—

S. Mennens képviseletében saját maga,

—

az Emirates Direktion für Deutschland képviseletében U. Steppler Rechtsanwalt,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: C. Colelli és de F. Di Matteo avvocati dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében W. Mölls, K.‑P. Wojcik és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) 2. cikke f) pontjának és 10. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Steef Mennens és az Emirates Direktion für Deutschland (a továbbiakban: Emirates) között a jegy árának az alacsonyabb osztályon történő elhelyezést követő részleges visszatérítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 261/2004 rendelet (1), (2) és (4) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

[…]

4

E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke kimondja, hogy e rendelet alkalmazásában:

5

Az említett rendelet „Visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való jog [helyesen: Segítségnyújtás: visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való jog]” című 8. cikkének (1) bekezdése előírja:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasoknak az alábbiak közötti választást ajánlják fel:

[…]”

6

Ugyanezen rendelet „Magasabb vagy alacsonyabb osztályon történő elhelyezés” című 10. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Amennyiben egy üzemeltető légifuvarozó egy utast alacsonyabb osztályon helyez el, mint amelyre a jegyet váltotta, akkor hét napon belül, a 7. cikk (3) bekezdésében előírt módon visszatéríti

7

S. Mennens egyben lefoglalt és megvett egy, az Emirates által üzemeltetett több járaton történő utazásra feljogosító jegyet. Ezen járatok 2013. július 26–27. között az éjszaka folyamán Düsseldorfból (Németország) Dubajba (Egyesült Arab Emírségek), 2013. július 29‑én Dubajból Tokióba (Japán), 2013. augusztus 23–24 között az éjszaka folyamán Szingapúrból (Szingapúr) Dubajba, illetve 2013. augusztus 24‑én Dubajból Frankfurtba (Németország) repültek. A Düsseldorfot, Dubajt és Tokiót összekötő járatoknak első osztályon, míg a Szingapúrt, Dubajt és Frankfurtot összekötő járatoknak business osztályon kellett volna megvalósulnia. A jegyen külön fel volt tüntetve az S. Mennens által vásárolt összes járatnak a „viteldíja”, azaz 2371 euró, az azokhoz kapcsolódó különböző „adók és illetékek”, és ezen elemek „teljes összege”, azaz 2471,92 euró, de nem volt egyenként feltüntetve minden egyes érintett járat ára.

8

Mivel az Emirates S. Mennenst első osztályról business osztályra helyezte át a Düsseldorf és Dubaj közötti járaton, az érdekelt 1853,94 euró – a jegye adókat és illetékeket magában foglaló ára 75%‑ának megfelelő összeg – visszatérítését kérte tőle a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján. E kérelemre válaszul az Emirates S. Mennens részére 376 eurót térített vissza.

9

Az S. Mennens‑szel szemben az Amtsgericht Düsseldorf (düsseldorfi helyi bíróság, Németország) előtt folyamatban lévő jogvita keretében az Emirates lényegében azt állította egyrészt, hogy abban az esetben, amikor egy jegy több járat teljesítésére ad lehetőséget, és amikor ezen járatok vagy útszakaszok egyike során alacsonyabb osztályon történő elhelyezésre kerül sor a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt visszatérítési százalékarányt nem a jegy teljes árára, hanem csak a járat vagy érintett útszakasz árára kell alkalmazni. Másrészt arra hivatkozik, hogy ezt a százalékarányt nem az említett járat vagy útszakasz adókat és illetékeket is magában foglaló árára, hanem csak annak az adók nélküli árára kell alkalmazni.

10

A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a jogvita e vetületének eldöntése a 261/2004 rendelet 2. cikke f) pontjának a 10. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben történő értelmezésétől függ.

11

Ilyen körülmények között az Amtsgericht Düsseldorf (düsseldorfi helyi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

12

Az Emirates vitatja a Bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolására irányuló hatáskörét arra hivatkozva, hogy maga a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az alapeljárás elbírálásához.

13

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörének állítólagos hiánya nem befolyásolja a Bíróság hatáskörét.

14

Ugyanis kérdésével a kérdést elő terjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy előzetes döntéshozatal útján értelmezze a 261/2004 rendeletet. Mivel ez utóbbi az Európai Unió intézményei által hozott jogi aktus, a Bíróság nyilvánvalóan hatáskörrel rendelkezik az említett kérelem elbírálásához az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének megfelelően.

15

Egyebekben az ügy irataiból kiderül, hogy a Bíróságtól kért értelmezés szükséges a kérdést előterjesztő bíróság alapügyben való ítéletének meghozatalához. E körülmények között a Bíróságnak nem feladata – figyelembe véve a közötte és a nemzeti bíróságok között fennálló hatáskörmegosztást – sem annak vizsgálata, hogy a részére benyújtott határozatot a nemzeti jog bírósági szervezetre és eljárásra vonatkozó szabályainak megfelelően hozták‑e meg (2006. november 23‑iAsnef‑Equifax és Administración del Estado ítélet, C‑238/05, EU:C:2006:734, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), sem pedig, következésképpen, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elutasítása.

16

Az első és második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdését e rendelet 2. cikkének f) pontjával összefüggésben, hogy egy járaton valamely utas alacsonyabb osztályon történő elhelyezése esetén:

17

E tekintetben a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontja előírja, hogy amennyiben egy üzemeltető légifuvarozó egy utast alacsonyabb osztályon helyez el, mint amelyre a jegyet váltotta, akkor vissza kell neki térítenie e jegy árának egy részét, amely többek között az érintett repülési távolság alapján van meghatározva.

18

E rendelkezés így kapcsolatba hozza a „jegy” és a „légi járat” fogalmakat.

19

A „jegy” fogalma a 261/02204 rendelet 2. cikke f) pontja szerint úgy határozható meg, mint érvényes, szállításra jogosító dokumentum vagy azzal egyenértékű nem papír formájú dokumentum, amelyet a légifuvarozó vagy annak meghatalmazott közvetítője bocsátott ki vagy engedélyezett.

20

Ugyanakkor a „légi járat” fogalma nincs meghatározva a 261/2004 rendeletben. Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a légi járat légi közlekedési művelet, amely így bizonyos értelemben ezen – valamely légifuvarozó által meghatározott útvonalon végrehajtott – szállítás „egysége” (2008. július 10‑iEmirates Airlines ítélet, C‑173/07, EU:C:2008:400, 40. pont; 2011. október 13‑iSousa Rodríguez és társai ítélet C‑83/10, EU:C:2011:652, 27. pont).

21

Következésképpen a jegy az utast szállításra feljogosító dokumentum, amely vonatkozhat – adott esetben – egy vagy több légi járatra.

22

E szállítási egységnek minősülő légi járatok mindegyikének főszabály szerint az utas és a légifuvarozó közötti megállapodás szerinti feltételeknek megfelelően kell megvalósulnia. E feltételek között szerepel többek között az említett utas elhelyezése azon a meghatározott osztályon, amelyre a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása alapján a jegyét váltotta.

23

Így, a jegy, amellyel az utas rendelkezik, feljogosítja többek között ez utóbbit egy vagy több meghatározott légi járaton való utazásra, az ezen járatok mindegyikén a megállapodás szerinti osztályon történő elhelyezéssel.

24

Márpedig, amikor a légifuvarozó ezt az utast egy adott járaton alacsonyabb osztályon helyezi el, mint amelyre az a jegyét vette, az említett utas, a szóban forgó járaton, nem részesül a fizetett ár ellenértékeként megállapított szolgáltatásban. Ellenben ezen alacsonyabb osztályon történő elhelyezés nem érinti az azon többi járaton a megegyezés szerint járó szolgáltatásokat, amelynek az igénybevételére a jegy, adott esetben, az említett utast feljogosítja.

25

Következésképpen a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható a többi járatra.

26

Ezen elemzést alátámasztja a 261/2004 rendelet célja, amely – amint az ezen utóbbi (1), (2) és (4) preambulumbekezdéséből következik – az utasok és a fogyasztók magas szintű védelmére irányul, számos súlyos gondot és kényelmetlenséget okozó helyzetben jogaik megerősítése által, valamint az ilyen helyzetek egységesített és azonnali formában történő orvoslása által (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10‑iIATA és ELFAA ítélet, C‑344/04, EU:C:2006:10, 82. pont).

27

Ugyanis, amikor egy légifuvarozó, az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben egy utast alacsonyabb osztályon helyez el, mint amelyre ez utóbbi a jegyét váltotta, egy adott járaton ennek az utasnak okozott kényelmetlenség abból következik, hogy az utas e járat során nem részesül a jegyen feltüntetett osztálynak megfelelő kényelemben.

28

Így meg kell állapítani, hogy a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése egy adott járathoz és nem az utas szállításának egészéhez kapcsolódó konkrét kényelmetlenség ellentételezésére irányul.

29

Következésképpen, kizárólag annak a járatnak az ára kell, hogy alapul szolgáljon az e rendelkezés által előírt visszatérítés során, amelyen az említett utast alacsonyabb osztályon helyezték el, nem pedig az egész szállítási szolgáltatás ára, amelynek igénybevételére a jegy feljogosít.

30

Mindemellett, amennyiben a jegy csak az utas szállításának teljes árát tünteti fel, tehát nem pontosítja egyebekben azon járat árát, amelyen az alacsonyabb osztályon történő elhelyezés megvalósult, e jegy árának azon részét kell alapul venni, amely megfelel az érintett járat repülési távolsága, és azon teljes repülőút távolsága hányadosának, amelyre az utas jogosult.

31

Mivel ugyanis az utas alacsonyabb osztályon történő elhelyezése a szállításának csak egy szakaszát érinti, ami egy adott távolságnak felel meg, e módszer alkalmazása lehetőséget biztosít arra, hogy az ezen utas által kapott visszatérítés arányban álljon a szállításának azon részével, amelynek során egy ilyen alacsonyabb osztályon történő elhelyezés neki kényelmetlenséget okozott.

32

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdését e rendelet 2. cikkének f) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy egy járaton valamely utas alacsonyabb osztályon történő elhelyezése esetén az ár, amelyet az érintett utasnak járó visszatérítés megállapításához figyelembe kell venni, annak a járatnak ára, amelyen az utast alacsonyabb osztályon helyezték el, hacsak ez az ár nincs feltüntetve az e járaton való szállításra feljogosító jegyen, amely esetben a jegy árának azon részét kell alapul venni, amely megfelel az említett járat repülési távolsága, és azon teljes repülőút távolsága hányadosának, amelyre az utas jogosult.

33

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egy járaton valamely utas alacsonyabb osztályon történő elhelyezése esetén az ár, amelyet ezen utasnak járó visszatérítés megállapításához figyelembe kell venni, kizárólag e járat árát jelenti adók és illetékek nélkül.

34

E tekintetben, a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontja további pontosítás nélkül a „jegy árára” vonatkozik, vagyis – amint az a második feltett kérdésre adott válaszból következik – annak a járatnak az árára, amelyen az utast alacsonyabb osztályon helyezték el.

35

Nem vitatott, hogy ez az ár két különböző elemet tartalmaz, azaz egyfelől a légifuvarozó által azon utas szállításáért alkalmazott „viteldíjat”, aki a jegyet megváltotta, és másfelől az ilyen esetben e légifuvarozónak járó adókat és illetékeket.

36

Márpedig ezek az adók és illetékek a légifuvarozó által kínált szolgáltatások igénybevételéért az utas által fizetendő végső ár elkerülhetetlen elemeit alkotják (lásd analógia útján: 2012. július 19‑i ebookers.com Deutschland ítélet, C‑112/11, EU: C:2012:487, 14. pont; 2014. szeptember 18‑i Vueling Airlines ítélet, C‑487/12, EU: C:2014:2232, 36. pont).

37

Ugyanakkor abból a szövegrészből, amely a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésnek a)–c) pontjának közös bevezetését képezi, az következik, hogy amennyiben egy üzemeltető légifuvarozó egy utast alacsonyabb osztályon helyez el, mint amelyre az a jegyet váltotta, akkor vissza kell a részére térítenie e jegy árának egy részét az a)–c) pontban meghatározott módok alapján.

38

Ez a szövegrész hallgatólagosan kimondja az üzemeltető légi fuvarozó felelősségét az alacsonyabb osztályon történő elhelyezés miatt, ami azt jelenti, hogy a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, az adott járatot biztosító személy minőségében valamely utasnak – az érdekelttel való megállapodás és ez utóbbi által váltott jegy ellenére – a jegyén szereplő osztálynál alacsonyabb osztályon történő elhelyezésére vonatkozó döntés csakis a légifuvarozónak tudható be.

39

Így a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdését összességében úgy kell értelmezni, hogy az utas részére járó visszatérítés megállapításához nem lehet figyelembe venni a járat árának olyan elemeit, mint az adók és az illetékek, mivel – bár az említett járathoz kapcsolódnak – ezek nem képezik annak lényeges elemeit.

40

Ezt a megállapítást megerősíti a 261/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdésében kitűzött cél, amely – amint az a jelen ítélet 26–28. pontjában megállapításra került – átalány formájában, a légi fuvarozó által végrehajtott, alacsonyabb osztályon történő elhelyezéshez társuló kényelem csökkenéséből adódó kellemetlenség ellentételezésére irányul.

41

Ugyanis, tekintettel egy ilyen célkitűzésre, ez a rendelet nem tekinthető úgy, hogy az jogi alapot nyújt az árat képező azon elemek – jóllehet csak részleges és átalányban történő formában való – visszafizetésének elrendeléséhez, amelyeknek sem az esedékessége, sem pedig az összege nem kapcsolódik e kényelmetlenségez, és következtetésképpen az érintett járat megvalósításához.

42

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben szóban forgó adók és illetékek megfelelnek‑e, vagy sem, e követelményeknek.

43

E körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely járaton történő alacsonyabb osztályon történő elhelyezés esetén az a jegyár, amelyet az utas részére járó visszatérítés megállapításához figyelembe kell venni, kizárólag ennek a járatnak az árát jelenti a jegyen feltüntetett adók és illetékek nélkül, feltévehogy sem azok esedékessége, sem azok összege nem függ attól az osztálytól, amelyre az említett jegyet megváltották.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: