EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52020AE4972

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról (COM(2020) 663 final)

EESC 2020/04972

OJ C 220, 9.6.2021, p. 47–50 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

2021.6.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 220/47


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról

(COM(2020) 663 final)

(2021/C 220/05)

Előadó:

Udo HEMMERLING

Felkérés:

Európai Bizottság, 2020.11.27.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szekció:

„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2021.3.9.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2021.3.24.

Plenáris ülés száma:

559.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

252/5/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az uniós metánstratégia célkitűzéseit és alapvető irányvonalát, amelyek a klímavédelem érdekében a metánkibocsátás további jelentős csökkentésére irányulnak.

1.2.

Érthető, hogy a dokumentum a jelentős metánkibocsátással bíró ágazatokra, nevezetesen a mezőgazdaságra, az energiaiparra és a hulladékgazdálkodásra összpontosít.

1.3.

A metánstratégiát össze kell kapcsolni a biogazdaságra és a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiákkal.

1.4.

Kifejezetten támogatandó a metánkibocsátás jobb felmérésére és a nemzetközi enyhítési kezdeményezésekre helyezett hangsúly. A metánkibocsátás gyakran decentralizált, diffúz forrásokból származik a nemzetközi termelési és ellátási láncok mentén.

Az EGSZB az alábbi kiegészítéseket javasolja az EU metánstratégiájához:

1.5.

A nagymértékben diffúz metánforrások és a metánkibocsátás bonyolult mérése gyakran megnehezíti a kibocsátások felügyeletét. A nyomon követést következetes és összehasonlítható módon kell javítani az olyan érintett ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az energia, a hulladék- és a vegyipar.

A diffúz metánkibocsátásoknak az üvegházhatású gázok kibocsátáskereskedelmi rendszerébe történő közvetlen bevonása, illetve közvetlen árazásuk nagyon nehéz, sőt gyakran lehetetlen. Azonban amennyire csak lehetséges, törekedni kell a pontszerű kibocsátások felmérésére, minden kibocsátó ágazatra vonatkozóan ugyanazt a megközelítést elfogadva.

1.6.

Az éghajlatváltozás kezelésére irányuló terveikben a tagállamoknak ismertetniük kell a trágyából és hígtrágyából, biohulladékból, szennyvízből, hulladéklerakókból és bányagázból származó biogáz felhasználásának helyzetét és lehetőségeit, valamint meg kell határozniuk a felhasználás fokozására irányuló intézkedéseket.

1.7.

A mezőgazdaság még mindig jelentős metánkibocsátás-csökkentési potenciállal bír, különösen a trágya és hígtrágya biogázüzemekben való fermentációja, valamint a haszonállatok takarmányozása és tenyésztése terén elért eredmények, valamint a műtrágya alacsony kibocsátású felhasználása révén. Ezeket a lehetőségeket tovább kell pontosítani az EU metánstratégiájának végrehajtása során.

1.8.

A hulladékgazdálkodás terén a biogén hulladék szelektív összegyűjtésének és újrahasznosításának fokozatosan az egész EU-ban követett szabvánnyá kell válnia. Ez megteremti a metánkibocsátás további elkerülésének feltételeit ebben az ágazatban.

2.   Az Európai Bizottság metánstratégiájának áttekintése

2.1.

A metán az EU összes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 10,5 %-át teszi ki, ami 3,76 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéknek felel meg (2018). A metánkibocsátás 1990 óta csaknem 34 %-kal csökkent.

2.2.

A metánstratégia a jelentős antropogén metánkibocsátásra, valamint a fő kibocsátó ágazatokra irányul, vagyis a mezőgazdaságra (az Unió metánkibocsátásának 53 %-áért felelős), a hulladékágazatra (az Unió metánkibocsátásának 26 %-a), valamint az energiaágazatra (a metánkibocsátás 19 %-a), és minden esetben mérséklési intézkedéseket javasol. A természetes metánkibocsátás, például a kérődző vadaktól vagy mocsarakból származó kibocsátások ezért nem képezik a stratégia részét.

2.3.

A metánkibocsátások globális csökkentése jelentősen hozzájárulhat a klímavédelemhez. A világ jelenlegi metánkibocsátásának felére csökkentése 2050-re globális szinten 0,18 oC-os hűtő hatást eredményezne.

2.4.

Az EU a globális metánkibocsátás 5 %-ért felelős, a fosszilis gáz, olaj és szén behozatalán keresztül pedig további jelentős mértékű metánkibocsátást indukál harmadik országokban. Az Európai Bizottság ezért a nemzetközi ellátási láncok mentén e kibocsátások csökkentésére irányuló tevékenységeket javasol.

2.5.

Az Európai Bizottság a metánkibocsátás felmérése és az ahhoz kapcsolódó jelentéstétel jelentős fejlesztését javasolja.

2.6.

A metánstratégia nem foglalkozik kifejezetten a metán mint rövid élettartamú üvegházhatású gáz speciális hatásaival kapcsolatos tudományos ismeretek jelenlegi állásával (lásd a 3. pontot).

3.   A metán éghajlati hatásaival kapcsolatos tudományos ismeretek és az éghajlat-semlegesség politikájára vonatkozó következmények

3.1.

Az üvegházhatást okozó metán (CH4) egyik alapvető tulajdonsága, hogy viszonylag rövid az élettartama, és a légkörben körülbelül 12 év alatt vízre (H2O) és szén-dioxidra (CO2) bomlik. Ennek döntő következményei vannak az éghajlatra gyakorolt hatására nézve és a CO2-vel való összehasonlításra vonatkozóan, amelyet referenciaként használnak a klímamérlegekben.

3.2.

A CO2 a légkörben stabil, és a metánnal ellentétben nem bomlik le, ezért a CO2-t hosszú élettartamú üvegházhatású gáznak („stock gas”) is nevezik. Ez azt jelenti, hogy a CO2-kibocsátások – például a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén – (amennyiben minden egyéb tényező azonos) egyre inkább felhalmozódnak a légkörben, és így folyamatosan növelik a CO2-koncentrációt.

3.3.

Ezzel szemben a rövid élettartamú üvegházhatású gázok („flow gases”), mint például a metán kibocsátását ellensúlyozza a természetes bomlási folyamatuk. A rövid élettartam azt jelenti, hogy a kibocsátások a lebomlás révén kiegyenlítődnek, ami stabil kibocsátások esetén stabil légköri koncentrációhoz vezet.

3.4.

A metán rövid élettartama mellett eredete is meghatározó az éghajlatra gyakorolt hatása szempontjából, mivel bomlása során üvegházhatású CO2 keletkezik. A (pl. kérődzők emésztéséből vagy öntözött rizstermesztésből eredő) biogén metán bomlásából származó CO2 alapvetően körforgásban van, mivel azt korábban a növény növekedése során fotoszintézis útján vonta ki a légkörből, ennek eredményeként pedig a légkör CO2-koncentrációja nem változik.

3.5.

Ezzel szemben a (például földgáz-, kőolaj- vagy szénkitermelésből származó) fosszilis metán szén-dioxidra és vízre bomlása további CO2-forrást jelent a légkör számára, és ezáltal növeli annak CO2-koncentrációját.

3.6.

A metán e jellemzőinek számos következménye van az éghajlati hatásokra és az éghajlat-politika kidolgozására nézve. Ez különösen igaz a klímasemlegességi célkitűzésre. A (biogén) metán mint rövid élettartamú üvegházhatású gáz változatlan kibocsátása középtávon állandó metánkoncentrációhoz vezet az atmoszférában, amely állandó sugárzási kényszert fejt ki az éghajlati rendszerre, és ennek következtében állandó hőmérsékleti hatással jár. Ha csökken a metánkibocsátás, csökken a légköri koncentráció, ami a sugárzási kényszer mérsékléséhez és így a hőmérséklet csökkenéséhez vezet (hűtőhatás).

3.7.

Ezzel szemben az állandó CO2-kibocsátás mindaddig a légkör CO2-koncentrációjának növekedéséhez vezet, amíg az adott forrás CO2-t bocsát ki. A CO2-kibocsátás megszűnését követően is megmarad a légkörben az általa keletkezett CO2-koncentráció, ami folyamatos sugárzási kényszert és tartós melegítő hatást eredményez.

3.8.

A klímasemleges hatás elérése érdekében ezért különböző megközelítésekre van szükség a rövid és hosszú élettartamú üvegházhatású gázok esetében. Ahhoz, hogy a CO2 okozta sugárzási kényszer által kiváltott tartós hőmérséklet-emelkedést visszavezessük a CO2-kibocsátás előtti hőmérsékleti szintre, a légkör CO2-koncentrációjának CO2-elnyelők útján való aktív csökkentése szükséges, illetve ahhoz, hogy a hőmérséklet szintje tartós (elkerülhetetlen) CO2-kibocsátás esetén is állandó maradjon, folyamatosan ugyanannyi CO2-t kell kivonni a légkörből, mint amennyi keletkezik (nulla nettó kibocsátás). Ez a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás célkitűzésében jelenik meg. A (biogén) metánforrások esetében a klímasemleges hatás már stabil kibocsátással is elérhető, míg a CO2-egyenértékre átszámított metánkibocsátásnak az üvegházhatású gázok légkörből történő eltávolításával való ellensúlyozása hűtő hatást eredményez.

3.9.

Ezért a CO2-egyenértékben kifejezett „nulla nettó” nem megfelelő politikai megközelítés a metán mint rövid élettartamú üvegházhatású gáz tekintetében. Az új-zélandi „Zero Carbon Act” például különös figyelmet szentel a metánkibocsátásnak. A rövid élettartamú üvegházhatású gázok éghajlati hatását megfelelőbb mutatóval kellene feltüntetni az üvegházhatású gázok mérlegében (lásd az Oxfordi Egyetemen ezzel kapcsolatban végzett munkát: https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1748-9326/ab6d7e).

4.   A metánkibocsátás csökkentése – további kiegészítő megjegyzések

4.1.

A fogyasztói magatartás változása minden bizonnyal képes csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez vonatkozik a táplálkozásra is, kifejezetten az állati termékek fogyasztásának csökkentésére vonatkozó ajánlásra. Az éghajlat-politikában azonban tekintettel kell lenni arra, hogy ez egy nyitott társadalomban az emberek életmódjának önkéntes megváltoztatását jelenti.

4.2.

A mezőgazdaságban az állattenyésztés által kiváltott metánkibocsátás csökkentésének lehetőségei mellett figyelembe kell venni a földhasználattal kapcsolatos összefüggéseket is. Pontosabban a kérődzők a gyepterületek hasznosításának és fenntartásának nélkülözhetetlen alapját jelentik. Másfelől a gyepterületek megőrzése éghajlat-politikai szempontból nagyon fontos a talajban lévő humuszban megkötött CO2 miatt.

4.3.

Néhány uniós tagállam még mindig nem rendelkezik átfogó rendelkezésekkel a hulladéklerakókból, a szennyvíztisztító telepekről vagy a használaton kívüli szénbányákból származó metángázok összegyűjtésére és energetikai célú felhasználására.

4.4.

A hulladékgyűjtés terén sok tagállamban még nincsenek átfogó rendszerek a biogén hulladék szelektív gyűjtésére és újrahasznosítására. Ez megakadályozza, hogy a biohulladék kezelése során komposztálás vagy erjesztés (biogáz) révén maximális mértékben elkerülhető legyen a metánkibocsátás.

4.5.

Ami a fosszilis tüzelőanyagok, például a földgáz, kőolaj és szén importját illeti, az EU mindeddig nem állított különleges követelményeket a természet, a környezet és az éghajlat védelmének vonatkozásában. A metánkibocsátás csökkentését célzó követelmények bejelentett kidolgozásának egy, az energiaimport ökológiai lábnyomának csökkentésére irányuló szélesebb körű kezdeményezés részét kell képeznie a zöld megállapodás kapcsán.

4.6.

Az emberi eredetű metánkibocsátás szélesebb körű nyomon követése során indikatív jelleggel a természetes metánkibocsátást is fel kell mérni, hogy átfogó képet kapjunk.

4.7.

A metánkibocsátás csökkentését célzó technológiák kutatását, fejlesztését és további piaci elterjedését európai hálózatokban, a gazdasági és szociális partnerek bevonásával kell előmozdítani.

Kelt Brüsszelben, 2021. március 24-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Christa SCHWENG


Top