—

az ITV Broadcasting Ltd, az ITV 2 Ltd, az ITV Digital Channels Ltd, a Channel 4 Television Corporation, a 4 Ventures Ltd, a Channel 5 Broadcasting Ltd és az ITV Studios Ltd képviseletében J. Mellor QC, J. Bowhill barrister, P. Stevens és J. Vertes solicitors,

—

a TVCatchup Ltd képviseletében L. Gilmore solicitor és M. Howe QC,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Ossowski és L. Christie, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. May barrister,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues és M. Perrot, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Russo avvocato dello Stato,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és N. Conde, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az ITV Broadcasting Ltd, az ITV 2 Ltd, az ITV Digital Channels Ltd, a Channel 4 Television Corporation, a 4 Ventures Ltd, a Channel 5 Broadcasting Ltd, valamint az ITV Studios Ltd és a TVCatchup Ltd (a továbbiakban: TVC) között, ez utóbbi által az alapeljárás felperesei által sugárzott televíziós műsorok lényegében egyidejű interneten keresztül történő továbbközvetítésére vonatkozó jogvitában terjesztették elő.

3

A 2001/29 irányelv (23) és (27) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

[...]

4

Ugyanezen irányelvnek „A művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.

[...]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”

5

A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK tanácsi irányelv (HL L 248., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 134. o.) 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok kizárólagos jogot biztosítanak a szerző számára szerzői jogi védelemben részesülő műveinek műholdas nyilvánossághoz közvetítése engedélyezésére […]”

6

Ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok biztosítják, hogy a más tagállamokból származó műsorok területükön történő vezetékes továbbközvetítése esetén az irányadó szerzői és szomszédos jogokat tiszteletben tartják, és hogy az ilyen továbbközvetítés a szerzői és szomszédos jogi jogosultak, valamint a kábelszervezetek közötti egyéni vagy kollektív szerződés alapján valósul meg.”

7

A szerzői jogról, formatervezési mintákról és szabadalmakról szóló, 1988. évi törvény (Copyright, Designs and Patents Act 1988), az alapügy tényállásának időpontjában alkalmazandó változatának, „Nyilvánossághoz való közvetítés útján megvalósuló bitorlás” című 20. §-a a következőképpen rendelkezik:

fennálló szerzői jog korlátoz.

8

A felperesek kereskedelmi televíziós műsorsugárzó szervezetek, amelyek a nemzeti jog alapján szerzői jogokkal rendelkeznek a saját televíziós műsoraik tekintetében, valamint az adásaikban szereplő egyéb elemek és filmalkotások tekintetében. Tevékenységüket az adások részét képező reklámok finanszírozzák.

9

A TVC televíziós adások internetalapú közvetítési szolgáltatását kínálja. Ezen szolgáltatások lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy interneten keresztül „élőben” vehessék térítésmentesen a televíziós műsorokat, beleértve az alapeljárás felperesei által sugárzott televíziós műsorokat is.

10

A TVC megbizonyosodik arról, hogy szolgáltatásainak használói csak olyan tartalomhoz férjenek hozzá, amelyhez az Egyesült Királyságban érvényes televíziós engedély birtokában jogosultak. Következésképpen a felhasználók által kötelezően elfogadandó feltételek között szerepel az érvényes televíziós felhasználási engedéllyel rendelkezés és a szolgáltatások használatának Egyesült Királyságra való korlátozása. A TVC honlapja olyan eszközökkel rendelkezik, amely lehetővé teszik számára a felhasználó helyének beazonosítását, és megtagadja a hozzáférést abban az esetben, ha a felhasználó részére előírt feltételek nem teljesülnek.

11

A TVC szolgáltatásait reklámozási tevékenység finanszírozza. Olyan audiovizuális reklámról van szó, amelynek bemutatására az érintett élőadás lejátszása előtt kerül sor. Az eredeti adásban szereplő reklámok változtatás nélkül, a továbbközvetítés részeként jutnak a felhasználóhoz. A TVC továbbközvetítését lejátszó képernyő mezején „in-skin” reklám is megjelenik a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközön.

12

A TVC tevékenysége során négy szervert használ, ezek a fogadó szerver, a kódoló szerver, az alapszerver, valamint az „edge” szerver.

13

A TVC által használt bejövő adásjelek a felperesek által közvetített normális földi és műholdas műsorszolgáltatási jelek. Az adásjeleket egy antenna útján fogják, és azokat a fogadó szerverekre továbbítják, amelyek változtatás nélkül egyéni video-adatfolyamokat választanak ki a bejövő műsorjelből. A kódoló szerverek ezen adatfolyamokat egy másik formátumra alakítják. Az alapszerverek ezt követően adatfolyamokat hoznak létre annak érdekében, hogy azokat különböző formátumokban eljuttassák az internetre. Ezt követően a TVC által kínált csatornák csak akkor tárgyai további feldolgozásnak, ha legalább egy felhasználó igényli a szóban forgó csatornát. Valamely adott csatornára vonatkozó kérelem hiányában nem foglalkoznak a jellel.

14

Az edge szerverek interneten keresztül kapcsolódnak a felhasználó számítógépéhez vagy mobiltelefonjához. Amikor az edge szerverre kérelem érkezik egy felhasználótól valamely csatornára vonatkozóan, csatlakozik azon alapszerverhez, amely ezen csatornát sugározza, hacsak az edge szerver nem sugározza az adott csatornát valamely másik felhasználó részére. Az edge szerver szoftvere minden rajta keresztül csatornát igénylő felhasználó számára külön adatfolyamot hoz létre. Következésképpen egy egyéni felhasználó a címzettje az egyéni adatállománynak, és nem felhasználók csoportja.

15

Az edge szerver által biztosított adatfolyamok különböző formátumban jelenhetnek meg. A használt formátumok az Adobe Flash adatfolyamok a számítógépek részére, HTTP-adatfolyam az Apple mobiltelefonok részére, valamint RTSP-adatfolyam az Android és Blackberry mobiltelefonok részére.

16

Az alapeljárás felperesei keresetet indítottak a TVC ellen a High Court of Justice (England & Wales) (Chancery Division) (felsőbíróság [Anglia és Wales] [kancelláriai kollégium]) előtt műsoraikon és filmalkotásaikon fennálló szerzői jogaik megsértésének megállapítása iránt, arra hivatkozással többek között, hogy a TVC tevékenysége a szerzői jogról szóló 1988. évi törvény, az alapügy tényállásának időpontjában alkalmazandó változatának 20. §-át és a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését sértő nyilvánossághoz közvetítést valósít meg.

17

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság C-306/05. sz. SGAE-ügyben 2006. december 7-én hozott ítélete (EBHT 2006., I-11519. o.), valamint a C-431/09. sz. és C-432/09. sz., Airfield és Canal Digitaal egyesített ügyekben 2011. október 13-án hozott ítélete (EBHT 2011., I-9363. o.) nem teszik lehetővé annak egyértelmű megállapítását, hogy egy olyan szervezet, mint a TVC, vajon a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítést valósítja-e meg, amikor cselekményei következményeinek teljes tudatában és annak érdekében, hogy saját közvetítéseinek és reklámjainak közönséget teremtsen, interneten keresztül olyan sugárzott műsorokat közvetít a közönség tagjainak, akik jogosultak az eredeti adásjelhez hozzáférni saját televíziós készülékük vagy hordozható számítógépeik használata révén.

18

Ilyen körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), (Chancery Division) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

19

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével és második kérdésének a) pontjával lényegében arra vár választ, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell-e értelmezni, hogy az magában foglalja azon földi televíziós adásba foglalt művek továbbközvetítését,

20

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv célja, hogy a szerzők számára is olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén. Ebből következik, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát tágan kell értelmezni, az irányelv (23) preambulumbekezdése egyértelmű megfogalmazásának megfelelően (lásd a fent hivatkozott SGAE-ügyben hozott ítélet 36. pontját, valamint a C-403/08. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-9083. o.] 186. pontját).

21

Először is meg kell vizsgálni a „közvetítés” fogalmának tartalmát, és meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy az alapügyben szóban forgó tevékenység a hatálya alá tartozik-e.

22

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv nem határozza meg kimerítő módon a közvetítés fogalmát. Ily módon ezen fogalom tartalmát és hatályát azon összefüggésben kell meghatározni, amelybe az illeszkedik, valamint a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott célkitűzés fényében.

23

Márpedig, különösen a 2001/29 irányelv (23) preambulumbekezdéséből azt következik, hogy a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való joga lefed valamely műnek minden olyan nyilvánossághoz közvetítését vagy továbbközvetítését, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, legyen szó akár vezetékes, akár vezeték nélküli közvetítésről, ideértve a sugárzást. A fentieken túl ezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy az oltalom alatt álló művek valamely nyilvánossághoz való közvetítésbe való belefoglalása nem meríti ki azt a jogot, hogy ezen művek egyéb nyilvánossághoz való közvetítésének engedélyezésére vagy megtiltására kerüljön sor.

24

A fentiekből következik, hogy az uniós jogalkotó, azáltal hogy szabályozza azon helyzeteket, amelyek tárgya valamely adott mű többszörös felhasználása, úgy kívánt szabályokat felállítani, hogy a mű minden egyes, specifikus technikai módon történő közvetítését vagy továbbközvetítését a szóban forgó mű szerzője főszabály szerint köteles egyenként engedélyezni.

25

Ezen megállapításokat egyébként alátámasztja a 93/83 irányelv 2. és 8. cikke, amelyek új engedélyt írnak elő az oltalom alatt álló műveket magában foglaló televíziós vagy rádiós műsorok egyidejű, változatlan és teljes terjedelmű műholdas vagy vezetékes továbbközvetítése esetén, noha ezen műsorok a vételi területen foghatóak más technikai mód segítségével, mint amilyen a földi hálózatok vezeték nélküli sugárzása.

26

Tekintettel arra, hogy valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt művek interneten keresztül történő továbbközvetítés révén történő rendelkezésre bocsátása az eredeti közvetítéstől eltérő specifikus technikai módon történik, azt az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti „közvetítésnek” kell tekinteni. Következésképpen az ilyen továbbközvetítés nem mentesülhet a továbbközvetített művek szerzőinek engedélye alól, ha nyilvánossághoz közvetítésre került sor.

27

Az említett megállapítást nem vonhatja kétségbe a TVC kifogása, amely szerint a művek interneten történő rendelkezésre bocsátása, mint amelyre az alapügyben is sor került, olyan egyszerű technikai megoldás, amely biztosítja, illetve javítja a vételi területen a földfelszíni televíziós műsorsugárzás vételét.

28

Kétségtelen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint nem minősül közvetítésnek egy olyan egyszerű technikai megoldás, amely biztosítja, illetve javítja az eredeti közvetítés vételét a vételi területen (lásd ebben a tekintetben a fent hivatkozott Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 194. pontját, valamint az Airfield és Canal Digitaal egyesített ügyekben hozott ítélet 74. és 79. pontját).

29

Ekképpen az ilyen technikai megoldás használatának a már létező közvetítés vétele minőségének fenntartására vagy növelésére kell korlátozódnia, és nem használható más közvetítés tekintetében.

30

Márpedig jelen esetben a TVC beavatkozása egy, a szóban forgó védett műveket magában foglaló közvetítést valósít meg, amely eltér az érintett műsorsugárzó szervezet által megvalósított közvetítéstől. A TVC beavatkozása semmilyen körülmények között nem ezen szervezet közvetítése minőségének fenntartását vagy növelését szolgálja. Ilyen körülmények között az említett beavatkozás nem tekinthető a jelen ítélet 28. pontjában meghatározott egyszerű technikai megoldásnak.

31

Másodsorban, ahhoz hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés fogalma alá tartozzon, szükséges, hogy a védett művek ténylegesen a „nyilvánossághoz” kerüljenek közvetítésre.

32

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az említett rendelkezés által hivatkozott „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és ezen felül viszonylag jelentős számú egyént foglal magában (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SGAE-ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

Ami különösen ez utóbbi feltételt illeti, tekintetbe kell venni a halmozódó hatást, amelyet a lehetséges címzettek részére a művek rendelkezésre bocsátása eredményez. E tekintetben különösen releváns tudomással bírni arról, hogy hány személy fér hozzá egyidejűleg és szukcesszív módon ugyanazon műhöz (a fent hivatkozott SGAE-ügyben hozott ítélet 39. pontja).

34

Ezen összefüggésben nem bír jelentőséggel az arról való tudomásszerzés hogy a potenciális címzettek a közvetített művekhez „egy adó – egy fogadó” kapcsolat révén férnek hozzá. Ezen technika ugyanis nem akadályozza meg azt, hogy nagyszámú személy férjen hozzá egyidejűleg ugyanazon műhöz.

35

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó művek interneten történő továbbközvetítése az Egyesült Királyságban lakó személyek együttesét célozza, akik internetkapcsolattal rendelkeznek, és akik állításuk szerint ezen államban érvényes televíziós engedély birtokosai. Ezen személyek a védett művekhez, azaz a televíziós műsorokhoz egyidejűleg hozzáférhetnek, az interneten keresztül történő „live streaming” keretében.

36

Ekképpen az említett továbbközvetítés meghatározatlan számú potenciális címzettet vesz célba, és jelentős számú személyt foglal magában. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a szóban forgó továbbközvetítéssel a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a védett művek tényleges nyilvánossághoz közvetítése történik.

37

Mindazonáltal a TVC azt állítja, hogy a szóban forgó továbbközvetítés nem felel meg az új nyilvánosság feltételének, amely pedig szükséges a fent hivatkozott SGAE-ügyben hozott ítélet 40. pontjában, a Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 197. pontjában, valamint az Airfield és Canal Digitaal egyesített ügyekben hozott ítélet 72. pontjában foglaltak szerint. A TVC által megvalósított továbbközvetítés címzettjeinek ugyanis joga van az azonos tartalmú sugárzott műsorokat követni, televíziós készülékük használata révén.

38

E tekintetben meg kell állapítani, hogy azon vizsgált tényállások, amelyek az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyekben szerepeltek, határozottan különböznek jelen alapeljárásbeli ügytől. Az említett ügyekben ugyanis a Bíróság olyan helyzeteket vizsgált, amelyekben az üzemeltető hozzáférhetővé tett, tudatos beavatkozás útján, egy új nyilvánosság számára védett műveket magában foglaló műsorközvetítést, amely közönséget az érintett szerzők nem vettek figyelembe, amikor engedélyezték a szóban forgó műsorközvetítést.

39

Ellenben az alapeljárás olyan művek közvetítésére vonatkozik, amelyek földfelszíni műsorsugárzásba kerültek belefoglalásra, és amelyeket az interneten keresztül rendelkezésre bocsátottak. Ily módon, ahogyan jelen ítélet 24–26. pontjából következik, ezen közvetítések mindegyikét az érintett szerzőknek egyénileg és elkülönülten kell engedélyeznie, mivel mindegyiküket specifikus technikai feltételek mellett valósítják meg, a védett művek közvetítésének eltérő módját követve, és mindegyiket a nyilvánosságnak szánják. Ilyen feltételek mellett a későbbiekben nincs szükség az új nyilvánosság vizsgálatára, amely csak az olyan helyzetekben releváns, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság már határozott a fenti hivatkozott SGAE-ügyben, a Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben, valamint az Airfield és Canal Digitaal és társai egyesített ügyekben hozott ítéletekben.

40

Mindezekre tekintettel az első kérdésre és a második kérdés a) pontjára azt kell válaszolni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely földfelszíni televíziós adásba foglalt művek olyan továbbközvetítését,

41

Második kérdésének b) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az első kérdésre adott választ befolyásolja-e azon tény, hogy a továbbközvetítést, ahogyan a jelen alapeljárás tárgyát is, reklámok finanszírozzák, és ezért annak haszonszerző jellege van.

42

E tekintetben kétségtelen, hogy a Bíróság megállapította, miszerint jelentőséggel bír a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „közvetítés” haszonszerző jellege (lásd a fent hivatkozott Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 204. pontját). Mindazonáltal elismerte, hogy egy ilyen jelleg nem szükségszerűen elengedhetetlen feltétele a nyilvánossághoz közvetítés fennállásának (lásd ebben a tekintetben a fent hivatkozott SGAE-ügyben hozott ítélet 44. pontját).

43

Ekképpen a haszonszerző jelleg nem meghatározó tényező az olyan továbbközvetítés 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti közvetítésnek való minősítésénél, mint amilyen az alapügybeli.

44

Következésképpen a második kérdés b) pontjára azt a választ kell adni, hogy az első kérdésre adott választ nem befolyásolja az a tény, hogy a továbbközvetítést, ahogyan a jelen alapeljárás tárgyát is, reklámok finanszírozzák, és ezért annak haszonszerző jellege van.

45

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének c) pontjával arra vár választ, hogy az első kérdésre adott választ befolyásolja-e azon tény, hogy a továbbközvetítést, ahogyan a jelen alapeljárás tárgyát is, olyan szervezet nyújtja, amely az eredeti műsorsugárzó szervezettel közvetlenül versenyben áll.

46

E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy nem következik sem a 2001/29 irányelvből, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, hogy szerzői jogi védelem alatt álló művek egyidejű továbbközvetítését vagy szukcesszív átvitelét megvalósító, egymással versenyben álló szervezetek közötti kapcsolat relevanciával bírna a 2001/29 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés műsorátvitelnek való minősítése során.

47

Következésképpen a második kérdés c) pontjára azt a választ kell adni, hogy az első kérdésre adott választ nem befolyásolja az a tény, hogy a továbbközvetítést, ahogyan a jelen alapeljárás tárgyát is, olyan szervezet nyújtja, amely az eredeti műsorsugárzó szervezettel közvetlenül versenyben áll.

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: