EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62016CJ0370
Judgment of the Court (Third Chamber) of 30 May 2018.#Bruno Dell'Acqua v Eurocom Srl and Regione Lombardia.#Request for a preliminary ruling from the Tribunale di Novara.#Reference for a preliminary ruling — Privileges and immunities of the European Union — Protocol No 7 — Article 1 — Whether or not prior authorisation from the Court is necessary — Structural Funds — EU financial assistance — Attachment proceedings against a national authority to attach sums deriving from that assistance.#Case C-370/16.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. május 30.
Bruno Dell'Acqua kontra Eurocom Srl és Regione Lombardia.
A Tribunale di Novara (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió kiváltságai és mentességei – (7.) jegyzőkönyv – 1. cikk – A Bíróság előzetes engedélyének szükségessége vagy szükségtelensége – Strukturális alapok – Az Európai Unió pénzügyi támogatása – Nemzeti hatósággal szembeni, az e támogatásból származó összegekre vonatkozó végrehajtási eljárás.
C-370/16. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. május 30.
Bruno Dell'Acqua kontra Eurocom Srl és Regione Lombardia.
A Tribunale di Novara (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió kiváltságai és mentességei – (7.) jegyzőkönyv – 1. cikk – A Bíróság előzetes engedélyének szükségessége vagy szükségtelensége – Strukturális alapok – Az Európai Unió pénzügyi támogatása – Nemzeti hatósággal szembeni, az e támogatásból származó összegekre vonatkozó végrehajtási eljárás.
C-370/16. sz. ügy.
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2018:344
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2018. május 30. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió kiváltságai és mentességei –(7.) jegyzőkönyv – 1. cikk – A Bíróság előzetes engedélyének szükségessége vagy szükségtelensége – Strukturális alapok – Az Európai Unió pénzügyi támogatása – Nemzeti hatósággal szembeni, az e támogatásból származó összegekre vonatkozó végrehajtási eljárás”
A C‑370/16. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale di Novara (novarai bíróság, Olaszország) a Bírósághoz 2016. július 4‑én érkezett, 2016. január 21‑i határozatával terjesztett elő a
Bruno Dell’Acqua
és
az Eurocom Srl,
a Regione Lombardia
között,
Renato Quattrocchi,
Antonella Pozzoli,
Loris Lucini,
Diego Chierici,
Nicoletta Malaraggia,
Elio Zonca,
Sonia Fusi,
Danilo Cattaneo,
Alberto Terraneo,
Luigi Luzzi részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J. Malenovský, M. Safjan, D. Šváby és M. Vilaras bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– |
az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Di Matteo avvocato dello Stato, |
– |
az Európai Bizottság képviseletében P. Arenas és D. Nardi, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2017. július 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EU‑, az EUM‑ és az ESZAK‑Szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv (HL 2010. C 83., 266. o., a továbbiakban: jegyzőkönyv) 1. cikke utolsó mondatának értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a Bruno Dell’Acqua által az Eurocom Srl ellen harmadik személynél, nevezetesen a Regione Lombardiánál (Lombardia tartomány, Olaszország) történő foglalással járó végrehajtás formájában indított végrehajtási eljárás keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
A jegyzőkönyv
3 |
A jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondata értelmében „[a]z Unió vagyona és követelései a Bíróság engedélye nélkül nem képezhetik kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés tárgyát.” |
Az 1083/2006/EK rendelet
4 |
Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 25. o.) 1. cikke előírja, hogy ez a rendelet a többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) és az Európai Szociális Alapra (ESZA), más néven a strukturális alapokra vonatkozó általános szabályokat állapítja meg. |
5 |
E rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a „konvergencia‑célkitűzés”, amely arra irányul, hogy felgyorsítsa a konvergencia folyamatát a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban, a strukturális alapok és a Kohéziós Alap (a továbbiakban: alapok) elsődleges célkitűzése. |
6 |
Az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az alapok által biztosított támogatás kiegészíti a nemzeti intézkedéseket – beleértve a regionális és helyi szintű intézkedéseket is –, és beépíti ezekbe az intézkedésekbe a közösségi prioritásokat.” |
7 |
Az 1083/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z alapok célkitűzéseit a Bizottság és az adott tagállam közötti szoros együttműködés (a továbbiakban: a partnerség) keretében kell megvalósítani […]”. |
8 |
Az említett rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint az alapok számára biztosított európai uniós költségvetést a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében kell végrehajtani. |
9 |
Az 1083/2006 rendelet 32. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy valamennyi operatív program egy 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozik. Az egyes operatív programokat e rendelet 32. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállam állítja össze, majd azt a Bizottság az említett cikk (4) és (5) bekezdésének megfelelően fogadja el. |
10 |
Az említett rendelet 37. cikke (1) bekezdése g) pontjának iii. alpontja értelmében a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez kapcsolódó operatív programok információkat tartalmaznak a Bizottság által teljesített kifizetések fogadására illetékes szervezetre, valamint a kedvezményezettek számára történő kifizetések teljesítéséért felelős egy vagy több szervezetre vonatkozóan. |
11 |
Az 1083/2006 rendelet 61. cikkének a) pontja értelmében az operatív program igazoló hatósága felel különösen az igazolt költségnyilatkozatoknak és kifizetési kérelmeknek az elkészítéséért és azoknak a Bizottsághoz való benyújtásért. |
12 |
Az említett rendelet 70. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) A tagállamok felelősek az operatív programok irányításáért és ellenőrzéséért, különösen az alábbi intézkedések révén: […]
(2) Ha a kedvezményezett számára jogosulatlanul kifizetett összeget nem lehet visszafizettetni, a tagállam felelős az elveszett összegeknek az Európai Unió általános költségvetésébe történő visszafizetéséért, amennyiben megállapítást nyer, hogy a felmerült veszteséget a tagállam által elkövetett hiba vagy gondatlanság okozta.” |
13 |
Az 1083/2006 rendelet 76. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) Az alapokból származó hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatokkal összhangban teljesíti. Minden kifizetést az érintett alap legkorábbi, nyitott költségvetési kötelezettségvállalásainak terhére kell teljesíteni. (2) A kifizetés történhet előfinanszírozás, időközi kifizetés vagy végsőegyenleg‑kifizetés formájában. A kifizetés a tagállam által kijelölt szervezet részére történik.” |
14 |
E rendelet 80. cikke a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok meggyőződnek arról, hogy a kifizetések teljesítéséért felelős szervezetek biztosítják, hogy a kedvezményezettek a közhozzájárulás teljes összegét a lehető leghamarabb és teljes egészében megkapják. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené ezeket a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.” |
15 |
A szóban forgó rendelet 93. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőket írja elő: „(1) A Bizottság automatikusan visszavonja az operatív programra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalás bármely részét, amelyet nem használtak fel az előfinanszírozás vagy az időközi kifizetések teljesítésére, vagy amelyre – a (2) bekezdésben említettek kivételével – a programra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalást követő második év december 31‑ig nem küldtek a 86. cikknek megfelelően kifizetési kérelmet. […] (3) A kötelezettségvállalások 2015. december 31‑én még mindig nyitott része automatikusan visszavonásra kerül, ha a Bizottság 2017. március 31‑ig nem kap erre vonatkozóan elfogadható kifizetési kérelmet.” |
16 |
A 2010. június 16‑i 539/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2010. L 158., 1. o.) módosított 1083/2006 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A Bizottság automatikusan visszavonja az operatív programra vonatkozó, a második albekezdéssel összhangban kiszámított összeg bármely részét, amelyet nem használtak fel az előfinanszírozás vagy az időközi kifizetések teljesítésére, vagy amelyre – a (2) bekezdésben említettek kivételével – a programra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalást követő második év december 31‑ig nem küldtek a 86. cikknek megfelelően kifizetési kérelmet. A kötelezettségvállalás automatikus visszavonásához a Bizottság az összeget úgy számítja ki, hogy a 2007‑es pénzügyi évre szóló teljes éves hozzájárulással kapcsolatos éves költségvetési kötelezettségvállalás egyhatodát hozzáadja a 2008–2013‑as pénzügyi évekre vonatkozó egyes költségvetési kötelezettségvállalásokhoz.” |
Az 1303/2013/EU rendelet
17 |
Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.) a 26. cikkének (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: „Az [ERFA‑t, az ESZA‑t, a Kohéziós Alapot, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot és a tengerügyi és halászati ágazatot támogató alapot, melyek közös keretbe tartoznak,] programok révén kell végrehajtani, a partnerségi megállapodásnak megfelelően. Valamennyi program a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozik.” |
18 |
E rendelet 132. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A kezdeti és az éves előfinanszírozásból, illetve az időközi kifizetésekből származó finanszírozási eszközök rendelkezésre állásának függvényében az irányító hatóságok biztosítják, hogy a kedvezményezettek az elszámolható közkiadások teljes összegét teljes egészében megkapják, a kifizetési kérelem kedvezményezett általi benyújtásnak időpontját követő 90 napon belül. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.” |
19 |
Az említett rendelet 152. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő: „(1) Ez a rendelet nem érinti sem a Bizottság által az 1083/2006/EK rendelet alapján […] jóváhagyott segítségnyújtás folytatását vagy módosítását – beleértve annak teljes vagy részleges megszüntetését is. Az említett rendelet […] következésképpen 2013. december 31. után tovább alkalmazand[ó] az adott segítségnyújtásra vagy az érintett műveletekre, azok zárásáig. […]” |
20 |
Ugyanezen rendelet 153. cikke azt írja elő, hogy „a 152. cikkben megállapított rendelkezések sérelme nélkül” az 1083/2006 rendelet 2014. január 1‑jén hatályát veszti. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
21 |
B. Dell’Acqua az Eurocom társaság hitelezője. A jogainak érvényesítése céljából a Tribunale di Novara (novarai bíróság, Olaszország) előtt harmadik személynél – nevezetesen Lombardia tartománynál – történő foglalással járó végrehajtási eljárást indított, mely tartománnyal kapcsolatban azt állították, hogy az Eurocom adósa. |
22 |
Lombardia tartomány elismerte, hogy az Eurocom adósa, de azzal érvelt, hogy ez az adósság az ESZA strukturális alap tulajdonát képező, és meghatározott célkötelezettség alapján a foglalkoztatás fejlesztésével és támogatásával kapcsolatos közérdekű célok elérésére fordítandó összegekre vonatkozik, amelyek felett Lombardia tartomány kizárólag a végső kedvezményezett, nevezetesen az Eurocom javára rendelkezhet. Lombardia tartomány értelmezése szerint ezen összegek a 1083/2006 rendelet 80. cikke alapján mentesek a végrehajtás alól. |
23 |
Az érintett összegek természetét illetően az alapügy egyik fele sem vitatta a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy azok az említett strukturális alap tulajdonát képezik. A kérdést előterjesztő bíróságban ezért, megállapítva, hogy a vitatott összegek esetében „a Közösség vagyonáról vagy egyébként a Közösségre visszavezethető vagyonról” van szó, az a kérdés merült fel az 1303/2013 rendelet 132. cikkére tekintettel, amely lényegében átveszi az 1083/2006 rendelet 80. cikkét, hogy alkalmazható‑e a jelen ügy tényállására a jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondata. |
24 |
E körülmények között a Tribunale di Novara (novarai bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: „[S]zükséges‑e a jegyzőkönyv 1. cikkének [utolsó] mondata szerinti előzetes engedély, ha a harmadik személynél történő foglalással járó végrehajtási eljárásban a lefoglalt összegek már nem az Európai Unió vonatkozó szervénél találhatóak, hanem már átutalásra kerültek a nemzeti kifizető szervezetekhez?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 |
Először is meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem határozza meg azt a finanszírozási időszakot, amelyhez az Eurocomot Lombardia tartománnyal szemben megillető követelés kapcsolódik. Következésképpen a Bíróság az Olasz Köztársasághoz és a Bizottsághoz ezzel kapcsolatban kérdést intézett annak megállapítása érdekében, hogy az alapügy által érintett időszak az 1083/2006 rendelet vagy az 1303/2013 rendelet hatálya alá tartozik-e. Amint ugyanis az 1083/2006 rendelet 32. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ezen utóbbi rendelet a 2007. és 2013. közötti időszak operatív programjaira vonatkozik, míg az 1303/2013 rendelet a 26. cikkének (1) bekezdése értelmében a 2014. és 2020. közötti időszakot érinti. |
26 |
Válaszként mind az Olasz Köztársaság, mind a Bizottság azt közölte, hogy az alapügy tárgyát képező követelés a Lombardia tartományra vonatkozó, a 2007. és 2013. közötti időszakot érintő operatív programhoz kapcsolódik. |
27 |
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az említett program a 2007. november 6‑i C (2007) 5465 bizottsági határozat tárgyát képezi, melyet a Bizottság azt követően fogadott el, hogy az Olasz Köztársaság e programra vonatkozóan javaslatot tett, és e határozatnak az említett tagállam a címzettje. E határozat 1. cikke értelmében a Lombardia tartományra vonatkozó operatív program a 2007. január 1‑jétől 2013. december 31‑ig tartó programozási időszakba illeszkedik. |
28 |
Következésképpen meg kell állapítani, hogy az 1083/2006 rendelet releváns a jelen ügy tekintetében. |
29 |
Ezenfelül a Bizottság a válaszában a Lombardia tartománytól kapott információk alapján megjegyezte, hogy egyrészt az Olasz Köztársaság az Eurocom lefoglalt követeléseit érintően nem fordult az Unióhoz társfinanszírozási kérelemmel, és másrészt mivel a 2007–2013 programozási időszak vonatkozásában a végsőegyenleg‑kifizetés kérelmezésének határideje 2017. március 31. volt, és az említett követelések tekintetében nem kérelmeztek uniós társfinanszírozást, azok teljes mértékben a nemzeti alapokat terhelik. |
30 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten abból az előfeltevésből indul ki, hogy az alapeljárásban végrehajtás tárgyát képező összegek az ESZA‑tól származnak. |
31 |
Ezenfelül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a tagállami bíróságok között. Ezen eljárás keretében – amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul – az ügy tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, amelynek feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét, míg a Bíróság a nemzeti bíróság által rendelkezésre bocsátott tények alapján kizárólag az uniós jogi rendelkezés értelmezéséről és érvényességéről foglalhat állást (lásd többek között: 2017. október 25‑iPolbud – Wykonawstwo ítélet, C‑106/16, EU:C:2017:804, 27. pont). |
32 |
Következésképpen a nemzeti bíróságnak kell adott esetben vizsgálnia az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása szempontjából releváns tények valóságosságát. |
33 |
Ezen előzetes észrevételekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy szükséges a Bíróság előzetes engedélye abban az esetben, ha harmadik személy egy követelés tekintetében végrehajtási eljárást indít egy tagállam olyan releváns szervénél, amely e követelésnek megfelelő adóssággal rendelkezik a harmadik személy adósa felé, mely adós olyan összegek kedvezményezettje, amelyeket az ESZA által finanszírozott projektek végrehajtása céljából nyújtanak. |
34 |
E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak előírásával, hogy az Unió vagyona és követelései a Bíróság engedélye nélkül nem képezhetik kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés tárgyát, a jegyzőkönyv 1. cikkének a célja annak elkerülése, hogy az Unió működése és függetlensége tekintetében akadályok merüljenek fel. E cikk szövegéből az következik, hogy az immunitás jogszabályon alapszik, és a Bíróság engedélye hiányában azzal ellentétes mindenfajta kényszerintézkedésnek az Unióval szembeni végrehajtása akkor is, ha az érintett intézmény nem hivatkozott kifejezetten a jegyzőkönyv 1. cikkére (2015. szeptember 29‑iANKO kontra Bizottság végzés, C‑2/15 SA, nem tették közzé, EU:C:2015:670, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
35 |
Az Olasz Köztársaság a jelen ügyben arra hivatkozik, hogy tekintettel arra, hogy az ESZA tulajdonában álló összegeket meghatározott költségekre kell fordítani, valamint figyelembe véve az e területen az uniós jog értelmében Lombardia tartomány számára kijelölt feladatok jellegét, szükséges a Bíróság előzetes engedélye. Az Olasz Köztársaság kifejti, hogy az alapokból származó forrásoknak kötelező hozzárendeltségi viszonyban kell állniuk a pontos költségekkel, mivel e forrásokat az uniós politikák végrehajtására kell felhasználni, és nem fordíthatók ettől eltérő célokra. E kapcsolatot nem szakítaná meg az említett forrásoknak a puszta kezelő hatóságnak tekinthető nemzeti jogalanyok részére való átutalása. Az Olasz Köztársaság ugyanis úgy véli, hogy a források és a költségek közötti hozzárendeltségi viszony csupán az Unió által követett cél teljes megvalósulását követően szűnik meg, következésképpen csupán akkor, ha az összegek a kedvezményezett vagyonába kerülnek. Ezenfelül a nemzeti hatóságok az uniós szervek hatáskörébe tartozó funkció végrehajtása során a közvetett végrehajtás szervezeti modellje szerint működnek együtt. Ebből következően e tevékenység gyakorlása során a nemzeti hatóságok nem gyakorolnak saját funkciót, hanem a saját jogalkotói és közigazgatási hatásköreiknek köszönhetően európai funkciót töltenek be. |
36 |
Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni. |
37 |
E tekintetben az 1083/2006 rendelet 76. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az alapokból származó hozzájárulásnak a Bizottság általi, előfinanszírozás, időközi kifizetés vagy végsőegyenleg‑kifizetés formájában való kifizetése a tagállam által kijelölt szervezet részére történik. Amint az e rendelet 37. cikke (1) bekezdése g) pontjának iii. alpontjából következik, a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzéshez kapcsolódó operatív programok tartalmazzák a Bizottság által teljesített kifizetések fogadására illetékes szervezetre, valamint a kedvezményezettek számára történő kifizetések teljesítéséért felelős egy vagy több szervezetre vonatkozó információkat magukban foglaló végrehajtási rendelkezéseket. |
38 |
Az említett rendelet 70. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok felelősek az operatív programok irányításáért és ellenőrzéséért, különösen a szabálytalanságok megelőzése, feltárása és korrigálása, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése révén. Ha a kedvezményezett számára jogosulatlanul kifizetett összeget nem lehet visszafizettetni, e 70. cikk (2) bekezdése azt írja elő, hogy a tagállam felelős az elveszett összegeknek az Unió általános költségvetésébe történő visszafizetéséért, amennyiben megállapítást nyer, hogy a felmerült veszteséget a tagállam által elkövetett hiba vagy gondatlanság okozta. |
39 |
A Bizottságnak az alapokból a tagállamok javára végrehajtott kifizetései tehát magukban foglalják a vagyonnak az uniós költségvetésből a tagállami költségvetésbe való átutalását. |
40 |
Márpedig mivel e vagyon kikerül az uniós költségvetésből, és így azt a tagállamok rendelkezésére bocsátják, az az átutalást követően már nem tekinthető a jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondata értelmében az Unió vagyonának. Ezt az értelmezést megerősíti a bíróság ítélkezési gyakorlata, amely szerint ha a Bizottság valamely tagállamnak egy alapból pénzügyi támogatást nyújtott, ezt az államot a szóban forgó támogatás jogosultjának kell tekinteni (lásd analógia útján: 2009. szeptember 10‑iBizottság kontra Ente per le Ville Vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság ítélet, C‑445/07 P és C‑455/07 P, EU:C:2009:529, 51. pont). |
41 |
Az a körülmény, hogy e vagyont az uniós politikák végrehajtásának a céljára szánták, e tekintetben irreleváns. |
42 |
Amint ugyanis azt a Bizottság állította, a tagállamok részére való kifizetéseknek a 1083/2006 rendeletben előírt és a jelen ítélet 37. pontjában felidézett három módja szerint az uniós költségvetésből való társfinanszírozást a teljes operatív program végrehajtásához általánosságban a tagállami költségvetésbe szánják, és nem az egyes projektek kedvezményezettjeinek. Az uniós költségvetésből társfinanszírozásra kiosztott összegek a tagállam pénzeszközeinek keretébe illeszkednek, valamint hozzáadódnak azon további forrásokhoz, amelyekre a tagállamnak szüksége van a társfinanszírozás biztosításához, és amelyeket a tagállamnak a nemzeti költségvetéséből kell merítenie. Ezenfelül, amint az az 1083/2006 rendeletből, és különösen annak 93. cikkének (1) és (3) bekezdéséből levezethető, a tagállam szabadon lemondhat arról, hogy egy pénzügyi támogatás kifizetését kérelmezi, különösen az ESZA‑ból. |
43 |
Az 1083/2006 rendeletből tehát az következik, hogy az általa bevezetett pénzügyi támogatási mechanizmus nem teszi lehetővé, hogy az irányító hatóságban vagy a hitelezőiben bizonyosság alakuljon ki azt a lehetőséget illetően, hogy egy meghatározott projekt az ESZA társfinanszírozásában részesül. |
44 |
Az 1083/2006 rendelet rendelkezései a Bizottság és a tagállam viszonyát érintik, de nem hoznak létre közvetlen kapcsolatot egyrészről a tagállam számára az ESZA‑hoz hasonló alapokból nyújtott pénzösszegek, és másrészről a tagállam által a pénzügyi műveletek és a végső kedvezményezettek irányítására kijelölt hatóságok között (lásd analógia útján: 2009. szeptember 10‑iBizottság kontra Ente per le Ville Vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság ítélet, C‑445/07 P és C‑455/07 P, EU:C:2009:529, 48. pont). |
45 |
Amint azt lényegében a főtanácsnok az indítványának a 44. pontjában megállapította, az Unió által az ESZA‑ból biztosított társfinanszírozás és a projekt végrehajtása közötti kapcsolat túl közvetett ahhoz, hogy abból lehessen kiindulni, hogy az említett projekt végrehajtása céljából a tagállami hatóságok által a kedvezményezetteknek kifizetendő összegek az Unió vagyonát képezik, és így azokat a jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondata értelmében végrehajtás alóli mentességben kell részesíteni ahhoz, hogy elkerülhető legyen az Unió működésének és függetlenségének akadályozása. |
46 |
A fentiek fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy nem szükséges a Bíróság előzetes engedélye abban az esetben, ha harmadik személy egy követelés tekintetében végrehajtás iránti eljárást indít egy tagállam olyan releváns szervénél, amely e követelésnek megfelelő adóssággal rendelkezik a harmadik személy adósa felé, mely adós olyan összegek kedvezményezettje, amelyeket az ESZA által társfinanszírozott projektek végrehajtása céljából nyújtanak. |
A költségekről
47 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 1. cikkének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy nem szükséges a Bíróság előzetes engedélye abban az esetben, ha harmadik személy egy követelés tekintetében végrehajtás iránti eljárást indít egy tagállam olyan releváns szervénél, amely e követelésnek megfelelő adóssággal rendelkezik a harmadik személy adósa felé, mely adós olyan összegek kedvezményezettje, amelyeket az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott projektek végrehajtása céljából nyújtanak. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.