—

az osztrák kormány képviseletében A. Posch, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében W. Bogensberger és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 143., 15. o.) 6. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a W. Vapenik, salzburgi (Ausztria) lakos által a J. Thurmer ostendei (Belgium) lakossal szemben – annak távollétében – hozott mulasztási határozat európai végrehajtható okiratként való hitelesítése iránt benyújtott kérelmének azon indok miatt történt elutasításával szemben benyújtott kereset alapján indult eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi személlyel mint fogyasztóval szemben előterjesztett keresetet nem az annak lakóhelye szerinti tagállamban indították meg.

3

A 805/2004 rendelet (8), (9) és (20) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

4

A rendelet 1. cikkének szövege a következő:

„E rendelet célja a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozása annak érdekében, hogy minimumszabályok megállapítása révén lehetővé váljon a határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok szabad mozgása a tagállamok között, anélkül hogy a végrehajtás szerinti tagállamban az elismerést és a végrehajtást megelőzően bármely közbenső eljárás meghozatalára [helyesen: lefolytatására] lenne szükség.”

5

Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendeletet a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra kell alkalmazni.

A követelést akkor kell nem vitatottnak tekinteni, ha:

6

Ugyanezen rendeletnek „Az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés előfeltételei” című 6. cikke, az (1) bekezdésében kimondja, hogy:

„Egy tagállamban meghozott, nem vitatott követelésről szóló határozatot a származási bírósághoz bármely időpontban intézett kérelem alapján európai végrehajtható okiratként kell hitelesíteni, ha:

7

A nem vitatott követelésekre vonatkozó eljárások tekintetében alkalmazandó minimumszabályokat a 805/2004 rendelet III. fejezete állapítja meg.

8

A 44/2001 rendelet (13) preambulumbekezdése értelmében:

„A biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.”

9

A 44/2001 rendelet 4. szakaszának II. fejezetében szereplő 15. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„[A v]alamely személy, a fogyasztó által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot [...] e szakasz határozza meg, ha:

10

Az említett rendelet 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(2)   A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”

11

E rendelet 35. cikkének (1) bekezdése szerint „a határozat nem ismerhető el továbbá, amennyiben a II. fejezet 3., 4. és 6. szakaszának rendelkezéseivel ellentétes”.

12

A 44/2001 rendelet II. fejezetének 3. szakasza a biztosítási ügyekre, 4. szakasza a fogyasztói szerződésekre, 6. szakasza pedig a kizárólagos joghatóság alá tartozó ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat állapít meg..

13

Az említett rendelet 43. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy:

„A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot nyújthat be.”

14

Az említett rendelet 45. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:

„(1)   Az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.”

15

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17‑i 593/2008 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 177., 6. o.) (23) és (24) preambulumbekezdése kimondja, hogy:

16

E rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„[...] egy olyan szerződésre, amelyet egy természetes személy üzleti vagy szakmai tevékenységén kívüli célra (»a fogyasztó«) kötött egy másik, az üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlásának keretében eljáró személlyel (»a vállalkozó«), annak az országnak a joga az irányadó, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található, feltéve, hogy a vállalkozó:

és a szerződés e tevékenységekkel kapcsolatos.”

17

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy W. Vapenik a Bezirksgericht Salzburg (Ausztria) előtt megindított keresetével J. Thurner 3158 euró (és annak kamatokkal, illetve költségekkel növelt összegének) megfizetésére való kötelezését kérte, amely követelés a közöttük korábban létrejött kölcsönszerződésből eredt. W. Vapenik a keresetét az említett osztrák bíróság, mint a felek által választott teljesítési hely szerint joghatósággal rendelkező bíróság előtt indította meg. A szerződés megkötésekor, illetve a kereset megindításakor a felek egyike sem kereskedelmi vagy szakmai tevékenység körében járt el.

18

J. Thurner a részére az idézés és a tárgyaláson való megjelenésre való felhívás Belgiumban, bírósági végrehajtó által történt kézbesítése ellenére sem jelent meg a tárgyaláson. A Bezirksgericht Salzburg így – az alperes távollétében – mulasztási ítéletet hozott. Ezen ítéletet postai úton kézbesítették J. Thurner részére, aki az említett ítélettel szemben nem nyújtott be fellebbezést, következésképpen az jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

19

W. Vapenik ezt követően kérelmet nyújtott be a Bezirksgericht Salzburghoz ezen ítélet európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése iránt, a 805/2004 rendeletnek megfelelően. Az említett bíróság – az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjára való hivatkozással – e kérelmet elutasította, mivel azt állapította meg, hogy a J. Thurnerrel mint fogyasztóval szemben benyújtott keresetet nem a lakóhelye szerinti tagállamban indították meg.

20

W. Vapenik e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, arra való hivatkozással, hogy az európai végrehajtható okirat kiállításának a 805/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja szerinti feltételei teljesültek, hiszen a kölcsönszerződés két magánszemély között jött létre. Így e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja, amely azt írja elő, hogy az ilyen okiratot különösen akkor lehet kiállítani, ha a fogyasztóval szerződő másik fél kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körében jár el, az alapeljárásbeli ügyben nem alkalmazható.

21

E körülményekre való tekintettel a Landesgericht Salzburg felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 805/2004 [...] rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját, hogy e rendelkezés hatálya csak vállalkozók mint hitelezők és fogyasztók mint adósok között létrejött szerződésekre terjed ki, vagy elegendő, ha legalább az adós fogyasztó, így e rendelkezés valamely fogyasztónak egy másik fogyasztóval szembeni követeléseire is vonatkozik?”

22

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 805/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az a két olyan személy között létrejött szerződésekre is alkalmazandó, akik nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük körében járnak el.

23

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd különösen a C‑320/12. sz. Malaysia Dairy Industries ügyben 2013. június 27‑én hozott ítélet 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

24

A 805/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjának szövegéből az következik, hogy fogyasztó az a személy, aki foglalkozási vagy kereső tevékenységén kívül esőnek minősülő célból köt szerződést. E rendelkezés nem pontosítja, hogy az e fogyasztóval szerződő fél vállalkozói vagy nem vállalkozói minősége szerepet játszik‑e annak meghatározása szempontjából, hogy a másik fél „fogyasztónak” minősül‑e. Az e fogyasztóval szerződő fél ilyen minőségére nem lehet következtetni a rendelet más rendelkezései alapján sem, és mivel az említett rendelkezés a tagállami jogokra sem tartalmaz utalást, így a rendelkezésben szereplő „fogyasztó” fogalmának jelentését és hatályát azon kontextusra figyelemmel kell meghatározni, amelybe az illeszkedik, illetve figyelembe kell venni a 805/2004 rendelet célját is.

25

E tekintetben, illetve a fogyasztói szerződések terén az európai jogalkotó által kitűzött célok tiszteletben tartásának, valamint az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében különösen a „fogyasztónak” a más uniós jogi szabályokban szereplő fogalmait kell figyelembe venni. Figyelemmel a 805/2004 rendelet által bevezetett szabályoknak a 44/2001 rendelet szabályaihoz képest kiegészítő jellegére, ez utóbbi rendelkezéseinek van különös relevanciája.

26

Így tehát elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) által létrehozott fogyasztóvédelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó a vállalkozóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében (lásd többek között a C‑618/10. sz. Banco Español de Crédito ügyben 2012. június 14‑én hozott ítélet 39. pontját; a C‑92/11. sz. RWE Vertrieb ügyben 2013. március 21‑én hozott ítélet 41. pontját, valamint a C‑488/11. sz., Asbeek Brusse és de Man Garabito ügyben 2013. május 30‑án hozott ítélet 31. pontját).

27

Ezenkívül a 44/2001 rendeletnek a fogyasztói szerződésekre meghatározott joghatóságra vonatkozó rendelkezéseiben megfogalmazott különleges szabályozás azt a célt szolgálja, miként az e rendelet (13) preambulumbekezdéséből is kiderül, hogy megfelelő védelmet biztosítson a másik szerződő félnél gazdasági értelemben gyengébbnek és jogi kérdésekben kevésbé jártasnak tartott fogyasztó számára.

28

Ebben a kontextusban a Bíróság korábban már többször kimondta, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése, amely a „fogyasztó” fogalmára való utalást tartalmaz, kizárólag a nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenység keretében eljáró, magánszemély végső fogyasztóra vonatkozik (lásd ebben az értelemben a C‑419/11. sz. Česká spořitelna ügyben 2013. március 14‑én hozott ítélet 32. pontját).

29

Végezetül, amint az az 593/2008 rendelet (23) és (24) preambulumbekezdéséből következik, a szerződések jogán belül a gyengébb felek – mint például a fogyasztók – védelmére vonatkozó követelmény a fogyasztói szerződésekre irányadó jog meghatározásánál is elismerésre kerül. Az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése e célból rendelkezik úgy, hogy a fogyasztók és a vállalkozók között létrejött szerződésekre bizonyos feltételek esetén annak az országnak a joga irányadó, amelyben a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található.

30

E jogi eszközök tehát elismerik annak a szükségességét, hogy a gyengébb helyzetben lévő szerződő felet védeni kell olyan esetben, amikor valamely, nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körében eljáró személy és valamely, e tevékenység körében eljáró személy köt szerződést.

31

Figyelembe véve a fent említett uniós jogi rendelkezésekben foglalt fogyasztóvédelmi célt, amely arra irányul, hogy helyreállítsa az egyensúlyt a fogyasztók és a vállalkozók között létrejövő szerződésekben, e rendelkezések alkalmazása nem terjeszthető ki azokra a személyekre, akiknek a tekintetében e védelem nem indokolt.

32

Így a Bíróság korábban már kimondta, hogy a fogyasztói szerződésekre vonatkozó különleges hatásköri szabályok nem alkalmazhatók valamely két, kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körében eljáró személy között létrejött szerződésekre (lásd ebben az értelemben a C‑89/91. sz. Shearson Lehman Hutton ügyben 1993. január 19‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑139. o.] 11. és 24. pontját).

33

Márpedig megjegyzendő, hogy a felek helyzete közötti egyenlőtlenség az olyan szerződéses jogviszonyokban is hiányzik, mint az alapeljárás tárgyát képező jogviszony, amely két, nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körében eljáró személy között jön létre. Ennélfogva e jogviszony nem vonható a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük körében eljáró személyekkel szerződő fogyasztókra alkalmazandó védelmi szabályozás körébe.

34

Ezt az értelmezést erősíti meg a fogyasztói szerződések terén a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt különös joghatósági szabályok felépítése és belső logikája is, amely cikk a fogyasztó tartózkodási helye szerinti bíróság joghatóságát mondja ki az utóbbi által és az utóbbi ellen indított keresetek esetében is. Ebből eredően e rendelkezés kizárólag azokra a szerződésekre alkalmazandó, amelyekben nincs meg az egyensúlyi helyzet a szerződő felek között.

35

Egyébként figyelembe kell venni azt is, hogy a 805/2004 rendelet által bevezetett szabályok a 44/2001 rendeletnek a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályaihoz képest kiegészítő jellegűek.

36

E tekintetben pontosítani kell, hogy bár a nem vitatott követelések tárgyában hozott ítéleteknek a 805/2004 rendelet szerinti európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése lehetővé teszi a 44/2001 rendelet által bevezetett végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás megkerülését, e hitelesítés hiánya azonban nem zárja ki az említett ítéletek utóbbi rendeletben írt végrehajtási eljárás alapján történő végrehajtásának lehetőségét sem.

37

Márpedig, ha a „fogyasztó” fogalmát a 805/2004 rendelet alkalmazásában e fogalomnak a 44/2001 rendeletben szereplő fogalmánál szélesebbre vennénk, az inkoherenciát eredményezhetne e két rendelet alkalmazása terén. Ugyanis az előbbi rendelet által bevezetett derogációs szabályok azt eredményezhetik, hogy az ítéleteket nem hitelesítenék végrehajtható okiratként, miközben azok végrehajtása a 44/2001 rendelet szerinti általános rendszer alapján lehetséges lenne, mivel nem teljesülnének azok a feltételek, amelyek esetén e rendszer az alperes számára lehetővé tenné a végrehajtható okirat kiállításának megtámadását azzal az indokkal, hogy megsértették a fogyasztó tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságainak joghatóságára vonatkozó elvet.

38

Az előbbiekben kifejtettek egészéből eredően a „fogyasztónak” a 805/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett fogalma azokra a személyekre terjed ki, akik szakmai tevékenységükön kívülinek minősülő célból kötnek szerződést kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük körében eljáró személyekkel.

39

Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 805/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó a két olyan személy között létrejött szerződésekre, akik nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük körében járnak el.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó a két olyan személy között létrejött szerződésekre, akik nem kereskedelmi vagy szakmai tevékenységük körében járnak el.