—

O. Ahlström és L. Kjellberg képviseletében E. Bergenhem advokat,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouquet és C. Tufvesson, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között létrejött, a Közösség nevében a 2006. május 22‑i 764/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 141., 1. o.) jóváhagyott halászati partnerségi megállapodás (a továbbiakban: halászati megállapodás) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az O. Ahlström és L. Kjellberg, valamint a Fiskeri Ganthi AB (a továbbiakban: Fiskeri Ganthi) és a Fiskeri Nordic AB (a továbbiakban: Fiskeri Nordic) ellen indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, akiket azzal vádolnak, hogy 2007. április és 2008. május között jogellenes halászatot folytattak a marokkói halászati övezetekben.

3

A halászati megállapodás preambulumának negyedik bekezdésében a szerződő felek kijelentették azon szándékukat, hogy kölcsönös érdekükben együttműködjenek az élő tengeri erőforrások hosszú távú védelmének és fenntartható kiaknázásának biztosítására a felelősségteljes halászat bevezetésének előmozdításában, különösen egy, a halászati tevékenység egészére vonatkozó ellenőrzési rendszer létrehozásával, amely biztosítja az erőforrások fejlesztése és védelme érdekében hozott intézkedések hatékonyságát. Ugyanezen preambulum hetedik bekezdésében továbbá a szerződő felek kifejezték azon szándékukat, hogy megállapítsák a marokkói halászati övezetekben a közösségi halászati tevékenységekre, valamint az e halászati övezetekben a felelősségteljes halászat megteremtéséhez nyújtott közösségi támogatásra vonatkozó szabályokat és feltételeket.

4

A halászati megállapodás célját az 1. cikke a következőképpen határozza meg:

„E megállapodás az alábbiak tekintetében irányadó elveket, szabályokat és eljárásokat határozza meg:

5

A halászati megállapodás 2. cikkének d) pontja értelmében „közösségi hajó” e megállapodás alkalmazásában „a Közösség valamely tagállamának lobogója alatt hajózó és a Közösségben lajstromozott halászhajó”.

6

A halászati megállapodásnak „A halászat gyakorlásának feltételei” című 6. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A közösségi hajók csak az e megállapodás alapján kiállított halászati engedély birtokában halászhatnak Marokkó halászati övezeteiben. A közösségi hajók halászati tevékenységének gyakorlása a Marokkó illetékes hatóságai által a Közösség illetékes hatóságai kérelmére kiállított engedély birtokában történhet.

(2)   A [halászati megállapodás által előírt halászati lehetőségeket és pénzügyi hozzájárulást megállapító] jegyzőkönyvben [a továbbiakban: jegyzőkönyv] nem szereplő halászati kategóriák esetében a közösségi hajók számára az engedélyeket a marokkói hatóságok adhatják meg. Azonban az e megállapodás által létrehozott partnerség szellemiségének keretében ezen engedélyek megadása az Európai Bizottság pozitív véleménye alapján történik. A hajók halászati engedélyének megszerzésére vonatkozó eljárást, a hajótulajdonosok által fizetendő díjakat és a fizetési módokat közös megegyezéssel állapítják meg.”

7

A halászati megállapodás a „Pénzügyi hozzájárulás” című 7. cikke (1) bekezdésében előírja:

„(1)   A Közösség pénzügyi hozzájárulást nyújt Marokkónak a jegyzőkönyvben és a [halászati megállapodás] melléklete[i]ben megállapított feltételekkel összhangban. Ezen hozzájárulást két kapcsolódó elem alapján számítják ki, nevezetesen:

8

Az alapeljárás tényállásának idején hatályos, a halászati megállapodás alapján harmadik országok vizein folytatott halászat engedélyezésére vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. december 22‑i 3317/94/EK tanácsi rendelet (HL L 350., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 2. kötet, 194. o.) második preambulumbekezdésében kimondta, hogy „a Közösség és harmadik országok közötti halászati megállapodások szerint a közösségi halászhajók által végzett halászati tevékenység hatékony és átlátható irányításának biztosítása céljából szükséges, hogy mindegyik tagállam felhatalmazza a harmadik ország halászati engedélyével rendelkező halászhajóit ilyen tevékenység végzésére, és […] az említett engedély nélkül a harmadik országok vizein történő halászatot meg kell tiltani a Közösségnek harmadik országokkal szemben fennálló kötelezettségei tiszteletben tartásának céljából”.

