–

a Walbusch Walter Busch GmbH & Co. KG képviseletében R. Becker Rechtsanwalt,

–

a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main eV képviseletében C. Rohnke Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében T. Henze, M. Hellmann, E. Lankenau és J. Techert, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Kellerbauer és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 6. cikke (1) bekezdése h) pontjának és 8. cikke (4) bekezdése értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Walbusch Walter Busch GmbH & Co. KG nevű német jog hatálya alá tartozó társaság és a Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main eV nevű, tisztességtelen verseny ellen küzdő egyesület (a továbbiakban: Zentrale) között folyamatban lévő azon eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya a fogyasztó elállási jogára vonatkozó, az e társaság különféle napilapokhoz és folyóiratokhoz mellékelt reklámprospektus formájában megjelenő reklámanyagaiban szereplő információ volt.

3

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) „A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága” című 11. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.”

4

A Chartának „A vállalkozás szabadsága” című 16. cikke értelmében:

„A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.”

5

A Chartának „A fogyasztók védelme” című 38. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.”

6

A 2011/83 irányelv (3)–(5), (7), (34), (36) és (44) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

[…]

7

Ezen irányelvnek „Az irányelv tárgya” című 1. cikke így rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az a célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy közelíti a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.”

8

Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

9

Ugyanezen irányelv „Tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében” című 6. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   […] A fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak a következőkről:

[…]

[…]

(4)   Az [(1) bekezdés h) pontjában] említett információt az I. melléklet A. részében meghatározott elállási mintatájékoztató útján is meg lehet adni. A kereskedő teljesíti az[(1) bekezdés h) pontjában] meghatározott tájékoztatási követelményeket, ha a fogyasztó rendelkezésére bocsátja e tájékoztató megfelelően kitöltött példányát.

(5)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés szerves részét képezi és nem módosítható, kivéve, ha a szerződő felek erről kifejezetten megállapodnak.

[…]”

10

A 2011/83 irányelvnek „A távollevők között kötött szerződések formai követelményei” című 8. cikkének szövege a következő:

„(1)   […] A távollevők közötti szerződések vonatkozásában a kereskedő a 6. cikk (1) bekezdésében előírt információkat – világosan és közérthető nyelven – a fogyasztóval közli, vagy a fogyasztó rendelkezésére bocsátja az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelő módon. Amennyiben az említett tájékoztatást tartós adathordozón bocsátják rendelkezésre, annak olvashatónak kell lennie.

[…]

(4)   Ha a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, az ilyen szerződés megkötése előtt a kereskedő az alkalmazott eszköz útján közli legalább az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságaira, a kereskedő azonosító adataira, a teljes árra, az elállási jogra, a szerződés időtartamára és – amennyiben a szerződés határozatlan időre szól – a szerződés felmondásának feltételeire vonatkozó, a 6. cikk (1) bekezdésének a), b), e), h) és o) pontjában említett, szerződéskötést megelőző információkat. A 6. cikk (1) bekezdésében említett további információkat a kereskedő megfelelő módon, e cikk (1) bekezdésével összhangban bocsátja a fogyasztó rendelkezésére.

[…]

(7)   A kereskedő a távollevők közötti szerződés megkötését követően – észszerű időn belül, de legkésőbb az áruk leszállításának időpontjában vagy a szolgáltatás teljesítésének megkezdésekor – tartós adathordozón visszaigazolást ad a fogyasztónak a megkötött szerződésről. Az említett visszaigazolás tartalmazza:

[…]”

11

Ezen irányelv „Elállási jog” című 9. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   […] Azon esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó 14 napon belül indoklás nélkül elállhat a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől, anélkül, hogy a 13. cikk (2) bekezdésében és a 14. cikkben előírtakon kívül más költség terhelné.

(2)   A 10. cikk sérelme nélkül az e cikk (1) bekezdésében említett elállási időszak az alábbiaktól számított 14 nap:

[…]”

12

Az említett irányelvnek „Az elállási jog gyakorlása” című 11. cikke értelmében:

„(1)   A fogyasztó az elállási időszak lejárta előtt tájékoztatja a kereskedőt a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntéséről. E célból a fogyasztó:

Az elállásinyilatkozat‑mintára vonatkozóan a tagállamok nem írhatnak elő az I. melléklet B. részében meghatározottaktól eltérő formai követelményeket.

[…]

(3)   A kereskedő az (1) bekezdésben említett lehetőségeken kívül biztosíthatja a fogyasztó számára az I. melléklet B. részében foglalt elállásinyilatkozat‑minta vagy bármely más, egyértelmű nyilatkozat elektronikus úton történő kitöltését és benyújtását a kereskedő honlapján. Ezekben az esetekben a kereskedő tartós adathordozón, haladéktalanul közli a fogyasztóval az elállás kézhezvételének visszaigazolását.

[…]”

13

Ugyanezen irányelvnek „Az elállás joghatásai” című 12. cikke így rendelkezik:

„Az elállási jog gyakorlása megszünteti a felek kötelezettségeit:

14

A 2011/83 irányelv I. melléklete, amely „Az elállási jog gyakorlására vonatkozó információkra” vonatkozik, tartalmaz egy „Elállási tájékoztató minta” című A. részt és egy „Elállásinyilatkozat‑minta” című B. részt.

15

A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) „A fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő elállási jog” című 355. §‑a az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a fogyasztót jogszabály alapján e rendelkezés szerint elállási jog illeti meg, a fogyasztót és a kereskedőt a szerződéskötési szándéknyilatkozataik a jövőre nézve nem kötik, ha a fogyasztó a megjelölt határidőn belül e szándéknyilatkozatát visszavonja. A fogyasztó elállási jogát a kereskedőhöz intézett nyilatkozat révén gyakorolhatja. E nyilatkozatnak egyértelműen tükröznie kell a fogyasztó szerződéstől történő elállásra vonatkozó döntését. Az elállást nem kell indokolni. Az elállási nyilatkozatot határidőben történő feladás esetén határidőben közöltnek kell tekinteni.”

16

A BGB „Elállási jog” című 312 g. §‑a az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Üzlethelyiségen kívül kötött és távollevők között kötött szerződések esetében a fogyasztót a [BGB] 355. §‑a szerint elállási jog illeti meg.”

17

Az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuchnek (a polgári törvénykönyv bevezető törvénye) „A pénzügyi szolgáltatási szerződések kivételével az üzlethelyiségen kívül kötött és távollevők között kötött szerződésekre vonatkozó tájékoztatási követelmények” című 246a. §‑a az (1) bekezdésében kimondja:

„[…]

Amennyiben a fogyasztót a BGB 312 g. §‑ának (1) bekezdése szerint elállási jog illeti meg, a kereskedő köteles a fogyasztót tájékoztatni

[…]”

18

2014 során a Walbusch Walter Busch különféle napilapokban és magazinokban elhelyezett, 19 x 23,7 cm formátumú, hatoldalas reklámprospektusok terjesztésére adott megbízást. E prospektus tartalmazott egy megrendelőlapot is, kitéphető postai levelezőlap formájában. Az elállási jogra való utalást az említett postai levelezőlap első és hátsó oldalán is feltüntették, és a levelezőlapon szerepelt a Walbusch Walter Busch telefonszáma, faxszáma, internetcíme és postai címe is. A megjelölt internetes oldalon, nevezetesen a www.klepper.net internetes oldalon, az „AGB” (Allgemeine Geschäftsbedingungen, magyarul: általános szerződési feltételek) menüpontban szerepelt az elállásra vonatkozó iránymutatás és az elállásinyilatkozat‑minta.

