EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62019CC0041

M. Bobek főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2020. február 27.
FX kontra GZ.
Az Amtsgericht Köln (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben – 4/2009/EK rendelet – A 41. cikk (1) bekezdése – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 1215/2012/EU rendelet – A 24. cikk (5) bekezdése – Tartási követelést megállapító, végrehajthatónak nyilvánított határozat – A végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem – A végrehajtó tagállam bíróságának joghatósága.
C-41/19. sz. ügy.

Digital reports (Court Reports - general)

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2020:132

 MICHAL BOBEK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. február 27. ( 1 )

C‑41/19. sz. ügy

FX

kontra

GZ, az anya által képviselve

(az Amtsgericht Köln [kölni helyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatalra utalás – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatóság – 4/2009/EK rendelet – Tartásra vonatkozó határozat végrehajtásával szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására vonatkozó joghatóság”

I. Bevezetés

1.

A jelen ügyben az ellenérdekű fél Lengyelországban tartózkodási hellyel rendelkező, eltartott gyermek. A lengyel bíróság az ellenérdekű fél Németországban tartózkodási hellyel rendelkező apját (a kérelmezőt) az ellenérdekű fél tartására kötelezte. Az ellenérdekű fél a tartásra vonatkozó lengyel határozat németországi végrehajthatóságának bíróság általi megállapítását követően most a határozat e tagállamban történő végrehajtását kérelmezi. A kérelmező a határozat végrehajtását kifogásolja arra történő hivatkozással, hogy a fizetési kötelezettségét már nagyrészt teljesítette. Előadja, hogy fizetett tartásdíjat, és hogy a nevében az ellenérdekű fél számára állami juttatást is fizettek a lengyel tartásdíj alapból.

2.

A jelen ügy tárgyát a kérelmező által a német bíróságoknál a tartozás rendezésére történő hivatkozással a végrehajtással szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem képezi. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem által felvetett legfontosabb kérdés az, hogy a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet ( 2 ) alapján rendelkeznek‑e a német bíróságok joghatósággal a szóban forgó kérelem elbírálására.

II. Jogi háttér

A.   Az uniós jog

1. 4/2009 rendelet

3.

A 4/2009 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint „ezt a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni”.

4.

A 4/2009 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelet alkalmazásában: „»határozat«: a tartással kapcsolatos ügyekben valamely tagállam bírósága által hozott határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, ideértve az ítéletet, a végzést, meghagyást vagy végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak bírósági tisztviselő általi meghatározását. […]”

5.

A 4/2009 rendelet 3. cikke úgy szól, hogy „a tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:

a)

az a bíróság, amelynek illetékességi területén az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy

b)

az a bíróság, amelynek illetékességi területén a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, […]

[…]”

6.

A 4/2009 rendelet „Az eljárás korlátozása” címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése kimondja: „amennyiben egy határozatot egy olyan tagállamban vagy a 2007. évi hágai egyezmény egy olyan szerződő államában hoztak meg, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a kötelezett nem nyújthat be másik tagállamban a határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára irányuló kérelmet addig, amíg a jogosult továbbra is abban az államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelyben a határozatot hozták.”

7.

A 4/2009 rendelet IV. fejezete a „határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására” vonatkozik. E fejezet három szakaszból áll: az I. szakasz az olyan tagállamokban hozott határozatokra vonatkozik, amelyekre nézve a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kötelező erővel bír (17–22. cikk); ( 3 ) a 2. szakasz a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamokban hozott határozatokra alkalmazandó (23–38. cikk); míg a 3. szakasz közös rendelkezéseket tartalmaz (39–43. cikk).

8.

A 4/2009 rendelet „A végrehajtás megtagadása vagy felfüggesztése” címet viselő, a fent említett 1. szakaszban szereplő 21. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló indokait alkalmazni kell annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek az (2) és a (3) bekezdés alkalmazásával.

(2)   A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha az eredeti eljárás helye szerinti bíróság által hozott határozat végrehajtásához való jog – vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján, attól függően, hogy melyik tagállam ír elő hosszabb elévülési időt – elévült.

A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága továbbá a kötelezett kérelmére egészben vagy részben megtagadhatja az eredeti eljárás helye szerinti bíróság határozatának a végrehajtását, ha a határozat összeegyeztethetetlen a végrehajtás helye szerinti tagállamban, vagy egy másik tagállamban, illetve harmadik államban hozott olyan határozattal, amely eleget tesz a végrehajtás helye szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek.

A tartási kötelezettséggel kapcsolatos korábbi határozatot a megváltozott körülmények miatt módosító hatályú határozat a második albekezdés értelmében nem tekinthető összeegyeztethetetlen határozatnak.

[…]”

9.

A 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól: „E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó. A valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani.”

10.

A 4/2009 rendelet 42. cikke értelmében: „A valamely tagállamban hozott határozat semmilyen esetben sem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát abban a tagállamban, melyben a határozat elismerését, végrehajthatóságát vagy végrehajtását kérelmezik.”

11.

A 4/2009 rendelet 75. cikke tartalmazza az átmeneti rendelkezéseket. E cikk a következőképpen szól:

„(1)   A (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel e rendeletet csak az alkalmazásának megkezdésétől indult eljárásokra, az ettől kezdve jóváhagyott vagy megkötött perbeli egyezségekre, valamint az ettől kezdve létrehozott közokiratokra kell alkalmazni.

(2)   A IV. fejezet 2. és 3. szakaszát az alábbiakra kell alkalmazni:

a)

a tagállamokban e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt hozott olyan határozatok, amelyeknek az elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló kérelem benyújtására az említett időponttól kerül sor;

[…]

Az e rendelet alkalmazásának megkezdésekor folyamatban lévő, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárásokra továbbra is [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletet ( 4 )] kell alkalmazni.

[…]”

2. 1215/2012/EU rendelet

12.

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) (10) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(10)

E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi jelentős polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől, különösen a tartási kötelezettségek tekintetében, amelyek e rendelet hatálya alól kizárandók, tekintettel a [4/2009 rendelet] elfogadására.”

13.

Az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„E rendelet nem vonatkozik:

[…]

e)

a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre;

[…]”

14.

Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének „kizárólagos joghatósággal” foglalkozó 6. szakaszában található 24. cikke akként rendelkezik, hogy „a felek lakóhelyére való tekintet nélkül valamely tagállam következő bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

[…]

5.

a határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokra annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.”

B.   A német jog

15.

A Gesetz zur Geltendmachung von Unterhaltsansprüchen mit ausländischen Staaten, or Auslandsunterhaltsgesetz (a tartási igények külföldi államban vagy külföldi tartási jogi szabályozás alapján való érvényesítéséről szóló törvény; a továbbiakban: AUG) 66. §‑a szerint: ( 6 )

„(1)   Amennyiben valamely külföldi határozat a [4/2009 rendelettel] összhangban exequatur eljárás nélkül végrehajtható vagy azt e rendelettel összhangban végrehajthatóvá nyilvánították […], a kötelezett által, magával a kötelezettséggel szemben előterjesztett kifogások a [Gesetz über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit (a családi ügyekben követendő eljárásról és a nemperes eljárásokról szóló törvény, a továbbiakban: FamFG)] [Zivilprozessordnung (német polgári perrendtartás; a továbbiakban: ZPO) 767. §‑ával összefüggésben értelmezett 120. §‑ának (1) bekezdése szerinti eljárásban terjeszthetők elő. Bírósági határozat esetén e rendelkezés kizárólag annyiban alkalmazható, amennyiben a kifogás indoka csak a határozat meghozatalát követően merült fel.

