1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet ( 2 ) rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik. Konkrétabban, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy megengedhető‑e, és milyen feltételek mellett, hogy valamely élelmiszer csomagolásának elülső oldalán olyan, a tápértékkel kapcsolatos önkéntesen megadott információkat tüntessenek fel, amelyek nem az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszerre, hanem a további összetevők hozzáadásával elkészített élelmiszer adagjaira vonatkoznak.

2.

Ezt a kérelmet a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband eV (fogyasztói központok és szervezetek országos szövetsége, a továbbiakban: BVV) és a Dr. August Oetker Nahrungsmittel KG (a továbbiakban: Dr. Oetker) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő azzal kapcsolatban, hogy a müzli csomagolásának (a továbbiakban: szóban forgó termék) elülső oldalán található tápértékjelölés megfelel‑e az önkéntes tápértékjelölésre vonatkozó követelményeknek, és különösen az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 33. cikke (2) bekezdése második albekezdésének.

3.

Noha a Bíróságnak már volt alkalma értelmezni az 1169/2011 rendeletet, valamint különösen az említett rendelet által hatályon kívül helyezett 2000/13/EK ( 3 ) és a 90/496/EGK ( 4 ) irányelvet, ez az első alkalom, hogy az élelmiszerek önkéntes tápértékjelölésére vonatkozó rendelkezések értelmezésével foglalkozik. ( 5 )

4.

A jelen indítványban annak megállapítását fogom javasolni, hogy a szóban forgó termékhez hasonló, különböző elkészítési módok szerint fogyasztott előrecsomagolt élelmiszer önkéntes tápértékjelölése nem felel meg az 1169/2011 rendelet követelményeinek, ha az energiatartalomra és a tápanyagmennyiségre vonatkozó információkat csak egy elkészítési formára vonatkozóan adják meg, ahelyett, hogy azokat az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszer 100 grammjára vetítve is feltüntetnék.

5.

Az 1169/2011 rendelet (10), (17), (35), (37) és (41) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

6.

E rendelet „A kötelező adatok felsorolása” című 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A 10–35. cikknek megfelelően, és az e fejezetben foglalt kivételektől eltekintve a következő adatokat kötelező feltüntetni:

[…]

l) tápértékjelölés.”

7.

Az említett rendelet „Tartalom” című 30. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kötelező tápértékjelölésnek a következőket kell tartalmaznia:

[…]

(3)   Az (1) bekezdés szerinti kötelező tápértékjelölésnek az előrecsomagolt élelmiszerek jelölésén való feltüntetésekor a következő információkat lehet megismételni:

(4)   A 36. cikk (1) bekezdésétől eltérően abban az esetben, ha a 16. cikk (4) bekezdésében említett termékek jelölése tartalmazza a tápértékjelölést, lehetőség van arra, hogy e tájékoztatás az energiatartalomra korlátozódjon.

(5)   A 44. cikk sérelme nélkül és a 36. cikk (1) bekezdésétől eltérően abban az esetben, ha a 44. cikk (1) bekezdésében említett termékek jelölése tartalmazza a tápértékjelölést, lehetőség van arra, hogy e tájékoztatás az alábbiakra korlátozódjon:

[…]”

8.

Ugyanezen rendeletnek a „Számítás” című 31. cikke a (3) bekezdésében a következőket írja elő:

„A 30. cikk (1)–(5) bekezdésében említett energiatartalomnak és a tápanyagok mennyiségének az élelmiszer értékesítésre kerülő állapotára kell vonatkoznia.

Adott esetben ezen információk vonatkozhatnak az elkészített élelmiszerre is, feltéve, hogy kellően részletes felhasználási utasításokat adnak meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak.”

9.

Az 1169/2011 rendeletnek a „Mennyiségek kifejezése 100 g‑ra vagy 100 ml‑re” című 32. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az energiatartalmat és a 30. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyiségét 100 g‑ra vagy 100 ml‑re vonatkozóan kell kifejezni.”

10.

E rendelet „Adatok megadása adagonként vagy fogyasztási egységenként” című 33. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„(1)   Az alábbi esetekben az energiatartalom és a 30. cikk (1)–(5) bekezdésében említett tápanyagok mennyisége a fogyasztók számára könnyen felismerhető adagonként és/vagy fogyasztási egységenként is megadható, feltéve hogy az adag vagy fogyasztási egység mennyiségét, valamint az egy csomagban található adagok vagy fogyasztási egységek számát a jelölésen feltüntetik:

(2)   A 32. cikk (2) bekezdésétől eltérően, a 30. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett esetekben a tápanyagok mennyiségének megadása, és/vagy a XIII. melléklet B. részében felsorolt beviteli referenciaértékek százalékában való kifejezésük csak adagonként vagy fogyasztási egységenként is lehetséges.

Amennyiben a tápanyagok mennyiségét az első albekezdés értelmében csak adagonként vagy fogyasztási egységenként adják meg, az energiatartalmat 100 g‑ra vagy 100 ml‑re vetítve és adagonként vagy fogyasztási egységenként is meg kell adni.”

11.

A Dr. Oetker egy német élelmiszeripari vállalkozás, amely „Dr. Oetker Vitalis Knuspermüsli Schoko+Keks” (ropogós müzli csokoládéval és keksszel) megnevezéssel müzlit állít elő és forgalmaz. E terméket téglatest alakú kartondobozba csomagolják.

12.

E csomagolás a következő tápértékjelöléseket tartalmazza:

13.

A BVV úgy véli, hogy a szóban forgó termék tápértékjelölése sérti az 1169/2011 rendelet által előírt tápértékjelölésre vonatkozó rendelkezéseket. A Dr. Oetker szerinte megsértette az e rendelet 30. és 32. cikkével összefüggésben értelmezett 33. cikkét, mivel a szóban forgó termék csomagolásának elülső oldalán az energiatartalmat nem az adott állapotban értékesítésre kerülő termék egy adagjára vetítve (vagyis 1880 kJ), hanem kizárólag az elkészített élelmiszer egy adagjára vetítve (vagyis 872 kJ) tüntetik fel. Ennek alapján a BVV felszólította a Dr. Oetkert, lényegében azt követelve, hogy ez utóbbi vállaljon kötelezettséget – büntetőjogi felelősségének terhe mellett – a további jogsértéstől való tartózkodásra.

14.

Mivel a felszólítás eredménytelen maradt, a BVV keresetet indított a Landgericht Bielefeld (bielefeldi regionális bíróság, Németország) előtt, amely a 2018. augusztus 8‑i ítéletével e keresetnek helyt adva megállapította egyrészről, hogy a szóban forgó termék csomagolásának elülső oldalán a címkézés azáltal, hogy nem tünteti fel az adott állapotban értékesítésre kerülő termék adagjára vetített energiatartalmat, nem felel meg az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdése második albekezdésének, másrészről, hogy e rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése nem alkalmazható, mivel a jelen esetben a „nagyon jelentős feldolgozási szakaszok” nem valósultak meg.

15.

Mivel a Dr. Oetker fellebbezést nyújtott be, az Oberlandesgericht Hamm (hammi regionális felsőbíróság, Németország) 2019. június 13‑i ítéletével hatályon kívül helyezte ezen ítéletet és elutasította a BVV keresetét.

16.

E bíróság szerint a szóban forgó termék elkészített adagjára vonatkozó energiatartalom feltüntetése elegendő. Egyrészről az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdése nem írja elő, hogy az élelmiszerek csomagolásának elülső oldalán fel kell tüntetni az adott állapotban értékesítésre kerülő termék energiatartalmát a tápértékre vonatkozó már ott szereplő információkon kívül. Az e rendelet 30. cikkének (1) bekezdésében szabályozott kötelező tápértékjelölés feltüntetését szolgálják ugyanis a szóban forgó termék csomagolásának oldalsó keskeny oldalán szereplő – a jelen ügyben nem vitatott – információk. Következésképpen a csomagolás elülső oldalán szereplő információk esetében viszont az említett rendelet 30. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében vett megismételt információkról van szó. Ilyen esetben, amikor az energiatartalmat és a tápanyagok mennyiségét kizárólag egy adagra vetítve fejezik ki e megismételt információkban, az energiatartalmat ugyanezen rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében az elkészített élelmiszer 100 grammjára vetítve kellene feltüntetni. Másrészről az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy az energiatartalomra vonatkozó információ vonatkozhat az elkészített élelmiszerre is, feltéve, hogy – mint a jelen esetben – kellően részletes felhasználási utasításokat adnak meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak. Ezenkívül e rendelet nem tartalmaz a Landgericht Bielefeld (bielefeldi regionális bíróság) feltevésének alátámasztására szolgáló olyan előírásokat, amelyek szerint az e rendelkezés értelmében vett „elkészítés” kifejezést úgy kell érteni, mint amely a főzéshez vagy a melegítéshez hasonló „meglehetősen nagyszabású munkafolyamatokat” foglal magában.

17.

A BVV az Oberlandesgericht Hamm (hammi regionális felsőbíróság) ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország).

18.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e felülvizsgálati kérelem eredményessége attól függ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1169/2011 rendelet 31. cikkének (3) bekezdését és 33. cikkének (2) bekezdését, hogy a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben tilos a csomagolás színoldalán – reklámozási célból – megemlíteni a tápértékre vonatkozóan az elkészített élelmiszer adagjára vetítve megadott információkat anélkül, hogy kiegészítő jelleggel az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszer 100 grammjára vetítve is megadnák az energiatartalmat.

19.

E körülmények között határozott úgy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20.

Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felei, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. A Bíróság az eljárási szabályzata 76. cikkének (2) bekezdésével összhangban úgy határozott, hogy tárgyalás tartása nélkül hoz határozatot.

21.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett jelen kérdések az 1169/2011 rendelet által az élelmiszerek tápértékjelölésére vonatkozóan előírt követelményekre vonatkoznak. A szóban forgó szabályozás szakmai jellegére tekintettel célszerűnek tartom a releváns szabályozási háttér bemutatását (1.), amely lehetővé teszi a szóban forgó termék tápértékjelölésének és a feltett kérdések jobb megértését (2.).

22.

Az élelmiszerek címkézését szabályozó jogi keretet a 79/112/EGK irányelv ( 6 ) jelölte ki, amely közös szabályok előírását célozta „a belső piac zökkenőmentes működéséhez” való „hozzájárulás” érdekében, mivel a nemzeti szabályok közötti különbségeket az élelmiszerek tagállamok közötti szabad mozgása akadályának tekintették. ( 7 ) Noha ezen irányelv elsősorban az ilyen akadályok megszüntetését célozta, a jogalkotó azt is elismerte, hogy az ilyen szabályoknak „elsődlegesen a fogyasztó tájékoztatását és védelmét kell szolgálniuk” ( 8 ). Ezen előírást megismételte ( 9 ) és erősítette ( 10 ) a 2000/13 irányelv, amely kodifikálta és felváltotta a 79/112 irányelvet, mivel ez utóbbit többször és lényegesen módosították. ( 11 )

23.

Az uniós jogalkotó csak az élelmiszerek címkézésére vonatkozó szabályozás egyszerűsítése és egyetlen szövegbe, vagyis az 1169/2011 rendeletbe ( 12 ) történő foglalása során mondta ki, hogy e szabályozás „mind a belső piac, mind az állampolgárok érdekeit szolgálja, mivel egyrészt gondoskodik a jog egyszerűsítéséről, a jogbiztonságról és az adminisztratív terhek csökkentéséről, másrészt előírja az élelmiszerek világos, érthető és olvasható jelölését” ( 13 ). E rendelet tárgyát ugyanis akként határozták meg mint amely „alapul szolgál az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához”, valamint „megállapítja a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogának biztosítására szolgáló eszközöket és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás eljárásait” ( 14 ). Ebben az összefüggésben az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett szabályozás egyik „általános célkitűzése” a „fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmének” biztosítása azáltal, hogy „a végső fogyasztók számára alapot biztosít a megalapozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra” ( 15 ).

24.

A belső piac megfelelő működése eredeti céljának, azonban különösen a jelen esetben a fogyasztók magas szintű egészségvédelmének fényében kell tehát az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatási szabályokat áttekinteni.

25.

Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy az 1169/2011 rendelet kétfajta adat között tesz különbséget: egyrészről a „kötelező tájékoztatás”, amelyet akként határoz meg, mint „azok az adatok, amelyeket az uniós rendelkezések értelmében a végső fogyasztó számára meg kell adni” ( 16 ), és másrészről az „önkéntesen megadott tájékoztatás” amely a nevéből eredően önkéntes információközlést jelent ( 17 ).

26.

A kötelező tájékoztatás lehetővé teszi a fogyasztók számára az élelmiszerek azonosítását és megfelelő felhasználását, valamint az egyéni étrendi igényeiknek megfelelő választást. ( 18 ) Az e kötelező tájékoztatást szabályozó részletes rendelkezések az 1169/2011 rendelet IV. fejezetében szerepelnek. ( 19 ) Az élelmiszereken kötelezően feltüntetendő adatok jegyzékét e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése állapítja meg, és a különböző típusú információk között az l) pont tartalmazza a „tápértékjelölést”. A tápértékjelölésnek meg kell felelnie az említett rendelet ( 20 ) IV. fejezetének 3. szakaszában foglalt különös rendelkezéseknek és különösen a 29–35. cikknek.

27.

Az önkéntesen megadott tájékoztatás célja annak lehetővé tétele, hogy az ezzel élni kívánó gyártók felhívhassák a fogyasztók figyelmét a termékük minőségére, ( 21 ) vagy hogy a fogyasztók – azáltal, hogy a csomagolás fő látómezejében a kötelező tápértékadatok közül a legfontosabbakat ( 22 ) megismétlik – az élelmiszerek megvásárlásakor könnyen láthassák a tápanyag‑összetételre vonatkozó lényeges információkat. Ezen önkéntes jelleg ellenére az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy e nem kötelező tájékoztatásnak is be kell tartania a harmonizált szempontokat. ( 23 ) Az ilyen harmonizáció okai az önkéntesen megadott tájékoztatás jellegétől függően változnak. Például a tápanyag‑összetétellel kapcsolatos tájékoztatást illetően, ha szabadon meg lehetne választani a megismételhető információkat, az összezavarná a fogyasztókat ( 24 ), sőt félrevezetné őket. ( 25 )

28.

Ezen okok miatt az önkéntesen megadott információk megjelenítését is harmonizálták. Noha a címkézés e szempontját elsősorban az 1169/2011 rendeletnek az „Élelmiszerekkel kapcsolatos önkéntes tájékoztatás” címet viselő V. fejezetének rendelkezései szabályozzák, azok a IV. fejezet rendelkezéseire, valamint a III. fejezetre, és különösen e rendelet 7. cikkére utalnak, amely a„Tisztességes tájékoztatási gyakorlatokat” szabályozza. Az élelmiszerekkel kapcsolatos, önkéntes alapon megadott tájékoztatásnak egyrészről meg kell felelnie a IV. fejezet 2. és 3. szakaszában a kötelező tájékoztatásra vonatkozóan meghatározott követelményeknek, nevezetesen a „részletes rendelkezésekre” és a „tápértékjelölésre” vonatkozó rendelkezéseknek, ( 26 ) másrészről nem vezetheti félre a fogyasztókat, nem lehet bizonytalan értelmű vagy zavart keltő a fogyasztók számára, és adott esetben vonatkozó tudományos adatokon kell alapulnia. ( 27 )

29.

Az 1169/2011 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett kötelező adatok között szerepel a „tápértékjelölés” ( 28 ). A „tápanyag‑összetétellel kapcsolatos tájékoztatásra” vagy „tápértékjelölésre” ( 29 ) vonatkozó szabályok szakmai jellegét mutatja az a tény, hogy ez az egyetlen adat, amelynek e rendelet IV. fejezete egy egész szakaszt szentel, nevezetesen a 3. szakaszt, ( 30 ) amely lényegében a 90/496 irányelv rendelkezéseit foglalja egységes szerkezetbe.

30.

A 3. szakasz e részletes rendelkezései szabályozzák e jelölések tartalmát, megjelenítésüket, valamint az energiatartalom kiszámítását. Pontosan e szabályok képezik az alapeljárás tárgyát.

31.

Először is a tápértékjelölés tartalmára vonatkozó szabályokat illetően az 1169/2011 rendelet különbséget tesz a „kötelező” és a „megismételt” tápértékjelölés között, mivel ez utóbbiak az önkéntesen megadott adatok sajátos csoportjának minősülnek. ( 31 )

32.

Egyrészről e rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében a kötelező tápértékjelölésnek tartalmaznia kell az energiatartalmat, a zsír‑ és telítettzsírsav‑tartalmat, a szénhidráttartalmat, a cukortartalmat, a fehérjetartalmat, valamint a sótartalmat.

33.

Másrészről az említett rendelet 30. cikkének (3) bekezdése alapján a kötelező tápértékjelölésen felül, és ha a jelölés előrecsomagolt élelmiszerre vonatkozik, az élelmiszer‑vállalkozó dönthet úgy is, hogy megismétli vagy az élelmiszer energiatartalmát [a) pont], vagy a kötelező tápértékjelölésben szereplő legfontosabb tápértékadatok összességét, ( 32 ) vagyis a szénhidrát és fehérje kivételével e tápértékjelölés valamennyi adatát [b) pont]. Ezen adatok megismétlése lehetőségének célja, hogy a fogyasztók az élelmiszerek megvásárlásakor könnyen láthassák a tápanyag‑összetételre vonatkozó lényeges információkat. ( 33 )

34.

Másodszor, a tápértékjelölés megjelenítésére vonatkozó szabályokat illetően az 1169/2011 rendelet rendelkezéseiből kitűnik, hogy a kötelező tápértékjelölést, csakúgy, mint az összes többi kötelező adatot feltűnő helyen kell megjeleníteni úgy, hogy könnyen láthatók és jól olvashatók legyenek. ( 34 ) Ezenkívül a kötelező tápértékjelölést ugyanazon látómezőben – ami „a csomagolás összes olyan felülete, amely egy nézőpontból olvasható” ( 35 ) – kell feltüntetni – érthető formában, és amennyiben a rendelkezésre álló hely ezt lehetővé teszi – táblázatos formátumban és sorba igazított számokkal kell megadni ( 36 ).

35.

Ami az önkéntesen megadott tájékoztatást illeti – csakúgy, mint az összes többi önkéntesen megadott adat –, annak feltüntetése nem történhet az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás szerepeltetéséhez rendelkezésre álló hely rovására. ( 37 ) Márpedig a gyakorlatban, mint a jelen esetben is, e tájékoztatást általában a fő látómezőben (a csomagolás elülső oldalán) ( 38 ) jelenítik meg, az ennek megfelelő betűméretet használva. ( 39 )

36.

Harmadszor, az energiatartalom és a tápértékjelölésben foglalt tápanyagok mennyiségének számítási módját illetően az 1169/2011 rendelet 32. cikkének (2) bekezdése alapján ezen információkat főszabály szerint 100 g‑ra vagy 100 ml‑re vonatkoztatva kell kifejezni. E szabályt az indokolja, hogy a fogyasztó számára lehetővé kell tenni a különböző méretű csomagolásban lévő hasonló termékek tápanyag‑összetételre vonatkozó információinak összehasonlítását, ( 40 ) és ez érvényes függetlenül a tápértékjelölés kötelező vagy önkéntesen megadott jellegétől, tekintettel arra, hogy e rendelkezés érinti többek között az e rendelet 30. cikkének (1) és (3) bekezdése szerinti tápértékjelölést. Ezenkívül a tápértékjelölésnek főszabály szerint az „értékesítésre kerülő” ( 41 ) élelmiszerre kell vonatkoznia, vagy „[a]dott esetben” vonatkozhat az „elkészített” élelmiszerre is, feltéve, hogy kellően részletes felhasználási utasításokat ad meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak. ( 42 )

37.

A fentiekre tekintettel véleményem szerint a szóban forgó termék tápértékjelölésére vonatkozóan célszerű az alábbiakat tisztázni.

38.

Először is meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem a kötelező tápértékjelölésre vonatkoznak. Az alapeljárás felei között nem vitatott, hogy a kötelező tápértékjelölés teljes mértékben megfelel az 1169/2011 rendelet rendelkezéseinek. A szóban forgó termék csomagolásán szereplő kötelező tápértékjelölés ugyanis egyrészről tartalmazza az energiatartalmat, ( 43 ) a zsír‑ és telítettzsírsav‑tartalmat, a szénhidráttartalmat, a cukortartalmat, a fehérjetartalmat, valamint a sótartalmat, ( 44 ) másrészről ezen információkat ugyanazon látómezőben jelenítik meg, ( 45 ) vagyis a csomagolás oldalsó keskeny oldalán, táblázatos formátumban. ( 46 )

39.

A megismételt tápértékjelölést illetően továbbá megjegyzem, hogy az alapeljárás felei között nem vitatott, hogy mivel kötelező tápértékjelölést tartalmazó címkével ellátott, előrecsomagolt élelmiszerről van szó, az energiatartalmat, a zsír‑ és telítettzsírsav‑tartalmat, a cukortartalmat, valamint a sótartalmat a csomagolás elülső oldalán, ( 47 ) a kötelező tápértékjelöléstől eltérő formátumban, ( 48 ) önkéntes alapon meg lehet ismételni. Az 1169/2011 rendelet rendelkezéseinek való megfelelést kizárólag a csomagolás elülső oldalán a megismételt tápértékjelölésben szereplő energiatartalom és tápanyagok mennyiségének számítását és kifejezését illetően vitatják, és a jogvita különösen arra a kérdésre vonatkozik, hogy e megismételt tápértékjelölés vonatkozhat‑e kizárólag az elkészített élelmiszerre.

40.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés kizárólag olyan élelmiszerekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztásukhoz el kell készíteni és amelyek esetében meg van határozva az elkészítés módja.

41.

E kérdés releváns a jogvita eldöntése szempontjából, mivel – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság felhívja a figyelmet – a szóban forgó terméket többféleképpen is el lehet készíteni, nevezetesen tej, joghurt vagy túró, gyümölcslé, sőt gyümölcs, lekvár vagy méz hozzáadásával.

42.

Másképp megfogalmazva, a Bíróságtól arra kérnek választ, hogy amennyiben valamely élelmiszert többféleképpen is el lehet készíteni, adott esetben különböző összetevőkkel, a csomagolás elülső oldalán önkéntes alapon megismételt tápértékjelölések vonatkozhatnak‑e kizárólag ezen elkészítési módok egyikére.

43.

Az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében ezek az információk „[a]dott esetben” vonatkozhatnak az „elkészített élelmiszerre” is, ( 49 )„feltéve, hogy kellően részletes felhasználási utasításokat adnak meg, és az információk a fogyasztásra kész élelmiszerre vonatkoznak”. E rendelkezés átveszi a 90/496 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének szövegét.

44.

Mindjárt az elején megjegyzem, hogy e rendelkezés értelmezése során figyelembe kell venni nem csak annak szövegét, hanem a rendelkezés kontextusát és a szóban forgó szabályozás által követett célt is. ( 50 )

45.

Először is az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének kifejezéseit illetően, a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan megállapítom, hogy e rendelkezés szövege nem tartalmaz olyan elemet, amely világos és egyértelmű választ adhatna. A szó szerinti értelmezésből ugyanis kizárólag az alábbi következtetéseket lehet levonni.

46.

Először is „az elkészített élelmiszer” kifejezés feltételezi, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett élelmiszert el lehet készíteni. E rendelkezés tehát nem érinti azokat az élelmiszereket, amelyek fogyasztásához semmilyen elkészítés nem szükséges (például egy szelet csokoládé). Márpedig a jelen esetben a müzli elkészítés nélkül is fogyasztható. Így azt mondhatjuk, hogy a müzli nem olyan élelmiszer, amely az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, mivel annak kizárólag olyan élelmiszerekre kell vonatkoznia, amelyek fogyasztásához szükségszerűen elkészítés szükséges. Mindazonáltal egy ilyen megszorító megközelítés nem következik egyértelműen ugyanezen rendelkezés szövegéből. Ugyanis sem az elkészítési mód, sem ez utóbbi jelentősége nem meghatározó a rendelkezés alkalmazhatóságához.

47.

Másodszor megjegyzem, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdését indító „adott esetben” kifejezés alkalmazása mutatja, hogy e rendelkezés nem vonatkozik valamennyi olyan élelmiszerre, amelyet a fogyasztáshoz el lehet készíteni, így az említett rendelkezés alapján előírt tápanyag‑összetételre vonatkozó információkat nem kell kötelezően megadni.

48.

Harmadszor, a „kellően részletes felhasználási utasításokat adnak meg” feltétel az említett 31. cikk (3) bekezdése második albekezdésének alkalmazása mellett szólhat, függetlenül valamely élelmiszer elkészítési módjainak számától, mivel e feltételnek kevesebb értelme lenne, ha e rendelkezést kizárólag azokra az élelmiszerekre lehetne alkalmazni, amelyeket csak egyféleképpen lehet elkészíteni. Márpedig, noha egy ilyen leírás kétségtelenül nélkülözhetőbb, ha valamely élelmiszert csak egyféleképpen lehet elkészíteni, a fogyasztó tájékoztatásának célja fényében úgy vélem, hogy egy ilyen leírás mindazonáltal igazolt, amennyiben az szükséges a termék megfelelő felhasználásához.

49.

Másodszor, az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének összefüggéséből szintén az következik, hogy az „elkészített élelmiszer” kifejezés főszabály szerint a végső fogyasztónak szánt kész élelmiszereket jelenti. ( 51 ) Márpedig, noha e rendelet a meghatározott élelmiszerekre alkalmazandó külön uniós rendelkezésekben előírt jelölési követelmények sérelme nélkül alkalmazandó, ( 52 ) a csomagolás elülső oldalán szereplő tápértékjelölés megjelenítésére és számítására vonatkozó információk tekintetében egyetlen külön jogi aktust sem fogadtak el ( 53 ). Egyébiránt megjegyzem, hogy az 1169/2011 rendelet nem tartalmaz azon feltevést alátámasztó rendelkezést, amely szerint az e rendelet értelmében vett „elkészítés” alatt kizárólag a „meglehetősen nagyszabású munkafolyamatokat” kell érteni, mint például a főzés vagy a melegítés, mivel e fogalmat az említett rendelet nem határozza meg és nem is említi.

50.

Ebből következik, hogy a szó szerinti és a szövegösszefüggésre vonatkozó értelmezés nem meghatározó azon kérdést illetően, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése kizárólag azokra az élelmiszerekre vonatkozik‑e, amelyek egyetlen elkészítési módját előre meghatározzák, vagy azokra az élelmiszerekre is – mint például a müzli –, amelyeket többféle módon, többek között további összetevők hozzáadásával is lehet elkészíteni. Ezért csak a teleologikus értelmezés fényében lehet választ találni és különösen értelmet adni az „adott esetben” kifejezésnek, amely vitathatatlanul enged némi bírósági mérlegelési mozgásteret.

51.

Harmadszor tehát, az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének célját illetően mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt mind e rendelkezés céljának, mind a szóban forgó szabályozás céljának szempontjából értékelni kell, és különösen abból a szempontból, hogy a fogyasztók számára lehetőséget biztosít a megfelelő tájékoztatás alapján történő döntéshez és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi szempontokra. ( 54 )

52.

Megjegyzem, hogy a 31. cikk célja kitűnik az 1169/2011 rendelet (35) és (41) preambulumbekezdéséből. A (35) preambulumbekezdés kimondja, hogy a 100 g vagy 100 ml mennyiségre vonatkozó tápértékjelölést előíró rendelkezések célja „a különböző méretű csomagolásban lévő termékek összehasonlításának megkönnyítése”. E preambulumbekezdés ezenkívül pontosítja, hogy „adott esetben”„a 100 g vagy 100 ml mennyiségre vonatkozó tápérték‑információn túl” lehetővé kell tenni „az adagra vonatkoztatott kiegészítő jelöléseket”, „ha az élelmiszer adagra vagy fogyasztási egységre vonatkozóan előrecsomagolt”.

53.

E rendelet (41) preambulumbekezdése akként rendelkezik, hogy „[a]nnak érdekében, hogy az átlagos fogyasztót szólítsa meg, és betöltse azt a tájékoztató szerepet, amely érdekében bevezették, a tápértékjelölésnek egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie” és hogy „a legfontosabb tápértékadatok önkéntes alapon megismételhetők a fő látómezőben, hogy a fogyasztók az élelmiszerek megvásárlásakor könnyen láthassák a tápanyag‑összetételre vonatkozó lényeges információkat”.

54.

Pontosan e két szorosan összekapcsolódó célkitűzés – vagyis az élelmiszerek összehasonlításának megkönnyítése és a fogyasztók tájékoztatása – szempontjából alkalmazhatjuk az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének két albekezdését (és magyarázhatjuk a kettő közötti kapcsolatot).

55.

Először is, az energiatartalom és a tápanyagok mennyisége összehasonlításának megkönnyítése érdekében főszabály szerint azoknak az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszerre kell vonatkozniuk (első albekezdés). Márpedig, amikor valamely élelmiszer csak egyéb összetevők hozzáadását igénylő elkészítést követően kész a fogyasztásra, egy másik gyártó megfelelő élelmiszerével való összehasonlításának megkönnyítése érdekében a tápértékjelölés utalhat a már az elkészített élelmiszerre (második albekezdés).

56.

Azonban e második esetben, ha az élelmiszer többféleképpen használható fel, az előállítója által adott felhasználási javaslatra vonatkozó, az elkészített élelmiszer energiatartalmával és tápanyagainak mennyiségével kapcsolatos információk rendszerint nem teszik lehetővé a más előállítók megfelelő élelmiszereivel való összehasonlítást, amelyek esetén a tápértékjelölés eltérő felhasználási módon alapulhat.

57.

A jelen esetben például nem vitatott, hogy a müzlit többféleképpen is el lehet készíteni, kiegészítő összetevőket felhasználva, amelyek cukor‑ vagy zsírtartalma eltérő lehet. Egy adott felhasználási javaslaton alapuló tápértékjelölés – mint a jelen esetben 60 milliliter 1,5%‑os zsírtartalmú tej hozzáadása – ennélfogva csupán egyetlen lehetséges változat, amely nem ad általános útmutatást a fogyasztásra kész termék tápértékéről és nem teszi lehetővé a tápértékre vonatkozó, más gyártó megfelelő termékével történő összehasonlítást, különösen, mivel az élelmiszer mennyisége és a további összetevők mennyisége közötti kapcsolatot valójában a fogyasztó ízlése szabadon határozza meg.

58.

Ebből következik egyrészről, hogy egy többféleképpen is elkészíthető termék energiatartalmának és tápértéke mennyiségének kiszámítása a fogalmánál fogva önkényes, és az elkészítési módoktól függően változik, másrészről pedig, hogy a contrario egy ilyen termék energiatartalmának és tápérték‑mennyiségének összehasonlíthatósága csak akkor biztosított, ha az információk az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszerre vonatkoznak.

59.

Márpedig, ha az összehasonlíthatóság célja alapján azt a következtetést vonjuk le, hogy azokat az élelmiszereket, amelyeket többféleképpen is el lehet készíteni, ki kell zárni az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdése második albekezdésének hatálya alól, annak meghatározása marad hátra, hogy melyek azok az elkészítést igénylő élelmiszerek, amelyekre e rendelkezést alkalmazni kell.

60.

E tekintetben az a contrario értelmezés alapján a fentiekben vizsgált élelmiszerek különböznek azoktól, amelyeket csak egy meghatározott elkészítési móddal lehet fogyasztásra késszé tenni, mint például a levespor, amelynél a hozzáadandó víz mennyiségét és a főzés időt egyetlen elkészítési móddal határozzák meg, vagy a pudingpor, illetve a késztermékek (például a ravioli). Ezen élelmiszereket az jellemzi, hogy észszerűen csak a megadott módon lehet őket fogyasztásra alkalmassá tenni, ami lehetővé teszi a hasonló élelmiszerekkel történő közvetlen összehasonlítást. Kétségtelen, hogy egy ilyen összehasonlítás nem mindig a tökéletes egyenértékűségen alapul, különösen mivel a további összetevők tápértékei eltérőek lehetnek. Mindazonáltal egy ilyen összehasonlítás önkényessége véleményem szerint egyértelműen korlátozott.

61.

Másodszor a tápértékjelölés tájékoztató szerepének szempontjából az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatás nem vezetheti félre a fogyasztókat, különösen az élelmiszer jellemzői, a jellege és tulajdonságait illetően. ( 55 ) E rendelkezés (2) bekezdése előírja, hogy „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie” ( 56 ).

62.

