Előadó:

John COMER

Társelőadó:

Thomas KATTNIG

Tanácsadó:	Frank ALLEN (az előadó felkérésére) Marisa HERZOG-PERCHTOLD (a társelőadó felkérésére)
Felkérés:	a Tanács dán elnökségének felkérése 2025.2.7.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szakbizottság:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2025.9.4.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2025.9.18.
Plenáris ülésszak száma:	599.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	111/4/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a megfizethető lakhatásra vonatkozó első terv bejelentését és a lakhatásért felelős biztos kinevezését. Rendkívül fontos, hogy e biztos minél hamarabb elkészítse és közzétegye a megfizethető lakhatásra vonatkozó tervet, hogy gyorsabb előrehaladást lehessen elérni a lakhatási válság kezelése terén. Ezen új kezdeményezés sikeréhez elengedhetetlen továbbá, hogy a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai terv és a kapcsolódó szakpolitikai kezdeményezések kidolgozása és végrehajtása céljából létrehozott, lakhatással foglalkozó első munkacsoport érdemi hatáskörrel rendelkezzen, illetve érdemi szerepet kapjon.

1.2.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet a lakhatáshoz való alapvető jog érvényesítésére, és hangsúlyozza, hogy hivatalosan rögzíteni kell ezt a jogot az elsődleges uniós jogban.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt uniós megközelítésre van szükség a megfizethető és fenntartható lakhatás hiányának kezeléséhez, de közben tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét is, hiszen a lakhatási politika továbbra is elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik.

1.4.

Meg kell reformálni az állami támogatási szabályokat, hogy szélesebb körű hozzáférést lehessen biztosítani a szociális lakhatáshoz. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás jelenlegi meghatározása kizár bizonyos kulcsfontosságú csoportokat, és korlátozza a tagállamokat abban, hogy reagálni tudjanak a növekvő keresletre.

1.5.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal összehangoltan indítson kezdeményezést a rövid távú bérbeadások szabályozása érdekében. Az átlátható adatcsere, a területileg célzott intézkedések, valamint a spekulatív beruházások és az adókijátszás szigorú felügyelete elengedhetetlen a lakhatáshoz való jog védelméhez és ahhoz, hogy mindenki számára garantálni lehessen a megfizethető otthont.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és a szociális nélkülözés csökkentése érdekében minden tagállam vezessen be az „elsőként lakhatás” megközelítésre épülő programokat a hajléktalanság kezelésére.

1.7.

Az EGSZB a lakhatással kapcsolatos uniós cselekvési tervet javasol, hogy koherens politikát lehessen kialakítani a lakhatási válság kezelésére. Ennek prioritásként kellene kezelnie egy megfizethető és fenntartható lakhatásra vonatkozó új európai megállapodás kidolgozását, és biztosítania kell, hogy az állami, nonprofit és korlátozottan profitorientált szolgáltatók az Európai Beruházási Bank (EBB) javasolt páneurópai beruházási platformján keresztül hosszú távú finanszírozáshoz férhessenek hozzá.

1.8.

A hatóságoknak támogatniuk kell a nonprofit és a korlátozottan profitorientált lakásszolgáltatókat azáltal, hogy javítják a megfizethető földterületekhez és finanszírozáshoz való hozzáférést, adókedvezményeket kínálnak, valamint hatékonyabb és időszerűbb övezeti besorolási és építési engedélyezési eljárásokat biztosítanak. Ahhoz, hogy a megfizethető lakhatás az egész lakosság javát szolgálja, minden szereplőt be kell vonnunk. Az EGSZB kéri, hogy mozgósítsanak magán- és állami beruházásokat is, könnyítsék meg a háztartások és a fiatalok számára a jelzáloghitelekhez való hozzájutást, egyszerűsítsék az építőipari vállalatok szabályozási és adminisztratív munkakörnyezetét, nyújtsanak nagyobb támogatást a kutatáshoz és az innovációhoz, valamint hogy az összes érintett szereplő dolgozzon tovább azon, hogy nőjön az építőipar vonzereje.

1.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy növeljék a hozzáférhető, szociális és megfizethető lakhatásba irányuló közberuházásokat, és ezek ne tartozzanak a Stabilitási és Növekedési Paktum által szabályozott adósságra vonatkozó szabályok hatálya alá.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy jelentősen növelni kell a lakásszektorban a digitalizáció szintjét. Úgy véli, hogy a kohéziós politikának kell a fő keretként szolgálnia a kiegészítő eszközök koordinálásához, köz- és magántőkét mozgósítva a megfizethető lakhatási megoldások érdekében, az EBB-nek pedig központi szerepet kell játszania a különböző regionális igényekhez igazított pénzügyi eszközök kidolgozásában. A magánberuházások nagyobb mértékű mozgósítására van szükség.

1.11.

Az EGSZB támogatja a „lakáskötvényeket” mint olyan befektetési eszközöket, amelyek révén uniós bankok és magánszemélyek befektethetnek, hogy így biztosítani lehessen a lakásberuházásokhoz szükséges tőkét.

1.12.

Minden tagállamnak gyorsan felül kell vizsgálnia és véglegesítenie kell nemzeti tervezési keretét. Gyorsan kezelni kell minden olyan akadályt, amely túlzott késedelmet okoz a lakásépítési tervezési engedélyek megadásában.

1.13.

Az akadálymentesítés, valamint a megfizethetőség és a fenntarthatóság biztosítása érdekében a lakhatási programokba be kell építeni a fogyatékossági dimenziót. Lakhatási mutatókat is be kell építeni a nemzeti reform- és stabilitási/konvergenciaprogramokba.

1.14.

A tagállamoknak megújuló energiaforrásokba való beruházások révén kezelniük kell az energiaszegénységet, hogy ezzel is csökkenteni lehessen a költségeket és a kibocsátásokat. A hosszú távú megfizethetőség és fenntarthatóság érdekében megújuló rendszereket kell beépíteni az új épületekbe.

1.15.

A mezőgazdasági földterületek építési területté történő átsorolásánál gondosan kell eljárni, és meg kell fékezni a földspekulációt és a földfelvásárlást. Prioritásként kell kezelni a meglévő épületek, valamint az elhagyatott és barnamezős területeken található épületek felújítását.

2.   Bevezetés

2.1.

Az EU Tanácsának dán elnöksége felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt az Európai Bizottság által bejelentett, megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervről, szem előtt tartva a lakhatási és társadalmi befogadási politikák közötti átfedéseket és szinergiákat, beleértve azt is, hogy az EU és az uniós tagállamok hogyan javíthatják és biztosíthatják az inkluzív és egyúttal fenntartható szociális és megfizethető lakhatást.

2.2.

2023-ban az uniós városi lakosság 10,6 %-a élt olyan háztartásban, amely rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40 %-át költötte lakhatásra, szemben a vidéki lakosság 7 %-ával (1). Ez a költségtúlterheltség egyre nő, ami egy társadalmilag és gazdaságilag fenntarthatatlan tendenciára világít rá.

2.3.

Az EGSZB a közelmúltban számos véleményt fogadott el az EU lakhatási válságáról, többek között ilyen a „Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban” című, TEN/841. sz. vélemény (2).

2.4.

Többek között a Covid19-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz agressziós háború jelentős problémákat okozott a lakásszektorban. A válságot tovább súlyosbították a magasabb építési költségek, valamint az ellátási láncon belüli zavarok és a bankok részéről tapasztalható korlátozó hitelezés. A lakásépítés általános visszaesése Unió-szerte (3) szintén hozzájárul a megfizethető lakhatás hiányához. Ez a hiány pedig rossz hatással van az egészségre, elmélyíti az egyenlőtlenségeket, és késlelteti a családalapítást, ami befolyásolja az EU születési rátáját.

2.5.

A lakhatási költségek sokkal gyorsabban emelkedtek, mint a bérek. A jövedelmek és a lakhatási költségek közötti növekvő szakadék a szélesebb körű megélhetési válsággal karöltve súlyosbította a lakhatási válságot. A helyzetet tovább súlyosbítják az olyan strukturális tényezők, mint a demográfiai változások és az, hogy a változatosabb életkörülmények és az átalakulóban levő családi struktúrák miatt nő a háztartások száma.

2.6.

2010 és 2023 között az Unióban az új lakóingatlanok építőipari termelői árai 52 %-kal emelkedtek (4). Az EU lakosságának mintegy 17 %-a túlzsúfolt otthonokban élt, 11 %-uk pedig az energiaszegénység miatt nem tudta megfelelően fűteni az otthonát. Az Eurostat 2024. októberi adatai alapján megállapítható, hogy a bérleti díjak az előző évhez képest 3 %-kal, a lakásárak pedig 2,9 %-kal emelkedtek, és 2010 óta kilenc uniós tagállamban több mint kétszeresére nőttek.