(2)   Valamely határozat végrehajtásának az 1. §. (1) bekezdése első mondatának 2. pontjában megnevezett egyezmények egyikével összhangban történő engedélyezése esetén a kötelezett által, magával a kötelezettséggel szemben előterjesztett kifogások a [FamFG] [ZPO] 767. §‑ával összefüggésben értelmezett 120. §‑ának (1) bekezdése szerinti eljárásban kizárólag akkor terjeszthetők elő, ha a kifogásainak indoka:

1.

csak azt követően merült fel, hogy eltelt az az időszak, amely alatt a kötelezett jogorvoslati kérelmet terjeszthetett volna elő, vagy

2.

a jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén csak azt követően merült fel, hogy az eljárás lezárult.

(3)   A [FamFG)] [ZPO] 767. §‑ával összefüggésben értelmezett 120. §‑ának (1) bekezdésén alapuló kérelmet a végrehajtási kérelmet elbíráló bíróságnál kell előterjeszteni. Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó ügyekben a joghatóságot a 35. §. (1) és (2) bekezdésével összhangban kell meghatározni.”

16.

A ZPO 767. §‑a szerint:

„(1)   A kötelezett magával a határozattal megállapított követeléssel szemben kifogást az ügyet első fokon elbíráló bíróságnál benyújtott jogorvoslati kérelem révén terjeszthet elő.

(2)   Jogorvoslati kérelem révén ilyen kifogás kizárólag annyiban terjeszthető elő, amennyiben annak oka csak annak a tárgyalásnak a befejeződését követően merült fel, amelyen a kötelezettnek e törvény értelmében utoljára volt arra lehetősége, hogy azt előterjessze, tehát az fellebbezés útján már nem hozható fel.

(3)   A kötelezettnek a jogorvoslati kérelmében minden olyan kifogást fel kell hoznia, amelyet a kereset előterjesztésének időpontjában felhozhatott volna.”

17.

A FamFG 120. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Házassági és családjogi jogvitákban a végrehajtás [a ZPO] végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történik.”

III. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18.

A jelen ügyben a kérelmező Németországban rendelkezik tartózkodási hellyel. A kérelmező Lengyelországban tartózkodási hellyel rendelkező eltartott gyermek édesapja.

19.

A krakkói helyi bíróság 2009. május 26‑i határozatával 2008. szeptember 1‑jétől 500 lengyel zloty (PLN) havi tartásdíj megfizetésére, valamint a 2008. június 19. és 2008. augusztus 31. közötti időszakra visszamenőleg havi 430 PLN megfizetésére kötelezte (a továbbiakban: tartásra vonatkozó lengyel határozat).

20.

2016. július 20‑án az ellenérdekű fél kérelmet terjesztett az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság elé, amellyel a 4/2009 rendelet alapján a tartásra vonatkozó lengyel határozat elismerését és németországi végrehajthatóságának megállapítását kérte.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság 2016. július 27‑i végzésével a 4/2009 rendelet 23. és azt követő cikkei és 75. cikkének (2) bekezdése alapján elrendelte a tartásra vonatkozó lengyel határozat végrehajtási záradékkal történő ellátását. Az ellenérdekű fél e végzés alapján a tartásra vonatkozó lengyel határozat végrehajtását kéri a kérelmezővel szemben Németországban.

22.

A kérelmező a kérdést előterjesztő bíróságnál 2018. április 5‑én előterjesztett kérelemmel a tartásra vonatkozó határozat végrehajtásának megszüntetését kérte. A kérelmező előadja, hogy teljesítette az ellenérdekű félnek a tartásra vonatkozó lengyel határozat alapját képező tartási követelését. A kérelmező előadja, hogy 2008 és 2010 között 6640,05 PLN összegben fizetett tartást, és hogy 2010 decemberétől az ellenérdekű fél számára havi 500 PLN összegben fizetnek állami juttatást a lengyel tartásdíj alapból. A kérelmező kifejti, hogy a lengyel tartásdíj alap kapcsolatban állt vele, és az alapból az ellenérdekű félnek kifizetett összegeket a gazdasági teljesítőképessége keretei között visszafizette. A kérelmező úgy véli, hogy az ellenérdekű fél tartási követelése legalábbis nagyrészt megszűnt.

23.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy álláspontja szerint a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a 4/2009 rendelet értelmében vett, tartással kapcsolatos ügy. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik joghatósággal a szóban forgó rendelet alapján. Ennek oka, hogy nem teljesülnek a szóban forgó rendelet 3. cikkében meghatározott feltételek. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy a 4/2009 rendelet 10. cikke alapján nem állapíthatja meg hivatalból a saját joghatóságának hiányát, mivel a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmet – szemben a tartásra vonatkozó határozatnak a rendelet 8. cikke szerinti módosítására irányuló kérelemmel – nem említi kifejezetten sem a 4/2009 rendelet, sem az 1215/2012 rendelet.

24.

E körülmények között az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság) az eljárást felfüggesztette és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette elő:

„1)

Egy külföldi tartási jogcím elleni, a [ZPO] 767. §‑a szerinti, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a [4/2009 rendelet] értelmében vett tartással kapcsolatos ügy‑e?

2)

Amennyiben nem, egy külföldi tartási jogcím elleni, a ZPO 767. §‑a szerinti, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem [az 1215/2012 rendelet] 24. cikkének 5. pontja értelmében vett, határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárás‑e?”

25.

Az ellenérdekű fél, a német, a lengyel és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2019. november 27‑én tartott tárgyaláson a kérelmező, a német kormány és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

IV. Elemzés

26.

A jelen indítvány az alábbi struktúrát követi. Először is, teszek néhány előzetes észrevételt a Bíróság elé terjesztett két kérdés terjedelmére és jelentésére vonatkozóan (A). Másodszor, meghatározom a jelen ügy tényállása szempontjából releváns jogi hátteret. E célból arra helyezem majd a hangsúlyt, hogy alkalmazandó‑e a 4/2009 rendelet a tartásra vonatkozó határozatok végrehajtásának szakaszában, és hogy mire lehet következtetni e rendeletből a végrehajtással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatóságot illetően (B). Végezetül azzal a konkrét kérdéssel foglalkozom, hogy a végrehajtási eljárás részét képezi‑e a tartozás rendezésére történő hivatkozással a végrehajtással szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem, így fennáll‑e a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága (C).

A.   Előzetes észrevételek

27.

A kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben előterjesztett két kérdés – amelyeket álláspontom szerint a legcélszerűbb együtt elbírálni – lényegében annak meghatározására irányul, hogy e bíróság rendelkezik‑e joghatósággal arra, hogy elbírálja a tartásra vonatkozó lengyel határozat németországi végrehajtásával szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmet. A kérdések azonban ettől eltérően fogalmaznak. A kérdést előterjesztő bíróság először is arra kíván választ kapni, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a 4/2009 rendelet értelmében vett, tartással kapcsolatos ügy‑e. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság – kizárólag arra az esetre, ha az említett kérdésre nemleges választ kell adni – arra kíván választ kapni, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja értelmében vett „határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárás” fogalmába tartozik‑e.

28.

Az első kérdés megfogalmazásának módja a következő feltevésen alapul. A kérdést előterjesztő bíróság hajlik arra az álláspontra, hogy ha a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a 4/2009 rendelet értelmében vett „tartással kapcsolatos ügy”, ez azt jelentené, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik joghatósággal. Ennek indoka az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ilyen esetben a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmet illetően is a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóság meghatározására vonatkozóan a 4/2009 rendelet 3. cikkében rögzített általános feltételeket kellene teljesíteni, az alapeljárásban azonban ezek a feltételek nem teljesülnek. A kérdést előterjesztő bíróság emellett úgy ítéli meg, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének a) és b) pontja alapján a lengyelországi bíróságok alkalmasabbak lennének a kérelmező azon érvének vizsgálatára, amely szerint ő teljesítette a kötelezettségét. Második kérdésével tehát a kérdést előterjesztő bíróság – kizárólag arra az esetre, ha a Bíróság nemleges választ ad az első kérdésre – arra a kérdésre keres választ, hogy a joghatóságát alapozhatja‑e az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontjára.

29.

Röviden összefoglalva, úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő megítélése szerint két, egymást kölcsönösen kizáró lehetőség áll fenn. A 4/2009 rendelet alkalmazhatósága esetén a kérdést előterjesztő bíróság a rendelet 3. cikke alapján nem rendelkezne joghatósággal. Kizárólag a 4/2009 rendelet alkalmazhatatlansága esetén alapozhatná a joghatóságát az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontjára, amelynek értelmében a határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokra a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

30.

Álláspontom szerint az előző pontban bemutatott érvelés helytelen feltevésen alapul. Ahogyan azt az alábbiakban kifejtem, a 4/2009 rendelet alkalmazhatósága ugyanis nem eredményezi a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörének hiányát. Álláspontom szerint ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hasznos választ kaphasson, először is azt kell meghatározni, hogy a 4/2009 rendelet alkalmazandó‑e a tartásra vonatkozó határozatok végrehajtásának szakaszában, és hogy mire lehet következtetni e rendeletből az e szakaszra vonatkozó joghatóságot illetően. Ezt a kérdést a jelen indítvány következő szakaszában elemzem (B). Annak megállapítását követően, hogy a 4/2009 rendelet alkalmazható a végrehajtás szakaszában, és hogy magából a rendelet rendszeréből következik, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, a jelen ügy alapját képező, a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására vonatkozó joghatósággal kapcsolatos konkrét kérdést fogom megvizsgálni (C).

B.   A 4/2009 rendeletről és a tartásra vonatkozó határozatok végrehajtására vonatkozó joghatóságról

31.

A Brüsszeli Egyezmény és a 44/2001 rendelet konkrét rendelkezéseket tartalmazott a tartással kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatóságot illetően. ( 7 ) A 4/2009 rendelet módosította a 44/2001 rendeletet azzal, hogy felváltotta annak a tartással kapcsolatos ügyekre alkalmazandó rendelkezéseit. ( 8 ) A 4/2009 rendelet tehát a tartással kapcsolatos ügyek konkrét területén lex specialisnak minősül a joghatóság, az alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és az együttműködés kérdésében. Az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezte a 44/2001 rendeletet. Az 1215/2012 rendelet – szemben az előzményeivel, vagyis a 44/2001 rendelettel és a Brüsszeli Egyezménnyel – immár kifejezetten kizárja a tartással kapcsolatos ügyeket a saját hatálya alól; azok a 4/2009 rendelet hatálya alá tartoznak. ( 9 )

32.

A 4/2009 rendelet, annak ellenére, hogy tartalmaz olyan fejezeteket, amelyek kifejezetten a joghatósággal (II. fejezet), valamint kifejezetten a határozatok elismerésével, végrehajthatóságával és végrehajtásával (IV. fejezet) foglalkoznak, explicite nem szabályozza a tartással kapcsolatos ügyekben hozott határozatok végrehajtására vonatkozó joghatóságot.

33.

Ezzel szemben az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja kifejezetten előírja, hogy a határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokra kizárólagos joghatósággal rendelkeznek annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani. Ezt a szabályt a 44/2001 rendelet és a Brüsszeli Egyezmény is tartalmazta. ( 10 )

34.

A jelen ügyben észrevételeket előterjesztő érdekelt felek e jogi háttér alapján eltérő következtetésekre jutottak.

35.

A kérdést előterjesztő bíróság által támogatott megközelítést követő portugál kormány úgy véli, hogy mivel a 4/2009 rendelet védeni kívánja a tartásra jogosultakat, a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmet az e rendelet által szabályozott tartási kötelezettségre vonatkozó kérelemnek kell tekinteni. Habár a portugál kormány nem kifejezetten így fogalmaz, a kérdést előterjesztő bíróság által elfogadott megközelítéssel összhangban láthatólag akként érvel, hogy a rendelet 3. és 4. cikkében szereplő joghatósági szabályokat kell alkalmazni. Az ellenérdekű fél ehhez hasonló megközelítést fogad el.

36.

A lengyel kormány írásbeli észrevételeiben abból a feltevésből indul ki, hogy a 4/2009 rendelet a végrehajtás szakaszában nem szabályozza a joghatóságot. A lengyel kormány az írásbeli észrevételeiben előadja, hogy mivel a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a tartásra vonatkozó határozatban elismert jogokat és kötelezettségeket nem érinti, az nem kapcsolódik tartáshoz, ennélfogva arra az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja az irányadó. A lengyel kormány a Bíróság által feltett kérdésre válaszul módosította az időbeli hatályánál fogva alkalmazandó szabályra vonatkozó álláspontját, és a tárgyaláson előadta, hogy a 44/2001 rendelet 22. cikkének (5) bekezdése a releváns rendelkezés.

37.

A német kormány és a Bizottság lényegében előadja, hogy a 4/2009 rendeletet kell alkalmazni. A kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett állásponttal ellentétben azonban úgy vélik, hogy a 4/2009 rendelet alkalmazhatósága nem azt jelenti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ne rendelkezne joghatósággal, inkább azt, hogy e bíróság a jelen ügyben rendelkezik joghatósággal. Ezt az álláspontot többnyire osztja a kérelmező is. Mind a német kormány, mind pedig a Bizottság álláspontja szerint sem az 1215/2012 rendelet, sem a 44/2001 rendelet nem alkalmazható a jelen ügyben.

38.

Az utóbbi állásponttal értek egyet: kizárólag a 4/2009 rendelet alkalmazható. Ez azonban nem eredményezi a kérdést előterjesztő bíróság joghatósága hiányának megállapítását.

39.

Először is, nem kétséges, hogy a jelen ügy tárgyát képező, tartásra vonatkozó határozat – amelynek végrehajtását az ellenérdekű fél most kérelmezi – a 4/2009 rendelet 1. cikke értelmében vett, családi kapcsolatból származó tartási kötelezettséggel kapcsolatos. A tartásra vonatkozó lengyel határozat egyértelműen a 4/2009 rendelet hatálya alá tartozik. A jelen ügy tárgyát e határozat végrehajtása képezi.

40.

Az, hogy a jelen ügyben az eljárási szakasz a végrehajtás szakasza, nem enged arra következtetni, hogy annak mögöttes tárgya már ne kapcsolódna tartási kötelezettséghez. Az ügy tárgya nem változik. A 4/2009 rendelet IV. fejezete ugyanis konkrét szabályokat tartalmaz a tartási ügyekre vonatkozó határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatban.

41.

Másodszor, kétségtelen, hogy a tartásra vonatkozó határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos IV. fejezet kifejezetten nem szabályozza a végrehajtás szakaszára vonatkozó joghatóságot.

42.

