A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 319. cikke értelmében egyedül az Európai Parlament feladata az Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelősség alóli mentesítés megadása, és mivel az Európai Tanács és a Tanács költségvetése az Unió költségvetésének egyik szakasza;

B.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat;

C.

mivel az EUMSZ 317. cikkének értelmében a Bizottság saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával hajtja végre az uniós költségvetést, és mivel a jelenlegi keretek között a Bizottságnak át kell ruháznia a többi uniós intézményre a költségvetés rájuk vonatkozó szakaszának végrehajtásához szükséges hatásköröket;

D.

mivel az EUMSZ 235. cikkének (4) bekezdése és 240. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Tanácsot és a Tanácsot (a továbbiakban: a Tanács) a Tanács Főtitkársága (a továbbiakban: a Főtitkárság) segíti, és mivel a főtitkár teljes mértékben felelős az uniós költségvetés II. szakaszában szereplő előirányzatokkal való hatékony és eredményes gazdálkodásért;

E.

mivel a Parlament közel húsz év alatt megszilárdította a jól bevált és tiszteletben tartott gyakorlatot, miszerint valamennyi uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak és ügynökségnek mentesítést ad, és mivel a Bizottság támogatja, hogy folytatni kell azt a gyakorlatot, hogy minden uniós intézmény, szerv és hivatal számára mentesítést adnak igazgatási kiadásaik tekintetében;

F.

mivel 2009 óta a Tanács mentesítési eljárásban való együttműködésének hiánya arra kényszerítette a Parlamentet, hogy megtagadja a mentesítés megadását a Tanács főtitkára számára;

G.

mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

H.

mivel az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak mint uniós intézményeknek és mint az Unió általános költségvetése címzettjeinek átláthatónak és demokratikusan elszámoltathatónak kell lenniük az uniós polgárok felé, és alá kell vetniük magukat a közpénzek elköltése feletti demokratikus ellenőrzésnek;

I.

mivel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata megerősíti az adófizetők és a közvélemény jogát ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak az állami bevételek felhasználásáról;

J.

mivel az európai ombudsman (a továbbiakban: az ombudsman) ajánlása az OI/2/2017/TE ügyben jelezte, hogy a Tanácsnak a jogalkotási folyamat átláthatóságával kapcsolatos gyakorlata hivatali visszásságnak minősül, és azzal foglalkozni kell annak érdekében, hogy a polgárok követhessék az uniós jogalkotási folyamatot;

5.

megállapítja, hogy 2020-ban a Tanács általános költségvetése 590 633 000 EUR volt (szemben a 2019-es 581 895 459 EUR összeggel); rámutat arra, hogy 2019-hez képest ez 1,5 %-os költségvetési növekedést jelent, ami megerősíti az éves költségvetés csökkenő mértékű növekedésének tendenciáját (2019-ben 1,6 %, 2018-ban 2 % és 2017-ben 3 %); megállapítja, hogy a Tanács részesedése a többéves pénzügyi keret 5. fejezetéből a 2015. évi 6,3 %-ról 2020-ban 5,8 %-ra csökkent; megállapítja, hogy a költségvetés összesített végrehajtási aránya magas, 93,15 % volt, (szemben a 2019. évi 92,3 %-kal);

6.

tisztában van azzal, hogy a Tanács költségvetése nagyrészt igazgatási jellegű, és jelentős részét a személyzethez, az épületekhez (benne a bútorzathoz és a berendezésekhez) kapcsolódó kiadások, valamint egyéb fenntartási költségek teszik ki; megismétli a költségvetéssel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaiban szereplő felhívását, hogy az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak legyen külön költségvetése annak érdekében, hogy mindkét intézmény esetében javuljon az átláthatóság, az elszámoltathatóság, valamint a kiadások hatékonysága;

7.

emlékeztet arra, hogy a 2019-ről 2020-ra átvitt előirányzatok összesen 52 543 491 EUR összeget tettek ki (szemben a 2018 és 2019 közötti 56 599 584 EUR összeggel), és üdvözli, hogy a végrehajtás 86,4 %-os volt (45 375 664 EUR), és elsősorban az épületekre, számítógépes rendszerekre, tolmácsolásra és műszaki berendezésekre összpontosult;

8.

megállapítja, hogy az előirányzatok átvitele 2020-ról 2021-re nőtt (12,6 % a 2019 és 2020 közötti 9,8 %-hoz képest); emlékezteti a Tanácsot, hogy az átvitelek kivételt képeznek az uniós költségvetés évenkéntiségének elve alól, és a költségvetés túlbecslésének mutatói lehetnek, felhívja továbbá a Tanácsot, hogy fokozza a költségvetés túlbecslésének megelőzésére irányuló erőfeszítéseit;

9.

rámutat arra, hogy 2020-ban a Tanács kifizetései az uniós költségvetés 5,2 %-át tették ki; megjegyzi, hogy a Főtitkárságnak szóló számlák átlagos kifizetési ideje 2020-ban 20 nap volt (szemben a 2019-es 19 nappal), míg a maximális határidő 30 naptári nap volt a 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (1) előírtak szerint;

10.

megállapítja, hogy a Covid19-világjárvány hatással volt a 2020. évi költségvetés végrehajtására; rámutat, hogy a kevesebb személyes ülés a küldöttek utazási és tolmácsolási költségeinek csökkenéséhez vezetett; megjegyzi, hogy ezt az alulköltekezést költségvetési szinten a távmunka-kapacitás gyors fejlesztése és az üzletmenet-folytonosság garantálása érdekében eszközölt megnövekedett informatikai kiadások ellensúlyozták; rámutat arra, hogy ezek a kiadások az otthoni munkavégzést megkönnyítő új szoftverek beszerzésére, külső támogatásra és a hardverek biztosításának területére terjedtek ki;

11.

megállapítja, hogy 2020-ban az előirányzatokat 46 átcsoportosítással osztották el újra a költségvetési rendelet 29. cikke alapján; rámutat arra, hogy ezek az átcsoportosítások a Tanács távmunka-képességeinek és a videokonferencia-infrastruktúrájának megerősítését célozták, beleértve további informatikai berendezések, licencek és kommunikációs eszközök beszerzését is; megállapítja, hogy az átcsoportosításokat a tolmácsolási költségek, a takarítás és karbantartás, az épületek biztonsága és felügyelete, valamint a belső ülések egyéb kiadásai költségvetési sorokból hajtották végre a telepítési munkák, a berendezések és szoftverek beszerzése, valamint a számítógépes rendszerek működtetéséhez és fejlesztéséhez nyújtott támogatás költségvetési sorok javára;

12.

megjegyzi, hogy 2020-ban a Számvevőszék megvizsgálta – és nem tett észrevételeket – a Tanács és három másik uniós intézmény által a személyzetük számára eszközölt egyéni védőeszköz beszerzéseket, és hogy a közbeszerzési eljárások szigorú minimumkövetelményeket, például európai minőségi referenciakövetelményeket tartalmaztak a pályázati dokumentációban; tudatában van annak, hogy négy esetben a nyertes ajánlattevő nem nyújtott be teljes körű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szerződéskötés időpontjában valamennyi minőségi minimumkövetelmény teljesült, ami arra késztette a Tanácsot, hogy laboratóriumi vizsgálatokat szervezzen, amelyek igazolták, hogy az egyéni védőeszközök valóban megfelelnek a követelményeknek;

13.

megállapítja, hogy a Covid19-világjárvány váratlan kitörése és az azt követő rendkívüli helyzet azonnali cselekvést és szervezeti intézkedéseket tett szükségessé az üzletmenet-folytonosság biztosítása érdekében; megelégedéssel nyugtázza, hogy a Tanács e válságra megfelelő időben adott hatékony válasza számos, a személyzet védelme és az üzletmenet-folytonosság garantálása érdekében tett strukturált intézkedést eredményezett;

14.

rámutat arra, hogy a Tanács az év során végzett tevékenységek szintjének mennyiségi mutatójaként az üléseket, az igazgatási korszerűsítést és a jogalkotási tevékenységeket használja; rámutat arra, hogy a Covid19-világjárvány kitörése 54,1 %-os csökkenést eredményezett a 2020-ban lebonyolított összes ülés számában (4 148) a 2019-es adatokhoz képest; megállapítja, hogy 2020-ban a Főtitkárság 3 086 intézményi ülést és harmadik országokkal tartott ülést szervezett (szemben a 2019-es 3 983-mal), valamint 434 egyéb ülést tartott (szemben a 2019-es 3 685-tel), és hogy az ülések 39,2 %-a távoli részvétel útján vagy hibrid formában zajlott;

15.

üdvözli a Főtitkárság belső szervezetének javítását, különös tekintettel a Covid19-világjárványból adódó, a munkavégzést érintő korlátozások kezelésére, például a távmunka-platformok számának és a távmunkához rendelkezésre álló sávszélesség növelésére, valamint a hibrid ülések megkönnyítésére alkalmas videokonferencia-berendezéseknek a kisebb tárgyalótermekbe történt telepítésére;

16.

megállapítja, hogy 2020-ban a Tanács a Covid19-világjárvány által okozott kihívást jelentő munkakörülmények ellenére is azonos szinten tartotta fenn jogalkotási tevékenységét, 2020-ban 1 328 jogi aktust tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, szemben a 2019-es 1 326 jogi aktussal;

17.

elismeri, hogy a Tanácsnál rendelkezésre áll egy olyan belső ellenőrzési keretrendszer, amely észszerű bizonyosságot nyújt a célkitűzések elérésével kapcsolatban; tudatában van annak, hogy a kockázatkezelés keretében nyilvántartást vezetnek az azonosított kockázatokról, melyeket ezután az elfogadott enyhítő intézkedések hatásával együtt értékelnek;

18.

tudatában van annak, hogy a Tanács belső ellenőre a Tanács hároméves kockázatalapú stratégiai tervének keretében számos ellenőrzést végzett anélkül, hogy kiemelt fontosságú ajánlásokat fogalmazott volna meg;

19.

emlékeztet arra, hogy a fő teljesítménymutatók széles körben elismert eszközök a kitűzött célok elérésének mérésére; felhívja a Tanácsot, hogy vezetői jelentéseiben foglalja össze fő teljesítménymutatóit és a kapcsolódó eredményeket;

20.

megállapítja, hogy a 2020. évi létszámtervben 3 029 álláshelyet rögzítettek (szemben a 2019-es 3 033 álláshellyel), amelyből 2020. december 31-én2 905 volt betöltve; megállapítja, hogy az álláshelyek betöltésének aránya közel 96 %-os;

21.

sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre információ a Tanács nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének végrehajtásáról, valamint a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében a Tanács mint munkahely által hozott intézkedésekről; felhívja a Tanácsot, hogy adjon tájékoztatást a költségvetési hatóság számára a személyzet tagjai körében a nemek közötti egyensúlyról, a földrajzi eloszlásról és a fogyatékosságokról, valamint a hatályos kapcsolódó belső szakpolitikákról;

22.

emlékeztet a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására, amely a nemek közötti egyenlőség uniós stratégiákba való fokozottabb beépítésének, az összes kapcsolódó szakpolitika koordinálásának és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fő dossziék ügyében történő előrelépésnek, valamint a nők jogai védelmével és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos harmonizáció biztosítására szolgáló külön intézményi fórum; sajnálja, hogy a Tanács eddig figyelmen kívül hagyta a Parlament e felhívását;

23.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 286. cikkének (2) bekezdése szerint a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően nevezi ki a Számvevőszék tagjait, és megérti a nemek közötti egyensúly elérésével kapcsolatos nehézségeket, mivel a jelöltek kinevezése a tagállamok kizárólagos felelőssége, az egyes tagállamok pedig egyszerre csak egy jelöltet jelölhetnek; elfogadhatatlannak tartja azonban, hogy a Számvevőszék 1977-es létrehozása óta az összesen 112 tagból csak 16 volt nő (85,7 % férfi és 14,3 % nő), és hogy 2020-ban a Számvevőszéknek csak 8 női tagja volt, szemben a 18 férfi taggal; felhívja a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék egészének összetételét annak érdekében, hogy a kinevezési döntések során tekintettel legyenek különösen a nemek közötti egyensúly szempontjára, valamint hogy ezt a problémát olyan konkrét intézkedésekkel oldja meg, mint például hogy tagállamonként legalább két jelöltet, egy nőt és egy férfit terjesztenek a Parlament elé;

24.

megállapítja, hogy elfogadásra került a 2020–2022-es belső pszichoszociális kockázatmegelőzési terv, amely elsősorban a kiégés megelőzésére és a jó munkahelyi kapcsolatokra fókuszál; rámutat arra, hogy a terv teljes mértékben beépítésre került a Főtitkárság Covid19-re adott válaszába pszichoszociális kockázatfelmérések, célzott tájékoztatási és képzési ülések, valamint a szociális szolgálat különböző beavatkozásai révén; elismeréssel nyugtázza, hogy a személyzet, a csapatok és a vezetők számára széles körű támogatást nyújtottak a szervezeti és klinikai pszichológusok, valamint a szociális munkások, akiknek a 2020-as beavatkozásai jelentős mértékben kapcsolódtak a Covid19-hez;

25.

megjegyzi, hogy 2020-ban összesen 385 (aktív szolgálatban lévő és nyugdíjas) személy hívta fel a szociális szolgálatot, összesen 4 425 beavatkozás történt, amelyek közül néhány a Covid19-világjárvány okozta stressz kezeléséhez kapcsolódott, és hogy a belsős pszichológus összesen 164 egyedi kérelmet dolgozott fel; elismeri, hogy kritikus esemény esetén a pszichológusok és a szociális munkások a pszichoszociális beavatkozási terv szerves részét képezik;

26.

megállapítja, hogy a szakmai gyakorlatok irodája több mint 10 000 szakmai gyakorlatra vonatkozó jelentkezést dolgozott fel, amelyek alapján 110 gyakornokot választott ki, köztük az új pozitív cselekvési program keretében számos fogyatékossággal élő személyt; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy gondoskodjon arról, hogy valamennyi gyakornoka tisztességes díjazásban részesüljön;

27.

megjegyzi, hogy etikával kapcsolatos és az elvárt magatartásra vonatkozó figyelemfelkeltő intézkedéseket alkalmaztak; megállapítja, hogy a következő etikai stratégia elkészítése 2020 végén már folyamatban volt, és tovább folytatódott a Tanács intranetjén elérhető új, felhasználóközpontú, etikával foglalkozó platform kialakítására irányuló munka; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki, hogy nem kapott tájékoztatást a személyzet valamennyi tagjára alkalmazandó magatartási kódexről;

28.

üdvözli a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2020. december 15-én elért, az érdekképviseleti átláthatósági nyilvántartásról szóló politikai megállapodást (2); sajnálja azonban az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2021. április 27-i parlamenti határozat (3) 5. cikkében szereplő korlátozásokat, például azt, hogy az átláthatósági nyilvántartás csak önkéntes rendszerek keretében alkalmazandó a tagállamok állandó képviselőire; kitart amellett, hogy valamennyi állandó képviseletnek önkéntes rendszereken keresztül aktív szerepet kellene ebben vállalnia a saját tagállama tanácsi elnöksége során és után; felhívja a Tanácsot – beleértve a tagállamok képviselőit is – a meglévő etikai szabályok harmonizálására, javítására és végrehajtására, különösen az összeférhetetlenségek, a forgóajtó-jelenség és a lobbizás átláthatóságára vonatkozó szabályok tekintetében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jogalkotási dossziékat egyre gyakrabban terjesztik az Európai Tanács elé, amely sem jogalkotási, sem végrehajtási funkcióval nem rendelkezik, nem ugyanazokat az átláthatósági normákat alkalmazza, mint a Tanács, és nem vonják felelősségre;

29.

sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok a tanácsi elnökség finanszírozása során felmerült költségek egy részének fedezéséhez vállalati szponzorálást használnak; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a gyakorlat a jó hírnevet sértette és sértheti a jövőben is, mivel bármely tényleges vagy vélt összeférhetetlenség veszélyezteti a Tanács és az Unió egészének jó hírnevét; emlékeztet az átláthatóság és az elszámoltathatóság területén tevékenykedő szervezetek által benyújtott petíciókra, amelyek arra kérik a soros tanácsi elnökségeket, hogy utasítsanak vissza bármely szponzorálást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács elnökségi kézikönyvébe 2021-ben beillesztett, a szponzorálásra vonatkozó útmutató nem tartalmaz egyértelmű, konkrét és kötelező szabályokat; megérti, hogy a nemzeti költségvetésekből származó pénzügyi források tagállamonként jelentősen eltérnek, és úgy véli, hogy minden tagállamnak – méretétől és költségvetési lehetőségeitől függetlenül – egyenlő esélyekkel kell rendelkeznie a sikeres tanácsi elnökség megszervezésére, ezért megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy a munkafolyamat folytonosságának és hatékonyságának biztosítása érdekében vizsgálja meg a Tanács elnökségének költségvetés-tervezését;

30.

tisztában van a Tanács kulcsszerepével az uniós intézmények és szervek – különösen az Európai Tanács elnöke, a Bizottság elnöke, a Számvevőszék és a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjai – jelölési és kinevezési eljárásaiban; nyomatékosan ajánlja, hogy vizsgálják felül ezen előjog gyakorlását az érintett érdekelt felek demokratikus részvételének biztosítása és megerősítése céljából; sajnálja, hogy a Tanács ismételten elmulasztotta figyelembe venni a Számvevőszék tagjainak kinevezésével kapcsolatban a Parlament – konzultatív szerepe keretében tett – ajánlásait;

31.

emlékeztet a Számvevőszék 13/2019. sz., „Az ellenőrzött uniós intézmények etikai keretrendszerei még tökéletesítésre szorulnak” című különjelentésében szereplő azon kijelentésre, hogy az etikus magatartás „hozzájárul a hatékonyabb és eredményesebb pénzgazdálkodáshoz és a közbizalom erősödéséhez, ami elengedhetetlen a közpolitikák sikeréhez”, valamint különösen, hogy „az európai uniós intézmények és szervek alkalmazottai és tagjai által tanúsított bármiféle etikátlan magatartás nagymértékben felkelti a köz figyelmét, és csökkenti az Unióba vetett bizalmat”; ezért határozottan felszólítja a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben a Parlament véleményeit, és tagadja meg az olyan jelöltek kinevezését, akik – például az elégtelen szakmai hozzáértés vagy az etikátlan magatartás miatt – potenciálisan rontják az Unió hitelességét;

32.

megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az ombudsmannak az általa lefolytatott stratégiai vizsgálatot (OI/2/2017/TE sz. ügy) követően tett, a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságára vonatkozó ajánlásait, különös tekintettel a tagállami álláspontok géppel olvasható formátumban történő hozzáférhetőbbé tételére, amit az Európai Unió Bíróságának az átláthatóságra és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata (4) már 2013-ban rögzített; úgy véli, hogy az ombudsman ajánlásainak betartása lehetővé tenné a polgárok nagyobb mértékű bevonását és az uniós jogalkotás jobb megértését; üdvözli a Tanács által 2020 júliusában elfogadott intézkedéseket, amelyek az ombudsman ajánlásaival összhangban megerősítik a jogalkotás átláthatóságát, beleértve a jogalkotási aktusok tervezetéről folytatott tárgyalásokról szóló eredményjelentések, valamint a Tanács Parlamenttel folytatott tárgyalásokra vonatkozó megbízásának proaktív közzétételét; sajnálja azonban, hogy a Tanácsban a döntéshozatali folyamat még mindig messze nem teljesen átlátható; felhívja a Tanácsot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az ombudsman ajánlásainak és az Európai Unió Bírósága vonatkozó határozatainak végrehajtása érdekében;

33.

ismét mély aggodalmát fejezi ki a politikai és költségvetési döntéshozatali folyamatokban érintett tagállami képviselőkkel kapcsolatos, megerősítetten fennálló összeférhetetlenségek miatt; nyomon követi a Parlament Tanácshoz intézett azon erőteljes felhívását, hogy biztosítsa, hogy azok a tagállami képviselők, akik a tulajdonukban lévő vállalkozásokon keresztül közvetlen előnyt szereznek uniós támogatások révén, ne vegyenek részt a kapcsolódó politikai vagy költségvetési vitákban és szavazásokon; kéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében hozott szükséges intézkedésekről;

34.

osztja a Számvevőszék azzal kapcsolatos, a Számvevőszék 13/2019. sz. különjelentésében kifejezésre juttatott aggodalmát, hogy nem áll rendelkezésre a tagállamok képviselőinek a Tanácsban végzett munkáját szabályozó közös uniós etikai keret; emlékeztet a Tanács azon kötelezettségére, hogy foglalkozzon a magas szintű összeférhetetlenségekkel és a forgóajtó-jelenséggel kapcsolatos problémákkal, és orvosolja ezeket, továbbá hogy terjessze ki a lobbizás átláthatóságára vonatkozó meglévő kötelező szabályok hatályát;

35.

nyomatékosan megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy hozza összhangba az Európai Tanács elnökének magatartási kódexét a Parlament és a Bizottság magatartási kódexeivel annak érdekében, hogy létezzenek az uniós jogalkotáshoz kapcsolódó tevékenységek jóváhagyására vonatkozó szabályok az azt követő időszakra, amikor az Európai Tanács elnöke elhagyja tisztségét;

36.

megállapítja, hogy a Digitális Szolgáltatások Főigazgatósága számára rendelkezésre bocsátott végleges költségvetési előirányzatok a félidős és az év végi felülvizsgálatok során jelentősen, 10,6 millió EUR összeggel növekedtek, elérve az 54 675 000 EUR végső összeget, a végrehajtási arány pedig elérte a 99,99 %-ot;

37.

megismétli azon felhívását a Tanácshoz, hogy használjon nyílt forráskódú technológiát annak érdekében, hogy elkerülje az eladóktól való függést, megőrizze a saját technikai rendszerei feletti ellenőrzést, erősebb biztosítékokat nyújtson a felhasználói magánéletének és adatainak védelme tekintetében, továbbá növelje a biztonságot és az átláthatóságot a nyilvánosság számára;

38.

megállapítja, hogy a Tanács 2004 óta folytatott ingatlanpolitikájának célja, hogy végső soron valamennyi brüsszeli tevékenységét a tulajdonában lévő, földrajzilag egymáshoz közel elhelyezkedő épületekben végezze; arra ösztönzi a Tanácsot, hogy az épületekkel kapcsolatos stratégiáját igazítsa ki annak érdekében, hogy figyelembe vegye azokat a munkaszervezési megoldásokat, amelyek valószínűleg hosszú távú vagy állandó munkavégzési módok részévé válnak majd, különösen a közös terek vagy több célra használt területek tekintetében;

39.

üdvözli, hogy a Tanács erőfeszítéseket tett környezeti lábnyomának csökkentésére valamennyi épületében, amelyek 2016 óta szerepelnek a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS); üdvözli, hogy 2020 októberében részletes környezetvédelmi nyilatkozatot tettek közzé a 2019-es adatok alapján;

40.

megállapítja, hogy 2020. december 31-én a Tanács 3 469 zöldenergia-tanúsítvánnyal rendelkezett; tudatában van annak, hogy ezeket a tanúsítványokat a regionális energiapiaci szabályozó hatóság a Tanács épületeinek tetején található napelemek által 2020-ban előállított energia alapján adta ki, és hogy ezeket a megfelelő értékesítési eljárásokat követve 2021-ben a nyílt piacon fogják értékesíteni;

41.

felhívja a Tanácsot, hogy kifejezetten folytasson papírmentességre irányuló kampányt, és alkalmazzon strukturált megközelítést a személyzet tagjai fenntartható mobilitásának fokozására; arra ösztönzi a Tanácsot, hogy készítsen fenntarthatósági jelentést az épületek energiagazdálkodásáról, így lehetővé téve az energiafogyasztás csökkentésére irányuló pontos intézkedések végrehajtását;

42.

megjegyzi, hogy 2019-ről 2020-ra több közösségi médiaplatformon nőtt a látogatók száma, és a Tanácsnak a Facebookon mintegy 443 000 követője (8 %-os növekedés), a Twitteren körülbelül 561 000 követője (22 %-os növekedés), az Instagramon pedig körülbelül 167 000 követője (37 %-os növekedés) volt; megállapítja, hogy a Tanács honlapján tett látogatások száma 39 %-kal nőtt, és a látogatók száma 2020-ban elérte a több mint 16 milliót; ösztönzi a Tanácsot, hogy a nagyobb átláthatóság és az uniós polgárok szélesebb körű tájékoztatása érdekében jelenjen meg a nyílt forráskódú közösségimédia-hálózatokon;

43.

megállapítja, hogy a tagállamokkal a Covid19-cel kapcsolatos kommunikáció terén folytatott fokozott együttműködése keretében a Tanács az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködve létrehozta a kommunikátorok portálját, amely egy biztonságos platform az újrafelhasználható digitális tartalmak tagállamokkal való megosztására;

44.

tudatában van annak, hogy a Tanács volt az első olyan uniós intézmény, amely a honlapján létrehozott egy Covid19-cel kapcsolatos információs platformot azzal a céllal, hogy rendszeres és átfogó magyarázattal szolgáljon a Covid19-világjárvány kitörését követően hozott válaszintézkedésekkel kapcsolatban általában az Unió és konkrétan a Tanács szintjén;

45.

felhívja a Tanácsot, hogy teljes mértékben feleljen meg az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásban rögzített kötelezettségeknek (5);

46.

úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia lehetőséget biztosíthat az uniós polgárok és a civil társadalmi szervezetek számára nézeteik kifejtésére és az uniós költségvetés tekintetében az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság fokozására irányuló javaslatok, és különösen a Tanács költségvetésének átláthatóságát és olvashatóságát javító javaslatok megvitatására;

47.

hangsúlyozza a Parlament azon előjogát, hogy az EUMSZ 319. cikke, valamint a költségvetési rendelet és a Parlament eljárási szabályzata vonatkozó rendelkezései szerint, a jelenlegi értelmezéssel és gyakorlattal összhangban gyakorolhassa mentesítési jogkörét, azaz az átláthatóság fenntartása és az uniós adófizetőkkel szembeni demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében mentesítést adjon;

48.

hangsúlyozza a Parlament által közel húsz éve követett, jól bevált és tiszteletben tartott gyakorlatot, miszerint valamennyi uniós intézménynek, szervnek és hivatalnak mentesítést ad; emlékeztet arra, hogy a Bizottság kijelentette, hogy nem képes felügyelni a többi uniós intézmény költségvetésének végrehajtását; hangsúlyozza a Bizottság azon ismételt álláspontját, hogy továbbra is folytatni kell közvetlenül a Parlament szintjén az egyes uniós intézmények igazgatási kiadásai tekintetében a mentesítés megadásának gyakorlatát;

49.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet, amelyben a Parlamentnek csupán arra van lehetősége, hogy megtekintse a Számvevőszék és az ombudsman jelentéseit és a Tanács weboldalán szereplő információkat, de nem kap a Tanácstól írásbeli vagy szóbeli választ az éves mentesítési eljárás során – azaz a Tanács nem hajlandó együttműködni a Parlamenttel az éves költségvetési eljárás keretében – lehetetlenné teszi, hogy a Parlament megalapozott döntést hozzon a mentesítés megadásáról;

50.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács több mint egy évtizede nem mutat politikai hajlandóságot arra, hogy együttműködjön a Parlamenttel az éves mentesítési eljárás keretében, ami lehetetlenné teszi a Parlament számára, hogy megalapozott döntést hozzon a mentesítés megadásáról; hangsúlyozza, hogy ez a hozzáállás tartós negatív hatást gyakorolt mindkét intézményre, és hiteltelenné tette az uniós költségvetési gazdálkodást és a költségvetés demokratikus ellenőrzését, valamint a polgároknak az Unióba mint átlátható szervezetbe vetett bizalmára; mélységesen sajnálja, hogy a Tanács több mint egy évtizede és továbbra is megtagadja a lojális együttműködést a mentesítési eljárás keretében;

51.

hangsúlyozza, hogy bár a jelenlegi helyzetet javítani kell az intézmények közötti, a Szerződések keretein belüli jobb együttműködés révén, a Szerződések felülvizsgálata egyértelműbbé és átláthatóbbá tehetné a mentesítési eljárást abban a tekintetben, hogy a Parlament számára kifejezett hatáskört biztosítanak arra, hogy külön-külön adjon mentesítést valamennyi uniós intézménynek, szervnek és hivatalnak;

52.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata támogatja az adófizetők és a közvélemény jogát arra, hogy tájékoztatást kapjanak az állami bevételek felhasználásáról; ezért kéri a Parlament előjogának és a demokratikus elszámoltathatóság elve tekintetében játszott szerepének teljes mértékű tiszteletben tartását; felhívja a Tanácsot, hogy megfelelően kövesse nyomon a Parlament által a mentesítési eljárás keretében elfogadott ajánlásokat;

53.

elfogadhatatlannak tartja, hogy a Covid19-világjárvány és a kivételes helyzet ürügyként szolgált arra, hogy ne folytassák az intézményközi tárgyalásokat a mentesítési eljárásról; mindazonáltal továbbra is meg van győződve arról, hogy e kérdésben megállapodás születhet, ha a Tanács politikai hajlandóságot mutat az együttműködésre; felszólítja ezért a Tanácsot, hogy indokolatlan késedelem nélkül folytassa a tárgyalásokat a Parlamenttel annak érdekében, hogy megoldást találjon a mentesítési eljárás jelenlegi keretében, amennyiben meg kívánja mutatni az uniós polgároknak, hogy komolyan veszi a költségvetés megfelelő ellenőrzését és az átláthatóságot, miközben tiszteletben tartja a Parlament és a Tanács mentesítési eljárásban betöltött szerepét.