E tekintetben egyrészről megállapítom, hogy a tájékoztatás szerepének szempontjából, figyelemmel a fent hivatkozott tápértékek kiszámításának önkényes és változó jellegére, nem könnyű meghatározni, hogy a jelen esetben mennyiben lenne hasznos a fogyasztónak az elkészített élelmiszerre vonatkozó megismételt tápértékjelölés megjelenítése, annál is inkább, mivel a kötelező tápértékjelölés vizuálisan háttérbe szorulna. Egyébiránt a tájékoztatásra vonatkozó magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, figyelembe véve a fogyasztók felfogásában kialakult különbségeket, ( 57 ) amint azt a Bíróság már megjegyezte, az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásnak helyesnek, semlegesnek és objektívnek kell lennie. ( 58 ) Márpedig nem ez lenne a helyzet, ha a többféleképpen elkészíthető élelmiszerek előállítói azt a formát választanák, amely számukra a leginkább megfelel, nevezetesen azt, amely a legalacsonyabb energiatartalmat jeleníti meg. Egy ilyen eljárás nem lenne sem semleges, sem objektív.

63.

Másrészről az az önkéntesen megadott tápértékjelölés, amely nem tünteti fel az értékesítésre kerülő termék 100 grammjára vonatkozó energiatartalmat a megismételt tápértékjelölésben, megtévesztheti a fogyasztót, annak ellenére, hogy az szerepel a kötelező tápértékjelölésen, különösen amikor a többi gyártó a megismételt tápértékjelölésen rendszeresen az értékesítésre kerülő termék 100 grammjára vonatkozó energiatartalmat jeleníti meg. Ilyen esetben ugyanis az értékek között jelentős eltéréseket lehetne észlelni. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy a szóban forgó termék egy adagjának energiatartalma, az értékesítésre kerülő állapotában 1880 kJ, míg az elkészített termék egy adagjának energiatartalma 872 kJ.

64.

Márpedig a nemzeti bíróságok és az Unió Bírósága közötti hatáskörmegosztás keretében főszabály szerint nem a Bíróság feladata, hogy állást foglaljon annak kérdésében, hogy bizonyos termékek címkézése megtévesztheti‑e a vásárlót vagy a fogyasztót, vagy hogy vizsgálja valamely tápértékjelölés esetlegesen megtévesztő jellegének kérdését. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia a címkézésen feltüntetett valamennyi különböző elemet annak meghatározása érdekében, hogy egy ilyen fogyasztó számára azok megtévesztőek lehetnek‑e. Mindazonáltal a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során. ( 59 )

65.

E tekintetben először is, annak értékelése során, hogy valamely címkézés megtévesztő‑e a fogyasztó számára, a nemzeti bíróságnak elsősorban azon feltételezett elvárásból kell kiindulnia, amelyet a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó támaszt az élelmiszernek különösen a minősége tekintetében, mivel a lényeges az, hogy a megjelölés ne tévessze meg a fogyasztót, és ezáltal e fogyasztó ne hihesse tévesen azt, hogy a terméknek többek között a minősége más, mint a valóságban. ( 60 )

66.

Ezt követően, tekintettel arra, hogy a megismételt tápértékjelölés lehetőségének célja a csomagolás elülső oldalán pontosan az, hogy a fogyasztók a vásárláskor könnyen láthassák a tápanyag‑összetételre vonatkozó lényeges információkat, abból az előfeltevésből kell kiindulni, hogy egy átlagfogyasztó először inkább a csomagolás elülső oldalán lévő megismételt tápértékjelöléseket fogja elolvasni, semmint az oldalsó keskeny részen szereplő kötelező információkat. ( 61 )

67.

Végül figyelembe kell venni, miszerint az élelmiszergyártók érdeke, hogy termékeiket a tápértékjelölésen a lehető legegészségesebbnek tüntessék fel, és ezért érdekük, hogy a tápértékeket, például a cukortartalmat és a kalóriaértéket a lehető legalacsonyabban határozzák meg. A megismételt tápértékjelölés keretében ugyanis a már elkészített termék 100 grammjának kalóriatartalma kevesebb lehet, mint az adott állapotban értékesítésre kerülő ugyanazon termék 100 grammjának kalóriatartalma, amennyiben az elkészítéshez használt összetevők tápértéke alacsonyabb, mint a szóban forgó élelmiszeré. Márpedig ha elfogadjuk, hogy a szóban forgó termékhez hasonló élelmiszer az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének hatálya alá tartozhat, az azzal a veszéllyel járna, hogy kiszélesítené azon élelmiszerek kategóriáját, amelyek e rendelkezés hatálya alá tartozhatnak. Egy ilyen kiterjesztés nem lenne helyénvaló, mivel az általában kivételnek minősülő említett rendelkezés főszabállyá válhatna olyan esetben, ha valamely élelmiszer többféle módon is elkészíthető.

68.

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy ez a rendelkezés kizárólag olyan élelmiszerekre vonatkozik, amelyeket el kell készíteni, és amelyek esetében az elkészítés egyetlen módja meg van határozva.

69.

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében szereplő „100 g‑ra vetítve” kifejezés kizárólag az adott állapotban értékesítésre kerülő termék 100 grammját jelenti‑e, vagy pedig – egyebek mellett – a már elkészített élelmiszer 100 grammját is.

70.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre javasolt válasz fényében úgy vélem, hogy e második kérdésre nem szükséges válaszolni. Az alábbi elemzés ezért a teljesség érdekében arra az esetre vonatkozik, ha a Bíróság mégis szükségesnek vélné a kérdésre történő válaszadást.

71.

