EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014CP0169

Wahl főtanácsnok állásfoglalása, az ismertetés napja: 2014. július 3.
Juan Carlos Sánchez Morcillo és María del Carmen Abril García kontra Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Audiencia Provincial de Castellón - Spanyolország.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 93/13/EGK irányelv - 7. cikk- Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 47. cikk - Fogyasztókkal kötött szerződések - Jelzálogkölcsön-szerződés - Tisztességtelen feltételek - Jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás - Jogorvoslati jog.
C-169/14. sz. ügy

Digital reports (Court Reports - general)

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:2110

Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

1. A 93/13/EGK irányelvből(2) eredő fogyasztóvédelem következményeivel és korlátaival kapcsolatos problémák – különösen a tagállamok eljárásjogi autonómiája tiszteletben tartásának szemszögéből – ismétlődő jelleggel kerülnek a Bíróság elé. A jelen ügy lehetőséget ad annak pontosítására, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jog befolyása a tagállamok eljárásjogára nem korlátlan.

2. A jelen ügy az Aziz‑ítéletből(3) eredő spanyol törvénymódosításra reflektál közvetlenül. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a korábban alkalmazandó spanyol szabályozás nem tűnt összeegyeztethetőnek a tényleges érvényesülés elvével, mivel az olyan, eladók vagy szolgáltatók által indított jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásokban, amelyekben a fogyasztók alperesek, lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tette annak a védelemnek az alkalmazását, amelyben a 93/13 irányelv e fogyasztókat részesíteni kívánja. Ezen ítélet következményeként a spanyol törvényhozó a polgári eljárásról szóló törvénykönyv végrehajtási eljárásra vonatkozó számos rendelkezését módosította oly módon, hogy lehetővé váljon a tisztességtelen feltételek fennállására alapított kifogás benyújtása a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretén belül, néhányat azok közül azonban hatályában fenntartott.

3. Az említett törvénymódosítás által bevezetett fenti rendszert ezt követően bizonyos nemzeti bíróságok,(4) többek között a kérdést előterjesztő bíróság közvetetten aggályosnak találták. Az alapügyben a nemzeti bíróság arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e elsősorban a 93/13 irányelv 7. cikke által a tagállamokra rótt azon kötelezettséggel, miszerint megfelelő és hatékony eszközöket kell bevezetniük ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását, és másodsorban a hatékony jogorvoslathoz való joggal egy olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő, hogy a végrehajtási eljárás alperese fellebbezést nyújthat be a fenti végrehajtás elleni kifogást elutasító határozat ellen.

I – Jogi háttér

A – A 93/13 irányelv

4. A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

5. A fent említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében […] megfelelő és hatékony eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

B – A spanyol jog

6. Az 1/2013. sz. törvény célja annak indokolása értelmében különböző intézkedések elfogadása azon jelzálog‑kötelezett adósok helyzetének megkönnyítése céljából, akik a gazdasági és pénzügyi válság hatására nehézségekkel küzdenek pénzügyi kötelezettségeik teljesítése során. Az indokolás értelmében továbbá e törvény célja a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás módosítása az Aziz‑ítéletben (EU:C:2013:164) vizsgált, és az uniós joggal ellentétes szempontok orvoslása céljából.

7. Az 1/2013. sz. törvény többek között a polgári eljárásjogi törvénykönyv(5) 695. cikkét módosítja, amely ezt követően a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatban a következőképpen rendelkezik:

„Végrehajtás elleni kifogás

1. A jelen fejezet szerinti eljárásokban az alábbi indokok alapján fogadható el az adós végrehajtás elleni kifogása:

(1) a fedezet vagy a kötelezettség megszűnése […];

(2) tévedés a tartozás összegének meghatározásában […];

(3) jelzálogjoggal, egyéb zálogjoggal terhelt ingóságokra vonatkozó végrehajtás esetén az eljárást megalapozó terhet megelőzően az említett vagyontárgyra bejegyzett más zálogjogot, ingóságot vagy ingatlant terhelő jelzálogjogot vagy elidegenítési tilalmat a nyilvántartó hatóság megfelelő igazolásával kell bizonyítani.

(4) a végrehajtást megalapozó vagy a tartozás összegének megállapításakor meghatározó szerződési feltétel tisztességtelen jellege.

2. Az előző bekezdésben foglalt kifogás benyújtása esetén a Secretario Judicial felfüggeszti a végrehajtást, és a végrehajtási végzést kibocsátó bíróság előtti megjelenésre idézi a feleket. Az idézést legalább tizenöt nappal a szóban forgó meghallgatás előtt kell kézbesíteni. E meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feleket, átveszi a benyújtott dokumentumokat, és két napon belül végzés formájában meghozza a szükséges döntést.

3. A jogorvoslati kérelmek tekintetében meghozott végzésekben a jelen cikk 1. pontjában rögzített első és harmadik ok megállapítása esetén a végrehajtást meg kell szüntetni; a második ok megállapítása esetén a végzés meghatározza azt az összeget, amelyre a végrehajtást folytatni kell.

Ha a negyedik ok kerül megállapításra, a végrehajtást meg kell szüntetni, ha az adott szerződési feltétel a végrehajtás alapját képezi. Egyéb esetben folytatódik a végrehajtás a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzésével.

4. A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.

Ezt meghaladóan, e cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott végzésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket.”

II – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

8. Az alapügy a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA (a továbbiakban: BBVA) és J. C. Sánchez Morcillo, valamint M. C. Abril García (a továbbiakban: felperesek) között jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás tárgyában folyamatban lévő jogvitából ered, amely végrehajtás a felperesek állandó lakására irányul.

9. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a BBVA 2003. június 9‑én jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződést kötött a felperesekkel. E szerződés alapján a BBVA 300 500 euró összegű kölcsönt nyújtott a felperesek részére, akik kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2028. június 30‑ig 360 havi részletben visszafizetik azt. Ezzel egyidejűleg a hitelfelvevők a visszafizetési kötelezettség biztosítására a tulajdonukat képező lakásukra jelzálogjogot alapítottak. A kölcsönszerződés 6a. cikkének megfelelően, amennyiben az adósok elmulasztják a fizetési kötelezettségük teljesítését, és amennyiben a BBVA‑nak meg kell állapítania a visszafizetési kötelezettség határidő előtti lejártát, a késedelmi kamat évi 19%, miközben a törvényes kamat Spanyolországban a szóban forgó időszakban évi 4%.

10. Mivel a hitelfelvevők elmulasztották a havi törlesztőrészletek megállapodás szerinti megfizetésére vonatkozó kötelezettségük teljesítését, 2011. április 15‑én a BBVA jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás iránti kérelmet terjesztett elő a felperesek ellen, amelyben azt kérte, hogy szólítsák fel a kötelezetteket a tartozás megfizetésére és intézkedjenek a jelzáloggal terhelt ingatlan árverése iránt a kötelezettek által vállalt visszafizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében.

11. A kérelem tárgyában eljáró Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellón (a castellóni [Spanyolország] 3. sz. elsőfokú bíróság) megindította a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást, és a végrehajtás elrendelését követően felhívta a felpereseket a tartozás megfizetésére.

12. A felperesek csatlakoztak az eljáráshoz, és 2013. március 12‑én kifogással éltek a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárással szemben, röviden összefoglalva először is arra hivatkozva, hogy a benyújtott okirat – nevezetesen a jelzálogkölcsön‑szerződés egy példánya – nem volt végrehajtható okirat, és ezért a végrehajtás elrendelése semmis, másodszor pedig arra, hogy az első fokon eljáró Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellónnak nincs hatásköre az ügy elbírálására.

13. 2013. június 19‑én a Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellón végzésével elutasította a kifogást, és elrendelte a fedezetül szolgáló jelzálogjoggal terhelt lakóingatlanra vezetett végrehajtási eljárás folytatását.

14. A felperesek fellebbezést nyújtottak be a szóban forgó határozat ellen. A bíróság elfogadhatónak nyilvánította a fellebbezést, és az ügyet elbírálásra megküldte az Audiencia Provincial de Castellónhoz (a castellóni tartományi bíróság).

15. Ez a bíróság megállapította, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a végrehajtást kérő fél fellebbezéssel éljen azon határozattal szemben, amely a kifogásnak helyt ad és elrendeli az eljárás megszüntetését, vagy valamilyen tisztességtelen feltétel fennállását állapítja meg, egyéb esetekben viszont a fellebbezési lehetőség kizárásával nem teszi lehetővé, hogy az adós megtámadja az érdekeivel ellentétes határozatot.

16. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy e rendelkezés nem biztos, hogy összeegyeztethető a 93/13 irányelv célkitűzését képező védelemmel, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való joggal, az Audiencia Provincial de Castellón az eljárást felfüggesztette, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1) Ellentétes‑e a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével – amely a tagállamok számára előírja, hogy a fogyasztók érdekében gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását – a [LEC] 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan eljárásjogi szabály, amely a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtás elleni kifogást elbíráló határozattal szembeni jogorvoslat szabályozásában kizárólag a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen biztosít fellebbezési lehetőséget, és egyéb esetben kizárja a jogorvoslatot, és amelynek közvetlen következménye az, hogy miközben a végrehajtást kérő fellebbezéssel élhet akkor, ha az adós kifogásának helyt adnak és az eljárás megszüntetéséről vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzéséről határoznak, az adós fogyasztó nem fellebbezhet kifogásának elutasítása ellen?

2) A 93/13/EGK irányelvben foglalt, fogyasztóvédelemre vonatkozó […] uniós szabályozás alkalmazásának területén összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében kimondott, a hatékony jogorvoslathoz való jog elvével, illetve a tisztességes tárgyaláshoz, valamint a fegyveregyenlőséghez való joggal a nemzeti jognak a [LEC] 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan rendelkezése, amely a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtás elleni kifogást elbíráló határozattal szembeni jogorvoslat szabályozásában kizárólag a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen biztosít fellebbezési lehetőséget, egyéb esetben pedig kizárja a jogorvoslatot, és amelynek közvetlen következménye az, hogy miközben a végrehajtást kérő fellebbezéssel élhet akkor, ha az adós kifogásának helyt adnak és az eljárás megszüntetéséről vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzéséről határoznak, az adós fogyasztó nem fellebbezhet kifogása elutasítása ellen?”

17. A Bíróság elnöke 2014. június 5‑i végzésével helyt adott a kérdést előterjesztő bíróságnak az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikkében foglaltak szerinti gyorsított eljárás lefolytatása iránti kérelmének.

18. A BBVA, a felperesek, a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

19. A 2014. június 30‑án megtartott tárgyaláson sor került a BBVA, a spanyol kormány és a Bizottság meghallgatására.

III – Elemzés

A – Az első kérdésről: a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása

20. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság egy olyan nemzeti eljárási szabály – jelen esetben a LEC 695. cikké nek (4) bekezdése – 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálja a tényleges érvényesülés elve tekintetében, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés elleni fellebbezésre korlátozza a fellebbezés jogát. E kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az, hogy ez a rendelkezés – míg a hitelezőknek biztosítja e jogot – elvonja az adósok jogát a másodfokú bírósági eljárástól, valamint egy esetleges tisztességtelen feltétel semmisségének kimondásától.

21. Meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szemmel láthatóan abból az alapfeltevésből indul ki, hogy az 1/2013. sz. törvény által végrehajtott törvénymódosítás nem vette megfelelően figyelembe az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) levonandó tanulságokat. A LEC 695. cikkének (4) bekezdése, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében nem biztosít az adósnak fellebbezési lehetőséget a kifogását első fokon elutasító határozat ellen, ellentétes a 93/13 irányelvből eredő fogyasztóvédelem hatékonyságának érvényesülésével.

