EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62020CC0581

A. Rantos főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2021. szeptember 9.
Skarb Państwa Rzeczypospolitej Polskiej reprezentowany przez Generalnego Dyrektora Dróg Krajowych i Autostrad kontra TOTO SpA - Costruzioni Generali és Vianini Lavori SpA.
A Varhoven kasatsionen sad (Bulgária) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 1215/2012/EU rendelet – Az 1. cikk (1) bekezdése – Polgári és kereskedelmi ügyek – 35. cikk – Ideiglenes és biztosítási intézkedések – Gyorsforgalmi közút építési munkálatainak elvégzésére irányuló, hatóság és két magánjogi társaság között kötött szerződésre alapított kereset – Az e szerződésből eredő kötbérhez és biztosítékokhoz kapcsolódó ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Az alapügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező bíróság által az ideiglenes intézkedés tárgyában már meghozott határozat.
C-581/20. sz. ügy.

Court reports – general ; Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2021:726

 ATHANASIOS RANTOS

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2021. szeptember 9. ( 1 )

C‑581/20. sz. ügy

Skarb Państwa Rzeczypospolitej Polskiej reprezentowany przez Generalnego Dyrektora Dróg Krajowych i Autostrad

kontra

TOTO SpA – Costruzioni Generali,

Vianini Lavori SpA

(a Varhoven kasatsionen sad [legfelsőbb semmítőszék, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012/EU rendelet – A polgári és kereskedelmi ügyek fogalma – Ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések – Közút építési munkálatainak elvégzésére irányuló szerződés”

1.

2015‑ben egy Lengyelországban kötött, egy autópályaszakasz megépítésére vonatkozó közbeszerzési szerződéssel összefüggésben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében azok a vállalkozások, amelyeknek a szerződést odaítélték, egy bolgár biztosítótársaság által vállalt garanciákat nyújtottak be a lengyel ajánlatkérőnek.

2.

Néhány évvel később a nyertes vállalkozások sikertelenül fordultak egy lengyel bírósághoz annak ideiglenes és biztosítási intézkedés révén történő megakadályozása érdekében, hogy az ajánlatkérő érvényesítse e garanciákat. Hasonló kérelmet terjesztettek elő a bolgár bíróságok előtt is, amelyek első fokon elutasították azt, fellebbezés alapján viszont helyt adtak annak.

3.

Az ajánlatkérő felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) elé. A felülvizsgálati kérelem más kérdések mellett annak egyértelművé tételére vonatkozik, hogy figyelemmel az 1215/2012/EU rendelet ( 2 ) 35. cikkére, a bolgár bíróságok rendelkeznek‑e joghatósággal a kért ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések elrendelésére. ( 3 )

4.

Ha nem tévedek, a Bíróság eddig egyetlen alkalommal hozott döntést e rendelkezést illetően. ( 4 ) A korábban hatályos szabályok ( 5 ) alapján hozott egyes ítéletek ugyanakkor felvilágosításokat szolgáltathatnak a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit illetően, anélkül azonban, hogy azokat megválaszolnák.

5.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány kizárólag az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre koncentrál. A válasz a különböző tagállamok két bírósága, az ügy érdemében eljáró bíróság és kizárólag az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések vonatkozásában eljáró bíróság közötti kapcsolat vizsgálatát igényli olyan határokon átnyúló helyzetekben, amelyek esetében a 35. cikk célja „annak elkerülése, hogy a felek az eljárások hosszú időtartamából (amely minden nemzetközi eljárás sajátja) adódóan kárt szenvedjenek” ( 6 ).

I. Jogi háttér

A.   Az 1215/2012 rendelet

6.

A (33) preambulumbekezdés a következőket írja elő:

„Amennyiben az ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – a jogvita érdemére joghatósággal rendelkező bíróság rendel el, e rendelet alapján biztosítani kell a fenti intézkedések szabad mozgását. Azonban azon ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is –, amelyeket az említett bíróság az alperes idézése nélkül hozott, e rendelet alapján nem ismerhetők el és nem hajthatók végre, kivéve ha az intézkedést tartalmazó határozatot a végrehajtás előtt kézbesítették az alperesnek. Ez nem akadályozza meg az említett intézkedések nemzeti jog alapján történő elismerését és végrehajtását. Amennyiben az ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – a jogvita érdemére joghatósággal nem rendelkező tagállami bíróság rendeli el, e rendelet alapján ezen intézkedések hatálya a szóban forgó tagállam területére korlátozódik.”

7.

A 2. cikk értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

a)

»határozat«: valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, a határozatot vagy a végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak a bíróság tisztviselője általi meghatározásáról szóló határozatot.

A III. fejezet alkalmazásában a »határozat« magában foglalja azon ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – amelyeket az ügy érdemi elbírálása tekintetében e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróság hozott. Nem foglalja magában az olyan ideiglenes intézkedéseket – beleértve a biztosítási intézkedéseket is –, amelyeket az ilyen bíróság az alperes idézése nélkül hozott, kivéve, ha az intézkedést tartalmazó határozatot a végrehajtást megelőzően kézbesítették az alperesnek;

[…]”.

8.

A „Perfüggőség és összefüggő eljárások” című szakaszban található 29. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 31. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben azonos jogalapon, azonos felek között különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2)   Az (1) bekezdésben említett esetekben a jogvita tárgyában felhívott bármely bíróság kérésére bármely más felhívott bíróság késedelem nélkül tájékoztatja az említett bíróságot arról, hogy a 32. cikkel összhangban mikor hívták fel.

(3)   Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.”

9.

A 35. cikk („Ideiglenes intézkedések, beleértve a biztosítási intézkedéseket is”) értelmében:

„Valamely tagállam bíróságainál az adott tagállam joga alapján rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések – beleértve a biztosítási intézkedéseket is – még akkor is kérelmezhetőek, ha az ügy érdemére vonatkozóan más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal.”

10.

Az „Elismerés” című szakaszban található 36. cikk szerint:

„(1)   A valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás előírása nélkül elismerik.

[…]”.

11.

A 42. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Egy valamely tagállamban hozott, ideiglenes intézkedést – adott esetben biztosítási intézkedést – elrendelő határozatnak egy másik tagállamban történő végrehajtása céljából a kérelmezőnek a hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóság rendelkezésére kell bocsátania az alábbiakat:

a)

a határozat egy példánya, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek

b)

a 53. cikk alapján kiállított tanúsítvány, amely tartalmazza az intézkedés leírását, és igazolja, hogy

i.

a bíróság joghatósággal rendelkezik az ügy érdemére;

ii.

a határozat végrehajtható az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban; és

c)

a határozat kézbesítésének igazolása, amennyiben az intézkedést az alperes idézése nélkül rendelték el.”

12.

A 45. cikk (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamely fél kérelmére a határozat elismerését meg kell tagadni, amennyiben:

c)

a határozat összeegyeztethetetlen az azonos felek között a címzett tagállamban hozott határozattal;

[…]”.

