EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62013CJ0491

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2014. szeptember 10.
Mohamed Ali Ben Alaya kontra Bundesrepublik Deutschland.
A Verwaltungsgericht Berlin (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 2004/114/EK irányelv – 6., 7. és 12. cikk – A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása céljából történő beutazásának feltételei – Olyan személy beutazásának megtagadása, aki megfelel az említett irányelv által előírt feltételeknek – Az illetékes hatóságok mérlegelési mozgástere.
C‑491/13. sz. ügy.

Digital reports (Court Reports - general)

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:2187

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. szeptember 10. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség — 2004/114/EK irányelv — 6., 7. és 12. cikk — A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása céljából történő beutazásának feltételei — Olyan személy beutazásának megtagadása, aki megfelel az említett irányelv által előírt feltételeknek — Az illetékes hatóságok mérlegelési mozgástere”

A C‑491/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Berlin (Németország) a Bírósághoz 2013. szeptember 13‑án érkezett, 2013. szeptember 5‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Mohamed Ali Ben Alaya

és

a Bundesrepublik Deutschland

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

a német kormány képviseletében T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

az észt kormány képviseletében N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

a görög kormány képviseletében T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében L. Christie, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Holmes barrister,

az Európai Bizottság képviseletében G. Wils és M. Condou‑Durande, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. június 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13‑i 2004/114/EK tanácsi irányelv (HL L 375., 12. o.) 12. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a M. A. B. Alaya és a Bundesrepublik Deutschland között, annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi M. A. B. Alayával szemben megtagadta a tanulmányi célú vízumot.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2004/114 irányelv (6), (7), (14), (15) és (24) preambulumbekezdése kimondja:

„(6)

A Közösség oktatás terén végzett tevékenységének egyik célja annak elősegítése, hogy Európa egésze a tanulmányok és a szakképzés legkiemelkedőbb központjává váljon a világon. A harmadik országok állampolgárainak a Közösség felé irányuló, tanulmányi célú mobilitása e stratégia kulcsfontosságú eleme. A belépés és tartózkodás feltételeire vonatkozó tagállami nemzeti jogszabályok közelítése szintén e stratégia részét képezi.

(7)

A migráció ezen irányelv alkalmazásában, amely meghatározása szerint átmeneti jellegű és nem függ a befogadó tagállam munkaerőpiacától, az érintett migránsok, származási országuk és a befogadó ország számára a kölcsönös gyarapodás egy formáját jelenti, és elősegíti, hogy a különböző kultúrák közelebb kerüljenek egymáshoz.

[...]

(14)

Az ezen irányelvben meghatározott céllal kért beutazás kellően indokolt okok alapján megtagadható. Különösen abban az esetben kerülhet sor a beutazás elutasítására [helyesen: megtagadására], ha a tagállam tényekre alapozott értékelés alapján úgy véli, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár lehetséges veszélyt jelent a közrendre vagy a közbiztonságra. A közrend fogalmába beletartozhat valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a közrend és közbiztonság fogalma magában foglalja azokat az eseteket is, amikor egy harmadik országbeli állampolgár egy, a terrorizmust támogató csoport tagja vagy tagja volt, ilyen csoportot támogat vagy támogatott, illetve szélsőséges törekvései vannak vagy voltak.

(15)

A beutazás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek esetén a tagállam minden olyan bizonyítékot megkövetelhet, amely – különösen a kérelmező által szándékolt tanulmányok alapján – a kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges, az ezen irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazásának elkerülése érdekében.

[...]

(24)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából való beutazása feltételeinek meghatározása [helyesen: meghatározását], a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ennek terjedelme és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.”

4

A 2004/114 irányelv „Tárgy” címet viselő 1. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek a célja, hogy meghatározza:

a)

a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területén tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából, három hónapot meghaladó időtartamra történő beutazásának feltételeit;

b)

a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére az említett célokból történő fogadásával kapcsolatos eljárási szabályokat.”

5

Ezen irányelvnek a „Hatály” című 3. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy azt „harmadik országok azon állampolgáraira kell alkalmazni, akik tanulmányok folytatása céljából kérelmezik valamely tagállam területén [helyesen: területére] történő beutazásuk engedélyezését”, és hogy „[a] tagállamok dönthetnek úgy is, hogy ezt az irányelvet alkalmazzák harmadik országok azon állampolgáraira, akik beutazásuk engedélyezését diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat vagy önkéntes szolgálat céljából kérelmezik”.