22. Először is, noha a kérdést előterjesztő bíróság nem vetette fel ezt a kérdést, számomra hasznosnak tűnik röviden foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével ellentétes‑e az, ha a Bíróság megállapítja illetékességét a vitatott nemzeti rendelkezések fenti irányelvvel való összeegyeztethetőségének megállapítása tekintetében.

23. A BBVA ugyanis írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy az alapügyben alkalmazandó nemzeti rendelkezés, nevezetesen a LEC 695. cikkének (4) bekezdése kötelező rendelkezés, amely egy szerződésben sem szerepel, és amely következésképpen nem tartozik a 93/13 irányelv hatálya alá. Többek között a Bíróság legutóbbi, Barclays Bank ügyben hozott ítéletére(6) hivatkozik.

24. Emlékeztetek rá, hogy ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyát képező nemzeti rendelkezések nem tartoznak a 93/13 irányelv hatálya alá. E következtetés alátámasztása érdekében elsőként arra hivatkozott, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyát képező nemzeti rendelkezések törvényiek vagy rendeletiek, és azokat egyáltalán nem veszi át az alapügyben szóban forgó szerződés,(7) másodsorban, hogy e rendelkezések egyike sem vonatkozik a nemzeti bíróságnak a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének elbírálására vonatkozó hatáskörének terjedelmére, és harmadsorban, hogy a fenti rendelkezések anélkül alkalmazandóak, hogy egy szerződési feltétel révén módosult volna alkalmazási körük vagy hatályuk. Joggal feltételezhető tehát, hogy a nemzeti jogalkotó által létrehozott szerződéses egyensúlyt tiszteletben tartották.(8)

25. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből következik, „[a]zok a szerződéses feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, […] nem tartoznak ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá.” E rendelkezést ugyanezen irányelv tizenharmadik preambulumbekezdésével összhangban kell értelmezni, amely többek között kimondja, hogy „az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”.

26. A jelen ügyben tehát jogosan merül fel azon kérdés vizsgálata, hogy alkalmazandó‑e a 93/13 irányelv. Úgy tűnik ugyanis, hogy sem az alapügy felei, sem a Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellón semmilyen módon nem vetette fel a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthető feltételek fennállását. A jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás alperesei e tekintetben csak arra hivatkozhattak, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási kérelem alátámasztására felhasznált okirat formai hibában szenved, és egyébiránt a Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellónnak nincs hatásköre az ügy elbírálására. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság által a 93/13 irányelv mellékletének 1. pontjára való hivatkozás, amely pont a hivatkozott irányelv 3. cikke (3) bekezdésének q) pontjával érintett feltételek között megemlíti azokat, melyek „kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában”, arra enged következtetni, hogy a jelen ügyben a jogvita nem a felek között létrejött jelzálogkölcsön‑szerződésből, hanem a polgári eljárási törvénykönyv kötelező rendelkezéseiből ered.

27. Ugyanakkor, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hivatkozott a jelzálogkölcsön‑szerződésben szereplő 19%‑os késedelmi kamatra, végeredményben pedig az uniós jog értelmezésére vonatkozóan a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, nem lehet kizárni, hogy a jelen ügy tárgya a késedelmi kamatok meghatározására vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellege, amely helyzet hasonlatos azokhoz, amelyeket a Bíróság a Banco Español de Crédito ügyben(9) és az Aziz‑ügyben(10) megismert. Ezen ügyek pontosan olyan jogvitákhoz kapcsolódtak, amelyekben a kérdést előterjesztő bíróság a 93/13 irányelv által a késedelmi kamatokra vonatkozó szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének értékelése vonatkozásában ráruházott hatáskör terjedelmét vizsgálta.

28. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy nem lehet eleve kizárni a 93/13 irányelv alapügyre való alkalmazhatóságát.

29. Ennek megállapítását követően az alábbiakban a probléma érdemével foglalkozom, mindenekelőtt az Aziz‑ítélet tartalmára és alkalmazási körére vonatkozó néhány megfontolás előzetes ismertetésével.

1. Az Aziz‑ítélet tartalma és alkalmazási köre a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások 93/13 irányelv tekintetében való érvényesülése vonatkozásában

30. A Macinský és Macinská(11) ügyben ismertetett indítványomban kifejtettek folytatásaként emlékeztetek arra, hogy az Aziz‑ügyben a Bíróságnak feltett kérdés a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata során a nemzeti bíróságra háruló hatáskörök és kötelezettségek általános problémakörébe illeszkedett. Még pontosabban a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó eljárásban érdemi ítélkezést végző bíróságra háruló kötelezettségek meghatározásáról szólt, hogy biztosítani lehessen adott esetben azon szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító érdemi határozat hatékony érvényesülését, amely feltételen alapul a végrehajtási jogcím, így az említett végrehajtási eljárás megindítása is.(12)

31. Az eljárási autonómiának a tényleges érvényesülés uniós jogi elvéből következő korlátozott jellegére hivatkozva a Bíróság úgy vélte, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtásra vonatkozó, korábban alkalmazandó spanyol szabályozás sértheti az irányelv által elérni kívánt védelem tényleges érvényesülését, mivel lehetetlenné teszi az érdemi ítélkezést végző bíróság számára, amelytől a fogyasztó a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását kérte, hogy olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely alapján a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükségesnek bizonyul annak érdekében, hogy biztosítsa e bíróság végleges határozatának teljes hatékonyságát.(13)

32. A Bíróság ítélete tehát a tényleges érvényesülés elve tükrében vizsgál egy olyan nemzeti rendelkezést, amely nem teszi lehetővé a fogyasztó, és főként a bíróság számára a szerződés tisztességtelen feltételeire való hivatkozást a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás érdekében. A Bíróság érvelése különösen azon a tényen alapult, hogy a korábban alkalmazandó rendszerben a fogyasztónak nem állt módjában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás ellen kifogással élni – és a bíróságnak nem áll módjában azt felfüggeszteni – a vitatott kölcsönszerződésben foglalt szerződéses feltételek tisztességtelen jellegére mint indokra való hivatkozással. Olyan helyzetet kellett értékelni, amelyben csak kártérítésből álló utólagos védelem tűnt megvalósíthatónak, amely védelem nem volt sem megfelelő, sem hatékony eszköz ahhoz, hogy megszüntessék a 93/13 irányelv által tiltott feltételek alkalmazását.

33. Másképpen szólva a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem szempontjából az a tény bizonyult problematikusnak, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás teljesen különvált az eredetileg a fogyasztó által egyes tisztességtelen szerződéses feltételek semmisségének megállapítása érdekében kezdeményezett eljárástól. Ez a védelem nyilvánvalóan tökéletlen, mivel a nem fizető adós általi, az ügy érdemében történő, a jelzálogkölcsön‑szerződés bizonyos feltételeinek tisztességtelen jellegére hivatkozó megkeresés ellenére semmilyen módon nem teszi lehetővé az ingatlanra vezetett végrehajtási eljárás leállítását. Nem önmagában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás vitatott, hanem annak összeköttetése a tisztességtelennek vélt feltétel(ek) semmiségének megállapítása iránti keresettel.

2. Az alapügyben vitatott eljárásjogi rendelkezés vizsgálata

34. A jelen ügy tárgya teljesen más, mint az Aziz‑ítéletben (EU:C:2013:164) vizsgált kérdés, mivel kizárólag a LEC 695. cikkének (4) bekezdésében foglalt eljárási szabályra vonatkozik, amely nem ad fellebbezési lehetőséget, ha a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban eljáró bíróság határozata a fogyasztó adós érdekeivel ellentétes.

35. A LEC 695. cikkének (4) bekezdése olyan szemponthoz kapcsolódik, amelyet a 93/13 irányelv egyáltalán nem rendez. Ez az irányelv ugyanis semmilyen rendelkezést nem tartalmaz a hatálya alá tartozó szerződési feltételek bírósági felülvizsgálata eljárási fokainak számára vonatkozóan.

36. Amint azt a Bíróság következetesen kimondta, erre vonatkozó uniós szabályozás hiányában ez a kérdés a tagállamok eljárásjogi autonómiájának körébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy a jogalanyok uniós jogból származó jogainak védelmét biztosító eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozók (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).(14)

37. A jelen ügyben álláspontom szerint az alapügyben alkalmazandó nemzeti rendelkezés semmiképpen sem problematikus a fenti két elv tiszteletben tartása szempontjából.

38. Az egyenértékűség elvével kapcsolatban értelmezésem szerint semmilyen körülmények között nem lehetséges arra a következtetésre jutni, hogy az uniós jogrend által az adósoknak biztosított jogvédelem kevésbé kedvező, mint amelyet a belső jog nyújt hasonló kérelmek esetén. Úgy tűnik, hogy a fogyasztó eljárási jogai szempontjából a kifogás 93/13 irányelven alapuló indokaira vonatkozó szabály hasonló a nemzeti jog rendelkezésein alapuló kifogási indokokra vonatkozó szabályhoz. A LEC 695. cikke ugyanis minden esetben kizárja az alperes fellebbezési jogát, alapuljon az akár a jelzálogkölcsön‑szerződés feltételeinek a 93/13 irányelv értelmében vett esetleges tisztességtelen jellegén, akár az e cikkben foglalt egyéb kifogási indokokon.

39. A tényleges érvényesülés elve szempontjából, amint azt az alábbiakban kifejtem, semmiképpen nem vonható le az a következtetés, hogy a jelen ügyben vizsgált nemzeti jog lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tette volna a 93/13 irányelv által biztosított jogok gyakorlását.

40. A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolása érdekében mindenekelőtt a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás keretében fennálló fellebbezési jog kérdésével foglalkozom, majd ezt követően megvizsgálom a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás hitelezője és adósa között fennálló egyenlőtlenségi helyzet problematikáját.

a) Tényleges érvényesülés és az adós fellebbezési joga a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban

41. Először is, ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság sugall,(15) az a véleményem, hogy teljes mértékben betartották a 93/13 irányelvben foglalt védelem tényleges érvényesülésével kapcsolatos, az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) eredő követelményeket akkor, amikor beiktatták a LEC‑be a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegére alapozott végrehajtási kifogás lehetőségét. Ezen ítéletből semmiképpen sem vonható le, hogy e kiegészítésen felül a spanyol jogalkotó kötelessége lenne olyan rendelkezés beiktatása, amely rendezi azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen eljárásban felmerült kifogást elbíráló határozattal szemben fellebbezésnek lehet helye.

42. Másodsorban, amint arra a Bizottság is hivatkozott, az uniós jog alkalmazásának tényleges érvényesülése, amelyből tagadhatatlanul következik a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jog, nem követeli meg a tagállamoktól, hogy kétszintű bírói kontrollt hajtsanak végre.

43. Amint azt Mengozzi főtanácsnok az Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ügyre vonatkozó indítványában kifejtette,(16) a fogyasztóvédelemre vonatkozóan az uniós jog nem tartalmaz különös kötelezettséget arra nézve, hogy a tagállamoknak hány bírósági eljárási szintet kell biztosítania. Továbbá elfogadott, hogy a szerződések nem szándékoztak a már létezőkön kívül jogorvoslati utakat létrehozni, kivéve abban az esetben, ha a nemzeti jogrendszer egészéből az következik, hogy nem létezik olyan keresetfajta, amellyel – akár közvetett módon is – biztosítható lenne a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tiszteletben tartása. Ugyanakkor az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény – legalábbis polgári jogi területen – a mai napig nem ír elő kétfokú bírósági eljárást.(17) Végeredményben a hatékony bírói jogvédelem elve a bírósághoz való fordulás jogát, nem pedig a többfokú bírósági eljárást biztosítja a magánszemélynek.(18)

44. Harmadsorban úgy vélem, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében nem biztosít az adósnak fellebbezési lehetőséget a kifogását első fokon elutasító határozat ellen, nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását.

45. Mindenekelőtt az ítélkezési gyakorlatból, különösen az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) eredő tanulságokat megvizsgálva úgy tűnik, hogy hatékony védelemben részesülnek a fogyasztók 93/13 irányelvből eredő jogai, mivel egyrészről a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy tisztességtelen feltételek fennállására hivatkozzon a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást vizsgáló bíró előtt, másrészről a bírónak felhatalmazása van arra, hogy hivatalból vizsgálja e feltételek fennállását, és hogy adott esetben felfüggessze a végrehajtást.

46. Visszatérve az alapügyre, úgy vélem, hogy mind az adósoknak, mind az elsőfokú bíróságnak volt alkalma megvizsgálni az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés feltételeinek esetleges tisztességtelen jellegét.

47. Kétségkívül hangsúlyozásra került, hogy a jelen esetben az adja a probléma lényegét, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás időpontjában alkalmazandó nemzeti jog nem írta elő, hogy a szóban forgó kölcsönszerződésben található tisztességtelen feltételek a végrehajtással szembeni kifogás indokát képezhetik, vagy hogy a végrehajtási kérelemmel megkeresett nemzeti bíróság azok fennállását hivatalból vizsgálhatja.

48. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság által előadott tényekből következik, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el az alapügyben vitatott jelzálogkölcsön‑szerződésben esetlegesen szereplő tisztességtelen feltétel fennállásának kérdését.

49. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2013. március 12‑én, vagyis az 1/2013. sz. törvény hatálybalépését megelőzően éltek kifogással a szóban forgó jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárással szemben. A felpereseknek tehát kifogásuk alátámasztása érdekében nem állt módjukban hivatkozni a jelzálogkölcsön‑szerződésben foglalt feltételek esetleges tisztességtelen jellegére.

50. Mégis hangsúlyozni kell, hogy az 1/2013. sz. törvény első átmeneti rendelkezésének megfelelően(19) a Juzgado de Primera Instancia n° 3 de Castellónnak 2013. május 14. után módjában állt hivatalból értékelni a késedelmi kamatokra vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét. Annak a lehetősége tehát, hogy a végrehajtást lefolytató bíróság az említett feltételt megvizsgálja, megállapítsa vagy elvesse annak tisztességtelen jellegét, következésképpen megszüntesse a végrehajtást vagy felfüggessze azt, 2013. június 19‑én, azaz a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás elbírálásának időpontjában már fennállt.

51. Ugyanakkor a negyedik átmeneti rendelkezés biztosította a fogyasztó számára többek között a LEC 695. cikkének (4) bekezdésében előírt, új kifogási indokokra alapított rendkívüli kifogás előterjesztésének a lehetőségét. E rendelkezés értelmében a felpereseknek lehetőségük volt az 1/2013. sz. törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül, vagyis 2013. május 16. és 2013. június 16. között a tisztességtelen feltételek fennállására hivatkozni.

52. Negyedsorban az, hogy a felperesek nem fellebbezhetnek az őket hátrányosan érintő határozat ellen, nem jelenti azt, hogy meg lennének fosztva minden, az általuk tisztességtelennek ítélt feltételek semmissé nyilvánítására irányuló kérelmük érdemi elbírálását lehetővé tévő jogorvoslattól. Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti fórumok előtt folytatott egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai.(20)

53. Márpedig nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az alapügyben szóban forgó végrehajtási eljárás, melynek tárgya egy érvényesnek vélelmezett végrehajtási okiraton alapuló hitel fedezetének megteremtése, természeténél fogva nagyban eltér az érdemi eljárástól. Az önmagát károsultnak tekintő adós kötelezettsége az érdemi eljárás megindítása, melynek keretében az eljáró bíróság tárja fel a végrehajtáshoz való jog fennállásához kapcsolódó kérdéseket.

54. Amint azt a Bizottság is megemlítette, a jelzálogtárgyra vezetett spanyol végrehajtási eljárás fenntartja a lehetőségét a hitel és a kölcsönszerződés érvényességéhez kapcsolódó kérdésekről szóló jogvita egy teljes mértékben kontradiktórius érdemi eljárás keretében való lebonyolításának. E tekintetben megjegyzem, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtás megszüntetését vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését meghaladóan, e cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott végzésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket”. Más szóval abban az esetben, ha a végrehajtásban eljáró bíró elutasítja a fogyasztó adós kérelmeit, e határozat hatálya csak a végrehajtási eljárásra korlátozódik.

55. Egyébként abban az esetben, ha a fogyasztó úgy dönt, hogy általános érdemi eljárást kezdeményez (semmisségi kereset), és az érdemi eljárásban eljáró bíróság a jelzálogkölcsön‑szerződés egy vagy több feltételét semmisnek, tehát tisztességtelennek nyilvánítja, akkor a fenti szerződésen alapuló végrehajtási eljárás szükségképpen vitathatóvá válik, és minden valószínűség szerint felfüggesztésre kerül. Még ha feltételezzük is, hogy a tisztességtelen feltételek fennállására alapított semmisség megállapítására irányuló kereset benyújtása nem tesz felfüggeszthetővé egy párhuzamosan zajló végrehajtási eljárást, a 93/13 irányelvben foglalt védelem tényleges érvényesülését álláspontom szerint megfelelően biztosítja a fogyasztók és a bíróság előtt nyitva álló kiegészítő lehetőség, miszerint a végrehajtási eljárásra alkalmazandó nemzeti rendelkezések alapján a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban kifogással élhetnek. Az alapügyben szereplő helyzet különbözik az Aziz‑ügy (EU:C:2013:164) tárgyát képező különleges együttállástól, ahol semmilyen esetben nem lehetett felfüggeszteni a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtást.

b) Tényleges érvényesülés és eljárási egyenlőtlenség vélt fennállása a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban a hitelező rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek miatt

56. A jelen ügyben többek között a Bizottság is azon az állásponton van, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése azzal, hogy a fogyasztót megfosztja a kifogását elutasító végzés elleni fellebbezés minden lehetőségétől, míg az ellenérdekű fél, vagyis az eladó vagy szolgáltató számára lehetővé teszi, hogy az érdekeivel ellentétes határozatot felsőbb szintű bíróság előtt fellebbezéssel támadja meg, az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányosabb helyzetbe hozza a fogyasztót. Azon szabályozás, amely megakadályozza, hogy az egyik fél az érdekeivel ellentétes határozattal szemben fellebbezéssel éljen, míg az ellenérdekű félnek biztosítja ezt a lehetőséget, nyilvánvalóan ellentétes a Charta 47. cikkének (2) bekezdésében foglalt fegyveregyenlőség elvével. Ez annál is inkább igaz, mivel a 93/13 irányelv célkitűzése pontosan a fogyasztók és az eladók, illetve szolgáltatók közötti egyenlőség helyreállítása.

57. A dolgok ilyen előadása, még ha a priori meggyőző is, értelmezésem szerint a jelen ügy tárgyát képező helyzet felületes vizsgálatából ered, és az alábbi okoknál fogva távolról sem meggyőző számomra.

58. Igaz, tagadhatatlan, hogy – amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta büntetőjogi területen(21) – azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a felek között egyenlőtlenséget teremtenek a felsőbb szintű bírósági fórum előtti jogorvoslat tekintetében, ellentétesek lehetnek a fegyveregyenlőség elvével.

59. Mindazonáltal az a tény, hogy a végrehajtás alperesei a kifogásukat elutasító határozat ellen nem élhetnek fellebbezéssel, míg a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen fellebbezéssel lehet élni, a végrehajtási eljárás sajátos jellegével magyarázható.

60. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásba illeszkedik, amelynek tárgya a hitelező kérelmére egy jelzálogból eredő végrehajtható okirat alapján lefolytatott végrehajtás. Egy ilyen eljárás szükségképpen feltételezi, hogy korábban biztosítékkal terheltek meg egy vagyontárgyat, és a hitelező ezen a jogcímen az adós nemfizetése esetén hivatkozhat a közjegyző által hitelesített és az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyzett végrehajtható okiratra. Általános vélelem áll fenn arra nézve, hogy az okiratból eredő jogosultság vitathatatlan, és hogy ez az okirat végrehajtható.(22)

61. Másképpen szólva az a tény, hogy csak a végrehajtás teljes vagy részleges megszüntetése esetén áll fenn a fellebbezési lehetőség, könnyen magyarázható azzal, hogy az elsőbbséget élvező, hitelező által hivatkozott végrehajtható okiratra való tekintettel a végrehajtás marad az alapelv.

62. Egy ilyen eljárás keretében egyébként, melynek tárgya körülírt, és amely sommás jelleget ölt, az eljáró bíró elviekben nem folytat érdemi vizsgálatot, és a végrehajtás felfüggesztését alátámasztó indokok a polgári eljárási törvénykönyvben előírtakra korlátozódnak.

63. A hitelezőt megillető látszólagos „kiváltság”, amely az adóssal ellentétben lehetőséget biztosít a kedvezőtlen határozattal szembeni újabb fellebbezés benyújtására, azzal a körülménnyel magyarázható tehát, hogy megvédje egy elsőbbséget élvező végrehajtható okirat jogosultját. Amint azt a spanyol kormány is megjegyezte, a jelzálogjogosultnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy végrehajtható okiratát az előzetes végrehajtás elrendelésével ellentétes bírósági határozat tekintetében érvényesíthesse.

64. Eltérő döntés meghozatala tehát a végrehajtható okirat jogosultjának a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás által védelmezni kívánt jogai megsértését eredményezné, mivel lehetővé tenné az adós számára, hogy akadályozza a végrehajtást, és következésképpen egy már korábban elismert jogosultság érvényesítését.

65. Következésképpen álláspontom szerint téves az az állítás, miszerint a vitatott nemzeti szabályozás a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozza eljárási szempontból.(23)

66. Fontosnak tartom ebben az összefüggésben megemlíteni, hogy az Aziz‑ítélet (EU:C:2013:164) mindössze azt követeli meg, hogy a fenti jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban lehetővé kellene tenni, hogy a végrehajtási kifogás alátámasztása érdekében a végrehajtási eljárás alperesei indokként hivatkozhassanak az okirat vagy annak bizonyos feltételei tisztességtelen jellegből eredő semmisségére, vagy hogy a későbbi érdemi eljárásban ideiglenes intézkedéseket lehessen hozni és a végrehajtási eljárást fel lehessen függeszteni, amennyiben az ilyen szerződéses feltétel semmisségének megállapítását kérik, amit a jelen ügyben a felperesek nem tettek meg. Márpedig az 1/2013. sz. törvény teljesen megfelel ezeknek a követelményeknek, mivel egyéb módosítások mellett bevezeti a végrehajtás alapját képező szerződés tisztességtelen jellegén alapuló végrehajtási kifogási indokot.

67. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkével nem ellentétes a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében kizárólag a végrehajtást megszüntető végzés elleni fellebbezést teszi lehetővé.

