EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62018CC0363

G. Hogan főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2019. június 13.
Organisation juive européenne és Vignoble Psagot Ltd kontra Ministre de l'Économie et des Finances.
A Conseil d'État (Franciaország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – 1169/2011/EU rendelet – A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása – Az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének feltüntetésére vonatkozó kötelezettség abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat – Az Izrael Állam által megszállt területekről származó élelmiszerek tekintetében a származási hely és az e területen belüli izraeli telepről való eredet esetén az ilyen eredet említett élelmiszereken való feltüntetésére vonatkozó kötelezettség.
C-363/18. sz. ügy.

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2019:494

GERARD HOGAN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. június 13. ( 1 )

C‑363/18. sz. ügy

Organisation juive européenne,

Vignoble Psagot Ltd

kontra

Ministre de l’Économie et des Finances

(a Conseil d’État [államtanács, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Jogszabályok közelítése – Élelmiszerek címkézése és kiszerelése – 1169/2011/EU rendelet – Termékek származásának kötelező feltüntetése – Valószínűleg a fogyasztók félrevezetését eredményező mulasztás – Az Izrael által 1967 óta megszállt területekről származó termékek”

I. Bevezetés

1.

Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25‑i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) értelmezésére vonatkozik.

2.

Ezt a kérelmet egyfelől az Organisation juive européenne néven ismert szervezet (a továbbiakban: Organisation juive européenne) és egy szőlészeti társaság, a Psagot Ltd (a továbbiakban: Psagot), másfelől a Ministre de l’économie et des Finances français (francia gazdasági és pénzügyminiszter, Franciaország) közötti, az utóbbi által kiadott azon közleménnyel kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő, amelynek értelmében az Izrael által 1967 óta megszállt területekről és adott esetben az e területeken található telepekről származó élelmiszereken fel kell tüntetni a szóban forgó területet és az utóbbit kiegészítve azt, hogy „izraeli telep”.

3.

E kérelem folytán a Bíróságnak alkalma nyílik pontosítani a származási országnak vagy az eredet helyének élelmiszereken történő feltüntetésére vonatkozó kötelezettség hatályát abban az esetben, ha az ilyen információ hiánya félrevezetheti a fogyasztót.

II. Rövid történeti háttér

4.

Egy rövid katonai fellépés eredményeként 1967 júniusában Izrael megszállt egyes területeket, amelyek korábban három másik állam, nevezetesen Egyiptom, Szíria és Jordánia részei voltak vagy ezen államok ellenőrzése alá tartoztak. Egyiptom esetében a szóban forgó terület a Sínai‑félsziget és a Gázai övezet volt. (A Gázai övezet 1948‑tól 1967‑ig Egyiptom igazgatása alatt állt, noha nem képezte Egyiptom részét.) A Golán‑fennsík Szíria része volt, Ciszjordánia és Kelet‑Jeruzsálem pedig Jordánia igazgatása alatt állt 1948 és 1967 között.

5.

A Sínai‑félsziget az 1979. évi egyiptomi–izraeli békeszerződés részeként visszakerült Egyiptomhoz. Izrael 2005‑ben kivonult a Gázai övezetből, viszont szárazföldi, légi és tengeri úton ellenőrzi a területre való belépést. A Gázai övezet jelenleg de facto a Hamasként ismert szervezet ellenőrzése alatt áll.

6.

Egy 1974‑ben Szíriához visszakerült kisebb területrésztől és egy kisméretű demilitarizált övezettől eltekintve a Golán‑fennsík továbbra is izraeli megszállás alatt áll. A Golán‑fennsíkot Izrael 1981 decemberében gyakorlatilag annektálta.

7.

Kelet‑Jeruzsálem szintén továbbra is izraeli megszállás alatt áll. Ciszjordánia vonatkozásában a helyzet összetettebb. Egy részét a Palesztin Nemzeti Hatóság igazgatja, azonban a szóban forgó terület nagy részére Izrael tart igényt. Izrael emellett kiterjedt telepeket hozott létre állampolgárai számára Kelet‑Jeruzsálemben, Ciszjordániában és a Golán‑fennsíkon. Korábban a Sínai‑félszigeten hozott létre ilyen telepeket, azonban ezeket felszámolták, amikor e terület visszakerült egyiptomi ellenőrzés alá. A Gázai övezetben is létrejött néhány telep, azonban ezeket is felszámolták, amikor Izrael e területet 2005‑ben kiürítette.

8.

Nagyon röviden összefoglalva ez a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem történeti háttere. Ez a kérelem az említett megszállt területekről származó termékekre vonatkozó bizonyos címkézési követelmények uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozik, amelyek részleteit hamarosan kifejtem. E kérelem megoldásához a Bíróságnak bizonyos mértékben állást kell foglalnia azon területek jelenlegi izraeli megszállásának jogszerűségével kapcsolatban, amelyeket az egyszerűség kedvéért megszállt területeknek fogok nevezni. Ugyanakkor már az elején ki kell jelenteni, hogy a Bíróság a felmerült kérdést szükségszerűen tisztán jogi kérdésnek fogja tekinteni, ebből a szempontból a nemzetközi joghoz igazodva és ennek érdekében az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Közgyűlésének releváns határozataira, a Nemzetközi Bíróság egy 2004‑ben kiadott véleményére és más nemzetközi jogi forrásokra támaszkodva. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy ebben az indítványban vagy a Bíróság végső ítéletében semmi nem értelmezendő úgy, mint ami a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem által felvetett bármely kérdés vonatkozásában politikai vagy erkölcsi véleményt fejez ki.

III. Jogi háttér

A.   Az uniós jog

1. Az 1169/2011 rendelet

9.

Az 1169/2011 rendelet (3), (29) és (33) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(3)

A fogyasztók magas szintű egészségvédelmének megvalósítása és a tájékoztatáshoz való jogának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy megfelelő tájékoztatáshoz jussanak az általuk fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatosan. A fogyasztói döntéseket többek között befolyásolhatják az egészséggel és a környezettel kapcsolatos, valamint gazdasági, szociális és etikai megfontolások.

[…]

(29)

Az élelmiszer származási országának vagy eredete helyének feltüntetését biztosítani kell minden olyan esetben, ha annak hiánya valószínűleg félrevezetné a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében. A származási országnak vagy az eredet helyének jelölését minden esetben az iparág számára egyenlő feltételeket biztosító, egyértelműen meghatározott kritériumok alapján kell biztosítani úgy, hogy az ne vezesse félre a fogyasztókat, és hogy a fogyasztók jobban értsék az élelmiszer származási országára vagy eredete helyére vonatkozó információkat. E kritériumok nem vonatkoznak az élelmiszer‑vállalkozó nevével vagy címével kapcsolatos jelölésekre.

[…]

(33)

Az Unió nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet [(HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.)] határozza meg, végrehajtási rendelkezéseit pedig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet [(HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.)] tartalmazza. Az élelmiszerek származási országának meghatározása ezeken az élelmiszer‑vállalkozások és hatóságok által jól ismert szabályokon fog alapulni, ami megkönnyíti azok végrehajtását.”

10.

Az 1169/2011 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése, amely a „Tárgy és hatály” címet viseli, a következőket írja elő:

„Ez a rendelet alapul szolgál az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, figyelembe véve a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeikben kialakult különbségeket, ugyanakkor biztosítva a belső piac zökkenőmentes működését.”

11.

Az 1169/2011 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése a „Fogalommeghatározások” címet viseli. A 2. cikk (2) bekezdésének g) pontja értelmében az „eredet helye”„az a hely, amelyet az élelmiszer eredeteként feltüntetnek, és amely nem a [Közösségi Vámkódex] 23–26. cikkével összhangban meghatározott származási ország”; „az élelmiszer‑vállalkozó nevének és címének a címkén való feltüntetése nem minősül e rendelet alkalmazásában az élelmiszer származási országa vagy eredete megjelölésének.” A 2. cikk (3) bekezdése hangsúlyozza, hogy „[e] rendelet alkalmazásában az élelmiszer származási országa az élelmiszernek a [Közösségi Vámkódex] 23–26. cikkével összhangban meghatározott származását jelenti.”

12.

Az 1169/2011 rendelet 3. cikke, amely az „Általános célkitűzések” címet viseli, (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekszik azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a megalapozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra.”

13.

Az 1169/2011 rendelet 7. cikke a „Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok” címet viseli. E cikk (1) bekezdése a következőt írja elő.

„Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet megtévesztő, különösen:

a)

az élelmiszer jellemzői és különösen annak jellege, azonossága, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, eltarthatósága, származási országa vagy eredetének helye, előállításának vagy termelésének módja tekintetében;

[…]”

14.

Az 1169/2011 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének i. pontja előírja, hogy a származási országnak vagy az eredet helyének feltüntetése kötelező, amennyiben azt a rendelet 26. cikke előírja. Az utóbb említett rendelkezés (2) bekezdésének értelmében kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét „abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, különösen, ha az élelmiszerrel kapcsolatos tájékoztatás vagy a címke egésze egyébként arra utalna, hogy az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye más”.

15.

Az 1169/2011 rendelet „Nemzeti intézkedések” címet viselő 38. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az e rendelet által egyedileg harmonizált tárgykörökben a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak fenn nemzeti intézkedéseket, kivéve ha azt [az] uniós jog megengedi. Az ilyen nemzeti intézkedések nem gátolhatják az áruk szabad mozgását, és ezek következtében a más tagállamokból érkező élelmiszertermékeket hátrányos megkülönböztetés nem érheti.

(2)   A tagállamok a 39. cikk sérelme nélkül az e rendelet által egyedileg nem harmonizált kérdésekre vonatkozóan elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket, feltéve hogy azok nem tiltják, akadályozzák vagy korlátozzák az e rendelet előírásainak megfelelő áruk szabad mozgását.”

16.

Az 1169/2011 rendelet „A további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedések” címet viselő 39. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikkben említett kötelező adatok mellett a tagállamok a 45. cikkben meghatározott eljárással összhangban további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadhatnak el egyes meghatározott élelmiszerfajták vagy ‑csoportok esetében, az alábbi indokok legalább egyike alapján:

a)

a közegészség védelme;

b)

a fogyasztók védelme;

c)

csalás megelőzése;

d)

ipari és kereskedelmi tulajdonjogok, származásmegjelölés, bejegyzett eredetmegjelölés védelme és a tisztességtelen verseny megelőzése.

(2)   Az (1) bekezdés értelmében a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között. A tagállamok a szóban forgó intézkedések Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.”

2. A Vámkódex

17.

Az 1169/2011 rendelet elfogadásának idején a Közösségi Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy a „[v]alamely országból származó áruk a teljes egészében ebben az országban létrejött vagy előállított áruk.” A Közösségi Vámkódex 24. cikke meghatározta, hogy „azokat az árukat, amelyeknek az előállításában egynél több ország vett részt, úgy kell tekinteni, hogy abból az országból származnak, amelyben az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek keresztül az ehhez felszerelt vállalkozás területén, és új termék létrehozását eredményezték vagy az előállítás fontos szakaszát képezték.”

18.

A Vámkódexet hatályon kívül helyezte az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: Uniós Vámkódex). Az Uniós Vámkódex 286. cikkének (3) bekezdése értelmében a más uniós aktusokban szereplő, a Közösségi Vámkódexre történő hivatkozásokat az Uniós Vámkódex megfelelő rendelkezéseire történő hivatkozásokként kell értelmezni.

19.

Az Uniós Vámkódex – 2016. május 1‑jén hatályba lépett ( 4 ) – 60. cikke lényegében megfelel a korábban a Közösségi Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdésében és 24. cikkében szereplő rendelkezéseknek. Az említett új rendelkezés (1) bekezdése értelmében a „teljes egészében egyetlen országban vagy területen létrejött vagy előállított árut az abból az országból vagy területről származónak kell tekinteni.” A (2) bekezdés kimondja, hogy „[a]z olyan árut, amelynek előállítása egynél több országot vagy területet érint, abból az országból vagy területről származónak kell tekinteni, ahol az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozása vagy megmunkálása történt – egy e célra felszerelt vállalkozás területén [helyesen: erre felkészült vállalkozásnál] –, aminek eredményeként új terméket állítanak elő, vagy ami az előállítás fontos szakaszát képezi.”

3. Az Európai Bizottság értelmező közleménye az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területekről származó áruk eredetmegjelöléséről

20.

2015. november 12‑én az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában„Értelmező közlemény az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területekről származó áruk eredetmegjelöléséről” címmel közzétett egy közleményt ( 5 ) (a továbbiakban: értelmező közlemény).

21.

A Bizottság megközelítését azzal indokolja, hogy a „fogyasztók, gazdasági szereplők és nemzeti hatóságok […] igénylik, hogy a termékek eredetmegjelölésével foglalkozó, meglévő uniós jognak az Izrael által megszállt területekről származó termékekre való alkalmazása terén világos szabályok érvényesüljenek”. ( 6 ) Célja továbbá, „hogy biztosítsuk az Unió azon állásfoglalásainak és kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartását, amelyek a nemzetközi joggal összhangban az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területeken gyakorolt izraeli fennhatóság el nem ismerésére vonatkoznak”. ( 7 )

22.

Ez az oka annak, hogy az értelmező közlemény végén a Bizottság úgy véli, hogy:

„(7) Mivel a Golán‑fennsík és Ciszjordánia (Kelet‑Jeruzsálemet is beleértve) a nemzetközi jog szerint nem része Izrael területének, a »product from Israel« (Izraelből származó termék) megjelölés az e területekről származó termékek esetében pontatlannak és a hivatkozott jogszabályok értelmében megtévesztőnek tekintendő.

(8) Amennyiben az eredetmegjelölés kötelező, olyan másik kifejezést kell használni, amely figyelembe veszi e területek szokásos elnevezését.

(9) A Palesztinából származó, nem a telepekről eredő termékek esetében a »product from the West Bank (Palestinian product)« (»Ciszjordániából származó termék [palesztin termék]«), »product from Gaza« (»Gázából származó termék«) vagy »product from Palestine« (»Palesztinából származó termék«) lehet a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő és a földrajzi eredet tekintetében nem megtévesztő megjelölés.

(10) A Ciszjordániából vagy a Golán‑fennsíkról származó, a telepekről eredő termékek esetében nem elfogadható mindössze a »product from the Golan Heights« (»a Golán‑fennsíkról származó termék«) vagy a »product from the West Bank« (»Ciszjordániából származó termék«) megjelölés használata. Jóllehet e megjelölések jelzik a termék eredetének tágabb körzetét vagy területét, azon kiegészítő földrajzi információ elhagyása, hogy a termék az izraeli telepekről származik, megtéveszti a fogyasztót a termék valódi eredete tekintetében. Ilyen esetekben az »Israeli settlement« (»izraeli telep«) vagy ennek megfelelő kifejezést is alkalmazni kell (például zárójelben). Ennek megfelelően például a »product from the Golan Heights (Israeli settlement)« (»a Golán‑fennsíkról [izraeli telep] származó termék«) vagy a »product from the West Bank (Israeli settlement)« (»Ciszjordániából [izraeli telep] származó termék«) megjelölés használható.”

B.   A francia jog

23.

A gazdasági és pénzügyminiszter az 1169/2011 rendeletre hivatkozva 2016. november 24‑én a Francia Köztársaság Hivatalos Lapjában közzétett egy gazdasági szereplőknek címzett, az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területekről származó áruk eredetmegjelölésével kapcsolatos közleményt („Avis aux opérateurs économiques relatifs à l’indication de l’origine des marchandises issues des territoires occupés par Israël depuis 1967” ( 8 ); a továbbiakban: vitatott közlemény).

24.

Az említett vitatott közlemény a szövege a következő:

„Az [1169/2011] rendelet előírja, hogy a címkézési adatoknak tisztességesnek kell lenniük. Nem teremthetik meg a fogyasztó félrevezetésének kockázatát, különösen a termékek eredetét illetően. Az Izrael által megszállt területekről származó élelmiszereket ezért úgy kell címkézni, hogy ezt az eredetet tükrözze.

Következésképpen a Direction générale de la Concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes du ministère de l’Économie et des Finances (GCCRF; a Gazdasági és Pénzügyminisztérium versenyjogi, fogyasztóvédelmi és csalás elleni főigazgatósága, Franciaország) felhívja a gazdasági szereplők figyelmét az értelmező közleményre.

Ez meghatározza különösen, hogy a Golán‑fennsík és Ciszjordánia, Kelet‑Jeruzsálemet is beleértve, a nemzetközi jog szerint nem része Izrael területének. Következésképpen a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében az élelmiszerek címkéjén pontosan fel kell tüntetni a termékek pontos eredetét, függetlenül attól, hogy feltüntetésük a közösségi szabályok értelmében kötelező‑e, vagy a gazdasági szereplő önkéntesen látja‑e el a terméket ezzel a jelöléssel.

A Ciszjordániából vagy a Golán‑fennsíkról származó, a telepekről eredő termékek esetében nem elfogadható mindössze a »product from the Golan Heights« (»a Golán‑fennsíkról származó termék«) vagy a »product from the West Bank« (»Ciszjordániából származó termék«) megjelölés használata. Jóllehet e megjelölések jelzik a termék eredetének tágabb körzetét vagy területét, azon kiegészítő földrajzi információ elhagyása, hogy a termék az izraeli telepekről származik, valószínűleg megtéveszti a fogyasztót a termék valódi eredete tekintetében. Ilyen esetekben (zárójelben) az »Israeli settlement« (»izraeli telep«) vagy ennek megfelelő kifejezést is alkalmazni kell. Ennek megfelelően például a »product from the Golan Heights (Israeli settlement)« (»a Golán‑fennsíkról [izraeli telep] származó termék«) vagy a »product from the West Bank (Israeli settlement)« (»Ciszjordániából [izraeli telep] származó termék«) megjelölés használható.”

IV. Az alapügy tényállása

25.

A francia gazdasági és pénzügyminiszter az 1169/2011 rendeletre hivatkozva a vitatott közleménnyel meghatározta, milyen kifejezések használhatók, illetve nem használhatók az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területekről származó termékek esetén.

26.

Az Organisation juive européenne és a Psagot (különösen az Izrael által megszállt területeken szőlőműveléssel foglalkozó társaság) két keresetében a vitatott közlemény hatáskörtúllépés miatt történő megsemmisítését kérte.

27.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vitatott közleménynek az 1169/2011 rendelettel való összeegyeztethetőségének értékelése attól a kérdéstől függ, hogy az európai uniós jog előírja‑e egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület feltüntetését, valamint adott esetben annak feltüntetését, hogy a termék egy izraeli telepről származik. Ennek hiányában az 1169/2011 rendelet és különösen e rendelet VI. fejezetének rendelkezései lehetővé teszik‑e egy tagállam számára az ilyen megjelölések elhelyezésének előírását.

V. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

28.

Ebben az összefüggésben, a Bírósághoz 2018. június 4‑én érkezett, 2018. május 30‑i határozatával a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„Az európai uniós jog és különösen a[z] 1169/2011 […] rendelet – amikor az e rendelet hatálya alá tartozó valamely termék eredetének megjelölése kötelező – előírja‑e egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület feltüntetését, valamint adott esetben annak feltüntetését, hogy a termék egy izraeli telepről származik? Ennek hiányában a[z 1169/2011] rendelet és különösen e rendelet VI. fejezetének rendelkezései, lehetővé teszik–e egy tagállam számára az ilyen megjelölések elhelyezésének előírását?”

29.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be az Organisation juive européenne, a Psagot, a francia, a svéd, az ír és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság. A holland kormány kivételével az említett felek mindegyike szóban is előadta észrevételeit a Bíróság előtt a 2019. április 9‑én megtartott tárgyaláson.

VI. Elemzés

A.   Az első kérdés

30.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az uniós jog és különösen az 1169/2011 rendelet címkézési célból előírja‑e egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék eredetének feltüntetését, és ha erre a kérdésre igenlő választ kell adni, milyen terjedelmű e címkézési követelmény.

1. A „származási ország” és az „eredet helyének” jelentése

31.

Az 1169/2011 rendelet 9. és 26. cikkének értelmében kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét „abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében”. Ezért először is meg kell határozni a „származási országnak” és az „eredet helyének” a jelentését.

32.

Az „eredet helyét” az 1169/2011 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja a „származási országgal” szemben határozza meg, ez utóbbit pedig a Közösségi Vámkódex 23–26. cikkére hivatkozva határozza meg.

33.

Amint a Bíróságnak a Közösségi Vámkódex 24. cikke vonatkozásában volt már lehetősége pontosítani, ezek a rendelkezések az áruk eredete fogalmának közös meghatározását írják elő, azonban nem vonatkoznak a fogyasztóknak nyújtani kívánt információk tartalmára. ( 9 ) Az 1169/2011 rendelet értelmében vett „származási ország” ezért csupán valamely – parti tengereit is magában foglaló – országból származó termékekre vonatkozik.

34.

Ezenfelül az 1169/2011 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja azt is előírja, hogy „az élelmiszer‑vállalkozó nevének és címének a címkén való feltüntetése nem minősül e rendelet alkalmazásában az élelmiszer származási országa vagy eredete megjelölésének”. Figyelembe véve ezt a megfogalmazást, egyértelmű, hogy az „eredet helyére” történő hivatkozás szükségszerűen arra a helyre utal, amely nem egy ország és nem az élelmiszer‑vállalkozó címének a címkén való feltüntetése.

35.

A „hely” szó egy mindennapi használatú kifejezés, amely köznapi jelentésében olyan térbeli helyzetre utal, amellyel valakinek vagy valaminek a holléte meghatározható. ( 10 ) Ebből következik tehát, hogy az 1169/2011 rendelet értelmében vett „származási ország” valamely – parti tengereit is magában foglaló – országra utal, ( 11 ) míg az „eredet helye” olyan földrajzi helyre, amely kisebb egy országnál, de valamely pontosan meghatározott elhelyezkedésű épületnél nagyobb. ( 12 )

36.

Ráadásul emellett, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 13 )

37.

Először is, az 1169/2011 rendelet célkitűzése az 1. cikkében egyértelműen szerepel: az uniós jogalkotó biztosítani igyekszik „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó magas szintű [fogyasztóvédelmet], figyelembe véve a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeikben kialakult különbségeket.” ( 14 ) Nyilvánvaló, hogy itt a hangsúly a fogyasztó tájékoztatási igényén van.

38.

