Ez a közlemény a 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 6b. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre.

TAGÁLLAMBÓL SZÁRMAZÓ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSHEZ VAGY OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ TERMÉKLEÍRÁS STANDARD MÓDOSÍTÁSÁNAK JÓVÁHAGYÁSÁRA VONATKOZÓ KÖZLEMÉNY

(1151/2012/EU rendelet)

„Agneau du Périgord”

EU-szám: PGI-FR-0711-AM02 – 2024.5.24.

OEM ( ) OFJ (X)

1.   A termék elnevezése

„Agneau du Périgord”

2.   Az a tagállam, amelyhez a földrajzi terület tartozik

Franciaország

3.   A standard módosítást közlő tagállami hatóság

Ministère de l'agriculture et de la souveraineté alimentaire (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium)

4.   A jóváhagyott módosítás(ok) ismertetése

Annak indoklása, hogy a módosítás(ok) miért minősül(nek) az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdésében meghatározott standard módosításnak:

Az „Agneau du Périgord” OFJ módosítására irányuló kérelem az alábbi három eset egyikére sem vonatkozik:

úgynevezett uniós módosítás, azaz:

a)	a módosítás az oltalom alatt álló eredetmegjelölés elnevezésének megváltozását vonja magával;

b)	a módosítás érvénytelenítheti a földrajzi környezettel való kapcsolatot;

c)	a módosítás további korlátozásokat von magával a termék forgalmazása tekintetében.

Következésképpen a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a kérelem úgynevezett „standard” módosításnak minősül.

1.   A TAGÁLLAM ILLETÉKES SZERVE

Az INAO adatai frissültek.

A módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

2.   KÉRELMEZŐ CSOPORTOSULÁS / ÖSSZETÉTEL

Az összetétel átfogalmazásra került a következők pontosítása érdekében: „Az »Agneau du Périgord« OFJ termékleírásában előírt termelési vagy feldolgozási tevékenységekben ténylegesen részt vevő természetes vagy jogi személy.”

A módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

3.   A TERMÉK LEÍRÁSA

A bárányok maximális súlya 21 kg helyett 22 kg-ra változott.

A módosítás érinti az egységes dokumentumot.

4.   A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉK ELŐÁLLÍTÁSI MÓDJÁNAK LEÍRÁSA / LEVÁGÁS

A bárányok maximális súlya 21 kg helyett 22 kg-ra változott.

A módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

5.   A FÖLDRAJZI KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLATOT IGAZOLÓ ELEMEK / A TERMÉK SAJÁTOSSÁGA

A bárányok maximális súlya 21 kg helyett 22 kg-ra változott.

A módosítás érinti az egységes dokumentumot.

6.   NEMZETI ELŐÍRÁSOK / A FŐBB ELLENŐRIZENDŐ PONTOKAT FELSOROLÓ TÁBLÁZAT

A bárányok maximális súlya 21 kg helyett 22 kg-ra változott.

A módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„Agneau du Périgord”

EU-szám: PGI-FR-0711-AM02 – 2024.5.24.

OEM ( ) OFJ (X)

1.   Elnevezés(ek) [OEM vagy OFJ]

„Agneau du Périgord”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   Kombinált Nómenklatúra-kód

—	02 – HÚS ÉS ÉLELMEZÉSI CÉLRA ALKALMAS VÁGÁSI MELLÉKTERMÉKEK ÉS BELSŐSÉGEK

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

Az „Agneau du Périgord” olyan bárány, amely legalább 60 napig anyatejjel táplálkozik, és amelynek feljavító hizlalása főként egész vagy roppantott szemű gabonafélékből álló takarmánnyal történik.

Az „Agneau du Périgord” 80 és 180 napos kora között levágott bárány, amely vágott testének súlya 15 és 22 kg között van, és a húshasznú fajtákba tartozó tenyészkosok, illetve rusztikus vagy félrusztikus fajtákba tartozó anyajuhok révén jó húsformákkal rendelkezik.

A tenyészkosok az alábbi húshasznú fajtákból kerülnek ki: Berrichon, Charollais, Ile de France, Rouge de l’Ouest, Suffolk, Texel.

Az anyajuhok vagy tisztán rusztikus fajtába (Lacaune viande, Blanche du Massif central, Causse du Lot és Romane), vagy félrusztikus fajtába (Charmoise) tartoznak, vagy egy rusztikus és egy fent említett húshasznú fajta keresztezéséből származnak.

Az „Agneau du Périgord” az EUROP osztályozási rendszerben a vékony csontvázon található fejlett izomtömegnek köszönhetően az E-U-R izmoltsági osztályokba és a 2. vagy a 3. faggyúborítottsági fokozatba tartozik.

A bárányhús világos színű (ami annak köszönhető, hogy legalább 60 napig anyatejjel táplálják). Faggyúja fehér vagy nagyon halvány színezetű, tömör állagú, egységesen alvadt és nem olajos.

A következő részek is forgalmazhatók OFJ megjelöléssel: vese, mirigy, szív, máj, nyelv és láb.

Az „Agneau du Périgord” húsát és belsőségeit frissen vagy mélyfagyasztva hozzák forgalomba.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

3.3.1.   A bárányok takarmányozása

—	a születésétől legalább 60 napig a bárány ad libitum szopik, közvetlenül az anyja tőgyéből. A bárány az elválasztásig állandóan az anyja mellett van;

—	60 napos korát követően, illetve a feljavító hizlalás során az anyatejes táplálás aránya egészen az elválasztásig csökken, miközben a szálas- és kiegészítő takarmány aránya növekszik. A kiegészítő takarmány egész vagy roppantott szemű gabonafélékből, és nitrogéntartalmú táplálékkiegészítőből áll.

3.3.2.   Az anyajuhok takarmányozása

Az anyajuhok takarmányozásának alapját a legeltetés képezi. A legeltetés természetes gyepeken vagy időszakos legelőkön történik, évi legalább 7 hónapon keresztül.

A betakarított takarmányt teljes mértékben az adott földrajzi területen és javarészt az adott gazdaságban termesztik.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az „Agneau du Périgord” bárányok a földrajzi területen születnek, és itt is nevelik fel őket.

A bárányhús minden jellegzetességének megőrzése érdekében el kell kerülni a túlzottan messzire történő szállítást, valamint a vágás során az állatnak okozott mindennemű stresszt. Ezért a tartási hely és a vágóhíd közötti útnak 8 óránál rövidebbnek kell lennie.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

Ha a húst vagy a belsőségeket mélyfagyasztják, a minőségmegőrzési idő legfeljebb 18 hónap.

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

Minden OFJ-vel ellátott húst (hasított testet) származási igazolással (Certificat de Garantie d’Origine, C.G.O.) vagy U.V.C. címkével kell ellátni (darabolt részek).

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

Az „Agneau du Périgord” OFJ földrajzi területe a következő megyéket, kantonokat és településeket foglalja magában a francia statisztikai hivatal, az INSEE 2020. évi hivatalos földrajzi kódjai (COG) szerint:

—	Dordogne megye teljes területe;

—	Corrèze megye: Saint-Pantaléon-de-Larche (Estivals, Jugeals-Nazareth, Nespouls, Noailles és Turenne települések kivételével) és L’Yssandonnais kantonok települései, valamint Brive-la-Gaillarde település;

—	Lot megye: Gourdon, Puy-l’Evêque (Le Boulvé, Les Junies, Lherm, Saint-Matré és Saux) és Souillac kantonok települései, valamint Thédirac település;

—

Lot-et-Garonne megye: Les Coteaux de Guyenne (Jusix település kivételével), Le Fumélois, Le Haut Agenais Périgord, Le Livradais, Le Pays de Serres, Le Val du Dropt et Villeneuve-sur-Lot-2 kantonok települései, valamint Brugnac, Coulx, Labretonie, Lédat, Sauvagnas, Sembas, Verteuil-d'Agenais és Villeneuve-sur-Lot települések.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