Elöljáróban emlékeztetek arra, hogy az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének első albekezdése eltérést enged attól a szabálytól, amely szerint a tápanyagok mennyiségét 100 g‑ban vagy 100 ml‑ben kell kifejezni. E rendelkezés értelmében az önkéntesen megadott információk keretében, amelyek a fő látómezőben megismétlik az energiatartalmat, valamint a zsír‑ és telítettzsírsav‑tartalmat, a cukortartalmat, valamint a sótartalmat, ( 62 ) e tápanyagok mennyiségének megadása „csak adagonként vagy fogyasztási egységenként” is lehetséges. Ebben az esetben azonban ugyanezen rendelkezés második albekezdése értelmében az energiatartalmat mindazonáltal 100 g‑ra vagy 100 ml‑re vetítve és adagonként vagy fogyasztási egységenként is meg kell adni. Ezen eltérés alkalmazása érdekében teljesülniük kell azon feltételeknek, amelyektől e rendelet 33. cikkének (1) bekezdése függővé teszi a tápértékek adagra vagy fogyasztási egységre vetített kifejezésének jogát, vagyis „az adag vagy fogyasztási egység mennyiségét, valamint az egy csomagban található adagok vagy fogyasztási egységek számát a jelölésen feltüntetik” ( 63 ).

72.

A jelen esetben, ha a Bíróság az első kérdésre nemleges választ adna, ez azt jelentené, hogy az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján a szóban forgó termékre vonatkozó megismételt tápértékjelölések megengedettek lennének, és hogy a Dr. Oetker az elkészített élelmiszerre vonatkozóan csak az e rendelet 30. cikkének (1)–(5) bekezdésében említett tápértékre vonatkozó információk megadására lenne köteles. Az említett rendelet 32. cikkének (2) bekezdése értelmében e megismételt információkat az elkészített élelmiszer 100 grammjára vagy 100 milliliterére vonatkozóan kell kifejezni. Egyébiránt ugyanezen rendelet 33. cikke (1) bekezdésének a) pontja címén a Dr. Oetker az energiatartalmat és a tápértékeket az e rendelkezésben foglalt feltételek mellett adagonként is kifejezhetné, ( 64 ) és az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a csomagolás elülső oldalán a megismételt önkéntesen megadott információkat a tápanyagok mennyiségét illetően kifejezhetné kizárólag adagonként, és az energiatartalmat illetően 100 grammra vetítve és adagonként is. Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Dr. Oetker a csomagolás oldalsó keskeny oldalán feltüntette az adott állapotban értékesítésre kerülő termék 100 grammjára vetített tápértékre vonatkozó információkat is.

73.

Az alapeljárás ténybeli összefüggéseitől elvonatkoztatva az a kérdés, hogy az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, az energiatartalomra utaló „100 grammra vetítve” szavakat követő rész csak az adott állapotban értékesítésre kerülő termék 100 grammjára vagy a már elkészített élelmiszer 100 grammjára is vonatkozik‑e, abban az esetben merülhet fel, ha a tápértékjelölés e rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján az elkészített élelmiszerre vonatkozik.

74.

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, e kérdésre a szóban forgó rendelkezésnek sem a szövegéből, sem a szövegösszefüggéséből nem következik válasz. Nem tisztázott ugyanis, hogy az élelmiszer 100 grammja – amelyre az 1169/2011 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti, tápértékre vonatkozó információk megadásakor az energiatartalom feltüntetésének vonatkoznia kell – milyen állapotra értendő. Csak a megismételt tápértékjelölés céljának figyelembevételével kaphatunk erre választ.

75.

Így az összehasonlítás megkönnyítésének az 1169/2011 rendelet (35) preambulumbekezdésében kimondott célja ( 65 ) fényében megjegyzem, hogy e rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdése elsősorban az e rendelet 32. cikkének (2) bekezdésében meghatározott 100 g‑os vagy 100 ml‑es referenciamennyiségre vonatkozó követelmények helyes alkalmazásának biztosítására irányul. E rendelkezés mögött az a gondolat húzódik meg, hogy az adagok súlya általában nem 100 g, ezért a jobb összehasonlíthatóság érdekében legalább a leglényegesebb információt, az energiatartalmat a 100 g‑os referenciamennyiségre vonatkozóan kell feltüntetni, míg a többi tápérték vonatkozhat az adag súlyára, ha azokat a csomagoláson a kötelező tápértéktáblázaton kívül megismétlik.

76.

E célra tekintettel úgy vélem, hogy amennyiben a tápértékek a csomagolás elülső oldalán a gyártó által az elkészített élelmiszerre nézve kiválasztott referenciamennyiségre vonatkozóan jelennek meg, egy bizonyos összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy lehet értelmezni, hogy a csomagolás elülső oldalán az egy adagra vonatkozó tápértékadatokon túlmenően az adott állapotban értékesítésre kerülő termék 100 grammjára vetített energiatartalmat is fel kell tüntetni. E rendelet (41) preambulumbekezdésének fényében véleményem szerint egy ilyen megoldás a „legegyszerűbb és legkönnyebben érthető” az átlagfogyasztó figyelmének felkeltése és a tápértékjelölés tájékoztatási funkciójának betöltése érdekében.

77.

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ javaslom adni, hogy az 1169/2011 rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a csomagoláson az energiatartalmat az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszerre vonatkozóan és a már elkészített élelmiszerre vonatkozóan „100 grammra” vetítve és „adagonként vagy fogyasztási egységenként” is feltüntetik, az energiatartalmat az adott állapotban értékesítésre kerülő élelmiszer 100 grammjára vagy 100 milliliterére vonatkozóan meg kell ismételni.

78.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: