Elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2021/C 194/06)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra, amely a közzététel napjától számított három hónapon belül tehető meg.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„SZEGEDI TÜKÖRPONTY”

EU-szám: PGI-HU-02491 –2019.3.6.

OEM ( ) OFJ (X)

1.   Név/nevek

„Szegedi tükörponty”

2.   Tagállam vagy Harmadik Ország

Magyarország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.7. osztály: Friss hal, puhatestűek és rákfélék, valamint ezekből készült termékek

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Szegedi tükörponty” megnevezésű földrajzi jelzés a Szegedi tükrös ponty államilag elismert pontyfajtából tenyésztett élő halra és annak halhúsára (tisztított, filézett) vonatkozik.

Színe zöldesbarna, a hasi oldalon sárga, pikkelyzete hátsoros tükrös. Oldalvonala szabályos lefutású, magas hátú, testhossz és testmagasság hányadosa (profilindexe): 2.3–2.4. Háromnyaras (keléstől számítva három nyarat megélt) korban 1 800–2 400 g testtömeggel kerül értékesítésre.

A „Szegedi tükörponty” húsa vöröses színű, omlós, mellékíztől mentes, ízletes, friss illatú, magas fehérjetartalmú (19 % feletti) és alacsony zsírtartalmú (10 % alatti).

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A halak fő tápláléka a tavakban található természetes szervezetek (planktonok, férgek, rovarlárvák). A természetes takarmányok kiegészítéseként – életkor függvényében – egy testsúly kg-ra számítva 2,5–3,0 keményítő értékű egyéb takarmányt (táp, kukorica, búza) használnak fel. A takarmányoknak minden esetben GMO-mentesnek kell lenniük.

A halakat június végéig étvágy szerint etetik, attól kezdve a próbahalászati értékelés után határozzák meg a tavankénti takarmány-felhasználást.

A takarmányozás során felhasznált kiegészítő takarmány (szemes, gazdasági abrak- és keveréktakarmány, táp) a meghatározott földrajzi területen nem áll rendelkezésre, így az a területen kívülről származik.

A különböző korosztályú halak évközi etetése – a természetes takarmányon túlmenően – az alábbiak szerint történik:

—	anyahalak etetése: évközben natúr búzával, kukoricával, szaporítás előtt fehérjedús haltáppal,

—	ivadék előnevelése: ivadékelőnevelő táppal,

—	ivadéknevelés: ivadék nevelőtáppal, befejezésként roppantott búzával vagy roppantott kukoricával,

—	kétnyaras hal nevelése: roppantott búzával, roppantott kukoricával és szemes búzával, kukoricával,

—	étkezési hal (háromnyaras) takarmányozása: jó minőségű szemes búzával és szemes kukoricával.

Időjárástól függően a telelőben vagy raktártóban lévő tenyészhalak (főleg ivadékok) télen kis mennyiségű kukorica- vagy búzadarát kapnak.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A 4. pontban megjelölt földrajzi területén kell folynia a „Szegedi tükörponty” előállításának valamennyi szakaszának (tenyésztés, szaporítás, nevelés).

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

—

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

Az M5 autópálya és Sándorfalvai Irma majori út között a Szeged város M43 autópályától északra eső közigazgatási területe, továbbá Sándorfalva város külterülete; az Algyői-főcsatorna 1+120 és a 11+120 szelvényének jobb és bal partja melletti területeken elhelyezkedő, mind a 141 tóegységből álló, körtöltéses tórendszer.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A termék kapcsolata a földrajzi területtel a termék minőségén alapul.

Magyarország déli határánál fekvő Szeged városától északra található Fehértó évszázadok alatt alakult ki, mint a Dél-Alföld természetes vízgyűjtő medencéje, amely a szikes talajon – belvizek idején – telt meg vízzel és alakult tóvá.

A belvízzel évszázadok alatt összemosott, összehordott ásványi anyagok oly mértékben befolyásolták a tómeder alatti eredeti talajt, hogy ott a nyári időszakban kiszáradt területek a visszamaradó sók hatására kifehéredtek. A vizet át nem eresztő nátrium karbonátos területen, eredeti talajon körtöltéses módszerrel alakították ki a halastórendszert, amely mindösszesen 141 tóból áll, teljes területe meghaladja a 2 000 hektárt. A tavak vizének pH-ja meghaladja a 8-as értéket.

A Fehértói körtöltéses halastórendszer építése 1932-ben kezdődött és 1960-ban fejeződött be. Az Új halastó kivitelezését 1982-ben helyezték üzembe. Ezzel együtt jött létre a halgazdaság több mint 2 000 ha területű, 141 tóból álló összefüggő halastórendszere, amely egy tagban, egy vízellátó rendszerben helyezkedik el.

A területnek sajátos mikroklímája van. A hatalmas víztömeg a kisebb meteorológiai hatásokat tompítja. A nagy frontokkal beáramló hideg levegő és az erős hullámzás egyetlen nap alatt képes 4–5°C-kal lehűteni a halastavak vizét. Évente átlagosan 32 olyan napra lehet számítani, amikor a hőmérséklet 30°C fölé emelkedik, és 89 az olyan nyári napok száma, amikor eléri a 25°C-t, míg a napfényes órák mennyisége meghaladja a 2 100 órát. Az időjárás kedvező hatása, hogy március közepéig elvégezhető a halak kihelyezése, korai takarmányozás kezdhető, hosszú az ősz és gyakran télen is felolvad a halastavak jege.

A halastavak kedvező vízminőségét biztosítja, hogy a vízszükséglet beszerzése az Algyői-főcsatornán keresztül valósul meg, ami részben belvízből, részben pedig a Tisza folyóból, kétszeri szivattyúzással átemelt folyóvízből történik.

A környezeti adottságokat, halgazdálkodási módszereket figyelembe véve, több évtizedes kutatómunka eredményeként a helyi adottságokhoz jól alkalmazkodó, genetikailag ellenálló, zsírszegény, államilag elismert tájfajtát tenyésztettek ki. A halak tenyésztése korcsoportokra kidolgozott technológia szerint történik.

Az ivadék, a kétnyaras tenyészhal és a három nyaras étkezési hal termelési technológiája a szikes termő helyhez igazodva lett kialakítva és következetesen alkalmazva.

A szikes talajon létrehozott tavaknak igen kedvező az oxigén ellátottsága, ennek köszönhetően az ízrontó anyagok nem halmozódhatnak fel az itt tenyésztett halak szervezetében. A lúgos kémhatású tóvízben rendkívül életrevalóvá, ellenállóvá válnak a halak. Ezek a jellemzők közvetlenül befolyásolják azt, hogy az itt tenyésztett halak húsa vöröses színű, omlós, mellékíztől mentes, ízletes, friss illatú.

A tóban élő anya törzsállományból mesterséges úton, lombikban kell a hal lárvákat előállítani. Az első évben néhány hektáros, kisebb tavakban nevelik az ivadékokat, a természetes táplálékot ivadéktáppal kell egészíteni. Az ivadékok etetésének a többfázisú takarmányozás az alapja, mely az ivadék előnevelése és utónevelése során a korcsoport energiaszükségletéhez igazodik. Az ivadékokat az előnevelés során magas fehérjetartalmú (25–30 %) táppal kell etetni, majd ezt a növekedésével szinkronban 20–25 %-os fehérjetartalmú táppal kell folytatni, az utónevelés során pedig 20 %-os fehérjetartalmú táppal kell befejezni.

A két- és háromnyaras halak részére a vízben élő természetes haleledel (planktonok, rovarlárvák, férgek) biztosítja a fő táplálékforrást. A tavak természetes haleledel mennyiségét szervestrágyázással segítik. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló természetes tápanyagforrás biztosítja a halhús izomzatának kialakulását, a halhús magas fehérjetartalmát. Az energiaszükséglet biztosítására az ivadékok számára tápot, a két- és háromnyaras egyedeknek roppantott vagy szemes búzát és kukoricát biztosítanak.

Június végéig étvágy szerinti etetés történik, attól kezdve a próbahalászat kiértékelését követően kerül meghatározásra a felhasznált takarmány mennyisége. Ennek a módszernek eredményként alacsony zsírtartalmú halhús állítható elő.

A tenyésztett ponty húsának minőségét és ízét közvetlenül befolyásolja, hogy a szikes talajon kialakított halastavakban kedvező a tófenék oxigén ellátottsága, így az ízrontó anyagok nem halmozódhatnak fel a halak szervezetében.

A „Szegedi tükörponty” húsa vöröses színű, omlós, mellékíztől mentes, ízletes, friss illatú, magas fehérjetartalmú (19% feletti) és alacsony zsírtartalmú (10% alatti). Ezek a sajátos tulajdonságok az egyedileg kitenyésztett tájfajtának, a környezeti adottságoknak és a tartási körülményeknek (szikes földterületen kialakított halastavak, takarmányozás) köszönhetőek.

A „Szegedi tükörponty” húsa magas fehérje tartalmú, zsírszegény és nagyon ízletes. Ezen tulajdonságainak köszönhetően hozzájárul a halfogyasztás népszerűsítéséhez.

A filézett „Szegedi tükörponty” igen kedvelt a vendéglátók és a fogyasztók körében.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

http://gi.kormany.hu/foldrajzi-arujelzok

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.