Földrajzilag Périgord Franciaország délnyugati negyedében, Dordogne megyében helyezkedik el, nyugaton Gironde és Charente, keleten Limousin és Quercy, délen pedig Agenais régióval határos. Mint minden szegényebb régió, Dordogne is sokáig juhtenyésztő megye volt. A périgordi juhtenyésztők a területük adottságaihoz kapcsolódóan különleges juhtartási szakértelmet fejlesztettek ki, és a rendelkezésre álló összes erőforrást ötvöző tenyésztési rendszert hoztak létre. A vegyes növénytermesztési és állattartási rendszerben működő kisgazdaságokkal jellemzett környezetben, ahol a juhtenyésztés célja a kevésbé termékeny területek hasznosítása, természetes módon adódik, hogy anyaállatnak rusztikus vagy félrusztikus fajtát választanak. Ez lehetővé teszi a tenyésztő számára, hogy az anyajuhokat egész évben a földrajzi terület erőforrásait (a takarmányokat, a legelőket és a kifutókat) kiaknázva etesse és szaporítsa, és hogy elegendő gabonát és legjobb minőségű szénát tartson meg a bárányok feljavító hizlalásához. Az „Agneau du Périgord” sajátosságai elsősorban a bárányok hagyományos tartására vezethetők vissza: az „Agneau du Périgord” minőségének és hírnevének alapját az anya tőgyéről való szoptatás időszaka, majd az ezt követő, szálastakarmányból és egész vagy roppantott szemű gabonafélékből álló takarmánnyal történő feljavító hizlalás időszaka képezi.

A Périgord egy hatalmas, északkelet–délnyugati lejtésű, 4 folyó és azok számos mellékfolyója által szabdalt hegylábi térség, amely fokozatosan ereszkedik a Limousinban található (480 m tengerszint feletti magasságban lévő) Plateau des Millevaches-tól a Dordogne alsó völgyéig (amelynek tengerszint feletti magassága 8 m). Ez a harmadidőszakban kiemelkedett alpesi hegylánc által kialakított térszín teljesen átformálta, összetörte, megemelte és erodálta a karbonkori ősmasszívum, valamint a síkság mészkő- és üledéklerakódásai közötti érintkezési területet. A folyóvizek meredek lejtőkkel és keskeny szurdokokkal tarkított, mély völgyeket vájtak a Périgord északi részén található kristályos sziklákba. Périgord középső részén az erózió széles völgyeket vájt ki, amelyek helyenként párkányszerű domborzatot, helyenként pedig mésztörmelékkel borított lankás lejtőket tárnak elénk.

A fennsíkokkal, dombokkal, lejtőkkel és völgyekkel tűzdelt domborzat egy cserjés jellegű, állandóan változó tájat alkot, ahol a gyakran közel eső látóhatárt mindig erdők, facsoportok vagy egyszerűen csak bokrok vagy sövények zárják.

A hordalékokban gazdag és mezőgazdasági művelésre alkalmas egyedüli területekként a völgyek élesen elütnek a száraz és terméketlen fennsíkoktól és domboktól.

Périgord éghajlata nagy vonalakban összességében mérsékelt, óceáni jellegű éghajlat, amelyet átlagban 130 napra eloszló átlagos csapadékmennyiség (850 mm) és enyhe átlaghőmérséklet (12 °C) jellemez. A markáns telekkel és nyarakkal, valamint igen változékony átmeneti évszakokkal jellemzett éghajlat télen kontinentális, nyáron pedig szinte mediterrán hatásoknak van kitéve. Mivel elhelyezkedéséből adódóan a terület átmeneti övezetet képez, az éghajlatot nagy fokú változékonyság is jellemzi.

Périgordban bizonyítottan 6 000 éve vannak juhok, és a XIX. századig állandóan és nagy számban éltek a területen. 1809-ben a becslések szerint a juhállomány 4-5-ször nagyobb volt, mint a szarvasmarha-állomány. A juhállomány az egész megyében több mint 667 400 egyedből állt.

Mint abban az időben mindenhol, a juhokat leginkább és mindenekelőtt a ruhakészítéshez használt gyapjú előállításáért, illetve a trágya előállításáért tartották. A hús melléktermék volt, amelyet elsősorban a tenyésztők családi fogyasztására szántak, még akkor is, ha a helyi gasztronómiában már megjelentek a nyomai a hús különleges hasznosításának. Több, egymással egybevágó írásmű is arról tanúskodik, hogy a XIX. század második felében a tenyésztés a hústermelés irányába mozdult el.

