–

E. N. képviseletében M. J. A. Rinkes advocaat,

–

S. S. képviseletében M. H. R. de Boer advocaat,

–

J. Y. képviseletében D. P. J. Cain advocaat,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, M. H.S Gijzen és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.; a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 27. cikke (3) bekezdésének és 29. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) és E. N., S. S., valamint J. Y., harmadik országbeli állampolgárok között az államtitkár azon határozatai tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő, amelyekben az államtitkár a nemzetközi védelem iránti kérelmeiket vizsgálat nélkül elutasította és elrendelte a más tagállamoknak való átadásukat.

3

A „Dublin III” rendelet (4) és (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

4

E rendelet „Az átvételre és visszavételre vonatkozó eljárások” című VI. fejezete tartalmazza az „Eljárási biztosítékok” című IV. szakaszában a „Jogorvoslatok” című 27. cikket, amely (1), (3) és (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kérelmezőnek […] joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz vagy törvényszékhez tény‑ vagy jogkérdésben [helyesen: amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben] benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.

[…]

(3)   Az átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezésre vagy felülvizsgálatra vonatkozóan a tagállamok jogszabályaikban előírják az alábbiakat:

(4)   A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságok hivatalból dönthetnek az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a fellebbezés vagy felülvizsgálat elbírálásáig.”

5

Az említett rendelet VI. fejezetének „Átadás” című VI. szakaszában a 29. cikk, amely a „Szabályok és határidők” címet viseli, (1) és (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   A kérelmezőnek […] a megkereső tagállam részéről a felelős tagállamnak történő átadása a megkereső tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az érintett személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy a 27. cikk (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén hat hónappal a fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos jogerős határozatot követően.

[…]

(2)   Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul. E határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadásra az érintett személy szabadságvesztése miatt nem kerülhetett sor, illetve legfeljebb tizennyolc hónapra, ha az érintett személy ismeretlen helyen tartózkodik.”

6

2019. július 12‑én, 2019. október 7‑én és 2020. november 22‑én az alapeljárás alperesei nemzetközi védelem iránti kérelmeket nyújtottak be Hollandiában. Az államtitkár az említett alperesek átvétele vagy visszavétele iránti megkereséseket nyújtott be más tagállamok hatóságaihoz. 2019. október 27‑én, 2019. november 20‑án és 2021. január 19‑én e hatóságok kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadták e megkereséseket.

7

2020. január 9‑én, 2020. február 8‑án és 2021. február 16‑án az államtitkár úgy határozott, hogy vizsgálat nélkül elutasítja az alapeljárás alperesei által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmeket, és átadja őket az említett megkereséseket elfogadó tagállamokhoz.

8

Az alapeljárás alperesei keresetet indítottak e határozatok megsemmisítése iránt első fokon eljáró bíróságok előtt.

9

2020. február 25‑én, 2020. szeptember 16‑án és 2021. április 1‑jén e bíróságok megsemmisítették az említett határozatokat. Az említett bíróságok az államtitkárt arra is kötelezték, hogy az alapeljárás alperesei által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekről új határozatokat hozzon.

10

Az államtitkár fellebbezést nyújtott be az ugyanezen bíróságok által hozott ítéletekkel szemben a Raad van State (államtanács, Hollandia) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság. Fellebbezéseivel együtt ideiglenes intézkedések iránti kérelmeket is benyújtott, amelyek egyrészt arra irányultak, hogy a fellebbezés tárgyában történő határozathozatal előtt ne kelljen új határozatot hoznia, másrészt pedig hogy függesszék fel az átadási határidőt. A kérdést előterjesztő bíróság ideiglenes intézkedésről határozó bírája 2020. március 3‑án, 2020. szeptember 18‑án és 2021. április 8‑án helyt adott e kérelmeknek.

11

A kérdést előterjesztő bíróságban ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a „Dublin III” rendelet 27. és 29. cikkével ellentétes‑e, hogy helyt adjanak a közigazgatási szerv által az átadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő bírósági határozattal szemben benyújtott, az átadásra vonatkozó határidő felfüggesztésére irányuló előzetes intézkedés iránti kérelemnek. Amennyiben ez a helyzet áll fenn, e bíróság feladata annak megállapítása, hogy e határidő lejárt, és így a Holland Királyság lett a felelős az alapeljárás alperesei által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért.

12

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ezt a megoldást igazolhatja az a körülmény, hogy e rendelet 27. cikkének (3) bekezdése csak az érintett személy kérelmére elrendelt ideiglenes intézkedésekre utal, továbbá a felelős tagállam gyors meghatározására irányuló cél.

13

Mindazonáltal megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy az említett rendelet nem zárja ki, hogy az érintett személy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését kérje a fellebbviteli bíróságtól. Ennek hiányában fennállna annak kockázata, hogy amennyiben a fellebbezésének helyt adnak, e személyt átadják egy másik tagállamnak, és őt vissza kellene küldeni Hollandiába.

14

Ennélfogva elképzelhető, hogy az államtitkárnak lehetősége van arra is, hogy a fellebbezési eljárás során kérje az átadási határidő felfüggesztését. Az ezzel ellentétes megoldás azzal a kockázattal járna ugyanis, hogy az államtitkárt megfosztanák a fellebbezés gyakorlati lehetőségétől, mivel az átadási határidő nem mindig lenne elegendő ahhoz, hogy fellebbezés ügyében a fellebbviteli bíróság határozatot hozhasson.

15

Ilyen körülmények között a Raad van State (államtanács, Hollandia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [„Dublin III”] rendelet 27. cikkének (3) bekezdését és 29. cikkét, hogy azokkal nem ellentétes, hogy amennyiben valamely tagállam jogrendje a jelen ügyhöz hasonló ügyek esetében másodfokú eljárást ír elő, a fellebbviteli bíróság az ügy vizsgálata során a tagállam illetékes hatóságának kérelmére az átadási határidő felfüggesztését eredményező ideiglenes intézkedést rendel el?”

16

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az átadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő ítélettel szembeni fellebbezési eljárásban eljáró bíróság számára, hogy az illetékes hatóságok kérelmére olyan ideiglenes intézkedést fogadjon el, amely lehetőséget teremt e hatóságok számára arra, hogy e jogorvoslat elbírálásáig ne hozzanak olyan új határozatot, amely arra irányul, illetve olyan hatást fejt ki, hogy az átadási határidőt e jogorvoslat elbírálásáig felfüggesztik.

17

A „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az érintett személynek a felelős tagállamnak történő, a megkereső tagállam nemzeti joga szerinti átadása a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban történik, de legkésőbb hat hónappal e személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy az e rendelet 27. cikke (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén hat hónappal a jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozatot követően.

18

Az említett rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében, amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul.

19

E tekintetben, noha a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az európai uniós jogalkotó az átadásról szóló határozatok gyors végrehajtásának előmozdítását kívánta elősegíteni, ugyanakkor nem állt szándékában, hogy a kérelmek elbírálása során a gyors feldolgozás követelménye érdekében lemondjon a nemzetközi védelmet kérelmezők bírói jogvédelméről, és e védelem biztosítása érdekében úgy rendelkezett, hogy e határozatok végrehajtása bizonyos esetekben felfüggeszthető (lásd ebben az értelemben: 2021. január 14‑iThe International Protection Appeals Tribunal és társai ítélet, C‑322/19 és C‑385/19, EU:C:2021:11, 88. cikk; 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 40. és 60. cikk).

20

E rendelet 27. cikkének (3) bekezdése tehát megköveteli, hogy a tagállamok az érintett személyek számára olyan jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, amely a velük szemben hozott, átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséhez vezethet (2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 41. pont).

21

E rendelkezés értelmében a tagállamoknak vagy arról kell először is rendelkezniük, hogy az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat az érintett személy számára biztosítja azt a jogot, hogy a jogorvoslati kérelmének elbírálásáig az e határozatot meghozó tagállamban maradjon, vagy másodszor arról, hogy az átadásra vonatkozó határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtását követően az átadás egy észszerű időtartamra automatikusan felfüggesztésre kerül, amíg a bíróság eldönti, hogy e jogorvoslatnak szükséges‑e halasztó hatályt biztosítani, vagy pedig harmadszor arról, hogy az érintett személy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló jogorvoslattal élhet az e határozattal szembeni jogorvoslat elbírálásáig (2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 42. pont).

22

Ezenkívül a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (4) bekezdése kiegészíti az említett rendelkezést azzal, hogy engedélyezi a tagállamok számára, hogy lehetővé tegyék, hogy az illetékes hatóságok hivatalból felfüggesszék az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását, ha annak felfüggesztése nem törvény vagy bírósági határozat következménye, amennyiben az e végrehajtással kapcsolatos körülmények azt vonják maguk után, hogy az említett személy számára a hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében engedélyezni kell, hogy az említett határozatot meghozó tagállam területén maradjon az e jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozat meghozataláig (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 54. és 61. pont).

23

Abban az esetben, ha az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztése a „Dublin III” rendelet 27. cikke (3) vagy (4) bekezdésének alkalmazásából adódik, e rendelet 29. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az átadási határidő számítása nem az átvétel vagy visszavétel iránti megkeresés elfogadásától, hanem – ettől eltérően – az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozattól kezdődik (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 44. pont).

24

Így a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdéséből, és különösen a „jogerős határozat” kifejezés használatából az következik, hogy az uniós jogalkotó szándéka szerint az átadásra vonatkozó határidő csak akkor kezdődik, amikor az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslatról szóló határozat jogerőre emelkedett, miután az érintett tagállam jogrendje szerinti jogorvoslati lehetőségeket kimerítették, feltéve hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását e rendelet 3. cikke vagy a 4. cikkének (3) bekezdése alapján felfüggesztették.

25

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy e jogalkotó nem pontosította, hogy e szabályt milyen eljárási rendelkezések szerint kell alkalmazni a másodfokú jogorvoslat esetén, és különösen azt sem, hogy az említett szabály alkalmazása magában foglalhatja‑e az ideiglenes intézkedéseknek az e jogorvoslati kérelem tárgyában eljáró bíróság általi elrendelését.

26

Mindenekelőtt ugyanis a „Dublin III” rendelet 27. cikke (3) bekezdésének magából a szövegéből kitűnik, hogy az az „átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezésre vagy felülvizsgálatra vonatkozó” eljárásokra irányul. Következésképpen az említett rendelkezésben szereplő „fellebbezésre” és „felülvizsgálati” kérelemre való hivatkozásokat úgy kell érteni, hogy azok kizárólag az átadásra vonatkozó határozattal szembeni, e rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében említett fellebbezésekre és felülvizsgálatokra utalnak. Márpedig e fellebbezéseket és felülvizsgálatokat ez utóbbi rendelkezés értelmében az átadásra vonatkozó határozat címzettjének rendelkezésére kell bocsátani, mivel az illetékes hatóságoknak végeredményben semmilyen érdekük nem fűződik ahhoz, hogy saját határozataikat vitassák.

27

Ennélfogva a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak célja kizárólag azon ideiglenes intézkedések szabályozása, amelyek jogszerűen vagy az érintett személy kérelmére az ilyen határozat elleni elsőfokú fellebbezés vagy felülvizsgálat iránti kérelem benyújtásából eredhetnek. Ezzel szemben e rendelkezésnek nem célja azon ideiglenes intézkedések szabályozása, amelyeket az illetékes hatóságok által benyújtott másodfokú jogorvoslattal összefüggésben esetlegesen el lehet fogadni.

28

Ezt követően, noha a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy az átadási határidő megszakadása vagy felfüggesztése bizonyos esetekben az illetékes hatóságok kezdeményezéséből fakadhat, e rendelkezés – amint arra a jelen ítélet 22. pontja emlékeztet – kiegészíti e rendelet 27. cikkének (3) bekezdését, amely az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányul.

29

Ebből következik, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazható olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amikor az átadásra vonatkozó határozatot elsőfokon megsemmisítették. Ilyen helyzetben ugyanis az illetékes hatóságok által benyújtott másodfokú jogorvoslat keretében már nincs olyan átadásra vonatkozó határozat, amelynek végrehajtása felfüggeszthető lenne.

30

Végül, mivel a „Dublin III” rendelet általánosságban nem tartalmaz semmilyen szabályt az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslatról szóló határozattal szembeni fellebbezés lehetőségével kapcsolatban, vagy amely kifejezetten szabályozná az esetleges fellebbezési rendszert, meg kell állapítani, hogy az említett rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikkével és 47. cikkével összefüggésben értelmezett 27. cikkének (1) bekezdése által biztosított védelem csak egyszintű bírósági jogorvoslat fennállására korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑iStaatssecretaris van Veiligheid en Justitie [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C‑180/17, EU:C:2018:775, 33. pont).

31

A fentiekre tekintettel, továbbá az adott területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában, az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik annak eldöntése, hogy az átadásról szóló határozat elleni fellebbezéssel szemben létrehoz‑e egy másodfokú bíróságot, és hogy adott esetben meghatározza‑e ezen másodfokú bíróság eljárási szabályait, beleértve ideiglenes intézkedések esetleges meghozatalát is, azzal a feltétellel azonban, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozóknál (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑iStaatssecretaris van Veiligheid en Justitie [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C‑180/17, EU:C:2018:775, 34. és 35. pont; 2021. április 15‑iÉtat belge [Az átadásra vonatkozó határozatnál későbbi körülmények] ítélet, C‑194/19, EU:C:2021:270, 42. pont).

32

Ebben az összefüggésben, különösen mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel érintett nemzeti szabályozás a holland jogrendben minden közigazgatási jogorvoslati eljárásra alkalmazandó, az ilyen szabályozás előírhatja, hogy az ilyen másodfokú eljárásban eljáró bíróság az illetékes hatóságok kérelmére ideiglenes intézkedéseket rendelhet el. Ezzel szemben e szabályozás nem térhet el a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdésétől annak előírásával, hogy az ilyen intézkedéseknek az e rendelkezésben említett eseteken kívül azt kell eredményezniük, hogy elhalasztják az átadási határidő számítását, és így késleltetik e határidő lejártát.

33

Márpedig, amint az a jelen ítélet 23. és 24. pontjából kitűnik, a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az átadásra vonatkozó határidő csak akkor kezdődhet az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslatról szóló végleges határozattal, ha ez utóbbi végrehajtását az elsőfokon benyújtott fellebbezés vizsgálata során e rendelet 27. cikkének (3) vagy (4) bekezdése alapján felfüggesztették.

34

Ebből következik, hogy az olyan ideiglenes intézkedés, amely az átadási határidőnek a másodfokú jogorvoslat elbírálásáig történő felfüggesztését eredményezi, csak akkor fogadható el, ha az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását az első fokon benyújtott fellebbezés elbírálásáig ez utóbbi rendelkezések alapján felfüggesztették.

35

Ilyen helyzetben egyrészt az átadási határidő számítása elhalasztásának a másodfokú jogorvoslat elbírálásáig való meghosszabbítása lehetővé teszi a fegyveregyenlőség és a jogorvoslati eljárások hatékonyságának biztosítását, miközben garantálja, hogy e határidő ne járjon le, holott az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását ellehetetlenítette az e határozattal szembeni jogorvoslat bevezetése.

36

Másrészt az a döntés, hogy az átadásra vonatkozó határozat elleni elsőfokú jogorvoslat által az átadási időszak számítására gyakorolt halasztó hatálynak a másodfokú jogorvoslat keretében történő meghosszabbítása ideiglenes intézkedés elfogadásától függ, lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az átadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő ítélettel szembeni, másodfokú jogorvoslat benyújtása – még ha e jogorvoslat észszerűen nem is tűnik eredményesnek – rendszeresen e számítás elhalasztását vonja maga után, ami késleltetheti az érintett személy nemzetközi védelem iránti kérelme vizsgálatát.

