1. 

Az arra irányuló stratégiájával összefüggésben, hogy a kutatás, a tanulmányok és a képzés legkiemelkedőbb központjává váljon a világon, az Európai Unió bizonyos normatív aktusokat alkotott, amelyek az Unió bevándorlási politikájába illeszkedve azt célozzák, hogy előnyben részesítsék a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányok folytatását és kutatást célzó beutazását és az Unión belüli mobilitását. ( 2 )

2. 

E stratégia egy olyan globalizált összefüggésbe illeszkedik, amelyet immár a világszintű, a fejlett országok között annak érdekében folytatott verseny jellemez, hogy oktatási rendszerükbe vonzzák a külföldi kutatókat és oktatókat. ( 3 ) Az ilyen típusú személyek bevonzására vonatkozó képesség ugyanis hordoz bizonyos politikai és gazdasági jellegű téteket. Egyrészt a kutatók és diákok képzett vagy potenciálisan képzett humántőke‑tartalékot jelentenek, amelyet jelentősnek tekintenek a gazdasági növekedés, a fejlődés és az innováció szempontjából. Másrészt a külföldi kutatók és diákok bevonzása – és az ismeretek ebből következő áramlása – jelentős mértékben hozzájárulhat az oktatási és kutatási rendszerek fejlődéséhez, és jelentős gazdasági következményeket hordozhat. ( 4 )

3. 

A Verwaltungsgericht Berlin által a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel a Bíróságot arra kérik fel, hogy pontosítsa az Unió által e cél érdekében elfogadott egyik normatív aktus, vagyis a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13‑i 2004/114 tanácsi irányelv ( 5 ) terjedelmét. A jelen ügyben a Bíróságnak mindazonáltal egyensúlyt kell teremtenie a fent hivatkozott legitim célok követése és az ezen normatív aktus attól idegen célok elérésére való visszaélésszerű használatához kapcsolódó kockázatok között.

4.

A 2004/114 irányelv (6), (8), (14), (15) és (17) preambulumbekezdése szerint:

[…]

[…]

[…]

5.

A 2004/114 irányelv „Tárgy” című 1. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek a célja, hogy meghatározza:

6.

A 2004/114 irányelv 2. cikke a), b) és g) pontja az irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat rögzíti:

7.

A 2004/114 irányelv 3. cikkének címe „Hatály”, és annak (1) bekezdése szerint az irányelvet „harmadik országok azon állampolgáraira kell alkalmazni, akik tanulmányok folytatása céljából kérelmezik valamely tagállam területén [helyesen: területére] történő beutazásuk engedélyezését. A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy ezt az irányelvet alkalmazzák harmadik országok azon állampolgáraira, akik beutazásuk engedélyezését diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat vagy önkéntes szolgálat céljából kérelmezik”.

8.

A 2004/114 irányelv II. fejezetének címe „A beutazás feltételei”, és az az 5–11. cikket tartalmazza. A 2004/114 irányelv „Elv” című 5. cikke szerint „[h]armadik ország állampolgára ezen irányelv alapján történő beutazásának feltétele azoknak az okmányoknak az ellenőrzése, amelyek bizonyítják, hogy a harmadik ország állampolgára megfelel a 6. cikkben, valamint az adott csoportra vonatkozó 7–11. cikkben megállapított feltételeknek”.

9.

A 2004/114 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése állapítja meg az általános feltételeket, a következőket írja elő:

„Az a harmadik országbeli állampolgár, aki a beutazása engedélyezését a 7–11. cikkben megállapított valamely célból kérelmezi:

10.

A 2004/114 irányelv 7–11. cikke a hallgatókra, tanulókra, javadalmazásban nem részesülő gyakornokokra és önkéntesekre vonatkozó különleges beutazási feltételekről szól. Ezen irányelv 7. cikke tartalmazza a hallgatókra vonatkozó különös feltételeket. E cikk (1) bekezdése kimondja:

„A 6. cikkben meghatározott általános feltételek mellett, a beutazása engedélyezését tanulmányi célból kérelmező harmadik országbeli állampolgárnak a következő feltételeket is teljesítenie kell:

11.

A 2004/114 irányelv „Tartózkodási engedélyek” című III. fejezete tartalmazza az irányelv hatálya alá tartozó egyes személyi kategóriák részére kiállított tartózkodási engedélyekre vonatkozó szabályokat. Az említett irányelv „Hallgatók tartózkodási engedélye” című 12. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A hallgatók részére legalább egyéves időtartamra kell tartózkodási engedélyt kiadni, és ez meghosszabbítható, amennyiben az engedély jogosultja a 6. és a 7. cikk feltételeinek továbbra is megfelel. Amennyiben a tanulmányok időtartama egy évnél rövidebb, az engedély a képzés időtartamára érvényes.

