EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014TO0561(01)

A Törvényszék első tanácsa elnökének 2016. március 16-i végzése.
European Citizens' Initiative One of Us és társai kontra Európai Bizottság.
Beavatkozás – A jogvita kimeneteléhez fűződő érdek – Reprezentatív egyesület, amelynek célja tagjai érdekvédelme – Beavatkozási kérelem interneten történő közzététele – Eljárással kapcsolatos visszaélés.
T-561/14. sz. ügy.

Digital reports (Court Reports - general)

ECLI identifier: ECLI:EU:T:2016:173

A TÖRVÉNYSZÉK ELSŐ TANÁCSA ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2016. március 16. ( *1 )

„Beavatkozás — A jogvita kimeneteléhez fűződő érdek — Reprezentatív egyesület, amelynek célja tagjai érdekvédelme — Beavatkozási kérelem interneten történő közzététele — Eljárással kapcsolatos visszaélés”

A T‑561/14. sz. ügyben,

a „One of Us” európai polgári kezdeményezés és a mellékletben szereplő többi felperes (képviseli őket: C. de La Hougue ügyvéd)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: J. Laitenberger és H. Krämer, később: H. Krämer, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Parlament (képviselik: E. Waldherr és U. Rösslein, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: K. Michoel és E. Rebasti, meghatalmazotti minőségben),

a „One of Us” európai polgári kezdeményezésre vonatkozó, 2014. május 28‑i COM (2014) 355 final bizottsági közlemény megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK ELSŐ TANÁCSÁNAK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést

A tényállás és az eljárás menete

1

2014. július 25‑én a felperesek, a „One of Us” európai polgári kezdeményezés és a mellékletben szereplő többi felperes, elsődlegesen a „One of Us” európai polgári kezdeményezésre vonatkozó, 2014. május 28‑i COM (2014) 355 final bizottsági közlemény (a továbbiakban: megtámadott közlemény) megsemmisítése iránt, másodlagosan a polgári kezdeményezésről szóló, 2011. február 16‑i 211/2011/EU rendelet (HL L 65., 1. o.). 10. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsemmisítése iránt nyújtottak be keresetet.

2

A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 24. cikkének 6. §‑a alapján 2014. november 17‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 409., 45. o.) közzétették a keresetlevél összefoglalóját.

3

A Törvényszék Hivatalához 2015. február 6‑án, illetve 9‑én a benyújtott iratokban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa – amelyeket az eljárást megindító irat az Európai Bizottsággal együtt alperesekként nevezett meg – az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

4

A Törvényszék Hivatalához ugyanezen napokon benyújtott iratokban a Parlament és a Tanács kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhassanak abban az esetben, ha a keresetet az őket érintő részében elfogadhatatlannak nyilvánítják.

5

A fenti 4. pontban említett kérelmeket az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑ának megfelelően kézbesítették: a Tanács kérelmét a felpereseknek, a Bizottságnak és a Parlamentnek, a Parlament kérelmét pedig a Tanácsnak.

6

A Törvényszék Hivatalához 2015. március 17‑én benyújtott beadványával az International Planned Parenthood Federation (a továbbiakban: IPPF) kérte, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

7

A Törvényszék Hivatalához 2015. április 3‑án érkezett beadványában a Marie Stopes International (a továbbiakban: MSI) kérte, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

8

A fenti 6. és 7. pontban említett kérelmeket az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑ának megfelelően kézbesítették a felpereseknek, a Bizottságnak, a Parlamentnek és a Tanácsnak.

9

A Törvényszék Hivatalához 2015. május 27‑én és július 2‑án érkezett beadványaikban a felperesek kifogást emeltek az MSI, illetve az IPPF beavatkozási kérelmeivel szemben.

10

A Törvényszék Hivatalához 2015. május 8‑án és június 12‑én a Bizottság érkezett beadványaiban a Bizottság jelezte, hogy nincsen észrevétele az MSI, illetve az IPPF beavatkozási kérelmeire vonatkozóan.

11

A Parlament és a Tanács nem nyújtott be észrevételt a fenti 6. és 7. pontban említett beavatkozási kérelmekkel kapcsolatban.

12

A Törvényszék Hivatalához 2015. június 15‑én az MSI és az IPPF arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy a felperesek internetes oldalukon közzétették az MSI beavatkozási kérelmét, és ahhoz kapcsolódóan negatív megjegyzéseket fűztek a szervezethez. A két beavatkozást kérő többek között arra kérte a Törvényszéket, hogy a felperesek későbbi hasonló, eljárással kapcsolatos visszaéléseinek megakadályozása érdekében alkalmazza – a költségekre való kötelezés mellett – a rendelkezésére álló eszközöket.

13

A Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedések keretében felhívta a felpereseket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a két beavatkozást kérő fentebb ismertetett állításaira vonatkozóan, aminek azok 2015. augusztus 31‑én a Törvényszék által megállapított határidőn belül eleget is tettek.

14

A Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott új pervezető intézkedés keretében, mivel az MSI és az IPPF beavatkozási kérelmei közzé voltak téve a fenti 12. pontban említett internetes oldalon, felhívta a felpereseket, hogy tisztázzák, hogy ők szerezték‑e meg az oldal számára a fent említett beavatkozási kérelmeket, vagy ha nem, akkor magyarázzák meg, hogy szerintük hogyan kerültek fel ezek a dokumentumok az említett internetes oldalra. A felperesek a 2015. november 17‑én benyújtott beadványban a Törvényszék által előírt határidőn belül választ adtak.

15

A Törvényszék első tanácsa 2015. november 26‑i végzésével mint elfogadhatatlant elutasította a keresetet a 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja ellen irányuló részében, ami azzal a következménnyel járt, hogy a Parlament és a Tanács már nem minősült alperesnek az eljárásban.

16

A Törvényszék első tanácsa 2015. november 30‑i határozatával helyt adott a Parlament és a Tanács beavatkozási kérelmeinek, és pontosította, hogy a jogaik az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑ában foglaltaknak felelnek meg.

17

A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott új pervezető intézkedés keretében egyfelől a Bizottság, másfelől az MSI és az IPPF 2015. december 4‑én, illetve 11‑én észrevételt nyújtott be a felpereseknek a 2015. november 17‑i beadványban szereplő válaszára (lásd a fenti 14. pontot) vonatkozóan.

A jogkérdésről

18

A Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében, amely az említett alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó, a beavatkozáshoz való jog megillet minden személyt, aki valószínűsíteni tudja, hogy – a tagállamok közötti, az Európai Unió intézményei közötti, illetve a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogviták kivételével – e jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik.

19

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogvita kimeneteléhez fűződő jogos érdeknek az említett rendelkezés értelmében vett fogalmát magára a jogvita tárgyára tekintettel kell meghatározni, és úgy kell érteni, mint maguknak a kérelmeknek az elbírálásához fűződő közvetlen és fennálló érdeket, és nem mint a felhozott jogalapokhoz fűződő érdeket. A jogvita „kimenetelén” ugyanis az eljáró bíróság végső határozatát kell érteni, amit az ítélet rendelkező része tartalmaz. Különösen azt kell megvizsgálni, hogy a beavatkozó felet közvetlenül érinti‑e a megtámadott aktus, és konkrét érdeke fűződik‑e a jogvita kimeneteléhez (lásd: BASF kontra Bizottság, T‑15/02, EU:C:2003:38, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az IPPF beavatkozási kérelméről

20

Az ügy irataiból kitűnik, hogy az IPPF‑et az 1977. évi International Planned Parenthood Federation Act (a Nemzetközi Családtervezési Szövetségről szóló törvény) útján, az Egyesült Királyság joga szerint hozták létre. Az International Planned Parenthood Federation Act 4. cikke szerint az IPPF első célja a világ népességének a családtervezéssel és a felelős gyermekvállalással összefüggő felvilágosításának elősegítése, második célja a szülők, gyermekek és fiatalok testi és lelki egészségének a hatékony családtervezési szolgálatok részére nyújtott ösztönzés és támogatás révén történő megőrzése és védelme, harmadik célja az emberek felvilágosítása a saját közösségük és a világ demográfiai problémáiról, negyedik célja pedig az emberi fertilitás valamennyi aspektusára vonatkozó kutatás ösztönzése és szabályozása, valamint a kutatás eredményeinek terjesztése.

21

Az IPPF ismertette – és ezt mások sem vitatták –, hogy 152 nemzetközi szervezet a tagja, amelyeket „tagegyesületeknek” neveznek, és amelyek adott országokban, egész régiókban, sőt akár nemzetközi szinten fejtik ki tevékenységüket. A tagok nevének felsorolását csatolták a beavatkozási kérelemhez.

22

Az IPPF egyébiránt azt állította – és ezt mások sem vitatták –, hogy a 65000 összekötő ponton keresztül a tagegyesületeik az egészséges nemi élettel és gyermekvállalással, így a terhességmegszakítással, az anyák és a gyermekek egészségével, valamint a nemi úton terjedő betegségek kezelésével, megelőzésével és gyógyításával összefüggő szolgáltatásokat nyújtanak. Az IPPF pontosította, hogy a szexuális téren és a gyermekvállalás terén valamennyiünket megillető egészséget és jogokat védi. Tagjaival egyetértésben arra bátorítja a kormányokat és a többi, kulcspozícióban lévő döntéshozót, hogy nemzeti, regionális és világszinten előmozdítsák a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, ezeknek megfelelő politikát és jogszabályokat fogadjanak el, és anyagilag támogassák az ilyen programokat és szolgálatokat.

23

Az IPPF azt állítja, hogy a beavatkozási kérelmének helyt kell adni, mivel az IPPF reprezentatív egyesület, amelynek célja a tagjainak olyan ügyekben való védelme, mint amilyenről a jelen esetben szó van, és amelyek olyan elvi kérdéseket vetnek fel, amely érinthetik a tagjait.

24

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint engedélyezhető a beavatkozás azon reprezentatív egyesületek részére, amelyek célja tagjaik védelme a tagokat érintő elvi kérdéseket felvető ügyekben (1997. június 17‑i National Power és PowerGen kontra Bizottság végzés, C‑151/97 P(I) és C‑157/97 P(I), EBHT, EU:C:1997:307, 66. pont; 1998. szeptember 28‑iPharos kontra Bizottság végzés, C‑151/98 P, EBHT, EU:C:1998:440, 6. pont; 2004. július 26‑iMicrosoft kontra Bizottság végzés, T‑201/04 R, EBHT, EU:T:2004:246, 37. pont). Különösen abban az esetben engedélyezhető valamely egyesület beavatkozása egy ügybe, ha jelentős számú, az érintett ágazatban tevékenykedő vállalkozást képvisel, ha célja a tagjai érdekeinek védelme, ha az érintett ágazat működését érintő elvi kérdéseket vethet fel az ügy, és ha a meghozandó ítélet ennélfogva jelentős mértékben érintheti tagjainak érdekeit (1993. december 8‑iKruidvat kontra Bizottság végzés, T‑87/92, EBHT, EU:T:1993:113, 14. pont; 2004. május 28‑iAkzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság végzés, T‑253/03, EBHT, EU:T:2004:164, 18. pont; 2012. október 18‑iClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA végzés, T‑245/11, EU:T:2012:557, 12. pont).

25

A Bíróság kifejtette, hogy az egyesületek beavatkozáshoz való joga tág értelmezésének célja az, hogy jobban meg lehessen ítélni az ügyek hátterét, és el lehessen kerülni az egyéni beavatkozások magas számát, amely veszélyeztetné az eljárás hatékonyságát és megfelelő lefolytatását (National Power és PowerGen végzés, fenti 24. pont, EU:C:1997:307, 66. pont; ClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA végzés, fenti 24. pont, EU:T:2012:557, 13. pont).

26

A jelen ügyben először is azt kell megvizsgálni, hogy az ügy vethet‑e fel az érintett ágazat működését érintő elvi kérdéseket, és a meghozandó ítélet ennélfogva jelentős mértékben érintheti‑e az IPPF tagjainak érdekeit.

27

Az IPPF e tekintetben arra hivatkozik, hogy a szóban forgó polgári kezdeményezés egyik fő célja az abortusz és az Unión belül és azon kívül azt támogató, illetve segítő szervezetek uniós finanszírozásának megakadályozása. Ez szerinte érinti az IPPF tevékenységeit is, amely tagegyesületein keresztül nem csupán terhességmegszakítási szolgáltatásokat nyújt, hanem a szexuális és reprodukciós egészségért, valamint azért is küzd, hogy minden nőt megillessen az a jog, hogy a biztonságos terhességmegszakítást válassza és ahhoz hozzáférjen. Következésképpen a szóban forgó polgári kezdeményezés olyan komoly elvi kérdéseket vet fel, amelyek jelentős mértékben érinthetik az IPPF és tagjai érdekeit.

28

Az IPPF pontosítja, hogy a jogvita eldöntéséhez az alábbi három okból fűződik érdeke.

29

Először is, ha Törvényszék megerősítené a megtámadott közlemény jogszerűségét, az közvetlenül kihatna az IPPF pénzügyi érdekeire, mivel e közlemény jogilag biztosítaná, hogy az IPPF által végzett tevékenységek nem tartoznak az Unió részéről történő finanszírozás teljes tilalma alá. Ha azonban a Törvényszék helyt adna a keresetnek, és a Bizottságnak felül kellene vizsgálnia a megtámadott közleményben kifejtett álláspontját, akkor az IPPF‑nek jelentős anyagi források elvesztésével kellene szembesülnie. Még ha a megtámadott közlemény megsemmisítése nem is lenne közvetlen kihatással az IPPF anyagi támogatásának csökkentésére, az érdekeire nézve mindenképpen közvetlen következményekkel járna, mert újra megindulna a vita arról, hogy az Unió finanszírozza‑e a jövőben. Egyébiránt ha a Törvényszék helyt adna a keresetnek, akkor az IPPF‑nek és tagjainak – jelentős költségeket vállalva – újból meg kellene védeniük a küldetésüket és meg kellene indokolniuk a munkájukat.

30

Másodszor az IPPF úgy érvel, hogy a keresetlevélben és mellékleteiben téves információk szerepelnek a tevékenységével kapcsolatban. Ha az eljárást befejező ítéletben is szerepelnének ezek az információk, akkor ez érintené a jóhírnevét, és kedvezőtlenül befolyásolhatná a források mozgósítására való képességét. Az IPPF szerint ezért érdeke fűződik ahhoz, hogy ezen információk kijavítása és a jóhírnevének megvédésre érdekében beavatkozzon.

31

Harmadszor az IPPF azt állítja, hogy a jelen ügy alapvető elvi kérdéseket vet fel a reprodukciós szabadsággal összefüggő uniós politikával kapcsolatban. Az IPPF által a tagjai nevében történő beavatkozás az ügy általános összefüggéseire tekintettel megkönnyítené az ügy megítélését. Az IPPF‑nek, mint olyan szervezetnek, amely a reprodukciós szabadsághoz fűződő jogokat, köztük a biztonságos terhességmegszakítás választásához és az ahhoz való hozzáféréshez fűződő jogot illetően a felperesekétől eltérő álláspontot vall, közvetlen érdeke fűződik a felperesek érveinek megcáfolásához.

32

A felperesek ellenzik az IPPF beavatkozási kérelmét, és különösen úgy érvelnek, hogy az IPPF‑nek a jogvita eldöntéséhez fűződő érdeke nem eléggé közvetlen és konkrét.

33

E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó polgári kezdeményezés célja lényegében arra irányul, hogy az Unió szüntesse meg „az emberi embriók elpusztításával járó tevékenységek támogatását, különösen a kutatás, a fejlesztési támogatás és a közegészségügy területén”. E tekintetben a polgári kezdeményezés szervezői a kezdeményezés nyilvántartásba vételére irányuló kérelemhez három jogszabálymódosítási javaslatot mellékeltek. Ebből vitathatatlanul az következik, hogy a szóban forgó polgári kezdeményezés célja ellentétes az IPPF és annak tagjai által végzett tevékenységekkel, mivel azok terhességmegszakítási szolgáltatásokat nyújtanak, valamint a családtervezést és a szexuális és reprodukciós jogokat segítik érvényesülni.

34

Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a jelen kereset a 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján elfogadott, azon megtámadott közlemény megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság azt állapította meg, hogy nem szükséges javaslatot előterjeszteni az uniós jogalkotó részére a szóban forgó polgári kezdeményezés által javasolt jogszabálymódosításokról.

35

A 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy az említett rendeletben előírt valamennyi vonatkozó eljárásnak és feltételnek megfelelő polgári kezdeményezés benyújtását követően a Bizottság:

„[…] három hónapon belül közleményben foglalja össze a polgári kezdeményezésről alkotott jogi és politikai következtetéseit, az esetlegesen megtenni kívánt lépéseit, és ezek okait, illetve ha nem kíván lépéseket tenni, ennek okait”.

36

A 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdése c) pontjának tartalmát az említett rendelet (1) preambulumbekezdésének tükrében kell értelmezni, amely a következőket tartalmazza:

„Ez a [polgári kezdeményezésre vonatkozó] eljárás lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül forduljanak a Bizottsághoz olyan kéréssel, amelyben a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslat beterjesztésére hívják fel a Bizottságot, hasonlóan az [EUMSZ] 225. cikk értelmében az Európai Parlament számára, valamint az EUMSZ 241. cikk értelmében a Tanács számára biztosított joghoz.”

37

Ebből következően a Törvényszék általi elfogadás vagy elutasítás csak közvetetten és nem konkrétan érintheti az IPPF‑nek és tagjainak a tevékenységeik uniós finanszírozásához fűződő érdekeit, mivel a megtámadott közleményben a Bizottság csupán azt utasította el, hogy az uniós jogalkotó részére jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő a szóban forgó polgári kezdeményezés által javasolt jogszabálymódosításokról.

38

Ezért, még ha azt is feltételezzük, hogy a Törvényszék helyt ad a keresetnek, ez a körülmény az IPPF és tagjai számára legkevésbé kedvező esetben is csak azt eredményezheti, hogy a Bizottság jogi aktusra irányuló javaslatot terjeszt elő az uniós jogalkotó részére a fent említett módosításokról. Márpedig ezt a jogi aktusra vonatkozó javaslatot csupán az egyik állomásnak lehetne tekinteni azon aktusok és események láncolatában, amelyek eredményeként elfogadásra kerülne egy olyan uniós jogi aktus, amely megtiltja „az emberi embriók elpusztításával járó” tevékenységek finanszírozását (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. május 18‑iIzsák és Dabis kontra Bizottság végzés, T‑529/13, EU:T:2015:325, 29. pont).

39

Ugyanígy – az IPPF állításával ellentétben – a megtámadott közlemény jogszerűségének Törvényszék általi esetleges megerősítése egyáltalán nem biztosítaná jogilag az IPPF és tagjai számára azt, hogy a tevékenységükre nem fog vonatkozni az Unió részéről történő finanszírozás tilalma, mivel ilyen értelemben vett jogalkotási kezdeményezés a Parlamenttől is származhat, az EUMSZ 225. cikk alapján, és a Tanácstól is, az EUMSZ 241. cikk alapján.

40

Meg kell ezenkívül állapítani, hogy az IPPF maga is elismeri, hogy a megtámadott közlemény jogszerűségének Törvényszék általi esetleges megerősítése nem járna közvetlen hatással az IPPF és tagjai finanszírozására (lásd a fenti 29. pontot). Az a hivatkozott körülmény, miszerint a megsemmisítés közvetlen következményekkel járna az IPPF és tagjai érdekeire nézve, mert újra megindulna a vita arról, hogy az Unió finanszírozza‑e őket a jövőben, és ennek a vitának a keretében újból meg kellene védeniük a küldetésüket és a munkájukat, nem fogadható el, mivel nem bizonyítja az IPPF‑nek és tagjainak a fenti 19. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, tényleges és konkrét érintettségét.

41

Egyébiránt el kell utasítani az IPPF azon állítását, miszerint a beavatkozását az ügy irataiban szereplő, jóhírnevét sértő információk kijavításához fűződő érdeke indokolja (lásd a fenti 30. pontot), mivel az említett érdek nem érinti a jogvita tárgyát és a fenti 19. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett kimenetelét. Az említett érdekre való hivatkozás ezért az IPPF beavatkozáshoz fűződő érdekének megítélése szempontjából nem releváns.

42

Végül arra kell rámutatni, hogy a jelen ügy alapvetően egyrészt olyan kérdéseket vet fel, amelyek a megtámadott közlemény EUMSZ 236. cikk értelmében vett megtámadhatóságára vonatkoznak, másrészt pedig – ahogyan ez a hivatkozott megsemmisítési jogalapokból kitűnik – a Bizottságot a 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdése c) pontjának keretében terhelő kötelezettségek jellegére és tartalmára vonatkozó kérdéseket. Következésképpen a jelen ügy „súlypontja” nem érinti a reprodukciós szabadsággal összefüggő uniós politikával kapcsolatos kérdéseket, és ezért az IPPF – mint a tagjain keresztül szexuális és reprodukciós egészséggel összefüggő szolgáltatásokat nyújtó és a reprodukciós szabadsághoz fűződő jogokat előmozdító egyesület – általi beavatkozás nem segítené elő a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében azt, hogy a Törvényszék jobban meg tudja ítélni az ügy hátterét.

43

A fenti szempontokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy az IPPF reprezentatív egyesületnek minősül‑e, és hogy a célja kiterjed‑e a tagjai érdekvédelmére, a meghozandó ítélet nem érintheti jelentős mértékben ezeket az érdekeket a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Az IPPF beavatkozási kérelmét következésképpen el kell utasítani.

