–

a Bank Sepah képviseletében L. Vidal és J.‑M. Thouvenin avocats,

–

az Overseas Financial Limited és az Oaktree Finance Limited képviseletében P. Spinosi avocat,

–

a francia kormány képviseletében J.‑L. Carré, E. de Moustier és A. Daniel, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouquet és J. Roberti di Sarsina, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 103., 1. o.) (a továbbiakban: 423/2007 rendelet) 1. cikke h) és j) pontjának és 7. cikke (1) bekezdésének, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 281., 1. o.) 1. cikke h) és i) pontjának és 16. cikke (1) bekezdésének, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 88., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 332., 31. o.; HL 2014. L 93., 85. o.; HL 2019. L 297., 8. o.) 1. cikke j) és k) pontjának, valamint 23. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a teheráni (Irán) székhelyű Bank Sepah, illetve a Delaware államban (Egyesült Államok) székhellyel rendelkező Overseas Financial Limited és Oaktree Finance Limited között az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések keretében befagyasztott pénzeszközökre és gazdasági forrásokra vonatkozó biztosítási intézkedések hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság előzetes engedélye nélküli alkalmazásának lehetősége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni nyomásgyakorlás céljából annak érdekében, hogy az abbahagyja az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezetében található 41. cikke alapján 2006. december 23‑án elfogadta az 1737. (2006) sz. határozatot, amely számos korlátozó intézkedést vezet be ezen állammal szemben.

4

Az említett határozat 2. és 12. pontja értelmében a Biztonsági Tanács:

„2. Úgy határoz ezzel összefüggésben, hogy Iránnak haladéktalanul fel kell függesztenie az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó nukleáris tevékenységeit […]

[…]

12. Úgy határoz, hogy valamennyi állam köteles befagyasztani a jelen határozat meghozatalának időpontjában vagy bármely későbbi időpontban a területén található pénzeszközöket, más vagyoni értékeket vagy gazdasági forrásokat, amelyek a Mellékletben szereplő személyek vagy szervezetek, valamint más olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, akiket, illetve amelyeket a Biztonsági Tanács vagy a [szankcióbizottság] akként jelölhet meg, hogy részt vesznek Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztésében, közvetlen kapcsolatban állnak azokkal vagy támogatást nyújtanak azokhoz, vagy olyan személyek vagy szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy olyan szervezetek tulajdonában állnak vagy ellenőrzése alá tartoznak, amelyek az előbb említettek tulajdonában vannak vagy ellenőrzése alatt állnak, akár törvénytelen módon is […], és ezenkívül úgy határoz, hogy minden államnak biztosítania kell annak megakadályozását, hogy állampolgárai vagy a területéről bárki e személyek vagy szervezetek rendelkezésére bocsásson pénzeszközöket, más vagyoni értékeket vagy gazdasági forrást, illetve hogy lehetővé tegyék ezeknek a javukra való felhasználását.”

5

A 2007. március 24‑i 1747 (2007) határozatával a Biztonsági Tanács felvette a Bank Sepahot az Irán nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységeiben részt vevő azon szervezetek jegyzékébe, amelyek vagyoni eszközeit be kell fagyasztani.

6

Az 1737. (2006) sz. határozat végrehajtása érdekében az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27‑i 2007/140/KKBP közös álláspontot (HL 2007. L 61., 49. o.).

7

E közös álláspont (1) és (9) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:

[…]

8

Az említett közös álláspont 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„Az alábbiakhoz tartozó, azok tulajdonában lévő vagy közvetve vagy közvetlenül általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani:

[…]”

9

A 2007/140 közös álláspont alapján a Tanács elfogadta a 423/2007 rendeletet, amely 2007. április 20‑án lépett hatályba.

10

E rendelet (3) preambulumbekezdése értelmében:

„[A 2007/140 közös álláspont által előírt korlátozó] intézkedések az Európai Közösséget létrehozó Szerződés hatálya alá tartoznak, ezért – különösen annak biztosítása érdekében, hogy azokat valamennyi tagállam gazdasági szereplői egységesen alkalmazzák – végrehajtásukhoz a Közösség tekintetében közösségi jogi aktust kell elfogadni.”

11

Az említett rendelet 1. cikkének h) és j) pontja a következőket írta elő:

„Kizárólag e rendelet alkalmazásában a következő fogalmak alkalmazandók:

[…]

[…]

12

Ugyanezen rendelet 7. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A IV. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek tulajdonában lévő [helyesen: személyekhez, jogalanyokhoz vagy szervezetekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő], vagy ezek közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alá tartozó valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A IV. melléklet tartalmazza [a Biztonsági Tanács] vagy a szankcióbizottság által az 1737 (2006) ENSZ BT‑határozat 12. pontjával összhangban kijelölt személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket.

[…]

(3)   A IV. és V. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, jogalanyok [helyesen: szervezetek] vagy szervek számára vagy javára semmilyen pénzeszközt vagy gazdasági forrást sem közvetve, sem közvetlenül nem szabad rendelkezésre bocsátani.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések közvetlen vagy közvetett kijátszását célzó vagy eredményező tevékenységekben tudatosan és szándékosan részt venni tilos.

13

A 423/2007 rendelet 8. cikke értelmében:

„A 7. cikktől eltérve, tagállamoknak a III. mellékletben felsorolt weboldalakon feltüntetett, hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását a következő feltételek teljesülése esetén:

[…]”

14

E rendelet 9. cikke a következőket írta elő:

„A 7. cikktől eltérve és feltéve, hogy a IV. vagy V. mellékletben felsorolt valamely személy, jogalany [helyesen: szervezet] vagy szerv részéről a szankcióbizottság, a Biztonsági Tanács vagy a Tanács általi kijelölés előtt megkötött szerződésből, megállapodásból vagy kötelezettségből eredően vagy abból felmerülően kifizetés esedékes, a tagállamoknak a III. mellékletben felsorolt weboldalakon feltüntetett, hatáskörrel rendelkező hatóságai az általuk megfelelőnek tartott feltételekkel engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását a következő feltételek teljesülése esetén:

15

Az említett rendelet 10. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A 7. cikktől eltérve, tagállamoknak a III. mellékletben felsorolt weboldalakon feltüntetett, hatáskörrel rendelkező hatóságai az általuk megfelelőnek tartott feltételekkel engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását vagy rendelkezésre bocsátását a következő feltételek teljesülése esetén:

(2)   A 7. cikktől eltérve a tagállamoknak a III. mellékletben felsorolt weboldalakon feltüntetett, hatáskörrel rendelkező hatóságai engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, illetve rendelkezésre bocsátását, miután megállapították, hogy az érintett pénzeszközök vagy gazdasági források rendkívüli kiadások miatt szükségesek, feltéve hogy:

[…]”

16

Az 1747 (2007) számú határozat elfogadását követően a Tanács 2007. április 23‑án elfogadta a 2007/140 közös álláspont módosításáról szóló 2007/246/KKBP közös álláspontot (HL 2007. L 106., 67. o.).

17

A Bizottság elfogadta a 423/2007 rendelet módosításáról szóló, 2007. április 20‑i 441/2007/EK rendeletet (HL 2007. L 104., 28. o.). A 441/2007 rendelettel felvették a Bank Sepahot a 423/2007 rendelet IV. mellékletében szereplő listára.

18

2010. október 25‑én a Tanács elfogadta a 961/2010 rendeletet, amellyel hatályon kívül helyezte a 423/2007 rendeletet. A 961/2010 rendeletet később a 267/2012 rendelet helyezte hatályon kívül.

19

A 961/2010 rendelet 1. cikkének h) és i) pontja és 16. cikke, valamint a 267/2012 rendelet 1. cikkének j) és k) pontja és 23. cikke lényegében azonos a 423/2007 rendelet 1. cikkének h) és j) pontjával és 7. cikkével. A Bank Sepah nevét felvették a 961/2010 rendelet VII. mellékletében és a 267/2012 rendelet VIII. mellékletében szereplő jegyzékre.

20

A polgári végrehajtási eljárásról szóló törvénykönyv L. 521‑1. cikke a következőket mondja ki:

„A zárlat az adós tulajdonában lévő valamennyi ingó – akár tárgyi, akár immateriális – vagyontárgyra kiterjedhet. A zárlat e vagyontárgyak elidegeníthetetlenségét eredményezi. […]”

21

E törvénykönyv L. 522‑1. cikke a következőket írja elő:

„Az a hitelező, aki számára pénzbeli és esedékes követelést megállapító végrehajtható okiratot bocsátottak ki, vagy aki ilyen okirattal rendelkezik, a követelésének erejéig értékesítheti az elidegeníthetetlenné vált vagyontárgyakat.”

22

Az említett törvénykönyv L. 523‑1. cikke ekképp rendelkezik:

„Ha a zárlat pénzkövetelésre vonatkozik, a zárlatról szóló jogi aktus e pénzkövetelést a bíróság által engedélyezett összeg erejéig, vagy – amennyiben ilyen engedélyre nincs szükség – a zárlattal érintett összeg erejéig hozzáférhetetlenné teszi. A zárlat a polgári törvénykönyv 2350. cikkében szabályozott letéttel azonos joghatásokat fejt ki.”

23

A polgári végrehajtási eljárásról szóló törvénykönyv L. 531‑1. cikke értelmében:

„Biztosítási célból követelésbiztosítás alapítható ingatlanokra, üzleti vagy cégértékre, részvényekre, tagi részesedésekre és értékpapírokra.”

24

E törvénykönyv L. 531‑2. cikkének szövege a következő:

„A követelésbiztosítással érintett vagyontárgyak elidegeníthetők maradnak. Az ár kifizetésére és felosztására a Conseil d’État (államtanács) rendeletében meghatározott feltételek szerint kerül sor.

Mindazonáltal az arra jogosult vagyonkezelő által vezetett és kezelt számlán feltüntetett értékpapírok értékesítéséből befolyó összeg további értékpapírok megvásárlására fordítható, amelyek az értékesített értékpapírok helyébe lépnek.”

25

A polgári törvénykönyv 2333. cikke a következőket írja elő:

„A zálogjog egy megállapodás, amellyel a kötelezett hozzájárul ahhoz, hogy valamely meglévő vagy jövőbeli ingóság, vagy birtokba vehető ingóságok együttesének vonatkozásában a hitelező más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet.

[…]”

26

E törvénykönyv 2350. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A pénzösszegeknek, vagyontárgyaknak vagy értékpapíroknak a bíróság által biztosítékként vagy biztosítási célból elrendelt letétbe vagy zár alá helyezése a 2333. cikk szerinti különös rendeltetést és más követeléseket megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot von maga után.”

27

A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) a 2007. április 26‑i ítéletében arra kötelezte a Bank Sepah társaságot, hogy fizessen meg az Overseas Financial részére 2500000 amerikai dollárnak (USD) (hozzávetőleg 1800000 euró) és az Oaktree Finance részére 1500000 USD‑nek (hozzávetőleg 1100000 euró) megfelelő, az említett időponttól számított törvényes kamatokkal növelt összeget.

28

A 2007‑es és a 2011‑es év között teljesített részleges kifizetéseket követően 2011. december 2‑án az Overseas Financial és az Oaktree Finance azt kérte a gazdaságért felelős minisztertől (Franciaország), hogy a 423/2007 rendelet 8. cikke alapján engedélyezze a fennmaradó követelésnek megfelelő összeg felszabadítását. Az Overseas Financial és az Oaktree Finance megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a tribunal administratif de Paris‑hoz (párizsi közigazgatási bíróság, Franciaország) az említett kérelmük hallgatólagos elutasításával szemben. Ez utóbbi bíróság a 2013. október 21‑i ítéletével elutasította ezt a keresetet.

29

2016. május 17‑én az Overseas Financial és az Oaktree Finance lefoglalás és értékesítés céljából fizetési meghagyást állíttatott ki a Bank Sepah társasággal szemben, majd 2016. július 5‑én a követelések, tagsági jogok és értékpapírok lefoglalásához folyamodott egy francia banknál. A 2017. január 9‑i ítéletével a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) jóváhagyta e lefoglalásokat, valamint azok összegét, ideértve a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) végrehajtási bírájának 2007. április 26‑i ítéletében előírt kamatokat is. Míg a Bank Sepah elismerte a vele szemben megállapított követelés tőkeösszegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségét, álláspontja szerint nem tartozott kamatokkal, ezért az említett végrehajtási bíró előtt vitatta a végrehajtási intézkedéseket. Különösen arra hivatkozott, hogy nem kötelezhető kamatok fizetésére, mivel véleménye szerint a vagyonának a 423/2007 rendelet általi befagyasztásából eredő vis maior okán lehetetlen volt számára az adósságának megfizetése, ami következésképpen e kamatok felszámításának felfüggesztését eredményezte.

30

Miután az említett végrehajtási bíró elutasított ezt az érvelést, a Bank Sepah fellebbezést nyújtott be. A 2018. március 8‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) elutasította e fellebbezést azzal az indokkal, hogy a Bank Sepah pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak ideiglenes hozzáférhetetlensége nem befolyásolta a kamatok felszámítását.

31

Ezenkívül e bíróság rámutatott egyrészt arra, hogy a jelen ügy körülményeire ötéves elévülési idő alkalmazandó, másrészt pedig, hogy semmi nem tiltotta meg az Overseas Financialnek és az Oaktree Finance‑nek, hogy biztosítási intézkedés címén olyan végrehajtási intézkedéseket kezdeményezzenek, amelyek megszakíthatták volna ezen elévülést. Mivel ilyen intézkedéseket a 2016. május 17‑i fizetési meghagyások előtt nem kezdeményeztek, az Overseas Financial és az Oaktree Finance által követelhető kamatokat következésképpen a 2011. május 17‑től, vagyis az e felszólításokat öt évvel megelőző időponttól kezdődően felhalmozódott kamatokra kell korlátozni.

32

Mind a Bank Sepah, mind pedig az Overseas Financial és az Oaktree Finance felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Cour de cassationhoz (semmítőszék, Franciaország). Az Overseas Financial és az Oaktree Finance különösen az említett fellebbviteli ítélet azon részét vitatja, amely a kamatok ötéves elévülési idejére vonatkozik.

33

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás kimenetele attól függ, hogy az Overseas Financial és az Oaktree Finance megszakíthatta volna‑e az elévülést azzal, hogy biztosítási intézkedést vagy végrehajtási intézkedést alkalmaz a Bank Sepah befagyasztott vagyonára.

34

E bíróság rámutat arra, hogy sem a 423/2007 rendelet, sem a 961/2010 és 267/2012 rendelet nem tiltja meg kifejezetten a hitelező számára a biztosítási vagy végrehajtási intézkedés alkalmazását. A „pénzeszközök befagyasztása” és a „gazdasági források befagyasztása” fogalmaknak az e jogi aktusokban szereplő meghatározására tekintettel nem zárható ki olyan intézkedéseknek a befagyasztott vagyoni eszközökre való alkalmazhatósága, amelyek az e meghatározások szerinti egyik tilalom hatálya alá sem tartoznak.

35

Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy lehetséges‑e előzetes engedély nélkül olyan intézkedések – például követelésbiztosítás vagy zárlat – foganatosítása, amelyek nem eredményezik a követelés kielégítését. Egyrészt ugyanis a követelésbiztosítás, függetlenül attól, hogy ingatlanon – azaz jelzálogon –, üzletrészen, társasági részesedéseken vagy értékpapírokon – azaz kézizálogon – alapul‑e, nem keletkeztet semmilyen kötelezettséget az érintett javak vagy jogok jogosultja számára e vagyontárgyak átruházására, és nem érinti az azon személy kiválasztására vonatkozó jogát, akire azokat átruházza. A követelésbiztosítás egyedüli joghatása az, hogy azon vagyontárgyak vagy jogok átruházása esetén, amelyekre a követelésbiztosítást alapították, a követelésbiztosítás alapítójának követelését elsőbbséggel, az átruházás ellenértékéből kell kielégíteni. Ami másrészt a zárlatot illeti, az szintén nem eredményezi a követelés kielégítését, mivel a lefoglalt vagyontárgyak, követelések és jogok továbbra is az adós vagyonát képezik, így a zárlat a letét joghatásait fejti ki, a polgári törvénykönyv szerinti különös rendeltetést és más követeléseket megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot vonva maga után.

36

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy az ilyen intézkedések joghatásaként nem változik‑e meg az ezen intézkedések tárgyát képező pénzeszközöknek a „pénzeszközök befagyasztása” fogalommeghatározása értelmében vett „rendeltetése”, illetve általánosabban, hogy nem teszik‑e lehetővé a befagyasztott pénzeszközöknek és gazdasági forrásoknak a 423/2007, 961/2010 és 267/2012 rendelet értelmében vett „felhasználását”. Egyébiránt az előterjesztő bíróság arra is választ keres, hogy e kérdés megválaszolása szempontjából releváns‑e az a körülmény, hogy a követelés jogcíme nem függ össze az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta‑programmal, valamint hogy e követelés a Bank Sepah vagyonának befagyasztását megelőzően keletkezett.

37

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkének az e rendelet 1. cikkének h) és j) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, a 961/2010 rendelet 16. cikkének az utóbbi rendelet 1. cikkének h) és i) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikkének az utóbbi rendelet 1. cikkének j) és k) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében befagyasztott pénzeszközökön és gazdasági forrásokon az illetékes nemzeti hatóság előzetes engedélye nélkül biztosítási célú intézkedéseket foganatosítanak, amelyek az érintett hitelező számára a többi hitelezőt megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot biztosítanak, jóllehet ezen intézkedések nem eredményezik a vagyontárgyaknak az adós vagyonából való kikerülését.

39

Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy mivel a 961/2010 és a 267/2012 rendeletnek az előző pontban idézett rendelkezései lényegében azonosak a 423/2007 rendelet 1. cikkének h) és j) pontjával és 7. cikkének (1) bekezdésével, az utóbbi rendelet rendelkezéseire vonatkozó megfontolások az első két rendelet rendelkezéseire is alkalmazandók.

40

Rá kell mutatni arra, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az e rendelet IV. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani.

41

A „pénzeszközök befagyasztása”, illetve a „gazdasági források befagyasztása” fogalmát e rendelet 1. cikkének h) pontja, illetve 1. cikkének j) pontja határozza meg.

42

A 423/2007 rendelet 1. cikkének h) pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében a „pénzeszközök befagyasztása”„a pénzeszközök minden olyan mozgásának, átutalásának, megváltoztatásának, felhasználásának, a hozzájuk való hozzáférésnek, illetve a velük való kereskedésnek bármilyen módon történő megakadályozása, amely következtében a pénzeszközök mennyisége, összege, helye, tulajdona, birtoklása, jellege, rendeltetése vagy bármely egyéb tulajdonsága oly módon változna meg, hogy az lehetővé tenné a pénzeszközök felhasználását, a portfólió‑kezelést is beleértve”.

43

E fogalommeghatározásból kitűnik, hogy a pénzeszközök befagyasztásának az a célja, hogy a minimálisra korlátozza a befagyasztott pénzeszközökkel kapcsolatban végezhető műveleteket, amit a felsorolt lehetséges esetek nagy száma és a „bármely” kifejezés alkalmazása is alátámaszt. Ami az e műveletek korlátozására szolgáló eszközöket illeti, azokat az uniós jogalkotó szintén kiterjesztően határozta meg.

44

A fenti megfontolások a „gazdasági források befagyasztásának” fogalmára is érvényesek. E fogalmat a 423/2007 rendelet 1. cikkének j) pontja ugyanis akként határozza meg, mint „a gazdasági források pénzeszközök, termékek vagy szolgáltatások megszerzésére történő felhasználásának bármilyen módon történő megakadályozása, beleértve – nem kizárólagosan – azok eladását, bérbeadását, vagy jelzáloggal való megterhelését”.

45

Ebből következik, hogy a „pénzeszközök befagyasztásának” és a „gazdasági források befagyasztásának” a 423/2007 rendeletben szereplő fogalmát meglehetősen tágan határozták meg.

46

Az alapeljárásban szóban forgó olyan intézkedéseket illetően, amelyek az érintett hitelező számára a többi hitelezőt megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot biztosítanak, meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának 55–61. pontjában rámutatott – az ilyen intézkedések a befagyasztott pénzeszközök rendeltetésének megváltozását eredményezik, és lehetővé teszik a befagyasztott gazdasági források pénzeszközök, termékek vagy szolgáltatások megszerzésére történő felhasználását.

47

Ebből következik, hogy az ilyen intézkedések a 423/2007 rendelet 1. cikkének h) és j) pontja és 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a „pénzeszközök befagyasztásának” és a „gazdasági források befagyasztásának” a fogalma alá tartoznak.

48

Az a körülmény, hogy az ilyen intézkedések nem eredményezik a vagyontárgyak adós vagyonából való kivonását, nem alkalmas e következtetés megkérdőjelezésére.

49

Egyrészt ugyanis a „pénzeszközök befagyasztásának” fogalma magában foglalja a pénzeszközök bármilyen felhasználását, amely többek között a pénzeszközök rendeltetésének megváltozását eredményezi, még akkor is, ha a pénzeszközök ilyen felhasználása nem eredményezi a vagyontárgyak adós vagyonából való kivonását.

50

Másrészt, ami a „gazdasági források befagyasztásának” fogalommeghatározását illeti, az példaként a gazdasági források jelzálog alá helyezés útján történő felhasználását említi. Márpedig ezen intézkedés nem eredményezi a vagyontárgyak adós vagyonából való kivonását.

51

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a „pénzeszközök befagyasztásának” és a „gazdasági források befagyasztásának” már a fogalommeghatározásai is többek között olyan intézkedésekre utalnak, amelyek nem eredményezik a vagyontárgyak adós vagyonából való kivonását.

52

Ezt az értelmezést az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 423/2007 rendelet célkitűzései is megerősítik.

53

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 423/2007 rendelet a (3) preambulumbekezdése szerint biztosítja az 1737. (2006) sz. határozat célkitűzéseinek az Európai Unióban történő megvalósítása érdekében elfogadott 2007/140 közös álláspont végrehajtását, és így célja ezen határozat végrehajtása. Következésképpen az említett rendelet értelmezése céljából figyelembe kell venni az említett határozat szövegét és célját (2011. december 21‑iAfrasiabi és társai ítélet, C‑72/11, EU:C:2011:874, 43. pont).

54

Márpedig kitűnik mind az 1737. (2006) sz. határozatból – különösen annak 2. és 12. pontjából –, mind a 2007/140 közös álláspontból – különösen annak (1) és (9) preambulumbekezdéséből –, hogy az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések megelőző célúak abban az értelemben, hogy az atomfegyverek elterjedése veszélyének megakadályozására törekszenek ebben az államban (2011. december 21‑iAfrasiabi és társai ítélet, C‑72/11, EU:C:2011:874, 44. pont).

55

A pénzeszközök és gazdasági források befagyasztására vonatkozó intézkedések célja következésképpen annak elkerülése, hogy a befagyasztási intézkedéssel érintett vagyont olyan pénzeszközök, termékek vagy szolgáltatások megszerzésére használják, amelyek hozzájárulhatnak Iránban az atomfegyverek elterjedéséhez, amely ellen az 1737. (2006) sz. határozat, a 2007/140 közös álláspont és a 423/2007 rendelet küzdeni kíván (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑iAfrasiabi és társai ítélet, C‑72/11, EU:C:2011:874, 46. pont).

56

Amint arra a főtanácsnok az indítványának (50) pontjában rámutatott, e célok elérése érdekében nemcsak jogszerű, hanem egyúttal elengedhetetlen, hogy a „pénzeszközök befagyasztása” és a „gazdasági források befagyasztása” fogalmak meghatározását tágan értelmezzék, mivel a befagyasztott vagyon minden olyan felhasználásának megakadályozásáról van szó, amely lehetővé tenné a szóban forgó rendeletek megkerülését és a rendszer gyenge pontjainak kihasználását.

57

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a pénzeszközöknek és gazdasági forrásoknak a 423/2007 rendelet 7. cikkének az e rendelet 1. cikke h) és j) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt befagyasztásával ellentétes a befagyasztott vagyoni eszközökön olyan biztosítási intézkedések foganatosítása, amelyek az érintett hitelező számára a többi hitelezőt megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot biztosítanak, még akkor is, ha az ilyen intézkedések nem eredményezik a vagyontárgyaknak az adós vagyonából való kivonását.

58

Pontosítani kell továbbá, hogy bár az említett intézkedésekre is érvényes a megjelölt személyek és szervezetek pénzeszközei és gazdasági forrásai befagyasztásának a 423/2007 rendelet 7. cikkében rögzített elve, az illetékes nemzeti hatóság az e rendelet 8–10. cikkében előírt eltérésekkel összhangban és az ott előírt feltételek teljesülése esetén előzetes engedélyt bocsáthat ki.

59

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 423/2007 rendelet 7. cikkének az e rendelet 1. cikkének h) és j) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, a 961/2010 rendelet 16. cikkének az ugyanezen rendelet 1. cikkének h) és i) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikkének az ugyanezen rendelet 1. cikkének j) és k) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében befagyasztott pénzeszközökön és gazdasági forrásokon az illetékes nemzeti hatóság előzetes engedélye nélkül biztosítási célú intézkedéseket foganatosítanak, amelyek az érintett hitelező számára a többi hitelezőt megelőző sorrendben történő kielégítéshez való jogot biztosítanak, még akkor is, ha az ilyen intézkedések nem eredményezik a vagyontárgyaknak az adós vagyonából való kivonását.

60

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása szempontjából jelentőséggel bír‑e az a körülmény, hogy a befagyasztott vagyonnal rendelkező személlyel vagy szervezettel szemben behajtandó követelés jogcíme kívül esik az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta‑programon, és az 1737. (2006) sz. határozatot megelőzően keletkezett.

61

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a „pénzeszközök befagyasztásának” és a „gazdasági források befagyasztásának” a 423/2007 rendelet 1. cikkének h) és j) pontjában, valamint a 961/2010 és a 267/2012 rendelet megfelelő rendelkezéseiben szereplő fogalommeghatározásai nem tesznek különbséget a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személytől vagy szervezettől behajtandó követelés jogcíme szerint.

62

Ezenkívül a 423/2007 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése, valamint a 961/2010 és 267/2012 rendelet megfelelő rendelkezései szintén nem tesznek különbséget a pénzeszközök vagy gazdasági források befagyasztása esetén e követelés jogcíme szerint.

63

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 68. pontjában rámutatott, e körülmények között egy intézkedés befagyasztott vagyonon való végrehajtásának lehetőségét kizárólag az ezen intézkedés által kifejtett joghatások, nem pedig az intézkedéssel érintett követelés jogcíme alapján kell értékelni.

64

Hozzá kell tenni, hogy a 423/2007 rendelet 8–10. cikke, amelyek azokat a korlátozó feltételeket írják elő és fejtik ki, amelyek között az illetékes nemzeti hatóságok engedélyezhetnek a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztásával ellentétes bizonyos intézkedéseket, nem utalnak olyan helyzetekre, amelyekben a behajtandó követelés jogcíme kívül esne az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta‑programon, és amelyekben e jogcím a 1737. (2006) sz. határozatot megelőzően keletkezett volna.

65

Egyébiránt ha figyelembe kellene venni azt a körülményt, hogy a követelés jogcíme kívül esik e programon, és az 1737. (2006) sz. határozatot megelőzően keletkezett, úgy minden egyes esetben meg kellene vizsgálni egy ilyen körülmény fennállását, ami a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztásának megkerülésével kapcsolatos valós veszélyeket rejtene magában, és kényes problémákkal szembesítené a tagállamokat a végrehajtás során (lásd analógia útján: 2007. október 11‑iMöllendorf és Möllendorf‑Niehuus ítélet, C‑117/06, EU:C:2007:596, 58. pont).

66

Amint azt a Bíróság már megállapította, a korlátozó intézkedések rendszerének megállapításáról szóló uniós jogi aktus által követett célkitűzések jelentősége igazolhat hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok bizonyos gazdasági szereplők számára jelentősek, beleértve azokat is, akik egyáltalán nem felelősek az érintett intézkedések elfogadását eredményező helyzet bekövetkezéséért, de akik különösen tulajdonhoz való joguk gyakorlásában érintettek (lásd analógia útján: 2008. szeptember 3‑iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 361. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az első kérdés megválaszolása szempontjából nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a befagyasztott pénzeszközökkel vagy gazdasági forrásokkal rendelkező személlyel vagy szervezettel szemben behajtandó követelés jogcíme kívül esik az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta‑programon, és az 1737. (2006) sz. határozatot megelőzően keletkezett.

68

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: