C‑343/09. sz. ügy

Afton Chemical Limited

kontra

Secretary of State for Transport

(a High Court of Justice (England & Wales), Queen's Bench Division (Administrative Court) [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Érvényesség – 2009/30/EK irányelv – Az 1. cikk (8) bekezdése – 98/70/EK irányelv – 8a. cikk – Levegőszennyezés – Üzemanyagok – Fémtartalmú adalékok üzemanyagokban való használata – A metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) tartalomra vonatkozó határérték – Címkézés – Hatástanulmány – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Az elővigyázatosság elve – Arányosság – Egyenlő bánásmód – Jogbiztonság – Elfogadhatóság”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogellenességi kifogás – Járulékos jelleg

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés; 2009/30 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (8) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Üzemanyagok – 2009/30 irányelv

(2009/30 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (8) bekezdés)

3.        Jogszabályok közelítése – Üzemanyagok – 2009/30 irányelv

(2009/30 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (8) bekezdés)

4.        Jogszabályok közelítése – Üzemanyagok – 2009/30 irányelv

(2009/30 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (8) bekezdés)

1.        Nem tekinthető úgy, hogy valamely metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) gyártó társaságot az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében minden kétséget kizáróan személyében érinti a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70 irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32 irányelv módosításáról, valamint a 93/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése, amely korlátozza az üzemanyagok MMT‑tartalmát, mivel ezen 1. cikk (8) bekezdése nem konkrétan rá vonatkozik, és őt csak objektív, ezen adalék gyártója minőségében érinti, csakúgy mint bármely más gazdasági szereplőt, aki jelenleg vagy potenciálisan ugyanilyen helyzetben van. Az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben ezen intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben nem vitatott, hogy az intézkedés a kérdéses jogi aktusban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó. Továbbá ennélfogva az ilyen gyártó társaságnak az EK 230. cikk alapján az említett 1. cikk (8) bekezdésének megsemmisítése iránt benyújtott keresete nem elfogadható minden kétséget kizáróan, és jogában áll, hogy a nemzeti jog értelmében benyújtott kereset keretében e rendelkezések érvénytelenségét kifogásolja, még akkor is, ha nem nyújtott be az EK 230. cikkben megjelölt határidőn belül keresetet a közösségi bíróság előtt e rendelkezések megsemmisítése iránt.

(vö. 20., 23–25. pont)

2.        Az üzemanyagokban használt adalékokéhoz hasonló, fejlődő jellegű, összetett technikai keretben az uniós jogalkotó, különösen a tudományos és technikai jellegű, fölöttébb összetett tények értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az általa tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, míg a közösségi bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a jogalkotó nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörének határait. E körülmények között a közösségi bíróság ugyanis nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai jellegű ténybeli megállapításaival a jogalkotó megállapításait, akit a Szerződés e feladat elvégzésére felhatalmazott. Az uniós jogalkotó e széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is. Az ilyen bírósági felülvizsgálat azonban, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy a közösségi intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét.

Így mivel a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70 irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32 irányelv módosításáról, valamint a 93/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/30 irányelv elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer‑biztonsági Bizottsága általános és speciális munkaértekezleteket is szervezett, és mivel az ügy irataiból kitűnik, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság a mérlegelési jogkörének gyakorlása során figyelembe vette mind a metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) emberi egészségre, mind pedig a környezetre és a járművekre gyakorolt hatásaival kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos adatokat, a Parlament és a Tanács nem követett el semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy határozott, hogy a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdésében határértéket állapít meg az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozóan.

(vö. 28., 33–34., 36., 41–42. pont)

3.        A benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70 irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32 irányelv módosításáról, valamint a 93/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése annyiban, amennyiben a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, és korlátozza az üzemanyagok metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) tartalmát, nem érvénytelen az elővigyázatosság elvének és az arányosság elvének megsértése miatt, sem pedig az egyenlő bánásmód elvének és a jogbiztonság elvének megsértése miatt.

Az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban ugyanis meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik olyan területen, amely e jogalkotó részéről politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg, és amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie. Csupán az e területen meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmények által elérni kívánt céllal kapcsolatos nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet kihatással az ilyen intézkedés jogszerűségére. E tekintetben az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó olyan határérték megállapítása, amely ugyanakkor lehetővé teszi ezen, az egészségre potenciálisan káros anyag mennyiségének csökkentését, nem nyilvánvalóan alkalmatlan az uniós jogalkotó által követett, az egészség és a környezet védelmével kapcsolatos célkitűzések elérésére. Továbbá az egészségi kockázatokra és a járművek motorjaiban okozott károkra, valamint a vizsgálati módszerek kidolgozásának nehézségeire tekintettel az olyan korlátozó intézkedés, mint az üzemanyagok MMT‑tartalmának korlátozása, nem lépi túl a 2009/30 irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.

Ezt követően az elővigyázatosság elvét illetően, ha lehetetlennek bizonyul pontosan meghatározni az állítólagos kockázat meglétét vagy terjedelmét a lefolytatott tanulmányok eredményeinek elégtelen, nem meggyőző vagy pontatlan jellege miatt, de a közegészséget ténylegesen fenyegető károsodás valószínűsége fennáll abban az esetben, ha a kockázat bekövetkezik, akkor az említett elővigyázatosság elve igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását, feltéve hogy azok nem vezetnek hátrányos megkülönböztetéshez, és objektívek. Márpedig az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozóan a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdésében előírt határérték nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez, mivel az Unió egészére és valamennyi MMT‑gyártóra és ‑importőrre alkalmazandó. Továbbá mind az MMT használata által okozott károkra, mind pedig az MMT használóira jelentett kockázatokra vonatkozó bizonytalanságokra figyelemmel az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határértékek megállapítása – az egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében – nem tűnik nyilvánvalóan aránytalannak az MMT‑gyártók gazdasági érdekeire tekintettel.

Továbbá, ami az egyenlő bánásmód elvét illeti, az MMT‑vel kapcsolatban előírt korlátozás által nem érintett többi mangánalapú, fémtartalmú adalékot az Unióban nem használják, és nem is importálják. Ebből következik, hogy az MMT nincs a többi mangánalapú, fémtartalmú adalékhoz hasonló helyzetben, és ennélfogva az uniós jogalkotó az említett adalékok vonatkozásában nem volt köteles határértéket meghatározni.

Végül nem állapítható meg a jogbiztonság elvének semmilyen megsértése, mivel a 98/70 irányelv 8a. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték és a vizsgálati módszerek fejlődése közötti összefüggést illetően nem eredményez semmilyen kétértelműséget.

(vö. 46., 50., 55., 61., 63., 68–69., 75–77., 82–83. pont)

4.        A benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70 irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32 irányelv módosításáról, valamint a 93/12 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésének elfogadásával, amennyiben e rendelkezés a 8a. cikk (4)–(6) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, és előírja a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyagok címkézését, az uniós jogalkotó nem követett el semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát. A címkézési kötelezettség célja ugyanis a fogyasztók védelme, amely az EK 153. cikk szerint az Unió egyik célkitűzése. E célkitűzést a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga érvényesülésének elősegítésével kell megvalósítani. A „Fémtartalmú adalékot tartalmaz” szöveget feltüntető címke jól látható módon történő elhelyezése e célkitűzés elérésének alkalmas eszköze. Továbbá a címkézés csak a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyag értékesítése során megkövetelt, az MMT mint adalék értékesítése során nem, és nem növeli meg jelentősen az üzemanyaggyártókra és ‑forgalmazókra nehezedő terhet, figyelemmel az ilyen adalékokat tartalmazó üzemanyagok kis mennyiségére. Következésképpen e címkézési kötelezettség nem minősül a 2009/30 irányelv által előírt fogyasztóvédelmi célkitűzés eléréséhez nyilvánvalóan alkalmatlan kötelezettségnek.

(vö. 88–89., 94–96. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. július 8.(*)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Érvényesség – 2009/30/EK irányelv – Az 1. cikk (8) bekezdése – 98/70/EK irányelv – 8a. cikk – Levegőszennyezés– Üzemanyagok – Fémtartalmú adalékok üzemanyagokban való használata – A metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) tartalomra vonatkozó határérték – Címkézés – Hatástanulmány – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Az elővigyázatosság elve – Arányosság – Egyenlő bánásmód – Jogbiztonság – Elfogadhatóság”

A C‑343/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2009. augusztus 26‑án érkezett, 2009. július 2‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Afton Chemical Limited

és

a Secretary of State for Transport

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, C. Toader, K. Schiemann, P. Kūris (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. április 15‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        az Afton Chemical Limited képviseletében J. Stratford és R. Blakeley barristers, valamint J. Flynn QC, M. Lohn solicitor megbízásából,

–        a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Moore és M. Simm, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Parlament képviseletében I. Anagnostopoulou és R. Kaškina, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében A. Alcover San Pedro, E. White és D. Kukovec, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. május 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 88. o.) 1. cikke (8) bekezdésének érvényességére vonatkozik annyiban, amennyiben az említett rendelkezés az új 8a. cikk (2) és (4)–(6) bekezdésével kiegészíti a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13‑i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 350., 58. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 23. kötet, 182. o.).

2        E kérelmet az Afton Chemical Limited (a továbbiakban: Afton) által 2009. július 2‑án annak érdekében benyújtott kérelem keretében terjesztették elő, hogy engedélyezzék számára kereset benyújtását a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága Kormányának a 2009/30 irányelv átültetésére vonatkozó „szándéka és/vagy kötelezettsége” jogszerűségének vizsgálata („judicial review”) iránt.

 Jogi háttér

3        A 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A speciális fémtartalmú adalékok és különösen a metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil [a továbbiakban: MMT] alkalmazása növelheti az emberi egészség károsodásának kockázatát, és károkat okozhat a járművek motorjaiban és az emissziócsökkentő berendezésekben. Sok járműgyártó nem tanácsolja a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyagok használatát, és az ilyen üzemanyagok használata érvénytelenné teheti a járművekre vonatkozó garanciát. Ezért helyénvaló az MMT‑adalék üzemanyagokban való alkalmazásának [helyesen: alkalmazása hatásainak] állandó felülvizsgálata valamennyi fontos érintett fél bevonásával. A további felülvizsgálatig lépéseket kell tenni az esetlegesen okozott károk súlyosságának korlátozására. Ezért az MMT üzemanyagokban történő alkalmazása vonatkozásában felső korlátot kell megállapítani, amely a jelenleg rendelkezésre álló tudományos ismereteken alapul. Ezt a korlátot csak akkor lehet növelni, ha bizonyítható, hogy nagyobb adagok használata nem okoz káros hatást. Annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztók tudtukon kívül érvénytelenítsék járműveik garanciáját, meg kell követelni a fémtartalmú adalékot tartalmazó üzemanyagok megjelölését [helyesen: címkézését].”

4        A 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése a következő új 8a. cikkel egészíti ki a 98/70 irányelvet:

„Fémtartalmú adalékok

(1)      A Bizottság felmérést végez a fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban történő felhasználásából származó egészségügyi és környezeti kockázatokról, és e célból vizsgálati módszert dolgoz ki. Következtetéseit legkésőbb 2012. december 31‑ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)      Az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszerek kidolgozásáig a tüzelőanyagok metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) tartalmát 2011. január 1‑től literenként 6 mg mangánkoncentrációra kell korlátozni. 2014. január 1‑től a határérték 2 mg mangán literenként.

(3)      A tüzelőanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés [helyesen: értékelés eredményei] alapján felül kell vizsgálni. Ha a kockázatértékelés indokolttá teszi, a határértéket nullára lehet csökkenteni. A határérték nem növelhető, kivéve ha azt a kockázatértékelés indokolttá teszi. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 11. cikk (4) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(4)      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tüzelőanyag fémtartalmú adalék tartalmára vonatkozó címke láthatóan megjelenjen mindazon helyeken, ahol fémtartalmú adalékokat tartalmazó tüzelőanyagok kaphatók.

(5)      A címke a következő szöveget tartalmazza: »Fémtartalmú adalékot tartalmaz«.

(6)      A címkét jól láthatóan a tüzelőanyag típusát jelző tájékoztatás helyére kell erősíteni. A címke méretének és betűtípusának jól láthatónak és könnyen olvashatónak kell lennie.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

5        Az Afton az Egyesült Királyságban rendelkezik székhellyel, és az Afton Chemical csoport tagja, amely a világ minden részére gyárt és értékesít MMT‑t.

6        A High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) által adott magyarázatokból kitűnik, hogy az MMT mangánalapú, fémtartalmú üzemanyag‑adalék, amelyet az ólommentes üzemanyag oktánszámának növelésére és/vagy az ólompótló adalékokat tartalmazó benzinnel üzemelő járművek szelepeinek védelmére használnak.

7        Az Afton szerint a 2009/30 irányelv jogellenesen egészíti ki a 98/70 irányelvet a 8a. cikk (2) és (4)–(6) bekezdésével. Az előbbi irányelv elfogadását megelőzően nem állt fenn semmilyen, az MMT használatára vonatkozó határérték vagy korlátozás, sem pedig címkézési kötelezettség a fémtartalmú adalékok és különösen az MMT tekintetében.

8        Az Afton kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz annak érdekében, hogy engedélyezzék számára kereset benyújtását az Egyesült Királyság Kormányának a 2009/30 irányelv átültetésére vonatkozó „szándéka és/vagy kötelezettsége” jogszerűségének vizsgálata („judicial review”) iránt.

9        A High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) megadta a kért engedélyt, és úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„A […] 2009/30 […] irányelv fémtartalmú adalékokra vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban:

1)      Az 1. cikk (8) bekezdésének azon része tekintetében, mely rész által a 98/70 irányelvbe illesztett új 8a. cikk (2) bekezdése 2011. január 1‑jétől literenként 6 mg mangánkoncentrációra, 2014. január 1‑jétől pedig literenként 2 mg mangánkoncentrációra korlátozza az üzemanyagok [MMT]‑tartalmát, az ilyen határértékek megállapítása:

a)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul?

b)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben sérti az elővigyázatosság elvének követelményeit?

c)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nem felel meg az arányosság elvének?

d)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben ellentétes az egyenlő bánásmód elvével?

e)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben ellentétes a jogbiztonság elvével?

2)      Az 1. cikk (8) bekezdésének azon része tekintetében, mely rész által a 98/70 irányelvbe illesztett új 8a. cikk (4)–(6) bekezdése megköveteli, hogy a fémtartalmú adalékot tartalmazó valamennyi üzemanyagon »fémtartalmú adalékot tartalmaz« feliratú címke kerüljön elhelyezésre, az ilyen címkézési kötelezettség:

a)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul?

b)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nem felel meg az arányosság elvének?”

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

10      A Parlament és a Bizottság azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.

11      Ezen elfogadhatatlanság szerintük egyrészről azon tényből ered, hogy a felek között semmilyen jogvita nincs, mivel a Secretary of State for Transport az intézkedés megalapozottságát illetően semleges álláspontot fogadott el, másrészről pedig abból, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás egyetlen célja a 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésének megsemmisítése.

12      A Bizottság úgy érvel, hogy az Afton valószínűleg teljesíti az EK 230. cikk alapján a közösségi bírósághoz előterjeszthető közvetlen kereset benyújtásának feltételeit.

13      Először is emlékeztetni kell arra, hogy ha az Európai Unió intézményei által hozott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdés nemzeti bíróság előtt merül fel, e bíróságra tartozik annak megítélése, hogy határozata meghozatalához szükséges‑e a kérdés eldöntése, és hogy ezért kérje, hogy a Bíróság határozzon e kérdésről. Következésképpen, ha a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések közösségi jogszabály érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (a C‑491/01. sz., British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11453. o.] 34. pontja, valamint a C‑308/06. sz., Intertanko és társai ügyben 2008. június 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4057. o.] 31. pontja).

14      A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a döntést valamely nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tekintetében, ha nyilvánvaló, hogy azon adott közösségi jogszabály értelmezése vagy érvényességének vizsgálata, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma elméleti jellegű (a fent hivatkozott British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott ítélet 35. pontja, valamint a fent hivatkozott Intertanko és társai ügyben hozott ítélet 32. pontja).