19

A Zentrale úgy vélte, hogy a szóban forgó prospektus terjesztése tisztességtelen versenymagatartást valósít meg, amiatt, hogy nem tartalmazza megfelelő formában a fogyasztó elállási jogára vonatkozó információkat, mivel azokat nem mellékelték e prospektushoz.

20

A Zentrale így a Landgericht Wuppertalhoz (wuppertali regionális bíróság, Németország) fordult, kereseti kérelmében az említett prospektus terjesztése abbahagyásának, valamint az általa viselt perköltségek megtérítésének elrendelése iránt.

21

E kérelemnek a Landgericht Wuppertal (wuppertali regionális bíróság) helyt adott, de az e bíróság által hozott határozatot az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) részben megváltoztatta.

22

A Walbusch Walter Busch az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország).

23

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy bár a szóban forgó prospektus részét képező postai levelezőlap az elülső és a hátsó oldalán is utal az elállási jog meglétére, azonban nem tartalmaz semmiféle iránymutatást e jog gyakorlásának feltételeit, határidejét és módját illetően, és nem tartalmaz elállásinyilatkozat‑mintát sem.

24

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2011/83 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének értelmezésénél két eltérő megközelítés alkalmazható a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó kötelezettség terjedelmét illetően, olyan esetekben, amikor az információk közlésére csak korlátozott helyet vagy időt biztosító távközlő eszközt alkalmaznak.

25

Az első megközelítés szerint e rendelkezés akkor alkalmazandó, ha a távközlő eszköz általában véve, a jellegénél fogva, korlátozott helyet vagy időt biztosít. Ily módon tehát, a katalógusoknak és brosúráknak mindig minden iránymutatást fel kell tüntetniük az elállási jogra vonatkozóan, miközben egy napilapban megjelenő reklám vagy egy megrendelésre szolgáló, postai levelezőlap méretű röpcédula esetében az elállási jog meglétére való puszta utalás is elegendő.

26

A második megközelítés szerint a döntő szempontot a kereskedőnek a távközlő eszköz konkrét kialakítását – különösen a dizájnt, az oldalelrendezést, a grafikai megjelenítést vagy a reklámhordozó méretét – illetően hozott döntései képezik. A 2011/83 irányelv 8. cikke (4) bekezdésében szereplő kivétel akkor alkalmazható, ha az elállási jogra és az elállás módozataira vonatkozó kimerítő jellegű információk megjelenítése a reklámhordozó jelentős részét – például a felületének több mint 10%‑át – elfoglalná.

27

Egyébként a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 2011/83 irányelv említett rendelkezésének értelmezésénél figyelembe kell venni a vállalkozásnak a Charta 16. cikkében elismert szabadságát. Közelebbről, amint az a Bíróság 2015. december 17‑iNeptune Distribution ítéletéből (C‑157/14, EU:C:2015:823, 67. pont) kiderül, e szabadság magában foglalja a reklámozás szabadságát, és az e célból használt eszközöket illetően a szakembergárda megválasztását nem lehet aránytalan módon korlátozni a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében.

28

Egyfelől az azzal kapcsolatos kötelezettség, hogy a reklámokban az elállási jogot illetően minden információt szerepeltetni kell, negatív kihatással járhat egyes reklámüzenet‑formák hasznosságát illetően a szakemberek számára, hiszen ezen információk elnyomhatják az említett üzenetek tartalmát. Másfelől, ilyen esetben a fogyasztót olyan sok információ éri, hogy nem fogja tudni azokat kellőképpen tudatosítani.

29

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy milyen szempontok szerint kell értékelni azt, hogy valamely szerződést olyan távközlő eszköz útján kötöttek‑e meg, amely az információk megjelenítésére csak korlátozott helyet vagy időt biztosít a 2011/83 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében véve, illetve, hogy adott esetben mire terjed ki az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdése a) pontjában említett elállási jogra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség.

31

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/83 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztót a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve annak megfelelő ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt a fogyasztónak az e szerződésre vagy az ezen ajánlatra vonatkozó információkról. Közelebbről, ha a fogyasztónak elállási joga van, ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontja megköveteli a kereskedőtől, hogy a fogyasztó tudomására hozza e jog gyakorlásának feltételeit, határidejét és módját, az említett irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és ellássa őt az ugyanezen irányelv I. mellékletének B. részében szereplő elállásinyilatkozat‑mintával.

32

A 2011/83 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy annak a fogyasztónak, aki élni szeretne elállási jogával, erről tájékoztatnia kell a kereskedőt az ezen irányelv I. mellékletének B. részében található elállásinyilatkozat‑minta felhasználásával vagy a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntésének bármilyen más, egyértelmű nyilatkozatba való foglalásával. Ezenfelül, az említett irányelv 11. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kereskedő az említett 11. cikk (1) bekezdésében említett lehetőségeken kívül biztosíthatja a fogyasztó számára az ugyanezen irányelv I. mellékletének B. részében foglalt elállásinyilatkozat‑minta vagy bármely más, egyértelmű nyilatkozat elektronikus úton történő kitöltését és benyújtását a kereskedő honlapján.

33

Amennyiben a szerződést olyan távközlő eszköz alkalmazásával kötik meg, amelynek esetében az információk közlésére korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre, a 2011/83 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése csupán arra kötelezi a kereskedőt, hogy az ilyen szerződés megkötése előtt az alkalmazott eszköz útján közölje a fogyasztóval az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésében említett, szerződéskötést megelőző információkat, amelyek között szerepel az elállási jogra vonatkozó információ is, amint azt az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontja említi. Ilyen esetben a szerződéskötést megelőző információkat a távközlő eszköznek megfelelő formában, egyértelműen és érthetően kell a fogyasztóval közölni.

34

E tekintetben, amint az a 2011/83 irányelv 1. cikkéből kiderül, figyelemmel ezen irányelv (4), (5) és (7) preambulumbekezdéseire, az említett irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének elérése, a kereskedőkkel kötött ügyleteik során tájékoztatásuk és biztonságuk garantálása révén. Ezenfelül, a fogyasztóvédelmet az Európai Unió politikáiban az EUMSZ 169. cikk, valamint a Charta 38. cikke is célként rögzíti (lásd ebben az értelemben: 2017. március 2‑iZentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am Main ítélet, C‑568/15, EU:C:2017:154, 28. pont).

35

A 2011/83 irányelv célja, hogy a fogyasztókat fokozott védelemben részesítse, bizonyos jogokat biztosítva számukra, különösen a távollevők között szerződések esetén. Az uniós jogalkotó célja annak elkerülése, hogy a távközlő eszközök használata a fogyasztók számára nyújtott információk csökkenéséhez vezessen (lásd analógia útján: 2012. július 5‑iContent Services ítélet, C‑49/11, EU:C:2012:419, 36. pont).

36

Márpedig, a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit illetően nyújtott tájékoztatás a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír (2018. szeptember 13‑iWind Tre et Vodafone Italia ítélet, C‑54/17 és C‑55/17, EU:C:2018:710, 46. pont). Ugyanis ez utóbbi ezen információk alapján dönti el, hogy szerződéses kapcsolatba kíván‑e a lépni valamely kereskedővel.

37

A 2011/83 irányelv (36) preambulumbekezdése kimondja, hogy a távollevők között kötött szerződések esetén a tájékoztatási követelményeket módosítani kell bizonyos eszközök technikai korlátainak, mint például egyes, a mobiltelefon‑képernyőkön megjeleníthető karakterek számára vonatkozó korlátozásoknak vagy a televíziós hirdetések időkorlátjának figyelembevétele céljából. Ilyen esetekben a kereskedőnek eleget kell tennie a minimális tájékoztatás követelményeinek, és a fogyasztót más információs forráshoz kell irányítania, például díjmentesen hívható telefonszám vagy közvetlenül és könnyen hozzáférhető, a kereskedő előírt információkat tartalmazó honlapjához vezető internetes hivatkozás biztosításával.

38

Tehát olyan esetben, amikor a szerződés fogyasztóval történő megkötése érdekében a kereskedő valamilyen távközlő eszközt vesz igénybe, elképzelhető, hogy e közlési forma keretében nem tudja a fogyasztó számára a 2011/83 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett összes információt megadni. Ez az eset áll fenn olyankor, amikor a kereskedő által választott eszköz csak korlátozott helyet vagy időt biztosít az információk közlésére, és e korlátok vagy az adott eszközhöz kapcsolódó jellegzetességekből, vagy az üzleti kommunikációnak a kereskedő által – gazdasági szempontok miatt – választott e formájából eredő időbeli vagy térbeli korlátaiból adódnak.

39

Annak értékelésénél, valamely konkrét esetben, hogy a kommunikációs eszköz a 2011/83 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében véve az információk közlésére csak korlátozott helyet vagy időt biztosít‑e, figyelembe kell venni a kereskedő üzleti kommunikációs technikájának valamennyi jellemzőjét. E tekintetben meg kell győződni arról, hogy figyelembe véve a közléshez szükséges teret és időt, valamint az e közlés címzettjének minősülő átlagos fogyasztó számára megfelelő betűtípus minimális méretét, az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett összes információ objektíve megjeleníthető‑e az említett kommunikáció keretében. Az érintett kereskedőnek az általa alkalmazott kommunikációs technikától függően rendelkezésére álló tér és idő felhasználásával kapcsolatos választásai azonban nem relevánsak ezen értékelésnél.

40

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a távközlő eszköz az információk közlésére csak korlátozott teret vagy időt biztosít, meg kell vizsgálni, hogy a kereskedő, a 2011/83 irányelv 8. cikke (1) és (4) bekezdésének megfelelően, valamely más forrás segítségével, egyértelműen és érthetően tájékoztatta‑e a fogyasztót az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt többi információról.

41

E tekintetben megjegyzendő, hogy a 2011/83 irányelv 8. cikkének (1) és (4) bekezdésében alkalmazott megoldás, miként az a jelen ítélet 37–40. pontjában kifejtésre került, a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége közötti megfelelő egyensúlyt szeretné biztosítani, amint azt ezen irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja.

42

Ugyanis a 2011/83 irányelv 8. cikkének (1) és (4) bekezdésében említett tájékoztatási kötelezettség teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy megfelelő formában – még a szerződéskötést megelőzően – megkapja az ahhoz szükséges információkat, hogy el tudja dönteni, megköti‑e a szerződést, vagy sem, megfelelve ezáltal a fogyasztóvédelem általános érdekű, jogszerű céljának, az ezen irányelv (3) preambulumbekezdésében említett EUMSZ 169. cikknek megfelelően, anélkül, hogy ez kihatna a Charta 11. és 16. cikkében említett véleménynyilvánítási szabadság és tájékozódás szabadsága, valamint a vállalkozás szabadságának alapvető tartalmára.

43

E tekintetben egyrészt, a 2011/83 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése, anélkül, hogy tiltani akarná egyes kommunikációs technikák alkalmazását, mindössze arra szorítkozik, hogy egy jól körülhatárolható területen meghatározza a fogyasztó távollétében kötött szerződések megkötésére irányuló üzleti kommunikáció tartalmát. Másrészt, az ezen irányelv 8. cikke (4) bekezdése első mondatában említett információk minden körülmények közötti közlésére vonatkozó kötelezettség csak egyes olyan információkra vonatkozik, amelyeknek a fogyasztóval való közlése, az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően, még a távollevők között kötött szerződés megkötése előtt kötelező. Ugyanis, amint arra a jelen ítélet 40. pontjában emlékeztettünk, az említett irányelv 8. cikke (4) bekezdésében foglalt esetben a többi információ, egyértelmű és érthető megfogalmazással, más források segítségével is megadható.

44

Azok között az említett információk között, amelyeket a fogyasztóval minden körülmények között közölni kell, szerepel az elállási jogra vonatkozó információ is, amint azt a 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontja is kimondja.

45

Az elállási jog célja ugyanis a fogyasztó védelme a távollevők között végbemenő adásvétel sajátos esetében, amikor a szerződés megkötése előtt a fogyasztónak nincs lehetősége arra, hogy ténylegesen megtekintse az árut vagy megismerje a szolgáltatás jellemzőit. Az elállási jog tehát a távollevők között kötött szerződésből eredő, a fogyasztóra nézve hátrányos helyzetet egyenlíti ki, megfelelő gondolkodási időt biztosítva számára, mialatt lehetősége van a megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálására és kipróbálására (lásd analógia útján: 2009. szeptember 3‑iMessner ítélet, C‑489/07, EU:C:2009:502, 20. pont).

46

Az elállási jognak a fogyasztóvédelem szempontjából vett jelentőségére figyelemmel, a szerződéskötést megelőző e joggal kapcsolatos tájékoztatásnak alapvető jelentősége van e fogyasztó számára, és lehetővé teszi számára, hogy tudatosan hozza meg azt a döntést, hogy megköti‑e a kereskedővel a szerződést, vagy sem. Ahhoz, hogy e tájékoztatás a számára teljes mértékben hasznos legyen, a fogyasztónak még a szerződés megkötése előtt ismernie kell az elállási jog gyakorlásának feltételeit, határidejét és módját. Amennyiben a szerződést olyan távközlő eszköz útján kötik meg, amely csak korlátozott teret és időt biztosít az információk közlésére, a kereskedő nem köteles ugyanezen távközlési eszköz alkalmazásával egyidejűleg rendelkezésre bocsátani a fogyasztónak az ezen irányelv I. melléklete B. részében szereplő elállásinyilatkozat‑mintát. Ugyanis, egyrészt az a körülmény, hogy ezen eszköz révén a fogyasztó még a szerződés megkötése előtt megkapja e mintát, úgysem hat ki azon döntésére, hogy megköti‑e a szerződést, másrészt, az a kötelezettség, hogy e mintát minden körülmények között át kell adni a fogyasztónak, aránytalan, sőt bizonyos esetekben, mint például a telefonon kötött szerződések esetében, teljesíthetetlen terhet róna a kereskedőkre. E tekintetben az is elegendő, ha az említett mintát, egyértelműen és érthetően fogalmazva, valamely más forrás segítségével bocsátják rendelkezésre.

47

A fenti megfontolások összességét figyelembe véve az előterjesztett kérdésekre a következő választ kell adni:

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Annak értékelésénél, hogy valamely konkrét esetben a kommunikációs eszköz a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében véve az információk közlésére csak korlátozott helyet vagy időt biztosít‑e, figyelembe kell venni a kereskedő üzleti kommunikációs technikájának valamennyi jellemzőjét. E tekintetben a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy figyelembe véve a közléshez szükséges teret és időt, valamint az e közlés címzettjének minősülő átlagos fogyasztó számára megfelelő betűtípus minimális méretét, az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett összes információ objektíve megjeleníthető‑e az említett kommunikáció keretében.

A 2011/83 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének h) pontját és 8. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a szerződést olyan távközlő eszköz útján kötik meg, amely az információk közlésére csak korlátozott helyet vagy időt biztosít, és a fogyasztónak elállási joga van, a kereskedő köteles még a szerződés megkötése előtt a szóban forgó eszköz útján megadni a fogyasztó számára az e jog gyakorlásának feltételeire, határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást. Ilyen esetben a kereskedőnek egyértelműen és érthetően fogalmazva, valamely más forrás segítségével kell elérhetővé tennie a fogyasztó számára az ezen irányelv I. mellékletének B. részében szereplő elállásinyilatkozat‑mintát.