EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62009CC0266
Opinion of Advocate General Kokott delivered on 23 September 2010. # Stichting Natuur en Milieu and Others v College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden. # Reference for a preliminary ruling: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Netherlands. # Environment - Plant protection products - Directive 91/414/EEC - Public access to information - Directives 90/313/EEC and 2003/4/EC - Temporal application - Concept of environmental information - Confidentiality of commercial and industrial information. # Case C-266/09.
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2010. szeptember 23.
Stichting Natuur en Milieu és társai kontra College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia.
Környezet - Növényvédő szerek - 91/414/EGK irányelv - Információkhoz való nyilvános hozzáférés - 90/313/EGK irányelv és 2003/4/EGK irányelv - Időbeli hatály - A »környezeti információ« fogalma - A kereskedelmi és ipari információk bizalmassága.
C-266/09. sz. ügy
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2010. szeptember 23.
Stichting Natuur en Milieu és társai kontra College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: College van Beroep voor het bedrijfsleven - Hollandia.
Környezet - Növényvédő szerek - 91/414/EGK irányelv - Információkhoz való nyilvános hozzáférés - 90/313/EGK irányelv és 2003/4/EGK irányelv - Időbeli hatály - A »környezeti információ« fogalma - A kereskedelmi és ipari információk bizalmassága.
C-266/09. sz. ügy
European Court Reports 2010 I-13119
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2010:546
JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. szeptember 23. (1)
C‑266/09. sz. ügy
Stichting Natuur en Milieu
Vereniging Milieudefensie
Vereniging Goede Waar & Co.
kontra
College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden
(A College van beroep voor het bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„2003/4/EK irányelv – A környezeti információkhoz való hozzáférés – Környezeti információk – 91/414/EGK irányelv – Növényvédő szerek – Engedélyezés”
I – Bevezetés
1. A jelen eljárás tárgya egy salátához használt növényvédő szer maradványaira vonatkozó, e szer engedélyeztetése során benyújtott adatokhoz való hozzáférés. Különösen azt szükséges tisztázni, hogy e tekintetben a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: környezeti információkról szóló irányelv) értelmében vett környezeti információkról van‑e szó, és hogy a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv(3) (a továbbiakban: a növényvédő szerekről szóló irányelv) mennyiben befolyásolja a környezeti információkról szóló irányelv alkalmazását.
II – Jogi háttér
A – A nemzetközi jog
2. A környezeti információkhoz való hozzáférés jogát a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény(4) (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) rögzíti, amelyet a Közösség 1998. június 25‑én Aarhusban (Dánia) írt alá(5).
3. Az Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontja szabályozza a környezeti információk hozzáférhetővé tételének a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegére tekintettel történő megtagadását:
„A környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené:
[…]
d) a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegét, ahol ez a bizalmas jelleg méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett. E körben azonban a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosak kell, hogy legyenek;
[…]”
4. Az üzleti titok védelme a tárgya a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakech‑ben megkötött – a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal(6) jóváhagyott – egyezmény 1. C) mellékletét képező, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPs Megállapodás) 39. cikkének is:
„(1) A tisztességtelen versennyel szembeni hatékony védelemnek a Párizsi Egyezmény (1967) 10. bis cikkében előírt módon történő biztosítása során a tagok oltalmat biztosítanak a 2. pont szerint nyilvánosságra nem hozott információnak és a 3. pont szerint a kormányok vagy kormányzati szervek rendelkezésére bocsátott adatoknak.
(2) A természetes vagy jogi személyeknek lehetőséget kell adni arra, hogy a jogosan ellenőrzésük alá tartozó információnak a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon […], hozzájárulásuk nélkül mások által való megszerzését vagy felhasználását és nyilvánosságra hozatalát megakadályozzák mindaddig, amíg az ilyen információ:
a) titkos abban az értelemben, hogy mint egységes egész vagy elemei bármely megjelenése és összeállítása általánosan nem ismert, vagy könnyen nem ismerhető meg az olyan körökben mozgó személyek számára, akik rendes körülmények között az említett információval foglalkoznak;
b) kereskedelmi értékkel rendelkezik, mivel titkos; és
c) titokban tartása érdekében az adatok felett ellenőrzés gyakorlására feljogosított személy a körülményekhez képest ésszerű lépést tett.
(3) Amennyiben a tagok vegyi elemeket hasznosító gyógyszer‑ vagy mezőgazdasági vegyi termék forgalomba hozatalának jóváhagyásához olyan, még nyilvánosságra nem hozott tesztek vagy más adatok rendelkezésre bocsátását követelik meg, amelyekhez csak számottevő erőfeszítés révén lehet hozzájutni, védeniük kell az ilyen adatokat a tisztességtelen kereskedelmi felhasználással szemben. Emellett a tagoknak védelmet kell nyújtaniuk az ilyen adatok nyilvánosságra jutásával szemben, kivéve ha azt a közérdek védelme teszi szükségessé, vagy ha lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ilyen adatok a tisztességtelen kereskedelmi felhasználással szemben védelemben részesüljenek.”
B – Az uniós jog
1. A környezeti információkról szóló irányelv
5. A környezeti információkhoz való hozzáférés jogát eleinte a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7‑i 90/313/EGK tanácsi irányelv(7) (a továbbiakban: a környezeti információkról szóló régi irányelv) rögzítette. Ez az irányelv a környezeti információkról szóló új irányelv tekintetében meghatározott átültetési határidő lejártakor, vagyis 2005. február 14‑én hatályát vesztette. Az új irányelv átülteti az információkhoz való hozzáférésnek az Aarhusi Egyezmény szerinti jogát.
6. A 2. cikk meghatározza többek között a környezeti információ fogalmát:
„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:
1. »Környezeti információ«: minden olyan írásbeli, vizuális, szóbeli, elektronikus vagy bármilyen más materiális formában lévő információ, amely az alábbiak valamelyikére vonatkozik:
a) a környezeti elemek állapota, mint például a levegő vagy a légkör, a víz, a talaj, a föld, a tájkép és a természetes környezet, beleértve a vizes élőhelyeket, a part menti és tengeri területeket, a biológiai sokféleséget és annak összetevőit, beleértve a géntechnológiával módosított szervezeteket, valamint az ezen elemek közötti kölcsönhatást;
b) olyan tényezők, mint például a különböző anyagok, az energia, a zaj, a sugárzás vagy a hulladék, beleértve a radioaktív hulladékot, a környezetbe történő kibocsátás,, bevezetés vagy egyéb módon való kijuttatás, amelyek hatással vannak, illetve hatással lehetnek a környezet a) pontban említett elemeire;
c) olyan intézkedések (beleértve a közigazgatási intézkedéseket is), mint például a politikák, jogszabályok, tervek, programok, a környezetre vonatkozó megállapodások, az a) és b) pontban említett elemekre és tényezőkre hatással lévő vagy valószínűleg hatással lévő tevékenységek, valamint az azoknak az elemeknek a védelmére hozott intézkedések és tevékenységek;
d) a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentések;
e) a c) pontban említett intézkedések és tevékenységek keretein belül használt, költséghatékonysági és más gazdasági elemzések és feltevések; és
f) az emberi egészség és biztonság állapota, ideértve az élelmiszerlánc szennyeződését, amennyiben ez lényeges, az emberi életfeltételeket, a kulturális helyszíneket és építményeket, amennyiben azokra az a) pontban említett környezeti elemek állapota vagy ezeken az elemeken keresztül a b) vagy c) pontban említett bármilyen tényező vagy intézkedés hatással van vagy hatással lehet.
[…]”
7. A környezeti információhoz jutás jogát a 3. cikk (1) bekezdése rögzíti:
„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hatóságok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban kérelemre kötelesek legyenek bármely kérelmező rendelkezésére bocsátani a birtokukban lévő vagy számukra tárolt környezeti információkat, anélkül hogy a kérelmezőnek indokolnia kellene a kérelmét.”
8. A kivételeket a 4. cikk szabályozza. A jelen ügyben a (2) bekezdés d), e) és g) pontja bír különös jelentőséggel.
„A tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] hátrányosan befolyásolná a következőket:
[…]
d) üzleti titok vagy üzemi titok, amennyiben e jelleget nemzeti vagy közösségi jogszabály írja elő a jogos gazdasági érdekek védelme céljából, beleértve a statisztikai titok és az adótitok megőrzéséhez fűződő közérdeket;
e) a szellemi tulajdonjogok;
[…]
g) bármely olyan személy érdeke vagy védelme, aki a kért információt önként szolgáltatta, anélkül hogy erre törvény kötelezné, illetve törvény által kötelezhették volna, kivéve ha ez a személy az érintett információk kiszolgáltatásához hozzájárult;
[…]
Az (1) és (2) bekezdésben említett megtagadás alapját szűken kell értelmezni, minden egyes esetben figyelembe véve a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétele] által szolgált közérdeket. Az egyes esetekben a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben. A tagállamok nem rendelhetik el a kérés megtagadását a (2) bekezdés a), d), f), g) és h) pontja alapján, ha az a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információt érint.
[…]”
2. A növényvédő szerekről szóló irányelv
9. A növényvédő szerekről szóló irányelv a növényvédő szerek engedélyezésére, forgalomba hozatalára, alkalmazására és ellenőrzésére, valamint az ilyen szerek hatóanyagainak forgalomba hozatalára és ellenőrzésére vonatkozik. Különösen szükséges a növényvédő szerek tagállamok általi engedélyezése. Ez hatásuk vizsgálatát feltételezi.
10. A 14. cikk szabályozza az engedélyeztetés során benyújtott adatok védelmét:
„A tagállamok és a Bizottság a környezeti információkhoz történő hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7‑i 90/313/EGK tanácsi irányelv előírásainak sérelme nélkül biztosítják a kérelmezők által benyújtott ipari és kereskedelmi titkokat tartalmazó adatok bizalmas kezelését, ha azt a kérelmező, aki a hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvételét vagy a növényvédő szer engedélyezését kéri, úgy kívánja, és a tagállamok vagy a Bizottság annak jogosultságát [helyesen: igazolását] elfogadja.
A titkosság nem vonatkozik a következőkre:
– a hatóanyag vagy hatóanyagok neve és koncentrációja a szerben, és a növényvédő szer neve,
– egyéb anyagok neve, amelyeket a 67/548/EGK és a 78/631/EGK irányelv szerint veszélyesnek kell tekinteni,
– a hatóanyag és a növényvédő szer fizikai és kémiai adatai,
– a hatóanyag vagy a növényvédő szer ártalmatlanításának módjai,
– olyan kísérletek eredményeinek összefoglalása, amelyek az anyag vagy a szer hatékonyságának és emberekre, állatokra, növényekre és környezetre ártalmatlan voltának megállapítására szolgáltak,
– javasolt módszerek és elővigyázatossági intézkedések a kezelésből, tárolásból, szállításból, tűzből vagy más veszélyforrásból eredő veszélyek csökkentésére,
– vizsgálati módszerek a 4. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésében említettek szerint,
– hulladékkezelési módszerek a szerre és annak csomagolására vonatkozóan,
– véletlenszerű kiömlés vagy szivárgás esetén követendő méregmentesítési eljárások,
– elsősegély és orvosi kezelés személyi sérülés esetén.
Ha a kérelmező a későbbiekben nyilvánosságra hoz olyan adatokat, amelyek korábban bizalmasak voltak, erről az illetékes hatóságot tájékoztatnia kell.”
11. A propamokarb hatóanyag gombaölő szerként 2007. október 1‑je óta engedélyezett az Unióban(8). Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem azonban még a korábban hatályos holland nemzeti engedélyezésen alapuló intézkedéseket érint.
3. A megengedett legmagasabb szermaradvány‑mennyiségek meghatározásáról szóló irányelv
12. A jelen ügyben ezenfelül az egyes növényi eredetű termékekben – többek között a gyümölcsökben és zöldségekben –, illetve azok felületén található peszticid‑szermaradványok megengedett legmagasabb mértékének meghatározásáról szóló, 1990. november 27‑i 90/642/EGK tanácsi irányelv(9) bír jelentőséggel. Az 5b. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok saját maximális szermaradványértékeket állapítanak meg, amennyiben uniós szintű értékek még nincsenek megállapítva.
13. Ezen irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése a következőket írja elő:
„mivel ezen túlmenően a maximális szermaradványértékek betartása biztosíthatja a termékek szabad mozgását, és a fogyasztók és az állatok egészségének megfelelő védelmét;”
C – A holland jog
14. Hollandia átültette a környezeti információkról szóló irányelvet, e rendelkezéseket azonban az alapügyben nem alkalmazták. A megtámadott határozatot ehelyett a peszticidekről szóló holland törvény 22. cikkének (2) bekezdésére alapították.
„Amennyiben az ezen törvény rendelkezései szerint vagy ennek alapján az illetékes miniszternek, illetve a College‑nek, vagy más személynek vagy szervnek benyújtott dokumentumok olyan adatokat tartalmaznak, vagy ezen dokumentumokból olyan adatokra lehet következtetni, amelyeket az üzemi titok védelmében bizalmasan kell kezelni, az illetékes miniszter, illetve a College a dokumentumokat benyújtó megfelelő írásbeli kérelmére határoz az adatok titkosságáról. Az ilyen kérelmet indokolni kell.”
III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15. 1999‑ben a hatáskörrel rendelkező holland szervek módosították a salátában, illetve annak felületén található propamokarb hatóanyag engedélyezett maximális szermaradványértékét. Azt 15 mg/kg mennyiségben határozták meg. Ezt az értéket a „Previcur N” szerre vonatkozó engedély meghosszabbítása iránti kérelem keretében határozták meg. A Bayer CropScience B.V. (a továbbiakban: Bayer) ezen engedély jogosultjának jogutódja.
16. Az alapeljárás felperesei – a Stichting Natuur en Milieu, a Vereniging Milieudefensie és a Vereniging Goede Waar & Co – a 2005. január 31‑i levelükben azon információk összességét kérték az alperestől, a College voor de toelating van bestrijdingsmiddelentől (a növényvédő szerek engedélyezését végző holland testület, a továbbiakban: College), amelyek az említett maximális szermaradványérték meghatározása tekintetében a döntéshozatal alapját képezték.
17. A College 2005. március 8‑i határozatával a peszticidekről szóló holland törvény 22. cikke alapján elutasította a felperesek kérését. E rendelkezés elsőbbséget élvez a környezeti információkhoz való hozzáférés szabályaival szemben.
18. A felperesek 2005. április 14‑i levelükben panaszt nyújtottak be a határozat ellen. Miután a College a Bayernek lehetőséget biztosított az állásfoglalásra, a panasz tárgyában 2007. június 22‑én meghozta az alapeljárásban megtámadott – 2007. július 17‑én kijavított – határozatot.
19. A College e határozattal megtagadta a szermaradványokra vonatkozó – a maximális szermaradványérték meghatározására irányuló eljárásban benyújtott és a Bayer álláspontja szerint üzleti titkokat tartalmazó – tanulmányokhoz és szántóföldi kísérletekre vonatkozó jegyzőkönyvekhez való hozzáférést.
20. 2007. augusztus 6‑án a felperesek keresetet indítottak e határozat ellen a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
21. Ezen eljárásban a College van beroep voor het bedrijfsleven (kereskedelmi és ipari közigazgatási bíróság) a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1. Úgy kell‑e értelmezni a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke szerinti „környezeti információ” fogalmát, hogy abba beletartoznak azok az információk is, amelyeket a növényvédő szer engedélyezése (vagy engedélyének meghosszabbítása) iránti nemzeti eljárás keretében valamely, az élelmiszerekben vagy italokban található peszticid, annak összetevője vagy bomlástermékek határértékének megállapítására tekintettel nyújtottak be?
2. Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az első kérdésben említett információkra történő alkalmazást érintően milyen kapcsolat áll fenn a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke és a környezeti információkról szóló irányelv között, és különösen e kapcsolat azt eredményezi-e, hogy csak akkor lehet a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkét alkalmazni, ha azzal nem sérülnek a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségek?
3. Amennyiben az első és a második kérdésre adott válaszból az következik, hogy az alperesnek a jelen esetben alkalmaznia kell a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikkét, akkor annak a 4. cikkéből következik‑e, hogy a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdek és a megtagadás által szolgált egyéni érdek ezen rendelkezésben előírt mérlegelésének a jogalkalmazás szintjén kell megvalósulnia, vagy ez megtörténhet a nemzeti jogalkotás szintjén is?
22. Az írásbeli szakaszban az alapeljárás felperese – a Stichting Natuur en Milieu – mellett az alapeljárásban beavatkozóként részt vevő Bayer., a Görög Köztársaság, a Holland Királyság és az Európai Bizottság vett részt. A 2010. szeptember 9‑i tárgyaláson a Vereniging Milieudefensie, a Bayer, Hollandia, Görögország és a Bizottság tettek észrevételeket.
IV – Jogi értékelés
A – A környezeti információkról szóló új irányelv időbeli hatályáról
23. Legelőször azt kell tisztázni, hogy a környezeti információkról szóló új irányelvet vagy a régi irányelvet kell‑e alkalmazni. E körben először az uniós jog jogi aktusainak időbeli hatályára vonatkozó általános elveket fogom tárgyalni (ehhez lásd az 1. pontot), majd pedig a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkének a környezeti információkról szóló régi irányelvre történő hivatkozását (ehhez lásd a 2. pontot).
1. Az időbeli hatály általános elveiről
24. A kérdést előterjesztő bíróság felveti a kérdést, hogy a környezeti információkról szóló új irányelv alkalmazható‑e olyan adatokra, amelyeket az illetékes hatóságokhoz – mint a jelen esetben – már az átültetési határidő lejárta előtt benyújtottak.
25. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazni kell, ellentétben az anyagi jogi szabályokkal, amelyeket általában úgy értelmeznek, mint amelyek a hatálybalépésük előtt keletkezett helyzetekre nem vonatkoznak(10). A jogbiztonság elve ugyanis általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus kihirdetése előtti időpontban állapítsák meg. Az anyagi jogi közösségi szabályokat továbbá a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik(11).
26. Mindazonáltal valamely új jogszabályt azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira(12). A bizalomvédelem elvét nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy általános módon akadályozza az új jogszabálynak a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira való alkalmazását(13).
27. A valamely hatóság által a múltban megszerzett adatokhoz való hozzáférés, miként az a környezeti információkról szóló irányelvben kifejezésre jut, nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi kérdés. Az információhoz való eljárásjogi jogok minden esetben más célt, például egy elmarasztaló jogi aktus kapcsán történő meghallgatás lehetővé tételét szolgálják, míg a környezeti információkhoz való hozzáférés joga formálisan minden további céltól függetlenül biztosított. Ezért főszabály szerint tilos a környezeti információkról szóló irányelv visszaható hatályú alkalmazása.
28. A korábban valamely hatóság birtokába került adatokhoz való hozzáférésről szóló döntés esetében azonban egy korábban keletkezett helyzet jövőbeli hatásairól van szó. Csak az információkérésről hozott döntés időpontjában merül fel ugyanis egyáltalán a kérdés, hogy az adatokat ki kell‑e kiszolgáltatni.
29. A hozzáférési jog ezen különleges időfüggőségét az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet(14) 4. cikke (7) bekezdésének első mondata kifejezetten rögzíti. Ennek értelmében a hozzáférési jog alóli kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. Ez szükségszerűen következik abból a környezeti információkról szóló irányelvre is vonatkozó elvből, mely szerint a hozzáférés főszabály szerint csak akkor tagadható meg, ha a védett jogtárgyra gyakorolt hátrányos befolyás felülmúlja az információ hozzáférhetővé tétele által szolgált közérdeket. Idővel mind a hátrányos befolyás, mind a közérdek változhat, és a mérlegelés során más eredményt hozhat.
30. Ennélfogva a környezeti információkról szóló irányelv szabályozása alapján nem állapítható meg, hogy az időpont, amelyben az információk a hatóságok birtokába kerültek, a hozzáférési jog alkalmazása szempontjából jelentőséggel bírna. A 3. cikk (1) bekezdése egyformán felöleli az összes birtokolt információt, a régi információkra pedig nem vonatkozik különös szabályozás. Amennyiben az adatoknak a környezeti információkhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések hatálybalépése előtt történt benyújtásakor jogos elvárás állt fenn a tartósan bizalmas kezelés iránt, ez nem a környezeti információkról szóló irányelv hatályának meghatározása, hanem a kivételek alkalmazása során lenne figyelembe veendő.
31. A szóban forgó adatok illetékes szervekhez történő beérkezésének időpontja következésképpen nem bír jelentőséggel(15).
32. A Bizottság és Hollandia ennek ellenére abból indul ki, hogy az alapeljárásban a környezeti információkról szóló régi irányelvet kell alkalmazni, mivel az első információkérést az új irányelv átültetési határidejének lejárta előtt nyújtották be(16). A Bizottság e tekintetben a tempus regit actum elvére hivatkozik. Ez azt jelenti, hogy a tényállás jogkövetkezményeinek megítélése a kérdéses események bekövetkezésének idején hatályban lévő jogszabály alapján történik(17).
33. Bizonyos körülmények között valóban szükséges lehet valamely kérelmet a benyújtásának – vagy adott esetben még korábbi eseményeknek – időpontjában hatályos jog alapján megítélni. Ez az alkalmazandó – adott esetben a jogbiztonság vagy a bizalomvédelem fent említett elvével összefüggésben értelmezett – jogszabályokból következhet(18).
34. A környezeti információkról szóló irányelv esetében a jogszabály alkalmazása szempontjából releváns esemény azonban az információkérésről hozott döntés. Ez már abban megmutatkozik, hogy a kérelmező a környezeti információkról szóló új irányelv átültetési határidejének lejártát követően bármikor új kérelmet nyújthatott volna be, anélkül hogy vele szemben rendes körülmények között egy korábbi kérelem tárgyában hozott jogerős döntésre lehetne hivatkozni(19).
35. A jelen ügyben ezenfelül a kérelem csak két héttel a környezeti információkról szóló új irányelv átültetési határidejének lejárta előtt érkezett be, és az első döntés a határidő lejártát követően született meg. Sőt, az alapeljárásban megtámadott végső közigazgatási határozatot csak több mint két évvel később hozták meg. E körülmények között a környezeti információkról szóló régi – szigorúbb – irányelvre történő hivatkozás már csaknem visszaélésszerűnek tűnne.
36. Az uniós jogi aktusok időbeli hatályára vonatkozó általános elvek alapján ezért az alapügyben a környezeti információkról szóló új irányelvet kell alkalmazni.
2. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkével összefüggésben értelmezett, a környezeti információkról szóló új irányelv alkalmazhatóságáról
37. A jelen ügyben kétségtelenül egy növényvédő szer engedélyének meghosszabbítása iránti eljárásban benyújtott adatokról van szó. Ezek bizalmas kezelése a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkének tárgya. Ez a rendelkezés kifejezetten a környezeti információkról szóló régi irányelv előírásainak sérelme nélkül alkalmazandó. Ezért meg kell vizsgálni, hogy e szabályozás feltétlenül a régi irányelvre utal‑e (statikus utalás), vagy hogy a környezeti információkról szóló új irányelv e rendelkezés hatálya alatt ennek helyébe lépett‑e (dinamikus utalás).
38. A környezeti információkról szóló új irányelv alkalmazásával szemben arra hivatkozhatnánk, hogy a jogalkotó a növényvédő szerekről szóló irányelv elfogadásakor a környezeti információkról szóló régi irányelv szabályozását tartotta szem előtt. Az üzleti titok és üzemi titok védelme tekintetében a növényvédő szerekről szóló irányelv és a környezeti információkról szóló régi irányelv közötti ellentét alighanem messzemenően kizárt, mivel a régi irányelv 3. cikke (2) bekezdésének negyedik franciabekezdése a tagállamok számára lehetővé tette az információkérés elutasítását, amennyiben az kihatással van a kereskedelmi és ipari titokra.
39. A környezeti információkról szóló új irányelv ezzel szemben korlátok közé szorítja az üzleti és üzemi titok védelmét. A 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja értelmében a megtagadásra csak akkor van lehetőség, ha a hozzáférhetővé tétel – először is – hátrányosan befolyásolná a jog által védett üzleti és üzemi titkot, ha – másodszor – e titok védelméhez fűződő érdek felülmúlja a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeket, és ha – harmadszor – nem a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információról van szó. Ezért könnyen belátható, hogy a környezeti információkról szóló új irányelv olyan információkhoz való hozzáférést tesz lehetővé, amelyek a régi irányelv alapján bizalmasan lennének kezelendők.
40. A környezeti információkról szóló új irányelv 11. cikke mindamellett hatályon kívül helyezi a régi irányelvet, és előírja, hogy a régi irányelvre történő hivatkozások az új irányelvre való hivatkozásokként értelmezendők. Ezért már a környezeti információkról szóló új irányelv szövege kizárja a régi irányelv elszigetelt továbbélését a növényvédelemhez kapcsolódó üzleti titkok terén.
41. Ezenfelül az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokat elsőbbség illeti meg a másodlagos közösségi jogi aktusokkal szemben(20). Ezért az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, az Unió nemzetközi jogi kötelezettségeinek figyelembevételével kell értelmezni(21). A környezeti információkról szóló új irányelv üzleti és üzemi titok védelmére vonatkozó szabályozása azonban megfelel az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerinti – a növényvédelemre is vonatkozó – előírásoknak, míg a környezeti információkról szóló régi irányelv szabályai az Egyezményt e tekintetben nem kielégítően hajtanák végre.
42. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkét következésképpen úgy kell értelmezni, hogy azt a környezeti információkról szóló új irányelv előírásainak sérelme nélkül kell alkalmazni, és az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a környezeti információkról szóló új irányelv alapján kell elbírálni.
B – Az első kérdésről
43. Az első kérdés annak meghatározására irányul, hogy környezeti információnak minősülnek‑e azok az információk, amelyeket a növényvédő szer engedélyének meghosszabbítása iránti nemzeti eljárás keretében az élelmiszerekben vagy italokban található valamely peszticid határértékének megállapítására tekintettel nyújtottak be.
44. A Bíróság már a környezeti információkról szóló régi irányelv kapcsán megállapította, hogy a jogalkotó a „környezeti információk” fogalmának tág értelmet kívánt kölcsönözni, és mellőzte a fogalom olyan meghatározását, amely arra vezethetne, hogy az irányelv hatálya alól ki lenne zárva a hatóság valamely tevékenysége(22). A környezeti információkról szóló új irányelvben foglalt fogalommeghatározás tágabb és pontosabb(23). Sem a régi, sem az új irányelv nem kíván azonban a hatóságok rendelkezésére álló minden – valamely környezeti értékre akár csak a legcsekélyebb mértékben vonatkozó – információhoz való általános és korlátlan hozzáférési jogot biztosítani. Az efféle információk sokkal inkább akkor esnek csak a hozzáférés jogának körébe, ha azok az irányelvben megjelölt csoportok legalább egyikébe tartoznak(24). Ezért meg kell vizsgálni, hogy a vitatott információk besorolhatók‑e a csoportok valamelyikébe.
45. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vitatott tanulmányok egyrészt a propamokarb azon megengedett mennyiségének a meghatározását tartalmazzák, amely a helyes mezőgazdasági gyakorlat szerint és egészségügyi szempontból a salátában, illetve annak felületén (legfeljebb) előfordulhat, másrészt annak a megállapítását, hogy a Previcur N szer a törvényi alkalmazási előírások és a törvényi használati utasítások betartásával megfelel e norma követelményeinek.
46. A Bayer előadja, hogy a tanulmányok és a jegyzőkönyvek lényegében a növényvédő szerrel folytatott szántóföldi kísérletekre vonatkozó információkat és egy statisztika elemzést tartalmaznak. E dokumentumok ennélfogva csak azt árulják el, hogy rendeltetésszerű használat mellett mekkora mennyiségű szer marad a növények felületén. A szer hatásait, de a hatóanyag esetleges egészségügyi kockázatait is, ellenben más tanulmányok vizsgálják.
1. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának f) alpontjáról – egészségügyi vonatkozású információk
47. Mivel a szóban forgó információk a maximális szermaradványérték meghatározását szolgálják, és az az emberi egészséget (is) hivatott védeni, a felek mindenekelőtt azon vitáznak, hogy a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának f) pontja szerinti egészségügyi vonatkozású környezeti információkról van‑e szó. E rendelkezés értelmében környezeti információ minden olyan információ, amely az emberi egészség és biztonság állapotára vonatkozik, ideértve az élelmiszerlánc szennyeződését, amennyiben ez lényeges, az emberi életfeltételeket, a kulturális helyszíneket és építményeket, amennyiben azokra a 2. cikk 1. pontjának a) alpontjában említett környezeti elemek állapota vagy ezeken az elemeken keresztül a b) vagy c) pontban említett bármilyen tényező vagy intézkedés hatással van vagy hatással lehet.
48. E fogalommeghatározás az emberi élet érintett vonatkozásaira tekintettel meglehetősen tág. Az mindazonáltal csak a környezeti elemeken, környezeti tényezőkön vagy környezeti vonatkozású intézkedéseken, illetve tevékenységeken keresztül bekövetkező hatásokra vonatkozó információkat öleli fel. Ez azt hivatott megakadályozni, hogy a hatály a környezettől független, nagyszámú információra is kiterjedjen(25).
49. A növényvédő szer élelmiszerek felületén található maradványaira vonatkozó információk nyilvánvalóan az élelmiszerlánc szennyeződésére és ennyiben az emberi egészségre és biztonságra is vonatkoznak. A Bayer és a Holland Királyság mindazonáltal vitatja, hogy a kérdéses információk környezeti elemeken keresztül bekövetkező hatásokra vonatkoznának. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontja f) pontjának alkalmazására vonatkozó végső döntés előtt ezért célszerű először e rendelkezés a), b) és c) pontját megvizsgálni.
2. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának a) alpontjáról – a környezeti elemek állapota
50. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának a) pontja értelmében környezeti információ minden olyan információ, amely a környezeti elemek állapotára vonatkozik, mint például a levegő vagy a légkör, a víz, a talaj, a föld, a tájkép és a természetes környezet, beleértve a vizes élőhelyeket, a part menti és tengeri területeket, a biológiai sokféleséget és annak összetevőit, beleértve a géntechnológiával módosított szervezeteket, valamint az ezen elemek közötti kölcsönhatást.
51. A vitatott információk a kezelt saláta állapotára, nevezetesen az e növények felületén a peszticid rendeltetésszerű használata mellett megtalálható peszticidmaradványra vonatkoznak. Amennyiben ezen növények környezeti elemek, úgy környezeti információkról van szó.
52. A környezeti elemek felsorolása nem kimerítő, hanem csak példálózó jellegű. Fogalmilag környezeti elemnek tekinthető minden, ami a környezetben előfordul. Ezért a növényvédő szerrel kezelt saláta is környezeti elem lehet.
53. A felsorolt környezeti elemek azonban nem egyes tárgyakat vagy példányokat, hanem inkább elvont környezeti összetevőket írnak le: a levegőt vagy a légkört, a vizet, a talajt, a földet, a tájképet és a természetes környezetet, továbbá a biológiai sokféleséget és annak összetevőit. A környezetet vagy annak bizonyos területeit formáló szerkezeti ismérvekről van szó.
54. Maga a saláta nem illik ugyan e felsorolásba, a mezőgazdasági haszonnövények összefoglaló fogalma azonban igen. Ezek környezetünk jelentős területeit alkotják, és ezért környezeti elemnek tekintendők. A kezelt salátára vonatkozó információk ekképp e környezeti elem egyik részhalmazának állapotára vonatkoznának.
55. Ezzel szemben az hozható fel, hogy a mezőgazdasági haszonnövények nem a természetes környezet részét képezik, hanem az ember által alkotott termesztési eljárás részei. Azok tehát nem a természetes, hanem inkább az ember által alakított környezet alkotóelemei.
56. Az egyik támpontot arra nézve, hogy az uniós jog környezetfogalma csak természetes vagy természetközeli elemeket foglal magában, a „természetes környezet” fogalma szolgáltatja, amelyet a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának a) pontja a környezeti elemek egyikeként jelöl meg, de amelyet különböző más jogi aktusok(26) is megemlítenek. A növényvédő szerekről szóló irányelv 2. cikkének 12. pontja a környezet fogalmát különösen nem terjeszti ki a mezőgazdasági haszonnövényekre, hanem azt ennyiben a növény‑ és állatvilág vadon élő fajaira korlátozza. Ennek megfelel, hogy csak a növény‑ és állatvilág vadon élő fajai élvezik az uniós környezetvédelmi jog különleges védelmét(27), míg a mezőgazdasági haszonnövények a mezőgazdasági jog hatálya alá tartoznak.
57. Az uniós jog környezetfogalma mindazonáltal nem minden esetben korlátozódik a természetes környezetre. Így a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata többek között a lakosságra és az anyagi javakra – beleértve az építészeti és régészeti örökséget – gyakorolt hatásokra is kiterjed(28). Emellett a vízről szóló keretirányelv környezetminőségi szabványokat ír elő a mesterséges víztestek tekintetében(29). És miként végezetül a Bizottság előadja, a környezeti információkról szóló régi irányelv az állatvilágra és növényvilágra vonatkozó információkat még környezeti információknak tekintette, függetlenül attól, hogy természetes állat‑ és növényvilágról volt‑e szó.
58. A környezetfogalomnak a természetes környezetre történő esetleges korlátozása tehát nem egy általános elv kifejeződése, hanem a fogalommeghatározás mindenkori szabályozási céljából fakad. A környezeti információkról szóló irányelv nem tartalmaz támpontot egy ekképpen korlátozott célra nézve. Sokkal inkább abból kell kiindulni, hogy az új irányelv a környezeti információ fogalmát nem kívánja a régi irányelv ellenében szűkíteni(30). Ezért a természetes környezetre a környezeti elemek csupán példálózó jellegű felsorolása keretében történő hivatkozás nem értelmezhető megszorítóan. Sőt, a többi példát éppen hogy nem a „természetes” jelzővel illetik.
59. A természetes és a mesterséges környezet közötti elhatárolás ezenfelül gyakorlatilag aligha lenne értelmesen kivitelezhető, mivel Európában alig létezik a környezetnek olyan területe, amelyet az ember többé vagy kevésbé ne befolyásolna. Így a gazdasági célú erdőkre – például az erdők kihalására – vonatkozó információk e logika mentén nem minősülnének környezeti információnak.
60. Ami a mezőgazdasági haszonnövényeket illeti, azokat mindenképpen a környezet körébe kell sorolni, ha a természet által alakított környezeti elemekkel kölcsönhatásba lépnek. Ez a saláta szabadföldi termesztése esetében adott, mivel ezzel különösen a talaj és az állatvilág vadon élő fajai kapcsolatba kerülhetnek, de ez a vizekre, különösen a talajvízre is hatást gyakorolhat.
61. A saláta felületén található szermaradványokra vonatkozó információk esetében tehát a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti környezeti elemekre vonatkozó információk körébe tartozó környezeti információkról van szó.
3. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának b) alpontjáról – a környezeti tényezőkre vonatkozó információk
62. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának b) alpontjára is gondolni kell. E csoportba az olyan tényezőkre vonatkozó információk tartoznak, mint például a különböző anyagok, az energia, a zaj, a sugárzás vagy a hulladék, beleértve a radioaktív hulladékot, a környezetbe történő kibocsátás, bevezetés vagy egyéb módon való kijuttatás, amelyek hatással vannak, illetve hatással lehetnek a környezet a) alpontban említett elemeire.
63. A Stichting Natuur en Milieu és a Bizottság arra hivatkoznak, hogy a tanulmányok és a jegyzőkönyvek olyan tényezőkre vonatkozó információkat tartalmaztak, amelyek hatással vannak, illetve hatással lehetnek a környezeti elemekre.
64. Ez helytálló, mivel a propamokarb hatóanyag és a Previcur N növényvédő szer olyan anyagok, amelyek kijuttatása szükségszerűen hatást gyakorol a környezeti elemekre. E hatások nem csupán a kezelt salátát érintik, hanem egyéb környezeti elemeket is, különösen a növényeket, az állatokat és a gombákat, valamint a vizet, a talajt vagy a környezeti levegőt is.
65. Még ha a mezőgazdasági haszonnövényeket – az itt képviselt állásponttal ellentétben – nem is tekintenénk környezeti elemeknek, erre tekintettel akkor is környezeti tényezőkre vonatkozó információkról lenne szó. A saláta felületén található szermaradványokra vonatkozó információk ugyanis szintén a környezeti elemekre hatást gyakorló anyagok kijuttatásra vonatkozó információk. Maguk a szermaradványok is hatást gyakorolhatnak ugyanis a környezeti elemekre, ha azokat például a vadon élő állatok magukhoz veszik.
66. A saláta kezelésére vonatkozó vitatott információk esetében tehát a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának b) pontja szerinti környezeti tényezőkre vonatkozó információk körébe tartozó környezeti információkról is szó van.
4. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának c) pontjáról – a közigazgatási intézkedésekre vonatkozó információk
67. Ezenfelül a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának c) pontja értelmében vett környezeti információkról is szó lehet. E csoportba az olyan intézkedésekre (beleértve a közigazgatási intézkedéseket is) vonatkozó információk tartoznak, mint például a politikák, jogszabályok, tervek, programok, a környezetre vonatkozó megállapodások, a 2. cikk 1. pontjának a) és b) pontjában említett elemekre és tényezőkre hatással lévő vagy valószínűleg hatással lévő tevékenységek, valamint az azoknak az elemeknek a védelmére hozott intézkedések és tevékenységek.
68. A nem a környezetvédelmet szolgáló közigazgatási intézkedésekre vonatkozó információk azonban nem környezeti információk(31). Kételkedhetnénk azt illetően, hogy a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának c) pontja értelmében vett környezeti információkról van szó, mivel a tanulmányokat és a jegyzőkönyveket a maximális szermaradványérték meghatározásához használták fel. Ez a Bayer és Hollandia állítása szerint elsődlegesen a fogyasztóvédelmet és az adott áru forgalomba hozhatóságát, nem pedig elsősorban a környezetvédelmet szolgálja. A 90/642 irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése és a jelen ügyben időbeli okokból nem alkalmazható 396/2005 rendelet(32) (2) preambulumbekezdése alátámasztják ezt a véleményt.
69. Görögország mindazonáltal helyesen hangsúlyozta az írásbeli szakaszban, hogy a tárgybeli információkat az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint egy növényvédő szer engedélyének meghosszabbítása iránti eljárás keretében nyújtották be. A Bizottság pedig utal arra, hogy az efféle tanulmányokat a növényvédő szerekről szóló irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja és II. melléklete A. részének 6.3. pontja értelmében az engedélyeztetés során kell benyújtani. Ezért azt kell feltételezni, hogy a tanulmányok és a jegyzőkönyvek nem csupán a maximális szermaradványérték meghatározása szempontjából bírnak jelentőséggel, hanem az engedélyezés alapjának is részét képezik. A növényvédő szerek engedélyezéséről szóló döntés a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának c) pontja értelmében vett közigazgatási intézkedés, amely hatással lehet a környezeti elemek állapotára.
70. Ezen intézkedés átfogó értékelhetősége érdekében célszerű főszabályként az eljárásra vonatkozó összes információt környezeti információnak tekinteni. Gyakorlatilag gyakran alighanem csak az adott összefüggésből kiindulva ítélhető meg, hogy a kérdéses információk jelentőséggel bírnak‑e a környezet szempontjából. A jelen ügyben vitatott tanulmányok felvilágosítással szolgálhatnának például arról, hogy a szer használata esetén különösen nagy mennyiségű maradvány képződhet‑e a szántóföldi növények felületén – és ha igen, milyen feltételek mellett –, amely nemcsak a fogyasztóvédelem, hanem a környezetvédelem szempontjából is jelentőséggel bírhat.
71. Ezért az engedélyeztetés során benyújtott információk e közigazgatási intézkedésre vonatkozó információnak, tehát a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának c) pontja értelmében vett környezeti információnak is minősülnek(33).
5. Következtetés
72. A környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának a), b) és c) pontjához kapcsolódó megfontolások alapján a vitatott tanulmányok és jegyzőkönyvek esetében egyaránt a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke 1. pontjának f) pontja értelmében vett, a tápláléklánc szennyeződésére vonatkozó információk körébe tartozó környezeti információkról van szó.
73. Összefoglalva, a környezeti információkról szóló irányelv 2. cikke szerinti „környezeti információ” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba beletartoznak azok az információk is, amelyeket a növényvédő szer engedélyének (meghosszabbítása) iránti nemzeti eljárás keretében valamely, az élelmiszerekben vagy italokban található peszticid, annak összetevője vagy bomlásterméke határértékének megállapítására tekintettel nyújtottak be.
C – A második kérdésről – a környezeti információkról szóló irányelv és a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke közötti kapcsolat
74. A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdéssel arra vár választ, hogy milyen kapcsolat áll fenn a környezeti információkról szóló irányelv és a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke között, és különösen hogy csak akkor lehet‑e a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkét alkalmazni, ha ezáltal nem sérülnek a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségek.
75. Bár a maximális szermaradványértékek meghatározása az uniós jog külön, az üzemi és az üzleti titok kezelését nem szabályozó rendelkezéseinek – a propamokarb tárgyában hozott holland határozat időpontjában a 90/642 irányelv 5b. cikke (2) bekezdésének – hatálya alá tartozik, a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke főszabály szerint mégis alkalmazandó, mivel a vitatott információkat egy növényvédő szer engedélyezése iránti eljárás keretében nyújtották be.
1. A környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdése d) pontjának a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke fényében történő alkalmazásáról
76. Mivel a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke a környezeti információkról szóló irányelv előírásainak sérelme nélkül alkalmazandó, a növényvédő szerek engedélyezése iránti eljárás keretében benyújtott környezeti információk iránti kérelmet főszabály szerint a környezeti információkról szóló irányelv szerint kell elbírálni(34). Ha az illetékes szervek meg kívánják tagadni a környezeti információkhoz való hozzáférést, akkor elsőként különösen azt kell megvizsgálniuk, hogy a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná‑e a jog által védett üzleti titkot vagy üzemi titkot, és hogy a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkról van‑e szó, és végezetül adott esetben mérlegelniük kellene a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeket a megtagadás által szolgált érdekhez viszonyítva.
77. Az üzleti és ipari titok jogi védelmét már a versenyjog és a közbeszerzési jog területén is alapelvként(35), sőt a magánélet védelméhez való alapvető jog részeként(36) ismerték el, továbbá az egyúttal az Uniónak a TRIPs Megállapodás 39. cikkén alapuló nemzetközi jogi kötelezettsége is, és az a jelen ügyben ezenkívül a növényvédő szerekről szóló irányelvből és a holland jogból is fakad.
78. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke segítséget nyújt az annak alapján védendő titkok azonosításához. E rendelkezés felsorol egyrészt az üzleti és ipari titok védelmének hatálya alá nem tartozó különféle információkat(37). Ez a jelen ügyben mindazonáltal nem releváns. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke másrészt egy olyan eljárást határoz meg, amelyben az illetékes szervek az érintett vállalkozásokkal közösen állapítják meg, hogy a benyújtott információk melyike tartalmaz üzleti vagy ipari titkot. A bizalmas kezelés ugyanis egy kérelmet feltételez, amelynek jogosultságát az illetékes szerveknek el kell fogadniuk.
79. A Bayer és a Holland Királyság úgy véli, hogy az illetékes szervek által a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke alapján a titkok elismerése tárgyában hozott döntésnek hatással kell lennie a környezeti információkról szóló irányelv szerinti információkérésről szóló döntésre. A Bayer ezzel összefüggésben arra hivatkozik, hogy a hatóság már a vállalkozás kérelme kapcsán elvégzi az érdekek megfelelő mérlegelését. Végeredményben tehát az ipari és üzleti titok védelmét egyedül a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke alapján kellene megítélni.
80. Ezen álláspont nem minden tekintetben meggyőző. Sok minden szól ugyan amellett, hogy az ipari és üzleti titkok védelemre érdemességét a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke alapján ítéljük meg, ez azonban nem zárhatja ki a környezeti információkról szóló irányelv egyéb elemeinek alkalmazását. Részletesen:
81. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke szerinti eljárás szabályszerű lefolytatása esetén főszabály szerint abból kell kiindulni, hogy megtörténik azon információk azonosítása, amelyek hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolná az ipari és üzleti titkokat. Ennek során különösen e minőségek alapjogi védelmére, de emellett annak már egyéb nyomós érdekek alapján – különösen a környezeti információkhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályozás révén – történő megengedett korlátozására is figyelemmel kell lenni.
82. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke szerinti szabályszerű döntés ennélfogva megkívánja, hogy ne csak e rendelkezés szövegére, hanem a környezeti információkról szóló irányelv előírására is figyelemmel legyenek. Így a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének negyedik mondata megtiltja a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk bizalmasan kezelendő üzleti és ipari titokká minősítését. Az illetékes szervek ezért nem fogadhatják el az effajta információk bizalmas kezelésére vonatkozó kérést.
83. Mindazonáltal a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkének szabályszerű alkalmazása mellett sem zárható ki, hogy az információk védelemre érdemességének alapjai az információkérés tárgyában történő döntéshozatal időpontjáig megszűnnek(38). Ebben az esetben a titok megőrzése nem lenne tovább igazolható, és a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke szerinti döntésre nem lehetne többé a kérelmezővel szemben hivatkozni.
84. Az is elképzelhető, hogy a környezeti információra vonatkozó kérés az információk hozzáférhetővé tétele által szolgált olyan egyéb közérdekre hivatkozik, amelyet az illetékes hatóság a titokvédelem tárgyában hozott eredeti döntés során nem vett figyelembe. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke szerinti döntés ebben az esetben nem mérlegelte kimerítően a titokvédelmet és a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeket. A mérlegelést ezért ismét el kell végezni.
85. A növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke alapján az információk üzleti és üzemi titokként történő védelme tárgyában szabályszerűen hozott döntés tehát (csak) az esetleges új fejleményekre és a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdekre vonatkozó pótinformációkra tekintettel mérvadó a környezeti információk hozzáférhetővé tétele tárgyában a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján hozandó döntés szempontjából.
2. A környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkról
86. A környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének negyedik mondata értelmében a környezeti információk hozzáférhetővé tétele nem tagadható meg üzleti titok vagy üzemi titok alapján, ha a kérés a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információt érint. Jóllehet az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz az efféle információk fogalmának meghatározására irányuló kérdést, ez azonban nyilvánvalóan központi jelentőséggel bír az alapeljárás szempontjából, ezért erre vonatkozóan a felek is nyilatkoznak.
87. Az Aarhusi Egyezmény végrehajtási útmutatója(39) a kibocsátás fogalma kapcsán a KIMCS‑irányelv(40) fogalommeghatározására utal. Ezen irányelv 2. cikkének 5. pontja értelmében kibocsátás az anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, vízbe vagy a talajba. Hollandia és a Bizottság ezért a kibocsátás fogalmának a létesítmény KIMCS‑irányelv értelmében vett kibocsátására történő szűkítését javasolják, miáltal a növényvédő szerek földművelés keretében történő kijuttatása nem minősülne kibocsátásnak.
88. Az útmutató elvileg alkalmas arra, hogy segítséget nyújtson a környezeti információkról szóló irányelv meghatározatlan jogi fogalmainak értelmezéséhez(41). Jóllehet az Aarhusi Egyezményt nem értelmezheti kötelező jelleggel, de azt legalább az Egyezmény szerződő feleinek tudomásával és támogatása mellett dolgozták ki(42). Emellett feltételezni kell, hogy az útmutató a jogalkotó előtt a környezeti információkról szóló irányelv elfogadásakor ismert volt.
89. Mindazonáltal már az is kétséges, hogy az útmutató a KIMCS‑irányelvre történő hivatkozással a kibocsátás fogalmát a létesítményekre kívánta volna korlátozni. A létesítmény fogalmát a kibocsátás fogalmának idézett meghatározása csak azért használja, mert a KIMCS‑irányelv a létesítményekre vonatkozik. A kibocsátás fogalmának ilyetén szűkítése ellenben sem a környezeti információkról szóló irányelvből, sem az Aarhusi Egyezményből nem vezethető le.
90. Ellenkezőleg: az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontja értelmében a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatoknak nyilvánosak kell lenniük. Az azonban, hogy a kibocsátás valamely létesítményből származik‑e, nem bír jelentőséggel abban a tekintetben, hogy a környezetvédelem szempontjából releváns‑e. Gondoljunk csak a közlekedésből származó kibocsátásokra.
91. A létesítményekre történő korlátozástól eltekintve a kibocsátás fogalmának a KIMCS‑irányelv általi meghatározása mindazonáltal kétségkívül átgondolt. Következésképpen az a létesítményekre történő hivatkozás nélkül felhasználható a környezeti információkról szóló irányelv alkalmazásához. A környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének negyedik mondata ennélfogva az anyag, rezgés, hő vagy zaj egyedi vagy diffúz forrásból a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő közvetlen vagy közvetett kiengedésével kapcsolatos információkra vonatkozik.
92. A kibocsátás fogalma ebben az értelemben egyébként messzemenően megfelel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35 irányelv(43) 2. cikkének 8. pontja szerinti fogalommeghatározásnak, miként azt a Vereniging Milieudefensie hangsúlyozza. Ennek értelmében kibocsátás az anyagok, készítmények, szervezetek és mikroorganizmusok emberi tevékenység eredményeként történő környezetbe juttatása. Ennek az útmutató megszövegezésekor még nem létező irányelvnek a hatálya inkább a környezeti információkról szóló irányelv, mint a KIMCS‑irányelv hatályának felel meg, mivel az nem a létesítményekre korlátozódik.