9

Az említett rendelet 1. cikke a következőket írta elő:

„(1)   Ez a rendelet a Közösség és az érintett harmadik ország közötti halászati megállapodás alapján a harmadik ország vizein tevékenykedő közösségi halászhajók halászati tevékenységére vonatkozó általános rendelkezéseket határoz meg, amennyiben ezek a tevékenységek az adott harmadik országtól kért halászati engedélytől függnek.

(2)   A Közösség és az érintett harmadik ország közötti halászati megállapodás alapján csak a halászati megállapodás szerinti érvényes halászati engedéllyel rendelkező közösségi halászhajók végezhetnek halászati tevékenységet a harmadik ország vizein.”

10

Ugyanezen rendelet 2. cikke értelmében „halászati megállapodás szerinti halászati engedély” a Közösség és egy harmadik ország közötti halászati megállapodás alapján egy közösségi halászhajó számára biztosított [helyesen: a lobogó szerinti tagállam által biztosított] engedélyt jelent, amely a halászati engedély kiegészítéseként lehetővé teszi a halászhajó számára e harmadik ország vizein a halászati tevékenység folytatását.

11

A 3317/94 rendelet 3. cikke ekként rendelkezett:

„Az e rendeletben meghatározott feltételekkel összhangban a lobogó szerinti tagállam adja ki és kezeli a halászati megállapodás szerinti halászati engedélyeket a lobogója alatt hajózó halászhajók részére.”

12

Ugyanezen rendelet 5. cikke értelmében:

„(1)   A lobogó szerinti tagállam az összes olyan kérelmet elküldi a Bizottságnak, amelyet a lobogója alatt hajózó hajók a harmadik országok halászati engedélyéért folyamodva adtak be egy harmadik országgal megkötött halászati megállapodás alapján a Közösség számára biztosított halászati lehetőségek szerinti halászati tevékenység folytatására. A lobogó szerinti tagállam biztosítja, hogy a kérelmek megfeleljenek a megállapodás feltételeinek és a közösségi szabályoknak.

(2)   A Bizottság a közösségi rendelkezések alapján biztosított halászati lehetőségek és a közösségi hajókra alkalmazandó halászati megállapodásban meghatározott feltételek figyelembevételével megvizsgálja a tagállamoktól származó kérelmeket. A Bizottság a tagállam kérelmének kézhezvételét követő 10 munkanapon belül vagy a halászati megállapodásban meghatározott határidőig elküldi az érintett harmadik országoknak azokat a kérelmeket, amelyek a harmadik ország halászati engedélyének a harmadik ország vizein halászati tevékenységet folytatni szándékozó közösségi halászhajók részére történő kiadására vonatkoznak. Amennyiben egy kérelemről a Bizottság által végzett vizsgálat során kiderül, hogy az nem felel meg az e bekezdésben meghatározott feltételeknek, a Bizottság az indokokat mellékelve azonnal értesíti az érintett tagállamot arról, hogy részben vagy egészben nem továbbíthatja az említett kérelmet az érintett harmadik országnak.

(3)   A Közösség [helyesen: Bizottság] haladéktalanul közli a lobogó szerinti tagállammal azt, hogy az érintett harmadik ország a halászati tevékenység folytatására vonatkozó halászati engedélyt megadta, illetve a harmadik ország arról szóló határozatát, hogy ezt az engedélyt nem adja meg. Az utóbbi esetben a Bizottság a lobogó szerinti tagállammal és az érintett harmadik országgal egyeztetve végzi el a vonatkozó felülvizsgálatot.”