Ellentétben azonban azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság és a portugál kormány állítani látszik, ez nem a 4/2009 rendelet II. fejezetében megállapított joghatósági szabályok alkalmazhatóságából következik. Ahogyan arra a német kormány helyesen rámutat, a 4/2009 rendelet II. fejezete, különösen pedig annak 3. cikke az ügy érdemére vonatkozó alapeljárást, és nem e határozatok végrehajtását illetően állapít meg joghatóságra irányadó szabályokat.

43.

Harmadszor, bár a 4/2009 rendelet IV. fejezete a végrehajtásra tekintettel nem szabályozza kifejezetten a joghatóságot, e szabályt úgy lehet tekinteni, hogy az következik magából a szóban forgó rendelet rendszeréből.

44.

Általánosságban megfogalmazva, a végrehajtásra annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik. Ahogyan arra a lengyel kormány rámutat, e szabály azt az állam szuverenitásával kapcsolatos általános nemzetközi jogi elvet fejezi ki, amely szerint kizárólag a végrehajtás helye szerinti állam hatóságai jogosultak dönteni a határozatok végrehajtásáról, mivel végrehajtási intézkedést kizárólag azoknak a tagállamoknak a hatóságai tehetnek, ahol a végrehajtással érintett vagyontárgy vagy személy található. E szabály még inkább vonatkozik arra az esetre, ha valamely határozat végrehajthatóságát már elismerték abban a tagállamban, amelyben a végrehajtást kérelmezik.

45.

Ennélfogva az 1215/2012 rendelet 24. cikke 5. pontjának kisegítő jellegű rendelkezésként történő alkalmazása nem szükséges annak megállapításához, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai is rendelkeznek joghatósággal a 4/2009 rendelet hatálya alá tartozó, tartásra vonatkozó határozatok végrehajtására. E cikk ugyanis az imént említett általános elv kifejeződésének tekinthető. ( 11 )

46.

Ezenfelül ebben a kontextusban az 1215/2012 rendelet kisegítő jellegű alkalmazása meglehetősen problematikusnak bizonyulna, mivel e rendelet a tartási kötelezettségeket kifejezetten kizárja a saját hatálya alól. ( 12 ) Mindenesetre, azt szem előtt tartva, hogy az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja olyan szabályt tartalmaz, amely a 4/2009 rendelet rendszeréből következőnek tekinthető, kérdésként merülhet fel, hogy mi lenne e kisegítő jellegű alkalmazás hozzáadott értéke.

47.

Hasonlóképpen, abból sem vonható le helytálló következtetés, hogy az 1215/2012 rendelet e tekintetben kifejezett előírást tartalmaz, míg a 4/2009 rendelet nem: ahogyan arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, az, hogy az 1215/2012 rendelet e szabályt kifejezetten elismeri, e rendelet felépítésével függ össze, amely több kizárólagos joghatósági okot tartalmaz. A 4/2009 rendelet esetében nem ez a helyzet, mivel az nem hoz létre kizárólagos joghatóságot. Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy az uniós jogalkotó úgy vélhette, nem szükséges ezt a szabályt a 4/2009 rendelet keretében megismételni. Melyik másik tagállam rendelkezhetne a végrehajtásra joghatósággal, ha nem az, ahol a végrehajtást kérelmezik?

48.

Ezt alátámasztja a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése is, amely úgy szól, hogy „e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó”. E rendelkezés szerint „a valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani”. Nehéz lenne megmagyarázni ezt a rendelkezést, ha a végrehajtásra nem annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznének joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik.

49.

Ezen a ponton azonban tisztázni kell, hogy a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a végrehajtási eljárás részét képezi‑e, következésképpen az is a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága alá tartozik‑e.

C.   A végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmekről

50.

Ezt követően az az alapvető kérdés merül fel, hogy a tartozás rendezésére történő hivatkozással a végrehajtással szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmet joghatóság szempontjából a végrehajtási eljáráshoz tartozónak kell‑e tekinteni. A Bíróságnak a Brüsszeli Egyezményre és a 44/2001 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlata azt sugallja, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni (1). Az említett ítélkezési gyakorlatban levont következtetés a 4/2009 rendeletre is érvényes a Bíróság ítélkezési gyakorlata és a szóban forgó rendelet által is megállapított konkrét korlátozások kellő figyelembevétele mellett (2). Ebből arra következtetek, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmekre akkor is joghatósággal rendelkeznek, ha a lengyel tartásdíj alap tartozás rendezésében történő közreműködése némileg árnyalja a helyzetet (3).

1. A Bíróságnak a Brüsszeli Egyezményre és a 44/2001 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlatáról

51.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában – mind a Brüsszeli Egyezmény, mind pedig a 44/2001 rendelet joghatóságra vonatkozó rendelkezései alapján – megerősítette, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslatokra, például a végrehajtással szembeni kérelmekre vagy jogorvoslati kérelmekre főszabály szerint annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik.

52.

Az AS‑Autoteile Service ítélet tárgyát egy német bíróság bírósági eljárás költségeinek viselésére vonatkozó határozatának végrehajtásával szemben, a jelen ügy tárgyát képező rendelkezéssel azonos nemzeti rendelkezés (a ZPO 767. §‑a) alapján előterjesztett jogorvoslati kérelem képezte. A jogorvoslati kérelemben a végrehajtási kérelemmel érintett követelésnek (költségek megtérítéséhez való jog) az eredeti eljárás alapját képező kötelezettségbe történő beszámítását kérték, amelyre vonatkozóan a német bíróságok már megállapították saját joghatóságuk hiányát. A Bíróság főszabályként megállapította, hogy ez az eljárás „a [ZPO] 767. §‑ában előírt eljáráshoz hasonlóan, a végrehajtási eljárással való szoros összefüggése okán önmagában [a Brüsszeli Egyezmény] joghatósági szabályai alá tartozik”. ( 13 )

53.

A Bíróság – annak elismerését követően, hogy Brüsszeli Egyezmény nem tartalmaz a végrehajtásra vonatkozó konkrét szabályokat – a Hoffmann ítéletben hasonlóképpen megállapította, hogy „valamely, végrehajtási záradékkal ellátott külföldi határozatot azon bíróság nemzeti jogának eljárásjogi rendelkezéseivel, köztük a jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell végrehajtani, amelynél a végrehajtást kérelmezték.” ( 14 )

54.

Ezt a megközelítést a Bíróság később megerősítette a Prism Investments ügyben. Ezen ügy tárgyát egy Belgiumban meghozott határozat végrehajthatósága holland bíróság általi megállapításának hatályon kívül helyezése iránt a kötelezett által, arra történő hivatkozással előterjesztett jogorvoslati kérelem képezte, hogy a határozatnak beszámítás útján már eleget tett. A Bíróság megállapította, hogy erre történő hivatkozással a 44/2001 rendelet alapján nem utasítható el vagy vonható vissza valamely határozat végrehajthatóságát megállapító határozat. ( 15 ) A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az ezen kötelezettség teljesítésén alapuló indok vizsgálat tárgyát képezheti „a megkeresett tagállam végrehajtást elrendelő bírósága előtt”, mivel „az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amint ez a határozat a megkeresett tagállam nemzeti jogrendjének részévé válik, ez utóbbi tagállam végrehajtásra vonatkozó nemzeti szabályait ugyanúgy kell rá alkalmazni, mint a nemzeti bíróságok által hozott határozatokra”. ( 16 )

55.

Ebből az ítélkezési gyakorlatból azonban nem lehet arra következtetni, hogy elfogadható a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai elé bármely indokkal előterjesztett bármely típusú jogorvoslati kérelem. Az ítélkezési gyakorlat ugyanis a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai Brüsszeli Egyezményben, valamint a 44/2001 rendeletben és az 1215/2012 rendeletben szereplő joghatósági rendelkezéseken alapuló joghatóságának korlátait is kifejezetten rögzíti.

56.

Pontosabban a Bíróság az AS Autoteile Service ítéletben megállapította, hogy az a körülmény, hogy a ZPO 767. §‑ában előírthoz hasonló, végrehajtással szembeni eljárások a Brüsszeli Egyezmény 16. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartoznak, nem ad választ arra, hogy mely kifogások hozhatók fel e rendelkezés kereteinek átlépése nélkül. ( 17 ) A Bíróság e kérdés megválaszolása céljából figyelembe vette a Brüsszeli Egyezmény általános rendszerét, különösen pedig a végrehajtásra vonatkozó különös joghatósági rendelkezésnek ahhoz az általános szabályhoz való viszonyát, amelynek értelmében a valamely szerződő Államban lakóhellyel rendelkező személyek ezen Állam bíróságai előtt perelhetők. ( 18 ) Mivel azon tagállam bíróságainak a kizárólagos joghatósága, ahol a határozatot végre kell hajtani az eljárás és e tagállam közötti konkrét kapcsolaton alapul, a Bíróság megállapította, hogy valamely fél nem hivatkozhat e kizárólagos joghatósági okra annak érdekében, hogy e bíróságok elé olyan jogvitát terjeszthessen, amely az általános szabályok alkalmazása révén egy másik állam bíróságainak joghatósága alá tartozik. ( 19 )

57.

Hasonlóképpen, a Bíróság a Hoffmann ítéletben a Brüsszeli Egyezménnyel összefüggésben meghatározta a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságainál előterjeszthető, végrehajtással szembeni jogorvoslatok korlátait, ennek során megállapítva, hogy e jogorvoslatok nem vehetők igénybe, ha „valamely, végrehajtási záradékkal ellátott külföldi határozat végrehajtásával szembeni jogorvoslati kérelmet ugyanaz a személy terjeszti elő, aki a végrehajthatóságot megállapító végzés ellen jogorvoslati kérelmet terjeszthetett volna elő, és ha az olyan érven alapul, amelyet ez utóbbi kérelemben felhozhatott volna.” ( 20 )

58.

A Bíróság a közelmúltban a Reitbauer és társai ítéletben megerősítette a végrehajtás helye szerinti tagállamok bíróságai egyes, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmekre vonatkozó joghatóságának korlátait. A Bíróság abban az ügyben elutasította az annak megállapítása érdekében felhozott kifogásolási okot, hogy a követelés beszámítás miatt már nem áll fenn, mivel az ilyen kérelem eltávolodik a pusztán a végrehajtás lefolytatásával kapcsolatos kérdésektől, ennélfogva az nem mutatja az ahhoz megkövetelt kellően közeli kapcsolatot a végrehajtással, hogy ez alapján alkalmazható legyen az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontjában szereplő kizárólagos joghatósági szabály. ( 21 )

59.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tehát úgy tűnik, hogy a végrehajtással szembeni kérelmekre főszabály szerint két okból is a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal: először is, azok végrehajtási eljárással való szoros kapcsolata miatt, másodszor pedig az azt előíró szabály alapján, hogy azt követően, hogy valamely tagállam jogrendjének részévé válnak a másik tagállamban meghozott határozatok, azokat a belföldi határozatokkal azonos módon kell kezelni. Konkrét uniós jogszabályi rendelkezések hiányában egy tagállam másik tagállamban elismert határozatait azon bíróság nemzeti jogának eljárásjogi szabályaival összhangban kell végrehajtani, amely bíróságnál a végrehajtást kérelmezik.

60.

Ugyanakkor korlátozások vonatkoznak arra, hogy ebben a szakaszban milyen típusú jogorvoslatok kérhetők az említett bíróságoknál. Először is, a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai nem rendelkeznek joghatósággal az olyan jogviták tekintetében, amelyek nem állnak kellően közeli kapcsolatban a végrehajtással, vagy amelyek egy másik állam bíróságainak joghatósága alá tartoznának, ha azokat önállóan terjesztenék elő. Másodszor, a felek e bíróságok előtt nem hozhatnak fel olyan indokot, amelyet a végrehajthatóság megállapítása iránti kérelem tárgyában hozott határozattal szembeni jogorvoslati kérelemben felhozhattak volna. A végrehajtási szakaszban még kevésbé hozhatók fel olyan indokok, amelyeket az eredeti eljárásban fel lehetett volna hozni.

2. A 4/2009 rendelet keretében a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmekre vonatkozó joghatóságról

61.

Ezt követően azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az előző részben elemezett ítélkezési gyakorlatból következő elvek a 4/2009 rendelet értelmezésére egyaránt érvényesek‑e.

62.

A kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy amennyiben a tartásra jogosultnak a végrehajtás helye szerinti államban kellene védekeznie valamely, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelemmel szemben, nem teljesülne a 4/2009 rendelet védelmi célja. A tartásra jogosult – akinek a javára a 4/2009 rendelet joghatósági elveivel összhangban a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban tartásra kötelező határozatot hoztak – tehát kénytelen lenne ezt a határozatot egy másik tagállamban megvédeni az eredetileg pervesztes tartásra kötelezettel szemben. A kérdést előterjesztő bíróság emellett úgy ítéli meg, hogy annak a tagállamnak a bíróságai, ahol eredetileg elbírálták a követelést, alkalmasabbak a követeléssel szembeni érdemi kifogások értékelésére, mint az olyan másik tagállam bíróságai, ahol kizárólag végre kell hajtani a határozatot.

63.

Lényegében ezt az álláspontot támogatja a portugál kormány is, ami némi kétséget ébreszt azzal kapcsolatban, hogy tekintettel a 4/2009 rendeletnek a tartásra jogosult védelmére irányuló konkrét céljára, annak kontextusában releváns‑e a korábbi ítélkezési gyakorlat.

64.

Álláspontom szerint az előző részben összefoglalt ítélkezési gyakorlatból eredő fő érvek a 4/2009 rendelet keretében egyaránt alkalmazhatók a végrehajtással szembeni jogorvoslatokra. Habár a 4/2009 rendelet egyértelműen elismeri a tartásra jogosult mint gyengébb fél védelmének célját, ez álláspontom szerint nem eredményezheti a valamennyi polgári jogi együttműködési intézkedés esetében közös alapelvek egyikének, jelesül annak figyelmen kívül hagyását, hogy a végrehajtáshoz kapcsolódó intézkedések a végrehajtást végző tagállam feladatát képezik.

65.

Először is, a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése – az előbbi gondolatmenetet alátámasztva – elismeri a fent említett ítélkezési gyakorlat alapját képező legfontosabb előfeltevést, mivel rögzíti, hogy „e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a más tagállamban hozott határozatok végrehajtására irányuló eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga irányadó”, és hogy „a valamely tagállamban hozott, a végrehajtás helye szerinti tagállamban végrehajtható határozatot a végrehajtás szerinti adott tagállamban hozott határozat végrehajtási feltételeivel azonos feltételekkel kell végrehajtani”.

66.

Másodszor, az a megállapítás, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmek tekintetében főszabály szerint annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik, az ítélkezési gyakorlat által már meghatározott korlátokat szem előtt tartva semmilyen módon nem sérti a 4/2009 rendeletben biztosított különös joghatósági garanciákat.