6

Az említett irányelvnek a „Kedvezőbb rendelkezések” című 4. cikke (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az irányelv hatálya alá tartozó személyekre nézve kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn.”

7

A 2004/114 irányelvnek „A beutazás feltételei” címet viselő II. fejezete foglalja magában az 5‑11. cikket.

8

Ezen irányelv 5. cikke, melynek címe „Elv”, a következőképpen rendelkezik:

„Harmadik ország állampolgára ezen irányelv alapján történő beutazásának feltétele azoknak az okmányoknak az ellenőrzése, amelyek bizonyítják, hogy a harmadik ország állampolgára megfelel a 6. cikkben, valamint az adott csoportra vonatkozó 7–11. cikkben megállapított feltételeknek.”

9

Az említett irányelv 6. cikke, melynek címe „Általános rendelkezések”, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az a harmadik országbeli állampolgár, aki a beutazása engedélyezését a 7–11. cikkben megállapított valamely célból kérelmezi:

a)

a nemzeti jogszabályok által meghatározott, érvényes úti okmányt kell bemutatnia. A tagállamok megkövetelhetik, hogy az úti okmány érvényességi ideje kiterjedjen legalább a tervezett tartózkodás időtartamára;

b)

amennyiben a fogadó tagállam nemzeti jogszabályai szerint kiskorú, a tervezett tartózkodásra vonatkozó szülői engedélyt kell bemutatni;

c)

valamennyi olyan kockázatra kiterjedő egészségbiztosítással kell rendelkeznie, amely ellen az érintett tagállam állampolgárai általában biztosítottak;

d)

nem lehet olyan személy, aki a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre veszélyesnek minősül;

e)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy lerótta az irányelv 22. cikke [helyesen: 20. cikke] szerinti kérelem eljárási díját.

(2)   A tagállamok megkönnyítik azoknak a 7–11. cikk hatálya alá tartozó, harmadik országbeli állampolgároknak a beutazása engedélyezésére irányuló eljárást, akik a Közösségbe irányuló, illetve a Közösségen belüli mobilitást elősegítő közösségi programokban vesznek részt.”

10

A 2004/114 irányelv II. fejezetében annak 7–11. cikke a hallgatókra, a tanulókra, a javadalmazásban nem részesülő gyakornokokra és az önkéntesekre vonatkozó különös feltételeket érinti. Ezen irányelv 7. cikke, melynek címe „Hallgatókra vonatkozó különös feltételek”, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A 6. cikkben meghatározott általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését tanulmányi célból kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a)

tanulmányok folytatása végett felsőoktatási intézménybe felvételt nyert;

b)

a tagállam által kért módon igazolja, hogy tartózkodása során rendelkezni fog a megélhetésének, tanulmányai folytatásának és visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel. A tagállamok nyilvánosságra hozzák az e rendelkezés céljából minimálisan megkövetelt anyagi fedezet havi összegét, ami nem érinti az egyes esetek egyedi vizsgálatát;

c)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy a folytatandó tanulmányokhoz kellő nyelvismerttel rendelkezik;

d)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy az intézmény által kirótt díjakat befizette.”

11

A 2004/114 irányelv III. fejezete, melynek címe „Tartózkodási engedélyek”, az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyi csoportok számára kiadott tartózkodási engedélyeket érintő rendelkezéseket tartalmaz. Az említett irányelv 12. cikke, melynek címe „Hallgatók tartózkodási engedélye”, a következőket írja elő:

„(1)   A hallgatók részére legalább egyéves időtartamra kell tartózkodási engedélyt kiadni, és ez meghosszabbítható, amennyiben az engedély jogosultja a 6. és a 7. cikk feltételeinek továbbra is megfelel. Amennyiben a tanulmányok időtartama egy évnél rövidebb, az engedély a képzés időtartamára érvényes.

(2)   A 16. cikk sérelme nélkül, a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem elutasítható, illetve az engedély visszavonható, ha annak jogosultja:

a)

nem tartja be a jövedelemszerző tevékenység ezen irányelv 17. cikke szerinti folytatására vonatkozó korlátozásokat;

b)

tanulmányai során nem tanúsít elfogadható előmenetelt a nemzeti jogszabályokkal vagy közigazgatási gyakorlattal összhangban.”

A német jog

12

A külföldiek szövetségi területen való tartózkodásáról, keresőtevékenységéről és beilleszkedéséről szóló törvény (Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet) 2008. február 25-i változata (BGBl. I, 162. o. ; a továbbiakban: AufenthG) „Vízum” című 6. §‑ának (3) bekezdése a következőket írja elő:

A hosszú távú tartózkodáshoz a szövetségi területre vonatkozó, a beutazást megelőzően kiállított vízum (nemzeti vízum) szükséges. E vízumot a tartózkodási engedélyről, az európai kék kártyáról, a letelepedési engedélyről és az EU huzamos tartózkodási engedélyről szóló hatályos szabályoknak megfelelően kell kiállítani.[...]

13

Az említett törvény „Tanulmányok, nyelvtanulás, iskolalátogatás” című 16. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A külföldi részére az állami vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben vagy hasonló képzési intézményben folytatott tanulmányok céljából tartózkodási engedély adható. A tartózkodás tanulmányi célja kiterjed a tanulmányokat előkészítő nyelvórákra, valamint a külföldi hallgatók egyetemi előkészítő iskolájának látogatására (az egyetemi tanulmányokat előkészítő intézkedések). A tanulmányok folytatását célzó tartózkodási engedély csak akkor adható meg, ha a külföldi állampolgár az oktatási intézménybe felvételt nyert; a feltételes felvétel elegendő. Az oktatás nyelvének ismeretéről szóló semmilyen igazolás sem szükséges, amennyiben a nyelvi ismereteket már figyelembe vették a felvételi döntésnél, vagy ha azt a tanulmányokat előkészítő intézkedések keretében kell megszerezni. A tanulmányok vonatkozásában kiállított tartózkodási engedély érvényességi ideje annak kiállításakor és meghosszabbításakor legalább egy év, és a tanulmányok és a tanulmányelőkészítő intézkedések esetében legfeljebb két év; az meghosszabbítható, ha a képzés célját még nem érték el, és az megfelelő időn belül még elérhető.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14

B. Alaya, aki 1989. február 19‑én született Németországban, tunéziai állampolgár. 1995‑ben elhagyta Németországot, és Tunéziába költözött.

15

M. A. B. Alaya, miután 2010‑ben Tunéziában leérettségizett, és ezt követően beiratkozott a tuniszi egyetemre azért, hogy informatikai tanulmányokat folytasson, lépéseket tett annak érdekében, hogy Németországban megkezdhesse a felsőfokú (bachelor fokozat megszerzéséhez vezető) tanulmányokat. Ezért többször is felvették a Technische Universität Dortmundra matematikai tanulmányok folytatása céljából. M. A. B. Alaya több alkalommal nyújtott be hallgatói vízum iránti kérelmet az illetékes német hatóságokhoz annak érdekében, hogy részt vehessen e képzésben, vagy az egyetem által a felsőfokú tanulmányokat folytatni kívánó külföldiek számára szervezett nyelvi képzésben. E kérelmeket mind elutasították.

16

A vízumnak a M. A. B. Alaya számára való megtagadására vonatkozó utolsó, 2011. szeptember 23‑i határozat a M. A. B. Alaya részéről a tanulmányok folytatását illetően fennálló motivációt érintő kételyeken alapult, különös tekintettel az általa korábban szerzett osztályzatok elégtelenségére, a gyenge németnyelv‑tudására, és a tervezett képzés, valamint a szakmai tervei közötti kapcsolat hiányára.

17

M. A. B. Alaya 2011. november 1‑jén keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt az említett határozattal szemben annak érdekében, hogy az AufenthG 16. §‑ának (1) bekezdése alapján állítsák ki a számára a tanulmányi célokat szolgáló vízumot. Arra hivatkozott, hogy az ismeretei elégségesek ahhoz, hogy matematikai tanulmányokat folytasson, és a tanulmányok tartama alatt a Németországban lakóhellyel rendelkező édesapja tartja majd el.

18

A kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy abban az esetben, ha a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében foglalt beutazási feltételek teljesülnek, ezen irányelv jogot biztosít‑e az irányelv 12. cikke alapján a tanulmányi célú vízumra anélkül, hogy a nemzeti közigazgatásnak mérlegelési jogköre állna fenn. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben közli, hogy a német bíróságok a nemzeti közigazgatás számára mérlegelési mozgásteret biztosítanak, melynek keretében megtagadhatják a tanulmányi célú vízum nyújtását, mivel e vízum megadásának feltételeire az AufenthG 16. §‑ának (1) bekezdése irányadó.

19

Az említett bíróság álláspontja szerint a 2004/114 irányelv elismeri a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére tanulmányi célokból történő beutazásának a jogát abban az esetben, ha az említett feltételek teljesülnek, anélkül hogy a hatóságok a beutazásra vonatkozó határozat tekintetében mérlegelési jogkört gyakorolhatnának.

20

E körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszt, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Mérlegelést nem engedő jogosultságot keletkeztet‑e [a 2004/114] irányelv tanulmányi célú vízum és az ehhez kapcsolódó tartózkodási engedély kiadására [a 2004/114] irányelv 12. cikke szerint, amennyiben a beutazás engedélyezésének feltételei, vagyis a 6. és a 7. cikkben rögzített feltételek teljesülnek, és nem áll fenn a beutazás engedélyezése megtagadásának [a 2004/114] irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti oka?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2004/114 irányelv 12. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az érintett tagállam köteles a területére való beutazást engedélyezni a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a területén tanulmányok folytatása céljából három hónapot meghaladó időtartamon át tartózkodni kívánó személynek abban az esetben, ha e személy megfelel az ezen irányelv 6. és 7. cikkében foglalt beutazási feltételeknek.

22

Az állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem annak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd többek között: Koushkaki ítélet, C‑84/12, EU:C:2013:862, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Először is a 2004/114 irányelv általános rendszerét érintően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 5. cikke azt írja elő, hogy a harmadik ország állampolgára az említett irányelv alapján történő beutazásának feltétele azoknak az okmányoknak az ellenőrzése, amelyek bizonyítják, hogy a harmadik ország állampolgára egyidejűleg megfelel a 2004/114 irányelv 6. cikkében foglalt általános feltételeknek, valamint a tanulmányok folytatása céljából való beutazást kérelmező, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyek esetében az ugyanezen irányelv 7. cikkben megállapított különös feltételeknek.

24

A tagállamok különösen ellenőrizhetik azt, hogy a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a (14) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett d) pontja alapján fennállnak‑e a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre vonatkozó veszély felmerülését érintő, olyan indokok, amelyek igazolhatják az ilyen személy beutazásának a megtagadását.

25

Ezt követően abban az esetben, ha az említett irányelv 6. és 7. cikkében foglalt általános és különös feltételek teljesülnek, a tagállam ugyanezen irányelv 12. cikke alapján hallgatói tartózkodási engedélyt állít ki.

26

Végezetül meg kell jegyezni, hogy a 2004/114 irányelv 3. cikke különbséget tesz egyrészt a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a valamely tagállam területén tanulmányok folytatása céljából beutazást kérelmező személyekre vonatkozó rendelkezések, másrészt pedig a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a valamely tagállam területén diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából beutazást kérelmező személyekre vonatkozó rendelkezések között. Míg az előbb említett rendelkezések a tagállamokra kötelezőek, az utóbbi rendelkezések átültetése a tagállamok mérlegelési jogkörének a tárgyát képezik. Ez a különbségtétel a beutazásra és a tartózkodásra vonatkozó tagállami nemzeti szabályozások bizonyos szintű közelítésére való törekvésre utal.

27

Következésképpen a 2004/114 irányelv ezen rendelkezéseinek együttes értelmezéséből az következik, hogy annak 12. cikke alapján tartózkodási engedélyt kell kiállítani a harmadik országok állampolgárságával rendelkező hallgatóknak, ha megfelelnek az ezen irányelv 6. és 7. cikkében kimerítően felsorolt általános és különös feltételeknek.

28

Másodszor, a 2004/114 irányelv céljait illetően ezen irányelv 1. cikkének a (24) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett a) pontjából következik, hogy ez az irányelv célja az, hogy meghatározza a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére tanulmányok folytatása céljából, három hónapot meghaladó időtartamra történő beutazásának feltételeit.

29

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 2004/114 irányelv (6) és (7) preambulumbekezdése szerint annak célja azon diákok Unió felé irányuló, tanulmányi célú mobilitásának ösztönzése, akik harmadik országok állampolgárai, és e mobilitás célja annak elősegítése, hogy Európa a tanulmányok és a szakképzés legkiemelkedőbb központjává váljon az egész világon (Sommer ítélet, C‑15/11, EU:C:2012:371, 39. pont). Konkrétan az említett irányelv (6) preambulumbekezdése előírja, hogy a belépés és tartózkodás feltételeire vonatkozó tagállami nemzeti jogszabályok közelítése az e cél elérésére való törekvés részét képezi.