B – A második kérdésről: a fegyveregyenlőség elvének és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvének tiszteletben tartása

68. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a vitatott nemzeti rendelkezésnek a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jog részét képező fegyveregyenlőség elvével való összeegyeztethetőségére irányuló kérdést vizsgálja.

69. A feltett kérdés érdemi vizsgálata előtt meg kell határozni, hogy a Bíróságnak van‑e hatásköre ítéletet hozni azon az alapon, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának esetével áll szemben.(24)

70. Amint azt a BBVA és a spanyol kormány is megemlítette, ez megkérdőjelezhető, mivel a priori az itt szóban forgó jogi helyzetet az uniós jog nem rendezi közvetlenül.

71. Kétségkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Bíróság igen tág értelmet tulajdonít annak, hogy mit tekint hatáskörébe tartozónak, mivel mostanra elfogadottá vált, hogy e hatáskör minden olyan helyzetre vonatkozik, amikor az „uniós jog végrehajtásáról” van szó, amely utóbbi kifejezést szélesen kell értelmezni.(25)

72. Ugyanakkor, eltérően például az Åkerberg Fransson ítéletben foglalt esettől, melynek tárgya a 2006/112/EK irányelv(26) 2. cikke, 250. cikkének (1) bekezdése és 273. cikke, valamint az EUMSZ 325. cikk között fennálló kapcsolat volt, amely kapcsolat a jelen ügyben nagyon nehezen beazonosítható a 93/13 irányelv tekintetében, amit egyébiránt az a tény is tanúsít, hogy a fenti irányelvre való hivatkozást szemmel láthatóan a BBVA által az eljárás során tett észrevétel nyomán iktatták be az előzetes döntéshozatal iránti kérelembe.(27)

73. Igen nehéz ugyanis meghatározni, hogy itt pontosan melyik uniós rendelkezésről vagy jogelvről van szó. Amint azt első kérdésre adott válaszomban kifejtettem, a végrehajtási eljárás eljárási módozataira vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás elleni kifogás tárgyában hozott bírósági határozat elleni fellebbezés jogának kérdése a tagállamok eljárásjogi autonómiájának körébe tartozik. Egyébiránt az uniós jog jelen állapota szerint nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tényleges érvényesülés elvével ellentétes a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés. A kérdést előterjesztő bíróság általános hivatkozása a fogyasztóvédelem 93/13 irányelvből eredő követelményeire nem elegendő ahhoz, hogy a Bíróság megállapítsa a kérdés megválaszolására irányuló hatáskörét.

74. Úgy vélem, hogy az alapügyben szóban forgó jogi problémát, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló bírósági határozattal szemben nyitva álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekhez kapcsolódik, teljes mértékben a nemzeti jog rendezi, és az nem tartozik az „uniós jog végrehajtásának” esetkörébe. Az ezzel ellentétes tartalmú döntés a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltétel megsértését eredményezné, amelynek az lenne a hatása, hogy az uniós jog alkalmazási körét kiterjesztené az Unió hatáskörein túl.(28)

75. Mindenesetre feltéve, hogy a Bíróság úgy határoz, hogy hatáskörrel rendelkezik a kérdés megválaszolására, álláspontom szerint semmi sem veszélyezteti a fegyveregyenlőség elvét és a tisztességes tárgyaláshoz való jog elvét.

76. Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, úgy kell tekinteni, hogy ezután a második kérdésre már nem kell válaszolni.

77. Mivel ugyanis megállapítást nyert, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés teljes mértékben megfelel a tényleges érvényesülés elvéből eredő követelményeknek, nem tartom szükségesnek annak vizsgálatát, hogy ezen felül a fenti rendelkezés eleget tesz‑e a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jognak. Noha e rendelkezés számos különböző elemet takar, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tartalma a jelen ügyben, a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló határozatok ellen nyitva álló jogorvoslati lehetőségek tekintetében, keveredik a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásának az első kérdésre való válaszadás keretében lefolytatott vizsgálatával.

78. A fenti megfontolásokból következik, hogy nem ellentétes a Charta 47. cikkében foglalt bírói jogvédelemhez való joghoz kapcsolódó fegyveregyenlőség elvével – még ha az alkalmazható lenne is az alapügyben szóban forgó végrehajtási eljárásban – a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében kizárólag a végrehajtást megszüntető végzés elleni fellebbezést teszi lehetővé.

IV – Végkövetkeztetések

79. Mindezen megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az Audiencia Provincial de Castellón által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

Sem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv által kitűzött védelem célját követő tényleges érvényesülés elvével, sem a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal nem ellentétes az a nemzeti eljárási rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében a fellebbezés jogát a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés elleni fellebbezésre korlátozza.

(1) .

(2)  – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).

(3)  – C‑415/11, EU:C:2013:164.

(4)  – A jelen ügy valójában nem elszigetelt eset. A Ley 1/2013 de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social (a jelzálog‑kötelezett adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális lakások rendszerének átalakítását célzó intézkedésekről szóló, 2013. május 14‑i 1/2013. sz. törvény [a BOE 2013. május 15‑i 116. száma, 36373. o.]; a továbbiakban: 1/2013. sz. törvény) számos, a Bíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő ügy tárgyát képezi (lásd többek között: a Caja Rurales Unidas ügy [C‑645/13], melynek tárgya a 34. sz. Juzgado de Primera Instancia de Barcelona által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem, mely hasonló problematikát érint, mint amit a jelen ügy is felvet).

(5)  – A 2000. január 7‑i Ley de enjuiciamiento civil (a BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.); módosította a 2013. június 28‑i 7/2013. sz. törvényrendelet (a BOE 2013. június 29‑i 155. száma, 48767. o.; a továbbiakban: LEC).

(6)  – Barclays Bank ítélet (C‑280/13, EU:C:2014:279).

(7)  – Ugyanott, 40. pont.

(8)  – A Bíróság hangsúlyozza, hogy az RWE Vertrieb ítélet (C‑92/11, EU:C:2013:180, 25. pont) alapjául szolgáló ügytől eltérően a felek nem állapodtak meg a nemzeti jogalkotó által előírt rendszer alkalmazási körének kiterjesztésében (Barclays Bank ítélet, EU:C:2014:279, 41. pont).

(9)  – C‑618/10, EU:C:2012:349.

(10)  – EU:C:2013:164.

(11)  – C‑482/12, EU:C:2013:765, 72. és azt követő pontok.

(12)  – Az Aziz‑ítélet (EU:C:2013:164, 49. pont).

(13)  – Ugyanott, 59. pont.

(14)  – Peterbroeck‑ítélet (C‑312/93, EU:C:1995:437, 12. pont); Unibet‑ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163, 39. és 43. pont), valamint van der Weerd és társai ítélet (C‑222/05–C‑225/05, EU:C:2007:318, 28. pont).

(15)  – Az Audiencia Provincial de Castellón e tekintetben megjegyzi, hogy a spanyol jogalkotó „rosszul ültette át” a Bíróság által megállapított kritériumokat.

(16)  – C‑413/12, EU:C:2013:532, 23. pont.

(17)  – Ugyanott, többek között 23. és 29. pont. E tekintetben megjegyzem, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az említett egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése nem kötelezi a szerződő államokat polgári jogi területen fellebbezési bírósági szintek létrehozására [lásd többek között: EJEB, Antonenko kontra Oroszország, 2006. május 23‑i 42482/02. sz. ítélet].

(18)  – Lásd e tekintetben: Samba Diouf‑ítélet (C‑69/10, EU:C:2011:524, 69. pont).

(19)  – E rendelkezés értelmében „[a] jelen törvény jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás tárgyában a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő bírósági és peren kívüli eljárásokra vonatkozik, amelyekben a kilakoltatást még nem hajtották végre”. E rendelkezést a LEC új, 552. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni, amely többek között kimondja, hogy „[a]mennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a végrehajtható okiratok egyikének valamely feltétele […] tisztességtelennek minősülhet, tizenöt napon belül elrendeli a felek meghallgatását”.

(20)  – Lásd: Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet (C‑413/12, EU:C:2013:800, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

(21)  – Lásd ebben az értelemben: EJEB, Berger kontra Franciaország, 2002. december 3‑i 48221/99. sz. ítélet, 38. pont.

(22)  – E tekintetben Kokott főtanácsnok az Aziz‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑415/11, EU:C:2012:700, 55. pont) többek között a közjegyzői hitelesítéssel ellátott végrehajtható okiratra hivatkozott, amely alapján ezt követően a hitelező gyorsított végrehajtáshoz való joga megnyílik. Ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy a meghatározott hitelt biztosító, közjegyző által hitelesített okiraton alapuló jogosultság végrehajtására irányuló eljárást az ítéleten alapulóhoz hasonlóan ésszerű határidőn belül kell lefolytatni (lásd: az EJEB, Estima Jorge kontra Portugália ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára, 1998‑II).

(23)  – Megjegyzem, hogy a Tribunal Constitucional (Alkotmánybíróság), amelyet bizonyos spanyol bíróságok alkotmányossági kérdésekkel kerestek meg (lásd többek között: 1981. december 18‑i 41/1981. sz. ítélet, és 1993. június 30‑i 217/1993. sz. ítélet, valamint a 2011. július 19‑i 113/2011. sz. végzés), hangsúlyozta a bejegyzett dologi biztosíték végrehajtására irányuló eljárás sommás jellegét, és hogy a végrehajtási eljárás alperesének mindig lehetősége van a megfelelő érdemi eljáráshoz folyamodni. Ezért a végrehajtási eljárás keretében a fél nem hivatkozhat a védelemhez való jogra. Még pontosabban a Tribunal Constitucional második tanácsa 1988. július 21‑i végzésében megerősítette a kifogást elbíráló határozat elleni fellebbezés kizártságának alkotmányosságát, kimondva, hogy az nem veszélyezteti a felek egyenlőségének elvét.

(24)  – E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

(25)  – Lásd többek között: Åkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 16. és azt követő pontok).

(26)  – A hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.).

(27)  – A BBVA megjegyezte, hogy a nemzeti eljárás során a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kizárólag a Charta 47. cikkének rendelkezéseire kívánt hivatkozni, a 93/13 irányelv említése nélkül. A BBVA egyik észrevételét követően döntött úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy a kérdést újrafogalmazza, és a 93/13 irányelvet is bevonja a jogvitába.

(28)  – Az alkalmazandó elvekre nemrégiben tett hivatkozás tekintetében lásd többek között: Pelckmans Turnhout ítélet (C‑483/12, EU:C:2014:304, 17–21. pont).

Top

NILS WAHL

FŐTANÁCSNOK ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az ismertetés napja: 2014. július 3.1 ( 1 )

C‑169/14. sz. ügy

Juan Carlos Sánchez Morcillo,

María del Carmen Abril García

kontra

Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA

(az Audiencia Provincial de Castellón [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„93/13/EGK tanácsi irányelv — A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek — A tisztességtelen feltételek alkalmazása megszüntetésének megfelelő és hatékony eszközei — Jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló határozat ellen benyújtott fellebbezés lehetőségének korlátozása — A tagállamok eljárásjogi autonómiája — A hatékony érvényesülés elve — Hatékony bírói jogvédelem — Fegyveregyenlőség”

1. 

A 93/13/EGK irányelvből ( 2 ) eredő fogyasztóvédelem következményeivel és korlátaival kapcsolatos problémák – különösen a tagállamok eljárásjogi autonómiája tiszteletben tartásának szemszögéből – ismétlődő jelleggel kerülnek a Bíróság elé. A jelen ügy lehetőséget ad annak pontosítására, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jog befolyása a tagállamok eljárásjogára nem korlátlan.

