Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62007CN0497

C-497/07. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) T-140/06. sz., Philip Morris Products kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélete ellen a Philip Morris Products SA által 2007. november 16-án benyújtott fellebbezés

OJ C 22, 26.1.2008, p. 27–27 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

26.1.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 22/27


Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) T-140/06. sz., Philip Morris Products kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélete ellen a Philip Morris Products SA által 2007. november 16-án benyújtott fellebbezés

(C-497/07. P. sz. ügy)

(2008/C 22/52)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Philip Morris Products SA (képviselők: T. van Innis és C. S. Moreau ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

a Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikkét és 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját. E tekintetben először is kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság negatív előítéletre alapította értékelését azon védjegykategóriára nézve, amelybe a bejelentett védjegy tartozik. Azon döntésével ugyanis, miszerint a fogyasztók nem szoktak a termékek formájából vagy csomagolásából azok eredetére következtetni, az Elsőfokú Bíróság olyan ténymegállapítást tett, amely nélkülöz minden tudományos alapot, és eltorzítja általában a megjelölések, illetve különösen a formák emberi észlelését.

Másodszor a fellebbező fél kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogi elemzést végzett a védjegy érintett közönség általi észlelésével kapcsolatban. Ez a tévedés egyrészt abban áll, hogy az Elsőfokú Bíróság a védjegy használatát csak annak cigarettás dobozként való megtestesítésén keresztül vizsgálta, miközben valamely meghatározott termék csomagolásának formáját a közönség sok más olyan kifejezésformában is észlelheti, mint a védjegy reklámanyagokban való grafikus vagy térbeli ábrázolása. A téves értékelés másrészt abban áll, hogy az Elsőfokú Bíróság a védjegy fogalmát arra a részére korlátozta, amelyet valamely lehetséges vásárló a vásárlását közvetlenül megelőző pillanatban észlelhet, miközben valamely védjegy érintett közönségéhez mindazok hozzátartoznak, akik a védjegy szokásos használata során – amely mind a termék értékesítése előtti reklámozása, mind a termék értékesítését követő használat vagy fogyasztás során előfordul – azzal találkoznak.

A fellebbező harmadrészt és utolsóként a megtámadott határozat indokolásában található ellentmondásra hivatkozik.


(1)  HL 1994., L 11., 1. o.


Top