EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62019CC0896

G. Hogan főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2020. december 17.
Repubblika kontra Il-Prim Ministru.
A Qorti Ċivili Prim’Awla - Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali (Málta) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – EUSZ 2. cikk – Uniós értékek – Jogállamiság – EUSZ 49. cikk – Az Unióhoz való csatlakozás – Az uniós értékek védelmi szintje leértékelődésének hiánya – Hatékony bírói jogvédelem – EUSZ 19. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatály – A tagállami bírák függetlensége – Kinevezési eljárás – A miniszterelnök hatásköre – A bírák kinevezéséért felelős bizottság részvétele.
C-896/19. sz. ügy.

Digital reports (Court Reports - general - 'Information on unpublished decisions' section)

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2020:1055

 GERARD HOGAN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. december 17. ( 1 )

C‑896/19. sz. ügy

Repubblika

kontra

Il‑Prim Ministru,

WY

részvételével

(a Qorti Ċivili Prim’Awla – Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali [a polgári bíróság első tanácsa alkotmánybíróságként eljárva, Málta] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EUSZ 2. cikk – Uniós értékek – Jogállamiság – Hatékony bírói jogvédelem – EUSZ 19. cikk – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Bírói függetlenség – A bírák kinevezésére irányuló eljárás – A miniszterelnök hatásköre – A bírák kinevezéséért felelős bizottság bevonása”

I. Bevezetés

1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ismét fontos kérdéseket vet fel a bírói függetlenség természetére vonatkozóan. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban feltett kérdések tekintetében különösen azt kell megvizsgálnia a Bíróságnak, hogy a bírói függetlenség uniós jogban foglalt garanciái milyen mértékben befolyásolják a nemzeti bírák kinevezésének rendszerét is. Különösen előír‑e az uniós jog valamilyen korlátozást a bíráknak a végrehajtó hatalom által történő kinevezése tekintetében?

2.

E kérelmet egy olyan, actio popularis formájában kezdeményezett eljárás keretében nyújtották be, amely jelenleg folyamatban van a máltai bíróságok előtt. Ezen eljárásban arra hivatkoznak, hogy a bírák kinevezésére irányuló, a máltai alkotmányban meghatározott eljárás nem felel meg többek között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének.

3.

Ez a kereset tehát új lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy megvizsgálja az e rendelkezések hatályával kapcsolatos legújabb ítélkezési gyakorlatát, és hogy különösen mérlegelje annak követelményeit az igazságszolgáltatási rendszernek az uniós jogrendben fennálló függetlenségére vonatkozóan.

II. Jogi háttér

A.   Az uniós jog

1. Az EU‑Szerződés

4.

Az EUSZ 2. cikk így szól:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

5.

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.

A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.”

2. A Charta

6.

A Chartának az „Igazságszolgáltatás” címet viselő VI. címe magában foglalja „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” című 47. cikket, amely a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. […]

[…]”

B.   A máltai jog

7.

Az 1964. évi máltai alkotmány (a továbbiakban: alkotmány) VIII. fejezete tartalmazza a bíróságokkal kapcsolatos részletszabályokat, beleértve többek között a bírák kinevezésére irányuló eljárást. 2016‑ban került sor e fejezet reformjára, beleértve a bírák kinevezéséért felelős bizottság felállítását is. Noha e bizottság szerepe és a bírák kinevezésére irányuló eljárás 2020 júliusában jelentősen megváltozott, az alapeljárásra a következő szabályok vonatkoznak.

8.

Az alkotmány 96. cikke a felsőbb szintű bíróságok bíráinak kinevezésére vonatkozik. E cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A felsőbb szintű bíróságok bíráit a miniszterelnök javaslatára a [köztársasági] elnök nevezi ki.

(2)   Az a személy nevezhető ki a felsőbb szintű bíróságok bírájává, aki legalább tizenkét éven át folyamatosan vagy összesen legalább tizenkét évig Máltán ügyvédi tevékenységet folytatott vagy az alsóbb szintű bíróságok bírájaként szolgált, vagy részben ilyen tevékenységet folytatott vagy ekként szolgált.

(3)   Az ezen alkotmány 96A. cikke által létrehozott, a bírák kinevezéséért felelős bizottság – a (4) bekezdés sérelme nélkül – köteles elvégezni az említett 96A. cikk (6) bekezdése c), d) vagy e) pontjának megfelelő értékelést azelőtt, hogy a miniszterelnök az (1) bekezdéssel összhangban javaslatot tesz a felsőbb szintű bíróságok bírájává (a főbírót kivéve) történő kinevezést illetően.

(4)   A miniszterelnök – a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések sérelme nélkül – úgy határozhat, hogy nem a (3) bekezdésben említett értékelés eredményének megfelelően jár el:

azzal, hogy azt követően, hogy a miniszterelnök gyakorolta az e bekezdésben számára biztosított hatáskört, a miniszterelnök vagy az igazságügyi miniszter:

a)

öt napon belül olyan nyilatkozatot tesz közzé a hivatalos lapban, amelyben bejelenti, hogy az említett hatáskör gyakorlása mellett döntött, és megindokolja ezt a döntését; valamint

b)

a képviselőházban beszámol az említett döntésről, és kifejti a döntés alapját képező indokokat legkésőbb a képviselőház azt követő második üléséig, hogy a javaslatot az (1) bekezdéssel összhangban a köztársasági elnök elé terjesztették:

azzal, hogy az e bekezdés első feltételének rendelkezései nem vonatkoznak a főbíró tisztségére történő kinevezésre.”

9.

Az alkotmány 96a. cikke leírja a bírák kinevezéséért felelős bizottság szerepét. Ez a következőképpen szól:

„(1)   A bírák kinevezéséért felelős bizottság (a továbbiakban e cikkben: bizottság) az alkotmány 101A. cikkével létrehozott, az igazságszolgáltatás igazgatásáért felelős bizottság albizottsága, és az alábbi tagokból áll:

a)

főbíró;

b)

legfőbb ügyész;

c)

számvevőszék elnöke,

d)

a közigazgatási ügyek kivizsgálásáért felelős biztos (ombudsman);

e)

az ügyvédi kamara elnöke:

[…]

(2)   A bizottság elnöki tisztségét a főbíró vagy – annak távollétében – az őt a (3) bekezdés d) pontjával összhangban helyettesítő bíró tölti be.

(3)   Miniszter, államtitkár, a képviselőház tagja, helyi önkormányzati képviselő, illetőleg a politikai pártok tisztviselője vagy jelöltje a bizottság tagjaként nem nevezhetők ki, és a bizottság tagjaként betöltött tisztségük megszűnik:

[…]

(4)   A bizottság tagjai a feladataik ellátása során függetlenül járnak el, és nem tartoznak más személy vagy hatóság irányítása, illetve felügyelete alá.

(5)   A bizottság titkárát az igazságügyi miniszter nevezi ki.

(6)   A bizottság a következő feladatokat látja el:

a)

(a főbíró tisztségét leszámítva) a felsőbb szintű bíróságok bírói tisztségére vagy az alsóbb szintű bíróságok bírói tisztségére pályázó személyektől (kivéve az e) pont hatálya alá tartozó személyektől) érkező pályázatok fogadása és megvizsgálása;

b)

az a) pontban említett pályázatok és az azokhoz kapcsolódó iratok állandó nyilvántartásának vezetése; e nyilvántartás titkos, és ahhoz kizárólag a bizottság tagjai, a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter férhet hozzá;

c)

a fent említett tisztségekre pályázó jelöltek meghallgatása és értékelése az általa megfelelőnek tartott módon és e célból bármely hatóságtól tájékoztatás kérése az általa észszerűen szükségesnek tartott mértékben;

d)

a fent említett tisztségekre történő kinevezés céljából az igazságügyi miniszter közvetítésével vélemény adása a miniszterelnöknek a jelöltek kinevezhetőségére és alkalmasságára vonatkozó értékelése tárgyában;

e)

a miniszterelnök kezdeményezésére vélemény adása a főügyésznek, a számvevőszék elnökének, a közigazgatási ügyek kivizsgálásáért felelős biztosnak (ombudsmannak) vagy az alsóbb szintű bíróságok bíráinak tisztségét betöltő személyek bírói testületen belüli tisztségre történő kinevezhetősége és alkalmassága tárgyában;

f)

az igazságügyi miniszter mindenkori kezdeményezésére vélemény adása a más igazságügyi tisztségre vagy bírósági tisztségre való kinevezés kérdésében;

azzal, hogy a d) pontban említett értékelést a pályázat bizottsághoz való beérkezésétől számított legfeljebb hatvan napon belül el kell végezni, míg az e) és f) pontban említett véleményt annak kezdeményezésétől számított legfeljebb harminc napon belül vagy az igazságügyi miniszter által a bizottsággal egyetértésben megállapított és a hivatalos lapban közzétett utasításban szereplő határidőn belül ki kell adni.

(7)   A bizottság bizalmasan és zárt ülés keretében jár el, valamint a bizottság egyetlen tagja vagy titkára sem hívható fel arra, hogy a bizottság által átvett valamely dokumentumra vagy a bizottság által megtárgyalt, azzal vagy általa közölt kérdésre vonatkozóan valamely bíróság vagy más szerv előtt tanúvallomást tegyen.

(8)   A bizottság a saját eljárását maga szabályozza és az igazságügyi miniszterrel egyetértésben köteles közzétenni, hogy mely szempontok alapján végzi értékeléseit.”

10.

Az alkotmány 97. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E cikk rendelkezéseire figyelemmel a felsőbb szintű bíróságok bírájának megbízatása megszűnik a hatvanötödik életévének betöltésekor.

(2)   A felsőbb szintű bíróságok bíráját kizárólag a köztársasági elnök mentheti fel tisztségéből, a képviselőháznak a tagjai legalább kétharmada által jóváhagyott indítványát követően; ezen indítvány a bíró hivatalához kapcsolódó feladatok ellátására (testi vagy szellemi fogyatékosság miatt vagy más okból) való alkalmatlanságának bizonyítékán vagy kötelességszegésen alapul.

.

(3)   A Parlament jogszabályban szabályozhatja a kérelem benyújtásával, valamint az arra vonatkozó vizsgálattal és bizonyítással kapcsolatos eljárást, hogy a felsőbb szintű bíróságok bírája az előző cikk rendelkezései szerint képtelen a feladatai ellátására, vagy szabálytalanul járt el.”

11.

Az alkotmány 100. cikke az alsóbb szintű bíróságok bíráinak kinevezésére vonatkozik. E cikk a felsőbb szintű bíróságok bíráira alkalmazandóhoz hasonló eljárást ír elő:

„(1)   Az alsóbb szintű bíróságok bíráit a miniszterelnök javaslatára a [köztársasági] elnök nevezi ki.

(2)   Az a személy nevezhető ki az alsóbb szintű bíróságok bírájává, vagy járhat el az alsóbb szintű bíróságok bírájaként, aki legalább hét éven át folyamatosan vagy összesen legalább hét évig Máltán ügyvédi tevékenységet folytatott.

(3)   Az e cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel az alsóbb szintű bíróságok bírájának megbízatása megszűnik a hatvanötödik életévének betöltésekor.

(4)   A jelen alkotmány 97. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az alsóbb szintű bíróságok bíráira is alkalmazni kell.

(5)   Az ezen alkotmány 96A. cikke által létrehozott bizottság – a (6) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül – köteles elvégezni az említett 96A. cikk (6) bekezdése c), d) vagy e) pontjának megfelelő értékelést azelőtt, hogy a miniszterelnök az (1) bekezdéssel összhangban állást foglal az alsóbb szintű bíróságok bírájává történő kinevezést illetően.

