C‑288/04. sz. ügy

AB

kontra

Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk

(az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Wien [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv – Személyzeti szabályzat – Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei – A Bizottság ausztriai képviseletére beosztott helyi alkalmazott – Adórendszer”

L. A. Geelhoed főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. április 28.  

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. szeptember 8.  

Az ítélet összefoglalása

Az Európai Közösségek kiváltságai és mentességei — A Közösségek tisztviselői és alkalmazottai — Közösségi intézménynek az alkalmazottja beosztását és alkalmazási feltételeit meghatározó határozata — A nemzeti hatóságokkal szembeni kötelező jelleg

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 13. és 16. cikk)

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 13. és 16. cikkének alkalmazása szempontjából valamely közösségi intézménynek a valamely alkalmazottja beosztását és alkalmazási feltételeit meghatározó határozata kötelező erővel bír a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek vonatkozásában, következésképp ez utóbbiak a kérdéses szolgálati viszonyt önállóan nem minősíthetik.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. szeptember 8.(*)

„Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv – Személyzeti szabályzat – Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei – A Bizottság ausztriai képviseletére beosztott helyi alkalmazott – Adórendszer”

A C‑288/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Wien (Ausztria) a Bírósághoz 2004. július 6‑án érkezett 2004. június 28‑i határozatával az előtte

AB

és

Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk

között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Lenaerts, K. Schiemann, Juhász E. (előadó) és M. Ilešič bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       az osztrák kormány képviseletében H. Dossi, meghatalmazotti minőségben,

–       a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Jurgensen‑Mercier, meghatalmazotti minőségben,

–       a portugál kormány képviseletében L. Fernandes és M. Mesquita Palha, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Krämer és C. Ladenburger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. április 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kezdetben az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8‑án aláírt szerződés, majd az Amszterdami Szerződés alapján az EK‑Szerződéshez csatolt, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 13. és 16. cikkének értelmezésére irányul.

2       E kérelmet az AB, az Európai Bizottság bécsi (Ausztria) képviseletére beosztott helyi alkalmazott és a Finanzamt für den 6., 7. und 15. Bezirk (a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező osztrák adóhatóság, a továbbiakban: Finanzamt) között folyamatban lévő, AB nemzeti jövedelemadó-alanyiságára vonatkozó jogvitában nyújtották be.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3       Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés 28. cikkének (1) bekezdése, majd – az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követően – az EK 291. cikk értelmében a Közösséget a tagállamok területén a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek illetik meg a jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint.

4       A jegyzőkönyv 13. cikke értelmében:

„A Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Közösségek által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni a Közösségek javára a Tanács által a Bizottság javaslata alapján meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.

A Közösségek által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.”

5       A jegyzőkönyv 16. cikke ekként rendelkezik:

„A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően meghatározza a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak azon kategóriáit, akikre a 12. cikket, a 13. cikk második bekezdését és a 14. cikket részben vagy egészben alkalmazni kell.

Az e kategóriákba tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak nevét, besorolását és címét időről időre továbbítani kell a tagállamok kormányainak.”

6       A jegyzőkönyv 18. cikkének első bekezdése meghatározza, hogy kizárólag a Közösségek érdekében lehet különféle kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket adni a Közösségek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak.

7       A jegyzőkönyv 16. cikke alapján a Tanács elfogadta az Európai Közösségeknek, a Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikke, 13. cikkének második bekezdése és 14. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó tisztviselői és egyéb alkalmazottai kategóriáinak megállapításáról szóló, 1969. március 25‑i 549/69/Euratom, ESZAK, EGK rendeletet (HL L 74., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 39. o.) E rendelet 2. cikke szerint:

„Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 13. cikkének rendelkezéseit a következő kategóriák esetén kell alkalmazni:

a)      az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó személyek, beleértve a szolgálati érdekből alkalmazott nyugdíjazás esetén előírt juttatásban részesülő személyeket, a helyi személyzet kivételével;

[…]”

8       Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.), 2. és 3. cikkének 2004. április 30‑ig hatályban lévő szövege határozza meg az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatát (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeit (a továbbiakban: alkalmazási feltételek).

9       Az alkalmazási feltételeket azok 1. cikkének értelmében a Közösségekkel szerződéses viszonyban álló alkalmazottakra kell alkalmazni. Ilyen alkalmazottnak minősül az ideiglenes alkalmazott, a kisegítő alkalmazott, a helyi alkalmazott és a szaktanácsadó.

10     Az alkalmazási feltételek 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában »helyi alkalmazottak« a helyi gyakorlat szerint fizikai tevékenységek vagy kisegítő szolgáltatások ellátására alkalmazott alkalmazottak, akiket nem a költségvetés adott intézményre vonatkozó részéhez mellékelt beosztásjegyzékben felsorolt beosztás betöltésére alkalmaztak, és akiket a költségvetés adott részének e célra elkülönített teljes előirányzatából fizetnek. Kivételes esetben az Európai Közösségek Bizottsága Sajtó és Információs Hivatalánál vezető feladatok ellátására alkalmazott alkalmazottak is helyi alkalmazottnak tekinthetők.

A Közösség országain kívüli alkalmazási helyeken, az első bekezdésben említett feladatokon kívüli, a szolgálat érdekében egy tisztviselőnek vagy egy az 1. cikk szerinti alkalmazottnak ki nem osztható feladatokra alkalmazott alkalmazottak helyi alkalmazottnak tekinthetők.”

11     Az alkalmazási feltételek 79. cikke kimondja:

„E cím rendelkezéseire is figyelemmel a helyi alkalmazottak alkalmazási feltételeit, különösen:

a) alkalmazásuknak és szerződésük felmondásának módjait;

b) szabadságukat és

c) díjazásukat

az alkalmazási helyen irányadó hatályos szabályozás és szokások alapján az egyes intézmények határozzák meg.”

12     Az alkalmazási feltételek 80. cikke értelmében az intézmény viseli a szociális biztonsági járulékoknak az alkalmazási helyen hatályos jogszabályok szerint a munkaadókat terhelő részét.

13     Az alkalmazási feltételek 81. cikke előírja:

„(1) Az intézmény és a valamely tagállamban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát az elé a bíróság elé kell terjeszteni, amely azon hely hatályos jogszabályai szerint illetékes, ahol az alkalmazott feladatait ellátja.

(2) Az intézmény és a valamely harmadik országban szolgálatot teljesítő helyi alkalmazott közötti minden jogvitát, az alkalmazott szerződésében található választott bírósági kikötésében meghatározott feltételek szerint, választott bíróság elé kell terjeszteni.”

14     Végül az EK 236. cikk szerint „[a] Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Közösség és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben a személyzeti szabályzatban vagy az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.”

 A nemzeti adójogi szabályozás és ítélkezési gyakorlat

15     A Bundesabgabenordnung (a szövetségi adókra vonatkozóan az adózás rendjéről szóló osztrák törvény) kimondja, hogy az adóhatóságok az adóügyi kérdéseket nem csupán a tények alakszerű minősítése, hanem azok valós tartalma alapján jogosultak rendezni. E törvény 21. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adójogi kérdések értékelése során gazdasági szempontból a tények valós gazdasági tartalma a meghatározó, nem pedig azok alakszerű megjelenése.

16     A Verwaltungsgerichtshof (a közigazgatási és adóügyekben eljáró legfelsőbb bíróság) következetes ítélkezési gyakorlatának megfelelően az adóhatóságok a munkaszerződést önállóan, annak valós tartalma alapján jogosultak minősíteni.

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17     Az iratok alapján megállapítható, hogy a német állampolgárságú AB‑t, az alapeljárás felperesét, a Bizottság helyi alkalmazottjaként foglalkoztatják 1982. óta. A Bizottság nemzetközi szervezetek melletti állandó képviseletén Genfben (Svájc) lépett szolgálatba. 1987‑ben a Bizottság bécsi küldöttségére helyezték át, és az Osztrák Köztársaságnak a Közösségekhez való 1995. január 1‑jei csatlakozása óta a Bizottság bécsi képviseletén dolgozik. AB‑t az 1994. május 1‑jén hatályba lépett, 1994. július 1‑jei szerződéssel helyi alkalmazottként vették fel határozatlan időre, és az I. csoport 35. fizetési fokozatába sorolták be, hogy ugyanezen küldöttség, majd a Bizottság bécsi képviselete mellett sajtóattaséi minőségben döntés-előkészítési, tervezési és ellenőrzési feladatokat lásson el.

18     A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárás felperese 1995 januárjától 1998 márciusáig olyan feladatkörben dolgozott, amely meghaladta az alkalmazási feltételek 4. cikke első bekezdésében a helyi alkalmazottak vonatkozásában meghatározottakat, mivel ez utóbbiakat nem lehet megbízni a személyzeti szabályzat A és B besorolási osztályainak megfelelő I. és II. csoportba tartozó feladatok ellátásával. Az iratok alapján az is megállapítható, hogy a felperes munkaszerződését, az ő beleegyezésével, 1997. július 4‑én módosították, és a felperest a személyzeti szabályzat C besorolási osztályának megfelelő III. csoport 35. fizetési fokozatába sorolták be.

19     A felperes 1994‑ig nem tartozott a nemzeti jövedelemadó hatálya alá, mivel az osztrák szabályozás szerint „kivételezett intézménynél” töltött be állást. A kérdés 1995. január 1‑jétől, az Osztrák Köztársaság Közösségekhez történt csatlakozásának időpontjától kezdődően merült fel. A Finanzamt 2000. május 5‑én adófizetési felszólítást adott ki az 1995‑1998. évekre, valamint adóelőleg felszólítást a 2000. évi jövedelem alapján fizetendő adóval kapcsolatban. A felperes arra hivatkozva támadta meg e felszólításokat az Unabhängiger Finanzsenat előtt, hogy az általa ténylegesen és valóban ellátott feladatkör nem felel meg a közösségi szabályozásban a helyi alkalmazottakra meghatározott feladatkörnek.

20     Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperesének álláspontja szerint az általa ellátott feladatkör alapján nem helyi alkalmazottként, hanem az alkalmazási feltételek 8‑50a. cikke és az 51‑78. cikke szerinti ideiglenes alkalmazotti vagy kisegítő alkalmazotti minőségben kellett volna őt felvenni, és a jegyzőkönyv 13. cikkében biztosított kedvezményekben kellett volna részesülnie, mentesülve így a Közösségek által számára kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében a nemzeti adókötelezettség alól. Következésképpen, összhangban a Bundesabgabenordnunggal és a Verwaltungsgerichtshof ítélkezési gyakorlatával, a Finanzamtnak a feladatköre valódi jellegét kellett volna megvizsgálnia, és nem terjeszthette volna ki rá a nemzeti jövedelemadót, mivel feladatköre a személyzeti szabályzat A besorolási osztályához tartozó feladatköröknek felelt meg, amelyeket a közösségi adóalany ideiglenes alkalmazottak vagy kisegítő alkalmazottak látnak el.

21     A Finanzamt véleménye szerint az érintett közösségi intézmény feladata meghatározni az alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket. Ezt az álláspontot osztja az Unabhängiger Finanzsenat is, amely szerint az alkalmazottra vonatkozó alkalmazási feltételek kizárólag az érintett munkaszerződésből következnek. A felperesnek következésképpen munkaszerződése jogszerűségének vizsgálata érdekében az Európai Közösségek Bíróságához kellett vagy lehetett volna fordulnia.

22     Figyelemmel arra, hogy a Verwaltungsgerichtshof fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata a felperesnek mind a nemzeti, mind a közösségi szintű teljes adómentességét eredményezheti, az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Wien az eljárás felfüggesztéséről és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéseknek a Bírósághoz történő előterjesztéséről határozott:

„1.      A […] jegyzőkönyv 13. cikkének első bekezdése csak abban az esetben képezi‑e akadályát az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai részére fizetett illetmények, bérek és egyéb járandóságok tagállami adóztatásának, ha az Európai Közösségek él az adóztatási jogával?

2.      A […] jegyzőkönyv 16. cikkének második bekezdése csak abban az esetben képezi‑e akadályát az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai részére fizetett illetmények, bérek és egyéb járandóságok tagállami adóztatásának, ha a tisztviselőt vagy egyéb alkalmazottat az említett cikk értelmében vett valamely értesítésben nevesítették, és az e cikk alapján megküldött értesítés automatikusan feljogosítja‑e a tagállam adóhatóságát, hogy az értesítésben nem nevesített tisztviselőkkel vagy más alkalmazottakkal szemben, valamint azon alkalmazottakkal szemben, akiket az Európai Közösségek helyi alkalmazottnak tekint, a nemzeti adóztatási jogot gyakorolja?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

23     Mivel az előterjesztett két kérdés szorosan kapcsolódik egymáshoz, ezért együttes vizsgálatuk indokolt.

24     A fent ismertetett jogi és ténybeli környezetbe illeszkedő kérdésekből az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a jegyzőkönyv 13. és 16. cikkének alkalmazása szempontjából egy közösségi intézménynek a valamely alkalmazottja beosztását és alkalmazási feltételeit meghatározó határozata kötelező erővel bír‑e a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek vonatkozásában, és következésképp ez utóbbiak a kérdéses szolgálati viszonyt önállóan nem minősíthetik‑e.

25     A személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek 11. cikkének a 2004. május 1‑je, az új személyzeti szabályzat hatálybalépésének időpontja előtt és azt követően hatályban lévő szövegváltozata úgy rendelkezik, hogy a tisztviselő vagy alkalmazott feladatainak ellátása során és magatartásának meghatározásakor „kizárólag a Közösségek érdekeit tartja szem előtt; az intézményén kívül egyetlen kormánytól, hatóságtól, szervezettől vagy személytől sem kérhet vagy fogadhat el utasításokat”.

26     A személyzeti szabályzat 2. cikkének és az alkalmazási feltételek 6. cikkének 2004. május 1‑je előtt és azt követően hatályban lévő szövegváltozata többek között megerősíti a közösségi intézmények működési önállóságának elvét tisztviselőik és alkalmazottaik kiválasztását illetően, előírva, hogy minden intézmény határozza meg, hogy szervezetén belül ki gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört, illetve hogy ki jogosult az egyéb alkalmazottakkal a munkaszerződések megkötésére.

27     Ezt az intézményi és működési önállóságot többek között a magasabb szintű rendelkezések – azaz a jegyzőkönyv – alapján a közösségi intézmények feladatainak ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek biztosításával garantálják. A rendelkezések szerint így az intézmények tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak bizonyos, a Bizottság javaslata alapján és az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően a Tanács által meghatározott kategóriái kizárólag a Közösségek által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni a Közösségek javára, és egyidejűleg az említett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében mentességet élveznek a nemzeti adókötelezettség alól (a jegyzőkönyv 13. és 16. cikke).

28     Az előbb említett elvekből és jogszabályi háttérből következik, hogy a közösségi intézmények a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek rendelkezéseinek korlátai között, illetve a költségvetési pénzeszközöktől függően széles mérlegelési jogkörrel és önállósággal rendelkeznek mind valamely tisztviselői vagy alkalmazotti állás létrehozatala tekintetében, mind a tisztviselőknek vagy alkalmazottaknak a létrehozott állás betöltésére történő kiválasztását illetően, mind pedig az alkalmazottal létesített szolgálati viszony jellegének meghatározása tekintetében.

29     Ezen túlmenően – miként arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 16. pontjában – a jegyzőkönyv 16. cikke alapján kizárólag a Tanács rendelkezik hatáskörrel az ugyanezen jegyzőkönyv 13. cikke szerinti adózási rend személyi hatályának meghatározására.

30     A közösségi intézmények önállóságát támasztja alá az a tény is, hogy az alkalmazási feltételek 79. cikkének megfelelően a helyi alkalmazottak alkalmazási feltételeit, különösen alkalmazásuknak módjait az érintett közösségi intézmény határozza meg. Mivel a kérdéses rendelkezésben szereplő „alkalmazásuk módjai” kifejezés az érintett alkalmazott alkalmazási feltételeinek meghatározását is felöleli, a hivatkozott rendelkezés célja annak kizárása, hogy a közösségi intézményektől különböző szervek is meghatározhassák ezeket az alkalmazási feltételeket.

31     Ezt a következtetést a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti, amely szerint a tisztviselői vagy alkalmazotti minőség megállapítása csak az érintett intézmény alakszerű jogi aktusából következhet, és nem származhat a nemzeti közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szerv határozatából. Ez ugyanis a közösségi intézmények autonómiájába történő beavatkozásnak minősülne (a 65/74. sz., Porrini és társai ügyben 1975. március 11‑én hozott ítélet [EBHT 1975., 319. o.] 15. pontja és rendelkező részének 2. pontja, valamint a 232/84. sz., Tordeur és társai ügyben 1985. október 3‑án hozott ítélet [EBHT 1985., 3223. o.] 27. és 28. pontja).

32     Egyfelől a tisztviselőre, az ideiglenes alkalmazottra és a kisegítő alkalmazottra vonatkozó jogi szabályozás, másfelől a helyi alkalmazottra vonatkozó szabályozás természetét tekintve alapvető különbségeket tartalmaz. Míg a tisztviselő, az ideiglenes alkalmazott és a kisegítő alkalmazott alkalmazását kizárólag a közösségi jog szabályozza, és az e szolgálati viszonyokból származó jogvitákban kizárólag a közösségi bíróság rendelkezik hatáskörrel, addig a helyi alkalmazottak szolgálati viszonyára közösségi és nemzeti jogforrások alkotta vegyes jellegű szabályozás terjed ki, és az e szolgálati viszonyokból származó jogvitákban a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel. Végül a helyi alkalmazottak nem élveznek mentességet a nemzeti adókötelezettség alól a Közösségek által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében.

33     Az ideiglenes alkalmazott és a kisegítő alkalmazott alkalmazási feltételei nagyon hasonlóak a tisztviselő alkalmazási feltételeihez. Miként az ideiglenes alkalmazottakra, úgy a kisegítő alkalmazottakra is lényegében ugyanazon követelmények vonatkoznak az alkalmazásuk feltételei tekintetében, ugyanazon – a tisztviselők számára a személyzeti szabályzat 11–25. cikkében meghatározott – jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, ugyanazon szabályok terjednek ki rájuk a munkaidő és a munkarend vonatkozásában, lényegében ugyanazon jogokat élvezik a szabadság tekintetében, és végül – mivel ugyanazon szabályzat irányadó rájuk – ugyanazon jogorvoslati eszközökkel rendelkeznek a közösségi bíróság előtt.

34     Figyelemmel arra, hogy a tisztviselő, az ideiglenes alkalmazott és a kisegítő alkalmazott alkalmazási feltételei nem egyeznek a helyi alkalmazott alkalmazási feltételeivel, a helyi alkalmazott tisztviselői, ideiglenes alkalmazotti vagy kisegítő alkalmazotti állásba történő átlépése – a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően – teljes mértékben megszünteti korábbi szolgálati viszonyát, és viszont, korábbi tevékenységének újrakezdése új szolgálati viszonynak minősül, nem pedig korábbi szolgálati viszonya folytatásának (a 105/80. sz., Desmedt-ügyben 1981. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 1701. o.] 15. pontja és rendelkező része). Így feltételezve is, hogy az alapügy felperesének szolgálati viszonyát ideiglenes alkalmazotti vagy kisegítő alkalmazotti szolgálati viszonynak lehetne tekinteni, ezt a szolgálati viszonyt új szolgálati viszonynak kellene minősíteni, amely – a fent hivatkozott Porrini és társai ügyben hozott, valamint a Tordeur és társai ügyben hozott ítéleteknek megfelelően – kizárná azt, hogy ilyen új szolgálati viszonyt a közösségi intézménytől különböző szerv jogi aktusa hozzon létre.

35     Így valamely személynek a közösségi intézmény hatáskörrel rendelkező hatósága által „helyi alkalmazottnak” történő minősítését, és az érintett alkalmazott munkaszerződésében meghatározott szolgálati viszonyt nem lehet megkérdőjelezni valamely nemzeti közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervezet önálló értékelése alapján. Az ilyen jogosultság elismerése azt jelentené, hogy a nemzeti hatóság számára biztosítjuk azt a jogot, hogy a közösségi intézmények autonómiájába beavatkozhasson, valamint azt, hogy ezen intézmények alkalmazottja munkaszerződésének jellegét meghatározhassa, amely a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti beavatkozásnak minősülne.

36     A szóban forgó alkalmazottat megillető tényleges bírósági jogvédelem keretében az érintettnek bizonyosan lehetősége van vitatni alkalmazási feltételeinek minősítését az alkalmazási feltételek rendelkezései szempontjából. Mindenesetre ez kizárólag a közösségi bíróság hatáskörébe tartozik, mivel a közösségi intézmény hatáskörrel rendelkező hatóságának a tisztviselői vagy alkalmazotti minőséget megállapító és – az arra vonatkozó szerződés megkötése által – ez utóbbi szolgálati viszonyának jellegét meghatározó határozata jogszerűségének vizsgálata nem tartozhat a nemzeti bíróság hatáskörébe.

37     A nemzeti bíróságok az alkalmazási feltételek 81. cikkének megfelelően hatáskörrel rendelkeznek a helyi alkalmazottnak az alkalmazási feltételek 79. cikke szerinti alkalmazási feltételeire vonatkozó jogviták eldöntésére. Ugyanakkor az ilyen alkalmazott alkalmazási feltételeit meghatározó közösségi intézményi jogi aktust nem lehet e bíróságok előtt megtámadni.

38     Végül meg kell jegyezni, hogy a jegyzőkönyvben meghatározott azon rendszernek, amely szerint a Közösségek tisztviselőire és bizonyos alkalmazottaira kizárólag a közösségi adó terjed ki, egyetlen célja az, hogy megerősítse a közösségi intézmények függetlenségét; nem célja más alkalmazottaknak az alkalmazásuk helye szerinti adójogszabályok által meghatározott adózási kötelezettségek alóli mentesítése, és nem járhat ilyen következménnyel.

39     Az előzőekben kifejtett megállapításokra figyelemmel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a jegyzőkönyv 13. és 16. cikkének alkalmazása szempontjából valamely közösségi intézménynek a valamely alkalmazottja beosztását és alkalmazási feltételeit meghatározó határozata kötelező erővel bír a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek vonatkozásában, következésképp ez utóbbiak a kérdéses szolgálati viszonyt önállóan nem minősíthetik.

 A költségekről

40     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 13. és 16. cikkének alkalmazása szempontjából valamely közösségi intézménynek a valamely alkalmazottja beosztását és alkalmazási feltételeit meghatározó határozata kötelező erővel bír a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek vonatkozásában, következésképp ez utóbbiak a kérdéses szolgálati viszonyt önállóan nem minősíthetik.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.