13

A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a halászatról szóló törvény (fiskelagen, SFS 1993., 787. sz.) 19–23. §‑a értelmében a svéd kormány vagy a kormány által kijelölt hatóság – vagyis az alapeljárás tényállásának idején a Fiskeriverket (nemzeti halászati bizottság) – rendelkezéseket állapíthat meg a halászatot illetően. E törvény 24. §‑a előírja, hogy az említett 19–23. § alapján elfogadott rendelkezések a svéd hajók által folytatott tengeri halászatot illetően Svédország gazdasági övezetén kívül, a nemzetközi vizeken és más olyan vizeken alkalmazandók, amelyeken nemzetközi egyezmények alapján folytatnak halászati tevékenységet.

14

A halászatról szóló törvény 40. §‑a értelmében az a személy, aki szándékosan vagy gondatlanságból megsérti az e törvény 19. §‑a, 20. §‑ának első bekezdése vagy 21–23. §‑a alapján elfogadott rendelkezéseket, pénzbüntetéssel vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az a személy, aki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megsérti a közös halászati politikáról szóló uniós rendeleteket, többek között jogellenes halászattal, ugyanilyen büntetéssel sújtható. Amennyiben az említett 40. § szerinti bűncselekményt súlyosnak minősítik, elkövetője két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

15

A Fiskeriverketnek a halászati övezetekhez való hozzáférésről és azok ellenőrzéséről szóló, az alapeljárás tényállásának idején hatályos rendelkezései (Fiskeriverkets föreskrifter om resurstillträde och kontroll på fiskets område, FIFS 2004, 25. sz.; a továbbiakban: Fiskeriverket‑rendelkezések), amelyek hatálya e rendelkezések 1. fejezetének 1. §‑a értelmében kiterjed a 3317/94 rendeletre, 3. fejezetének 1. §‑ában előírják:

„Az öt métert meghaladó összesített hosszúságú hajók kereskedelmi tengeri halászatra csak a Fiskeriverket engedélye alapján használhatók.”

16

A Fiskeriverket‑rendelkezések „Kiegészítő hajóengedély [...]” című 4. fejezetének szövege a következő:

„Halászat az [Európai Közösség] és valamely harmadik ország által kötött halászati megállapodás alapján

1. §

A 3317/94 […] rendelet szerinti harmadik ország halászati engedélye, és a halászati megállapodás szerinti halászati engedély iránti kérelmet a Fiskeriverkethez kell benyújtani.

A halászati engedélyt azt követően adják ki, hogy a hajót felvették az alapjegyzékbe.

2. §

Az 1. § szerinti engedély megadásának feltételei a következők:

1.   Amikor belépnek egy harmadik ország övezetébe, a belépést a Stockholm Radio útján be kell jelenteni ezen ország hatáskörrel rendelkező hatóságának. A bejelentésnek tartalmaznia kell a hajó külső azonosítójelét, nevét és rádióhívójelét. Az övezet elhagyásakor ugyanazon rádióadón keresztül be kell jelenteni a kilépést.

2.   A harmadik országok övezeteiben egyidejűleg csak annyi hajó tartózkodhat, amennyi rendelkezik a Fiskeriverket különleges engedélyével.

3.   Azon további rendelkezéseket, amelyeket harmadik országok hatóságai elfogadhatnak, tiszteletben kell tartani.

4.   A Fiskeriverket további feltételeket határozhat meg.

Halászat a harmadik országok vizein folytatott halászattal kapcsolatos egyedi megállapodások alapján, más országok kvótái alapján és nemzetközi vizeken, a halászati vagy gazdasági övezeten kívül

3. §

A harmadik ország vizein található, kereskedelmi hajóengedéllyel rendelkező svéd halászhajó az 1. §‑ban hivatkozottaktól eltérő körülmények között, más országok kvótái alapján vagy nemzetközi vizeken, a halászati vagy gazdasági övezeten kívül csak a Fiskeriverket által kiállított különleges engedély alapján folytathat halászatot.”

17

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy O. Ahlströmöt, a Fiskeri Ganthi jogi képviselőjét, az Aldo hajó tulajdonosát, és L. Kjellberget, a Fiskeri Nordic jogi képviselőjét, a Nordic IV hajó tulajdonosát a halászatról szóló törvény 24. és 40. §‑a, valamint a Fiskeriverket‑rendelkezések 3. fejezetének 1. §‑a, továbbá 4. fejezetének 3. §‑a alapján azzal vádolják, hogy a 2007. április és 2008. május közötti időszak során szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a Nyugat‑Szahara mentén kereskedelmi halászatot folytattak a svéd hajójegyzékbe bejegyzett e hajókkal, miközben nem rendelkeztek a Fiskeriverket által kiadott, előírt engedélyekkel, azaz a kereskedelmi halászatra vonatkozó általános engedélyekkel, és az adott vizeken folytatott halászat tekintetében a halászati megállapodással összhangban kiadott különleges engedélyekkel, és ilyen engedélyeket nem tartottak a fedélzeten.

18

Vagylagosan a Kammaråklagaren (ügyész) az említett vádakat a halászatról szóló törvény 40. §‑ára, a halászati engedélyek kezeléséről és az azokban feltüntetendő szükséges információkról szóló, 2005. augusztus 3‑i 1281/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 3. o.) 3. cikkére, valamint a halászati megállapodás 6. cikkével összefüggésben értelmezett, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20‑i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.) 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapította.

19

Az említett vádak alátámasztására a Kammaråklagaren többek között arra hivatkozott, hogy az említett hajók, amelyek legénysége svéd és marokkói halászokból állt, folyamatosan folytattak vonóhálós halászatot, amely 2007‑ben legalább 14 millió svéd korona (SEK) összegű bevételt jelentett, 2008‑ban pedig 6 millió SEK összegű bevételt. A Kammaråklagaren e bűncselekményeket súlyosnak minősítette, mivel azokat hosszú időn keresztül rendszeresen követték el, különösen széles terjedelmű tevékenységet öleltek fel, és jelentős értékű fogásokat eredményeztek.

20

O. Ahlström és L. Kjellberg tagadják a velük szemben kifogásolt cselekményeket, és vitatják büntetőjogi felelősségüket. Arra hivatkoznak, hogy az Aldo és a Nordic IV halászhajókat úgynevezett „személyzet nélküli” hajóbérleti szerződés útján bérbe adták az Atlas Pelagic marokkói társaság részére, amely rendelkezik a marokkói felségvizeken folytatott halászatra vonatkozó saját jogokkal, és más marokkói személyek jogaival. E társaság tevékenysége keretében bérbe vette és maga használta a két halászhajót. O. Ahlström és L. Kjellberg álláspontja szerint e tevékenység gyakorlásához nem volt szükség a svéd hatóságoktól vagy más európai hatóságtól származó engedélyre, mivel a Fiskeriverket‑rendelkezések nem alkalmazandók a Fiskeri Ganthi és a Fiskeri Nordic által a hajóbérlettel összefüggésben végzett tevékenységre. Álláspontjuk szerint az uniós jog nem sérült, mivel a halászati megállapodás 6. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható az alapügy tényállására, ahogy az egész egyezmény sem.

21

A Göteborgs tingsrätt (göteborgi elsőfokú bíróság) ítéletével szembeni fellebbezés tárgyában eljáró Hovrätten för Västra Sverige (nyugat‑svédországi fellebbviteli bíróság) úgy ítéli meg, hogy nem egyértelmű, hogy az uniós jog és a halászati megállapodás az Unió vagy valamely tagállama által adott engedély hiányában kizárja‑e a közösségi hajók által marokkói vizeken végzett halászati tevékenységet.

22

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében úgy ítéli meg, hogy a halászati megállapodás 6. cikkének (2) bekezdése értelmezhető úgy, mint amely egy ilyen kizárásra vonatkozik. E bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy egyes szerzők szerint e rendelkezés olyan értelmezést tesz lehetővé, amely szerint valamely közösségi hajó halászhat a harmadik ország által kibocsátott magánengedély alapján. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az alapügyben azt állítják, hogy a hatáskörrel rendelkező marokkói hatóságok a szóban forgó két hajó által végzett halászati tevékenységet összeegyeztethetőnek tekintették a halászati megállapodással, és kiadták az e tevékenység végzéséhez szükséges engedélyeket.

23

E körülmények között a Hovrätten för Västra Sverige felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

24

Kérdéseivel, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a halászati megállapodás, többek között annak 6. cikke, értelmezhető‑e úgy, hogy kizárja a közösségi hajók minden lehetőségét az alól, hogy a marokkói hatóságok által a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok beavatkozása nélkül kiállított engedély alapján a marokkói halászati övezetekben halászati tevékenységet folytassanak.

25

Az említett bíróság különösen arra kérdez rá, hogy a halászati megállapodás kizárja‑e annak lehetőségét, hogy egy közösségi hajót az ezen halászati övezetekben való halászat céljából „személyzet nélküli” hajóbérleti szerződés útján bérbe adjanak egy olyan marokkói társaság részére, amely kizárólag a hatáskörrel rendelkező marokkói hatóságok által a halászati kvóták marokkói tulajdonosai részére kibocsátott engedéllyel rendelkezik. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá azt szeretné megtudni, hogy ugyanez a helyzet áll‑e fenn akkor is, ha a bérbeadó szakértelmet és technikai támogatást is biztosít az említett társaságnak.

26

Meg kell jegyezni, hogy a halászati megállapodás felei annak preambulumában kifejezték azon szándékukat, hogy megállapítsák a marokkói halászati övezetekben a közösségi hajók által folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó szabályokat és feltételeket. E megállapodásnak az 1. cikkében meghatározott célja az, hogy lefektesse a többek között e hajók említett halászati övezetekbe való bejutására vonatkozó feltételek tekintetében irányadó elveket, szabályokat és eljárásokat. Mivel az említett megállapodás nem ír elő e feltételek alól semmilyen kivételt, minden, az ezen övezetekben halászati tevékenységet folytatni szándékozó közösségi hajó – azaz a halászati megállapodás 2. cikkének d) pontja értelmében a Közösség valamely tagállamának lobogója alatt hajózó és a Közösségben lajstromozott hajó – e feltételek hatálya alá tartozik.

27

Ily módon a halászati megállapodásnak a halászat gyakorlásának feltételeire vonatkozó 6. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy a közösségi hajók csak az ezen halászati megállapodás alapján kiállított engedély birtokában folytathatnak halászati tevékenységet a marokkói halászati övezetekben.

28

Az említett rendelkezés szövege szerint a közösségi hajók marokkói halászati övezetekben való halászati tevékenységének gyakorlása a Marokkói Királyság hatáskörrel rendelkező hatóságai által a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok kérelmére kiállított engedély birtokában történhet. A halászati megállapodás 6. cikkének (2) bekezdése egyébiránt előírja, hogy az említett hatóságok adhatnak engedélyeket közösségi hajók számára a jegyzőkönyvben nem szereplő halászati kategóriák esetében, azonban a halászati megállapodás által létrehozott partnerség szellemiségének keretében az ilyen engedélyek megadása „az Európai Bizottság pozitív véleménye alapján történik”.

29

Ebből az következik, hogy a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok beavatkozására mindig szükség van ahhoz, hogy egy közösségi hajó halászati tevékenységet folytathasson a marokkói halászati övezetekben, következésképpen egy ilyen hajó ezen övezetekben nem folytathat ilyen tevékenységeket a hatáskörrel rendelkező marokkói hatóságok által az említett beavatkozás nélkül kiállított engedély alapján.

30

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 3317/94 rendelet 5. cikkében meghatározta a lobogó szerinti tagállam és a Bizottság által valamely halászati megállapodás alapján a Közösség számára biztosított halászati lehetőségek szerinti halászati tevékenység folytatására vonatkozó, harmadik országok által kiállított halászati engedélyek megszerzése céljából követendő eljárást, és a Bizottság feladatává tette az ilyen engedélyek iránti kérelmeknek az érintett harmadik ország részére történő megküldésük előtti vizsgálatát. E rendelet továbbá, amint az (2) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkének (2) bekezdéséből, 2. cikkéből és 3. cikkéből kitűnik, a Közösség és valamely harmadik ország által kötött halászati megállapodás alapján az ezen ország vizein közösségi hajók által történő halászati tevékenység folytatásának lehetőségét a lobogó szerinti tagállam által kiadott halászati engedélytől tette függővé.

31

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy azon lehetőség biztosítása, hogy a közösségi hajók halászati tevékenység folytatása céljából a marokkói halászati övezetekbe a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok e beavatkozása nélkül jussanak be, ellentétes lenne a halászati megállapodás azon célkitűzésével, amely – amint az preambulumából, valamint 1. és 3. cikkéből kitűnik – a felelősségteljes halászat ezen övezetekben történő bevezetésére irányul a halászati erőforrások hosszú távú megőrzésének és fenntartható kiaknázásának biztosítására, különösen egy, a halászati tevékenység egészére vonatkozó ellenőrzési rendszer létrehozásával, amely biztosítja az ezen erőforrások megőrzése és kezelése érdekében hozott intézkedések hatékonyságát. Egy ilyen lehetőség ugyanis alkalmas lehet arra, hogy fokozza a közösségi hajók e halászati övezetekbe való bejutási lehetőségeit, és fokozza ezen övezetekben ezen erőforrások említett hajók általi kiaknázását, mégpedig a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok ellenőrzése nélkül.

32

Továbbá a közösségi hajók marokkói halászati övezetekbe való, a halászati megállapodás rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával történő bejutása nincs összhangban az Unió által a Marokkói Királyság részére e megállapodás 7. cikke értelmében nyújtott azon pénzügyi hozzájárulás alapjával és céljával, amely ugyanezen cikk szerint a közösségi hajók marokkói halászati övezetekbe történő bejutására vonatkozó pénzügyi hozzájárulásból, valamint a marokkói halászati övezetekben a felelősségteljes halászaton alapuló nemzeti halászati politika bevezetésére és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázására nyújtott pénzügyi támogatásból áll.

33

Ennélfogva nem fogadható el az, hogy közösségi hajók a marokkói halászati övezetekbe halászati tevékenység folytatása céljából úgy jussanak be, hogy e célból „személyzet nélküli” hajóbérleti szerződést kötnek valamely, a marokkói hatóságok által a halászati kvóták marokkói tulajdonosai részére kibocsátott engedéllyel rendelkező marokkói társasággal, vagy az ezen halászati övezetekbe ilyen tevékenységeknek a halászati megállapodás rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával – következésképpen a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok beavatkozása nélkül – történő folytatása céljából való bejutás érdekében bármilyen más jogi eszközt vesznek igénybe.

34

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a halászati megállapodást, többek között annak 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a közösségi hajók minden lehetőségét az alól, hogy a marokkói hatóságok által a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságok beavatkozása nélkül kiállított engedély alapján a marokkói halászati övezetekben halászati tevékenységet folytassanak.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Közösség és a Marokkói Királyság között létrejött, a Közösség nevében a 2006. május 22‑i 764/2006/EK tanácsi rendelettel jóváhagyott halászati partnerségi megállapodást, többek között annak 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a közösségi hajók minden lehetőségét az alól, hogy a marokkói hatóságok által a hatáskörrel rendelkező európai uniós hatóságok beavatkozása nélkül kiállított engedély alapján a marokkói halászati övezetekben halászati tevékenységet folytassanak.