(2)   A 16. cikk sérelme nélkül, a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem elutasítható, illetve az engedély visszavonható, ha annak jogosultja:

12.

A 2004/114 irányelv „A tartózkodási engedély visszavonása, illetve meghosszabbításának megtagadása” című 16. cikke szerint:

„(1)   Az ezen irányelv alapján kiadott tartózkodási engedélyt a tagállamok visszavonhatják, illetve az engedély meghosszabbítását megtagadhatják, amennyiben annak megszerzése csalárd módon történt, illetve, ha felmerül, hogy az engedély jogosultja nem felelt meg vagy a továbbiakban már nem felel meg a belépéssel és tartózkodással kapcsolatos azon feltételeknek, amelyeket a 6. cikk és a 7–11. cikkek közül az adott csoportra vonatkozóan megállapít.

(2)   A tagállamok közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból a tartózkodási engedélyt visszavonhatják, illetve meghosszabbítását megtagadhatják.”

13.

A külföldiek szövetségi területen való tartózkodásáról, keresőtevékenységéről és beilleszkedéséről szóló törvény (Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet, a továbbiakban: AufenthG) ( 7 )„Vízum” című 6. §‑ának (3) bekezdése a következőket írja elő:

„A szövetségi területen való hosszú tartamú tartózkodáshoz a belépést megelőzően kiállított vízum (nemzeti vízum) szükséges. E vízumot a tartózkodási engedélyről, az európai kék kártyáról, a letelepedési engedélyről és az EU huzamos tartózkodási engedélyről szóló hatályos szabályoknak megfelelően kell kiállítani. [...]”

14.

Az AufenthG „Tanulmányok, nyelvtanulás, iskolalátogatás” című 16. §‑ának (1) bekezdése így rendelkezik:

„A külföldi részére az állami vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben vagy hasonló képzési intézményben folytatott tanulmányok céljából tartózkodási engedély adható. A tartózkodás tanulmányi célja kiterjed a tanulmányokat előkészítő nyelvórákra, valamint a külföldi hallgatók egyetemi előkészítő iskolájának látogatására (az egyetemi tanulmányokat előkészítő intézkedések). A tanulmányok folytatását célzó tartózkodási engedély csak akkor adható meg, ha a külföldi állampolgár az oktatási intézménybe felvételt nyert; a feltételes felvétel elegendő. Az oktatás nyelvének ismeretéről szóló semmilyen igazolás sem szükséges, amennyiben a nyelvi ismereteket már figyelembe vették a felvételi döntésnél, vagy, ha azt a tanulmányokat előkészítő intézkedések keretében kell megszerezni. A tanulmányok és a tanulmányokat előkészítő intézkedések vonatkozásában kiállított tartózkodási engedély érvényességi ideje kiállításakor és meghosszabbításakor legalább egy év, és legfeljebb két év; az meghosszabbítható, ha a képzés célját még nem érték el, és az megfelelő időn belül még elérhető.”

15.

M. A. Ben Alaya, tunéziai állampolgár 1989‑ben született Németországban, ahol a szülei élnek. 1995‑ben elhagyta Németországot és Tunéziában élt, ahol tanulmányokat folytatott, míg 2010‑ben érettségi vizsgát tett.

16.

Az érettségi után M. A. Ben Alaya beiratkozott a tuniszi egyetem informatika szakára. Ezzel párhuzamosan németországi tanulmányok megkezdésére is törekedett. Ennek érdekében többször sikeresen jelentkezett a Technische Universität Dortmundra matematika szakirányra.

17.