2.7.

A rövid távú bérbeadás jelentősen növeli a lakhatási költségeket, és csökkenti a hosszú távú lakásbérléssel kapcsolatos lehetőségeket az uniós városokban. A hatékony szabályozás – beleértve az adatok átláthatóságát, a differenciált helyi intézkedéseket, valamint a spekulatív beruházások és az adókijátszás elleni küzdelmet – elengedhetetlen a lakosok lakhatási jogainak védelméhez, valamint a szélesebb körű lakhatási válságok és egyenlőtlenségek kezeléséhez.

2.8.

A lakáspiacok Európa-szerte egyre több tőkét vonzanak, mivel a lakások stabil, biztonságos és kiszámítható megtérülést biztosítanak. Számos tagállamban a bérlakások jelentős része egyéni befektetők kezében van, ugyanakkor az intézményi befektetők is egyre inkább pénzügyi eszközként tekintenek a lakásokra. Ez a kettős fejlődés rávilágít arra, hogy egyensúlyt kell teremteni a lakások gazdasági és társadalmi funkciói között. A lakásbérlés továbbra is alapvető szerepet játszik a lakosság jelentős hányada lakhatási igényeinek kielégítésében és lehetőségeket rejt a tulajdonosok számára is. Ugyanakkor a lakhatás financializációja növeli az árakat és rontja a megfizethetőséget (5). E szempontok összeegyeztetésének egyik módja, ha költségalapú bérleti díjakkal megerősítjük az állami, nonprofit és korlátozottan profitorientált bérleti ágazatot, biztosítva ugyanakkor, hogy a szabályozás visszaszorítsa a spekulatív befektetéseket, támogassa a hosszú távú, stabil megtérülést, és szavatolja a lakhatás mint közjószág szerepét.

2.9.

A megfizethető, megfelelő, hosszú távú, mindenki számára elérhető, inkluzív és reziliens lakhatáshoz való hozzáférés egyszerre társadalmi igény és szociális jog, és a szociális jogok európai pillérének egyik alapelve. Ez összhangban van az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjével, az ENSZ fenntartható lakhatásról szóló genfi chartájával és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, és azt az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartája és az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismeri. A gyakorlatban azonban Unió-szerte eltérően kezelik a lakhatási jogokat.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli a megfizethető lakhatásra vonatkozó első terv bejelentését és a lakhatásért felelős biztos kinevezését.

3.2.

Társadalmi tényezőként figyelembe kell venni az akadálymentességet, a megfizethetőséget, a minőséget, az infrastruktúrát és a társadalom valamennyi tagjának befogadását. A stabil lakhatáshoz olyan intézkedésekre van szükség, mint a kilakoltatás elleni védelem azon bérlők számára, akik jóhiszeműen járnak el és eleget tesznek kötelezettségeiknek, különösen akkor, ha a bérbeadók kereskedelmi vagy intézményi szereplők, amelyek esetében kötelezővé kellene tenni az ilyen intézkedéseket. A bérbeadóknak is eleget kell tenniük kötelezettségeiknek, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a bérlők jogait.

3.3.

A lakhatási politikának figyelembe kell vennie az oktatással, a foglalkoztatással és a helyi gazdasági fejlődéssel kapcsolatos szempontokat is. A növekvő lakásárak csökkentik a bérlők és a lakástulajdonosok vásárlóerejét anélkül, hogy kompenzálnák a bérbeadók kiadásait, ami negatív gazdasági hatásokkal jár (6). Az építési és karbantartási költségek, valamint a növekvő földárak az elmúlt években további jelentős pénzügyi nyomást gyakoroltak a lakásszektorra.

3.4.

Ami a környezeti tényezőket illeti, nagyon fontos a megfelelő víz- és hulladékgazdálkodás, valamint a zöldterületek. Prioritást jelent, hogy az energiaköltségek és a kibocsátások csökkentése révén kezeljük az energiaszegénységet, és ennek részeként beruházzunk a megújuló energiaforrásokba (napenergiába, szél és- geotermikus energiába), és fejlett energiahatékonysági technológiákat alkalmazzunk.

3.5.

Óvatosan kell mezőgazdasági földterületeket átminősíteni, és korlátozni kell a földspekulációt, előnyben részesítve a meglévő épületek felújítását, az eredetileg nem lakhatásra szolgáló területek lakóövezetté alakítását és a barnamezős területek fejlesztését. A hosszú távú megfizethetőség támogatása érdekében az övezetekbe sorolás révén biztosítani kell, hogy a megfizethető szociális lakások – különösen a nonprofit vagy korlátozottan profitorientált szolgáltatók – számára elegendő számban maradjon olyan, előnyös helyen fekvő földterület, amelynek ára megfizethető és méltányos.

4.   További lépések

4.1.

A lakhatás terén az EU és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás összetett, és meghatározó jellemzője a szubszidiaritás. Az EGSZB rámutat arra, hogy bár a lakhatási politika továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, sürgős és összehangolt uniós válaszra van szükség a megfizethető és fenntartható lakások hiányának kezelésére. Tovább súlyosbítja a lakhatási válságot, hogy a szükségletekhez képest nem áll rendelkezésre elegendő hosszú távra igénybe vehető és megfizethető lakás. Ezért minden lehetséges eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy növeljük a megfizethető áron megvásárolható vagy bérelhető lakások számát. Minden szereplőt be kell vonni ezekbe az erőfeszítésekbe – az állami, nonprofit és magán lakásszolgáltatókat egyaránt.

4.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy fogadjanak el egy lakhatással kapcsolatos uniós cselekvési tervet, amely egy koherens és hatékony lakhatási politika kialakítása érdekében átfogó, új európai megállapodást irányoz elő a megfizethető és fenntartható lakhatásra vonatkozóan. Az EBB javasolt páneurópai beruházási platformján keresztül hozzáférést kell biztosítani az állami, nonprofit és korlátozottan profitorientált lakásszolgáltatók számára a hosszú távú európai finanszírozáshoz.

4.3.

A javasolt cselekvési tervnek iránymutatást kell nyújtania a tagállamok számára a fenntartható városfejlesztést támogató területrendezésről. Ez magában foglalja a városi mobilitás előmozdítását és annak biztosítását, hogy a városlakók továbbra is hozzáférjenek valamennyi közszolgáltatáshoz, közlekedési infrastruktúrához és zöldterülethez.

4.4.

Az EGSZB – ahogy azt a TEN/841. sz. véleményében is kifejtette – úgy véli, hogy fenntarthatósági kritériumokkal kapcsolatos, egyértelmű feltételekkel meg kell könnyíteni a jelenleg elérhető 19 uniós támogatási eszközhöz és finanszírozási forráshoz való hozzáférést egy olyan átalakítási alap létrehozásával, amely harmonizálja az összes meglévő eszközt.

4.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság az EBB-vel közösen páneurópai beruházási platformot kíván létrehozni a megfizethető, fenntartható lakhatás érdekében, és ennek keretében ki akarja igazítani az állami támogatási szabályokat, útjára akarja indítani a megfizethető lakhatásra vonatkozó első európai tervet és lakhatási stratégiát szeretne kidolgozni a kínálat növelésére. Az új lakhatási munkacsoport létrehozása pozitív lépést jelent. A biztosnak cselekvési tervet kell kidolgoznia, valamint lakhatási vészhelyzetet kell kihirdetnie. Ezenkívül egyértelműen le kellene szögezni, hogy minden uniós polgárnak alapvető joga van megfelelő és megfizethető lakhatáshoz, és ezt jogszabályokkal kell alátámasztani, valamint az elsődleges uniós jogban is rögzíteni kell. A megfizethető lakhatást úgy kell meghatározni, hogy az a háztartások rendelkezésére álló jövedelem 25 %-át meg nem haladó lakhatási költséget jelent.

4.6.

Az EU nem rendelkezik közvetlen hatáskörrel a lakhatási politika terén, de jelentős szerepet játszik a lakhatási stratégia alakításában olyan kezdeményezések révén, mint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv, az új európai Bauhaus kezdeményezés és az épületkorszerűsítési program. Az ilyen kezdeményezések célja a megfizethetőség, a fenntarthatóság és a társadalmi befogadás.

4.7.

Az uniós lakhatási igények kielégítéséhez elegendő építési földterületre van szükség a népességnövekedéssel küzdő területeken. A természet helyreállításáról szóló rendeletet (EU) 2024/1991 (7) és a talajmegfigyelésről szóló irányelvet (8) az építési telkek rendelkezésre állásának veszélyeztetése nélkül kell véglegesíteni. E szabályozások végrehajtása során prioritásként kell kezelni a lakhatási igényeket és a helyi tervezési hatóságok igényeit. Adott esetben hasznos lenne helyi szinten rugalmasságot biztosítani.

4.8.

Unió-szerte főként hosszú távú hitelekből finanszírozzák a lakásszövetkezeteket és a nonprofit lakásszolgáltatókat, és ez a hitelalapú modell számos tagállamban elősegíti a megfizethető lakhatást, az emelkedő kamatlábak és építési költségek viszont korlátozzák a további terjeszkedést. Nagyon fontos a lakhatásba való megfelelő beruházás úgy, hogy a fiatalok megfizethető lakhatására és a szociális lakhatásra mint kulcsfontosságú szakpolitikai eszközre helyezzük a hangsúlyt. A hatóságoknak javítaniuk kell az alacsony költségű finanszírozáshoz való hozzáférést, növelniük kell a támogatásokat, és adókedvezményeket kell kínálniuk a szociális és megfizethető lakhatáshoz. Mielőbb véglegesíteni kell a tervezési kereteket, az építkezések felgyorsítása érdekében pedig észszerűsíteni kell az elhúzódó jogi eljárásokat – például a hosszú környezeti vizsgálatokat.

4.9.

A lakásszövetkezetek jelentős szerepet játszanak az uniós lakhatási válság kezelésében. A lakásszövetkezetek, a társasházi szövetkezetek és a vegyes tulajdonviszonyú szövetkezetek a lakásszövetkezeti ágazat különböző aspektusait képviselik. A szövetkezeti lakásépítések felgyorsítása érdekében a nemzeti kormányoknak, az Uniónak és az EBB-nek vállalkozásindításhoz nyújtott hiteleket és támogatásokat kell a szövetkezetek rendelkezésére bocsátaniuk. A civil társadalmi szervezeteknek ugyancsak elő kell mozdítaniuk és ösztönözniük kell az ilyen típusú fejlesztéseket.

4.10.

Az EGSZB kéri, hogy mozgósítsanak magán- és állami beruházásokat, könnyítsék meg a háztartások számára a jelzáloghitelekhez való hozzájutást, ugyanakkor dolgozzanak ki biztosítékokat a magáncsődök növekedésének megelőzése érdekében.

4.11.

Az építőipari vállalatok számára is nagyon fontos az észszerűsített szabályozási és adminisztratív környezet, amely egyértelmű szabályokat tartalmaz az építési folyamatok felgyorsítása, a költségek csökkentése, a munkakörülmények javítása, a megfelelő bérek biztosítása, a fenntarthatóság fokozása és az általános megfizethetőség előmozdítása érdekében. Ezen túlmenően uniós alapokon keresztül nagyobb támogatást kell biztosítani a kutatáshoz, az innovációhoz és a digitalizációhoz, hogy növelni lehessen az ágazat termelékenységét.

5.   A szociális és megfizethető lakhatás mint a megfizethető lakhatásra vonatkozó terv sarokköve

5.1.

Az EGSZB támogatja a szociális lakhatásba történő hosszú távú beruházások lehetőségeinek bővítését, és úgy véli, hogy az új többéves pénzügyi keretnek prioritásként kell kezelnie a hozzáférhető és megfizethető lakhatásba történő közberuházásokat, amelyeknek nem szabad a Stabilitási és Növekedési Paktum költségvetési szabályaiban meghatározott adósságszabályok hatálya alá tartozniuk.

5.2.

Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a fiatalok hozzájussanak szociális bérlakásokhoz, illetve legyenek számukra megfizethető lakások, mivel a szociális lakhatás a lakhatási politika kulcsfontosságú eszköze. Felül kell vizsgálni azt a jelenlegi megközelítést, hogy csak a legalacsonyabb jövedelmű háztartásokra koncentrálunk. Sürgősen meg kell reformálni az állami támogatási szabályokat, különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatások korlátozó meghatározását, hogy a közepes jövedelmű háztartásokat és a kulcsfontosságú munkavállalókat is bevonjuk a körbe. A megfizethető lakhatáshoz való szélesebb körű hozzáférés és az átlátható uniós finanszírozás elengedhetetlen a társadalmi kohézióhoz, és lehetővé kell tennie a társadalmi keveredést, illetve biztosítania kell a hosszú távú megfizethetőséget. Ennek kapcsán olyan modelleket kell mérlegelni, amelyek a közjót szolgálják.

5.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy minden tagállam vezesse be az „elsőként lakhatás” programot, és úgy hajtsa azt végre, hogy pénzügyi támogatást nyújt jóváhagyott nonprofit és korlátozottan nyereségorientált lakásszövetkezetek részére. Profitorientált szolgáltatóknak csak szigorú szociális feltételek mellett szabad finanszírozást biztosítani, ilyen például, hogy felső határt szabnak a bérleti díjaknak, garanciákat nyújtanak a hosszú távú megfizethetőségre és kötelező jelleggel bevonnak kiszolgáltatott csoportokat is.

5.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében kezdje el kidolgozni az Európai Parlament, az EGSZB és az RB által jóváhagyandó, az Unión belüli lakhatási helyzetről szóló éves jelentéseket, és azokba foglaljon bele részletes tagállamspecifikus adatokat a rendelkezésre álló lakásokról, lakásigényekről, a tulajdonosok és bérlők arányáról és típusáról, üresen álló ingatlanokról, az árakról, a megfizethetőségről és a fenntarthatóságról.

5.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a megfizethető lakhatásra vonatkozó terv tartalmazzon reális uniós szintű célokat a 2026–2030-as időszakra az új házak építésére, valamint az elhagyott és üresen álló házak felújítására vonatkozóan. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy tisztességes és megfizethető áron elegendő földterület álljon a nonprofit és a korlátozottan profitorientált lakásszolgáltatók rendelkezésére.

5.6.

Az EGSZB azt javasolja, hogy minden jelentős lakóépület-fejlesztés tartalmazzon egy nonprofit vagy korlátozottan nyereséges lakásépítésre vonatkozó kötelező kvótát, biztosítva a társadalmi befogadást és a lakhatáshoz való hozzáférést.

5.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a lakhatási válság kezeléséhez nemcsak több forrásra, hanem intelligensebb finanszírozási megközelítésekre is szükség van. Mivel az EBB évi 270 milliárd EUR-s beruházási hiányt állapított meg, a források átcsoportosítása a kohéziós politika jelenlegi előirányzatain belül egyértelműen elégtelen. E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politikának kell a fő keretként szolgálnia a kiegészítő eszközök koordinálásához, köz- és magántőkét mozgósítva megfizethető lakhatási megoldásokhoz, az EBB-nek pedig központi szerepet kell játszania a különböző regionális igényekhez igazított pénzügyi eszközök kidolgozásában. A magánberuházások nagyobb mértékű mozgósítására van szükség.

5.8.

Az európai bankokon belül jelentős kiaknázatlan tőke áll rendelkezésre, amelyet a szociális és megfizethető lakhatás finanszírozására lehetne fordítani. Az egyik lehetőség „lakáskötvények” létrehozása lenne, amelyekbe magánszemélyek és bankok is befektethetnének, hogy a szociális lakhatás, a bérlakások költsége és a megfizethető árú, megvásárolható lakások finanszírozására a tagállam által felhasznált és szabályozott alapot hozzanak létre.

5.9.

Jelentős erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és az energiaszegénység enyhítésének elősegítése céljából a rendelkezésre álló legmegfelelőbb és fenntartható energetikai megoldásokat beépítsék a szociális és megfizethető lakásokba. Minden új épületen belül környezeti fenntarthatóságuk és hosszú távú költséghatékonyságuk alapján kell kiválasztani az energiarendszereket, biztosítva, hogy azok telepítésük és üzemeltetésük szempontjából éghajlatbarátak, egyúttal pedig megfizethetők is legyenek.

6.   Részletes megjegyzések

6.1.

Az építőipari ágazat termelékenységének növelése kulcsfontosságú a megfizethető lakáskínálat növeléséhez. A digitalizáció szintje Unió-szerte igen eltérő, ezért összehangolt támogatásra van szükség a tagállamok számára az építési engedélyezési eljárások korszerűsítéséhez. Az olyan technológiák, mint az épületinformációs modellezés, a mesterséges intelligencia, a 3D-s nyomtatás, a robotika és a digitális ikermodellek felgyorsíthatják az építkezéseket, csökkenthetik a hibákat és a költségeket, illetve a kibocsátásokat is. Minden megtakarításnak a fogyasztók javát kell szolgálnia. Mivel az ágazat széttagolt, és azt főként kkv-k alkotják, mindenképpen célzott támogatásra van szükség ahhoz, hogy ezek a vállalkozások részt tudjanak venni az átállásban.

6.2.

Az EU-nak 2030-ig kétmillió további építőipari munkásra lesz szüksége (9), amelyek közül néhány valószínűleg az EU-n kívülről érkezik. A nők jelenleg az építőipari munkaerőnek csupán mintegy 10 %-át teszik ki (10). Fontos lenne növelni részvételüket, amihez célzott képzésre, rugalmas munkakörülményekre és olyan inkluzív munkahelyi kultúrára van szükség, amely adott esetben megkérdőjelezi a meglévő normákat és támogatja a nők előmenetelét.

6.3.

Az Európai Bizottságnak arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy határozottan lépjenek fel a kizsákmányoló és rossz színvonalú ingatlanfejlesztés ellen, amely aláássa a minőségi, munkaügyi és környezetvédelmi normákat, és hozzájárul a nem biztonságos életkörülményekhez, a növekvő lakhatási költségekhez, a kiszolgáltatott csoportok lakóhelyelhagyásához és a társadalmi kohézió csökkenéséhez.

6.4.

Az Európai Bizottságnak nyomást kell gyakorolnia a tagállamokra, hogy foglalkozzanak a megfizethető diákszállások hiányával, mivel az egyenlőtlenségeket teremt a felsőoktatáshoz való hozzáférés terén, különösen az alacsony jövedelmű vagy vidéki hátterű diákok esetében. A megfizethető és jó elhelyezkedésű diákszállások tekintetében sürgősen államilag finanszírozott építési programokra van szükség.

6.5.

Az idősek akadálymentes és megfizethető lakhatása terén egyre nagyobb szükség van beruházásokra ahhoz, hogy e nemzedék tagjai méltósággal és függetlenségben élve öregedhessenek, csökkentve egyúttal a gondozási rendszerekre nehezedő nyomást is. Az átfogó lakhatási stratégiának választ kell adnia az emberek különböző szükségleteire az élet minden szakaszában.

6.6.

Az ENSZ-egyezmény 19. cikke és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megválasszák lakóhelyüket – akárcsak a fogyatékossággal nem rendelkező személyek esetében –, és nem kötelezhetők arra, hogy megszabott körülmények között éljenek. A megfizethető lakhatásra vonatkozó új európai tervben különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhető lakásállomány növelésére. Valamennyi lakhatási programban érvényesíteni kell a fogyatékosság szempontjait, hogy a lakhatás ne csak megfizethető és fenntartható, hanem mindenki számára hozzáférhető is legyen. Emellett a lakhatási mutatókat bele kell foglalni a nemzeti reformprogramokba és stabilitási/konvergenciaprogramokba.

---

(1)   https://ec.europa.eu/eurostat/web/interactive-publications/housing-2024?utm_source=chatgpt.com#housing-cost.

(2)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C, C/2025/771, 2025.2.11., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/771/oj).

(3)   https://fiec-statistical-report.eu/european-union.

(4)   https://ec.europa.eu/eurostat/web/interactive-publications/housing-2024?utm_source=chatgpt.com#housing-cost.

(5)  Európai Központi Bank: https://www.ecb.europa.eu/press/blog/date/2025/html/ecb.blog20250408~a2b4a99903.hu.html.

(6)   https://research.wu.ac.at/de/publications/der-einfluss-steigender-wohnungsmieten-auf-den-konsum-eine-makro%C3%B6-3.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1991 rendelete (2024. június 24.) a természet helyreállításáról és az (EU) 2022/869 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1991, 2024.7.29., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1991/oj).

(8)   COM(2023) 416 final.

(9)   https://www.ituc-csi.org/more-than-two-million-workers-will-be-needed-in-the-construction-sector-in-europe-by-2030?lang=en.

(10)   https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/LFSQ_EGAN2__custom_16815444/default/table?lang=en.