1

A közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) 6. cikke értelmében azok a fajták részesülhetnek közösségi növényfajta-oltalomban, amelyek megkülönböztethetőek, egyneműek, állandóak és újak.

2

A 2100/94 rendelet 7. cikke értelmében:

„(1)   Valamely fajtát megkülönböztethetőnek kell tekinteni, ha egy adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzőiben egyértelműen eltér bármely más, az 51. cikknek megfelelően meghatározott bejelentési napon közismert fajtától.

(2)   Valamely más fajta közismert különösen akkor, ha az 51. cikknek megfelelően meghatározott bejelentési napon:

A 114. cikk szerinti végrehajtási szabályok további eseteket határozhatnak meg példaként, amelyek a közismertség eseteinek tekintendők.”

3

A módosított 2100/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének értelmében ha a Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) az első vizsgálat során nem talál olyan akadályt, amely a közösségi növényfajta-oltalom megadásának útjában állna, akkor intézkedik arról, hogy a 7., 8. és 9. cikkben foglalt feltételek meglétére irányuló vizsgálatot az illetékes hivatal vagy hivatalok (vizsgáló hivatalok) legalább egy tagállamban elvégezzék.

4

A 2100/94 rendelet 56. cikkének (1) bekezdése értelmében ha a 7–9. cikkben meghatározott feltételek teljesülésére irányuló szakmai szempontok szerinti vizsgálatról másként nem rendelkeznek, a vizsgáló hivatal a szakmai szempontok szerinti vizsgálat céljából a fajtát termeszti, illetőleg elvégzi az egyéb szükséges vizsgálatokat.

5

A 2100/94 rendelet 61. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a CPVO a közösségi növényfajta-oltalmi bejelentést elutasítja, amennyiben az 57. cikk szerinti vizsgálati jelentés alapján azt állapítja meg, hogy 7., 8. és 9. cikkben meghatározott feltételek nem teljesülnek.

6

A 2100/94 rendelet 62. cikke értelmében ha a CPVO véleménye szerint a vizsgálat megállapításai elegendő alapot nyújtanak a kérelem elbírálására, továbbá nem állnak fenn az 59. és 61. cikkben foglalt akadályok, akkor megadja a közösségi növényfajta-oltalmi jogot.

7

A 2100/94 rendelet 67. cikke értelmében a CPVO – többek között a 61. és 62. cikk alapján hozott – határozataival szemben fellebbezést lehet benyújtani.

8

A 2100/94 rendelet 70. cikke értelmében:

„(1)   Ha a [CPVO] azon testülete, amelyik a határozatot hozta, a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak találja, a [CPVO] a határozatot kiigazítja. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a fellebbezési eljárásban a fellebbező féllel szemben ellenérdekű fél is szerepel.

(2)   Ha a határozat kiigazítása a fellebbezés indokolásának beérkezését követő egy hónapon belül nem történik meg, a [CPVO] haladéktalanul:

9

A 2100/94 rendelet 76. cikke értelmében:

„A [CPVO] az előtte folyó eljárásokban a tényállást hivatalból csak olyan mértékig vizsgálja, amennyire az az 54. és 55. cikk rendelkezései szerint vizsgálandó. Mindazokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a [CPVO] által előírt határidőn belül nem terjesztettek be, figyelmen kívül hagyja.”

10

2001. június 7-én a felperes, Ralf Schräder, a 2100/94 rendelet alapján közösségi növényfajta-bejelentési kérelmet nyújtott be a CPVO-hoz. A kérelmet 2001/0905 számon vették nyilvántartásba.

11

A bejelentett növényfajta, amelyre oltalmat igényeltek, a SUMCOL 01 növényfajta volt (a továbbiakban: „a SUMCOL 01 fajta” vagy „a bejelentett fajta”), kezdeti leírása szerint a Coleus canina, Katzenschreck növényfajhoz tartozik. A felek később abban állapodtak meg, hogy e fajta inkább a Plectranthus ornatus növényfajhoz tartozik.

12

Kérelmében a felperes jelezte, hogy a bejelentett fajtát korábban már forgalmazták az Európai Unió területén, elsőként 2001. januárjában, „Verpiss dich” („macskajaj”) megjelöléssel, de e területen kívül nem került forgalmazásra. E fajta a Plectranthus ornatus faj és a Plectranthus ssp. faj (németül dél-amerikai „Buntnessel”) keresztezéséből származik.

13

2001. július 1-jén a CPVO a 2100/94 rendelet 55. cikkének (1) bekezdése alapján felkérte a Bundessortenamtot (a német szövetségi növényfajta-hivatalt) a szakmai szempontok szerinti vizsgálat elvégzésére.

14

Mind az ügyiratokból, mind a megtámadott határozatban foglalt tényállási részből, illetve a keresetlevélben foglalt és a CPVO által nem vitatott tényállításokból az derül ki, hogy a vizsgálati eljárás első évében a felperes versenytársai tiltakoztak a bejelentett fajta tekintetében az oltalom megadása ellen. E versenytársak azt állították, hogy a bejelentett fajta nem új növényfajta, hanem egy dél-afrikai vadnövény-fajta, amely ebben az országban, valamint Németországban évek óta forgalomban van.

15

A bejelentett fajtát először a felperes versenytársa, az Unger nevű cég által szolgáltatott referenciafajtával hasonlították össze, amelyet az Unger „az ornatushoz hasonló”Plectranthus comosus fajba tartozóként sorolt be. Valójában az derült ki, hogy e két fajta nem különíthető el egymástól egyértelműen. Mindenesetre az Unger nem tudta bizonyítani, hogy a referenciafajta már ismert lenne. Az UPOV (Új Növényfajták Oltalmi Uniója) szabályainak megfelelően elkészített 2002. november 28-i közbenső jelentésében a Bundessortenamt így a következőket emelte ki:

„[…] ebben az évben a SUMCOL 01 nem különíthető el az Unger cég Plectranthus ornatus megnevezésű növényeitől. Unger úr ugyanakkor nem tudott bizonyítékkal szolgálni a növények 1998 óta zajló értékesítésére vonatkozóan. 2003-ban új vizsgálatot kellene elvégezni.”

16

2002. március 30-án Dr. Menne – Heine kisasszonynak, a Bundessortenamt szakmai vizsgálatával megbízott elbírálónak a képviseletében eljárva – kapcsolatba lépett E. Van Jaarsvelddel, a kirstenboschi (Dél-Afrika) botanikus kert munkatársával, akit arra kért, hogy küldjön neki hajtásokat vagy (vető)magokat a Plectranthus comosus vagy a Plectranthus ornatus fajokból, amelyeket referenciafajtaként szeretett volna alkalmazni. Azt is megérdeklődte tőle, hogy e fajok növényfajtái Dél-Afrikában fellelhetőek-e a piacon.

17

2002. március 25-i válaszában Van Jaarsveld úr a következőket írta:

„A Plectranthus comosus és a P. ornatus növényfajok termesztése hazánkban hagyományosan elterjedt. Az első faj jelenleg gyorsan terjedő gyomnövénynek minősül, és már nem árusítható faiskolákban és virágkertészetekben. Kaphatók színes termesztett fajták, és ezeket termesztik is, és azt hiszem, hogy továbbra is szaporíthatók. A P. ornatus fajt továbbra is sokfelé alkalmazzák, és faiskolában és virágkertészetekben is árusítják. Nálunk most ősz van, és majd keresek e két növényfajból magokat. Mivel ezek a fajok a mi régiónkban nem őshonosak, ezeket nem termesztjük itt Kirstenboschban, ezért magánszemélyek kertjéből kell beszereznem a magokat”.

18

Egy 2002. május 15-i levélben Miller kisasszony, a Royal Horticultural Society Garden (királyi kertészeti társaság) wisley-i (Egyesült Királyság) kertjétől a következőkről tájékoztatta Heine kisasszonyt:

„Sajnos attól tartok, hogy nem tudok Plectranthus magokkal szolgálni. Azt javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot a kirstenboschi Botanical Society of South Africával […] vagy esetleg a Silverhill Seedsszel, Fokvárosban (Dél-Alfrika).

Ami a C. Caninát illeti, gyakorlatilag biztos, hogy a Plectrantus ornatus fajról van szó, amely a múltban tévesen P. comosus néven vált ismertté. Hoztam néhány C. canina palántát, és ezek többé-kevésbé megegyeznek annak a P. ornatus fajnak a palántáival, amelyet évek óta termesztek, illetve azzal a növénnyel, amelyet a múlt év elején egy nagy-britanniai kertészettől kaptam beazonosítás céljából.”

19

Egy 2002. október 16-i levelében Van Jaarsveld úr a következőképpen foglalt állást a bejelentett fajta egyik fotója alapján, amelyet előzőleg Heine kisasszony küldött el neki:

„Az Ön által kérdezett növény minden kétséget kizáróan egy P. ornatus Codd. Nagyon jól ismerem ezt a növényfajt. A P. comosus egy nagynövésű cserje, ettől igen eltérő, bolyhos levelekkel.”

20

2002. december 12-én a Bundessortenamt megkapta a Van Jaarsveld által elküldött hajtásokat, amelyeket ő úgy írt le, mint az ő saját kertjéből származókat. Mivel e hajtások közül egyesek nem élték túl a szállítást, valószínűleg a hideg miatt, ezért a Bundessortenamt a megmaradt példányokat szaporította, annak érdekében, hogy több hajtás álljon rendelkezésére. Az így nyert növényeket együtt termesztette a SUMCOL 01 növényfajta növényeivel a 2003-as vizsgálati év során. A vizsgálat végén úgy tűnt, hogy a bejelentett fajta csak minimális mértékben tér el a Van Jaarsveld úr által megküldött hajtásokból nyert növényektől. Heine kisasszony 2003. augusztus 19-i levele szerint ezek az eltérések, bár „jelentősek”, alig láthatóak.

21

2003. augusztus 7-i levelével a CPVO arról értesítette a felperest, hogy a Bundessortenamt szerint „a kirstenboschi botanikus kertben tesztelt növényekhez képest hiányosságok tapasztalhatók a növények megkülönböztethetősége terén”. A felek nem vitatják, hogy e növények Van Jaarsveld úr saját kertjéből származtak. E levélben az is szerepel, hogy Heine kisasszony szerint a felperes nem tudta beazonosítani saját SUMCOL 01 fajtáját a Bundessortenamt kísérleti területén végzett helyszíni vizsgálat alkalmával.

22

2003. szeptemberében a felperes a szakmai vizsgálat eredményeire adott válaszként benyújtotta észrevételeit. Egyrészt a 2003. augusztus 29. és szeptember 1. között Dél-Afrikában tett tanulmányútjának eredményeire, másrészt a meisei (Belgium) botanikus kertben 2003. szeptember 15-én tett látogatásának eredményeire alapozva úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint a Van Jaarsveld úr kertjéből származó, és az összehasonlításhoz alkalmazott növények nem a referenciafajtához, hanem magához a SUMCOL 01 fajtához tartoznak. Ezen felül a felperes kétségeinek adott hangot a referenciafajta közismertségét illetően.

23

A Bundessortenamtnak az UPOV szabályainak megfelelően elkészített, 2003. december 9-i végleges jelentését észrevételeinek megtétele céljából a CPVO 2003. december 15-i levelével együtt megküldték a felperesnek. E jelentés azt állapította meg, hogy a bejelentett SUMCOL 01 fajta nem különböztethető meg a dél-afrikai Plectranthus ornatus (Van Jaarsveld) referenciafajtától.

24

A felperes e jelentésre 2004. február 3-án terjesztette elő utolsó észrevételeit.

25

A 2004. április 19-i R 446. sz. határozattal (a továbbiakban: az elutasító határozat) a CPVO a 2100/94 rendelet alapján, a SUMCOL 01 fajta megkülönböztető-képességének hiánya miatt elutasította a közösségi növényfajta-bejelentési kérelmet.

26

Ami konkrétan a referenciafajta közismertségére vonatkozó feltételt illeti, a CPVO az elutasító határozatban a következőképpen fogalmazott:

„A szakmai vizsgálat során a Sumcol 01 fajta a vizsgált jellemzőkre tekintettel nem volt egyértelműen megkülönböztethető a dél-afrikai Plectranthus ornatus referenciafajtától, amely a kérelem benyújtásakor (2001. június 7-én) közismert volt.

[…]

Van Jaarsveld úr nyilatkozata szerint a kirstenboschi botanikus kert főként az őshonos fajokkal foglalkozik. A P. ornatus nem őshonos növény Dél-Afrikában, ami magyarázatul szolgál arra, hogy miért nem termesztik e fajt a botanikus kertben. A referenciafajta ugyanakkor fellelhető a piacon, és kapható a dél-afrikai kertészetekben, így megtalálható magánszemélyek kertjében, mint ahogy Van Jaarsveld úr kertjében is. Mivel e fajta kapható a piacon, és megtalálható a magánkertekben is, ezért azt közismertnek kell tekinteni.

A CPVO-nak nincs oka kétségbe vonni a Van Jaarsveld úr által megjelölt növényi anyag származását.”

27

2004. június 11-én a felperes fellebbezést nyújtott be az elutasító határozattal szemben a CPVO fellebbezési tanácsához. Ezzel egyidejűleg kérte az eljárási iratokba való betekintés engedélyezését. E kérelmének 2004. augusztus 25-én, vagyis öt nappal a 2100/94 rendelet 69. cikkében szereplő, a fellebbezés jogalapjait kifejtő beadvány előterjesztésére nyitva álló négy hónapos határidő lejárta előtt, teljes mértékben eleget tettek. A felperes az említett beadványt mégis 2004. augusztus 30-án nyújtotta be.

28

Az elutasító határozatnak a 2100/94 rendelet 70. cikke szerinti előzetes felülvizsgálatára a fellebbezés beérkezését követő, és az e rendelkezés által előírt egy hónapos határidőn belül nem került sor. 2004. szeptember 30-án a CPVO ugyanakkor értesítette a felperest aznapi határozatáról, amely szerint a „határozathozatalt” e kérdésben két héttel „elhalasztja”, mert újabb vizsgálatok elvégzését tartja szükségesnek.

29

2004. október 8-án Van Jaarsveld úr a következő pontosításokat közölte a CPVO-val:

„A Plectranthus ornatusról Dr. L. E. Codd a »Plectranthus and allied genera in southern Africa« című könyvében [Bothalia 11, 4: 393–394. o. (1975)] ír. Leírásában Dr. Codd megállapítja, hogy »ez a növény félárnyékos területek sziklás helyein nő, 1000 és 1500 méter közötti magasságban, Etiópiától Tanzániáig. Dél-Afrikában termesztik, és részben honosítják is«. Ezért Dr. Coddal egyetemben meg tudom erősíteni, hogy ezt a növényt a helyi faiskolákban és kertészetekben nálunk több mint 30 éve értékesítik. Már 1975-ben is elterjedt volt a használata és értékesítése, de akkor még P. neochilus néven. Manapság a Plectranthus ornatus Dél-Afrikában mindenütt megtalálható a kertekben, és a kertészeti értékesítése kiterjedt.”

30

2004. október 13-án a CPVO újabb kérdéseket tett fel Van Jaarsveld úrnak a hajtások lelőhelyével és beszerzésének időpontjával, a vásárlást igazoló bizonyítékokkal, az alternatív beszerzési forrásokkal, és az európai növényi anyag lehetséges származásával, valamint a Dr. Codd művére való hivatkozással kapcsolatban.

31

2004. október 15-én Van Jaarsveld úr a következőket válaszolta:

„A kérdéses növényeket nem vásárlással szereztem be, ez egy szokványos klón, amit Fokvárosban, illetve a Dél-Afrikai Köztársaságban mindenütt termesztenek az emberek. A növények, amelyeket elküldtem, a saját kertemből származnak (jómagam a kirstenboschi botanikus kertben lakom és dolgozom), a hajtást, ami a kertészeti üzletekben széles körben kapható volt, pár éve kaptam egy plumsteadi barátomtól. Ezt a növényt régebben P. neochilus néven termesztettük a botanikus kertünkben, de miután rájöttünk, hogy nálunk nem honos fajról van szó, kiirtottuk a kirstenboschi botanikus kert növényei közül, mivel itt csak a Dél-Afrikai Köztársaságban honos növényeket termesztjük. Ez a klón a Dél-Afrikai Köztársaságban szinte minden kertészetben kapható, kertészeti üzleteinkben a 70-es évek elejétől fogva megtalálható. Évek óta dolgozom a Plectr.-szal és jól ismerem ezt a klónt; nem vetőmagról termesztik, genetikai származását tekintve azonos, vagyis egyetlen klónból származik.

Elküldöm Önöknek a Dr. Codd művéből származó idevágó oldalak másolatát.”

32

A CPVO felvette a kapcsolatot a dél-afrikai mezőgazdasági minisztériummal is, hivatkozva Van Jaarsveld úr véleményére, és további adatokat kérve a Plectranthus ornatus faj beszerezhetőségére vonatkozóan.

33

2004. november 2-i válaszában J. Sadie, az említett minisztérium részéről a következőket írta:

„Kapcsolatba léptem Dr. Gert Brits-cel, a Plectranthus egy másik szakértőjével, aki egyben növénynemesítő is.

Először is, a Plectranthus azon növénynemzetség egyike, amellyel Ernst Van Jaarsveld úr hosszú évek óta dolgozik, ezért ő valóban szakértője e területnek, és az általa szolgáltatott információkat hitelesnek tekinthetik.

Másodszor, a Plectranthus ornatus Afrika trópusi részéről (Tanzániából és Kenyából) származó faj. E faj igen közeli rokona a dél-afrikai P. neochilus fajnak, a különbség annyi, hogy ez utóbbi hosszabb ideig virágzik, a P. ornatus leveleinek vége pedig kerekebb. Úgy tűnik, hogy a faiskolai és kertészeti árusok összekeverik e két fajt. Mivel a faiskolai és kertészeti árusok többsége nem képzett botanikus, ezért általában másokra hagyatkoznak a növények azonosítását illetően, és csak nagyon kevesen tudnak közülük különbséget tenni az olyan fajok között, mint ezek.

A Pretoria Herbariumban megtalálhatók a P. ornatus faj szárított példányai, amelyek egy kertből származnak, 1960-ból. A honosított és dél-afrikai kerti növények közül kiválasztott szárított példányok besorolását megerősíti Dr. H. F. Glen nemrégiben közzétett, »Cultivated Plants of southern Africa – names, common names, literature« című publikációja (2002, 326. o.) is.

L. E. Codd 1975-ben megjelent, »Plectranthus (Labiataea) and allied genera in southern Africa« című publikációja [Bothalia 11(4): 371–442. o.] úgy említi a P. ornatust, mint Dél-Afrikában termesztett és félig honosított növényt. Ezt erősíti meg Andrew Hankey, »The genus Plectranthus in South Africa: diagnostic characters and simple fields keys« című, a Plantlife 1999. szeptemberi, 21. számában (8–15. o.) megjelent cikke is.

Tény, hogy ez a faj Afrikából származik, és hogyha egyes növényeket – akkor is, ha azok magánszemélyek kertjéből származnak – nem lehet megkülönböztetni attól a fajtától, amelyre a nemesítő oltalmat kér, ez az jelenti, hogy a »fajta« nem egyedi.

[…] Meg tudjuk állapítani a P. ornatus termőhelyeit, de ez időt vesz igénybe. Ugyanakkor tudunk egy olyan konkrét esetről, miszerint a Port Elisabeth-i Rodene Wholesale Nursery kertészet panaszt tett a P. neochilus egyik fajtájának Egyesült Államokbeli lajstromozásával szemben, mivel az a fényképek alapján nem volt megkülönböztethető attól a szokványos P. neochilustól, amelyet ők több mint 15 éve termesztenek.”

34

2004. november 10-én a CPVO úgy döntött, hogy nem igazítja ki az elutasító határozatot a 2100/94 rendelet 70. cikke szerinti előzetes felülvizsgálat keretében, és a fellebbezést a fellebbezési tanács elé utalta. A CPVO hangsúlyozta, hogy a döntő kérdés az, hogy a Van Jaarsveld úr által a Bundessortenamtnak elküldött referenciafajta növényi anyaga valóban – mint ahogyan a felperes állította – a SUMCOL 01 fajtának a Németországból Dél-Afrikába exportált anyaga volt-e. A CPVO nemmel válaszolt e kérdésre, a Bundessortenamt szakmai vizsgálatára támaszkodva, amely eltéréseket talált a bejelentett fajta és a referenciafajta között a növény magasságát, levélnagyságát és szárának hosszát illetően.

35

A fellebbezési tanács által feltett kérdésre adott 2005. szeptember 8-i írásbeli válaszában a CPVO elismerte, hogy az éghajlat és a helyszín megváltozása is okozhatta a növény eltérő reakcióját, és miként azt a Bundessortenamt kifejtette, nem zárható ki teljesen, hogy az olyan minimális eltéréseket mutató fajták, mint amelyek a bejelentett fajta és a referenciafajta között tapasztalhatók, ugyanabba a fajtába tartoznak.

36

A fellebbezési tanács a 2005. szeptember 30-i tárgyaláson meghallgatta a feleket. E tárgyalási jegyzőkönyv szerint a CPVO képviseletében Heine kisasszony volt jelen a tárgyaláson. Ő többek között úgy nyilatkozott, hogy a Van Jaarsveld úr által elküldött hat hajtás közül csak négy élte túl a szállítást. Annak kizárhatósága érdekében, hogy a bejelentett fajta és a referenciafajta közötti különbségeket a környezeti tényezők okozzák, új hajtásokat hoztak létre, és ezeket használták referenciafajtaként. Mivel ezek második generációsak voltak, szerinte a megállapított eltérések genotipikus tényezőknek tulajdoníthatók.

37

A tárgyalási jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a tárgyalás végén a fellebbezési tanács nem volt teljes mértékben meggyőződve a referenciafajta közismertségéről. Anélkül, hogy kétségbe vonná Van Jaarsveld úr szavahihetőségét és szakmai hozzáértését, a fellebbezési tanács úgy véli, hogy egyes állításai e tekintetben nincsenek kellőképpen alátámasztva, és így szükséges lenne, hogy a hivatal valamelyik tagja helyszíni vizsgálatot tartson Dél-Afrikában a 2100/94 rendelet 78. cikkében foglalt bizonyítási eszközök alkalmazásával.

38

E tekintetben a tárgyalási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza:

„Az elnök berekesztette a szóbeli eljárást.

A tanácskozásra való visszavonulás előtt az elnök a következő határozatot hirdette ki:

Indokolás:

A feleket kellő időben értesítették az utazás idejéről, ahhoz hogy az azon való részvételre időben felkészülhessenek. A bizonyítási eszköz alkalmazása attól függ, hogy a kérelmező hajlandó-e előlegezni a költségeket (az 1239/95/EK bizottsági rendelet 62. cikke). Az eljárás végén a költségeket a vesztes fél fogja viselni.”

39

2005. december 27-én a fellebbezési tanács határozatával jóváhagyta a kérdéses bizonyítási eszköz alkalmazását. Ezen intézkedés végrehajtását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a felperes 6000 eurót előlegez a költségekből a Közösségi Növényfajta-hivatal előtti eljárások tekintetében a 2100/94/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1995. május 31-i 1239/95/EK bizottsági rendelet (HL L 121., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 327. o.) 62. cikkének megfelelően.

40

2006. január 6-i beadványában a felperes arra hivatkozott, hogy nem köteles bizonyítékokat szolgáltatni, és nem ő kezdeményezte az elrendelt bizonyítási eszköz alkalmazását. Hangsúlyozta, hogy a CPVO feladata megállapítani a 2100/94 rendelet 7. cikke értelmében vett megkülönböztetésre való alkalmasságot. Ezért szerinte a dél-afrikai tanulmányút csak a 2100/94 rendelet 76. cikke alkalmazásával jöhet szóba. Ennek alapján pedig nem neki kell előlegeznie a költségeket.

41

(Az A 003/2004. sz. ügyben hozott) 2006. május 2-i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) a fellebbezési tanács elutasította az elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezést. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy a SUMCOL 01 fajta nem különböztethető meg egyértelműen a kérelem benyújtása idején közismert referenciafajtától.

42

A határozattal jóváhagyott bizonyítási eszköz végrehajtásának elmaradását illetően a fellebbezési tanács az említett határozat 20. oldalán a következőkre mutatott rá:

„A tanács azért nem hozott határozatot a Van Jaarsveld úr kertjéből származó referenciafajta beazonosítására és közismertségére vonatkozó bizonyítási eszközzel kapcsolatban, mert miután kétségei voltak az érintett kérdéseket illetően, végül arra a meggyőződésre jutott, hogy az összehasonlításhoz használt fajta a referenciafajta, és nem a SUMCOL 01, valamint hogy a referenciafajta a kérelem benyújtásának időpontjában közismert volt.

Ezért nem az a tény volt az indoka annak a döntésnek, hogy bizonyítási eszköz alkalmazására nem került sor, hogy a felperes nem előlegezte meg a költségeket.”

43

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. július 18-án érkezett keresetlevelével a felperes benyújtotta a jelen keresetet.

44

2007. július 6-án a felperes újabb iratot nyújtott be a bizonyítási teherrel kapcsolatos érvelésének alátámasztására. Ezen irat egy 2007. július 3-i levél, amelyet a Communauté internationale des obtenteurs de plantes ornementales et fruitières de reproduction asexuée (dísznövény- és termőfa-nemesítők nemzetközi közössége) (Ciopora) címzett az ügyvédjének, valamint a CPVO elnökének, kifejtve véleményét az adott kérdéssel kapcsolatban. Az említett iratot csatolták az ügyiratokhoz, az elfogadhatóságát illető határozathozatalt az eljárás későbbi szakaszára halasztva. Az iratot a CPVO-val is közölték, akit felhívtak arra, hogy a tárgyaláson terjessze elő észrevételeit.

45

Mivel az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele az új ítélkezési évtől kezdődően megváltozott, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanácsnak osztották ki.

46

Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

47

Az Elsőfokú Bíróság a 2008. május 14-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaikat. A felek együttes kérelmére, amelyet azzal indokoltak, hogy Schohe kisasszony betegsége miatt akadályoztatva van, a CPVO részére engedélyezték az angol nyelv eljárási nyelvként való használatát az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 35. cikke 23. §-a b) pontjának megfelelően. A felperes a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmei közül az első kettőtől elállt, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek. A CPVO úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogása a Ciopora fenti 44. pontban említett véleményének figyelembevétele ellen, amit szintén rögzítettek a tárgyalási jegyzőkönyvben. Az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy ezen iratot az ügyiratok között tartja.

48

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

49

A CPVO azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

50

Keresetének alátámasztásaként a felperes lényegében nyolc jogalapra hivatkozik. Az első jogalap, amely három részre oszlik, a 2100/94 rendelet 62. cikkének, valamint 7. cikke (1) és (2) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseinek megsértésén alapul. A második jogalap a 2100/94 rendelet 76. cikkének megsértésén alapul. A harmadik jogalap a 2100/94 rendelet 75. cikkének, valamint azon jogelvnek a megsértésén alapul, miszerint „jogállamban általában nem megengedett véletlenszerűen hozni határozatokat”. A negyedik jogalap az 1239/95 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. Az ötödik jogalap az 1239/95 rendelet 62. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. A hatodik jogalap a 2100/94 rendelet 88. cikkének megsértésén alapul. A hetedik jogalap a 2100/94 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. Végezetül a nyolcadik jogalap a 2100/94 rendelet 67. cikke (2) bekezdése első mondatának megsértésén alapul.

51

Az Elsőfokú Bíróság elsőként az első jogalapot vizsgálja meg, ezt követően a harmadik és ötödik jogalapot együttesen vizsgálja meg, ezután pedig sorban megvizsgálja a második, a negyedik, a hatodik, a hetedik és a nyolcadik jogalapot.

52

A felperes arra hivatkozik, hogy a 2100/94 rendelet 62. cikke értelmében, ha a vizsgálat eredményei elegendő alapot nyújtanak a kérelem elbírálására, továbbá az 59. és 61. cikkben foglalt jogi akadályok nem állnak fenn, akkor meg kell adni a közösségi növényfajta-oltalmi jogot. A CPVO-nak e tekintetben nincs mérlegelési mozgástere, amennyiben az anyagi és alaki feltételek teljesülnek, meg kell adnia az oltalmat.

53

Véleménye szerint jelen esetben a CPVO helytelenül alkalmazta e rendelkezést, amikor – tévesen – úgy vélte, hogy a közösségi növényfajta-oltalom megadásának feltételei nem állnak fenn. A felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az kizárólag Van Jaarsveld úr azon megállapításaira alapította határozatát, amelyeket ő – a Van Jaarsveld úr által megküldött hajtások származását és közismertségét illetően, valamint Van Jaarsveld úrnak a Plectranthus fajjal kapcsolatos szakértelmét illetően – egyértelműen tévesnek és általában véve ellentmondásosnak talál.

54

A jogalap első részében a felperes konkrétan azt állítja, hogy a CPVO megsértette a 2100/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, amikor – tévesen – úgy vélte, hogy a SUMCOL 01 fajta nem megkülönböztethető. Ebben az összefüggésben a felperes ismét kifejti azon véleményét, amelyet a CPVO és annak fellebbezési tanácsa előtt már korábban kifejtett, miszerint figyelemmel a bejelentett fajta és a referenciafajta között észlelt eltérések mellékes jellegére, ez utóbbi nem más, mint maga a bejelentett fajta. Véleménye szerint ugyanis Van Jaarsveld úr a Bundessortenamtnak nem a referenciafajta anyagát, hanem magát a SUMCOL 01 fajtát küldte meg. Következésképpen a bejelentett fajtát nem vetették össze a 2100/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése értelmében vett referenciafajtával. Mindenesetre, véleménye szerint a Bundessortenamt nem tudta kizárni ennek az eshetőségét, ami elegendő az említett rendelkezés megsértésének megállapításához

55

A jogalap második részében, másodlagos jelleggel, arra az esetre előterjesztett részében, ha elismerésre kerülne, hogy a Van Jaarsveld úr által megküldött növények igenis valamely referenciafajtából származnak, a felperes arra hivatkozik, hogy a CPVO a 2100/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését sértette meg, amikor tévesen úgy vélte, hogy az állítólagos referenciafajta a kérelem benyújtásának időpontjában közismert volt. A felperes többek között azt állítja, hogy Van Jaarsveld úr téved, amikor azt állítja, hogy a kérdéses növények ahhoz a fajtához tartoznak, amelyek „évek óta kaphatók Dél-Afrika kertészeti üzleteiben”. Az egyetlen dolog, ami egyelőre bizonyítható, az az, hogy létezik egy elkülöníthető növény, amely Van Jaarsveld úr kertjében nő.

56

A jogalap harmadik részében a felperes konkrétan azt állítja, hogy azok a hibák, amelyeket a fellebbezési tanács az érdemi értékelésben elkövetett, magukkal vonták a 2100/94 rendelet 62. cikkének megsértését is. Szerinte a CPVO megállapításai nem igazolják azt a feltételezést, hogy a SUMCOL 01 fajta növényei nem különböztethetők meg egyértelműen attól a fajtától, amely a kérelem benyújtásának időpontjában közismert volt.

57

E tekintetben a felperes hozzáteszi, hogy nem neki kell bizonyítania a referenciafajta közismertségét, és abban az esetben, ha e kérdésben kétség merül fel, akkor a közösségi növényfajta-oltalmat meg kell adni. Így mégha nem is lehetséges döntő módon tisztázni a Van Jaarsveld úr által megküldött növények származását és beazonosítását, ez még szerinte nem alapozhatja meg a kérelem elutasítását. A CPVO azon nézete, miszerint a növényfajta-oltalmat meg kell tagadni a bejelentett fajtától, amennyiben nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy az egyértelműen megkülönböztethető a kérelem benyújtásának időpontjában közismert valamennyi más fajtától, alapvetően téves.

58

A CPVO úgy véli, hogy a jogalap három részének egyike sem megalapozott.

59

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy amennyiben valamely közösségi hatóságnak feladatkörében eljárva összetett – különösen gazdasági jellegű – értékeléseket kell elvégeznie, e tényből következően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása felett korlátozott bírói felülvizsgálat áll fenn, amely nem teszi lehetővé, hogy a közösségi bíróság a tények általa történt értékelésével felváltsa az említett hatóság tényértékelését. Így a közösségi bíróságnak hasonló esetben a tények létezésének és e tények hatóság általi jogi minősítésének vizsgálatára kell szorítkoznia, különösen akkor, ha a hatóság intézkedése nem nyilvánvalóan hibás, vagy nem minősül hatáskörrel való visszaélésnek, vagy ha e hatóság nem lépte át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre határait (a Bíróság 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben 1966. július 13-án hozott ítélete [EBHT 1966., 429. o.]; 55/75. sz. Balkan-Import-Export ügyben 1976. január 22-én hozott ítéletének [EBHT 1976., 19. o.] 8. pontja; 9/82. sz., Øhrgaard és Delvaux kontra Bizottság ügyben 1983. július 14-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 2379. o.] 14. pontja; C-225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I-3203. o.] 24. és 25. pontja; és C-157/96. sz., National Farmers’ Union és társai ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2211. o.] 39. pontja).

60

Hasonlóképpen, amennyiben a közigazgatási hatóság határozata összetett szakmai – például a gyógyászati-farmakológiai szektort érintő – megfontolások eredménye, e megfontolások főszabály szerint csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ami azt jelenti, hogy a közösségi bíróság a tények említett hatóság általi elemzését nem helyettesítheti saját értékelésével (a Bíróság elnökének a C-474/00. P(R). sz., Bizottság kontra Bruno Farmaceutici és társai ügyben 2001. április 11-én hozott végzésének [EBHT 2001., I-2909. o.] 90. pontja; lásd az Elsőfokú Bíróság T-201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17-én hozott ítéletének [az EBHT 2007., II-3601. o.] 88. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61

Ugyanakkor, bár a közösségi bíróság elismeri, hogy a közigazgatásnak bizonyos mérlegelési mozgástere van gazdasági vagy szakmai téren, ez nem jelenti azt, hogy a bíróságnak tartózkodnia kell az ilyen jellegű adatok és tények közigazgatás által történt értelmezésének felülvizsgálatától. Ugyanis a közösségi bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket. E felülvizsgálat keretében azonban a közösségi bíróság nem helyettesítheti a közigazgatás gazdasági vagy szakmai értékelését a sajátjával (lásd a Bíróság C-525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-9947. o.] 57. pontját és a fenti 60. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62

Ezen ítélkezési gyakorlat átültethető arra az esetre is, amikor a közigazgatási határozat más olyan tudományág területére tartozó összetett értékelések eredménye, mint például a botanika vagy a genetika.

63

Jelen esetben valamely növényfajta megkülönböztethetőségének megítélése, tekintettel a 2100/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében foglalt szempontokra, olyan összetett tudományos és szakmai kérdést képez, amely indokolhatja a bírói felülvizsgálat terjedelmének korlátozását.

64

E szempontok ugyanis annak vizsgálatát követelik meg, hogy a bejelentett fajta „egy adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzőiben egyértelműen eltér-e bármely más fajtától”. Így miként az többek között az UPOV 2002. április 19-i, TG/1/3. sz., „Általános bevezetés a növényfajták megkülönböztethetőségének, egyneműségének és állandóságának vizsgálatához, valamint leírásaik összehangolásához” című dokumentumból következik, az ilyen értékelés speciális szakértelmet és ismereteket igényel, többek között a botanika és a genetika terén (lásd analógiaként az Elsőfokú Bíróság T-179/00. sz., A. Menarini kontra Bizottság ügyben 2002. július 3-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2879. o.] 44. és 45. pontját).

65

Ezzel szemben viszont valamely fajta közismertségének értékelése, tekintettel a 2100/94 rendelet 7. cikke (2) bekezdésére, nem igényel különösebb szakértelmet vagy szakmai ismereteket, és nem vet fel olyan összetett kérdést, amely indokolhatná a bírói felülvizsgálat terjedelmének korlátozását.

66

Ugyanis e szempontok annak előírására korlátozódnak, hogy ellenőrzésre kerüljön az, hogy például a bejelentett fajta bejelentési kérelmének benyújtásakor valamely másik fajta nem volt-e „növényfajta-oltalom tárgya, vagy nem szerepel-e a Közösség, valamelyik állam vagy valamely illetékes kormányközi szervezet növényfajta-oltalomra vonatkozó hivatalos nyilvántartásában”, illetve „arra vonatkozóan növényfajta-oltalom megadása vagy annak hivatalos nyilvántartásba való bejegyzése iránt nem nyújtottak-e be kérelmet, amennyiben a kérelem a növényfajta-oltalom megadását vagy a fajtának a hivatalos nyilvántartásba történő bejegyzését eredményezi”.

67

Ezen előzetes észrevételekre tekintettel az Elsőfokú Bíróság meg fogja vizsgálni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban foglalt, és a 2100/94 rendelet 7. cikke (1) és (2) bekezdése alapján végzett érdemi értékelésének jogszerűségét.

68

Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a Bundessortenamthoz hasonlóan a fellebbezési tanács is kizárólag Van Jaarsveld úr növényfajtájára való hivatkozással hozta meg döntését. E körülményekre tekintettel, és ahogyan azt a felperes helyesen állítja, nem kell figyelembe venni a CPVO által annak ellenkérelmében azon két másik fajta állítólagos közismertségével kapcsolatban előterjesztett érveket, amelyek szintén nem különböztethetők meg egyértelműen a bejelentett fajtától. Különös tekintettel arra, hogy a Royal Horticultural Society Garden (királyi kertészeti társaság) wisley-i (Egyesült Királyság) kertjének fenti 18. pontban említett levelét a fellebbezési tanács nem vette figyelembe, arra a CPVO nem hivatkozhat a jelen eljárás keretében a megtámadott határozat jogszerűségének bizonyítása érdekében.

69

A megtámadott határozat szerint – a felperes állításával ellentétben – a bejelentett SUMCOL 01 fajta és Van Jaarsveld úr referenciafajtája nem azonosak, és ezért két külön fajtát képeznek, azonban nem különböztethetők meg egymástól egyértelműen a 2100/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében.

70

Ezen értékelések a Bundessortenamt 2003. december 9-i végleges jelentésében (lásd a fenti 23. pontot) szereplő szakmai vizsgálat következtetésein, valamint a Bundessortenamt szakmai vizsgálattal megbízott elbírálója, Heine kisasszony által a fellebbezési tanács előtti tárgyalás alkalmával adott pontosításokon alapulnak (lásd a fenti 36. pontot).

71

Azon kérdést illetően, hogy Van Jaarsveld úr referenciafajtája vajon tényleg eltér-e a bejelentett SUMCOL 01 fajtától, a Bundessortenamt végleges jelentéséből az derül ki, hogy az UPOV szabályainak megfelelő, szakmai vizsgálat céljából alkalmazott 26 összehasonlítási szempont közül 3 tekintetében észleltek eltérést a két fajta között: nevezetesen a növények magasságát, levélnagyságát és szárának hosszát illetően. Egyébként a fellebbezési tanács előtti tárgyalás alkalmával Heine kisasszony kizárta azt, hogy az eltérések környezeti tényezőknek lennének betudhatók. Véleménye szerint e különbségek inkább genotípusbeli tényezőkből adódnak. Ebből szükségszerűen az következik, hogy ezen értékelés szerint a bejelentett fajta és a referenciafajta nem ugyanabba a fajtába tartozik.

72

Maga a felperes is elismeri a különbségek meglétét, azonban fenntartja, hogy ezek a környezeti tényezők hatásának tulajdoníthatók.

73

Tekintettel arra a széles mérlegelési mozgástérre, amellyel a CPVO rendelkezik az összetett botanikai jellegű kérdések értékelésénél, a felperes által érvelésének alátámasztására hivatkozott tényezők mindenesetre nem elegendők annak megállapításához, hogy a Bundessortenamt, majd őt követően a CPVO, valamint annak fellebbezési tanácsa olyan nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, amely maga után vonhatná a megtámadott határozat megsemmisítését.

74

Először is, a felperes által előterjesztett magyarázatok, tanúvallomások és szakértői vélemények általában arra vonatkoznak, hogy milyen befolyásuk lehet a környezeti tényezőknek a Bundessortenamt által eltérőnek minősített jellemzőkre. E befolyást a CPVO mindenesetre nem vitatta. Ezzel szemben viszont a Bundessortenamt arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügy speciális körülményeire tekintettel a megállapított eltérések nem ezeknek, hanem genotípusbeli tényezőknek tudhatók be. A felperes által hivatkozott általános jellegű tényezők nem elegendőek e specifikus következtetés megcáfolására.

75

Másodszor, a felperes azon állítása, miszerint nem vették kellőképpen figyelembe azt a tényt, hogy a felperes növényei és a Van Jaarsveld úr által megküldött növények éveken keresztül eltérő klimatikus viszonyoknak voltak kitéve, egyszerű értékelésbeli különbségnek tűnik a CPVO értékeléséhez viszonyítva. Nem bizonyítja, hogy ez utóbbi értékelés nyilvánvalóan téves lenne.

76

Harmadszor, a felperes azon állítása, miszerint maga a Bundessortenamt sem tudta kizárni azt, hogy a 2003-ban termesztett valamennyi növény a SUMCOL 01 fajtába tartozott, tévesnek tűnik.

77

Az igaz, hogy a CPVO 2005. június 20-i levelében Heine kisasszony a következőket fejtette ki:

„Nem tudtuk megkülönböztetni a kérelem tárgyát képező növényeket a dél-afrikai növényektől, emiatt természetesen lehet azzal érvelni, hogy mindegyik növény a bejelentési kérelem tárgyát képező növényből származik”.

78

E válasz tanúsága alapján a fellebbezési tanács által feltett kérdésre adott 2005. szeptember 8-i írásbeli válaszában a CPVO elismerte, hogy az éghajlat és a helyszín megváltozása is okozhatta a növény eltérő reakcióját, és miként azt a Bundessortenamt kifejtette, nem zárható ki teljesen, hogy az olyan minimális eltéréseket mutató fajták, mint amelyek a bejelentett fajta és a referenciafajta között tapasztalhatók, ugyanabba a fajtába tartoznak (lásd a fenti 35. pontot).

79

A bizonyítékok átfogó értékelésénél mindenesetre nem lehet különös jelentőséget tulajdonítani sem Heine kisasszony szóban forgó nyilatkozatának, sem ennek következtében a CPVO fellebbezési tanácsnak adott írásbeli válaszának, amely azt követte. Egyrészt ugyanis az említett – több mint két évvel a szakmai vizsgálatot követően, amikor az érintett már valószínűleg nem emlékezetett az ügy minden egyes részletére, sebtében megfogalmazott, elektronikus levélben foglalt – nyilatkozat, ellentétes a 2003. december 12-i végleges jelentéssel, amely azt állapítja meg, hogy a két fajta között megkülönböztető elemek állnak fenn. Másrészt, ellentétben a felperes állításával, a fellebbezési tanács előtti tárgyalás jegyzőkönyvéből egyáltalán nem derül ki, hogy Heine kisasszony fenntartotta e nyilatkozatot a tárgyaláson. Épp ellenkezőleg, az általa a tárgyaláson adott részletesebb magyarázatok szerint a kérdéses két fajta genetikailag különböző volt (lásd a fenti 71. pontot).

80

Negyedszer, a felperes által hivatkozott azon érvnek, miszerint a SUMCOL 01 fajtát és a meisei botanikus kertben termesztett Plectranthus ornatus faj példányának Van Jaarsveld által elküldött fajtája egyértelműen megkülönböztethető egymástól, nincs jelentősége, mivel ahogyan azt a fellebbezési tanács is kiemelte, anélkül, hogy azt a felperes vitatta volna, a Plectranthus ornatus egy több fajtát magában foglaló faj, amelyek közül egyesek egyértelműen megkülönböztethetők a SUMCOL 01 fajtától, mások viszont nem.

81

Ötödször, a felperes által a fellebbezési tanács azon tézisének cáfolása céljából előterjesztett elemek, miszerint a tapasztalat „kizárni látszik” azt, hogy Van Jaarsveld úr saját kertjében SUMCOL 01 fajtába tartozó növények nőhettek, nem meggyőzőek.

82

Magának a felperesnek a közösségi növényfajta-oltalmi bejelentésében foglalt nyilatkozata szerint a SUMCOL 01 fajtát 2001. januárjában kezdték értékesíteni az Európai Unió területén, azon kívül viszont nem (lásd a fenti 12. pontot). Mindent összevéve, nincs bizonyíték a tényállás idején a SUMCOL 01 fajta dél-afrikai értékesítésére vonatkozóan. A felperes legfeljebb azt tudta bizonyítani, hogy egy kenyai vállalkozás, a Florensis birtokában volt néhány példány 2001 végén termeszthetőségi tesztek céljából, és hogy egy dél-afrikai vállalkozás, az Alba Atlantis 2002 elején némi érdeklődést mutatott az e fajta Dél-Afrikában történő kizárólagos forgalmazásához szükséges engedély beszerzése iránt.

83

Egyébként Van Jaarsveld urat a CPVO először 2002. március 20-án kereste meg, és 2002. március 25-étől kezdve ő többször kiemelte, hogy a Plectranthus ornatus Dél-Afrika kertészeteiben általánosan elterjedt és forgalmazott növény (lásd a fenti 17. pontot). 2002. október 16-án Van Jaarsveld úr fotó alapján úgy azonosította be a SUMCOL 01 fajtát, mint a Plectranthus ornatus Codd fajtába tartozót (lásd a fenti 19. pontot). A Van Jaarsveld-féle hajtásokat Van Jaarsveld úr 2002. december elején küldte meg a Bundessortenamtnak (lásd a fenti 20. pontot). 2004. októberében Van Jaarsveld kifejtette a CPVO-nak, hogy azokat „pár évvel ezelőtt egy barát kertjéből” kapta, és azok kertészeti kereskedésből származtak (lásd a fenti 31. pontot).

84

A felperes véleménye így nem csak azt feltételezi, hogy Van Jaarsveld úrhoz a SUMCOL 01 fajta vetőmagjai, illetve hajtásai kerültek, egy olyan időszakban, amikor azt még nem is forgalmazták Dél-Afrikában, és azokat ő a saját kertjében már ekkortól kezdve termesztette, hanem azt is, hogy félrevezető nyilatkozatokat tett a CPVO felé az általa 2002. decemberében megküldött hajtások származását illetően annak érdekében, hogy a felperes által bejelentett közösségi növényfajta oltalomban részesítését megakadályozza. Mégha nem is zárható ki kategorikusan, ez a forgatókönyv oly kevéssé tűnik valószínűnek, hogy az alátámasztására szolgáló bizonyítékok hiányában csakis elutasítani lehet.

85

E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a felperes nem terjesztett elő semmiféle olyan bizonyítékot, amelynek alapján Van Jaarsveld úr állításainak hitelessége komolyan kétségbe lenne vonható, miközben ugyanezen állításokat a dél-afrikai mezőgazdasági minisztérium megerősítette (lásd a fenti 33. pontot). A felperes mindössze arra szorítkozik, hogy említést tesz Van Jaarsveld úr azon kapcsolatairól, amelyeket az ő „számos” versenytársával tartott fenn, anélkül, hogy „meg akarná vádolni” őt. Az ilyen gyanú nem elegendő ahhoz, hogy kétségbe vonja egy olyan tanú szavahihetőségét, akinek szakvéleményét az illetékes dél-afrikai hatóságok elismerik, és akiről az ügyiratok alapján nem gondolható, hogy bármiféle érdeke fűződne a jelen jogvita eldőléséhez.

86

Végül hatodszor, a felperes azon érvelése, amely a fellebbezési tanács azon álláspontjának megdöntésére irányul, miszerint a tapasztalat „kizárni látszik” azt, hogy Van Jaarsveld úr saját kertjébe SUMCOL 01 fajtába tartozó növények kerülhettek, mindenesetre hatástalan.

87

Ugyanis, mégha e lehetőség nem is zárható ki kategorikusan, nem elegendő a CPVO azon, a szakmai vizsgálat eredményein alapuló értékelésének megkérdőjelezéséhez, amely szerint a SUMCOL 01 fajta és a Van Jaarsveld-féle fajta két különböző fajta. Mivel ezen értékelés már önmagában is elegendő a megtámadott határozat indokolásához, ezért a fellebbezési tanács által e lehetőség kizárásával vétett esetleges hibának nem lenne jelentősége e határozat jogszerűségére.

88

Az előbbieket figyelembe véve az első jogalap első részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

89

A fellebbezési tanács által döntőnek minősített kérdés annak eldöntése, hogy a Van Jaarsveld-féle fajta a 2100/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az ügyiratok alapján közismertnek tekinthető-e.

90

A megtámadott határozat szerint:

„Nem kétséges, hogy a P. ornatus Dél-Afrikában nem honos (»egzotikus«) növény. Ezért e faj fajtái nem találhatók meg a botanikus kertekben. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy e faj fajtái ne lennének kaphatók Dél-Afrikában. Az olyan »egzotikus«, azaz nem honos növények, amelyek könnyen szaporíthatók és könnyen alkalmazkodnak az idegen éghajlathoz, egzotikus jellegük miatt szintén nagy népszerűségnek örvendenek. A felperes Dél-Afrikában mindenfelé találkozott P. neochilusszal, amely a tanúvallomások szerint »nagyon hasonlít« a SUMCOL 01 fajtára. Ahogyan azt többek között Sadie kisasszony a dél-afrikai mezőgazdasági minisztérium részéről megerősítette – ugyanúgy, mint Van Jaarsveld úr a 2004. október 8-i közlésében – a P. ornatus és a P. neochilus fajokat nagyfokú hasonlóságuk miatt gyakran összekeverik egymással, aminek az az eredménye, hogy a P. ornatust a kertészetek nem megfelelő képesítéssel rendelkező alkalmazottai P. neochilus néven kínálják eladásra. Ezért nem zárható ki, hogy a felperes a P. ornatusszal találkozott, csak P. neochilus néven. Ez megfelelne Van Jaarsveld úr és Sadie kisasszony vallomásának, és (többek között Coddra, Britsre és Glenre való) hivatkozásaiknak, amelyek szerint a P. ornatus hosszú ideje megtalálható Dél-Afrikában.

Sadie kisasszony többek között utal a Pretoria Herbariumra, amely gyűjteményében őrzi a P. ornatust, és amely egy kerttől kapta a növényeket 1960 táján. Egyébként Sadie kisasszony olyan szakértőkre is hivatkozik, mint Dr. L. E. Codd, és Andrew Hankey, akik mindketten rámutattak arra, 1975-ből és 1999-ből származó publikációikban, hogy a P. ornatust – amely eredetileg Etiópiából és Tanzániából származik – Dél-Afrikában termesztették és félig meg is honosították.

Van Jaarsveld úr többévi kutatómunkájára hivatkozik, valamint Dr. L. E. Codd egyik leírására, miszerint a P. ornatus Dél-Afrikában évtizedek óta fellelhető. Amikor 2004. október 15-i levelében Van Jaarsveld úr úgy nyilatkozik, hogy a kertjéből származó hajtások, amelyek elküldött, egy plumsteadi barátjától származnak, és ezeket a növényeket P. neochilus néven a botanikus kertekben is termesztették korábban, mindez azt mutatja, hogy a megküldött hajtások a P. ornatus Dél-Afrikában termesztett fajához tartoznak.”

91

Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem terjesztett elő különösebb érveket, sem külön bizonyítékokat a jogalap második részének alátámasztására azon összemosás megtámadása érdekében, amelyet a fellebbezési tanács a Van Jaarsveld úr kertjéből származó referenciafajta és a szóban forgó tudományos publikációkban Plectranthus ornatusként említett, és Van Jaarsveld úr és Sadie kisasszony nyilatkozataiban foglalt faj dél-afrikai fajtája között tett. Ezzel ellentétes bizonyíték hiányában a fellebbezési tanácsnak jó oka volt ezen azonosításra Van Jaarsveld úr különböző nyilatkozatai alapján, ahogy azt meg is tette a megtámadott határozat 19. oldalán. Mindent összevéve, ez az azonosítás már a Bundessortenamt 2003. december 9-i végleges jelentésében is megtalálható, amely a Van Jaarsveld-féle fajtát úgy írja le, mint a „dél-afrikai (Van Jaarsveld-féle) Plectranthus ornatus referenciafajtát”.

92

E körülményekre tekintettel a fellebbezési tanács helyesen hagyatkozott a fenti 90. pontban foglalt tényezőkre, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a referenciafajta közismert volt.

93

Ami Van Jaarsveld úr nyilatkozatait illeti, kiemelendő, hogy 2002. március 25-i levelétől kezdve, vagyis egy olyan a priori nem gyanús időszakban, amikor még nem állt kapcsolatban a felperessel, úgy nyilatkozott a Bundessortenamt-nak, hogy a Plectranthus ornatus fajt „továbbra is sokfelé alkalmazzák, és faiskolában és virágkertészetekben is árusítják” (lásd a fenti 17. pontot). Ezen állítást később több alkalommal megerősítette, és részletesen kifejtette (lásd a fenti 19., 29. és 31. pontot).

94

Egyébiránt a fellebbezési tanács a felperes állításával ellentétben nem csupán Van Jaarsveld úr állításaira alapította határozatát. A fellebbezési tanács a dél-afrikai mezőgazdasági minisztérium által közölt információkat, és azt a tudományos irodalmat is alapul vette, amely megerősítette Van Jaarsveld úr nyilatkozatait (lásd a fenti 33. pontot).

95

Sadie kisasszony, a dél-afrikai mezőgazdasági minisztérium köztisztviselője kifejezetten megerősítette, hogy Van Jaarsveld úr szakértője a Plectranthus ornatusnak, és hogy az általa szolgáltatott információk hitelt érdemlőnek tekinthetők. Leveléből az is kiderül, hogy a faiskola- és kertészettulajdonosok mind a Plectranthus ornatust (tanzániai, illetve kenyai fajta), mind a Plectranthus neochilust (dél-afrikai fajta) forgalmazzák, jóllehet azokat hasonlóságuk miatt gyakran összekeverik. Ezenfelül Sadie kisasszony rámutatott arra, hogy a pretoriai herbárium rendelkezik Plectranthus ornatus példányokkal, amelyeket „egy kertből gyűjtöttek 1960-ban”.

96

Ráadásul Van Jaarsveld úr állításait a tudományos irodalom is megerősíti. A jelen esetben az ügyiratokból az derül ki – és ezt egyébként a felperes sem vitatja –, hogy a Plectranthus ornatus részletes leírás tárgyát képezi L. E. Codd (1975), A. Hankey (1999) és H. F. Glen (2002) műveiben (lásd a fenti 33. pontot). Márpedig e szerzők e fajt úgy írják le, mint „Dél-Afrikában termesztett és félig meghonosított” fajt.

97

E tekintetben ki kell emelni, hogy az UPOV irányelvek értelmében, ellentétben azzal, amit a felperes állít, a növényfajták részletes leírásának közzététele a növényfajta közismertségének megállapításánál figyelembe vehető tényezők egyike.

98

Ugyanis az UPOV 2002. április 19-i, a fenti 64. pontban idézett TG/1/3 sz. dokumentumának „Közismertség” című 5.2.2.1. pontja szerint a részletes leírás közzététele – többek között – a közismertség megállapításánál figyelembe veendő tényezők között szerepel.

99

E tényező a 2100/94 rendelet 7. cikke (2) bekezdése alapján is figyelembe vehető. Egyrészt ugyanis e rendelkezés nem tartalmaz kimerítő felsorolást azon tényezők tekintetében, amelyek valamely referenciafajta közismertségének megállapítására alkalmasak lehetnek, amit a „különösen” határozószó is megerősít. Másrészt, a 2100/94 rendelet utolsó előtti preambulumbekezdése értelmében az említett rendelet többek között figyelembe veszi az UPOV-egyezményt.

100

Jelen esetben a fellebbezési tanács tehát joggal vette figyelembe a Codd, Hankey és Glen műveiben szereplő részletes leírásokat a referenciafajta közismertségének megállapításánál.

101

Az egybehangzó tényezők egészére tekintettel, a felperes által Van Jaarsveld úr egymást követő nyilatkozataiból kiemelt néhány értékelés és ellentmondás, különösen a Bundessortenamtnak megküldött hajtások pontos származását illetően, kisebb jelentőségűeknek tűnnek. Természetesen ezen ellentmondások bizonyos mértékben sebezhetőbbé teszik Van Jaarsveld úr vallomását, és érthető, hogy a fellebbezési tanács eleinte afelé hajlott, hogy bizonyítási eszközt alkalmazzon kétségeinek eloszlatására e tekintetben. Ettől azonban még megállapítható, hogy a referenciafajta közismertségének döntő kérdését illetően Van Jaarsveld úr állításait a dél-afrikai hatóságok és több tudományos publikáció is megerősíti.

102

Az előbbieket figyelembe véve, az első jogalap második részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

103

Az első jogalapnak a 2100/94 rendelet 62. cikkének megsértésére alapított harmadik része azon a kiinduló tételen alapul, hogy a fellebbezési tanács nem támasztotta alá jogszerűen a rendelkezésére álló értékelési elemek alapján azon következtetését, hogy az a referenciafajta, amelytől a bejelentett fajta nem különböztethető meg egyértelműen, közismert. A felperes ezzel szemben úgy véli, hogy ha a CPVO helyesen vette volna figyelembe a tényállást és különösen Van Jaarsveld úrnak a jogalap első két részében kiemelt ellentmondásos állításait, akkor azt kellett volna megállapítania, hogy a SUMCOL 01 fajta egyértelműen megkülönböztethető.

104

Az Elsőfokú Bíróság egyúttal kiemeli, hogy a felperes által kifejtett álláspont, miszerint a SUMCOL 01 fajtát egyértelműen megkülönböztethetőnek kellett volna elismerni, nyilvánvaló ellentmondásban van az általa a jogalap első részében kifejtett azon állásponttal, miszerint a SUMCOL 01 fajta és a Van Jaarsveld-féle fajta egy és ugyanazon fajtához tartozik.

105

Mindenesetre, a jogalap első két részének vizsgálatából az következik, hogy az a kiindulási tétel, amelyen a felperes érvelése alapul, téves.

106

E körülményekre tekintettel, a felperes által kifejtett azon általános jellegű megállapítások a bizonyítási terhet és kötelezettséget illetően, miszerint a CPVO-nak hivatalból kell a tényállást vizsgálnia, hatástalanok és irrelevánsak.

107

Ugyanez érvényes a Ciopora 2007. július 3-i szakértői jelentésében foglalt, a fenti 44. pontban említett megállapításokra is.

108

Ebből következően az első jogalap harmadik része nem megalapozott, ezért azt, illetve az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

109

A 2100/94 rendelet 75. cikkének, valamint azon jogelvnek a megsértésére alapított, harmadik jogalapban, miszerint „jogállamban általában nem megengedett véletlenszerűen hozni határozatokat”, a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot véletlenszerűen hozták, és az olyan megállapításokon alapul, amelyeket korábban nem említettek. Egyrészt ugyanis a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács előtti 2005. szeptember 30-i tárgyalás, illetve a bizonyítási intézkedés elrendeléséről szóló 2005. december 27-i végzés alapján nem ilyen határozatra számított. Másrészt a felperes azt állítja, hogy nem volt alkalma kifejtenie álláspontját az e határozatban foglalt megállapításokkal kapcsolatban, amelyek szerinte feltehetően a tényállás teljesen új értékelését indokolják.

110

Válaszában a felperes pontosítja, hogy a fellebbezési tanács nem módosíthatta volna „nem végleges álláspontját” tanácskozása keretében, miután elfogadta a bizonyítási intézkedésre vonatkozó végzést, és nem is hozhatta volna meg a megtámadott határozatot anélkül, hogy őt előzetesen e kérdésben meghallgatta volna. Ebben az időszakban ugyanis a fellebbezési tanács úgy tűnt, hogy egyetért a felperessel abban, hogy az addig előterjesztett bizonyítékok nem voltak elegendőek a referenciafajta közismertségének megállapításához. Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak szerinte ki kellett volna fejtenie a felperesnek azokat a körülményeket, amelyek őt álláspontjának megváltoztatására indították, és alkalmat kellett volna biztosítania számára észrevételeinek előterjesztésére.

111

Ötödik jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács – megsértve az 1239/95 rendelet 62. cikke (1) bekezdését – az általa elfogadott bizonyítási intézkedés alkalmazását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ő előlegezze meg a költségeket, miközben az adott bizonyítási eszközt nem ő javasolta és nem is ő kérte.

112

A CPVO fenntartja, hogy a fellebbezési tanács a felperes által hivatkozott rendelkezések egyikét sem sértette meg.

113

Az 1239/95 rendelet „A tanúmeghallgatás [helyesen: bizonyítás] költségei” című 62. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tanúmeghallgatás [helyesen: a bizonyítás] feltételéül szabható, hogy az annak foganatosítását kérő fél a [CPVO]-nál helyezzen letétbe a [CPVO] által egy előzetes költségbecslés alapján meghatározott bizonyos összeget”.

114

Jelen esetben a szóban forgó bizonyítási intézkedést nem a felperes kezdeményezte, hanem a fellebbezési tanács rendelte el hivatalból.

115

Ennélfogva a fellebbezési tanács helytelenül támaszkodott a 1239/95 rendelet 62. cikkére, amikor ezen intézkedés végrehajtását a felperes által letétbe helyezett előlegtől tette függővé.

116

Így az ötödik jogalap az 2005. december 27-i bizonyítási intézkedésről szóló végzés jogellenességének megállapítására irányuló részében megalapozottnak tűnik.

117

Ugyanakkor e jogalapot, mint a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem szempontjából hatástalant, el kell utasítani, mivel a megtámadott határozat elfogadására a kérdéses bizonyítási intézkedés végrehajtása nélkül került sor, anélkül, hogy a fellebbezési tanács annak alapján bármiféle, a felperesre nézve kedvezőtlen jogi következményt alkalmazott volna.

118

A 2100/94 rendelet 75. cikke értelmében:

„A [CPVO] határozataihoz mellékelni kell az alapjukat képező indokolást. Határozat kizárólag olyan ténybeli alapok, illetve bizonyítékok alapján hozható, amelyekkel kapcsolatban az eljárásban részt vevő feleknek lehetőségük volt észrevételeiket szóban vagy írásban közölni”.

119

Ellentétben azzal, amit a felperes állít, a megtámadott határozat olyan indokokon és bizonyítékokon alapul, nevezetesen Van Jaarsveld úr és Sadie kisasszony írásbeli nyilatkozatain, és a Codd, Hankey és Glen műveiből vett részleteken, amelyek mind szerepelnek a közigazgatási eljárás ügyiratai között, és amelyekhez a felperes hozzáférhetett, és azokkal kapcsolatban akár szóban, akár írásban állást foglalhatott.

120

Azon körülményt illetően, hogy a fellebbezési tanács meggondolta magát a 2005. december 27-i végzéssel elrendelt bizonyítási intézkedés alkalmazásának szükségességét illetően, a felperes nem tartja fenn azon vélekedését, hogy a fellebbezési tanácsnak ne lett volna joga lemondania ezen intézkedésről, amennyiben tanácskozása folyamán azt a jogvita megoldása szempontjából már nem tartotta szükségesnek. Álláspontja, miként azt válaszában kifejtette, az, hogy a fellebbezési tanács nem módosíthatta volna értékelését e kérdésben anélkül, hogy neki kifejtette volna azokat a körülményeket, amelyek álláspontjának megváltoztatására indították, és anélkül, hogy számára lehetőséget biztosított volna arra, hogy előterjessze észrevételeit.

121

Ezen érvelés nem fogadható el. Általánosságban ugyanis, amennyiben valamely bizonyítási intézkedés felől hivatalból lehet dönteni, anélkül hogy annak megfelelőségét vagy szükségességét a fellebbezési tanács köteles lenne előzetesen megvitatni a felekkel, azt ugyanúgy hivatalból el is lehet halasztani, ugyanilyen feltételek mellett, amennyiben a fellebbezési tanács tanácskozása során eltérő értékelésre jut. Itt nem véletlenszerűen, a közösségi jog általános elvének állítólagos megsértésével hozott határozatokról van szó, hanem azon diszkrecionális jogkör gyakorlásáról, amellyel a fellebbezési tanács a 2100/94 rendelet 76. cikke értelmében rendelkezik a tényállás hivatalból történő vizsgálata terén, különösen az említett rendelet 78. cikkében felsorolt bizonyítási eszközök alkalmazása tekintetében.

122

Jelen esetben a fellebbezési tanács rámutatott a megtámadott határozatban, hogy sikerült felülkerekednie kezdeti kétségein, és meggyőződnie a referenciafajta közismertségéről, anélkül, hogy szükség lenne a tervezett, és korábban elrendelt bizonyítási intézkedés alkalmazására. Ezenfelül e határozatban kifejtette azokat az indokokat és bizonyítékokat, amelyek e meggyőződést indokolták.

123

Végeredményben az egyetlen kérdés, ami a jelen jogalap kapcsán a bírói felülvizsgálat szempontjából lényeges, az az, hogy a felek kifejthették-e álláspontjukat ezen indokokkal és bizonyítékokkal kapcsolatban.

124

Mivel – ahogyan az a fenti 119. pontban kifejtésre került – ez pontosan így történt, a harmadik jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

125

A felperes azt állítja, hogy ha feltételezzük, hogy a jelen ügyben szükség volt újabb felvilágosításokra a Van Jaarsveld nyilatkozataiban foglalt ellentmondások miatti kétségek eloszlatására, a CPVO-nak a 2100/94 rendelet 76. cikkének megfelelően hivatalból újabb szakmai vizsgálatot kellett volna elrendelnie az említett rendelet 55. cikke értelmében.

126

A CPVO viszont azt válaszolja erre, hogy az a feltevés, amelyen a második jogalap alapul, téves.

127

E tekintetben, ahogyan az az első jogalap vizsgálatából következik, a fellebbezési tanács helyesen vonhatta le a rendelkezésére álló elemekből azt a következtetést, hogy a SUMCOL 01 fajta nem különböztethető meg egyértelműen a kérelem benyújtása időpontjában közismert referenciafajtától. Ennélfogva a fellebbezési tanács egyáltalán nem volt köteles újabb szakmai vizsgálat felől intézkedni.

128

Ezért a második jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

129

A felperes azt állítja, hogy Heine kisasszony, a Bundessortenamt illetékes elbírálója, az 1239/95 rendelet 60. cikkének (1) bekezdését megsértve a CPVO oldalán vett részt a szóbeli eljárásban, anélkül, hogy őt meghívták volna a tárgyalásra, és anélkül, hogy bizonyítási intézkedésről szóló határozat elfogadására került volna sor. Az ő nyilatkozatait, akárcsak valamely tanúét vagy szakértőét, belefoglalták a megtámadott határozatba, ráadásul hiányosan.

130

E tekintetben a CPVO joggal állítja azt, hogy Heine kisasszony megjelenése a tárgyaláson nem igényelte a 1239/95 rendelet 60. cikke (1) bekezdése értelmében vett bizonyítási intézkedés meghozatalát. A tárgyalási jegyzőkönyvből kiderül ugyanis, hogy Heine kisasszony a CPVO meghatalmazottjaként jelent meg, és nem tanúi vagy szakértői minőségben (lásd a fenti 36. pontot). Az általa tett nyilatkozatokat a tárgyalási jegyzőkönyvben úgy rögzítették, mint a CPVO nyilatkozatait, és nem mint valamely tanú vagy szakértő vallomását. Ebben az összefüggésben szintén helyes, hogy a CPVO rámutat arra, hogy az 1239/95 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének értelmében a Heine kisasszony által teljesített cselekménynek a CPVO és a Bundessortenamt között a szakmai vizsgálattal kapcsolatban létrejött megállapodásnak megfelelően ugyanolyan hatálya van, mint a CPVO harmadik felek által megtámadható cselekményeinek.

131

A többit illetően a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot azon állításának alátámasztására, miszerint Heine kisasszony nyilatkozatait hiányosan foglalták volna bele a megtámadott határozatba.

132

Ezért a negyedik jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

133

A felperes azt állítja, hogy a CPVO elfogadhatatlanul hosszú ideig akadályozta az eljárási iratokba való betekintést, jelentősen megnehezítve ezáltal a védekezéshez való jogok gyakorlását.

134

E tekintetben a közigazgatási eljárásnak a CPVO által az Elsőfokú Bíróság Hivatalának megküldött ügyirataiból az derül ki, hogy a felperesnek kézbesítették az ügyiratokat, és a felperes megfelelően kifejthette nézőpontját.

135

Konkrétabban:

136

Miként arra a CPVO joggal hivatkozik, mivel a felperes nem használta ki a számára fellebbezése indokolásának benyújtására engedélyezett további időt, ezért nem bizonyítható, hogy az ügyiratok késedelmes kézbesítése e szakaszban sértette a védekezéshez való jogok gyakorlását.

137

Ráadásul a felperes az álláspontját sokkal inkább ki tudta volna fejteni a 2005. szeptember 30-i tárgyaláson a fellebbezési tanács előtt, mint a 2005. október 14-i beadványában.

138

E körülményekre tekintettel a hatodik jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

139

A felperes azt állítja, hogy a 2100/94 rendelet 70. cikke (2) bekezdését megsértve, a CPVO két hónapot várt, mielőtt úgy döntött, hogy nem igazítja ki elutasító határozatát. Válaszában hozzáteszi, hogy e jogszabálysértés súlyosan sérti az ő jogait. Ugyanis, mégha a bejelentett fajta elsőbbségi oltalma fenn is tartható, a 2100/94 rendelet 95. cikke alapján, ezen oltalom sokkal szűkebb körű. Ezért valamely növényfajta bejelentője nem rendelkezik azokhoz mérhető megtiltáshoz való jogokkal, mint amelyekről a 2100/94 rendelet 94. cikke rendelkezik. Ennélfogva a felperes nem tiltakozhat a növényfajta harmadik személyek által történő szaporítása ellen.

140

E tekintetben igaz, hogy a 2100/94 rendelet „Előzetes felülvizsgálat” című 70. cikke értelmében fellebbezés esetén a CPVO azon testülete, amely a határozatot hozta, a fellebbezés indokolásának beérkezésétől számítva egy hónapos határidővel rendelkezik arra, hogy a határozatot kiigazítsa, amennyiben a fellebbezést elfogadhatónak és megalapozottnak találja. E cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a határozat kiigazítása e határidőn belül nem történik meg, akkor a CPVO „a fellebbezést haladéktalanul a fellebbezési tanács elé utalja”.

141

Jelen esetben a fellebbezés indokolását 2004. augusztus 30-án vette kézhez a CPVO (lásd a fenti 27. pontot). A CPVO testülete, amely a határozatot hozta, 2004. szeptember 24-én és 29-én tartott ülést e határozat esetleges kiigazítása tárgyában, a 2100/94 rendelet 70. cikkének megfelelően. 2004. szeptember 30-án e testület értesítette a fellebbezési tanácsot, valamint a felperest arról, hogy határozatának meghozatalát e kérdésben két héttel elhalasztja, azért, hogy a vizsgálatot kiegészíthesse (lásd a fenti 28. pontot). A vizsgálat e kiegészítése abból állt, hogy további pontosításokat kértek Van Jaarsveld úrtól, aki válaszait 2004. október 8-i és 15-i leveleiben meg is küldte, és kérdéssel fordultak a dél-afrikai mezőgazdasági minisztériumhoz, amely a 2004. november 2-i levéllel válaszolt (lásd a fenti 29–33. pontot). A CPVO testülete ezután 2004. november 10-én újból ülést tartott, és a vizsgálat kiegészítésének eredményei alapján úgy döntött, hogy nem igazítja ki elutasító határozatát, és az ügyet haladéktalanul a fellebbezési tanács elé utalja (lásd a fenti 34. pontot).

142

Bár a 2100/94 rendelet 70. cikkében foglalt határidőt egy hónappal és tíz nappal túllépték, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy e késedelmet indokolják az adott ügy sajátos körülményei, különösen az, hogy a megkérdezendő személyek egy távoli országban élnek.

143

Mindenesetre e határidő túllépése nem olyan jellegű, ami indokolná a megtámadott határozat megsemmisítését, legfeljebb kártérítés megítélését, ha bebizonyosodik, hogy a felperes emiatt bármiféle kárt szenvedett.

144

E tekintetben a felperes válaszában továbbra is hangsúlyozza a jogosultat a közösségi növényfajta-oltalmi jog megadását megelőző cselekmények vonatkozásában a 2100/94 rendelet 95. cikke alapján megillető oltalom, és az ugyanezen jogosultat a valamely növényfajta bitorlása vonatkozásában az említett rendelet 94. cikke alapján megillető oltalom közötti különbséget.

145

Mindenesetre e megállapítások irrelevánsak a jelen ügy szempontjából, mivel végeredményben a közösségi oltalmat nem adták meg a bejelentett fajtára.

146

E körülményekre tekintettel a hetedik jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

147

A felperes azt állítja, hogy megsértve a 2100/94 rendelet 67. cikkének (2) bekezdése első mondatát, kérelmét az elutasító határozat meghozatalát követően azonnal törölték a CPVO nyilvántartásából. Ebből eredően a 2100/94 rendelet 95. cikke által biztosított jogi státusza jelentősen meggyengült.

148

E tekintetben mégha feltételezzük is, hogy a bejelentési kérelmet az elutasító határozat meghozatalát követően azonnal törölték a CPVO nyilvántartásából, a 2100/94 rendelet 67. cikke (2) bekezdése első mondatának megsértésével, amelynek értelmében az ilyen határozat ellen benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van, e jogellenesség nem érinti az elutasító határozatot, és ezért e határozat érvényességét sem, és ennek következtében a megtámadott határozat érvényességét sem.

149

Következésképpen a nyolcadik jogalapot – mint hatástalant – el kell utasítani.

150

Az előzőekben kifejtettek egészére tekintettel a keresetet – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

151

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a CPVO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

Jogi háttér

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A 2100/94 rendelet 62. cikke, valamint 7. cikke (1) és (2) bekezdése együttesen értelmezett rendelkezéseinek megsértésére alapított, első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– Az Elsőfokú Bíróság bírói felülvizsgálatának terjedelmével kapcsolatos előzetes észrevételek

– A 2100/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés

– A 2100/94 rendelet 7. cikke (2) bekezdése szerinti értékelés

– A 2100/94 rendelet 62. cikke szerinti értékelés

A 2100/94 rendelet 75. cikkének, valamint azon jogelvnek a megsértésére alapított, harmadik jogalapról, miszerint „jogállamban általában nem megengedett véletlenszerűen hozni határozatokat”, illetve az 1239/95 rendelet 62. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, ötödik jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– Az ötödik jogalapról

– A harmadik jogalapról

A 2100/94 rendelet 76. cikkének megsértésére alapított, második jogalapról

Az 1239/95 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, negyedik jogalapról

A 2100/94 rendelet 88. cikkének megsértésére alapított, hatodik jogalapról

A 2100/94 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított, hetedik jogalapról

A 2100/94 rendelet 67. cikke (2) bekezdése első mondatának megsértésére alapított, nyolcadik jogalapról

A költségekről