Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62015CN0220

C-220/15. sz. ügy: 2015. május 12-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

OJ C 228, 13.7.2015, p. 7–8 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

13.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 228/7


2015. május 12-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-220/15. sz. ügy)

(2015/C 228/09)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Kukovec, A. C. Becker meghatalmazottak)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel az Erste Verordnung zum Sprengstoffgesetz-ben (a robbanóanyagokról szóló törvény végrehajtására vonatkozó első rendelet, 1. SprengV) a 2007/23/EK irányelv (1) követelményein túlmenően előírta, hogy a pirotechnikai termékekre vonatkozó, korábban lefolytatott megfelelőségértékelési eljárás ellenére e termékek forgalombahozatalát megelőzően el kell végezni 1. SprengV 6. § -ának (4) bekezdése szerinti eljárást, és hogy a Bundesanstalt für Mineralforschung und –prüfung (Anyagkutató és –vizsgáló Szövetségi Intézet) az 1. SprengV 6. § –a (4) bekezdésének 5. mondata alapján jogosult valamennyi pirotechnikai termék útmutatóját megvizsgálni és adott esetben módosítani, nem teljesítette a 2007/23/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset azt a kérdést érinti, hogy a tagállamok mennyiben írhatnak elő további nemzeti követelményeket a 2007/23/EK irányelv értelmében vett pirotechnikai termékek forgalombahozatalára az e termékek gyártói és importőrei számára olyan termékek esetében is, amelyek a rajtuk szereplő EK jelölés bizonysága szerint megfelelnek az irányelv alapvető követelményeinek. E tekintetben a Bizottság által kifogásolt rendelkezések e termékekkel szemben nem állítanak fel tartalmi követelményeket, hanem csupán egy, az alperes területnek piacához való hozzáférést megelőzően lefolytatandó kiegészítő eljárást írnak elő.

Ugyanis az alperes a megfelelőségre vonatkozó bizonyítékra tekintet nélkül megköveteli, hogy a 2007/23/EK irányelv értelmében vett valamennyi pirotechnikai terméket egy törvényben meghatározott szövetségi intézetnél jelentsék be, amely a bejelentés bizonyítékaként egy azonosítószámot ad ki. Az eljárás nem elhanyagolható időtartama mellett ezen eljárás többek között feldolgozási díj kifizetését, valamint vizsgálati minták benyújtását is magában foglalhatja. A Bizottság egy ilyen jellegű eljárás követelményeit az irányelv követelményeinek megfelelő pirotechnikai termékek esetében a 2007/23/EK irányelv 6. cikkében biztosított szabad árumozgásba ütközőknek tartja.

E helyzeten nem változtatott a 2013/29/EU irányelv (2) elfogadása sem, amely utóbbi 2015. július 1-jével hatályon kívül helyezte a 2007/23/EK irányelvet. Ugyanis egyrészt a kötelezettségszegés fennállásának az értékelésére irányadó időszak az indokolással ellátott véleményben említett időpont lejárta (a jelen esetben 2014. március 27.). Másrészt a 2013/29/EU irányelv a 4. cikkének (1) bekezdésében a 2007/23/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével azonos előírást tartalmaz valamennyi olyan pirotechnikai termék szabad mozgásának biztosítására vonatkozóan, amelyek megfelelnek az uniós jog követelményeinek.

A jelen ügyben az alperessel szemben kifogásolt kötelezettségszegés a Bizottság szerint lényegében egy megengedhetetlen, a pirotechnikai termékek forgalombahozatalára vonatkozó és az uniós jog harmonizált követelményein túlmenő eljárási feltételből áll. A vitatott szabályozás eljárási követelményként első ránézésre azt a benyomást keltheti, hogy az csupán e termékek forgalmazása során egyes esetekben egy belátható késedelmet jelent. E szabályozás gyakorlati hatásait azonban nem szabad alábecsülni. Ennek során mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az alperes a belső piacon a pirotechnikai termékek egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb felvevőpiaca. Továbbá figyelembe kell venni, hogy bizonyos pirotechnikai termékek az alperes területén egyszer egy évben, és csak rövid időtartamra bocsáthatók a fogyasztók rendelkezésére, így a piachoz való e hozzáférés időbeli dimenziója annál nagyobb jelentőséget kap. E tekintetben végül az is megfontolandó, hogy a jelen ügyben kifogásolt szabályozást a nemzeti jog alapján ugyanazon hatóság hajtja végre, amely a 2007/23/EK irányelv értelmében vett bejelentett szervezetként is meg van bízva a megfelelőségértékelési eljárás lefolytatásával. Egy további eljárásnak az alperes nemzeti jogában előírt követelménye e hatóság számára ennélfogva versenyelőnyt teremt más tagállamok bejelentett szervezeteivel szemben. A vitatott szabályozás e gyakorlati hatásaira tekintettel a jelen eljárásban semmiképpen nem csupán egy gazdasági szereplő abban való akadályoztatásának elvi jogi értékeléséről van szó, hogy olyan termékeket értékesítsen, amelyeket a német bejelentett szervezettől eltérő más szervezet már az uniós jog követelményeivel összeegyeztethetőnek értékelt.


(1)  A pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról szóló, 2007. május 23-i 2007/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 154., 1. o.).

(2)  A pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) szóló, 2013. június 12-i 2013/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 178., 27. o.).


Top