1

A felperes, a Syrian Lebanese Commercial Bank SAL egy libanoni bank, amelyben a szíriai államhoz tartozó Commercial Bank of Syria (a továbbiakban: CBS) 84,2%‑os részesedéssel rendelkezik.

2

2011. május 9‑én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL L 121., 11. o.). E határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekhez és szervezetekhez tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani. E befagyasztás módjait ugyanezen cikk más bekezdései határozzák meg. A 2011/273 határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács összeállítja e személyek jegyzékét.

3

A Tanács továbbá az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése és a 2011/273 határozat alapján elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL L 121., 1. o.). E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, ezek tulajdonában lévő, vagy ezek által birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztását.

4

A 2011/273 határozat módosításáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/684/KKBP tanácsi határozattal (HL L 269., 33. o.) a CBS‑t felvették a 2011/273 határozat II. mellékletébe a következő indokolással:

„A rezsimnek pénzügyi támogatást nyújtó, állami tulajdonban lévő bank.”

5

A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP tanácsi határozattal (HL L 319., 56. o.) a CBS‑re vonatkozó korlátozó intézkedéseket fenntartották, mivel a CBS szerepelt a 2011/782 határozat II. mellékletében.

6

A 2011/782 határozat végrehajtásáról szóló, 2012. január 23‑i 2012/37/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal (HL L 19., 33. o.) a felperes nevét felvették a 2011/782 határozat I. mellékletébe, a következő indokolással:

„A már jegyzékbe vett [CBS] leányvállalata. Pénzügyi támogatást nyújt a rezsimnek.”

7

A 442/2011 rendelet módosításáról szóló, 2011. október 13‑i 1011/2011/EU tanácsi rendelettel (HL L 269., 18. o.) a CBS‑t felvették a 442/2011 rendelet IIa. mellékletébe a 2011/684 határozat indokolásával megegyező indokolással.

8

A szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelettel (HL L 16., 1. o.) a CBS‑re vonatkozó korlátozó intézkedéseket fenntartották, mivel a neve szerepelt a 36/2012 rendelet II. mellékletében.

9

A 36/2012 rendelet [32.] cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. január 23‑i 55/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 19., 6. o.) a felperes nevét felvették a 36/2012 rendelet II. mellékletébe, a 2012/37 végrehajtási határozat indokolásával megegyező indokolással.

10

2012. január 24‑én a Tanács levelet küldött a felperesnek (a továbbiakban: 2012. január 24‑i levél), amely a következőképpen szólt:

„Ezúton tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a […] Tanács úgy határozott, hogy felveszi az Önök társaságát a [2012/37] végrehajtási határozattal végrehajtott [2011/782] határozat I. mellékletében, valamint az [55/2012] végrehajtási rendelettel végrehajtott [36/2012] rendelet II. mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékébe. Az Önök társasága jegyzékbe vételének indokai a szóban forgó mellékletek vonatkozó rovataiban szerepelnek.

Az Önök társaságának az említett jegyzékbe vételét tartalmazó végrehajtási határozat és végrehajtási rendelet másolatát mellékeljük […]”

11

A felperes e levelet 2012. február 8‑án vette át.

12

2012. január 24‑én a Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzétette a 2012/37 végrehajtási határozattal végrehajtott, a 2011/782 határozatban és az 55/2012 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 19., 5. o.).

13

A szóban forgó értesítés szerint az érintett személyek és szervezetek a Tanácsnál kérvényezhetik – igazoló dokumentumok mellékelésével – annak a határozatnak a felülvizsgálatát, amellyel felkerültek a fenti 12. pontban említett jogi aktusok mellékleteiben szereplő jegyzékekre.

14

2012. február 15‑i levelében a felperes felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Tanácshoz, amelyben egyrészt vitatta, hogy pénzügyi támogatást nyújt a szíriai rezsimnek, és másrészt kérte az azon bizonyítékokhoz való hozzáférést, amelyekkel a Tanács a felperesre vonatkozóan rendelkezett, valamint meghallgatást kért. A Tanács válaszának hiányában a felperes 2012. április 4‑én megismételte e kérelmet.

15

2012. július 3‑i levelében a Tanács először is közölte a felperessel a Tanács Főtitkársága által a tagállamok kormányai számára megküldött feljegyzés kivonatát, amelyhez mellékelték a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő vételének alapjául szolgáló iratot (a továbbiakban: 2012. július 3‑án közölt iratok), és másodszor, megtagadta a formális meghallgatás felperes részére történő biztosítását, mivel az írásbeli észrevételek előterjesztésére vonatkozó lehetőséget elegendőnek kellett tekinteni.

16

2012. november 7‑i levelében a felperes helyzetének újbóli felülvizsgálatát kérte.

17

A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozattal (HL L 330., 21. o.), a felperessel és a CBS‑sel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket fenntartották, mivel e két társaság szerepelt a 2012/739 határozat I.B és II. mellékletében.

18

A 2012/739 határozat 31. cikke értelmében ez a határozat 2013. március 1‑jéig volt alkalmazandó.

19

A 36/2012 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. november 29‑i 1117/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 330., 9. o.) más személyek nevét is felvették a 36/2012 rendelet II. mellékletébe, míg egy személy nevét onnan törölték.

20

2012. november 30‑án a Tanács a felperes képviselőinek levelet küldött, amely a következőképpen szól:

„Ezúton tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a […] Tanács úgy határozott, hogy az Önök ügyfele továbbra is szerepel a [2012/739] határozat I. és II. mellékletében, valamint az [1117/2012] végrehajtási rendelettel végrehajtott [36/2012] rendelet II. és IIa. mellékletében szereplő személyek és szervezetek jegyzékében. Ügyfelük e jegyzékbe való felvételének indokai a szóban forgó mellékletek vonatkozó rovataiban szerepelnek.

Az ügyfelük említett jegyzékbe való felvételét tartalmazó tanácsi határozat másolatát mellékeljük.

[…]

Végül felhívjuk figyelmüket arra a lehetőségre, hogy a Tanács határozata ellen jogorvoslati kérelmet nyújthatnak be a [Törvényszékhez].”

21

A felperes e levelet 2012. december 3‑én vette át.

22

2012. november 30‑án a Tanács az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzétette a 2012/739 határozatban és az 1117/2012 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 370., 6. o.), amelynek tartalma lényegében megegyezik a fenti 12. és 13. pontban említett értesítés tartalmával.

23

2012. december 14‑i Tanácshoz címzett levelében a felperes vitatta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékében való fenntartását, amint az a fenti 17 és 19. pontban említett jogi aktusokból következik, és kérte az azon bizonyítékokhoz való hozzáférést, amelyekkel a Tanács rá vonatkozóan rendelkezett, valamint meghallgatást kért.

24

2013. január 28‑i levelében a Tanács válaszolt a felperes 2012. november 7‑i kérelmére, és elutasította a felperes CBS‑től való állítólagos függetlenségére vonatkozó érveit, továbbá megerősítette a felperes és a szíriai rezsim pénzügyi támogatása közötti kapcsolat fennállását.

25

2013. március 6‑i levelében a Tanács válaszolt a felperes 2012. december 14‑i levelére. Ez alkalommal tudatta a felperessel egyrészt azt, hogy a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékében való fenntartása azon iratokon alapult, amelyek másolatát a felperes már megkapta, másrészt pedig azt, hogy semmilyen, a felperes meghallgatására vonatkozó kötelezettség nem állt fenn.

26

A Törvényszék Hivatalához 2012. április 17‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet terjesztett elő, amelyet T‑174/12. számon vettek nyilvántartásba, amellyel a felperes többek között az 55/2012 végrehajtási rendelet és a 2012/37 végrehajtási határozat megsemmisítését kérte, amennyiben e jogi aktusok a felperest érintik.

27

Az írásbeli szakasz 2012. november 20‑án fejeződött be.

28

A Törvényszék Hivatalához 2013. február 13‑án benyújtott beadványával a felperes egy második keresetet terjesztett elő, amelyet T‑80/13. számon vettek nyilvántartásba, amellyel a felperes többek között a 2012/739 határozat és az 1117/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítését kérte, amennyiben e jogi aktusok a felperest érintik.

29

A T‑80/13. sz. ügyben benyújtott keresethez– a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján – gyorsított eljárás iránti kérelmet mellékeltek (a továbbiakban: gyorsított eljárás iránti kérelem).

30

2013. február 18‑án a Tanács a felperes kérelmeinek eleget téve egy 2012. október 2‑án kelt levelet – mint újabb bizonyítékot a T‑174/12. sz. ügyben – nyújtott be a Törvényszék Hivatalához, amelyet a Banque du Liban vezetője küldött a Tanácsnak az e bank által a felperes tekintetében hozott intézkedésekkel kapcsolatban (a továbbiakban: a vezető levele).

31

A Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2013. február 22‑i határozatával a vezető levelét a T‑174/12. sz. ügy irataihoz csatolták, és határidőt állapítottak meg annak érdekében, hogy a felperes kifejthesse az ezzel kapcsolatos észrevételeit.

32

A felperes az előírt határidőben nem nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához a vezető levelével kapcsolatos észrevételeit.

33

2013. március 7‑én a Tanács benyújtotta a gyorsított eljárás iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit, amelyekben e kérelem elutasítását kérte.

34

2013. március 13‑i határozatával a Törvényszék (hatodik tanács) elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet.

35

Az írásbeli szakasz a T‑80/13. sz. ügyben 2013. június 18‑án fejeződött be, mivel az ellenkérelem benyújtását követően a Törvényszék az eljárási szabályzat 47. cikke 1. §‑ának megfelelően úgy határozott, hogy szükségtelen a második beadványváltás.

36

Az említett ellenkérelemben a Tanács kétségét fejezte ki a kereset elfogadhatóságát illetően az 1117/2012 végrehajtási rendeletre vonatkozó részében.

37

A Törvényszék Hivatalához 2013. május 14‑én benyújtott beadványával a felperes kérte a T‑80/13. sz. ügyben előterjesztett kérelmei módosításának lehetőségét avégett, hogy megsemmisítés iránti kérelme a 2012/739 határozat módosításáról szóló, 2013. február 28‑i 2013/109/KKBP tanácsi határozatot (HL L 58., 8. o.) is érintse, amennyiben az a 2012/739 határozat alkalmazását 2013. június 1‑jéig meghosszabbította (a továbbiakban: a kereseti kérelmek módosítása iránti első kérelem).

38

A Törvényszék Hivatalához 2013. június 18‑án benyújtott levelében a Tanács tudatta, hogy nincs észrevétele a kereseti kérelmek módosítása iránti első kérelemre vonatkozóan.

39

A Törvényszék Hivatalához 2013. július 5‑én benyújtott beadványával a felperes újból kérte a T‑80/13. sz. ügyben előterjesztett kérelmei módosításának lehetőségét avégett, hogy megsemmisítés iránti kérelme a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. április 22‑i 363/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 111., 1. o.), és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozatot (HL L 147., 14. o.) is érintse, amennyiben e jogi aktusok, amelyekhez a felperes nevét tartalmazó jegyzékeket mellékeltek, érintik a felperes helyzetét (a továbbiakban: a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelem).

40

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött a T‑174/12. és T‑80/13. sz. ügyben.

41

A Törvényszék hatodik tanácsának elnöke 2013. július 15‑i végzésével a Tanács kérelmére és a felperes meghallgatását követően úgy határozott, hogy a T‑174/12. és a T‑80/13. sz. ügyeket a Törvényszék eljárási szabályzatának 50. cikkével összhangban a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesíti.

42

A Törvényszék Hivatalához 2013. július 30‑án benyújtott beadványával a Tanács rámutatott arra, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelmet a 363/2013 végrehajtási rendeletre vonatkozó részében elkésettnek, és következésképpen elfogadhatatlannak kell tekinteni.

43

A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 22‑én benyújtott beadványával a felperes előadta a Tanács által a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelemmel kapcsolatban felhozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit. Ezen észrevételeket a Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2013. szeptember 5‑i határozatával az ügyiratokhoz csatolták.

44

A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2013. szeptember 12‑i tárgyaláson hallgatták meg.

45

A T‑174/12. sz. ügyben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

46

A T‑80/13. sz. ügyben a felperes a kereseti kérelmek módosítása iránti első és második kérelemre tekintettel azt kéri, hogy a Törvényszék:

47

A két ügyben a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

48

A tárgyalás során a Törvényszék kérdéseire válaszolva először is a felperes elismerte, hogy a T‑174/12. sz. ügyben előterjesztett második kereseti kérelmében elírást követett el, tévesen említve e kérelemben a 2011/273 határozatot a 2011/782 határozat helyett, másodszor, a felperes lemondott ugyanerről a kereseti kérelemről ez utóbbi határozat hatályon kívül helyezése miatt, harmadszor, a Tanács pontosította, hogy lemond a felperesnek a T‑80/13. sz. ügyben előterjesztett második kereseti kérelmének elfogadhatóságára vonatkozó kétségei kifejezéséről (lásd a fenti 36. pontot) többek között arra tekintettel, hogy az 1117/2012 végrehajtási rendeletet a felperessel közölték.

49

A felek e nyilatkozatait felvették a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

50

A kereseti kérelmek módosítása iránti első kérelmében a felperes megsemmisítés iránti keresete hatályát avégett szeretné kiterjeszteni, hogy az a 2013/109 határozatot is érintse, amellyel a 2012/739 határozat alkalmazását 2013. március 1‑jétől 2013. június 1‑jéig meghosszabbították.

51

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor az eljárás során valamely eredetileg megtámadott jogi aktust másik, azonos tárgyú jogi aktus vált fel, ez utóbbit olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak módosítását. Nem megengedett ugyanis az, hogy egy uniós intézmény vagy szerv a valamely jogi aktusa ellen előterjesztett keresetlevélben megfogalmazott bírálatokkal való szembenézés jegyében e jogi aktust módosíthatná vagy helyébe másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna e módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza azon lehetőségétől, hogy eredeti kérelmeit és jogalapjait a későbbi jogi aktusra kiterjessze, vagy ezen jogi aktus ellen további kérelmeket vagy jogalapokat terjesszen elő (a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3-án hozott ítéletének [EBHT 1982., 749. o.] 8. pontja és a Törvényszék T‑200/11. sz., Al Matri kontra Tanács ügyben 2013. május 28‑án hozott ítéletének 80. pontja).

52

Egyébiránt ahhoz, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti kérelem elfogadható legyen, azt az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt és az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a szerint a távolságra tekintettel tíznapos határidővel meghosszabbított két hónapos határidőn belül kell benyújtani. E keresetindítási határidő ugyanis hivatalból vizsgálandó, és azt az uniós bíróságnak úgy kell alkalmaznia, hogy ezáltal biztosítsa a jogbiztonságot és a jogalanyok törvény előtti egyenlőségét (a Bíróság C-229/05. P. sz., PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-439. o.] 101. pontja). Így a bíróságnak kell – adott esetben hivatalból – vizsgálnia, hogy tiszteletben tartották‑e ezt a határidőt (a Törvényszék T‑301/11. sz., Ben Ali kontra Tanács ügyben 2012. január 11‑én hozott végzésének 16. pontja).

53

A jelen ügyben a 2013/109 határozat többek között megváltoztatta a 2012/739 határozat 31. cikkének szövegét avégett, hogy e határozat 2013. június 1‑jéig legyen alkalmazandó, és ne csupán 2013. március 1‑jéig, amint azt korábban megállapították. Jóllehet a 2013/109 határozat nem váltotta fel a 2012/739 határozatot, meg kell állapítani, hogy e határozatnak a fenti 51. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett „módosításáról” van szó a határozat időbeli hatályának módosítása céljából. Valamely jogvita tárgyát képező jogi aktus ilyen módosítása a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek módosításának indokát képezi (lásd ebben az értelemben a fenti 51. pontban hivatkozott Al Matri kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81. pontját).

54

Ilyen körülmények között el kell ismerni a 2013/109 határozat ellen előterjesztett kereseti kérelmek elfogadhatóságát, amely kérelmeket a Törvényszék Hivatalához 2013. május 14‑én terjesztettek elő, azaz a megsemmisítés iránti kereset benyújtására vonatkozó határidő letelte előtt. E határozatot ugyanis, amelyet 2013. február 28‑án fogadtak el, és 2013. március 1‑jén hirdettek ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában, a felperessel a kereseti kérelmek módosítása iránti kérelme benyújtásakor sem egyedileg, sem értesítés közzététele útján nem közölték.

55

A kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelmében a felperes megsemmisítés iránti keresete hatályát avégett szeretné kiterjeszteni, hogy az a 363/2013 végrehajtási rendeletet és a 2013/255 határozatot is érintse.

56

A Tanács nem emel kifogást a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelemnek a 2013/255 határozatra vonatkozó részét illetően, míg e kérelemnek a 363/2013 végrehajtási rendeletre vonatkozó részének elkésettség miatti elfogadhatatlanságára hivatkozik. E tekintetben a Tanács emlékeztet arra, hogy 2013. április 23‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem csupán az említett végrehajtási rendeletet hirdette ki, hanem közzétett a 2013/185/KKBP tanácsi végrehajtási határozattal végrehajtott 2012/739 határozatban, és a 363/2013 végrehajtási rendelettel végrehajtott 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést is (HL C 115., 5. o., a továbbiakban: április 23‑i értesítés). A Bíróság C‑478/11. P–C‑482/11. P. sz., Gbagbo és társai kontra Tanács ügyben 2013. április 23‑án hozott ítéletére hivatkozva a Tanács azt állítja, hogy az arra vonatkozó határidő, hogy a felperes kereseti kérelmeit az említett végrehajtási rendeletre való kiterjesztéssel módosítsa, az április 23‑i értesítés közzétételével kezdődött és 2013. július 3‑án járt le. A Tanács álláspontja szerint a jelen ügyben nem alkalmazható az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a, amelynek értelmében ha intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt ennek a jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani.

57

A felperes vitatja a Tanács által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást.

58

Először is, a fenti 51. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően el kell ismerni a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelem elfogadhatóságát, amennyiben e kérelem a 2013/255 határozatot érinti. E határozatot ugyanis, amelynek értelmében a felperesre továbbra is vonatkoznak a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések, 2013. május 31‑én fogadták el, és 2013. június 1‑jén hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ennélfogva a kereseti kérelmek módosítása iránti, a Törvényszék Hivatalához 2013. július 5‑én benyújtott második kérelmet a szóban forgó határozatra vonatkozó keresetindítási határidőn belül terjesztették elő.

59

Másodszor, a 363/2013 végrehajtási rendelet megsemmisítésére irányuló, a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelemben szereplő kérelem tekintetében a Tanács által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy a fenti 56. pontban hivatkozott Gbagbo és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontjából kitűnik, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően, ha az érintettel nem lehet egyénileg közölni azt a jogi aktust, amellyel rá vonatkozóan korlátozó intézkedéseket fogadnak el vagy tartanak fenn, egy értesítés közzététele megindítja az ezen jogi aktussal szembeni keresetindítási határidőt.

60

Ezen elvek jelen ügyben történő alkalmazását illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a 36/2012 rendelet 32. cikkének (2) bekezdésében tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely lényegében megegyezik a fenti 56. pontban hivatkozott Gbagbo és társai kontra Tanács ügyben hozott ítéletben a Bíróság által értelmezett rendelkezéssel, amelyből kitűnik, hogy a Tanácsnak közölnie kell az érintett személyekkel az azzal kapcsolatos határozatát, hogy korlátozó intézkedéseket alkalmaz velük szemben, amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján.

61

Másodszor, a felpereshez hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a Tanács nem fejtette ki azt, hogy miért nem tudta a felperessel egyénileg közölni a 363/2013 végrehajtási rendelet elfogadására vonatkozó döntését, bár szükségszerűen ismerte a felperes címét, mivel korábban közölt vele más jogi aktusokat, és tudomása volt a felperes képviselőinek címéről a jelen ügyekben, amelyek folyamatban voltak.

62

Harmadszor és mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a fenti 56. pontban hivatkozott Gbagbo és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 64. pontjában a Bíróság annak megállapítására szorítkozhatott, hogy a kereset elsőfokú bíróság elé terjesztésének időpontjában az e keresettel megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemre vonatkozó határidő lejárt, anélkül hogy határoznia kellett volna az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ának alkalmazhatóságáról, amely a keresetindítási határidő számításánál tizennégy további napot ír elő. Az említett kereset ugyanis mindenképpen elkésett volt.

63

Ezzel szemben a jelen ügyekben az a kérdés, hogy az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑át úgy kell‑e értelmezni, hogy az akkor alkalmazandó, ha valamely korlátozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktus elfogadását az érintettel értesítés közzététele útján közölték, meghatározó annak bizonyítása szempontjából, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelmet a 363/2013 végrehajtási rendelettel szembeni, az április 23‑i értesítés közzétételétől számított keresetindítási határidő lejárta előtt nyújtották‑e be. Az említett, 2013. július 5‑én előterjesztett kérelem ugyanis nem volt elkésett, ha az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ának alkalmazásával a keresetindítási határidő 2013. július 17‑én, és nem 2013. július 3‑án járt le, amint azt a Tanács állítja.

64

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ha a Tanács – amiatt, hogy nem választhatja az egyedi közlést – azt egy értesítés közzétételével helyettesíti, ezen értesítés olyan aktus marad, amelyről az érintett személyek csak az Európai Unió Hivatalos Lapjának olvasásával szerezhetnek tudomást. Az eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ában előírt tizennégy napos határidő célja az, hogy az érintettek számára elegendő időt biztosítson ahhoz, hogy keresetet indítsanak valamely kihirdetett aktussal szemben, és így tiszteletben tartsa a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, amint azt immár az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke rögzíti.

65

Mivel az eljárási szabályzat a 102. cikkének 1. §‑ában egy tizennégy napos kiegészítő határidőt ír elő a Hivatalos Lapban kihirdetett jogi aktusokkal szembeni keresetek benyújtására, arra kell következtetni, hogy e rendelkezést kell alkalmazni analógia útján akkor is, ha a keresetindítási határidőt megindító esemény az említett aktusokra vonatkozó értesítés, amelyet szintén közzétettek az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ugyanazon indokok ugyanis, amelyek alátámasztották a tizennégy napos kiegészítő határidő biztosítását a kihirdetett jogi aktusok tekintetében, érvényesek a közzétett értesítéseket illetően is, az egyedi közlésekkel ellentétben.

66

Ezenkívül, ha úgy tekintenénk, hogy az eljárási szabályzat említett cikke a jelen ügy körülményei között nem alkalmazandó, a jogalanyok kedvezőtlenebb helyzetben találnák magukat annál, mint amely az egyedi közlésre vonatkozó kötelezettség hiányában állna elő. Ez utóbbi esetben ugyanis a korlátozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok puszta kihirdetése elegendő lett volna a keresetindítási határidő megindításához, amely magában foglalta volna az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑ában előírt tizennégy további napot.

67

Ezzel kapcsolatban meg kell azt is jegyezni, hogy a Bíróság a fenti 56. pontban hivatkozott Gbagbo és társai kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 58. pontjában kiemelte azt a tényt, hogy az egyedi közlésre vonatkozó kötelezettség inkább a jogalanyok védelmét szolgálja. Ennélfogva az említett ítéletre nem lehet a jogalanyok annál kedvezőtlenebb elbánásban való részesítése érdekében hivatkozni, mint amely a rájuk vonatkozó korlátozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktusok puszta kihirdetéséből következne.

68

A fenti megfontolásokra tekintettel a Tanács által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani, és így arra kell következtetni, hogy a kereseti kérelmek módosítása iránti második kérelem – a 363/2013 végrehajtási rendeletre vonatkozó részét beleértve – teljes egészében elfogadható.

69

A T‑174/12. sz. ügyben előterjesztett keresete alátámasztására a felperes lényegében négy jogalapra hivatkozik az alábbiak szerint:

70

A T‑80/13. sz. ügyben előterjesztett keresete alátámasztására a felperes lényegében a fenti 69. pontban említett első három jogalapra, valamint az ügy körülményeinek elégtelen vizsgálatára alapított jogalapra hivatkozik.

71

A két kereset nyilvánvaló hasonlóságaira tekintettel mindkét egyesített ügy ugyanazon kérdésekkel foglalkozó jogalapjait egyesíteni kell, és együtt kell megvizsgálni.

72

A felperes azt állítja, hogy a Tanács – azon döntésével, hogy felveszi a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe, és abban fenntartja ‑, megsértette a rá háruló indokolási kötelezettséget. Bár a felperes nem vitatja azt, hogy a Tanács kellőképpen kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt Szíriára vonatkozó korlátozó intézkedéseket kellett elfogadnia, hangsúlyozza, hogy a rá vonatkozó egyedi indokolás kétértelmű kifejezésekkel van megfogalmazva, és annak megállapítására szorítkozik, hogy a felperes a CBS leányvállalata, anélkül hogy pontosítaná, e körülmény mennyiben teszi lehetővé a szíriai rezsim pénzügyi támogatásában való felperesi részvétel megállapítását. Elfogadhatatlan a vélelem a szóban forgó intézkedések kvázi büntetőjogi jellegére és a Bíróság C‑376/10. P. sz., Tay Za kontra Tanács ügyben 2012. március 13‑án hozott ítéletére tekintettel. Ezenkívül e vélelem alkalmazása nem veszi figyelembe a felperes CBS‑től való mindenfajta függő viszonyának állítólagos hiányát.

73

A felperes álláspontja szerint továbbá a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételével kapcsolatos indokolás hiányát nem enyhítették a felülvizsgálat iránti kérelmére válaszul 2012. július 3‑án közölt iratok (lásd a fenti 15. pontot), amennyiben a felperes időközben a CBS‑től való függetlenségét alátámasztó számos bizonyítékot küldött a Tanácsnak.

74

A Tanács vitatja a felperes érveit.

75

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását az uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa ezen aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érintettel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érintett az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 49. pontját, valamint a Törvényszék T-390/08. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2009. október 14-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-3967. o.; a továbbiakban: a Törvényszék Bank Melli ügyben hozott ítélete] 80. pontját).

76

Ebből következően, hacsak bizonyos indokok közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságával vagy a nemzetközi kapcsolataik irányításával összefüggő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács köteles a korlátozó intézkedések által érintett személy vagy szervezet tudomására hozni azokat a különös és konkrét indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a korlátozó intézkedéseket meg kellett hozni. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi tényezőket, amelyektől az érintett intézkedések jogi igazolhatósága függ, valamint azon megfontolásokat, amelyek azok meghozatalára indították (lásd ebben az értelemben a Törvényszék fenti 75. pontban hivatkozott Bank Melli ügyben hozott ítéletének 81. pontját).

77

Másfelől az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni. Különösen, valamely sérelmet okozó aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés hatályának megértését (a fenti 75. pontban hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 53. és 54. pontja, valamint a Törvényszék fenti 75. pontban hivatkozott Bank Melli ügyben hozott ítéletének 82. pontja).

78

A jelen ügyben a Tanács által előadott indoklás a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések jegyzékébe való felvétele óta lényegében mindig a következő volt:

„A már jegyzékbe vett [CBS] leányvállalata. Pénzügyi támogatást nyújt a rezsimnek.”

79

A 2012. július 3‑án közölt iratok lényegében megismétlik a fenti 78. pontban bemutatott indokolást, és kiegészítik azzal a pontosítással, amely szerint a felperes „lehetővé teszi a [CBS számára] az európai szankciók megkerülésére vonatkozó stratégiák végrehajtását”.

80

Az e kiegészítésben szereplő pontosítást illetően meg kell jegyezni először is, hogy egy olyan információról van szó, amelyet a felperesnek csak a T‑174/12. sz. ügyben előterjesztett kereset benyújtását követően továbbítottak, másodszor pedig, hogy nem tartalmaz semmilyen tájékoztatást azon konkrét módokra vonatkozóan, amelyek alapján a felperes lehetővé teszi a CBS számára „az európai szankciók megkerülését”.

81

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanács által a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe való felvételének és e jegyzékben való fenntartásának alátámasztására jogszerűen előadott egyetlen indokolás az, amelyet a fenti 78. pont megismétel.

82

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy azon jogi aktusok indokolása első mondatának olvasata, amelyekkel a felperest felvették a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe, és e jegyzékben fenntartották, elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperes számára annak megértését, hogy a CBS leányvállalataként érintik a szóban fogó korlátozó intézkedések.

83

Ennek bizonyítéka az, hogy a felperes a T‑174/12. sz. ügyben előterjesztett keresetlevelében vitatta a Tanács által hivatkozott, tulajdoni részesedésre vonatkozó szempont relevanciáját, és a CBS‑től való állítólagos függetlenségének alátámasztására vonatkozó bizonyítékokat terjesztett elő.

84

Noha, amint azt a felperes állítja, a szóban forgó indokolás második mondata nem pontosítja, hogy a CBS vagy a felperes nyújt pénzügyi támogatást a szíriai rezsimnek, meg kell jegyezni, hogy e két eset nem zárja ki kölcsönösen egymást. Valójában e mondat azt jelenti, hogy a felperes, mint a szíriai rezsimnek pénzügyi támogatást nyújtó bank leányvállalata, legalábbis közvetett módon maga is közreműködik e pénzügyi támogatásban.

85

Mindenesetre feltéve, hogy a Tanács által előadott indokolás második mondata pontossága hiányában nem teljesíti az EUMSZ 296. cikk második bekezdése által megkövetelt – az ítélkezési gyakorlatban értelmezett – feltételeket, e körülménynek nincs következménye a jelen jogalap kimenetele szempontjából. Az említett indokolás első mondata ugyanis önmagában elég annak megállapításához, hogy a Tanács teljesítette az azon indok kifejtésére vonatkozó kötelezettségét, amely miatt a felperest felvették a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe, és azokban fenntartották, nevezetesen azért, mert a felperes a CBS leányvállalata.

86

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy jogi aktus indokolásának kötelezettsége olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus jogszerűségére vonatkozik. Valamely jogi aktus indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken ezen aktus alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az az említett jogi aktus érdemi jogszerűségét érinti, de annak indokolását nem, amely megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10-én hozott ítéletének [EBHT 2008., I-4951. o.] 181. pontját és a fenti 75. pontban hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 60. pontját).

87

A fenti megfontolásokra tekintettel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapokat el kell utasítani, mivel a Tanács által a felperesre vonatkozóan előadott indokolás megalapozottságát az ezen intézmény által elkövetett, a szíriai rezsimnek nyújtott pénzügyi támogatásban történő felperesi közreműködésre vonatkozó állítólagos nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapok keretében kell értékelni.

88

A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy – ezzel kapcsolatos állításainak bizonyítása nélkül – megállapította, hogy a felperes pénzügyi támogatást nyújt a szíriai rezsimnek. E tekintetben a felperes kifejti, hogy a Tanács nem támaszkodhat egyszerű állításokra vagy pusztán a felperes és a CBS közötti tulajdonosi viszonyra, hanem köteles bizonyítékokat szolgáltatni.

89

A felperes álláspontja szerint a Tanács értékelési hibája annál is inkább nyilvánvaló, mivel a felperes által előterjesztett iratok vizsgálata igazolja, hogy a felperes nem nyújthatott pénzügyi támogatást a szíriai rezsimnek.

90

Ily módon először is a felperes alapító okirata (a továbbiakban: az SLBC alapító okirata), amely a felperes vezetését kizárólag az igazgatótanácsra bízza, igazolja a felperes CBS‑től való teljes függetlenségét, amely nem adhat utasításokat vagy iránymutatásokat a leányvállalatát illetően.

91

E tekintetben a felperes hangsúlyozza, hogy igazgatótanácsa 2012. február 24‑én azt a határozatot hozta, hogy semmilyen kapcsolatot nem tart fenn az Unió és az Amerikai Egyesült Államok által Szíriával szemben hozott korlátozó intézkedésekkel érintett természetes és jogi személyek jegyzékébe felvett jogi személyekkel, valamint a velük összefüggésbe hozható személyekkel.

92

Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy 2005 óta nem kölcsönöz pénzeszközöket a CBS‑nek, és mindenesetre a felperes által teljesített minden ügylet a libanoni banki szabályozás hatálya alá tartozik, és ezen ügyleteket a Banque du Liban ellenőrzi, amely ki is jelölt egy állandó ellenőrt a felperesnél.

93

Egyébiránt a felperes felhívja a figyelmet arra, hogy független könyvvizsgálók megerősítették, hogy a felperes nem végzett gyanús banki műveleteket.

94

A Tanács vitatja a felperes érveit.

95

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/782 határozat 19. cikkének (1) bekezdése, a 2012/739 határozat 25. cikkének (1) bekezdése és a 2013/255 határozat 28. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Be kell fagyasztani az I. és a II. mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható személyekhez és szervezetekhez tartozó, vagy tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.”

96

A 36/2012 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése a fenti 95. pontban hivatkozott rendelkezésre utal az e rendeletben szereplő korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékének meghatározása céljából.

97

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperest azért érintik a Szíriával szembeni korlátozó intézkedések, mert a CBS leányvállalata, és mint ilyen, pénzügyi támogatást nyújthat a szíriai rezsimnek.

98

Ily módon úgy tűnik, hogy a Tanács megítélése szerint a felperes a fenti 95. pontban hivatkozott rendelkezés értelmében a szíriai rezsimet támogató személyekkel – a jelen ügyben a CBS‑sel – „összefüggésbe hozható” személyek közé tartozik.

99

A Tanács ezen álláspontját el kell fogadni.

100

Azon nem vitatott körülmények ugyanis, amelyek szerint egyrészt a felperes a CBS 84,2%‑os tulajdonában áll, másrészt a szíriai államhoz tartozó CBS támogatja ezen ország rezsimjét, nyilvánvaló módon az említett rendelkezés értelmében vett, az említett rezsimet támogató személyekkel való kapcsolatot jelentenek.

101

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amikor valamely, a szíriai rezsimet támogatóként minősített jogalany – mint amilyen a CBS – pénzeszközeit befagyasztják, fennáll egy nem elhanyagolható mértékű veszély, hogy az nyomást gyakorol a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött, illetve hozzá tartozó jogalanyokra a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében. Következésképpen, e jogalanyok pénzeszközeinek befagyasztása, amire a Tanács a fenti 95. pontban hivatkozott rendelkezés és a 36/2012 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése által e rendelkezésre való hivatkozás értelmében köteles, szükséges és megfelelő a meghozott intézkedések hatékonyságának biztosítása és annak garantálása érdekében, hogy ezen intézkedéseket ne kerüljék meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑380/09. P. sz., Melli Bank kontra Tanács ügyben 2012. március 13‑án hozott ítéletének [a továbbiakban: a Bíróság Melli Bank ügyben hozott ítélete] 39. és 58. pontját).

102

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amikor egy jogi személy egy másik olyan személy 100%‑os tulajdonában áll, amelyet kétségkívül korlátozó intézkedéseknek kell érinteniük, az említett jogi személyt is pusztán a tulajdonosi viszony miatt ilyen intézkedéseknek kell érintenie, feltéve hogy azok a jogi aktusok, amelyekkel a szóban forgó korlátozó intézkedéseket elfogadták, előírják ezen intézkedéseknek az intézkedésekkel már érintett személyek tulajdonában álló vagy általuk ellenőrzött jogi személyekkel szembeni alkalmazását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság fenti 101. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletének 79. pontját és a Törvényszék T‑492/10. sz., Melli Bank kontra Tanács ügyben 2013. február 20‑án hozott ítéletének [a továbbiakban: a Törvényszék Melli Bank ügyben hozott ítélete] 56. pontját).

103

E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes által felhozott, a fenti 72. pontban hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítélet. Jóllehet ugyanis a Bíróság az említett ítélet 66. pontjában azt állapította meg, hogy korlátozó intézkedések nem alkalmazhatók természetes személyekre pusztán azon harmadik ország vezetőivel kapcsolatban álló személyekkel meglévő családi kapcsolatuk miatt, amellyel szemben ezen intézkedéseket elfogadták, semmi sem értelmezhető úgy ebben az ítéletben, hogy a Bíróság fenti 101. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletében megállapított tulajdoni részesedésre vonatkozó szempont érvénytelenné lenne téve.

104

A jelen ügyben kétségkívül igaz az, hogy a felperes alaptőkéjében a CBS 84,2%‑os, és nem 100%‑os részesedéssel rendelkezik, amint az a fenti 102. pontban említett ügyekben fennállt.

105

Az is igaz, amint azt a felperes a tárgyalás során megjegyezte, hogy a Törvényszék a T‑493/10. sz., Persia International Bank kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 119. pontjában megállapította, hogy önmagában az, hogy a korlátozó intézkedésekkel már érintett Bank Mellat tulajdonában van a Persia International Bank plc alaptőkéjének 60%‑a, nem indokolja a Persia International Bank tekintetében is korlátozó intézkedések elfogadását és fenntartását.

106

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 105. pontban hivatkozott Persia International Bank kontra Tanács ügyben hozott ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy bár a Bank Mellat rendelkezett többséggel a Persia International Bank közgyűlésében, ez utóbbi részvényeseinek megállapodása megakadályozta a Bank Mellatot a Persia International Bank ügyvezetői funkciókat gyakorló igazgatóinak kinevezésében. Következésképpen a Törvényszék arra következtethetett, hogy a fenti 101. pontban bemutatott veszély nem állt fenn (lásd ebben az értelemben a fenti 105. pontban hivatkozott Persia International Bank kontra Tanács ügyben hozott ítélet 106–113. pontját).

107

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a fenti 105. pontban hivatkozott Persia International Bank kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásától eltérően a felperes semmilyen olyan bizonyítékot nem terjesztett elő, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az a nagy többség, amellyel a CBS rendelkezett a felperes közgyűlésében, nem volt elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye számára az igazgatótanács tagjai többségének kinevezését.

108

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az alaptőkében való 84,2%‑os részesedés lehetővé teszi a CBS számára a felperes közgyűlésének ellenőrzését.

109

Meg kell ugyanis állapítani, hogy az SLBC alapító okiratának 54. cikke értelmében a közgyűlésben minden részvényes a tulajdonában álló részvények számával azonos számú szavazattal rendelkezik. Az alaptőke 84,2%‑ával tehát a CBS elegendő részvénnyel rendelkezik a határozatképesség és a közgyűlés három formációjában – nevezetesen az alakuló, a rendes és a rendkívüli ülésen – megkövetelt többség eléréséhez, amint az az SLBC alapító okiratának 57., 58., 63., 64., 69. és 70. cikkéből kitűnik.

110

Másodszor, a közgyűlés hatásköreit illetőn elegendő megjegyezni azt, hogy a rendes közgyűlés állapítja meg a szétosztandó osztalékot az SLBC alapító okirata 65. cikke c) pontjának megfelelően. Ily módon az, hogy a felperes 2005 óta nem osztott osztalékot a CBS‑nek, nem akadályozza meg az említett közgyűlésben nagy többséggel rendelkező CBS‑t abban, hogy a jövőben másképp határozzon az osztalékról, amint azt a Tanács hangsúlyozza.

111

Harmadszor, meg kell jegyezni, hogy jóllehet az SLBC alapító okiratának 30. cikke szerint a felperes vezetése az igazgatótanács feladata, ugyanezen cikknek megfelelően a közgyűlés választja az igazgatótanács tagjait. Az igazgatótanács kétségkívül széles jogkörökkel rendelkezik, azonban e jogköröket az SLBC alapító okirata 36. cikke értelmében a közgyűlés határozatainak végrehajtása céljából gyakorolja.

112

Negyedszer el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a libanoni kereskedelmi törvénykönyv 144. cikkének második bekezdése előírja, hogy főszabály szerint egy libanoni részvénytársaság igazgatótanácsa tagjai többségének libanoni állampolgársággal kell rendelkeznie.

113

Meg kell ugyanis jegyezni azt, hogy a felperes igazgatótanácsa tagjai többségének libanoni állampolgársága nem olyan tényező, amely lehetővé tenné annak kizárását, hogy a CBS által ellenőrzött közgyűlés határozatainak megfelelően az említett tanács pénzeszközöknek a szíriai rezsim részére történő átutalásáról határozzon.

114

A fenti észrevételek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a felperes a CBS‑sel összefüggésbe hozható jogi személy, és következésképpen a fenti 101. pontban bemutatott veszély a fenti 105. pontban hivatkozott Persia International Bank kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásától eltérően a jelen ügyben fennáll. Ennélfogva a Tanácsnak a fenti 95. pontban hivatkozott rendelkezésnek megfelelően alkalmaznia kellett a felperesre vonatkozóan a Szíriával szembeni korlátozó intézkedéseket.

115

Mivel az arra vonatkozó feltétel, hogy a felperes a szíriai rezsimet támogató személlyel „összefüggésbe hozható” személy, teljesül, nem szükséges kiegészítő vizsgálatot végezni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság fenti 101. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletének 78 és 79. pontját), amennyiben a felperes által hivatkozott bizonyítékok nem alkalmasak annak a tulajdonosi viszonynak a megkérdőjelezésére, amelyre a Tanács támaszkodik.

116

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e viszonyt nem kérdőjelezi meg az, hogy a felperes tevékenységeit a Banque du Liban ellenőrzi.

117

Kétségkívül meg kell jegyezni először is azt, hogy a Banque du Liban, amint az többek között a vezető leveléből kitűnik, úgy a felperes, mint a Libanonban működő minden más bank tekintetében őrködik az ezen országban hatályban lévő, többek között a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó törvények és szabályozások tiszteletben tartása felett. Levelében a vezető azt is pontosította, hogy a felperesnél állandó ellenőrt neveztek ki e küzdelem erősítése céljából oly módon, hogy biztosítsák az illetékes nemzetközi hatóságok által kiadott korlátozások tiszteletben tartását.

118

Továbbá a vezető levele pontosítja, hogy a Banque du Liban körlevelet adott ki, amelynek értelmében az ezen országban működő bankok kötelesek ismerni a külföldi partnereikre irányadó törvényeket és szabályozásokat, és többek között a külföldi partnereik székhelyei szerinti országok illetékes hatóságai által elfogadott szankcióknak és korlátozásoknak megfelelően kötelesek tárgyalni az említett partnereikkel. Ezenkívül a Banque du Liban lezárta a felperesnek a Banque du Libannál külföldi pénznemben tartott számláit.

119

A Banque du Liban ellenőrzési tevékenysége és az általa elfogadott intézkedések ugyanakkor azokra a pénzeszközökre vonatkoznak, amelyekkel a felperes ezen országban rendelkezik. Ezzel szemben a Tanács által elfogadott intézkedések csak azokra a pénzeszközökre vonatkoznak, amelyekkel a felperes az Unióban rendelkezik vagy rendelkezhet, és azokra a műveletekre, amelyeket e pénzeszközökkel kíván végezni.

120

Ily módon meg kell jegyezni, hogy a Banque du Liban által hozott intézkedések célja nem esik egybe, vagy legalábbis nem teljesen, a Tanács által Szíriával szemben elfogadott korlátozó intézkedések céljaival.

121

Ezenkívül és mindenekelőtt a felperes nem vonhatja kétségbe a Tanács által Szíriával szemben elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe való felvételének és e jegyzékekben való fenntartásának célszerűségét, mivel tevékenységeit, beleértve az Unióval kapcsolatosakat, egy harmadik ország nemzeti hatósága felügyeli. Egy ilyen helyzetben ugyanis a Tanács már nem tudja ellenőrizni e felügyelet hatékonyságát, ami veszélyeztetheti az említett intézkedések célkitűzéseit.

122

Hangsúlyozni kell azt, hogy e körülmény olyan tényt képez, amely lehetővé teszi a felperes helyzetének megkülönböztetését attól a helyzettől, amely a fenti 105. pontban hivatkozott Persia International Bank kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben fennállt. Jóllehet ugyanis igaz az, hogy a Törvényszék említett ítéletének 117. pontjában kiemelte a Financial Services Authoritynek (pénzügyi szolgáltatások felügyelete, Egyesült Királyság) az érintett bank többségi részvényese által gyakorolható befolyás korlátozására vonatkozó ellenőrző szerepét, abban az esetben egy tagállamnak a Tanács jogi aktusai tiszteletben tartására köteles hatóságáról, és nem egy harmadik ország hatóságáról volt szó, mint a jelen ügyben.

123

Végül mivel a Tanács az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy többségi részvényesének személyazonossága miatt a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe való felvétele és e jegyzékekben való fenntartása ellentétben áll az általános jogelvekkel, amelyek szerint csak a büntetendő cselekményekért felelős szervezetet lehet megbüntetni. Az említett jegyzékekbe vétel és jegyzékekben való fenntartás által ugyanis a Tanács nem a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusok előírásaival ellentétes önálló magatartását célozza, hanem a felperes részvényesi körének összetételét, és így anyavállalatával való szoros kapcsolatát (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság fenti 101. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletének 81. pontját), amely vállalat szíriai államhoz tartozása nem volt vitatott (lásd a fenti 1. és 100. pontot).

124

A fenti megfontolások alapján a jelen jogalapokat el kell utasítani.

125

A felperes arra hivatkozik, hogy számos kérelme ellenére a Tanács soha nem közölte vele a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe való felvételét és e jegyzékekben való fenntartását megalapozó pontos és személyre szabott tényeket. Egyébiránt a felperes hangsúlyozza, hogy a T‑174/12. sz. ügyben előterjesztett keresete benyújtásának időpontjában a Tanács még nem válaszolt a 2012. február 15‑i és április 4‑i kérelmeire (lásd a fenti 14. pontot).

126

Hasonlóképp a Tanács soha nem fejtette ki, hogy mely tényekre támaszkodott a felperesnek az említett jegyzékekben való fenntartása érdekében a felperes által annak alátámasztására előadott állítólagos bizonyítékok ellenére, hogy a Tanács értékelése téves volt, mivel önmagában az a tény, hogy a felperes a CBS leányvállalata, nem jelenthette azt, hogy a felperes pénzügyi támogatást nyújtott a szíriai rezsimnek.

127

Ezenkívül a felperes azt kifogásolja, hogy a Tanács nem adott helyt meghallgatás iránti kérelmeinek. A Tanács által annak alátámasztására hivatkozott ítélkezési gyakorlat, hogy a meghallgatás nem olyan jog, amellyel a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek rendelkeznek, nem releváns.

128

A Tanács vitatja a felperes érveit.

129

Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jognak egy korlátozó intézkedés elfogadását megelőző eljárás során történő tiszteletben tartásához való alapvető jogot kifejezetten rögzíti az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-27/09. P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-13427. o.] 66. pontját).

130

Arra is emlékeztetni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános uniós jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból ered, és amely elvet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezmény 6. és 13. cikke rögzített, és amely elv egyébként újra megerősítést nyert az Alapjogi Charta 47. cikkében (lásd a Bíróság C-432/05. sz. Unibet-ügyben 2007. március 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-2271. o.] 37. pontját, valamint a C‑402/05. P. és C-415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3-án hozott ítéletének [EBHT 2008., I-6351. o.; a továbbiakban: Kadi‑ügyben hozott ítélet] 335. pontját).

131

Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amelynek vonatkoznia kell többek között azon indokok jogszerűségére, amelyekre valamely uniós hatóság támaszkodik valamely személy vagy szervezet nevének az említett hatóság által hozott korlátozó intézkedések címzettjeinek jegyzékeibe történő felvétele érdekében – azt jelenti, hogy az említett hatóság köteles közölni ezen indokokat az érintett személlyel vagy szervezettel, amennyiben lehetséges, vagy az e felvételről való döntés időpontjában, vagy legalábbis a lehető leggyorsabban azután, hogy arra sor került, hogy lehetővé tegye az említett személynek vagy szervezetnek a jogorvoslathoz való joga határidőn belül történő gyakorlását (lásd ebben az értelemben a fenti 130. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 336. pontját).