67.

A 4/2009 rendeletnek a tartásra jogosult mint gyengébb fél védelmére irányuló sajátos célját figyelembe véve ugyanis a rendeletben szereplő joghatósági szabályok azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék e fél számára a követelésének megvédését. ( 22 ) Ezen okból kifolyólag azt követően, hogy a tartásra jogosult tartózkodási helyének tagállamában határozatot hoztak, kizárólag e tagállam bíróságai intézkedhetnek e határozat módosítása vagy felülvizsgálata iránt. Ezt a védelmi célt a 4/2009 rendeletben két szabály testesíti meg. Először is, a 4/2009 rendelet 8. cikke szerint amennyiben egy határozatot egy olyan tagállamban hoztak meg, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a kötelezett nem nyújthat be másik tagállamban a határozat módosítására irányuló kérelmet addig, amíg a jogosult továbbra is abban az államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelyben a határozatot hozták. Másodszor, a 42. cikk értelmében az előbbi tagállamban hozott határozat nem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát abban a tagállamban, melyben a határozat végrehajtását kérelmezik.

68.

E két rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy az előbbi tagállamban meghozott, tartásra vonatkozó határozat módosítását vagy felülvizsgálatát nem eredményező, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkezzenek joghatósággal.

69.

Harmadszor, megjegyzendő, hogy a jelen ügyben a tartásra vonatkozó határozat Németország – a végrehajtó tagállam – jogrendjének „részévé vált” e határozat végrehajthatóságának a 4/2009 rendelet 23. cikkével összhangban történő megállapítása révén. Mi értelme lenne visszatérni a tartásra vonatkozó határozatot hozó tagállamhoz a magára a végrehajtásra vonatkozó következő szakaszban? Álláspontom szerint az ilyen megoldás pusztán színleg támogatná a rendelet védelmi célját. Inkább bizonytalanságot idézne elő.

70.

Végezetül, a 4/2009 rendeletnek a tartásra jogosult védelmére irányuló konkrét célja nem eredményezheti azt, hogy a végrehajtással szoros kapcsolatban álló ügyek tekintetében a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai rendelkezzenek joghatósággal. Igaz, hogy a 4/2009 rendelet célja az, hogy lehetőség szerint elősegítse a tartási követelések nemzetközi behajtását. Az „elősegítés” azonban nem járhat a tartásra vonatkozó határozatok elismerése és végrehajtása rendszerének alapját képező logika egészének megfordításával. A kérdést előterjesztő bíróság, a portugál kormány és az ellenérdekű fél vélekedésével ellentétben a 4/2009 rendelet védelmi célja nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a jelen ügy tárgyát képező jogorvoslati kérelem olyan önálló kérelem, amely új, tartással kapcsolatos ügyet eredményez, amelyre vonatkozóan a joghatóságot a rendelet 3. cikkében szereplő feltételekkel összhangban újból meg kell határozni. Először is, ez a végrehajtási eljárás szükségtelen meghosszabbítása révén hátrányosan érintheti a tartási követelés hatékony behajtását.

71.

Ezenfelül – mintegy mellékesen megjegyezve – a német kormány tárgyaláson előadott érvelésének megfelelően az 1215/2012 rendelet különféle „gyengébb felek” védelmét szolgáló joghatósági szabályokat rögzít (a biztosítási szerződésekkel, fogyasztói szerződésekkel és munkaszerződésekkel kapcsolatban, a (18) preambulumbekezdésben foglaltak szerint). A végrehajtással (és a végrehajtással szembeni jogorvoslatokkal) kapcsolatos joghatósági szabályon azonban nem változtat az, hogy az eredeti eljárásban a joghatóságot az említett gyenge felek védelmét szolgáló különös szabályozások egyike szerint határozták meg.

72.

Ennélfogva arra az álláspontra helyezkedem, hogy a 4/2009 rendelet kontextusában az a megállapítás is helytálló, hogy a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelmek elbírálására főszabály szerint annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben a végrehajtást kérelmezik.

3. A jelen ügyről: a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem

73.

A jelen ügyben a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a kérelmező azon érvén alapul, hogy a tartásra vonatkozó határozattal megállapított tartozást legalábbis túlnyomórészt már rendezte. A kérelmező a fizetendő összeg egy részét közvetlenül megfizette az ellenérdekű fél részére. A kérelmező helyett a lengyel tartásdíj alap is kifizette a tartásdíjtartozás egy részét. A kérelmező azt is előadja, hogy gazdasági teljesítőképességének keretei között visszafizette ezeket az összegeket a lengyel tartásdíjalapnak. Ahogyan azt a kérelmező a tárgyaláson kifejtette, a jelen ügy tárgyát képező jogvita felmerülésének oka az, hogy az ellenérdekű fél nem ismeri el, hogy a lengyel tartásdíjalapból kifizetett összeg megfelel a kérelmező tartozásának.

74.

Álláspontom szerint a fenti indok alapján előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem megfelel a 4/2009 rendeletben és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában azon általános szabályra vonatkozóan rögzített korlátoknak, amely szabály értelmében a végrehajtással közeli kapcsolatban álló kérelmekre annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik.

75.

Először is, a jelen ügyben a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem alapját képező indok szorosan kapcsolódik a végrehajtási eljáráshoz, és nem tekinthető a 4/2009 rendelet 8. cikke értelmében vett „a tartásra vonatkozó határozat módosítása iránti kérelemnek” vagy a rendelet 42. cikke értelmében vett „a határozat érdemi felülvizsgálata iránti kérelemnek”.

76.

A kérdést előterjesztő bíróság kétségei éppen amiatt merülnek fel, hogy úgy ítéli meg, a jelen ügyben a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a 4/2009 rendelet 8. cikke értelmében vett, a tartásra vonatkozó határozat módosítása iránti kérelemnek felelhet meg. Lényegében a portugál kormány és az ellenérdekű fél is osztja ezt az álláspontot.

77.

Nem osztom ezt az álláspontot. Ahogyan azt a német kormány előadja, jelentős különbség van a végrehajtással kapcsolatos jogorvoslati kérelmek és a tartásra vonatkozó határozat módosítása iránti kérelmek között. Míg ez utóbbiak végső soron a tartást megállapító határozat érdemi módosítását eredményezhetik, az előbbiek nem hatnak ki a bírósági határozat érdemére.

78.

A követelés kielégítése a végrehajtás szakaszában jellemzően elismert kifogásolási okok egyike. Ahogyan azt a német kormány és a Bizottság is előadja, a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem nem módosítja a tartozást megállapító mögöttes határozat érdemét vagy jogi értékét, és annak felülvizsgálatát sem célozza, az pusztán e határozat végrehajthatóságának megszüntetésére irányul. Pontosabban megfogalmazva, a lengyel kormány előadásának megfelelően az a tét, hogy a tartásra vonatkozó határozat mely pénzösszeg erejéig hajtható végre. Következésképpen úgy vélem, hogy az ilyen jogorvoslati kérelem szorosan kapcsolódik a végrehajtáshoz, és nem minősül a 4/2009 rendelet 8. cikke értelmében vett „határozat módosítására irányuló kérelemnek” vagy a határozat rendelet 42. cikke által hivatkozott érdemi felülvizsgálatának.

79.

Úgy tűnik azonban, hogy a lengyel tartásdíj alap beavatkozása képezheti alapját a kérdést előterjesztő bíróság azon értékelésének, hogy a lengyel bíróságok alkalmasabbak lennének a tartozás rendezése kérdésének elbírálására. Úgy vélem, hogy a lengyel tartásdíjalap beavatkozása nem változtat az előző pontból levont következtetésen.

80.

A tárgyaláson a lengyel kormány kifejtette, hogy a lengyel tartásdíjalap a törvény erejénél fogva avatkozik be és a jogosult vonatkozásában a kötelezettet helyettesíti: a tartásra kötelezett helyett az alap által megfizetett összegek tekintetében megszűnik a tartozás, és a tartásra kötelezett ezt követően a szóban forgó összegeket közvetlenül az alapnak köteles megtéríteni. Ez összhangban áll az olyan közintézmények szerepével, amelyek gyakran biztosítanak juttatást a tartásra jogosultaknak a tartásra kötelezettek helyett. Ezt a szerepet a 4/2009 rendelet 64. cikke elismeri. ( 23 ) Az alap beavatkozása a tartásra kötelezett tartozása szempontjából a tartozás rendezésének módjával kapcsolatos, és nem érinti a tartozásra vonatkozó határozat érdemét, amely változatlan marad. Úgy tűnik tehát, hogy a kötelezett nevében eljáró harmadik fél részben megfizette a tartozást, ami azt támasztja alá, hogy az alapeljárásban szereplő, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a tartozás végrehajtásával szemben gyakran felhozott kifogások egyike.

81.

Igaz, hogy a lengyel tartásdíj alaphoz hasonló közintézmény határokon átnyúló eljárásokba történő bevonása a bizonyítást illetően további komplikációt eredményezhet. Hasznos lehet e tekintetben emlékeztetni a 4/2009 rendelet 64. cikkének (4) bekezdésére, amely – az olyan végrehajtási eljárásokat illetően, amelyben egy ilyen közintézmény közvetlenül érintett – kifejezetten akként rendelkezik, hogy a közintézmény kérésre bemutatja a jogosult számára nyújtott ellátásokat igazoló dokumentumokat. Álláspontom szerint a 4/2009 rendelet hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a közintézményt ez a kötelezettség a szóban forgó rendeleten alapuló eljárásokra tekintettel akkor is terheli, ha a tartásdíjat a kötelezett helyett megfizették, és a tartásra kötelezett arra hivatkozik, hogy ezeket az összegeket megtérítette a tartásdíjalap részére.

82.

Másodszor, a német kormány által tett észrevételnek megfelelően a 4/2009 rendelet (30) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó kifejezetten úgy vélte, a tartásra kötelezett a tartozás rendezésére azon tagállam által előírt feltételek mellett hivatkozhat, ahol a végrehajtást kérelmezik. E preambulumbekezdés ugyanis „a tartozásnak a végrehajtás időpontjában való, kötelezett általi rendezését” a végrehajtás megtagadásának 4/2009 rendelet 21. cikke alapján elfogadható okára példaként hozza fel. ( 24 ) Igaz, hogy a 21. cikk nem alkalmazható a jelen ügy tényállására. ( 25 ) Az azonban, hogy a 21. cikk a IV. fejezet 1. szakaszában szerepel, az exequatur rendszerének megszüntetésével összefüggésben a végrehajtás megtagadása nemzeti jog alapján rendelkezésre álló indokai bizonyos korlátozásának szükségességével magyarázható. Ennek alapján, ha a tartozásnak a végrehajtás időpontjában való rendezése a végrehajtás megtagadása egyik elfogadható okának minősül, feltéve hogy a IV. fejezet 1. szakaszának keretében a végrehajtás helye szerinti tagállam joga azt előírja, ez annál inkább igaz a IV. fejezet 2. szakaszára, amelyben nem vonatkoznak korlátozások a végrehajtás megtagadásának a 21. cikkben szereplőhöz hasonló indokaira. ( 26 )

83.

Harmadszor, a nemzeti rendelkezések által előírt, a jelen ügyben alkalmazandó korlátozások biztosítják, hogy az olyan indokokat, amelyeket a lengyel bíróságok előtt fel lehetett volna hozni, ezen eljárás révén ne hozhassák fel a német bíróságok előtt. Ahogyan azt a német kormány pontosítja, az AUG 66. §‑ának 1. bekezdése kizárólag azt teszi lehetővé, hogy a tartozásra kötelezett a tartozásra vonatkozó határozat meghozatalát követően felmerülő körülményeken alapuló kifogásokat hozzon fel. A tartásdíj rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, szóban forgó jogorvoslati kérelem alapját képező érveket nem lehetett volna felhozni a tartásra vonatkozó alapeljárásban. Ezenfelül megjegyzendő, hogy ezen érveket a végrehajthatóság német bíróságok általi megállapítása iránti kérelem tárgyában hozott határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelemben sem lehetett volna felhozni. E bíróságok a végrehajthatóság megállapítását kizárólag a 4/2009 rendelet 24. cikkében meghatározott indokokból tagadhatják meg vagy vonhatják vissza, és a tartozás rendezése nem szerepel ezen indokok között. ( 27 )

84.

Ennélfogva arra a következtetésre jutok, hogy a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem a végrehajtási eljáráshoz és annak feltételeihez kapcsolódik, amelyekre – a 4/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése szerint – a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az e tagállamban meghozott határozatokkal egyenlő feltételek mellett irányadó. Először is, az ilyen jogorvoslati kérelem szervesen kapcsolódik a végrehajtáshoz. Másodszor, az ilyen jogorvoslati kérelem nem irányul a tartozásra vonatkozó határozat érdemének módosítására vagy felülvizsgálatára. Harmadszor, nem tartalmaz olyan érvet, amelyet a tartozásra vonatkozó határozat meghozatalát eredményező eljárás során fel lehetett volna hozni a lengyel bíróságok előtt (és a végrehajthatóság német bíróságok általi megállapításának megtagadására vagy visszavonására irányuló indokot sem tartalmaz).

85.

Ezen okokból kifolyólag arra az álláspontra helyezkedem, hogy a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ahol a végrehajtást kérelmezik. A teljesség kedvéért következtetés helyett két körülményt kívánok kiemelni. Először is, a jelen indítványban szereplő elemzés és a levont következtetés kizárólag a tartozás rendezésén alapuló kifogásolási okra vonatkozott. Másodszor, a konkrét okot leszámítva nem foglalok állást a ZPO 767. §‑ának az uniós joggal való általános összeegyeztethetőségét illetően.

V. Végkövetkeztetés

86.

Azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Amtsgericht Köln (kölni helyi bíróság, Németország) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendeletet, különösen e rendelet 41. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak a tagállamnak a bíróságai, ahol egy másik tagállamban meghozott, tartásra vonatkozó határozat végrehajtását kérelmezik, joghatósággal rendelkeznek a végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem elbírálására, feltéve hogy az szervesen kapcsolódik a végrehajtáshoz, nem irányul a tartozásra vonatkozó határozat módosítására vagy felülvizsgálatára, és olyan indokokon alapul, amelyeket nem lehetett volna felhozni a tartásra vonatkozó határozatot meghozó bíróság előtt. Úgy tűnik, hogy a jelen ügy tárgyát képező, a tartozás rendezésére történő hivatkozással előterjesztett, végrehajtással szembeni jogorvoslati kérelem teljesíti ezeket a feltételeket, aminek vizsgálata azonban végső soron a kérdést előterjesztő bíróságfeladata.


( 1 ) Eredeti nyelv: angol.

( 2 ) HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o.; HL 2013. L 8., 19. o.; HL 2013. L 281., 29. o.

( 3 ) Az Európai Unió és tagállamai részt vettek az Európai Unió nevében a 2011. június 9‑i 2011/432/EU tanácsi határozattal (HL 2011. L 192., 39. o.) jóváhagyott, a gyermektartás és a családi tartások egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról szóló, 2007. november 23‑án Hágában megkötött egyezmény (a továbbiakban: 2007. évi hágai egyezmény) és az Európai Közösség nevében a 2009. november 30‑i 2009/941/EK tanácsi határozattal (HL 2009. L 331., 17. o.; helyesbítés: HL 2017. L 37., 28. o.) jóváhagyott, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23‑i hágai jegyzőkönyv (a továbbiakban: 2007. évi hágai jegyzőkönyv) keretében tartott tárgyalásokon. A 4/2009 rendelet (8) preambulumbekezdése szerint a rendelet keretében figyelembe kell venni ezt a két eszközt.

( 4 ) 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.).

( 5 ) HL 2012. L 351., 1. o.

( 6 ) BGBl. 2011 I, 898. o., azóta módosítva.

( 7 ) Lásd az új tagállamok csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1978. L 304., 36. o.) 5. cikkének (2) bekezdését, valamint a 44/2001 rendelet 5. cikkének (2) bekezdését.

( 8 ) A 4/2009 rendelet (44) preambulumbekezdése és 68. cikkének (1) bekezdése.

( 9 ) Lásd az 1215/2012 rendelet (10) preambulumbekezdését és 1. cikke (2) bekezdésének e) pontját.

( 10 ) Lásd a Brüsszeli Egyezmény 16. cikkének (5) bekezdését, amelyben elismerést nyer, hogy „a határozatok végrehajtásával kapcsolatos eljárásokra [kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek] annak a Szerződő Államnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani”. Ugyanezt rögzíti a 44/2001 rendelet 22. cikkének (5) bekezdése is.

( 11 ) Lásd például: de Lima Pinheiro, L., „Exclusive juridiction. Article 24”, in: Ulrich Magnus és társai, Brussels Ibis Regulation – Commentary, Verlag Otto Schmidt KG, 2016, 581. o.

( 12 ) Az AUG tervezetében található, annak 66. §‑ára vonatkozó – az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő – magyarázatból úgy tűnik, hogy a német jogalkotó a tartással kapcsolatos ügyekben hozott határozatok végrehajtását illetően a 44/2001 rendelet 22. cikkének (5) bekezdését kisegítő jellegű jogszabályi rendelkezésként vette alapul. E rendelet ugyanis nem tartalmazta az 1215/2012 rendeletben jelenleg szereplő kizárást. A jelen ügyben azonban a 44/2001 rendelet 22. cikkének (5) bekezdése még kisegítő jelleggel sem tekinthető alkalmazandónak. A 4/2009 rendelet 75. cikkének (2) bekezdése értelmében ugyanis „az e rendelet alkalmazásának megkezdésekor folyamatban lévő, elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárásokra továbbra is a [44/2001 rendeletet] kell alkalmazni.” A 4/2009 rendelet 76. cikke szerint ez a dátum 2011. június 18. Akkoriban az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárás a jelen ügyben nem volt folyamatban, mivel az eljárás 2016. július 27‑én kezdődött, amikor az 1215/2012 rendelet időbeli hatályánál fogva amúgy is alkalmazandó lett volna (mivel e rendelet értelmében az 2015. január 10‑től alkalmazandó). E rendelet időbeli hatályát illetően lásd: 2017. március 9‑iPula Parking ítélet (C‑551/15, EU:C:2017:193, 2528. pont).

( 13 ) 1985. július 4‑i ítélet (220/84, EU:C:1985:302, 12. pont).

( 14 ) 1988. február 4‑i ítélet (145/86, EU:C:1988:61, 27. és 28. pont). Kiemelés tőlem.

( 15 ) 2011. október 13‑i ítélet (C‑139/10, EU:C:2011:653, 37. pont).

( 16 ) Uo. (40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 17 ) 1985. július 4‑i ítélet (220/84, EU:C:1985:302, 12. pont).

( 18 ) Uo. (14. és 15. pont).

( 19 ) Uo. (16. és 17. pont).

( 20 ) 1988. február 4‑i ítélet (145/86, EU:C:1988:61, 30. pont).

( 21 ) 2019. július 10‑i ítélet (C‑722/17, EU:C:2019:577, 54. és 55. pont).

( 22 ) Lásd e tekintetben: 2014. december 18‑iSanders és Huber ítélet (C‑400/13 és C‑408/13, EU:C:2014:2461, 2628. pont).

( 23 ) E rendelkezés szabályozza, hogy mely jogot kell alkalmazni a közintézmények azon jogára, hogy a tartozásra jogosult helyett járjanak el, és hogy visszatérítést követeljenek, valamint a tartásra kötelezettel szemben meghozott határozat elismerésére, végrehajthatóságának megállapítására és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

( 24 ) E rendelkezés úgy szól, hogy a végrehajtás megtagadásának vagy felfüggesztésének a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló indokait alkalmazni kell annyiban, amennyiben azok nem összeegyeztethetetlenek e cikk más bekezdéseinek alkalmazásával.

( 25 ) A fenti 7. pontnak megfelelően a 4/2009 rendelet a IV. fejezetben kettős rendszert hoz létre. A 21. cikket magában foglaló 1. szakasz megszünteti az exequatur rendszerét azokban a tagállamokban meghozott határozatok tekintetében, amelyekre nézve a 2007. évi hágai jegyzőkönyv kötelező erővel bír. A 2. szakasz azonban fenntartja ezt a rendszert azokban a tagállamokban meghozott határozatok tekintetében, amelyek nem tartoznak a 2007. évi hágai jegyzőkönyv hatálya alá. Habár Lengyelországra és Németországra nézve a hágai jegyzőkönyv kötelező erővel bír, az 1. szakasz a 4/2009 rendelet átmeneti rendelkezései okán nem alkalmazható a jelen ügyre. A 75. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint a IV. fejezet 2. és 3. szakaszát „a tagállamokban e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt hozott olyan határozatok[ra] [kell alkalmazni], amelyeknek az elismerésére és végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló kérelem benyújtására az említett időponttól kerül sor.” A 76. cikk értelmében a 4/2009 rendelet 2011. június 18‑án lépett hatályba. Következésképpen, az 1. szakasz nem alkalmazható a jelen ügyben, mivel Lengyelországban 2009. május 26‑án hozták meg azt a tartásra vonatkozó határozatot, amelynek végrehajtását kérelmezik, és az elismerést az ellenérdekű fél 2016. július 20‑án kérte.

( 26 ) Nem meglepő az, hogy a 4/2009 rendelet IV. fejezetének 2. szakasza – amelyben az exequatur rendszere hatályban marad – kifejezetten nem szabályozza ezt a kérdést. A polgári jogi együttműködés terén azok a különféle uniós rendelkezések, amelyek továbbra is az exequatur rendszerére épülnek, az elismerés megtagadásával kapcsolatban tartalmaznak indokokat, azonban általánosságban véve nem tartalmaznak a végrehajtás megtagadásának indokaira vonatkozó szabályokat, mivel e tekintetben a végrehajtás helye szerinti állam nemzeti szabályaira hivatkoznak. Lásd például: Jimenez Blanco, P., „La ejecución forzosa de las resoluciones judiciales en el marco de los reglamentos europeos” in: Revista Española de Derecho Internacional, 70(2018). kötet, 101–125. o.

( 27 ) A 4/2009 rendelet 34. cikkének (1) bekezdése.

Top