1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L. 48., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L. 233., 3. o.; HL 2015. L. 218., 82. o.) 6. cikke (3) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Vanessa Gambietz és Erika Ziegler között az elsőként említett személy második személy irányában fennálló követelésének behajtása tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 2011/7 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdése kimondja:

4

Az említett irányelvnek „A behajtási költségek megtérítése” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 [euró] összegű átalány megfizetését követelni.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé.

(3)   A hitelező az (1) bekezdésben említett átalányösszegen felül megfelelő kártérítésre jogosult az adós késedelmes fizetése következtében felmerült és az átalányösszeget meghaladó összes fennmaradó behajtási költsége miatt. E költségek közé tartozhatnak többek között az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása miatt felmerülő költségek.”

5

V. Gambietz adósának, E. Zieglernek a főkövetelése és az esedékes kamatok, valamint – az egyrészt a Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) 288. §‑a (5) bekezdése első mondatában előírt 40 euró átalányösszegnek, másrészt a 72 euró összegű ügyvédi munkadíjnak megfelelő – 112 euró további összeg megfizetésére való kötelezését kérte.

6

Miután az Amtsgericht Eilenburg (eilenburgi helyi bíróság, Németország) helyt adott e kérelemnek, kivéve annak a 40 eurós átalányösszegre vonatkozó részét, az alapügy felperese fellebbezéssel fordult a Landgericht Leipzighez (lipcsei regionális bíróság, Németország). Ez utóbbi bíróság elutasította a fellebbezést, miután úgy ítélte meg, hogy ezen átalányösszeget, a BGB 288. §‑a (5) bekezdése harmadik mondata szerint a pert megelőző eljáráshoz kötődő ügyvédi költségek részének kell tekinteni.

7

Az alapügy felperese e határozattal szemben felülvizsgálati kérelemmel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz.

8

A kérdést előterjesztő bíróság először is úgy véli, hogy a 40 eurós átalányösszeget a BGB 288. §‑a (5) bekezdésének első mondata értelmében, a BGB 288. §‑a (5) bekezdése harmadik mondata szerint azon 72 eurós ügyvédi munkadíj részének kell tekinteni, amely a jogainak védelmére szolgáló, pert megelőző szakaszban merült fel.

9

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor – másodjára – afelől érdeklődik, hogy a BGB 288. §‑ának ezen értelmezése összeegyeztethető‑e a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével.

10

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hajlik annak megállapítására, hogy az említett rendelkezés szintén az átalányösszeg ilyen beszámítását írja elő. Ugyanakkor kiemeli, hogy a 2011/7 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdéséből viszont ezzel ellentétes értelmezés adódhat. Hasonlóképpen, az is megeshet, hogy amennyiben az átalányösszeget a követelés behajtása érdekében kialkudott ügyvédi költségek részének tekintjük, az említett átalányösszeg nagy részben vagy akár teljes mértékben beleolvad abba, ami oda vezet, hogy a hitelező végeredményben csak követelheti a pert megelőző szakasz során felmerült ügyvédi díjaknak megfelelő összeget.

11

E körülmények között határozott úgy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2011/7 irányelv] 6. cikkének (3) bekezdését, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett 40 EUR összegű átalányt be kell számítani az olyan külső jogi költségekbe, amelyek az adós késedelmes fizetése következtében ügyvéd peren kívüli megbízása miatt merültek fel, és ezért az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján megtérítendők?”

12

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett megfelelő kártérítésből le kell vonni az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelező számára elismert, 40 eurós átalányösszeget.

13

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

14

A jelen előzetes döntéshozatalra utalás esetében ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

15

A 2011/7 irányelv 6. cikkének célja a hitelező behajtással kapcsolatos költségei megtérítésének biztosítása olyan esetben, amikor ezen irányelv értelmében késedelmi kamatok követelhetők. E cikk (1) bekezdése előírja egy 40 eurós átalányösszeg megtérítését a hitelező számára. Az említett cikk (3) bekezdése értelmében e hitelezőnek ezenfelül joga van az ezen átalányösszeget meghaladó, egyéb behajtási költségek egészének megfelelő megtérítésére is.

16

Magának a 2011/7 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének a szövegéből az derül ki, hogy az említett rendelkezésben említett megfelelő megtérítés az összes olyan egyéb behajtási költségre vonatkozik, amelyet ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése alapján a hitelező számára elismert átalányösszeg nem fedez.

17

Másfelől a Bíróság a 2018, szeptember 13‑i Česká pojišťovna ítéletének (C‑287/17, EU:C:2018:707) 22–24. pontjában pontosította, hogy a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében az „említett összegen felül” kifejezés használatával az uniós jogalkotó azt kívánta kiemelni, hogy így azok a behajtási költségek, amelyek meghaladják a 40 eurós összeget, megfelelő kártérítés tárgyát képezhetik.

18

Magának a szóban forgó rendelkezésnek a szövegéből az derül ki, hogy az ott említett megfelelő kártérítés azon költségek egészére vonatkozik, bármilyen jellegűek is legyenek azok, amelyek a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti 40 eurós, átalányként járó összeg révén még nem kerültek megtérítésre.

19

Ezen értelmezést erősíti meg a 2011/7 irányelv célkitűzése is.

20

Ez utóbbi célja lényegében a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés, mivel e késedelem ezen irányelv (12) preambulumbekezdése értelmében olyan szerződésszegés, amelyet többek között az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek (2017. február 16‑iIOS Finance EFC ítélet, C‑555/14, EU:C:2017:121, 24. pont; 2018. szeptember 13‑iČeská pojišťovna ítélet, C‑287/17, EU:C:2018:707, 25. pont).

21

Következésképpen az említett irányelv célja, hogy hatékony védelmet biztosítson a hitelező számára a késedelmes fizetéssel szemben. Az ilyen védelem magában foglalja a hitelező részére az általa viselt behajtási költségek lehető legteljesebb mértékű megtérítésének biztosítását úgy, hogy az ilyen késedelmes fizetést előnytelenné tegye (2018. szeptember 13‑iČeská pojišťovna ítélet, C‑287/17, EU:C:2018:707, 26. pont).

22

Ugyanakkor, mivel a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt kártérítésnek megfelelőnek kell lennie, ez a kártérítés nem fedezheti sem az említett költségeknek azt a részét, amelyet az e cikk (1) bekezdésében előírt 40 eurós átalányösszeggel már megtérítettek, sem az olyan költségeket, amelyek túlzottnak tekinthetők az ügy összes körülményének figyelembevételével (2018. szeptember 13‑iČeská pojišťovna ítélet, C‑287/17, EU:C:2018:707, 30. pont).

23

Hozzá kell még tenni, hogy az a körülmény, hogy a megfelelő kártérítés nem fedezheti a költségeknek azt a részét, amelyet a 40 eurós átalányösszeggel már megtérítettek, nem olyan jellegű körülmény, amely kétségbe vonná a 2011/7 irányelv 6. cikkében előírt kártérítés elrettentő célját. Ugyanis e cikk minden esetben biztosítja a jogot a hitelezőnek, a számára automatikusan járó 40 eurós átalányösszegen felül, azon többi költség megfelelő megtérítésére, amelyek nála felmerültek, egyidejűleg elkerülve annak a veszélyét, hogy ugyanazokat a behajtási költségeket kétszer is megtérítsék.

24

Ebből eredően mind a 2011/7 irányelv 6. cikkének szövegéből, mind ezen irányelv célkitűzéséből az következik, hogy e cikket úgy kell értelmezni, hogy az annak (3) bekezdésében írt, a hitelezőnél felmerülő behajtási költségek után járó megfelelő kártérítést úgy kell kiszámítani, hogy az említett költségek összegébe nem tartoznak bele a hitelezőnek az említett cikk (1) bekezdése alapján átalányként járó 40 euróval már fedezett költségek.

25

Ennélfogva a nemzeti bíróságok feladata a hitelező számára a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti megfelelő kártérítést megítélni, amennyiben a hitelezőnél felmerült és az említett bíróságok által észszerűnek ítélt behajtási költségek egészének összege meghaladja a 40 eurót, miután az előbbi összegből levonták az átalányként járó 40 eurós összeget.

26

Ezen értelmezést nem kérdőjelezheti meg a 2011/7 irányelv (19) és (20) preambulumbekezdése sem.

27

Ugyanis e preambulumbekezdésekből nem lehet arra következtetni, hogy a „belső” behajtási költségeket csak a 40 eurós átalányösszeggel lehet megtéríteni, míg a többi behajtási költség önálló, a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti kártérítés/megtérítés tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iČeská pojišťovna ítélet, C‑287/17, EU:C:2018:707, 34–37. pont).

28

Egyébként, mindenesetre, az uniós jogi aktusok preambulumának nincs kötelező hatálya, és arra nem lehet hivatkozni sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés, sem az e rendelkezések szövegével nyilvánvalóan ellentétes értelmezés céljából (2018. szeptember 13‑iČeská pojišťovna ítélet, C‑287/17, EU:C:2018:707, 33. pont). Márpedig, amint azt egyébként a kérdést előterjesztő bíróság is hangsúlyozza, a 2011/7 irányelv 6. cikke nem tesz semmiféle különbséget a belső és az egyéb behajtási költségek között.

29

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/7 irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett megfelelő kártérítésből le kell vonni az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelező számára elismert, 40 eurós átalányösszeget.

30

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett megfelelő kártérítésből le kell vonni az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a hitelező számára elismert, 40 eurós átalányösszeget.