EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62016CA0407

C-407/16. sz. ügy: A Bíróság (hatodik tanács) 2017. október 26-i ítélete (az Augstākā tiesa [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „Aqua Pro” SIA kontra Valsts ieņēmumu dienests (Előzetes döntéshozatal — Vámunió — Közösségi Vámkódex — A 220. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja — Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése — A „behozatali vám könyvelésbe vételének” fogalma — Az illetékes vámhatóság határozata — Visszatérítés vagy elengedés iránti kérelem benyújtásának határideje — Az ügy Európai Bizottság elé utalására vonatkozó kötelezettség — A behozatal szerinti tagállam illetékes hatóságának határozata ellen benyújtott kereset esetén felhasználható bizonyítékok)

OJ C 437, 18.12.2017, p. 11–12 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

18.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 437/11


A Bíróság (hatodik tanács) 2017. október 26-i ítélete (az Augstākā tiesa [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „Aqua Pro” SIA kontra Valsts ieņēmumu dienests

(C-407/16. sz. ügy) (1)

((Előzetes döntéshozatal - Vámunió - Közösségi Vámkódex - A 220. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése - A „behozatali vám könyvelésbe vételének” fogalma - Az illetékes vámhatóság határozata - Visszatérítés vagy elengedés iránti kérelem benyújtásának határideje - Az ügy Európai Bizottság elé utalására vonatkozó kötelezettség - A behozatal szerinti tagállam illetékes hatóságának határozata ellen benyújtott kereset esetén felhasználható bizonyítékok))

(2017/C 437/14)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Augstākā tiesa

Az alapeljárás felei

Felperes:„Aqua Pro” SIA

Alperes: Valsts ieņēmumu dienests

Rendelkező rész

1)

A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 217. cikkének (1) bekezdését és 220. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy utólagos beszedés esetén akkor kell úgy tekinteni, hogy a hatóság által megállapított, megfizetendő vámösszeget könyvelésbe vették, ha a vámhatóság ezen összeget bejegyzi a könyvelési nyilvántartásba vagy bármely más, ezzel egyenértékű adathordozóba, függetlenül attól, hogy a könyvelésbe vételről vagy a vámfizetési kötelezettség megállapításáról szóló hatósági határozat közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat tárgyát képezi.

2)

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját, valamint 236., 239. és 243. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az illetékes adóhatóság által hozott, a behozatali vám összegének utólagos könyvelésbe vételéről és az importőr fizetési kötelezettségének megállapításáról szóló határozat ellen ezen, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 243. cikke értelmében benyújtott közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat keretében az importőr az említett, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján hivatkozhat jogos bizalomra annak érdekében, hogy e könyvelésbe vétel ellen tiltakozzon, függetlenül attól, hogy az importőr az ugyanezen, a 2700/2000 rendelettel módosított rendelet 236. és 239. cikke szerinti eljárásnak megfelelően benyújtott-e ezen vámok elengedése vagy visszatérítése iránti kérelmet.

3)

A 2003. július 25-i 1335/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 869. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ezen, az 1335/2003 rendelettel módosított rendelet 871. cikkének (2) bekezdése értelmében vett európai bizottsági határozat vagy eljárás hiányában egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, maga a vámhatóság nem dönthet úgy, hogy nem veszi utólag könyvelésbe a be nem szedett vámokat, úgy ítélve meg, hogy a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti jogos bizalomra való hivatkozás feltételei teljesülnek, és e hatóság köteles az ügyet a Bizottság elé utalni, ha az említett hatóság úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet említett rendelkezése értelmében vett hibát követett el, vagy akkor, ha az alapügy körülményei az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 871. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett európai uniós vizsgálat eredményeivel függnek össze, illetve akkor, ha az alapügyben szóban forgó vámösszeg eléri vagy meghaladja az 500 000 eurót.

4)

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) jelentésében foglalt, az exportáló állam vámhatóságainak és az exportőrnek a magatartására vonatkozó információk azon bizonyítékok közé tartoznak, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr e rendelkezés alapján jogos bizalomra hivatkozhat. Amennyiben azonban egy ilyen jelentés az abban foglalt információkra tekintettel elégtelennek bizonyul ahhoz, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy e feltételek minden szempontból ténylegesen teljesültek-e, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, a vámhatóságnak e célból többek között utólagos ellenőrzéseket lefolytatva adott esetben kiegészítő bizonyítékokat kell beszereznie.

5)

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell az alapügy konkrét körülményeinek összessége és különösen az e célból az alapeljárásban részt vevő felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján megvizsgálnia, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr e rendelkezés alapján jogos bizalomra hivatkozhat. E vizsgálat keretében az utólagos ellenőrzés során szerzett információk nem bírnak nagyobb bizonyító erővel, mint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) jelentésében foglalt információk.

6)

Az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az Európai Bizottság által e cikknek megfelelően meghatározott feltételekkel kötelező erővel bírnak valamely tagállamra nézve a Bizottság által valamely másik tagállam tekintetében az ezen, az 1335/2003 rendelettel módosított rendelet 873. cikke alapján hozott határozatban elvégzett értékelések olyan ügyekben, amelyek ténybeli és jogi elemei hasonlóak, amit e tagállam hatóságainak és bíróságainak kell megvizsgálniuk, figyelembe véve különösen az exportőr vagy az exportáló állam vámhatóságainak magatartására vonatkozó, az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) az említett határozat alapjául szolgáló jelentésében foglalt információkat.

7)

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját és az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vámhatóságok elvégezhetnek bármilyen, általuk szükségesnek ítélt utólagos ellenőrzést, és felhasználhatják az ezen ellenőrzések során szerzett információkat, mind annak megvizsgálása érdekében, hogy teljesülnek-e azon feltételek, amelyek mellett az importőr a 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján jogos bizalomra hivatkozhat, mind pedig annak eldöntése érdekében, hogy az előttük folyamatban lévő ügy ténybeli és jogi elemei az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 875. cikke értelmében hasonlóak-e egy olyan esethez, amely az 1335/2003 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 873. cikke alapján hozott olyan európai bizottsági határozat tárgyát képezi, amely szerint a vámokat nem kell könyvelésbe venni.

8)

A 2700/2000 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azon tény, hogy az importőr forgalmazási szerződés alapján importált árukat, nincs hatással arra, hogy jogos bizalomra hivatkozhasson, mégpedig ugyanazon feltételekkel, mint egy olyan importőr, amely úgy importált árukat, hogy azokat közvetlenül az exportőrtől szerezte be, azaz amennyiben három kumulatív feltétel teljesül. Először is az szükséges, hogy a vámot maguk az illetékes hatóságok hibájából nem szedték be, továbbá e hibának olyan jellegűnek kell lennie, amelyet a jóhiszemű megfizetésért felelős személy észszerűen nem észlelhetett, végül pedig e személy a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó valamennyi hatályos rendelkezést betartotta. E tekintetben az ilyen importőr feladata, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyek segítségével kivédheti az utólagos beszedési eljárás kockázatát, többek között úgy, hogy az említett forgalmazási szerződésben részes másik féltől a szerződés megkötésekor vagy azt követően megpróbál beszerezni minden olyan bizonyítékot, amely megerősíti, hogy az ezen árukra vonatkozó „Form A” származási bizonyítványt pontosan bocsátották ki. Így nem áll fenn az említett rendelkezés értelmében vett jogos bizalom különösen akkor, ha ezen importőr, jóllehet nyilvánvaló okok alapján kétségei merültek fel a „Form A” származási bizonyítvány pontosságát illetően, nem tájékozódott az említett szerződő félnél e bizonyítvány kibocsátásának körülményeiről annak vizsgálata érdekében, hogy e kétségek megalapozottak-e.


(1)  HL C 343., 2016.9.19.


Top