2. 

A jelen ügy az Aziz‑ítéletből ( 3 ) eredő spanyol törvénymódosításra reflektál közvetlenül. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a korábban alkalmazandó spanyol szabályozás nem tűnt összeegyeztethetőnek a tényleges érvényesülés elvével, mivel az olyan, eladók vagy szolgáltatók által indított jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásokban, amelyekben a fogyasztók alperesek, lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tette annak a védelemnek az alkalmazását, amelyben a 93/13 irányelv e fogyasztókat részesíteni kívánja. Ezen ítélet következményeként a spanyol törvényhozó a polgári eljárásról szóló törvénykönyv végrehajtási eljárásra vonatkozó számos rendelkezését módosította oly módon, hogy lehetővé váljon a tisztességtelen feltételek fennállására alapított kifogás benyújtása a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretén belül, néhányat azok közül azonban hatályában fenntartott.

3. 

Az említett törvénymódosítás által bevezetett fenti rendszert ezt követően bizonyos nemzeti bíróságok, ( 4 ) többek között a kérdést előterjesztő bíróság közvetetten aggályosnak találták. Az alapügyben a nemzeti bíróság arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e elsősorban a 93/13 irányelv 7. cikke által a tagállamokra rótt azon kötelezettséggel, miszerint megfelelő és hatékony eszközöket kell bevezetniük ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását, és másodsorban a hatékony jogorvoslathoz való joggal egy olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő, hogy a végrehajtási eljárás alperese fellebbezést nyújthat be a fenti végrehajtás elleni kifogást elutasító határozat ellen.

I – Jogi háttér

A – A 93/13 irányelv

4.

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

5.

A fent említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében […] megfelelő és hatékony eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

B – A spanyol jog

6.

Az 1/2013. sz. törvény célja annak indokolása értelmében különböző intézkedések elfogadása azon jelzálog‑kötelezett adósok helyzetének megkönnyítése céljából, akik a gazdasági és pénzügyi válság hatására nehézségekkel küzdenek pénzügyi kötelezettségeik teljesítése során. Az indokolás értelmében továbbá e törvény célja a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás módosítása az Aziz‑ítéletben (EU:C:2013:164) vizsgált, és az uniós joggal ellentétes szempontok orvoslása céljából.

7.

Az 1/2013. sz. törvény többek között a polgári eljárásjogi törvénykönyv ( 5 ) 695. cikkét módosítja, amely ezt követően a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatban a következőképpen rendelkezik:

„Végrehajtás elleni kifogás

1.   A jelen fejezet szerinti eljárásokban az alábbi indokok alapján fogadható el az adós végrehajtás elleni kifogása:

(1)

a fedezet vagy a kötelezettség megszűnése […];

(2)

tévedés a tartozás összegének meghatározásában […];

(3)

jelzálogjoggal, egyéb zálogjoggal terhelt ingóságokra vonatkozó végrehajtás esetén az eljárást megalapozó terhet megelőzően az említett vagyontárgyra bejegyzett más zálogjogot, ingóságot vagy ingatlant terhelő jelzálogjogot vagy elidegenítési tilalmat a nyilvántartó hatóság megfelelő igazolásával kell bizonyítani.

(4)

a végrehajtást megalapozó vagy a tartozás összegének megállapításakor meghatározó szerződési feltétel tisztességtelen jellege.

2.   Az előző bekezdésben foglalt kifogás benyújtása esetén a Secretario Judicial felfüggeszti a végrehajtást, és a végrehajtási végzést kibocsátó bíróság előtti megjelenésre idézi a feleket. Az idézést legalább tizenöt nappal a szóban forgó meghallgatás előtt kell kézbesíteni. E meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feleket, átveszi a benyújtott dokumentumokat, és két napon belül végzés formájában meghozza a szükséges döntést.

3.   A jogorvoslati kérelmek tekintetében meghozott végzésekben a jelen cikk 1. pontjában rögzített első és harmadik ok megállapítása esetén a végrehajtást meg kell szüntetni; a második ok megállapítása esetén a végzés meghatározza azt az összeget, amelyre a végrehajtást folytatni kell.

Ha a negyedik ok kerül megállapításra, a végrehajtást meg kell szüntetni, ha az adott szerződési feltétel a végrehajtás alapját képezi. Egyéb esetben folytatódik a végrehajtás a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzésével.

4.   A végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen fellebbezéssel lehet élni.

Ezt meghaladóan, e cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott végzésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket.”

II – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

8.

Az alapügy a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA (a továbbiakban: BBVA) és J. C. Sánchez Morcillo, valamint M. C. Abril García (a továbbiakban: felperesek) között jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás tárgyában folyamatban lévő jogvitából ered, amely végrehajtás a felperesek állandó lakására irányul.

9.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a BBVA 2003. június 9‑én jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződést kötött a felperesekkel. E szerződés alapján a BBVA 300500 euró összegű kölcsönt nyújtott a felperesek részére, akik kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2028. június 30‑ig 360 havi részletben visszafizetik azt. Ezzel egyidejűleg a hitelfelvevők a visszafizetési kötelezettség biztosítására a tulajdonukat képező lakásukra jelzálogjogot alapítottak. A kölcsönszerződés 6a. cikkének megfelelően, amennyiben az adósok elmulasztják a fizetési kötelezettségük teljesítését, és amennyiben a BBVA‑nak meg kell állapítania a visszafizetési kötelezettség határidő előtti lejártát, a késedelmi kamat évi 19%, miközben a törvényes kamat Spanyolországban a szóban forgó időszakban évi 4%.

10.

Mivel a hitelfelvevők elmulasztották a havi törlesztőrészletek megállapodás szerinti megfizetésére vonatkozó kötelezettségük teljesítését, 2011. április 15‑én a BBVA jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás iránti kérelmet terjesztett elő a felperesek ellen, amelyben azt kérte, hogy szólítsák fel a kötelezetteket a tartozás megfizetésére és intézkedjenek a jelzáloggal terhelt ingatlan árverése iránt a kötelezettek által vállalt visszafizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében.

11.

A kérelem tárgyában eljáró Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellón (a castellóni [Spanyolország] 3. sz. elsőfokú bíróság) megindította a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást, és a végrehajtás elrendelését követően felhívta a felpereseket a tartozás megfizetésére.

12.

A felperesek csatlakoztak az eljáráshoz, és 2013. március 12‑én kifogással éltek a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárással szemben, röviden összefoglalva először is arra hivatkozva, hogy a benyújtott okirat – nevezetesen a jelzálogkölcsön‑szerződés egy példánya – nem volt végrehajtható okirat, és ezért a végrehajtás elrendelése semmis, másodszor pedig arra, hogy az első fokon eljáró Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellónnak nincs hatásköre az ügy elbírálására.

13.

2013. június 19‑én a Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellón végzésével elutasította a kifogást, és elrendelte a fedezetül szolgáló jelzálogjoggal terhelt lakóingatlanra vezetett végrehajtási eljárás folytatását.

14.

A felperesek fellebbezést nyújtottak be a szóban forgó határozat ellen. A bíróság elfogadhatónak nyilvánította a fellebbezést, és az ügyet elbírálásra megküldte az Audiencia Provincial de Castellónhoz (a castellóni tartományi bíróság).

15.

Ez a bíróság megállapította, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a végrehajtást kérő fél fellebbezéssel éljen azon határozattal szemben, amely a kifogásnak helyt ad és elrendeli az eljárás megszüntetését, vagy valamilyen tisztességtelen feltétel fennállását állapítja meg, egyéb esetekben viszont a fellebbezési lehetőség kizárásával nem teszi lehetővé, hogy az adós megtámadja az érdekeivel ellentétes határozatot.

16.

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy e rendelkezés nem biztos, hogy összeegyeztethető a 93/13 irányelv célkitűzését képező védelemmel, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való joggal, az Audiencia Provincial de Castellón az eljárást felfüggesztette, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1)

Ellentétes‑e a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével – amely a tagállamok számára előírja, hogy a fogyasztók érdekében gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását – a [LEC] 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan eljárásjogi szabály, amely a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtás elleni kifogást elbíráló határozattal szembeni jogorvoslat szabályozásában kizárólag a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen biztosít fellebbezési lehetőséget, és egyéb esetben kizárja a jogorvoslatot, és amelynek közvetlen következménye az, hogy miközben a végrehajtást kérő fellebbezéssel élhet akkor, ha az adós kifogásának helyt adnak és az eljárás megszüntetéséről vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzéséről határoznak, az adós fogyasztó nem fellebbezhet kifogásának elutasítása ellen?

2)

A 93/13/EGK irányelvben foglalt, fogyasztóvédelemre vonatkozó […] uniós szabályozás alkalmazásának területén összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében kimondott, a hatékony jogorvoslathoz való jog elvével, illetve a tisztességes tárgyaláshoz, valamint a fegyveregyenlőséghez való joggal a nemzeti jognak a [LEC] 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan rendelkezése, amely a jelzálogjoggal vagy zálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtás elleni kifogást elbíráló határozattal szembeni jogorvoslat szabályozásában kizárólag a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen biztosít fellebbezési lehetőséget, egyéb esetben pedig kizárja a jogorvoslatot, és amelynek közvetlen következménye az, hogy miközben a végrehajtást kérő fellebbezéssel élhet akkor, ha az adós kifogásának helyt adnak és az eljárás megszüntetéséről vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzéséről határoznak, az adós fogyasztó nem fellebbezhet kifogása elutasítása ellen?”

17.

A Bíróság elnöke 2014. június 5‑i végzésével helyt adott a kérdést előterjesztő bíróságnak az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikkében foglaltak szerinti gyorsított eljárás lefolytatása iránti kérelmének.

18.

A BBVA, a felperesek, a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

19.

A 2014. június 30‑án megtartott tárgyaláson sor került a BBVA, a spanyol kormány és a Bizottság meghallgatására.

III – Elemzés

A – Az első kérdésről: a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása

20.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság egy olyan nemzeti eljárási szabály – jelen esetben a LEC 695. cikkének (4) bekezdése – 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálja a tényleges érvényesülés elve tekintetében, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés elleni fellebbezésre korlátozza a fellebbezés jogát. E kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja az, hogy ez a rendelkezés – míg a hitelezőknek biztosítja e jogot – elvonja az adósok jogát a másodfokú bírósági eljárástól, valamint egy esetleges tisztességtelen feltétel semmisségének kimondásától.

21.

Meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szemmel láthatóan abból az alapfeltevésből indul ki, hogy az 1/2013. sz. törvény által végrehajtott törvénymódosítás nem vette megfelelően figyelembe az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) levonandó tanulságokat. A LEC 695. cikkének (4) bekezdése, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében nem biztosít az adósnak fellebbezési lehetőséget a kifogását első fokon elutasító határozat ellen, ellentétes a 93/13 irányelvből eredő fogyasztóvédelem hatékonyságának érvényesülésével.

22.

Először is, noha a kérdést előterjesztő bíróság nem vetette fel ezt a kérdést, számomra hasznosnak tűnik röviden foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével ellentétes‑e az, ha a Bíróság megállapítja illetékességét a vitatott nemzeti rendelkezések fenti irányelvvel való összeegyeztethetőségének megállapítása tekintetében.

23.

A BBVA ugyanis írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy az alapügyben alkalmazandó nemzeti rendelkezés, nevezetesen a LEC 695. cikkének (4) bekezdése kötelező rendelkezés, amely egy szerződésben sem szerepel, és amely következésképpen nem tartozik a 93/13 irányelv hatálya alá. Többek között a Bíróság legutóbbi, Barclays Bank ügyben hozott ítéletére ( 6 ) hivatkozik.

24.

Emlékeztetek rá, hogy ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyát képező nemzeti rendelkezések nem tartoznak a 93/13 irányelv hatálya alá. E következtetés alátámasztása érdekében elsőként arra hivatkozott, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyát képező nemzeti rendelkezések törvényiek vagy rendeletiek, és azokat egyáltalán nem veszi át az alapügyben szóban forgó szerződés, ( 7 ) másodsorban, hogy e rendelkezések egyike sem vonatkozik a nemzeti bíróságnak a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének elbírálására vonatkozó hatáskörének terjedelmére, és harmadsorban, hogy a fenti rendelkezések anélkül alkalmazandóak, hogy egy szerződési feltétel révén módosult volna alkalmazási körük vagy hatályuk. Joggal feltételezhető tehát, hogy a nemzeti jogalkotó által létrehozott szerződéses egyensúlyt tiszteletben tartották. ( 8 )

25.

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdéséből következik, „[a]zok a szerződéses feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, […] nem tartoznak ezen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá.” E rendelkezést ugyanezen irányelv tizenharmadik preambulumbekezdésével összhangban kell értelmezni, amely többek között kimondja, hogy „az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő »kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések« kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg”.

26.

A jelen ügyben tehát jogosan merül fel azon kérdés vizsgálata, hogy alkalmazandó‑e a 93/13 irányelv. Úgy tűnik ugyanis, hogy sem az alapügy felei, sem a Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellón semmilyen módon nem vetette fel a 93/13 irányelv értelmében tisztességtelennek tekinthető feltételek fennállását. A jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás alperesei e tekintetben csak arra hivatkozhattak, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási kérelem alátámasztására felhasznált okirat formai hibában szenved, és egyébiránt a Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellónnak nincs hatásköre az ügy elbírálására. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság által a 93/13 irányelv mellékletének 1. pontjára való hivatkozás, amely pont a hivatkozott irányelv 3. cikke (3) bekezdésének q) pontjával érintett feltételek között megemlíti azokat, melyek „kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában”, arra enged következtetni, hogy a jelen ügyben a jogvita nem a felek között létrejött jelzálogkölcsön‑szerződésből, hanem a polgári eljárási törvénykönyv kötelező rendelkezéseiből ered.

27.

Ugyanakkor, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hivatkozott a jelzálogkölcsön‑szerződésben szereplő 19%‑os késedelmi kamatra, végeredményben pedig az uniós jog értelmezésére vonatkozóan a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, nem lehet kizárni, hogy a jelen ügy tárgya a késedelmi kamatok meghatározására vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellege, amely helyzet hasonlatos azokhoz, amelyeket a Bíróság a Banco Español de Crédito ügyben ( 9 ) és az Aziz‑ügyben ( 10 ) megismert. Ezen ügyek pontosan olyan jogvitákhoz kapcsolódtak, amelyekben a kérdést előterjesztő bíróság a 93/13 irányelv által a késedelmi kamatokra vonatkozó szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének értékelése vonatkozásában ráruházott hatáskör terjedelmét vizsgálta.

28.

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy nem lehet eleve kizárni a 93/13 irányelv alapügyre való alkalmazhatóságát.

29.

Ennek megállapítását követően az alábbiakban a probléma érdemével foglalkozom, mindenekelőtt az Aziz‑ítélet tartalmára és alkalmazási körére vonatkozó néhány megfontolás előzetes ismertetésével.

1. Az Aziz‑ítélet tartalma és alkalmazási köre a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások 93/13 irányelv tekintetében való érvényesülése vonatkozásában

30.

A Macinský és Macinská ( 11 ) ügyben ismertetett indítványomban kifejtettek folytatásaként emlékeztetek arra, hogy az Aziz‑ügyben a Bíróságnak feltett kérdés a fogyasztókkal kötött szerződésekben szereplő feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálata során a nemzeti bíróságra háruló hatáskörök és kötelezettségek általános problémakörébe illeszkedett. Még pontosabban a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó eljárásban érdemi ítélkezést végző bíróságra háruló kötelezettségek meghatározásáról szólt, hogy biztosítani lehessen adott esetben azon szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító érdemi határozat hatékony érvényesülését, amely feltételen alapul a végrehajtási jogcím, így az említett végrehajtási eljárás megindítása is. ( 12 )

31.

Az eljárási autonómiának a tényleges érvényesülés uniós jogi elvéből következő korlátozott jellegére hivatkozva a Bíróság úgy vélte, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtásra vonatkozó, korábban alkalmazandó spanyol szabályozás sértheti az irányelv által elérni kívánt védelem tényleges érvényesülését, mivel lehetetlenné teszi az érdemi ítélkezést végző bíróság számára, amelytől a fogyasztó a végrehajtási jogcím alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását kérte, hogy olyan ideiglenes intézkedést hozzon, amely alapján a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, ha az ilyen intézkedések elrendelése szükségesnek bizonyul annak érdekében, hogy biztosítsa e bíróság végleges határozatának teljes hatékonyságát. ( 13 )

32.

A Bíróság ítélete tehát a tényleges érvényesülés elve tükrében vizsgál egy olyan nemzeti rendelkezést, amely nem teszi lehetővé a fogyasztó, és főként a bíróság számára a szerződés tisztességtelen feltételeire való hivatkozást a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás érdekében. A Bíróság érvelése különösen azon a tényen alapult, hogy a korábban alkalmazandó rendszerben a fogyasztónak nem állt módjában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás ellen kifogással élni – és a bíróságnak nem áll módjában azt felfüggeszteni – a vitatott kölcsönszerződésben foglalt szerződéses feltételek tisztességtelen jellegére mint indokra való hivatkozással. Olyan helyzetet kellett értékelni, amelyben csak kártérítésből álló utólagos védelem tűnt megvalósíthatónak, amely védelem nem volt sem megfelelő, sem hatékony eszköz ahhoz, hogy megszüntessék a 93/13 irányelv által tiltott feltételek alkalmazását.

33.

Másképpen szólva a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelem szempontjából az a tény bizonyult problematikusnak, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás teljesen különvált az eredetileg a fogyasztó által egyes tisztességtelen szerződéses feltételek semmisségének megállapítása érdekében kezdeményezett eljárástól. Ez a védelem nyilvánvalóan tökéletlen, mivel a nem fizető adós általi, az ügy érdemében történő, a jelzálogkölcsön‑szerződés bizonyos feltételeinek tisztességtelen jellegére hivatkozó megkeresés ellenére semmilyen módon nem teszi lehetővé az ingatlanra vezetett végrehajtási eljárás leállítását. Nem önmagában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás vitatott, hanem annak összeköttetése a tisztességtelennek vélt feltétel(ek) semmiségének megállapítása iránti keresettel.

2. Az alapügyben vitatott eljárásjogi rendelkezés vizsgálata

34.

A jelen ügy tárgya teljesen más, mint az Aziz‑ítéletben (EU:C:2013:164) vizsgált kérdés, mivel kizárólag a LEC 695. cikkének (4) bekezdésében foglalt eljárási szabályra vonatkozik, amely nem ad fellebbezési lehetőséget, ha a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban eljáró bíróság határozata a fogyasztó adós érdekeivel ellentétes.

35.

A LEC 695. cikkének (4) bekezdése olyan szemponthoz kapcsolódik, amelyet a 93/13 irányelv egyáltalán nem rendez. Ez az irányelv ugyanis semmilyen rendelkezést nem tartalmaz a hatálya alá tartozó szerződési feltételek bírósági felülvizsgálata eljárási fokainak számára vonatkozóan.

36.

Amint azt a Bíróság következetesen kimondta, erre vonatkozó uniós szabályozás hiányában ez a kérdés a tagállamok eljárásjogi autonómiájának körébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy a jogalanyok uniós jogból származó jogainak védelmét biztosító eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozók (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). ( 14 )

37.

A jelen ügyben álláspontom szerint az alapügyben alkalmazandó nemzeti rendelkezés semmiképpen sem problematikus a fenti két elv tiszteletben tartása szempontjából.

38.

Az egyenértékűség elvével kapcsolatban értelmezésem szerint semmilyen körülmények között nem lehetséges arra a következtetésre jutni, hogy az uniós jogrend által az adósoknak biztosított jogvédelem kevésbé kedvező, mint amelyet a belső jog nyújt hasonló kérelmek esetén. Úgy tűnik, hogy a fogyasztó eljárási jogai szempontjából a kifogás 93/13 irányelven alapuló indokaira vonatkozó szabály hasonló a nemzeti jog rendelkezésein alapuló kifogási indokokra vonatkozó szabályhoz. A LEC 695. cikke ugyanis minden esetben kizárja az alperes fellebbezési jogát, alapuljon az akár a jelzálogkölcsön‑szerződés feltételeinek a 93/13 irányelv értelmében vett esetleges tisztességtelen jellegén, akár az e cikkben foglalt egyéb kifogási indokokon.

39.

A tényleges érvényesülés elve szempontjából, amint azt az alábbiakban kifejtem, semmiképpen nem vonható le az a következtetés, hogy a jelen ügyben vizsgált nemzeti jog lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tette volna a 93/13 irányelv által biztosított jogok gyakorlását.

40.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek megválaszolása érdekében mindenekelőtt a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás keretében fennálló fellebbezési jog kérdésével foglalkozom, majd ezt követően megvizsgálom a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás hitelezője és adósa között fennálló egyenlőtlenségi helyzet problematikáját.

a) Tényleges érvényesülés és az adós fellebbezési joga a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban

41.

Először is, ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság sugall, ( 15 ) az a véleményem, hogy teljes mértékben betartották a 93/13 irányelvben foglalt védelem tényleges érvényesülésével kapcsolatos, az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) eredő követelményeket akkor, amikor beiktatták a LEC‑be a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében a szerződéses feltételek tisztességtelen jellegére alapozott végrehajtási kifogás lehetőségét. Ezen ítéletből semmiképpen sem vonható le, hogy e kiegészítésen felül a spanyol jogalkotó kötelessége lenne olyan rendelkezés beiktatása, amely rendezi azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen eljárásban felmerült kifogást elbíráló határozattal szemben fellebbezésnek lehet helye.

42.

Másodsorban, amint arra a Bizottság is hivatkozott, az uniós jog alkalmazásának tényleges érvényesülése, amelyből tagadhatatlanul következik a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jog, nem követeli meg a tagállamoktól, hogy kétszintű bírói kontrollt hajtsanak végre.

43.

Amint azt Mengozzi főtanácsnok az Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ügyre vonatkozó indítványában kifejtette, ( 16 ) a fogyasztóvédelemre vonatkozóan az uniós jog nem tartalmaz különös kötelezettséget arra nézve, hogy a tagállamoknak hány bírósági eljárási szintet kell biztosítania. Továbbá elfogadott, hogy a szerződések nem szándékoztak a már létezőkön kívül jogorvoslati utakat létrehozni, kivéve abban az esetben, ha a nemzeti jogrendszer egészéből az következik, hogy nem létezik olyan keresetfajta, amellyel – akár közvetett módon is – biztosítható lenne a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tiszteletben tartása. Ugyanakkor az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény – legalábbis polgári jogi területen – a mai napig nem ír elő kétfokú bírósági eljárást. ( 17 ) Végeredményben a hatékony bírói jogvédelem elve a bírósághoz való fordulás jogát, nem pedig a többfokú bírósági eljárást biztosítja a magánszemélynek. ( 18 )

44.

Harmadsorban úgy vélem, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében nem biztosít az adósnak fellebbezési lehetőséget a kifogását első fokon elutasító határozat ellen, nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását.

45.

Mindenekelőtt az ítélkezési gyakorlatból, különösen az Aziz‑ítéletből (EU:C:2013:164) eredő tanulságokat megvizsgálva úgy tűnik, hogy hatékony védelemben részesülnek a fogyasztók 93/13 irányelvből eredő jogai, mivel egyrészről a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy tisztességtelen feltételek fennállására hivatkozzon a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást vizsgáló bíró előtt, másrészről a bírónak felhatalmazása van arra, hogy hivatalból vizsgálja e feltételek fennállását, és hogy adott esetben felfüggessze a végrehajtást.

46.

Visszatérve az alapügyre, úgy vélem, hogy mind az adósoknak, mind az elsőfokú bíróságnak volt alkalma megvizsgálni az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés feltételeinek esetleges tisztességtelen jellegét.

47.

Kétségkívül hangsúlyozásra került, hogy a jelen esetben az adja a probléma lényegét, hogy a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás időpontjában alkalmazandó nemzeti jog nem írta elő, hogy a szóban forgó kölcsönszerződésben található tisztességtelen feltételek a végrehajtással szembeni kifogás indokát képezhetik, vagy hogy a végrehajtási kérelemmel megkeresett nemzeti bíróság azok fennállását hivatalból vizsgálhatja.

48.

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság által előadott tényekből következik, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el az alapügyben vitatott jelzálogkölcsön‑szerződésben esetlegesen szereplő tisztességtelen feltétel fennállásának kérdését.

49.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2013. március 12‑én, vagyis az 1/2013. sz. törvény hatálybalépését megelőzően éltek kifogással a szóban forgó jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárással szemben. A felpereseknek tehát kifogásuk alátámasztása érdekében nem állt módjukban hivatkozni a jelzálogkölcsön‑szerződésben foglalt feltételek esetleges tisztességtelen jellegére.

50.

Mégis hangsúlyozni kell, hogy az 1/2013. sz. törvény első átmeneti rendelkezésének megfelelően ( 19 ) a Juzgado de Primera Instancia no 3 de Castellónnak 2013. május 14. után módjában állt hivatalból értékelni a késedelmi kamatokra vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelen jellegét. Annak a lehetősége tehát, hogy a végrehajtást lefolytató bíróság az említett feltételt megvizsgálja, megállapítsa vagy elvesse annak tisztességtelen jellegét, következésképpen megszüntesse a végrehajtást vagy felfüggessze azt, 2013. június 19‑én, azaz a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogás elbírálásának időpontjában már fennállt.

51.

Ugyanakkor a negyedik átmeneti rendelkezés biztosította a fogyasztó számára többek között a LEC 695. cikkének (4) bekezdésében előírt, új kifogási indokokra alapított rendkívüli kifogás előterjesztésének a lehetőségét. E rendelkezés értelmében a felpereseknek lehetőségük volt az 1/2013. sz. törvény hatálybalépésétől számított egy hónapon belül, vagyis 2013. május 16. és 2013. június 16. között a tisztességtelen feltételek fennállására hivatkozni.

52.

Negyedsorban az, hogy a felperesek nem fellebbezhetnek az őket hátrányosan érintő határozat ellen, nem jelenti azt, hogy meg lennének fosztva minden, az általuk tisztességtelennek ítélt feltételek semmissé nyilvánítására irányuló kérelmük érdemi elbírálását lehetővé tévő jogorvoslattól. Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti fórumok előtt folytatott egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai. ( 20 )

53.

Márpedig nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az alapügyben szóban forgó végrehajtási eljárás, melynek tárgya egy érvényesnek vélelmezett végrehajtási okiraton alapuló hitel fedezetének megteremtése, természeténél fogva nagyban eltér az érdemi eljárástól. Az önmagát károsultnak tekintő adós kötelezettsége az érdemi eljárás megindítása, melynek keretében az eljáró bíróság tárja fel a végrehajtáshoz való jog fennállásához kapcsolódó kérdéseket.

54.

Amint azt a Bizottság is megemlítette, a jelzálogtárgyra vezetett spanyol végrehajtási eljárás fenntartja a lehetőségét a hitel és a kölcsönszerződés érvényességéhez kapcsolódó kérdésekről szóló jogvita egy teljes mértékben kontradiktórius érdemi eljárás keretében való lebonyolításának. E tekintetben megjegyzem, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtás megszüntetését vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését meghaladóan, e cikk szerinti kifogás tekintetében meghozott végzésekkel szemben nincs helye jogorvoslatnak, és kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „hatályuk kizárólag arra a végrehajtási eljárásra korlátozódik, amelyben meghozták őket”. Más szóval abban az esetben, ha a végrehajtásban eljáró bíró elutasítja a fogyasztó adós kérelmeit, e határozat hatálya csak a végrehajtási eljárásra korlátozódik.

55.

Egyébként abban az esetben, ha a fogyasztó úgy dönt, hogy általános érdemi eljárást kezdeményez (semmisségi kereset), és az érdemi eljárásban eljáró bíróság a jelzálogkölcsön‑szerződés egy vagy több feltételét semmisnek, tehát tisztességtelennek nyilvánítja, akkor a fenti szerződésen alapuló végrehajtási eljárás szükségképpen vitathatóvá válik, és minden valószínűség szerint felfüggesztésre kerül. Még ha feltételezzük is, hogy a tisztességtelen feltételek fennállására alapított semmisség megállapítására irányuló kereset benyújtása nem tesz felfüggeszthetővé egy párhuzamosan zajló végrehajtási eljárást, a 93/13 irányelvben foglalt védelem tényleges érvényesülését álláspontom szerint megfelelően biztosítja a fogyasztók és a bíróság előtt nyitva álló kiegészítő lehetőség, miszerint a végrehajtási eljárásra alkalmazandó nemzeti rendelkezések alapján a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban kifogással élhetnek. Az alapügyben szereplő helyzet különbözik az Aziz‑ügy (EU:C:2013:164) tárgyát képező különleges együttállástól, ahol semmilyen esetben nem lehetett felfüggeszteni a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtást.

b) Tényleges érvényesülés és eljárási egyenlőtlenség vélt fennállása a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban a hitelező rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek miatt

56.

A jelen ügyben többek között a Bizottság is azon az állásponton van, hogy a LEC 695. cikkének (4) bekezdése azzal, hogy a fogyasztót megfosztja a kifogását elutasító végzés elleni fellebbezés minden lehetőségétől, míg az ellenérdekű fél, vagyis az eladó vagy szolgáltató számára lehetővé teszi, hogy az érdekeivel ellentétes határozatot felsőbb szintű bíróság előtt fellebbezéssel támadja meg, az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányosabb helyzetbe hozza a fogyasztót. Azon szabályozás, amely megakadályozza, hogy az egyik fél az érdekeivel ellentétes határozattal szemben fellebbezéssel éljen, míg az ellenérdekű félnek biztosítja ezt a lehetőséget, nyilvánvalóan ellentétes a Charta 47. cikkének (2) bekezdésében foglalt fegyveregyenlőség elvével. Ez annál is inkább igaz, mivel a 93/13 irányelv célkitűzése pontosan a fogyasztók és az eladók, illetve szolgáltatók közötti egyenlőség helyreállítása.

57.

A dolgok ilyen előadása, még ha a priori meggyőző is, értelmezésem szerint a jelen ügy tárgyát képező helyzet felületes vizsgálatából ered, és az alábbi okoknál fogva távolról sem meggyőző számomra.

58.

Igaz, tagadhatatlan, hogy – amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta büntetőjogi területen ( 21 ) – azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a felek között egyenlőtlenséget teremtenek a felsőbb szintű bírósági fórum előtti jogorvoslat tekintetében, ellentétesek lehetnek a fegyveregyenlőség elvével.

59.

Mindazonáltal az a tény, hogy a végrehajtás alperesei a kifogásukat elutasító határozat ellen nem élhetnek fellebbezéssel, míg a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés ellen fellebbezéssel lehet élni, a végrehajtási eljárás sajátos jellegével magyarázható.

60.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásba illeszkedik, amelynek tárgya a hitelező kérelmére egy jelzálogból eredő végrehajtható okirat alapján lefolytatott végrehajtás. Egy ilyen eljárás szükségképpen feltételezi, hogy korábban biztosítékkal terheltek meg egy vagyontárgyat, és a hitelező ezen a jogcímen az adós nemfizetése esetén hivatkozhat a közjegyző által hitelesített és az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyzett végrehajtható okiratra. Általános vélelem áll fenn arra nézve, hogy az okiratból eredő jogosultság vitathatatlan, és hogy ez az okirat végrehajtható. ( 22 )

61.

Másképpen szólva az a tény, hogy csak a végrehajtás teljes vagy részleges megszüntetése esetén áll fenn a fellebbezési lehetőség, könnyen magyarázható azzal, hogy az elsőbbséget élvező, hitelező által hivatkozott végrehajtható okiratra való tekintettel a végrehajtás marad az alapelv.

62.

Egy ilyen eljárás keretében egyébként, melynek tárgya körülírt, és amely sommás jelleget ölt, az eljáró bíró elviekben nem folytat érdemi vizsgálatot, és a végrehajtás felfüggesztését alátámasztó indokok a polgári eljárási törvénykönyvben előírtakra korlátozódnak.

63.

A hitelezőt megillető látszólagos „kiváltság”, amely az adóssal ellentétben lehetőséget biztosít a kedvezőtlen határozattal szembeni újabb fellebbezés benyújtására, azzal a körülménnyel magyarázható tehát, hogy megvédje egy elsőbbséget élvező végrehajtható okirat jogosultját. Amint azt a spanyol kormány is megjegyezte, a jelzálogjogosultnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy végrehajtható okiratát az előzetes végrehajtás elrendelésével ellentétes bírósági határozat tekintetében érvényesíthesse.

64.

Eltérő döntés meghozatala tehát a végrehajtható okirat jogosultjának a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás által védelmezni kívánt jogai megsértését eredményezné, mivel lehetővé tenné az adós számára, hogy akadályozza a végrehajtást, és következésképpen egy már korábban elismert jogosultság érvényesítését.

65.

Következésképpen álláspontom szerint téves az az állítás, miszerint a vitatott nemzeti szabályozás a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozza eljárási szempontból. ( 23 )

66.

Fontosnak tartom ebben az összefüggésben megemlíteni, hogy az Aziz‑ítélet (EU:C:2013:164) mindössze azt követeli meg, hogy a fenti jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárásban lehetővé kellene tenni, hogy a végrehajtási kifogás alátámasztása érdekében a végrehajtási eljárás alperesei indokként hivatkozhassanak az okirat vagy annak bizonyos feltételei tisztességtelen jellegből eredő semmisségére, vagy hogy a későbbi érdemi eljárásban ideiglenes intézkedéseket lehessen hozni és a végrehajtási eljárást fel lehessen függeszteni, amennyiben az ilyen szerződéses feltétel semmisségének megállapítását kérik, amit a jelen ügyben a felperesek nem tettek meg. Márpedig az 1/2013. sz. törvény teljesen megfelel ezeknek a követelményeknek, mivel egyéb módosítások mellett bevezeti a végrehajtás alapját képező szerződés tisztességtelen jellegén alapuló végrehajtási kifogási indokot.

67.

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkével nem ellentétes a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében kizárólag a végrehajtást megszüntető végzés elleni fellebbezést teszi lehetővé.

B – A második kérdésről: a fegyveregyenlőség elvének és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvének tiszteletben tartása

68.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a vitatott nemzeti rendelkezésnek a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jog részét képező fegyveregyenlőség elvével való összeegyeztethetőségére irányuló kérdést vizsgálja.

69.

A feltett kérdés érdemi vizsgálata előtt meg kell határozni, hogy a Bíróságnak van‑e hatásköre ítéletet hozni azon az alapon, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának esetével áll szemben. ( 24 )

70.

Amint azt a BBVA és a spanyol kormány is megemlítette, ez megkérdőjelezhető, mivel a priori az itt szóban forgó jogi helyzetet az uniós jog nem rendezi közvetlenül.

71.

Kétségkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Bíróság igen tág értelmet tulajdonít annak, hogy mit tekint hatáskörébe tartozónak, mivel mostanra elfogadottá vált, hogy e hatáskör minden olyan helyzetre vonatkozik, amikor az „uniós jog végrehajtásáról” van szó, amely utóbbi kifejezést szélesen kell értelmezni. ( 25 )

72.

Ugyanakkor, eltérően például az Åkerberg Fransson ítéletben foglalt esettől, melynek tárgya a 2006/112/EK irányelv ( 26 ) 2. cikke, 250. cikkének (1) bekezdése és 273. cikke, valamint az EUMSZ 325. cikk között fennálló kapcsolat volt, amely kapcsolat a jelen ügyben nagyon nehezen beazonosítható a 93/13 irányelv tekintetében, amit egyébiránt az a tény is tanúsít, hogy a fenti irányelvre való hivatkozást szemmel láthatóan a BBVA által az eljárás során tett észrevétel nyomán iktatták be az előzetes döntéshozatal iránti kérelembe. ( 27 )

73.

Igen nehéz ugyanis meghatározni, hogy itt pontosan melyik uniós rendelkezésről vagy jogelvről van szó. Amint azt első kérdésre adott válaszomban kifejtettem, a végrehajtási eljárás eljárási módozataira vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás elleni kifogás tárgyában hozott bírósági határozat elleni fellebbezés jogának kérdése a tagállamok eljárásjogi autonómiájának körébe tartozik. Egyébiránt az uniós jog jelen állapota szerint nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tényleges érvényesülés elvével ellentétes a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló nemzeti rendelkezés. A kérdést előterjesztő bíróság általános hivatkozása a fogyasztóvédelem 93/13 irányelvből eredő követelményeire nem elegendő ahhoz, hogy a Bíróság megállapítsa a kérdés megválaszolására irányuló hatáskörét.

74.

Úgy vélem, hogy az alapügyben szóban forgó jogi problémát, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló bírósági határozattal szemben nyitva álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekhez kapcsolódik, teljes mértékben a nemzeti jog rendezi, és az nem tartozik az „uniós jog végrehajtásának” esetkörébe. Az ezzel ellentétes tartalmú döntés a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltétel megsértését eredményezné, amelynek az lenne a hatása, hogy az uniós jog alkalmazási körét kiterjesztené az Unió hatáskörein túl. ( 28 )

75.

Mindenesetre feltéve, hogy a Bíróság úgy határoz, hogy hatáskörrel rendelkezik a kérdés megválaszolására, álláspontom szerint semmi sem veszélyezteti a fegyveregyenlőség elvét és a tisztességes tárgyaláshoz való jog elvét.

76.

Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, úgy kell tekinteni, hogy ezután a második kérdésre már nem kell válaszolni.

77.

Mivel ugyanis megállapítást nyert, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés teljes mértékben megfelel a tényleges érvényesülés elvéből eredő követelményeknek, nem tartom szükségesnek annak vizsgálatát, hogy ezen felül a fenti rendelkezés eleget tesz‑e a Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jognak. Noha e rendelkezés számos különböző elemet takar, a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tartalma a jelen ügyben, a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtással szembeni kifogást elbíráló határozatok ellen nyitva álló jogorvoslati lehetőségek tekintetében, keveredik a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásának az első kérdésre való válaszadás keretében lefolytatott vizsgálatával.

78.

A fenti megfontolásokból következik, hogy nem ellentétes a Charta 47. cikkében foglalt bírói jogvédelemhez való joghoz kapcsolódó fegyveregyenlőség elvével – még ha az alkalmazható lenne is az alapügyben szóban forgó végrehajtási eljárásban – a LEC 695. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárás keretében kizárólag a végrehajtást megszüntető végzés elleni fellebbezést teszi lehetővé.

IV – Végkövetkeztetések

79.

Mindezen megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az Audiencia Provincial de Castellón által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

Sem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv által kitűzött védelem célját követő tényleges érvényesülés elvével, sem a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal nem ellentétes az a nemzeti eljárási rendelkezés, amely a jelzálogtárgyra vezetett végrehajtási eljárások keretében a fellebbezés jogát a végrehajtást megszüntető vagy a tisztességtelen feltétel alkalmazásának mellőzését elrendelő végzés elleni fellebbezésre korlátozza.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).

( 3 ) C‑415/11, EU:C:2013:164.

( 4 ) A jelen ügy valójában nem elszigetelt eset. A Ley 1/2013 de medidas para reforzar la protección a los deudores hipotecarios, reestructuración de deuda y alquiler social (a jelzálog‑kötelezett adósok védelmének megerősítését, az adósság átütemezését és a szociális lakások rendszerének átalakítását célzó intézkedésekről szóló, 2013. május 14‑i 1/2013. sz. törvény [a BOE 2013. május 15‑i 116. száma, 36373. o.]; a továbbiakban: 1/2013. sz. törvény) számos, a Bíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő ügy tárgyát képezi (lásd többek között: a Caja Rurales Unidas ügy [C‑645/13], melynek tárgya a 34. sz. Juzgado de Primera Instancia de Barcelona által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem, mely hasonló problematikát érint, mint amit a jelen ügy is felvet).

( 5 ) A 2000. január 7‑i Ley de enjuiciamiento civil (a BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.); módosította a 2013. június 28‑i 7/2013. sz. törvényrendelet (a BOE 2013. június 29‑i 155. száma, 48767. o.; a továbbiakban: LEC).

( 6 ) Barclays Bank ítélet (C‑280/13, EU:C:2014:279).

( 7 ) Ugyanott, 40. pont.

( 8 ) A Bíróság hangsúlyozza, hogy az RWE Vertrieb ítélet (C‑92/11, EU:C:2013:180, 25. pont) alapjául szolgáló ügytől eltérően a felek nem állapodtak meg a nemzeti jogalkotó által előírt rendszer alkalmazási körének kiterjesztésében (Barclays Bank ítélet, EU:C:2014:279, 41. pont).

( 9 ) C‑618/10, EU:C:2012:349.

( 10 ) EU:C:2013:164.

( 11 ) C‑482/12, EU:C:2013:765, 72. és azt követő pontok.

( 12 ) Az Aziz‑ítélet (EU:C:2013:164, 49. pont).

( 13 ) Ugyanott, 59. pont.

( 14 ) Peterbroeck‑ítélet (C‑312/93, EU:C:1995:437, 12. pont); Unibet‑ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163, 39. és 43. pont), valamint van der Weerd és társai ítélet (C‑222/05–C‑225/05, EU:C:2007:318, 28. pont).

( 15 ) Az Audiencia Provincial de Castellón e tekintetben megjegyzi, hogy a spanyol jogalkotó „rosszul ültette át” a Bíróság által megállapított kritériumokat.

( 16 ) C‑413/12, EU:C:2013:532, 23. pont.

( 17 ) Ugyanott, többek között 23. és 29. pont. E tekintetben megjegyzem, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az említett egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése nem kötelezi a szerződő államokat polgári jogi területen fellebbezési bírósági szintek létrehozására [lásd többek között: EJEB, Antonenko kontra Oroszország, 2006. május 23‑i 42482/02. sz. ítélet].

( 18 ) Lásd e tekintetben: Samba Diouf‑ítélet (C‑69/10, EU:C:2011:524, 69. pont).

( 19 ) E rendelkezés értelmében „[a] jelen törvény jelzálogtárgyra vezetett végrehajtás tárgyában a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő bírósági és peren kívüli eljárásokra vonatkozik, amelyekben a kilakoltatást még nem hajtották végre”. E rendelkezést a LEC új, 552. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni, amely többek között kimondja, hogy „[a]mennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a végrehajtható okiratok egyikének valamely feltétele […] tisztességtelennek minősülhet, tizenöt napon belül elrendeli a felek meghallgatását”.

( 20 ) Lásd: Asociación de Consumidores Independientes de Castilla y León ítélet (C‑413/12, EU:C:2013:800, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 21 ) Lásd ebben az értelemben: EJEB, Berger kontra Franciaország, 2002. december 3‑i 48221/99. sz. ítélet, 38. pont.

( 22 ) E tekintetben Kokott főtanácsnok az Aziz‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑415/11, EU:C:2012:700, 55. pont) többek között a közjegyzői hitelesítéssel ellátott végrehajtható okiratra hivatkozott, amely alapján ezt követően a hitelező gyorsított végrehajtáshoz való joga megnyílik. Ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy a meghatározott hitelt biztosító, közjegyző által hitelesített okiraton alapuló jogosultság végrehajtására irányuló eljárást az ítéleten alapulóhoz hasonlóan ésszerű határidőn belül kell lefolytatni (lásd: az EJEB, Estima Jorge kontra Portugália ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára, 1998‑II).

( 23 ) Megjegyzem, hogy a Tribunal Constitucional (Alkotmánybíróság), amelyet bizonyos spanyol bíróságok alkotmányossági kérdésekkel kerestek meg (lásd többek között: 1981. december 18‑i 41/1981. sz. ítélet, és 1993. június 30‑i 217/1993. sz. ítélet, valamint a 2011. július 19‑i 113/2011. sz. végzés), hangsúlyozta a bejegyzett dologi biztosíték végrehajtására irányuló eljárás sommás jellegét, és hogy a végrehajtási eljárás alperesének mindig lehetősége van a megfelelő érdemi eljáráshoz folyamodni. Ezért a végrehajtási eljárás keretében a fél nem hivatkozhat a védelemhez való jogra. Még pontosabban a Tribunal Constitucional második tanácsa 1988. július 21‑i végzésében megerősítette a kifogást elbíráló határozat elleni fellebbezés kizártságának alkotmányosságát, kimondva, hogy az nem veszélyezteti a felek egyenlőségének elvét.

( 24 ) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

( 25 ) Lásd többek között: Åkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 16. és azt követő pontok).

( 26 ) A hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.).

( 27 ) A BBVA megjegyezte, hogy a nemzeti eljárás során a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kizárólag a Charta 47. cikkének rendelkezéseire kívánt hivatkozni, a 93/13 irányelv említése nélkül. A BBVA egyik észrevételét követően döntött úgy a kérdést előterjesztő bíróság, hogy a kérdést újrafogalmazza, és a 93/13 irányelvet is bevonja a jogvitába.

( 28 ) Az alkalmazandó elvekre nemrégiben tett hivatkozás tekintetében lásd többek között: Pelckmans Turnhout ítélet (C‑483/12, EU:C:2014:304, 17–21. pont).

Top