaként közli a kérelmező képviselőjével, amely akta struktúrája egy, az interneten szabadon hozzáférhető ingyenes szoftver segítségével jeleníthető meg, amennyiben egyrészt e közlési mód hozzáférést biztosít a kérelmező védelme szempontjából releváns, ezen iratanyagban levő – az e kérelem tárgyában hozott határozat alapjául szolgáló – információk összességéhez, másrészt az említett közlési mód az említett akta struktúrájának és időbeli változásainak a lehető leghívebb megjelenítését teszi lehetővé, az olyan esetek kivételével, amikor bizonyos információknak a kérelmező képviselőjével való közlése közérdekű célkitűzésekkel ellentétes.

57

Harmadik és negyedik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozatot alá kell írnia az e határozat meghozatalára illetékes hatóság alkalmazottjának ahhoz, hogy e határozatot e rendelkezés értelmében írásban közöltnek lehessen tekinteni, és amennyiben igen, azzal ellentétes‑e az olyan közigazgatási gyakorlat, amely szerint e határozat eredeti aláírt példányát digitalizálják majd megsemmisítik, és e határozat digitalizált változatát elektronikus aktában őrzik.

58

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt azon követelmény, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozatot írásban kell közölni, nem jár azzal a kötelezettséggel, hogy e határozatot kibocsátójának aláírásával kell ellátni.

59

Az ítélkezési gyakorlatból az következik ugyanis, hogy az ilyen jogi aktus, különösen egy sérelmet okozó jogi aktus írásbeli bemutatására vonatkozó kötelezettség, amelyet az uniós jog nagyszámú esetre előír (lásd: 2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 41–49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. december 17‑iBizottság kontra Magyarország [A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadása] ítélet, C‑808/18, EU:C:2020:1029, 204–207. és 251. pont), mindössze azt jelenti, hogy e határozat jelentéstartalommal bíró grafikus jelek összességének formájában jelenik meg, függetlenül attól, hogy az írást kézzel, papírra nyomtatva vagy elektronikus formában rögzítik‑e (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iFinnair ítélet, C‑258/16, EU:C:2018:252, 33., 35. és 36. pont). Így a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti „írásbeli” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a hallgatólagos határozat, vagy – amint arra a német és a magyar kormány rámutat – a szóban közölt határozat.

60

Ezzel szemben az arra vonatkozó kötelezettség, hogy e határozatot kibocsátója saját kezűleg vagy elektronikus aláírás formájában aláírja, nem következik automatikusan az említett határozat írásbeli formájából.

61

Ugyanis, bár mind az a követelmény, hogy a sérelmet okozó egyedi aktust írásban kell közölni, mind pedig az, hogy az ilyen aktust a kibocsátó, vagyis az illetékes hatóság által az aktus meghozatalára felhatalmazott személy aláírásával kell ellátni, megfelel mind a jogbiztonság, mind pedig a címzett eljárási jogainak védelme célkitűzésének, e célokat meg kell különböztetni egymástól. Az a követelmény ugyanis, hogy az aktust írásban kell meghozni, többek között azt célozza, hogy a címzett tudomást szerezhessen ezen aktus jogi tartalmáról, alkalmazásának módjairól és indokairól, hogy adott esetben módjában álljon, hogy azt bíróság előtt hasznosan megtámadja lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 44–46. pont). Ezzel szemben a jogi aktus hitelesítésének – különösen aláírás útján történő – alakisága – amennyiben azt az alkalmazandó jog megköveteli – annak biztosítására irányul, hogy az aktus kibocsátója és tartalma bizonyos legyen, amit minden más felülvizsgálatot, például az aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának felülvizsgálatát megelőzően felül kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2021. november 23‑iTanács kontra Hamas ítélet, C‑833/19 P, EU:C:2021:950, 55. pont).

62

E megfontolásokra tekintettel nem szükséges megválaszolni azt a kérdést, hogy a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e az olyan közigazgatási gyakorlat, amely a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozat aláírt eredeti példányának digitalizálásából, megsemmisítéséből, majd e határozat digitalizált változatának elektronikus aktában való megőrzéséből áll.

63

A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/32 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem szükséges, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozatot az ezt kibocsátó illetékes hatóság alkalmazottja saját kezűleg aláírja ahhoz, hogy e határozatot e rendelkezés értelmében írásban közöltnek lehessen tekinteni.

64

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: