EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.10.27.

COM(2021) 664 final

2021/0342(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az 575/2013/EU rendeletnek a hitelkockázatra, a hitelértékelési korrekciós kockázatra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra és a tőkepadlóra vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SWD(2021) 320}
{SWD(2021) 321}
{SEC(2021) 380}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az 575/2013/EU rendelet (a tőkekövetelményekről szóló rendelet vagy CRR) javasolt módosítása egy olyan jogalkotási csomag részét képezi, amely a 2013/36/EU irányelv (a tőkekövetelményekről szóló irányelv vagy CRD) 1 módosításait is magában foglalja.

A 2008–2009-es nagy pénzügyi válságra reagálva az Unió jelentős reformokat hajtott végre a bankokra alkalmazandó prudenciális keretekben annak érdekében, hogy növelje rezilienciájukat, és ezáltal segítsen megelőzni egy hasonló válság megismétlődését. Ezek a reformok nagyrészt a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2 által 2010 óta elfogadott nemzetközi standardokon alapultak. A standardok együttesen Bázel III-ként, a Bázel III reformként vagy a Bázel III keretrendszerként ismertek 3 .

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott globális standardok egyre fontosabbá váltak a bankszektor mindinkább globális és összekapcsolt jellege miatt. Bár a globalizált bankszektor elősegíti a nemzetközi kereskedelmet és beruházásokat, összetettebb pénzügyi kockázatokat is teremt. Egységes globális standardok nélkül a bankok megtehetnék, hogy tevékenységüket a legenyhébb szabályozási és felügyeleti rendszerekkel rendelkező joghatóságban hozzák létre. Ez negatív szabályozási versenyhez vezethet a bankok vonzása érdekében, ugyanakkor növeli a globális pénzügyi instabilitás kockázatát. A globális standardok nemzetközi koordinációja nagymértékben korlátozza az ilyen kockázatos versenyt, és a globalizált világban kulcsfontosságú a pénzügyi stabilitás fenntartásához. A globális standardok emellett egyszerűsítik a nemzetközi tevékenységet folytató bankok – köztük számos uniós bank – életét is, mivel garantálják, hogy a világ legfontosabb pénzügyi központjaiban nagyjából hasonló szabályokat alkalmazzanak.

Az EU a banki szabályozás területén folytatott nemzetközi együttműködés egyik fő támogatója volt. A Bázel III keretrendszer részét képező, válság utáni reformok első csomagját két lépésben hajtották végre:

·2013 júniusában a CRR 4 és a CRD IV 5 elfogadásával,

·2019 májusában a CRR II néven is ismert (EU) 2019/876 rendelet 6 és a CRD V néven is ismert (EU) 2019/878 irányelv 7 elfogadásával.

Az eddig végrehajtott reformok a szabályozói tőke minőségének és mennyiségének növelésére összpontosítottak, amellyel a bankoknak rendelkezniük kell az esetleges veszteségek fedezésére. Céljuk volt továbbá a bankok túlzott tőkeáttételének csökkentése, az intézmények 8 rövid távú likviditási sokkokkal szembeni ellenálló képességének növelése, a rövid távú finanszírozástól való függésük csökkentése, koncentrációs kockázatuk csökkentése és a „túl nagy a csődhöz” típusú problémák kezelése 9 .

Ennek eredményeként az új szabályok megerősítették a figyelembe vehető szabályozói tőkére vonatkozó kritériumokat, megemelték a minimális tőkekövetelményeket, és új követelményeket vezettek be a hitelértékelési korrekciós 10 kockázatra és a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekre 11 vonatkozóan. Ezenkívül számos új prudenciális intézkedést vezettek be: a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó minimumkövetelményt, a rövid távú likviditási rátát (likviditásfedezeti ráta), a hosszabb távú stabil forrásellátottsági rátát (ismert nevén a nettó stabil forrásellátottsági ráta), a nagykockázat-vállalási limiteket 12 és a makroprudenciális tőkepuffereket 13 .

Az Unióban végrehajtott reformok ezen első csoportjának 14 köszönhetően az uniós bankszektor jelentősen ellenállóbbá vált a gazdasági sokkhatásokkal szemben, és a nagy pénzügyi válság kezdetekor tapasztalt állapotához képest lényegesen stabilabb alapokon lépett a Covid19-válságba.

Emellett a felügyeletek és a jogalkotók a Covid19-válság kezdetén ideiglenes enyhítő intézkedéseket hoztak. A Bizottság 2020. április 28-i értelmező közleményében (Bizottsági értelmező közlemény a számviteli és prudenciális kereteknek az uniós banki hitelezés megkönnyítése érdekében történő alkalmazásáról. A vállalkozások és háztartások támogatása a Covid19-járvány közepette) 15 megerősítette a prudenciális és számviteli szabályokba beépített rugalmasságot, amint azt az európai felügyeleti hatóságok és a nemzetközi szervek kiemelték. Ennek alapján 2020 júniusában a társjogalkotók célzott ideiglenes módosításokat fogadtak el a prudenciális keretek egyes aspektusaira vonatkozóan, az úgynevezett CRR „azonnali módosító” csomagot 16 . A határozott monetáris és fiskális politikai intézkedésekkel 17 együtt ez segítette az intézményeket abban, hogy a pandémia idején fenntartsák a háztartási és vállalati hitelezési tevékenységeket. Ez pedig hozzájárult a világjárvány okozta gazdasági sokk enyhítéséhez 18 .

Bár az uniós bankrendszer általános tőkeszintje jelenleg átlagosan kielégítőnek tekinthető, a nagy pénzügyi válságot követően azonosított problémák egy részét még nem kezelték. Az Európai Bankhatóság (EBH) és az Európai Központi Bank (EKB) által végzett elemzések azt mutatták, hogy az EU-ban letelepedett intézmények által belső modellek alkalmazásával kiszámított tőkekövetelmények jelentős eltéréseket mutattak, amit nem indokoltak a mögöttes kockázatokban fennálló különbségek, és ami végső soron aláássa tőkemegfelelési mutatóik megbízhatóságát és összehasonlíthatóságát. 19 Emellett a sztenderd módszerek alkalmazásával kiszámított tőkekövetelmények kockázati érzékenységének hiánya egyes pénzügyi termékek vagy tevékenységek (és így az elsősorban ezeken alapuló konkrét üzleti modellek) esetében elégtelen vagy indokolatlanul magas tőkekövetelményeket eredményez. 2017 decemberében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megállapodott a nemzetközi standardok végleges reformcsomagjáról 20 e problémák kezelése érdekében. 2018 márciusában a G20-ak pénzügyminiszterei és jegybankelnökei üdvözölték ezeket a reformokat, és ismételten megerősítették elkötelezettségüket a teljes körű, időben történő és következetes végrehajtás mellett. 2019-ben a Bizottság bejelentette, hogy jogalkotási javaslatot kíván benyújtani e reformoknak az uniós prudenciális keretekben történő végrehajtására. 21

A Covid19-világjárvány fényében a javaslat előkészítő munkálatai késedelmet szenvedtek. A késedelem a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2020. március 26-i határozatát tükrözte, amely szerint egy évvel elhalasztja a Bázel III reform végső elemeinek korábban megállapított végrehajtási határidejeit.  22

A fentiekre tekintettel a jelenlegi jogalkotási kezdeményezésnek két általános célkitűzése van: hozzájárulás a pénzügyi stabilitáshoz és hozzájárulás a gazdaság folyamatos finanszírozásához a Covid19-válság utáni helyreállítással összefüggésben. Ezek az általános célkitűzések négy egyedi célkitűzésre bonthatók:

(1)a kockázatalapú tőkekövetelmény-keret szigorítása anélkül, hogy összességében jelentős mértékben megnövekednének a tőkekövetelmények;

(2)az ESG-kockázatokra való összpontosítás fokozása a prudenciális keretekben;

(3)a felügyeleti hatáskörök és eszközök további összehangolása; valamint

(4)az intézmények nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódó adminisztratív költségeinek csökkentése és az intézmények prudenciális adataihoz való hozzáférés javítása.

(5)A kockázatalapú tőkekövetelmény-keret szigorítása

Az ideiglenesen kedvezőtlen gazdasági körülményektől e strukturális reform végrehajtásának szükségessége nem változott. A reform befejezése szükséges a lezáratlan kérdések megoldásához és az EU-ban letelepedett intézmények pénzügyi stabilitásának további megerősítéséhez, ami kedvezőbb helyzetbe hozza őket a gazdasági növekedés támogatását és a potenciális jövőbeli válságoknak való ellenállásukat illetően. A Bázel III reform még fennálló kérdéseinek végrehajtására az intézmények számára szükséges szabályozási biztonság megteremtése miatt is szükség van, a prudenciális keretek egy évtizedes reformjának befejezésével. Végezetül, a reform befejezése összhangban van az EU nemzetközi szabályozási együttműködés iránti elkötelezettségével, valamint azokkal a konkrét lépésekkel, amelyeket egyes partnerei bejelentettek vagy már megtettek a reform időben és hűen történő végrehajtása érdekében.

(6)Az ESG-kockázatokra való összpontosítás fokozása a prudenciális keretekben

(7)A felügyeleti hatáskörök és eszközök további összehangolása

(8)Az intézmények nyilvánosságra hozatalhoz kapcsolódó adminisztratív költségeinek csökkentése és az intézmények prudenciális adataihoz való hozzáférés javítása

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat olyan intézkedéseket irányoz elő, amelyek az egységes piac stabilitásának biztosítása érdekében meghatározzák az intézmények tevékenységének megkezdését, folytatását és felügyeletét az Unión belül. Jelenleg a bankszektor biztosítja a finanszírozás legnagyobb részét az egységes piacon, így az Unió pénzügyi rendszerének egyik alapvető alkotóeleme. Az Uniónak egyértelmű megbízatása van arra, hogy fellépjen az egységes piac területén, és a megfelelő jogalap a Szerződés vonatkozó cikkeiből 30 áll, amelyek az Unió e területen meglévő hatásköreit támasztják alá.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A legtöbb mérlegelt intézkedés a meglévő uniós jog aktualizálását és módosítását jelenti, és mint ilyen, olyan területeket érint, amelyeken az Unió már gyakorolta hatáskörét, és nem áll szándékában megszüntetni e hatáskör gyakorlását. Néhány intézkedés (különösen a CRD-t módosító intézkedések) célja további harmonizáció bevezetése az irányelvben meghatározott célkitűzések következetes megvalósítása érdekében.

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Konzultációk az érdekelt felekkel

A Bizottság szolgálatai a Bizottság banki, fizetési és biztosítási szakértői csoportja keretében több alkalommal konzultáltak a tagállamokkal a Bázel III reform végső elemeinek uniós végrehajtásáról, valamint a CRR és a CRD egyéb lehetséges módosításairól.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

•Hatásvizsgálat

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapvető jogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

Szavatolótőke

A „közvetett részesedés” és a „szintetikus részesedés” fogalommeghatározása

A CRR 72e. cikkének (1) bekezdése szerint a CRR 92a. cikkének hatálya alá tartozó intézményeknek le kell vonniuk a bizonyos leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban való közvetett és szintetikus részesedéseket. A „közvetett részesedés” és a „szintetikus részesedés” fogalmának jelenlegi meghatározása azonban csak a tőkeinstrumentumok állományára vonatkozik. Ezért e fogalommeghatározások módosulnak annak érdekében, hogy a releváns kötelezettségek állományát is figyelembe vegyék (a CRR 4. cikke (1) bekezdésének 114. és 126. pontja).

A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai

Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerinti, EU-ból történő kilépését követően a CRR 27. cikke (1) bekezdése a) pontjának v. alpontja a továbbiakban nem releváns az Unióban letelepedett intézmények számára (bevezetésére az Egyesült Királyságban letelepedett intézmény szükségleteinek kielégítése érdekében került sor). Ezért e rendelkezést el kell hagyni.

Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól

A CRR-ben meghatározott, a szavatolótőkéhez kapcsolódó egyes levonások alkalmazása céljából az intézményeknek ki kell számítaniuk a prudenciális szűrők és az elsődleges alapvető tőkeelemhez kapcsolódó legtöbb levonás alkalmazása után kapott elsődleges alapvető tőkeelemeken alapuló bizonyos küszöbértékeket. A vonatkozó küszöbértékek kiszámításának következetessége, valamint a küszöbértékekre vonatkozó egyes levonások kezelése során az aszimmetria elkerülése érdekében az (EU) 2019/630 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 36 és az (EU) 2019/876 rendeletben előirányzott, elsődleges alapvető tőkeelemhez kapcsolódó új levonásokat is figyelembe kell venni a vonatkozó elsődleges alapvető tőkeelemek kiszámítása során. Ezért a CRR 46. cikkének (1) bekezdése, 48. cikkének (1) bekezdése, 60. cikkének (1) bekezdése, 70. cikkének (1) bekezdése, valamint 72i. cikkének (1) bekezdése kiegészül a CRR 36. cikke (1) bekezdésének m) és n) pontjára való hivatkozásokkal. Ugyanakkor a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó, belső modellen alapuló módszer szerinti levonások eltávolításának figyelembevétele érdekében az említett rendelkezésekből el kell hagyni a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának v. alpontjára való hivatkozást.

Kisebbségi részesedések harmadik országbeli leányvállalatok esetében

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2033 rendelete 37 (a befektetési vállalkozásokról szóló rendelet) előirányozta az „intézmény” és a „befektetési vállalkozás” fogalmának (a CRR 4. cikke (1) bekezdésének 2. és 3. pontja) módosítását. A szöveg az új, 88b. cikkel egészül ki annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országban található leányvállalatok továbbra is figyelembe vehetők legyenek a CRR második része II. címének (azaz a kisebbségi részesedések meghatározásának) alkalmazásában, feltéve, hogy e leányvállalatok az említett fogalmak új meghatározásainak hatálya alá tartoznának, ha az Unióban lennének letelepedve.

A CRR 84. cikkének (1) bekezdése, 85. cikkének (1) bekezdése és 87. cikkének (1) bekezdése néhány további módosítással egészül ki a harmadik országbeli leányvállalatokkal összefüggésben. Ezek a módosítások nem változtatják meg a kisebbségi részesedések kiszámításának jelenlegi módját, azonban céljuk a jogszabály szövegének pontosítása, reagálva a Bizottság által az EBH egységes szabálykönyvéhez kapcsolódó „kérdezz-felelek” eljárás keretében a közelmúltban adott válaszokra.

A kockázatalapú tőkekövetelményhez kapcsolódó tőkepadló bevezetésére a CRR és a CRD módosítása révén kerül sor. Ez a Bázel III reformok egyik legfontosabb intézkedése, amelynek célja, hogy mérsékelje az intézmények belső modellek alkalmazásával kiszámított szavatolótőke-követelményeinek túlzott változékonyságát, és ezáltal javítsa az intézmények tőkemegfelelési mutatóinak összehasonlíthatóságát. A tőkepadló az intézmények belső modelljeiből származó tőkekövetelmények alsó korlátját a sztenderd módszerek alapján alkalmazandó szavatolótőke-követelmények 72,5 %-ában határozza meg. E tőkepadló bevezetésére vonatkozó döntés azokon az elemzéseken alapul, amelyek megállapították, hogy az intézmények a belső modellek alkalmazásakor hajlamosak alábecsülni a kockázatokat és ezáltal a szavatolótőke-követelményeket.

Az életképes infrastrukturális projektek és más speciális projektek előmozdítása létfontosságú az Unió gazdasági növekedése szempontjából. Az intézmények által nyújtott speciális hitelezés szintén meghatározó jellemzője az Unió gazdaságának más joghatóságokhoz képest, ahol az ilyen projekteket túlnyomórészt a tőkepiacok finanszírozzák. Főleg az EU-ban letelepedett nagy intézmények nyújtanak speciális projektfinanszírozást, tárgyieszköz-finanszírozást és árufinanszírozást az Unióban és világszerte; ily módon magas szintű szakértelmet alakítottak ki ezeken a területeken. Az üzletágat főleg olyan különleges célú gazdasági egységekkel bonyolítják le, amelyek jellemzően kölcsönvevő szervezetként szolgálnak, és amelyek esetében a kapott finanszírozás visszafizetésének elsődleges forrása a befektetés megtérülése.

Az új 122a. cikkben a Bázel III standardokkal összhangban a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében egy speciális kitettségi osztály, valamint a speciális kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyok meghatározására vonatkozó két általános módszer kerül bevezetésre, egy a külső minősítéssel rendelkező kitettségekre, egy pedig a külső minősítéssel nem rendelkező kitettségekre. A hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében bevezetésre kerülnek a projektfinanszírozási, a tárgyieszköz-finanszírozási és az árufinanszírozási kitettségi osztályok, a belső minősítésen alapuló (IRB) módszerek ugyanazon három alkategóriájával összhangban.

Mivel a nem minősített speciális hitelezési kitettségek új szabványosított kezelése a Bázel III keretrendszerben nem eléggé kockázatérzékeny ahhoz, hogy tükrözze a bizonyos tárgyieszköz-finanszírozási kitettségekhez az Unióban általában kapcsolódó átfogó biztosítékcsomagok hatásait, e kitettségek kezelése még részletesebbé válik a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében. Azok a nem minősített tárgyieszköz-finanszírozási kitettségek, amelyek esetében a kapcsolódó pénzügyi kockázatok kezelése prudens és konzervatív azáltal, hogy megfelelnek olyan kritériumoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy a kockázati profiljukat „magas minőségi” standardokra csökkentsék, a tőkekövetelményt tekintve kedvezőbb elbánást élveznek a nem minősített tárgyieszköz-finanszírozási kitettségeknek a Bázel III standardok szerinti általános kezeléséhez képest. Annak meghatározása, hogy tárgyieszköz-finanszírozás esetén mi minősül „magas minőségű”-nek, további egyedi feltételektől függ, amelyeket az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezetek keretében kell kidolgoznia.

A CRR II-ben a magas minőségű infrastrukturális projektek banki finanszírozásának és az azokba történő magánberuházásoknak az előmozdítása érdekében bevezetett, az 501a. cikkben előírt kedvezményes elbánás („infrastruktúra-szorzó”) célzott pontosításokkal a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerben és IRB-módszerekben is megmarad, ami az infrastrukturális projektek esetében alacsonyabb szavatolótőke-követelményt eredményez, mint a Bázel III standardok által biztosított egyedi kezelés. Az új 122a. cikkben a „magas minőségű” projektfinanszírozási kitettségekre vonatkozóan biztosított kedvezményes elbánás azonban csak azokra a kitettségekre alkalmazandó, amelyekre az intézmények még nem alkalmazzák az 501a. cikk szerinti „infrastruktúra-szorzót” a szavatolótőke-követelmények indokolatlan csökkenésének elkerülése érdekében.

A 123. cikk módosul a lakossággal szembeni kitettségek hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer és IRB-módszer szerinti besorolásának még jobb összehangolása, és ezáltal annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő kockázati súlyokat következetesen alkalmazzák ugyanazon kitettséghalmazokra. A 123. cikk is módosul, és 45 %-os kedvezményes kockázati súlyozást vezet be azon rulírozó lakossági kitettségek esetében, amelyek megfelelnek a kockázati profiljuk csökkentésére alkalmas visszafizetési vagy használati feltételeknek, és a Bázel III standardokkal összhangban „tranzakciós ügyfelekkel” szembeni kitettségként határozza meg azokat. Az egy vagy több természetes személlyel szembeni olyan kitettségekre, amelyek nem felelnek meg a lakossággal szembeni kitettségek összes feltételének, 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

Pénznembeli eltéréssel rendelkező kitettségek

A szöveg az új 123a. cikkel egészül ki, amely a kockázati súly szorzóval történő kiigazítására vonatkozó követelményt vezet be a magánszemélyekkel szembeni fedezetlen, lakossági és lakóingatlannal kapcsolatos olyan kitettségek esetében, ahol eltérés van a hitel pénzneme és a kötelezett jövedelemforrásának pénzneme között. A végleges Bázel III standardokban meghatározottak szerint a cikk a szorzó értékét 1,5-ben állapítja meg, a kapott végső kockázati súlyra vonatkozó 150 %-os felső korlát mellett. Ha a kitettségek pénzneme eltér a kötelezett lakóhelye szerinti ország hazai pénznemétől, az intézmények az összes fedezetlen kitettséget használhatják közelítő értékként.

A végleges Bázel III standardokkal összhangban az ingatlankitettségi osztály kezelése módosul annak érdekében, hogy a különböző ingatlanügyletekből és -hitelekből eredő kockázatok tekintetében tovább növekedjen a részletezettség.

Az új kockázati súlyozási módszer fenntartja a lakáscélú és a kereskedelmi jelzáloghitelek közötti különbségtételt, de további részletezettséget biztosít a kitettség finanszírozási típusától (függ-e a biztosítékként szolgáló ingatlan által generált jövedelemtől) és attól függően, hogy az ingatlan milyen szakaszban van (építési szakasz vagy elkészült ingatlan).

Az egyik újdonság a jövedelemtermelő ingatlanokhoz kapcsolódó jelzáloghitelek, vagyis az olyan jelzáloghitelek sajátos kezelésének bevezetése, amelyek visszafizetése alapvetően az e hitelek biztosítékaként szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól függ. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által összegyűjtött bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a hitelek jellemzően lényegesen kockázatosabbak, mint az olyan jelzáloghitelek, amelyek visszafizetése alapvetően a hitelfelvevő hitel-visszafizetési képességétől függ. A hitelkockázatra vonatkozó jelenlegi sztenderd módszer azonban az ilyen kockázatosabb kitettségeket nem kezeli külön, noha a hitelt biztosító ingatlan által generált pénzáramlástól való függés fontos kockázati tényező. Az egyedi kezelés hiánya az ilyen típusú ingatlankitettségek váratlan veszteségeinek fedezésére szolgáló szavatolótőke-követelmény elégtelen szintjét eredményezheti.

A 4. cikk több fogalommeghatározást módosít, felvált vagy újonnan bevezet annak érdekében, hogy egyértelműsítse az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek különböző típusainak jelentését a III. részben felülvizsgált kezelési módokkal összhangban (75–75g. pont).

A 124. cikk (1)–(5) bekezdése helyébe új szöveg lép, amely a kockázati súlyoknak a lakó-, illetve kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekhez – ideértve a jövedelemtermelő (lakó- és kereskedelmi) ingatlanokhoz kapcsolódó jelzáloghiteleket is – való hozzárendelésére vonatkozó általános és néhány egyedi követelményt határozza meg. A (6)–(10) bekezdés megtartja a standard kockázati súlyok megfelelőségének jelenlegi időszakos értékelését és a kijelölt hatóság belátása szerinti növelésükre irányuló eljárást.

A 125. cikk helyébe új szöveg lép, amely végrehajtja a lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek felülvizsgált Bázel III szerinti kezelését. Ez meghagyja a hitelfelosztási módszert, amely a jelzáloghitel-kitettségeket biztosítékkal fedezett és nem fedezett részre bontja, és a megfelelő kockázati súlyt rendeli e két részhez, kalibrálását a Bázel III standardokkal összhangban kiigazítja, aminek értelmében a kitettség fedezett része az ingatlanérték 55 %-áig 20 %-os kockázati súlyt kap. A fedezett rész kockázati súlyának ilyen kalibrálása annak a helyzetnek a kezelésére irányul, amikor az intézmény az ingatlan értékesítésekor a kötelezett nemteljesítése esetén az ingatlan értékére már alkalmazott levonáson túl további váratlan veszteségeket szenvedhet el. A 125. cikk továbbá kockázatérzékenyebb tartalék kezelési módszert ír elő a lakossági jelzáloghitelekkel szembeni kitettség értékhez viszonyított (ETV) arányától függően, amennyiben az ingatlan nem jogosult a hitelfelosztásra (pl. azért, mert nincs befejezve).

A módosított 125. cikk emellett célzott és részletesebb kockázati súlyozást is meghatároz a jövedelemtermelő lakossági ingatlankitettségekre vonatkozóan, kivéve, ha az úgynevezett „szigorú teszt” teljesül: amennyiben a jelzálogjogot biztosító ingatlan helye szerinti tagállam illetékes hatósága bizonyítékot tett közzé arról, hogy az ingatlanpiac fejlett, hosszú múltra tekint vissza, és bizonyos küszöbértékeket meg nem haladó éves veszteségrátákkal rendelkezik, a jövedelemtermelő lakossági ingatlankitettségekre ugyanazok a kedvezményes kockázati súlyok alkalmazhatók, mint más olyan lakossággal szembeni kitettségekre, amelyek esetén a hitelfelvevő kockázata nem függ lényegesen az ingatlan teljesítményétől.

A 126. cikk helyébe új szöveg lép, amely végrehajtja a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek felülvizsgált Bázel III szerinti kezelését. Fogalmilag tükrözi a lakóingatlanokkal szembeni kitettségek kezelését: megtartja a jól bevált hitelfelosztási módszert, kalibrálását pedig a Bázel III standardokkal összhangban kiigazítja, aminek értelmében a kitettség fedezett része az ingatlanérték 55 %-áig 60 %-os kockázati súlyt kap. A 126. cikk továbbá kockázatérzékenyebb tartalék kezelési módszert ír elő a kereskedelmi jelzáloghitelekkel szembeni kitettség ETV-arányától függően, amennyiben az ingatlan nem jogosult a hitelfelosztásra.

A 126. cikk módosításain keresztül célzott és részletesebb kockázati súlyozás kerül bevezetésre a jövedelemtermelő kereskedelmi ingatlankitettségekre vonatkozóan, megmarad azonban a „szigorú teszt”, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy ugyanazokat a kedvezményes kockázati súlyokat alkalmazzák az olyan piacokon található jövedelemtermelő és egyéb kereskedelmi ingatlanokkal fedezett kitettségekre, ahol az éves veszteségráták nem haladnak meg bizonyos küszöbértékeket.

A lakóingatlanokkal vagy kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos földterületszerzést, fejlesztést vagy építést finanszírozó hitelek fokozott kockázatot jelentenek. Ez a fokozott kockázat annak tudható be, hogy a hitel törlesztésének forrása vagy az ingatlan tervezett, de bizonytalan eladása, vagy az abból származó, alapvetően bizonytalan pénzáramlás. A spekulatív ingatlanfinanszírozás jelenlegi kezelése kizárólag a hitelfelvevő azon szándékán alapul, hogy nyereségszerzés céljából továbbértékesítse az ingatlant, figyelmen kívül hagyva, hogy a visszafizetés ténylegesen milyen mértékben biztosított. Ezért a 4. cikk új fogalommeghatározással, a rendelet pedig új 126a. cikkel egészül ki a Bázel III standardok által a lakóingatlanokkal vagy kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos földterületszerzést, fejlesztést vagy építést finanszírozó, vállalatoknak vagy különleges célú gazdasági egységeknek nyújtott hitelekre vonatkozóan előírt 150 %-os egyedi kockázati súlyozás bevezetése érdekében. Másfelől kikerül a rendeletből a „spekulatív ingatlanfinanszírozás” jelenlegi 150 %-os kockázati súlyozása, mivel az kizárólag a hitelfelvevő azon szándékán alapul, hogy nyereségszerzés céljából továbbértékesítse az ingatlant, figyelmen kívül hagyva, hogy a visszafizetés ténylegesen milyen mértékben bizonytalan. A 126a. cikk a Bázel III standardokkal összhangban lehetővé teszi 100 %-os kockázati súly hozzárendelését a földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni lakossági kitettségekhez, feltéve, hogy bizonyos kockázatcsökkentő feltételek teljesülnek (a kockázatvállalási feltételeket, az előértékesítési vagy előlízing-szerződések arányát és a kockáztatott tőkét illetően).

A ciklikus hatások hitelt biztosító ingatlanok értékelésére gyakorolt hatásának csökkentése és a jelzáloghitelekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények stabilabbá tétele érdekében a végleges Bázel III standardok a prudenciális szempontból elismert ingatlanérték felső korlátjaként a hitelnyújtáskor mért értéket szabják meg, kivéve, ha a módosítások „egyértelműen” növelik az ingatlan értékét. Ugyanakkor a standardok nem kötelezik a bankokat az ingatlanértékek alakulásának nyomon követésére. Ehelyett csak rendkívüli események esetén írnak elő kiigazításokat. Ezzel szemben az EU-ban a hitelkockázatra jelenleg alkalmazandó sztenderd módszer előírja az intézmények számára, hogy rendszeresen ellenőrizzék a biztosítékként nyújtott ingatlanok értékét. E nyomon követés alapján az intézményeknek felfelé vagy lefelé kell korrigálniuk az ingatlanértéket (függetlenül a hitelfolyósításkori ingatlanértéktől). A 208. cikk módosulásával csökken a ciklikus hatásoknak a hiteleket biztosító ingatlanok értékelésére gyakorolt hatása, és stabilabbá válnak a jelzáloghitelekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények. Az ingatlanértékek rendszeres ellenőrzésére vonatkozó jelenlegi követelmény megmarad, lehetővé téve a felfelé történő kiigazítást a hitelfolyósításkori értéken túl is (a Bázel III standardtól eltérően), de a kereskedelmi ingatlanok esetében csak az elmúlt három évben mért átlagértékig, lakóingatlanok esetében pedig az elmúlt hat év átlagértékéig. A fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében a 129. cikk egyértelművé teszi, hogy az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára a piaci érték vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték használatát anélkül, hogy az elmúlt három, illetve hat év átlagára korlátoznák az ingatlanérték növekedését. A 208. cikk emellett egyértelművé teszi, hogy az ingatlanon végrehajtott, az épület vagy lakóegység energiahatékonyságát javító módosításokat úgy kell tekinteni, mint amelyek egyértelműen növelik annak értékét. Végezetül az intézmények, felügyeleti jóváhagyás függvényében, az ingatlanok értékelését és újraértékelését a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól függetlenül kidolgozott, fejlett statisztikai vagy más matematikai módszerekkel végezhetik el bizonyos, az EBH hitelnyújtásról és hitelmonitoringról szóló iránymutatásain (EBA/GL/2020/06) alapuló feltételek teljesülése esetén.

A 465. cikk módosítása egyedi átmeneti rendelkezést ír elő a lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett, alacsony kockázatú kitettségekre a belső modellből származó tőkekövetelmény alsó korlátjának kiszámításakor. Az átmeneti időszak alatt a tagállamok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy a kitettség fedezett részére 10 %-os kedvezményes kockázati súlyt alkalmazzanak az ingatlanérték 55 %-áig, a kitettség fennmaradó részére pedig 45 %-os kockázati súlyt alkalmazzanak az ingatlanérték 80 %-áig, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos feltételek, amelyek célja annak biztosítása, hogy a kitettségek alacsony kockázatúak és azokat az illetékes hatóság ellenőrizte. Az EBH-nak figyelemmel kell kísérnie az átmeneti kezelés alkalmazását, és jelentést kell készítenie a kalibrálás megfelelőségéről. Ezen jelentés alapján a Bizottságnak el kell döntenie, hogy benyújt-e a lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett, alacsony kockázatú kitettségekre vonatkozó jogalkotási javaslatot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ezen túlmenően a szöveg egy új 495a. cikkel egészül ki a részvényjellegű kitettségekre alkalmazandó új kockázati súlyok fokozatos bevezetése érdekében. Az új cikk emellett rendelkezik arról, hogy szerzett jogok tárgyaként kell tekinteni az intézmény által az elmúlt tíz évben olyan szervezetekben – többek között biztosítókban – tartott múltbeli és stratégiai részesedések jelenlegi kezelésére, amelyekre jelentős befolyást gyakorol.

Nemteljesítő kitettségek

A 127. cikk módosítása „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című közleményben bejelentetteknek megfelelően pontosítja a nemteljesítő kitettségek megvásárlásából származó diszkontok kockázati súlyának kezelését. E célból a javaslat egyértelművé teszi, hogy az intézmények figyelembe vehetik a vásárolt nemteljesítő eszközökön fennálló diszkontot a nemteljesítő kitettségekre alkalmazandó megfelelő kockázati súly meghatározásakor. Ez kiegészíti az EBH folyamatban lévő munkáját, amelynek célja a hitelkockázati kiigazításokra vonatkozó szabályozástechnikai standard módosítása.

A 127. cikk további módosításai összhangba hozzák a szöveget a felülvizsgált Bázel III standardokban használt megfogalmazással.

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata és a megfeleltetés

Az állami vagy magánminősítési rendszerek létrehozására vonatkozó jövőbeli kezdeményezések információkkal történő ellátása érdekében a 135. cikk módosítása felhatalmazza az európai felügyeleti hatóságokat (EFH-k), hogy készítsenek jelentést azokról az akadályokról, amelyek gátolják a hozzáférést a külső hitelminősítő intézetek által készített külső hitelminősítésekhez, különösen a vállalatok esetében, valamint az ezek kezelésére irányuló lehetséges intézkedésekről.

·az olyan vállalkozásokkal szembeni kitettségek esetében, amelyek teljes konszolidált éves árbevétele meghaladja az 500 millió EUR-t, vagy amelyek olyan csoporthoz tartoznak, ahol a konszolidált csoport teljes éves árbevétele meghaladja az 500 millió EUR-t („nagyvállalatok”), valamint az intézményekkel és más pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel (beleértve a vállalatként kezelteket is) szembeni kitettségek esetében az AIRB-módszer alkalmazása ezentúl nem áll rendelkezésre – e kitettségek esetében az intézmények a belső minősítésen alapuló módszer alapváltozatát (FIRB-módszer) alkalmazhatják, és így csak a PD-t modellezhetik;

·részvényjellegű kitettségek esetében az IRB-módszer ezentúl nem alkalmazható – e kitettségek esetében az intézményeknek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszert kell alkalmazniuk.

·a kockázatisúly-helyettesítéses módszer, amelynek keretében a kötelezett kockázati súlyát kell helyettesíteni a garantőr kockázati súlyával, ha a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségeket a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján kezelik (235a. cikk),

·a kockázatiparaméter-helyettesítéses módszer, amelynek keretében a kötelezett kockázati paramétereit kell helyettesíteni a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségek kockázati paramétereivel, ha a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségeket az IRB-módszer alapján kezelik (236a. cikk), vagy

·az LGD-becslés vagy a PD- és az LGD-becslések együttes kiigazítása (183. cikk), a javaslat egyértelművé teszi, hogy e módszer alapján a garancia elismerése soha nem vezethet a garantált kitettségre alkalmazandó olyan kockázati súlyhoz, amely alacsonyabb, mint a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó súly. Ennek célja a keret következetességének biztosítása a kockázatértékelés tekintetében, elkerülve azt a helyzetet, hogy egy adott fedezetnyújtóval szembeni közvetett kitettség alacsonyabb kockázati súlyt élvezzen, mint egy hasonló közvetlen kitettség, amennyiben ugyanaz a fedezetnyújtó a kötelezett.

Piaci kockázati keret

2016-ban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálata (FRTB) néven közzétette az első felülvizsgált piaci kockázati standardokat, hogy megoldja a kereskedési könyvi pozíciókra vonatkozó piaci kockázati tőkekövetelmény-keretben felismert hiányosságokat. Az FRTB-standardok hatásának nyomon követése során a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság számos problémát azonosított az FRTB-standardokkal kapcsolatban, és ennek eredményeként 2019 januárjában felülvizsgált FRTB-standardokat tett közzé.

2016 novemberében a Bizottság eredetileg az FRTB-standardokon alapuló kötelező szavatolótőke-követelmények bevezetését a CRR II részeként javasolta a piaci kockázati keret hiányosságainak kezelése érdekében. Tekintettel azonban arra, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ezt követően úgy döntött, felülvizsgálja ezeket a standardokat, és a határidők nem lettek volna összeegyeztethetők a CRR II tárgyalási folyamatának mérföldköveivel, az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy az FRTB-standardokat csak adatszolgáltatás céljából hajtják végre a CRR II-ben. Az FRTB-standardokon alapuló szavatolótőke-követelmények bevezetésére egy külön jogalkotási javaslat elfogadásával később került sor.

A piaci kockázatra vonatkozó kötelező szavatolótőke-követelmények felülvizsgált FRTB-standardokkal összhangban történő bevezetése érdekében a CRR több ponton módosul.

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

A 4. cikk a kereskedési részleg fogalommeghatározásának pontosítása érdekében módosul.

Szavatolótőke-elemek

A 34. cikk egy olyan eltérés beillesztésével módosul, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy az EBH által adott vélemény alapján rendkívüli körülmények között csökkentsék a kiegészítő értékelési korrekció teljes összegét annak érdekében, hogy kezeljék az elsődleges alapvető tőkéből levont kiegészítő értékelési korrekciókba ágyazott prociklikusságot.

Általános követelmények, értékelés és adatszolgáltatás

A 102. cikk az FRTB-módszerek szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából történő bevezetése érdekében módosul. A 104. cikk helyébe új szöveg lép a pozíciók kereskedési könyvbe vagy nem kereskedési könyvbe (azaz a banki könyvbe) való besorolására alkalmazott kritériumok felülvizsgálata érdekében; ez bevezet egy olyan eltérést is, amely lehetővé teszi az intézmény számára, hogy a nem kereskedési könyvhöz rendeljen olyan egyedi eszközöket is, amelyeket egyébként a kereskedési könyvhöz kellene rendelni; az eltérés nagyon szigorú feltételekhez és az intézmény illetékes hatóságának jóváhagyásához kötött. A 104a. cikk módosításával tovább egyértelműsödnek azok a feltételek, amelyeket alkalmazni kell egy instrumentum két könyv közötti átsorolásához. A 104b. cikk módosításával egy olyan eltérés kerül bevezetésre, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy olyan kijelölt kereskedési részlegeket hozzanak létre, amelyekhez kizárólag a devizaárfolyam-kockázatnak és árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozícióikat rendelhetik. A 104c. cikk bevezetésének célja a tőkemegfelelési mutatók devizaárfolyam-kockázati fedezeti ügyletei kezelésének pontosítása, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy bizonyos feltételek mellett bizonyos pozíciókat kizárjanak a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításából. A 106. cikk a belső kockázatátruházásra vonatkozó meglévő rendelkezések pontosítása érdekében módosul.

Általános rendelkezések

A 325. cikk módosul a piaci kockázatra vonatkozó, az 1a. fejezetben (alternatív sztenderd módszer vagy ASA), az 1b. fejezetben (alternatív belső modellen alapuló módszer vagy AIMA) és a 2–4. fejezetben (egyszerűsített sztenderd módszer) meghatározott FRTB-módszereken alapuló, kötelező szavatolótőke-követelmények, ezek használati feltételei és a szavatolótőke-követelmények kiszámítási gyakorisága bevezetése érdekében. A szintén e cikkben bevezetett eltérés értelmében az intézményeknek nem kell kiszámítaniuk a szavatolótőkéjükből levont, devizaárfolyam-kockázatnak kitett pozíciók szavatolótőke-követelményét.

A 325a. cikk módosul az egyszerűsített sztenderd módszer alkalmazására vonatkozó elismerhetőségi kritériumok bevezetése érdekében.

A 325b. cikk pontosítja a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények konszolidált alapon történő kiszámítását.

Alternatív sztenderd módszer

A 325c. cikk az ASA validálásával, dokumentálásával és irányításával kapcsolatos további minőségi követelmények bevezetése érdekében módosul.

A 325j. cikk módosul, hogy egyértelművé tegye a végleges FRTB-standardok egyes elemeit az alapokba (azaz kollektív befektetési formákba vagy KBF-ekbe) történő befektetések kezelése tekintetében, valamint hogy bizonyos célzott kiigazításokat vezessen be az e pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítását illetően annak biztosítása érdekében, hogy a KBF-ek sztenderd módszer szerinti kezelése ne növelje aránytalanul a számítás összetettségét és kevésbé legyen büntető jellegű, mivel a KBF-ek döntő szerepet játszanak a személyes megtakarítások felhalmozásának megkönnyítésében, függetlenül attól, hogy jelentős befektetésekről vagy nyugdíjba vonulásról van-e szó. E célkitűzések megvalósítása érdekében az intézményeknek havi gyakorisággal kell alkalmazniuk a közvetlen vizsgálati módszert az adott módszer által érintett KBF-ekben lévő pozíciókra, és az intézmények lehetőséget kapnak, hogy meghatározott feltételek mellett az érintett harmadik felek által szolgáltatott adatokat használják fel a szavatolótőke-követelmények közvetlen vizsgálati módszer szerinti kiszámításához. Emellett a megbízatáson alapuló módszer keretében a 325j. cikk felhatalmazást ad az EBH-nak arra, hogy tovább pontosítsa azokat a technikai elemeket, amelyeket az intézményeknek a szavatolótőke-követelmények kiszámításához használt hipotetikus portfólió kialakításához használniuk kell.

A 325q. cikk a vega devizaárfolyam-kockázati tényezők kezelésének pontosítása érdekében módosul.

A 325s. cikk a vega kockázati érzékenységek képletének kiigazítása érdekében módosul.

A 325t. cikk úgy módosul, hogy a szavatolótőke-követelmények kiszámításához használt érzékenységek jobban igazodjanak az intézmény kockázatkezeléséhez használt érzékenységekhez.

Egy a kereskedett nem értékpapírosítási hitelderivatívák és származtatott részvényügyletekre vonatkozó rendelkezés átkerül a 325ab. cikkből a relevánsabb 325v. cikkbe.

A 325y., 325am., 325ah. és 325ak. cikk hasonlóképpen módosul annak érdekében, hogy pontosítsák a hitelminőségi kategóriák ASA szerinti besorolását.

A 325ae. cikk az inflációs kockázati tényező és a kétdeviza-bázisos kockázati tényezők kezelésének pontosítása érdekében módosul.

A 325ah. és 325ak. cikk módosul a fedezett kötvények (mind a külső minősítéssel rendelkező, mind a nem minősített kötvények) kockázati súlyának pontosítása érdekében.

A 325ai. és 325aj. cikk a korrelációs paraméterek értékének tisztázása érdekében módosul.

A 325as. cikk úgy módosul, hogy alacsonyabb kockázati súlyt vezet be a szén-dioxid-kereskedelmi kibocsátásokhoz kapcsolódó delta árukockázati tényezőre. A végleges Bázel III standardok szerint a kibocsátási egységek a villamosenergia-szerződésekhez hasonlíthatók, ami a kibocsátási egységek uniós piaca szempontjából releváns múltbeli adatok fényében túl konzervatívnak tekinthető. Az, hogy a Bizottság 2015-ben létrehozta a piaci stabilizációs tartalékot, stabilizálta a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) kibocsátási egységei árának volatilitását. Ez indokolja, hogy az ASA keretében külön kockázati kategóriát hozzanak létre az ETS kibocsátási egységeire vonatkozóan, amely elkülönül a villamos energiától, és amelynek kockázati súlya alacsonyabb, 40 %-os, hogy jobban tükrözze ezen EU-specifikus áru tényleges áringadozását.

A 325ax. cikk a vega kockázati tényezőkkel szembeni érzékenység kockázati súlyának pontosítása érdekében módosul.

Az alternatív belső modellen alapuló módszer

A 325az. cikk úgy módosul, hogy tisztázza azokat a feltételeket, amelyeknek az intézményeknek meg kell felelniük ahhoz, hogy engedélyt kapjanak az AIMA használatára a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek kiszámításához.

A 325ba. cikk az AIMA alapján számított szavatolótőke-követelmények összesítésére szolgáló képlet bevezetése érdekében módosul.

A 325bc. cikk úgy módosul, hogy szabályozástechnikai standardra vonatkozó megbízatást vezet be az EBH számára a bemenő adatok kockázatmérési modellben történő használatára vonatkozó kritériumok meghatározására.

A 325be. cikk úgy módosul, hogy új hatásköröket állapít meg az illetékes hatóságok számára a kockázati tényezők AIMA-t használó intézmények által végzett modellezhetőségének értékelése tekintetében.

A 325bf. cikk úgy módosul, hogy új hatásköröket vezet be az illetékes hatóságok számára a modellbeli hiányosságok kezelésére, valamint az AIMA-t használó intézmények által végzett utótesztelési követelményekre vonatkozóan.

A 325bg. cikk úgy módosul, hogy kötelező követelményeket vezet be az AIMA-t használó intézmények által végzett eredményvizsgálatra vonatkozóan.

A 325bh. cikk módosítása a KBF-pozíciók piaci kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmények AIMA keretében történő kiszámítására vonatkozó kiigazításokat vezet be, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a módszer alapján több KBF legyen elismerhető. A KBF-ek ASA szerinti kezelésének kiigazításaihoz hasonlóan az intézmények lehetőséget kapnak, hogy meghatározott feltételek mellett az érintett harmadik felek által szolgáltatott adatokat használják fel a szavatolótőke-követelmények közvetlen vizsgálati módszer szerinti kiszámításához, és kötelesek legalább heti gyakorisággal alkalmazni a vizsgálati módszert.

A 325bi. cikk módosul annak érdekében, hogy tisztázza a kockázatkezelési rendszer tekintetében a kockázatellenőrzési részleg és a validálási részleg felelősségi körét.

A 325bp. cikk módosul, hogy tovább pontosítsa azokat a helyzeteket, amelyekben az intézmények a nemteljesítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához IRB-modellt alkalmazhatnak a nemteljesítési valószínűségek és a nemteljesítéskori veszteségráta becsléséhez.

A 337. cikk, a 338. cikk, a 352. cikk és a 361. cikk az egyszerűsített sztenderd módszer alkalmazása szempontjából már nem releváns rendelkezések felváltása vagy törlése érdekében módosul.

Belső modellek alkalmazása a szavatolótőke-követelmények kiszámítására

Az 5. fejezetet el kell hagyni, mivel a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének kiszámításához használt jelenlegi belső modellen alapuló módszer (IMA) helyébe az 1b. fejezetben meghatározott AIMA lép.

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

Tekintettel arra, hogy az FRTB végrehajtása során bizonytalan, hogy a főbb joghatóságok eltérnek-e a végleges Bázel III standardoktól, valamint hogy a gyakorlatban egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az Unióban letelepedett intézmények és azok nemzetközi versenytársai számára, a 461a. cikk felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására vonatkozó módszerek módosítása céljából, valamint hogy módosítsa e módszerek alkalmazásának kezdőnapját annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek a nemzetközi fejleményekkel.

Hitelértékelési korrekciós kockázati keret

A hitelértékelési korrekció egy származékos ügylet árának valós értéken alapuló számviteli kiigazítása, amelynek célja az adott ügyletbeli partner hitelképességének romlásából eredő potenciális veszteségek fedezése. A nagy pénzügyi válság során számos rendszerszinten fontos bank szenvedett el a hitelértékelési korrekcióval kapcsolatos jelentős veszteségeket a származtatott ügyletekből álló portfólióján számos partnerük hitelképességének egyidejű romlása következtében. Ennek eredményeként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2011-ben, az első Bázel III reformok között új standardokat vezetett be a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítására annak biztosítása érdekében, hogy a bankok hitelértékelési korrekciós kockázatát a jövőben elegendő tőke fedezze. Ezeket a bázeli standardokat 2013-ban a tőkekövetelményekről szóló rendelet ültette át az uniós jogba.

A bankok és a felügyeletek azonban aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a 2011. évi standardok nem vették megfelelően figyelembe azt a tényleges hitelértékelési korrekciós kockázatot, amelynek a bankok ki voltak téve. Az említett standardokkal kapcsolatban három konkrét kritikát fogalmaztak meg: i. az említett standardokban meghatározott módszerekből hiányzik a kockázatérzékenység, ii. nem ismerik el a bankok által számviteli célokra kidolgozott hitelértékelési korrekciós modelleket, és iii. az említett standardokban meghatározott módszerek nem veszik figyelembe a partnerrel kötött származtatott ügyletekbe beágyazott piaci kockázatot. Ezen aggályok eloszlatása érdekében a Bázel III végleges reformjának részeként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2017 decemberében felülvizsgált standardokat tett közzé, és 2020 júliusában egy felülvizsgált változatban tovább módosította azok kalibrálását. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2020. évi standardjaihoz való igazodás érdekében a CRR több ponton módosul.

A 381. cikk bevezeti a hitelértékelési korrekciós kockázat jelentésének meghatározását, hogy az magában foglalja mind az intézmény partnerének hitelfelár-kockázatát, mind pedig az intézmény által az adott partnerrel kötött ügyletek portfóliójának piaci kockázatát.

A 382. cikk módosítása egyértelművé teszi, hogy mely értékpapír-finanszírozási ügyletek tartoznak a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények hatálya alá. Emellett bevezetésre kerül egy új rendelkezés, amely előírja az intézmények számára, hogy jelentsék az említett cikkel összhangban mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménye kiszámításának eredményeit. A rendelkezés továbbá meghatározza, hogy az említett mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatát fedező intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az adott ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításában, figyelembe véve az érintett elismerhető fedezeteket. Végezetül az EBH új megbízatásokat kap arra vonatkozóan, hogy olyan iránymutatásokat dolgozzon ki, amelyek segítik a felügyeleti hatóságokat a túlzott hitelértékelési korrekciós kockázat azonosításában, továbbá olyan szabályozástechnikai standardot dolgozzon ki, amely meghatározza a valós értéken értékelt értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő hitelértékelési korrekciós kockázati kitettségek lényegességének értékelésére vonatkozó feltételeket.

A szöveg a 382a. cikkel egészül ki, amely meghatározza, hogy az intézményeknek milyen új módszereket kell alkalmazniuk a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeik kiszámításához, valamint e módszerek együttes használatának feltételeit.

A 383. cikk helyébe a sztenderd módszernek a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítására történő használatára vonatkozó általános követelményeket bevezető, valamint a szabályozói hitelértékelési korrekciót e célból meghatározó szöveg lép. A sztenderd módszer technikai elemeinek további pontosítása érdekében a szöveg a 383a–383x. cikkel egészül ki.

A 384. cikk helyébe a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények Bázel III standardokkal összhangban történő kiszámítására vonatkozó alapmódszert bevezető szöveg lép.

A 385. cikk helyébe a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítására vonatkozó egyszerűsített módszert, valamint annak használatához szükséges elismerhetőségi kritériumokat bevezető szöveg lép.

Végezetül a 386. cikk módosul annak érdekében, hogy tükrözze a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények céljából figyelembe vehető fedezeti ügyletekre alkalmazandó új követelményeket.

Az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátjára vonatkozó keret

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek alapvető szerepet játszanak az Unió pénzügyi rendszerében azáltal, hogy lehetővé teszik a pénzügyi intézmények számára saját likviditási helyzetük kezelését és értékpapír-árjegyzési tevékenységeik támogatását. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek a központi bankok számára is fontosak, mivel ezek az ügyletek lehetővé teszik számukra, hogy a pénzügyi vállalkozásokon keresztül monetáris politikai terveiket továbbítsák a reálgazdaságnak. Az értékpapír-finanszírozási ügyletek azonban azt is lehetővé tehetik a piaci szereplők számára, hogy a készpénzbiztosítékok újbóli befektetése, illetve a nem készpénzbiztosítékok újbóli felhasználása révén rekurzív módon növeljék pozícióik tőkeáttételét. A bankszektoron kívüli túlzott tőkeáttétel kialakulása kockázatának kezelése érdekében a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) 2013-ban ajánlást tett közzé 39 tagországai számára, hogy vezessenek be minimális fedezeti haircutokat a bankok és nem bankok között kereskedett, nem központilag elszámolt értékpapír-finanszírozási ügyletek esetében. Az említett ajánlás szerint az ilyen minimális fedezeti haircutokat, az egyes joghatóságok saját döntése szerint, akár közvetlenül, piaci szabályozás révén, akár közvetetten, egy szigorúbb tőkekövetelmény révén kell bevezetni; ez utóbbit a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2017-ben dolgozta ki a Bázel III végleges reformjának részeként.

Az EBH-nak az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó keretrendszer uniós jogban történő végrehajtásáról szóló jelentésében 40 , valamint az ESMA-nak az értékpapír-finanszírozási ügyletekről és az Unión belüli tőkeáttételről szóló jelentésében 41 foglalt ajánlásai azonban rámutattak, hogy nem egyértelmű, hogy e keret alkalmazása milyen hatást gyakorolna az intézményekre. Ezek az ajánlások aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy az említett keretnek az értékpapír-finanszírozási ügyletek bizonyos típusaira történő alkalmazása nemkívánatos következményekkel járhat az említett pénzügyi tevékenységekre nézve. Ezenkívül még nem világos, hogy a keretrendszert szigorúbb szavatolótőke-követelményként vagy inkább piaci szabályozásként lenne-e célszerűbb alkalmazni az intézményekre. Ha a keretrendszert szigorúbb szavatolótőke-követelményként alkalmaznák az intézményekre, az lehetővé tenné azon intézmények számára, amelyek nem tartanák be a minimális levonás említett alsó korlátait, hogy büntetés mellett végezhessék az említett pénzügyi tevékenységeket. Ezzel szemben a keret piaci szabályozásként való alkalmazása egyenlő versenyfeltételeket biztosítana valamennyi piaci szereplő számára, amennyiben az Unió úgy döntene, hogy hasonló piaci szabályozást vezet be a nem bankok közötti releváns értékpapír-finanszírozási ügyletekre, amint azt az FSB is javasolta a korábban említett 2013. évi jelentésében.

Mindezek alapján az 519c. cikk kötelezi az EBH-t arra, hogy az ESMA-val szoros együttműködésben jelentést tegyen a Bizottságnak arról, helyénvaló-e az Unióban végrehajtani az értékpapír-finanszírozási ügyletekre alkalmazandó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó keretet. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Működési kockázat

Új sztenderd módszer a működési kockázatra alkalmazandó valamennyi meglévő módszer felváltására

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a 2008–2009-es pénzügyi válság nyomán felmerülő hiányosságok kezelése érdekében felülvizsgálta a működési kockázatra vonatkozó nemzetközi standardot. A sztenderd módszerek kockázatérzékenységének hiánya mellett a fejlett mérési módszer (AMA) keretében alkalmazott belső modellezési gyakorlatok széles skálája miatt az összehasonlíthatóság hiányát is megállapították. Mindezek alapján és a keretrendszer egyszerűségének fokozása érdekében a működési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítására vonatkozó valamennyi meglévő módszert egyetlen, nem modellalapú módszer váltja fel, amelyet minden intézménynek alkalmaznia kell. Bár a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények meghatározásához ezen új keret már nem teszi lehetővé modellek, például az AMA keretében kidolgozott modellek használatát, az intézmények továbbra is mérlegelési jogkörrel rendelkeznek e modelleknek a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása (ICAAP) céljából történő használatára.

Az új sztenderd módszer végrehajtása az Unióban a CRR harmadik része III. címének felváltásával történik. Emellett a CRR több más cikke is módosul, elsősorban i. a működési kockázatra vonatkozó egyértelmű és harmonizált fogalommeghatározások bevezetése érdekében (4. cikk (1) bekezdés, 52a., 52b. és 52c. pont), amint azt az EBH a Bizottság 2019. évi, szakvélemény iránti hivatalos kérelmére adott válaszában 42 ajánlotta, valamint ii) hogy tükrözze a III. cím felváltását a CRR egészében (például a 20. cikkből kikerültek a III. címre való korábbi hivatkozások). Végezetül az EBH köteles jelentést tenni a Bizottságnak a biztosítás használatáról a működési kockázatok felülvizsgált keretének (519d. cikk) összefüggésében. Erre a jelentésre azért van szükség, mert a felügyeleti közösségben aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a működési kockázatra vonatkozó új sztenderd módszer lehetővé teszi-e a szabályozási arbitrázst a biztosítások révén.

A működési kockázat szavatolótőke-követelményének számítása

A végleges Bázel III standardok értelmében az új sztenderd módszer két mutatót egyesít: az egyik az intézmény üzleti tevékenységének méretétől függ (üzleti mutató összetevő, BIC), a másik az adott intézmény veszteségtörténetét veszi figyelembe. A felülvizsgált bázeli standardok számos mérlegelési lehetőséget irányoznak elő az utóbbi mutató megvalósításának módjával kapcsolatban. A joghatóságok figyelmen kívül hagyhatják a múltbeli veszteségeket az összes érintett intézmény működési kockázati tőkéjének kiszámításakor, de arra is lehetőségük van, hogy a bizonyos méret alatti intézmények esetében a múltbeli veszteségadatokat szintén figyelembe vegyék. Az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a működési kockázati tőke kiszámításának egyszerűsítése érdekében a minimális szavatolótőke-követelmények számításához ezeket a mérlegelési jogköröket összehangolt módon, valamennyi intézmény múltbeli működési veszteségre vonatkozó adatát figyelmen kívül hagyva gyakorolják.

A BIC kiszámításának módját a III. cím új 1. fejezete tartalmazza (új 312–315. cikk). Az Unióban a működési kockázatra vonatkozó minimális szavatolótőke-követelmények kizárólag a BIC-n alapulnak majd (312. cikk). A BIC kiszámítását, amely az úgynevezett üzleti mutatón alapul, a 313. cikk tartalmazza, míg az üzleti mutató meghatározását – beleértve annak összetevőit és az egyesülések, felvásárlások vagy elidegenítések miatti esetleges kiigazításokat – a 314. és 315. cikk tartalmazza.

Adatgyűjtés és -kormányzás

Az új 2. fejezet (új 316–323. cikk) rendelkezik az adatgyűjtésre és -kormányzásra vonatkozó szabályokról. Az arányosság érdekében ezek a követelmények az összes intézményre alkalmazandó szabályokra oszlanak, például a működésikockázat-kezelési keretre vonatkozó rendelkezésekre (323. cikk), valamint a csak azokra az intézményekre vonatkozó szabályokra, amelyeknek a múltbeli veszteséggel kapcsolatos adatokat is nyilvánosságra kell hozniuk (446. cikk (2) bekezdés), és így veszteség-adathalmazt kell fenntartaniuk (317. cikk). Az Unióban – a Bizottság 2019. évi, szakvélemény iránti hivatalos kérelmére adott EBH-válasznak megfelelően – a legalább 750 millió EUR értékű üzleti mutatóval rendelkező valamennyi intézménynek rendelkeznie kell veszteség-adathalmazzal, és a nyilvánosságra hozatal céljából ki kell számítania éves működési kockázati veszteségét. Annak biztosítása érdekében, hogy az új keretrendszer arányos maradjon, az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e követelmény alól, kivéve, ha az intézmény üzleti mutatójának értéke meghaladja az 1 milliárd EUR-t (316. cikk). Annak érdekében, hogy idővel bizonyos fokú stabilitást lehessen biztosítani, és különösen annak elkerülése érdekében, hogy az üzleti mutató értékének átmeneti csökkenése indokolatlanul befolyásolja ezt az értékelést, a releváns üzleti mutató az elmúlt két évben jelentett legmagasabb üzleti mutató lesz.

Az éves működési kockázati veszteség kiszámítása szempontjából releváns elemeket a 318–321. cikk határozza meg részletesebben. A 318. cikk meghatározza a „bruttó veszteség” és a „nettó veszteség” fogalmát, a 319. cikk pedig a veszteségadatokra vonatkozó 20 000 EUR-s és 100 000 EUR-s küszöbértékeket tartalmazza. Egyes kivételes működési kockázati események, amelyek már nem relevánsak az intézmény kockázati profilja szempontjából, figyelmen kívül hagyhatók, feltéve, hogy valamennyi kapcsolódó feltétel teljesül, és az intézmény felügyeleti hatósága erre engedélyt adott (320. cikk). Hasonlóképpen előfordulhat, hogy az intézménynek további veszteségeket is figyelembe kell vennie, például a felvásárolt vagy összeolvadt vállalkozásokkal kapcsolatban (321. cikk).

Az intézmények veszteségadatainak pontossága és teljessége alapvető fontosságú. Ezért a felügyeleteknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk a veszteségekre vonatkozó adatok minőségét (322. cikk).

Tőkeáttételi mutató

Származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítása

Az (EU) 2019/876 rendelet elfogadása óta a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság tovább módosította a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó keretének egy konkrét aspektusát. Az ügyfélklíring-szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése érdekében 2019 júniusában módosították az ügyfél által elszámolt származtatott ügyletek tőkeáttételi mutató szempontjából történő kezelését 43 . A módosított szabályok szerint e származtatott ügyletek kezelése általában igazodik a partnerkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint a kockázatalapú keretrendszerben előirányzott kezeléshez. A tőkeáttételi mutatóról szóló 2021. februári jelentésében 44 a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy helyénvaló volt a teljes kitettségérték számítását kiigazítani annak érdekében, hogy az ügyfél által elszámolt származtatott ügyletek kezelését hozzáigazítsák a nemzetközileg elfogadott standardokhoz. A 429c. cikk ezért ennek megfelelően módosul.

Mérlegen kívüli tételek kitettségértékének kiszámítása

A CRR 4. cikkének és 111. cikke (1) bekezdésének javasolt módosításai fényében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó keretben már nincs szükség 10 %-os minimális hitel-egyenértékesítési tényező előírására egyes mérlegen kívüli tételekre vonatkozóan. Ezért a 429f. cikk (3) bekezdésében meghatározott eltérést el kell hagyni.

Kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vétel és eladás

A kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vétellel és eladással kapcsolatos rendelkezések módosulnak annak érdekében, hogy e szabályok jobban összhangban legyenek a Bázel III standardokkal, különösen annak egyértelművé tételével, hogy ezek a rendelkezések a pénzügyi eszközökre, nem pedig csak az értékpapírokra vonatkoznak. A CRR 429. cikkének (6) bekezdése és 429g. cikkének (1) bekezdése ennek megfelelően módosul.

Az intézmények alapvető szerepet játszanak az Unió azon törekvésében, hogy előmozdítsa általában a fenntartható fejlődésre való hosszú távú átállást, és hogy támogassa különösen az Unió gazdaságának a nettó nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátásra való méltányos átállását 2050-ig. Ez az átállás új kockázatokkal jár, amelyeket meg kell érteni és megfelelően kell kezelni minden szinten.

A felgyorsult átállás a fenntarthatóbb gazdaságra jelentős hatást gyakorolhat a vállalatokra, megnövelve az egyes intézményeket és általában a pénzügyi stabilitást érintő kockázatokat. Az emberi viselkedés éghajlatra gyakorolt hatásai – például az üvegházhatású gázok kibocsátása vagy a fenntarthatatlan gazdasági gyakorlatok folytatása – olyan fizikai kockázatok mozgatórugói, amelyek növelhetik a környezeti veszélyek valószínűségét és azok társadalmi-gazdasági hatásait. Az intézmények ki vannak téve azoknak a fizikai kockázatoknak is, amelyek az átállási kockázatokat illetően kompromisszumot jelentenek, mivel – minden egyéb tényező változatlansága mellett – a fizikai kockázatok várhatóan csökkenni fognak az átállással kapcsolatos szakpolitikák végrehajtásakor. Ennek ellenkezője fordulhat elő azonban, ha nem kerül sor intézkedésre, azaz ha az átállási kockázat alacsony, és az átállással kapcsolatos szakpolitikák végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe, nagyobb lesz a fizikai kockázat.

A fenntarthatósági kockázatok – közismert nevükön környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kockázatok – megfelelő megértésének és kezelésének előmozdítása érdekében az Unióban letelepedett intézményeknek e kockázatokat szisztematikusan azonosítaniuk kell, közzé kell tenniük és saját szintjükön kezelniük kell. Az ESG-kockázatok viszonylagos újdonsága és sajátosságaik azt jelentik, hogy e kockázatokat az egyes intézmények jelentősen eltérően értelmezhetik.

Ezért a 4. cikk úgy módosul, hogy új, harmonizált fogalommeghatározásokat vezet be a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok körébe tartozó különböző típusú kockázatok tekintetében (4. cikk (1) bekezdés 52d–52i. pont). A fogalommeghatározások összhangban vannak az EBH által a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokkal foglalkozó jelentésében javasolt meghatározásokkal.

A környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok jobb felügyeletének lehetővé tétele érdekében a 430. cikk úgy módosul, hogy előírja az intézmények számára, hogy jelentsék az ESG-kockázatoknak való kitettségüket az illetékes hatóságaiknak.

Végezetül, annak érdekében, hogy jobban össze lehessen hangolni a prudenciális szabályok esetlegesen szükséges módosításainak ütemezését, az 501c. cikk úgy módosul, hogy előrébb hozza az EBH számára az e kitettségek prudenciális kezeléséről szóló jelentésének benyújtására vonatkozó határidőt 2025-ről 2023-ra. Az 501c. cikkben meghatározott megbízatás keretein belül az EBH-nak értékelnie kell az eszközökkel és tevékenységekkel szembeni kitettségeket az energia-, az erőforrás-hatékonysági, az infrastrukturális ágazatban és a közlekedési flották ágazatában. Az értékelésnek ki kell terjednie a különösen magas éghajlati kockázatnak való kitettséghez kapcsolódó tételek kockázati súlyainak célzott kalibrálására is, ideértve a fosszilis tüzelőanyagok ágazatában és a nagy éghajlati hatással járó ágazatokban található eszközöket és tevékenységeket is. Indokolt esetben az EBH jelentésének be kell mutatnia a környezeti és társadalmi hatásoknak kitett kitettségek célzott prudenciális kezelésének alkalmazására vonatkozó lehetőségeket.

Integrált felügyeleti adatszolgáltatási rendszer és adatmegosztás

2018 óta az EBH az EKB-val és az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve dolgozik a felügyeleti adatok európai központi infrastruktúrájának (EUCLID) létrehozásán, hogy egy központosított integrált rendszerben összesítse a felügyeletek által megosztott, az Unióban letelepedett legnagyobb intézményekre vonatkozó adatszolgáltatási információkat. Ez a rendszer különösen hasznos lesz ahhoz, hogy az uniós bankszektor egészére vonatkozó összesített adatok és kockázati mutatók álljanak rendelkezésre a nyilvános jelentésekhez és elemzésekhez. A 430c. cikk jelenleg előírja az EBH számára, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt egy statisztikai, szanálási és prudenciális adatok gyűjtésére szolgáló következetes és integrált rendszer kifejlesztéséről, valamint vonja be az érintett hatóságokat a tanulmány elkészítésébe. 2021 márciusában az EBH vitaanyagot tett közzé erről a megvalósíthatósági tanulmányról, amelyben 2021. június 11-ig kérte az érdekelt felek véleményét. A 430c. cikk (3) bekezdésével összhangban, amint az EBH véglegesítette a megvalósíthatósági tanulmányt, a Bizottság értékelni fogja, hogy egy későbbi szakaszban be kell-e vezetni a CRR hetedik A. részében előírt adatszolgáltatási követelményekkel kapcsolatos esetleges módosításokat.

Nyilvánosságra hozatalok

A nyilvánosságra hozatali követelmények fokozott átláthatósága és arányossága

Tekintettel a CRR-ben a végleges Bázel III standardok végrehajtása érdekében történt változtatásokra, valamint arra, hogy tovább kell csökkenteni a közzétételekkel kapcsolatos adminisztratív költségeket, és meg kell könnyíteni az intézmények által nyilvánosságra hozott információkhoz való hozzáférést, a CRR nyolcadik része több ponton módosult.

A 433. cikk úgy módosul, hogy felhatalmazza az EBH-t az éves, féléves és negyedéves prudenciális információk intézmények általi nyilvánosságra hozatalának központosítására. E javaslat célja, hogy egységes elektronikus hozzáférési ponton keresztül azonnal hozzáférhetővé váljanak a prudenciális információk, ezáltal kezelve a jelenlegi széttagoltságot azzal a céllal, hogy valamennyi piaci szereplő érdekében növelje a közzétételek átláthatóságát és összehasonlíthatóságát. Az EBH központi közzétételére ugyanakkor kerülne sor, amikor az intézmények közzéteszik pénzügyi kimutatásaikat vagy jelentéseiket, vagy ezt követően a lehető leghamarabb. Ez a javaslat teljes mértékben összhangban van a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervvel, és közbenső lépést jelent a vállalatok pénzügyi és fenntartható befektetésekkel kapcsolatos információit tartalmazó, egész EU-ra kiterjedő egységes hozzáférési pont kialakítása felé.

A 434. cikk módosul a nyilvánosságra hozatalokkal kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése érdekében, különösen a kis méretű és nem összetett intézmények esetében. E rendelkezés indokolása az EBH és az illetékes hatóságok által a felügyeleti adatszolgáltatást összesítő infrastruktúra (EUCLID) létrehozása terén elért eredményeken alapul. A javaslat javítja az arányosságot, mivel felhatalmazza az EBH-t, hogy a felügyeleti adatszolgáltatási információk alapján hozza nyilvánosságra a kis méretű és nem összetett intézmények adatait. Ily módon a kis méretű és nem összetett intézményeknek csak a felügyeleti hatóságok felé kell adatokat szolgáltatniuk, a vonatkozó nyilvánosságra hozatal a számukra nem kötelező.

A 438. és 447. cikk úgy módosul, hogy nyilvánosságra hozatali kötelezettségeket ír elő a belső modellt alkalmazó intézményekre vonatkozóan, akiknek így a teljes sztenderd módszer szerint számított teljes kockázati kitettségértékeket kell közzétenniük a tényleges kockázattal súlyozott eszközállománnyal összehasonlítva kockázati szinten, valamint a hitelkockázatra vonatkozóan eszközosztály és eszközalosztály szintjén. Ez végrehajtja a vonatkozó Bázel III standardot, amely előírja a bankok számára, hogy kockázati szinten összehasonlítsák a modellezett és a sztenderd módszer szerinti kockázattal súlyozott eszközállományt. A nyilvánosságra hozatalok gyakoriságára vonatkozó 433a., 433b. és 433c. cikk ennek megfelelően módosul.

A 433b. és a 433c. cikk úgy módosul, hogy kötelezi a kis méretű és nem összetett intézményeket, valamint más, tőzsdén nem jegyzett intézményeket, hogy évente közzétegyék a hitelekkel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal és mérlegen kívüli kitettségekkel kapcsolatban a teljesítő, nemteljesítő és átstrukturált kitettségek összegére és minőségére, valamint a késedelmes kitettségekre vonatkozó információkat. A javasolt módosítások összhangban vannak a nemteljesítő hitelekről szóló 2017. évi tanácsi cselekvési tervvel 45 , amely felkérte az EBH-t, hogy 2018 végéig valamennyi intézmény esetében javítsa az eszközminőségre és a nemteljesítő hitelekre vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket. A módosítások emellett teljes összhangot biztosítanak „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című közleménnyel 46 is. A 442. cikk c) és d) pontjában foglalt nyilvánosságra hozatali követelmények kiterjesztése a kis méretű és nem összetett intézményekre és más, tőzsdén nem jegyzett intézményekre két okból nem jelent további terhet ezen intézmények számára. Először is, ezek az intézmények már most is nyilvánosságra hozzák a nemteljesítő hitelekre vonatkozó információkat a nemteljesítő hitelek nyilvánosságra hozataláról szóló EBH-iránymutatások 47 alapján, amelyek követték a 2017. évi tanácsi cselekvési tervet, és amelyeket jelenleg a 2021. március 15-i (EU) 2021/637 bizottsági végrehajtási rendelet 48 tükröz. Másodszor, amint megtörténik a nyilvánosságra hozataloknak az EBH webes platformján keresztül történő központosítása, a nemteljesítő hitelekre vonatkozó információk kinyerhetők lesznek a felügyeleti adatszolgáltatásból, ezáltal csökkentve az összes intézmény terheit, és megszüntetve a kis méretű és nem összetett intézmények terheit.

A 445. és 455. cikk új nyilvánosságra hozatali követelményeket vezet be azon intézmények számára, amelyek a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményüket a sztenderd módszerek egyike, illetve az AIMA alkalmazásával számítják.

A hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményekre vonatkozó új nyilvánosságra hozatali követelmények bevezetése érdekében a szöveg a 445a. cikkel egészül ki.

A 446. cikk a működési kockázatra vonatkozó felülvizsgált nyilvánosságra hozatali követelmények bevezetése érdekében módosul.

A nyilvánosságra hozatal területén a CRR II már bevezetett olyan rendelkezéseket, amelyek célja a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok jobb figyelembevétele. E tekintetben a tőzsdén jegyzett értékpapírokkal rendelkező nagy intézmények 2022 júniusától megkezdik az ESG-kockázatokra vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát. E rendelkezések azonnali hatékonysága azonban korlátozott, mivel számos intézmény továbbra sem tartozik a CRR nyilvánosságra hozatali szabályainak hatálya alá. A 449a. cikk ezért módosul annak érdekében, hogy az ESG-kockázatok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos követelményeket az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett valamennyi intézményre kiterjesszék.

A EBH megbízatásai

A javaslat kibővíti az EBH 434a. cikk szerinti jelenlegi megbízatásának hatályát. Az egységes nyilvánosságra hozatali formátumok létrehozása és kidolgozása mellett a 434a. cikk javasolt módosításai előírják az EBH számára, hogy dolgozzon ki a nyilvánosságra hozatalok újbóli benyújtására és a nyilvánosságra hozatalok központosításához szükséges informatikai megoldásokra vonatkozó szakpolitikát.

A „kis méretű és nem összetett intézmény” fogalommeghatározása

A javaslat módosítja a „kis méretű és nem összetett intézmény” 4. cikk (1) bekezdésének 145. pontjában szereplő fogalmát, lehetővé téve az intézmények számára, hogy – bizonyos korlátok között – ne vegyék figyelembe a nem pénzügyi ügyfelekkel kötött származtatott ügyleteket és az ezen ügyletek fedezésére használt származtatott ügyleteket.

Euróövezeti államkötvényekből álló alapul szolgáló portfólióval rendelkező KBF-ek

Az (EU) 2021/558 rendelet 506a. cikke megbízta a Bizottságot, hogy 2021. december 31-ig tegyen közzé jelentést, amelyben értékeli, hogy szükség van-e a szabályozási keret megváltoztatására „a kizárólag azon tagállamok államkötvényeiből álló alapul szolgáló portfólióval rendelkező KBF-ek befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségek piacának és azok banki vásárlásának előmozdítása érdekében, amely tagállamok pénzneme az euro, ahol az egyes tagállamok államkötvényeinek relatív súlya a KBF teljes portfóliójában egyenlő az egyes tagállamok által az EKB felé teljesített tőke-hozzájárulás relatív súlyával”.

A CRR 132. cikkének (4) bekezdése „vizsgálati módszert” ír elő, amelynek értelmében a befektető intézmény „a KBF alapul szolgáló kitettségeit […] megvizsgálhatja a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeire vonatkozó átlagos kockázati súlynak [a CRR-ben] meghatározott módszerekkel összhangban történő számításához”. Ez akkor lehetséges, ha a befektető intézmény „ismeri a KBF alapul szolgáló kitettségeit”.

Ezért a jelenlegi szabályozási rendszer lehetővé teszi a befektető intézmények számára, hogy a kollektív befektetési forma befektetési jegyeire vagy részvényeire ugyanazokat a kockázati súlyokat alkalmazzák, mint amelyek a tagállamok államkötvényeibe történő közvetlen befektetésre vonatkoznának. Mivel az ilyen állampapír-kitettségek tőkekövetelményének kezelése már most is kedvező, nem tűnik szükségesnek a prudenciális keretek módosítása az ilyen típusú alapul szolgáló eszközökkel rendelkező kollektív befektetési formák piacának előmozdítása vagy különösen az (EU) 2021/558 rendelet 506a. cikkében említett sajátos struktúra figyelembevétele érdekében.

Továbbá a NextGenerationEU program keretében a közelmúltban megvalósult és tervezett kötvénykibocsátás miatt úgy tűnik, hogy már nincs azonnali szükség a fent említett struktúra létrehozására.

Az intézmények általi kifizetések korlátozására vonatkozó további felügyeleti hatáskörök

A kriptoeszközök prudenciális kezelése

2021/0342 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az 575/2013/EU rendeletnek a hitelkockázatra, a hitelértékelési korrekciós kockázatra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra és a tőkepadlóra vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 49 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)A globális pénzügyi válságra reagálva az Unió megkezdte az intézmények prudenciális kereteinek széles körű reformját, amelynek célja az uniós bankszektor ellenálló képességének növelése. A reform egyik fő eleme a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által elfogadott nemzetközi standardok, különösen az úgynevezett „Bázel III reform” végrehajtása volt. E reformnak köszönhetően az uniós bankszektor reziliens alapokon lépett a Covid19-válságba. Bár az uniós intézmények általános tőkeszintje jelenleg átlagosan kielégítő, a globális pénzügyi válságot követően azonosított problémák egy részét azonban még nem kezelték.

(2)E problémák kezelése, a jogbiztonság megteremtése és a G20-ban helyet foglaló nemzetközi partnereinkkel szembeni elkötelezettségünk jelzése érdekében rendkívül fontos, hogy a Bázel III reform még lezáratlan elemeit hűen végrehajtsuk. Ugyanakkor a végrehajtásnak el kell kerülnie az uniós bankrendszer egészére vonatkozó általános tőkekövetelmények jelentős növekedését, és figyelembe kell vennie az uniós gazdaság sajátosságait. Amennyiben lehetséges, a nemzetközi standardokat átmeneti időszakokat alkalmazva kell kiigazítani. A végrehajtásnak segítenie kell elkerülni, hogy az uniós intézmények versenyhátrányba kerüljenek, különösen a kereskedelmi tevékenységek terén, ahol az uniós intézmények közvetlenül versenyeznek nemzetközi versenytársaikkal. A javasolt megközelítésnek emellett összhangban kell lennie a bankunió logikájával, és el kell kerülnie az egységes banki piac további széttagoltságát. Végezetül biztosítania kell a szabályok arányosságát, és törekednie kell a megfelelési költségek további csökkentésére, különösen a kisebb intézmények esetében, a prudenciális standardok lazítása nélkül.

(3)Az 575/2013/EU rendelet lehetővé teszi az intézmények számára, hogy tőkekövetelményeiket sztenderd módszerek vagy belső modellen alapuló módszerek alkalmazásával számítsák ki. A belső modellen alapuló módszerek lehetővé teszik az intézmények számára, hogy saját maguk becsüljék meg a tőkekövetelmények kiszámításához szükséges paraméterek többségét vagy mindegyikét, míg a sztenderd módszerek előírják az intézmények számára, hogy a tőkekövetelményeket az 575/2013/EU rendelet által meghatározott, viszonylag konzervatív feltételezéseken alapuló, rögzített paraméterek alkalmazásával számítsák ki. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2017 decemberében úgy határozott, hogy összesített alsó korlátot vezet be a belső modellből származó tőkekövetelményre. E határozat a 2008–2009-es pénzügyi válságot követően elvégzett elemzésen alapult, amely feltárta, hogy a belső modellek hajlamosak alábecsülni azokat a kockázatokat, amelyeknek az intézmények ki vannak téve, különösen bizonyos típusú kitettségek és kockázatok esetében, és így általában elégtelen tőkekövetelményeket eredményeznek. A sztenderd módszerek alkalmazásával számított tőkekövetelményekhez képest a belső modellek átlagosan alacsonyabb tőkekövetelményeket eredményeznek ugyanazokra a kitettségekre.

(4)A belső modellből származó tőkekövetelményre vonatkozó alsó korlát a Bázel III reformok egyik legfontosabb intézkedése. Célja, hogy korlátozza a szabályozói tőkekövetelmények belső modellekből fakadó, indokolatlan változékonyságát és azt a túlzott mértékű tőkecsökkenést, amelyet a belső modelleket alkalmazó intézmény kaphat egy, a felülvizsgált sztenderd módszereket alkalmazó intézményhez viszonyítva. Ezen intézmények ezt úgy tehetik meg, hogy az intézmények belső modelljeiből fakadó tőkekövetelmények alsó korlátját a sztenderd módszer alkalmazásával kapott tőkekövetelmények 72,5 %-ában határozzák meg. A belső modellből származó tőkekövetelményre vonatkozó alsó korlát bevezetésének javítania kell az intézmények tőkemegfelelési mutatóinak összehasonlíthatóságát, helyre kell állítania a belső modellek hitelességét, és biztosítania kell az egyenlő versenyfeltételeket azon intézmények számára, amelyek különböző módszereket alkalmaznak a tőkekövetelmények kiszámításához.

(5)Az egységes banki piac széttagoltságának elkerülése érdekében az ilyen alsó korlátra vonatkozó megközelítésnek összhangban kell lennie az ugyanazon bankcsoporton belüli különböző szervezetek közötti kockázat-összevonás elvével és az összevont alapú felügyelet logikájával. Ugyanakkor ezen alsó korlátnak figyelembe kell vennie a belső modellekből mind a székhely szerinti, mind a fogadó tagállamban eredő kockázatokat. A belső modellből származó tőkekövetelményre vonatkozó alsó korlátot ezért az Unión belüli konszolidáció legmagasabb szintjén kell kiszámítani, míg az EU-szintű anyaintézménytől eltérő tagállamokban található leányvállalatoknak szubkonszolidált alapon kell kiszámítaniuk a teljes bankcsoportra vonatkozó alsó korláthoz való hozzájárulásukat. E megközelítés elkerüli a nem kívánt hatásokat, és biztosítja az alsó korlát alkalmazásához szükséges többlettőke méltányos elosztását a csoporthoz tartozó, a székhely szerinti és a fogadó tagállamokban található szervezetek között a kockázati profiljuknak megfelelően.

(6)A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megállapította, hogy a hitelkockázatra vonatkozó jelenlegi sztenderd módszer számos területen nem eléggé kockázatérzékeny, ami a hitelkockázat és ezáltal a tőkekövetelmények pontatlan vagy helytelen – túl magas vagy túl alacsony – méréséhez vezet. A hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerre érvényes rendelkezéseket ezért felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy több kulcsfontosságú szempont tekintetében növekedjen e módszer kockázatérzékenysége.

(7)A más intézményekkel szembeni minősített kitettségek esetében egyes kockázati súlyokat a Bázel III standardoknak megfelelően újra kell kalibrálni. Ezenkívül az intézményekkel szembeni nem minősített kitettségek kockázati súlyának kezelését részletesebbé kell tenni, és el kell különíteni a bank letelepedési helye szerinti tagállam központi kormányzatára alkalmazandó kockázati súlytól, mivel nem feltételezhető az intézményeknek nyújtott implicit kormányzati támogatás.

(8)Az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő és részvényjellegű kitettségek esetében részletesebb és szigorúbb kockázati súlyozást kell alkalmazni annak érdekében, hogy az tükrözze az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő és részvényjellegű kitettségek magasabb veszteségkockázatát a hitelviszonyt megtestesítő kitettségekhez képest, és megelőzze a banki könyv és a kereskedési könyv közötti szabályozási arbitrázst. Az uniós intézmények hosszú távú stratégiai részesedésekkel rendelkeznek pénzügyi és nem pénzügyi vállalatokban. Mivel a részvényjellegű kitettségek standard kockázati súlya egy ötéves átmeneti időszak alatt növekszik, az intézmény jelentős befolyása alatt álló vállalatokban és biztosítókban meglévő stratégiai részesedések szerzett jogok tárgyaként kezelendők a zavaró hatások elkerülése és az uniós intézmények hosszú távú stratégiai tőkebefektetői szerepének megőrzése érdekében. Tekintettel azonban a pénzügyi szektor pénzügyi integrációját elősegítő prudenciális biztosítékokra és felügyeleti felvigyázásra, az ugyanazon csoporthoz tartozó vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszer hatálya alá tartozó más intézményekben birtokolt részesedések esetében a jelenlegi rendszert fenn kell tartani. Emellett az uniós vállalatok – akár tőzsdén jegyzettek, akár nem – hosszú távú tőkeellátottságát biztosító magán- és állami kezdeményezések megerősítése érdekében a befektetések nem tekintendők spekulatívnak, amennyiben az intézmény felső vezetésének határozott szándéka, hogy legalább három évig tartsák azokat.

(9)A gazdaság bizonyos ágazatainak ösztönzése érdekében a Bázel III standardok mérlegelési jogkört biztosítanak a felügyeleti hatóságok számára, amelynek keretében lehetővé tehetik, hogy az intézmények bizonyos korlátokon belül kedvezményes elbánásban részesítsék az olyan „állami programok” keretében szerzett részesedéseket, amelyek kormányzati felvigyázás és korlátozások mellett jelentős támogatást vonnak maguk után a befektetéshez. E mérlegelési jogkör Unión belüli gyakorlásának is elő kell segítenie a hosszú távú részesedésszerzések előmozdítását.

(10)Az Unióban elsősorban olyan intézmények nyújtanak vállalati hiteleket, amelyek a hitelkockázat tekintetében a belső minősítésen alapuló (IRB) módszert alkalmazzák tőkekövetelményeik kiszámításához. A tőkepadló bevezetésével ezeknek az intézményeknek a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszert is alkalmazniuk kell, amely külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseire támaszkodik a hitelfelvevő vállalat hitelminőségének meghatározásához. A külső minősítések és a minősített vállalatokra alkalmazandó kockázati súlyok közötti megfeleltetésnek részletesebbnek kell lennie annak érdekében, hogy az ilyen megfeleltetés összhangba kerüljön az e területre vonatkozó nemzetközi standardokkal.

(11)A legtöbb uniós vállalat azonban – különösen a költségekkel kapcsolatos megfontolások miatt – nem kér külső hitelminősítést. A nem minősített vállalatoknak nyújtott banki hitelezésre gyakorolt zavaró hatások elkerülése érdekében, és hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a külső hitelminősítések elterjedtségének növelését célzó állami vagy magánkezdeményezések létrehozására, átmeneti időszakot kell biztosítani a külső hitelminősítések elterjedtségének növelésére. Ezen átmeneti időszak alatt az IRB-módszert alkalmazó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy kedvező elbánást alkalmazzanak a minősítéssel nem rendelkező vállalatokkal szembeni, befektetésre ajánlott kategóriába tartozó kitettségekre vonatkozó alsó korlát kiszámításakor, miközben kezdeményezéseket kell kidolgozni a hitelminősítések széles körű használatának előmozdítására. Ezt az átmeneti intézkedést az Európai Bankhatóság (EBH) által készített jelentéssel kell kiegészíteni. Az átmeneti időszakot követően az intézményeknek képesnek kell lenniük külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítéseket alkalmazni a legtöbb vállalati kitettségük szavatolótőke-követelményének kiszámításához. Az állami vagy magánminősítési rendszerek létrehozására vonatkozó jövőbeli kezdeményezések információkkal történő ellátása érdekében az európai felügyeleti hatóságokat (EFH-k) fel kell kérni arra, hogy készítsenek jelentést azokról az akadályokról, amelyek gátolják a hozzáférést a külső hitelminősítő intézetek által készített külső hitelminősítésekhez, különösen a vállalatok esetében, valamint az ezen akadályok kezelésére irányuló lehetséges intézkedésekről. Eközben az Európai Bizottság készen áll arra, hogy technikai támogatási eszközén keresztül technikai támogatást nyújtson a tagállamoknak ezen a területen, például hogy stratégiákat dolgozzon ki a tőzsdén nem jegyzett vállalatokra vonatkozó minősítések elterjedtségének javítására, vagy hogy feltárja a minősítéseket vagy a vállalatok számára iránymutatást nyújtani képes szervezetek létrehozására vonatkozó legjobb gyakorlatokat.

(12)A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság mind a lakóingatlanokkal, mind a kereskedelmi ingatlanokkal fedezett kitettségek tekintetében kockázatérzékenyebb módszereket dolgozott ki annak érdekében, hogy jobban tükrözze a különböző finanszírozási modelleket és szakaszokat az építési folyamaton belül.

(13)A 2008–2009-es pénzügyi válság rávilágított az ingatlankitettségek jelenlegi szabványosított kezelésének számos hiányosságára. Ezeket a hiányosságokat a Bázel III standardok orvosolták. A Bázel III standardok bevezették a jövedelemtermelő ingatlankitettségeket mint a vállalati kitettségi osztály új alkategóriáját, amelyre eltérő, az említett kitettségekhez kapcsolódó kockázatokat pontosabban tükröző és a jövedelemtermelő ingatlankitettségek 575/2013/EU rendelet III. része II. címének 3. fejezetében említett belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) szerint történő kezelésével jobban összhangban lévő kockázati súly alkalmazandó.

(14)Az általános lakó- és kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségek esetében meg kell tartani a rendelet 124–126. cikkében szereplő hitelfelosztási módszert, mivel ez a módszer érzékeny a hitelfelvevő típusára, és még magas hitelfedezeti arány esetén is tükrözi az ingatlanbiztosíték kockázatcsökkentő hatását az alkalmazandó kockázati súlyokban. A kalibrálását azonban a Bázel III standardoknak megfelelően ki kell igazítani, mivel túl konzervatívnak bizonyult a nagyon alacsony hitelfedezeti aránnyal rendelkező jelzáloghitelek esetében.

(15)Annak biztosítása érdekében, hogy a belső modellből származó tőkekövetelményre vonatkozó alsó korlátnak az IRB-módszereket alkalmazó intézmények alacsony kockázatú, lakóingatlannal fedezett jelzáloghiteleire gyakorolt hatása kellően hosszú időszakra terjedjen ki, és így elkerülhetők legyenek az ilyen típusú hitelezés azon zavarai, amelyeket a szavatolótőke-követelmények hirtelen emelkedése okozhat, egyedi átmeneti rendelkezést kell hozni. A rendelkezés időtartama alatt az alsó korlát kiszámításakor az IRB-módszert használó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy alacsonyabb kockázati súlyt alkalmazzanak a lakóingatlannal fedezett jelzáloghitel-kitettségeik azon részére, amely a hitelkockázatra vonatkozó felülvizsgált sztenderd módszer alapján lakóingatlannal fedezettnek tekinthető. Annak biztosítása érdekében, hogy az átmeneti rendelkezés csak az alacsony kockázatú jelzáloghitel-kitettségekre vonatkozzon, megfelelő, a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében alkalmazott koncepciókon alapuló elismerhetőségi kritériumokat kell meghatározni. Az e kritériumoknak való megfelelést az illetékes hatóságoknak kell ellenőrizniük. Mivel a lakóingatlan-piacok tagállamonként eltérőek lehetnek, az átmeneti rendelkezés alkalmazására vonatkozó döntést az egyes tagállamokra kell bízni. Az EBH-nak figyelemmel kell kísérnie az átmeneti rendelkezés alkalmazását.

(16)A spekulatív ingatlanfinanszírozás jelenlegi kezelése egyértelműségének és kockázatérzékenységének hiánya miatt az ezekre a kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményeket jelenleg gyakran túl magasnak vagy túl alacsonynak tekintik. Ezt az eljárást ezért a földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek célzott kezelésével kell felváltani, amely olyan vállalatoknak vagy különleges célú gazdasági egységeknek nyújtott hiteleket foglal magában, amelyek fejlesztési és építési célú földvásárlást finanszíroznak, vagy lakó- vagy kereskedelmi ingatlan fejlesztését és építését finanszírozzák.

(17)Fontos csökkenteni a ciklikus hatásoknak a hitelt biztosító ingatlanok értékelésére gyakorolt hatását, és stabilabbá tenni a jelzáloghitelekre vonatkozó tőkekövetelményeket. Az ingatlan prudenciális célokra elismert értéke ezért nem haladhatja meg egy hasonló ingatlan kellően hosszú megfigyelési időszak alatt mért átlagértékét, kivéve, ha az ingatlanon végrehajtott módosítások egyértelműen növelik annak értékét. A fedezett kötvények piacainak működését érintő nem kívánt következmények elkerülése érdekében az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy rendszeresen újraértékeljék az ingatlanokat anélkül, hogy ezeket a korlátokat az értéknövekedésre alkalmaznák. Az épületek és lakóegységek energiahatékonyságát javító módosításokat értéknövelőnek kell tekinteni.

(18)A speciális hitelezési üzletágat olyan különleges célú gazdasági egységekkel bonyolítják le, amelyek jellemzően kölcsönvevő szervezetként szolgálnak, és amelyek esetében a kapott finanszírozás visszafizetésének elsődleges forrása a befektetés megtérülése. A speciális hitelezési modell szerződéses megállapodásai jelentős mértékű ellenőrzést biztosítanak a hitelező számára az eszközök felett, és a kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem. A kapcsolódó kockázat pontosabb tükrözése érdekében ezért ezekre a szerződéses megállapodásokra egyedi hitelkockázati tőkekövetelményeket kell alkalmazni. A kockázati súlyoknak a speciális hitelezési kitettségekhez való hozzárendelésére vonatkozó, nemzetközileg elfogadott Bázel III standardokkal összhangban a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében külön speciális hitelezési kitettségi osztályt kell bevezetni, ezáltal javítva az összhangot a speciális hitelezés IRB-módszerek szerint már létező egyedi kezelésével. Be kell vezetni a speciális hitelezési kitettségek egyedi kezelését, amely különbséget tesz a „projektfinanszírozás”, a „tárgyieszköz-finanszírozás” és az „árufinanszírozás” között annak érdekében, hogy jobban tükrözze a speciális hitelezési kitettségi osztály ezen alkategóriáiban rejlő kockázatokat. A vállalatokkal szembeni kitettségekhez hasonlóan két módszert kell bevezetni a kockázati súlyok hozzárendelésére: az egyiket az olyan joghatóságok esetében, amelyek lehetővé teszik külső minősítések szabályozási célú felhasználását, a másikat pedig azon joghatóságok esetében, amelyek ezt nem teszik lehetővé.

(19)Bár a nem minősített speciális hitelezési kitettségeknek a Bázel III standardokban megállapított új szabványosított kezelése részletesebb, mint a vállalatokkal szembeni kitettségek e rendelet szerinti jelenlegi szabványosított kezelése, az előbbi nem eléggé kockázatérzékeny ahhoz, hogy tükrözze az Unióban általában ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó átfogó biztosítékcsomagok és zálogjogok hatásait, amelyek lehetővé teszik a hitelezők számára, hogy ellenőrizzék a projekt vagy eszköz élettartama alatt keletkező jövőbeli pénzáramlásokat. Az Unión belüli speciális hitelezési kitettségek külső minősítéseinek hiánya miatt a nem minősített speciális hitelezési kitettségek Bázel III standardokban meghatározott kezelése arra is ösztönözheti az intézményeket, hogy felhagyjanak bizonyos projektek finanszírozásával, vagy magasabb kockázatot vállaljanak egyébként hasonlóan kezelt, de eltérő kockázati profillal rendelkező kitettségek révén. Mivel a speciális hitelezési kitettségeket főként az IRB-módszert alkalmazó, ezekre a kitettségekre belső modelleket használó intézmények finanszírozzák, a hatás különösen jelentős lehet a „tárgyieszköz-finanszírozási” kitettségek esetében, amelyek a tevékenységek megszüntetésével kapcsolatos kockázatnak is ki lehetnek téve, különösen a belső modellből származó tőkekövetelmény alsó korlátjával összefüggésben. A nem minősített tárgyieszköz-finanszírozási kitettségek bázeli standardok szerinti kezelése kockázatérzékenységének hiányából eredő nem kívánt következmények elkerülése érdekében csökkentett kockázati súlyt kell alkalmazni azon tárgyieszköz-finanszírozási kitettségekre, amelyek megfelelnek olyan kritériumoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy a kockázati profiljukat a pénzügyi kockázatok prudens és konzervatív kezelésével összeegyeztethető, a „magas minőségnek” megfelelő szintre csökkentsék. Az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az intézmények a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint „magas minőségű” projektfinanszírozási kitettségekhez hasonló kockázati súlyú, „magas minőségű” kategóriába sorolhatnak tárgyieszköz-finanszírozási célú speciális hitelezési kitettséget. A külső minősítések használatát engedélyező joghatóságokban letelepedett intézmények a speciális hitelezési kitettségeikhez csak a kibocsátásspecifikus külső minősítések által meghatározott kockázati súlyokat rendelhetik, a Bázel III keretrendszerben előírtak szerint.

(20)A lakossággal szembeni kitettségek hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer és IRB-módszer szerinti besorolását még jobban össze kell hangolni annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő kockázati súlyokat következetesen alkalmazzák ugyanazon kitettséghalmazokra. A Bázel III standardokkal összhangban szabályokat kell megállapítani az olyan rulírozó lakossági kitettségek differenciált kezelésére, amelyek megfelelnek a kockázati profiljuk csökkentésére alkalmas visszafizetési vagy használati feltételeknek. Ezeket a kitettségeket „tranzakciós ügyféllel” szembeni kitettségként kell meghatározni. Az egy vagy több természetes személlyel szembeni olyan kitettségekre, amelyek nem felelnek meg a lakossággal szembeni kitettségek összes feltételének, a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(21)A Bázel III standardok 10 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt vezetnek be a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásokra a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszerben. Ez valószínűleg jelentős hatást gyakorol majd azokra a kötelezettekre, akik tevékenységeik finanszírozásához a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalások rugalmas jellegére támaszkodnak üzleti tevékenységük szezonális ingadozásainak kezelése vagy a működőtőke-szükségletek váratlan, rövid távú változásainak kezelése során, különösen a Covid19-világjárványból való kilábalás során. Ezért helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani, amelynek során az intézmények továbbra is nulla hitel-egyenértékesítési tényezőt alkalmaznak a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásaikra, majd ezt követően értékelni kell, hogy indokolt-e az alkalmazandó hitel-egyenértékesítési tényezők esetleges fokozatos növelése annak érdekében, hogy az intézmények kiigazíthassák működési gyakorlataikat és termékeiket anélkül, hogy az akadályozná a hitelhez való hozzáférést az intézmények kötelezettjei számára. Ezt az átmeneti intézkedést az EBH által készített jelentéssel kell kiegészíteni.

(22)A 2008–2009-es pénzügyi válság rávilágított arra, hogy egyes esetekben a hitelintézetek az elégtelen adatok miatt modellezésre alkalmatlan portfóliók esetében is használtak IRB-módszereket, ami káros következményekkel járt az eredmények megbízhatóságára és ezáltal a pénzügyi stabilitásra nézve. Ezért helyénvaló nem kötelezni arra az intézményeket, hogy valamennyi kitettségük esetében az IRB-módszert alkalmazzák, és a fokozatos bevezetésre vonatkozó követelményt a kitettségi osztályok szintjén kell alkalmazni. A hitelkockázatra vonatkozó, IRB-módszerek szerinti tőkekövetelmények összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának fokozása érdekében helyénvaló továbbá korlátozni az IRB-módszerek alkalmazását olyan kitettségi osztályok esetén, ahol a megbízható modellezés nehezebben kivitelezhető.

(23)Az intézmények más intézményekkel, más pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel és nagyvállalatokkal szembeni kitettségei jellemzően alacsony nemteljesítési szintet mutatnak. Az ilyen alacsony nemteljesítésű portfóliók esetében bebizonyosodott, hogy az intézmények számára nehéz megbízható becsléseket szerezni az IRB-módszer egyik fő kockázati paraméteréről, a nemteljesítéskori veszteségrátáról (LGD), mivel ezekben a portfóliókban elégtelen a megfigyelt nemteljesítések száma. Ez a nehézség nem kívánatos mértékű szórást eredményezett a becsült kockázat szintjében a hitelintézetek körében. Az intézményeknek ezért a belső LGD-becslések helyett szabályozói LGD-értékeket kell alkalmazniuk az alacsony nemteljesítésű portfóliók esetében.

(24)Azok az intézmények, amelyek belső modelleket alkalmaznak a részvényjellegű kitettségek hitelkockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmények becsléséhez, kockázatértékelésüket jellemzően nyilvánosan hozzáférhető adatokra alapozzák, amelyekhez feltételezhetően minden intézmény ugyanúgy hozzáfér. Ilyen körülmények között a szavatolótőke-követelmények eltérései nem igazolhatók. Ezenkívül a banki könyvben nyilvántartott részvényjellegű kitettségek az intézmények mérlegének nagyon kis részét képezik. Ezért az intézmények szavatolótőke-követelményei összehasonlíthatóságának növelése és a szabályozási keret egyszerűsítése érdekében az intézményeknek a részvényjellegű kitettségek hitelkockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeiket a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alkalmazásával kell kiszámítaniuk, és e célból az IRB-módszer nem megengedhető.

(25)Biztosítani kell, hogy azon intézmények egyedi kitettségei tekintetében, amelyek belső modelleket alkalmazhatnak a hitelkockázat tőkekövetelményének kiszámításához, a nemteljesítési valószínűségre (PD), az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre (CCF) vonatkozó becslések ne érjenek el alkalmatlanul alacsony szintet. Ezért helyénvaló a saját becslésekhez kapcsolódó minimumértékeket bevezetni, és kötelezni az intézményeket arra, hogy a kockázati paraméterekre vonatkozó saját becslésük és e minimumértékek közül a magasabbat alkalmazzák. Az ilyen kockázati paraméterekre vonatkozó alsó korlátoknak biztosítékként kell szolgálniuk, hogy a tőkekövetelmények ne csökkenjenek a prudens szint alá. Emellett csökkenteniük kell az olyan tényezők miatt előforduló modellkockázatot, mint például a helytelen modellspecifikáció, a mérési hiba és az adatok korlátozottsága. Javítanák továbbá a tőkemegfelelési mutatók intézmények közötti összehasonlíthatóságát is. Ezen eredmények elérése érdekében a bemenő adatok ilyen alsó korlátait kellően konzervatív módon kell kalibrálni.

(26)A kockázati paraméterek túlságosan konzervatív módon kalibrált alsó korlátai valójában visszatarthatják az intézményeket attól, hogy az IRB-módszereket és a kapcsolódó kockázatkezelési standardokat alkalmazzák. Emellett arra ösztönözhetik az intézményeket, hogy portfólióikban nagyobb részt biztosítsanak a magasabb kockázati kitettségeknek annak érdekében, hogy elkerüljék a kockázati paraméterek alsó korlátai által támasztott korlátozásokat. Az ilyen nem szándékolt következmények elkerülése érdekében a kockázati paraméterek alsó korlátainak megfelelően tükrözniük kell az alapul szolgáló kitettségek bizonyos kockázati jellemzőit, különösen azáltal, hogy a megfelelő esetekben a különböző kitettségtípusokra különböző értékeket írnak elő.

(27)A speciális hitelezési kitettségek és az általános vállalati kitettségek kockázati jellemzői eltérnek. Ezért helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani, amelynek során alacsonyabb a speciális hitelezési kitettségekre alkalmazandó, bemenő LGD-adatokra vonatkozó alsó korlát.

(28)A Bázel III standardokkal összhangban az állampapír-kitettségi osztály IRB-módszer szerinti kezelésének nagyrészt érintetlennek kell maradnia az alapul szolgáló kötelezettek sajátos jellege és kockázatai miatt. Különösen az állampapírokkal szembeni kitettségekre nem vonatkozhatnak a kockázati paraméterek alsó korlátai.

(29)A regionális és helyi hatóságokkal, valamint közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek következetes megközelítésének biztosítása érdekében létre kell hozni a regionális és helyi hatóságokkal, valamint közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek új, mind az állampapírokkal, mind az intézményekkel szembeni kitettségi osztálytól független osztályát, amelyre a bemenő adatok új szabályok által előírt alsó korlátainak kell vonatkozniuk.

(30)Egyértelművé kell tenni, hogyan ismerhető el a garancia hatása egy garantált kitettség esetében, ha az alapul szolgáló kitettséget az IRB-módszer szerint kezelik, amely szerint a PD- és LGD-modellezés megengedett, de a garantőr olyan kitettségtípushoz tartozik, amelynek esetében az LGD-modellezés vagy az IRB-módszer nem megengedett. Különösképpen a helyettesítéses módszer alkalmazása, amelynek során az alapul szolgáló kitettségek kockázati paramétereit a garantőr kockázati paramétereivel helyettesítik, vagy olyan módszer alkalmazása, amelynek során az alapul szolgáló kötelezett PD-jét vagy LGD-jét a garancia hatásának figyelembevétele érdekében egyedi modellezési módszerrel kiigazítják, nem vezethet a garantőrrel szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó kockázati súlynál alacsonyabb korrigált kockázati súlyhoz. Következésképpen, ha a garantőrt a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint kezelik, a garancia IRB-módszer szerinti elismerésének azt kell eredményeznie, hogy a garantőr hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerinti kockázati súlyát kell a garantált kitettséghez rendelni.

(31)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/876 rendelete 50 módosította az 575/2013/EU rendeletet annak érdekében, hogy a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálatára (FRTB) vonatkozó végleges standardokat csak adatszolgáltatási célból végrehajtsa. Az említett standardokon alapuló kötelező tőkekövetelmények bevezetését, az uniós bankokra gyakorolt hatásuk értékelését követően, külön általános jogalkotási kezdeményezésre hagyta.

(32)A 2008–2009-es pénzügyi válságot követően bevezetett reformprogram kiegészítése és a jelenlegi piaci kockázati keret hiányosságainak orvoslása érdekében az uniós jogban végre kell hajtani a piaci kockázatra vonatkozó, a végleges FRTB-standardokon alapuló, kötelező erejű tőkekövetelményeket. A végleges FRTB-standardok uniós bankokra gyakorolt hatására vonatkozó közelmúltbeli becslések azt mutatták, hogy e standardoknak az Unióban való végrehajtása bizonyos, az uniós gazdaság számára fontos kereskedési és árjegyzési tevékenységek esetében a piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények jelentős emelkedéséhez vezet. E hatás enyhítése és az uniós pénzügyi piacok megfelelő működésének megőrzése érdekében célzott kiigazításokat kell bevezetni a végleges FRTB-standardok uniós jogba való átültetéséhez.

(33)Az (EU) 2019/876 rendeletben előírtaknak megfelelően a Bizottságnak figyelembe kell vennie az arányosság elvét a közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységet folytató intézmények piaci kockázatára vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása során, és e követelményeket ennek megfelelően kell kalibrálnia. Ezért a közepes méretű kereskedési könyvekkel rendelkező intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközileg elfogadott standardokkal összhangban egyszerűsített sztenderd módszert alkalmazzanak a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek kiszámítására. Emellett a közepes méretű kereskedési könyvekkel rendelkező intézmények azonosítására vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak továbbra is összhangban kell lenniük az (EU) 2019/876 rendeletben meghatározott azon kritériumokkal, amelyek alapján az említett intézmények mentesülnek az említett rendeletben meghatározott, FRTB szerinti adatszolgáltatási követelmények alól.

(34)Az intézmények vállalati piacokon folytatott kereskedési tevékenységei könnyen végezhetők határokon átnyúlóan, ideértve a tagállamok és harmadik országok közötti kereskedést is. A végleges FRTB-standardok végrehajtásának ezért mind tartalmi, mind időbeli szempontból a lehető legnagyobb mértékben egységesnek kell lennie mindegyik joghatóságban. Ellenkező esetben lehetetlen lenne nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételeket biztosítani e tevékenységek számára. A Bizottságnak ezért nyomon kell követnie az említett standardoknak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság más tagországaiban történő végrehajtását, és szükség esetén lépéseket kell tennie az említett szabályok esetleges torzulásainak kezelésére.

(35)A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság felülvizsgálta a működési kockázatra vonatkozó nemzetközi standardot, hogy kezelje a 2008–2009-es pénzügyi válság nyomán felmerülő hiányosságokat. A sztenderd módszerek kockázatérzékenységének hiánya mellett a fejlett mérési módszer keretében alkalmazott belső modellezési gyakorlatok széles skálája miatt az összehasonlíthatóság hiányát is megállapították. Ezért, valamint a működési kockázati keret egyszerűsítése érdekében a működési kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények becslésére szolgáló valamennyi meglévő módszert egyetlen, nem modellalapú módszer váltotta fel. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni a felülvizsgált bázeli standardokkal annak érdekében, hogy az Unióban letelepedett, de az Unión kívül is működő intézmények számára nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek legyenek biztosíthatók, valamint biztosítandó, hogy a működési kockázati keret uniós szinten továbbra is hatékony maradjon.

(36)A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által bevezetett, a működési kockázatra vonatkozó új sztenderd módszer két mutatót egyesít: az egyik az intézmény üzleti tevékenységének méretétől függ, a másik az adott intézmény veszteségtörténetét veszi figyelembe. A felülvizsgált bázeli standardok számos mérlegelési lehetőséget irányoznak elő az intézmény veszteségtörténetét figyelembe vevő mutató megvalósításának módjával kapcsolatban. A joghatóságok figyelmen kívül hagyhatják a múltbeli veszteségeket az összes érintett intézmény működési kockázati tőkéjének kiszámításakor, de arra is lehetőségük van, hogy a múltbeli veszteségadatokat akár a bizonyos méret alatti intézmények esetében is figyelembe vegyék. Az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a működési kockázati tőke kiszámításának egyszerűsítése érdekében ezeket a mérlegelési jogköröket összehangolt módon kell gyakorolni a minimális szavatolótőke-követelmények tekintetében, figyelmen kívül hagyva valamennyi intézmény múltbeli működési veszteségre vonatkozó adatát.

(37)A kis méretű és nem összetett intézményeknek, valamint más, tőzsdén nem jegyzett hitelintézeteknek közzé kell tenniük a teljesítő, nemteljesítő és átstrukturált kitettségek összegére és minőségére vonatkozó információt, valamint a késedelmes kitettségek lejárat szerinti számviteli elemzését is. Ez a tájékoztatási kötelezettség nem ró további terhet ezekre a hitelintézetekre, mivel az EBH már előírta ennek a korlátozott mennyiségű információhalmaznak a közzétételét a nemteljesítő hitelekről szóló 2017. évi tanácsi cselekvési terv alapján 51 , amely felkérte az EBH-t, hogy valamennyi hitelintézet esetében javítsa az eszközminőségre és a nemteljesítő hitelekre vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket. Ez teljes mértékben összhangban van „A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően” című közleménnyel 52 is.

(38)A nyilvánosságra hozatal céljából csökkenteni kell a megfelelési terhet, és javítani kell a nyilvánosságra hozott adatok összehasonlíthatóságát. Az EBH-nak ezért létre kell hoznia egy központi webalapú platformot, amely lehetővé teszi az intézmények által benyújtott információk és adatok nyilvánosságra hozatalát. Ennek a központi webes platformnak egységes hozzáférési pontként kell szolgálnia az intézmények által nyilvánosságra hozott adatokhoz, miközben az információk és adatok tulajdonjoga továbbra is az azt előállító intézménynél marad, és pontosságukért is ő a felelős. A nyilvánosságra hozott információk közzététele központosításának teljes mértékben összhangban kell lennie a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervvel, és további lépést kell jelentenie a vállalatok pénzügyi és fenntartható befektetésekkel kapcsolatos információit tartalmazó, egész EU-ra kiterjedő egységes hozzáférési pont kialakítása felé.

(39)A felügyeleti adatszolgáltatás és a nyilvánosságra hozatal nagyobb fokú integrációjának lehetővé tétele érdekében az EBH-nak központosított módon kell közzétennie az intézmények által nyilvánosságra hozott adatokat, tiszteletben tartva ugyanakkor valamennyi intézmény azon jogát, hogy maguk tegyék közzé az adatokat és információkat. Az ilyen központosított nyilvánosságra hozatalnak lehetővé kell tennie az EBH számára a kis méretű és nem összetett intézmények által nyilvánosságra hozott adatok közzétételét az említett intézmények által az illetékes hatóságoknak szolgáltatott információk alapján, és ezáltal jelentősen csökkenteniük kell az említett kis méretű és nem összetett intézményekre háruló adminisztratív terheket. Ugyanakkor a nyilvánosságra hozatal központosítása nem járhat költséghatással más intézményekre nézve, valamint növelnie kell az átláthatóságot és csökkentenie kell a piaci szereplők prudenciális információkhoz való hozzáférésének költségeit. A fokozott átláthatóságnak meg kell könnyítenie az adatok intézmények közötti összehasonlíthatóságát, és elő kell mozdítania a piaci fegyelmet.

(40)Az Unión belüli konvergencia biztosítása, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők és kockázatok egységes értelmezése érdekében általános fogalommeghatározásokat kell megadni. A környezeti, társadalmi és irányítási kockázatoknak való kitettség nem feltétlenül arányos az intézmény méretével és összetettségével. A kitettség szintje szintén meglehetősen heterogén Unió-szerte: a környezetre jelentős negatív hatást gyakorló tevékenységekhez kapcsolódó kitettségekre gyakorolt potenciális átmeneti hatások egyes országokban enyhének, míg másokban magasnak mutatkoznak. Az intézményekre vonatkozó átláthatósági követelmények, valamint a más uniós jogszabályokban meghatározott fenntarthatósági beszámolási követelmények néhány éven belül részletesebb adatokat fognak biztosítani. Annak érdekében azonban, hogy megfelelően fel lehessen mérni azokat a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat, amelyekkel az intézmények szembesülhetnek, elengedhetetlen, hogy a piacok és a felügyeletek megfelelő adatokat szerezzenek az ilyen kockázatoknak kitett valamennyi szervezettől, függetlenül azok méretétől. Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok részletes, átfogó és összehasonlítható adatokkal rendelkezzenek a hatékony felügyelethez, a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatoknak való kitettségre vonatkozó információkat bele kell foglalni az intézmények felügyeleti adatszolgáltatásába. Ezen információk körének és részletességének összhangban kell állnia az arányosság elvével, figyelembe véve az intézmények méretét és összetettségét.

(41)Mivel az uniós gazdaság fenntartható gazdasági modellre való átállása egyre nagyobb lendületet kap, a fenntarthatósági kockázatok hangsúlyosabbakká válnak, és adott esetben további megfontolásra szorulnak. Ezért 2 évvel előbbre kell hozni az EBH annak értékelésére és az ezzel kapcsolatos jelentés elkészítésére szóló megbízatását, hogy indokolt lenne-e a környezetvédelmi vagy szociális célkitűzésekhez érdemben kötődő eszközökhöz vagy tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek célzott prudenciális kezelése.

(42)Alapvető fontosságú, hogy a felügyeletek rendelkezzenek a szükséges hatáskörökkel ahhoz, hogy átfogó módon értékeljék és mérjék a bankcsoport azon kockázatait, amelyeknek konszolidált szinten vannak kitéve, valamint hogy rendelkezzenek azzal a rugalmassággal, hogy felügyeleti módszereiket az új kockázati forrásokhoz igazíthassák. Fontos elkerülni a prudenciális konszolidáció és a számviteli konszolidáció közötti joghézagokat, amelyek olyan ügyletekhez vezethetnek, amelyek célja, hogy az eszközöket kivonják a prudenciális konszolidáció hatálya alól úgy, hogy közben a kockázatok a bankcsoportban maradnak. Az „anyavállalat”, a „leányvállalat” és az „ellenőrzés” fogalmának következetlen meghatározása, valamint a „kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás”, a „pénzügyi holding társaság” és a „pénzügyi vállalkozás” fogalommeghatározása egyértelműségének hiánya megnehezíti a felügyeleti hatóságok számára az alkalmazandó szabályok következetes alkalmazását az Unióban, valamint a kockázatok összevont szinten történő észlelését és megfelelő kezelését. Ezeket a fogalommeghatározásokat ezért módosítani kell és tovább kell pontosítani. Ezen túlmenően helyénvalónak tűnik, hogy az EBH tovább vizsgálja, hogy a felügyeletek ilyen irányú felhatalmazásait nem korlátozzák-e akaratlanul a szabályozási rendelkezésekben vagy azok alkalmazandó számviteli kerettel való kölcsönhatásában maradó eltérések vagy joghézagok.

(43)A Bázel III végleges reformjának részeként a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2017-ben kidolgozott, az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó kerethez kapcsolódó bizonyos szempontok egyértelműségének hiánya, valamint az értékpapír-finanszírozási ügyletek bizonyos típusaira való alkalmazásának gazdasági indokoltságával kapcsolatos fenntartások felvetették azt a kérdést, hogy e keret prudenciális célkitűzései megvalósíthatók-e nemkívánatos következmények nélkül. A Bizottságnak ezért [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 24 hónap]-ig újra kell értékelnie az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó minimális levonás alsó korlátaira vonatkozó keret uniós jogban történő végrehajtását. Annak érdekében, hogy elegendő bizonyíték álljon a Bizottság rendelkezésére, az EBH-nak az ESMA-val szoros együttműködésben jelentést kell tennie a Bizottságnak e keret hatásáról, valamint az uniós jogban való végrehajtásának legmegfelelőbb megközelítéséről.

(44)A Bizottságnak át kell ültetnie az uniós jogba a hitelértékelési korrekciós kockázatok tőkekövetelményére vonatkozó, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2020 júliusában közzétett felülvizsgált standardokat, mivel ezek a standardok általánosságban javítják a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítását azáltal, hogy számos korábban megfigyelt problémát kezelnek, különösen azt, hogy a hitelértékelési korrekció tőkekövetelményére vonatkozó meglévő keret nem veszi megfelelően figyelembe a hitelértékelési korrekciós kockázatot.

(45)Az eredeti Bázel III reformoknak a CRR révén az uniós jogban történő végrehajtása során egyes ügyletek mentesültek a hitelértékelési korrekciós kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása alól. Ezek a mentességek annak megakadályozására irányultak, hogy egyes származtatott ügyletek költségei a hitelértékelési korrekciós kockázat tőkekövetelményének bevezetése miatt túlzott mértékben megnövekedjenek, különösen olyan esetekben, amikor a bankok nem tudták csökkenteni egyes olyan ügyfelek hitelértékelési korrekciós kockázatát, akiknek nem állt módjában a biztosítékcsere. Az EBH által kiszámított becsült hatások szerint a hitelértékelési korrekciós kockázatra a felülvizsgált bázeli standardok alapján vonatkozó tőkekövetelmények indokolatlanul magasak maradnának az ezen ügyfelekkel kötött mentesített ügyletek esetében. Annak biztosítása érdekében, hogy a bankok ügyfelei származtatott ügyletek révén továbbra is fedezzék pénzügyi kockázataikat, a felülvizsgált bázeli standardok végrehajtása során fenn kell tartani a mentességeket.

(46)A mentesített ügyletek tényleges hitelértékelési korrekciós kockázata azonban jelentős kockázatot jelenthet az említett mentességeket alkalmazó bankok számára; amennyiben e kockázatok bekövetkeznek, az érintett bankok jelentős veszteségeket szenvedhetnek el. Amint azt az EBH a hitelértékelési korrekcióról szóló 2015. februári jelentésében kiemelte, a mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatai olyan prudenciális aggályokat vetnek fel, amelyekkel a CRR nem foglalkozik. Annak érdekében, hogy a felügyeletek nyomon követhessék a mentesített ügyletekből eredő hitelértékelési korrekciós kockázatot, az intézményeknek jelentést kell tenniük a mentesített ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázataira vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításáról, amelyre akkor lenne szükség, ha ezek az ügyletek nem mentesülnének. Emellett az EBH-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy segítse a felügyeleteket a túlzott hitelértékelési korrekciós kockázat felismerésében és az e területen hozott felügyeleti intézkedések Unión belüli harmonizációjának javításában.

(47)Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 575/2013/EU rendelet módosításai

Az 575/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a 15. és 16. pont helyébe a következő szöveg lép:

„15. »anyavállalat«: olyan vállalkozás, amely a 37. pont értelmében vett ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozás felett;

16. »leányvállalat«: olyan vállalkozás, amely felett egy másik vállalkozás a 37. pont értelmében vett ellenőrzést gyakorol;”;

b)a 18. pont helyébe a következő szöveg lép:

„18. »kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás«: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége, függetlenül attól, hogy a csoporton belüli vállalkozásoknak vagy a csoporton kívüli ügyfeleknek nyújtják-e, az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:

a)banki működés közvetlen kiterjesztése;

b)operatív lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, ingatlantulajdon vagy ingatlankezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy a banki működést kiegészítő bármely hasonló tevékenység;

c)az EBH által az a) és b) pontban említett tevékenységekhez hasonlónak tekintett bármely más tevékenység;”;

c)a 20. pont helyébe a következő szöveg lép:

„20. »pénzügyi holding társaság«: olyan vállalkozás, amely teljesíti a következő feltételek mindegyikét:

a)a vállalkozás pénzügyi vállalkozás;

b)a vállalkozás nem vegyes pénzügyi holding társaság;

c)a vállalkozás legalább egy leányvállalata intézmény;

d)az alábbi mutatók több mint 50 %-a folyamatosan olyan leányvállalathoz kapcsolódik, amely intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, valamint maga a vállalkozás által végzett olyan tevékenységekhez, amelyek nem kapcsolódnak leányvállalatokban való részesedésszerzéshez vagy tulajdonláshoz, amennyiben ezek a tevékenységek ugyanolyan jellegűek, mint az intézmények vagy pénzügyi vállalkozások által végzett tevékenységek:

i.a vállalkozás saját tőkéje összevont alapon;

ii.a vállalkozás eszközállománya összevont alapon;

iii.a vállalkozás árbevétele összevont alapon;

iv.a vállalkozás alkalmazotti létszáma összevont alapon;

v.az illetékes hatóság által relevánsnak tartott egyéb mutató;”;

d)a szöveg a következő 20a. ponttal egészül ki:

„20a. »befektetési holding társaság«: az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendelet 53 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontjában meghatározott befektetési holding társaság;”;

e)a 26. pont helyébe a következő szöveg lép:

„26. »pénzügyi vállalkozás«: olyan vállalkozás, amely teljesíti a következő két feltételt:

a)a vállalkozás nem a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában meghatározott intézmény, tisztán ipari holding társaság, biztosítói holding társaság vagy vegyes tevékenységű biztosítói holding társaság;

b)a vállalkozás teljesíti a következő feltételek bármelyikét:

i.a vállalkozás fő tevékenysége részesedések megszerzése vagy tulajdonlása, vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt egy vagy több tevékenység, vagy a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 54 I. mellékletének A. vagy B. szakaszában felsorolt egy vagy több szolgáltatás vagy tevékenység folytatása az említett irányelv említett mellékletének C. szakaszában felsorolt pénzügyi eszközökkel kapcsolatban;

ii.a vállalkozás befektetési vállalkozás, vegyes pénzügyi holding társaság, befektetési holding társaság, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv 55 szerinti pénzforgalmi szolgáltató, vagyonkezelő társaság vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás;”;

f)a szöveg a következő 26a. ponttal egészül ki:

„26a. »tisztán ipari holding társaság«: olyan vállalkozás, amely teljesíti a következő feltételek mindegyikét:

a)a vállalkozás fő tevékenysége részesedések megszerzése vagy tulajdonlása;

b)sem a vállalkozás, sem azon vállalkozások, amelyekben részesedéssel rendelkezik, nem szerepelnek a 27. pont a), d), e), f), g), h), k) és l) alpontjában;

c)sem a vállalkozás, sem azon vállalkozások, amelyekben részesedéssel rendelkezik, nem végzik főtevékenységként a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységeket, a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének A. vagy B. szakaszában felsorolt tevékenységeket az említett irányelv említett mellékletének C. szakaszában felsorolt pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, vagy nem minősülnek befektetési vállalkozásoknak, az (EU) 2015/2366 irányelv szerinti pénzforgalmi szolgáltatóknak, vagyonkezelő társaságoknak vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásnak;”;

g)a 27. pont c) alpontját el kell hagyni;

h)a 28. pont helyébe a következő szöveg lép:

„28. »tagállami anyaintézmény«: olyan tagállami intézmény, amelynek intézmény vagy pénzügyi vállalkozás leányvállalata van, vagy részesedése van intézményben, pénzügyi vállalkozásban vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásban, és önmaga nem leányvállalata más, ugyanabban a tagállamban engedélyezett intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;”;

i)a szöveg a következő 33a. és 33b. ponttal egészül ki:

„33a. »az EU-ban működő önálló intézmény«: olyan intézmény, amely nem tartozik az első rész II. címének 2. fejezete szerinti prudenciális konszolidáció hatálya alá az EU-ban, és amely nem rendelkezik az ilyen prudenciális konszolidáció hatálya alá tartozó EU-szintű anyavállalattal;

33b. »önálló tagállami leányintézmény«: olyan intézmény, amely kielégíti az alábbi feltételek mindegyikét:

a)az intézmény leányvállalata valamely EU-szintű anyavállalatnak, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak;

b)az intézmény az anyaintézményétől, pénzügyi holding társaság anyavállalatától vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatától eltérő tagállamban található;

c)az intézmény maga nem rendelkezik leányvállalattal, és nem rendelkezik részesedéssel intézményben vagy pénzügyi vállalkozásban;”;

j)a 37. pontban a „83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében” hivatkozás helyébe a „2013/34/EU irányelv 22. cikkében” hivatkozás lép;

k)az 52. pont helyébe a következő szöveg lép:

„52. »működési kockázat«: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot, a modellkockázatot és az IKT-kockázatot is, de a stratégiai és a reputációs kockázatot nem;”;

l)a szöveg a következő 52a–52i. ponttal egészül ki:

„52a.    »jogi kockázat«: olyan események által okozott veszteségek, beleértve a költségeket, a pénzbírságokat, a büntetéseket és a büntető kártérítést, amelyek bírósági eljárást eredményeznek, beleértve a következőket:

a)felügyeleti intézkedések és magánjellegű egyezségek;

b)mulasztások abban az esetben, ha a jogi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében cselekedni kellett volna;

c)a jogi kötelezettségnek való megfelelés elkerülése érdekében tett intézkedés;

d)kötelességszegési események, amelyek szándékos vagy gondatlan kötelességszegésből erednek, ideértve a pénzügyi szolgáltatások nem megfelelő nyújtását is;

e)nemzeti vagy nemzetközi jogszabályi rendelkezésekből eredő követelménynek való meg nem felelés;

f)szerződéses megállapodásokból vagy nemzeti vagy nemzetközi normáknak és gyakorlatoknak megfelelően létrehozott belső szabályokból és magatartási kódexekből eredő követelményeknek való meg nem felelés;

g)etikai szabályok be nem tartása.

A jogi kockázat nem foglalja magában a harmadik feleknek vagy alkalmazottaknak nyújtott visszatérítéseket, valamint üzleti lehetőségek miatti goodwillkifizetéseket, amennyiben nem sértettek meg előírást vagy etikus magatartásra vonatkozó normát, és amennyiben az intézmény kellő időben teljesítette kötelezettségeit; nem foglalja magában a külső jogi költségeket, amennyiben az említett külső költségek nem működési kockázati eseményből származnak.

52b.    »modellkockázat«: az a veszteség, amelyet az intézmény az elsődlegesen a belső modellek eredményei alapján hozott döntések következményeként, az ilyen modellek kidolgozása, megvalósítása, vagy használata során elkövetett hibák miatt szenvedhet el, beleértve a következőket:

a)a kiválasztott belső modell helytelen kialakítása és jellemzői;

b)annak nem megfelelő ellenőrzése, hogy a kiválasztott belső modell alkalmas-e az értékelendő pénzügyi eszközhöz vagy a beárazandó termékhez, vagy hogy a kiválasztott belső modell megfelel-e az alkalmazandó piaci feltételeknek;

c)a kiválasztott belső modell hibás alkalmazása;

d)téves piaci áron történő értékelés vagy kockázatmérés az ügyletnek a kereskedési rendszerbe való hibás bevitele eredményeként;

e)a kiválasztott belső modell vagy eredményeinek nem rendeltetésszerű vagy nem a tervezettnek megfelelő célra történő felhasználása, ideértve a modellezési paraméterek manipulálását is;

f)a modell teljesítményének nem megfelelő időben történő és eredménytelen nyomon követése annak értékelésére, hogy a kiválasztott belső modell továbbra is megfelel-e a célnak;

52c.    »IKT-kockázat«: a hálózati információs rendszerek vagy kommunikációs technológia használatával kapcsolatos veszteségek vagy potenciális veszteségek kockázata, ideértve a bizalmasság megsértését, a rendszerek meghibásodását, az adatok és rendszerek rendelkezésre állásának vagy sértetlenségének hiányát, valamint a kiberkockázatot;

52d.    »környezeti, társadalmi és irányítási kockázat«: a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata;

52e.    »környezeti kockázat«: a környezeti tényezőknek az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata, beleértve a következő környezetvédelmi célkitűzések felé való átmenethez kapcsolódó tényezőket is:

a)az éghajlatváltozás mérséklése;

b)az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás;

c)a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme;

d)a körforgásos gazdaságra való átállás;

e)a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése;

f)a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

A környezeti kockázat magában foglalja mind a fizikai kockázatot, mind az átállási kockázatot.

52f.    »fizikai kockázat«: az általános környezeti kockázat részeként a környezeti tényezők fizikai következményeinek az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata;

52g.    »átállási kockázat«: az általános környezeti kockázat részeként az üzleti tevékenységek és ágazatok környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való átállásának az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata;

52h.    »társadalmi kockázat«: a társadalmi tényezőknek az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata;

52i.    »irányítási kockázat«: az irányítási tényezőknek az intézmény partnereire vagy befektetett eszközeire gyakorolt jelenlegi vagy várható hatásaiból adódó, az intézményre gyakorolt negatív pénzügyi hatásból eredő veszteségek kockázata;”;

m)az 54., 55. és 56. pont helyébe a következő szöveg lép:

„54. »nemteljesítési valószínűség« vagy »PD«: valamely kötelezett egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége, és a felhígulási kockázat összefüggésében az adott egyéves időszak alatti felhígulási valószínűség;

55. »nemteljesítéskori veszteségráta« vagy »LGD«: az egyetlen hitelügylethez kapcsolódó kitettségen a kötelezett vagy hitelügylet nemteljesítéséből eredő veszteség várható aránya a nemteljesítéskor fennálló követeléshez képest, és a felhígulási kockázat összefüggésében a felhíguláskori veszteségráta, amely a kitettségen a felhígulásból eredő veszteség várható aránya a zálogjoggal terhelt vagy megvásárolt követelés fennálló összegéhez képest;

56. »egyenértékesítési tényező« vagy »hitel-egyenértékesítési tényező« vagy »CCF«: az egyetlen hitelügyletből eredő kötelezettség jelenleg le nem hívott, a nemteljesítés előtt az egyetlen hitelügyletből lehívható és így a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló részének és az adott hitelügyletből eredő kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott részének várható aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;”;

n)a szöveg a következő 56a. ponttal egészül ki:

„56a. »realizált hitel-egyenértékesítési tényező«: az egyetlen hitelügyletből eredő kötelezettség lehívott – de a nemteljesítést megelőző adott referencia-időpontban még le nem hívott – és ezért a nemteljesítéskor kint levő részének és az adott hitelügyletből eredő kötelezettség adott referencia-időpontban le nem hívott részének az aránya;”;

o)az 58., 59. és 60. pont helyébe a következő szöveg lép:

„58. »előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet« vagy »FCP«: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – egy kötelezett nemteljesítése, vagy a kötelezettel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy a kitettség összegét a kitettség összege és az intézménnyel szembeni követelés összege közötti különbség szintjére csökkentheti, illetve e különbözettel helyettesítheti;

59. »előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet« vagy »UFCP«: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a kötelezett általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;

60. »készpénzjellegű instrumentum«: betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket, vagy bármely egyéb nem alárendelt eszköz, amelyet a hitelt nyújtó intézmény bocsátott ki, amelyet a hitelt nyújtó intézménynek már teljes mértékben kifizettek, és amelyet a hitelt nyújtó intézménynek annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;”;

p)a szöveg a következő 60a. ponttal egészül ki:

„60a. »tömbarany«: árucikk formájú arany, beleértve az aranyrudakat, -tömböket és -érméket, amelyeket általában elfogadnak a nemesfémpiacon, amennyiben a nemesfémek likvid piacai léteznek, és amelynek értékét az aranytartalom tisztaság és tömeg alapján meghatározott értéke határozza meg, nem pedig a numizmatikusok érdeklődése;”;

q)a szöveg a következő 74a. ponttal egészül ki:

„74a. »ingatlanérték«: az ingatlannak a 229. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott értéke;”;

r)a 75. pont helyébe a következő szöveg lép:

„75. »lakóingatlan«: a következők bármelyike:

a)lakásjellegű ingatlan, amely megfelel minden, az ingatlan lakás céljára történő használatát lehetővé tévő, alkalmazandó törvénynek és rendelkezésnek;

b)jelenleg építés alatt álló, lakásjellegű ingatlan, amennyiben az várhatóan megfelel minden, az ingatlan lakás céljára történő használatát lehetővé tévő, alkalmazandó törvénynek és rendelkezésnek;

c)a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatás joga;

d)az a), b) vagy c) pontban említtet ingatlanokhoz tartozó földterület;”;

s)a szöveg a következő 75a–75g. ponttal egészül ki:

„75a. »kereskedelmi ingatlan«: minden olyan ingatlan, amely nem minősül lakóingatlannak, beleértve a 75. pont d) alpontjában és a 79. pontban említettektől eltérő földterületeket is;

75b. »jövedelemtermelő ingatlankitettség«: egy vagy több lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettség, amelynél a kitettséghez kapcsolódó hitelkötelezettségek teljesítése lényegesen az adott kitettség fedezeteként szolgáló ingatlanok által generált pénzáramlásoktól függ, nem pedig attól, hogy a kötelezett képes-e más forrásokból teljesíteni a hitelkötelezettségeket;

75c. »nem jövedelemtermelő ingatlankitettség«: olyan, egy vagy több lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettség, amely nem minősül jövedelemtermelő ingatlankitettségnek;

75d. »nem földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettség«: olyan, egy vagy több lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettség, amely nem minősül földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségnek;

75e. »lakóingatlannal fedezett kitettség« vagy »lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettség« vagy »lakóingatlan-biztosítékkal fedezett kitettség«: lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett vagy a jelzálogtól eltérő egyéb, de a zálogjoggal gazdaságilag egyenértékű és az e mechanizmusok létrehozásának feltételeit meghatározó alkalmazandó nemzeti jog alapján lakóingatlanra vonatkozó biztosítékként elismert mechanizmussal fedezett kitettség;

75f. »kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettség« vagy »kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettség« vagy »kereskedelmiingatlan-biztosítékkal fedezett kitettség«: kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett vagy a jelzálogtól eltérő egyéb, de a zálogjoggal gazdaságilag egyenértékű és az e mechanizmusok létrehozásának feltételeit meghatározó alkalmazandó nemzeti jog alapján kereskedelmi ingatlanra vonatkozó biztosítékként elismert mechanizmussal fedezett kitettség;

75g. »ingatlannal fedezett kitettség« vagy »ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettség« vagy »ingatlanbiztosítékkal fedezett kitettség«: lakó- vagy kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett vagy a jelzálogtól eltérő egyéb, de a zálogjoggal gazdaságilag egyenértékű és az e mechanizmusok létrehozásának feltételeit meghatározó alkalmazandó nemzeti jog alapján ingatlanra vonatkozó biztosítékként elismert mechanizmussal fedezett kitettség;”;

t)a 78. és 79. pont helyébe a következő szöveg lép:

„78. »egyéves nemteljesítési arány«: egy T megfigyelési időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett T megfigyelési időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma – vagy amennyiben a 178. cikk szerint a nem teljesítőnek való minősítést hitelügylet szintjén alkalmazzák, a hitelügyletek száma – közötti arány;

79. »földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek«: olyan vállalatokkal vagy különleges célú gazdasági egységekkel szembeni kitettségek, amelyek fejlesztési és építési célú földvásárlást finanszíroznak, vagy lakó- vagy kereskedelmi ingatlan fejlesztését és építését finanszírozzák;”;

u)a 114. pont helyébe a következő szöveg lép:

„114. »közvetett részesedés«: kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy egy intézmény által kibocsátott kötelezettségekkel szembeni kitettsége van, és a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok vagy az intézmény által kibocsátott kötelezettségek végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban vagy az intézmény által kibocsátott ugyanazon kötelezettségekben való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;”;

v)a 126. pont helyébe a következő szöveg lép:

„126. »szintetikus részesedés«: egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez vagy egy intézmény által kibocsátott kötelezettségek értékéhez;”;

w)a 144. pont helyébe a következő szöveg lép:

„144. »kereskedési részleg«: kereskedők jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának vagy a 104b. cikk (5) és (6) bekezdésében említett nem kereskedési könyvi pozícióknak az együttes kezelése jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;”;

x)a 145. pont a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e) pont alkalmazásában az intézménynek nem kell figyelembe vennie a nem pénzügyi ügyfeleivel kötött származtatott pozíciókat és az e pozíciók fedezésére általa használt származtatott pozíciókat, feltéve, hogy a kizárt pozíciók 273a. cikk (3) bekezdésének megfelelően számított összesített értéke nem haladja meg az intézmény mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközei teljes összegének 10 %-át;”;
y)a szöveg a következő 151. és 152. ponttal egészül ki:

„151. »rulírozó kitettség«: olyan kitettség, amelynél a hitelfelvevő fennálló egyenlege a hitelfelvételi és visszafizetési döntéseinek megfelelően a megállapodott értékhatáron belül ingadozhat;

152. »tranzakciós ügyféllel szembeni kitettség«: olyan rulírozó kitettség, amely legalább 12 hónap törlesztési előzménnyel rendelkezik, és amely az alábbiak egyike:

a)olyan kitettség, amelynek a következő terv szerinti törlesztési időpontban visszafizetendő egyenlegét rendszeresen, legalább 12 havonta egy előre meghatározott referencia-időpontban fennálló lehívott összegként határozzák meg, amelynek tervezett visszafizetési időpontja legkésőbb 12 hónap, feltéve, hogy az egyenleget az előző 12 hónap minden terv szerinti törlesztési időpontjában teljes egészében visszafizették;

b)folyószámlahitel, amelynél az előző 12 hónapban nem történt lehívás.”.

2.Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:

„3. »várható veszteség« vagy »EL«: egyetlen hitelügylethez kapcsolódóan egy adott kitettségen az alábbiak bármelyikéből eredő várható veszteség aránya:

i.a kötelezettnek a nemteljesítéskor fennálló összegre vonatkozó, egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítése;

ii.a felhígulási esemény bekövetkezésének időpontjában fennálló összegre vonatkozó, egy éven belül bekövetkező esetleges felhígulási esemény;”;

b)a szöveg a következő 4–10. ponttal egészül ki:

„4. »hitelkötelezettség«: hitelszerződésből eredő bármely olyan kötelezettség, beleértve a tőkeösszeget, a felhalmozott kamatot és díjakat is, amellyel a kötelezett egy intézménynek tartozik, vagy – amennyiben az intézmény garantőrként szolgál – a kötelezett harmadik félnek tartozik;

5. »hitelkitettség«: minden mérlegen belüli tétel, beleértve a kötelezett intézménnyel szemben fennálló tőke-, felhalmozott kamat- és díjtartozását, valamint minden olyan mérlegen kívüli tétel, amely hitelkötelezettséget eredményez vagy eredményezhet;

6. »hitelügylet« vagy »ügylet«: a kötelezett és az intézmény közötti szerződésből vagy szerződésekből eredő hitelkitettség;

7. »konzervatív pótlék«: a kockázati becslésekbe beépített additív vagy multiplikatív többlet, amely kellően prudens ahhoz, hogy figyelembe vegye az adatokban, módszerekben, modellekben, kockázatvállalási feltételekben, kockázati étvágyban, behajtási politikákban és a további bizonytalanság bármely egyéb forrásában feltárt hiányosságokból eredő becslési hibák valamint az általános becslési hibák várható tartományát;

8. »kis- és középvállalkozás« vagy »kkv«: olyan társaság, vállalkozás vagy vállalat, amelynek éves árbevétele az utolsó összevont pénzügyi beszámoló szerint nem haladja meg az 50 000 000 EUR-t;

9. »kötelezettségvállalás«: az intézmény által az ügyfélnek felajánlott és az adott ügyfél által elfogadott, hitelnyújtásra, eszközök vásárlására vagy hitelhelyettesítők kibocsátására vonatkozó szerződéses megállapodás. Kötelezettségvállalás minden olyan megállapodás, amelyet az intézmény bármikor feltétel nélkül, a kötelezett előzetes értesítése nélkül felmondhat, vagy bármely olyan megállapodás, amelyet az intézmény felmondhat, amennyiben a kötelezett nem teljesíti a hitelügylet dokumentációjában meghatározott feltételeket, beleértve azokat a feltételeket is, amelyeknek a kötelezettnek a megállapodás szerinti bármely kezdeti vagy későbbi lehívást megelőzően meg kell felelnie.

A következő feltételek mindegyikének megfelelő szerződéses megállapodások nem minősülnek kötelezettségvállalásnak:

a)olyan szerződéses megállapodások, amelyekben az intézmény nem kap díjat vagy jutalékot e szerződéses megállapodások megkötéséért vagy fenntartásáért;

b)olyan szerződéses megállapodások, amelyekben az ügyfélnek az említett szerződéses megállapodások szerinti kezdeti és minden további lehívást kérelmeznie kell az intézménytől;

c)olyan szerződéses megállapodások, amelyek esetében az intézmény – függetlenül attól, hogy az ügyfél teljesíti-e a szerződéses megállapodás dokumentációjában meghatározott feltételeket – teljes hatáskörrel rendelkezik az egyes lehívások végrehajtására;

d)olyan szerződéses megállapodások, amelyekben az intézménynek közvetlenül az egyes lehívások végrehajtására vonatkozó döntést megelőzően értékelnie kell az ügyfél hitelképességét;

e)olyan szerződéses megállapodások, amelyeket folyamatosan és szorosan figyelemmel kísért vállalatnak kínálnak, ideértve a kkv-kat is;

10. »feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalás«: minden olyan kötelezettségvállalás, amelynek feltételei lehetővé teszik az intézmény számára, hogy a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által megengedett legteljesebb mértékben bármikor, a kötelezett előzetes értesítése nélkül felmondja a kötelezettségvállalást, vagy amely ténylegesen lehetővé teszi a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatti automatikus felmondást.”.

3.A 6. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Egyetlen olyan intézmény sem köteles egyedi alapon eleget tenni a 92. cikk (5) és (6) bekezdésében, valamint a nyolcadik részben megállapított követelményeknek, amely anyavállalat vagy leányvállalat, vagy amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba.”.

4.A 10a. cikk egyetlen bekezdése a következőképpen módosul:

„E fejezet alkalmazásában a befektetési vállalkozásokat és a befektetési holding társaságokat tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak kell tekinteni, amennyiben azok valamely intézménynek vagy az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdésében említett, e rendelet hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásnak az anyavállalatai.”.

5.A 11. cikk (1) bekezdésében az első mondat helyébe a következő szöveg lép:

A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben meghatározott mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második, harmadik, negyedik, hetedik és a hetedik A. részben meghatározott kötelezettségeket, a 92. cikk (3) bekezdése a) pontjának és a 430. cikk (1) bekezdése d) pontjának kivételével.”.

6.A 18. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdést el kell hagyni;

b)a (7) bekezdés első albekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Ha egy intézménynek olyan leányvállalata van, amely vállalkozás, de nem intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, illetve ha az intézmény ilyen vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, akkor e leányvállalat vagy részesedés tekintetében a tőkemódszert kell alkalmaznia.”;

c)a cikk a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) Az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig jelentést tesz a Bizottságnak az e rendeletben szereplő fogalommeghatározások és rendelkezések teljességéről és megfelelőségéről valamennyi olyan kockázattípus felügyeletére vonatkozóan, amelynek az intézmények összevont alapon ki vannak téve. Az EBH, az alkalmazandó számviteli kerettel való kölcsönhatásuk mellett, különösen az említett fogalommeghatározások és rendelkezések esetlegesen fennmaradó eltéréseit értékeli, valamint minden olyan még fennmaradó szempontot, amely nem szándékosan korlátozza az átfogó és a szabályozási arbitrázshoz vezető új kockázatforrásokhoz vagy -típusokhoz, illetve struktúrákhoz alkalmazkodni képes összevont felügyeletet. Az EBH rendszeresen, félévente aktualizálja jelentését.

Az EBH megállapításainak fényében a Bizottság adott esetben a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a vonatkozó fogalommeghatározások vagy a prudenciális konszolidáció alkalmazási körének kiigazítása céljából.”.

7.A 20. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a 143. cikk (1) bekezdésében, a 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, a 283. cikkben és a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;”;

ii.a harmadik albekezdést el kell hagyni;

b)a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Amennyiben egy EU-szintű anyaintézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai a 143. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, folyamataival és módszereivel.”.

8.A 27. cikk (1) bekezdése a) pontjának v. alpontját el kell hagyni.

9.A 34. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„E cikk első bekezdésétől eltérve, rendkívüli körülmények esetén, amelyek meglétét az EBH által adott vélemény határozza meg, az intézmények az elsődleges alapvető tőkéből levonandó teljes összeg kiszámításakor csökkenthetik a kiegészítő értékelési korrekció teljes összegét.

A második albekezdésben említett vélemény kiadása céljából az EBH nyomon követi a piaci feltételeket annak megállapítása érdekében, hogy felmerültek-e rendkívüli körülmények, és erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza az EBH által a második bekezdésben említett rendkívüli körülmények megállapításához használt mutatókat és feltételeket, valamint a kiegészítő értékelési korrekció ugyanabban a bekezdésben említett teljes összegének csökkentését.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a harmadik bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”.

10.A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„d)    a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében adott esetben a 159. cikknek megfelelően kiszámított, IRB-módszer szerinti hiány;”;

b)az (1) bekezdés k) pontjának v. alpontját el kell hagyni.

11.A 46. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii.    a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontjában, valamint l), m) és n) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;”.

12.A 48. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)az a) pont ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontja, valamint l), m) és n) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket.”;

b)a b) pontban a ii. alpont helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontja, valamint l), m) és n) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket.”.

13.A 49. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra az (1) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és ezeket a harmadik rész II. címének 2. fejezetében meghatározott kockázati súllyal kell figyelembe venni.

Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra a (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és ezeket 100 % kockázati súllyal kell figyelembe venni.”.

14.A 60. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontja, valamint l), m) és n) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;”.

15.A 62. cikk első albekezdése d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„d) a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében az adott esetben a 159. cikkel összhangban, adóhatásokkal együtt számított IRB-módszer szerinti többlet, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékek legfeljebb 0,6 %-áig.”.

16.A 70. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontja, valamint l), m) és n) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;”.

17.A 72b. cikk (3) bekezdése első albekezdésének bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:”.

18.A 72i. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii., iii. és iv. alpontja, valamint l), m) és n) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;”.

19.A 84. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i.a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges az alábbiak teljesítéséhez:

–amennyiben a leányvállalat intézmény, a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi tőkekövetelmény és ugyanazon irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény összegére vonatkozó követelmény, vagy adott esetben harmadik országok helyi felügyeleti szabályozása, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie,

–amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelmény és az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett egyedi tőkekövetelmény összegére vonatkozó követelmény, vagy adott esetben harmadik országok helyi felügyeleti szabályozása, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek elsődleges alapvető tőkében kell teljesítenie;

ii.az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely összevont alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi tőkekövetelmény és a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény összegére vonatkozó követelmény teljesítéséhez;”.

20.A 85. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i.a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely szükséges az alábbiak teljesítéséhez:

–amennyiben a leányvállalat intézmény, a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi tőkekövetelmény és ugyanazon irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény összegére vonatkozó követelmény, vagy adott esetben harmadik országok helyi felügyeleti szabályozása, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek alapvető tőkében kell teljesítenie,

–amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelmény és az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett egyedi tőkekövetelmény összegére vonatkozó követelmény, vagy adott esetben harmadik országok helyi felügyeleti szabályozása, amennyiben ezeket a követelményeket az intézménynek alapvető tőkében kell teljesítenie;

ii.a leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely összevont alapon szükséges a 92. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény, a 458. és 459. cikkben említett követelmények, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett egyedi tőkekövetelmény és a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelmény összegére vonatkozó követelmény teljesítéséhez;”.

21.A szöveg a következő 88b. cikkel egészül ki:

„88b. cikk
Harmadik országbeli vállalkozások

E II. cím alkalmazásában a »befektetési vállalkozás« és az »intézmény« kifejezés magában foglalja a harmadik országokban letelepedett olyan vállalkozásokat is, amelyek – amennyiben az Unióban telepednének le – ezen fogalmak 4. cikk (1) bekezdésének 2. és 3. pontjában szereplő meghatározásai alá tartoznának.”.

22.A 89. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény figyelembe vehető szavatolótőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem pénzügyi ágazatbeli szervezet.”.

23.A 92. cikk a következőképpen módosul:

a)a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A teljes kockázati kitettségértéket a következőképpen kell kiszámítani:

a)az EU-ban működő önálló intézménynek, valamint az e rendeletben foglalt kötelezettségeknek az első rész II. címe 2. fejezetének megfelelően összevont alapon történő teljesítése céljából az EU-szintű anyaintézménynek, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak és az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak a következőképpen kell kiszámítania a teljes kockázati kitettségértéket:

ahol:

TREA    = a szervezet teljes kockázati kitettségértéke;

U-TREA    = a szervezet tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségértéke a (4) bekezdéssel összhangban számítva;

S-TREA    = a szervezet sztenderd teljes kockázati kitettségértéke az (5) bekezdéssel összhangban számítva;

x    = 72,5 %;

b)az i. és ii. alpontban meghatározott esetekben a teljes kockázati kitettségértéket a (6) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani:

i.önálló tagállami leányintézmény esetében az e rendeletben foglalt kötelezettségek egyedi alapon történő teljesítése céljából;

ii.tagállami anyaintézmény, tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat esetében az e rendeletben foglalt kötelezettségek összevont alapon történő teljesítése céljából;

c)az e rendeletben foglalt kötelezettségek egyedi alapon történő teljesítése céljából az olyan intézmény teljes kockázati kitettségértéke, amely nem az EU-ban működő önálló intézmény és nem önálló tagállami leányintézmény, a (4) bekezdéssel összhangban kiszámított, tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségérték.

(4) A tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségértéket e bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani, a (7) bekezdés figyelembevétele után:

a)egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra, beleértve a partnerkockázatot is, és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyvi tevékenységéből eredő, partnerkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

b)egy intézmény kereskedési könyvi tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:

i.az e rész IV. címével összhangban számított piaci kockázat;

ii.a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;

c)az e rész IV. címével összhangban számított, piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;

ca)az e rész V. címével összhangban számított, kiegyenlítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, a 379. cikkben foglaltak kivételével;

d)az e rész VI. címével összhangban számított, hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény;

e)az e rész III. címével összhangban számított, működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény;

f)egy intézmény következő ügylet- és megállapodástípusokat illető kereskedési könyvi tevékenységéből eredő partnerkockázatra vonatkozó, az e rész II. címének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékek:

i.a II. mellékletben felsorolt szerződések és a hitelderivatívák;

ii.repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;

iii.értékpapír- vagy árufedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;

iv.hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.”;

b)a cikk a következő (5), (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A sztenderd teljes kockázati kitettségértéket a (4) bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani, a (7) bekezdés és a következő követelmények figyelembevétele után:

a)a (4) bekezdés a) pontjában említett, hitelkockázatra és felhígulási kockázatra vonatkozó, valamint ugyanazon bekezdés f) pontjában említett, kereskedési könyvi tevékenységből eredő partnerkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő módszerek bármelyikének alkalmazása nélkül kell kiszámítani:

i.a belső modellen alapuló módszer a 221. cikkben meghatározott nettósítási keretmegállapodásokra;

ii.a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszer;

iii.a 258–260. cikkben meghatározott, értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszere (SEC-IRBA) és a 265. cikkben meghatározott belső értékelési módszer (IAA);

iv.az e rész II. címe 6. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszer;

b)a (3) bekezdés b) pontjának i. alpontjában említett kereskedési könyvi tevékenység és az ugyanazon bekezdés c) pontjában említett devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett valamennyi üzleti tevékenység piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a harmadik rész IV. címének 1b. fejezetében meghatározott alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazása nélkül kell kiszámítani.

(6) Az „i” szervezet teljes kockázati kitettségértékét a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott célokra a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

i    = a szervezetet jelölő index;

TREAi    = az i szervezet teljes kockázati kitettségértéke;

U-TREAi = az i szervezet tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségértéke a (4) bekezdéssel összhangban számítva;

DIconso    = az i szervezetet magában foglaló csoport EU-szintű anyaintézményének, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatának vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatának összevont helyzetére vonatkozó teljes kockázati kitettségérték és a tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségérték közötti pozitív különbség, ahol a különbség kiszámítása a következőképpen történik:

ahol:

U-TREA    = az adott EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat összevont alapon, a (4) bekezdéssel összhangban számolt, tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségértéke;

TREA    = az adott EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat összevont alapon, a (3) bekezdés a) pontjával összhangban számolt teljes kockázati kitettségértéke.

Contribconsoi    = az i szervezet hozzájárulása, amelynek kiszámítása a következőképpen történik:

ahol:

j    = az EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat összevont helyzete tekintetében az i szervezettel azonos csoporthoz tartozó valamennyi szervezetet jelölő index;

U-TREAj    = a j szervezet által a (4) bekezdésnek megfelelően, összevont alapon, vagy ha a j szervezet önálló tagállami leányintézmény, egyedi alapon számított, tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségérték;

F-TREAj    = a j szervezet által a következőképpen, összevont alapon számított, tőkepadló alkalmazásával kapott teljes kockázati kitettségérték:

ahol:

   = a j szervezet által összevont alapon, vagy ha a j szervezet önálló tagállami leányintézmény, egyedi alapon számított, tőkepadló alkalmazásával kapott teljes kockázati kitettségérték;

   = a j szervezet által az (5) bekezdésnek megfelelően, összevont alapon, vagy ha a j szervezet önálló tagállami leányintézmény, egyedi alapon számított sztenderd teljes kockázati kitettségérték;

x    = 72,5 %.

(7) A (4) bekezdésben említett, tőkepadló alkalmazása nélküli teljes kockázati kitettségérték és az (5) bekezdésben említett sztenderd kockázati kitettségérték kiszámítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)a (4) bekezdés c), ca), d) és e) pontjában említett szavatolótőke-követelmények magukban foglalják az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő szavatolótőke-követelményeket;

b)az intézményeknek a (4) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményeket meg kell szorozniuk 12,5-del.”.

24.A 92a. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) 18 %-os kockázatalapú arány, a 92. cikk (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;”.

25.A 102. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények 325. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett módszerrel összhangban történő kiszámítása céljából a kereskedési könyvi pozíciókat a 104b. cikkel összhangban létrehozott kereskedési részlegekhez kell rendelni.”.

26.A 104. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„104. cikk
A kereskedési könyvbe történő besorolás

(1) Egy intézménynek a 102. cikknek és ezen cikknek megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a szavatolótőke-követelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljeskörűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását, legalább évente belső auditnak kell alávetnie azokat, és az audit eredményeit az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátania.

(2) Az intézményeknek a következő eszközökben lévő pozíciókat hozzá kell rendelniük a kereskedési könyvhöz:

a)a 325. cikk (6), (7) és (8) bekezdésében meghatározott, az alternatív korrelációkereskedési portfólióba (ACTP) való felvétel kritériumainak megfelelő eszközök;

b)olyan eszközök, amelyek nettó rövid hitel- vagy részvénypozíciót keletkeztetnének a nem kereskedési könyvben, kivéve az intézmény saját kötelezettségeit abban az esetben, ha ezek nem felelnek meg a (2) bekezdés e) pontjában említett kritériumoknak;

c)értékpapírjegyzési garanciavállalásokból származó eszközök, amennyiben ezek a jegyzési garanciavállalások csak olyan értékpapírokhoz kapcsolódnak, amelyeket az intézmény várhatóan ténylegesen meg fog vásárolni a kiegyenlítési időpontban;

d)az intézményre alkalmazandó számviteli keretek alapján egyértelműen kereskedési célúnak minősített pénzügyi eszközök vagy kötelezettségek;

e)árjegyzési tevékenységből származó eszközök;

f)kereskedési szándékkal tartott kollektív befektetési formák, feltéve, hogy az említett kollektív befektetési formák megfelelnek a (7) bekezdésben meghatározott feltételek legalább egyikének;

g)tőzsdén jegyzett részvények;

h)kereskedéshez kapcsolódó értékpapír-finanszírozási ügyletek;

i)az intézmény saját kötelezettségeibe beágyazott vagy a nem kereskedési könyvben szereplő, hitel- vagy részvénypiaci kockázathoz kapcsolódó egyéb eszközökből származó opciók vagy más származtatott pénzügyi eszközök.

A b) pont alkalmazásában az intézmény nettó rövid részvénypozícióval rendelkezik, ha a részvény árának csökkenése nyereséget eredményez az intézmény számára. Az intézmény nettó rövid hitelpozícióval rendelkezik, ha a kibocsátó vagy kibocsátói csoport hitelkockázati felárának növekedése vagy hitelképességének romlása nyereséget eredményez az intézmény számára. Az intézményeknek folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, hogy az eszközök nettó rövid hitel- vagy részvénypozíciót eredményeznek-e a nem kereskedési könyvben.

Az i) pont alkalmazásában az intézménynek fel kell osztania a saját kötelezettségéből vagy a nem kereskedési könyvben szereplő, hitel- vagy részvénypiaci kockázathoz kapcsolódó egyéb eszközből származó beágyazott opciót, és e cikkel összhangban a saját kötelezettséget vagy az egyéb eszközt adott esetben a kereskedési könyvhöz vagy a nem kereskedési könyvhöz kell hozzárendelnie.

(3) Az intézmények a következő eszközökben lévő pozíciókat nem rendelhetik hozzá a kereskedési könyvhöz:

a)értékpapírosítási raktározásra szánt eszközök;

b)ingatlanállományhoz kapcsolódó instrumentumok;

c)tőzsdén nem jegyzett részvények;

d)lakossági és kkv-hitelekhez kapcsolódó eszközök;

e)a (2) bekezdés f) pontjában meghatározottaktól eltérő kollektív befektetési formák;

f)az a)–d) pontban említett egy vagy több alapul szolgáló eszközzel rendelkező származtatott ügyletek és kollektív befektetési formák;

g)az a)–f) pontban említett valamely eszközben lévő egy vagy több pozíció konkrét kockázatának fedezésére tartott eszközök;

h)az intézmény saját kötelezettségei, kivéve, ha ezek az instrumentumok megfelelnek a (2) bekezdés e) pontjában említett kritériumoknak.

(4) A (2) bekezdéstől eltérve az intézmény az említett bekezdés d)–i) pontjában említett eszközben lévő pozíciót hozzárendelheti a nem kereskedési könyvhöz az illetékes hatóság jóváhagyásától függően. Az illetékes hatóság akkor adja meg a jóváhagyást, ha az intézmény a hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy a pozíciót nem kereskedési szándékkal tartja, valamint az nem kereskedési szándékkal tartott pozíciókat fedez.

(5) Amennyiben az intézmény a (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett eszközöktől eltérő eszközben lévő pozíciót rendelt a kereskedési könyvhöz, az intézmény illetékes hatósága felkérheti az intézményt, hogy szolgáltasson bizonyítékot az ilyen hozzárendelés igazolására. Amennyiben az intézmény nem szolgáltat megfelelő bizonyítékot, illetékes hatósága előírhatja az intézmény számára, hogy ezt a pozíciót a nem kereskedési könyvbe helyezze át.

(6) Amennyiben az intézmény a (3) bekezdésben említett eszközöktől eltérő eszközben lévő pozíciót rendelt a nem kereskedési könyvhöz, az intézmény illetékes hatósága felkérheti az intézményt, hogy szolgáltasson bizonyítékot az ilyen hozzárendelés igazolására. Amennyiben az intézmény nem szolgáltat megfelelő bizonyítékot, illetékes hatósága előírhatja az intézmény számára, hogy ezt a pozíciót a kereskedési könyvbe helyezze át.

(7) Az intézménynek a kereskedési könyvhöz kell hozzárendelnie a kollektív befektetési formában kereskedési szándékkal tartott pozíciót, amennyiben az intézmény teljesíti a következő feltételek egyikét:

a)az intézmény elegendő információt tud szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről;

b)az intézmény nem tud elegendő információt szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről, de az intézmény ismeri a kollektív befektetési forma megbízatásának tartalmát, és elérhető számára a kollektív befektetési forma napi árjegyzése.

(8) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon eljárás további pontosítása céljából, amelyet az intézményeknek a (2) bekezdés b) pontjában említett nem kereskedési könyvi nettó rövid hitel- és részvénypozíciók kiszámításához és nyomon követéséhez kell alkalmazniuk.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 24 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”.

27.A 104a. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az EBH-nak nyomon kell követnie a felügyeleti gyakorlatok körét, és 2024. június 28-ig iránymutatásokat kell kiadnia arra vonatkozóan, hogy az első albekezdés és az (5) bekezdés alkalmazásában a rendkívüli körülmények milyen következményekkel járnak. Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni. Ameddig az EBH kibocsátja az említett iránymutatásokat, az illetékes hatóságoknak indokolással ellátott értesítést kell küldeniük az EBH-nak arra vonatkozó döntéseikről, hogy engedélyezik-e egy intézménynek, hogy az e cikk (2) bekezdésében említettekkel összhangban átsoroljon egy pozíciót.”;

b)az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A pozíciók e cikk szerinti átsorolása visszavonhatatlan, kivéve az (1) bekezdésben említett rendkívüli körülmények esetén.”;

c)a szöveg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatóság engedélye nélkül is átsorolhat egy nem kereskedési könyvi pozíciót kereskedési könyvi pozícióvá a 104. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összhangban. Ebben az esetben a (3) és (4) bekezdésben meghatározott követelmények továbbra is alkalmazandók az intézményre. Ilyen átsorolás esetén az intézménynek haladéktalanul értesítenie kell illetékes hatóságát.”.

28.A 104b. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények 325. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett módszerrel összhangban történő kiszámítása céljából az intézményeknek kereskedési részlegeket kell létrehozniuk, és az (5) és (6) bekezdésben említett kereskedési könyvi pozícióikat és nem kereskedési könyvi pozícióikat e kereskedési részlegek egyikéhez kell hozzárendelniük. A kereskedési könyvi pozíciók csak akkor rendelhetők hozzá egyazon kereskedési részleghez, ha ezek a pozíciók megfelelnek az adott kereskedési részleg jóváhagyott üzleti stratégiájának, és e cikk (2) bekezdésének megfelelően következetesen kezelik és monitorozzák őket.”;

b)a szöveg a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményük kiszámításához az intézményeknek a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozícióikat az (1) bekezdéssel összhangban létrehozott olyan kereskedési részlegekhez kell rendelniük, amelyek kezelik az említett pozíciókhoz hasonló kockázatokat.

(6) Az (5) bekezdéstől eltérve az intézmények a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményük kiszámításakor létrehozhatnak egy vagy több kereskedési részleget, amelyekhez kizárólag devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciókat rendelnek. Ezekre a kereskedési részlegekre nem vonatkoznak az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelmények.”.

29.A szöveg a következő 104c. cikkel egészül ki:

„104c cikk
A tőkemegfelelési mutatók devizaárfolyam-kockázati fedezeti ügyleteinek kezelése

(1) Az az intézmény, amely szándékosan kockázati pozíciót vállalt annak érdekében, hogy legalább részben fedezze a 92. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkemegfelelési mutatóit a kedvezőtlen devizaárfolyam-változással szemben, az illetékes hatóságok engedélyével figyelmen kívül hagyhatja ezt a kockázati pozíciót a 325. cikk (1) bekezdésében meghatározott, devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításakor, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításakor figyelmen kívül hagyott kockázati pozíció maximális összege azon kockázati pozíció összegére korlátozódik, amely semlegesíti a tőkemegfelelési mutatók bármelyikének a devizaárfolyamok kedvezőtlen mozgásával szembeni érzékenységét;

b)a kockázati pozíciót legalább 6 hónapig nem veszik figyelembe a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény számításakor;

c)az intézmény megfelelő kockázatkezelési keretrendszert hozott létre bármely tőkemegfelelési mutatójának fedezésére a devizaárfolyamok kedvezőtlen változásaival szemben, beleértve az egyértelmű fedezeti stratégiát és irányítási struktúrát;

d)az intézmény megindokolta az illetékes hatóságok számára, hogy miért nem veszi figyelembe a kockázati pozíciót a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításakor, és tájékoztatta őket a szóban forgó kockázati pozíció részleteiről és a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításakor figyelmen kívül hagyott összegről.

(2) A kockázati pozíciók kizárását a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításából az (1) bekezdéssel összhangban következetesen kell alkalmazni.

(3) Az illetékes hatóságoknak jóvá kell hagyniuk az intézmény által az (1) bekezdés c) pontjában említett kockázatkezelési keretrendszerben és az (1) bekezdés d) pontjában említett kockázati pozíciók részleteiben végrehajtott változtatásokat.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)azok a kockázati pozíciók, amelyeket az intézmény szándékosan vállalhat annak érdekében, hogy legalább részben fedezze az intézmény (1) bekezdés első albekezdésében említett bármely tőkemegfelelési mutatóját a devizaárfolyamok kedvezőtlen változásaival szemben;

b)az (1) bekezdés a) pontjában említett maximális összeg meghatározásának módja, valamint annak módja, ahogyan az intézmény ezt az összeget figyelmen kívül hagyja a 325. cikk (1) bekezdésében meghatározott módszerek mindegyike esetén;

c)az intézmény (1) bekezdés c) pontjában említett kockázatkezelési keretrendszere által teljesítendő kritériumok ahhoz, hogy azokat e cikk alkalmazásában megfelelőnek lehessen tekinteni.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 2 év]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

30.A 106. cikk a következőképpen módosul:

a)a (3) bekezdés utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A piaci kockázat szavatolótőke-követelményének kiszámításához mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind a harmadik féllel kötött hitelderivatíva-ügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe. A piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény 325. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott módszerrel történő kiszámításához mindkét pozíciót ugyanahhoz a 104b. cikk (1) bekezdésével összhangban létrehozott, hasonló kockázatokat kezelő kereskedési részleghez kell rendelni.”;

b)a (4) bekezdés utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye kiszámításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind az elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel kötött származtatott részvényügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe. A piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény 325. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott módszerrel történő kiszámításának céljából mindkét pozíciót ugyanahhoz a 104b. cikk (1) bekezdésével összhangban létrehozott, hasonló kockázatokat kezelő kereskedési részleghez kell rendelni.”;

c)az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott kamatlábkockázati pozíció felhasználásával nem kereskedési könyvi kamatlábkockázati kitettséget fedez, ezt a kamatlábkockázati pozíciót a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatának a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikke szerinti értékeléséhez belső fedezeti ügyletnek kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének a 325. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett módszerek alkalmazásával történő kiszámításához a kamatlábkockázati pozíciót a többi kereskedési könyvi pozíciótól elkülönült portfólióhoz rendelték, amelynek üzleti stratégiája kizárólag a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyletei piaci kockázatának kezelésére és csökkentésére irányul; ebből a célból;

b)a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény 325. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett módszerek alkalmazásával történő kiszámításának céljából a pozíciót a 104b. cikkel összhangban létrehozott olyan kereskedési részleghez rendelték, amelynek üzleti stratégiája kizárólag a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyletei piaci kockázatának kezelésére és csökkentésére irányul;

c)az intézmény teljeskörűen dokumentálta, milyen módon csökkenti a pozíció a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikkében foglalt követelmények alkalmazásában a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatát.”;

d)a szöveg a következő (5a) és (5b) bekezdésekkel egészül ki:

„(5a) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásában az intézmény ehhez a portfólióhoz hozzárendelhet harmadik felekkel nyitott más kamatlábkockázati pozíciókat, illetve a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciókat is mindaddig, ameddig az intézmény a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát maradéktalanul ellentételezi oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyit.

(5b) Az (5) bekezdés b) pontjában említett kereskedési részlegre a következő követelmények vonatkoznak:

a)ez a kereskedési részleg harmadik felekkel vagy az intézmény más kereskedési részlegeivel kötött egyéb kamatlábkockázati pozíciókat is felvehet, amennyiben ezek a pozíciók megfelelnek a 104. cikkben említett, a kereskedési könyvbe történő besorolásra vonatkozó követelményeknek, és ezek a más kereskedési részlegek maradéktalanul ellentételezik ezen egyéb kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyitnak;

b)az adott kereskedési részleghez nem rendelnek az a) pontban említetteken kívül más kereskedési könyvi pozíciókat;

c)a 104b. cikktől eltérve erre a kereskedési részlegre nem vonatkoznak az említett cikk (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelmények.”;

e)a (6) és (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az (5) bekezdés a) pontjában említett elkülönített portfólióhoz vagy az említett bekezdés b) pontjában említett kereskedési részleghez rendelt összes pozíció piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét külön, az egyéb kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményén felül kell meghatározni.

(7) Amennyiben egy intézmény hitelértékelési korrekciós kitettséget a kereskedési könyvével szemben nyitott származtatott eszköz felhasználásával fedez, az adott származtatott eszközben fennálló pozíciót a hitelértékelési korrekciós kockázatokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménynek a 383. vagy 384. cikkben meghatározott módszerekkel összhangban történő kiszámítása céljából a hitelértékelési korrekciós kitettségre vonatkozó belső fedezeti ügyletként kell elismerni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)a származtatott pozíciót a 386. cikkel összhangban elismert fedezeti ügyletként ismerik el;

b)amennyiben a származtatott pozíció a 325c. cikk (2) bekezdésének b) vagy c) pontjában vagy a 325e. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelmények bármelyikének hatálya alá tartozik, az intézmény maradéktalanul ellentételezi az adott származtatott pozíció piaci kockázatát oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú pozíciókat nyit;

Az első albekezdéssel összhangban elismert belső fedezeti ügylettel ellentétes irányú kereskedési könyvi pozíciót az intézmény kereskedési könyvébe kell besorolni a piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához.”.

31.A 107. cikk (1), (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy – amennyiben azt az illetékes hatóságok a 143. cikkel összhangban engedélyezik – a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 92. cikk (4) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából.

(2) A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (4) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:

a)az ezektől eltérő típusú, elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük;

b)az ezektől eltérő típusú, nem elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.

(3) E rendelet alkalmazásában a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségeket, a harmadik országbeli hitelintézetekkel szembeni kitettségeket, a harmadik országbeli elszámolóházakkal és tőzsdékkel szembeni kitettségeket, valamint a harmadik országbeli hatóságok által engedélyezett és felügyelt olyan harmadik országbeli pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket, amelyekre a megbízhatóság tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények vonatkoznak, kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális és felügyeleti követelményeket alkalmaz.”.

32.A 108. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„108. cikk
Hitelkockázatra és felhígulási kockázatra vonatkozó hitelkockázat-mérséklési eljárások alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben

(1) Az olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a 143. cikk alapján a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) vonatkozóan saját becslést alkalmazna, a 4. fejezetnek megfelelően figyelembe veheti az FCP hatását a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 92. cikk (4) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy adott esetben a várható veszteségértékek (EL) számítása során a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 62. cikk c) pontjában említett számítás céljára.

(2) Az olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 143. cikk alapján az LGD-re vonatkozó saját becslései felhasználásával, a 3. fejezettel összhangban figyelembe veheti az FCP hatását a kockázattal súlyozott kitettségértékekben és a várható veszteségértékekben.

(2a) Amennyiben az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 143. cikk alapján az LGD-re vonatkozó saját becslései felhasználásával mind az eredeti kitettség, mind a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre, a 3. fejezettel összhangban figyelembe veheti az UFCP hatását a kockázattal súlyozott kitettségértékekben és a várható veszteségértékekben. Minden más esetben az intézmény a 4. fejezettel összhangban figyelembe veheti az UFCP hatását a kockázattal súlyozott kitettségértékekben és a várható veszteségértékekben.

(3) A (4) bekezdésben meghatározott feltételekre figyelemmel, a harmadik rész II. címe 2., 3. és 4. fejezetének alkalmazásában a lakossági hitelek lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségeknek tekinthetők, nem pedig garantált kitettségként kezelendők, amennyiben egy tagállamban teljesülnek az említett lakossági hitelekre vonatkozó következő feltételek:

a)a természetes személyeknek az adott tagállamban lakóingatlan vásárlására nyújtott hitelek többségét jogi formáját tekintve nem jelzáloghitelként nyújtják;

b)a magánszemélyeknek az adott tagállamban lakóingatlan vásárlására nyújtott hitelek többségét egy kijelölt külső hitelminősítő intézet 1-es vagy 2-es hitelminőségi besorolásnak megfelelő hitelminősítésével rendelkező garantőr garantálja, aki az eredeti hitelfelvevő nemteljesítése esetén köteles a teljes összeget visszafizetni az intézménynek;

c)az intézménynek törvényes joga van arra, hogy a b) pontban említett garantőr nemteljesítése esetén jelzálogot jegyeztessen be a lakóingatlanra.

Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t, ha az a), b) és c) pontban említett feltételek a joghatóságuk alá tartozó területen teljesülnek, és megadják az e bekezdés és a (4) bekezdés feltételeit teljesítő, ilyenként kezelhető garantőrök nevét.

Az EBH a honlapján közzéteszi az összes ilyen elismert garantőr jegyzékét, és évente aktualizálja azt.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásában az abban a bekezdésben említett hitelek lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségként tekinthetők, nem pedig garantált kitettségként kezelendők, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)a sztenderd módszer szerint kezelt kitettség esetében a kitettség megfelel az 124. és 125. cikkben az „ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek” sztenderd módszer szerinti kitettségi osztályhoz rendelt valamennyi követelménynek, azzal a kivétellel, hogy a hitelt nyújtó intézmény nem rendelkezik jelzáloggal a lakóingatlanra vonatkozóan;

b)az IRB-módszer szerint kezelt kitettség esetében a kitettség megfelel a 147. cikk (2) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában a „lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek” IRB-módszer szerinti kitettségi osztályhoz rendelt valamennyi követelménynek, azzal a kivétellel, hogy a hitelt nyújtó intézmény nem rendelkezik jelzáloggal az ingatlanra vonatkozóan;

c)a hitel nyújtásakor nincs jelzálogjog bejegyezve a lakóingatlanra, és a hitelfelvevő szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelt eredetileg nyújtó intézmény beleegyezése nélkül azon nem alapít semmilyen jelzálogjogot;

d)a garantőr a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó, és egy külső hitelminősítő intézet 1-es vagy 2-es hitelminőségi besorolásnak megfelelő hitelminősítésével rendelkezik;

e)a garantőr olyan intézmény vagy pénzügyi ágazatbeli szervezet, amelyre legalább az intézményekre vagy biztosítókra vonatkozó tőkekövetelményekkel egyenértékű tőkekövetelmények vonatkoznak;

f)a garantőr teljes mértékben finanszírozott kölcsönös garanciaalapot vagy ezzel egyenértékű védelmet hozott létre a biztosítóintézetek számára a hitelkockázati veszteségek fedezésére, amelynek kalibrálását az illetékes hatóság rendszeresen felülvizsgálja, és amelyet évente stressztesztnek vetnek alá;

g)az intézmény a szerződés értelmében és törvényesen jelzálogot jegyeztethet be a lakóingatlanra a garantőr csődje esetén;

h)annak az intézménynek, amely úgy dönt, hogy a (3) bekezdésben említett mechanizmus keretében egy adott elismert garantőr tekintetében él a (3) bekezdésben meghatározott választási lehetőséggel, ezzel az adott mechanizmus keretében az adott garantőr által garantált, lakossággal szembeni összes kitettsége tekintetében élnie kell.”.

33.A szöveg a következő 110a. cikkel egészül ki:

„110a. cikk
Kötelezettségvállalásnak nem minősülő szerződéses megállapodások nyomon követése

„Az intézmények nyomon követik azokat a szerződéses megállapodásokat, amelyek megfelelnek az 5. cikk 9. pontja második albekezdésének a)–e) pontjában meghatározott valamennyi feltételnek, és az illetékes hatóságaik számára kielégítően dokumentálják, hogy megfelelnek az összes említett feltételnek.”.

34.A 111. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„111. cikk
Kitettségérték

„(1) Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek a 110 cikkel összhangban elvégzett egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. cikkel összhangban elvégzett, az intézmény nem kereskedési könyvi tevékenységéhez kapcsolódó kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek, valamint az eszköztételhez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke.

(2) Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségértéket a tétel 110. cikkel összhangban levont egyedi hitelkockázati kiigazításokkal és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegekkel csökkentett névértékéből kiindulva a következő százalékok figyelembevételével kell kiszámítani:

a)100 % az 1. kategóriába tartozó tételeknél;

b)50 % a 2. kategóriába tartozó tételeknél;

c)40 % a 3. kategóriába tartozó tételeknél;

d)20 % a 4. kategóriába tartozó tételeknél;

e)10 % az 5. kategóriába tartozó tételeknél.

(3) A 2. bekezdésben említett, mérlegen kívüli tételre vonatkozó kötelezettségvállalás esetében a kitettségértéket a kötelezettségvállalás levont egyedi hitelkockázati kiigazításokkal és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegekkel csökkentett névértékéből kiindulva a következő százalékok közül a kisebb figyelembevételével kell kiszámítani:

a)a (2) bekezdésben említett százalékos arány, amely arra a tételre alkalmazandó, amelyre a kötelezettségvállalás vonatkozik;

b)a (2) bekezdésben említett százalékos arány, amely a kötelezettségvállalás-típusra alkalmazandó.

(4) Az intézmény által kínált, de az ügyfél által még el nem fogadott olyan szerződéses megállapodások esetében, amelyek kötelezettségvállalássá válnának, ha az ügyfél elfogadná őket, valamint az olyan szerződéses megállapodások esetében, amelyek kötelezettségvállalásnak minősülnének, de megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján nem kezelhetők kötelezettségvállalásként, az ilyen típusú szerződéses megállapodásokra a (2) bekezdéssel összhangban előírt százalékos arány alkalmazandó.

(5) Amennyiben egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikkben említett átfogó módszerét használja, a repoügylet keretében, értékpapír- vagy árukölcsönbeadási, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223. és 224. cikkel összhangban az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(6) A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, figyelembe véve a nováció és az egyéb nettósítási megállapodások hatásait is az említett fejezetben meghatározottak szerint. A repoügyletek, értékpapír- és árukölcsönbeadási, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 4. fejezetnek vagy a 6. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani.

(7) Amennyiben a kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel biztosított, a kitettségérték a 4. fejezettel összhangban módosítható.

(8) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)azok a kritériumok, amelyeket az intézmények a mérlegen kívüli tételek, az I. mellékletben már szereplő tételek kivételével, I. mellékletben említett 1–5. kategóriába sorolásához használnak;

b)azok a tényezők, amelyek korlátozhatják az intézményeket abban, hogy felmondják az I. mellékletben említett feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásaikat;

c)az EBH értesítésére szolgáló eljárás az I. mellékletben említettekhez hasonló kockázatokat hordozó egyéb mérlegen kívüli tételek intézmények általi besorolásáról.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”.

35.A 112. cikk k) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„k) alárendelt hitelviszonyt megtestesítő kitettségek;”.

36.A 113. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasszal összhangban minden kitettségre alkalmazni kell – amennyiben ezeket a kitettségeket nem vonták le a szavatolótőkéből – azon kitettségi osztály alapján, amelybe a kitettségek be vannak sorolva, valamint – a 2. szakaszban meghatározott mértékig – ezen kitettségek hitelminősége alapján. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel-ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően. A 112. cikk a), b), c) és e) pontjában meghatározott kitettségi osztályokba sorolt kitettségek kivételével, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 79. cikkének b) pontja szerinti értékelés a kijelölt külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség hitelminősítése által magában foglaltaknál magasabb kockázati jellemzőket tükröz, az intézménynek a kijelölt külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség hitelminősítése által magában foglalt kockázati súlynál legalább eggyel magasabb hitelminőségi besorolást kell hozzárendelnie.”;

b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezettel ellátott, a kitettségérték vagy az adott kitettségre alkalmazandó kockázati súly e fejezetnek és a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.”.

37.A 119. cikk (2) és (3) bekezdését el kell hagyni.

38.A 120. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

3. táblázat

(2) A legfeljebb három hónapos eredeti futamidejű kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, valamint az áruknak a nemzeti határokon keresztül történő mozgásából eredő, legfeljebb hat hónapos eredeti futamidejű kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

4. táblázat

39.A 121. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„121. cikk
Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1) Az olyan intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a következő kategóriák egyikébe kell sorolni:

a)amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül, az intézményekkel szembeni kitettségeket az A kategóriába kell sorolni:

i.az intézmény megfelelő kapacitással rendelkezik pénzügyi kötelezettségeinek – többek között tőke- és kamattörlesztéseinek – időben történő teljesítéséhez az eszközök vagy kitettségek várható élettartama alatt, a gazdasági ciklusoktól és az üzleti feltételektől függetlenül;

ii.az intézmény teljesíti vagy meghaladja a 92. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményt, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében említett egyedi szavatolótőke-követelményeket, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt, valamint harmadik országok egyenértékű vagy további helyi felügyeleti vagy szabályozási követelményeit, amennyiben ezeket a követelményeket közzéteszik, és azokat elsődleges alapvető tőkével, alapvető tőkével vagy szavatolótőkével kell teljesíteni;

iii.a ii. pontban említett követelményekre vonatkozó információkat nyilvánosságra hozzák vagy más módon hozzáférhetővé teszik;

iv.a 2013/36/EU irányelv 79. cikkével összhangban elvégzett értékelés nem tárta fel, hogy az intézmény nem felel meg az i. és ii. pontban meghatározott feltételeknek;

b)amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül, és az a) pontban foglalt feltételek közül legalább egy nem teljesül, az intézményekkel szembeni kitettségeket a B kategóriába kell sorolni:

i.az intézmény jelentős hitelkockázatnak van kitéve, ideértve a stabil vagy kedvező gazdasági vagy üzleti feltételektől függő törlesztési kapacitást is;

ii.az intézmény teljesíti vagy meghaladja a 92. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményt, a 458. és 459. cikkben említett követelményeket, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében említett egyedi szavatolótőke-követelményeket, valamint egyenértékű vagy további helyi felügyeleti vagy szabályozási követelményeket, amennyiben ezeket a követelményeket közzéteszik, és azokat elsődleges alapvető tőkével, alapvető tőkével és szavatolótőkével kell teljesíteni;

iii.a ii. pontban említett követelményekre vonatkozó információkat nyilvánosságra hozzák vagy más módon hozzáférhetővé teszik;

iv.a 2013/36/EU irányelv 79. cikkével összhangban elvégzett értékelés nem tárta fel, hogy az intézmény nem felel meg az i. és ii. pontban meghatározott feltételeknek.

A ii. pont alkalmazásában az egyenértékű vagy további helyi felügyeleti vagy szabályozási követelmények nem tartalmazhatnak a 2013/36/EU irányelv 128. cikkében meghatározottakkal egyenértékű tőkepuffereket;

c)amennyiben az A vagy B kategóriába való besorolás feltételei nem teljesülnek, vagy ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül, az intézményekkel szembeni kitettségeket a C kategóriába kell sorolni:

i.az intézmény jelentős nemteljesítési kockázattal és korlátozott biztonsági tartalékkal rendelkezik;

ii.a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek nagy valószínűséggel ahhoz vezetnek vagy vezettek, hogy az intézmény képtelen teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit;

iii.amennyiben az intézmény számára jogszabály írja elő az auditált pénzügyi kimutatásokat, a külső könyvvizsgáló kedvezőtlen könyvvizsgálói véleményt adott ki, vagy pénzügyi kimutatásaiban vagy auditált jelentéseiben az elmúlt 12 hónapban komoly kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az intézmény képes-e folytatni a folyamatos működést.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően az A, B vagy C kategóriába sorolt kitettségekhez a következő kockázati súlyt kell rendelni:

a)az A, B vagy C kategóriába sorolt azon kitettségekhez, amelyek megfelelnek az alábbi feltételek bármelyikének, a rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni az 5. táblázatnak megfelelően:

i.a kitettség eredeti futamideje legfeljebb három hónap;

ii.a kitettség eredeti futamideje legfeljebb hat hónap, és áruk nemzeti határokon átnyúló mozgásából ered;

b)az A kategóriába sorolt, nem rövid lejáratú kitettségekhez 30 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

i.a kitettség nem felel meg az a) pontban meghatározott feltételek egyikének sem;

ii.az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója legalább 14 %;

iii.az intézmény tőkeáttételi mutatója meghaladja az 5 %-ot;

c)az A, B vagy C kategóriába sorolt azon kitettségekhez, amelyek nem felelnek meg az a) vagy b) pontban foglalt feltételeknek, az 5. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

Amennyiben egy intézménnyel szembeni kitettség nem az adott intézmény bejegyzése szerinti joghatóság hazai pénznemében denominált, vagy ha az intézmény a hitelkötelezettséget egy másik joghatóságbeli fióktelepen könyvelte el, és a kitettség nem annak a joghatóságnak a hazai pénznemében denominált, amelyben a fióktelep működik, az a), b) vagy c) pontnak megfelelően a legfeljebb egy év futamidejű, öntörlesztő, áruk nemzeti határokon átnyúló mozgásából keletkező, kereskedéssel kapcsolatos függő tételekből eredőktől eltérő kitettségekhez rendelt kockázati súly nem lehet kisebb, mint az intézmény bejegyzése szerinti ország központi kormányzatával szembeni kitettség kockázati súlya.

5. táblázat

”.

40.A 122. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés 6. táblázata helyébe a következő szöveg lép:

„6. táblázat

”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hitelminősítés, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.”.

41.A szöveg a következő 122a. cikkel egészül ki:

„122a. cikk
Speciális hitelezési kitettségek

(1) Az intézményeknek a 112. cikk g) pontjában meghatározott vállalati kitettségi osztályon belül külön kategóriába, a speciális hitelezési kitettségek körébe kell sorolniuk a következő jellemzők mindegyikével rendelkező kitettségeket:

a)a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kifejezetten tárgyi eszközök finanszírozására vagy működtetésére hoztak létre, vagy olyan kitettség, amely gazdaságilag hasonló az ilyen kitettséghez;

b)a kitettség ingatlannal nem fedezett, és más módon sem kapcsolódik ingatlan finanszírozásához;

c)a kitettséghez kapcsolódó kötelezettségre irányadó szerződéses megállapodások jelentős mértékű ellenőrzést biztosítanak az intézmény számára az eszközök és az általuk termelt jövedelem felett;

d)a kitettséghez kapcsolódó kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig egy tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független kapacitása.

(2) Azon speciális hitelezési kitettségekhez, amelyeknél rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített, közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, a 6aa. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni:

6aa. táblázat

(3) Azon speciális hitelezési kitettségeknél, amelyeknél nem áll rendelkezésre közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

a)amennyiben a speciális hitelezési kitettség célja tárgyi eszközök – többek között hajók, repülőgépek, műholdak, vasúti kocsik és flották – beszerzésének finanszírozása, és az ezen eszközöktől várt bevétel a finanszírozott konkrét tárgyi eszközökből származó és harmadik fél vagy felek által a hitelezőnek biztosítékként felajánlott vagy részére engedményezett pénzáramlás formájában keletkezik (a továbbiakban: tárgyieszköz-finanszírozási kitettségek), az intézményeknek a következő kockázati súlyokat kell alkalmazniuk:

i.80 %, ha a kitettség az összes alábbi kritérium figyelembevételével magas minőségűnek minősül:

–a kötelezett az alábbi jellemzők mindegyikének megléte miatt súlyos stresszhelyzetben is képes eleget tenni pénzügyi kötelezettségeinek:

·a kitettség értékhez viszonyított aránya megfelelő,

·a kitettség törlesztési profilja konzervatív,

·a kitettség teljes kifizetésekor az eszközök fennmaradó élettartama arányos, vagy lehetőség van magas hitelképességű fedezetnyújtó igénybevételére,

·a kitettség kötelezett általi refinanszírozásának kockázata alacsony, vagy ezt a kockázatot arányos eszköz-maradványérték vagy magas hitelképességű fedezetnyújtó igénybevételének lehetősége megfelelően csökkenti,

·a kötelezettet szerződéses rendelkezések korlátozzák a tevékenységére és finanszírozási struktúrájára vonatkozóan,

·a kötelezett csak kockázatmérséklési célból vesz igénybe származtatott eszközöket,

·a lényeges működési kockázatokat megfelelően kezelik,

–az eszközökre vonatkozó szerződéses megállapodások magas szintű védelmet nyújtanak a hitelezők számára, beleértve a következő jellemzőket:

·a hitelezők jogilag érvényesíthető első ranghelyi joggal rendelkeznek a finanszírozott eszközök felett, és adott esetben az általuk termelt jövedelem felett,

·szerződéses rendelkezések korlátozzák a kötelezettet azon képességére nézve, hogy olyan módosítást hajtson végre az eszközön, amely negatív hatással lenne annak értékére,

·amennyiben az eszköz építés alatt áll, a hitelezők jogilag érvényesíthető első ranghelyi joggal rendelkeznek az eszközök és az alapul szolgáló építési szerződések felett,

–a finanszírozott eszközök megfelelnek a hatékony és eredményes működést célzó, következőket megkövetelő előírások mindegyikének:

·az eszköz technológiája és kialakítása ellenőrzött,

·az eszközök üzemeltetéséhez szükséges valamennyi engedélyt beszerezték,

·amennyiben az eszköz építés alatt áll, a kötelezett megfelelő biztosítékokkal rendelkezik az eszköz megállapodás szerinti specifikációira, költségvetésére és befejezési időpontjára vonatkozóan, ideértve az erős teljesítési garanciákat vagy egy tapasztalt kivitelező bevonását, valamint a kötbérre vonatkozó megfelelő szerződéses rendelkezéseket;

ii.100 %, ha a kitettség nem tekinthető magas minőségűnek az i. alpontban említettek szerint;

b)amennyiben a speciális hitelezési kitettség célja tőzsdei áruk – többek között kőolaj, fémek vagy gabonák – tartalékainak, készleteinek vagy követeléseinek rövid távú finanszírozása, és az ezen tartalékoktól, készletektől vagy követelésektől várt bevétel az áru értékesítéséből várt bevétel (a továbbiakban: árufinanszírozási kitettségek), az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk;

c)amennyiben a speciális hitelezési kitettség célja nagy, összetett és költséges létesítmények – többek között erőművek, vegyi feldolgozó üzemek, bányák, közlekedési infrastruktúrák, környezeti és távközlési infrastruktúrák – fejlesztését vagy megvásárlását célzó projektek finanszírozása, és az ezen projekttől várt bevétel a létesítmények kibocsátására vonatkozóan kötött szerződések keretében a szponzor irányítása alá nem tartozó féltől vagy felektől várt bevétel (a továbbiakban: projektfinanszírozási kitettségek), az intézményeknek a következő kockázati súlyokat kell alkalmazniuk:

i.130 %, ha a projekt, amelyhez a kitettség kapcsolódik, az üzemeltetést megelőző szakaszban van;

ii.feltéve, hogy a hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeknek az 501a. cikkben említett kiigazítását nem alkalmazzák, 80 %, amennyiben a kitettséghez kapcsolódó projekt üzemeltetési szakaszban van, és a kitettség megfelel az alábbi kritériumok mindegyikének:

–szerződésben korlátozottak a kötelezett arra vonatkozó lehetőségei, hogy a hitelezők számára esetleg hátrányos tevékenységeket hajtson végre, beleértve azt a korlátozást, hogy nem vehet fel újabb hitelt a meglévő hitelezők hozzájárulása nélkül,

–a kötelezett a finanszírozott projekt teljes élettartama alatt a függő kötelezettségek és a működőtőke-követelmények fedezéséhez teljes mértékben készpénzzel vagy kiváló minősítésű garantőrökkel kötött egyéb pénzügyi megállapodásokkal finanszírozott elegendő tartalékforrással rendelkezik,

–a kötelezett olyan pénzáramlásokat generál, amelyek előre kiszámíthatók és fedezik az összes jövőbeli hiteltörlesztést,

–a kötelezettség visszafizetésének forrása egy fő partnertől függ, és ez a fő partner a következők egyike:

·központi bank, központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság, feltéve hogy a 114. és a 115. cikkel összhangban 0 %-os kockázati súlyt, illetve külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolást kap,

·közszektorbeli szervezet, feltéve hogy ez a szervezet a 116. cikkel összhangban 20 %-os vagy ennél alacsonyabb kockázati súlyt, illetve külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolást kap,

·külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolással rendelkező vállalat,

–a kötelezettel szembeni kitettségre irányadó szerződéses rendelkezések magas szintű védelmet biztosítanak a hitelt nyújtó intézmény számára a kötelezett nemteljesítése esetén,

–a szerződéses megállapodások hatékonyan védik a hitelt nyújtó intézményt a projekt megszűnéséből eredő veszteségektől,

–a projekt működtetéséhez szükséges valamennyi eszközt és szerződést az alkalmazandó jog által megengedett mértékben biztosítékként felajánlották a hitelt nyújtó intézmény számára,

–kötelezettség van érvényben arra vonatkozóan, hogy a hitelt nyújtó intézmény részére befolyásoló tulajdoni részesedést biztosítanak annak érdekében, hogy az nemteljesítés esetén irányítást gyakorolhasson a kötelezett szervezet felett;

iii.100 %, amennyiben a kitettséghez kapcsolódó projekt üzemeltetési szakaszban van, és a kitettség nem felel meg az ezen albekezdés ii. alpontjában meghatározott feltételeknek;

d)a c) pont ii. alpontja harmadik franciabekezdésének alkalmazásában a generált pénzáramlások csak akkor tekinthetők előre kiszámíthatónak, ha a bevétel jelentős része teljesíti az alábbi feltételek legalább egyikét:

i.a bevételek rendelkezésre állási díjból származnak;

ii.a bevételek megtérülési rátára vonatkozó szabályozás hatálya alá tartoznak;

iii.a bevételek szállítástól nem függő fizetési kötelezettséget tartalmazó szerződés hatálya alá tartoznak;

e)a c) pont alkalmazásában az üzemeltetési szakasz az a szakasz, amelyben a kifejezetten a projekt finanszírozására létrehozott szervezet megfelel mindkét alábbi feltételnek:

i.a szervezet pozitív nettó pénzáramlással rendelkezik, amely elegendő bármely fennmaradó szerződéses kötelezettség fedezésére;

ii.a szervezet hosszú lejáratú adóssága csökken.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek további pontosítása céljából, amelyek mellett a (3) bekezdés a) pontjának i. alpontjában és c) pontjának ii. alpontjában meghatározott kritériumok teljesülnek.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

42.A 123. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„123. cikk
Lakossággal szembeni kitettségek

(1) Azokat a kitettségeket, amelyek megfelelnek a következő kritériumok mindegyikének, lakossággal szembeni kitettségeknek kell tekinteni:

a)a kitettség az alábbiak egyike:

i.egy vagy több természetes személlyel szembeni kitettség;

ii.az 5. cikk 8. pontja szerinti kkv-val szembeni kitettség, amennyiben a kötelezett vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek egy csoportja intézménnyel, annak anyavállalataival és leányvállalataival szemben fennálló tartozásának teljes összege – beleértve a nemteljesítő kitettségeket, de nem beleértve a lakóingatlannal fedezett kitettségeket az ingatlan értékéig – az intézmény tudomása szerint, amelynek észszerű lépéseket kell tennie, hogy erről meggyőződjön, nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t;

b)a kitettség jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyike, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kitettséghez kapcsolódó kockázatok;

c)az érintett intézmény kockázatkezelési keretrendszerében kezeli a kitettséget, amelyet az intézményen belül következetesen lakossággal szembeni kitettségként kezel oly módon, amely hasonló ahhoz ahogyan az intézmény a többi lakossággal szembeni kitettséget kezeli.

A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolandó.

Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig iránymutatásokat bocsát ki, amelyekben meghatározza azokat az arányos diverzifikációs módszereket, amelyek alapján egy kitettséget a b) pontban meghatározott, jelentős számú hasonló kitettség egyikének kell tekinteni.

(2) A következő kitettségek nem tekinthetők lakossággal szembeni kitettségeknek:

a)nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b)hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez;

c)minden egyéb, értékpapír formájában felmerülő kitettség.

(3) Az (1) bekezdésben említett, lakossággal szembeni kitettségekhez 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve a tranzakciós ügyféllel szembeni kitettségeket, amelyekhez 45 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) A (3) bekezdéstől eltérve, az intézmény által nyugdíjasnak vagy határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalónak nyújtott olyan hitelből eredő kitettséghez, amelynek alapján a hitelfelvevő nyugdíjának vagy fizetésének egy részét feltétel nélkül az intézményhez utalják, 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)a hitel visszafizetése érdekében a hitelfelvevő feltétel nélküli felhatalmazást ad a nyugdíjalapnak vagy a munkáltatójának arra, hogy a hiteltörlesztés havi összegét levonja a havi nyugdíjából vagy fizetéséből és közvetlenül átutalja az intézménynek;

b)a hitelfelvevő halálának, munkaképtelenségének, munkanélküliségének vagy nettó havi nyugdíja vagy fizetése csökkenésének kockázatát megfelelően fedezi olyan biztosítás, amelynek kedvezményezettje az intézmény;

c)a hitelfelvevő összes olyan hitelének havi törlesztőrészletei, amelyek megfelelnek az a) és a b) pontban foglalt feltételeknek, összesítve nem haladják meg a hitelfelvevő havi nettó nyugdíjának vagy fizetésének 20 %-át;

d)a hitel maximális eredeti futamideje legfeljebb tíz év.”.

43.A szöveg a következő 123a. cikkel egészül ki:

„123a. cikk
Pénznembeli eltéréssel rendelkező kitettségek

(1) A következő feltételek teljesülése esetén a 112. cikk h) vagy i) pontjában meghatározott kitettségi osztályok valamelyikébe sorolt, természetes személyekkel szembeni kitettségekhez a 2. fejezettel összhangban hozzárendelt kockázati súlyt 1,5-es szorzóval kell megszorozni úgy, hogy a kapott kockázati súly nem haladhatja meg a 150 %-ot:

a)a kitettség a kötelezett jövedelemforrásának pénznemétől eltérő pénznemben denominált hitelből ered;

b)a kötelezett nem rendelkezik a pénznembeli eltérésből eredő fizetési kockázatra vonatkozó fedezettel a kitettség pénznemének megfelelő pénzügyi eszköz vagy devizabevétel révén, vagy a hitelfelvevő rendelkezésére álló fedezet teljes összege az adott kitettség után fizetendő bármely törlesztőrészlet kevesebb mint 90 %-át fedezi.

Amennyiben az intézmény nem tudja elkülöníteni a pénznembeli eltéréssel rendelkező kitettségeket, az 1,5-es kockázatisúly-szorzót alkalmazni kell minden olyan fedezetlen kitettségre, ahol a kitettségek pénzneme eltér a kötelezett lakóhelye szerinti ország hazai pénznemétől.

(2) E cikk alkalmazásában jövedelemforrás minden olyan forrás, amely pénzáramlást generál a kötelezett részére, beleértve a hazautalásokból, bérleti díjakból vagy fizetésekből származó bevételeket, de nem foglalja magában az eszközök értékesítéséből vagy hasonló, visszkereseti jog intézmény általi érvényesítéséből származó bevételeket.”.

44.A 124. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„124. cikk
Ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek

(1) Azokat a nem földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségeket, amelyek nem felelnek meg a (3) bekezdésben meghatározott összes feltételnek, a következőképpen kell kezelni:

a)a nem jövedelemtermelő ingatlankitettséget az érintett ingatlannal nem fedezett kitettségként kell kezelni;

b)a jövedelemtermelő ingatlankitettséghez 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Az olyan ingatlannal fedezett, nem földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségeket, amelyek megfelelnek a (3) bekezdésben meghatározott összes feltételnek, a következőképpen kell kezelni:

a)amennyiben a kitettség lakóingatlannal fedezett, a kitettség nem minősülhet jövedelemtermelő ingatlankitettségnek, és azt a 125. cikk (1) bekezdésével összhangban kell kezelni, amennyiben a kitettség megfelel az alábbi feltételek valamelyikének:

i.a kitettséget biztosító ingatlan a kötelezett elsődleges lakóhelye, és az ingatlan egésze egyetlen lakóegységet képez, vagy a kitettséget biztosító ingatlan olyan lakóegység, amely egy ingatlanon belül különálló rész;

ii.a kitettség magánszeméllyel szemben áll fenn és jövedelemtermelő lakóingatlannal fedezett, ahol az ingatlan egésze egyetlen lakóegységet képez, vagy a kitettséget biztosító ingatlan olyan lakóegység, amely az ingatlanon belül különálló rész, és az intézmény adott személlyel szembeni teljes kitettségét nem fedezi négynél több ingatlan – beleértve azokat is, amelyek nem lakáscélúak, vagy amelyek nem felelnek meg az e pontban foglalt kritériumoknak – vagy ingatlanokon belüli különálló lakóegység;

iii.a lakóingatlannal fedezett kitettség magánszemélyek olyan egyesületeivel vagy szövetkezeteivel szemben áll fenn, amelyeket jogszabály szabályoz, és amelyek kizárólag arra szolgálnak, hogy tagjaik számára elsődleges lakóhely használatát biztosítsák a hiteleket biztosító ingatlanban;

iv.a lakóingatlannal fedezett kitettség olyan állami lakásépítő társaságokkal vagy nonprofit egyesületekkel szemben áll fenn, amelyeket jogszabály szabályoz, és amelyek szociális célokat szolgálnak és hosszú távú lakhatást kínálnak bérlőknek;

b)amennyiben a kitettség lakóingatlannal fedezett, és a kitettség nem felel meg az a) pont i–iv. alpontjában meghatározott feltételek egyikének sem, a kitettséget a 125. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell kezelni;

c)amennyiben a kitettség kereskedelmi ingatlannal fedezett, a kitettséget a következőképpen kell kezelni:

i.a nem jövedelemtermelő ingatlankitettséget a 126. cikk (1) bekezdésének megfelelően kell kezelni;

ii.a jövedelemtermelő ingatlankitettséget a 126. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell kezelni.

(3) Ahhoz, hogy egy ingatlannal fedezett kitettség a (2) bekezdésben meghatározott módon legyen kezelhető, az alábbi feltételek mindegyikének meg kell felelnie:

a)a kitettséget biztosító ingatlan megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:

i.az ingatlan teljes mértékben elkészült;

ii.az ingatlan erdő vagy mezőgazdasági földterület;

iii.az ingatlan építés alatt álló lakóingatlan vagy olyan földterület, amelyen lakóingatlan építését tervezik, amennyiben a tervet valamennyi érintett hatóság jóváhagyta, és amennyiben az alábbi feltételek bármelyike teljesül:

–az ingatlan nem rendelkezik négynél több lakóegységgel, és a kötelezett elsődleges lakóhelye lesz, és a magánszemélynek történő hitelezés nem finanszíroz közvetett módon földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségeket,

–központi kormányzat, regionális kormányzat, helyi hatóság vagy közszektorbeli intézmény, amellyel szembeni kitettségeket a 115. cikk (2) bekezdésével, illetve a 116. cikk (4) bekezdésével összhangban kezelik, rendelkezik azzal a jogi hatáskörrel és képességgel, amellyel biztosítani képes, hogy az építés alatt álló ingatlan észszerű időn belül elkészüljön, és jogilag kötelező erejű kötelezettséget vállalt erre, amennyiben az építés egyébként észszerű időn belül nem fejeződne be;

b)a kitettséget az intézmény javára az ingatlanon bejegyzett első ranghelyű zálogjog fedezi, vagy az intézmény az adott ingatlanra vonatkozó első ranghelyű zálogjog és esetleges alacsonyabb ranghelyű zálogjogok jogosultja;

c)az ingatlan értéke nem függ lényegesen a kötelezett hitelminőségi besorolásától;

d)a kitettség keletkezésekor és nyomon követéséhez szükséges valamennyi információ megfelelően dokumentált, beleértve a kötelezett visszafizetési képességére és az ingatlan értékbecslésére vonatkozó információkat;

e)teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények, és betartják a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályokat.

A c) pont alkalmazásában az intézmények figyelmen kívül hagyhatják azokat a helyzeteket, amelyekben tisztán makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a kötelezett teljesítőképességét.

(4) A (3) bekezdés b) pontjától eltérve azokban a joghatóságokban, ahol az alacsonyabb ranghelyű zálogjog jogilag érvényesíthető és a hitelkockázatot ténylegesen mérséklő biztosítékra vonatkozó követelést biztosít a tulajdonosnak, az első ranghelyű zálogjoggal rendelkező intézménytől eltérő intézmény által birtokolt alacsonyabb ranghelyű zálogjog is figyelembe vehető, ideértve azt az esetet is, amikor az intézmény nem rendelkezik az első ranghelyű zálogjoggal, vagy nem rendelkezik olyan zálogjoggal, amelynek ranghelye egy magasabb és egy alacsonyabb ranghelyű zálogjog között helyezkedik el, ahol mindkét zálogjog jogosultja az intézmény.

Az első albekezdés alkalmazásában a zálogjogra vonatkozó szabályoknak biztosítaniuk kell a következők mindegyikét:

a)az ingatlanon zálogjoggal rendelkező valamennyi intézmény az ingatlanon zálogjoggal rendelkező más szervezetektől függetlenül kezdeményezheti az ingatlan értékesítését;

b)amennyiben az ingatlan értékesítésére nem nyilvános árverés útján kerül sor, az első ranghelyű zálogjoggal rendelkező szervezetek észszerű lépéseket tesznek a valós piaci érték vagy az adott körülmények között elérhető legjobb ár elérése érdekében, amikor saját maguk gyakorolják az értékesítési jogkört.

(5) A 125. cikk (2) bekezdése és a 126. cikk (2) bekezdése alkalmazásában a kitettség értékhez viszonyított arányát (a továbbiakban: ETV) úgy kell kiszámítani, hogy a bruttó kitettségértéket el kell osztani az ingatlanértékkel, a következő feltételek mellett:

a)a bruttó kitettségértéket az ingatlannal fedezett kitettséghez kapcsolódó hitelkötelezettség kinnlevő összegeként, valamint bármely olyan le nem hívott, de folyósítási kötelezettséggel járó összegként kell kiszámítani, amely lehívás esetén növelné az ingatlannal fedezett kitettség kitettségértékét;

b)a bruttó kitettségértéket a kitettséghez vagy az előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezethez kapcsolódó hitelkockázati kiigazítások és egyéb szavatolótőke-csökkentések figyelembevétele nélkül kell kiszámítani, kivéve a hitelt nyújtó intézménynél vezetett olyan biztosítékként szolgáló betétszámlákat, amelyek megfelelnek a mérlegen belüli nettósításra vonatkozó valamennyi követelménynek, akár a 196. és 206. cikk szerinti nettósítási keretmegállapodások, akár a 195. és 205. cikk szerinti egyéb mérlegen belüli nettósítási megállapodások keretében, és amelyeket feltétel nélkül és visszavonhatatlanul, kizárólag az ingatlannal fedezett kitettséghez kapcsolódó hitelkötelezettség teljesítése céljából ajánlottak fel biztosítékként;

c)a 125. cikk (2) bekezdésével vagy a 126. cikk (2) bekezdésével összhangban kezelendő kitettségek esetében, amennyiben az intézménytől eltérő fél rendelkezik első ranghelyű zálogjoggal, és az intézmény a (4) bekezdésnek megfelelően figyelembe vett alacsonyabb ranghelyű zálogjoggal rendelkezik, a bruttó kitettségértéket az intézmény zálogjoga bruttó kitettségértékének és az összes egyéb, az intézmény zálogjogával azonos vagy magasabb ranghelyű zálogjog bruttó kitettségértékének összegeként kell kiszámítani. Ha nem áll rendelkezésre elegendő információ az egyéb zálogjogok ranghelyének megállapításához, az intézménynek ezeket a zálogjogokat az intézmény rendelkezésére álló alacsonyabb ranghelyű zálogjoggal egyenrangúként kell kezelnie. Az intézménynek először a kockázati súlyt (a továbbiakban: kiinduló kockázati súly) kell meghatároznia a 125. cikk (2) bekezdésével vagy adott esetben a 126. cikk (2) bekezdésével összhangban. Ezt követően ezt a kockázati súlyt 1,25-os szorzóval ki kell igazítania az alacsonyabb ranghelyű zálogjogok kockázattal súlyozott összegének kiszámítása céljából. Ha a kiinduló kockázati súly a legalacsonyabb ETV-kategóriának felel meg, a szorzót nem kell alkalmazni. A kiinduló kockázati súly 1,25-dal történő szorzatából eredő kockázati súly felső korlátja az a kockázati súly, amelyet akkor kellene alkalmazni a kitettségre, ha a (3) bekezdésben foglalt követelmények nem teljesülnének.

Az a) pont alkalmazásában, amennyiben egy intézmény egynél több, ugyanazon ingatlannal fedezett kitettséggel rendelkezik, és ezeket a kitettségeket az ezen ingatlanra bejegyzett, egymást követő ranghelyű zálogjogokkal fedezik anélkül, hogy harmadik fél ezek közötti ranghelyű zálogjoggal rendelkezne, a kitettségeket egyetlen összevont kitettségként kell kezelni, és az egyetlen összevont kitettség bruttó kitettségértékének kiszámításához az egyes kitettségek bruttó kitettségértékeit össze kell adni.

(6) A tagállamok kijelölik a (7) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság vagy az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, továbbá biztosítania kell, hogy a (6) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggályok értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság nem az illetékes hatóság, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük, és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja, hogy egyrészt elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

(7) Az e cikk (6) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelnie kell, hogy a 125. cikkben és a 126. cikkben meghatározott, a területükön található ingatlannal fedezett kitettségekre vonatkozó súlyok megfelelően a következőkön alapulnak-e:

a)az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat;

b)az ingatlanpiac jövőbeli alakulása.

Amennyiben az első albekezdésben említett értékelés alapján az e cikk (6) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a 125. cikkben vagy a 126. cikkben meghatározott kockázati súlyok nem kielégítően tükrözik az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra vagy kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, és amennyiben az adott hatóság úgy véli, hogy a nem megfelelő kockázati súlyok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság az e bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott tartományokon belül növelheti a szóban forgó kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy előírhat a (3) bekezdésben előírtaknál szigorúbb kritériumokat.

Az e cikk (6) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok e bekezdés alapján végzett kiigazításáról. Az EBH és az ERKT az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni a 125. és 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan meghatározott és az érintett hatóság által alkalmazott kockázati súlyokat és kritériumokat.

E bekezdés második albekezdésének alkalmazásában a (6) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság növelheti a 125. cikk (1) bekezdésének a) pontjában vagy a 126. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kockázati súlyokat. A hatóság ezeket legfeljebb 150 %-ra növelheti.

(8) Abban az esetben, ha a (6) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (2) bekezdés második albekezdése alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat határoz meg, az intézmények számára hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.

(9) Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy részletesebben meghatározza azoknak a tényezőknek a típusait, amelyeket a kockázati súlyok megfelelőségének a (7) bekezdésben említett értékeléséhez figyelembe kell venni.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2024. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(10) Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (6) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:

a)azok a tényezők, amelyek a (7) bekezdés második albekezdésében említettek szerint »kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását«;

b)azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket a (6) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásánál.

(11) Egy tagállamban letelepedett intézményeknek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb kockázati súlyokat, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (7) bekezdéssel összhangban.”.

45.A 125. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„125. cikk
Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek

(1) A 124. cikk (2) bekezdése a) pontjának i–iv. alpontjában meghatározott feltételek bármelyikének megfelelő lakóingatlannal fedezett kitettséget a következőképpen kell kezelni:

a)a kitettségnek a nem az intézmény javára bejegyzett első vagy azonos ranghelyű zálogjog levonása után fennmaradó, az ingatlanérték legfeljebb 55 %-áig terjedő részéhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

E pont alkalmazásában, amennyiben a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban az illetékes vagy adott esetben a kijelölt hatóság az e pontban említettnél magasabb kockázati súlyt vagy az ingatlanérték alacsonyabb százalékát határozta meg, az intézményeknek a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban meghatározott kockázati súlyt és százalékos arányt kell alkalmazniuk;

b)a kitettség fennmaradó részét, ha van ilyen, lakóingatlannal nem fedezett kitettségként kell kezelni.

(2) A 124. cikk (2) bekezdése a) pontjának i–iv. alpontjában meghatározott feltételek egyikének sem megfelelő lakóingatlannal fedezett kitettséghez az alábbi 6aaa. táblázat szerint meghatározott kockázati súly és a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban meghatározott kockázati súly közül a magasabbat kell hozzárendelni:

6aaa. táblázat

”

E bekezdés első albekezdésétől eltérve az intézmények alkalmazhatják az (1) bekezdésben említett eljárást a valamely tagállam területén található lakóingatlannal fedezett kitettségekre, amennyiben az ilyen kitettségeknek az adott tagállam illetékes hatóságai által a 430a. cikk (3) bekezdésével összhangban közzétett veszteségrátái nem haladják meg az előző évben ilyen kitettségekkel rendelkező összes intézményben összesített veszteségekre vonatkozó alábbi határértékek egyikét sem:

a)a kitettségeknek az ingatlanérték legfeljebb 55 %-áig terjedő részén elszenvedett veszteség nem haladja meg az adott évben fennálló hitelkötelezettségek teljes összegének 0,3 %-át, minden kitettséget figyelembe véve.

E pont alkalmazásában, amennyiben a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban az illetékes vagy adott esetben a kijelölt hatóság az e pontban említettnél az ingatlanérték alacsonyabb százalékát határozta meg, az intézményeknek a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban meghatározott százalékos arányt kell alkalmazniuk;

b)a kitettségeknek az ingatlanérték legfeljebb 100 %-áig terjedő részén elszenvedett veszteség nem haladja meg az adott évben fennálló hitelkötelezettségek teljes összegének 0,5 %-át, minden ilyen kitettséget figyelembe véve.”.

46.A 126. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„126. cikk
Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek

(1) A 124. cikk (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett kitettséget a következőképpen kell kezelni:

a)a kitettségnek a nem az intézmény javára bejegyzett első vagy azonos ranghelyű zálogjog levonásával csökkentett, az ingatlanérték legfeljebb 55 %-áig terjedő részéhez 60 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a kitettség azon részére magasabb kockázati súly vagy az ingatlanérték alacsonyabb százaléka alkalmazandó, amennyiben azt a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban határozzák meg;

b)a kitettség fennmaradó részét, ha van ilyen, ingatlannal nem fedezett kitettségként kell kezelni.

(2) A 124. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett kitettséghez a 6c. táblázat szerint meghatározott kockázati súly és a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban meghatározott kockázati súly közül a magasabbat kell hozzárendelni:

6c. táblázat

E bekezdés első albekezdésétől eltérve az intézmények alkalmazhatják az (1) bekezdésben említett eljárást a valamely tagállam területén található kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségre, amennyiben az ilyen kitettségeknek az adott tagállam illetékes hatóságai által a 430a. cikk (3) bekezdésével összhangban közzétett veszteségrátái nem haladják meg az előző évben meglévő ilyen kitettségek összesített veszteségére vonatkozó alábbi határértékek egyikét sem:

a)a kitettségeknek az ingatlanérték legfeljebb 55 %-áig terjedő részén elszenvedett veszteség nem haladja meg az adott évben fennálló hitelkötelezettségek teljes összegének 0,3 %-át.

E pont alkalmazásában, amennyiben a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban az illetékes vagy adott esetben a kijelölt hatóság az e pontban említettnél az ingatlanérték alacsonyabb százalékát határozta meg, az intézményeknek a 124. cikk (7) bekezdésével összhangban meghatározott százalékos arányt kell alkalmazniuk;

b)a kitettségeknek az ingatlanérték legfeljebb 100 %-áig terjedő részén elszenvedett veszteség nem haladja meg az adott évben fennálló hitelkötelezettségek teljes összegének 0,5 %-át.”.

47.A rendelet az alábbi új, 126a. cikkel egészül ki:

„126a. cikk
Földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek

(1) A földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) A lakóingatlannal kapcsolatos földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségekhez azonban 100 %-os kockázati súly rendelhető, feltéve, hogy adott esetben az intézmény megbízható hitelnyújtási és nyomon követési standardokat alkalmaz, amelyek megfelelnek a 2013/36/EU irányelv 74. és 79. cikkében foglalt követelményeknek, és amennyiben az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

a)az összes szerződés jelentős részét képezik azok a jogilag kötelező érvényű előértékesítési vagy előlízing-szerződések, amelyek esetében a vevő vagy bérlő jelentős készpénzletétet helyezett el, amely a szerződés felmondása esetén nem jár vissza;

b)a kötelezett jelentős kockáztatott tőkével rendelkezik, amely a kötelezett által biztosított megfelelő összegű saját tőkeként jelenik meg a lakóingatlan becsült értékében annak kész állapotában.

(3) Az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig iránymutatást ad ki, amelyben meghatározza a »jelentős készpénzletét«, a »kötelezett által biztosított megfelelő összegű saját tőke«, »az összes szerződés jelentős része« és a »jelentős kockáztatott tőke« fogalmakat.

Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

48.A 127. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az ebben a bekezdésben említett egyedi hitelkockázati kiigazítások összegének kiszámítása céljából az intézményeknek a számítás során figyelembe kell venniük a kötelezett kitettséggel kapcsolatos tartozása és az alábbiak összege közötti pozitív különbséget:

i. a szavatolótőke további csökkentése, ha a kitettséget teljes mértékben leírták; valamint

ii. az adott kitettséghez kapcsolódó, már meglévő szavatolótőke-csökkentések.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A nemteljesítő kitettség fedezett részének meghatározása céljából a biztosítékok és garanciák elismerhetők a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A lakó- vagy kereskedelmi ingatlannal fedezett nem jövedelemtermelő ingatlankitettségek 125. és 126. cikkel összhangban történő egyedi hitelkockázati kiigazításának elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.”;

d)a (4) bekezdést el kell hagyni.

49.A 128. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„128. cikk
Alárendelt hitelviszonyt megtestesítő kitettségek

(1) A következő kitettségeket alárendelt hitelviszonyt megtestesítő kitettségként kell kezelni:

a)egy másik hitelező követeléseinek alárendelt, hitelviszonyt megtestesítő kitettségek;

b)szavatolótőke-instrumentumok, amennyiben ezek az instrumentumok nem minősülnek részvényjellegű kitettségnek a 133. cikk (1) bekezdésével összhangban; valamint

c)a 72b. cikkben meghatározott feltételeket teljesítő kötelezettséginstrumentumok.

(2) Az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő kitettségekhez 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha ezeket az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő kitettségeket e rendelet második részének megfelelően le kell vonni.”.

50.A 129. cikk (3) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdéstől eltérve, az ingatlanok értékének megállapítása céljából az (EU) 2019/2162 irányelv 18. cikkének (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy az ingatlant a piaci értéken vagy annál alacsonyabb értéken, illetve – azokban a tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti rendelkezésekben szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására – az ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékén értékeljék, a 208. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott korlátok alkalmazása nélkül.”.

51.A 131. cikk 7. táblázata helyébe a következő szöveg lép:

„7. táblázat

”.

52.A 133. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„133. cikk
Részvényjellegű kitettségek

(1) Részvényjellegű kitettségként kell besorolni az alábbiak mindegyikét:

a)bármely kitettséget, amely megfelel az alábbi feltételek mindegyikének:

i.a kitettség nem visszaváltható abban az értelemben, hogy a befektetett pénzeszközök megtérülése csak a befektetés eladásával vagy a befektetéshez fűződő jogok eladásával vagy a kibocsátó felszámolásával érhető el;

ii.a kitettség nem testesít meg kötelezettséget a kibocsátó részéről; valamint

iii.a kitettség a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni maradványkövetelést testesít meg;

b)olyan instrumentumok, amelyek alapvető tőkeelemnek minősülnének, ha azokat intézmény bocsátaná ki;

c)olyan instrumentumok, amelyek a kibocsátó kötelezettségét testesítik meg, és megfelelnek az alábbi feltételek bármelyikének:

i.a kibocsátó határozatlan időre elhalaszthatja a kötelezettség teljesítését;

ii.a kötelezettség előírja vagy megengedi, hogy a kibocsátó saját belátása szerint meghatározott számú részvény kibocsátásával teljesítse a kiegyenlítést;

iii.a kötelezettség előírja vagy megengedi, hogy a kibocsátó saját belátása szerint változó számú részvény kibocsátásával teljesítse a kiegyenlítést, és – ceteris paribus – a kötelezettség értékében bekövetkező bármely változás a kibocsátó meghatározott számú részvénye értéke változásának tulajdonítható, azzal azonos mértékű és ugyanolyan irányba történik;

iv.az instrumentum birtokosának lehetősége van kérni, hogy a kötelezettség részvényben kerüljön teljesítésre, kivéve, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

–kereskedett instrumentum esetében az intézmény az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően igazolta, hogy az instrumentummal a piacon inkább úgy kereskednek, mintha az a kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírja lenne, nem a részvénye,

–nem kereskedett instrumentumok esetében az intézmény az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően igazolta, hogy az instrumentumot hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként kell kezelni.

A c) pont iii. alpontjának alkalmazásában olyan kötelezettségeket kell figyelembe venni, amelyek a kibocsátó részvényei változó számának kibocsátásával történő kiegyenlítést írnak elő vagy engednek meg, és amelyek esetében a kötelezettség pénzbeli értékének változása megegyezik azzal az értékkel, amelyet egy meghatározott számú részvény valós értékének változása és egy meghatározott tényező szorzataként kapunk, amennyiben mind a tényező, mind a részvények említett száma rögzített.

A iv. pont alkalmazásában, amennyiben az említett pontban meghatározott feltételek valamelyike teljesül, az intézmény szabályozási célból az illetékes hatóság előzetes engedélyével részekre bonthatja a kockázatokat;

d)a hitelviszonyt megtestesítő kötelezettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb, oly módon strukturált eszközök, hogy azok gazdasági tartalma hasonló az a), b) és c) pontban említett kitettségekhez, ideértve azokat a kötelezettségeket is, amelyek hozama részvények hozamához kapcsolódik;

e)olyan részvényjellegű kitettségek, amelyek hitelként vannak nyilvántartva, de adósság rendeltetésszerű megvalósításának vagy átstrukturálásának részeként végrehajtott adósság-részvény csereügyletből származnak.

(2) A részesedésszerzések nem kezelhetők részvényjellegű kitettségként a következő esetekben:

a)a részesedések szerkezete olyan, hogy gazdasági tartalmuk hasonló az olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok gazdasági tartalmához, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdés egyik pontjában foglalt kritériumoknak sem;

b)a részesedésszerzések értékpapírosítási kitettségeknek minősülnek.

(3) A (4)–(7) bekezdésben említettektől eltérő részvényjellegű kitettségekhez 250 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha ezeket a kitettségeket a második résznek megfelelően le kell vonni vagy hozzájuk az ott meghatározott kockázati súlyokat kell rendelni.

(4) A tőzsdén nem jegyzett vállalatokhoz kapcsolódó alábbi részvényjellegű kitettségekhez 400 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha ezeket a kitettségeket a második résznek megfelelően le kell vonni vagy hozzájuk az ott meghatározott kockázati súlyokat kell rendelni:

a)rövid távú viszonteladási célú befektetések;

b)olyan kockázatitőke-társaságokba történt befektetések vagy hasonló befektetések, amelyeket jelentős rövid távú tőkenyereségre számítva vásároltak meg.

Az első albekezdéstől eltérve a hosszú távú részesedésszerzésekhez, ideértve az olyan vállalati ügyfelek részvényeibe történő befektetéseket is, amelyekkel az intézmény hosszú távú üzleti kapcsolatot tart fenn vagy kíván fenntartani, valamint a kockázatitőke-társaságokban történő hosszú távú részesedésszerzéseket és a vállalati szerkezetátalakítás céljából végrehajtott adósság-részvény csereügyleteket, a (3) vagy adott esetben az (5) bekezdéssel összhangban kell kockázati súlyt rendelni. E cikk alkalmazásában hosszú távú részesedésszerzés az olyan részesedés megszerzése, amelyet legalább három évig tartanak, vagy amelybe azzal a szándékkal fektettek be az intézmény felső vezetésének jóváhagyásával, hogy legalább három évig tartsák.

(5) Azok az intézmények, amelyek megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét, 100 %-os kockázati súlyt rendelhetnek a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló állami programok keretében felmerült olyan részvényjellegű kitettségekhez, amelyek megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:

(a)az állami programok jelentős támogatást nyújtanak az intézménynek a befektetésre, többek között multilaterális fejlesztési bankok, a 429a. cikk (2) bekezdésében meghatározott közszektorbeli fejlesztési hitelintézetek vagy nemzetközi szervezetek által nyújtott garanciák formájában;

(b)az állami programokra a kormányzati felvigyázás bizonyos formája vonatkozik;

(c)az ilyen részvényjellegű kitettségek összesített értéke nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének 10 %-át.

(6) A központi bankokkal szembeni részvényjellegű kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(7) Az olyan részvényjellegű kitettségekhez, amelyek hitelként vannak nyilvántartva, de adósság rendeltetésszerű megvalósításának vagy átstrukturálásának részeként végrehajtott adósság-részvény csereügyletből származnak, nem rendelhető olyan kockázati súly, amely alacsonyabb lenne annál a kockázati súlynál, amelyet akkor kellene alkalmazni, ha a részesedés a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok portfóliójában maradna.”.

53.A 134. cikk a következőképpen módosul:

a)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. Az intézmény tulajdonában és birtokában vagy szállítás alatt lévő pénzeszközökhöz és az azzal egyenértékű készpénztételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.”;

b)a szöveg a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Minden egyéb olyan tétel kitettségértékéhez, amelyre a 2. fejezet nem határoz meg kockázati súlyt, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.”.

54.A 135. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az EBH, az EIOPA és az ESMA [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e rendelet hatálybalépését követő 1 év]-ig jelentést készít a külső hitelminősítő intézetek általi hitelminősítések rendelkezésre állásának akadályairól, különösen a vállalatok esetében, valamint az ezek kezelésére szolgáló lehetséges intézkedésekről, figyelembe véve a gazdasági ágazatok és földrajzi területek közötti különbségeket.”.

55.A 138. cikk a következőképpen módosul:

a)a szöveg a következő g) ponttal egészül ki:

„g) az intézmény nem használhat külső hitelminősítő intézet által egy intézmény vonatkozásában készített olyan hitelminősítést, amely implicit kormányzati támogatásra vonatkozó feltételezéseket tartalmaz, kivéve, ha a külső hitelminősítő intézet által készített vonatkozó hitelminősítés központi kormányzatok, regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok tulajdonában lévő, vagy általuk létrehozott és támogatott intézményre vonatkozik.”;

b)a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„A g) pont alkalmazásában a központi kormányzatok, regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok tulajdonában lévő, vagy általuk létrehozott és támogatott intézményektől eltérő olyan intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében csak implicit kormányzati támogatásra vonatkozó feltételezéseket tartalmazó, külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés létezik, a 121. cikkel összhangban nem minősített intézményekkel szembeni kitettségként kell kezelni.

Az implicit kormányzati támogatás azt jelenti, hogy a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság fellép annak megakadályozása érdekében, hogy az intézmény hitelezői az intézmény nemteljesítése vagy pénzügyi nehézségei esetén veszteségeket szenvedjenek el.”.

56.A 139. cikk (2) bekezdésében az a) és a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a hitelminősítés magasabb kockázati súlyt eredményez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, ha a kitettséget nem minősítettként kezelnék, és az érintett kitettség:

i.nem speciális hitelezési kitettség;

ii.az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt;

b) a hitelminősítés alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, és az érintett kitettség:

i.nem speciális hitelezési kitettség;

ii.az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.”.

57.A 141. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„141. cikk
Hazai pénznemben és devizában fennálló tételek

(1) Egy kötelezett hazai pénznemében denominált tételre vonatkozó hitelminősítése nem használható fel ugyanezen kötelezett más devizában denominált kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy kitettség az intézmény olyan hitelben való részvételéből ered, amelyet a 117. cikk (2) bekezdésében felsorolt olyan multilaterális fejlesztési bank nyújtott vagy garantált a konvertibilitási és transzferkockázattal szemben, amelynek elsőbbségi hitelezői státusza a piacon elismert, a kötelezett hazai pénznemben denominált tételének hitelminősítése felhasználható az ugyanazon kötelezettel szembeni, devizában denominált kitettség kockázati súlyának származtatására.

Az első albekezdés alkalmazásában, amennyiben a devizában denominált kitettség konvertibilitási és transzferkockázattal szemben garantált, a kötelezett hazai pénznemben denominált tételének hitelminősítése csak a kitettség garantált részének kockázati súlyozásához használható. A kitettség nem garantált részének kockázati súlyát a kötelezett olyan hitelminősítése alapján kell meghatározni, amely az adott devizában denominált tételre vonatkozik.”.

58.A 142. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a szöveg a következő 1a–1e. ponttal egészül ki:

„1a. »kitettségi osztály«: a 147. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a1) pontjának i. és ii. alpontjában, b) pontjában, c) pontjának i., ii. és iii. alpontjában, d) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában, e), e1), f) és g) pontjában említett kitettségi osztályok bármelyike;

1b. »vállalati kitettségi osztály«: a 147. cikk (2) bekezdése c) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett kitettségi osztályok bármelyike;

1c. »vállalati kitettség«: a 147. cikk (2) bekezdése c) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett kitettségi osztályokba sorolt bármely kitettség;

1d. »lakossággal szembeni kitettségi osztály«: a 147. cikk (2) bekezdése d) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában említett kitettségi osztályok bármelyike;

1e. »lakossággal szembeni kitettség«: a 147. cikk (2) bekezdése d) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában említett kitettségi osztályokba sorolt bármely kitettség;”;

b)a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. »kitettségtípus«: egy kitettségi osztályba tartozó, egységesen kezelt kitettségek csoportja, amelyek korlátozódhatnak egyetlen vállalkozásra vagy egy csoporton belüli vállalkozás-alcsoportra, feltéve, hogy a csoport más vállalkozásainál másképp kezelik ugyanazt a kitettségtípust;”;

c)a 4. és 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„4.    »nagyméretű, szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet«: olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely megfelel a következő feltételek mindegyikének:

a)a szervezet teljes eszközállománya vagy – amennyiben a szervezet anyavállalattal rendelkezik – anyavállalatának, egyedi vagy összevont alapon számított teljes eszközállománya legalább 70 milliárd EUR a legutolsó auditált pénzügyi kimutatás vagy összevont pénzügyi beszámoló alapján;

b)a szervezetre e rendelettel, az (EU) 2019/2033 rendelettel, a 2009/138/EK irányelvvel vagy valamely harmadik ország ezen uniós jogi aktusokkal legalább egyenértékű jogszabályi prudenciális követelményeivel összhangban közvetlenül egyéni vagy összevont alapon, vagy közvetetten anyavállalatának prudenciális konszolidációja keretében prudenciális követelmények vonatkoznak;

5. »nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet«: olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely nem teljesíti a 4. pont b) alpontjában meghatározott feltételt;”;

d)a szöveg a következő 5a. ponttal egészül ki:

„5a.    »nagyvállalat«: bármely vállalkozás, amelynek konszolidált éves árbevétele meghaladja az 500 millió EUR-t, vagy amely olyan csoporthoz tartozik, ahol a konszolidált csoport teljes éves árbevétele meghaladja az 500 millió EUR-t.”;

e)a szöveg a következő 8–12. ponttal egészül ki:

„8. »PD/LGD-kiigazítás-modellezéses módszer«: az alapul szolgáló kitettség LGD-kiigazításának modellezése vagy együttes PD- és LGD-kiigazításának modellezése a 183. cikk (1a) bekezdésével összhangban;

9. »fedezetnyújtó kockázati súlyának alsó korlátja«: a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó kockázati súly;

10. olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény a 143. cikk szerinti saját LGD-becsléseit használva alkalmazza az IRB-módszert, az »elismert« előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet olyan előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, amelynek az alapul szolgáló kitettség kockázattal súlyozott kitettségértékeinek vagy várható veszteségértékeinek kiszámítására gyakorolt hatását a 108. cikk (2a) bekezdésével összhangban a következő módszerek egyikével figyelembe veszik:

a)PD/LGD-kiigazítás-modellezéses módszer;

b)a belső minősítésen alapuló módszer fejlett változata (AIRB-módszer) szerinti kockázatiparaméter-helyettesítéses módszer, a 192. cikk 8. pontjával összhangban;

11. »sztenderd módszer szerinti hitel-egyenértékesítési tényező« vagy »SA-CCF«: a 2. fejezet szerint alkalmazandó százalék, amellyel a 111. cikk (2) bekezdése szerint egy mérlegen kívüli tétel névértékét meg kell szorozni a kitettségértékének kiszámításához;

12. »IRB-módszer szerinti hitel-egyenértékesítési tényező« vagy »IRB-CCF«: a CCF saját becslései;”.

59.A 143. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az IRB-módszer – beleértve az LGD-k és CCF-ek saját becsléseit – használatára vonatkozóan előzetes engedélyt kell kérni minden egyes kitettségi osztály és minősítési rendszer, valamint az LGD-k és a CCF-ek becslésére vonatkozó minden egyes módszer esetében.”;

b)A (3) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) olyan minősítési rendszer alkalmazási körének a lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott;

b) olyan minősítési rendszer lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott.”;

c)a (4) és (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat a minősítési rendszerek minden módosításáról.

(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján megállapítható, hogy egy meglévő minősítési rendszer olyan egyéb újonnan bevont kitettségekre való alkalmazása, amelyekre az adott minősítési rendszer addig nem terjedt ki, valamint az IRB-módszer szerinti minősítési rendszerek módosításai lényegesek-e.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: kérjük a dátum beillesztését = e módosító rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

60.A 144. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen módosul:

a)az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„f)    az intézmény validálta minden egyes minősítési rendszerét egy megfelelő időszakban, azt megelőzően, hogy engedélyt kapott volna e minősítési rendszer használatára, ez alatt az időszak alatt felmérte, hogy a minősítési rendszer illeszkedik-e a minősítési rendszer alkalmazási köréhez, és megtette az e felmérésből következő, az említett minősítési rendszerekben szükséges változtatásokat;”;

b)a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h)    az intézmény a minősítési rendszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott minősítési rendszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába;”;

c)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon módszerek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell annak megállapítása során, hogy egy intézmény teljesíti-e az IRB-módszer használatára vonatkozó követelményeket.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

61.A 147. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a)központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;

a1)regionális és helyi hatóságokkal, valamint közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyeket a következő kitettségi osztályokba kell sorolni:

i.regionális és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;

ii.közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;

b)intézményekkel szemben fennálló kitettségek;

c)vállalkozásokkal szembeni kitettségek, amelyeket a következő kitettségi osztályokba kell sorolni:

i.általános vállalatok;

ii.speciális hitelezési kitettségek;

iii.megvásárolt vállalati követelések;

d)lakossággal szembeni kitettségek, amelyeket a következő kitettségi osztályokba kell sorolni:

i.rulírozó lakossági kitettségek;

ii.lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek;

iii.megvásárolt lakossági követelések;

iv.egyéb lakossággal szembeni kitettségek;

e)részvényjellegű kitettségek;

e1)KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;

f)értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételek;

g)egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.”;

b)a (3) bekezdés a) pontját el kell hagyni;

c)a cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a)    A regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket kivétel nélkül a (2) bekezdés a1) pontjában említett kitettségi osztályba kell sorolni, függetlenül attól, hogy az ilyen kitettségeket milyen módon kellene kezelni a 115. vagy 116. cikk alapján.”;

d)a (4) bekezdésben az a) és a b) pontot el kell hagyni;

e)az (5) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az a) pont ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii. az 5. cikk 8. pontja szerinti kkv-val szembeni kitettségek, feltéve hogy ez esetben a kötelezett ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló kötelezett ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege – beleértve a nemteljesítő kitettségeket, de nem beleértve a lakóingatlannal fedezett kitettségeket az ingatlan értékéig – az intézmény tudomása szerint, amelynek észszerű lépéseket kell tennie, hogy meggyőződjön a kitettség értékéről, nem haladja meg az 1 millió EUR-t;

iii. lakóingatlannal fedezett kitettségek, beleértve az első és alacsonyabb ranghelyű zálogjogokat, a határozott futamidejű hiteleket, a rulírozó, szabad felhasználású jelzáloghitel-kereteket és a 108. cikk (3) és (4) bekezdésében említett kitettségeket, a kitettség méretétől függetlenül, feltéve, hogy a kitettség a következők egyike:

–természetes személlyel szembeni kitettség,

–magánszemélyek olyan egyesületeivel vagy szövetkezeteivel szemben fennálló kitettség, amelyeket a nemzeti jog szabályoz, és amelyek kizárólag azzal a céllal léteznek, hogy tagjaik számára elsődleges lakóhely használatát biztosítsák a hitelt biztosító ingatlanban,”;

ii.a szöveg a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Az a) pont iii. alpontjában, valamint a b), c) és d) pontban meghatározott valamennyi feltételnek megfelelő kitettségeket a (2) bekezdés d) pontjának ii. alpontjában említett »lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek« kitettségi osztályba kell sorolni.

A harmadik albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok kizárhatják a (2) bekezdés d) pontjának ii. alpontjában említett »lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek« kitettségi osztályból azokat a természetes személyeknek nyújtott hiteleket, akik több mint négy ingatlanon vagy lakóegységen rendelkeznek jelzáloggal, és ezeket a hiteleket a vállalati kitettségi osztályba sorolhatják.”;

iii.a cikk a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a)    A következő feltételek mindegyikének megfelelő kitettségtípushoz tartozó, lakossággal szembeni kitettségek a rulírozó lakossági kitettségek kitettségi osztályba sorolhatók:

a)az adott kitettségtípushoz magánszemélyekkel szembeni kitettségek tartoznak;

b)az adott kitettségtípushoz tartozó kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amennyiben azokat nem hívták le azonnal és feltétel nélkül, az intézmény által felmondhatók;

c)az adott kitettségtípushoz tartozó kitettség egyetlen személlyel szembeni maximális összege legfeljebb 100 000 EUR;

d)az adott kitettségtípus veszteségrátái az átlagos veszteségszinthez képest alacsony volatilitást mutattak, különösen az alacsony PD-sávokon belül;

e)a rulírozó lakossági kitettségként való kezelés összhangban van azon kitettségtípus mögöttes kockázati jellemzőivel, amelyhez tartozik.

Olyan folyószámlához kapcsolódó, biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amelyre munkabér érkezik, a b) ponttól eltérve nem alkalmazható a fedezetlenségre vonatkozó követelmény. Ebben az esetben a biztosítékból befolyt összeg nem vehető figyelembe az LGD-becslésben.

Az intézményeknek a rulírozó lakossági kitettség kitettségi osztályon belül el kell különíteniük a 4. cikk (1) bekezdésének 152. pontjában meghatározott, tranzakciós ügyféllel szembeni kitettségeket (a továbbiakban: tranzakciós ügyféllel szembeni rulírozó lakossági kitettség) és nem tranzakciós ügyféllel szembeni kitettségeket (a továbbiakban: nem tranzakciós ügyféllel szembeni rulírozó lakossági kitettség). A 12 hónapnál rövidebb törlesztési előzménnyel rendelkező rulírozó lakossági kitettségeket kifejezetten nem tranzakciós ügyféllel szembeni rulírozó lakossági kitettségként kell besorolni.”;

f)a (6) és (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)    A 133. cikk (1) bekezdésében említett kitettségeket – amennyiben nem a (2) bekezdés e1) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolják – a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott részvényjellegű kitettségi osztályba kell sorolni.

(7) Minden hitelkötelezettséget, amely nem sorolható a (2) bekezdés a), a1), b), d), e) és f) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe sem, az említett bekezdés c) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe kell sorolni.”;

g)a (8) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ezeket a kitettségeket a (2) bekezdés c) pontjának ii. alpontjában említett kitettségi osztályhoz kell rendelni, és a következő kategóriákba kell sorolni: »projektfinanszírozás«, »tárgyieszköz-finanszírozás«, »árufinanszírozás« és »jövedelemtermelő ingatlan«.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)a projektfinanszírozási, tárgyieszköz-finanszírozási és árufinanszírozási kategóriába sorolás, a 2. fejezet fogalommeghatározásaival összhangban;

b)a jövedelemtermelő ingatlan kategória meghatározása, különösen annak előírása, hogy mely földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek és ingatlannal fedezett kitettségek sorolhatók be jövedelemtermelő ingatlanként, amennyiben ezek a kitettségek a visszafizetésüket tekintve nem függenek lényegesen az ingatlan által generált pénzáramlástól.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”;

h)a cikk a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben szükség esetén részletesebben meghatározza a (2) bekezdésben említett osztályokat, valamint a kitettségek ezen osztályokba sorolásának feltételeit és kritériumait.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”.

62.A 148. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézmény, amely a 107. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazhatja az IRB-módszert, valamint bármely anyavállalat és leányvállalatai kötelesek az IRB-módszert a 147. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a1) pontjának i. és ii. alpontjában, b) pontjában, c) pontjának i., ii. és iii. alpontjában, d) pontjának i., ii., iii. és iv. alpontjában, e), e1), f) és g) pontjában említett kitettségi osztályok legalább egyikére alkalmazni. Ha az intézmény az említett kitettségi osztályok valamelyikére alkalmazza az IRB-módszert, azt az adott kitettségi osztályba tartozó összes kitettségre vonatkozóan meg kell tennie, kivéve, ha az illetékes hatóságoktól engedélyt kapott a sztenderd módszer tartós használatára, a 150. cikknek megfelelően.

Amennyiben az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezik, az IRB-módszer alkalmazásának bevezetése történhet fokozatosan is az ugyanazon kitettségi osztályhoz tartozó és az ugyanazon üzleti egységen belüli kitettségtípusokra, valamint ugyanazon csoporton belül az egyes üzleti egységekre, illetve az LGD-kre vagy az IRB-CCF-ekre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor.

(2)    Az illetékes hatóságok kötelesek meghatározni azt az időtartamot, amely során az intézményeknek, valamint bármely anyavállalatnak és leányvállalatainak az ugyanazon kitettségi osztályhoz tartozó minden kitettségre és az ugyanazon csoporton belül az egyes üzleti egységekre vonatkozóan, illetve az LGD-kre vagy az IRB-CCF-ekre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor be kell vezetniük az IRB-módszert. Az említett időtartamnak olyannak kell lennie, amelyet az illetékes hatóságok az érintett intézmények vagy bármely anyavállalat és leányvállalatai tevékenységének természete és mérete, valamint az alkalmazandó minősítési rendszerek száma és természete alapján megfelelőnek ítélnek.”;

b)a (4), az (5) és a (6) bekezdést el kell hagyni.

63.A 150. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek a sztenderd módszert kell alkalmazniuk a következő kitettségek esetében:

a)a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségi osztályba sorolt kitettségek;

b)olyan kitettségi osztályokba sorolt kitettségek, amelyek esetében az intézmények úgy döntöttek, hogy nem alkalmazzák az IRB-módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámításához;

c)olyan kitettségek, amelyek esetében az intézmények nem kaptak előzetes engedélyt az illetékes hatóságoktól arra, hogy az IRB-módszert alkalmazzák a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámításához.

Az az intézmény, amely számára engedélyezték az IRB-módszer alkalmazását egy adott kitettségi osztály kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámításához, az illetékes hatóság előzetes engedélyével alkalmazhatja a sztenderd módszert az adott kitettségi osztályba tartozó egyes kitettségtípusokra, amennyiben ezek a kitettségtípusok a méret és a vélelmezett kockázati profil tekintetében nem lényegesek.

Annak az intézménynek, amely számára az IRB-módszer alkalmazását egy adott kitettségi osztályban csak néhány kitettségtípus kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításához engedélyezték, az adott kitettségi osztályba tartozó többi kitettségtípusra a sztenderd módszert kell alkalmaznia.”;

b)a (2), (3) és (4) bekezdést el kell hagyni.

64.A 151. cikk a következőképpen módosul:

a)a (4) bekezdést el kell hagyni;

b)a (7), (8) és (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézményeknek az LGD-kre, és a 166. cikk (8) és (8b) bekezdése szerinti esetekben az IRB-CCF-re saját becslést kell adniuk a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban. Az intézményeknek SA-CCF-et kell alkalmazniuk, ha a 166. cikk (8) és (8b) bekezdése nem teszi lehetővé IRB-CCF alkalmazását.

(8) A következő kitettségek esetében az intézményeknek a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és a 166. cikk (8), (8a) és (8b) bekezdésével összhangban meghatározott SA-CCF-et kell alkalmazniuk:

a)a 147. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett »intézményekkel szemben fennálló kitettségek« kitettségi osztályba sorolt kitettségek;

b)a pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel szemben fennálló kitettségek;

c)a nagyvállalatokkal szemben fennálló kitettségek.

A 147. cikk (2) bekezdésének a), a1) és c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetében – az e bekezdés első albekezdésében említett kitettségek kivételével – az intézményeknek a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és a 166. cikk (8), (8a) és (8b) bekezdésével összhangban meghatározott SA-CCF-et kell alkalmazniuk, kivéve, ha e cikk (9) bekezdésével összhangban ezen kitettségek vonatkozásában engedélyezték számukra az LGD-kre és CCF-ekre vonatkozó saját becslések használatát.

(9) A (8) bekezdés második albekezdésében említett kitettségek esetében az illetékes hatóság engedélyezheti az intézményeknek az LGD-kre, és a 166. cikk (8) és (8b) bekezdése szerinti esetekben az IRB-CCF-ekre vonatkozó saját becslés alkalmazását a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.”;

c)a cikk a következő (11), (12) és (13) bekezdéssel egészül ki:

„(11) Az intézményeknek a 147. cikk (2) bekezdésének a1) pontjában említett »regionális és helyi hatóságokkal, valamint közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek« kitettségi osztályba tartozó kitettségekre a 147. cikk (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjában említett »általános vállalatok« kitettségi osztályba tartozó kitettségekre meghatározott követelményeket kell alkalmazniuk. E bekezdés alkalmazásában a nagyvállalat fogalommeghatározásában meghatározott küszöbérték és a nagyvállalatokra alkalmazandó, a (8) bekezdés első albekezdésének c) pontjában meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók, és az 501. cikkben meghatározott eljárás nem alkalmazandó.

(12) A 147. cikk (2) bekezdésének e1) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó, KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek esetében az intézményeknek a 152. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk.

(13) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a 147. cikk (2) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában említett »megvásárolt vállalati követelések« kitettségi osztályba és a 147. cikk (2) bekezdése d) pontjának iii. alpontjában említett »megvásárolt lakossági követelések« kitettségi osztályba tartozó kitettségeknek az ezen kitettségek nemteljesítési kockázatára és felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása céljából történő kezelésére, beleértve a hitelkockázat-mérséklési technikák elismerését is.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

65.A 152. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Azoknak az intézményeknek, amelyek az e cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, és nem alkalmazzák az ebben a fejezetben vagy adott esetben az 5. fejezetben meghatározott módszereket a KBF alapul szolgáló kitettségeinek egészére vagy egy részére, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:

a)a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába sorolandó alapul szolgáló kitettségek esetében az intézményeknek a 2 fejezetben meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk;

b)a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett, értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételekhez sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 254. cikkben meghatározott elbánást kell alkalmazniuk, és úgy kell eljárniuk, mintha az említett kitettségeket közvetlenül az említett intézmények tartanák;

c)minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek a 2. fejezetben meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk.”.

66.A 153. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés iii. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„iii. ha 0 < PD < 1, akkor

ahol:

N = egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye, azaz N(x) annak a valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, 0 várható értékű, 1 szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel;

G = egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye, azaz, ha x = G(z), akkor x olyan érték, amelyre teljesül, hogy N(x) = z;

R = a korrelációs együttható, amelynek meghatározása a következő:

b = a lejárati korrekciós tényező, amelynek meghatározása a következő:

M = a lejárat években kifejezve és a 162. cikkel összhangban kiszámítva.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A nagyméretű, szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel és a nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel szembeni kitettségek esetében az (1) bekezdés iii. pontjában vagy adott esetben a (4) bekezdésben meghatározott R korrelációs együtthatót az említett kitettségek kockázati súlyának kiszámításakor 1,25-dal meg kell szorozni.”;

c)a (3) bekezdést el kell hagyni;

d)a (9) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(9) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása céljából, hogy az intézményeknek hogyan kell figyelembe venniük az (5) bekezdés második albekezdésében említett tényezőket a kockázati súlyok speciális hitelezési kitettségekhez való hozzárendelésekor.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

67.A 154. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés ii. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„ii.    ha PD < 1, akkor:

ahol:

N = egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye, azaz N(x) annak a valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, 0 várható értékű, 1 szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel;

G = egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye, azaz, ha x = G(z), akkor x olyan érték, amelyre teljesül, hogy N(x) = z;

R = a korrelációs együttható, amelynek meghatározása a következő:

”;

b)a (2) bekezdést el kell hagyni;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A teljesítő, részben vagy egészben lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségeknél 0,15 értékű R korrelációs együtthatóval kell felváltani a korrelációs együttható (1) bekezdés szerinti képletével kiszámított értéket.

A részben lakóingatlannal fedezett kitettségre az (1) bekezdés ii. pontja szerint alkalmazandó kockázati súly az alapul szolgáló kitettség fedezetlen részére is alkalmazandó.”;

d)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A teljesítő rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű R korrelációs együtthatóval kell felváltani a korrelációs együttható (1) bekezdés szerinti képletével kiszámított értéket.

Az illetékes hatóságok áttekintik az ugyanazon kitettségtípushoz tartozó rulírozó lakossági kitettségekre, valamint a rulírozó lakossági kitettségek kitettségi osztályának egészére vonatkozó veszteségráták relatív volatilitását, és megosztják a tagállamokkal és az EBH-val a rulírozó lakossági kitettségek veszteségrátáinak jellemző sajátosságaira vonatkozó információkat.”.