15      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárásban az Afton keresetet nyújtott be a High Courthoz az Egyesült Királyság Kormányának a 2009/30 irányelv átültetésére vonatkozó „szándéka és/vagy kötelezettsége” jogszerűségének vizsgálata iránt, holott e kereset benyújtásának időpontjában az ezen irányelv átültetésére előírt határidő még nem járt le, és az említett irányelv átültetésére semmilyen nemzeti intézkedést nem hoztak. Továbbá pusztán azon tény, hogy a Secretary of State for Transport kinyilvánította a 2009/30 irányelv átültetésére irányuló szándékát, elegendő annak megállapításához, hogy az Afton és az említett Secretary között nézeteltérés áll fenn (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott ítélet 36. pontját).

16      Továbbá a felek nem vitatják a Bíróság előtt, hogy az előterjesztett kérdések relevánsak az alapügy eldöntéséhez, mivel valamely irányelvnek az Egyesült Királyság jogrendjébe történő átültetésére vonatkozó nemzeti intézkedések meghozatala azon feltételtől tehető függővé, hogy ezen irányelv érvényes legyen (lásd a fent hivatkozott Intertanko és társai ügyben hozott ítélet 34. pontját).

17      Ezért nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 2009/30 irányelv érvényességének a nemzeti bíróság által kért vizsgálata nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve elméleti jellegű problémát érint.

18      Másodszor azon kérdést illetően, hogy az alapügyhöz hasonló helyzetben az érvényesség vizsgálata iránti előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának elismerése az EK 230. cikk rendelkezéseinek megkerülésére szolgáló eszközt képezhet‑e, meg kell állapítani, hogy az EK‑Szerződés által az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálata érdekében létrehozott teljes jogorvoslati és eljárási rendszerben, mivel a természetes vagy jogi személyek az említett rendelkezés negyedik bekezdésében meghatározott elfogadhatósági feltételek miatt közvetlenül nem támadhatják meg az általános hatályú közösségi jogi aktusokat, ezen aktusok érvénytelenségére az eset körülményeitől függően vagy az EK 241. cikk alapján járulékosan a közösségi bíróság előtt, vagy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, és mivel ez utóbbiak nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az említett jogi aktusok érvénytelenségét, a természetes vagy jogi személyek indítványozhatják a nemzeti bíróságnál, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé (lásd a fent hivatkozott British American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ügyben hozott ítélet 39. pontját).

19      Felmerül tehát a kérdés, hogy az Aftonnak az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján a vitatott rendelkezések ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresete minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna‑e, mivel az említett rendelkezések őt közvetlenül és személyében érintik (lásd ebben az értelemben a C‑241/95. sz., Accrington Beef és társai ügyben 1996. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑6699. o.] 15. pontját, valamint a C‑343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 40. pontját).

20      E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem tekinthető úgy, hogy az Aftont az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében minden kétséget kizáróan „személyében érintik” a vitatott rendelkezések (lásd a fent hivatkozott Bavaria és Bavaria Italia ügyben hozott ítélet 41. pontját).

21      Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy ahhoz, hogy a gazdasági szereplőket az általuk megsemmisíteni kért jogi aktus által személyükben érintettnek lehessen tekinteni, az szükséges, hogy a jogi aktus egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán érintse a jogi helyzetüket, és a címzetthez hasonló módon egyénítse őket (lásd a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletet [EBHT 1963., 197., 223. o.] és a C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑1853. o.] 20. pontját).

22      Meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban a 2009/30 irányelv azon rendelkezései, amelyek érvénytelenségének megállapítását kérik, valamennyi MMT‑gyártót érintik.

23      A 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése ugyanis nem konkrétan az Aftonra vonatkozik, és őt csak objektív, MMT‑gyártó minőségében érinti, csakúgy mint bármely más gazdasági szereplőt, aki jelenleg vagy potenciálisan ugyanilyen helyzetben van.

24      Továbbá emlékeztetni kell arra is, hogy az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben nem vitatott, mint az alapügyben sem, hogy az intézkedés a kérdéses jogi aktusban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (lásd különösen a C‑451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8949. o.] 52. pontját, valamint a C‑503/07. P. sz., Saint‑Gobain Glass Deutschland kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott végzés [EBHT 2008., I‑2217. o.] 70. pontját).

25      Meg kell tehát állapítani, hogy az Aftonnak az EK 230. cikk alapján a vitatott rendelkezések megsemmisítése iránt benyújtott keresete nem lett volna minden kétséget kizáróan elfogadható. Ennélfogva jogában áll, hogy a nemzeti jog értelmében benyújtott kereset keretében e rendelkezések érvénytelenségét kifogásolja, még akkor is, ha nem nyújtott be az EK 230. cikkben megjelölt határidőn belül keresetet a közösségi bíróság előtt e rendelkezések megsemmisítése iránt (lásd a fent hivatkozott Bavaria és Bavaria Italia ügyben hozott ítélet 46. pontját).

26      A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések elfogadhatók.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

27      A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra kér választ, hogy a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése, amely a 98/70 irányelvbe beilleszti a 8a. cikk (2) bekezdését, érvénytelen‑e annyiban, amennyiben 2011. január 1‑jétől korlátozza az MMT üzemanyagokban való használatát.

 Nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásáról

28      Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, fejlődő jellegű, összetett technikai keretben az uniós jogalkotó, különösen a tudományos és technikai jellegű, fölöttébb összetett tények értékelésében, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az általa tett intézkedések természete és terjedelme meghatározásának tekintetében, míg a közösségi bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a jogalkotó nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörének határait. E körülmények között a közösségi bíróság ugyanis nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai jellegű ténybeli megállapításaival a jogalkotó megállapításait, akit a Szerződés e feladat elvégzésére felhatalmazott (lásd ebben az értelemben a C‑425/08. sz. Enviro Tech [Europe] ügyben 2009. október 15‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

29      Az Afton előadja, hogy az MMT‑tartalomra vonatkozó határértékeket a tényeknek a Tanács és a Parlament általi, nyilvánvalóan hibás mérlegelése folytán írták elő. E célból az Afton megjegyzi, hogy e határértékek előírását nem támasztja alá a Bizottságnak az irányelvjavaslathoz csatolt hatástanulmányban megfogalmazott megállapítása, és hogy az említett határértékek kivihetetlenek és önkényesek.

30      E tekintetben először is ki kell emelni, hogy a Bizottság által elvégzett és az irányelvjavaslatához csatolt hatástanulmány, amely nem irányult sem a fémtartalmú adalékok megtiltására, sem pedig az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték megállapítására, nem kötötte sem a Tanácsot, sem pedig a Parlamentet, amelyek az EK 251. cikkben meghatározott együttdöntési jogalkotási eljárás keretében jogosultak voltak az említett javaslaton módosításokat eszközölni.

31      Másodszor az EK 95. cikk (3) bekezdése szerint a Bizottság a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. A Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.

32      Továbbá az EK 174. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az Unió környezetpolitikája hozzájárul bizonyos számú, többek között az emberi egészség védelme célkitűzésének eléréséhez. Az említett cikk (3) bekezdése kimondja, hogy környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat. E kötelezettség különösen fennáll az EK 95. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásban, amelyben szükséges az új adatok figyelembevétele (lásd ebben az értelemben a C‑405/07. P. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2008. november 6‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑8301. o.] 61. pontját).

33      Mindazonáltal ki kell fejteni, hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is (lásd különösen a C‑120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7997. o.] 44. pontját és a C‑310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑7285. o.] 121. pontját).

34      Az ilyen bírósági felülvizsgálat azonban, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy a közösségi intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét (a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 122. pontja).

35      Az alapügyben a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer‑biztonsági Bizottsága által készített, 2007. július 19‑i jelentéstervezet olvasatából kitűnik, hogy a Parlament 2010. január 1‑jétől az MMT üzemanyagokban való használatának megtiltását javasolta arra hivatkozva, hogy ezen adalék és más fémtartamú adalékok alkalmazása igen káros a környezetre, anélkül azonban, hogy e vélemény tudományos alapjait kifejtette volna.

36      Mindazonáltal a Bíróság előtti eljárás keretében a Parlament kifejtette, hogy az említett bizottság nem csupán „általános munkaértekezleteket” szervezett a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. március 3‑i 2003/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 76., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 160. o.) felülvizsgálatával kapcsolatban, hanem 2008. április 3‑án az MMT‑vel kapcsolatos „speciális munkaértekezletet” is, amely során többek között az Aftont is meghallgatták. E parlamenti bizottság különböző, az MMT ártalmatlanságát kétségbe vonó tanulmányokat is figyelembe vett, többek között a Canadian Vehicle Manufacturers’Association and Association of International Automobile Manufacturers of Canada által Kanadában készített 2008. augusztus 29‑i „Sierra research” jelentést, amelyet a Bizottság mint később készült tanulmányt semmiképpen nem vehetett figyelembe a hatástanulmány közzétételekor.

37      A Tanács azt állítja, hogy a jogalkotási eljárásban figyelembe vette az International Council on Clean Transportation (ICCT) (a tiszta közlekedéssel foglalkozó nemzetközi tanács) által 2004 óta készített tanulmányokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az MMT használata káros az emberi egészségre és a kibocsátás‑ellenőrző rendszerek megfelelő működésére, valamint figyelembe vette a fémek neurotoxicitásának megelőzéséről szóló, 2006. június 17‑i és 18‑i ún. „de Brescia” nyilatkozatot, amely többek között azt ajánlja, hogy hagyjanak fel a mangánalapú szerves vegyületek üzemanyagokhoz való hozzáadásával.

38      Igaz, hogy az Afton az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján 2008. december 29‑én arra vonatkozó kérelmet intézett a Tanácshoz, a Parlamenthez és a Bizottsághoz, hogy közöljék vele azon tudományos dokumentumokat és bizonyítékokat, amelyeket figyelembe vettek az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket megállapító döntés során, és hogy egyetlen közölt dokumentum sem tartalmazott az MMT használatával összefüggő kockázatokra vonatkozó tudományos információkat.

39      Meg kell azonban jegyezni, hogy azonkívül, hogy a Tanács nem szükségszerűen van a tagállamok által a találkozókon használt tudományos dokumentumok birtokában, a fent említett összes dokumentum nyilvános, és így azokhoz az e kérdésben érdekelt valamennyi személy vagy vállalkozás hozzáférhet.

40      Ennélfogva nem állítható, hogy a jogalkotási eljárás során e tudományos dokumentumokat nem vették figyelembe.

41      A fentiekből következik, hogy a jogalkotási eljárás során a Parlament, a Tanács és a Bizottság a mérlegelési jogkörének tényleges gyakorlása során figyelembe vette a rendelkezésre álló tudományos adatokat, ideértve azokat is, amelyek ezen eljárás során jelentek meg.

42      A mind az MMT emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásaival, mind pedig a járművekre való hatásával foglalkozó tudományos dokumentumokat tekintve a Parlament és a Tanács nem követett el semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy határozott, hogy határértéket állapít meg az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozóan. Következésképpen a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése annyiban, amennyiben a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, nem érvénytelen.

 Az arányosság és az elővigyázatosság elvének megsértéséről

43      Az Afton azt állítja, hogy az MMT‑tartalomra vonatkozó határértékeket az arányosság elvének megsértésével fogadták el, mivel semmilyen körülmény nem igazolhatja az MMT használatának ilyen szigorú korlátozását, amely valójában megtiltja az MMT használatát 2014‑től az ólommentes benzinben, 2011‑től pedig az ólmozott benzint helyettesítő benzinben.

44      Továbbá az Afton azt kívánja bizonyítani, hogy semmilyen bizonyíték nem igazolja az MMT vonatkozásában az elővigyázatosság elvének alkalmazását célzó jogszabály elfogadását, mivel semmilyen vizsgálatot nem végeztek az MMT egészségre gyakorolt hatásairól, és semmilyen tudományos kockázatértékelést nem készítettek az MMT‑nek a szennyezéscsökkentő technológiákra és a környezetre gyakorolt negatív hatásáról. Sőt, az elővigyázatosság elvére alaptalanul hivatkoznak igazolásként.

45      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne lépjék túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt jogszerű célok megvalósításához, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé kényszerítőt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (a C‑189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5689. o.] 81. pontja; a C‑558/07. sz., S.P.C.M. és társai ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 41. pontja, valamint a C‑379/08. és C‑380/08. sz., ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 86. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      Az előző pontban említett feltételek bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik olyan területen, amely e jogalkotó részéről politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg, és amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie. Csupán az e területen meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmények által elérni kívánt céllal kapcsolatos nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet kihatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (a fent hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 42. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a 98/70 irányelv 8a. cikkének (2) bekezdésében előírt mangántartalomra vonatkozó határértékek megállapítása aránytalan eszköznek minősül‑e ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez.

48      A 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése szerint az MMT vonatkozásában megállapított határértékekkel kapcsolatos célkitűzések azon a tényen alapulnak, hogy ezen anyag használata kockázatot jelent az emberi egészségre, és károkat okoz a járművek motorjaiban és az emissziócsökkentő berendezésekben. E preambulumbekezdés előirányozza valamennyi üzemanyag címkézését, és ezáltal a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget állapít meg.

49      Az egészség, a környezet és a fogyasztók védelmével kapcsolatos célkitűzéseket megemlíti egyrészről az EK 95. cikk (3) bekezdése, amelyek tekintetében a jogalkotó a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre, másrészről pedig megfogalmazza azokat az EK 174. cikk (1) és (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy az Unió környezetpolitikája többek között a megelőzés elvén alapul.

50      Az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó olyan határérték megállapítása, amely ugyanakkor lehetővé teszi ezen, az egészségre potenciálisan káros anyag mennyiségének csökkentését, nem nyilvánvalóan alkalmatlan az uniós jogalkotó által követett, az egészség és a környezet védelmével kapcsolatos célkitűzések elérésére. Meg kell azonban még vizsgálni, hogy a jogalkotó nem lépi–e túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

51      A jelen ügyben valóban ki kell emelni, hogy a Bizottság irányelvtervezete nem írta elő sem az üzemanyagban használt MMT megtiltását, sem pedig annak korlátozását. A Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer‑biztonsági Bizottsága viszont az említett MMT teljes megtiltását kívánta. E tekintetben a 2003/17 irányelvet illetően meg kell állapítani, hogy a 2009/30 irányelv elfogadásakor a tudományos ismeretek állása nem, vagy csak nehezen tette lehetővé a vizsgálati módszerek kidolgozását.

52      Sőt, a 98/70 irányelv 8a. cikkének (1) bekezdése előírja a vizsgálati módszerek kidolgozását, és azt, hogy a következtetéseket 2012. december 31‑ig be kell nyújtani a Parlamentnek és a Tanácsnak.

53      Az említett vizsgálati módszerek kidolgozásáig így állapították meg az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket. Ez utóbbi tehát ideiglenes jellegű, és a bekövetkező fejlődés eredményeinek megfelelően módosítható.

54      A vitatott rendelkezés végül a 2009/30 irányelv átfogóbb keretébe illeszkedik, amely irányelv célja, hogy az egészség és a környezet védelme érdekében minimumkövetelményeket határozzon meg az üzemanyagokra vonatkozóan az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének mérséklésével összefüggésben.

55      Következésképpen az egészségi kockázatokra és a járművek motorjaiban okozott károkra, valamint a vizsgálati módszerek kidolgozásának nehézségeire tekintettel az olyan korlátozó intézkedés, mint az üzemanyagok MMT‑tartalmának korlátozása, nem lépi túl a 2009/30 irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.

56      Továbbá meg kell vizsgálni, hogy az uniós jogalkotó a mérlegelési jogkörének gyakorlása során megkísérelt‑e bizonyos egyensúlyt biztosítani egyrészről az egészség, a környezet és a fogyasztók védelme, másrészről pedig a piaci szereplők gazdasági érdekei között a Szerződés által vele szemben meghatározott, az egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosításával kapcsolatos célkitűzés követése során.

57      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság hatástanulmánya nem kötötte sem a Parlamentet, sem pedig a Tanácsot.

58      E tekintetben a tudományos dokumentumokból és a felek közötti vitákból kitűnik, hogy a 2009/30 irányelv elfogadásakor az MMT nem képezte állami szerv vagy független szervezet által elvégzett, az egészségre gyakorolt hatásaira vonatkozó tudományos értékelés tárgyát. Márpedig az ágazat szakemberei által benyújtott tanulmányokat illetően meg kell állapítani, hogy az e tekintetben megfogalmazott megállapításaik erősen eltérőek attól függően, hogy a hivatkozott tanulmányt a járműipar vagy az MMT‑gyártók készítették‑e.

59      Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó megbízható és elégséges tudományos adatok hiányában az MMT egészségre és környezetre való ártalmatlan jellegét illetően komoly kétségekbe ütközött.

60      Az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása megköveteli egyfelől az MMT javasolt felhasználásának az egészségre gyakorolt lehetséges negatív hatásainak azonosítását, és másfelől egy átfogó kockázatelemzést, ami a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul (lásd a C‑333/08. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. január 28‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 92. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61      Ha lehetetlennek bizonyul pontosan meghatározni az állítólagos kockázat meglétét vagy terjedelmét a lefolytatott tanulmányok eredményeinek elégtelen, nem meggyőző vagy pontatlan jellege miatt, de a közegészséget ténylegesen fenyegető károsodás valószínűsége fennáll abban az esetben, ha a kockázat bekövetkezik, akkor az elővigyázatosság elve igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását, feltéve hogy azok nem vezetnek hátrányos megkülönböztetéshez, és objektívek (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 93. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62      E körülmények között el kell ismerni, hogy az uniós jogalkotó az elővigyázatosság elve értelmében védelmi intézkedéseket fogadhatott el, anélkül hogy meg kellett volna várnia, hogy ezen kockázatok tényleges bekövetkezése és súlyossága teljesen bizonyított legyen (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 91. pontját).

63      Az alapügyhöz hasonló ügyben az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez, mivel az Unió egészére és valamennyi MMT‑gyártóra és ‑importőrre alkalmazandó.

64      Továbbá az uniós jogalkotó helyesen vélhette úgy, hogy az egészség és a környezet magas szintű védelmének az MMT‑gyártók gazdasági érdekeivel való összeegyeztetésének megfelelő módja az, ha az üzemanyagok MMT‑tartalmát degresszíven korlátozza, a 98/70 irányelv 8a. cikkének (3) bekezdésében lehetővé téve ugyanakkor e határértékeknek az értékelés eredményei alapján történő felülvizsgálatát.

65      Végül az Afton vitatja a határértékek szintjét, úgy vélve, hogy annak semmilyen tudományos alapja nincs, továbbá a régi járművek vonatkozásában bizonyos hátrányokkal jár, és az uniós jogalkotó nem vizsgálta meg e hátrányokat. Hozzáteszi, hogy e határértékek valójában az MMT megtiltását jelentik.

66      Azonban, mivel bizonytalanság van az MMT által esetlegesen okozott károkat illetően, nem állhatnak rendelkezésre az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték azon szintjének meghatározását lehetővé tevő pontosabb információk, amely megfelelően megelőzhetné e károkat.

67      Továbbá az Afton az Unióban 2008‑ban az MMT világméretű teljes értékesítésének kevesebb mint 0,5%‑át forgalmazta néhány országban. Ugyanebben az időben más tagállamok, mint például a Németországi Szövetségi Köztársaság, megtiltották az MMT üzemanyagokban való használatát.

68      Következésképpen mind az MMT használata által okozott károkra, mind pedig az MMT használóira jelentett kockázatokra vonatkozó bizonytalanságokra figyelemmel az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határértékek megállapítása – az egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében – nem tűnik nyilvánvalóan aránytalannak az MMT‑gyártók gazdasági érdekeire tekintettel.

69      A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése annyiban, amennyiben a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, nem érvénytelen az elővigyázatosság elvének és az arányosság elvének megsértése miatt.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

70      Az Afton azt állítja, hogy nem igazolt az MMT‑re vonatkozóan határértékeket megállapítani, miközben nem korlátozzák más fémtartalmú adalékok, ideértve a magántartalmú adalékok használatát.

71      Szerinte az MMT hasonló funkcióval bír, mint a többi fémtartalmú adalék, és nem jár további kockázatokkal az egészségre és a környezetre. Az Afton a ciklopentadienil‑mangán‑trikarbonilra (CMT) hivatkozik, amelynek a használatához a kérdéses szabályozás nem ír elő határértéket.

72      A Bíróság előtti eljárásba beavatkozó intézmények lényegében úgy érvelnek, hogy a többi mangánalapú adalékot az Unióban nem használják, és nem is importálják.

73      A Parlament kifejti, hogy az MMT régóta képezi tanulmányok és kockázatelemzések tárgyát, és azt régóta használják az üzemanyagokban fémtartalmú adalékként, míg a többi adalékkal semmilyen tanulmány nem foglalkozik.

74      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (a fent hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 74. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az Afton nem vitatta azon állítást, miszerint a többi mangánalapú, fémtartalmú adalékot, így a CMT‑t az Unióban nem használják, és nem is importálják.

76      Ebből következik, hogy az MMT nincs a többi mangánalapú, fémtartalmú adalékhoz hasonló helyzetben, és ennélfogva az uniós jogalkotó az említett adalékok vonatkozásában nem volt köteles határértéket meghatározni.

77      Következésképpen, mivel nem állapítható meg az egyenlő bánásmód elvének semmilyen megsértése, a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése annyiban, amennyiben a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, nem érvénytelen ezen elv megsértése miatt.

 A jogbiztonság elvének megsértéséről

78      Az Afton előadja, hogy a 98/70 irányelv új 8a. cikkének (2) bekezdése nem elég pontos az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték és a vizsgálati módszerek fejlődése között állítólag fennálló összefüggést illetően.

79      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság általános elve, amely a közösségi jog alapvető elvének minősül, különösen azt követeli meg, hogy a szabályozás egyértelmű és pontos legyen, lehetővé téve azt, hogy a jogalanyok egyértelműen megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (lásd a C‑110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑2801. o.] 30. pontját, a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑403. o.] 68. pontját, valamint a fent hivatkozott Intertanko és társai ügyben hozott ítélet 69. pontját).

80      Az Afton állításával ellentétben az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték és a vizsgálati módszerek fejlődése közötti összefüggés értékelése kizárólag a 98/70 irányelv 8a. cikkének (2) bekezdésére terjedhet ki.

81      A 98/70 irányelv 8a. cikke (3) bekezdésének első mondata kifejezetten kimondja, hogy a „tüzelőanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés [helyesen: értékelés eredményei] alapján felül kell vizsgálni”.

82      Ebből következik, hogy a 98/70 irányelv 8a. cikke (2) bekezdésének megfogalmazása az üzemanyagok MMT‑tartalmára vonatkozó határérték és a vizsgálati módszerek fejlődése közötti összefüggést illetően nem eredményez semmilyen kétértelműséget.

83      Ennélfogva nem állapítható meg a jogbiztonság elvének semmilyen megsértése, következésképpen a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése annyiban, amennyiben a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet, nem érvénytelen ezen elv megsértése miatt.

84      A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első kérdés vizsgálata során nem merült fel semmilyen olyan körülmény, amely a 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésének érvényességét érintené annyiban, amennyiben e rendelkezés a 8a. cikk (2) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet.

 A második kérdésről

85      A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra kér választ, hogy a 2009/30 irányelv 1. cikkének (8) bekezdése, amely a 98/70 irányelvbe beilleszti a 8a. cikk (4)–(6) bekezdését, érvénytelen‑e annyiban, amennyiben előírja a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyagok címkézését.

86      Az Afton előadja, hogy a címkézési kötelezettséget nyilvánvaló mérlegelési hiba folytán írták elő, és e kötelezettség aránytalan, mivel valójában az MMT és más fémtartalmú adalékok használatának megtiltásával egyenértékű.

87      A 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése szerint a fémtartalmú adalékok és különösen az MMT alkalmazása növelheti az emberi egészség károsodásának kockázatát, és károkat okozhat a járművek motorjaiban és az emissziócsökkentő berendezésekben. A járműgyártók általi figyelmeztetésre való hivatkozás után az uniós jogalkotó az említett preambulumbekezdés utolsó mondatában el kívánta kerülni, hogy a fogyasztók tudtukon kívül érvénytelenítsék járműveik garanciáját.

88      Következésképpen, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 123. pontjában kiemelte, a címkézési kötelezettség célja a fogyasztók védelme, amely az EK 153. cikk szerint az Unió egyik célkitűzése. E célkitűzést a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga érvényesülésének elősegítésével kell megvalósítani.

89      A „Fémtartalmú adalékot tartalmaz” szöveget feltüntető címke jól látható módon történő elhelyezése e célkitűzés elérésének alkalmas eszköze.

90      Az Afton állításával ellentétben az üzenet rövidsége és a gyártók általi garanciára való hivatkozás hiánya eleget tesz a fent említett célkitűzésnek.

91      Ahhoz ugyanis, hogy a fogyasztó megelőzhesse mind az egészsége, mind pedig a járműve károsodásának kockázatát, tájékoztatni kell őt arról, hogy az üzemanyag ilyen adalékokat tartalmaz.

92      Továbbá a fogyasztók védelmének a célkitűzése nem érhető el kizárólag a 98/70 irányelv 8a. cikkének (2) bekezdésében előírt határértékek meghatározásával, amelyek célja az egészség és a környezet magas szintű védelmének a Szerződés által megkövetelt biztosítása, és amelyek csupán az MMT‑re terjednek ki.

93      Ezenkívül az Afton úgy érvel, hogy a címkézési kötelezettség gyakorlatilag a fémtartalmú adalékok üzemanyagokban való megtiltásával egyenértékű.

94      E tekintetben mindenesetre ki kell emelni egyrészről, hogy a címkézés csak a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyag értékesítése során megkövetelt, az MMT mint adalék értékesítése során nem, másrészről pedig, hogy a címkézés nem növeli meg jelentősen az üzemanyaggyártókra és ‑forgalmazókra nehezedő terhet, figyelemmel az ilyen adalékokat tartalmazó üzemanyagok kis mennyiségére, amely a jelen ügyben az Unióban értékesített üzemanyag mennyiségének kevesebb mint 0,1%‑át teszi ki.

95      Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül előírhatta a 98/70 irányelv 8a. cikkének (4)–(6) bekezdésében foglalt címkézési kötelezettséget, amely nem minősül a 2009/30 irányelv által előírt fogyasztóvédelmi célkitűzés eléréséhez nyilvánvalóan alkalmatlan kötelezettségnek.

96      A fenti megfontolásokból következik, hogy a második kérdés vizsgálata során nem merült fel semmilyen olyan körülmény, amely a 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésének érvényességét érintené, amely rendelkezés a 98/70 irányelvbe beilleszti a 8a. cikk (4)–(6) bekezdését.

97      A fentiek összességéből következik, hogy a kérdések vizsgálata során nem merült fel semmilyen olyan körülmény, amely a 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésének érvényességét érintené annyiban, amennyiben e rendelkezés az új 8a. cikk (2) és (4)–(6) bekezdésével kiegészíti a 98/70 irányelvet.

 A költségekről

98      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A kérdések vizsgálata során nem merült fel semmilyen olyan körülmény, amely a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (8) bekezdésének érvényességét érintené annyiban, amennyiben e rendelkezés az új 8a. cikk (2) és (4)–(6) bekezdésével kiegészíti a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13‑i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.