—

a Cartier parfums – lunettes SAS képviseletében A.‑F. Roger és A. Sevaux avocats,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

—

a svájci kormány képviseletében M. Jametti, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében S. Lejeune és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 2. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 27. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészről a Cartier parfums – lunettes SAS (a továbbiakban: Cartier) és az Axa Corporate Solutions assurances SA (a továbbiakban: Axa assurances), másrészről pedig a Ziegler France SA (a továbbiakban: Ziegler France), a Montgomery Transports SARL (a továbbiakban: Montgomery Transports), az Inko Trade s.r.o. (a továbbiakban: Inko Trade), Jaroslav Matěja és a Groupama Transport társaságok között a Cartier és az Axa assurances által áruk közúti árufuvarozás során történt eltulajdonítása következtében elszenvedett kár megtérítése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 44/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése kimondja, hogy a „joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó nemzeti jogszabályok között fennálló egyes különbségek akadályozzák a belső piac megfelelő működését. A polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül szükségesek a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések”.

4

E rendelet (15) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. Világosan és hatékonyan kell szabályozni a perfüggősség és az összefüggő eljárások megoldását, valamint a felfüggesztés alapjául szolgáló időtartam meghatározásának tekintetében fennálló nemzeti eltérésekből adódó problémák elhárítását. E rendelet alkalmazásában az említett időtartamot önállóan kell meghatározni”.

5

Az említett rendelet joghatóságra vonatkozó szabályokat tartalmazó II. fejezetének „Megállapodás a joghatóságról” című 7. szakaszában található 24. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 22. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik”.

6

Az ugyanezen rendelet II. fejezetben található, „A joghatóság és az elfogadhatóság vizsgálata” címet viselő 8. szakaszában szereplő 25. cikkének szövege a következő:

„Valamely tagállam bírósága hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, amennyiben e bíróságához olyan keresettel fordulnak, amelynek fő tárgyára a 22. cikk alapján más tagállam bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal”.

7

A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Perfüggőség és összefüggő eljárások” címet viselő 9. szakaszában szereplő 27. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben azonos igényből származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság [helyesen: a később eljáró bíróság az elsőként eljáró bíróság] joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2)   Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság [helyesen: az elsőként eljáró bíróság joghatóságát állapítják meg, a később eljáró bíróság] ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát”.

8

A 44/2001 rendelet a tagállamok egymás közötti viszonyában az új tagállamok csatlakozásáról szóló egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL L 1972. 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) helyébe lépett. Az említett egyezmény „Megállapodás a joghatóságról” című 6. szakaszában található 18. cikke értelmében:

„Az ezen egyezmény egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely szerződő államnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 16. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.” [nem hivatalos fordítás]

9

A Brüsszeli Egyezmény „Perfüggőség és összefüggő eljárások” című 8. szakaszában található 21. cikkének eredeti szövege az alábbiak szerint rendelkezett:

„,Amennyiben azonos igényből származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző szerződő államok bíróságai előtt indítottak, a később eljáró bíróság köteles hivatalból megállapítani joghatóságának hiányát az elsőként eljáró bíróság javára.

Az a bíróság, amelynek meg kellene állapítania joghatóságának hiányát, eljárását felfüggesztheti, ha a másik bíróság joghatóságát vitatják.” [nem hivatalos fordítás]

10

A Cartier szerződést kötött a Ziegler France‑szal kozmetikai termékek Genas (Franciaország) és Wickford (Egyesült Királyság) közötti közúti fuvarozására. A Ziegler France ezen áruk fuvarozását alvállalkozásba adta a Montgomery Transports részére, mely utóbbi szintén alvállalkozásba adta e szolgáltatást az Inko Trade részére, amely a maga helyettesítésére Jaroslav Matějával kötött alvállalkozási szerződést.

11

Jaroslav Matěja a Saflog társaság Genas‑ban található raktáraiban vette át az árukat 2007. szeptember 25‑én. 2007. szeptember 26‑ról 27‑re virradó éjszaka 00:30 perckor, a járművezetési időre vonatkozó hatályos szabályozásnak megfelelően a gépjárművezető megállt pihenni egy Egyesült Királyságban található parkolóhelyen. Másnap reggel észlelte, hogy az áru egy részét eltulajdonították. A kárt a Cartier biztosítótársasága, az Axa assurances 145176,08 euróra becsülte. Az Axa assurances 144176,08 euró összegben térítette meg a Cartier kárát.

12

2008. szeptember 24‑én a Cartier és az Axa Assurances a tribunal de commerce de Roubaix‑Tourcoing (Roubaix‑Tourcoing‑i kereskedelmi bíróság) (Franciaország) előtt egyetemleges felelősség megállapítása iránti keresetet indított a Ziegler France, a Montgomery Transports, az Inko Trade és Jaroslav Matěja ellen, az utóbbiak 145176,08 euró összeg megfizetésére való kötelezése érdekében.

13

Később a fuvarozók ugyanezen bíróság előtt egymáshoz kapcsolódó különböző szavatossági kérelmek tárgyában indítottak eljárásokat, amelyekbe biztosítóik is beavatkoztak.

14

A tribunal de commerce de Roubaix‑Tourcoing elrendelte valamennyi eljárás egyesítését.

15

A 2010. október 28‑i tárgyaláson a Ziegler France perfüggőségi kifogásra hivatkozott a 44/2001 rendelet 27. cikke alapján azzal az indokkal, hogy korábban az Egyesült Királyságban a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (London Mercantile Court) előtt 2008. szeptember 16‑i keresetével eljárást indított. Ahogyan a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, a Ziegler France az Egyesült Királyság bírósága előtt „claim formot” terjesztett elő, amelyet a Cartier, a Saflog társaság, a Wright Kerr Tyson LTD, angol jog alapján létrejött társaság ellen nyilvántartásba vettek, és amely a felmerülő felelősség értékelésére és a Cartier által a szóban forgó lopás következtében esetlegesen elszenvedett kár összegének megállapítására irányult.

16

A Cartier és az Axa assurances az említett kifogás elfogadhatatlanságára hivatkozott azzal az indokkal, hogy azt nem az eljárás kezdetén hozták fel. A Ziegler France ugyanis a tribunal de commerce de Roubaix‑Tourcoing előtt megtartott tárgyalást megelőzően az ügy érdemére irányuló írásbeli indítványokat terjesztett elő, jóllehet a francia polgári eljárási törvénykönyv 74. cikke alapján az eljárásjogi kifogásokat – elfogadhatatlanság terhe mellett – az érdemi védekezést megelőzően kell felhozni.

17

A Cartier és az Axa assurances arra is hivatkozott, hogy a perfüggőségi kifogás azon túl, hogy elfogadhatatlan, megalapozatlan is annyiban, amennyiben az elsőként eljáró High Court of Justice, Queen’s Bench Division joghatóságát nem állapították meg a 44/2001 rendelet 27. cikke értelmében, és a két eljárásnak sem a tárgya, sem pedig a felei nem azonosak.

18

2011. január 6‑i ítéletével a tribunal de commerce de Roubaix‑Tourcoing megalapozottnak találta a Ziegler France által felhozott perfüggőségi kifogást, többek között azzal az indokkal, hogy a francia polgári eljárási törvénykönyv 871. cikke lehetővé teszi az eljárásjogi kifogások szóban történő előterjesztését.

19

E tekintetben az említett kereskedelmi bíróság megállapította, hogy a High Court of Justice előtt indult először eljárás, és joghatóságát nem vitatták. Következésképpen az egyrészről a Cartier és az Axa assurances, másrészről a Ziegler France közötti eljárás vonatkozásában az említett kereskedelmi bíróság a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése alapján megállapította joghatóságának hiányát az egyesült királysági bíróság javára. A további felek vonatkozásában a High Court of Justice határozatának meghozataláig az eljárás felfüggesztéséről határozott.

20

A cour d’appel de Douai (douai‑i fellebbviteli bíróság) (Franciaország) 2011. április 14‑i ítéletében helyben hagyta a tribunal de commerce de Roubaix‑Tourcoing ítéletét többek között annak megállapításával, hogy az egyrészről a Cartier és az Axa assurances, másrészről a Ziegler France társaság közötti eljárásban teljesültek a perfüggőség feltételei, és a kereskedelmi bíróság jogszerűen állapította meg joghatóságának hiányát a High Court of Justice javára. A cour d’appel de Douai ugyanis kimondta, hogy az egyesült királysági bíróság előtti eljárást megindító, a franciaországi keresetindítást megelőzően benyújtott iratból minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a Saflog társaság raktáraiból kiinduló, a Cartier számára teljesített ugyanazon szállítmányról volt szó, és még ha csak részben is azonosak a két függőben lévő ügy felei, vitathatatlan, hogy a Ziegler France felelősségének a High Court of Justice előtt megvitatott kérdése következményekkel jár a Montgomery Transports, az Inko Trade, Jaroslav Matěja és a Groupama Transport vonatkozásában.

21

A Cartier és az Axa assurances fellebbezést nyújtott be az említett ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E felek különösen arra hivatkoztak, hogy a cour d’appel de Douai tévesen állapította meg a 44/2001 rendelet 27. cikkének értelmét és hatályát annak kimondásával, hogy a High Court of Justice joghatóságát az említett cikknek megfelelően „megállapították”, mivelhogy e joghatóságot nem vitatták. E társaságok szerint ugyanis az elsőként eljáró bíróság joghatósága csak e bíróság olyan határozatával állapítható meg, amely kifejezetten elutasítja joghatóságának hiányát, vagy a joghatóságát megállapító határozatával szembeni jogorvoslati lehetőségek kimerülésével.

22

Ahogyan a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy irataiból következik, a kérdést előterjesztő bíróság szerint nem vitatott, hogy elsőként az Egyesült Királyság bíróságát keresték meg, és hogy a felek azonosságával és a jogviták tárgyával kapcsolatos feltételek a jelen ügyben teljesülnek. Mindazonáltal tekintettel az eltérő franciaországi jogirodalmi véleményekre a kérdést előterjesztő bíróság kétségeket táplál a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „az elsőként felhívott [helyesen: eljáró] bíróság joghatóságát állapítják meg” kifejezés hatályát illetően.

23

E körülmények között a Cour de cassation felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a […] [44/2001] […] rendelet 27. cikkének (2) bekezdését, hogy az elsőként eljáró bíróság joghatóságát kell megállapítani, amennyiben egyik fél sem hivatkozott a joghatóság hiányára, vagy ha a bíróság bármilyen okból, például a jogorvoslati lehetőségek kimerítése folytán meg nem támadható határozattal fenntartotta joghatóságát?”

24

Előzetesen pontosítani kell, hogy függetlenül azon körülménytől, miszerint az alapeljárásban az ügy érdemében és a fellebbezés tárgyában eljáró bíróság előtt megvitatták‑e a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében vett perfüggőség esete fennállásának kérdését, a kérdést előterjesztő bíróság csak az említett rendelet 27. cikke (2) bekezdésének hatályáról kérdezi a bíróságot.

25

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések relevanciáját (lásd a C‑184/12. sz. Unamar‑ügyben 2013. október 17‑én hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

26

Egyébiránt meg kell említeni, hogy a Bíróság elé terjesztett iratok egyike sem utal arra, hogy az alapeljárás a 44/2001 rendelet 22. cikkében szabályozott kizárólagos joghatóság körébe tartozna. Következésképpen a Bíróságnak nem kell határoznia azon feltételezett helyzetről, amikor a később eljáró bíróság ilyen joghatósággal rendelkezik (lásd ebben az értelemben a C-351/89. sz., Overseas Union Insurance és társai ügyben 1991. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-3317. o.] 20. pontját).

27

Meg kell tehát állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az elsőként eljáró bíróság joghatóságának e cikk értelmében való megállapításához elegendő, ha egyik fél sem hivatkozott joghatóságának hiányára, vagy szükséges, hogy az említett bíróság jogerős határozattal hallgatólagosan vagy kifejezetten elismerje a joghatóságát.

28

E tekintetben a Bíróság részére szolgáltatott adatokból kitűnik, hogy az alapügyben az elsőként eljáró bíróság nem állapította meg hivatalból joghatóságának hiányát, és hogy a Cartier az említett bíróság előtt való perbebocsátkozása alkalmával vitatta a Ziegler France‑nak az ügy érdemére vonatkozó állításait anélkül, hogy hivatkozott volna e bíróság joghatóságának hiányára.

29

E kérdés megválaszolása érdekében először is emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerint a különböző tagállamok bíróságai előtti perfüggőség esetén a később eljáró bíróság az elsőként eljáró bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

30

Egyébiránt e cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az elsőként eljáró bíróság joghatóságát állapítják meg, a később eljáró bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

31

Ezt követően meg kell jegyezni, hogy ahogyan azt a francia kormány és az Európai Bizottság jogosan felvetette, a 44/2001 rendelet nem pontosítja, milyen körülmények között kell az elsőként eljáró bíróság joghatóságát az említett rendelet 27. cikke értelmében véve „megállapítottnak” tekinteni.

32

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az említett rendelet rendelkezéseit önálló módon kell értelmezni, annak rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel (lásd a C‑456/11. sz., Gothaer Allgemeine Versicherung és társai ügyben 2012. november 15‑én hozott ítélet 25. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

Az előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében tehát figyelembe kell venni a 44/2001 rendelet általános rendszerét és célkitűzéseit.

34

Elsőként a 44/2001 rendelet általános rendszerét illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 24. cikkének első mondata az alperes perbebocsátkozásán alapuló joghatósági szabályt ír elő minden olyan jogvita esetében, ahol az eljáró bíróság joghatósága nem következik e rendelet egyéb rendelkezéseiből. E rendelkezést abban az esetben is alkalmazni kell, ha a bíróság előtt az említett rendelet rendelkezéseit megsértve indítottak eljárást, és azt jelenti, hogy az alperes perbebocsátkozása az eljáró bíróság joghatósága hallgatólagos elismerésének, és ezért a joghatósága kiterjesztésének tekinthető (a C-111/09. sz. ČPP Vienna Insurance Group ügyben 2010. május 20-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4545. o.] 21. pontja).

35

A 44/2001 rendelet 24. cikkének második mondata kivételeket fogalmaz meg ezen általános szabály alól. Úgy rendelkezik, hogy nem terjeszthető ki hallgatólagosan az eljáró bíróság joghatósága, ha az alperes a joghatóság hiányára vonatkozó kifogást terjeszt elő, kifejezve ezzel azt a szándékát, hogy nem fogadja el ennek a bíróságnak a joghatóságát, vagy ha olyan jogvitáról van szó, amelyre az említett rendelet 22. cikke kizárólagos joghatósági szabályt ír elő (a fent hivatkozott ČPP Vienna Insurance Group ügyben hozott ítélet 22. pontja).

36

A Bíróság korábban már kimondta, hogy a Brüsszeli Egyezmény 18. cikkének, a 44/2001 rendelet 24. cikkével lényegében azonos rendelkezésnek a céljából következik, hogy ha a joghatóság vitatása nem előzi meg az érdemi védekezést, az semmi esetre sem történhet olyan indítványok előterjesztését követően, amelyek a nemzeti eljárásjog értelmében az eljáró bíróság előtt elhangzó első védekezésnek tekintendők (a 150/80. sz. Elefanten Schuh ügyben 1981. június 24-én hozott ítélet [EBHT 1981., 1671. o.] 16. pontja és a C‑144/12. sz. Goldbet Sportwetten ügyben 2013. június 13‑án hozott ítélet 37. pontja).

37

Ezenkívül úgy határozott, hogy a Brüsszeli Egyezmény 18. cikke abban az esetben is alkalmazandó, ha az alperes mind az eljáró bíróság joghatóságát, mind pedig az ügy érdemét illetően nyilatkozik. Mindazonáltal a joghatóság vitatása csak akkor járhat az említett 18. cikkben neki tulajdonított joghatással, ha a felperest és az eljáró bíróságot olyan helyzetbe hozza, hogy az alperes első védekezésétől kezdve megértse, hogy az alperes a joghatóságot kívánja vitatni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Elefanten Schuh ügyben hozott ítélet 14. és 15. pontját).

38

A fentiekből következik, hogy a 44/2001 rendelet által létrehozott rendszert – ahogyan az annak 24. és 27. pontjából kitűnik – annak elkerülése érdekében hozták létre, hogy a később eljáró bíróság eljárása felfüggesztésének időtartama elhúzódjon abban az esetben, ha az elsőként eljáró bíróság joghatósága valójában – ahogyan az a jelen ítélet 36. pontjában is szerepel – már nem vitatható.

39

Márpedig e kockázat nem áll fenn, amennyiben – ahogyan az alapügyben is – az elsőként eljáró bíróság nem állapította meg hivatalból a joghatóságának hiányát, és azt egyik fél sem vitatta korábban, vagy azon álláspont előterjesztésének időpontjáig, amely a nemzeti eljárásjoga értelmében első védekezésnek tekintendő.

40

Másodszor magát a 44/2001 rendelet célkitűzéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet egyik célja, ahogyan az a (15) preambulumbekezdéséből kitűnik, a párhuzamos eljárások lehetőségének maximális csökkentése, és annak elkerülése, hogy egymással összeegyeztethetetlen határozatot hozzanak abban az esetben, ha ugyanazon ügyben több bíróság rendelkezik joghatósággal. Az uniós jogalkotó ennek érdekében kívánt a perfüggőség eseteinek megoldása céljából egy egyértelmű és hatékony mechanizmust létrehozni. Ebből következik, hogy e célok elérése érdekében a 44/2001 rendelet 27. cikkét tágan kell értelmezni (a fent hivatkozott Overseas Union Insurance és társai ügyben hozott ítélet 16. pontja).

41

Márpedig meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 27. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az elsőként eljáró bíróság joghatóságának e rendelkezés értelmében való megállapításához az lenne szükséges, hogy az említett bíróság – a párhuzamos eljárások kockázatát növelve – jogerős határozattal hallgatólagosan vagy kifejezetten elismerje a joghatóságát, az említett rendelet által a perfüggőségi helyzetek megoldása érdekében meghatározott szabályokat teljes mértékben megfosztaná a hatékonyságuktól.

42

Egyébiránt ahogyan a P. Jenard által a Brüsszeli Egyezmény tárgyában készített jelentésből (HL 1979. C 59., 1. o.) és a Bíróságnak az említett egyezmény 21. cikkével – a 44/2001 rendelet 27. cikkének megfelelő rendelkezéssel – kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik, a perfüggőségi szabálynak az is célja, hogy elkerülje a negatív bírósági összeütközéseket. E szabályt ugyanis annak érdekében vezették be, hogy a felek ne legyenek kötelesek új eljárást indítani, ha például az elsőként eljáró bíróság megállapította joghatóságának hiányát (lásd a fent hivatkozott Overseas Union Insurance és társai ügyben hozott ítélet 22. pontját).

43

Márpedig amennyiben az elsőként eljáró bíróság nem állapította meg hivatalból joghatóságának hiányát, és nem hoztak fel előtte joghatóság hiányára alapított kifogást, a később eljáró bíróság joghatósága hiányának megállapítása nem járhat negatív joghatósági összeütközéssel, mivel az elsőként eljáró bíróság joghatósága többé nem kérdőjelezhető meg.

44

Következésképpen meg kell állapítani, hogy mind a 44/2001 rendelet általános rendszeréből, mind pedig annak célkitűzéseiből következik, hogy amennyiben a később eljáró bíróság az említett rendelet alapján nem rendelkezik kizárólagos joghatósággal, az elsőként eljáró bíróság joghatóságának e rendelet 27. cikkének (2) bekezdése értelmében való megállapításához elegendő, ha az elsőként eljáró bíróság nem állapította meg hivatalból a joghatóságának hiányát, és azt korábban vagy azon álláspont előterjesztésének időpontjáig, amely a nemzeti eljárásjoga értelmében első védekezésnek tekintendő, egyik fél sem vitatta.

45

A fenti megállapítások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 27. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy – azt az esetet kivéve, amikor a később eljáró bíróság az említett rendelet alapján kizárólagos joghatósággal rendelkezik – az elsőként eljáró bíróság joghatóságát az említett rendelkezés értelmében megállapítottnak kell tekinteni, amennyiben e bíróság nem állapította meg hivatalból joghatóságának hiányát, és a joghatóságot egyik fél sem vitatta korábban, vagy azon álláspont előterjesztésének időpontjáig, amely a nemzeti eljárásjog értelmében az említett bíróság előtt előadott első érdemi védekezésnek tekintendő.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy – azt az esetet kivéve, amikor a később eljáró bíróság az említett rendelet alapján kizárólagos joghatósággal rendelkezik – az elsőként eljáró bíróság joghatóságát az említett rendelkezés értelmében megállapítottnak kell tekinteni, amennyiben e bíróság nem állapította meg hivatalból joghatóságának hiányát, és a joghatóságot egyik fél sem vitatta korábban, vagy azon álláspont előterjesztésének időpontjáig, amely a nemzeti eljárásjog értelmében az említett bíróság előtt előadott első érdemi védekezésnek tekintendő.