93. Mindazonáltal a kibocsátással kapcsolatos információk eszerint sem terjednek ki a valamikor kijuttatandó anyagokra vonatkozó információkra. Miként arra a Bizottság helyesen hivatkozik, az életciklusa alatt rendszerint minden anyagot kijuttatnak valamikor a környezetbe. Sokkal inkább magára a kijuttatásra vonatkozó információkról van szó.
94. Úgy tűnik, hogy a jelen ügy az anyagnak magának a kijuttatására vonatkozó információkat csak mellékesen érinti. Igaz, hogy abból kell kiindulni, hogy a kísérletek jegyzőkönyvei rögzítik, hogy mekkora mennyiségű növényvédő szert juttattak ki. Azok azonban elsősorban a saláta felületén található szermaradványokra vonatkozó információk miatt tartanak számot az érdeklődésre. E tekintetben a kijuttatás bizonyos következményeiről van szó.
95. Éppen az effajta következmények az okai annak, hogy a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkat rendszerint nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságnak fokozott érdeke fűződik ugyanis ahhoz, hogy megtudja, hogy valamely kibocsátás miként hathat rá. A kibocsátást megelőzően az emberekre és a környezetre gyakorolt hatások inkább valószínűtlenek voltak, vagy azok legalábbis az üzleti titok birtokosának érdekkörére korlátozódtak. A kijuttatott anyagok ezzel szemben szükségszerűen kölcsönhatásba lépnek a környezettel és adott esetben az emberekkel is. Ezért hangsúlyozza az Aarhusi Egyezmény végrehajtási útmutatója, hogy az üzleti titok védelmének meg kell szűnnie azon anyagok kijuttatásával, amelyekre a titokban tartott információk vonatkoznak. A lehetséges környezeti hatások eszerint éppen hogy nem értelmezhetők üzleti titokként(44). Ez az érdekhelyzet különösképpen indokolttá teszi, hogy az üzleti titok kibocsátással kapcsolatos információk vonatkozásában történő alapjogi védelmét a konkrét esetben minden további mérlegelés nélkül háttérbe szorítsuk. A TRIPs Megállapodás 39. cikkének (3) bekezdése is lehetővé teszi az ilyen adatok nyilvánosságra juttatását, ha azt a közérdek védelme teszi szükségessé.
96. A környezetbe történő kibocsátás maradványaira vonatkozó információkat következésképpen az Aarhusi Egyezmény értelmében vett kibocsátási információk részének kell tekinteni.
97. Különösen igaz ez a környezeti információkról szóló irányelv kibocsátási klauzulájára, amely egyértelműen nagyvonalúbban fogalmaz, mint az Aarhusi Egyezmény kibocsátási klauzulája.
98. Az Egyezmény 4. cikke (4) bekezdésének d) pontja csak azt írja elő, hogy a kereskedelmi és ipari információ nem gátolhatja a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosságra hozatalát. Az e relevanciára történő hivatkozás a kibocsátási klauzula megszorításaként értelmezhető(45).
99. A környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének negyedik mondata ezzel szemben nem tartalmazza a környezetvédelmi szempontú relevanciára utaló kitételt, és a kibocsátási klauzula hatályát egyéb titoktartási okokra is kiterjeszti.
100. E kiterjesztés a jogalkotási eljárás során zajlott viták eredménye. A Bizottság az eredeti javaslatban lemondott arról, hogy megkövetelje a környezetvédelmi szempontú relevanciát, a kibocsátással kapcsolatos információk tekintetében mindazonáltal csak az üzleti titok vagy ipari titok alkalmazását zárta ki(46). A Tanács közös álláspontja ezzel szemben visszatért az Egyezmény megfogalmazásához(47). A Parlament ellenben egyenesen azt kívánta meg, hogy a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk soha ne legyenek bizalmasan kezelendők(48). Csak az egyeztetőbizottságban született végül megegyezés a jelenlegi szabályozásról, a titoktartási okok többségének a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkra történő alkalmazásának kizárásáról és a környezetvédelmi szempontú relevancia említésének mellőzéséről. A kibocsátási klauzula kiszélesítése tehát a jogalkotó tudatos döntésének eredménye.
101. Minderre tekintettel a vita tárgyát képező tanulmányok és kísérleti jegyzőkönyvek a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információk, amelyek hozzáférhetővé tétele üzleti titok vagy üzemi titok alapján nem tagadható meg.
D – A harmadik kérdésről – a jogalkotó általi mérlegelés
102. A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdéssel arra kér választ, hogy a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdek és a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált egyéni érdek mérlegelésének, amelyet a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata ír elő, a jogalkalmazás szintjén kell‑e megvalósulnia, vagy ez megtörténhet a nemzeti jogalkotás szintjén is.
103. E rendelkezés értelmében az egyes esetekben a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált érdekhez viszonyítva.
104. A Bayer hangsúlyozza, hogy az Aarhusi Egyezmény nem követeli meg az egyes esetekben történő mérlegelést. Finnország is ilyen értelmű nyilatkozatot tett az irányelv elfogadásakor, mivel az egyes esetekben történő mérlegelés a hozzáférési jog önkényes korlátozásának veszélyét láttatta(49).
105. Miként azt Görögország és a Bizottság állítja, a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének szövegével mindazonáltal összeegyeztethetetlen az, hogy az egyes esetekben történő mérlegelést a nemzeti jogalkotó általános mérlegelésével helyettesítsék. Finnország nyilatkozatával ellentétben pedig ez nem rejti magában a hozzáférési jog Aarhusi Egyezménnyel szembeni korlátozását, mivel e mérlegelés lehetővé teszi, hogy a védett jogtárgyak hátrányos érintettsége ellenére tegyék hozzáférhetővé az információkat, ha a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdek elsőbbséget élvez.
106. Hollandia és a Bayer véleménye szerint már a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikkének alkalmazása során sor kerül egy ilyen mérlegelésre. Az ipari és üzleti titkok elismerése ugyanis feltételezi a mérlegelést. Az e rendelkezés és a mérlegelés tagállami átültetése által felállított korlátok a jogbiztonságot szolgálták, és ezért szükségesek.
107. Mint már kifejtettem, lehetséges azonban, hogy a növényvédő szerekről szóló irányelv 14. cikke szerinti mérlegelés nem teljes. Ezért az a környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata szerinti mérlegelést nem pótolhatja teljes mértékben.
108. A környezeti információkról szóló irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata alapján az e rendelkezésben a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeknek a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált egyéni érdekhez viszonyítva elrendelt mérlegelését következésképpen az egyes esetekben a jogalkalmazás szintjén kell elvégezni.
V – Végkövetkeztetések
109. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következő választ adja:
1. A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke szerinti „környezeti információ” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba beletartoznak azok az információk is, amelyeket a növényvédő szer engedélyének (meghosszabbítása) iránti nemzeti eljárás keretében valamely, az élelmiszerekben vagy italokban található peszticid, annak összetevője vagy bomlásterméke határértékének megállapítására tekintettel nyújtottak be.
2. A hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdekre vonatkozó, esetleges új fejlemények és további információkra is figyelemmel az információknak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK tanácsi irányelv 14. cikke alapján, üzleti és ipari titokként történő védelme tárgyában szabályszerűen hozott döntés mérvadó a környezeti információk hozzáférhetővé tételét érintően a 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdése első mondatának d) pontja alapján hozandó döntés szempontjából. A vita tárgyát képező tanulmányok és kísérleti jegyzőkönyvek esetében mindazonáltal a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információkról van szó, amelyek hozzáférhetővé tétele üzleti titok vagy ipari titok miatt nem tagadható meg.
3. A 2003/4 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata alapján az e rendelkezésben a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeknek a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált egyéni érdekhez viszonyítva elrendelt mérlegelését következésképpen az egyes esetekben a jogalkalmazás szintjén kell elvégezni.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – HL L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.
3 – HL L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.; az irányelv mellékletei gyakran kiegészülnek, de a releváns rendelkezések nem módosultak.
4 – HL 2005. L 124., 4. o.
5 – Elfogadva a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL L 124., 1. o.)
6 – HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.
7 – HL L 158., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 402. o.
8 – A növényvédő szerekről szóló irányelv I. mellékletének 160. pontja; beiktatta a 2007. április 23‑i 2007/25/EK bizottsági irányelv (HL L 106., 34. o.).
9 – HL L 350., 71. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 68. o.; az 1998. október 27‑i 98/82/EK bizottsági irányelv (HL L 290., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 24. kötet, 72. o.) által módosított változat.
10 – A 212/80–217/80. sz., Meridionale Industria Salumi és társai egyesített ügyekben 1981. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 2735. o.) 9. pontja, a C‑201/04. sz. Molenbergnatie‑ügyben 2006. február 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2049. o.) 31. pontja és a C‑450/06. sz. Varec‑ügyben 2008. február 14‑én hozott ítélet (EBHT 2008, I‑581. o.) 27. pontja.
11 – A C‑74/00. P. és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7869. o.) 119. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
12 – A 68/89. sz. Brock‑ügyben 1970. április 14‑én hozott ítélet (EBHT 1970., 171. o.) 7. pontja; a 143/73. sz. SOPAD‑ügyben 1973. december 5‑én hozott ítélet (EBHT 1973., 1433. o.) 8. pontja; a 270/84. sz., Licata kontra EGSZB ügyben 1986. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 1986., 2305. o.) 31. pontja; a C‑122/96. sz., Saldanha és MTS ügyben 1997. október 2‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5325. o.) 14. pontja; a C‑162/00. sz. Pokrzeptowicz–Meyer‑ügyben 2002. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑1049. o.) 50. pontja; a C‑334/07. P. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben 2008. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9465. o.) 43. pontja és a C‑428/08. sz. Monsanto Technology ügyben 2010. július 6‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 66. pontja.
13 – A 84/78. sz. Tomadini‑ügyben 1979. május 16‑án hozott ítélet (EBHT 1979., 1801. o.) 21. pontja; a 278/84. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1987. január 14‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 1. o.) 36. pontja; a 203/86. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 1988., 4563. o.) 19. pontja; a C‑60/98. sz. Butterfly Music ügyben 1999. június 29‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑3939. o.) 25. pontja; a 12. lábjegyzetben hivatkozott Pokrzeptowicz–Meyer‑ügyben hozott ítélet 55. pontja és a 12. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben hozott ítélet 43. pontja.
14 – A 2001. május 30‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).
15 – A C‑174/98. P. és C‑189/98. P. sz., Hollandia és van der Wal kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. január 11‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑1. o.) és a C‑139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) is olyan dokumentumokra vonatkozott, amelyek az alkalmazott hozzáférési szabályok hatálybalépése előtt kerültek a Bizottság birtokába.
16 – Ebbe az irányba mutat Sharpston főtanácsnok C‑552/07. sz. Azelvandre‑ügyben 2008. december 22‑én ismertetett indítványának (EBHT 2009., I‑987. o.) 6. és azt követő pontja is. A Bíróság e kérdést 2009. február 17‑én hozott ítéletének 52. pontjában nyitva hagyta.
17 – Trstenjak főtanácsnok C‑62/06. sz. ZF Zefeser ügyben (amelyben 2007. december 18-án hoztak ítéletet) 2007. május 3‑án ismertetett indítványának (EBHT 2007., I‑11995. o.) 8. lábjegyzete.
18 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 115. és azt követő pontjait.
19 – Az 1049/2001 rendelet kapcsán lásd a C‑362/08. P. sz. Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 56. és azt követő pontját, valamint Mengozzi főtanácsnok ezen ügyben 2009. szeptember 15‑én ismertetett indítványának 136. és azt követő pontjait.
20 – A C‑61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3989. o.) 52. pontja, a C‑286/02. sz. Bellio F.lli ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2004., I‑3465. o.) 33. pontja és a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I-403. o.) 35. pontja.
21 – A 20. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 52. pontja; a C‑341/95. sz. Bettati‑ügyben 1998. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑4355. o.) 20. pontja; a 20. lábjegyzetben hivatkozott Bellio F.lli ügyben hozott ítélet 33. pontja; a C‑306/05. sz. SGAE‑ügyben 2006. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑11519. o.) 35. pontja és a C‑161/08. sz. Internationaal Verhuis‑ en Transportbedrijf Jan de Lely ügyben 2009. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4075. o.) 38. pontja.
22 – A C‑321/96. sz. Mecklenburg‑ügyben 1998. június 17‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3809. o.) 19. pontja és a C‑316/01. sz. Glawischnig‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑5995. o.) 24. pontja.
23 – A 22. lábjegyzetben hivatkozott Glawischnig‑ügyben hozott ítélet 5. pontja.
24 – Ugyanott, 25. pont.
25 – S. Stec, S. Casey‑Lefkowitz és J. Jendroska, The Aarhus Convention: An Implementation Guide, New York 2000., 38. és azt követő oldal (a francia változat 47. és azt követő oldala).
26 – A fogalmat meghatározza a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) 1. cikkének c) pontja; lásd a környezeti károk fogalmának meghatározását is a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21‑i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 143., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 357. o.) 2. cikkének 1. pontjában.
27 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott 92/43 irányelv mellett lásd a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 20., 7. o.).
28 – A szén‑dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 23‑i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 140., 114. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.) IV. mellékletének 3. pontja.
29 – A 28. lábjegyzetben hivatkozott 2009/31 irányelvvel módosított, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23‑i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.) 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja.
30 – Lásd a 22. lábjegyzetben hivatkozott Glawischnig‑ügyben hozott ítélet 5. pontját.
31 – A 22. lábjegyzetben hivatkozott Glawischnig‑ügyben hozott ítélet 29. és azt követő pontjai.
32 – A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer‑maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23‑i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 70., 10. o.).
33 – Lásd a 22. lábjegyzetben hivatkozott Mecklenburg‑ügyben hozott ítélet 21. pontját.
34 – A „sérelme nélkül” jelentősége kapcsán lásd a C‑275/06. sz. Promusicae‑ügyben 2007. július 18‑án ismertetett indítványom (EBHT 2008., I‑271. o.) 47. pontját, közvetetten megerősítve a 2008. január 29‑én hozott ítélet 42. és azt követő pontjai által, valamint a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15‑i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 24., 8. o.) (11) preambulumbekezdését.
35 – Az 53/85. sz., AKZO Chemie kontra Bizottság ügyben 1986. június 24‑én hozott ítélet (EBHT 1986., 1965. o.) 28. pontja, a C‑36/92. P. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1911. o.) 37. pontja és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Varec‑ügyben hozott ítélet 49. pontja.
36 – A 10. lábjegyzetben hivatkozott Varec‑ügyben hozott ítélet 48. pontja.
37 – E rendelkezés ennyiben hasonlít a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 106., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 77. o.) a 16. lábjegyzetben hivatkozott Azelvandre‑ügyben hozott ítélet 52. pontjával értelmezett szabályozásához.
38 – Lásd a fenti 27. és azt követő pontot.
39 – Stec és társai 25. lábjegyzetben hivatkozott műve, 60. o. (a francia változat 76. oldala).
40 – A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.); időközben felváltotta a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15‑i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (kodifikált változat) (HL L 24., 8. o.).
41 – Szemmel láthatóan Sharpston főtanácsnok is ugyanebből indul ki a C‑263/08. sz. Djurgården‑Lilla Värtans Miljöskyddsförening ügyben (amelyben 2009. október 15‑én született ítélet [EBHT 2009., I‑9967. o.]) 2009. július 2‑án ismertetett indítványának 17., 18. és 32. pontjában.
42 – Lásd az Aarhusi Egyezmény aláíróinak a moldovai Chişinău‑ban 1999. április 19. és 21. között megtartott első konferenciájáról (CEP/WG.5/1999/2., 40. sz.) és a horvátországi Dubrovnikban 2000. július 3. és 5. között megtartott második konferenciájáról (CEP/WG.5/2000/2., 43. sz.) készült jelentéseket.
43 – Hivatkozás a 25. lábjegyzetben.
44 – Stec és társai 25. lábjegyzetben hivatkozott műve, 60. o. (a francia változat 76. oldala).
45 – Ellenkező álláspontot képviselnek azonban Stec és társai a 25. lábjegyzetben hivatkozott műben, 60. o. (a francia változat 76. oldala).
46 – A bizottsági javaslat 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja, COM (2000) 402 végleges, 25. o.
47 – A 2002. január 28‑i közös álláspont (11878/1/01 REV 1. sz. tanácsi dokumentum, 12. o.).
48 – Lásd a Parlament 2001. március 14‑i 21. sz. módosító javaslatát (HL 2001. C 343., 165. [172.] o.) és 2002. május 30‑i 33. sz. módosító javaslatát (9445/02. sz. tanácsi dokumentum, 12. o.).
49 – 14917/02 ADD 1 REV 1. sz. 2002. december 13‑i tanácsi dokumentum.