EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62003CC0094
Opinion of Advocate General Kokott delivered on 26 May 2005. # Commission of the European Communities v Council of the European Union. # Action for annulment - Council Decision 2003/106/EC concerning the approval of the Rotterdam Convention - Prior Informed Consent Procedure - Hazardous chemicals and pesticides in international trade - Choice of legal basis - Articles 133 EC and 175 EC. # Case C-94/03.
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 26.
Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa.
Megsemmisítés iránti kereset - A Tanács 2003/106/EK határozata a rotterdami egyezmény jóváhagyásáról - Előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárás - Nemzetközi kereskedelemben forgalmazott veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek - A jogalap megválasztása - EK 133. cikk és EK 175. cikk.
C-94/03. sz. ügy
Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. május 26.
Az Európai Közösségek Bizottsága kontra az Európai Unió Tanácsa.
Megsemmisítés iránti kereset - A Tanács 2003/106/EK határozata a rotterdami egyezmény jóváhagyásáról - Előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárás - Nemzetközi kereskedelemben forgalmazott veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek - A jogalap megválasztása - EK 133. cikk és EK 175. cikk.
C-94/03. sz. ügy
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2005:308
JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. május 26.1(1)
C‑94/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek – Rotterdami egyezmény – A jogalap megválasztása – Közös kereskedelempolitika, környezetvédelmi politika”
I – Bevezetés
1. Jelen eljárásban az Európai Közösségek Bizottsága és az Európai Unió Tanácsa egy nemzetközi egyezmény, mégpedig a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezmény(2) (a továbbiakban: egyezmény) megkötése jogalapjának megválasztásáról vitáznak.
2. Míg a Bizottság azon az állásponton van, hogy az Európai Közösség ezen egyezményben való részvételének a közös kereskedelempolitikán kellene alapulnia (EK 133. cikk), addig a Tanács az egyezménynek a végül a környezetvédelmi politikára (EK 175. cikk, (1) bekezdés) alapított megkötését védi, és ebben támogatja őt az Európai Parlament, valamint öt tagállam.
3. A C‑178/03. sz. ügy(3) párhuzamosan folyó eljárásában a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2003. január 28‑i 304/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) jogalapjának megválasztása képezi a vizsgálat tárgyát. E rendelet nem utolsósorban az egyezmény Közösségen belüli átültetését szolgálja.(5)
II – Az egyezmény
A – Kivonat a preambulumbekezdésekből
4. Jelen jogvita szempontjából az egyezmény preambulumának különösen a következő szakaszai bírnak jelentőséggel (első, második, harmadik, hatodik, hetedik, nyolcadik és tizenegyedik preambulumbekezdés):
„tudatában az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásnak, amelyet a nemzetközi kereskedelemben forgalomban levő egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek okoznak,
emlékeztetve a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat ide vágó rendelkezéseire, valamint az Agenda 21‑nek a »Mérgező vegyi anyagok környezetkímélő kezeléséről, valamint mérgező és veszélyes anyagok illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozásáról« [helyes fordítás: A mérgező vegyi anyagok környezetkímélő kezeléséről, ideértve a mérgező és veszélyes termékek illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozását is] szóló 19. fejezetére,
szem előtt tartva az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), valamint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által az önkéntes előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárás működtetésében vállalt feladatot, ahogy az a nemzetközi kereskedelemben forgalomban levő vegyi anyagokra vonatkozó információcseréről szóló, módosított londoni UNEP-iránymutatásokban (a továbbiakban: módosított londoni iránymutatások) szerepel, valamint a FAO által kidolgozott, a növényvédő szerek forgalmazása és felhasználása során tanúsítandó magatartásról szóló Nemzetközi Kódexet (a továbbiakban: Nemzetközi Magatartási Kódex),
[…]
felismerve, hogy a vegyi anyagok helyes kezelési módszereit valamennyi országban el kell terjeszteni, figyelembe véve egyebek között a Nemzetközi Magatartási Kódexben és az UNEP által kidolgozott, a vegyi anyagok nemzetközi kereskedelméről szóló, etikai kódexben szereplő önkéntes normákat,
azzal az óhajjal, hogy biztosítsa, hogy a területükről exportált veszélyes vegyi anyagok csomagolása és címkézése oly módon történjen, amely megfelelően védelmezi az emberi egészséget és a környezetet, a módosított londoni iránymutatásokkal és a Nemzetközi Magatartási Kódex elveivel összhangban,
felismerve, hogy a kereskedelmi és környezeti politikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást abból a célból, hogy a fenntartható fejlődést meg lehessen valósítani,
[…]
azzal a szándékkal, hogy védelmezzék az emberi egészséget, beleértve a fogyasztók és a dolgozók egészségét, valamint a környezetet a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek potenciálisan káros hatásaitól”.
5. Emellett utalni kell a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezménynek a Közösség nevében való jóváhagyásáról szóló, 2002. december 19‑i 2003/106/EK tanácsi határozat(6) (a továbbiakban úgy is mint: megtámadott határozat) harmadik preambulumbekezdésére. Ez így szól:
„Az egyezmény fontos lépés az egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek kereskedelmének azon céllal történő nemzetközi szabályozásában, hogy védelmezze az emberi egészséget és a környezetet a lehetséges károk ellen, és hozzájáruljon e szerek környezetvédelmileg megalapozott használatához. [helyes fordítás: Az egyezmény fontos eleme az egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek kereskedelmére vonatkozó nemzetközi szabályozás olyan javításának, amely az emberi egészségnek és a környezetnek a lehetséges károkkal szembeni védelmét, valamint e termékek környezetvédelmi szempontból ésszerű használatának előmozdítását célozza.]”
B – Az egyezmény lényeges rendelkezéseinek összefoglalása
6. Az egyezmény lényeges rendelkezései – leegyszerűsítve – a következőképpen foglalhatóak össze:
7. Az egyezmény célja annak 1. cikke szerint az, „hogy előmozdítsa a felelősség megosztását és az együttműködésre irányuló erőfeszítéseket a Felek között egyes veszélyes vegyi anyagok nemzetközi kereskedelme tekintetében, annak érdekében, hogy védelmezze az emberi egészséget és a környezetet a lehetséges károk ellen, és hozzájáruljon e szerek környezetvédelmileg megalapozott használatához, megkönnyítve a jellemzőikre vonatkozó információk cseréjét, rendelkezve a vegyi anyagok behozatalával és kivitelével kapcsolatos nemzeti döntéshozatali eljárásról és tájékoztatva a Feleket ezekről a döntésekről”(7).
8. E célból az egyezmény egy úgynevezett Prior Informed Consent eljárásnak (előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárás, a továbbiakban: ETAJ‑eljárás) veti alá bizonyos, a felek által közös megegyezéssel veszélyesnek minősített vegyi anyagok nemzetközi kereskedelmét. Az érintett vegyi anyagok listáját a szerződés III. melléklete tartalmazza.(8) Ezen ETAJ‑eljárást az egyezmény 10. és 11. cikke határozza meg közelebbről. Ez lényegében azt írja elő, hogy az egyezmény felei kölcsönösen tájékoztassák egymást az érintett vegyi anyagok behozatalára vonatkozó gyakorlatukról.(9) Ezenkívül valamennyi fél kötelezettséget vállal arra, hogy az ily módon megszerzett, a többi fél behozatali gyakorlatára vonatkozó információkat ismerteti a joghatósága alá tartozó gazdasági szereplőkkel, valamint hogy biztosítja ezek tiszteletben tartását.
Az egyezmény 10. cikkének (9) bekezdése ezen túlmenően az alábbi szabályozást tartalmazza:
„Az olyan Fél, amely […] megtiltja vagy pedig csak meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezi valamely vegyi anyag behozatalát, köteles – ha ezt korábban nem tette már meg – egyidejűleg megtiltani, vagy ugyanilyen feltételektől függővé tenni:
a) a vegyi anyag behozatalát bárhonnan; és
b) a vegyi anyag belföldi használat céljára történő belföldi előállítását.”
9. 5. cikkének (1)–(4) bekezdésében az egyezmény az egyéb, azaz a III. melléklet alapján az ETAJ‑eljárás alá nem tartozó vegyi anyagokra is előír egy a vegyi anyagokat érintő mindenkori nemzeti tilalmakra és szigorú korlátozásokra vonatkozó kölcsönös tájékoztatási eljárást.(10) Az egyezmény 12. cikke arra kötelez valamennyi olyan felet, amelynek területéről általa betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagot exportálnak, hogy értesítse a címzett országot (ún. importáló fél) ezen exportról (kiviteli értesítés).
10. Az egyezmény 13. cikke lényegében meghatározza, hogy a vegyi anyagok exportálásakor olyan címkézési előírásoknak kell érvényesülni, amelyek megfelelő információt biztosítanak az emberi egészség vagy a környezet szempontjából felmerülő veszélyekkel, illetve kockázatokkal kapcsolatban.(11)
11. Az egyezmény 14. cikke információcserére hívja fel a feleket az egyezmény hatálya alá tartozó vegyi anyagok vonatkozásában, míg az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 16. cikke műszaki segítségnyújtásra biztatja a feleket, különösen a fejlődő országok és az átmeneti gazdaságú országok irányában; e műszaki segítségnyújtás célja az infrastruktúra és a vegyi anyagok egész életciklusuk során történő kezelésére való képesség fejlesztése.
12. A 15. cikk (2) bekezdése szerint valamennyi fél köteles lehetőségei szerint gondoskodni arról, hogy a közvélemény megfelelő információkhoz jusson a vegyi anyagok kezelésével és a balesetek elhárításával, valamint azokkal az alternatívákkal kapcsolatban, amelyek az emberi egészség vagy környezet szempontjából biztonságosabbak, mint a III. mellékletben felsorolt, különösen veszélyesnek minősített, az ETAJ‑eljárás hatálya alá eső vegyi anyagok.
13. 15. cikkének (4) bekezdése szerint az egyezmény nem érinti a felek azon jogát, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében szigorúbb intézkedéseket hozzanak, amennyiben ezen intézkedések összhangban vannak az egyezménnyel és a nemzetközi joggal.
III – Előzmények, kérelmek és eljárás
A – A jogvita előzményei
14. Az egyezményt 1998. szeptember 10‑én fogadták el Rotterdamban, és 1998. szeptember 11‑én írták alá a Közösség nevében.
15. A Bizottság 2002. január 24‑én tett javaslatot a Tanács számára az egyezmény jóváhagyására, határozattervezetét az EK 133. cikkre alapozta, összefüggésben az EK 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és az EK 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével.(12)
16. A Tanács 2002. december 19‑én hagyta jóvá az egyezményt az Európai Közösség nevében. A Bizottság javaslatától eltérően azonban az EK 300. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, a Tanács egyhangúlag úgy határozott, hogy a jóváhagyás jogalapjaként az EK 133. cikk helyett az EK 175. cikk (1) bekezdését alkalmazza.
17. Ahogy azt az egyezmény 25. cikkének (3) bekezdése előírja, az Európai Közösség ezenkívül a jóváhagyó okmánya letétbe helyezésével egy időben nyilatkozott az egyezmény által szabályozott ügyekkel kapcsolatos hatásköréről.(13) E nyilatkozat is az EK 175. cikk (1) bekezdésére és nem az EK 133. cikkre hivatkozik.
18. Az Európai Közösség mellett az Európai Unió legtöbb tagállama is részes fele az egyezménynek.(14) Annak a kérdésnek a megtárgyalása, hogy a Közösség az „AETR ítélkezési gyakorlat”(15) szerint talán már abban az időpontban kizárólagos hatáskörrel bírt az egyezmény megkötésére,(16) túlmutat a Bizottság keresetének tárgyán, és így ennek kifejtése nem szükséges.
B – Kérelmek és a Bíróság előtti eljárás
19. 2003. február 27‑i megsemmisítés iránti keresetében a Bizottság az EK 230. cikke szerint azt kéri, hogy a Bíróság
– a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezménynek a Közösség nevében való jóváhagyásáról szóló, 2002. december 19‑i 2003/106/EK tanácsi határozatot semmisítse meg és
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
20. A Tanács a maga részéről kéri, hogy a Bíróság
– a keresetet utasítsa el és
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
21. A Bíróság elnöke 2003. július 16‑i végzésével engedélyezte, hogy az Európai Parlament, valamint a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és Észak-Írország és Nagy-Britannia Egyesült Királysága a Tanács oldalán jelen ügyben beavatkozzon.
22. Az írásbeli szakaszban valamennyi fél előterjesztette észrevételeit, a Bizottság, a Parlament, a Tanács és az Egyesült Királyság pedig a C‑178/03. sz. üggyel közösen lefolytatott 2005. április 7‑i tárgyaláson is.
IV – Értékelés
23. Keresetében a Bizottság csupán egyetlen semmisségi okra hivatkozik, nevezetesen az egyezmény Közösség nevében történő jóváhagyása jogalapjának helytelen megválasztására. A Bizottság ezzel az EK‑Szerződés megsértését kifogásolja, az EK 230. cikk második bekezdése értelmében.
24. A jogalap helyes megválasztása jelentős gyakorlati és intézményi, sőt alkotmányjogi jelentősséggel bír.(17) Közismerten ettől függ nemcsak az alkalmazandó jogalkotási eljárás (a Parlament részvételi jogai, egyhangúság vagy minősített többség a Tanácsban)(18), hanem az is, hogy a Közösség jogalkotási és nemzetközi szerződés megkötésére vonatkozó hatásköre kizárólagos természetű‑e, vagy pedig megosztandó a tagállamokkal.(19)
A – A jogalap megválasztásának kritériumai
25. Az egyezmény jóváhagyására vonatkozó helyes jogalap megválasztásának absztrakt kritériumait illetően lényegében egyetértés van a felek között.
26. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi aktus jogalapjának megválasztását objektív és bíróságilag felülvizsgálható körülményekre kell alapítani, ide tartoznak különösen a jogi aktus célja és tartalma.(20)
27. Ha valamely közösségi jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az aktus kettős cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek vagy túlnyomórészt meghatározónak mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, a jogi aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó cél vagy összetevő megkövetel.(21)
28. Ebben az értelemben valamely közösségi jogi aktus jóváhagyása akkor is alapulhat a közös kereskedelempolitikán (EK 133. cikk), ha az kereskedelempolitikai súlypontja mellett egyéb célok elérésére is törekszik, így például fejlesztéspolitikai célok,(22) kül- és biztonságpolitikai célok,(23) illetve a környezetvédelem(24) vagy az egészségvédelem(25) érdeke. Ez annál is inkább igaz, mivel a közös kereskedelempolitika előírásai nyitott és dinamikus koncepción alapulnak, amely semmiképpen sem korlátozódik csupán a külkereskedelem hagyományos aspektusaira.(26) Ami speciálisan a környezetvédelmet és az emberi egészség védelmét illeti, már az EK 6. cikkből és az EK 152. cikk (1) bekezdésének első albekezdéséből is az következik, hogy esetükben olyan átfogó feladatokról van szó, amelyeket figyelembe kell venni valamennyi egyéb közösségi politikánál, így a közös kereskedelempolitikánál is.
29. Fordított esetben azonban környezetvédelmi politikai súlypontú nemzetközi szerződések is hatással lehetnek mellékesen a kereskedelemre. Az ilyen egyezmények jóváhagyása csak addig alapítható az EK 175. cikk (1) bekezdésére és nem az EK 133. cikkre, amíg környezetvédelmi politikai irányultságuk a meghatározó.(27)
30. A közös kereskedelempolitikának (EK 133. cikk) és a környezetvédelmi politikának (EK 175. cikk), mint nemzetközi egyezmények lehetséges jogalapjainak elhatárolására a Bíróság a közvetlen és azonnali hatás kritériumát munkálta ki.(28) Ha tehát egy környezetvédelmi politikai célú nemzetközi egyezménynek nincs közvetlen és azonnali hatása a kereskedelemre, akkor ezt az egyezményt az EK 175. cikkre kell alapítani; ellenkező esetben pedig az EK 133. cikkre.(29) A kereskedelemre gyakorolt közvetlen és azonnali hatásoknak ez esetben nem kell szükségszerűen előmozdításnak vagy könnyítésnek lenniük ahhoz, hogy egy nemzetközi egyezmény az EK‑Szerződés 133. cikkének hatálya alá vonható legyen; hanem sokkal inkább elegendő, ha az ilyen egyezmény „lényegében […] a kereskedelmi forgalom előmozdítását, könnyítését vagyszabályozását szolgáló eszköz” (nem hivatalos fordítás).(30)
31. Mindezek ismeretében azt kell megvizsgálni, hogy jelen esetben, annak tartalma, célja és összefüggése szerint, hol van az egyezmény súlypontja, és hogy az egyezmény kereskedelemre gyakorolt esetleges hatásai közvetlen és azonnali természetű ek‑e (ehhez lásd alább a B. részt). Kiegészítőleg azt is ki kell fejteni, milyen következményekkel járna az egyezmény jóváhagyásának érvényességére, ha abból indulnánk ki, hogy jelen egyezményt nem egy egyedüli, hanem kettős jogalapra kellett volna alapítani (ehhez lásd alább a C. részt).
B – Az egyezmény tartalma, céljai és összefüggése
32. A felek azon vitáznak, hogy az egyezmény tartalmát, céljait és összefüggését tekintve melyik politika területére tartozik. Míg a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy az egyezmény súlypontját tekintve a közös kereskedelempolitika területére esik, addig a Tanács, az oldalán beavatkozók támogatásával, egy túlnyomóan környezetvédelmi politikai természetű eszközt lát az egyezményben. Így jelen eljárás felei lényegében ugyanazokra az álláspontokra helyezkednek, mint a párhuzamosan folyó C‑178/03. sz. ügyben.
33. Azonnal előrebocsátom, hogy engem a Bizottság elmélete nem győzött meg.
34. Bár helytálló, hogy az egyezmény szövege nem mentes a kereskedelempolitikára való utalásoktól. Az egyezménynek mind a címe, mind a preambuluma(31) és néhány cikke is a nemzetközi kereskedelemről, a kereskedelempolitikáról, valamint kivitelről és behozatalról szól. Legalább ilyen erős vonatkozásokat mutat azonban az egyezmény szövege a környezetvédelmi politikával is. Így az egyezmény preambuluma(32) és különösen 1. cikke a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel, az emberi egészség védelmével, a vegyi anyagok helyes kezelési módszereinek elterjesztésével, valamint e vegyi anyagok környezetvédelmi szempontból ésszerű használatával foglalkoznak; a 16. cikk pedig a vegyi anyagok egész életciklusuk során történő kezeléséről szól.
35. Bár tartalmi szempontból abban egyet kell érteni mind a Bizottsággal, mind a Tanáccsal, hogy a – közelebbről a 10. és 11. cikkben meghatározott – ETAJ‑eljárás képezi az egyezmény lényegi részét. A Bizottság álláspontjával ellentétben azonban az ETAJ‑eljárás elsődlegesen semmiképpen sem kereskedelempolitikai eszköz, hanem ellenkezőleg, mint ahogyan arra a Bíróság már a 2/00. sz. véleményében rámutatott, a környezetvédelmi politika egyik tipikus eszköze.(33) A Bizottság állításától eltérően a 2/00. sz. véleménynek a cartagenai jegyzőkönyv ETAJ‑eljárására vonatkozó megállapítása átvihető a jelen eset ETAJ‑eljárására. Ugyanis az ETAJ‑eljárás az itt releváns veszélyes vegyi anyagok vonatkozásában is „elsődlegesen a vegyi anyagok használatával összefüggő hasznokra és kockázatokra vonatkozó információk cseréjét [szolgálja], és az a célj[a], hogy a tudományos, műszaki, gazdasági és jogi adatok cseréjén keresztül elősegíts[e] a mérgező anyagok környezetkímélő használatát”. [nem hivatalos fordítás](34)
36. Így az egyes, a felek által egyhangúlag veszélyesnek minősített vegyi anyagok(35) nemzetközi kereskedelme csak külső kapcsolódási pontja az ETAJ‑eljárásnak. Mivel ezen eljárás tulajdonképpeni tárgya elsősorban nem a veszélyes vegyi anyagok kereskedelmi forgalmának előmozdítása, könnyítése vagy akár csak a szabályozása,(36) hanem csupán a felek kölcsönös tájékoztatása a mindenkori behozatali gyakorlatukról (az egyezmény 10. cikkének (7) és (10) bekezdése(37)), összefüggésben az így nyert információknak az érintett gazdasági szereplők számára történő továbbításával (az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja).
37. Az ETAJ‑eljárás és a bizonyos vegyi anyagokra vonatkozó kiviteli értesítések (az egyezmény 12. cikke) célja mindenek előtt megakadályozni azt, hogy valamely fél – különösen egy fejlődő ország – anélkül találja magát szembe veszélyes vegyi anyagok importjával, hogy előzetesen lehetősége lett volna gondoskodni az emberi egészség és a környezet védelméhez szükséges elővigyázatossági intézkedések megtételéről.(38)
38. Az érintett gazdasági szereplők már említett értesítésével (az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja) az ETAJ‑eljárás adott esetben közvetve hozzájárulhat a különböző országokban hatályos rendelkezések jobb átláthatóságához, és így esetleg könnyítheti a veszélyes vegyi anyagok kereskedelmét. Másrészt az egyezmény meg is drágíthatja a kereskedelmet a mindenkori exportőr számára, például ha megkövetelik tőle a kiviteli értesítéshez (az egyezmény 12. cikke) szükséges alakiságok teljesítését.(39)
39. Eltekintve azonban a kereskedelemre gyakorolt ilyen közvetett hatásoktól, az egyezmény tárgya lényegében nem a kereskedelempolitikai szabályozás. Különösen nem írja elő az egyezmény, hogy a felek közös szabályok kal rendelkezzenek a veszélyes vegyi anyagok behozatalára és kivitelére vonatkozóan. Nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a veszélyes vegyi anyagok behozatalát a feleknek meg kell‑e, illetve meg szabad‑e engedni, illetve tiltani, és ha igen, milyen feltételek mellett. Éppily kevéssé irányoz elő szabályokat a termékek kölcsönös elismerése vonatkozásában. Valamennyi fél szabadon engedélyezheti, tilthatja meg, illetve kötheti meghatározott feltételekhez valamely veszélyes vegyi anyag behozatalát (az egyezmény 10. cikkének (1), (2) és (6) bekezdése, és 10. cikke (4) bekezdésének a) pontja). Őt a többi szerződő fél csak annyiban támogatja, hogy hozzájárulnak („biztosítják”), hogy az exportőrök tartsák magukat a mindenkori célország hatályos jogához (az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Egyebekben az egyezmény, mint olyan, a mindenkori felek behozatali gyakorlatához csak egyetlen, a kereskedelemre közvetett hatást gyakorló járulékos következményt fűz, amennyiben előírja a diszkrimináció tilalmát(40) az importált veszélyes vegyi anyagok származása vonatkozásában, valamint a belföldi veszélyes vegyi anyagokéval egyenlő elbánás követelményét(41) (az egyezmény 10. cikkének (9) bekezdése).
40. Amennyiben az egyezmény további rendelkezéseit is fontolóra vesszük, akkor megerősödik az a benyomás, hogy túlnyomó részben környezetvédelmi politikai eszközről van szó, és nem kereskedelempolitikairól. Sem a felek közötti információcsere (az egyezmény 14. cikke), sem a kölcsönös műszaki segítségnyújtás (az egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének c) pontja és az egyezmény 16. cikke), sem pedig a közvélemény vegyi anyagokra vonatkozó információkhoz való hozzáférése (az egyezmény 15. cikkének (2) bekezdése) nem a veszélyes vegyi anyagok kereskedelmi forgalmának előmozdítását, könnyítését vagy akár csak a szabályozását szolgálja. Mint ahogyan az már e rendelkezések szövegéből is kitűnik, elsődleges céljuk sokkal inkább a környezet és emellett az emberi egészség védelme.
41. Az első pillantásra kialakuló látszat ellenére az egyezmény 13. cikkében megfogalmazott, a vegyi anyagok címkézésére és a vegyi anyagokhoz mellékelendő tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések sem kereskedelempolitikai, hanem környezetvédelmi politikai rendelkezéseknek bizonyulnak. Mivel ezek esetén nem a vegyi anyagok forgalmazhatóságának biztosítását, illetve ezen anyagok piacra jutásának könnyítését célzó, a termékek csomagolásának és a mellékelendő információknak egyébként szokásos közelítése vagy kölcsönös elismerése áll az előtérben.(42) Céljuk sokkal inkább a nyilvánosság információigényének kielégítése az érintett vegyi anyagok kezelése során az emberi egészséget, illetve a környezetet fenyegető kockázatok, illetve veszélyek vonatkozásában. Ennek megfelelően az egyezmény csupán azt a környezetvédelmi célt adja meg, hogy a vegyi anyagokat címkézzék, és lássák el őket mellékelt tájékoztatással, míg a csomagolásokra és a mellékelt tájékoztatásra vonatkozó konkrét tartalmi követelmények meghatározását a felek mindenkori nemzeti jogára hagyja.
42. Ami az egyezmény céljait illeti, 1. cikkének bizonysága szerint környezetvédelmi politikai érdekek, nevezetesen a felelősség megosztásának elősegítése, az emberi egészség és a környezet védelme a lehetséges károk ellen, a veszélyes vegyi anyagok jellemzőire vonatkozó információk cseréjének megkönnyítése, valamint e vegyi anyagok környezetvédelmi szempontból ésszerű használata állnak az előtérben. A környezetvédelmi politikai érdekek eme fontosságát támasztja alá az egyezmény preambuluma is, amelynek már első preambulumbekezdése az egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatásairól szól, és hetedik, kilencedik és tizenegyedik preambulumbekezdése is főképpen a környezetvédelemmel foglalkozik. Ugyanebbe az irányba mutat a hatodik és a nyolcadik preambulumbekezdés is, amelyek a vegyi anyagok helyes kezelési módszereinek terjesztése és a fenntartható fejlődés célja mellett kötelezik el magukat.
43. Bár a célok meghatározása során is történik utalás a nemzetközi kereskedelemre, így különösen a második, nyolcadik és kilencedik preambulumbekezdésben, valamint az egyezmény 1. cikkének szövegében. De a kereskedelem itt is inkább csak az egyezmény tulajdonképpeni környezetvédelmi politikai céljainak kapcsolódási pontjául szolgál, e célok között nem rendelkezik meghatározó önálló jelentőséggel. Kereskedelempolitikai vonatkozásokkal bíró környezetvédelmi egyezményről van szó, nem pedig környezetvédelmi vonatkozásokkal rendelkező kereskedelempolitikai egyezményről.(43)
44. Ugyanezt a végkövetkeztetést erősíti annak az összefüggésnek a vizsgálata, amelybe az egyezmény illeszkedik. Az egyezményt nem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretein belül kötötték, hanem az az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a munkáján alapul.(44) E két szervezet kezdeményezte az egyezmény megtárgyalását, és látja el immár az egyezmény 19. cikkének (3) bekezdése szerint titkársági funkciókat a felek érdekében. Ezenkívül maga az egyezmény is az Egyesült Nemzetek 1992‑ben Rio de Janeiróban (Brazília) megrendezett Környezet és Fejlődés konferenciája következményeinek keretébe illeszkedik; a környezetről és fejlődésről szóló riói nyilatkozatra(45), valamint az „Agenda 21” 19. fejezetére(46) az egyezmény kifejezetten hivatkozik.(47) A közelmúltból utalni kell a fenntartható fejlődésről 2002‑ben Johannesburgban (Dél-Afrika) rendezett csúcstalálkozón elfogadott akciótervre is, amely felhívja a feleket a rotterdami egyezmény gyors megerősítésére és végrehajtására.(48) Közösségi szinten továbbá a 2002. július 22‑i hatodik környezetvédelmi cselekvési program bír jelentőséggel;(49) e program, amely a maga részéről az EK 175. cikken alapul, tematikáját tekintve számos közös vonást mutat az egyezménnyel(50) és a rotterdami egyezmény gyors megerősítését a közösségi környezetvédelmi politika prioritásai közé sorolja.(51)
45. Összefoglalva tehát elmondható: az egyezmény tartalmát és célját, valamint azt az összefüggést tekintve, amelyben megkötésére sor került, az egyezmény súlypontja nem a közös kereskedelempolitika, hanem a környezetvédelmi politika területén van. Az egyezménynek a veszélyes vegyi anyagok nemzetközi kereskedelmére gyakorolt – ettől függetlenül lehetséges – hatásai inkább közvetett, mintsem közvetlen természetűek.(52) Ebben az értelemben osztom a Tanácsnak és az oldalán beavatkozóknak azon véleményét, hogy az egyezmény a jóváhagyása alapjául szolgáló jogalap vonatkozásában több hasonlóságot mutat a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyvvel,(53) mint az Energy Star megállapodással.(54) Így tehát helyes volt az egyezmény jóváhagyását az EK 175. cikk (1) bekezdésére és nem az EK 133. cikkre alapítani.(55)
46. A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy a belső piac működésének súlyos akadályozásától és a verseny torzulásától kellene tartani, amennyiben jogalapként az EK 175. cikk (1) bekezdése és nem az EK 133. cikk érvényesülne. Akkor ugyanis a tagállamok, a Közösség kizárólagos hatáskörének hiányában, egyoldalúan szigorúbb szabályokat állapíthatnának meg a veszélyes vegyi anyagok behozatalára és kivitelére vonatkozóan, és megkerülhetnék a közösségi szinten már meglevő, a veszélyes anyagok besorolására, csomagolására és címkézésére vonatkozó rendelkezéseket is.
47. Erre vonatkozóan mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a környezetvédelmi politika területén az „AETR ítélkezési gyakorlat” szerint mindenképpen fennállhat a Közösségnek a kizárólagos külső hatásköre.(56) Végső soron azonban azt a kérdést, hogy ez a szóban forgó egyezmény megkötése tekintetében teljesült‑e, nem szükséges eldönteni. Ugyanis a náluk maradt hatáskörök gyakorlása során a tagállamoknak a megosztott hatáskörök területén is tartaniuk kell magukat a hatályos közösségi joghoz. Eközben nem sérthetik sem fennálló másodlagos jogot, sem az elsődleges jogot, különösen nem az EK‑Szerződés négy alapszabadságát és az EK 95. cikk (4)–(10) bekezdését. Ez a közösségi jog elsőbbségének elvéből következik. A Bizottság kifogása így megalapozatlan.
48. Összességében tehát arra a következtetésre jutottam, hogy a Bizottság keresete megalapozatlan, és következésképpen azt el kell utasítani.
C – A kettős jogalap kérdéséről
49. Ezen az eredményen az sem változtatna, ha abból a feltevésből indulnánk ki, hogy az egyezményt nem csupán egy egyedüli, hanem valójában kettős jogalapra kellett volna alapítani, azaz egyidejűleg az EK 175. cikk (1) bekezdésére és az EK 133. cikkre.
50. Ténylegesen lehetséges valamely jogi aktust több vonatkozó jogalapra alapítani, méghozzá akkor, ha kivételesen megállapítható, hogy a jogi aktus több olyan célt szolgál, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással anélkül, hogy egyik a másikhoz képest másodlagos és közvetett lenne.(57)
51. Jelen esetben akkor jöhetne számításba a kettős jogalapra való hivatkozás, ha feltételeznénk, hogy az egyezmény egyenlő súllyal képvisel kereskedelempolitikai és környezetvédelmi politikai szempontokat,(58) és ennek következtében az egyezményt – a fent képviselt felfogással ellentétben – a két politika egyikéhez sem lehetne egyértelműen hozzárendelni.
52. Erre vonatkozóan mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy nem áthidalhatatlanok a különbségek az egyrészt a kereskedelempolitikai egyezmények, másrészt a környezetvédelmi politikai egyezmények megkötésére vonatkozó mindenkori eljárások között.(59) Bár a Parlamentet a kereskedelempolitikai egyezmények terén általában csak informálisan tájékoztatják(60) anélkül, hogy a Szerződés szerint bármilyen formális részvételi joggal rendelkezne, ezzel szemben a környezetvédelmi politikai egyezmények megkötését megelőzően az EK 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerint kötelező a Parlamenttel konzultációt folytatni. Nincs azonban akadálya annak, hogy a Tanács fakultatív alapon a kereskedelempolitikai egyezmények esetén is konzultáljon a Parlamenttel.(61)
53. Döntő azonban az, hogy az egyezmény jóváhagyásának megsemmisítése csak akkor jönne számításba, ha a jogalap megválasztásában feltételezett hiányosság több mint pusztán formai hiba lenne.
54. Pusztán formai hibának tekintette a Bíróság, amikor valamely jogi aktust egyetlen jogalap helyett tévesen kettős jogalapra alapítottak.(62) Ugyanennek kellene érvényesülnie fordított esetben is, amikor is azt vetik a közösségi jogalkotó szemére, hogy nem egy egyedüli, hanem sokkal inkább kettős jogalapot kellett volna alkalmaznia. Hiszen valamely közösségi jogi aktus megsemmisítéséhez nem elegendő pusztán az, hogy annak preambulumbekezdései hibásan idézik a jogalapot, illetve jogalapokat, hanem sokkal inkább az szükséges, hogy a jogalap megválasztásának hibája messzebb menő következményekkel járjon, különösen, hogy jogellenes eljárás alkalmazásához vezessen,(63) vagy az érdekelt intézmények jogi helyzetét egyéb módon sértse.
55. Jelen esetben konzultációt folytattak a Parlamenttel az EK 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerint. A Parlament eljárási jogai tehát nem sérültek. Az EK 133. cikkre, mint kiegészítő jogalapra történő hivatkozás nem biztosíthatott volna további jogokat a Parlament számára, épp ellenkezőleg, már az EK 300. cikk (3) bekezdése első albekezdésének szövege is arra utal, hogy a Parlament eljárási jogai a kereskedelempolitikai egyezmények terén szűkebb körűek, mint a környezetvédelmi politikai egyezmények esetén.(64)
56. Arra vonatkozóan sem áll fenn konkrét támpont, hogy az EK 133. cikknek, mint kiegészítő jogalapnak a hiánya gyengítette volna a Bizottságnak mint a tárgyalások lefolytatójánaka szerepét.(65) Bár a közös kereskedelempolitikára (EK 133. cikk) vonatkozóan fennáll a Közösség kizárólagos hatásköre,(66) míg a környezetvédelmi politika (EK 175. cikk) terén alapvetően a tagállamokkal osztozik e hatáskörön;(67) csak az utóbbi esetben ülnek tehát a tagállamok a Bizottság mellett a tárgyalóasztalnál, míg az első esetben a tárgyalások lefolytatása egyedül a Bizottság dolga. Az EK 133. cikknek jogalapként történő kiegészítő bevonása tehát mindig akkor erősítheti a Bizottság eljárásjogi helyzetét, ha az érintett egyezmény különböző, egymástól elhatárolható részterületeket fog át, amelyek közül legalább egy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik.(68) Az olyan esetben azonban mint a fent idézett nem látom úgy, hogy az egyezmény különböző rendelkezései ilyenképpen elhatárolhatóak lettek volna egymástól. Az egyezmény sokkal inkább egységes egészet alkot, így az EK 133. cikknek további jogalapként történő bevonása az EK 175. cikk (1) bekezdése mellett nem javíthatta volna, és ennek hiánya nem gyengítette a Bizottság tárgyalási pozícióját.
57. Így tehát, még ha feltételeznénk is, hogy a vitatott egyezményben mind a kereskedelempolitikai, mind a környezetvédelmi politikai szempontok azonos súllyal jelennek meg, az EK 133. cikk további jogalapként történő bevonásának elmulasztása akkor sem lenne több mint pusztán formai hiba, amely a megtámadott jogi aktus megsemmisítését nem indokolhatná. A Tanács azon határozatát, hogy az egyezményt az EK 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és az EK 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összefüggésben az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján hagyja jóvá, e tekintetben sem kellene hatályon kívül helyezni.
V – A költségekről
58. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél azt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
59. Ettől eltérően az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §‑a alapján az Európai Parlament, valamint az öt tagállam – mint beavatkozó intézmény, illetve szintén mint beavatkozók – maguk viselik költségeiket.
VI – Végkövetkeztetések
60. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1) „A Bíróság a keresetet elutasítja.
2) Az Európai Parlament, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és Észak-Írország és Nagy-Britannia Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket. Egyebekben a Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.”
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – HL L 63., 2003., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 93. o.
3 – Bizottság kontra Parlament és Tanács ügy. Lásd a mai napon előterjesztett indítványomat is (EBHT 2006., I‑1. o.).
4 – HL L 63., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. kötet, 46. fejezet, 65. o., a továbbiakban: 304/2003 rendelet.
5 – Lásd a 304/2003 rendelet harmadik preambulumbekezdését és 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját.
6 – HL 2003. L 63., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 91. o.
7 – Az egyezmény értelmében vegyi anyagok alatt értendőek az egyezmény 2. cikkének a) pontjában szereplő növényvédő szerek is.
8 – A Felek Konferenciája a Vegyianyag-felülvizsgáló Bizottság javaslatára bővítheti e listát, illetve törölhet vegyi anyagokat e listáról (az egyezmény 7. és 8. cikke, összefüggésben az 5. cikk (5) és (6) bekezdésével).
9 – Behozatali gyakorlatáról szóló tájékoztatásában a fél az érintett vegyi anyagok behozatalát engedélyezheti, meghatározott feltételekhez kötheti, megtilthatja vagy ideiglenes választ adhat (az egyezmény 10. cikkének (4) bekezdése). Az ilyen tájékoztatások cseréje a közös Titkárság segítségével történik (az egyezmény 10. cikkének (7) és (10) bekezdése).
10 – E tájékoztatás a közös Titkárságon keresztül történik, és meghatározott, az egyezmény I. mellékletében közelebbről leírt információkat kell tartalmaznia az érintett anyagok fajtájára, különösen azok fizikai-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai tulajdonságaira, valamint az ilyen tilalmak és korlátozások környezetvédelmi és egészségpolitikai okaira vonatkozóan.
11 – Ez nemcsak azon vegyi anyagok exportjára vonatkozik, amelyek az egyezmény III. melléklete szerint az ETAJ‑eljárás hatálya alá tartoznak, hanem azon vegyi anyagok exportjára is, amelyek a mindenkori fél területén betiltás vagy szigorú korlátozás alá esnek. A felek kiterjeszthetik továbbá e szabályozást olyan egyéb vegyi anyagokra is, amelyek nemzeti joguk szerint címkézési követelmények hatálya alá tartoznak.
12 – COM (2001) 802 végleges (HL 2002. C 126. E, 274. o.). A Bizottság az EK 133. cikk alapján ezzel egy időben a Tanács elé terjesztette a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló rendeletre vonatkozó tervezetet (HL 2002. C 126. E, 291. o.).
13 – HL 2003. L 63., 47. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 111. o.
14 – Ehhez lásd a tagállamok általi megerősítések áttekintését, amely az egyezmény internetes oldalán a < http://www.pic.int/fr/ViewPage.asp?id='272' > címről tölthető le. (legutóbbi látogatás: 2005. február 1.)
15 – Az ítélkezési gyakorlat állásához, amely a 22/70. sz., Bizottság kontra Tanács, „AETR”‑ügyben 1971. március 31‑én hozott ítélet (EBHT 1971., 263. o.) 22. pontjával vette kezdetét, lásd különösen a 2/91. sz., 1993. március 19‑i vélemény (EBHT 1993., I‑1061. o.) 9. pontját és a 2/00. sz., 2001. december 6‑i vélemény („a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv”, EBHT 2001., I‑9713. o.) 45–47. pontját, valamint a 2002. november 5‑én hozott, úgy nevezett „open-skies”‑ítéletek alábbi pontjait: a C‑467/98. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9519. o.) 82–84. pontját, a C‑468/98. sz., Bizottság kontra Svédország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9575. o.) 78–80. pontját, a C‑469/98. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9627. o.) 82–84. pontját, a C‑471/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9681. o.) 95–97. pontját, a C‑472/98. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9741. o.) 88–90. pontját, a C‑475/98. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9797. o.) 97–99. pontját és a C‑476/98. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9855. o.) 108–110. pontját.
16 – Az akkor hatályos másodlagos jog vonatkozásában lásd különösen az egyes veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 1992. július 23‑i 2455/92/EGK tanácsi rendeletet (HL L 251., 13. o.), amellyel a Közösség többek között már egy – akkor még önkéntes – ETAJ‑eljárásnak is alávetette magát. E rendelet az elődje a jelenleg hatályos 304/2003 rendeletnek.
17 – A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 5. pontja.
18 – Ehhez lásd például a C‑211/01. sz., Bizottság kontra Tanács, ún. „áruszállítás”‑ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8913. o.) 52. pontját.
19 – Ehhez lásd például az 1/94. sz., 1994. november 15‑i „WTO” véleményt (EBHT 1994., I‑5267. o.) és a 2/00. sz. véleményt (hivatkozás a 15. lábjegyzetben).
20 – A C‑268/94. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1996. december 3‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑6177. o.) 22. pontja, a C‑36/98. sz., Spanyolország kontra Tanács, ún. „Duna védelmi egyezmény”‑ügyben 2001. január 30‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑779. o.) 58. pontja, a C‑281/01. sz., Bizottság kontra Tanács, ún. „Energy Star”-ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑12 049. o.) 33. pontja és az „áruszállítás”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 18. lábjegyzetben) 38. pontja, továbbá a 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 22. pontja. Alapvető már a C‑300/89. sz., Bizottság kontra Tanács, ún. „titán-dioxid”‑ügyben 1991. június 11‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑2867. o.) 10. pontja.
21 – Az „Energy Star”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 34. pontja, a „Duna védelmi egyezmény”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 59. pontja és az „áruszállítás”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 18. lábjegyzetben) 39. pontja, valamint a 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 23. pontja. Alapvető már a C‑155/91. sz., Bizottság kontra Tanács, ún. „hulladékirányelv”‑ügyben 1993. március 17‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑939. o.) 19. és 21. pontja.
22 – A 45/86. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 1493. o.) 17–21. pontja. Lásd Lenz főtanácsnoknak ugyanezen ügyre vonatkozó 1987. január 29‑i indítványát, különösen annak 62. pontját.
23 – A C‑70/94. sz. Werner-ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑3189. o.) 10. pontja és a C‑124/95. sz. Centro-Com-ügyben 1997. január 14‑én hozott ítélet (EBHT 1987., I‑81. o.) 26. pontja.
24 – A C‑62/88. sz., Görögország kontra Tanács, ún. „Csernobil”-ügyben 1990. március 29‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑1527. o.) 15–19. pontja és az „Energy Star”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 39–43. pontja.
25 – Ebben az értelemben, legalábbis a belső piaci szabályok és egészségpolitika viszonyára vonatkozóan a C‑376/98. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8419. o.) 88. pontja, valamint a C‑434/02. sz. Arnold André ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 32–34. pontja és a C‑210/03. sz. Swedish Match ügyben 2004. december 14‑én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 31–33. pontja. E megfontolások kiterjeszthetőek a közös kereskedelempolitika és egészségpolitika viszonyára.
26 – Állandó ítélkezési gyakorlat; lásd az 1/78. sz., 1979. október 4‑i vélemény (EBHT 1979., 2871. o.) 44. és 45. pontját és az 1/94. sz. vélemény (hivatkozás a 19. lábjegyzetben) 41. pontját, valamint a Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 22. lábjegyzetben) 19. pontját.
27 – A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben), különösen annak 25. és 40–44. pontja. Hasonlóképpen határolta el a Bíróság az EK 95. cikktől (korábban az EGK‑Szerződés 100a. cikke) az EK 175. cikket (korábban az EGK‑Szerződés 130s. cikke). Eszerint „[...] az a körülmény, hogy a belső piac létrehozása és működése érintett, önmagában még nem teszi kötelezővé az EGK‑Szerződés 100a. cikkének alkalmazását. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a 100a. cikkre való visszanyúlás nem jogszerű, ha az elfogadandó jogi aktus csak mellékesen hat a Közösségen belüli piaci feltételek harmonizációja irányába” [nem hivatalos fordítás]; így az „hulladékirányelv”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 21. lábjegyzetben) 19. pontja és ugyanebben az értelemben a C‑187/93. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1994. június 28‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑2857. o.) 25. pontja.
28 – Az „Energy Star”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 40. pontjának és 41. pontjának utolsó mondata. Korábban már hasonlóképpen határolta el egymástól a bíróság a kultúrpolitikát (korábban az EK‑Szerződés 128. cikke) és az iparpolitikát (korábban az EK‑Szerződés 130. cikke): a C‑42/97. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1999. február 23‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑869. o.) 63. pontja.
29 – Az „Energy Star”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 40., 41., 43. és 48. pontja és a 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 40. és 42–44. pontja.
30 – Ebben az értelemben a 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 37. pontjának utolsó mondata; (kiemelés tőlem). A kereskedelempolitikai eszközök tárgya ugyanis semmiképpen sem mindig csak a kereskedelem előmozdítása vagy könnyítése; a 133. cikk inkább a klasszikus kereskedelempolitikai (védő-) intézkedések alkalmazását is lehetővé teszi, amelyek bizonyos termékek behozatalának, illetve kivitelének megnehezítéséhez vagy akár megtiltásához vezethetnek, például amikor antidömping vámokat vagy kereskedelmi embargót vezetnek be (ez utóbbihoz lásd a Centro-Com-ügyben hozott ítéletet, hivatkozás a 23. lábjegyzetben).
31 – Lásd különösen az egyezmény második, nyolcadik és kilencedik preambulumbekezdését; lásd ugyanebben az értelemben a megtámadott 2003/106/EK tanácsi határozat harmadik preambulumbekezdését is.
32 – Lásd különösen az egyezmény első, második, hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizenegyedik preambulumbekezdését; lásd ugyanebben az értelemben egyébként a megtámadott 2003/106/EK tanácsi határozat harmadik preambulumbekezdését.
33 – A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 33. pontja.
34 – Ez olvasható az „Agenda 21” 19.33. pontjában, amely bevezeti azt a szakaszt, amely az ETAJ‑eljárást, mint eszközt, különösen kiemeli. Az „Agenda 21”‑et 1992‑ben fogadták el az Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés konferenciáján, a Rio de Janeiró‑i (Brazília) „csúcstalálkozón”. Lehívható többek között angol nyelven a < http://www.un.org.esa/sustdev/documents/agenda21/index.htm > , egy német nyelvű fordítás pedig megtekinthető a < http://www.agrar.de/agenda/agd21k00.htm > internetcímen (utolsó látogatás mindkét esetben 2005. március 2.).
35 – E vegyi anyagokat az egyezmény III. melléklete sorolja föl.
36 – Ebben különbözik az egyezmény például a WTO‑egyezményhez csatolt, az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló („Sanitary and Phytosanitary Measures” – SPS), valamint a kereskedelem technikai akadályairól szóló („Technical Barriers to Trade” – TBT) megállapodásoktól. Hiszen az SPS‑megállapodás „…arra korlátozódik, hogy megteremtse az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések fejlesztésére, elfogadására és végrehajtására vonatkozó szabályok és diszciplínák multilaterális keretét, abból a célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentse azok kereskedelemre gyakorolt káros hatásait”, míg a TBT‑megállapodás rendelkezéseinek „csak azt kell megakadályozniuk, hogy a technikai előírások, szabványok, valamint eljárások…felesleges akadályokat hozzanak létre a nemzetközi kereskedelemben” (1/94. sz. vélemény [hivatkozás a 19. lábjegyzetben] 31. és 33. pontja; kiemelés tőlem).
37 – A kölcsönös tájékoztatás egy további elemét az egyezmény 5. cikke tartalmazza.
38 – Ebben az összefüggésben ez áll az „Agenda 21” (hivatkozás a 34. lábjegyzetben) 19.35. pontjában: „A gyártás országában betiltott és az egyes ipari országokban jelentős korlátozásnak alávetett vegyi anyagok fejlődő országokba történő kivitele aggodalomra ad okot, mivel az importáló országok némelyikébennem biztosított a vegyi anyagok biztonságos kezelése, a vegyi anyagok forgalomba hozatalára, tárolására, formulázására, ártalmatlanítására és behozataluk felügyeletére jellemző infrastrukturális feltételek elégtelensége miatt” [nem hivatalos fordítás] (kiemelés tőlem).
39 – Ehhez lásd a 304/2003 rendelet 7. cikkét, különösen annak (1) és (7) bekezdését.
40 – Egyszerűbben megfogalmazva: a veszélyes vegyi anyagok behozatalára a származási országtól függetlenül azonos feltételeknek vagy tilalmaknak kell vonatkozni.
41 – Egyszerűbben megfogalmazva: ha a veszélyes vegyi anyagok behozatalát korlátozzák, akkor ugyanezen korlátozásoknak kell vonatkozni a belföldi iparra is.
42 – Jelen eset ebben különbözik az „Energy Star”‑ügytől (hivatkozás a 20. lábjegyzetben, lásd különösen a 40. pontot), mivel abban olyan címkézési programról van szó, amelynek elsődleges célja, hogy a gyártók – kölcsönös elismerésre irányuló eljárás alapján – közös logót használhassanak annak érdekében, hogy a fogyasztók számára felismerhetővé tegyenek bizonyos termékeket.
43 – Mint ahogy azt a Bizottság találóan megjegyzi, a környezetvédelmi politikai intézkedéseknek lehetnek a kereskedelmet akadályozó hatásai, és ennyiben vizsgálni kell jogosságukat, például az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) rendelkezéseinek keretein belül. Ez azonban önmagában nem fosztja meg az érintett intézkedéseket környezetvédelmi politikai jellegüktől.
44 – Az egyezmény preambulumának harmadik bekezdése.
45 – A környezetről és fejlődésről szóló riói nyilatkozat angol nyelven lehívható a < http://www.un.org/esa/sustdev/documents/agenda21/index.htm > internetcímről (utolsó látogatás 2005. március 2.) a „Report of the United Nations Conference on Environment and Development” című jelentés első mellékleteként (a dokumentum száma A/CONF.151/26 [Vol. I]).
46 – Az „Agenda 21” 19. fejezetének címe „Mérgező vegyi anyagok környezetkímélő kezeléséről, valamint mérgező és veszélyes anyagok illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozásáról” [helyes fordítás: A mérgező vegyi anyagok, környezetkímélő kezeléséről, ideértve a mérgező és veszélyes termékek illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozását is];„A mérgező vegyi anyagokra és a vegyi anyagok veszélyeire vonatkozó információk cseréje” című C. szakaszban különösen előtérbe helyezi az ETAJ‑eljárást (19.36. és 19.37. pont).
47 – Az egyezmény preambulumának második bekezdése.
48 – A cselekvési terv 23. pontjának a) alpontja, amely lehívható a < http://www.johannesburgsummit.org > (utolsó látogatás 2005. március 2.) internetcímről, a „Report of the World Summit on Sustainable Development” című jelentés részeként (a dokumentum száma: A/CONF.199/20).
49 – HL 2002. L 242., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 152. o.
50 – Így a kockázatértékelés és -kezelés a vegyi anyagok kezelése során, valamint az információhoz való hozzáférés biztosítása a nyilvánosság számára (a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program 7. cikke (2) bekezdésének b) pontja).
51 – A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program 7. cikke (2) bekezdése d) pontjának első francia bekezdése.
52 – A közvetlen (és azonnali), illetve közvetett (és távoli) hatások kritériumához lásd ezen indítvány 30. pontját.
53 – A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) tárgya. Csak példaként említendő, hogy az Agenda 21 mindenkori fejezetei (15. fejezet, illetve19. fejezet), amelyekkel a cartagenai jegyzőkönyv és a jelen esetben vitatott rotterdami egyezmény összefüggésben állnak, az Agenda 21‑nek „Az erőforrások megőrzése és kezelése a fejlődés érdekében” címet viselő II. részéhez tartoznak.
54 – Az „Energy Star”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) tárgya.
55 – Amennyiben az egyezmény az emberi egészség védelmét is szolgálja, nincs szükség az EK 175. cikk (1) bekezdése mellett külön jogalapra. Mint ahogyan az ugyanis az EK 174. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdéséből következik, a közösségi környezetpolitika az emberi egészség védelmét is szolgálja.
56 – Ehhez lásd ezen indítvány 18. pontját. A közösség kizárólagos külső hatáskörének lehetőségét a környezetvédelmi politikában a 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 45. és 46. pontja is elismeri.
57 – A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 23. pontjának utolsó mondata, valamint az „Energy Star”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 35. és 39. pontja és az „áruszállítás”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 18. lábjegyzetben) 40. pontja. Lásd még a „titán-dioxid”-ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 13. és 17. pontját.
58 – Ezen feltevés alátámasztása érdekében felületesen nézve az egyezmény nyolcadik preambulumbekezdésére és a megtámadott határozat harmadik preambulumbekezdésére lehetne hivatkozni, amelyek a kereskedelempolitikát és a környezetvédelmi politikát egyszerre és látszólag egyenjogúan említik egymás mellett.
59 – Az ítélkezési gyakorlat szerint kizárt a különböző jogalapok halmozódása, amennyiben az azokra külön-külön előírt eljárások egymással összeegyeztethetetlenek; lásd a„titán-dioxid”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 17–21. pontját, a C‑164/97. és C‑165/97. sz., Parlament kontra Tanács egyesített ügyekben 1999. február 25‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑1139. o.) 14. pontját és a C‑338/01. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑4829. o.) 57. pontját. Ezen ítélkezési gyakorlatból arra lehet következtetni, hogy két jogalap kombinációja adott esetben akkor jöhet számításba, ha mindkettő ugyanolyan vagy legalábbis egymással összeegyeztethető jogalkotási eljárást ír elő; ebben az értelemben lásd még a C‑184/02. és C‑223/02. sz., Spanyolország és Finnország kontra Európai Parlament és Tanács egyesített ügyekben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7789. o.) 42–44. pontját.
60 – Így szól az egyezmény jóváhagyásakor hatályos Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2000. július 5‑i keretmegállapodás; lásd különösen a „A nemzetközi megállapodásokkal és a bővítéssel kapcsolatos információk továbbítása az Európai Parlamenthez, valamint az Európai Parlament ebben való részvétele” című 2. mellékletet (HL 2001. C 121., 122. és azt követő oldalak, különösen a 128. o.).
61 – Így szól körülbelül – más jogalapok vonatkozásában – a 165/87. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 5545. o.) 20. pontja, amely szerint a Parlamenttel folytatott konzultáció, amelyre a Tanácsnak bármikor joga van, akkor sem tekinthető jogellenesnek, ha az nem kötelező. A C‑316/91. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1994. március 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑625. o.) 16. pontjának második mondatából sem következik semmi ezzel ellentétes: bár a Bíróság az utóbbi ítéletben kifejti, hogy a Parlamenttel fakultatív alapon folytatott konzultáció nem helyettesítheti a kötelező konzultációt; ez azonban nem érinti annak lehetőségét, hogy fakultatív alapon konzultációt folytassanak bárhol, ahol a Szerződés egyáltalán nem ír elő (kötelező) konzultációt.
62 – A Swedish Match ügyben nemrég hozott ítélet (hivatkozás a 25. lábjegyzetben) 44. pontjában a Bíróság kifejti, hogy az EK 133. cikkre, mint valamely jogi aktus kiegészítő jogalapjára történő téves hivatkozás önmagában még nem vezet a jogi aktus érvénytelenségéhez; lásd még a C‑491/01. sz., British American Tobacco ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11 453. o.) 98. pontját is.
63 – Így szól – a kettős jogalapra történő téves hivatkozás esetében – a Swedish Match ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 25. lábjegyzetben) 44. pontja; lásd még a Spanyolország és Finnország kontra Parlament ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet (hivatkozás az 59. lábjegyzetben) 44. pontját, a Bizottság kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet (hivatkozás a 61. lábjegyzetben) 19. pontját, a Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26‑án hozott ítélet (hivatkozás a 22. lábjegyzetben) 12. és 22. pontját és a„titán-dioxid”‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 20. lábjegyzetben) 18–20. és 25. pontját.
64 – Lásd ezen indítvány 51. pontját is.
65 – Az EK 133. cikk (3) bekezdése összefüggésben az EK 300. cikk (1) bekezdésének második mondatával.
66 – Az 1/75. sz., 1975. november 11‑i „helyi költségek” vélemény (EBHT 1975., 1355. o.), a 41/76. sz. Donckerwolcke-ügyben 1976. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1976., 1921. o.) 32. pontja, a 2/91. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 8. pontja és az 1/94. sz. vélemény (hivatkozás a 19. lábjegyzetben) 34. pontja.
67 – Egyes esetekben e területen is adódhat kizárólagos hatáskör, különösen a 15. lábjegyzetben idézett AETR ítélkezési gyakorlat alkalmazásában. A 2/00. sz. vélemény (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 45. és 46. pontja is elismeri annak lehetőségét, hogy a Közösség kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezzen a környezetvédelmi politika terén.
68 – Ehhez lásd például az 1/94. sz. véleményt (hivatkozás a 19. lábjegyzetben), amely a WTO alapítása vonatkozásában különbséget tesz a GATT, a GATS és a TRIPS részterületek között, és ezeket különböző jogalapokhoz rendeli.