B.   A nemzeti jog. A Grazhdanski Protsesualen Kodeks ( 7 )

13.

A jelen ügy szempontjából releváns rendelkezések a 18. cikk (az államok immunitása); a 389–396. cikk (az ideiglenes intézkedések meghozatala); a 397–403. cikk (biztosítási intézkedések); valamint a 274–280. cikk (jogorvoslat végzések ellen).

14.

Mivel indítványom kizárólag az 1215/2012 rendelet 35. cikkére vonatkozik, nem szükséges megismételni e rendelkezéseket.

II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15.

Egy 2015. július 30‑án kötött szerződéssel a Skarb Państwa Rzeczypospolitej Polskiej reprezentowany przez Generalnego Dyrektora Dróg Krajowych i Autostrad (a továbbiakban: lengyel államkincstár) az Olaszországban bejegyzett konzorciumot alkotó TOTO SpA – Costruzioni Generali és a Vianini Lavori SpA vállalkozásokra bízta az S‑5 Poznan–Wrocław gyorsforgalmi út, Poznań A2, Głuchowo–Wronczyn kereszteződés megépítését.

16.

A felek a szerződésbe beillesztették a 20.6. kikötést, amely a közöttük kialakuló jogviták rendezésére az ajánlatkérő székhelye szerinti bíróságok (vagyis a lengyel bíróságok) joghatóságát kötötte ki. ( 8 )

17.

A szóban forgó szerződés szerint a 02900100000348. és 02900100000818. sz. garanciákat a szerződés teljesítésének, ( 9 ) valamint a munkálatokat befejezését követő esetleges „kötbérfizetés” biztosítása érdekében nyújtották. ( 10 ) E két garanciát az Evroins AD bolgár biztosítótársaság nyújtotta, és azokra a lengyel anyagi jog alkalmazandó.

18.

A nyertes társaságok a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) előtt nemleges megállapítási kereseteket indítottak a lengyel államkincstárral szemben. Annak megállapítását kérték, hogy „az államkincstárnak nincs joga a kikötött kötbér követelésére, mivel e kifizetés feltételei nem teljesültek, továbbá nem követelhet kötbért a szerződés általa hivatkozott késedelmes teljesítése miatt”. ( 11 )

19.

Kérték továbbá a bíróságtól, hogy „hozzon ideiglenes intézkedéseket, amelyek többek között arra kötelezik az alperest, hogy tartózkodjon az Evroins AD biztosítótársaság által nyújtott 02900100000348. és 02900100000818. sz. garanciák lehívásától” ( 12 ).

20.

2019. június 7‑i végzésével a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) elutasította az ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés iránti kérelmeket. ( 13 )

21.

2019. július 31‑én a nyertes társaságok ismét kérték az említett intézkedések elfogadását, ez alkalommal a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) előtt, a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) előtt benyújtott kérelmek alátámasztására.

22.

E kérelmet első fokon elutasították, de másodfokon a Sofiyski apelativen sad (szófiai fellebbviteli bíróság, Bulgária) helyt adott neki. Ez utóbbi biztosíték nyújtása ellenében elrendelte a lengyel államkincstár követelésének lefoglalását, amely az Evroins AD biztosítótársaság által a javára nyújtott 02900100000348. és 02900100000818. számú garanciákból áll.

23.

A lengyel államkincstár felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) elé. E felülvizsgálati kérelem keretében ezenkívül európai fizetési meghagyást terjesztett elő, az 1896/2006/EK rendeletnek ( 14 ) megfelelően, az „E” formanyomtatvány felhasználásával. ( 15 )

24.

A nyertes társaságok, amelyek e kérelemmel szemben ellentmondást nyújtottak be az „F” formanyomtatvány felhasználásával, az 1896/2006 rendeletnek megfelelően, az utóbbit a felülvizsgálati kérelemre benyújtott válaszbeadványukban csatolták.

25.

Ebben az összefüggésben Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell‑e értelmezni [az 1215/2012 rendelet] 1. cikkét, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra utaló végzésben ismertetett eljáráshoz hasonló eljárást teljes egészében vagy részben az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett polgári vagy kereskedelmi ügynek kell tekinteni?

2)

Az ideiglenes intézkedések, illetve biztosítási intézkedések iránti kérelem benyújtásához való jog gyakorlását követően, ha e kérelmet már elbírálta az ügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező bíróság, attól az időponttól kezdve, amikor előterjesztették az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az ügy érdemében eljáró bíróság határozatot hozott az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában, úgy kell‑e tekinteni, hogy nem rendelkezik joghatósággal az a bíróság, amelyhez azonos alapon és [az 1215/2012 rendelet] 35. cikke alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be?

3)

Ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésre adott válaszokból az következik, hogy joghatósággal rendelkezik az a bíróság, amelyhez [az 1215/2012 rendelet] 35. cikke alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, önállóan kell‑e értelmezni [az 1215/2012 rendelet] 35. cikke szerinti biztosítási intézkedések elrendelésének feltételeit? Mellőzni kell‑e az olyan rendelkezés alkalmazását, amely a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem teszi lehetővé, hogy biztosítási intézkedést rendeljenek el valamely hatósággal szemben?”

III. A Bíróság előtti eljárás

26.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság 2020. november 5‑én vette nyilvántartásba. A Bíróság eljárási szabályzata 105. cikke szerinti kezelés iránti kérelmet elutasították.

27.

A TOTO – Costruzioni Generali és a Vianini Lavori, a Lengyel Köztársaság, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. E felek, valamint a lengyel államkincstár vettek részt a 2021. július 15‑i tárgyaláson.

IV. Elemzés

28.

Amint azt fent kiemeltem, indítványom az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre korlátozódik. Ez utóbbi lényegében a különböző tagállami bíróságok közötti kapcsolatra vonatkozik, amelyektől az 1215/2012 rendelet alapján ideiglenes intézkedéseket, majd biztosítási intézkedéseket kértek.

29.

E kérdés megválaszolása érdekében értelmezni kell az 1215/2012 rendelet 35. cikkét, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy egy olyan bíróság (a jelen esetben egy bolgár bíróság), amelynek nincs joghatósága az ügy érdemét illetően, elrendelhet‑e ideiglenes intézkedéseket és biztosítási intézkedéseket, ha az ügy érdemében eljáró bíróság (a jelen esetben egy lengyel bíróság) már elbírált egy ezzel azonos kérelmet.

30.

Mielőtt választ javasolnék e kérdésre, kitérek az 1215/2012 rendelet bizonyos olyan aspektusaira, amelyek segíthetik a jogvita lényegére való összpontosítást.

A.   Előzetes megfontolások: az 1215/2012 rendelet értelmében vett ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés

1. A joghatóság rendszere és az ideiglenes intézkedésekkel és a biztosítási intézkedésekkel kapcsolatos határozatok mozgása

31.

Az 1215/2012 rendelet kettős utat biztosít a hatálya alá tartozó jogvitákban az ideiglenes intézkedések és a biztosítási intézkedések meghozatalára:

Először is, a joghatóságot azon bíróságokhoz rendeli, amelyek a II. fejezet 1–6. szakaszának megfelelően joghatósággal rendelkeznek az ügy érdemét illetően. ( 16 ) E bíróságok joghatósága nem függ az intézkedés tárgya és a bíróság közötti meghatározott kapcsolat fennállásától. ( 17 ) Ezenkívül, egy a későbbiekben kifejtendő kivételtől eltekintve, az alapeljárás tekintetében joghatósággal rendelkező bíróság által hozott intézkedés az 1215/2012 rendelet elismerési és végrehajtási rendszerének hatálya alá tartozik.

Másodszor, ugyanezen rendelet 35. cikke azt írja elő, hogy az adott jogvitában az ügy érdemére vonatkozó joghatósággal nem rendelkező bíróságok e jogvitában ideiglenes intézkedéseket és biztosítási intézkedéseket hozhatnak.

32.

A második esetben a Bíróság bizonyos követelményeket támaszt az ügy érdemére vonatkozó joghatósággal nem rendelkező bíróság azon lehetőségét illetően, hogy a biztosítási intézkedésekre irányuló járulékos kérelem elbírálására mégis joghatósággal rendelkezhessen. ( 18 )

Az ideiglenes, illetve biztosítási intézkedések „[céljának] a ténybeli vagy jogi helyzet [fenntartásának kell lennie,] azon jogok védelme érdekében, amelyek elismerését az ügy érdemében eljáró bíróságtól kérték.” ( 19 )

Nem hozhatók olyan intézkedések, amelyek joghatása az, hogy ténylegesen az alapeljárás helyébe lépnek, vagyis amelyek arra szolgálnak, hogy az előzetes bírói vizsgálat során megkerüljék a joghatósági szabályokat. ( 20 )

Valós kapcsolatnak kell fennállnia az ügy érdemére vonatkozó joghatósággal nem rendelkező bíróság és a kért intézkedés között. Az ilyen intézkedés meghozatala „rendkívüli körültekintést kíván, valamint azon tényleges körülmények alapos megismerését, amelyek között ezen intézkedések hatásukat kifejtik” ( 21 ).

33.

E feltételek abból következnek, hogy az 1215/2021 rendelet az ideiglenes intézkedéseket és a biztosítási intézkedéseket kérelmező személy számára olyan előnyt biztosít, amely az ellenérdekű felet hátrányos helyzetbe hozhatja, feltételezve hogy kivételt jelent az ugyanezen rendelet által létrehozott általános joghatósági rendszer alól. Ezért azt megszorítóan kell értelmezni. ( 22 )

34.

Ezenkívül a további bírósági fórum megnyitásával, a 35. cikk kedvező lehet a forum shopping stratégiák ( 23 ) és a visszaélések ( 24 ) számára.

35.

Az 1215/2021 rendelet értelmében a 35. cikk alapján az ideiglenes intézkedéseket és biztosítási intézkedéseket hozó bíróság hatásköre ezenkívül korlátozott: ezen intézkedések hatálya az említett bíróság tagállamának területére korlátozódik. ( 25 )

36.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ügyet aktuálisan vagy a jövőben ( 26 ) érdemben tárgyaló bíróságtól eltérő bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések elfogadhatósága megfelel az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések révén megvalósuló bírói jogvédelem ( 27 ) könnyen érthető konkrét gyakorlati követelményeinek.

37.

E rendelkezés révén az érdekelt félnek lehetősége nyílik arra, hogy ideiglenes intézkedést és biztosítási intézkedést hozzanak javára abban a tagállamban, ahol azok a vagyontárgyak vagy személy található, amelyre vagy akire vonatkozóan az intézkedést végre kell hajtani. Ezzel elkerülhetők az azzal kapcsolatos nehézségek, hogy először külföldön kelljen bírósági eljárást indítani, majd másodszor a másik bíróságon hozott határozat elismerését kelljen kérni. ( 28 )

38.

Erre a lehetőségre annál is inkább szükség van, mivel az ügy érdemében eljáró bíróság által az érintett fél meghallgatása nélkül elrendelt ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések (amelyek meghozatala a meglepetés erejével hat) az 1215/2012 rendelet értelmében főszabály szerint ( 29 ) nem mozoghatnak ( 30 ) szabadon a tagállamok között. ( 31 )

39.

Az ilyen típusú intézkedések szabad mozgásának kizárása a „határozat” fogalmának az 1215/2012 rendelet 2. cikke a) pontjának második bekezdésében szereplő meghatározásából következik. A gyakorlatban ez az említett rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményben tükröződik: az alapeljárás bírósága által egy másik tagállamban elrendelt ideiglenes intézkedésnek és biztosítási intézkedésnek valamely tagállamban történő végrehajtása az 53. cikk szerinti tanúsítvány bemutatásához kötött. Ez a tanúsítvány tartalmazza a bíró e minőségét igazoló konkrét információkat, valamint az alperes megjelenésre való felhívását, vagy ennek hiányában az intézkedésről szóló értesítést.

2. A bíróságok közötti kapcsolat

40.

Nincs formális hierarchia az ideiglenes, illetve biztosítási intézkedést kérelmező rendelkezésére álló bíróságok között, amelyek közül az utóbbi választhat. Ezért előfordulnak olyan helyzetek, amikor az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti kérelem kapcsán több eljárás is indul, amire a jogalkotó kifejezetten nem adott külön megoldást.

a) Több eljárás az ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés tárgyában

41.

Az 1215/2012 rendelet külön rendelkezést tartalmaz (35. cikk) az ideiglenes intézkedésekről és a biztosítási intézkedésekről. Azt lehet mondani, hogy ily módon kiegészíti az ügy érdemére joghatósággal rendelkező bíróság természetes joghatóságát azok elfogadására. Ugyanakkor megnyitja az utat a különböző bíróságok előtt folyó azonos eljárások, és így az összeegyeztethetetlen határozatok kockázata előtt.

42.

Az elsőbbség elve, amely az 1215/2012 rendelet „Perfüggőség és összefüggő eljárások” szakaszában az azonos felek közötti, azonos tárgyú és azonos jogalapú eljárások többsége tekintetében irányadó, a 29. cikknek megfelelően véleményem szerint kiterjeszthető ezen eljárások biztosítási szakaszára is. ( 32 )

43.

Ennek az elvnek megfelelően a később felhívott bíróság „az elsőként felhívott bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást”. A később felhívott bíróságnak az elsőként felhívott bíróság javára meg kell állapítania a saját joghatóságának hiányát, ha az utóbbi bíróság megállapítja a joghatóságát. ( 33 )

44.

Amint azt már kifejtettem, az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti kérelmek együttes benyújtása az ügy érdemében joghatósággal rendelkező bírósághoz és egy másik, az ügy érdemében joghatósággal nem rendelkező bírósághoz (de amelyhez az 1215/2012 rendelet 35. cikke alapján fordulnak), lehetőséget nyújt az érdekelt félnek arra, hogy elkerülje azokat a késedelmeket, amelyek általában egy másik tagállamban hozott intézkedés valamely tagállamban történő átvételével járnak.

45.

Ebből a szempontból paradoxnak tűnhet, hogy az a személy, aki éppen azért kér ideiglenes intézkedést vagy biztosítási intézkedést egy második bíróságtól, hogy elkerülje a késedelmeket az első bíróság előtt, a perfüggőségi szabály értelmében kizárólag az alapeljárás helye szerinti államban teheti ezt meg, kizárólag azért, mert az ezen intézkedés iránti kérelmet először ott nyújtották be. ( 34 )

46.

Alternatív megoldásként elképzelhető, hogy az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedéseket esetében a perfüggőségre vonatkozó általános szabály (az 1215/2012 rendelet 29. cikke) alkalmazásától eltekintenek, és a két összeegyeztethetetlen határozat kérdésével foglalkoznak – ha ilyen határozat meghozatalára sor kerül –, míg az elismerésükről és végrehajtásukról utólag döntenek. ( 35 )

47.

Úgy vélem azonban, hogy ez a megoldás feltehetőleg nem felel meg a szóban forgó rendeletnek.

48.

Bár a Bíróság nem határozott ebben a kérdésben, a Brüsszeli Egyezmény 24. cikkével összefüggésben elutasítóan utalt „az egy és ugyanazon jogviszonyra vonatkozó joghatósági okok [halmozódására], amely ellentétes az Egyezmény céljaival” ( 36 ).

49.

Ebben a szakaszban elegendő annyit mondani, hogy a perfüggőségi szabály alóli kivételekről maga a rendelet rendelkezik, és ezek egyike sem felel meg a fent leírt kivételnek. ( 37 ) Az 1215/2012 rendelet 35. cikkével kapcsolatban e szempont módosítására tett javaslatok nem kerültek be a szövegbe, ami az ellen szól, hogy az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti kérelmek esetében a perfüggőséget különlegesen kezeljék a jelenlegi rendszerben. ( 38 )

50.

Összefoglalva, az a véleményem, hogy az 1215/2012 rendelet 29. cikkében szereplő perfüggőségi szabály alkalmazandó az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti kérelmekre. Ennek a szabálynak két következménye van: a) elsőbbséget élvez az a bíróság, amelyhez az első biztosítási intézkedés iránti kérelmet benyújtották, ha megállapította joghatósága fennállását; és b) ugyanezen időponttól kezdve annak a bíróságnak, amelyhez a második biztosítási intézkedés iránti kérelmet benyújtották, az előbbi bíróság javára meg kell állapítania joghatósága hiányát.

b) A különböző bíróságoktól származó ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések összeegyeztethetetlen jellege

51.

A két bíróság (az egyik a Brüsszeli Egyezmény 24. cikke alapján joghatósággal rendelkező bíróság, a másik pedig a felek által az érdemi döntéshozatalra kiválasztott bíróság) által elrendelt ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések esetével a Bíróság az Italian Leather ítéletében ( 39 ) foglalkozott az említett Egyezmény 27. cikkének (3) bekezdése alapján.

52.

Ebben az ítéletben a Bíróság:

egyértelművé tette, hogy a külföldi határozat elismerését akadályozó összeegyeztethetetlenség a határozatok joghatásaira vonatkozik, nem pedig arra, hogy a tagállamokban eltérő jogi keretek léteznek, vagy hogy az érintett szervek ugyanazt a feltételt eltérően értékelik; ( 40 )

megerősítette, hogy az összeegyeztethetetlenség akkor áll fenn, ha a szóban forgó határozatok következményei – amennyiben azok egyidejűleg jelentkeznek egy tagállamon belül – megzavarják annak társadalmi rendjét; ( 41 )

megállapította, hogy ilyen körülmények között, és tekintettel arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének (3) bekezdésében előírt elismerés megtagadásának indoka kötelező, az eljáró szerv köteles megtagadni a külföldi határozat elismerését. ( 42 )

53.

A Brüsszeli Egyezmény 27. cikke (3) bekezdésének és az 1215/2012 rendelet jelenlegi 45. cikke (1) bekezdése c) pontjának ( 43 ) azonossága alapján megállapítható, hogy az utóbbi alkalmazása során ugyanez a megoldás követendő.

B.   Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó válasz

54.

A kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdése szempontjából meghatározó kétségei, valamint a felek ezzel kapcsolatos érvei különböző indokokon alapulnak, amelyekkel a következő sorrendben foglalkozom:

először a lengyel bíróságok javára rögzített szerződéses joghatósági kikötés hatásával foglalkozom;

másodszor megvizsgálom a kért intézkedések és a Bulgária területe közötti tényleges kapcsolatot;

végül pedig az ideiglenes intézkedéseket és biztosítási intézkedéseket elutasító lengyel bírósági határozat bolgár bíróság előtti relevanciájáról fogok nyilatkozni.

1. A joghatósági kikötés megakadályozza a bolgár bíróságok részéről az intézkedések meghozatalát?

55.

Az alapeljárás bíróságának az ideiglenes intézkedések és a biztosítási intézkedések meghozatalára vonatkozó joghatósága nem függ az intézkedés tárgya és az eljáró bíróság közötti különleges viszonytól; elegendő, ha teljesülnek azok a feltételek, amelyek az 1215/2012 rendelet szerint az ügy érdemére vonatkozó joghatóság telepítését indokolják.

56.

Az egyik ilyen feltétel az, hogy a felek az 1215/2012 rendelet 25. cikkének megfelelően kizárólagos joghatóságot biztosító kikötés útján megállapodtak a joghatósággal rendelkező bíróság kiválasztásáról.

57.

Mivel azonban ez a felek akarati autonómiáján alapul, jogszerűen megkérdőjelezhető, hogy a joghatóság kikötése automatikusan kiterjed‑e az ideiglenes intézkedésekre és biztosítási intézkedésekre. Fordított esetben azonban ez arra a kérdésre is vonatkozik, hogy a joghatóság kikötése szisztematikusan kizárja‑e az 1215/2012 rendelet 35. cikkében biztosított lehetőséget.

58.

A Bíróság soha nem hozott döntést ebben a kérdésben. Az Italian Leather ítélet mindenesetre egyértelművé teszi, hogy a 35. cikk szerinti joghatóság a felek által a jogvita végleges rendezése érdekében választott másik bíróság joghatóságával párhuzamosan is fennállhat.

59.

Véleményem szerint a felek a biztosítási intézkedések tekintetében szerződéssel kiterjeszthetik a joghatóságot vagy eltérhetnek attól az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozó esetekben (legalábbis nem látok olyan okot, amely kizárná ezt). Az, hogy mely jogviták tartoznak a joghatósági kikötés hatálya alá, és melyek nem, a felek között létrejött szerződés értelmezésének kérdése.