132

Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 222/86. sz., Heylens és társai ügyben 1987. október 15-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 4097. o.] 15. pontját), valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó uniós jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, a Szerződés alapján őt megillető felülvizsgálat gyakorlását (a fenti 130. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 337. pontja).

133

Márpedig az ezen ítélkezési gyakorlat által megfogalmazott követelményeknek megfelelően a 2011/782 határozat 21. cikkének (2) és (3) bekezdése, a 2012/739 határozat 27. cikkének (2) és (3) bekezdése, a 2013/255 határozat 30. cikkének (2) és (3) bekezdése és a 36/2012 rendelet 32. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács közli a határozatát – beleértve a jegyzékbe vételének okait – az érintett személlyel – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben pedig értesítés közzététele útján –, lehetővé téve, hogy észrevételeket nyújtson be. Amennyiben észrevételeket tesznek, vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia döntését, és erről értesítenie kell az érintett természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet.

134

A 36/2012 rendelet 32. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy az e jogi aktushoz mellékelt jegyzékeket rendszeresen és legalább 12 havonta felül kell vizsgálni.

135

A jelen ügyben a felperessel a 2012. január 24‑i levélben közölték azokat a jogi aktusokat, amelyekkel a Tanács a felperesnek a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételéről határozott. E levél utalt a 2012/37 végrehajtási határozatra és az 55/2012 végrehajtási rendeletre, amelyek a levél mellékletét képezték, és tartalmazták a felperes említett jegyzékekbe való felvételének indokait.

136

Az a tény, hogy e közlésre a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe történő első felvételét követően került sor, önmagában nem minősül a védelemhez való jog megsértésének.

137

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog és különösen a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása a korlátozó intézkedések vonatkozásában nem követeli meg azt, hogy az uniós hatóságok valamely személynek vagy szervezetnek a korlátozó intézkedéseket előíró jegyzékbe történő eredeti felvételét megelőzően közöljék e jegyzékbe vétel indokait az érintett személlyel vagy szervezettel (lásd ebben az értelemben a fenti 130. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 338. pontját).

138

Az ilyen előzetes közlés ugyanis veszélyeztetheti a pénzeszközök és gazdasági erőforrások említett hatóságok által előírt befagyasztására vonatkozó intézkedések hatékonyságát (lásd ebben az értelemben a fenti 130. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 339. pontját).

139

Célkitűzéseik elérése érdekében az ilyen intézkedéseknek jellegüknél fogva meglepetésszerűnek és azonnali hatállyal alkalmazandónak kell lenniük (lásd ebben az értelemben a fenti 130. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 340. pontját).

140

Ily módon a Tanács nem volt köteles a felperest a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való első felvételét megelőzően meghallgatni, mivel az a lehetőség, hogy a felperes a 2012. január 24‑i levél kézhezvételét követően a Tanácshoz forduljon, elegendő volt a védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához.

141

A felperes ugyanis, miután elolvasta a jegyzékbe vételének a 2012. január 24‑i levélhez mellékelt jogi aktusokban szereplő indokolását, úgy döntött, hogy a szíriai rezsim általa történő támogatását alátámasztó bizonyítékokhoz való hozzáférés iránti kérelmet terjeszt a Tanács elé. A Tanács válaszára várva a felperes benyújtotta a T‑174/12. sz. ügy alapjául szolgáló keresetet.

142

A Tanács e kérelemre csak jóval az említett kereset benyújtását követően, 2012. július 3‑án válaszolt.

143

E tekintetben meg kell azonban állapítani, hogy a 2012. július 3‑án közölt iratok tartalma lényegében megegyezik azzal az indokolással, amelyről a felperes a 2012. január 24‑i levél és az ahhoz mellékelt jogi aktusok – nevezetesen a 2012/37 végrehajtási határozat és az 55/2012 végrehajtási rendelet – elolvasásakor már tudomást szerzett. Ez utóbbiakhoz hasonlóan ugyanis a szóban forgó irat megállapítja, hogy a felperes a CBS leányvállalata.

144

Mivel, először, a felperes nyilvánvalóan tudott fő részvényesének személyazonosságáról, másodszor, amint az a szíriai rezsimnek nyújtott pénzügyi támogatásban történő felperesi közreműködésre vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapok vizsgálatából kitűnik, pusztán az a körülmény, hogy a felperes a CBS 84,2%‑os leányvállalata, lehetővé teszi a korlátozó intézkedések felperesre vonatkozóan történő elfogadásának igazolását, és harmadszor, a felperest azonnal tájékoztatták arról, hogy e korlátozó intézkedésekre pontosan amiatt került sor, hogy a CBS leányvállalata, aligha számít az, hogy a szóban forgó irat tartalmaz‑e kiegészítő indokolást.

145

Ezzel szemben az számít, hogy a felperes a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe történő felvételének időpontjától kezdve gyakorolhatta védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát azon indokok Tanács és Törvényszék elé terjesztése által, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy az, hogy a CBS leányvállalata, nem igazolja a jegyzékekbe történő felvételét.

146

Mindenesetre még ha azt feltételezzük is, hogy a Tanácsnak a T‑174/12. sz. ügyben megtámadatott jogi aktusok elleni kereset benyújtását megelőzően át kellett volna adnia a felperesnek a 2012. július 3‑án közölt iratokat, meg kell jegyezni, hogy következmények nélküli szabálytalanságról lenne szó, mivel e szabálytalanság hiányában sem tudta volna a felperes jobban biztosítani a védelmét (lásd analógia útján a Bíróság C‑191/09. P. és C‑200/09. sz., Tanács kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP egyesített ügyekben 2012. február 16‑án hozott ítéletének 78. pontját és a Törvényszék T-25/06. sz., Alliance One International kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 9-én hozott ítéletének [EBHT 2011., II-5741. o.] 183. pontját).

147

Az arra alapított kifogást illetően, hogy a Tanács nem biztosított a felperesnek meghallgatást, meg kell állapítani, hogy sem a szóban forgó szabályozás, sem a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó általános jogelv nem biztosít ilyen meghallgatáshoz való jogot az érintettek számára (lásd analógia útján a Törvényszék T-256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23-án hozott ítéletének [EBHT, II-3019. o.] 93. pontját és T‑434/11. sz., Europäisch‑Iranische Handelsbank kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 64. pontját).

148

A felperes védelemhez való jogának a 2012/739 határozat, az 1117/2012 végrehajtási rendelet, a 363/2013 végrehajtási rendelet, a 2013/109 határozat és a 2013/255 határozat – amelyek a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek nevét tartalmazó jegyzékekben fenntartó későbbi határozatok – elfogadásának keretében történő tiszteletben tartását illetően meg kell állapítani, hogy az említett intézkedések meglepetésszerű hatására vonatkozó érvre főszabály szerint nem lehet érvényesen hivatkozni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 129. pontban hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 62. pontját).

149

Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a már korlátozó intézkedésekkel érintett személyek tekintetében ezen intézkedéseket fenntartó jogi aktusok elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jog azt feltételezi, hogy a Tanács új bizonyítékokat vett figyelembe e személyekkel szemben (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 129. pontban hivatkozott Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben hozott ítélet 63. pontját, és a Törvényszék fenti 102. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletének 72. pontját).

150

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Tanács – a felperes nevének a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeiben való fenntartásakor – nem vett figyelembe semmilyen új bizonyítékot, amelyet ne közöltek volna már a felperessel az eredeti felvételét követően.

151

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 133. pontban hivatkozott rendelkezéseknek megfelelően a felperesnek lehetősége volt arra, hogy saját kezdeményezésére a Tanács meghallgassa mindegyik későbbi jogi aktus elfogadását megelőzően tett kifejezett új felhívás nélkül, a felperessel szemben felhozott új bizonyítékok hiányában.