(6)   A miniszterelnök – az (5) bekezdésben foglalt rendelkezések sérelme nélkül –határozhat úgy, hogy nem az (5) bekezdésben említett értékelés eredményének megfelelően jár el:

azzal, hogy azt követően, hogy a miniszterelnök gyakorolta az e bekezdésben számára biztosított hatáskört, a miniszterelnök vagy az igazságügyi miniszter:

a)

öt napon belül olyan nyilatkozatot tesz közzé a hivatalos lapban, amelyben bejelenti, hogy az említett hatáskör gyakorlása mellett döntött, és megindokolja ezt a döntését; valamint

b)

a képviselőházban beszámol az említett döntésről, és kifejti a döntés alapját képező indokokat legkésőbb a képviselőház azt követő második üléséig, hogy a javaslatot az (1) bekezdéssel összhangban a köztársasági elnök elé terjesztették.”

12.

Az alkotmány 101B. cikke a felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bíráinak fegyelmi ügyeivel kapcsolatos. E cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bíráinak bizottsága (a továbbiakban: bizottság) az igazságszolgáltatás igazgatásáért felelős bizottság albizottsága, amely a bírói testület három olyan tagjából áll, akik nem tagjai az igazságszolgáltatás igazgatásáért felelős bizottságnak, és akiket ugyanakkor az igazságszolgáltatás igazgatásáért felelős bizottság által kiadott szabályzat szerint a felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bírái közül oly módon választanak ki, hogy az alsóbb szintű bíróság bírájával szemben folytatott fegyelmi eljárásban a három tagból kettőnek alsóbb szintű bírósági bírónak, míg a felsőbb szintű bíróság bírájával szemben folytatott fegyelmi eljárásban a három tagból kettőnek felsőbb szintű bírósági bírónak kell lennie.

[…]

(4)   E bizottság gyakorolja a felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bírái feletti fegyelmi jogkört az e cikkben leírt módon.

[…]

(15)   A bizottság tagjai a feladataik ellátása során saját belátásuk szerint járnak el, és egyetlen személy vagy hatóság irányítása, illetve felügyelete alá sem tartoznak.

[…]”

III. A jogvita alapját képező tényállás

13.

A Repubblika az igazságszolgáltatás és jogállamiság védelmének Máltán való előmozdítását célzó szervezet. 2019. április 25‑énactio popularis formájában keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak megállapítása érdekében, hogy a (felsőbb szintű bíróságok) bíráinak és az (alsóbb szintű bíróságok) bíráinak kinevezésére irányuló, a jelen eljárás megindításának idején hatályos, az alkotmány 96., 96A. és 100. cikke által szabályozott rendszer miatt Málta megsértette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével együttesen értelmezett második albekezdése, valamint az alkotmány 39. cikke és a Rómában 1950. november 4‑én aláírt Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke alapján fennálló kötelezettségeit.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt 2019. október 30‑án tartott tárgyalás során a felperes tisztázta, hogy a jelen eljárásban keresetével a 2019. április 25‑én hatályba lépett összes kinevezést, valamint az e napot követő összes más kinevezést vitatja, kivéve az olyan kinevezéseket, amelyek összhangban állnak a Jog a Demokráciáért Európai Bizottságnak (a továbbiakban: Velencei Bizottság) az alkotmányos rendelkezésekről és a hatalommegosztásról, valamint a bíróságok függetlenségéről és a jogérvényesítésről szóló 940/2018. sz. véleményében ( 2 ) felvázolt ajánlásokkal és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének, valamint a Charta 47. cikkének rendelkezéseivel.

15.

A Prim Ministru (miniszterelnök) (a továbbiakban: alperes) a maga részéről előadja, hogy Máltán tiszteletben tartják a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ezzel összefüggésben a 2019. április 25‑én hatályba lépett kinevezések során szigorúan betartották az alkotmány rendelkezéseit, és e kinevezések összhangban állnak az uniós joggal. Az alperes előadja, hogy nincs különbség e konkrét kinevezések és a bírói testület tagjainak Málta alkotmányának 1964‑ben történt kihirdetése óta történő más kinevezései között, attól eltekintve, hogy a 2016 előtti kinevezésektől eltérően a szóban forgó jelöltek alkalmasságát jelenleg az alkotmány 96A. cikkében létrehozott, a bírák kinevezéséért felelős bizottság értékeli.

16.

Ezenfelül az alperes előadja, hogy a bírói testület tagjai kinevezésének rendszere összhangban áll az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és a Charta 47. cikkének a Bíróság által értelmezett előírásaival. E rendszer ugyanis tükrözi azt, ahogyan a bírákat az EUMSZ 253. cikk első bekezdése alapján a Bíróságnál kinevezik, amely kinevezés során a 255. cikk alapján létrehozott bizottság véleménye nem köti a tagállamok kormányait a végleges döntésük meghozatala szempontjából.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy főként a miniszterelnököt az alkotmány 96., 96A. és 100. cikke alapján a bírói testület valamennyi tagjának kinevezésére vonatkozóan megillető mérlegelési mozgástér kérdését, valamint azt a kérdést kell elbírálnia, hogy a 2016. évi alkotmánymódosítások továbbfejlesztették‑e ezt a mérlegelési mozgásteret. Bár több, a jelen ügyben felmerült kérdéssel a Bíróság a 2019. június 24‑iBizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítéletében (C‑619/18, EU:C:2019:531; a továbbiakban: A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet) már foglalkozott, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e kérdéssel a rendszer egészének értékelése keretében kell foglalkozni, beleértve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való, Máltán fennálló jogot.

18.

A 2020. október 27‑i tárgyaláson a Bíróságot arról tájékoztatták, hogy 2020 júliusában bizonyos módosításokat tettek az alkotmányban, követve a Velencei Bizottság által a 940/2018. sz. véleményében a bírói kinevezések rendszerével kapcsolatban megfogalmazott ajánlásokat. Ezek a módosítások azonban nem érintik a kérdést előterjesztő bíróság előtti jelen eljárás tárgyát és e tekintetben a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

IV. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

19.

E körülmények között 2019. november 25‑én hozott és a Bíróságra 2019. december 5‑én érkezett határozatával a Qorti Ċivili Prim’Awla – Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali (polgári bíróság első tanácsa alkotmánybíróságként eljárva, Málta) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell‑e tekinteni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a [Charta] 47. cikkétől függetlenül vagy azzal együtt értelmezett második [albekezdése] alkalmazandó Málta alkotmánya 96., 96A. és 100. cikkének jogi érvényességét illetően?

2)

Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, úgy kell‑e tekinteni, hogy a miniszterelnököt Máltán a bírói testület tagjainak kinevezése során megillető hatáskör – az alkotmány 2016‑ban hatályba lépett 96A. cikke tükrében is – összhangban áll az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a [Charta] 47. cikkével?

3)

Amennyiben az nyer megállapítást, hogy a miniszterelnök hatásköre nem összeegyeztethető, ezt a jövőbeni kinevezéseket illetően kell‑e figyelembe venni, vagy ez érinti a korábbi kinevezéseket is?”

20.

A Repubblika, a belga, a svéd, a máltai, a holland, a lengyel és a svéd kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Ezenfelül a 2020. október 27‑i tárgyaláson előadták szóbeli észrevételeiket.

V. Elemzés

A.   Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága

21.

Írásbeli észrevételeiben a lengyel kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem két okból elfogadhatatlan.

22.

Először is azzal érvel, hogy még ha a máltai jog többek között lehetővé is tenné a peres felek számára, hogy actio popularis formájában kezdeményezzék a nemzeti jogrendben hatályos szabályok alkotmányosságának absztrakt felülvizsgálatát, a kérdést előterjesztő bíróság ebben az esetben is annak érdekében terjesztette volna a kérdéseit előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé, hogy a kapott válasz függvényében dönthessen a máltai jogszabályi rendelkezéseknek az uniós joggal való absztrakt összeegyeztethetőségéről.

23.

A lengyel kormány azonban rámutat arra, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek az uniós joggal való absztrakt összeegyeztethetőségével kapcsolatos döntés az EUMSZ 258. és EUMSZ 259. cikk alapján a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, és csak a Bizottság vagy egy másik tagállam kezdeményezhet ilyen eljárást. Ezzel szemben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyedüli tárgya az uniós jog értelmezése. Következésképpen az EUMSZ 258., EUMSZ 259. és EUMSZ 267. cikkre tekintettel a nemzeti bíróság nem dönthet a nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való absztrakt összeegyeztethetőségéről az e jogszabálynak az előzetes döntéshozatali eljárásban történő értelmezése alapján, mivel maga a Bíróság nem állapítaná meg a hatáskörét arra vonatkozóan, hogy a nemzeti jogszabályok összhangját ezen eljárás keretében felülvizsgálja.

24.

Az uniós jognak a Bíróság által előzetes döntéshozatali eljárás keretében történő értelmezése tehát nem használható fel a kérdést előterjesztő bíróság előtti folyamatban lévőhöz hasonló jogvita rendezésére, és következésképpen nem tekinthető szükségesnek az alapeljárás rendezéséhez az EUMSZ 267. cikk értelmében. A lengyel kormány többek között arra utal, hogy e rendelkezés ezzel ellentétes értelmezése egyenértékű lenne az EUMSZ 258. és EUMSZ 259. cikk megkerülésével, valamint a Bíróság, a Bizottság és a tagállamok e rendelkezésekben foglalt kizárólagos hatáskörének veszélyeztetésével.

25.

E tekintetben igaz, hogy a Bíróság feladatát aszerint kell megkülönböztetni, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel vagy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel fordulnak hozzá. Míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset esetében a Bíróságnak arról kell meggyőződnie, hogy a Bizottság vagy egy másik tagállam által vitatott nemzeti intézkedés vagy gyakorlat ellentétes‑e általában az uniós joggal, annak szükségessége nélkül, hogy a nemzeti bíróságok előtt releváns jogvita merüljön fel, az előzetes döntéshozatal iránti eljárásban ezzel szemben az a Bíróság feladata, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak segítséget nyújtson az e bíróság előtt folyamatban lévő konkrét jogvita megoldásában. Az ilyen eljárás keretében tehát az említett jogvitának és az értelmezni kért uniós jogi rendelkezéseknek kapcsolódniuk kell egymáshoz, hogy az értelmezés a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából objektíve szükséges legyen. ( 3 )

26.

A jelen ügyben el kell ismerni, hogy az alapeljárásban felmerülő jogvita érdemben kapcsolódik az uniós joghoz, illetve az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséhez, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések irányulnak A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért alkalmaznia kell az említett rendelkezést ahhoz, hogy az említett jogvitákra vonatkozó érdemi megoldást tisztázzák.

27.

E tekintetben, még ha az EUMSZ 267. cikk keretében a Bíróság nem is jogosult arra, hogy a nemzeti jogi rendelkezéseknek az uniós jogi szabályokkal való összeegyeztethetőségéről döntsön, vagy hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza, mindazonáltal a Bíróság feladata, hogy a Szerződések és az uniós intézmények által hozott aktusok értelmezéséről döntsön. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tehát a Bíróság az e cikkel bevezetett igazságügyi együttműködés keretében – az iratokban fellelhető tényekből kiindulva – megadhatja a nemzeti bíróságnak az uniós jog értelmezésének azokat az elemeit, amelyek valamely uniós jogi rendelkezés hatásainak értékelése során részére hasznosak lehetnek. ( 4 )

28.

Emellett hozzáteszem, hogy az a tény, hogy az alapeljárás keresete actio popularis – amelyben a felperesnek nem kell bizonyítania a jogvita megoldásához fűződő személyes érdekét –, nem akadálya annak, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszoljon. Elegendő, ha az eljárást a nemzeti jog lehetővé teszi, és e kérdés objektív módon szükséges az olyan jogvita elbírálásához, amelynek tárgyában jogszerűen fordultak a kérdést előterjesztő bírósághoz. ( 5 )

29.

Következésképpen a fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy tényleges jogvita van a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és kétségtelen az előterjesztett kérdések relevanciája, mivel azok a – jelen ügyben elsődleges – uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak, és pontosan ezek a kérdések képezik az alapeljárás tárgyát. Ebből tehát az következik, hogy a lengyel kormány által felhozott első érv nem releváns.

30.

Másodszor e kormány szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, amely szerint a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek, semmilyen módon nem változtatja meg a hatáskör‑átruházás elvének lényegét vagy az Unió hatásköreinek terjedelmét. E rendelkezés ezzel szemben azon az előfeltevésen alapul, hogy az igazságszolgáltatási rendszerek megszervezésére vonatkozó uniós hatáskör hiányában a tagállamoknak kell kijelölniük a felsőbb szintű és az alsóbb szintű bíróságokat, és megfelelő mechanizmusokat kell létrehozniuk az egyének uniós jogrendből eredő jogainak védelmére szolgáló eljárások alkalmazása céljából. Következésképpen a bírák kinevezésére vagy a bíróságok megszervezésére vonatkozóan nem vezethetők le különös szabályok az EUSZ 5., az EUMSZ 3. és EUMSZ 4. cikkel összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből.

31.

Ami a Charta 47. cikkét illeti, a lengyel kormány azzal érvel, hogy ez a rendelkezés a jelen esetben nem alkalmazható. A Repubblika actio popularis keretében nyújtotta be keresetét, de anélkül, hogy élt volna az uniós jogból eredő alanyi jogával. Ezenkívül, ellentétben a Charta 51. cikkében előírtakkal, a szóban forgó ügyben érintett tagállam nem az uniós jogot „hajtja végre”, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett kérdések nemzeti eljárási kérdésekre vonatkoznak, amelyek szabályozása teljes mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik.

32.

A lengyel kormány hozzáteszi, hogy a bírák kinevezésére vonatkozóan mindenesetre nincsenek olyan közös uniós jogi kritériumok, amelyeket a Bíróság alapul vehetne a Máltán hatályos rendszer értékelésekor, és minden tagállam más rendszereket vesz alapul.

33.

Ezek az érvek valójában a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel felvetett kérdésre vonatkoznak. Az első kérdés elemzésénél fogom tehát ezeket megvizsgálni. Elegendő azt a választ adni, hogy véleményem szerint a lengyel kormány által felvetett második elfogadhatatlansági ok sem megalapozott. Ugyanis, még ha egyetértek is azzal, hogy a Charta 47. cikke önmagában nem alkalmazható (mivel Málta ezáltal nem „hajtja végre” az uniós jogot a Charta 51. cikke értelmében), az EUSZ 19. cikk ennek ellenére teljes mértékben alkalmazandó, tehát e rendelkezés értelmezése valószínűleg segítséget nyújthat a kérdést előterjesztő bíróság számára.

34.

Következésképpen azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket minősítse elfogadhatónak.

B.   Az első kérdés

35.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy úgy kell‑e tekinteni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a Charta 47. cikke alkalmazandók, amikor a nemzeti bíróság a bírák kinevezésére irányuló, az alkotmányban foglalt eljárás érvényességét értékeli.

1. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatósága

36.

Ami az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését illeti, a Bíróság a közelmúltban számos, mérföldkőnek számító ítéletet hozott, amelyek alapján e kérdésre kétségtelenül igenlő válasz adható.

37.

Ahogyan azt a Bíróság a 2020. július 9‑iLand Hessen ítéletében (C‑272/19, EU:C:2020:535) összefoglalta, ezen ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy „a tagállami bírák függetlensége több szempontból is alapvető fontossággal bír az uniós jogrend számára. Mindenekelőtt a jogállamiság elvébe tartozik, amely azon értékek részét képezi, amelyeken – az EUSZ 2. cikk értelmében – az Unió alapul, és amelyek közösek a tagállamokban, emellett az EUSZ 19. cikk alá tartozik, amely konkretizálja ezt az értéket, és amely az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat biztosításának feladatát a nemzeti bíróságokra is ruházza (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 32. pont). Az említett függetlenség ezután a Charta 47. cikkében előírt független és pártatlan bírósághoz való – az uniós jog hatályán belüli – alapvető jognak a jogalanyok számára történő biztosításához szükséges feltétel, amely jog döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása szempontjából (lásd ebben az értelemben többek között: 2020. március 26‑iSimpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság [felülvizsgálat] ítélet, C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 70. és 71. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett függetlenség végezetül alapvető azon igazságügyi együttműködési rendszer megfelelő működése szempontjából, amelyet az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus megtestesít, amennyiben ezt a mechanizmust csak olyan, az uniós jog alkalmazásáért felelős fórum hozhatja működésbe, amely többek között ezen, függetlenségre vonatkozó feltételt teljesíti (lásd többek között: 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet, C‑274/14, EU:C:2020:17, 56. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).” ( 6 )

38.

Emellett az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének tárgyi hatályával kapcsolatban egyértelműen megállapításra került, hogy e rendelkezés az uniós jog által szabályozott területekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy a tagállamok e jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében hajtják‑e végre. ( 7 )

39.

E tekintetben mostanra világossá vált, hogy bár a tagállamok igazságszolgáltatási szervezete a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból, és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeiket. ( 8 ) E kötelezettség alkalmazandó különösen bármely olyan nemzeti szerv tekintetében, amely bíróságként határozhat az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó, és így e jog által szabályozott területeket érintő kérdésekről. ( 9 )

40.

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése alkalmazási körének ezen értelmezését megerősíti e rendelkezésnek a Szerződésbe történő beépítésének története és háttere. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését ugyanis azon tagállami kötelezettség hangsúlyozása érdekében vezették be, amely szerint a tagállamnak kell garantálnia a hatékony bírói jogvédelmet, ha a Bíróság nem tudja e védelmet közvetlenül biztosítani, ( 10 ) mivel az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló hatékony bírósági felülvizsgálatnak a fennállása a jogállamiság létének velejárója. ( 11 ) A bírói függetlenség hatékony garanciáinak hiánya tehát veszélyeztetné a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elvét. ( 12 ) Végezetül megállapítható, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében hivatkozott elv a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amelyet rögzít az EJEE 6. és 13. cikke, és amelyet jelenleg a Charta 47. cikke is megerősít. ( 13 )

41.

Ilyen körülmények között, mivel a jelen ügy tárgyát képező kinevezési eljárás valamennyi máltai bíróra vonatkozik, joggal feltételezhető, hogy némelyiküknek – ha nem is mindegyiküknek – szükségszerűen el kell bírálnia az uniós jog értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket. Ez önmagában elegendő tehát annak biztosításához, hogy ezek az alkotmányban megállapított eljárásnak megfelelően kinevezett bírák kellő mértékű bírói függetlenséggel rendelkezzenek az EUSZ 19. cikkben foglalt követelmények teljesítéséhez.

2. A Charta 47. cikkének alkalmazhatósága

42.

A Charta 47. cikkének első bekezdése szerint „[m]indenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz”. A 2017. május 16‑iBerlioz Investment Fund ítéletből (C‑682/15, EU:C:2017:373) következik, hogy e cikk alkalmazhatósága az uniós jog által biztosított jog vagy szabadság állítólagos megsértésétől függ. ( 14 )

43.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a felperes nem említette a hatékony jogorvoslathoz való jogának megsértését, keresete kontextusában nem vitatja a kérdést előterjesztő bíróság függetlenségét sem, és nem is hivatkozik az uniós jog által biztosított konkrét jogra. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy a Charta 47. cikke önmagában alkalmazandó az alapeljárásban.

44.

Ezenfelül egyetértek a Bobek főtanácsnok által a közelmúltban kifejtett azon állásponttal, hogy valamely nemzeti norma „alkotmányossága absztrakt felülvizsgálatának” elvégzése megengedhető a Charta 47. cikkének tükrében, amennyiben ezt a normát az uniós jog végrehajtásának keretében fogadták el a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében. ( 15 ) Mivel azonban a nemzeti bírák kinevezésére irányuló eljárás a bírósági rendszer részét képezi, az a fent megállapítottak szerint a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ilyen körülmények között a bírák kinevezésére irányuló máltai eljárás nem felel meg az uniós jog „végrehajtására” vonatkozó, a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételnek, noha, ahogyan arra már rámutattam, az EUSZ 19. cikk esetében erre nincs szükség. ( 16 )

45.

Mindazonáltal, mivel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében a tagállamok számára előírt azon kötelezettség, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek, megfelel a Charta 47. cikkében foglalt, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jognak, ( 17 ) ebből az következik tehát, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése szerinti tagállami kötelezettségek a Charta 47. cikkében elismert egyéni jogban „tükröződnek”. ( 18 )

46.

Ennélfogva teljes mértékben egyetértek Tanchev főtanácsnoknak az AK és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) egyesített ügyekre vonatkozó indítványában (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:551) tett megállapításával, amely szerint „a két rendelkezés között »alkotmányos összeköttetés« áll fenn, és e két rendelkezésre vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlat elkerülhetetlenül átfedi egymást”. ( 19 ) Emellett maga a Bíróság is kimondta, hogy „az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése minden tagállam számára előírja, hogy meg kell teremtenie azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken különösen a Charta 47. cikkének értelmében vett hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek”. ( 20 )

47.

Ebben az összefüggésben úgy vélem, hogy bár a Charta 47. cikke önmagában nem alkalmazható az alapeljárásban, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését a Charta 47. cikkével – és az ehhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlattal – összefüggésben kell értelmezni.

3. Az első kérdéssel kapcsolatos következtetés

48.

A fenti megfontolások tükrében ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdése alkalmazandó, amikor a nemzeti bíróság a bírák kinevezésére irányuló, a máltai alkotmányban foglalthoz hasonló eljárás érvényességét értékeli.

C.   A második kérdés

49.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Charta 47. cikkével összefüggésben szükség esetén úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikket, hogy az kizárja azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek alapján a végrehajtó hatalom, a jelen esetben a miniszterelnök mérlegelési és döntéshozatali jogkörrel rendelkezik a bíróság tagjainak kinevezése során. Ezt az alapvető kérdést veti fel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem.

1. Általános észrevételek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének, a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének a bírák kinevezésére irányuló eljárásokra gyakorolt következményeiről

50.

Ahogyan az a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdésre vonatkozó elemzésemben hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, ha egy bíró az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos kérdésekben dönt, az érintett tagállamnak biztosítania kell, hogy bírái a függetlenség tekintetében elegendő garanciával rendelkezzenek, és megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem alapvető követelményeinek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban. ( 21 )

51.

Ezenkívül, mivel a tagállamok azon kötelezettsége, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése alapján, megfelel a Charta 47. cikkében foglalt, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jognak, ( 22 ) meg kell jegyezni, hogy a Charta 52. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek.

52.

Ahogyan az kitűnik a Charta 47. cikkéhez fűzött magyarázatokból, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezéséhez, a Charta 47. cikkének első és második bekezdése megfelel az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének és 13. cikkének.

53.

E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a „törvény által létrehozott” kifejezésnek az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének első mondatába való beillesztésének célja annak biztosítása, hogy az igazságszolgáltatási rendszer szervezése ne a végrehajtó hatalom korlátlan mérlegelési jogkörétől függjön, hanem a bírósági rendszer létrehozását és a bírák kinevezését megfelelő törvény szabályozza. Nem kétséges tehát, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „törvény által létrehozott” bíróság általi elbíráláshoz való jog jellegénél fogva magában foglalja a bírák kinevezésének folyamatát is. ( 23 ) A gyakorlatban azonban a nemzeti jogszabályok által e tekintetben előírt korlátozások általában korlátozottak, és olyan kérdésekre vonatkoznak, mint a kinevezhetőség, az igazságszolgáltatási rendszeren belüli előléptetés és a korhatárok.