68.A 155. cikket el kell hagyni;

69.A 157. cikk a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a)a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításának módszertana, beleértve a hitelkockázat-mérséklési technikáknak a 160. cikk (4) bekezdése szerinti figyelembevételét, valamint a saját becslések és tartalékparaméterek használatának feltételei;

b)az (5) bekezdésben említett kitettségtípusokra vonatkozó lényegességi kritérium értékelése;

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”.

70.A 158. cikk a következőképpen módosul:

a)az (5) bekezdés utolsó albekezdését el kell hagyni;

b)a (7), (8) és (9) bekezdést el kell hagyni.

71.A 159. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„159. cikk
A várható veszteségértékek, valamint az IRB-módszer szerinti hiány és többlet kezelése

Az intézmények a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdésében említett kitettségek várható veszteségértékeit kötelesek levonni a következők összegéből:

a)az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 110. cikkel összhangban számított általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások;

b)az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 34. cikkel összhangban megállapított, az intézmény nem kereskedési könyvi tevékenységéhez kapcsolódó kiegészítő értékelési korrekciók;

c)az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levontaktól eltérő egyéb szavatolótőke-csökkentések.

Amennyiben az első albekezdéssel összhangban elvégzett számítás pozitív összeget eredményez, a kapott összeg az »IRB-módszer szerinti többlet«. Amennyiben az első albekezdéssel összhangban elvégzett számítás negatív összeget eredményez, a kapott összeg az »IRB-módszer szerinti hiány«.

Az első albekezdésben említett számítás céljából az intézményeknek a nemteljesítőként megvásárolt, mérlegen belüli kitettségeken fennálló, a 166. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott diszkontokat vagy prémiumokat az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal azonos módon kell kezelniük. A teljesítőként megvásárolt mérlegen belüli kitettségeken fennálló diszkontok vagy prémiumok nem vehetők figyelembe az IRB-módszer szerinti hiány vagy az IRB-módszer szerinti többlet kiszámításakor. A nemteljesítő kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások nem használhatók az egyéb kitettségek várható veszteségértékének fedezésére. Az értékpapírosított kitettségek várható veszteségértékei, illetve az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások nem vehetők figyelembe az IRB-módszer szerinti hiány vagy az IRB-módszer szerinti többlet kiszámításakor.”.

72.A 4. szakasz a következő 0. alszakasszal egészül ki:

„0. alszakasz
A tagállamok központi kormányzatai és központi bankjai, illetve az EKB által nyújtott garanciák által fedezett kitettségek

159a. cikk
A bemenő PD- és LGD-adatok alsó korlátja alkalmazásának mellőzése

A 3. fejezet és különösen a 160. cikk (1) bekezdése, a 161. cikk (4) bekezdése, a 164. cikk (4) bekezdése és a 166. cikk (8c) bekezdése alkalmazásában, amennyiben egy kitettséget egy tagállam központi kormányzata vagy központi bankja vagy az EKB által nyújtott, elismert garancia fedez, a bemenő PD-, LGD- és CCF-adatok alsó korlátjai nem alkalmazandók a kitettségnek a garanciával fedezett részére. A kitettség garanciával nem fedezett részére azonban vonatkoznak a bemenő PD-, LGD- és CCF-adatok szóban forgó alsó korlátjai.”.

73.A 160. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 147. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett »intézményekkel szemben fennálló kitettségek« vagy a 147. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett »vállalkozásokkal szembeni kitettségek« kitettségi osztályba sorolt kitettségek esetében, kizárólag az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámítása céljából – különösen a 153. cikk, a 157. cikk, a 158. cikk (1) bekezdése, a 158. cikk (5) bekezdése és a 158. cikk (10) bekezdése alkalmazásában – a kockázati súlyok és a várható veszteség képleteiben bemenő adatként használt PD-értékek nem lehetnek alacsonyabbak a következő értéknél: 0,05 % (»bemenő PD-adat alsó korlátja«).”;

b)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) UFCP-vel fedezett kitettség esetében az az intézmény, amely a 143. cikk szerinti saját LGD-becsléseket alkalmaz mind az eredeti kitettségre, mind a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre vonatkozóan, a 183. cikkel összhangban elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a PD-ben.”;

c)az (5) bekezdést el kell hagyni;

d)a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A vásárolt vállalati követeléshez kapcsolódó felhígulási kockázat PD-értékének meg kell egyeznie az intézménynek a felhígulási kockázatra vonatkozó EL-becslésével. Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon le tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett lebontásból eredő PD-becslést. Az intézmények a 4. fejezet rendelkezései szerint elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben.”;

e)a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7) Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vásárolt vállalati követelések felhígulási kockázatára vonatkozóan, a PD-értékek 161. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel történő korrigálása révén elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.”.

74.A 161. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i)az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) központi kormányzatokkal, központi bankokkal és pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel szembeni előresorolt kitettségek FCP nélkül: 45 %;”;

ii.a szöveg a következő aa) ponttal egészül ki:

„aa) pénzügyi ágazatbeli szervezetnek nem minősülő vállalatokkal szembeni előresorolt kitettségek FCP nélkül: 40 %;”;

iii.a c) pontot el kell hagyni;

iv.az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) az előresorolt vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy ha az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 40 %;”;

v.a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g) vásárolt vállalati követelések felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 100 %.”;

b)a (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett kitettség esetében az az intézmény, amely a 143. cikk szerinti saját LGD-becsléseket alkalmaz mind az eredeti kitettségre, mind a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre vonatkozóan, a 183. cikkel összhangban elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben.

(4) A 147. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett »vállalkozásokkal szembeni kitettségek« kitettségi osztályba sorolt kitettségek esetében, kizárólag az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámítása céljából – különösen a 153. cikk (1) bekezdésének iii. pontja, a 157. cikk és a 158. cikk (1), (5) és (10) bekezdése alkalmazásában –, saját LGD-becslések használata esetén a kockázati súlyok és a várható veszteség képleteiben bemenő adatként használt LGD-értékek nem lehetnek alacsonyabbak a bemenő LGD-adatok (5) bekezdéssel összhangban számított következő alsó korlátjainál:

2a. táblázat

;”;

c)a szöveg a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A (4) bekezdés alkalmazásában a bemenő LGD-adatoknak az említett bekezdés 2a. táblázatában szereplő, az FCP-vel teljes mértékben fedezett kitettségekre vonatkozó alsó korlátjai akkor alkalmazandók, ha az FCP értéke az érintett Hc és Hfx volatilitási korrekciók 230. cikkel összhangban történő alkalmazását követően eléri vagy meghaladja az alapul szolgáló kitettség értékét. Ezen túlmenően ezek az értékek az e fejezet alapján elismert FCP-re alkalmazandók.

A bemenő LGD-adatok FCP-vel részlegesen fedezett kitettségre alkalmazandó alsó korlátját (LGDfloor) a kitettség FCP nélküli részére vonatkozó LGDU-floor és a teljesen fedezett részre vonatkozó LGDS-floor súlyozott átlagaként kell kiszámítani, az alábbiak szerint:

ahol:

LGDU-floor és LGDS-floor az 1. táblázatban található vonatkozó alsó korlátok;

E, ES, EU és HE a 230. cikk szerint meghatározandó.

(6) Amennyiben egy intézmény, amely saját LGD-becsléseket alkalmaz adott típusú, vállalkozásokkal szembeni fedezetlen kitettségekre vonatkozóan, a saját LGD-becslésekben nem tudja figyelembe venni az ilyen kitettségtípushoz tartozó valamely kitettséget biztosító FCP hatását, az intézmény számára engedélyezni kell a 230. cikkben meghatározott képlet alkalmazását, azzal a kivétellel, hogy az említett képletben az LGDU kifejezésnek az intézmény saját LGD-becslésének kell lennie. Ebben az esetben az FCP a 4. fejezettel összhangban elismerhető, és az intézmény LGDU kifejezésként használt saját LGD-becslését az alapul szolgáló veszteségadatok alapján kell kiszámítani, az adott FCP-ből származó megtérüléseket figyelmen kívül hagyva.”.

75.A 162. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Azon kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény nem kapott engedélyt az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések alkalmazására, a lejárati érték (»M«) 2,5 év, kivéve az értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő kitettségeket, amelyek esetében az M 0,5 év.

Ennek alternatívájaként a 143. cikkben említett engedély részeként az illetékes hatóságok dönthetnek arról, hogy az intézménynek a (2) bekezdésben meghatározott M lejárati értéket minden ilyen kitettségre vagy a kitettségek egy részhalmazára vonatkozóan kell-e alkalmaznia.”;

b)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a (2) bekezdés bevezető mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„Azon kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény saját LGD-becslést alkalmaz, a lejárati értéket (»M«) az e bekezdésben meghatározottak szerint és e cikk (3)–(5) bekezdésére figyelemmel, években kifejezett időtartamokat használva kell kiszámítani. M nem lehet 5 évnél hosszabb, kivéve a 384. cikk (1) bekezdésében előírt esetekben, amikor is az ott meghatározott M-et kell alkalmazni. Az M értékét a következők szerint kell kiszámítani az alábbi esetekben:”;

ii.a bekezdés a következő da) és db) ponttal egészül ki:

„da) nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó fedezett kölcsönügyletek esetében az M az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, ahol az M legalább 20 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;

db) a c), d) vagy da) pontnak megfelelő ügylettípusok közül egynél többet tartalmazó nettósítási keretmegállapodás esetében M az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, ahol M legalább az ilyen ügyletekhez a 224. cikk (2) bekezdésében meghatározott leghosszabb (években kifejezett) tartási időszak (esettől függően 10 vagy 20 nap). A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;”;

iii.az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„f) bármely más, e bekezdésben nem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy intézmény nem tudja az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely a kötelezett számára szerződéses kötelezettségeinek (tőke, kamat és díjak) teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év;”;

iv.az i) pont helyébe a következő szöveg lép:

„i. azon intézmények esetében, amelyek a 382a. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett módszereket alkalmazzák az adott partnerrel kötött ügyletek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, az M nem lehet nagyobb, mint 1 a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott, az ugyanazon ügyletek partnerkockázatára vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása céljára szolgáló képletben, a 92. cikk (4) bekezdésének a) vagy adott esetben f) pontjában említettek szerint;”;

v.a j) pont helyébe a következő szöveg lép:

„j) Rulírozó kitettségek esetében az M-et a hitelügylet szerződés szerinti maximális lejárati időpontja alapján kell meghatározni. Az intézmények nem használhatják az aktuális lehívás törlesztési időpontját, ha az nem a hitelügylet maximális lejárati időpontja.”;

c)a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az első albekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a dokumentáció napi letétkiigazítást és napi újraértékelést ír elő, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemteljesítés vagy a fedezet kiigazításának elmulasztása esetén a biztosíték azonnali likvidálását vagy beszámítását teszik lehetővé, M az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, és M legalább egy nap:”;

ii.a második albekezdés a következőképpen módosul:

–a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, öntörlesztő, rövid lejáratú kereskedelemfinanszírozási ügyletek, ideértve a megvásárolt vállalati követeléseket is, amelyek hátralévő futamideje legfeljebb 1 év, a 4. cikk (1) bekezdése 80. pontjában említetteknek megfelelően;”,

–a szöveg a következő e) ponttal egészül ki:

„e) kibocsátott és megerősített, rövid lejáratú, azaz 1 éven belüli lejáratú, öntörlesztő akkreditívek.”;

d)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az Unióban letelepedett, nagyvállalatnak nem minősülő vállalatokkal szembeni kitettségek esetében az intézmények dönthetnek úgy, hogy a (2) bekezdés alkalmazása helyett minden ilyen kitettségre az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően állapítják meg az M értékét.”;

e)a cikk a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A (2) bekezdés c)–db) pontjában és a (3) bekezdésben említett napok minimális számának években történő kifejezése céljából a napok minimális számát 365,25-tel kell elosztani.”.

76.A 163. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Kizárólag az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámítása céljából – különösen a 154. cikk, a 157. cikk és a 158. cikk (1), (5) és (10) bekezdése alkalmazásában – a kockázati súly és a várható veszteség képleteiben bemenő adatként használt PD-értékek nem lehetnek alacsonyabbak a következőnél:

a)0,1 % a nem tranzakciós ügyféllel szembeni rulírozó lakossági kitettségek esetén;

b)0,05 % az olyan lakossággal szembeni kitettségek esetében, amelyek nem minősülnek nem tranzakciós ügyféllel szembeni rulírozó lakossági kitettségnek.”;

b)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett kitettség esetében az az intézmény, amely a 143. cikk értelmében saját LGD-becsléseket alkalmaz a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre vonatkozóan, a 183. cikkel összhangban elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a PD-ben.”.

77.A 164. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézményeknek e fejezet 6. szakaszában és az illetékes hatóságok által a 143. cikkel összhangban kiadott engedélyben meghatározott követelményeknek megfelelően saját LGD-becsléseket kell készíteniük. A vásárolt követelések felhígulási kockázatára 100 %-os LGD-értéket kell alkalmazni. Ha egy intézmény a vásárolt követelés felhígulási kockázatának várható veszteségre vonatkozó becslését megbízható módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor használhatja saját LGD-becslését.

(2) Azok az intézmények, amelyek a 143. cikk szerinti saját LGD-becsléseket alkalmaznak a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre vonatkozóan, a 183. cikkel összhangban elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben.”;

b)a (3) bekezdést el kell hagyni;

c)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Kizárólag a lakossággal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámítása céljából – különösen a 154. cikk (1) bekezdése, a 157. cikk és a 158. cikk (1) és (10) bekezdése alkalmazásában – a kockázati súly és a várható veszteség képleteiben bemenő adatként használt LGD-értékek nem lehetnek alacsonyabbak a bemenő LGD-adatok 2aa. táblázatban és a (4a) és (4b) bekezdéssel összhangban meghatározott alsó korlátjainál:

2aa. táblázat

”;

d)a szöveg a következő (4a) és (4b) bekezdésekkel egészül ki:

„(4a) A (4) bekezdés alkalmazásában a következők alkalmazandók:

a)a (4) bekezdés 2aa. táblázatában szereplő, bemenő LGD-adatokra vonatkozó alsó korlátok akkor alkalmazandók az FCP-vel fedezett kitettségekre, ha az FCP e fejezet alapján elismerhető;

b)a lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek kivételével a (4) bekezdés 2aa. táblázatában szereplő, bemenő LGD-adatokra vonatkozó alsó korlátok akkor alkalmazandók az FCP-vel teljes mértékben fedezett kitettségekre, ha az FCP értéke a vonatkozó volatilitási korrekciók 230. cikkel összhangban történő alkalmazását követően eléri vagy meghaladja az alapul szolgáló kitettség értékét;

c)a lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségek kivételével az FCP-vel részben fedezett kitettségre alkalmazandó, bemenő LGD-adatokra vonatkozó alsó korlátot a 161. cikk (5) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítani;

d)a lakóingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségekre alkalmazandó, bemenő LGD-adatokra vonatkozó alsó korlátot 5 %-ban kell rögzíteni, függetlenül a lakóingatlan által nyújtott biztosíték szintjétől.

(4b) Amennyiben egy intézmény nem tudja figyelembe venni az ilyen kitettségtípushoz tartozó valamely kitettséget biztosító FCP hatásait, az intézmény számára engedélyezni kell a 230. cikkben meghatározott képlet alkalmazását, azzal a kivétellel, hogy az említett képletben az LGDU kifejezésnek az intézmény saját LGD-becslésének kell lennie. Ebben az esetben az FCP a 4. fejezettel összhangban elismerhető, és az intézmény LGDU kifejezésként használt saját LGD-becslését az alapul szolgáló veszteségadatok alapján kell kiszámítani, az adott FCP-ből származó megtérüléseket figyelmen kívül hagyva.”.

78.A harmadik rész II. címe 3. fejezetének 4. szakaszában a 3. alszakaszt el kell hagyni.

79.A 166. cikk a következőképpen módosul:

a)a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8) Azon mérlegen kívüli tételek kitettségértékét, amelyek nem a II. mellékletben felsorolt szerződések, az IRB-CCF vagy az SA-CCF alkalmazásával kell kiszámítani a (8a) és (8b) bekezdésnek, valamint a 151. cikk (8) bekezdésének megfelelően.

Amennyiben a rulírozó hitelügyletek lehívott egyenlegeit értékpapírosították, az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó, le nem hívott egyenlegekkel szemben továbbra is rendelkezzenek a szavatolótőke előírt összegével.

Az IRB-CCF-et nem alkalmazó intézménynek a kitettségértéket a folyósítási kötelezettséggel járó, de le nem hívott összeg és az érintett SA-CCF szorzataként kell kiszámítania.

Az IRB-CCF-et nem alkalmazó intézménynek a folyósítási kötelezettséggel járó, de le nem hívott összeg kitettségértékét a le nem hívott összeg és az IRB-CCF szorzataként kell kiszámítania.”;

b)a szöveg a következő (8a), (8b) és (8c) bekezdéssel egészül ki:

„(8a) Azon kitettségek esetében, amelyeknél az IRB-CCF-et nem alkalmazzák, az alkalmazandó hitel-egyenértékesítési tényező a 2. fejezetben meghatározottak szerint a 111. cikkben meghatározottakkal azonos típusú tételekre vonatkozóan az SA-CCF. Az az összeg, amelyre az SA-CCF-et alkalmazni kell, az alacsonyabb a fel nem használt, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret értéke és azon érték közül, amely tükrözi a hitelügylet rendelkezésre állásának esetleges korlátozását, beleértve a potenciális hitelösszegre vonatkozó azon felső korlát meglétét, amely az ügyfél pénzügyi kimutatásaiban szereplő pénzáramláshoz kapcsolódik. Amennyiben a hitelügylet ilyen módon korlátozott, az intézménynek megfelelő hitelkeret-monitoring és -kezelési eljárásokkal kell rendelkeznie, amivel alá tudja támasztani e korlátozás meglétét.

(8b) Az illetékes hatóságok engedélyétől függően azoknak az intézményeknek, amelyek teljesítik a 6. szakaszban az IRB-CCF használatára vonatkozóan meghatározott követelményeket, az IRB-CCF-et kell alkalmazniuk az IRB-módszer szerint kezelt, le nem hívott rulírozó kötelezettségvállalásokból eredő kitettségekre, feltéve, hogy ezekre a kitettségekre a sztenderd módszer szerint nem 100 %-os SA-CCF vonatkozna. Az SA-CCF alkalmazandó az alábbiakra:

a)minden egyéb mérlegen kívüli tétel, különösen a le nem hívott, nem rulírozó kötelezettségvállalások;

b)olyan kitettségek, amelyek esetében az intézmény nem teljesíti a 6. szakaszban az IRB-CCF kiszámítására vonatkozóan meghatározott minimumkövetelményeket, vagy amelyek esetében az illetékes hatóság nem engedélyezte az IRB-CCF használatát.

E cikk alkalmazásában egy kötelezettségvállalás akkor minősül »rulírozónak«, ha lehetővé teszi a kötelezett számára, hogy olyan hitelhez jusson, amelyben a kötelezett rugalmasan dönthet arról, hogy milyen gyakorisággal és milyen időközönként hív le a hitelből, lehetővé téve a kötelezett számára, hogy lehívja, visszafizesse és újra lehívja a részére folyósított hiteleket. Rulírozónak minősülnek azok a szerződéses megállapodások, amelyek lehetővé teszik az előtörlesztéseket és az ilyen előtörlesztések későbbi újbóli lehívását.

(8c) Kizárólag azon rulírozó kötelezettségvállalásokból eredő kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámítása céljából, amelyek esetében IRB-CCF-et alkalmaznak – különösen a 153. cikk (1) bekezdése, a 157. cikk és a 158. cikk (1), (5) és (10) bekezdése alapján – a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteség képleteiben bemenő adatként használt kitettségérték nem lehet kevesebb, mint az alábbiak összege:

a)a rulírozó kötelezettségvállalás lehívott összege;

b)a rulírozó kötelezettségvállalás fennmaradó le nem hívott része mérlegen kívüli kitettségértékének 50 %-a, a 111. cikkben előírt, alkalmazandó SA-CCF használatával számítva.

Az a) és b) pont összege a »bemenő CCF-adat alsó korlátja«.”;

c)a (10) bekezdést el kell hagyni.

80.A 167. cikket el kell hagyni.

81.A 169. cikk (3) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:

„Az EBH iránymutatásokat ad ki arra vonatkozóan, hogyan kell a gyakorlatban alkalmazni a modelltervezésre, a kockázat számszerűsítésére, a kockázati paraméterek validálására és alkalmazására vonatkozó követelményeket, az egyes kockázati paraméterekre vonatkozó folyamatos vagy granuláris minősítési skálák használatával. Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.”.

82.A 170. cikk (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) ügyletkockázati jellemzők, beleértve a terméket, az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, az elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, a hitelfedezeti mutatókat, az élettartamot és a kielégítési sorrendben betöltött helyet. Az intézményeknek külön kell foglalkozniuk azokkal az esetekkel, amelyeknél ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet. Minden olyan halmaz esetében, ahol az intézmény becsült PD-t és LGD-t használ, az intézménynek elemeznie kell a hitelügyletek életkorának reprezentativitását – a PD esetében a hitelnyújtás óta eltelt idő, az LGD esetében a nemteljesítés időpontja óta eltelt idő tekintetében – az intézmény tényleges hitelügyleteire vonatkozó becslésekhez használt adatokban;”.

83.A 171. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A minősítési rendszereket úgy kell megtervezni, hogy az idioszinkratikus vagy ágazatspecifikus változások kategóriák közötti mozgást eredményezzenek. Emellett az üzleti ciklusok hatásait is figyelembe kell venni a kötelezettek és hitelügyletek kategóriák vagy halmazok közötti mozgását eredményező tényezőként.”.

84.A 172. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan a kitettségek besorolását a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:”;

b)a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d) minden egyes jogi személyt, amellyel szemben az intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni;”;

c)    a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„A d) pont alkalmazásában az intézménynek megfelelő szabályzatokkal kell rendelkeznie az egyes kötelezett ügyfelek és az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjai kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak tartalmazniuk kell egy eljárást az egyedi rossz irányú kockázat azonosítására minden olyan jogi személy esetében, amellyel szemben az intézménynek kitettsége van. Az olyan partnerekkel kötött ügyleteket, amelyeknél egyedi rossz irányú kockázatot azonosítottak, eltérő módon kell kezelni a kitettségértékük kiszámításakor;”.

85.A 173. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan a besorolási folyamatnak a következő követelményeknek kell megfelelnie:”;

b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza az illetékes hatóságok által a besorolási folyamat integritásának, valamint a kockázatok rendszeres és független értékelésének felmérésére szolgáló módszertant.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

86.A 174. cikk a következőképpen módosul:

a)a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Az intézmények statisztikai és egyéb matematikai módszereket (»modelleket«) alkalmaznak a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba, illetve -halmazokba (poolokba) sorolásához, amihez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:”;

b)az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények;”;

c)a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az a) pont alkalmazásában a beviteli változóknak észszerű és hatékony alapot kell képezniük a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást. Függvényszerű kapcsolatnak kell léteznie a modell bemenő és kimenő adatai között, amely adott esetben szakemberek véleménye alapján megállapítható.”.

87.A 176. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézményeknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:”;

b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Azon kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan e fejezet lehetővé teszi saját LGD- vagy IRB-CCF-becslések kiszámítását, de amelyek esetében az intézmények nem használnak saját LGD- vagy IRB-CCF-becsléseket, az intézményeknek adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a tényleges LGD-k és a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékek, valamint a 166. cikk (8a) bekezdésében meghatározott tényleges CCF-ek és SA-CCF-ek közötti összehasonlításokról.”.

88.A 177. cikkben a (3) bekezdést el kell hagyni.

89.A 178. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az ügyfél vagy ügylet nemteljesítése”

b)az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) az ügyfélnek az intézménnyel, az anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni jelentős hitelkötelezettsége 90 napot meghaladó késedelemben van.”;

c)a (3) bekezdés d) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„d) az intézmény beleegyezik a hitelkötelezettség kényszerű átstrukturálásába, amennyiben az ilyen átstrukturálás előreláthatóan ahhoz vezet, hogy a pénzügyi kötelezettség a tőke, a kamat vagy adott esetben a díjak jelentős részének elengedéséből vagy azok halasztásából adódóan csökken. Akkor tekinthető úgy, hogy kényszerű átstrukturálás történt, ha a kötelezettel kapcsolatban a 47b. cikkben említett átstrukturálási intézkedéseket tettek;”.

90.A 180. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor az intézményeknek a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan a PD-becslésre vonatkozó alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:”;

ii.a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h) függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a PD-érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie;”;

iii.a szöveg a következő i) ponttal egészül ki:

„i) a PD becslésére használt módszertől függetlenül az intézményeknek a PD-értéket minden egyes minősítési kategóriára vonatkozóan az egyéves nemteljesítési ráta megfigyelt múltbeli átlaga alapján kell megbecsülniük, a kötelezettek számával (darabszámmal) súlyozott egyszerű átlag alapján, és egyéb módszerek, beleértve a kitettséggel súlyozott átlagokat is, nem megengedettek.”;

iv.a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„A h) pont alkalmazásában, amennyiben a rendelkezésre álló megfigyelési időszak bármely forrás esetében hosszabb időszakot ölel fel, és ezek az adatok relevánsak, ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Az adatoknak az adott kitettségtípus szempontjából releváns jó és rossz évek reprezentatív keverékét kell magukban foglalniuk. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően azok az intézmények, amelyek nem kaptak engedélyt az illetékes hatóságtól a 143. cikknek megfelelően az LGD-kre vagy az egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazására, az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő időszakra vonatkozó releváns adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel meghosszabbodik addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.”;

b)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) az intézményeknek az egyes kötelezett- vagy hitelügylet-kategóriákhoz vagy -halmazokhoz (poolokhoz) tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük, a nemteljesítési rátákat pedig csak akkor kell ügyleti szinten kiszámítani, ha a nemteljesítés fogalmát a 178. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint az egyes hitelügyletek szintjén alkalmazzák;”;

ii.az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a PD-érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie.”;

iii.a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az e) pont alkalmazásában, amennyiben a rendelkezésre álló megfigyelés bármely forrás esetében hosszabb időszakot ölel fel, és ha ezek az adatok relevánsak, ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Az adatoknak az adott kitettségtípus szempontjából releváns gazdasági ciklus jó és rossz éveinek reprezentatív keverékét kell tartalmazniuk. A PD-nek az egyéves nemteljesítési ráta megfigyelt múltbeli átlagán kell alapulnia. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően az intézmények az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő időszakra vonatkozó releváns adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel meghosszabbodik addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon módszerek részletes meghatározása érdekében, amelyekkel az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény által a 143. cikk szerinti PD-becsléshez használt módszertant.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2025. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

91.A 181. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a c)–g) pontok helyébe a következő szöveg lép:

„c) az intézménynek figyelembe kell vennie egyrészről a kötelezett kockázata, másrészről az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet – a nettósítási keretmegállapodásokat és a kölcsönök és betétek mérlegen belüli nettósítását kivéve – vagy nyújtója kockázata között fennálló esetleges függőség mértékét;

d) az alapul szolgáló kötelezettségek és az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet – a nettósítási keretmegállapodásokat és a kölcsönök és betétek mérlegen belüli nettósítását kivéve – közötti devizanem-eltéréseket az intézménynek LGD-becsléseiben konzervatívan kell kezelnie;

e) amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet – a nettósítási keretmegállapodásokat és a kölcsönök és betétek mérlegen belüli nettósítását kivéve – meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet becsült piaci értékén;

f) amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet – a nettósítási keretmegállapodásokat és a kölcsönök és betétek mérlegen belüli nettósítását kivéve – meglétét, az intézményeknek a 4. fejezet 3. szakaszában előírtaknak általánosságban megfelelő formában ki kell dolgozniuk az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet kezelésével, jogbiztonságával és kockázatkezelésével kapcsolatos belső követelményeket;

g) amennyiben az intézmény a 6. fejezet 5. vagy 6. szakaszának megfelelően elismeri az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet – a nettósítási keretmegállapodásokat és a kölcsönök és betétek mérlegen belüli nettósítását kivéve – a partnerkockázati kitettségérték meghatározásakor, az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetből várhatóan megtérülő összeg nem vehető figyelembe az LGD becslésekor;”;

ii.az i) pont helyébe a következő szöveg lép:

„i) a kötelezettre a nemteljesítés időpontja előtt kivetett késedelmi díjakat az intézmény eredménykimutatásában való tőkésítésük mértékéig hozzá kell adni az intézmény kitettségéhez és veszteségéhez;”;

iii. a szöveg a következő k) ponttal egészül ki:

„k)    a nemteljesítést követő további lehívásokat figyelembe kell venni az LGD-ben;”;

iv.a szöveg a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Az a) pont alkalmazásában az intézményeknek megfelelően figyelembe kell venniük a vonatkozó behajtási eljárások során az FCP bármely formájából, valamint a 142. cikk 10. pontjának hatálya alá nem tartozó UFCP-ből származó megtérüléseket.

A c) pont alkalmazásában konzervatív módon kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn.

Az e) pont alkalmazásában az LGD-becsléseknek figyelembe kell venniük, hogy az intézmények nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá vonni és értékesíteni.”;

b)a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az első albekezdés b) pontját el kell hagyni;

ii.a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A lakossággal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően az intézmények az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő időszakra vonatkozó releváns adatokat. Ezt az időszakot minden évben egy évvel meg kell hosszabbítani addig, míg az érintett adatok öt évet fel nem ölelnek.”;

c)a szöveg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat bocsát ki, amelyekben egyértelműen meghatározza az előre rendelkezésre bocsátott és előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet bármely formája kezelésének módját az (1) bekezdés a) pontja, valamint az LGD-paraméterek alkalmazása céljából;”.

92.A 182. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) az intézmények által használt IRB-CCF-nek az ügyfél által a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig végzett esetleges további lehívások lehetőségét is tükrözniük kell. Az IRB-CCF-nek nagyobb konzervatív pótlékot kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitel-egyenértékesítési tényező mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható;”;

ii.a szöveg a következő g) és h) ponttal egészül ki:

„g) az intézmények IRB-CCF-jét 12 hónapos rögzített időszakot alkalmazó módszerrel kell meghatározni. Ebből a célból a referencia-adathalmazban szereplő minden egyes megfigyelés esetében a nemteljesítési kimeneteleket az ügyfél és az ügylet releváns jellemzőihez kell kapcsolni egy rögzített referencia-időpontban, mely időpont a nemteljesítés napját megelőző 12 hónap;

h) az intézmények IRB-CCF-jének olyan referenciaadatokon kell alapulnia, amelyek tükrözik azon kitettségek ügyfél-, ügylet- és banki kezelési gyakorlatának jellemzőit, amelyekre a becsléseket alkalmazzák.”;

iii.a szöveg a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A c) pont alkalmazásában az IRB-CCF-nek nagyobb konzervatív pótlékot kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitel-egyenértékesítési tényező mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható.

A g) pont alkalmazásában a referencia-adathalmazban szereplő minden egyes megfigyelés esetében a nemteljesítési kimeneteleket az ügyfél és az ügylet releváns jellemzőihez kell kapcsolni egy rögzített referencia-időpontban, mely időpontot a nemteljesítés napját megelőző 12 hónapként kell meghatározni.

A h) pont alkalmazásában a konkrét kitettségekre alkalmazott IRB-CCF nem alapulhat olyan adatokon, amelyek eltérő jellemzők hatásait vegyítik vagy különböző kockázati jellemzőkkel rendelkező kitettségekből származnak. Az IRB-CCF-nek megfelelően homogén szegmenseken kell alapulnia. E célból a következő gyakorlatok nem megengedettek:

a)kkv-kra/középpiaci vállalkozásokra vonatkozó alapul szolgáló adatok alkalmazása nagyobb vállalati ügyfelekre;

b)»kis« kihasználatlan kerettel rendelkező kötelezettségvállalásokból származó adatok használata »nagy« kihasználatlan kerettel rendelkező hitelügyleteknél;

c)ismert késedelemmel vagy releváns korlátozásokkal nem rendelkező kötelezetteknél olyan adatok felhasználása, amelyek késedelembe esett kötelezettektől vagy olyan kötelezettektől származnak, akik számára a referencia-időpontban további lehívások nem megengedettek;

d)a kötelezettek hitelfelvételi és egyéb hitelhez kapcsolódó termékösszetételében a megfigyelési időszak során bekövetkezett változások által befolyásolt adatok, kivéve, ha ezeket az adatok ténylegesen korrigálták a termékösszetételben bekövetkező változások hatásait kiküszöbölendő.

A negyedik albekezdés d) pontjának alkalmazásában az intézményeknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy részletes ismeretekkel rendelkeznek arról, hogy a kötelezett termékösszetételében bekövetkezett változások milyen hatást gyakorolnak a kitettségek referencia-adathalmazára és a kapcsolódó CCF-becslésekre, és hogy a hatás nem jelentős, vagy azt a becslési folyamat során hatékonyan mérsékelték. E tekintetben a következők nem tekinthetők megfelelőnek:

a)alsó korlátok megállapítása a CCF vagy a kitettségértékek megfigyeléseire vonatkozóan;

b)kötelezetti szintű becslések alkalmazása, amelyek nem fedik le teljes mértékben a releváns termékátalakítási opciókat, vagy nem megfelelően ötvöznek nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkező termékeket;

c)csak a termékátalakítással érintett lényeges megfigyelések korrigálása;

d)a termékprofil-átalakítással érintett megfigyelések figyelmen kívül hagyása.”;

b)a (3) bekezdés első albekezdését el kell hagyni;

c)a szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat bocsát ki, amelyekben részletesen meghatározza az intézmények által az IRB-CCF becslésére alkalmazandó módszertant.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2026. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”.

93.A 183. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásának értékelésére vonatkozó követelmények a vállalatokkal, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében, amennyiben azokra LGD-becsléseket alkalmaznak, valamint a lakossággal szembeni kitettségek esetében”;

b)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a garanciát írásba kell foglalni, azt a garantőr nem mondhatja fel és nem módosíthatja, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában, valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garantőrrel szemben azon a joghatósági területen, ahol a garantőr olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető;

ii.a szöveg a következő d) és e) ponttal egészül ki:

„d) a garanciának feltétel nélkülinek kell lennie;

e) az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák figyelembe vehetők elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, de a második vagy általában az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák nem vehetők figyelembe elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként.”;

iii.a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„A d) pont alkalmazásában »feltétel nélküli garancia« az olyan garancia, amelynél a hitelkockázati fedezeti szerződés nem tartalmaz olyan záradékot, amelynek teljesítése a hitelt nyújtó intézmény közvetlen befolyásán kívül esik, és amely megakadályozhatja azt, hogy a garantőr köteles legyen időben teljesíteni, amennyiben az eredeti kötelezett nem teljesíti az esedékes kifizetések valamelyikét. A hitelkockázati fedezeti szerződés olyan záradéka, amely előírja, hogy a hitelt nyújtó intézmény hibás átvilágítása vagy csalása érvényteleníti a garantőr által nyújtott garanciát vagy csökkenti annak mértékét, nem zárhatja ki, hogy a garancia feltétel nélkülinek minősüljön. Nem tekinthetők feltétel nélkülinek azok a hitelkockázati fedezeti szerződések, amelyek a kötelezett csalása esetén felmondhatók, vagy amelyek hitelkockázati fedezetének mértéke ilyen esetben csökkenthető.

Feltétel nélkülinek kell tekinteni azokat a garanciákat, amelyek esetében a garantőr általi kifizetés ahhoz a feltételhez kötött, hogy a kötelezettel szemben először a kölcsönt nyújtó intézménynek kell eljárnia, és amely csak a behajtási eljárás intézmények általi befejezését követően fennmaradó veszteségek fedezésére szolgál.”;

c)a szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az intézmények elismerhetik a PD/LGD-modellezési módszer e cikkel összhangban történő alkalmazásával, a (4) bekezdésben meghatározott követelményre is figyelemmel, vagy a 236a. cikkben említett AIRB-módszer szerinti kockázatiparaméter-helyettesítéses módszer alkalmazásával, a 4. fejezet elismerhetőségi követelményeire is figyelemmel. Az intézményeknek egyértelmű szabályzatokkal kell rendelkezniük az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet kockázati paraméterekre gyakorolt hatásainak értékelésére. Az intézmények szabályzatainak összhangban kell lenniük belső kockázatkezelési gyakorlatukkal, és tükrözniük kell e cikk követelményeit. A szabályzatoknak egyértelműen meg kell határozniuk, hogy az ebben az albekezdésben leírt konkrét módszerek közül melyiket alkalmazzák az egyes minősítési rendszerekben, és az intézményeknek ezeket a szabályzatokat hosszabb időszakon keresztül következetesen kell alkalmazniuk.”;

d)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Amennyiben az intézmények a PD/LGD-modellezési módszerrel veszik figyelembe az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, az alapul szolgáló kitettség fedezett részéhez nem rendelhető olyan kockázati súly, amely alacsonyabb lenne, mint a fedezetnyújtó kockázati súlyának alsó korlátja. E célból a fedezetnyújtó kockázati súlyának alsó korlátját ugyanazon PD-, LGD- és kockázatisúly-függvény alkalmazásával kell kiszámítani, mint amelyeket a 236a. cikkben említett, a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmaznak.”;

e)a (6) bekezdést el kell hagyni.

94.A harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában a 4. alszakaszt el kell hagyni.

95.A 192. cikk a következő 5–8. ponttal egészül ki:

„5. »sztenderd módszer szerinti kockázatisúly-helyettesítéses módszer«: az alapul szolgáló kitettség kockázati súlyának helyettesítése a 235. cikkel összhangban a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre a sztenderd módszer szerint alkalmazandó kockázati súllyal;

6. »belső minősítésen alapuló módszer szerinti kockázatisúly-helyettesítéses módszer«: az alapul szolgáló kitettség kockázati súlyának helyettesítése a 235a. cikkel összhangban a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre a sztenderd módszer szerint alkalmazandó kockázati súllyal;

7. »belső minősítésen alapuló módszer alapváltozata szerinti kockázatiparaméter-helyettesítéses módszer«: az alapul szolgáló kitettség PD és LGD kockázati paraméterének helyettesítése a 236. cikkel összhangban azzal a megfelelő PD és LGD paraméterrel, amelyet a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekhez kellene rendelni a belső minősítésen alapuló módszer szerint akkor, ha nem alkalmaznak saját LGD-becslést;

8. »belső minősítésen alapuló módszer fejlett változata szerinti kockázatiparaméter-helyettesítéses módszer«: az alapul szolgáló kitettség PD és LGD kockázati paraméterének helyettesítése a 236a. cikkel összhangban azzal a megfelelő PD és LGD paraméterrel, amelyet a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettséghez kellene rendelni a belső minősítésen alapuló módszer szerint, saját LGD-becslés alkalmazása esetén.”.

96.A 193. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Az e fejezetben meghatározott összes elismerhetőségi követelménynek megfelelő biztosíték elismerhető ilyenként a le nem hívott hitelügyletekhez kapcsolódó kitettségek esetében is. Amennyiben a hitelügylet keretében történő lehívás feltétele a biztosíték előzetes vagy egyidejű megvásárlása vagy átvétele az intézmény biztosítékban való részesedésének mértékéig a hitellehívás esetén, oly módon, hogy az intézménynek nincs érdekeltsége a biztosítékban, ha a hitellehívásra nem kerül sor, az ilyen biztosíték elismerhető a le nem hívott hitelügyletből eredő kitettségre.”.

97.A 194. cikkben a (10) bekezdést el kell hagyni.

98.A 197. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a b)–e) pontok helyébe a következő szöveg lép:

„b) az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

i.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat központi kormányok vagy központi bankok bocsátották ki;

ii.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok olyan külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amely:

–a 2. fejezet alkalmazásában elismert,

–és a hitelminősítést az EBH legalább az 1., 2., 3. vagy 4. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozta meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

c) az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

i.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat intézmények bocsátották ki;

ii.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok olyan külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amely:

–a 2. fejezet alkalmazásában elismert,

–és a hitelminősítést az EBH legalább az 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozta meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

d) az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

i.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat egyéb szervezetek bocsátották ki;

ii.a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok olyan külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, amely az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:

–a külső hitelminősítő intézet a 2. fejezet alkalmazásában elismert,

–és a hitelminősítést az EBH legalább az 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozta meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

e)    az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő külső hitelminősítő intézet által készített rövid távú hitelminősítéssel rendelkező, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

i.a külső hitelminősítő intézet a 2. fejezet alkalmazásában elismert; valamint

ii.a hitelminősítést az EBH legalább az 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozta meg a rövid lejáratú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;”;

b)a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g)    tömbarany;”.

99.A 199. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ha a 124. cikk (7) bekezdése másként nem rendelkezik, az intézmények használhatják elismert biztosítékként azt a lakóingatlant, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, vagy amelyet a tulajdonos kiad vagy ki fog adni, valamint a kereskedelmi ingatlanokat, úgymint irodákat és egyéb kereskedelmi helyiségeket, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)az ingatlan értéke nem függ lényegesen a kötelezett hitelminőségi besorolásától;

b)a hitelfelvevő kockázata nem az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől függ lényegesen, hanem a hitelfelvevő más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése önmagában lényegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól.

Az a) pont alkalmazásában az intézmények figyelmen kívül hagyhatják azokat a helyzeteket, amelyekben tisztán makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a kötelezett teljesítőképességét. ”;

b)a (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) az adott évben a 229. cikkel összhangban megállapított érték 55 %-áig lakóingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek – kivéve ha a 124. cikk (7) bekezdése másképp rendelkezik – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;”;

c)a (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) az adott évben a 229. cikkel összhangban megállapított érték 55 %-áig kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek – kivéve ha a 124. cikk (7) bekezdése másképp rendelkezik – nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;”;

d)az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a 429a. cikk (2) bekezdésében meghatározott közszektorbeli fejlesztési hitelintézet a 429a. cikk (3) bekezdésében meghatározott kedvezményes kölcsönt nyújt egy másik intézménynek vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2. vagy 3. pontjában említett tevékenységek végzésére engedéllyel rendelkező és az e rendelet 119. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozásnak, és amennyiben a szóban forgó másik intézmény vagy pénzügyi vállalkozás az említett kedvezményes kölcsönt közvetlenül vagy közvetve továbbadja egy végső kötelezettnek, és biztosítékként a kedvezményes hitelből származó követelést átengedi a közszektorbeli fejlesztési hitelintézetnek, a közszektorbeli fejlesztési hitelintézet az átengedett követelést elismert biztosítékként használhatja az átengedett követelés eredeti lejáratától függetlenül.”;

e)a (6) bekezdés első albekezdésének d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d) az intézmény bizonyítja, hogy egy adott biztosítéktípusnál a biztosítékból származó bevétel az összes likvidálás legalább 90 %-a esetében eléri a biztosíték értékének legalább 70 %-át. A piaci árak lényeges ingadozása esetén az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítja, hogy a biztosítékot kellő óvatossággal értékeli.”.

100.A 201. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„    d) nemzetközi szervezetek, amelyeknél 0 %-os kockázati súly alkalmazandó a 118. cikkel összhangban;”;

ii.a cikk a következő fa) ponttal egészül ki:

„fa) szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezetek;”;

iii.a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g) amennyiben a hitelkockázati fedezetet nem értékpapírosítási kitettségre nyújtják, egyéb olyan vállalkozások, amelyek külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkeznek, beleértve a kötelezett anyavállalatait, leányvállalatait vagy kapcsolt szervezeteit, amennyiben ezek az anyavállalatok, leányvállalatok vagy kapcsolt szervezetek a kötelezetténél alacsonyabb kockázati súllyal rendelkeznek;”;

iv.a szöveg a következő ga) ponttal egészül ki:

„ga) amennyiben a hitelkockázati fedezetet értékpapírosítási kitettségre nyújtják, egyéb olyan vállalkozások, amelyek külső hitelminősítő intézet által készített, 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelő hitelminősítéssel rendelkeznek, és a hitelkockázati fedezet nyújtásának időpontjában 1. vagy 2. hitelminőségi besorolásnak megfelelő hitelminősítéssel rendelkeztek, beleértve a kötelezett anyavállalatait, leányvállalatait és kapcsolt szervezeteit, amennyiben ezek az anyavállalatok, leányvállalatok vagy kapcsolt szervezetek a kötelezetténél alacsonyabb kockázati súllyal rendelkeznek;”;

v.a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az fa) pont alkalmazásában »szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet«: olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely teljesíti a 142. cikk (1) bekezdése 4. pontjának b) alpontjában meghatározott feltételt.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdésben felsorolt fedezetnyújtók mellett az intézmény által a 3. fejezet 6. szakaszának megfelelően meghatározott belső minősítéssel rendelkező vállalatok az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tekintetében elismert fedezetnyújtóknak minősülnek, amennyiben az intézmény ezeket a vállalatokat az IRB-módszer szerint kezeli.”.

101.A 202. cikket el kell hagyni.

102.A 204. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az első nemteljesítéskor lehívható és minden egyéb, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva nem tekinthető az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet e fejezet szerinti elismert formájának.

Az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákhoz ki kell számítani a kockázattal súlyozott kitettségértékeket. E célból az adott derivatívához kapcsolódó kitettség kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a kosárban szereplő alapul szolgáló eszközök kockázati súlyait legfeljebb 1 250 %-ig összesíteni kell, majd meg kell szorozni a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével.

A második nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat azonos módon kell kezelni, azzal a kivétellel, hogy a kockázati súlyok összesítésekor a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségértékkel rendelkező alapul szolgáló eszközt ki kell zárni a számításból. Ez az eljárás alkalmazandó az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákra is, amelyek esetében a számításból a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségértékekkel rendelkező n-1 eszközt kell kizárni.”.

103.A 208. cikk a következőképpen módosul:

a)a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.a b) pont a következő mondatokkal egészül ki:

„Az ingatlan értéke kereskedelmi ingatlan esetében nem haladhatja meg az adott ingatlan vagy hasonló ingatlan tekintetében az elmúlt három évben, lakóingatlan esetében az utolsó hat évben mért átlagértéket. Az ingatlanon végrehajtott, az épület vagy lakóegység energiahatékonyságát javító módosításokat úgy kell tekinteni, mint amelyek egyértelműen növelik annak értékét.”;

ii.a második albekezdést el kell hagyni;

b)a cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A (3) bekezdéssel összhangban és az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően az intézmények az alábbi feltételek teljesülése esetén elvégezhetik az ingatlan értékelését és újraértékelését a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól függetlenül kidolgozott, fejlett statisztikai vagy más matematikai módszerekkel (»modellek«):

a)az intézmények szabályzataikban és eljárásaikban meghatározzák a biztosítékok értékelésére, újraértékelésére és az érték nyomon követésére szolgáló modellek alkalmazásának kritériumait. E szabályzatoknak és eljárásoknak figyelembe kell venniük az ilyen modellek igazolt eredményeit, a vizsgált tulajdonságspecifikus változókat, a minimálisan rendelkezésre álló és pontos információk használatát, valamint a modellek bizonytalanságát;

b)az intézmények biztosítják, hogy az alkalmazott modellek:

i.kellő részletességgel ingatlan- és helyspecifikusak;

ii.érvényesek és pontosak, és a ténylegesen megfigyelt ügyleti árak felhasználásával robusztus és rendszeres utótesztelésnek vannak alávetve;

iii.a megfigyelt ügyleti árakon alapuló, kellően nagy és reprezentatív mintára épülnek;

iv.naprakész, kiváló minőségű adatokon alapulnak;

c)végső soron az intézmények felelnek a modellek megfelelőségéért és teljesítményéért, a (3) bekezdés b) pontjában említett értékbecslő felelős a modellek felhasználásával végzett értékelésért, és az intézmények értik az alkalmazott modellek módszertanát, bemenő adatait és feltételezéseit;

d)az intézmények biztosítják, hogy a modellek dokumentációja naprakész legyen;

e)az intézmények megfelelő informatikai eljárásokkal, rendszerekkel és képességekkel, valamint elegendő és pontos adatokkal rendelkeznek a biztosíték bármely modellalapú értékeléshez vagy újraértékeléséhez;

f)a modellek becslései független validálásra kerülnek, és a validálási folyamat általában összhangban van a 185. cikkben meghatározott elvekkel, és a (3) bekezdés b) pontjában említett független értékbecslő felelős az intézmény által e fejezet alkalmazásában felhasznált végleges értékekért.”;

c)az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A hitelkockázati fedezetként felhasznált ingatlant megfelelően biztosítani kell káresemények ellen, és az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük a biztosítás megfelelőségének monitorozására.”.

104.A 210. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben általános biztosítéki megállapodások vagy a vagyont terhelő (lebegő) zálogjog más formái a hitelt nyújtó intézmény számára nyilvántartott követelést biztosítanak egy vállalat eszközei felett, és amennyiben ez a követelés az IRB-módszer szerint biztosítékként nem elismert eszközöket és az IRB-módszer szerint biztosítékként elismert eszközöket egyaránt tartalmaz, az intézmény az utóbbi eszközöket elismert előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként ismerheti el. Ebben az esetben az elismerhetőség feltétele, hogy az eszközök megfeleljenek az IRB-módszer szerinti elismerhetőségi követelményeknek, az e fejezetben meghatározottak szerint.”.

105.A 213. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 214. cikk (1) bekezdésére is figyelemmel, a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet akkor minősül előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)a hitelkockázati fedezet közvetlen;

b)a hitelkockázati fedezet mértéke világosan meghatározott és kétségbevonhatatlan;

c)a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan záradékot, amelynek betartása a hitelt nyújtó intézmény közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely:

i.lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a hitelkockázati fedezetet egyoldalúan felmondja vagy módosítsa;

ii.növelné a hitelkockázati fedezet tényleges költségeit a fedezett kitettség hitelminőségi besorolásának romlása révén;

iii.megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék az időben történő fizetésre abban az esetben, ha az eredeti kötelezett nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, vagy ha a lízingszerződés lejár a garantált maradványértéknek a 134. cikk (7) bekezdése és a 166. cikk (4) bekezdése szerinti elismerése céljából;

iv.megengedhetné a hitelkockázati fedezet futamidejének a fedezetnyújtó általi csökkentését;

d)a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés hatályos és érvényesíthető a hitelszerződés megkötésekor irányadó valamennyi joghatóság előtt.

A c) pont alkalmazásában a hitelkockázati fedezeti szerződés olyan záradéka, amely előírja, hogy a hitelt nyújtó intézmény hibás átvilágítása vagy csalása érvényteleníti a garantőr által nyújtott hitelkockázati fedezetet vagy csökkenti annak mértékét, nem zárhatja ki, hogy a hitelkockázati fedezet elismerhetőnek minősüljön. Az ilyen követelményeket nem teljesítőnek minősülnek azok a hitelkockázati fedezeti szerződések, amelyek a kötelezett csalása esetén felmondhatók, vagy amelyek hitelkockázati fedezetének mértéke ilyen esetben csökkenthető.

A c) pont alkalmazásában a fedezetnyújtó kifizetheti egy összegben a követelés alapján esedékes valamennyi pénzösszeget, vagy átvállalhatja a kötelezett hitelkockázati fedezeti szerződés hatálya alá tartozó jövőbeli fizetési kötelezettségeit.”.

106.A 215. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a kötelezett elismert nemteljesítése vagy fizetési mulasztása után a hitelt nyújtó intézménynek jogában áll a garantőrtől a fedezet alapját képező követelés szerinti összeget időben követelni.”;

ii.a szöveg a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A garantőr általi fizetés nem tartozhat olyan rendelkezés hatálya alá, miszerint a hitelt nyújtó intézménynek először a kötelezettől kell az összeget behajtania.

Lakóingatlan jelzáloghitelére fedezetet nyújtó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a 213. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában és az e pont első albekezdésében előírt követelményeket elég 24 hónapos időszakon belül teljesíteni.”;

b)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kölcsönös garanciavállalás keretében nyújtott vagy a 214. cikk (2) bekezdésében felsorolt szervezetek által nyújtott vagy viszontgarantált garanciák esetében az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 213. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában meghatározott követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)a kötelezett nemteljesítése esetén, vagy abban az esetben, ha az eredeti kötelezett nem teljesíti az esedékes kifizetéseket, a hitelt nyújtó intézménynek jogában áll időben hozzájutni a garantőr által teljesített ideiglenes kifizetéshez, amely megfelel az alábbi két feltétel mindegyikének:

i.az ideiglenes kifizetés a hitelt nyújtó intézmény által valószínűsíthetően elszenvedett veszteség megbízható becslésén alapul, amely tartalmazza a kamatfizetés elmaradásából származó veszteséget, valamint más, a hitelfelvevő által teljesítendő fizetéseket is;

ii.az ideiglenes kifizetés arányos a garancia fedezetével;

b)a hitelt nyújtó intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani tudja, hogy a garancia veszteségcsökkentő hatásai – beleértve a hitelfelvevő által teljesítendő kamatfizetés és egyéb fizetések elmaradásából eredő veszteségeket is – indokolják ezt az eljárást.”.

107.A 216. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, hitelderivatíva által fedezett vállalati kitettség esetében az adott bekezdés a) pontjának iii. alpontjában említett hiteleseményt nem kell feltüntetni a hitelderivatívára vonatkozó szerződésben, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)100 %-os szavazat szükséges az alapul szolgáló vállalati kitettség lejáratának, tőkeösszegének, kamatszelvényének, pénznemének vagy kielégítési sorrendben betöltött helyének módosításához;

b)a székhely szerinti joghatóság, amelynek hatálya alá a vállalati kitettség tartozik, jól bevált csődtörvénnyel rendelkezik, amely lehetővé teszi a társaságok számára az átszervezést és a szerkezetátalakítást, és rendelkezik a hitelezői követelések rendezett kiegyenlítéséről.

A hitelkockázati fedezet a 233. cikk (2) bekezdésében meghatározott értékcsökkentés mellett annak ellenére is elismerhető lehet, hogy az a) és b) pontban meghatározott feltételek nem teljesülnek.”.

108.A 217. cikket el kell hagyni.

109.A 219. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„219. cikk
Mérlegen belüli nettósítás

A hitelt nyújtó intézménynek nyújtott és nála elhelyezett, mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöket és betéteket a hitelt nyújtó intézménynek készpénzbiztosítékként kell kezelnie a nála elhelyezett mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönökre és betétekre vonatkozó előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásainak kiszámításánál.”.

110.A 220. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A felügyeleti volatilitási korrekció módszerének alkalmazása nettósítási keretmegállapodásokra”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Azon intézményeknek, amelyek számítják az értékpapír-finanszírozási, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő, elismert nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó kitettségek »teljes mértékben korrigált kitettségértékét« (E*), az általuk alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezőket a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerére vonatkozó 223–227. cikkben meghatározott felügyeleti volatilitási korrekciós módszer alkalmazásával kell kiszámítaniuk.”;

c)a (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) az adott értékpapírcsoportnak vagy adott árutípusnak megfelelő volatilitási korrekciós tényező értékét vagy adott esetben a volatilitási korrekciós tényező abszolút értékét kell alkalmazniuk az adott értékpapírcsoportba tartozó értékpapírok vagy adott árutípusba tartozó áruk pozitív vagy negatív nettó pozíciójának abszolút értékére;”;

d)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az intézményeknek az E* értékét a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:

ahol:

i    = a megállapodás szerinti összes olyan különálló értékpapír-, áru- vagy készpénzpozíciót jelölő index, amelyet az intézmény kölcsönadott, visszavásárlási megállapodással értékesített vagy a partner számára letétbe helyezett;

j    = a megállapodás szerinti összes olyan különálló értékpapír-, áru- vagy készpénzpozíciót jelölő index, amelyet az intézmény kölcsönvett, visszaértékesítési megállapodással megvett, vagy amelyet az intézmény tart;

k    = az összes olyan különálló pénznemet jelölő index, amelyben a megállapodás szerinti értékpapír-, áru- vagy készpénzpozíciók bármelyike denominált;

   = a megállapodás szerint az intézmény által kölcsönadott, visszavásárlási megállapodással értékesített vagy a partner számára letétbe helyezett i értékpapír-, áru- vagy készpénzpozícióhoz kapcsolódó olyan kitettségérték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni, amennyiben az intézmények a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 2. fejezet vagy adott esetben a 3. fejezet szerint számítják ki;

   = a megállapodás szerint az intézmény által kölcsönvett, visszaértékesítési megállapodással megvett vagy az intézmény által tartott j értékpapír-, áru- vagy készpénzpozíció értéke;

   = a megállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő adott k pénznembeli, a (2) bekezdés b) pontjával összhangban kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció;

   = a k pénznem devizaárfolyam-kockázatára vonatkozó volatilitási korrekciós tényező;

   = a megállapodás nettó kitettsége az alábbiak szerint számítva:

ahol:

l    = az az index, amely a megállapodás szerinti ugyanazon értékpapírok valamennyi különböző csoportját és ugyanazon áruk valamennyi különböző típusát jelöli;

= a megállapodás szerinti l értékpapírcsoportban vagy l árutípusban fennálló, a (2) bekezdés a) pontjával összhangban kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció;

= az l értékpapírcsoportnak vagy l árutípusnak megfelelő, a (2) bekezdés c) pontjával összhangban meghatározott volatilitási korrekciós tényező. A előjelét a következőképpen kell meghatározni:

a)pozitív előjellel kell rendelkeznie, ha az l értékpapírcsoportot kölcsönadják, visszavásárlási megállapodással értékesítik vagy arra az értékpapír-kölcsönadáshoz vagy a visszavásárlási megállapodáshoz hasonló ügyletet kötnek;

b)negatív előjellel kell rendelkeznie, ha az l értékpapírcsoportot kölcsönveszik, visszaértékesítési megállapodással megvásárolják vagy arra az értékpapír-kölcsönvételhez vagy a fordított visszavásárlási megállapodáshoz hasonló ügyletet kötnek;

N    = a megállapodás szerinti ugyanazon értékpapírok valamennyi különböző csoportjának és ugyanazon áruk valamennyi különböző típusának száma összesen; e számítás alkalmazásában nem vehetők figyelembe azok az csoportok és típusok, amelyek esetében értéke kisebb, mint ;

   = a megállapodás bruttó kitettsége az alábbiak szerint számítva:

.”.

111.A 221. cikk a következőképpen módosul:

a)az (1), a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 6. fejezet 7. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelő, elismert nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó származtatott ügyletektől eltérő értékpapír-finanszírozási ügyletek vagy egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletek kockázattal súlyozott kitettségértékének és várható veszteségértékének kiszámítása céljából az intézmény használhatja a belső modellen alapuló módszert a megállapodás teljes mértékben korrigált kitettségértékének (E*) kiszámítására, feltéve, hogy az intézmény teljesíti a (2) bekezdésben meghatározott feltételeket.

(2) Az intézmény alkalmazhatja a belső modellen alapuló módszert, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)az intézmény ezt a módszert csak azon kitettségek esetében alkalmazza, amelyek kockázattal súlyozott kitettségértékét a 3. fejezetben meghatározott IRB-módszer szerint számítja ki;

b)az intézmény számára az illetékes hatóságok engedélyezik e módszer alkalmazását.

(3) A belső modellen alapuló módszert alkalmazó intézménynek minden partnerre és értékpapírra ezt a módszert kell alkalmaznia, kivéve az olyan nem jelentős portfóliókat, amelyek esetében alkalmazhatja a 220. cikkben meghatározott felügyeleti volatilitási korrekciós módszert.”;

b)a (8) bekezdést el kell hagyni.

112.A 223. cikk a következőképpen módosul:

a)a (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) az IRB-módszer szerint kezelt származtatott ügyletektől eltérő mérlegen kívüli tételek esetében az intézményeknek a kitettségértékeiket a 166. cikk (8), (8a) és (8b) bekezdésében meghatározott SA-CCF-ek vagy IRB-CCF-ek helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőket használva kell kiszámítaniuk.”;

b)a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Az intézményeknek a volatilitási korrekciós tényezőket a 224–227. cikkben említett felügyeleti volatilitási korrekciós módszer alkalmazásával kell kiszámítaniuk.”.

113.A 224. cikk (1) bekezdésében az 1–4. táblázatok helyébe a következő szöveg lép:

„1. táblázat

2. táblázat

3. táblázat

Más típusú biztosíték vagy kitettség

4. táblázat

Pénznembeli eltérés volatilitási korrekciója (Hfx)

”.

114.A 225. cikket el kell hagyni;

115.A 226. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„226. cikk
A volatilitási korrekciós tényező felszorzása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

Napi újraértékelés esetén az intézmények kötelesek a 224. cikkben meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket alkalmazni. Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, az intézményeknek nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk. A kiszámításhoz az intézményeknek a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt fel kell szorozniuk az alábbi »időszak négyzetgyöke« képlettel:

ahol:

H = az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező;

= a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező;

= a két újraértékelés között ténylegesen eltelt munkanapok száma;

= az adott típusú ügylet likvidációs időszaka.”.

116.A 227. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 224. cikkben említett felügyeleti volatilitási korrekciós módszert alkalmazó intézmények a repoügyletek és értékpapír-kölcsönzési vagy -kölcsönvételi ügyletek esetében a 224–226. cikk szerint kiszámított volatilitási korrekciós tényező helyett 0 %-os volatilitási korrekciós tényezőt alkalmazhatnak, feltéve, hogy teljesülnek a (2) bekezdés a)–h) pontjában meghatározott feltételek. A 221. cikkben meghatározott, belső modellen alapuló módszert alkalmazó intézmények nem használhatják az e cikkben meghatározott eljárást.”.

117.A 228. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere alapján a sztenderd módszer szerinti kitettségekre”;

b)a (2) bekezdést el kell hagyni.

118.A 229. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A pénzügyi biztosítékoktól eltérő elismert biztosítékok értékelési elvei”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az ingatlan értékelésének meg kell felelnie a következő követelmények mindegyikének:

a)az értéket az intézmény jelzáloghitel-vásárlási, hitelkezelési és hiteldöntési folyamatától függetlenül kell olyan független értékbecslőnek megállapítania, aki rendelkezik az értékelés elvégzéséhez szükséges képesítéssel, képességgel és tapasztalattal;

b)az értékelés kellően óvatos értékelési kritériumok alapján történik, amelyek megfelelnek a következő követelmények mindegyikének:

i.az érték nem tartalmaz áremelkedésekre vonatkozó várakozásokat;

ii.az érték korrigálva van annak figyelembevétele érdekében, hogy a jelenlegi piaci ár jelentősen meghaladja azt az értéket, amely a hitel futamideje alatt fenntartható lenne;

c)az érték nem haladja meg az ingatlan piaci értékét, amennyiben ez a piaci érték meghatározható.

A biztosíték értékének tükröznie kell a 208. cikk (3) bekezdése szerinti monitoring eredményeit, és figyelembe kell vennie az ingatlant terhelő elsőbbségi követeléseket.”.

119.A 230. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„230. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása elismert FCP-vel fedezett kitettség esetén az IRB-módszer szerint

(1) Az IRB-módszer szerint, a 220. cikk hatálya alá tartozó kitettségek kivételével, az intézményeknek a 3. fejezet alkalmazásában a tényleges LGD-t (LGD*) kell LGD-ként használniuk az e fejezet alapján elismerhető, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet figyelembevételéhez. Az LGD* értékét az intézményeknek az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

ahol:

E    = a kitettség értéke az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásának figyelembevétele előtt. Az e fejezettel összhangban elismert pénzügyi biztosítékkal fedezett kitettség esetében ezt az összeget a 223. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell kiszámítani. Kölcsönadott vagy letétbe helyezett értékpapírok esetében ennek az összegnek meg kell egyeznie a kölcsönadott készpénzzel vagy a kölcsönadott vagy letétbe helyezett értékpapírokkal. Kölcsönadott vagy letétbe helyezett értékpapírok esetében a kitettségértéket növelni kell a volatilitási korrekciós tényező (HE) alkalmazásával, a 223–227. cikknek megfelelően;

ES    = a kapott előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet aktuális értéke az adott típusú előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező (HC), valamint a kitettség és az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet közötti pénznembeli eltérések volatilitási korrekciós tényezőjének (Hfx) a (2), illetve a (2a) bekezdéssel összhangban történő alkalmazása után. Az ES felső korlátja a következő érték: E·(1+HE);

EU    = E·(1+HE) - ES;

LGDU = a fedezetlen kitettségre alkalmazandó LGD a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint;

LGDS = az ügyletben használt elismert FCP-típussal fedezett kitettségekre alkalmazandó LGD a (2) bekezdés 2aaa. táblázatában meghatározottak szerint.

(2) A 2aaa. táblázat meghatározza az LGDS és a Hc (1) bekezdésben szereplő képletben alkalmazandó értékeit.

2aaa. táblázat

(2a) Amennyiben az elismert előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a kitettségétől eltérő pénznemben denominált, a pénznembeli eltérés volatilitási korrekciós tényezője (Hfx) megegyezik a 224–227. cikk alapján alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezővel.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott eljárástól eltérő, alternatív megoldásként és a 124. cikk (7) bekezdése alapján az intézmények – a 125. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 126. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott korlátokon belül – 50 %-os kockázati súlyt rendelhetnek a kitettség azon részéhez, amely valamely tagállam területén található lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal teljes körűen fedezett, amennyiben a 199. cikk (3), illetve (4) bekezdésében előírt feltételek mindegyike teljesül.

(4) A 220. cikk hatálya alá eső IRB-kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek és várható veszteségértékeinek kiszámításához az intézményeknek az E* értéket kell alkalmazniuk a 220. cikk (4) bekezdésével összhangban, valamint a fedezetlen kitettségekre vonatkozó LGD értéket kell alkalmazniuk a 161. cikk (1) bekezdésének a), aa) és b) pontja szerint.”.

120.A 231. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„231. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása elismert előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetek halmaza esetén az IRB-módszer szerint kezelt kitettséghez

Azok az intézmények, amelyek számára többféle típusú előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtottak, az IRB-módszer szerint kezelt kitettségekre a 230. cikkben meghatározott képletet alkalmazhatják sorban minden egyes biztosítéktípusra. E célból az említett intézményeknek minden egyes újabb FCP-típus elismerését követően csökkenteniük kell a fedezetlen kitettség (EU) fennmaradó értékét az adott lépésben elismert biztosíték korrigált értékével (ES). A 230. cikk (1) bekezdésével összhangban az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettípusokra vonatkozó összes ES összegének felső korlátját az E·(1+HE) érték jelenti, ami a következő képletet eredményezi:

ahol:

LGDS,i =    az FCPi-re alkalmazandó LGD, a 230. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint;

ES,i =    az FCPi aktuális értéke az adott FCP-típusra a 230. cikk (2) bekezdése szerint alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező (Hc) alkalmazása után.”.

121.A 232. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Ha a 212. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, a harmadik fél intézménynél nem letétkezelői megállapodás révén, a hitelnyújtó intézmény zálogjogával terhelten elhelyezett készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum kezelhető a harmadik fél intézmény által nyújtott garanciaként.”.

122.A 233. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az intézményeknek a pénznembeli eltérés volatilitási korrekciós tényezőjét – napi újraértékelést feltételezve – 10 munkanapos értékesítési időszakra kell alapozniuk, és a korrekciós tényezőket a 224. cikk szerinti felügyeleti volatilitási korrekciós tényezőkre alapozva kell kiszámítaniuk. Az intézményeknek a 226. cikknek megfelelően fel kell szorozniuk a volatilitási korrekciós tényezőt.”.

123.A 235. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím a következőképpen módosul:

   „A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a helyettesítéses módszer alapján a sztenderd módszer szerint kezelt garantált kitettségre”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 113. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az intézményeknek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező olyan kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit, amelyekre az említett intézmények a sztenderd módszert alkalmazzák, a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettség kezelésétől függetlenül, a következő képlet szerint kell kiszámítaniuk:

max{0, E – GA} · r + GA · g

ahol:

E    = a kitettség 111. cikk szerinti értéke. E célból az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke az értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett;

GA =    a hitelkockázati fedezetnek a 233. cikk (3) bekezdése szerint számított értéke (G*), az 5. szakaszban meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigálva;

r =    a kötelezettel szembeni kitettségnek a 2. fejezetben meghatározott kockázati súlya;

g =    a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a 2. fejezetben meghatározott kockázati súlya.”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az intézmények a 114. cikk (4) és (7) bekezdésében meghatározott kedvezőbb értékelési módot a központi kormányzat vagy a központi bank által teljes mértékben vagy részben garantált kitettségekre is kiterjeszthetik úgy, mintha ezek a kitettségek a központi kormányzattal vagy a központi bankkal szembeni közvetlen kitettségek lennének, feltéve, hogy az ilyen közvetlen kitettségekre teljesülnek a 114. cikk (4) vagy adott esetben (7) bekezdésében foglalt feltételek.”.

124.A szöveg a következő 235a. cikkel egészül ki:

„235a. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségértékek kiszámítása a helyettesítéses módszer alapján abban az esetben, ha a garantált kitettséget az IRB-módszer szerint, a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségeket pedig a sztenderd módszer szerint kezelik

(1) Azon előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező kitettségek esetében, amelyekre az intézmény a 3. fejezetben említett IRB-módszert alkalmazza, és ahol a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségeket a sztenderd módszer szerint kezelik, az intézményeknek a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képlet szerint kell kiszámítaniuk:

max{0, E – GA} · r + GA · g

ahol:

E    = a kitettség 3. fejezet 5. szakasza szerint meghatározott értéke. E célból az intézményeknek az IRB-módszer szerint kezelt származtatott ügyletektől eltérő mérlegen kívüli tételek kitettségértékét a 166. cikk (8), (8a) és (8b) bekezdésében meghatározott SA-CCF-ek vagy IRB-CCF-ek helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőket használva kell kiszámítaniuk;

GA    = a hitelkockázati fedezetnek a 233. cikk (3) bekezdése szerint számított értéke (G*), a 3. fejezet 5. szakaszában meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigálva;

r    = a kötelezettel szembeni kitettségnek a 3. fejezetben meghatározott kockázati súlya;

g    = a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a 2. fejezetben meghatározott kockázati súlya.

(2) Amennyiben a fedezett érték (GA) kisebb a kitettség értékénél (E), az intézmények csak akkor alkalmazhatják az (1) bekezdésben meghatározott képletet, ha a kitettség fedezett és fedezetlen része a veszteségviselési rangsorban azonos helyet foglal el.

(3) Az intézmények a 114. cikk (4) és (7) bekezdésében meghatározott kedvezőbb értékelési módot a központi kormányzat vagy a központi bank által teljes mértékben vagy részben garantált kitettségekre is kiterjeszthetik úgy, mintha ezek a kitettségek a központi kormányzattal vagy a központi bankkal szembeni közvetlen kitettségek lennének, feltéve, hogy az ilyen közvetlen kitettségekre teljesülnek a 114. cikk (4) vagy adott esetben (7) bekezdésében foglalt feltételek.

(4) A kitettségérték fedezett részének várható veszteségértéke nullával egyenlő.

(5) A kitettségérték (E) fedezetlen része esetében az intézménynek az alapul szolgáló kitettségnek megfelelő kockázati súlyt és várható veszteséget kell alkalmaznia. A 159. cikkben meghatározott számításhoz az intézményeknek a kitettségérték fedezetlen részéhez kell rendelniük az intézmény nem kereskedési könyvi üzleti tevékenységével kapcsolatos általános vagy egyedi hitelkockázati kiigazításokat vagy kiegészítő értékelési korrekciókat a 34. cikkel összhangban, illetve a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket.”.

125.A 236. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„A kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségértékek kiszámítása a helyettesítéses módszer alapján abban az esetben, ha a garantált kitettséget és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettséget is az IRB-módszer szerint kezelik”;

b)az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Olyan előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező kitettség esetében, amelyre az intézmény a 3. fejezetben említett IRB-módszert alkalmazza a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) vonatkozó saját becsléseinek használata nélkül, és ahol a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségeket a 3. fejezetben meghatározott IRB-módszer szerint kezelik, az intézményeknek a kitettség fedezett részét az E kitettségérték és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet korrigált GA értéke közül az alacsonyabbként kell meghatározniuk.”;

c)a cikk a következő (1a)–(1d) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Annak az intézménynek, amely a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre az IRB-módszert saját PD-becslések használatával alkalmazza, a kitettségérték fedezett részére vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteségértéket a fedezetnyújtó PD-jének és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó, a 161. cikk (1) bekezdésében említett LGD-nek az (1b) bekezdéssel összhangban történő alkalmazásával kell kiszámítania. Az alárendelt kitettségek és a nem alárendelt, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetében az intézmények által a kitettségérték fedezett részére alkalmazandó LGD az előresorolt követelésekhez kapcsolódó LGD, amely e fejezettel összhangban indokolhatja az alapul szolgáló kitettség bármely biztosítékkal való fedezését.

(1b) Az intézményeknek az alapul szolgáló kitettség fedezett részére alkalmazandó kockázati súlyt és várható veszteséget a PD-t, az (1a) bekezdésben meghatározott LGD-t és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettség esetében alkalmazottal azonos kockázatisúly-függvényt használva kell kiszámítaniuk, és adott esetben az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó, 162. cikk szerint kiszámított M lejáratot kell alkalmazniuk.

(1c) Azoknak az intézményeknek, amelyek a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre az IRB-módszert alkalmazzák a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszert használva, a kitettség fedezett részére alkalmazandó azon kockázati súlyt és várható veszteséget kell alkalmazniuk, amelyek megfelelnek a 153. cikk (5) bekezdésében és a 158. cikk (6) bekezdésében előírtaknak.

(1d) Az (1c) bekezdés ellenére azoknak az intézményeknek, amelyek a garantált kitettségekre az IRB-módszert alkalmazzák a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszert használva, a kitettség fedezett részére alkalmazandó kockázati súlyt és várható veszteséget a PD-t, az (1b) bekezdéssel összhangban a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségre alkalmazandó, a 161. cikk (1) bekezdésében említett LGD-t és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettség esetében alkalmazottal azonos kockázatisúly-függvényt használva kell kiszámítaniuk, és adott esetben az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó, 162. cikk szerint kiszámított M lejáratot kell alkalmazniuk. Az alárendelt kitettségek és a nem alárendelt, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetében az intézmények által a kitettségérték fedezett részére alkalmazandó LGD az előresorolt követelésekhez kapcsolódó LGD, amely e fejezettel összhangban indokolhatja az alapul szolgáló kitettség bármely biztosítékkal való fedezését.”;

d)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kitettségérték (E) fedezetlen része esetében az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségnek megfelelő kockázati súlyt és várható veszteséget kell alkalmazniuk. A 159. cikkben meghatározott számításhoz az intézményeknek a kitettségérték fedezetlen részéhez kell rendelniük az intézmény nem kereskedési könyvi üzleti tevékenységével kapcsolatos általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokat és kiegészítő értékelési korrekciókat a 34. cikkel összhangban, valamint a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja szerinti levonások kivételével.”.

126.A szöveg a következő 236a. cikkel egészül ki:

„236a. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és várható veszteségértékek kiszámítása a helyettesítéses módszer alapján abban az esetben, ha a garantált kitettséget az IRB-módszer szerint kezelik a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) vonatkozó saját becslések használatával, és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettséget is az IRB-módszer szerint kezelik

(1) Olyan előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező kitettség esetében, amelyre az intézmény a 3. fejezetben említett IRB-módszert alkalmazza a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) vonatkozó saját becsléseket használva, és ahol a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségeket a 3. fejezetben említett IRB-módszer szerint kezelik, az intézményeknek a kitettség fedezett részét az E kitettségérték és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet korrigált GA értéke közül az alacsonyabbként kell meghatározniuk. A kitettségérték fedezett részére vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteségértéket a PD-t, az LGD-t és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettség esetében alkalmazottal azonos kockázatisúly-függvényt használva kell kiszámítani, és adott esetben az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó, 162. cikk szerint kiszámított M lejáratot kell alkalmazni.

(2) Annak az intézménynek, amely a 3. fejezetben említett IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) vonatkozó saját becsléseit használná, az LGD-t a 161. cikkel összhangban kell meghatároznia. Az alárendelt kitettségek és a nem alárendelt, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetében az intézmények által a kitettségérték fedezett részére alkalmazandó LGD az előresorolt követelésekhez kapcsolódó LGD, amely e fejezettel összhangban indokolhatja az alapul szolgáló kitettség bármely biztosítékkal való fedezését.

(3) Azoknak az intézményeknek, amelyek a 3. fejezetben említett IRB-módszert alkalmazzák a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre az LGD-re vonatkozó saját becsléseiket használva, az alapul szolgáló kitettség fedezett részére alkalmazandó kockázati súlyt és várható veszteséget a PD-t, az LGD-t és a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettség esetében alkalmazottal azonos kockázatisúly-függvényt használva kell kiszámítaniuk, és az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó, adott esetben a 162. cikk szerint kiszámított M lejáratot kell alkalmazniuk.

(4) Annak az intézménynek, amely a fedezetnyújtóval szembeni hasonló közvetlen kitettségekre az IRB-módszert alkalmazza a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszert használva, a kitettség fedezett részére alkalmazandó azon kockázati súlyt és várható veszteséget kell alkalmazniuk, amelyek megfelelnek a 153. cikk (5) bekezdésében és a 158. cikk (6) bekezdésében előírtaknak.

(5) A kitettségérték (E) fedezetlen része esetében az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségnek megfelelő kockázati súlyt és várható veszteséget kell alkalmazniuk. A 159. cikkben meghatározott számításhoz az intézményeknek a kitettségérték fedezetlen részéhez kell rendelniük az intézmény nem kereskedési könyvi üzleti tevékenységével kapcsolatos általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokat és kiegészítő értékelési korrekciókat a 34. cikkel összhangban, valamint a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja szerinti levonások kivételével.”.

127.A harmadik rész II. címe 4. fejezetének 6. szakaszát el kell hagyni.

128.A 273. cikk (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)    a 183. cikk alapján, ha a 143. cikkel összhangban megadták az engedélyt.”.

129.A 273b. cikk a következőképpen módosul:

a)a cím helyébe a következő szöveg lép:

„273b. cikk
A származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítására szolgáló egyszerűsített módszerek és a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítására szolgáló egyszerűsített módszer alkalmazási feltételeinek való meg nem felelés”;

b)a (2) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a következő esetek valamelyike bekövetkezik, az intézményeknek három hónapon belül meg kell szüntetniük azt a gyakorlatot, hogy a 4., illetve az 5. szakasszal összhangban számítják ki a származtatott pozíciók kitettségértékét és adott esetben a 385. cikkel összhangban számítják ki a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt:”;

c)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    Azon intézmények, amelyek beszüntették származtatott pozícióik kitettségértékeinek a 4., illetve 5. szakasszal összhangban történő kiszámítását és a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény 385. cikkel összhangban történő kiszámítását, csak akkor számíthatják származtatott pozícióik kitettségértékeit ismét a 4. vagy 5. szakaszban előírt módszerek használatával és a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 385. cikkel összhangban, ha igazolják az illetékes hatóság felé, hogy a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében megállapított feltételek mindegyike megszakítás nélkül egy éven át teljesült.”.

130.A 274. cikk a következőképpen módosul:

a)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Ha ugyanarra a nettósítási halmazra több letéti megállapodás alkalmazandó, vagy ugyanaz a nettósítási halmaz letéti megállapodás hatálya alá tartozó ügyleteket és letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó ügyleteket is magában foglal, az intézménynek a kitettségértéket a következőképpen kell kiszámítania:

a)az intézménynek el kell különítenie az érintett, a nettósítási halmazba tartozó ügyletekből álló hipotetikus nettósítási részhalmazokat az alábbiak szerint:

i.a letéti megállapodás hatálya alá tartozó és a 285. cikk (2)–(5) bekezdésével összhangban meghatározott azonos letéti kockázati periódus alá tartozó összes ügyletet ugyanahhoz a nettósítási részhalmazhoz kell hozzárendelni;

ii.a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó összes ügyletet ugyanahhoz a nettósítási részhalmazhoz kell hozzárendelni, amely eltér az i. alpont szerint létrehozott nettósítási részhalmaztól;

b)az intézménynek az e bekezdés bevezető mondatában említett nettósítási halmaz pótlási költségét a 275. cikk (2) bekezdésével összhangban kell kiszámítania, figyelembe véve a nettósítási halmazon belüli összes ügyletet, akár vonatkozik rá letéti megállapodás, akár nem, és az alábbiak mindegyikét alkalmaznia kell:

i.a CMV-t a nettósítási halmazba tartozó összes ügyletre vonatkozóan bármely tartott vagy nyújtott biztosítékkal csökkentve kell kiszámítani, és a CMV kiszámítása során a pozitív és negatív piaci értékeket nettósítani kell;

ii.az NICA-t, VM-et, TH-t és MTA-t adott esetben a nettósítási halmaz egyes egyedi letéti megállapodásaira alkalmazandó ugyanazon bemenő adatain összegezve, külön kell kiszámítani;

c)az intézménynek a 278. cikkben említett nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét az alábbiak mindegyikének alkalmazásával kell kiszámítania:

i.a 278. cikk (1) bekezdésében említett szorzónak a bemenő adatként használt CMV-n, NICA-n és VM-en kell alapulnia adott esetben, e bekezdés b) pontjának megfelelően;

ii.A értéket a 278. cikknek megfelelően, az a) pontban említett minden egyes hipotetikus nettósítási részhalmazra külön kell kiszámítani”;

b)a (6) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdéstől eltérve az intézményeknek az olyan hagyományos bináris opciót, amelynek kötési árfolyama K-val egyenlő, egy gallérnak megfelelő, két olyan eladott és megvásárolt hagyományos vételi vagy eladási opcióból álló kombinációval kell felcserélniük, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

a)a gallérban szereplő két opció:

i.lejárati napja és alapul szolgáló eszközének azonnali vagy határidős árfolyama azonos a hagyományos bináris opcióéval;

ii.kötési árfolyama 0,95∙K, illetve 1,05∙K;

b)a gallér pontosan replikálja a hagyományos bináris opció kifizetési függvényét az a) pontban említett két kötési árfolyam közötti tartományon kívül;

A gallérban szereplő két opció kockázati pozícióját a 279. cikknek megfelelően külön kell kiszámítani.”.

131.A harmadik rész III. címe helyébe a következő szöveg lép:

„III. cím
A MŰKÖDÉSI KOCKÁZATHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNY

311a. cikk
Fogalommeghatározások

E cím alkalmazásában:

a)»működési kockázati esemény«: működési kockázathoz kapcsolódó minden olyan esemény, amely egy vagy több üzleti éven belül veszteséget vagy többszörös veszteséget eredményez;

b)»összesített bruttó veszteség«: ugyanazon működési kockázati eseményhez kapcsolódóan egy vagy több üzleti év alatt keletkezett összes bruttó veszteség összege;

c)»összesített nettó veszteség«: ugyanazon működési kockázati eseményhez kapcsolódóan egy vagy több üzleti év alatt keletkezett összes nettó veszteség összege.

1. FEJEZET
A működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény számítása

312. cikk
Szavatolótőke-követelmény

A működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény a 313. cikk szerint számított üzleti mutató komponens.

313. cikk
Üzleti mutató komponens

Az intézmények a következő képlet alapján számítják ki üzleti mutató komponensüket:

ahol:

BIC    =    az üzleti mutató komponens;

BI    =    a 314. cikk szerint számított üzleti mutató milliárd euróban.

314. cikk
Üzleti mutató