152

A felperes ezzel a lehetőséggel többek között a Tanácsnak 2012. december 14‑én küldött levelében élt, amely levélre a Tanács 2013. március 6‑án válaszolt (lásd a fenti 23 és 25. pontot).

153

Jóllehet e válaszra a 2012/739 határozattal szemben előterjesztett kereset benyújtását követően került sor, meg kell állapítani, hogy e határozat, amint egyébként az 1117/2012 végrehajtási rendelet, a 363/2013 végrehajtási rendelet és a 2013/255 határozat, nem módosította a felperesre vonatkozó korlátozó intézkedések indokolását, és nem új bizonyítékon alapult, csupán a CBS és a felperes közötti tulajdonosi viszonyon, amellyel kapcsolatban álláspontját a felperes már több alkalommal előadta, éspedig a Tanács és a Törvényszék előtt.

154

Ugyanezen ok miatt, feltéve hogy a Tanácsnak meg kellett volna hallgatnia a felperest a fenti 153. pontban említett jogi aktusok elfogadása előtt, meg kell állapítani, hogy egy ilyen szabálytalanság nem járt volna következménnyel a fenti 146. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.

155

Az előző megfontolásokra tekintettel a jelen jogalapokat el kell utasítani.

156

A felperes felrója a Tanácsnak azt, hogy a 36/2012 rendelet a 442/2011 rendelettől eltérően, amelyet hatályon kívül helyezett, nem tartalmaz utalást az e rendeletekben foglalt intézkedésekkel érintett személyek alapvető jogai tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó követelményre.

157

A felperes továbbá azt állítja, hogy noha a 36/2012 rendelet tartalma és céljai azt támasztják alá, hogy a Tanács e rendeletet az EUMSZ 215. cikk alapján fogadta el, a Tanácsnak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy e rendelet alapvető jogokra vonatkozó kérdéseket vet fel, ami a rendeletnek az EUMSZ 75. cikk alapján való elfogadását tette volna szükségessé. E cikk ugyanis a jogi aktusoknak az EUMSZ 294. cikkben szabályozott rendes jogalkotási eljárás szerinti elfogadását írja elő, amely eljárás az Európai Parlamentnek a korlátozó intézkedések elfogadásáról való, az EUMSZ 215. cikkben előírt puszta tájékoztatásnál fontosabb szerepet biztosít.

158

A Tanács vitatja a felperes érveit.

159

Először, az alapvető jogok megemlítésének elmulasztását illetően meg kell jegyezni, hogy e körülménynek nincs hatása a megtámadott jogi aktusok jogszerűségére a felperes arra irányuló bizonyítása hiányában, hogy alapvető jogait megsértették. Ily módon a jelen jogalap ezen része hatástalan.

160

Másodszor, a 36/2012 rendelet jogalapjának kérdését illetően a felperes a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul elismerte, hogy a Tanács érvényesen támaszkodhatott az EUMSZ 215. cikkre e rendelet elfogadása érdekében. E nyilatkozatot felvették a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

161

A felperes által válaszában tett azon kijelentést illetően, amely szerint „vitatható, hogy a neki sérelmet okozó jogi aktusok jogalapja lehetővé teszi a Tanács számára azt, hogy a címzettjeik alapvető jogai tekintetében különösen kárt okozó intézkedéseket tartalmazó jogi aktusokat fogadjon el, és mindezt a Parlament beavatkozása nélkül”, emlékeztetni kell mindenesetre arra, hogy bár a Parlament jogalkotási eljárásban való részvétele azon alapvető demokratikus elvet tükrözi uniós szinten, amely szerint a nép képviselői testületen keresztül vesz részt a hatalomgyakorlásban, az EUMSZ 75. cikk és az EUMSZ 215. cikk közötti, a Parlament részvételével kapcsolatos különbség a Lisszaboni Szerződés megalkotóinak arra vonatkozó választásából ered, hogy az Unió közös kül‑ és biztonságpolitikájával összefüggő fellépése tekintetében a Parlament számára korlátozottabb szerepet biztosítsanak (a Bíróság C‑130/10. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2012. július 19‑én hozott ítéletének 81. és 82. pontja).

162

E tekintetben még ha azt feltételezzük is, hogy a felperes hivatkozhat valamely lényegében a Parlament előjogai megsértésére vonatkozó jogalapra, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem ellentétes az uniós joggal, ha természetes és jogi személyek alapvető jogaira közvetlen hatással lévő intézkedéseket olyan eljárás útján lehet elfogadni, amely kizárja a Parlament részvételét, mivel az alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettség – az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében – az Unió valamennyi intézményére, szervére és hivatalára vonatkozik. Ezen túlmenően az EUMSZ 215. cikk (3) bekezdése értelmében az e cikk szerinti jogi aktusok magukban foglalják a jogi biztosítékokra vonatkozó szükséges rendelkezéseket. Következésképpen egy olyan jogi aktust, mint amilyen a 36/2012 rendelet, el lehet fogadni az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján, amennyiben tartalmaz az érintett személyek alapvető jogainak tiszteletben tartására vonatkozó biztosítékokat (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 161. pontban hivatkozott Parlament kontra Tanács ügyben hozott ítélet 83 és 84. pontját; azon lehetőséget illetően, hogy egy jogi személy az alapvető jogok megsértésére hivatkozhasson, lásd a Törvényszék fenti 102. pontban hivatkozott Melli Bank ügyben hozott ítéletének 41. pontját).

163

A jelen ügyben a 36/2012 rendelet tartalmazza az alapvető jogok védelmének biztosításához szükséges rendelkezéseket, mivel többek között a 32. cikk (2)–(4) bekezdésében előírja a Tanács számára azt, hogy indokolja minden természetes vagy jogi személynek az e rendeletben foglalt korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételét, közölje az említett személyekkel – közvetlenül, vagy értesítés közzététele útján – a jegyzékbe vételüket, lehetővé téve számukra, hogy észrevételeket nyújtsanak be, felülvizsgálja a határozatát, amennyiben új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, vagy észrevételt tesznek, és felülvizsgálja a jegyzékeket rendszeresen és legalább 12 havonta.

164

Az előző megfontolások alapján a jelen jogalapokat el kell utasítani.

165

A felperes azt állítja, hogy a Tanács nem végezte el az ügy körülményeinek valódi vizsgálatát, hanem a tagállamok javaslatainak elfogadására szorítkozott anélkül, hogy megvizsgálta volna a korlátozó intézkedések felperes tekintetében történő elfogadásának és fenntartásának megalapozására alkalmas információk és bizonyítékok megalapozottságát és relevanciáját.

166

A Tanács vitatja a felperes érveit.

167

A jelen ügyben a Tanács a felperest a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeibe azért vette fel és azokban azért tartotta fenn, mert a felperes 84,2%‑ban a CBS tulajdonában állt.

168

E tény igaz, és a felperes azt soha nem vitatta. Ezzel szemben a felperes azt kívánta bizonyítani, hogy e tulajdonosi viszony ellenére megőrizte CBS‑sel szembeni függetlenségét.

169

Márpedig amint az a szíriai rezsimnek nyújtott pénzügyi támogatásban történő felperesi közreműködésre vonatkozó nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapok vizsgálatából következik, a jelen ügyben a Tanács helyesen alkalmazhatta az említett tulajdonosi viszonyt a felperesnek a szóban forgó jegyzékekbe történő felvétele és azokban való fenntartása érdekében.

170

Mivel a Tanács az említett viszonyra támaszkodott, amelynek megalapozottságát meg kell erősíteni, arra kell következtetni, hogy a Tanács az ügy körülményeit kellőképpen megvizsgálta.

171

Következésképpen a jelen jogalapot el kell utasítani.

172

A fenti megfontolások összességéből kitűnik, hogy a felperes egyetlen jogalapja sem megalapozott, ezért a kereseteket teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne a felperes arra irányuló kereseti kérelmének Tanács által vitatott elfogadhatóságáról határozni, hogy a Törvényszék semmisítse meg, amennyiben szükséges, a Tanács 2012. január 24‑i és 2012. november 30‑i „levélben foglalt határozatát”.

173

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: