–

a Comune di Castelbellino képviseletében A. Lucchetti avvocato,

–

a Regione Marche képviseletében P. De Bellis avvocato,

–

a Societa Agricola 4 C S. S. képviseletében M. Misiti avvocato,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Comune di Castelbellino (Castelbellino település önkormányzata, Olaszország) és a Regione Marche (Marche tartomány, Olaszország), a Ministero per i beni e le attività culturali (kulturális javak és tevékenységek minisztériuma, Olaszország), a Ministero dell’Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare (környezet‑, terület‑ és tengervédelmi minisztérium, Olaszország), a Regione Marche Servizio Infrastrutture Trasporti Energia – P. F. Rete Elettrica Regionale és a Provincia di Ancona (Ancona megye, Olaszország) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az a határozat, amellyel Marche tartomány úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy alá kell‑e vetni környezeti hatásvizsgálatnak (a továbbiakban: KHV) a Societa Agricola 4 C S. S. (a továbbiakban 4 C) projektjét, amely egy biogázból villamos energiát előállító létesítmény teljesítményének növelését célozza.

3

A 2011/92 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

4

Ezen irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdése pontosítja:

„(2)   A 2. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel a II. mellékletben felsorolt projektekre [helyesen: projektek tekintetében] a tagállamok határozzák meg, hogy a projektet alá kell‑e vetni az 5–10. cikknek megfelelő vizsgálatnak. A tagállamok ezt meghatározzák:

A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az a) vagy a b) pontnak megfelelő mindkét eljárást alkalmazzák.

(3)   Amikor a (2) bekezdés alkalmazásában esetenkénti vizsgálatot végeznek vagy küszöbértékeket, illetve szempontrendszert állapítanak meg, figyelembe veszik a III. mellékletben előírt lényeges kiválasztási szempontokat.”

5

Ezen irányelv „A 4. cikk (1) bekezdésében említett projektek” címet viselő I. melléklete 2. pontjának a) alpontjában előírja, hogy e projektek sorába tartoznak „a 300 megawattos vagy magasabb hőteljesítményű hőerőművek és egyéb égetőművek”.

6

Ugyanezen irányelvnek „A 4. cikk (2) bekezdésében említett projektek” című II. melléklete 3. pontjában akként rendelkezik, hogy e projektek sorában szerepelnek az „[i]pari létesítmények villamos energia, gőz és meleg víz előállítására (az I. mellékletben nem szereplő projektek)”.

7

A 2011/92 irányelvnek „A 4. cikk (3) bekezdése szerinti kiválasztási kritériumok” címet viselő III. melléklete a következőképpen fogalmaz:

„(1)   A projektek jellemzői:

A projektek jellemzőit különösen a következő szempontokra figyelemmel kell megvizsgálni:

2.   A projektek helye

A földrajzi területek környezeti érzékenységét, amelyekre a projektek valószínűleg hatással lesznek, különösen a következő pontok figyelembevételével kell értékelni:

3.   A lehetséges hatás jellemzői

A projektek lehetséges jelentős hatásait a fenti 1. és 2. pont szempontjai alapján kell megítélni, különös figyelemmel:

8

A 4 C Castelbellinóban, Marche tartományban egy biogázból villamos energiát előállító létesítményt (a továbbiakban: a szóban forgó létesítmény) üzemeltet, amelynek üzembe helyezését ezen önkormányzat a tájvédelmi rendelet alapján engedélyezte.

9

2012. június 20‑i határozatával Marche tartomány engedélyezte a 4 C számára a szóban forgó létesítmény teljesítményének 249 kilowattról (kW) 999 kW‑ra történő növeléséhez szükséges munkálatok elvégzését.

10

A 2012. március 26‑i legge Regione Marche n. 3 (Marche tartomány 3. sz. tartományi törvénye; a továbbiakban: 3/2012. sz. törvény) alapján ezt az engedélyt anélkül adták meg, hogy a projektet KHV‑nek vetették volna alá, vagy hogy akár előzetesen értékelték volna e vizsgálat szükségességét, mivel a szóban forgó létesítmény teljesítményének névleges értéke alacsonyabb volt az e törvény által előírt 1 MW‑os küszöbértéknél.

11

Castelbellino önkormányzata a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunale amministrativo regionale per le Marche (Marche tartományi közigazgatási bíróság, Olaszország) előtt a 2011/92 irányelv megsértésére hivatkozva kérelmet nyújtott be ezen engedély megsemmisítése iránt.

12

2013. február 22‑én e bíróság elutasította Castelbellino önkormányzata ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amellyel az a megtámadott engedély felfüggesztését kérte.

13

2013. május 22‑i 93/2013. sz. ítéletével a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) a 3/2012. sz. törvényt részben alkotmányellenesnek nyilvánította az uniós joggal való, abból eredő összeegyeztethetetlensége folytán, hogy e törvény nem írta elő a 2011/92 irányelv III. mellékletében előírt valamennyi szempont figyelembevételét a KHV‑nak alávetett projekteknek az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő meghatározásához.

14

A 4 C 2015. április 16‑án kérelemmel fordult Marche tartományhoz az iránt, hogy biztosítsák létesítményének a 2011/92 irányelv által előírt követelményeknek való megfelelését.

15

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 3/2012. sz. törvény rendelkezéseit, amelyek a korábbiakban lehetővé tették a tartományoknak a KHV alóli mentesség differenciált küszöbértékeinek meghatározását, és amelyek alapján a tartományi hatóságok elfogadták a 2012. június 20‑i határozatot, a Corte costituzionale (alkotmánybíróság) 2013. május 22‑i 93/2013. sz. ítéletét követően hatályon kívül helyezték. Olyan új rendelkezéseket fogadtak el, amelyek kizárólag nemzeti szinten határozták meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a tartományi érdekeltségű projektek mentesülnek a KHV alól. Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló létesítmények KHV‑nek való alávetettségére vonatkozó küszöbértéket immár 1 MW‑ról 50 MW‑ra emelték, amely küszöbérték bizonyos feltételek mellett 50%‑kal csökkenthető.

16

E körülmények között, ezen új jogi szabályozás alkalmazásában Marche tartomány 2015. június 3‑i határozatával egyrészt megállapította, hogy a szóban forgó létesítmény mentesül a KHV szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálat alól, másrészt „érvényesítette” a korábban megadott, 2012. június 20‑i engedélyt.

17

Ugyanakkor a Tribunale amministrativo regionale per le Marche (Marche tartományi közigazgatási bíróság) 2015. június 19‑i ítéletével megsemmisítette a Marche tartomány által 2012. június 20‑án megadott engedélyt azzal az indokkal, hogy ezt az engedélyt később alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályi rendelkezések alapján állították ki.

18

A 4 C keresetet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) előtt.

19

Castelbellino önkormányzata a maga részéről a kérdést előterjesztő bíróság előtt kérte Marche tartomány 2015. június 3‑i határozatának megsemmisítését.

20

E megfontolásokra tekintettel a Tribunale amministrativo regionale per le Marche (Marche tartományi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgya egy biogázzal táplált, villamos energiát előállító létesítmény teljesítményének növelését célzó projekt, amely tekintetében a tartományi hatóságok akként határoztak, hogy azt nem kell a KHV szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálatnak alávetni egy olyan, tartományi szabályozásnak megfelelően, amelyet később alkotmányellenesnek nyilvánítottak, mivel nem írta elő a 2011/92 irányelv III. mellékletében foglalt valamennyi szempont figyelembevételét a KHV‑nak alávetett projekteknek az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő meghatározásához.

22

Ugyancsak kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy a 4 C 2015. április 16‑i, a jelen ítélet 14. pontjában említett, arra irányuló kérelmét követően, hogy vizsgálják felül a KHV szükségességét, mivel a szóban forgó munkálatok már befejeződtek, az illetékes tartományi hatóságok úgy ítélték meg az új jogszabályi rendelkezések alapján, hogy ilyen értékelésre nincs szükség.

23

Két kérdésével, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében tehát arra keres választ, hogy amennyiben egy olyan, villamos energiát előállító létesítmény teljesítményének növelését célzó projektet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem vetettek alá a KHV szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálatnak olyan nemzeti rendelkezések alkalmazásában, amelyeket később e tekintetben a 2011/92 irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánítottak, az uniós joggal ellentétes‑e, hogy e létesítményt e projekt befejezését követően az illetékes hatóságok új vizsgálati eljárásnak vessék alá annak megállapítása céljából, hogy az megfelel‑e ezen irányelv és esetlegesen egy KHV követelményeinek. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá választ keres arra, hogy e hatóságok megállapíthatnák‑e a határozathozatal időpontjában hatályos nemzeti jogi rendelkezések alapján, hogy nincs szükség KHV‑ra.

24

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/92 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteket ezen irányelv I. és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 4. cikkének értelmében az engedély megadása előtt ilyen vizsgálatnak kell alávetni (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑iWells ítélet, C‑201/02, EU:C:2004:12, 42. pont; 2017. július 26‑iComune di Corridonia és társai ítélet, C‑196/16, EU:C:2017:589, 32. pont).

25

Amint azt a Bíróság már kimondta, egy ilyen vizsgálat előzetes jellegét annak szükségessége igazolja, hogy a környezeti hatásokat az illetékes hatóság minden technikai tervezési és döntéshozatali folyamat lehető legkorábbi fázisában figyelembe vegye, mivel a cél sokkal inkább a környezetszennyezés és károsítás eredendő elkerülése, mint a hatásaikkal szembeni utólagos küzdelem (lásd ebben az értelemben: 2008. július 3‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑215/06, EU:C:2008:380, 58. pont; 2017. július 26‑iComune di Corridonia és társai ítélet, C‑196/16, EU:C:2017:589, 33. pont).

26

A 2011/92 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése pontosan meghatározza, hogy ezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdésére is figyelemmel az I. mellékletben felsorolt projekteket, az 5–10. cikkel összhangban, vizsgálatnak vetik alá.

27

A 2011/92 irányelv II. mellékletében felsorolt projektekkel kapcsolatban az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok határozzák meg, esetenkénti vizsgálattal vagy a tagállamok által megállapított küszöbértékek vagy szempontrendszer alapján, hogy a projektet alá kell‑e vetni KHV‑nak.

28

A 2011/92 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése ezt kiegészíti azzal, hogy abban az esetben, ha ugyanezen cikk (2) bekezdésének alkalmazásában esetenkénti vizsgálat elvégzésére, illetve küszöbértékek vagy szempontrendszer megállapítására kerül sor, figyelembe kell venni az ezen irányelv III. mellékletben előírt releváns kiválasztási kritériumokat.

29

Ugyanakkor a 2011/92 irányelv nem határozza meg pontosan az e rendelkezések megsértéséből levonandó jogkövetkezményeket.

30

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta a 2017. július 26‑iComune di Corridonia és társai ügyben hozott ítélet (C‑196/16, EU:C:2017:589) 43. pontjában, hogy az uniós jog által előírt KHV elmulasztása esetén a tagállamoknak meg kell szüntetniük az e mulasztásból eredő jogellenes következményeket, és az uniós joggal nem ellentétes az, hogy ilyen vizsgálatot végezzenek szabályossá tétel címén, az érintett létesítmény felépítését és üzembe helyezését követően, azzal a kettős feltétellel, hogy egyfelől a szabályossá tételt megengedő nemzeti jogszabályok nem biztosítanak alkalmat az érdekeltek számára arra, hogy megkerüljék az uniós jog szabályait, vagy kivonják magukat az alkalmazásuk alól, másfelől, hogy a szabályossá tétel címén elvégzett hatásvizsgálat nemcsak a létesítmény környezetre gyakorolt jövőbeli hatásaira terjed ki, hanem a kialakítása óta jelentkezett környezeti hatásokat is figyelembe veszi.

31

A 2017. július 26‑iComune di Corridonia és társai ügyben hozott ítélet (C‑196/16, EU:C:2017:589) 42. pontjában a Bíróság ugyancsak rámutatott arra, hogy az a körülmény először is, hogy az érintett társaságok megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy adott esetben lefolytassák a projektjeik KHV‑ját, másodszor, hogy az e kérelmek hatáskörrel rendelkező hatóságok általi elutasítása olyan nemzeti rendelkezéseken alapult, amelyeknek az uniós joggal való ütközését csak utólag állapították meg, harmadszor, hogy az érintett létesítmények tevékenységét felfüggesztették, inkább arra utal, hogy az ebben az ügyben történt szabályossá tételt a nemzeti jog nem a 2008. július 3‑iBizottság kontra Írország ítélet (C‑215/06, EU:C:2008:380, 61. pont) alapjául szolgáló ügyben foglaltakhoz hasonló körülmények között engedte meg, és az nem az uniós jog megkerülésére irányult.

32

Következésképpen ilyen körülmények között az uniós joggal nem ellentétes, hogy amennyiben egy projektet nem vetettek alá a KHV szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálatnak a 2011/92 irányelvvel összeegyeztethetetlen nemzeti rendelkezések alkalmazásában, e projektet, akár befejezését követően, az illetékes hatóságok újból megvizsgálják annak meghatározása céljából, hogy alá kell‑e vetni KHV‑nek, vagy sem, adott esetben az új nemzeti jogszabályok alapján, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők ezen irányelvvel.

33

Az ennek tárgyában határozatot hozó nemzeti hatóságoknak ugyancsak figyelembe kell venniük a létesítmény által a munkálatok befejezése óta a környezetre gyakorolt hatásokat, és semmi akadálya annak, hogy e vizsgálatot követően újból arra a következtetésre jussanak, hogy nincs szükség KHV‑ra.

34

Noha a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak mérlegelése, hogy e feltételek teljesülnek‑e az alapügyben a nemzeti rendelkezések tartalmára és a rendelkezésére álló információkra tekintettel, a Bíróság mindazonáltal hasznosnak véli, hogy az alábbi útmutatásokat nyújtsa a számára.

35

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy egy, biogázból villamos energiát előállító, 1 MW névértéknél alacsonyabb teljesítményű létesítményre vonatkozó projekt nem a 2011/92 irányelv I. melléklete 2. pontjának a) pontja alá tartozik, amely a hőerőművekre és más, 300 MW‑nál alacsonyabb hőteljesítményű égetőművekre vonatkozik, hanem ezen irányelv II. melléklete 3. pontjának a) alpontja alá, amely azon olyan villamos energia, gőz és meleg víz előállítására szolgáló ipari létesítményeket említi, amelyek az I. mellékletben nem szerepelnek.

36

Tehát az olyan munkálatok, amelyek egy, az alapügy tárgyát képező létesítményhez hasonló létesítmény teljesítményének növelésére irányulnak, olyan projektnek minősülnek, amelyek tekintetében a tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy azokat alá kell‑e vetni KHV‑nak a 2011/92 irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban.

37

Továbbá a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy amennyiben a tagállamok úgy döntöttek, hogy küszöbértékeket vagy szempontrendszert alkalmaznak a 2011/92 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a számukra ekként biztosított mérlegelési mozgástér korlátait az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében kimondott, arra vonatkozó kötelezettség képezi, hogy az engedély megadása előtt hatásvizsgálatnak vessék alá azokat a projekteket, amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, különösen jellegük, méretük vagy elhelyezkedésük folytán (lásd ebben az értelemben: 2008. november 20‑iBíróság kontra Írország ítélet, C‑66/06, nem tették közzé, EU:C:2008:637, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A 2011/92 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok a küszöbértékek vagy szempontrendszer meghatározásához kötelesek figyelembe venni a III. mellékletben előírt lényeges kiválasztási szempontokat (lásd ebben az értelemben: 2008. november 20‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑66/06, nem tették közzé, EU:C:2008:637, 62. pont).

39

Továbbá az a tagállam, amely olyan szintben határozná meg a küszöbértékeket vagy szempontrendszert, hogy a gyakorlatban egy bizonyos típusú projektek mindegyikét alá kellene vetni a vizsgálatnak, túllépné mérlegelési mozgásterét, kivéve, ha a kizárt projektek mindegyikét úgy lehetne tekinteni átfogó értékelés alapján, hogy várhatóan nem gyakorol jelentős hatást a környezetre (2008. november 20‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑66/06, nem tették közzé, EU:C:2008:637, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Következésképpen az, hogy a nemzeti rendelkezések, mint amelyek alapján Marche tartomány elfogadta 2015. június 3‑i határozatát, megemelték azt a küszöbértéket, amely felett a KHV kötelező, önmagában nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a rendelkezések nem tartják tiszteletben a 2011/92 irányelvet.

41

Az uniós joggal való összeegyeztethetetlenség ilyen megállapítása nem következhet abból, a kérdést előterjesztő bíróság által említett körülményből sem, miszerint az alapügy tárgyát képező projektet a Corte costituzionale (alkotmánybíróság) 2013. május 22‑i 93/2013. sz. ítéletét követően még akkor is alá kellett volna vetni a KHV szükségességére vonatkozó vizsgálatnak, ha e rendelkezéseket nem fogadták volna el.

42

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy amennyiben egy olyan, villamos energiát előállító létesítmény teljesítményének növelését célzó projektet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem vetettek alá a KHV szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálatnak olyan nemzeti rendelkezések alkalmazásában, amelyeket később e tekintetben a 2011/92 irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánítottak, az uniós jog megköveteli, hogy a tagállamok szüntessék meg az e mulasztásból eredő jogellenes következményeket, és az uniós joggal nem ellentétes az, hogy e létesítmény tekintetében e projekt befejezését követően az illetékes hatóságok új vizsgálatot végezzenek annak megállapítása céljából, hogy az megfelel‑e ezen irányelv követelményeinek, és azt esetlegesen KHV‑nak vessék alá, feltéve, hogy az e szabályossá tételt megengedő nemzeti szabályok nem biztosítanak alkalmat az érdekeltek számára arra, hogy megkerüljék az uniós jog szabályait, vagy kivonják magukat az alkalmazásuk alól. Az is szükséges továbbá, hogy a projekt befejezése óta jelentkezett környezeti hatásokat figyelembe vegyék. E hatóságok megállapíthatják a határozathozatal időpontjában hatályos nemzeti jogi rendelkezések alapján, hogy nincs szükség KHV‑ra, feltéve hogy e rendelkezések összeegyeztethetők ezen irányelvvel.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

Amennyiben egy olyan, villamos energiát előállító létesítmény teljesítményének növelését célzó projektet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, nem vetettek alá a környezeti hatásvizsgálat szükségességére vonatkozó előzetes vizsgálatnak olyan nemzeti rendelkezések alkalmazásában, amelyeket később e tekintetben az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánítottak, az uniós jog megköveteli, hogy a tagállamok szüntessék meg az e mulasztásból eredő jogellenes következményeket, és az uniós joggal nem ellentétes az, hogy e létesítmény tekintetében e projekt befejezését követően az illetékes hatóságok új vizsgálatot végezzenek annak megállapítása céljából, hogy az megfelel‑e ezen irányelv követelményeinek, és azt esetlegesen környezeti hatásvizsgálatnak vessék alá, feltéve, hogy az e szabályossá tételt megengedő nemzeti szabályok nem biztosítanak alkalmat az érdekeltek számára arra, hogy megkerüljék az uniós jog szabályait, vagy kivonják magukat az alkalmazásuk alól. Az is szükséges továbbá, hogy a projekt befejezése óta jelentkezett környezeti hatásokat figyelembe vegyék. E hatóságok megállapíthatják a határozathozatal időpontjában hatályos nemzeti jogi rendelkezések alapján, hogy nincs szükség környezeti hatásvizsgálatra, feltéve hogy e rendelkezések összeegyeztethetők ezen irányelvvel.