Nem tagadható, hogy az 1169/2011 rendelet az egészség védelmét is biztosítja. A (3) preambulumbekezdés ugyanis kimondja, hogy „a fogyasztók magas szintű egészségvédelmének megvalósítása és a tájékoztatáshoz való jogának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy megfelelő tájékoztatáshoz jussanak az általuk fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatosan”. Ugyanakkor amellett, hogy az említett preambulumbekezdés egyenrangú módon kezeli a fogyasztók egészségének védelmét és a tájékoztatáshoz való jogát, ugyanez a preambulumbekezdés megerősíti, hogy az 1169/2011 rendelet hatálya az egészségügyi megfontolásoknál tágabb körű. Ugyanis a (3) preambulumbekezdés hangsúlyozza, hogy a fogyasztói döntéseket többek között befolyásolhatják az egészséggel kapcsolatos megfontolások, de a környezettel kapcsolatos, valamint gazdasági, szociális és etikai megfontolások is.

39.

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy modern környezetben a vásárlások némelyike már nem kizárólag olyan megfontolásokon alapul, mint az ár vagy egy konkrét fogyasztói márka. Számos fogyasztó számára az ilyen vásárlásokat olyan kritériumok is befolyásolhatják, mint a környezettel kapcsolatos, valamint szociális, politikai, kulturális vagy etikai megfontolások. ( 15 )

40.

Visszatérve az 1169/2011 rendelet 26. cikkének szövegére és a „származási országgal” vagy az „eredet helyével” kapcsolatos konkrét kötelezettségre, azt is el kell ismerni, hogy ez a rendelkezés nem említ egészségügyi kérdést. Ellenkezőleg, az 1169/2011 rendelet 26. cikke semleges azt illetően, hogy milyen okból áll fenn a fogyasztóknak az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében történő félrevezetésének kockázata.

41.

Másodszor, az 1169/2011 rendelet 9. cikkének szövegkörnyezete is releváns az „eredet helye” kifejezés hatályának meghatározása szempontjából. Ez a rendelkezés – amely a kötelezően feltüntetendő adatokat sorolja fel – valójában az 1169/2011 rendelet „Élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás” című IV. fejezetének első cikke. A IV. fejezet előtt a II. fejezet előírja „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás általános elveit”, míg a III. fejezetet „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás általános követelményeinek és az élelmiszer‑vállalkozók kötelezettségeinek” szentelték.

42.

E tekintetben megjegyzem, hogy amint azt már említettem, az 1169/2011 rendelet II. fejezetének első cikke – pontosabban a 3. cikk (1) bekezdése – hangsúlyozza, hogy a végső fogyasztóknak biztosítani kell a megalapozott választást és az élelmiszerek biztonságos felhasználását, „különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra”. ( 16 ) Emellett az 1169/2011 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése hozzáteszi, hogy „az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás szükségességének mérlegelésekor figyelembe kell venni a fogyasztók többségénél megjelenő, bizonyos, általuk jelentős értékűnek ítélt információk iránti, széles körű igényeket, vagy a fogyasztók által általánosan elfogadott esetleges előnyöket, hogy megalapozott módon választhassanak”. ( 17 ) Végezetül az 1169/2011 rendelet IV. fejezetében az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie”. ( 18 )

43.

Igaz lehet az az állítás, hogy önmagában véve az „eredet helye” fogalmának szó szerinti értelmezése kizárólag egy földrajzi területre korlátozott utalást sugallhat. Ugyanakkor ezeket a szavakat nem lehet egyszerűen a jogszabályszöveg többi részétől és célkitűzésétől elkülönülten értelmezni. Itt fel kell hívnom a figyelmet az 1169/2011 rendelet 26. cikke szövegének semlegességére, arra, hogy a jogalkotó a hangsúlyt a fogyasztó magas szintű tájékoztatásának szükségességére helyezte, azon megfontolások széles körére, amelyek e fogyasztók számára relevánsak lehetnek, valamint a pontos, egyértelmű és a fogyasztók számára könnyen érthető tájékoztatás kötelezettségére. Mindezen megfontolások az „eredet helye” kifejezés olyan értelmezését sugallják, amely nem szükségszerűen jelent csupán tisztán földrajzi hivatkozást.

44.

Más szavakkal, míg a „származási ország” kifejezés egyértelműen az országok és parti tengereik nevére utal, az 1169/2011 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján valamely élelmiszer „eredetének helyét” olyan szavakkal is meg lehet határozni, amelyek nem feltétlenül korlátozódnak az érintett földrajzi terület nevére, különösen abban az esetben, amikor önmagában a földrajzi jelölés használata alkalmas lehet a fogyasztók félrevezetésére.

2. Egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó élelmiszer eredete megjelölésének kötelezettsége

45.

A „származási ország” és az „eredet helye” fogalmának fenti meghatározására tekintettel a kérdés a következőre szűkül: alkalmas lehet‑e a fogyasztó félrevezetésére az, hogy egy Izrael által megszállt területről származó élelmiszerre vonatkozóan nem tüntették fel az 1169/2011 rendelet értelmében vett származás vagy eredet helyét.

46.

E kérdésre a választ az 1169/2011 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kell megtalálni. Ugyanis ez az a rendelkezés, amely a fogyasztói döntést valószínűleg befolyásoló kritériumokat meghatározza: az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekszik azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a megalapozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra. Ezenfelül az 1169/2011 rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy figyelembe veszik a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeiben kialakult különbségeket.

47.

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy ha a címkén lévő leírás félrevezetésre való alkalmasságát az „átlagos fogyasztó” figyelembevételével kell értékelni, ez nem szükségszerűen bármely fogyasztót jelenti. Ellenkezőleg, ez az az átlagos fogyasztó, aki „szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő […] az élelmiszer eredete, származása és minősége tekintetében”. ( 19 )

48.

E kifejezések mindegyike jelentőséggel bír. Ugyanis ha az átlagos fogyasztó csupán „szokásosan tájékozott” is, egyben „észszerűen figyelmes és körültekintő” is. Az átlagos fogyasztó fogalommeghatározásának első elemétől eltérően, amely megenged némi passzivitást, a második elem az érintett fogyasztó részéről pozitív megközelítést, a harmadik pedig a tájékoztatás, és következésképpen a részletesebb ismeretek iránti nagyobb érdeklődést feltételez. Más szavakkal, ha az átlagos fogyasztó szokásosan tájékozott, ez saját viselkedésének köszönhető. ( 20 )

49.

Ilyen körülmények között nem zárható ki, hogy egy valamely megszálló hatalom által megszállt terület helyzete – különösen, ha a területi megszállást telepek létrehozása követi – olyan tényezőt jelent, amely valószínűleg jelentőséggel bírhat a szokásosan tájékozott, valamint észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó döntése során, egy olyan kontextusban, ahol az 1169/2011 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeiben kialakult különbségeket, így az etikai megfontolásokat is figyelembe kell venni.

50.

Ebben a vonatkozásban az Organisation juive européenne által a 2019. április 9‑i szóbeli tárgyaláson előterjesztett érvvel ellentétben nem hiszem, hogy az 1169/2011 rendeletben az „etikai megfontolásokra” való hivatkozás kizárólag az élelmiszer‑fogyasztással összefüggésben utal az etikai megfontolásokra. Bizonyos, hogy a fogyasztók ellenezhetik bizonyos élelmiszerek fogyasztását saját vallási vagy etikai meggyőződésük miatt (mint amilyen például a vegetarianizmus). Olyan körülmények is elképzelhetők, ahol a fogyasztók bizonyos élelmiszerek fogyasztását amiatt ellenzik, ahogyan a szóban forgó állatokkal akár általánosan, akár a levágás előtt bántak. Ugyanakkor a származási országra vonatkozó információ csak ritkán jelent segítséget egy olyan fogyasztó számára, aki például a hústermékeknek az elfogyasztani szánt élelmiszerben való jelenlétét ellenzi.

51.

Véleményem szerint a származásra vonatkozó címkézés összefüggésében az „etikai megfontolásokra” való hivatkozás nyilvánvalóan azon tágabb etikai megfontolásokra való hivatkozást jelent, amelyek alapján egyes fogyasztók a vásárlást megelőző előtti ismereteik alapján kialakítják álláspontjukat. Ahogyan sok európai fogyasztó kifogásolta a dél‑afrikai termékek megvásárlását az 1994 előtti apartheid időszakban, a mai fogyasztók hasonló okokból kifogásolhatják egy adott országból származó termékek vásárlását például abból az okból, hogy az adott ország nem demokrácia, illetve olyan konkrét politikai vagy társadalompolitikai célokat követ, amelyeket az adott fogyasztó történetesen kifogásolhatónak vagy akár visszataszítónak tart. Izraelnek a megszállt területekkel és a telepekkel kapcsolatos politikáját tekintve lehetnek olyan fogyasztók, akik ellenzik az e területekről származó termékek vásárlását, pontosan azért, mert a megszállás és a telepek egyértelműen a nemzetközi jog megsértését jelentik. Természetesen ennek a Bíróságnak nem feladata, hogy az ilyen fogyasztói döntést jóváhagyja vagy helytelenítse: elegendő annyit kimondani, hogy a nemzetközi jog megsértése olyan etikai megfontolásnak minősül, amelyet az uniós jogalkotó a származási országra vonatkozó információ előírása kapcsán jogszerűként ismert el.

52.

Ugyanis a nemzetközi jogi követelmények betartására sokan – és nem csak a nemzetközi jogra és a diplomáciára szakosodott szakértők szűk köréhez tartozók – úgy tekintenek, hogy az jelentős szerepet tölt be a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, valamint abban, hogy egy egyébként igazságtalan világban az igazság hírnöke legyen. Ez talán különösen igaz az uniós polgárok esetében, akik akár saját életük során is tanúi voltak a nyers erő romboló hatásának egy olyan időszakban, amikor egyes országok arra a meggyőződésre jutottak, hogy a nemzetközi jog a világ elnyomottjai és kiszolgáltatottjai számára csupán egy üres ígéretet jelent, és azt büntetlenül figyelmen kívül hagyhatják.

53.

Ennek megfelelően a nemzetközi jog szemszögéből e területek izraeli megszállása jogszerűtlen. Az e területeket érintő, telepek létrehozására irányuló politika szintén a nemzetközi jog határozott megsértése, mivel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezmény ( 21 ) (a továbbiakban: negyedik genfi egyezmény) 49. cikke előírja, hogy a megszálló hatalom „nem hurcolhatja vagy telepítheti át saját polgári lakossága egy részét az általa megszállott területre” (jelen esetben Izraelbe).

54.

A megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésére vonatkozó tanácsadói véleményében a Nemzetközi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ez a rendelkezés „[…] nem csupán a lakosság olyan erőszakos áthurcolását vagy áttelepítését tiltja, mint amelyre a II. világháború idején került sor, hanem a megszálló hatalom által hozott minden olyan intézkedést is, amely annak megszervezésére vagy ösztönzésére irányul, hogy saját lakosságának egy része a megszállt területre áttelepüljön. E tekintetben a Bírósággal közölt információból kiderül, hogy Izrael 1977 óta az imént említett 49. cikk (6) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen a megszállt palesztin területeken telepek létrehozására irányuló politikát folytatott, és ezzel kapcsolatos gyakorlatot alakított ki. A Biztonsági Tanács ezért arra az álláspontra jutott, hogy az ilyen politika és gyakorlat »jogilag érvénytelen«. Egyúttal felszólította »Izraelt mint megszálló hatalmat, hogy szigorúan tartsa be« a negyedik genfi egyezményt, valamint »helyezze hatályon kívül korábbi intézkedéseit, és tartózkodjon olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a jogi helyzet és a földrajzi jelleg megváltozását eredményeznék és lényegesen befolyásolnák az 1967 óta megszállt arab területek, többek között Jeruzsálem demográfiai összetételét, és különösen arra, hogy ne telepítse saját polgári lakosságának egy részét a megszállt arab területekre (1979. március 22‑i 446. [1979] sz. határozat). A Biztonsági Tanács az 1979. július 20‑i 452. (1979) és 1980. március 1‑jei 465. (1980) sz. határozatában megerősítette álláspontját. Tulajdonképpen az utóbbi határozatában »Izrael azon politikáját és gyakorlatát, hogy lakosságának egy részét és új bevándorlókat telepít [a megszállt] területekre« a negyedik genfi egyezmény »nyilvánvaló megsértéseként« írta le. A Nemzetközi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a megszállt palesztin területeken (többek között Kelet‑Jeruzsálemben) az izraeli telepeket a nemzetközi jog megsértésével hozták létre.” ( 22 )

55.

Ez a bekezdés valójában önmagáért beszél. Kétséget kizáró módon bizonyítja, hogy az izraeli telepekre vonatkozó politika a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértésének minősül, különösen a népek önrendelkezéshez való joga alapján, ( 23 ) amely a Nemzetközi Bíróság ( 24 ) és a Bíróság ( 25 ) szerint jogi úton erga omnes érvényesíthető jog. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) rendszeresen hasonló álláspontot foglal el. ( 26 )

56.

Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy néhány szokásosan tájékozott, valamint észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó ezt olyan etikai megfontolásnak tekinti, amely fogyasztói preferenciáit befolyásolja, és amelyre vonatkozóan további tájékoztatást igényel.

57.

Emellett azt is meg lehet jegyezni, hogy maga a Bíróság is elismerte már a Brita ítéletben ( 27 ) – kétségtelenül egy sajátos uniós jogi kérdésben, nevezetesen az EU és Izrael közötti, ( 28 ) valamint az EU és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) közötti ( 29 ) társulási megállapodás hatálya vonatkozásában –, hogy az Izrael területéről, illetve a Ciszjordánia területéről származó termékek között egyértelműen különbséget kell tenni.

58.

Ez az elemzés az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdésével is összhangban van, amely rendelkezés szerint az Uniónak hozzá kell járulnia […] a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”. Összhangban van továbbá az ENSZ BT 2334. (2016) sz. határozatával is, amely „felszólít valamennyi tagállamot, […] hogy kereskedelmi kapcsolatai során tegyen különbséget Izrael állam területe és az 1967 óta megszállt területek között.” ( 30 )

59.

Ennek megfelelően kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy egy Izrael által megszállt területről, és minden esetben valamely telepről származó termék származási országa vagy eredete helye feltüntetésének elmaradása félrevezetheti a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országát vagy eredetének helyét illetően.

60.

Mindezek alapján az a véleményem, hogy a fenti információ feltüntetése az 1169/2011 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének i. pontja és 26. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében kötelező.

3. A Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Egyesült Királyság) Richardson kontra Director of Public Prosecutions ítélete

61.

A Psagot képviselői jelentős mértékben támaszkodtak a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) 2014. február 5‑i Richardson kontra Director of Public Prosecutions ítéletére. ( 31 ) Ennek megfelelően ezt az ügyet kicsit részletesebben is meg kell vizsgálni.

62.

Ebben az ügyben a terheltekkel szemben olyan birtokháborítási bűncselekmények miatt emeltek vádat, amelyek a bíróság szóhasználatával élve „egy londoni üzletbeli erőszakmentes, de határozott tiltakozásból” eredtek. Az üzlet holt‑tengeri ásványok felhasználásával készült szépségápolási termékek értékesítésére szakosodott. A terheltek védekezése azon alapult, hogy i. ezeket a termékeket egy izraeli vállalkozás egy Holt‑tengerrel határos ciszjordániai telepen, vagyis a megszállt területeken állította elő, és ii. a gyár személyzete állítólag izraeliekből állt, akiket az izraeli kormány ösztönzött az említett területen történő letelepedésre.

63.

A védekezésként előadott egyik konkrét érv az volt, hogy az üzletben értékesített termékeken a következő címke szerepelt: „Made by Dead Sea Laboratories Ltd, Dead Sea, Israel” (Gyártja: Dead Sea Laboratories Ltd, Holt‑tenger, Izrael). Ez állítólag hamis vagy félrevezető címkézés volt, mivel a megszállt területeket sem nemzetközileg, sem az Egyesült Királyságban nem ismerik el Izrael részeként. Ennek megfelelően a terheltek azt állították, hogy az üzletet üzemeltető vállalkozás bizonyos címkézéssel kapcsolatos bűncselekményeket követett el.

64.

Ennek érdekében elsősorban egy olyan bűncselekményre hivatkoztak, amely az Egyesült Királyságnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet átültető rendeleteibe ütközött. ( 32 ) A szóban forgó releváns bűncselekmény „megtévesztő kereskedelmi gyakorlat” folytatásából állt. ( 33 )

65.

A helyi bíróság (kerületi bíró) előtt azt az érvet hozták fel, hogy az üzletben értékesített termékeket a földrajzi eredetet illetően helytelen címkével látták el, mivel a címkén a következő szerepelt: „Made by Dead Sea Laboratories Ltd, Dead Sea, Israel” (Gyártja: Dead Sea Laboratories Ltd, Holt‑tenger, Izrael). Ez állítólag azt eredményezte, hogy a termékeken azt tüntették fel, hogy Izraelből származnak, holott nem onnan, hanem a megszállt területekről érkeztek.

66.

Függetlenül attól, hogy – amint azt a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) végül megállapította –, a rendelet értelmében a helytelen címkével ellátott termékek értékesítése nem minősül büntetendő cselekménynek, hangsúlyozni kell, hogy a helyi bíróság megállapította, hogy nem volt megalapozott az az állítás, hogy ez az átlagos fogyasztót megtévesztés révén ügyleti döntés meghozatalára (vagyis a termék megvásárlására) késztetné, ha egyébként ezt nem tette volna meg, egyszerűen azért, mert a leírás értelmében a termékek eredete alkotmányos vagy politikai értelemben Izrael volt, holott a valóságban a megszállt területek: az eredetet végső soron helyesen, Holt‑tengerként jelölték meg. A kerületi bíró a következőket állapította meg: „Függetlenül attól, hogy a feltüntetett információ helytelen‑e, […] úgy vélem, hogy azok száma, akiknek egy állítólag izraeli termék megvásárlására irányuló döntését befolyásolná a termék valódi eredetének ismerete, sokkal alacsonyabb, mintsem hogy ezeket az embereket »átlagos fogyasztóknak« lehetne nevezni. Amennyiben a potenciális vásárló az, aki izraeli termékeket szeretne vásárolni, igen szűk kategóriába tartozna, ha ez a döntése eltérő lenne amiatt, hogy a termékek jogellenesen megszállt területről származnak.” A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) kimondta, hogy ezt a megállapítást „a kerületi bíró egyértelműen a bizonyítékok alapján tette, és ez a bűncselekmény elkövetésének megállapítása szempontjából perdöntő.”

67.

Számomra azonban ez a határozat nem nyújt sok segítséget. Az ügy valójában egy üzlethelyiségben történt birtokháborításra vonatkozik, amelyre vonatkozóan meglehetősen fantáziadús és eredeti érveket terjesztettek elő védekezésképpen a terheltek cselekedeteinek igazolása érdekében. Ezenfelül a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) végső soron jogi szempontból foglalkozott ezzel a kérdéssel és különösen kötve volt az alsóbb fokú bíróság által megállapított tényálláshoz.

68.

Én azonban a kerületi bíró érvelésével sem tudok egyetérteni. A magam részéről úgy vélem, hogy sok olyan potenciális fogyasztó lehet, akik hajlandóak izraeli termékeket (vagyis Izrael 1967 előtt nemzetközileg elismert határain belül előállított termékeket) vásárolni, de akik vonakodnak attól vagy akár ellenzik, hogy az Izrael által 1967 óta megszállt területekről és adott esetben az e területeken lévő telepekről származó termékeket vásároljanak.

4. Egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó élelmiszer eredetére vonatkozó megjelölési kötelezettség terjedelme

69.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett első kérdés megválaszolásához szükséges utolsó megoldandó probléma annak meghatározása, hogy meddig terjed az Izrael által 1967 óta megszállt területekről származó élelmiszerek származási helyének feltüntetésére irányuló kötelezettség, más szavakkal az, hogy mi a kötelező jelzés szövege.

70.

E vonatkozásban figyelembe kell venni az 1169/2011 rendelet 7. cikkét. Ugyanis az említett rendelkezés (1) bekezdése értelmében az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet megtévesztő, különösen az élelmiszer jellemzői és többek közt származási országa vagy eredetének helye tekintetében.

71.

Az 1169/2011 rendelettel hatályon kívül helyezett 2000/13 irányelv ( 34 ) hasonló rendelkezésének értelmezése alapján kimondható, hogy az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a fogyasztót helyes, semleges és objektív információval kell ellátni, amely nem félrevezető. ( 35 ) Az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése hozzáteszi, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie.

72.

Ezzel összefüggésben, amint Mischo főtanácsnok a Gut Springenheide és Tusky ügyre vonatkozó indítványában (C‑210/96, EU:C:1998:102) különösen releváns módon kifejtette, különbséget kell tenni az objektíven helyes, az objektíven helytelen és az objektíven helyes olyan információ között, amely amiatt, hogy nem a teljes igazságot tükrözi, a fogyasztó félrevezetésére alkalmas. ( 36 ) Ugyanis ha a fel nem tüntetett információ valószínűleg [nyilvánvalóan] más fényben tüntetné fel a megadott információt, arra a következtetésre kell jutni, hogy a fogyasztót félrevezették.” ( 37 )

73.

Ez tökéletesen összhangban van a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, azon irányelv értelmében vett „megtévesztő tevékenységek” fogalommeghatározásával, amely az 1169/2011 rendelet (5) preambulumbekezdése értelmében a fogyasztók tájékoztatásának bizonyos szempontjaival foglalkozik kifejezetten a megtévesztő tevékenységek és tájékoztatási mulasztások megelőzése céljából, amelyet a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó egyedi szabályoknak kell kiegészíteniük. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikkének értelmében tehát megtévesztőnek kell tekinteni a kereskedelmi gyakorlatot „még akkor is, ha az információ […] tényszerűen helytálló, [de] valószínűsíthetően arra készteti a[z átlagfogyasztót], hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg”.

74.

Ezenfelül, amint azt elemzésem első része bizonyítja, úgy vélem, hogy míg a „származási ország” kifejezés egyértelműen az országok és parti tengereik nevére utal, az 1169/2011 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján valamely élelmiszer „eredetének helyét” olyan szavakkal is meg lehet határozni, amelyek nem korlátozódnak az érintett földrajzi terület nevére.

75.

Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy nem lenne elégséges csupán a „product from the Golan Heights” („a Golán‑fennsíkról származó termék”) vagy a „product from the West Bank” („Ciszjordániából származó termék”) megjelölés használata a Ciszjordániából vagy a Golán‑fennsíkról érkező, izraeli telepekről származó termékek esetében. Bár egy ilyen leírás technikailag helyes lehet, véleményem szerint félrevezetheti a fogyasztót. Egy ilyen leírás nem tükrözné teljes egészében az igazságot egy olyan körülmény vonatkozásában, amely jelentősen érintheti a fogyasztó vásárlási szokásait.

76.

A Bíróságnak a Severi ítéletben ( 38 ) tett megállapításait más szavakkal összefoglalva ugyanis az alapügy tárgyát képező címkézés esetlegesen megtévesztő jellegének mérlegelése során tekintetbe veendő tényezők közül az izraeli megszállás és telepek „olyan objektív tényező[k], amely[ek] befolyásolhatj[ák] az észszerűen figyelmes fogyasztó elvárásait”. ( 39 )

77.

A fenti megfontolások tükrében ezért úgy vélem, hogy csak úgy adható a fogyasztó számára – az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt módon – helyes és objektív, ugyanakkor pontos, egyértelmű és a fogyasztók számára könnyen érthető tájékoztatás, ha a termékek származásának földrajzi azonosítását az „izraeli telepek” kifejezéssel egészítik ki.

78.

Ugyanis a „telepek” kifejezés egy olyan helyzetből ered, ahol egy területet valamely megszálló hatalom megszállt. Ebben az ügyben ez a megközelítés tehát logikus, mivel Izraelt a nemzetközi szokásjog és a negyedik genfi egyezmény értelmében „megszálló hatalomként” ismerik el. ( 40 ) Ezt a kifejezést rendszeresen használják a megszállt területeken fennálló jelenlegi helyzet leírására. ( 41 ) Bár elismerem, hogy bizonyos értelemben ez a besorolás egyesek számára némileg pejoratív felhangot hordoz, e kifejezések széles körben használatosak, és azokat az átlagos fogyasztó ésszerűen megértené.

5. Az első kérdésre vonatkozó következtetés

79.

A fenti megfontolások tükrében ezért arra a következtetésre jutottam, hogy az 1169/2011 rendelet előírja egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület földrajzi nevének feltüntetését, valamint adott esetben annak feltüntetését, hogy a termék egy izraeli telepről származik.

B.   Másodlagosan, a második kérdés

80.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1169/2011 rendelet rendelkezései lehetővé teszik‑e, hogy a tagállamok megköveteljék egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület feltüntetését, valamint adott esetben annak feltüntetését, hogy a termék egy izraeli telepről származik.

81.

Ezen indítvány hátralévő része ennek megfelelően abból indul ki, hogy – saját véleményemmel ellentétben – az 1169/2011 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének i. pontja és 26. cikke valójában nem alkalmazandó az ilyen körülményekre.

82.

Az 1169/2011 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy „az e rendelet által egyedileg harmonizált tárgykörökben a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak fenn nemzeti intézkedéseket, kivéve, ha azt uniós jog megengedi”. Ezzel szemben az 1169/2011 rendelet 38. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok az említett rendelet által egyedileg nem harmonizált kérdésekre vonatkozóan elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket, feltéve hogy azok nem tiltják, akadályozzák vagy korlátozzák az említett rendelet előírásainak megfelelő áruk szabad mozgását.

83.

Mivel az 1169/2011 rendelet további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedésekről szóló 39. cikkének (2) bekezdését kifejezetten a származás vagy az eredet helyének megjelölésére vonatkozó nemzeti intézkedéseknek szentelték, el kell ismerni, hogy ezeket az adatokat az 1169/2011 rendelet nem harmonizálja teljeskörűen.

84.

Ugyanakkor az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdésével összhangban az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedések csak akkor megengedettek, ha „bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között”.

85.

E rendelkezést illetően tehát nem elégséges az, hogy a származási ország vagy az eredet helye mint olyan bizonyos jelentőséggel bír a fogyasztók döntésére nézve. Ellenkezőleg, a származási országnak vagy az eredet helyének kézzel foghatóan befolyásolnia kell magát a terméket és különösen a szóban forgó termék minőségét.

86.

Számomra úgy tűnik, hogy az, hogy egy területet valamely megszálló hatalom megszállt, vagy hogy egy adott élelmiszert egy telepen élő személy állított elő, nem valószínű, hogy az élelmiszer bizonyos jellemzőit a származással vagy az eredet helyével kapcsolatban kiegészíti vagy módosítja, legalábbis addig, amíg a megszállt területekről származó élelmiszerekről van szó.

87.

A fenti megfontolások tükrében ezért kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a tagállamok nem követelhetik meg egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület feltüntetését, ahogyan annak feltüntetését sem, hogy a termék egy izraeli telepről származik.

VII. Végkövetkeztetés

88.

A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előterjesztett első kérdésre:

A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének i. pontja és 26. cikkének (2) pontja előírja egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület földrajzi nevének feltüntetését, valamint adott esetben annak feltüntetését, hogy a termék egy izraeli telepről származik.

89.

Másodlagosan, amennyiben a Bíróság nem fogadja el az első kérdésre vonatkozó elemzésemet, azt javaslom, hogy a Bíróság a második kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A tagállamok az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdésével összhangban nem követelhetik meg egy Izrael által 1967 óta megszállt területről származó termék esetében e terület feltüntetését, ahogyan annak feltüntetését sem, hogy az ilyen termék egy izraeli telepről származik, mivel nincs bizonyított kapcsolat a megszállt területeken előállított élelmiszer bizonyos jellemzői és eredetének helye között.


( 1 ) Eredeti nyelv: angol.

( 2 ) HL 2011 L 304., 18. o.; helyesbítések: HL 2014. L 331., 40. o.; HL 2015. L 50., 48. o.; HL 2016. L 266., 7. o. Ez a rendelet módosítja az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint hatályon kívül helyezi a 87/250/EGK bizottsági irányelvet, a 90/496/EGK tanácsi irányelvet, az 1999/10/EK bizottsági irányelvet, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelvet és a 608/2004/EK bizottsági rendeletet.

( 3 ) HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.).

( 4 ) Lásd az Uniós Vámkódex 288. cikkének (2) bekezdését.

( 5 ) HL 2015. C 375., 4. o.

( 6 ) Az értelmező közlemény 2. pontja.

( 7 ) Az értelmező közlemény 2. pontja.

( 8 ) JORF 2016., 273. sz., 81. sz. szöveg.

( 9 ) Lásd e tekintetben: 2015. július 16‑iUNIC és Uni.co.pel ítélet (C‑95/14, EU:C:2015:492, 59. és 60. pont).

( 10 ) A „space” szó meghatározása „a particular position, point, or area in space” (Oxford Dictionary of English, 2. (átdolgozott) kiadás, Oxford University Press, 2005.), míg például a „lieu” szó (amely az 1169/2011 rendelet francia változatában szerepel) úgy határozható meg, mint „la situation spaciale de quelque chose, de quelqu’un permettant de la localiser” (Larousse.fr), az (ugyanazon rendelet spanyol változatában használt) „lugar” szó jelentése pedig „porción de espacio” (Diccionario de la lengua española, Real Academia Española, Edición del Tricentenario‑Actualización 2018).

( 11 ) Lásd: Közösségi Vámkódex, 23. cikkének (2) bekezdése.

( 12 ) Igaz, hogy az Uniós Vámkódex 60. cikke tágabb értelmű, mivel „országra vagy területre” utal (kiemelés tőlem), nem pedig országra. Ugyanakkor, mivel az „eredet helyét” az 1169/2011 rendelet a „származási országgal” szemben határozza meg, az „eredet helye” tisztán tautológiává válik, és az Uniós Vámkódex 60. cikkére tekintettel értelmét veszti. Tulajdonképpen mi a „terület”, ha nem egy országnál kisebb földrajzi térség, más szavakkal: egy „hely”? Ezért úgy hiszem, hogy az 1169/2011 rendelet kontextusában nem alkalmazandó az Uniós Vámkódex 286. cikkének (3) bekezdése, amely értelmében a más uniós aktusokban szereplő, a Közösségi Vámkódexre történő hivatkozásokat az Uniós Vámkódex megfelelő rendelkezéseire történő hivatkozásokként kell értelmezni.

( 13 ) Közelmúltbeli alkalmazásához lásd: 2018. április 17‑iEgenberger ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257, 44. pont); 2019. február 26‑iRimšēvičs és EKB kontra Lettország ítélet (C‑202/18 és C‑238/18, EU:C:2019:139, 45. pont).

( 14 ) Kiemelés tőlem.

( 15 ) E tekintetben lásd: Conway, É., „Étiquetage obligatoire de l’origine des produits au bénéfice des consommateurs: portée et limites”, Revue Québécoise de droit international, 24–2. kötet, 2011, 1–51. o., különösen a 2. o.

( 16 ) Kiemelés tőlem.

( 17 ) Kiemelés tőlem.

( 18 ) Kiemelés tőlem.

( 19 ) E tekintetben lásd: 2009. szeptember 10‑iSeveri ítélet (C‑446/07, EU:C:2009:530, 61. pont). Bár az említett ítélet francia nyelvi változata az „éclairé” kifejezést használja, a Bíróság a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ítéletekben gyakran használja az „avisé” melléknevet is, amely számomra közelebb áll a „körültekintőhöz”. Lásd például: 1998. július 16‑iGut Springenheide és Tusky ítélet (C‑210/96, EU:C:1998:369, 31. és 37. pont); 2000. április 4‑iDarbo ítélet (C‑465/98, EU:C:2000:184, 20. pont); 2016. január 21‑iViiniverla ítélet (C‑75/15, EU:C:2016:35, 25. pont). Megjegyzem még, hogy a Teekanne ítéletben (2015. június 4‑i ítélet, C‑195/14, EU:C:2015:361) a Bíróság felváltva használja az „avisé” (23. pont) és az „éclairé” (36. pont) kifejezést, amelyek angol fordítása egyaránt „circumspect” [magyar fordítása pedig egyaránt „körültekintő”]. Ezenfelül úgy tűnik, hogy az angolhoz hasonlóan ugyanezt a formulát használják a többi nyelvi változatban is (lásd többek közt a hollandot [een normaal geïnformeerde en redelijk omzichtige en oplettende gemiddelde consument], az olaszt [un consumatore medio normalmente informato e ragionevolmente attento e avveduto], a spanyolt [un consumidor medio, normalmente informado y razonablemente atento y perspicazor] vagy a románt [unui consumator mediu, normal informat, suficient de atent și de avizat].

( 20 ) Lásd e tekintetben: González Vaqué, L., „La noción de consumidor medio según la jurisprudencia del Tribunal de Justicia de las Communidades europeas”, Revista de derecho comunitario europeo, 2004/17, 47–81. o., különösen a 63. és 64. o.

( 21 ) Az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 75. kötet, 287. o.

( 22 ) A megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeire vonatkozó tanácsadói vélemény, ICJ Reports 2004, 136. o. 120. pont).

( 23 ) Lásd e tekintetben: a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeire vonatkozó tanácsadói vélemény, ICJ Reports 2004., 155. pont, valamint a 118. és 120. pont).

( 24 ) Lásd e tekintetben: a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeire vonatkozó tanácsadói vélemény, ICJ Reports 2004., 136. o., 88. és 155. pont).

( 25 ) E tekintetben lásd: 2016. december 21‑iTanács kontra Front Polisario ítélet (C‑104/16 P, EU:C:2016:9t).

( 26 ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsát illetően lásd többek között: az ENSZ BT 1967. november 22‑i 242. (1967) sz. határozata (Közel‑Kelet); ENSZ BT 1979. március 22‑i 446. (1979) sz. határozata (Izrael által megszállt területek); az ENSZ BT 1980. március 1‑jei 465. (1980) sz. határozata (Izrael által megszállt területek); az ENSZ BT 1980. június 30‑i 476. (1980) sz. határozata (Izrael által megszállt területek); ENSZ BT 2016. december 23‑i 2334. (2016) sz. határozata (A Közel‑Kelet helyzete, ideértve a palesztin kérdést); az ENSZ Közgyűlését illetően: 2017. november 30‑i 72/14. (2017) sz. határozat (A palesztin kérdés békés rendezése); 2017. november 30‑i 72/15. (2017) sz. határozat (Jeruzsálem); 2017. november 30‑i 72/16. (2017) sz. határozat (A Golán‑fennsík szír része); 2017. december 7‑i 72/86. (2017) sz. határozat (Izraeli telepek a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet‑Jeruzsálemben, valamint a megszállt szíriai Golán‑fennsíkon).

( 27 ) 2010. február 25‑iBrita ítélet (C‑386/08, EU:C:2010:91).

( 28 ) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, és másrészről Izrael Állam közötti társulást létrehozó, 1995. november 20‑án Brüsszelben aláírt euro‑mediterrán megállapodás (HL 2000. L 147., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 55. kötet, 167. o.).

( 29 ) Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Ciszjordánia és a Gázai‑övezet Palesztin Nemzeti Hatósága képviseletében a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló, 1997. február 24‑én Brüsszelben aláírt euro‑mediterrán ideiglenes társulási megállapodás (HL 1997. L 187., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 26. kötet, 124. o.).

( 30 ) 5. pont.

( 31 ) [2014] UKSC 8.

( 32 ) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL 2005. L 149., 22. o.).

( 33 ) Ennek meghatározásához azt állították, hogy megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat (többek közt), ha: „(2)(a) […] a (4) pontban szereplő kérdésekre vonatkozóan hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan vagy önmagában vagy a megjelenítés valamennyi körülményét tekintve félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót a fenti pontban említett kérdések bármelyikére vonatkozóan, még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló; és (b) ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.”

( 34 ) Az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.).

( 35 ) Lásd e tekintetben: 2015. június 4‑iTeekanne ítélet (C‑195/14, EU:C:2015:361, 32. pont). Lásd még: 2016. szeptember 22‑iBreitsamer und Ulrich ítélet (C‑113/15, EU:C:2016:718, 69. pont).

( 36 ) Mischo főtanácsnok Gut Springenheide és Tusky ügyre vonatkozó indítványa (C‑210/96, EU:C:1998:102, 78. pont).

( 37 ) Mischo főtanácsnok Gut Springenheide és Tusky ügyre vonatkozó indítványa (C‑210/96, EU:C:1998:102, 87. pont). Bár az angol változat a „completely” határozószót használja, a „clearly” határozószó számomra közelebb áll az eredeti – vagyis a francia – nyelvi változathoz, amely a „nettement” kifejezést használja.

( 38 ) 2009. szeptember 10‑i ítélet, (C‑446/07, EU:C:2009:530).

( 39 ) 2009. szeptember 10‑iSeveri ítélet (C‑446/07, EU:C:2009:530, 62. pont).

( 40 ) Lásd e tekintetben a negyedik genfi egyezmény 49. cikkét. A megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeire vonatkozó tanácsadói vélemény, ICJ Reports 2004, 136. o. 78. és azt követő pontok).

( 41 ) Lásd e tekintetben: ENSZ BT 2016. december 23‑i 2334. (2016) sz. határozata (A Közel‑Kelet helyzete, ideértve a palesztin kérdést).

Top