37

Az ilyen szabály tehát alkalmas arra, hogy előmozdítsa az említett rendelet céljainak megvalósulását, amely – amint az a (4) és (5) preambulumbekezdéséből következik – mind a tagállamok, mind az érintett személyek vonatkozásában tárgyilagos és méltányos szempontokon alapuló világos és alkalmazható módszer kialakítása a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam gyors meghatározásához annak érdekében, hogy az ilyen védelem megadására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférés biztosított legyen, és a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos gyors döntéshozatal célkitűzése ne kerüljön veszélybe (2019. március 19‑iJawo ítélet, C‑163/17, EU:C:2019:218, 58. pont; 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 56. pont).

38

Így e szabály megerősíti azon kötelező határidők alkalmazását, amelyek révén az uniós jogalkotó keretek közé szorította az átvételre és visszavételre irányuló eljárásokat. E határidők meghatározó módon hozzájárulnak a nemzetközi védelem iránti kérelmek kezelésének gyorsaságára vonatkozó célkitűzés megvalósításához, biztosítva, hogy ezeket az eljárásokat indokolatlan késedelem nélkül folytassák le, és tanúskodnak arról, hogy e jogalkotó kiemelt jelentőséget tulajdonított a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam gyors meghatározásának, valamint arról, hogy – tekintettel arra a célkitűzésre, hogy a nemzetközi védelem megadására vonatkozó eljárásokhoz való hatékony hozzáférés biztosított legyen és a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos gyors döntéshozatal ne kerüljön veszélybe – e jogalkotó szerint e kérelmeket adott esetben más tagállam köteles megvizsgálni, mint amely az e rendelet III. fejezetében előírt feltételek szerint felelősként meghatározott tagállam (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iX. és X. ítélet, C‑47/17 és C‑48/17, EU:C:2018:900, 69. és 70. pont).

39

Ezzel szemben, amennyiben – amint az láthatóan az alapjogvitákban fennáll, és amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia – az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását nem függesztették fel az elsőfokú jogorvoslat elbírálásáig, annak lehetősége, hogy a másodfokú jogorvoslat keretében olyan ideiglenes intézkedést kérjenek, mint amely az alapügy tárgyát képezi, ténylegesen lehetővé tenné az illetékes hatóságok számára – amely hatóságok nem tartották hasznosnak, hogy az érintett személyek hatékony jogi védelmének biztosítása érdekében a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerinti lehetőséggel éljenek, és nem hajtották végre az átadásról szóló határozatot az említett fellebbezés vizsgálata során –, hogy elhalasszák az e rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében előírt átadási határidő számítását, és így elkerüljék, hogy az érintett személyek átadásáért való felelősség az említett rendelet 29. cikkének (1) bekezdés alapján a kérelmező tagállamra szálljon át, és ezáltal jogellenesen késleltesse a nemzetközi védelmi eljárás előrehaladását, továbbá veszélyeztesse az említett rendeletnek a jelen ítélet 37. és 38. pontjában említett céljait.

40

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az átadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő ítélettel szembeni másodfokú jogorvoslat tárgyában eljáró nemzeti bíróság számára, hogy az illetékes hatóságok kérelmére olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely lehetőséget teremt számukra arra, hogy e jogorvoslat elbírálásáig ne hozzanak új határozatot, és amely intézkedésnek célja vagy hatása az átadási határidő ezen időpontig való felfüggesztése, feltéve, hogy ilyen intézkedés csak akkor hozható meg, ha az átadásról szóló határozat végrehajtását az elsőfokú jogorvoslat vizsgálata során az említett rendelet 27. cikkének (3) vagy (4) bekezdése alapján felfüggesztették.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az átadásra vonatkozó határozatot megsemmisítő ítélettel szembeni másodfokú jogorvoslat tárgyában eljáró nemzeti bíróság számára, hogy az illetékes hatóságok kérelmére olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely lehetőséget teremt számukra arra, hogy e jogorvoslat elbírálásáig ne hozzanak új határozatot, és amely intézkedésnek célja vagy hatása az átadási határidő ezen időpontig való felfüggesztése, feltéve hogy ilyen intézkedés csak akkor hozható meg, ha az átadásról szóló határozat végrehajtását az elsőfokú jogorvoslat vizsgálata során az említett rendelet 27. cikkének (3) vagy (4) bekezdése alapján felfüggesztették.