54.

Fontos megjegyezni azt is, hogy jóllehet a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának elve egyre nagyobb jelentőséggel bír az ítélkezési gyakorlatában, az Emberi Jogok Európai Bírósága azt az álláspontot képviseli, hogy sem az EJEE 6. cikke, sem pedig annak más rendelkezése nem ír elő az államok számára egy adott alkotmányos modellt, amely meghatározott módon szabályozza a különböző állami hatalmak közötti kapcsolatokat és kölcsönhatásokat. Az EJEE 6. cikke arra sem kötelezi ezeket az államokat, hogy az ilyen kölcsönhatás elfogadható korlátait illetően meghatározott elméleti alkotmányos fogalomnak feleljenek meg. ( 24 ) E tekintetben, bár számos tagállamban van vagy egy – független testületként meghatározott, törvény vagy a nemzeti alkotmány alapján létrehozott, az igazságszolgáltatás és az egyes bírák függetlenségének védelmére törekvő és ezáltal az igazságszolgáltatási rendszer hatékony működését elősegítő – igazságügyi tanács ( 25 ), vagy – akárcsak Málta és néhány más ország esetében – egy, a bírák kinevezéséért felelős bizottság, ( 26 ) el kell ismerni, hogy azok összetétele és hatásköre jelentősen eltér. ( 27 )

55.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az a puszta tény, hogy a bírákat a végrehajtó hatalom tagja nevezi ki, önmagában nem vezet az előbbinek az utóbbival szembeni alárendeltségéhez, és nem kelt kétségeket az előbbiek pártatlanságát illetően, ha – és ez alapvető fontosságú feltétel – kinevezésüket követően az érdekeltek semmilyen nyomás alá nem kerülnek, és feladataik ellátása során nem kapnak utasításokat. ( 28 ) Ez alól létezik azonban egy kivétel. Ahogyan azt a Bíróság a 2020. március 26‑iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítéletében (C‑542/18 RX ‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232) elismeri, az EUSZ 19. cikk szerepet játszik akkor, ha a konkrét bírót érvénytelenül nevezték ki, és ez a szabálytalanság olyan súlyú, hogy azzal a valós veszéllyel jár, hogy a Bíróság szavaival élve a végrehajtó hatalom veszélyeztetné a kinevezési eljárás feddhetetlenségét. ( 29 ) Ebből az következik, hogy léteznie kell egy olyan mechanizmusnak, amely lehetővé teszi a jogellenes bírói kinevezés jogi úton történő hatályon kívül helyezését – különösen abban az esetben, ha a szóban forgó bíró jogszerűen nem volt kinevezhető.

56.

Mindazonáltal elmondható, hogy az érvénytelenül kinevezett bíráknak a Simpson ítéletben leírt különleges és szokatlan esetét leszámítva az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése lényegében előretekint, tekintettel arra, hogy a bírói függetlenségnek a bíró kinevezését követő védelmével foglalkozik.

57.

Ebben a tekintetben nincs értelme tagadni, hogy a politika a bírák kinevezését érintően számos jogrendszerben, köztük számos tagállam jogrendszerében szerepet játszik, néha akár meghatározóan. Elegendő itt a világ két legjelentősebb és legbefolyásosabb bíróságának – nevezetesen az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának és a német alkotmánybíróságnak – az esetére utalni, amelyeknek szinte mindegyik tagja nagymértékben összekapcsolódik bizonyos politikai pártokkal és politikai hagyományokkal. ( 30 ) A jelenlegi és a korábbi politikusok akár hivatalból is tagjai lehetnek a tagállamok alkotmánybíróságának (mint Franciaországban ( 31 )) vagy az azt szabályozó törvény alapján (mint például a belga alkotmánybíróság ( 32 ) esetében), vagy a parlamenti képviselők választják meg őket (például Németországban ( 33 ) vagy részben Olaszországban ( 34 )), vagy gyakran egyszerűen hagyomány alapján nevezik ki őket e bíróságok bíráiként. Mégsem áll fenn kétség azt illetően, hogy e bíróságok mindegyike bizonyította a kormányzat többi ágától való teljes függetlenségét.

2. A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet és az A. K. ítélet

58.

Ezzel közvetlenül eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mit jelent a bírói függetlenség fogalma. Mostanra egyértelműen megállapításra került, hogy a bíróságok függetlensége követelményének két aspektusa van. Az első – külső – szempont megköveteli, hogy az érintett bíróság teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bármely más szervnek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja. A második – belső – szempont a pártatlanság fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita kimenetelét ne valamilyen egyéb érdek határozza meg, hanem kizárólag a jogszabály szigorú alkalmazása. ( 35 )

59.

Bár a jelen ügynek a bírói pártatlanság kérdése közvetlenül nem képezi a tárgyát, ez olyan fogalom, amely szorosan kapcsolódik az intézményi függetlenség fogalmához. Az intézményi függetlenség kérdését folyamatosan vizsgálta mind az EJEB számos határozatában a mérföldkőnek számító 1984. június 28‑i Campbell és Fell kontra Egyesült Királyság ítélettől (CE:ECHR:1984:0628JUD000781977) kezdve, mind a Bíróság, számos kulcsfontosságú határozatban, amelyek sora talán a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélettel (C‑64/16, EU:C:2018:117) kezdődött.

60.

Bár ezen ítélkezési gyakorlat nagy részét összefoglalta és megszilárdította A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet és a 2019. november 19‑i AK ítélet, a jelen ügy szempontjából elegendő lehet pusztán a függetlenségnek a Bíróság által ezen két ítéletben tárgyalt fogalmát megvizsgálni. Azt javasolom, hogy az AK ítélet elemzésével kezdjük.

61.

Az AK ítéletében a Bíróság kifejtette, hogy:

„123. Ezek a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, 74. pont).

124. Végezetül, a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, amely a jogállamiság működését jellemzi, a bíróságok függetlenségét a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben kell biztosítani (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑iPoltorak ítélet, C‑452/16 PPU, EU:C:2016:858, 35. pont).

125. E vonatkozásban fontos, hogy a bírák mentesek legyenek a függetlenségüket veszélyeztethető külső beavatkozástól vagy nyomástól. A jelen ítélet 123. pontjában említett szabályoknak különösen lehetővé kell tenniük nemcsak az utasításokban megnyilvánuló bármely közvetlen befolyás kizárását, hanem az olyan közvetettebb befolyás kizárását is, amely hatással lehet az érintett bírák határozataira (lásd ebben az értelemben: [A legfelsőbb bíróság függetlensége] ítélet, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

[…]

127. Ugyanezen Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében annak megállapításához, hogy valamely bíróság az említett 6. cikk (1) bekezdése értelmében »független«‑e, figyelembe kell venni különösen tagjai kijelölésének módját és hivatali idejét, a külső nyomással szembeni védelem meglétét, és azt a kérdést, hogy az érintett szerv a függetlenség látszatát kelti‑e (EJEB, 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 144. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), pontosítva ez utóbbi tekintetben, hogy maga a bizalom forog kockán, ugyanis egy demokratikus társadalomban minden bíróságnak bizalmat kell keltenie a jogalanyokban (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2011. június 21., Fruni kontra Szlovákia, CE:ECHR:2011:0621JUD000801407, 141. §).

[…]

129. Amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal hangsúlyozta, a függetlenség és az objektív pártatlanság említett fogalmai szorosan összefüggnek, aminek következtében általában együttesen kell megvizsgálni azokat (lásd különösen: EJEB, 2003. május 6., Kleyn és társai kontra Hollandia, CE:ECHR:2003:0506JUD003934398, 192. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítélet, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 150. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint annak megállapítása érdekében, hogy léteznek‑e indokok annak kétségbe vonására, hogy a pártatlanságra és az objektív függetlenségre vonatkozó ezen követelmények valamely adott ügyben nem teljesülnek, a fél nézőpontját figyelembe veszik, de az nem játszik döntő szerepet. A meghatározó tényező annak a kérdése, hogy a szóban forgó félelmek tekinthetők‑e objektíve igazoltnak (lásd különösen: EJEB, 2003. május 6., Kleyn és társai kontra Hollandia, CE:ECHR:2003:0506JUD003934398, 193. és 194. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítélet, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 147. és 152. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).”

62.

Ugyanebben az ítéletben a Bíróság megállapította továbbá, hogy az a tény, hogy egyes bírákat „a köztársasági elnök nevezett ki, nem hozhat létre a politikai hatalommal szembeni függőségi viszonyt, és nem is kelthet kétségeket pártatlanságukat illetően, ha kinevezésüket követően az érdekeltek semmilyen nyomás alá nem kerülnek, és feladataik ellátása során nem kapnak utasításokat”. ( 36 ) A Bíróság mindazonáltal folytatta, arra figyelmeztetve, hogy „[…] meg kell győződni afelől, hogy a kinevezésről szóló határozatok elfogadására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az érdekeltek kinevezését követően az egyénekben ne merüljön fel jogos kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően”. ( 37 ) Ennek érdekében különösen az szükséges, hogy az említett feltételeket és szabályokat úgy alakítsák ki, hogy az biztosítsa, hogy a bírák mentesek legyenek a függetlenségüket veszélyeztethető külső beavatkozástól vagy nyomástól. ( 38 )

63.

A Bíróság megjegyezte, hogy egy olyan igazságügyi tanács (más néven KRS) létezése, amely tanácsot ad a lengyel elnöknek az egyes jelöltek igazságszolgáltatási tisztségre való alkalmasságával kapcsolatban, hozzájárult az eljárás objektívebbé és átláthatóbbá tételéhez, feltéve azonban, hogy „az említett szerv maga kellően független a jogalkotó és végrehajtó hatalomtól, továbbá azon hatóságtól, amely részére a kinevezésre irányuló ilyen javaslatot elő kell terjesztenie (lásd analógia útján: A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet, 116. pont).” ( 39 ) Végül a Bíróság olyan kritériumokra utalt, amelyek alapján a kérdést előterjesztő bíróság maga értékelheti a KRS függetlenségét.

64.

Hasonló véleményt fogalmazott meg a Bíróság a legfelsőbb bíróság függetlenségének ügyében hozott ítéletében. Meg kell azonban vizsgálni ezen eljárás hátterét annak érdekében, hogy megfelelően megértsük a Bíróság által az AK ítéletben ezt követően annak biztosításának szükségességével kapcsolatban tett észrevételek összefüggését és jelentőségét, hogy a kinevezés tárgyában hozott határozatok elfogadására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az egyénekben ne merüljön fel észszerű kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát illetően.

65.

A legfelsőbb bíróság függetlenségének ügye a Bizottság által megindított azon, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásból eredt, amelyben a Bizottság azt kifogásolta, hogy bizonyos lengyel törvényi rendelkezések, amelyek lehetővé tették a Lengyel Köztársaság elnökének, hogy arról döntsön, hogy egy adott bíró a rendes nyugdíjkorhatáron túl is hivatalban maradhat‑e, megsértette a bírói függetlenség garanciáit. A Bíróság kiemelte, hogy noha a bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatárral kapcsolatos döntések a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ha e tagállamok ilyen mechanizmust választanak, kötelesek biztosítani, hogy ezáltal ne sérüljön a bírói függetlenség.

66.

A Bíróság ezt követően megállapította, hogy az a tény, hogy „a köztársasági elnök rendelkezik azon hatáskörrel, hogy engedélyezze vagy megtagadja az esetleges ilyen meghosszabbítást, önmagában kétségtelenül nem elegendő az említett elv sérelme fennállásának megállapításához. Mindazonáltal biztosítani kell, hogy az ilyen határozatok elfogadására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az egyénekben ne merüljön fel észszerű kétség az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően.” ( 40 )

67.