M. A. Ben Alaya több alkalommal nyújtott be hallgatói vízum iránti kérelmet az illetékes német hatóságokhoz. Kérelmeit azonban mindig elutasították. Az utolsó, a számára vízum kiadását megtagadó határozatot 2011. július 22‑én hozta meg a Németországi Szövetségi Köztársaság tuniszi nagykövetsége, és azt 2011. szeptember 23‑án hagyták helyben. E határozatban a német hatóságok lényegileg arra hivatkozva tagadták meg a vízum kiadását, hogy M. A. Ben Alaya németországi tanulmányokkal kapcsolatos motivációja kétséges. Kiemelték különösen, hogy az általa folytatni kívánt tanulmányok szempontjából fontos tárgyakban M. A. Ben Alaya csak elégtelen jegyeket szerzett. E körülményre figyelemmel az említett hatóságok kételyeiket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy M. A. Ben Alaya képes lesz‑e arra, hogy egy számára idegen nyelven tanulmányokat folytasson, illetve, hogy a német nyelvet a tanulmányok kezdete előtt ésszerű időn belül elsajátítsa. Úgy tekintették továbbá, hogy nem állapítható meg, hogy komolyan le kívánja küzdeni a külföldi felsőfokú tanulmányokkal járó nehézségeket, továbbá nehezen látható, hogy a Németországban folytatott felsőfokú tanulmányok mennyiben segítenék elő azon jövőre vonatkozó tervét, amely szerint Tunéziában matematikatanárként kíván dolgozni.

18.

M. A. Ben Alaya, aki vitatja iskolai eredményeinek a német konzuli hatóságok általi bemutatását, megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Berlin, a kérdést előterjesztő bíróság előtt, az utóbbi elutasító határozatokkal szemben.

19.

Az említett bíróság megjegyzi, hogy ahhoz, hogy tanulmányok folytatása érdekében beutazzon német területre, M. A. Ben Alayának nemzeti vízumra van szüksége, amelynek kiállítási feltételeit az AufenthG 16. §‑ának (1) bekezdése szabályozza. Ugyanakkor a német bíróságok értelmezése szerint e rendelkezés szövegezése alapján a hatóság e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, mivel lehetősége van az említett §‑ban szereplő feltételek mellett a tanulmányi célú vízum kiadására, de nem köteles rá.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság ezen értelmezés 2004/114 irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálja. Lényegileg azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében szereplő beutazási feltételek teljesülnek, mint M. A. Ben Alaya esetében is, akkor ezen irányelv a nemzeti hatóság mérlegelési lehetősége nélkül biztosít‑e jogot a hallgatói vízum 12. cikk szerinti megadására.

21.

Ilyen körülmények között a Verwaltungsgericht Berlin felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Mérlegelést nem engedő jogosultságot keletkeztet‑e [a 2004/114] irányelv tanulmányi célú vízum és az ezt követő, [a 2004/114] 12. cikke szerinti tartózkodási engedély kiadására, amennyiben a beutazás engedélyezésének feltételei, vagyis a 6. és a 7. cikkben rögzített feltételek teljesülnek, és nem áll fenn a beutazás engedélyezése megtagadásának [a 2004/114] irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti oka?”

22.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2013. szeptember 13‑án érkezett a Bíróság Hivatalához. A német, a belga, az észt, a görög, a lengyel kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

23.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegileg azt kérdezi, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai megtagadhatják‑e a tanulmányi célú vízum, és a 2004/114 irányelv 12. cikkével összhangban az annak megfelelő tartózkodási engedély kiállítását valamely harmadik országbeli állampolgár részére, amennyiben az megfelel az ugyanazon irányelv 6. és 7. cikkében szereplő beutazási feltételeknek, és nem áll fenn a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján a beutazás engedélyezésének megtagadására vonatkozó indok. A kérdést előterjesztő bíróság azt is meg kívánja tudni, hogy az említett nemzeti hatóságok rendelkeznek‑e bizonyos mérlegelési mozgástérrel a beutazás engedélyezése iránti kérelem vizsgálata során.

24.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a nemzeti bíróság a 2004/114 irányelv olyan értelmezése mellett foglal állást, amely szerint az elismeri a harmadik országbeli állampolgár beutazási jogát, amennyiben az megfelel az ott előírt beutazási feltételeknek, anélkül hogy a tagállami hatóságok e döntés tekintetében diszkrecionális jogkört gyakorolhatnának. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ilyen értelmezés mellett szól a 2004/114 irányelv egyes rendelkezéseinek szövegezése, az irányelv által követett célok, valamint az a körülmény, hogy az említett irányelv alapján a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú beutazásának rendszerét részben harmonizálták.

25.

A Bíróság előtt beavatkozóként fellépők álláspontja megosztott. Noha a Bizottság lényegileg osztja a kérdést előterjesztő bíróság álláspontját, ezzel szemben valamennyi, a Bíróság előtt írásbeli észrevételt előterjesztő kormány azt adja elő, hogy a tagállami hatóságoknak széles mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú beutazását illető döntés kapcsán.

26.

A jelen ügyben a Bíróság tehát a 2004/114 irányelv értelmezésére vonatkozó kérdéssel szembesül, amely alapján el kell döntenie, hogy ez az irányelv a harmadik országbeli állampolgárok Unióban folytatott tanulmányok céljából történő beutazására vonatkozó feltételek tekintetében kimerítő listát állított‑e fel, vagy pedig pusztán minimumfeltételeket rögzített, és így a tagállamok szabadon és egyoldalúan kiegészíthetik a 2004/114 irányelvben a tanulmányi célú beutazás kapcsán rögzített feltételeket további feltételekkel. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés felveti a tagállami hatóságok számára az általuk a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú beutazása kapcsán végzett elemzés tekintetében esetlegesen biztosított diszkrecionális jogkör mértékének problémáját is.

27.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem által felvetett kérdések megválaszolása érdekében úgy vélem, hogy átfogóan kell elemezni a 2004/114 irányelvet, ami kiterjed a releváns rendelkezései nyelvtani elemzésére, illetve a logikai, rendszertani és teleologikus értelmezésre.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az egyes német bíróságok által követett, és a Bíróság előtt beavatkozóként fellépő tagállamok által hivatkozott értelmezés, amely szerint a 2004/114 irányelv csak olyan egységes minimumfeltételeket határoz meg, amelyeknek valamely harmadik országbeli állampolgárnak meg kell felelnie ahhoz, hogy tanulmányainak valamely tagállamban történő folytatása érdekében beutazhasson, nem veszi kellőképpen figyelembe az említett irányelv egyes rendelkezéseinek szövegét. A kérdést előterjesztő bíróság különösen a 2004/114 irányelv 5. és 12. cikkére hivatkozik.

29.

Előzetesen rá lehet mutatni – ahogy azt a Bizottság is megjegyzi –, hogy a 2004/114 irányelv 1. cikkének szövegezése, bár nem döntő jelleggel, de a kérdést előterjesztő bíróság állítását támasztja alá. E rendelkezés szerint ugyanis az irányelv célja, hogy meghatározza a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére többek között tanulmányok folytatása céljából történő beutazásának feltételeit. ( 8 ) Márpedig nyelvtani szempontból egyetértek a Bizottság azon véleményével, amely szerint az ilyen típusú megfogalmazás azon állítást támaszthatja alá, amely szerint a 2004/114 irányelv a hallgatók beutazásának valamennyi feltételét meghatározza, nem csak egyes feltételeket, amelyek mellett a tagállamok szabadon további feltételeket határozhatnak meg. Ugyanakkor kétségtelenül nem elégedhetünk meg egy ilyen megállapítással.

30.

A 2004/114 irányelv első, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott cikke az „Elv” című 5. cikk, amely a 2004/114 irányelv beutazás feltételeiről szóló II. fejezetének első cikke. Az említett bíróság e cikk szövegezéséből azt a következtetést vonja le, hogy a tanulmányi célú beutazás nem puszta lehetőség, hanem jog az olyan harmadik országbeli állampolgár számára, aki megfelel a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében szereplő feltételeknek.

31.

Ugyanakkor, bár e rendelkezés német nyelvi változatának szövegére lehet hivatkozni a kérdést előterjesztő bíróság álláspontjának alátámasztása érdekében, ugyanezen rendelkezés más nyelvi változatokban található megfogalmazása álláspontom szerint több értelmezést tesz lehetővé. ( 9 ) Véleményem szerint ugyanis a szóban forgó rendelkezés nyelvtani elemzéséből egyetlen biztos következtetés vonható le, mégpedig, hogy a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében szereplő feltételek tiszteletben tartása kötelező és szükséges ahhoz, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár hallgatóként beutazhasson. E rendelkezés megfogalmazása azonban nem teszi lehetővé, hogy véglegesen állást lehessen foglalni azzal kapcsolatban, hogy az említett követelmények olyan minimumfeltételeket jelentenek‑e, amelyekhez más feltételek fűzhetők, vagy pedig ezek azok a kizárólagos feltételek, amelyeket egy tanulmányi célú beutazás engedélyezését kérő harmadik országbeli állampolgárnak teljesítenie kell.

32.

A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően a 2004/114 irányelv 12. cikkére hivatkozik. E rendelkezésből kitűnik, hogy a 2004/114 irányelv 6. és 7. cikkében szereplő feltételeknek megfelelő hallgató részére legalább egyéves időtartamra ki kell adni a tartózkodási engedélyt. Márpedig, ahogy arra a Bizottság rámutat, a „kell” szó használata e rendelkezés olyan értelmezése mellett szól, amely szerint amennyiben az említett feltételek teljesülnek, a tartózkodási engedélyt ki kell adni. E cikk megfogalmazása tehát azon álláspont mellett szól, amely szerint a 2004/114 irányelv a tanulmányi célú beutazás valamennyi feltételét meghatározza. Ha ugyanis az uniós jogalkotó diszkrecionális jogkört kívánt volna biztosítani ezen engedély kiállítása tekintetében, akkor a ki „lehet” adni kifejezést használta volna, ahogy azt egyébként a német jogalkotó is tette.

33.

Ugyanakkor e rendelkezés sem egyértelmű. Ahogy ugyanis a német kormány kifejti, azt úgy is lehet értelmezni, hogy az az esetleges tartózkodási engedély kiadása időtartamának szabályozására szorítkozik, anélkül hogy kitérne a kiadás célszerűségére. Ezenkívül, ugyanezen rendelkezés első mondatának második fele szerint a tartózkodási engedély meghosszabbítható, amennyiben jogosultja a 6. és a 7. cikk feltételeinek továbbra is megfelel. A „meghosszabbítható” kifejezés használata arra utal, hogy a tartózkodási engedély esetében lehetséges a meghosszabbítás, amennyiben e feltételeknek továbbra is megfelelnek, ami azt jelentheti, hogy a meghosszabbítás még ebben az esetben sem automatikus, hanem az abban az esetben is elmaradhat, ha az említett feltételek teljesülnek.

34.

E tekintetben meg kell említeni a belga kormány azon érvét is, amely szerint a 2004/114 irányelv 12. cikke még csak nem is alkalmazható egy olyan harmadik országbeli állampolgárra, aki tanulmányi célú tartózkodási iránti kérelmet terjesztett elő, és e kérelem intézése még folyamatban van, mivel az ilyen személy nem tekinthető a 2004/114 irányelv 2. cikkének b) pontjában szereplő meghatározás értelmében vett „hallgatónak”. ( 10 ) Ennélfogva, e kormány szerint, amennyiben elfogadnánk, hogy e rendelkezés kötelezettséget határoz meg a tagállamok számára, e kötelezettség csak arra vonatkozna, hogy tartózkodási engedélyt kell kiadni azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik már tanulmányi céllal beutaztak.

35.

Következésképpen úgy vélem, hogy a 2004/114 irányelv rendelkezéseinek szövegezése nem teljesen egyértelmű, és ennek következtében nyelvtani értelmezése nem biztosít olyan elemeket, amelyek alapján véglegesen el lehetne dönteni, hogy az említett irányelv azon minimumfeltételek meghatározására szorítkozik‑e, amelyeknek valamely harmadik országbeli állampolgárnak meg kell felelnie annak érdekében, hogy tanulmányok folytatása céljából beutazhasson az Unióba, vagy pedig az általa előírt feltételek kimerítő jellegűek‑e. A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében tehát el kell végezni az említett irányelv logikai és rendszertani, valamint teleologikus elemzését.

36.

A 2004/114 irányelv a harmadik olyan jogalkotási aktus volt a jogszerű migráció területén, amelyet az Unió az Amszterdami Szerződést és az Európai Tanács tamperei következtetéseit követően fogadott el. ( 11 ) Ez az irányelv, amelyet az EK 63. cikk első albekezdésének 3. a) és 4. pontja alapján fogadtak el, immár azonban az EUMSZ 79. cikk által az Unióra bízott, arra irányuló feladat keretébe illeszkedik, hogy alakítson ki közös bevándorlási politikát, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás megelőzése.

37.

21. cikkének megfelelően a 2004/114 irányelv alkalmazását a Bizottság értékelte. ( 12 ) Ez az értékelés rámutatott több hiányosságra, amelyek alapján a Bizottság megkérdőjelezte, hogy a harmadik országbeli állampolgárok tisztességes bánásmódban részesülnek‑e e jogi aktus alapján. ( 13 ) E hiányosságok megállapítását követően a 2004/114 irányelv jelenleg átdolgozás alatt áll, amelynek célja az irányelv hatályának pontosítása és kiterjesztése. ( 14 )

38.

A 2004/114 irányelv rendszerét tehát ebben az összefüggésben kell elemezni.

39.

E tekintetben először rá kell mutatni, hogy a 2004/114 irányelv 3. cikkéből kitűnik, hogy e normatív aktus a tagállamok számára kizárólag a hallgatók tekintetében ír elő kötelező rendelkezéseket, és meghagyja számukra a lehetőséget, hogy az említett irányelv rendelkezéseit alkalmazzák a hatálya alá tartozó más személyi kategóriákra is. ( 15 ) Márpedig, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, e különbségtétel a hallgatókra vonatkozó – a tagállamok számára kötelező – rendelkezések, és a más kategóriákra vonatkozó rendelkezések között – amelyek átültetése a tagállamok diszkrecionális jogkörébe tartozik –, a bizonyos szintű kötelező harmonizációra való törekvést jelent a hallgatók beutazási rendszere tekintetében, ami összhangban áll a 2004/114 irányelv azon céljával, hogy előnyben részesítse az ő beutazásukat. ( 16 )

40.

Ezt követően a 2004/114 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése biztosítja a tagállamok számára a lehetőséget, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozó személyekre, vagyis kétségkívül a hallgatókra nézve kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn. Márpedig véleményem szerint ez a rendelkezés nem egyeztethető össze a tagállamok azon lehetőségével, hogy szigorítsák a személyek e kategóriáira vonatkozó beutazási feltételeket. Másként fogalmazva úgy lehet tekinteni, hogy amennyiben a 2004/114 irányelv rendelkezései szerint a tagállamok továbbra is szabadon határozhatnak meg kedvezőbb rendelkezéseket az érintett kategóriák tekintetében, akkor a contrario nincs lehetőség arra, hogy a 2004/114 irányelvben nem szereplő feltételek rögzítésével kevésbé kedvező rendelkezéseket fogadjanak el többek között a beutazást illetően. Ezen irányelv 3. és 4. cikkének rendelkezései egyébként a hallgatók kategóriája számára biztosított előnyre utalnak, amit megerősít ezen irányelv teleologikus értelmezése is. ( 17 )

41.

Ami konkrétan a 2004/114 irányelv által kialakított beutazási rendszert illeti, meg kell állapítani, hogy abban szerepel egy elvi rendelkezés – azaz a fent hivatkozott 5. cikk –, azután a 6. cikkben szerepelnek az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi kategóriára alkalmazandó általános feltételek, végül a 7–11. cikkben az egyes kategóriára vonatkozó különös feltételek. Ugyanakkor más, bevándorlásra vonatkozó normatív aktusokkal ( 18 ) ellentétben az említett irányelv nem tartalmaz olyan cikket, amely rögzíti azon indokok listáját, amelyek miatt az irányelvben szereplő célú, a tagállam területére való beutazás és tartózkodás engedélyezésére irányuló kérelmet el lehet utasítani. ( 19 )

42.

Úgy kell‑e értékelni ezt a hiányosságot, mint amely azt jelzi, hogy a tagállami hatóságok feltétlen diszkrecionális jogkörükben még akkor is megtagadhatják a tanulmányi célú beutazás engedélyezését egy olyan harmadik országbeli állampolgár esetében, aki ezt kéri, ha ez a személy a 2004/114 irányelvben szereplő valamennyi feltételnek megfelel?

43.

Nem vagyok erről meggyőződve.

44.

E tekintetben a 2004/114 irányelv előkészítő munkáiból kitűnik, hogy az irányelvre irányuló javaslat benyújtásának időpontjában a közrend és a közbiztonság fenntartása volt az a fő törekvés, amelyet úgy tekintettek, hogy ellensúlyozhatja az arra irányuló kifejezett szándékot, hogy ezen irányelv elfogadása révén előnyben részesítsék a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú beutazását. ( 20 ) E törekvést, illetve a közegészség megőrzésének szándékát a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában az általános beutazási feltételek között szereplő (negatív) beutazási feltétel rögzítésével „kodifikálták”. E törekvés szerepel az említett irányelv (14) preambulumbekezdésében is, amely megjelöli azokat az eseteket, amikor valamely harmadik országbeli állampolgár fenyegetést jelent a közrendre vagy a közbiztonságra.

45.

E törekvéshez csatlakozott a jogalkotási eljárás során ( 21 ) az annak elkerülésére irányuló kifejezett szándék, hogy a 2004/114 irányelv által kialakított eljárást visszaélésszerűen vagy helytelenül lehessen alkalmazni. E további szándék, amely egyértelműen kapcsolódik a jogszerű migráció területén elfogadott normatív aktusok illegális migráció céljából való kijátszásának megakadályozására vonatkozó célkitűzéshez, ugyanakkor nem került be a 2004/114 irányelv cikkeinek szövegezésébe. Ezzel szemben megjelent a (15) preambulumbekezdésében, amely szerint a beutazás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek esetén a tagállam „minden olyan bizonyítékot megkövetelhet, amely – különösen a kérelmező által szándékolt tanulmányok alapján – a kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges, az [említett] irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazásának elkerülése érdekében”.

