—

Elsőként a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a felfüggesztés elrendelésekor nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és ez által megsértette a rendelkezésére álló mérlegelési jogkör határait és egyúttal megsértette az arányosság elvét.

—

Másodikként a felperes úgy véli, hogy a Bizottság felfüggesztéssel kapcsolatos gyakorlata következetlennek mondható és ebből eredően felmerül a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

—

Harmadikként a felperes többek között azzal kapcsolatos álláspontját ismerteti, hogy a Bizottság a felfüggesztés elrendelésével nem tett eleget az indoklási kötelezettségének.

—

Ezen a helyen a felperes úgy véli, hogy a felfüggesztés Bizottság általi elrendelése eredményeként sérültek olyan alapvető garanciális jogosultságok, mint a jóhiszemű együttműködési kötelezettség és a hatékony jogorvoslathoz való jog.

—

Ezen helyen a felperes kifejti, hogy az álláspontja szerint a Bizottság a felfüggesztésről hozott döntéshozatal során figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy az önadózással megállapítandó adók esetén a magyar hatóságok nincsenek abban a helyzetben, hogy az ún. támogatás nyújtását megakadályozzák, továbbá ellentmondásos döntést hozott arról is, hogy mi a felfüggesztés tárgya. Nem fogalmazott meg tehát egyértelmű magatartás-normát, miközben a határozat végrehajtását számon kérheti a magyar hatóságoktól.