A Bíróság ezután megállapította, hogy a lengyel legfelsőbb bíróságról szóló új törvény nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mivel az ilyen hosszabbítás engedélyezésére irányuló határozat „immár a köztársasági elnök döntésétől függ, amely diszkrecionális jellegű, amennyiben a meghozatalára nem vonatkozik objektív és ellenőrizhető kritérium, és azt nem kell indokolni. Ezenkívül az ilyen döntéssel szemben nincs helye bírósági jogorvoslatnak.” ( 41 )

68.

Bár a Bíróság elismerte, hogy a lengyel nemzeti igazságszolgáltatási tanácsnak állásfoglalást kell kiadnia a köztársasági elnöknek, mielőtt az elfogadná a határozatát, amely eljárás kétségtelenül hozzájárul ezen eljárás objektívvé tételéhez, ez nem változtat azon, hogy a törvény nem írt elő olyan mechanizmust, amelynek értelmében e testület köteles a határozatait „egyszerre objektív és releváns kritériumok alapján, és [olyan megfelelő indokolással meghozni, amely] alkalmas arra, hogy objektív felvilágosítást adjon e hatóság határozathozatalához”. ( 42 )

69.

A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a lengyel elnök részére az egyes bírák esetében a hivatali idő nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására irányuló hatáskör tekintetében biztosított diszkrecionális jogkör „észszerű kétségeket ébreszt nevezetesen a jogalanyokban az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az előtte esetlegesen ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességét illetően”. ( 43 )

3. Az AK és a legfelsőbb bíróság függetlensége ügyekben hozott határozatokból levonandó következtetések

70.

Milyen következtetések vonhatók le ebből a két fontos határozatból (és valójában az ezekre épülő ítélkezési gyakorlatból)? Az AK ítéletből (és a korábbi ítélkezési gyakorlatból) az következik, hogy az uniós jog nem ír elő a bírák függetlenségének biztosítására szolgáló intézményi garanciák tekintetében előre rögzített, előzetes formát, és ezenfelül az EJEE sem. Ami fontos azonban, az az, hogy egyrészt a bírák nem lehetnek a végrehajtó vagy jogalkotó hatalommal szemben alárendeltségi vagy hierarchikus irányítási viszonyban, és másrészt a bíráknak az ilyen külső nyomással szembeni védelmet szolgáló, tényleges garanciákkal kell rendelkezniük.

71.

Ilyen körülmények között a szóban forgó kinevezési eljárás csak akkor lehet ellentétes az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, ha a bírák kinevezésére irányuló eljárás ezen szempontjainak egyike olyan természetű és súlyú hibát mutatna, amely azzal a valós veszéllyel jár, hogy az állam más hatalmi ágai – különösen a végrehajtó hatalom – jogellenes kinevezés útján jogosulatlanul mérlegelési jogkört gyakorolhatnak, veszélyeztetve a kinevezési eljárás eredményének feddhetetlenségét (ezáltal észszerű kétséget ébresztve a jogalanyokban az érintett bíró vagy bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően). ( 44 )

72.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a Bíróság és az EJEB állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a tagállamok bíróságai függetlenségének és pártatlanságának garanciái nemcsak a tagjainak kinevezésére vonatkozó szabályokat igénylik, hanem a testület összetételére, a megbízatás időtartamára, valamint az elfogultsági okokra, a kizárási okokra és a tagok elmozdítására vonatkozó szabályokat is, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett testület külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását. ( 45 ) Ezek a szempontok ugyanis ugyanolyan fontosak, mint maga a kinevezési eljárás, mert „a bírák függetlenségére vonatkozó követelmény a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok közös hagyományaiból eredő, az EUSZ 2. cikkben felsorolt alapvető értékek, különösen pedig a jogállamiság megőrzése szempontjából”. ( 46 )

73.

Mindez viszont azt jelenti, hogy a bíráknak pénzügyi autonómiát kell élvezniük a végrehajtó és a jogalkotó hatalommal szemben annak érdekében, hogy például a fizetésük összhangban álljon az igazságügyi feladataik jellegével. Ez azt is jelenti, hogy e fizetések a hivatali idő alatt nem csökkenthetők (csak az általánosan alkalmazandó adókkal). Lehetséges azonban, hogy egy tagállam sürgős költségcsökkentő intézkedés keretében csökkentse a bírói fizetéseket, feltéve, hogy e csökkentések általánosságban az egész közszolgálatra vonatkoznak, azok arányosak, és az eredeti fizetési szintek az ezen intézkedést igazoló pénzügyi válság elmúlta után helyreállnak. ( 47 )

74.

Ami még ennél is fontosabb, a bírói függetlenség lényeges jellemzője, hogy a bíráknak is elegendő védelmet kell élvezniük a felmentéssel szemben, a megfelelő módon indokolt eseteket kivéve. ( 48 ) A bíró felmentéséről szóló határozatnak – függetlenül attól, hogy azt a végrehajtó hatalom egyedül hozza‑e meg, vagy pedig a törvényhozás keretében lefolytatott felelősségre vonási eljárást követően – elvileg szintén bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képeznie. A bírói függetlenség garanciái egyébként valóban nagyon keveset érnének, ha a végrehajtó vagy a jogalkotó hatalom rejtélyes hallgatás mögé bújhatna, és a bíró felmentéséről szóló bármely határozat megtámadhatatlanságára hivatkozhatna, hiszen ebben az esetben lehetőség nyílna arra, hogy a bírákat indokolatlan esetekben is felmentsék. ( 49 )

75.

Végezetül a függetlenség követelménye azt is feltételezi, hogy az ítélethozatal feladatával megbízott személyekre vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer tartalmazza az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai felülvizsgálatát szolgáló rendszerként alkalmazzák. Az olyan szabályok, amelyek egyaránt meghatározzák – többek között – a fegyelmi vétségnek minősülő magatartásokat és a konkrétan alkalmazandó szankciókat, illetve amelyek egy független fórum olyan eljárását írják elő, amely maradéktalanul biztosítja a Charta 47. és 48. cikkében rögzített jogokat, különösen a védelemhez való jogot, és amely biztosítja a fegyelmi testület határozatainak bíróság előtti megtámadhatóságát, az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzéséhez elengedhetetlen garanciáknak minősülnek. ( 50 )

76.

A jelenleg a tagállamokban alkalmazott, a bírák kinevezésére irányuló eljárások felülvizsgálata sokféle megközelítést és kinevezési rendszert tár fel. Ahogyan azt már kifejtettem, sem az EUSZ 19. cikkben, sem a Charta 47. cikkében (vagy akár az EJEE 6. cikkében) nincs olyan rendelkezés, amely e tekintetben az egységesség előírására törekedne. Egy dolog azonban egyértelmű: a bírákat kinevezik és nem megválasztják. Ez azt jelenti, hogy az Unióban, amely az EUSZ 2. cikk alapján a demokrácia és a jogállamiság értékein alapul, a bírák nem számoltathatók el demokratikusan – és ez nem követelhető meg tőlük –, és nem is kaphatnak szerepet a politika kialakításában.

77.

Mindezek kihatással vannak a bírói függetlenségre. Az általam említett intézményi garanciák célja tehát annak biztosítása, hogy a bírák ne csak a szavak szintjén, hanem a tettekben is bizonyítsák a végrehajtó és a jogalkotó hatalomtól való szükséges függetlenséget. A szükséges intézményi garanciákon túl az igazságszolgáltatás függetlenségének talán legfontosabb vonása egyben a leginkább megfoghatatlan is. Mivel a bíráknak nincs demokratikus mandátumuk, mindez ennek megfelelően arra kötelezi őket, hogy bizonyítsák a saját tisztán személyes politikai preferenciáiktól és szubjektív politikai meggyőződéseiktől való függetlenségüket, és ezáltal elfogulatlanul hűek maradjanak arra vonatkozó ünnepélyes fogadalmukhoz, hogy félelem és részrehajlás nélkül alkalmazzák a jogot a kialakult jogi elvekre figyelemmel.

4. A független testületnek a bírák kinevezésére irányuló eljárásban fennálló viszonylagos jelentőségéről és a máltai alkotmányban meglévő garanciákról

78.

Igaz, hogy – ahogyan azt a legfelsőbb bíróság függetlensége ügyben hozott ítélet is elismeri – az olyan független testületek létezése, mint a nemzeti igazságügyi tanács vagy a bírák kinevezéséért felelős bizottság, hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a bírák kinevezésére irányuló eljárás (vagy mint abban az ügyben egy konkrét bíró hivatali idejének kiterjesztése) objektív és átlátható legyen. Ekként az ilyen testületek létezése önmagában is nagyon kívánatos lehet. Mindazonáltal a Bíróság AK ítéletéből egyértelműen kitűnik, hogy létezésük nem alapvető fontosságú az EUSZ 19. cikknek és a Charta 47. cikkének együttes alkalmazásával megkövetelt bírói függetlenséghez. Mondom ezt annak ellenére, hogy A legfelsőbb bíróság függetlensége ügyben hozott ítéletben a Bíróság arról beszélt, hogy biztosítani kell, hogy „az ilyen határozatok elfogadására vonatkozó érdemi feltételek és eljárási szabályok olyanok legyenek, hogy az egyénekben ne merüljön fel észszerű kétség” ( 51 ) az érintett bírák függetlenségét illetően. De ahogyan azt most láttuk, ezek az észrevételek egy olyan kinevezésre vonatkoztak, amely meghosszabbította a bírói hivatali időt, és nem magára a tényleges bírói kinevezésre. Meg kell tehát ismételni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése lényegében előretekint, mivel arra törekszik, hogy a már kinevezett bírák elegendő garanciát élvezzenek a bírói függetlenséget illetően.

79.

Erre a következtetésre jutva nem hagytam figyelmen kívül azt a tényt, hogy az AK ítéletben a Bíróság ezeket a szavakat ( 52 ) a bírósági kinevezésekkel összefüggésben ismételte meg. Nem hiszem azonban, hogy a Bíróság csupán emiatt például arra kívánt volna utalni, hogy pusztán az, hogy azt a személyt, akinek korábban szoros kapcsolata volt egy adott politikai párttal vagy bizonyos politikai hagyományokkal, később bírává nevezték ki, önmagában elegendő kétséget ébreszt e bíró függetlenségével kapcsolatban az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában, miután kinevezték e tisztségre. Ennélfogva ebben az értelemben továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése úgymond visszanyúl ahhoz a helyzethez, amely a szóban forgó bíró kinevezése előtt állt fenn.

80.

Azt sem hagytam figyelmen kívül, hogy az EJEB nemrégiben az EJEE 6. cikk (1) bekezdésének megsértését állapította meg egy olyan ügyben, amely megkérdőjelezte a bírák kinevezésére irányuló eljárás jogszerűségét. ( 53 ) Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a megállapítás nem azért történt, mert az igazságügyi miniszter nem az illetékes független szakértői bizottság által javasolt jelölteket nevezte ki, amit a nemzeti jogszabályok megengedtek. A megállapítás oka inkább abban állt, hogy e miniszter nem támasztotta alá kellőképpen azt a döntését, hogy az említett bizottság értékelésétől eltér, és nem végez az említett bírói állásokra jelentkező személyek releváns körülményeire vonatkozó pártatlan vizsgálatot, valamint nem ad megfelelő indokolást arra, hogy nem követi a szakértői bizottság ajánlását, ami, amint azt az izlandi legfelsőbb bíróság már megállapította, sérti az izlandi nemzeti jogot. Ez az EJEB álláspontja szerint olyan súlyos szabálytalanságokat jelentett, amelyek a „jogszerűen létherhozott bírósághoz” való jog lényegét érintették. ( 54 )

81.

Azon alapvető jelentőségű megfontolások azonban továbbra is fennmaradnak, hogy a nemzeti bíró objektíve elegendő garanciát élvez‑e az intézményi függetlenséget és a felmentéssel szembeni védelmet illetően annak érdekében, hogy – ahogyan azt a Bíróság az AK ítéletében megállapította – teljesen autonóm módon és a végrehajtó vagy a jogalkotó hatalom irányításától vagy ellenőrzésétől mentesen tudja ellátni feladatát.

82.

Bár e kérdések a vizsgálata végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, úgy tűnik, hogy az alkotmány 97. és 100. cikkének rendelkezéseire tekintettel a bírák valójában jelentős védelmet élveznek a tisztségből való felmentéssel szemben, a munkaképtelenség vagy a szabálytalan eljárás eseteinek kivételével. A máltai felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bíráinak a tisztségükből való felmentéssel szembeni védelme tekintetében az alkotmány előírja, hogy a bírák megbízatása megszűnik, ha betöltik a 65. életévüket, és ezen életkor elérését megelőzően a bírák kizárólag a köztársasági elnök által a képviselőháznak az összes tagja legalább kétharmadának szavazatával támogatott indítványa alapján és abban az esetben menthetők fel tisztségükből, ha bizonyítást nyer, hogy (fizikai vagy szellemi állapotuk miatt vagy más okból) nem képesek a tisztségükből eredő feladataik ellátására, vagy hogy szabálytalanul jártak el. ( 55 )

83.

Úgy tűnik továbbá, hogy az alkotmány alapján alkalmazandó fegyelmi felelősségi rendszer biztosítja a szükséges garanciákat annak elkerüléséhez, hogy azt a bírósági határozatok tartalma politikai ellenőrzésének rendszereként alkalmazzák. Az a testület ugyanis, amely kizárólagos fegyelmi jogkört gyakorol a bírák felett, az igazságszolgáltatás igazgatásáért felelős bizottság albizottsága, és a bírói testület három tagjából áll, akiket a felsőbb és alsóbb szintű bíróságok bírái közül választanak ki, és akik a feladataik ellátása során a saját belátásuk szerint járnak el, és egyetlen személy vagy hatóság irányítása, illetve felügyelete alá sem tartoznak. ( 56 ) Ezenkívül az Alkotmány 101B. cikke olyan eljárásról rendelkezik, amely garantálja, hogy annak a felsőbb vagy alsóbb szintű bírósági bírónak, akivel szemben az eljárást megindítják, lehetősége van észrevételeinek benyújtására és a tárgyaláson való meghallgatásra ügyvéd vagy jogi meghatalmazott közreműködésével. Ugyanez a rendelkezés meghatározza a fegyelmi vétségnek minősülő magatartást is, a bírák etikai kódexére és a ténylegesen alkalmazandó szankciókra hivatkozva.

84.

Igaz, hogy más tagállamok alkotmányaitól eltérően ( 57 ) a máltai alkotmány nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arról, hogy a bírák függetlenek feladataik ellátása során. A kérdést előterjesztő bíróság azonban úgy vélheti, hogy ezt szükségszerűen magában foglalja a máltai alkotmány 97. cikke. Mindenesetre az ilyen kifejezett garancia hiánya önmagában nem végzetes, ha – ami igaznak tűnik – a máltai bírák egyébként más, a bírói függetlenség előmozdítására szolgáló, erős intézményi és alkotmányos garanciákat élveznek.

85.

Ugyanez vonatkozik a pénzügyi autonómiára is. A máltai kormány szerint a máltai alsóbb és felsőbb szintű bíróságok bírái a legmagasabb máltai közszolgálati fizetési fokozatnak megfelelő díjazásban részesülnek, úgy tűnik tehát, hogy a máltai bírák pénzügyi autonómiája nincs veszélyben. Nincs arra történő utalás sem, hogy ezeket a fizetéseket vagy olyan mértékben csökkentették volna, vagy esetleg csökkentenék, amely veszélyeztetné a bírói függetlenséget.

5. A Velencei Bizottság 940/2018. sz. véleményéhez kapcsolódó záró megjegyzések

86.

Mielőtt levonnám a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre vonatkozó következtetéseket, meg kell vizsgálni a Velencei Bizottság 940/2018. sz. véleményének a jelen ügyre gyakorolt hatását. A felperes kérelmének kulcsfontosságú része ugyanis az ebben a véleményben szereplő ajánlásokon alapul.

87.

Először is azon eljárásának alátámasztása érdekében támaszkodik a Velencei Bizottság 940/2018. sz. véleményére, amelyben az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére hivatkozva a bírák kinevezésére irányuló vitatott eljárás érvénytelenségének megállapítását kéri. Ebben a véleményben a Velencei Bizottság megjegyezte, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottságot bevezető 2016. évi alkotmánymódosítások a helyes irányba megtett lépésnek minősültek, de azok nem biztosítják a bírói függetlenséget, és további lépésekre van szükség. ( 58 )

88.

Noha a Velencei Bizottságnak a jelen véleményhez hasonló véleménye nyilvánvalóan nagy értéket képvisel a bírák kinevezésére irányuló eljárás érvényességének a hatékony bírói jogvédelem követelményei szempontjából történő értékelése során, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az nem tekinthető döntőnek a törvényesség kérdése szempontjából. Ahogyan azt Bobek főtanácsnok a közelmúltban megjegyezte: „E jelentések […] uniós jogi szempontból hasznos információforrást alkotnak”. ( 59 ) A Velencei Bizottság elemzése ugyanis lényegében politikai elemzés, bár kifinomult jogi és politikai elemzésen alapul. A Velencei Bizottság véleményének célja egy ideális rendszer elérése. Ezt a célt szem előtt tartva a Velencei Bizottság a bírák kinevezésére irányuló, Máltán hatályos rendszer javítása érdekében ajánlásokat tett, amelyek többek között a bírák kinevezéséért felelős bizottság összetételére vagy az e bizottság által (a miniszterelnök helyett) Málta elnöke részére benyújtandó javaslat kötelező erejére vonatkoznak. ( 60 )

89.

Ahogyan arra a Velencei Bizottság korábbi tagja is rámutatott, a Velencei Bizottság által meghatározott cselekvési előírásoknak meg kell őrizniük a szóban forgó országok választási szabadságát és mérlegelési mozgásterét. Ennélfogva nem fejezhetnek ki véleményt „mindent vagy semmit” szabályok formájában, még akkor sem, ha egyes előírások rugalmassága részben a nemzetközi megállapodások, mint például az EJEE révén orvosolható, amikor az igazságszolgáltatás szerkezete és függetlensége forog kockán. ( 61 ) Ahogyan arra a Velencei Bizottság maga is emlékeztetett a 940/2018. sz. véleményében, nincs egyetlen olyan „modell”, amely ideális esetben megfelelne a hatalmi ágak szétválasztása elvének, és biztosítaná az igazságszolgáltatás teljes függetlenségét. ( 62 )

90.

Másodszor, a bírák kinevezéséért felelős bizottság javaslatai nem kötelező erejűek a 2016. évi alkotmány alapján, és úgy tűnik, hogy a kinevezésről szóló határozatokat a máltai bíróságok nem tekintenék indokoltnak. E tekintetben ugyanis megjegyzem, hogy ahogyan azt a máltai kormány képviselője a tárgyaláson megerősítette, Máltán jelenleg csak actio popularis formájában áll rendelkezésre jogorvoslat. Mindazonáltal, ahogyan azt a Repubblika válaszában megjegyezte, ez a jogorvoslat csupán egy törvény alkotmányossága megtámadásának eszköze, és nem egy olyan eljárás, amelynek segítségével az egyedi bírói kinevezés érvényessége felülvizsgálható. Ha valaha is felmerülne az a probléma, hogy egy bírót jogellenesen neveztek ki, akkor a máltai bíróságok az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének értelmében valóban kötelesek lennének megfelelő jogorvoslatot biztosítani a kinevezés hatékony megtámadásának biztosítása érdekében. Mivel úgy tűnik, hogy a máltai bíróságokon mindeddig nem merült fel ez a probléma, talán felesleges ezt tovább vizsgálni, hacsak és amíg ilyen probléma fel nem merül. Emellett ha a miniszterelnök bármikor eltérne a bírák kinevezéséért felelős bizottság javaslatától, akkor az alkotmány kötelezné őt arra, hogy a Gazette‑ben közzétett nyilatkozatában indokolja meg választását, és meghatározott időn belül nyilatkozzon a képviselőházban az ajánlástól való eltérésre vonatkozóan. ( 63 )

91.

Ezenkívül az alkotmány 96A. cikkének (4) bekezdése biztosítja, hogy a bírák kinevezéséért felelős bizottság tagjai a feladataik ellátása során saját belátásuk szerint járjanak el, és egyetlen személy vagy hatóság irányítása, illetve felügyelete alá se tartozzanak. A bírák kinevezéséért felelős bizottság továbbá az alkotmány 96A. cikkének (8) bekezdésében előírtaknak megfelelően közzétett határozatában megállapított kritériumok alapján ad véleményt, ( 64 ) és a kinevezések az alkotmányban lefektetett objektív kritériumokon alapulnak, például az ügyvédként szerzett tapasztalatokon. ( 65 )

92.

Összefoglalva tehát, a Velencei Bizottság véleményéről elmondható, hogy az az átláthatóság és az érdemeken alapuló bírói kinevezési rendszer teljesebb rendszerére vonatkozó ajánlásokat tükrözi. Bár ezek önmagukban kívánatos ajánlások lehetnek, az, hogy a máltai rendszer nem felel meg teljes mértékben ezeknek a követelményeknek, önmagában nem utal arra, hogy a máltai bírák sem elvben, sem ténylegesen nem rendelkeznek az EUSZ 19. cikkben foglalt követelmények teljesítéséhez szükséges függetlenségi garanciákkal.

6. A második kérdéssel kapcsolatos következtetés

93.

Ennek megfelelően a fenti megfontolásokra tekintettel arra a következtetésre jutottam, hogy az EUSZ 19. cikknek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan nemzeti alkotmányos rendelkezések, amelyek értelmében a végrehajtó hatalom vagy annak valamely tagja, mint például a miniszterelnök, szerepet játszik a bírák kinevezésének folyamatában.

94.

Bár az EUSZ 19. cikknek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése nem tartalmaz ex ante előírásokat sem a kinevezés konkrét feltételei, sem a tagállamok bírái tekintetében alkalmazandó konkrét garanciák jellege tekintetében, megköveteli legalább azt, hogy az ilyen bírák esetében biztosítsák a függetlenség garanciáit. Az EUSZ 19. cikk alkalmazásában az számít, hogy a bírák nem állhatnak alárendeltségi viszonyban a végrehajtó vagy jogalkotó hatalommal, és nem tartozhatnak azok hierarchikus irányítása alá. A bíráknak pénzügyi autonómiát kell élvezniük a végrehajtó és a jogalkotó hatalommal szemben annak érdekében, hogy a díjazásukat hivatali idejük alatt ne csökkentsék (kivéve az általánosan alkalmazandó adókat vagy az általánosan alkalmazott és arányos bércsökkentő intézkedéseket). Alapvető fontosságú, hogy megfelelő védelemben kell részesülniük a felmentéssel szemben, kivéve a valós okon alapuló felmentést, és a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszernek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai ellenőrzését szolgáló rendszerként alkalmazzák.

95.

A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy ezek a garanciák ténylegesen fennállnak‑e.

D.   A harmadik kérdés

96.

A harmadik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy ha az nyer megállapítást, hogy a miniszterelnök hatásköre nem egyeztethető össze az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével és a Charta 47. cikkével, ezt a tényt a jövőbeni kinevezéseket illetően kell‑e figyelembe venni, vagy ez érinti a korábbi kinevezéseket is. E kérdés ugyanis felveti a Bíróság ítélete időbeli hatálya korlátainak kérdését abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróságnak az elemzése végén azt kellene megállapítania, hogy a bíráknak az alapügy tárgyát képező kinevezési eljárása ellentétes az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével a Bíróságnak a meghozandó ítéletében foglalt értelmezése szerint.

97.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azon értelmezés, amelyet ez utóbbi valamely uniós jogszabály kapcsán ad az EUMSZ 267. cikkben rá ruházott hatáskör gyakorlása során, megmagyarázza és pontosítja e szabály hatályát és jelentőségét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a bíróság alkalmazhatja és alkalmaznia kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokkal kapcsolatban, ha egyebekben adottak a feltételek az említett szabály alkalmazásával kapcsolatos pernek a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti megindításához. ( 66 )

98.

A Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrend szerves részét képező jogbiztonság általános elvét alkalmazva korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzon. Az ilyen korlátozásról való döntéshez két alapvető feltételnek kell teljesülnie, ezek az érdekeltek jóhiszeműsége és a súlyos zavarok veszélye. ( 67 )

99.

A Bíróság azt is megállapította, hogy az ilyen értelmezés joghatásainak időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól. ( 68 ) Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez az ügy foglalkozik először azzal a kérdéssel, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése vonatkozik‑e a bírák kinevezésére vonatkozó nemzeti eljárásra, és ha igen, milyen mértékben.

100.

A jóhiszeműséggel kapcsolatos feltétel tekintetében három elemet lehet kiemelni. Először is, a jelen ügy valószínűleg tovább fejleszti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése hatályának értelmezését, mivel a bírák kinevezési eljárására vonatkozik, mégpedig a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélettel (C‑64/16, EU:C:2018:117) kezdődő, viszonylag friss ítélkezési gyakorlat kontextusában. Másodszor, az alkotmány 2016. évi reformja előtt hatályos kinevezési rendszer hasonló volt az alapeljárásban vitatotthoz – a bírák kinevezéséért felelős bizottság bevonását kivéve. Ahhoz azonban, hogy az Európai Unió tagjává válhasson, Máltának feltétlenül tiszteletben kellett tartania az EUSZ 2. cikkben említett értékeket, ( 69 ) és teljesítenie kell az Európai Tanács 1993. július 21–22‑i ülésén elfogadott „koppenhágai kritériumokat”, ( 70 ) amelyek a politikai kritérium alapján szigorú felülvizsgálatot írtak elő a jogállamiság, valamint az erős, hatékony, független, pártatlan és elszámoltatható igazságszolgáltatás tekintetében. ( 71 ) Harmadszor, noha az Európai Bizottság a Máltára vonatkozó 2019. évi országjelentésében ( 72 ) a Velencei Bizottság 940/2018. sz. véleményére hivatkozva jelezte, hogy a máltai igazságszolgáltatási rendszer számos kihívással néz szembe, és hogy a közelmúltbeli reformok még nem biztosították teljes mértékben a bíróság függetlenségét, ( 73 ) nem tartotta szükségesnek kötelezettségszegési eljárás megindítását Málta ellen az EUMSZ 258. cikk alapján. ( 74 )

101.

Úgy tűnik számomra, hogy ezek a körülmények észszerűen azon vélekedésre vezették az érintett máltai hatóságokat, hogy a bírák kinevezésére irányuló vitatott eljárás összhangban áll az uniós joggal. ( 75 )

102.

A súlyos zavarok veszélyét illetően meg kell jegyezni, hogy ebben a helyzetben az uniós jognak a Bíróság által adott értelmezése a jelen ügyben a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a nemzeti felsőbb és alsóbb szintű bíróságok összetételének szabályszerűségére vonatkozik.

103.

Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélete alapján arra a következtetésre jutna, hogy a bírák Máltán hatályos kinevezési eljárása ellentétes az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, ez elkerülhetetlenül súlyos zavarokat idézne elő a jogbiztonsággal kapcsolatban, ami hatással lehet az igazságszolgáltatási rendszer egészének működésére. E zavarok nemcsak a bíráknak a folyamatban lévő ügyekben történő döntéshozatalra való képességét befolyásolnák, hanem – ahogyan azt a máltai kormány írásbeli észrevételeiben helyesen kiemelte – hatással lennének az igazságszolgáltatási rendszer azon képességére is, hogy a hátralékos ügyek Málta által megoldandó kérdését kezelje. Végül az ilyen döntés valószínűleg befolyásolná a máltai bíróságok által a múltban elbírált ügyek jogerejét. A jogerő elve ugyanakkor mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendben alapvető jelentőséggel bír. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitása, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működése, fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek jogerőre emelkedtek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítését vagy az azok előterjesztésére nyitva álló határidők leteltét követően. ( 76 )

104.

A fenti megfontolások fényében ezért azon a véleményen vagyok, hogy a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a bírák kinevezésére irányuló eljárás nem vitatható az EUSZ 19. cikknek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése alapján a meghozandó ítélet időpontját megelőzően előterjesztett követelések alátámasztása céljából.

VI. Végkövetkeztetés

105.

A fenti megfontolások tükrében ezért azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Qorti Ċivili Prim’Awla – Ġurisdizzjoni Kostituzzjonali (polgári bíróság első tanácsa alkotmánybíróságként eljárva, Málta) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

1)

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdése alkalmazandó, amikor a nemzeti bíróság a bírák kinevezésére irányuló, Málta alkotmányában foglalthoz hasonló eljárás érvényességét értékeli.

2)

A Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan nemzeti alkotmányos rendelkezések, amelyek értelmében a végrehajtó hatalom vagy annak valamely tagja, mint például a miniszterelnök, szerepet játszik a bírák kinevezésének folyamatában. Noha a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdése nem tartalmaz ex ante előírásokat sem a kinevezés konkrét feltételei, sem a tagállamok bírái tekintetében alkalmazandó konkrét garanciák jellege tekintetében, megköveteli legalább azt, hogy az ilyen bírák esetében biztosítsák a függetlenség garanciáit. Az EUSZ 19. cikk alkalmazásában az számít, hogy a bírák nem állhatnak alárendeltségi viszonyban a végrehajtó vagy jogalkotó hatalommal, és nem tartozhatnak azok hierarchikus irányítása alá. A bíráknak pénzügyi autonómiát kell élvezniük a végrehajtó és a jogalkotó hatalommal szemben annak érdekében, hogy a díjazásukat a hivatali idejük alatt ne csökkentsék (kivéve az általánosan alkalmazandó adókat vagy az általánosan alkalmazott és arányos bércsökkentő intézkedéseket). Alapvető fontosságú, hogy megfelelő védelemben kell részesülniük a felmentéssel szemben, kivéve a valós okon alapuló felmentést, és a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszernek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy ezt a rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai ellenőrzését szolgáló rendszerként alkalmazzák.

3)

A bírák kinevezésének eljárása nem vitatható a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdése alapján a meghozandó ítélet időpontját megelőzően előterjesztett követelések alátámasztása céljából.


( 1 ) Eredeti nyelv: angol.

( 2 ) CDL‑AD(2018)028.

( 3 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 47. és 48. pont).

( 4 ) Lásd ebben az értelemben: 2010. január 26‑iTransportes Urbanos y Servicios Generales ítélet (C‑118/08, EU:C:2010:39, 23. pont); 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, a továbbiakban: A. K. ítélet, EU:C:2019:982, 132. pont).

( 5 ) Lásd ebben az értelemben a megállapítási keresettel kapcsolatban: 2018. december 10‑iWightman és társai ítélet (C‑621/18, EU:C:2018:999, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 6 ) 45. pont.

( 7 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 29. pont); A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet (C‑619/18, EU:C:2019:531, 50. pont); 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 33. pont).

( 8 ) Lásd ebben az értelemben: A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet, 52. pont; 2019. november 5‑iBizottság kontra Lengyelország (A rendes bíróságok függetlensége) ítélet (C‑192/18, EU:C:2019:924, 102. pont); 2019. november 19‑i A. K. ítélet, 75. pont), 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 36. pont).

( 9 ) Lásd e tekintetben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C64/16, EU:C:2018:117, 40. pont); A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet, 51. pont; A. K. ítélet, 83. pont; 2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet (C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 34. o.).

( 10 ) Lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 100. és 101. pont). Lásd még: Krajeswki, M. és Ziółkowski, M., EU judicial independence decentralized: A. K., Common Market Law Review, 57. kötet, 2020, 1107–1138. o., különösen 1121. o.

( 11 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 36. pont). Lásd még: Badet, L., À propos de l’article 19 du Traité sur l’Union européenne, pierre angulaire de l’action de l’Union européenne pour la sauvegarde de l’État de droit, Cahiers de droit européen, 2020, 57–106. o., különösen 75. és 76. o.

( 12 ) Lásd ebben az értelemben: Pauliat, H., Abaissement de l’âge de la retraite des magistrats: une atteinte à l’indépendance de la justice reconnue en Pologne, La Semaine Juridique – Általános kiadás, 29. sz., 2019, 1424–1428. o., különösen 1427. o.

( 13 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 35. pont).

( 14 ) Lásd ebben az értelemben Wathelet főtanácsnok Berlioz Investment Fund ügyre vonatkozó indítványának (C‑682/15, EU:C:2017:2) 5167. pontjában kialakított állásponttal összehasonlítva a 44–52. pontot. Ezt a Bíróság a közelmúltban egyértelműen megerősítette a 2020. október 6‑iÉtat luxembourgeois (Az adójogban az információszolgáltatás iránti megkereséssel szembeni jogvédelem) ítéletében (C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 55. pont).

( 15 ) Lásd ebben az értelemben: Bobek főtanácsnok Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România”, SO és Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România”, valamint Asociaţia „Mişcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor” egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑83/19, C‑291/19 és C‑355/19, EU:C:2020:746, 198202. pont, különösen 201. pont).

( 16 ) Lásd a jelen indítvány 38. pontját.

( 17 ) Lásd ebben az értelemben: 2017. május 16‑iBerlioz Investment Fund ítélet (C‑682/15, EU:C:2017:373, 44. pont); 2017. július 26‑iSacko ítélet (C‑348/16, EU:C:2017:591, 30. pont); 2017. szeptember 27‑iPuškár ítélet (C‑73/16, EU:C:2017:725, 58. pont); 2020. október 6‑iÉtat luxembourgeois (Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog) ítélet (C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 47. pont).

( 18 ) Lásd ebben az értelemben: Hofmann, H. Ch., Article 47 – Specific Provisions (Meaning), in Peers, S., Hervey, T., Kenner, J. és Ward, A. (szerk.), The EU Charter of Fundamental Rights – A Commentary, Hart Publishing, 2014, 1197–1275. o., különösen 47.50. sz.

( 19 ) 85. pont. Lásd még: García‑Valdecasas Dorrego, M.‑J., El Tribunal de Justicia, centinela de la independencia judicial desde la sentencia Associação Sindical dos Juízes Portugueses (ASJP), Revista Epañola de Derecho Europeo, 72. kötet, 2019, 75–96. o., különösen 86. o.

( 20 ) A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet, 54. pont, kiemelés tőlem). Lásd még a Charta 47. cikkének az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének értelmezésére való alkalmazásának bemutatására: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 40. és 41. pont); 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 53. pont az 50. és 52. ponttal összefüggésben).

( 21 ) Lásd ebben az értelemben: Badet, L., À propos de l’article 19 du Traité sur l’Union européenne, pierre angulaire de l’action de l’Union européenne pour la sauvegarde de l’État de droit, Cahiers de droit européen, 2020, 57–106. o., különösen 63., 64. és 72. o.; Bonellli, M. és Claes, M., Judicial serendipity: how Portuguese judges came to rescue of the Polish judiciary, European Constitutional Law Review, 14. kötet, 2018, 622–643. o., különösen 635. o.

( 22 ) Lásd ebben az értelemben a 17. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

( 23 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 73. és 74. pont, valamint az EJEB ott hivatkozott ítélkezési gyakorlata).

( 24 ) Lásd ebben az értelemben: A. K. ítélet, 130. pont, valamint az EJEB ott hivatkozott ítélkezési gyakorlata). Lásd ezen elvnek egy közelmúltbeli másik alkalmazását illetően: EJEB, 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 144. §; EJEB, 2020. december 1., Guðmundur Andri Ástráðsson kontra Izland, CE:ECHR:2020:1201JUD002637418, 215. §

( 25 ) Az „igazságszolgáltatási tanácsnak” az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2010. november 17‑én elfogadott, CM/Rec(2010)12. számú, a bírák függetlenségéről, hatékonyságáról és szerepéről szóló ajánlásának (a továbbiakban: CM/Rec(2010)12 ajánlás) 26. pontjában foglalt meghatározása.

( 26 ) Lásd általánosságban: Caroll McNeill, J., The Politics of Judicial Selection in Ireland, Four Courts Press, Dublin, 2016.

( 27 ) Lásd ebben az értelemben még: Bobek, M. és Kosař, D., Global Solutions, Local Damages: A Critical Study in Judicial Councils in Central and Eastern Europe, German Law Journal, 19. kötet, 7. sz., 2020, 1257–1292. o., különösen 1267. és 1268. o.

( 28 ) Lásd ebben az értelemben: A. K. ítélet, 133. pont, valamint az EJEB ott hivatkozott ítélkezési gyakorlata). Lásd még ugyanezen értelemben, de a jogalkotó hatalom által a bírák kinevezésére irányuló eljárásban játszott szereppel összefüggésben: 2020. július 9‑iLand Hessen ítélet (C‑272/19, EU:C:2020:535, 54. pont).

( 29 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 75. pont).

( 30 ) Ez ugyanúgy igaz bizonyos más jogrendszerekre/bírósági rendszerekre is. Lásd például: Caroll McNeill, J., The Politics of Judicial Selection in Ireland, Four Courts Press, Dublin, 2016, 107–110. o. A korábbi generációknál a pártpolitika óriási szerepet játszott a bírói kinevezések brit rendszerében. Így 1897 szeptemberében Halsbury lordkancellárjának írva az akkori brit miniszterelnök (Salisbury grófja) őszintén beszélt „pártrendszerünk azon íratlan törvényéről […], hogy a párt követeléseinek mindig nagyon nagy súlyt kell kapniuk a legmagasabb jogi kinevezéseknél […]. Talán nem ez az ideális rendszer – valamikor majd bizonyára a [rangidős bírákat] versenyjogi vizsga alapján fogják kinevezni a Law Reports‑ban [Jogi szemle], de jelenleg ez a rendszerünk […]” (Heuston, R., Lives of the Lord Chancellors 1885–1940, Oxford, 1964, 52. o.).

( 31 ) Franciaország alkotmánya 56. cikkének (2) bekezdése szerint a korábbi köztársasági elnökök egy életen át a Conseil Constitutionnel (alkotmánytanács) tagjai.

( 32 ) Az alkotmánybíróságról szóló, 1989. január 6–i különös törvény 34. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban az alkotmánybírák felének a kinevezéséhez a szenátus, a képviselőház vagy az egyik közösség vagy tartomány parlamentje képviselőjének kell lennie legalább öt évig.

( 33 ) A Grundgesetz (alaptörvény) 94. cikke szerint a szövetségi alkotmánybíróság tagjainak egyik felét a Bundestag, másik felét a Bundesrat választja meg. Nem lehetnek a Bundestag, a Bundesrat, a szövetségi kormány vagy egy tartomány ezen szerveinek tagjai.

( 34 ) Olaszország alkotmányának 135. cikke értelmében az alkotmánybíróság tizenöt bíróból áll, akiknek egyharmadát a köztársasági elnök, másik harmadát a parlament közös ülésen, harmadik harmadát pedig a rendes és a közigazgatási legfelsőbb bíróság jelöli ki.

( 35 ) Lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 19‑iWilson ítélet (C‑506/04, EU:C:2006:587, 4952. pont); A. K. ítélet, 121. és 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 36 ) 133. pont.

( 37 ) 134. pont.

( 38 ) Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott 125. pontra hivatkozó 135. pontot.

( 39 ) 138. pont.

( 40 ) 111. pont.

( 41 ) 114. pont.

( 42 ) 116. pont.

( 43 ) 118. pont.

( 44 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 75. pont).

( 45 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 66. pont); A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet 74. pont; 2019. november 5‑iBizottság kontra Lengyelország (A rendes bíróságok függetlensége) ítélet (C‑192/18, EU:C:2019:924, 111. pont); A. K. ítélet, 123. pont; 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet (C‑274/14, EU:C:2020:17, 63. pont); 2020. március 26‑iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 71. pont); 2020. július 9‑iLand Hessen ítélet (C‑272/19, EU:C:2020:535, 52. pont). Az EJEB ítélkezési gyakorlatát illetően lásd: EJEB, 2018. október 18., Thiam kontra Franciaország, CE:ECHR:2018:1018JUD008001812, 59. § és 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 144. §.

( 46 ) 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 48. pont). Lásd ebben az értelemben: A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet, 58. pont; 2019. november 5‑iBizottság kontra Lengyelország (A rendes bíróságok függetlensége) ítélet (C‑192/18, EU:C:2019:924, 106. o.); A. K. ítélet 120. pont; 2020. március 26-iReview Simpson és HG kontra Tanács és Bizottság ítélet (C-542/18 RX II és C 543/18 RX II, EU:C:2020:232, 71. pont).

( 47 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 4551. pont).

( 48 ) Lásd ebben az értelemben: a legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet 76. pontja, és 2020. január 21‑iBanco de Santander ítélet (C‑274/14, EU:C:2020:17, 5860. pont).

( 49 ) Lásd analógia útján: A legfelsőbb bíróság függetlensége ítélet 114. pontja; EJEB, 2016. június 23., Baka kontra Magyarország, CE:ECHR:2016:0623JUD002026112, 121. § és 2018. november 6-i Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 212–214. §.

( 50 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 67. pont).

( 51 ) 111. pont.

( 52 ) Lásd ebben az értelemben: az AK ítélet 134. pontja.

( 53 ) Lásd: EJEB, 2020. december 1., Gutrouvés mundur Andri Ástráðsson kontra Izland ítélet (CE:ECHR: 2020:1201JUD002637418).

( 54 ) EJEB, 2020. december 1., Guðmundur Andri Ástráðsson kontra Izland ítélet, CE:ECHR: 2020:1201JUD002637418, 254. § és 263–267. §§. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az EJEB azt is megállapította, hogy a parlament megsértette a szóban forgó kinevezési eljárás tekintetében a szavazásra alkalmazandó szabályokat (lásd a 271. §‑t).

( 55 ) Lásd az alkotmány 97. cikkének (1) és (2) bekezdését a felsőbb szintű bíróságok bírái tekintetében, valamint az alkotmány 100. cikkének (3) és (4) bekezdését az alsóbb szintű bíróságok bírái tekintetében.

( 56 ) Lásd az alkotmány 101B. cikkének (1) és (15) bekezdését.

( 57 ) Lásd például az 1949. évi német alaptörvény 97. cikkének (1) bekezdését, az olasz alkotmány 104. cikkének (1) bekezdését, a portugál alkotmány 203. cikkét és az 1937. évi ír alkotmány 35.4.1. cikkét.

( 58 ) A 940/2018. sz. vélemény 43. pontja.

( 59 ) Bobek főtanácsnok Asociaţia Forumul Judecătorilor din România, SO és Asociaţia Forumul Judecătorilor din România, valamint Asociaţia ’Mişcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor” ügyre vonatkozó indítványa (C‑83/19, C‑291/19 és C‑355/19, EU:C:2020:746, 170. pont).

( 60 ) A 940/2018. sz. vélemény 44. pontja.

( 61 ) Lásd ebben az értelemben: Bartole, S., Final remarks: the role of the Venice Commission, Review of Central and East European Law, 3. fejezet, 2000, 351–363. o., különösen 355. o.

( 62 ) A 940/2018. sz. vélemény 30. pontja.

( 63 ) Lásd az alkotmány 96. cikkének (4) bekezdését a felsőbb szintű bíróságok bírái tekintetében, valamint az alkotmány 100. cikkének (6) bekezdését az alsóbb szintű bíróságok bírái tekintetében.

( 64 ) Az alkotmány 96A. cikkének (8) bekezdése alapján a bírák kinevezéséért felelős bizottság „a saját eljárását maga szabályozza, és az igazságügyi miniszter révén köteles közzétenni, hogy mely szempontok alapján végzi értékeléseit”. Ezek a szempontok elérhetők az igazságügyi miniszter honlapján (https://justice.gov.mt/en/justice/Pages/criteria‑for‑appointment‑to‑the‑judiciary.aspx).

( 65 ) Lásd az alkotmány 96. cikkének (2) bekezdését a felsőbb szintű bíróságok bíráiról, valamint az alkotmány 100. cikkének (2) bekezdését az alsóbb szintű bíróságok bíráiról.

( 66 ) Lásd ebben az értelemben: 2015. április 14‑iManea ítélet (C‑76/14, EU:C:2015:216, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. április 23‑iHerst ítélet (C‑401/18, EU:C:2020:295, 54. pont).

( 67 ) Lásd ebben az értelemben: 2015. április 14‑iManea ítélet (C‑76/14, EU:C:2015:216, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. április 23‑iHerst ítélet (C‑401/18, EU:C:2020:295, 56. pont).

( 68 ) Lásd ebben az értelemben: 2007. március 6‑iMeilicke és társai ítélet (C‑292/04, EU:C:2007:132, 36. pont); 2020. április 23‑iHerst ítélet (C‑401/18, EU:C:2020:295, 57. pont).

( 69 ) EUSZ 49. cikk

( 70 ) Az Európa Tanács koppenhágai elnökségi következtetései (1993. június 21. és 22.),

( 71 ) Lásd ebben az értelemben: Lazarova‑Déchaux, G., L’exigence de qualité de la justice dans la nouvelle stratégie d’élargissement de l’Union européenne, Revue du droit public, 3. sz., 2015, 729–759. o., különösen 731. és 737. o.; Bobek, M. és Kosař, D., Global Solutions, Local Damages: A Critical Study in Judicial Councils in Central and Eastern Europe, German Law Journal, 19. kötet, 7. sz., 2020, 1257–1292. o., különösen 1275 o. A „demokratikus intézmények és független igazságügyi […] hatóságok” követelménye egyértelműen megjelenik a Bizottság „Agenda 2000 – I. kötet: Egy erősebb és szélesebb unióért” (COM(2000)97 végleges) című dokumentumában (az angol nyelvű változat 43. oldala; kiemelés tőlem).

( 72 ) SWD(2019) 1017 final.

( 73 ) Lásd ebben az értelemben: Title 3.4.3. Governance/Institutions quality, 40. o.

( 74 ) Megjegyzem azt is, hogy „A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, jogállamiságról szóló 2020. évi bizottsági jelentés Málta című fejezetében a Bizottság a máltai igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban megállapítja, hogy a máltai kormány számos reformjavaslatot terjesztett elő, beleértve a bírák kinevezési rendszerét is, amelyek hozzájárulnak az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítéséhez (a jogállamiságról szóló 2020. évi jelentés. Az országoknak a jogállamiság Máltán fennálló helyzetéről szóló fejezete [SWD [2020] 317 végleges, 2. o.).

( 75 ) Lásd ebben az értelemben (az uniós jog megsértése miatti fellépés elmulasztásának hatásáról a tagállam jóhiszeműségének értékelésekor): 1976. április 8‑iDefrenne ítélet (43/75, EU:C:1976:56, 73. pont).

( 76 ) Lásd ebben az értelemben: 2015. október 6‑iTârșia ítélet (C‑69/14, EU:C:2015:662, 28. pont); 2018. október 24‑iXC és társai ítélet (C‑234/17, EU:C:2018:853, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Top