1.

A rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság, Hollandia) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK – rendszerint „Brüsszel I”‑rendelet néven hivatkozott – tanácsi rendelet ( 2 ) 22. cikke 4. pontjának, valamint 71. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2.

Ezt a kérelmet az említett holland bíróság előtt folyamatban lévő, annak meghatározásával kapcsolatos problémát felvető eljárás keretében terjesztették elő, hogy mely bíróság rendelkezik joghatósággal azon jogvita elbírálására, amelyet egy amerikai társaság kezdeményezett egy luxemburgi társaság benelux védjegyének törlése érdekében.

3.

Mivel a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontja és a szellemi tulajdonról (védjegyek és formatervezési minták) szóló, 2005. február 25‑i benelux egyezmény ( 3 ) (a továbbiakban: CBPI) 4.6 cikke egyaránt tartalmaz olyan joghatósági szabályokat, amelyek a védjegyek érvényessége tárgyában magánszemélyek között folyamatban lévő, határokon átnyúló jogvitákra alkalmazandók, a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy – tárgyi, területi és időbeli hatályuk egybeesése esetén – e két jogi eszköz rendelkezései milyen kapcsolatban vannak egymással.

4.

A 44/2001 rendelet 71. cikke értelmében e rendelet hatálybalépése nem érinti azon egyezmények alkalmazhatóságát, amelyeknek az Európai Unió tagállamai már a részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot szabályozzák. A Bíróságnak arról kell határoznia, hogy e cikkből az következik‑e, hogy a jelen esetben a CBPI‑nek kell elsőbbséget tulajdonítani, mivel – bár az említett rendeletet követően lépett hatályba – különösen a 4.6 pontja átveszi a korábbi benelux szerződések lényeges tartalmát.

5.

Abban az esetben, ha a Bíróság azt állapítaná meg, hogy a 44/2001 rendelet rendelkezéseinek elsőbbséget kell élvezniük a CBPI rendelkezéseivel szemben, a kérdést előterjesztő bíróság annak meghatározását kéri, hogy e rendelet 22. cikkének 4. pontjából az következik‑e, hogy a három benelux állam bíróságai egyformán joghatósággal rendelkeznek az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvitában, vagy – ellenkező esetben – azon kritériumok pontosítását kéri, amelyek alapján – e szakaszban esetlegesen a CBPI 4.6 cikkének alkalmazásával – kijelölhető az említettek közül az a tagállam, amelynek a bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek.

6.

E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése általános joghatósági szabályt állapít meg, amely szerint „[e] rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető”.

7.

Az említett rendelet 22. cikke 4. pontjának első bekezdése, amely e rendelet II. fejezetének a „Kizárólagos joghatóság” című 6. szakaszában található, előírja, hogy „a lakóhelyre való tekintet nélkül [...] olyan eljárásra, amelynek tárgya szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy hasonló, letétbe helyezést [helyesen: bejelentést] vagy lajstromozást igénylő jogok lajstromozása vagy érvényessége, annak a tagállamnak a bíróságai [rendelkeznek kizárólagos joghatósággal], ahol a letétbe helyezést [helyesen: bejelentést] vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő”.

8.

Az említett 4. pont második bekezdése pontosítja, hogy „[a]z Európai Szabadalmi Hivatal 1973. október 5‑én Münchenben aláírt, az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezménye” ( 4 )„alapján fennálló joghatóságának sérelme nélkül, az egyes tagállamok bíróságai a lakóhelyre való tekintet nélkül kizárólagos joghatósággal rendelkeznek az említett államnak megadott európai szabadalom lajstromozását vagy érvényességét érintő eljárásban” ( 5 ).

9.

Ugyanezen rendeletnek a „Más jogi aktusokhoz való viszony” című VII. fejezetében szereplő 71. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák.

(2)   Az egységes értelmezés érdekében az (1) bekezdést a következő módon kell alkalmazni:

10.

A 44/2001 rendeletet hatályon kívül helyezte a „Brüsszel Ia”‑rendelet néven hivatkozott 1215/2012/EU rendelet, ( 7 ) amely azonban nem alkalmazandó azokra a bírósági eljárásokra, amelyeket – az alapeljáráshoz hasonlóan – 2015. január 10. előtt indítottak. ( 8 ) Az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, 24. cikkének 4. pontja és 71. cikke átveszi a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében, 22. cikkének 4. pontjában és 71. cikkében megállapított joghatósági szabályokat, és azokhoz csupán az e rendelkezések általános tartalmát nem érintő kiigazításokat fűz. ( 9 ) Az 542/2014/EU rendelet ( 10 ) jelentősebb mértékben módosította az 1215/2012 rendeletet azzal, hogy azt kiegészítette a 71a.–71d. cikkekkel annak érdekében, hogy szabályozza az 1215/2012 rendelet fennálló kapcsolatát ( 11 ) mind az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodással, ( 12 ) mind a Benelux Bíróságról szóló megállapodással. ( 13 )

11.

A CBPI az 5.2. cikkének megfelelően 2006. szeptember 1‑jétől hatályon kívül helyezte egyrészt az áruvédjegyről szóló, 1962. március 19‑én Brüsszelben aláírt benelux egyezményt ( 14 ), amely mellékletként tartalmazta az egységes benelux védjegytörvényt ( 15 ), másrészt a formatervezési mintákról szóló, 1996. október 25‑én Brüsszelben aláírt benelux egyezményt ( 16 ), amely mellékletként tartalmazta a formatervezési mintákra vonatkozó egységes benelux törvényt. ( 17 )

12.

Preambuluma értelmében a CBPI célkitűzései különösen a következők:

13.

A CBPI „Joghatóság” című 4.6 cikke, amely lényegében az LBM 37. cikkét ( 19 ) és az LBDM 29. cikkét ( 20 ) veszi át, a természetes vagy jogi személyek közötti jogvitákkal kapcsolatban kimondja ( 21 ):

„(1)   Kifejezetten eltérő megállapodás sérelme nélkül a bíróságok joghatóságát a védjegyek és formatervezési mintákkal kapcsolatos ügyekben az alperes lakóhelye vagy a vitatott kötelezettség keletkezésének vagy teljesítésének helye határozza meg. A védjegy vagy formatervezési minta bejelentésének vagy lajstromozásának helye önmagában semmiképpen sem szolgálhat a joghatóság meghatározásának alapjául.

(2)   Amennyiben a fenti kapcsolóelvek alapján nem állapítható meg a joghatóság, a felperes a saját lakóhelyének vagy tartózkodási helyének bíróságához fordulhat, vagy amennyiben nem rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel benelux területen, a választása szerinti – brüsszeli, hágai vagy luxembourgi – bírósághoz fordulhat.

(3)   A bíróságok hivatalból alkalmazzák az (1) és a (2) bekezdésben megállapított szabályokat, és kifejezetten megállapítják joghatóságukat.

[…]”

14.

2010. február 4‑én a luxembourgi (Luxemburg) székhelyű Brite Strike Technologies SA bejelentette a „Brite Strike” szómegjelölést, hogy azt a hágai székhelyű OBPI benelux védjegyként lajstromozza.

15.

2012. szeptember 21‑én a Brite Strike Technologies Inc. amerikai társaság, amelynek termékeit többek között a Brite Strike Technologies SA forgalmazta, keresetet nyújtott be ez utóbbi társasággal szemben a rechtbank Den Haaghoz (hágai elsőfokú bíróság) az említett védjegynek a CBPI 2.4 cikke ( 22 ) és 2.28 cikke ( 23 ) alapján való törlése érdekében, arra hivatkozva, hogy az alperes annak lajstromozásakor rosszhiszeműen járt el, megsértve az előbbi társaságot benelux területen a szóban forgó megjelölés első ismert használójaként megillető jogokat.

16.

A Brite Strike Technologies SA által benyújtott joghatósági kifogás szerint a keresetet nem Hágában, a szóban forgó védjegy lajstromozásának helyén, hanem az imént említett társaság mint alperes székhelyén, Luxembourgban kellett volna benyújtani.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e kifogás és közbenső kérdés elbírálásához meg kell határozni, hogy a CBPI 4.6 cikkében megállapított joghatósági szabály, amelyből az következne, hogy e bíróság nem rendelkezik joghatósággal e jogvita elbírálására, ( 24 ) elsőbbséget élvez‑e a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontjában szereplő joghatósági szabállyal szemben, amely alapján e bíróság ezzel ellentétben megállapíthatná a joghatóságát.

18.

E tekintetben a rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság) a Gerechtshof Den Haag (hágai fellebbviteli bíróság) 2013. november 26‑i ítéletére ( 25 ) hivatkozik, amelyben ez utóbbi bíróság megállapította, hogy a 44/2001 rendeletben foglalt joghatósági szabályoknak elsőbbséget kell élvezniük a CBPI‑ben foglalt hasonló szabályokkal szemben, mivel „még ha ezen egyezmény tartalmi szempontból a korábbi benelux szabályozások utódjának minősül is és az érintett joghatósági szabályok azonosak is”, ez az egyezmény az említett rendelet hatálybalépését követő „későbbi” jogszabály, ezért a „4.6 cikke nem tekinthető a [rendelet] 71. cikke értelmében vett különös rendelkezésnek” ( 26 ).

19.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanakkor bizonytalanság áll fenn egyrészt az említett 71. cikknek tulajdonítandó jelentés, másrészt az arra vonatkozó részletes szabályok tekintetében, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, egy benelux védjegy érvényességével összefüggő jogvitában adott esetben miként kellene alkalmazni a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontját.

20.

Ebben az összefüggésben a Bírósághoz 2015. május 20‑án érkezett, 2015. május 13‑i határozatával a rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

21.

Kizárólag az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az ügyben tárgyalást nem tartottak.

22.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kéri a Bíróságot, hogy – a 44/2001 rendelet 71. cikkére tekintettel – határozza meg a CBPI 4.6 cikkében, illetve az említett rendeletben foglalt joghatósági szabályok kapcsolatát, amennyiben e két, egymást nem teljesen átfedő jogi eszköz területi, időbeli és tárgyi hatálya egybeesne.

23.

Mivel az alapeljárás tárgya egy benelux védjegy érvényessége, a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ügyben a saját joghatóságát megalapozó rendelkezésként konkrétan a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának alkalmazására hivatkozik, ugyanakkor rámutat arra, hogy a CBPI 4.6 cikkének alkalmazása esetén ezzel szemben egy másik tagállam bíróságai rendelkeznének joghatósággal. Az említett bíróság mindazonáltal úgy fogalmazta meg az első kérdését, hogy az a 44/2201 rendelet valamennyi rendelkezését lefedi. Jómagam is úgy vélem, hogy e két nemzetközi jogi eszköz kapcsolatának kérdése nem csak az említett 22. cikk 4. pontja kapcsán merül fel. Ugyanis elképzelhető, hogy más körülmények között e rendelet egyéb joghatósági szabályai is összeütközésbe kerülnek a CBPI 4.6 cikkének rendelkezéseivel a védjegyek és formatervezési minták oltalmával összefüggő bírósági eljárások keretében. ( 27 ) A jelen ügyben feltett első kérdés vizsgálata során ezért nem hagyható figyelmen kívül ez a lehetőség, és e kérdésre általánosabb érvényű választ kell adni.

24.

A 44/2001 rendelet 71. cikke fenn kívánja tartani a tagállamok által egymással vagy harmadik államokkal kötött, „különös jogterületekre” vonatkozó egyezményekben foglalt joghatósági szabályok alkalmazását. ( 28 ) Márpedig a CBPI tárgyi hatálya az említett rendelethez képest egy különös jogterületet fed le. Ennek kapcsán pontosítom, hogy a címének hiányos megfogalmazásából esetlegesen levont következtetésekkel szemben a CBPI hatálya nem a szellemitulajdon‑jogok összességére, hanem csupán a „védjegyekre és a formatervezési mintákra” terjed ki. ( 29 ) Ami a 44/2001 rendeletet, és különösen 22. cikkének 4. pontját illeti, az a szellemi tulajdonjogi jogcímek szélesebb körére vonatkozik. ( 30 ) Következésképpen az említett 71. cikkben szereplő fenntartásból főszabály szerint annak kellene következnie, hogy az alapeljárásban a CBPI 4.6 cikkének joghatósági szabályai alkalmazandók, nem pedig az e rendelet 22. cikkének 4. pontjában foglalt szabály.

25.

Ugyanakkor a Bíróság e 71. cikk szövegét úgy értelmezte, hogy „a joghatóságra [...] vonatkozó, azon különös egyezményekben előírt szabályok, amelyeknek a tagállamok e rendelet hatálybalépésének időpontjában már részesei, főszabály szerint az e rendelet ugyanezen kérdésre vonatkozó rendelkezései alkalmazásának mellőzését eredményezik”, amennyiben a jogvita egy ilyen egyezmény hatálya alá tartozik. ( 31 ) A Bíróság ezt a megszorító értelmezést arra a megállapításra alapította, hogy a Brüsszeli Egyezmény 57. cikkének szövegében a „részesei vagy részesei lesznek” kifejezés szerepel, szemben az említett 71. cikkel – amely a Brüsszeli Egyezmény 57. cikkéből származik, és amely a „részesei” kifejezést használja –, és ez alapján a Bíróság pontosította, hogy a 44/2001 rendelettel ellentétben ezen egyezmény nem tiltja az egyéb olyan joghatósági szabályok alkalmazását, amelyeket a szerződő államok különös egyezmények megkötésével akár a jövőben el fognak fogadni. ( 32 )

26.

A rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság) arra vár választ a Bíróságtól, hogy a jelen esetben miként kell alkalmazni a rendelkezések kapcsolatát meghatározó ezen elveket, tekintettel arra, hogy a CBPI – jóllehet azt a 44/2001 rendelet hatálybalépése után kötötték ( 33 ) –, lényegében az említett időpont előtt már megkötött két benelux egyezmény összedolgozására irányult. ( 34 ) Más szavakkal, e bíróság kérdése arra vonatkozik, hogy a CBPI‑t az e rendeletet „követő” egyezménynek kell‑e minősíteni, amiből az következne – amint azt a Gerechtshof Den Haag (hágai fellebbviteli bíróság) egy másik ügyben megállapította ( 35 ) –, hogy az alapeljárásban nem az egyezmény, hanem e rendelet rendelkezéseit kellene alkalmazni.

27.

A Bizottság azt javasolja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy hatálybalépésének időpontja miatt a CBPI nem tartozik a 44/2001 rendelet 71. cikkében szereplő fenntartás időbeli hatálya alá, és következésképpen az ezen egyezmény 4.6 cikkében szereplő joghatósági szabályok nem élvezhetnek elsőbbséget az említett rendelet érintett szabályaival szemben. A magam részéről úgy vélem, hogy jóllehet a CBPI formálisan a 44/2201 rendeletet követő jogszabály, a benne szereplő különös joghatósági szabályok időben lényegében megelőzik az e rendeletben foglalt hasonló szabályokat, és ezért elsőbbséggel kell rendelkezniük ez utóbbiakkal szemben, a következő indokok miatt.

28.

A 44/2001 rendelet (25) preambulumbekezdése szerint „a tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása” indokolja azt az elsőbbséget, amelyet a rendelet 71. cikke a különös egyezményeknek biztosít. Amint arra a Bizottság rámutat, az e preambulumbekezdésben kifejezésre juttatott törekvés elsősorban a harmadik államokkal kötött megállapodásokra utal. ( 36 ) Ugyanakkor nem vitatott, hogy az említett 71. cikkben megfogalmazott fenntartás azokra az egyezményekre – így a benelux egyezményekre – is kiterjed, amelyeknek kizárólag a tagállamok a részes felei.

29.

E tekintetben hangsúlyozom, hogy az ugyancsak a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó sok más rendelettel szemben a 44/2001 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint e rendelet „[a]z e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában [...] – mint a tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez[ne] a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben” ( 37 ), amely fordulat – a harmadik államokkal kötött egyezményekkel szemben – a tagállamok egymás közötti megállapodásainak a kizárásához vezet, még ha ez utóbbiakról egyaránt igaz is az, hogy az érintett rendelethez képest korábbiak, illetve különös jogterületet szabályoznak.

30.

A 44/2001 rendelet e sajátossága annál is inkább figyelemreméltó, mivel a rendeletet 2012‑ben teljeskörűen átdolgozták, és az uniós jogalkotó annak ellenére nem módosította annak tartalmát, ( 38 ) hogy gyakorlati nehézségek merültek fel az említett 71. cikk hatályának megítélésével kapcsolatban. ( 39 )Kétségtelen, hogy az 542/2014 rendelet jelentős mértékben kiegészítette a 44/2001 rendeletet felváltó 1215/2012 rendelet 71. cikkét, ( 40 ) ugyanakkor nem korlátozta azon elvet, amely szerint a különös egyezményekben foglalt joghatósági szabályokkal el lehet térni az immár az 1215/2012 rendeletben meghatározott joghatósági szabályoktól, akkor is, ha ezen egyezmények részes felei kizárólag a tagállamok.

31.

A 44/2001 rendelet 71. cikkének második – véleményem szerint a jelen ügyben kiemelt szerepet betöltendő – célkitűzése az, hogy megfelelően figyelembe vegye, hogy a különös egyezményekben foglalt joghatósági szabályok kialakítására az érintett területek sajátosságaira tekintettel került sor, és ezért meg kell óvni az e szabályok által szolgált hasznos célt. ( 41 ) Mindez különösen igaz a nemzetközi egyezményekben szereplő, a szellemi tulajdonhoz igazított joghatósági szabályokra, amelyeket e rendelet alkotói nem kívántak kizárni. ( 42 )

32.

A fentiekből arra következtetek, hogy a 44/2001 rendelet 71. cikkét azzal a céllal szövegezték meg, hogy fenntartsák a tagállamok által a rendelet hatálybalépése előtt megkötött különös egyezményekben foglalt joghatósági szabályok alkalmazását, amennyiben e szabályok tartalma jobban megfelel az érintett jogterületnek, és – a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően – azok összhangban állnak az Unión belül a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre irányadó elvekkel. ( 43 ) Véleményem szerint a CBPI 4.6 cikkének lényeges tartalmára figyelemmel különösen e cikk esetében is ezt a kedvező a megközelítést kell követni.

33.

A kérdést előterjesztő bíróság és a Bizottság egyaránt említést tesz arról, hogy a CBPI a három benelux tagállamban hatályos egyezményeket – az 1971‑től hatályos védjegyegyezményt, illetve az 1975‑től hatályos formatervezésiminta‑egyezményt – váltotta fel, anélkül hogy lényegesen módosította volna azok tartalmát. Konkrétan, a CBPI 4.6 cikke – amely a jelen ügyben az egyedül releváns rendelkezés ( 44 ) – megegyezik az említett korábbi jogi eszközökben szereplő joghatósági szabályokkal, amelyekhez csupán egy amiatt szükséges terminológiai jellegű kiigazítást fűz, hogy ez az új szöveg a védjegyekre és a formatervezési mintákra egyaránt vonatkozik. ( 45 )

34.

A Bizottság álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása szempontjából mindazonáltal nincs jelentősége annak, hogy a CBPI rendelkezései ilyen mértékű hasonlóságot mutatnak a CBPI által felváltott benelux egyezmények rendelkezéseivel. Ezzel szemben az álláspontom szerint alapvető fontosságú annak figyelembevétele, hogy az említett 4.6 cikk elfogadásával a CBPI‑ben részes három állam mindössze fenntartotta a 44/2001 rendelet hatálybalépése előtt már alkalmazandó különös rendelkezések tartalmát, a lényeges tartalom bármilyen módosítása nélkül.

35.

Mivel a 44/2001 rendelet 71. cikkének egyik célkitűzése az, hogy lehetővé tegye az érintett terület sajátosságainak jobban megfelelő szabályok alkalmazását, ( 46 ) e megállapítás nézetem szerint igazolja a CBPI 4.6 cikkében átvett joghatósági szabályok elsőbbségét az e rendeletben foglalt hasonló szabályokkal szemben. Amint azt a Bizottság elismeri, a CBPI többek között olyan különös szabályok megállapítására irányul, amelyek figyelembe veszik a benelux védjegy, azaz egy olyan egységes védjegy sajátosságait, amely nem megosztott az érintett tagállamok között, és ezen államok egyikéhez sem kapcsolódik kifejezetten. Véleményem szerint ugyanis a CBPI 4.6 cikkében átvett joghatósági szabályok alkalmasabbak a benelux védjeggyel összefüggő jogviták elbírálására, mint a 44/2001 rendeletben előírt joghatósági szabályok.

36.

Mindez különösen igaz az e rendelet 22. cikkének 4. pontjában foglalt szabályra, amellyel – a CBPI 4.6 cikkétől eltérően – nem az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvitákat kívánták szabályozni. A későbbiekben még visszatérek arra, hogy melyek a korlátai az említett 22. cikk 4. pontjának a jelen jogvitában való esetleges alkalmazásának, ugyanakkor már most rá kívánok mutatni e negatív megállapítás legfontosabb indokaira. E tekintetben hangsúlyozni kívánom egyrészt azt, hogy közvetlenül e rendelkezés szövegéből nem állapítható meg az ilyen típusú jogvita eldöntésére joghatósággal rendelkező bíróság, ( 47 ) míg a 4.6 cikke egy sor pontosabb joghatósági kapcsolóelvet határoz meg. ( 48 ) Másrészt ez utóbbi cikk alapján – a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontjával ellentétben – a védjegy bejelentésének vagy lajstromozásának helye önmagában nem szolgálhat a joghatóság meghatározásának alapjául, ezzel megakadályozva, hogy a joghatóság egyetlen benelux államban összpontosuljon. ( 49 ) Végül megemlítem, hogy a több tagállamban egységes joghatást kiváltó ilyen jellegű szellemi tulajdonjogi jogcímek ( 50 ) kialakításakor maga az uniós jogalkotó is a 44/2001 rendelettől eltérő joghatósági szabályokat fogadott el.

37.

Egyébiránt úgy vélem, hogy a jelen esetben a CBPI 4.6 cikkében foglalt joghatósági szabályok alkalmazása egyáltalán nem sértené – ellenkezőleg – a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamok által folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgáló elveket, amelyek tiszteletben tartásáról a Bíróság gondoskodik a különös nemzetközi egyezményekben foglalt szabályok e területen való alkalmazásakor. ( 51 ) Úgy vélem, hogy – tekintettel a CBPI 4.6 cikkében foglalt szabályok sajátosságaira, így különösen arra, hogy azok a benelux védjegy érvényességével összefüggő jogviták elbírálására legalkalmasabb bíróságot jelölik ki, mégpedig a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontjával összehasonlítva pontosabb és kiegyensúlyozottabb módon ( 52 ) – e szabályok összhangban állnak a joghatósági szabályok tekintetében releváns elvekkel. ( 53 )

38.

Egyébiránt nem osztom a Bizottság azon álláspontját, amely szerint ha a Bíróság megállapítaná, hogy a CBPI 4.6 cikkének elsőbbséget kell élveznie a 44/2001 rendelet párhuzamos rendelkezéseivel szemben, úgy az sértené az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésében kimondott és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában pontosított azon elvet, amely szerint a tagállamok ezentúl nem köthetnek egymással szabadon olyan egyezményeket, amelyek a 44/2001 rendeletben foglaltakhoz hasonló „közös szabályokat érintheti[k]”, vagy „azok alkalmazási körét megváltoztathatj[ák]”, mivel az Unió e területen kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. ( 54 ) Igaz ugyan, hogy egy harmadik államokkal kötött egyezmény kapcsán a Bíróság megerősítette – anélkül, hogy megállapításának érvényességét kifejezetten egy ilyen esetre korlátozta volna –, hogy e rendelet 71. cikkének (1) bekezdése nem „teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy új különös egyezmények megkötésével vagy már hatályos egyezmények módosításával a 44/2001 rendelettel szemben elsőbbséget élvező szabályokat fogadjanak el” ( 55 ).

39.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy mivel a CBPI 4.6 cikkének joghatósági szabályai a 44/2001 rendelet hatálybalépését megelőzően már megkötött CBM és CBDM rendelkezéseinek megismétlésére szorítkoznak e két jogi szöveg összedolgozása révén, nem tekinthető úgy, hogy a CBPI elfogadása érinthette e rendelet rendelkezéseit vagy megváltoztathatta azok alkalmazási körét, vagy hogy a CBPI az imént említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett „új különös egyezményt” vagy „már hatályos egyezmények módosítását” képezné.

40.

E sajátos összefüggésben, ahol a 44/2001 rendelethez képest korábbi két Benelux egyezményt mindössze átdolgozott egy, az e rendeletet követően aláírt és megerősített másik benelux egyezmény, a különös egyezmények elsőbbségének az e rendelet 71. cikkében elismert elve véleményem szerint fontosabb azon megfontolásoknál, amelyek a tartalommal szemben inkább a formára helyeznék a hangsúlyt. A Bizottság által képviselt álláspont azon vitatható eredményhez vezetne, hogy a tagállamok nem folyamodhatnának pusztán szerkesztésbeli vagy formai változtatásokhoz, amelyeket véleményem szerint meg kell különböztetni a lényeges tartalmi változást jelentő módosításoktól, amelyek az imént említett ítélkezési gyakorlat értelmében tilosak.

41.

A 44/2001 rendelet 71. cikkének általam szorgalmazott, nem formalista értelmezését meglátásom szerint az elsődleges uniós jogból levezethető általánosabb megfontolások is megerősítik. Az EUMSZ 350. cikkből ( 56 ) ugyanis kitűnik, hogy a benelux unió keretében megkötött különös regionális megállapodásokat mindaddig meg kell őrizni, amíg azok révén az uniós rendelkezésekkel összehasonlítva hatékonyabban megvalósíthatók a Benelux államok által követett célkitűzések, és e megállapodások elengedhetetlenek a benelux rendszer megfelelő működésének biztosításához. ( 57 ) Véleményem szerint a jelen esetben célszerű, sőt nélkülözhetetlen, hogy a három Benelux állam a CBPI 4.6 cikkében fenntartsa azokat a különös joghatósági szabályokat, amelyeket korábban a közöttük fennálló egységes védjegyrendszer harmonikus és kiegyensúlyozott működésének biztosítása céljából fogadtak el. ( 58 ) Ez a vélemény egyrészt azon alapul, hogy e rendszernek – amely teljes egészében felváltja ezen államok e területre vonatkozó jogi szabályozását ( 59 ) – mind a mai napig nincs megfelelője az uniós jogban, ( 60 ) másrészt pedig azon, hogy e különleges összefüggésben a 44/2001 rendelet rendelkezései nem nyújtanának az említett 4.6 cikk alkalmazásával elérhetőhöz mérten kielégítő megoldást.

42.

Következésképpen álláspontom szerint a CBPI a 44/2001 rendelet 71. cikkének értelmében vett azon egyezmények körébe tartozik, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeket szabályoznak, amiből az következik, hogy az említett egyezmény 4.6 cikkében szereplő joghatósági szabályoknak elsőbbséget kell élvezniük az e rendeletben kimondott joghatósági szabályokkal szemben, amennyiben átfedés lenne a hatályuk között. Ezért javaslatom szerint az előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy e 71. cikket úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha egy határokon átnyúló jogvita mind e rendelet, mind a CBPI hatálya alá tartozik, a tagállam az említett cikk (1) bekezdése alapján alkalmazhatja az ezen egyezmény 4.6 cikkében előírt joghatósági szabályokat.

43.

A kérdést előterjesztő bíróság csak másodlagosan, arra az esetre teszi fel a második és a harmadik kérdést, amennyiben az első kérdésre adott válaszában a Bíróság azt állapítaná meg, hogy a 44/2001 rendelet rendelkezéseinek elsőbbséget kell élvezniük a CBPI 4.6 cikkében foglalt joghatósági szabállyal szemben. Márpedig véleményem szerint nem ez a helyzet. Amennyiben a Bíróság egyetért az említett rendelet 71. cikkének általam javasolt értelmezésével, úgy e két kérdésre nem szükséges válaszolni. A teljesség kedvéért ugyanakkor e tekintetben a következő észrevételeket kívánom tenni.

44.

Először is pontosítom, hogy amennyiben szükség lesz a megválaszolásukra, úgy a két kérdést a közöttük fennálló kapcsolatra tekintettel együttesen kell megvizsgálni, mivel véleményem szerint mindkettő a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvita keretében tulajdonítandó jelentésre és hatályra vonatkozik.

45.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy amennyiben az említett 22. cikk 4. pontjában foglalt joghatósági szabályt kell alkalmazni a jelen esetben szereplőhöz hasonló, egy benelux védjegy esetleges érvénytelenségével összefüggő jogvitában, úgy kétséges, hogy e különleges helyzetben milyen jelentéssel bír az „annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a bejelentést vagy lajstromozást kérelmezték” kifejezés, amelyet e rendelkezés releváns kapcsolóelvként határoz meg a védjegyek érvényességének területén.

46.

Második kérdésének indokolásaként a kérdést előterjesztő bíróság lényegében rámutat arra, hogy egy benelux védjegy lajstromozása iránti kérelem azonos módon érvényes a Benelux terület egészén, így az e területet képező valamennyi tagállam bíróságai – így a belga, a luxemburgi és a holland bíróságok egyaránt – egyidejűleg joghatósággal rendelkezhetnek az említett 22. cikk 4. pontjának szövege alapján.

47.

Amennyiben a Bíróság nem fogadná el ezt az értelmezést, úgy az említett tagállami bíróság a harmadik kérdésével annak pontosítását kéri, hogy egyrészt e három tagállam közül melyik rendelkezik kizárólagos joghatósággal e kérdésben, másrészt hogy a szóban forgó állam meghatározása érdekében alkalmazhatók‑e ebben a szakaszban a CBPI 4.6 cikkében foglalt joghatósági kapcsolóelvek.

48.

Észrevételeiben a Bizottság – véleményem szerint jogosan – azt javasolja, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy „a [44/2001] rendelet 22. cikkének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy benelux védjegy lajstromozásának vagy érvényességének tárgyában folyamatban lévő jogvita esetén a belga, a holland és a luxemburgi bíróságok egyaránt joghatósággal rendelkeznek a jogvita elbírálására”. A Bizottság nem foglal állást a harmadik kérdésben. Jómagam néhány megjegyzést fűznék e tárgyhoz.

49.

Emlékeztetek arra, hogy amint azt a 44/2001 rendelet 22. cikkének első mondata megjelöli, az e cikk 1–5. pontjában foglalt joghatósági szabályok mindegyikének közös sajátossága, hogy a felek lakóhelyére tekintet nélkül alkalmazandók, ( 61 ) valamint hogy kizárólagos és imperatív jelleggel rendelkeznek, amely különleges erővel köti mind a peres feleket, mind a bíróságot. ( 62 ) E szabályok így nemcsak az e rendelet 2. cikkében előírt, az alperesnek kedvező általános szabálytól, hanem a feleknek főszabály szerint biztosított azon lehetőségtől is eltérést képeznek, hogy önkéntesen más joghatóságról állapodjanak meg, ( 63 ) ezért e különös rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. ( 64 )

50.

A Bizottság írásbeli észrevételeiben megjelöltekkel szemben ( 65 ) és a Bíróság által már kimondottaknak megfelelően a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontja – amely általában valamely „tagállamnak a bíróságai[t]” említi – csupán kijelöli azt a tagállamot, amelynek bíróságai a jogvita tárgyánál fogva joghatósággal rendelkeznek, anélkül hogy egyúttal rendelkezne az adott tagállam egyes bíróságai közötti hatáskörmegosztásról. ( 66 )

51.

Az említett 22. cikk 4. pontjának első albekezdése előírja, hogy amennyiben a határokon átnyúló eljárás tárgya a bejelentést vagy lajstromozást igénylő szellemi tulajdonjogi jogcím, például védjegy lajstromozása vagy érvényessége, „annak a tagállamnak a bíróságai [rendelkeznek kizárólagos joghatósággal], ahol a bejelentést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő”. Mindezt e 4. pont második bekezdése azzal egészíti ki, hogy a Müncheni Egyezménnyel szabályozott európai szabadalom különös területén „az egyes tagállamok bíróságai [...] kizárólagos joghatósággal rendelkeznek az említett államnak megadott európai szabadalom lajstromozását vagy érvényességét érintő eljárásban” ( 67 ).

52.

Konkrét érv szól az említett két bekezdésben szereplő ezen kapcsolóelv mellett, amely alapján a szóban forgó jogcím megadásával közvetlenül érintett tagállam rendelkezik kizárólagos joghatósággal. Mindez a jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy megfeleljen a 44/2001 rendelet (12) preambulumbekezdésében említett, a bíróság és a per közötti szoros kapcsolatra és a megfelelő igazságszolgáltatásra vonatkozó célkitűzéseknek, amelyek igazolják a főszabály szerint az alperes lakóhelyén alapuló joghatósági októl való eltéréseket.

53.

Annak az államnak a bíróságai vannak ugyanis „a leginkább abban a helyzetben” ( 68 ), hogy az alkalmazandó jog alapján elbírálják a védjegyek lajstromozásával vagy érvényességével összefüggő jogvitákat, ahol e jogcím joghatásokat fog kiváltani, mivel az alkalmazandó jog általában ugyanennek – az e jogcím oltalmát biztosítani köteles – államnak a jogi szabályozása. ( 69 ) Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a szellemitulajdon‑jogok oltalma és a területi szuverenitás között hagyományosan szoros kapcsolat áll fenn. ( 70 ) E tekintetben a Bíróság is rámutatott arra, hogy a szabadalmakhoz hasonló jogcímek megadása a nemzeti közigazgatás beavatkozásával jár, illetve több tagállamban különleges hatáskörű bíróságok számára tartják fenn a vonatkozó eljárásokat. ( 71 )

54.

Mindezen jogszabályi és ítélkezési gyakorlatbeli vívmányok fényében, valamint figyelembe véve az alapeljárásban szóban forgó szellemi tulajdonjogi jogcím lényeges sajátosságait, meg kell vizsgálni, hogy a jelen helyzetben adott esetben miként kellene alkalmazni a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának rendelkezéseit.

55.

Mindenekelőtt pontosítom, hogy amennyiben a Bíróság – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tekintetében általam javasolt válasszal szemben – azt állapítaná meg, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvitában a 44/2001 rendeletet kell alkalmazni, számomra egyértelmű, hogy megszövegezésére tekintettel a 22. cikk 4. pontjában foglalt joghatósági szabály – és nem az e rendelet egyéb rendelkezéseiben szereplő szabályok ( 72 ) – alapján kell meghatározni az érintett benelux védjegy „érvényességével” kapcsolatos határozathozatalra joghatósággal rendelkező bíróságot.

56.

Az említett 22. cikk 4. pontjának hatálya alá tartozó jogviták tekintetében a joghatóság‑megosztás meghatározó tényezője az a szoros kapcsolat, amely egyrészt a vitatott szellemi tulajdonjogi jogcím, másrészt azon terület között áll fenn, ahol e jogcím oltalomban részesülhet. ( 73 ) Márpedig a benelux védjegy mint egységes joghatást kiváltó jogcím különleges esetében – mivel e védjegy a három Benelux államban érvényes, ahol egységes oltalomban részesül ( 74 ) – úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának első bekezdésében hivatkozott „terület” fogalmát úgy kell érteni, hogy az a jelen esetben a Benelux terület egészére utal, ( 75 ) amely egy tagállam területének tekinthető, amint azt a Bíróság hasonló körülmények között már kimondta. ( 76 ) Ezért álláspontom szerint a benelux védjegy különleges esetében e három állam területének együttes megjelöléséről van szó, és potenciálisan mind a három állam bíróságai joghatósággal rendelkezhetnek, mivel úgy tekinthető, hogy e bíróságok mindegyike a „legalkalmasabb” az említett államok által elfogadott ezen egységes védjegyrendszer alkalmazására.

57.

Hangsúlyozom, hogy az európai szabadalom tekintetében az említett 22. cikk 4. pontjának második bekezdésében kifejezetten kimondott joghatóság‑megosztási szabály – a szóban forgó rendszerek közötti alapvető különbségek miatt – nem ültethető át a benelux védjegyre. ( 77 ) Az európai szabadalom ugyanis különbözik a benelux védjegytől a tekintetben, hogy nem képez egységes jogcímet, hanem a különálló nemzeti szabadalmakat fogja össze. ( 78 ) Amint arra a Bizottság rámutat, „jogi szempontból lényegében továbbra is olyan különböző szabadalmakról van szó, amelyek egyenként az érintett nemzeti területhez kötődnek”. Ez indokolja, hogy a tisztán nemzeti szellemi tulajdonjogi jogcímekhez hasonlóan továbbra is az az állam rendelkezik joghatósággal, amelynek a területén az európai szabadalom oltalmát kérik.

58.

Az ilyen típusú, az Európai Közösség, majd az Európai Unió szintjén létrehozott jogcímek tekintetében éppen arra tekintettel fogadtak el különös joghatósági szabályokat, hogy a Brüsszeli Egyezménnyel megállapított és a 44/2001 rendeletben átvett joghatósági szabályok nem felelnek meg teljes mértékben az egységes szellemi tulajdonjogi jogcímek sajátosságainak. Ez elmondható a „közösségi formatervezési minták” ( 79 ), a „közösségi védjegy” (jelenleg: „európai uniós védjegy”) ( 80 ), valamint az „egységes joghatással bíró európai szabadalom” ( 81 ) esetében egyaránt.

59.

Írásbeli észrevételeiben a Bizottság azt állítja, hogy az „eltérést engedő e rendszerekből ugyanakkor nem következik az, hogy egy olyan tagállam bírósága rendelkezhetne joghatósággal, ahol a szellemitulajdon‑jog nem érvényes” ( 82 ). A magam részéről hangsúlyozni kívánom, hogy a szóban forgó – különösen az európai uniós védjegy érvényességével kapcsolatos – rendelkezések az e rendelet 22. cikkének 4. pontjában foglalt szabály teljes félretételét eredményezik, amennyiben az elsődlegesen az érvénytelenség megállapítására irányuló kérelmek tekintetében egy központi hivatal, míg az érvénytelenség megállapítására irányuló – különösen a bitorlási jogviták keretében benyújtott – viszontkeresetek tekintetében különös hatáskörű – főszabály szerint az alperes lakóhelye szerinti tagállamban található – bíróságok joghatóságáról rendelkeznek. ( 83 )

60.

A Bizottsághoz hasonlóan elismerem, hogy az említett 22. cikk 4. pontjának itt javasolt megszorító értelmezésével kapott eredmény – amely szerint három uniós tagállam bíróságai egyaránt joghatósággal rendelkezhetnek egy benelux védjegy érvénytelenségével összefüggő jogvita elbírálására – nem tűnik „optimálisnak” a 44/2001 rendelet által elérni kívánt célkitűzésekre figyelemmel. ( 84 ) Ugyanakkor, amennyiben e rendelet lenne alkalmazandó egy ilyen jogvitára, úgy meglátásom szerint helytálló ez az értelmezés, tekintettel mind a rendelet 22. cikke 4. pontjának szövegére és indokára, mind a szóban forgó szellemi tulajdonjogi jogcím különös jellemzőire. ( 85 )

61.

Végül úgy vélem, hogy e negatív megállapítás árnyalásra szorul, mivel valószínű, hogy – az alapeljáráshoz hasonlóan – az esetek nagy részében az érintett benelux védjegy bejelentésének és/vagy lajstromozásának helye alapján ténylegesen a rechtbank Den Haaghoz (hágai elsőfokú bíróság) fordulnak. ( 86 ) Úgy tűnik számomra, hogy a felperes számára rendelkezésre álló, az e három állam bíróságai közötti választási lehetőség miatt az alperes kétségtelenül arra kényszerülhet, hogy egy általa nem ismert nyelven terjessze elő a védekezését, és így felmerülhet a „forum shopping” (a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának) veszélye. Mindazonáltal e választási lehetőség anyagi jogi következményei a benelux védjegy különleges összefüggésében az általánoshoz képest jelentéktelenebbek, mivel az e védjegyre alkalmazandó jogi rendszer az e tagállamok közötti teljes körű harmonizáció tárgyát képezte, és egységesen értelmezendő. ( 87 )

62.

Annak érdekében, hogy feloldja azokat a korlátokat, amelyeket a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjának esetleges alkalmazása a benelux védjegyhez hasonló, egységes joghatással bíró szellemi tulajdonjogi jogcímmel összefüggő jogvitákban eredményezhet, ( 88 ) a kérdést előterjesztő bíróság felveti a CBPI 4.6 cikkében szereplő „joghatósági” szabályok – a jelek szerint kiegészítő jellegű – alkalmazásának lehetőségét annak meghatározása érdekében, hogy e területen a három Benelux állam közül pontosan melyik rendelkezik joghatósággal. ( 89 )

63.

Először is hangsúlyozom, hogy a CBPI 4.6 cikke egy sor olyan lépcsőzetes joghatósági szabályról ( 90 ) rendelkezik, amelyek lényeges tartalma alapvetően különbözik a 44/2001 rendelet 22. cikke 4. pontjában szereplő, kizárólagos jellegű joghatósági szabálytól. Mindehhez hozzáfűzöm, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet rendelkezéseit, így a 22. cikkének 4. pontját is önállóan kell értelmezni, nem pedig a tagállamok jogára utalással. ( 91 )

64.

Végül úgy vélem, hogy a CBPI e rendelkezésére történő, akár csak kiegészítő jellegű utalást is el kell vetni abban az esetben, ha a Bíróság megállapítása szerint a 44/2001 rendelet 71. cikke kizárja a CBPI alkalmazását. Ekkor ugyanis kizárólag a 44/2001 rendelet rendelkezései alkalmazandók az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvita nyomán előálló joghatósági vagy akár eljárási összeütközéssel kapcsolatos kérdések eldöntésére.

65.

Az, hogy a felperes – véleményem szerint – tetszőlegesen fordulhat több Benelux állam bíróságához, ha egy ilyen jogvitára az említett rendelet 22. cikkének 4. pontját kellene alkalmazni, olyan nehézségekkel járna, amelyek korántsem leküzdhetetlenek, hiszen maga a rendelet is tartalmaz rájuk vonatkozó megoldásokat. Így párhuzamos eljárások esetén az e három állam közötti joghatóság‑megosztás alapja az ugyanezen rendeletnek a tagállami bíróságok között felmerülő perfüggőség és összefüggő eljárások kérdését szabályozó 27–30. cikkében foglalt az a szabály, amely szerint az „elsőként felhívott bíróság” elsőbbséget élvez, ( 92 ) a Bíróságnak az említett cikkekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata fényében. ( 93 )

66.

Következésképpen, ha a Bíróság szükségesnek tartaná az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre való válaszadást, véleményem szerint meg kellene állapítania, hogy a 44/2001 rendelet 22. cikkének 4. pontját úgy kell értelmezni, hogy a benelux védjegy lajstromozásával vagy érvényességével összefüggő, határokon átnyúló jogvita elbírálására mindazon három tagállamnak – azaz a Belga Királyságnak, a Luxemburgi Nagyhercegségnek és a Holland Királyságnak – a bíróságai joghatósággal rendelkeznek, amelyek területén e szellemi tulajdonjogi jogcím joghatásokat vált ki, és ahol e jogcímet egységes oltalomban kell részesíteni.

67.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a rechtbank Den Haag (hágai elsőfokú bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 71. cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha egy határokon átnyúló jogvita mind e rendelet, mind pedig a szellemi tulajdonról (védjegyek és formatervezési minták) szóló, 2005. február 25‑én Hágában aláírt egyezmény hatálya alá tartozik, a tagállam az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazhatja az ezen egyezmény 4.6 cikkében előírt joghatósági szabályokat.