60.

Ezért kívánatos lenne, ha a felek kifejezetten kinyilvánítanák azon szándékukat, hogy a kikötés a biztosítási intézkedésekre is kiterjedjen. Egyértelmű szándék hiányában vélelmezhető, ( 44 ) hogy egy tágan megfogalmazott joghatósági kikötés a választott bíróság joghatóságát kiterjeszti az ideiglenes, illetve biztosítási intézkedésekre is.

61.

Ezzel szemben ugyanez a megoldás nem alkalmazható egy másik, a megállapodás szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságához való hozzáférés kizárása céljából: ( 45 ) az 1215/2012 rendelet 35. cikke szerinti lehetőségről való lemondás nem vélelmezhető.

62.

A jelen esetben a felek a szerződésükben egy olyan kikötést rögzítettek, amely általánosságban a lengyel bíróságokat jelölte meg a jogvitáik rendezésére joghatósággal rendelkező bíróságokként, mivel Lengyelország az ajánlatkérő székhelye. ( 46 )

63.

A kérdést előterjesztő bíróság nem kérdőjelezi meg a lengyel bíróságok kizárólagos joghatóságát az ügy érdemét illetően; felteszi azonban azt a kérdést, hogy ez a joghatóság a biztosítási intézkedések esetében is kizárólagos‑e.

64.

A lengyel kormány és a nyertes ajánlattevő társaságok észrevételei nem egyeznek a szerződésben szereplő joghatósági kikötés hatályát illetően. ( 47 ) Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy azt a kérdést, hogy e joghatósági kikötés minden más bíróságot kizárva kiterjed‑e a biztosítási intézkedésekre, vagy sem, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie. ( 48 )

65.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy a felek számára az előreláthatóság biztosítása érdekében „[v]alamely joghatósági kikötés csak egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogvitákra vonatkozhat, ami a joghatósági megállapodás hatályát azon jogvitákra korlátozza, amelyek abból a jogviszonyból erednek, amely kapcsán e megállapodást megkötötték […]”. ( 49 )

66.

A joghatósági kikötés tehát nem érinthet „a károsult vállalkozás számára az említett kikötéshez való hozzájárulásának időpontjában észszerűen nem előrelátható [jogvitát]”. ( 50 )

67.

Függetlenül attól, hogy – amint említettem – a döntés a kérdést előterjesztő bíróságra hárul, úgy vélem, hogy a jelen ügy tárgyát képező szerződéses kikötést aláíró felek észszerűen előre láthatták, hogy adott esetben egyikük ideiglenes intézkedést és biztosítási intézkedést fog kérni a garanciák érvényesítésével szemben. A közbeszerzési szerződésekkel összefüggésben nem ritkák a garanciák ajánlatkérő szervek általi érvényesítésével kapcsolatos viták.

2. Tényleges kapcsolat

68.

Ha azt állapítanák meg, hogy a joghatósági kikötésnek nincs hatása a biztosítási intézkedések tekintetében, ezáltal tagadva a lengyel bíróságok kizárólagos joghatóságát, ez a megállapítás még nem járna azzal a közvetlen következménnyel, hogy megerősítse a bolgár bíróságok joghatóságát, amelyekhez a 1215/2012 rendelet 35. cikke alapján fordulni kell.

69.

Ebben az esetben a bolgár bíróságok joghatósága elsősorban a vonatkozó nemzeti rendelkezésektől függne. Ezenkívül az ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés tárgya és a tagállam (Bulgária) területi joghatósága között tényleges kapcsolatnak kell fennállnia.

70.

Két okból merültek fel kétségek a tényleges kapcsolat fennállását illetően a jelen esetben:

a bolgár területen található azon vagyontárgyak ingó jellege, amelyekre az intézkedést végrehajtanák;

a vitatott garancia tényleges kifizetését a lengyel államkincstár részére kell teljesíteni, lengyel területen, egy Lengyelországban megkötött és végrehajtott építési szerződés teljesítésével kapcsolatos szabálytalanságokkal összefüggésben. ( 51 )

71.

A tényleges kapcsolat követelménye közvetlenül összefügg az 1215/2012 rendelet 35. cikkének céljával, vagyis, hogy az intézkedést ugyanabban a tagállamban kell elrendelni és végrehajtani. Ezért a tényleges kapcsolat valójában azon vagyontárgyakban nyilvánul meg, amelyekre az ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés irányul.

72.

Az a kérdés azonban, hogy a garancia kifizetésének mint olyannak hol kell történnie, nem releváns.

73.

A jelen esetben, amint azt már kifejtettem, az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések célja az volt, hogy biztosítsák az annak megállapítására irányuló igényeket, hogy a lengyel államkincstár nem jogosult a garancia tárgyát képező összegek kifizetésére. Ezen intézkedések végrehajtása során a bolgár fellebbviteli bíróság biztosítási intézkedést rendelt el a lengyel ajánlatkérő követelésére a bolgár Evroins AD biztosítótársasággal szemben.

74.

A bolgár bíróságok és az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések közötti tényleges kapcsolat végső soron attól függ, hogy a szóban forgó követelés Bulgáriában találhatónak tekinthető‑e, ( 52 ) amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania.

3. A Lengyelországban hozott határozat mint a bolgár bíróságok által hozott biztosítási intézkedések meghozatalának akadálya

75.

A bolgár bíróságnak meg kell‑e állapítania joghatóságának hiányát a kért ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés meghozatala tekintetében, amennyiben az ügyben érdemben eljáró (lengyel) bíróság előtt ugyanilyen kérelmet ( 53 ) nyújtottak be, és az elutasította azt?

76.

Erre a kérdésre kétféle válasz adható, attól függően, hogy a lengyel bíróság ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések meghozatalát elutasító határozata jogerősnek minősül‑e, vagy sem. Mivel a rendelkezésre bocsátott adatok nem engednek egyértelmű következtetést levonni e határozat jellegére vonatkozóan, mindkét lehetséges hipotézissel foglalkozom.

a) Jogerős határozat: annak esetleges elismerése

77.

Az 1215/2012 rendelet rendszerében a valamely tagállamban – akár az ügy érdemében, akár az ideiglenes intézkedések meghozatalával kapcsolatban – indult eljárás megszüntethető, ha a megfelelő eljárási eszközök révén egy másik államban ugyanebben a tárgyban hozott jogerős határozatra hivatkoznak. ( 54 )

78.

A felek beadványaiból úgy veszem ki, hogy a lengyel határozat jogerőre emelkedése ( 55 ) vitatott kérdés, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell tisztáznia. Mindenesetre a res iudicata helyett (amely fogalom nehézséget von maga után, ha biztosítási intézkedéssel kapcsolatos határozatokra vonatkozik) inkább a bírósági határozat jogerős, azaz végleges és megfellebbezhetetlen jellegéről érdemes szerintem beszélni.

79.

Ha bebizonyosodik, hogy a biztosítási intézkedéssel kapcsolatos határozat Lengyelországban ilyen jogerős jelleggel bír, akkor az Bulgáriában is kiválthatja joghatásait, és megakadályozhatja (amennyiben a ténybeli körülmények azonosak) ( 56 ) egy másik, azonos tárgyú és jogalapú intézkedés meghozatalát azonos felek vonatkozásában.

80.

A Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék) azt a kérdést is felveti, hogy mikor kell levonni a külföldi határozat létezésének normatív következményeit. Közelebbről azt a kérdést fogalmazza meg, hogy azonnal meg kell‑e állapítania joghatósága hiányát, amint bizonyítékot szolgáltatnak egy ilyen határozatra.

81.

A válasz erre a kérdésre főszabály szerint igenlő. Az 1215/2012 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerint egy tagállam határozatának egy másik államban történő elismerése nem igényel semmilyen eljárást. Az arra hivatkozó félnek mindazonáltal meg kell felelnie a 37. cikkben meghatározott formai követelményeknek, be kell mutatnia az ítélet hitelesített másolatát és az 53. cikkben hivatkozott tanúsítványt, ami a rendelet szövege szerint elengedhetetlen. ( 57 ) Az a bíróság vagy hatóság, amely előtt a külföldi határozatra hivatkoznak, a 37. cikk (2) bekezdésének megfelelően fordítást vagy átiratot is kérhet.

82.

A már meghozott határozat elismerése által hátrányosan érintett félnek lehetősége van arra, hogy a 45. cikkben foglalt indokok valamelyikére hivatkozva kérje az elismerés elutasítását, ha ezt tartja helyesnek. Ez a kérelem a rendelet 36. cikkének (3) bekezdésével összhangban járulékos kérelemként nyújtható be.

83.

A 45. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottakra ebben az összefüggésben nem lehet hivatkozni: a jelen ügy körülményei között Bulgáriában még nincs olyan intézkedés, amelynek hatásai összeegyeztethetetlenek a lengyel határozat hatásával, így ez az érv nem hozható fel az utóbbi elismerésével szemben.

b) Nem jogerős határozat: a perfüggőség szabálya

84.

Ha a lengyel határozat ellen Lengyelországban fellebbezésnek van helye, akkor a biztosítási intézkedés iránti eljárást az 1215/2012 rendelet szempontjából úgy kell tekinteni, hogy az még folyamatban van ebben az országban.

85.

Ebben az összefüggésben az érdekelt fél természetesen kérheti az intézkedés elismerését Bulgáriában. ( 58 ) Az a tény azonban, hogy az intézkedés még megtámadható, idő előttivé teheti az ilyen kérelmet. A rendelet lehetővé teszi, hogy a megkeresett bíróság felfüggeszthesse a külföldi határozat elismerését, ha azt az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban megtámadják. ( 59 )

86.

Tekintettel arra, hogy Bulgáriában azonos tartalommal egy későbbi biztosítási intézkedés iránti kérelem van folyamatban, a perfüggőség szabálya, amely hivatalból kötelezettségeket ró a másodszor felhívott bíróságra, megfelelőbbnek tűnik számomra.

87.

A lengyel határozatot igazoló dokumentum az 1215/2012 rendelet 29. cikkében említett központi elemek tekintetében bizonyító erejű (vagy bizonyító erejű lehet, ha megfelel az alkalmazandó jogrendben ( 60 ) meghatározott feltételeknek):

a két eljárás felei, tárgya és jogalapja azonosságának értékelésére szolgál;

tartalmazza az első bírósághoz történő benyújtásának időpontját;

igazolja, hogy az első bíróság megállapította joghatósága fennállását az ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedést elrendelésére vagy megtagadására. ( 61 )

88.

Ha megállapítást nyer, hogy a lengyel bíróság tárgyalta először az ügyet, és hogy az ügy tárgya, a felek és a jogalap azonosak, a bolgár bíróságnak az 1215/2012 rendelet 29. cikkének (1) bekezdésével összhangban meg kell állapítania joghatósága hiányát.

V. Végkövetkeztetés

89.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következő választ adja:

„1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 35. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak a bíróságnak, amely elé ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti kérelmet terjesztettek, akkor kell tartózkodnia ezen intézkedések elrendelésétől, ha: a) egy másik tagállamnak az ügyben érdemben eljáró bírósága jogerős határozatot hozott ezen intézkedéseket illetően; b) az érintett hivatkozik erre a jogerős határozatra, benyújtva az 1215/2012 rendelet által annak elismerése céljából előírt okiratokat abban a tagállamban, amelyben az eljárás még folyamatban van; valamint c) a két bíróság elé terjesztett kérelmek tárgya és jogalapja azonos, és a benyújtásra ugyanazon felek között kerül sor.

2)

Ha az ügy érdemére joghatósággal rendelkező bíróság által hozott határozat még nem jogerős, az 1215/2012 rendelet 35. cikkének megfelelően másodszor felhívott bíróságnak, amely előtt azonos alapon, azonos tárgyban és azonos felek között az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti eljárás folyamatban van, az 1215/2012 rendelet 29. cikke (3) bekezdésének megfelelően meg kell állapítania az első bíróság javára joghatóságának hiányát.”


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.).

( 3 ) Az „ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések” kifejezést használom, mivel ez szerepelnek az 1215/2012 rendeletben. Valójában minden esetben meg kell jelölni, hogy a kért intézkedés melyik kategóriának felel meg.

( 4 ) 2020. szeptember 3‑iSupreme Site Services és társai ítélet (C‑186/19, EU:C:2020:638).

( 5 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; egységes szerkezetbe foglalt szöveg: HL 1998. C 27., 1. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 24. cikke; valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001 tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.; a továbbiakban: 44/2001 rendelet) 31. cikke. E rendelkezések és a jelenlegi 35. cikk szövege nem azonos; ezenfelül a jogalkotó a biztosítási intézkedések rendszerét az 1215/2012 rendelet más helyein alakította ki. A változások ugyanakkor nem érintik a Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatának hasznosságát a jelen ügy vizsgálata szempontjából.

( 6 ) 2005. április 28‑iSt. Paul Dairy ítélet (C‑104/03, EU:C:2005:255; a továbbiakban: St. Paul Dairy ítélet), 12. pont.

( 7 ) Polgári perrendtartás, Bulgária; a továbbiakban: GPK.

( 8 ) A lengyel kormány észrevételeinek 2. pontja szerint az említett kikötés szövege a következő volt: „A [szerződés] végrehajtása kapcsán esetlegesen felmerülő jogvitákat az ajánlatkérő székhelye szerint joghatósággal rendelkező bíróság bírálja el”.

( 9 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés összefoglalása alapján e garanciát „a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása céljából 52294272,43 [złoty (PLN)] összegben nyújtották; a 2019. január 25‑i 4. módosítás szerint a garancia 2019. július 31‑ig volt érvényes a feltüntetett összegben, mint a szerződés nemteljesítésével vagy hibás teljesítésével szembeni garancia, 2024. június 30‑ig pedig 15877,73 PLN maximális összegben – mint a munkák megfelelő elvégzésére vonatkozó garancia”.