Dordogne még 1938-ban is az első öt francia megye közé tartozott a juhok számát tekintve. A legutolsó háború után jelentősen megcsappant állatállomány azóta nagyrészt helyreállt.

A juhtenyésztés biztosítja a gazdaságok számára a mezőgazdasági szempontból kevésbé termékeny területek hasznosítását.

A fent említett adottságok állnak annak hátterében, hogy a tenyésztők olyan anyajuhokat választottak ki, amelyek az ellenálló képességük, szívósságuk, igénytelenségük, a silány legelőkön folytatott legeltetésre, a szokásos párzási időszakon kívüli szaporodásra és a bárányok nehézségek nélküli táplálására való alkalmasságuk miatt elismert és kiválasztott fajtákból származtak. Napjainkban az állománytelepítés több fajtán (fajtatiszta vagy keresztezett fajtákon) alapul: a Lacaune viande, a Blanche du Massif Central, a Romane, a Causse du Lot és a Charmoise fajtán. Ezeket a rusztikus vagy félrusztikus fajtákat állományjavító kosokkal keresztezve tenyésztik. A keresztezést a tenyésztők nagy szakértelemmel végzik, és az apaállatok fajtáját aszerint választják ki, hogy a párosítással vagy javítani lehessen a bárányok alkatán, vagy meg lehessen őrizni a leendő anyák anyai tulajdonságait: ezek a szívósság, a párzási időszakon kívüli szaporodásra való képesség és a természetes párosodás.

A tenyésztők által alkalmazott takarmányozási rendszert is ugyanezek a korlátozó tényezők határozzák meg: a kihívás az, hogy a tenyésztő minél jobban fel tudja használni és hasznosítani tudja erőforrásait arra, hogy egész évben biztosan minőségi bárányok kerüljenek ki a gazdaságából.

A tenyésztő nagy figyelmet fordít az állomány takarmányozásának megszervezésére, és ügyel arra, hogy a rendelkezésre álló táplálékot az anyajuhok és a fiatal állatok fiziológiai stádiuma szerinti táplálékszükségletéhez igazítsa.

A tenyésztőnek ezért összetett takarmányozási rendet kell kidolgoznia, amely optimálisan kombinálja a kifutókat, a legeltetésre szolgáló réteket és a takarmánytermő területeket, és figyelembe veszi az egyes területek nagyságát és potenciális hozamát, valamint adott esetben a hodálytól való távolságukat.

Az állatok (vemhes vagy szoptató anyajuhok, tenyészbárányok) élettani igényei szerint homogén nyájakba szervezett állatállományt – az egyes állatcsoportok táplálékszükségletének tiszteletben tartása mellett – olyan ütemezés szerint terelik a legelőre, amely lehetővé teszi a növényi erőforrások kiaknázását és optimalizálását.

Az „Agneau du Périgord” élete két szakaszra bontható: a szoptatási időszak, amikor a bárány az anyját követi, és a javító hizlalási időszak, amikor a bárány minden szükséges gondoskodást megkap (egyedi férőhelyet és első osztályú takarmányt biztosítanak számára).

Ezen az egyedi férőhelyen a tenyésztő egyedi takarmányadagot ad a bárányoknak, amely főként egész vagy roppantott szemű gabonafélék kiegyensúlyozott keverékéből áll, amelyet jó minőségű fű- és hüvelyes széna egészít ki.

A szoptatás csökkenésével ez a szopást kiegészítő takarmány lesz a bárányok fő tápláléka.

Ez az étrend az alapja az „Agneau du Périgord” harmonikusabb és gyorsabb növekedésének.

Az „Agneau du Périgord” fiatal (80–180 napos) és könnyű (15–22 kg-os) bárány. Jó testalkatú, a vékony csontvázon fejlett izomtömeg található. A hasított testen nincsenek sérülések vagy véraláfutások. A hús világos rózsaszínű. A faggyú fehér vagy nagyon halvány színezetű, tömör állagú, egységesen alvadt és nem olajos.

Az ok-okozati kapcsolat az „Agneau du Périgord” minőségén és hírnevén alapul.

A terület meglehetősen rendszertelen éghajlati viszonyai, valamint csekély mezőgazdasági hasznosíthatósága hozzájárult a napjainkban az „Agneau du Périgord” előállítására alkalmazott tenyésztési rendszerek kialakításához.

A Périgord Vert vizes területei, valamint a Sarladais száraz meszes fennsíkjai és a jurarétegek olyan legeltetési lehetőségeket kínálnak, amelyek kiválóan megfelelnek a juhok számára, és gyakran csak juhokkal hasznosíthatók ezek a rossz minőségű földek és a nehezen megközelíthető, meredek lejtőkön fekvő, szűk parcellák, amelyeket a köznyelvben „picadies”-nek neveznek.

Az igen változékony csapadék- és hőmérsékleti viszonyok hatására a périgordi gazdák, akik számára soha nem biztosított, hogy termesztett növényeik megfelelő csapadékban vagy hőmérsékletben részesülnek, azt a szokást vették fel, hogy diverzifikálják termelésüket, és a kockázatokat több fő terményre osztják el.

Ez a fajta táj és ezek a környezeti feltételek hozzájárultak a kis méretű és széttagolt gazdaságok fenntartásához, amelyek sokáig önellátásra irányuló gazdálkodást folytattak, és igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a saját agronómiai és emberi erőforrásaikból. Itt a vegyes növénytermesztési és állattenyésztési rendszer az uralkodó.

A juhtenyésztés gyakran párosul gabonafélék termesztésével, amelyeket egy vagy több más növény mellett részben a juhállomány takarmányozására használnak.

A XX. század elejétől a gyapjútermelést felváltotta a hústermelés, és a périgordi tenyésztők az általános tendenciát követve érdeklődni kezdtek a genetikai fejlemények iránt.

Ekkor három fajta alakult ki Périgord területén: a Charmoise, a Berrichonne de l’Indre és a Causse du Lot fajta. Napjainkra e fajták állománya három másik fajta javára csökkent: a húshasznú Lacaune fajta, a Blanche du Massif Central fajta és a Romane fajta. Az elmúlt évtizedben azonban bizonyos mértékben újra fejlődésnek indult az ősi fajták, nevezetesen a Charmoise és a Causse du Lot tenyésztése.

E rusztikus fajták használata a terület különböző jellemzőit figyelembe vevő és azzal összhangban álló gyakorlatokat eredményez.

Az „Agneau du Périgord” sajátosságai elsősorban a bárányok hagyományos tartására vezethetők vissza: az anya tőgyéről való szoptatás időszakát a szálastakarmányból és egész vagy roppantott szemű gabonafélékből álló takarmánnyal történő feljavító hizlalás időszaka követi.

Az „Agneau du Périgord” húsának világos színe a termék előállítási módszerének két kiegészítő elemével függ össze: a bárány vágási életkora (legfeljebb 180 nap) és a szoptatási időszak, mivel a bárány legalább 60 napig az anyajuh tőgyéből szopik.

A fehér (vagy nagyon halvány színezetű) és szilárd faggyú a feljavító hizlalási szakaszban adott speciális takarmány eredménye. A takarmányozás ekkor kizárólag szálastakarmányon és egész vagy roppantott szemű gabonából álló kiegészítő táplálékon alapul.

A feljavító hizlalás idején adott speciális kiegészítő takarmány kiegyensúlyozott intramuszkuláris zsírt biztosít az „Agneau du Périgord” OFJ-vel ellátott bárányoknak.

Az „Agneau du Périgord” a périgordi térségről kialakult képhez kapcsolt hagyományos termék. Az „Agneau du Périgord” ünnepi eledelnek számít, amely számos formában készíthető el, de mindig fő helyet foglal el az étkezésben.

Számos receptben szerepel, és olykor „Périgord másik gyöngyszemeként” ünneplik.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-cdf6faf7-26d4-42dd-9789-a75c4c4d5eca

---

(1)   HL L 179., 2014.6.19., 17. o.