30

Márpedig annak lehetővé tétele, hogy valamely tagállam a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyek tanulmányi célú beutazása vonatkozásában a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében előírtakat kiegészítő feltételeket írjon elő, ellentétes lenne az említett irányelvnek az ilyen személyek mobilitásának az ösztönzésére irányuló céljával.

31

Következésképpen a 2004/114 irányelv általános rendszeréből és céljaiból az következik, hogy ezen irányelv 12. cikke alapján a tagállamok kötelesek kiállítani a tanulmányi célú tartózkodási engedélyt az olyan kérelmezőnek, aki az említett irányelv 6. és 7. cikkében előírt valamennyi követelményt teljesítette, mivel e rendelkezések kimerítően meghatározzák mind azokat az általános és különös feltételeket, amelyeknek a tanulmányi célú tartózkodási engedélyt kérelmező személynek meg kell felelnie, mind pedig azokat az indokokat, amelyek igazolhatják e személy beutazásának a megtagadását.

32

Ezenfelül a 2004/114 irányelv 12. cikkének ilyen értelmezését megerősíti az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt azon lehetőség is, amely szerint a tagállamok az említett irányelv hatálya alá tartozó személyekre nézve kedvezőbb rendelkezéseket fogadhatnak el. Márpedig annak megállapítása, hogy a tagállamok arra kényszerülhetnek, hogy a 2004/114 irányelv által előírtakon felül további beutazási feltételeket írjanak elő, az e személyek beutazására vonatkozó feltételeknek a szigorítását jelentené, amely ellentétes lenne az említett 4. cikk (2) bekezdése által követett céllal.

33

Igaz, hogy a 2004/114 irányelv a tagállamok számára mérlegelési mozgásteret biztosít a beutazási kérelmek vizsgálata tekintetében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy – amint azt a főtanácsnok az indítványának a 49. pontjában megállapította – a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló mérlegelési mozgástér kizárólag az említett irányelv 6. és 7. cikkében szereplő feltételekre, valamint ennek keretében a releváns tények értékelésére vonatkozik annak eldöntése érdekében, hogy az irányelv említett cikkeiben szereplő feltételek teljesültek‑e, valamint különösen annak eldöntése érdekében, hogy valamely, a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség tekintetében fennálló veszélyre vonatkozó indok a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy beutazása ellen szól‑e.

34

Következésképpen a beutazási feltételeknek a 2004/114 irányelv alapján történő vizsgálata keretében ezen (15) preambulumbekezdése szerint semmi nem akadályozza azt, hogy a tagállam minden olyan bizonyítékot megköveteljen, amely a beutazási kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges az említett irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazásának elkerülése érdekében.

35

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból az tűnik ki, hogy az alapügyben M. A. B. Alaya megfelel a 2004/114 irányelv 6 és 7. cikkében előírt általános és különös feltételeknek. Különösen úgy tűnik, hogy a német hatóságok nem hivatkoztak vele kapcsolatban az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt indokra. Következésképpen az olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, úgy tűnik, hogy a német hatóságoknak meg kellene adniuk a számára a tartózkodási engedélyt, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie.

36

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/114 irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az érintett tagállam köteles a területére való beutazást engedélyezni a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a területén tanulmányok folytatása céljából három hónapot meghaladó időtartamon át tartózkodni kívánó személynek abban az esetben, ha e személy megfelel az ezen irányelv 6. és 7. cikkében kimerítően meghatározott beutazási feltételeknek, és e tagállam e személlyel kapcsolatban nem hivatkozik az említett irányelvben kifejezetten felsorolt, a tartózkodási engedély megtagadását igazoló indokok valamelyikére.

A költségekről

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

 

A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13‑i 2004/114/EK tanácsi irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az érintett tagállam köteles a területére való beutazást engedélyezni a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a területén tanulmányok folytatása céljából három hónapot meghaladó időtartamon át tartózkodni kívánó személynek abban az esetben, ha e személy megfelel az ezen irányelv 6. és 7. cikkében kimerítően meghatározott beutazási feltételeknek, és e tagállam e személlyel kapcsolatban nem hivatkozik az említett irányelvben kifejezetten felsorolt, a tartózkodási engedély megtagadását igazoló indokok valamelyikére.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: német.

Top