46.

Álláspontom szerint e kettős szempontból kell értelmezni a 2004/114 irányelv (14) preambulumbekezdésének első mondatát, amely szerint az ezen irányelvben meghatározott céllal kért beutazás „kellően indokolt okok alapján megtagadható”. E mondatot, amely arra irányul, hogy valamilyen mértékben kitöltse az említett irányelv cikkeinek szövegében a beutazás megtagadására vonatkozó lehetőséget érintő pontos rendelkezések hiányát, álláspontom szerint a (14) preambulumbekezdésben, illetve a (15) preambulumbekezdésben szereplő kétfajta szándék alapján kell értelmezni. E két törekvést – vagyis egyrészt azt, amelyet a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja kodifikált, másrészt pedig azt, amely az irányelv által előírt eljárás nem tanulmányi céllal az Unió területére való lépés érdekében történő visszaélésszerű felhasználásával kapcsolatos kockázathoz kötődik – tekintették kellőképpen komolynak ahhoz, hogy ellensúlyozzák a 2004/114 irányelv arra irányuló célkitűzését, hogy előnyben részesítse a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú beutazását, az Unió egészére nézve előnyös hatásai miatt.

47.

E tekintetben még azt kell kiemelni, hogy a Bizottság irányelvre irányuló javaslatából kitűnik, hogy azt, hogy a tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedély egy évig lehet érvényes, és azt a 2004/114 irányelv 16. cikkében szereplő esetekben vissza lehet vonni, illetve meg lehet tagadni meghosszabbítását, úgy tekintették, mint a tagállami hatóságok által gyakorolt szigorú utólagos ellenőrzés biztosítékát. ( 22 )

48.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy álláspontom szerint a tagállamok akkor tagadhatják meg jogszerűen valamely harmadik országbeli állampolgár beutazását, ha a 2004/114 irányelvben a hallgatók beutazása tekintetében előírt feltételek nem teljesülnek, vagy ha az iratok elemzéséből és minden egyéb releváns körülményből az következik, hogy olyan pontos és konkrét bizonyítékok állnak fenn, amelyekből a 2004/114 irányelv által kialakított eljárás visszaélésszerű vagy helytelen alkalmazása következik. Ezzel szemben nem tagadhatják meg jogszerűen a beutazást más okokból.

49.

E tekintetben, ami először a 2004/114 irányelvben a hallgatók beutazása tekintetében előírt feltételek elemzését illeti, úgy vélem, hogy a tagállamoknak a beutazási kérelmek vizsgálata során azok értékelésének terén mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük. Ugyanakkor e mérlegelési mozgástér az említett irányelv 6. és 7. cikkében szereplő feltételekre, valamint a releváns tények értékelésére vonatkozik, annak eldöntése érdekében, hogy az irányelv említett cikkeiben szereplő feltételek a harmadik országbeli állampolgárok hallgatónként való beutazása szempontjából teljesültek‑e. ( 23 ) E mérlegelési mozgástér azonban nem terjed ki arra, hogy olyan beutazási feltételeket határozhassanak meg, amelyeket a 2004/114 irányelv nem ír elő.

50.

Ami másodszor a 2004/114 irányelv által kialakított eljárás esetleges visszaélésszerű vagy helytelen alkalmazását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jogi szabályok alkalmazását semmiképpen nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy az vonatkozzon a visszaélésszerű gyakorlatra, valamint, hogy az ilyen gyakorlat bizonyításához egyrészt olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, ahol az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem, vagyis az uniós szabályozás alapján előnyszerzésre irányuló szándék fennállása, amikor mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket. ( 24 )

51.

A 2004/114 irányelv által kialakított eljárás esetleges visszaélésszerű vagy helytelen alkalmazásának ellenőrzését célzó elemzés elvégzésének követelménye kizárja a beutazás automatikus engedélyezését – ami harmadik országok állampolgárainak az említett irányelv által meghatározott célból történő belépését és tartózkodását jelenti ( 25 ) –, még abban az esetben is, ha az ott előírt valamennyi beutazási feltétel teljesült, ami megfelel a tagállamok által a Bíróság előtt előterjesztett észrevételeikben kifejezett aggodalmaknak. Ugyanakkor ezen elemzést egyértelmű elvek mentén kell elvégezni, és az nem hagyhat teret az önkényességnek.

52.

Ami különösen az iskolai eredmény értékelését illeti, amely – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – azon döntő körülmény volt, amely az alapeljárás felperese kérelmének elutasítását igazolta, bár az lehet egyebek között olyan körülmény, amelyet figyelembe lehet venni a beutazási kérelem koherenciájának értékelése érdekében, azonban álláspontom szerint nem képezheti önmagában a beutazás megtagadásának indokát.

53.

Emlékeztetni kell ugyanis egyrészt arra, hogy a 2004/114 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a hallgatókra alkalmazható első különös beutazási feltétel az, hogy tanulmányok folytatása végett felsőoktatási intézménybe felvételt kell nyerniük. Márpedig, bár a tagállamok megőrizték mérlegelési mozgásterüket mind az „intézmény” fogalmának meghatározását illetően, ahogy az kitűnik e fogalomnak a 2004/114 irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő meghatározásából, mind pedig az ilyen intézménybe való felvétel feltételeinek megállapítása kapcsán, rendesen a felsőoktatási intézmények, nem pedig a diplomáciai személyzet feladata egy jövőbeli hallgató tanulmányai befejezésére való képességének értékelése, ami nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti szabályozásukban olyan szabályokat állapítsanak meg, amelyek arra kötelezik ezeket az intézményeket, hogy a harmadik országbeli állampolgárok felvételét meghatározott szintű oktatási követelmények vizsgálatához és teljesítéséhez kössék. ( 26 )

54.

Másrészt az irányelv 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja kifejezetten tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a tartózkodási engedélyt nem hosszabbítják meg, sőt visszavonják, amennyiben a jogosult a tanulmányai során nem tanúsít elfogadható előmenetelt. E rendelkezés lehetővé teszi az említett irányelv által előírt eljárás esetleges visszaélésszerű alkalmazásának utólagos szankcionálását olyan esetekben, amikor a beutazó személy valójában nem azért akart beutazni az Unióba, hogy ott tanulmányokat folytasson.

55.

A 2004/114 irányelv javasolt értelmezését álláspontom szerint e normatív aktus teleologikus elemzése is megerősíti.

56.

E tekintetben a Bíróságnak már volt alkalma kiemelni – ahogy az egyébként a 2004/114 irányelv (6) preambulumbekezdéséből is kitűnik –, hogy ezen irányelv elfogadásának alapját a harmadik országbeli állampolgárok Unióba irányuló tanulmányi célú beutazásának előnyben részesítésében álló szándék jelenti, az annak elősegítését célzó stratégia keretében, hogy Európa egésze a tanulmányok és a szakképzés legkiemelkedőbb központjává váljon a világon, ( 27 ) aminek egyébként van egy külső vetülete is, mivel az hozzájárul az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam értékeinek elterjedéséhez, amelyekhez az Unió kötődik. ( 28 )

57.

A 2004/114 irányelvet ugyanis oly módon alkották meg, hogy a tagállamoknak a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányi célú belépésére és tartózkodására vonatkozó szabályozásának közelítése hozzájáruljon e célok eléréséhez, beutazásuk előnyben részesítése révén. ( 29 )

58.

Márpedig a 2004/114 irányelv olyan értelmezése, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy feltétlen diszkrecionális jogkörükben még akkor is megtagadják a tanulmányi célú beutazás engedélyezését egy olyan harmadik országbeli állampolgár esetében, aki ezt kéri, ha e személy megfelel az ezen irányelvben szereplő valamennyi feltételnek, anélkül hogy fennállna az abban előírt eljárás visszaélésszerű alkalmazása, akadályozza az említett irányelv hatékony érvényesülését és az irányelv céljainak elérését.

59.

A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Verwaltungsgericht Berlin által előterjesztett kérdésre az alábbi választ adja:

A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13‑i 2004/114/EK tanácsi irányelv 6., 7. és 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok illetékes hatóságai a harmadik országbeli állampolgár által előterjesztett tanulmányi célú beutazás iránti kérelem vizsgálata alapján csak akkor tagadhatják meg az ilyen célú beutazást, ha az említett állampolgár nem felel meg az ezen irányelv által előírt feltételeknek, vagy amennyiben olyan pontos és konkrét bizonyítékok állnak fenn, amelyekből az említett irányelv által kialakított eljárás visszaélésszerű vagy helytelen alkalmazása következik.