Az MSI beavatkozási kérelméről

44

Az MSI állítása szerint egy angliai és walesi jog alapján létrehozott alapítvány, amely a világ 37 országában működő irodáin és társult partnerein keresztül szexuális és reprodukciós egészséggel összefüggő szolgáltatásokat, köztük teljeskörű fogamzásgátlási módszereket, valamint a terhességmegszakításra és az azt követő időszakra vonatkozó biztonságos szolgáltatásokhoz való hozzáférést nyújt. Alapító okirata szerint az MSI megbízatása nemcsak a fenti szolgáltatások nyújtására terjed ki, hanem a gyermekágyi halandóság csökkentésére, a nem tervezett teherbeesésből eredő szegénység és szükséghelyzet létrejöttének megakadályozására, valamint a fentebb említett egészségügyi szolgáltatásokra irányuló kutatások folytatására, illetve előmozdítására is.

45

Beavatkozási kérelme alátámasztásául az MSI pontosan ugyanazokra a tényezőkre hivatkozik, mint az IPPF a jogvita kimeneteléhez fűződő érdekének igazolásával kapcsolatban (lásd a fenti 27–31. pontot). Konkrétan először is úgy érvel, hogy a megtámadott közlemény jogszerűségének Törvényszék általi megerősítése közvetlen kihatással lenne a pénzügyi érdekeire, másodszor hogy érdeke fűződik a tevékenységére vonatkozóan az iratokban szereplő téves információk kijavítása és jóhírnevének megvédése érdekében történő beavatkozáshoz, harmadszor pedig hogy a beavatkozása az ügy általános összefüggéseire tekintettel megkönnyítené az ügy Törvényszék általi megítélését. A fenti 33–42. pontban kifejtett okokból azt kell megállapítani, hogy ezek a szempontok nem bizonyítják a fenti 19. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetlen, konkrét és tényleges érdek fennállását. Az MSI beavatkozási kérelmét következésképpen el kell utasítani.

A költségekről

46

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése szerint, amely ugyanezen szabályzat 144. cikkének (6) bekezdése értelmében a jelen eljárásra is alkalmazandó, a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján indokoltnak tűnik.

47

A jelen ügyben az IPPF és az MSI a 2015. december 11‑én előterjesztett észrevételeik (lásd a fenti 17. pontot) keretében azt kérték, hogy a Törvényszék kötelezze a felpereseket a beavatkozási kérelmeikhez kapcsolódó költségeik viselésére, vagy legalább az említett kérelmek interneten történő nyilvánosságra hozatala következtében felmerült költségeik viselésére. Az IPPF és az MSI a költségmegosztásra vonatkozó kérelmeiket azzal indokolták, hogy a felperesek tehetők felelőssé a fentebb említett nyilvánosságra hozatalért, és ezzel eljárással kapcsolatos visszaélést követtek el.

48

A felperesek amellett, hogy vitatják, hogy jogellenesen jártak volna el, nem terjesztettek elő költségekre vonatkozó kérelmet. A Bizottság sem terjesztett elő ilyen kérelmet.

49

Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék előtt folyó ügyek kezelésére irányadó szabályok értelmében az eljárás felei védelmet élveznek az eljárási iratok visszaélésszerű felhasználásával szemben (1998. június 17‑iSvenska Journalistförbundet kontra Tanács ítélet, T‑174/95, EBHT, EU:T:1998:127, 135. pont). Így a Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások – amelyek az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmeinek a fenti 12. pontban említett internetes közzétételének időpontjában alkalmazandók voltak – 5. cikkének (8) bekezdése értelmében a Törvényszék elnökének – illetve, ha az ügy még folyamatban van, az ügyben eljáró ítélkező testület elnökének – a felek meghallgatását követően adott kifejezett engedélye nélkül harmadik természetes vagy jogi személy nem férhet hozzá az ügy iratanyagához vagy az eljárási iratokhoz, azzal a pontosítással, hogy ilyen engedélyt csak olyan írásbeli kérelemre lehet megadni, amely az iratanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó jogos érdeket részletesen igazolja.

50

E rendelkezés a gondos igazságszolgáltatás alapelvének egyik lényeges szempontját tükrözi, amelynek értelmében a feleknek joguk van érdekeik bármiféle külső behatástól független védelmére, különösen a nyilvánossággal szemben (Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ítélet, fenti 49. pont, EU:T:1998:127, 136. pont). Ebből következően az a fél, aki számára betekintési jogot biztosítanak a többi fél eljárási irataiba, csak a saját érdekének védelmében gyakorolhatja ezt a jogot, nem pedig más célra, például hogy az ügyben részt vevő többi fél által felhozott érvekre vonatkozóan nyilvános bírálatokat váltson ki (Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ítélet, fenti 49. pont, EU:T:1998:127, 137. pont). Ez ily módon hozzájárul a bírósági eljárás egésze során annak biztosításához, hogy a felek közötti jogvita, valamint az érintett bíróságnak az adott ügyben folytatott tanácskozása teljes mértékben zavartalanul folyjon, és hogy az igazságszolgáltatási tevékenységre ne gyakorolhassanak – még ha csak a nyilvánosság általi felfogásban is – külső nyomást és ne sértsék a bírósági tárgyalások zavartalanságát (lásd: 2015. február 25‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság végzés, T‑812/14 R, EU:T:2015:119, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gondos igazságszolgáltatás alapelvének fent említett aspektusába ütköző cselekmény eljárással kapcsolatos visszaélésnek minősül, amely figyelembe vehető a költségek megosztásakor (lásd ebben az értelemben: Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ítélet, fenti 49. pont, EU:T:1998:127, 139. és 140. pont).

52

Rá kell ezenkívül mutatni arra, hogy a bírósági eljárásban részt vevő feleknek a gondos igazságszolgáltatás alapelvének fent említett aspektusa alapján nyújtott védelmet a Törvényszék előtt beavatkozást kérőkre is ki kell terjeszteni. Ez a beavatkozást kérő személy részt vesz ugyanis a bírósági fórum előtti tevékenységben, és ezen az alapon abból a szempontból, hogy külső – különösen a nyilvánosság felől érkező – nyomástól függetlenül védhesse az érdekeit, ugyanolyan szintű védelemben kell részesülnie, mint az eljárásban részt vevő feleknek.

53

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmeit a tartalmukra mutató elektronikus linkek formájában, olyan, interneten megjelent cikkeken belül tették közzé, amelyek létrehozása a cikk szerzői és szerkesztői szerint „az emberi méltóság átfogó eszméjén alapuló társadalom elősegítésének eszköze – mert ez a méltóság minden emberi lényt megillet, fogantatásának pillanatától kezdve természetes halálának bekövetkeztéig”. Arra is rá kell mutatni, hogy ezek a cikkek közvetlenül hivatkoztak a Törvényszék előtti jelen eljárásra, és kedvezőtlen fényben tüntették fel a két beavatkozást kérőt, azt próbálva ezzel elérni, hogy a nyilvánosságban negatív érzelmek keletkezzenek velük szemben.

54

A Törvényszéknek a fenti 14. pontban ismertetett kérdésére válaszul a felperesek kijelentették, hogy a keresetre vonatkozó valamennyi információt, így a releváns dokumentumokat is – minthogy ez számukra jogszerűnek és megfelelőnek tűnt – kizárólag az általuk képviselt, azaz a „One of Us” európai polgári kezdeményezéshez csatlakozó szervezetekkel közölték. A felperesek szerint ez a közlés közvetett módon ahhoz vezethetett, hogy egyes dokumentumokat nyilvánosságra hoztak az interneten, még ha ez nem is állt szándékukban. A felperesek ezenkívül tisztázták, hogy nem terheli őket szerkesztői felelősség a szóban forgó internetes oldal tartalmáért, és hogy levélben arra kérték a felelősöket, hogy tüntessék el az oldalról az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmére mutató linkeket.

55

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felperesek nem szolgáltattak olyan adatokat, amelyek alapján azonosítani lehetne azokat a „szervezeteket”, amelyekre utalnak, és ez az információ az ügy iratanyagából sem tűnik ki. Ezenkívül mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a keresetlevélben e „szervezetek” közül egyik sem szerepel felperesként. E keresetlevél felperesként a „One of Us” európai polgári kezdeményezést, valamint hét természetes személyt nevez meg, akik a 211/2011 rendelet 2. cikke értelmében vett szervezői minőségükben e kezdeményezés polgári bizottságának a tagjai.

56

A felperesek egyébiránt elismerik, hogy az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmének e „szervezet” általi közlése közvetetten azt eredményezhette, hogy ezeket a dokumentumokat nyilvánosságra hozták az interneten.

57

Ezenkívül arra is rá kell mutatni, hogy – amint ez a fenti 53. pontban bemutatott internetoldalról is kitűnik – az oldal szerzői és szerkesztői ugyan csatlakozás nélkül, de támogatásukat fejezik ki több szervezet és intézmény, köztük a „One of Us” európai polgári kezdeményezés felé, és javasolják az említett polgári kezdeményezés internetes oldalára való továbblapozást.

58

A felperesek azon állítása, miszerint az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmének a fent említett internetes oldalon történt közzététele nem állt szándékukban, nem meggyőző a Törvényszék számára. Az ezen az internetes oldalon megjelent, a beavatkozási kérelmek felé mutató linkeket tartalmazó cikkek ugyanis kifejezetten és terjedelmesen hivatkoznak a jelen bírósági eljárásra, erőszakosan a felperesek Törvényszék előtt képviselt álláspontja mellett érvelnek, és a felperesek beadványai, sőt azok kivonatai felé mutató elektronikus linkeket is tartalmaznak. Mindenesetre, még ha helytállónak is véljük a felperesek ezen állítását, ez – ahogyan a Bizottság a fenti 17. pontban említett észrevételeiben jogosan rámutat – akkor sem mentesít az alól, hogy a felperesek az IPPF és az MSI beavatkozási kérelmeinek a fent említett „szervezetekkel” való közlésével objektív módon megteremtették annak veszélyét, hogy a vitatott internetes közzétételre sor kerül.

59

E körülményekre tekintettel a felperesekről nem lehet azt állítani, hogy semmi közük nem volt ahhoz a folyamathoz, amely a fent említett beavatkozási kérelmeknek a fenti 53. pontban bemutatott internetes oldalon történt közzétételéhez és ezáltal a beavatkozást kérő két személy ahhoz fűződő jogának megsértéséhez vezetett, hogy az érdekeiket a fenti 50. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett külső nyomásgyakorlástól mentesen megvédjék. Ebből következően továbbá a felperesek a fenti 49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében visszaélésszerűen használták fel ezeket az eljárási iratokat.

60

Ezenkívül mint irrelevánsat el kell utasítani a felperesek 2015. november 17‑i észrevételeiben (lásd a fenti 14. pontot) szereplő azon állítását, miszerint az IPPF és az MSI beavatkozási kérelme nem tartalmazott bizalmas információkat. Annak megtiltásának ugyanis, hogy az egyik fél nem saját érdekének védelmében, hanem más célból éljen a többi fél eljárási irataiba való betekintési jogával, az a célja, hogy biztosítsa a gondos igazságszolgáltatás tiszteletben tartását, és nem az, hogy védelemben részesítse az említett iratok állítólagosan bizalmas tartalmát.

61

Ezért azt kell megállapítani, hogy a felperesek a fenti 51. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat értelmében eljárással kapcsolatos visszaélést követtek el, amely figyelembe vehető az eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése szerinti költségmegosztáskor.

62

A fentiekre tekintettel a jelen ügy körülményeit méltányosan értékelve a felpereseknek – akik nem terjesztettek elő költségekre vonatkozó kérelmet – kell viselnük saját költségeiket, valamint az általuk elkövetett, eljárással kapcsolatos visszaélés miatt az IPPF és az MSI részéről felmerült költségek háromnegyedét.

63

Az IPPF és az MSI viseli saját költségei egynegyedét.

64

A Bizottság, amely nem terjesztett elő költségekre vonatkozó kérelmet, maga viseli saját költségeit.

 

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELSŐ TANÁCSÁNAK ELNÖKE

a következőképpen határozott:

 

1)

A Törvényszék első tanácsának elnöke elutasítja az International Planned Parenthood Federation és a Marie Stopes International által benyújtott beavatkozási kérelmeket.

 

2)

Az International Planned Parenthood Federation és a Marie Stopes International viseli saját költségei egynegyedét.

 

3)

A „One of Us” európai polgári kezdeményezés és a mellékletben szereplő többi felperes maga viseli az International Planned Parenthood Federation és a Marie Stopes International beavatkozási kérelmeivel összefüggésben felmerült saját költségeit, valamint e két szervezet költségeinek háromnegyedét.

 

4)

Az Európai Bizottság maga viseli az elutasított beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeit.

Luxembourg, 2016. március 16.

 

E. Coulon

hivatalvezető

H. Kanninen

elnök

Melléklet

Patrick Grégor Puppinck (lakóhelye: Strasbourg [Franciaország]),

Filippo Vari (lakóhelye: Róma [Olaszország]),

Josephine Quintavalle (lakóhelye: London [Egyesült Királyság]),

Frivaldszky Edith (lakóhelye: Tata [Magyarország]),

Jacub Baltroszewicz (lakóhelye: Krakkó [Lengyelország]),

Alicia Latorre Canizares (lakóhelye: Cuenca [Spanyolország]),

Manfred Liebner (lakóhelye: Zeitlofs [Németország]).


( *1 )   Az eljárás nyelve: angol.

Top