( 10 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint e garanciát „a kötbér megfizetésének biztosítása céljából 9314671,95 PLN összegben nyújtották 2019. július 31‑ig annak érdekében, hogy biztosítsák az építési munkálatok határidőben történő befejezését a szerződés alapján”.

( 11 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, 2. pont.

( 12 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, 4. pont.

( 13 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 4. pontja alapján a lengyel bíróság úgy vélte, hogy „az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek az eljáráshoz fűződő érdek hiányában megalapozatlanok, mivel az alperesnek nem voltak hihető indokai arra, hogy ne írjon alá egy másik módosítást, ezenkívül pedig, hogy a vállalkozások nem bizonyították, hogy valószínű, hogy az ideiglenes intézkedések megtagadása lehetetlenné vagy jelentősen nehézzé tenné egy esetleges jövőbeli határozat végrehajtását, adott esetben a felperesek potenciális jogait figyelembe véve. Ehhez hasonlóan úgy ítélte meg, hogy a vállalkozások azon helyrehozhatatlan kárt sem valószínűsítették, amelyet az ideiglenes intézkedések megtagadása okozhatna, sem azt, hogy az esetleges kötbér mennyiben jelenthet kockázatot pénzügyi stabilitásukra”.

( 14 ) Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 399., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 33., 39. o.).

( 15 ) A fizetési meghagyást a lengyel államkincstár javára az AD „Evroins” biztosítótársasággal szemben bocsátották ki, 4086197,80 PLN tőkeösszeg, 3322112,05 PLN kamat, valamint 76405,75 PLN összeg vonatkozásában.

( 16 ) Az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések meghozatalára vonatkozó joghatósága kifejezetten nincs előírva, de értelemszerűen következik abból, hogy ismeri az ügyet. Ez hallgatólagosan kitűnik az 1215/2012 rendelet (30) preambulumbekezdéséből; lásd még: 1998. november 17‑iVan Uden ítélet (C‑391/95, EU:C:1998:543; a továbbiakban: Van Uden ítélet), 19. pont.

( 17 ) 1999. április 27‑iMietz ítélet (C‑99/96, EU:C:1999:202, 41. pont).

( 18 ) E feltételeket a Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet megfelelő rendelkezéseinek értelmezése során alakították ki.

( 19 ) 1992. március 26‑iReichert és Kockler ítélet (C‑261/90, EU:C:1992:149), 34. pont; Van Uden ítélet, 37. pont; 2020. szeptember 3‑iSupreme Site Services és társai ítélet (C‑186/19, EU:C:2020:638), 50. pont.

( 20 ) Van Uden ítélet, 43. és azt követő pontok; 1999. április 27‑iMietz ítélet (C‑99/96, EU:C:1999:202), 42. pont; St. Paul Dairy ítélet, 18. pont.

( 21 ) Van Uden ítélet, 38. pont.

( 22 ) St. Paul Dairy ítélet, 11. pont. A 35. cikk kétségtelenül kivételnek minősül a rendszerben: ezt tükrözi a saját szakaszában elfoglalt helye is, amely elkülönül ugyan a tényleges joghatósági szabályoktól, de az 1215/2021 rendelet II. fejezetében található.

( 23 ) Ezt az aggályt a tárgyaláson felszólaló felek vetették fel, akik nem értettek egyet a kockázat valós terjedelmét illetően. A Bizottság különösen arra utalt, hogy a 35. cikk maga tartalmaz önkorlátozó elemeket. Vitathatatlan, hogy mind a jogalkotó, mind értelmezése során a Bíróság korlátozta a rendelkezés alkalmazási körét. Nem tudok azonban egyetérteni a Bizottság által felhozott néhány érvvel, és konkrétan azzal az elképzeléssel, hogy a 35. cikk alapján meghozandó intézkedéseknek sürgősnek kell lenniük. Először is az esetek többségében a biztosítási, illetve ideiglenes intézkedést sürgős okokból kérik, ami de facto kiküszöböli az állítólagos korlátozás hatékonyságát. Másodszor, továbbra is megoldatlan kérdés, hogy a sürgősség a 35. cikk alkalmazásának feltétele‑e, vagy sem. Amennyiben igen, az értelmezésének önállónak kell lennie.

( 24 ) A tárgyalás során kifejezetten felmerült a „túlbiztosítás” veszélye, ami annak a következménye lenne, hogy különböző bíróságok – amelyek nem kötelesek egymással kommunikálni ebben az összefüggésben – azonos célú ideiglenes intézkedéseket fogadnak el (az ilyen értelmű kötelezettség 1215/2012 rendeletbe történő beépítésére irányuló sikertelen kísérletről lásd a jelen indítvány 38. lábjegyzetét). A rendelet nem nyújt megoldást erre a helyzetre azon túl, ami a perfüggőségre vagy az elismerésre vonatkozó szabályok alkalmazásából következik.

( 25 ) Az 1215/2021 rendelet (33) preambulumbekezdése és 2. cikke a) pontjának második bekezdése. Ez a korlátozás már a korábbi rendszerben is észlelhető volt, amely a kért intézkedések tárgya és az ügyben eljáró bíróság államának területi joghatósága közötti tényleges kapcsolatot követelte meg.

( 26 ) Ez lehet mind az a bíróság, amely már érdemben eljár az ügyben, mind pedig az a bíróság, amely a jövőben fog foglalkozni az üggyel, ha az intézkedést az alapeljárás megindítása előtt rendelik el.

( 27 ) 1980. május 21‑iDenilauler ítélet (125/79, EU:C:1980:130), 15. és 16. pont; 1992. március 26‑iReichert és Kockler ítélet (C‑261/90, EU:C:1992:149), 33. pont. Lásd még, a nemzetközi eljárásokban a határidők meghosszabbodásával együtt járó kárt illetően: St. Paul Dairy ítélet, 12. pont.

( 28 ) Ezek a hátrányok az 1215/2012 rendelet szerinti végrehajthatóvá nyilvánítás nélküli automatikus elismerés és végrehajtás egyszerűsített rendszerében is fennállnak: az érintett személynek a származási államban be kell szereznie azokat a dokumentumokat, amelyekre a címzett államban szükség lesz; nem zárható ki eleve, hogy az a fél, amellyel szemben az elismerést vagy végrehajtást kérik, a megfelelő eljárási úton kéri annak elutasítását, vagy hogy az egyik tagállamban hozott intézkedés kiigazítást igényel ahhoz, hogy egy másik tagállamban végrehajtható legyen.

( 29 ) Szabad mozgásuk csak akkor lehetséges, ha az alperesnek idézést kézbesítettek, vagy ennek hiányában, ha az intézkedést tartalmazó határozatot annak végrehajtása előtt kézbesítették neki.

( 30 ) A (33) preambulumbekezdés szerint a korlátozás a végrehajtás és az elismerés tekintetében is érvényes.

( 31 ) A (33) preambulumbekezdés szerint ez lehetséges, ha a nemzeti jog megengedi azt.

( 32 ) Nem hagyom figyelmen kívül, hogy a 29. cikk automatikus alkalmazása az ideiglenes intézkedésekkel és biztosítási intézkedésekkel kapcsolatban kétségeket vet fel, a kettős eljárás esetének jellemzőitől függően eltérő okokból.

( 33 ) Az időrendi elsőbbség szabálya kivételesen megfordul a kizárólagos joghatósággal rendelkező bíróságra vonatkozó megállapodás esetén: lásd a 31. cikk (2) és (3) bekezdését. A jelen ügyben az első biztosítási intézkedés iránti kérelmet a lengyel bírósághoz nyújtották be, amelyet a szerződés felei a jogvitáik rendezésére kijelöltek.

( 34 ) Ez az érv nem mindenki számára meggyőző. A Bizottság kérésére kidolgozott Report on the Application of Regulation Brussels I in the Member States (Study JLS/C4/2005/3) javaslat szerint minden esetben az ügy érdemére joghatósággal rendelkező bíróság számára kell elsőbbséget biztosítani, tekintettel arra, hogy jobban ismeri az ügyet: lásd a 777. pontot. E megközelítéssel összhangban áll a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló, 2019. június 25‑i (EU) 2019/1111 rendelet (HL 2019. L 178, 1. o.) 15. cikke, és nincs megfelelője semmilyen más jogi aktusban.

( 35 ) Ezt javasolja a jogirodalom egy része: lásd Eichel, F., „Art. 35 Brüssel Ia‑VO”, in Wieczorek/Schütze, Zivilprozessordnung und Nebengesetze, Band 13/2, 4. kiadás, 2019, 83. pont és egyéb hivatkozások.

( 36 ) St. Paul Dairy ítélet, 20. pont.

( 37 ) Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy a Brüsszeli Egyezmény (akkori) 21. cikke alkalmazásától való eltekintés céljából az eljárások túlzott időtartamára vonatkozó érvet a Bíróság elutasította a 2003. december 9‑iGasser ítéletben (C‑116/02, EU:C:2003:657).

( 38 ) Lásd: Report on the Application of Regulation Brussels I in the Member States (Study JLS/C4/2005/3), hivatkozás a 34. lábjegyzetben. A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2010) 748 végleges), amely előnyben részesítette a bíróságok közötti kommunikációt az eljárások összehangolása céljából, szintén sikertelen volt.

( 39 ) 2002. június 6‑i ítélet (C‑80/00, EU:C:2002:342; a továbbiakban: Italian Leather ítélet).

( 40 ) Uo., 44. pont

( 41 ) Uo., 48. pont

( 42 ) Uo., a rendelkező rész 2. pontja.

( 43 ) „[…] a határozat elismerését meg kell tagadni, amennyiben […] a határozat összeegyeztethetetlen az azonos felek között a címzett tagállamban hozott határozattal”.

( 44 ) Az ilyen vélelemmel szemben logikusan el kell fogadni az ellenbizonyítást.

( 45 ) A következményekre tekintettel: minden olyan intézkedés, amelyet a kijelölt bíróság tagállamában nem lehetne végrehajtani, elismerés és végrehajtás alá esne. Erre vonatkozóan lásd a fenti 28. lábjegyzetet.

( 46 ) Lásd a jelen indítvány 16. pontját. Abból indulok ki, hogy a lengyel államkincstár e kikötés alapján vitatta a bolgár bíróságok joghatóságát.

( 47 ) A Lengyel Köztársaság észrevételeinek 7. és azt követő pontjai és különösen 11. pontja, valamint a TOTO – Costruzioni Generali és a Vianini Lavori észrevételeinek 28. és 29. pontja.

( 48 ) A Bizottság írásbeli észrevételeinek 19. pontja. Lásd többek között: 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet (C‑352/13, EU:C:2015:335), 67. pont.

( 49 ) Lásd analógia útján: 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet (C‑352/13, EU:C:2015:335), 68. pont.

( 50 ) Uo., 70. pont

( 51 ) A Lengyel Köztársaság észrevételei, 36. pont.

( 52 ) Immateriális eszközként a követelésnek nincs fizikai helye; a helyét azon bankszámla alapján lehet meghatározni, amelyen a követelés szerepel, vagy törvényi fikció révén.

( 53 ) A kérdést előterjesztő bíróság nem emel kifogást az állítólagos azonosság hiánya vagy a körülmények megváltozása alapján, így nem kívánok kitérni erre a kérdésre.

( 54 ) A még nem jogerős külföldi határozat elismeréséről lásd a jelen indítvány 85. pontját.

( 55 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés és a felek beadványai a res iudicatára hivatkoznak.

( 56 ) Hangsúlyoznom kell, hogy a tárgynak, a feleknek és a jogalapnak azonosnak kell lenniük: ha ez nem így van (például azért, mert a későbbi események jelentős változásokat eredményeztek az eredeti helyzetben), akkor semmi sem zárja ki az ideiglenes intézkedések és biztosítási intézkedések iránti új kérelem benyújtását, adott esetben olyan külföldi bíróság előtt is, amely érdemben nem rendelkezik joghatósággal. Az ilyen intézkedéseket természetüknél fogva az adott időpontban a bíróság elé terjesztett körülmények alapján fogadják el vagy utasítják el. Ha ezek a körülmények megváltoznak, a kezdeti elutasítás nem akadályozza meg, hogy az intézkedéseket egy későbbi szakaszban engedélyezzék.

( 57 ) A korábbi rendszerrel ellentétben a bizonyítás korlátozottnak tűnik: a 44/2001/EK rendelet 55. cikke lehetőséget biztosított az e rendelet V. mellékletében szereplő tanúsítványtól való eltekintésre, illetve az azzal egyenértékű okiratokkal való helyettesítésére. Vitatott, hogy a jelenlegi 42. cikkben említett okiratokat be kell‑e mutatni, mivel azok a szó szoros értelmében véve csak az intézkedés végrehajtásához szükségesek; a (33) preambulumbekezdés másrészt az elismerés céljából is korlátozott mozgásra utal; a 2. cikkben szereplő „határozat” fogalommeghatározás pedig a III. fejezet egészére vonatkozik. A jelen ügy szempontjából a kérdés ugyanakkor továbbra is nyitva maradhat.

( 58 ) Az 1215/2012 rendelet nem köti a külföldi határozat elismerését vagy végrehajtását annak jogerős jellegéhez.

( 59 ) 38. cikk, a) pont.

( 60 ) A címzett tagállam nemzeti jogrendje vagy a valamely egyezményben előírt jogrend: az 1215/2012 rendelet nem tér ki erre a szempontra.

( 61 ) Ehhez nem szükséges hivatalos nyilatkozat. Lásd: 2014. február 27‑iCartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions assurances ítélet (C‑1/13, EU:C:2014:109).

Top