A Tanács következtetései a fiatalokról és a munka jövőjéről

(2019/C 189/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

MIVEL:

1.

a 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégiában elismerik, hogy a fiatalok a saját életük irányítói, valamint hozzájárulnak a kedvező társadalmi változásokhoz és az uniós célkitűzésekhez, továbbá az ifjúságpolitika olyan tér kialakításához járulhat hozzá, ahol a fiatalok meg tudják ragadni a lehetőségeket és azonosulni tudnak az európai értékekkel. A változó foglalkoztatási helyzet fényében az Európai Uniónak támogatnia kell a fiatalok személyes fejlődését és önállóvá válását, ellenálló képességük megerősítését, valamint a társadalomban való részvételhez szükséges erőforrásokkal való felvértezésüket, ezáltal hozzájárulva a fiatalokat sújtó szegénység és a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásához, valamint a társadalmi befogadás előmozdításához;

2.

a „munka jövője” olyan gyűjtőfogalom, amely a különböző tendenciák által befolyásolt munkahelyek közép- és hosszú távú alakulását írja le. A sokszínű uniós ifjúságpolitikai kontextusban a „munka jövőjét” többek között a következők vezérlik: a) demográfiai változás abban az értelemben, hogy az EU növekvő gazdasági időskori függőségi rátája arra fogja kényszeríteni a munkaerőpiacra belépő személyeket, hogy növeljék termelékenységük szintjét annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a tapasztalt munkaerő nyugdíjba vonulását, és egyúttal hozzájáruljanak a megnövekedett szociális kiadások fedezéséhez, amit többek között az időskorú népesség egyre növekvő aránya okoz. Amellett, hogy a gondozási ágazatban új lehetőségek nyílnak meg, e fejlemények miatt esetenként párbeszédet kell kezdeményezni a nemzedékek közötti méltányossággal kapcsolatos kérdésekről; b) az EU digitális egységes piachoz, illetve kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó kezdeményezései által is támogatott technológiai és innovációs fejlődés, amely miatt várhatóan egyre szélesebb körben fogják alkalmazni a digitális technológiát a gazdaságban, ami egyes munkahelyeket feleslegessé tesz, miközben a gazdaság más területein új munkalehetőségek nyílhatnak meg. Ahhoz, hogy élhessünk az átalakulás adta lehetőségekkel, minden fiatal európai polgárnak – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiataloknak is – hozzáférést kell biztosítani az olyan befogadó és minőségi, formális és nem formális oktatáshoz, amely készségeik teljes tárházát fejleszti; c) magasabb szintű készségek iránti kereslet a munkaerőpiacon. A munkáltatók már most is nehezen tudják betölteni a közép- és felsőszintű álláshelyeket, miközben háromszor annyi alacsonyan képzett munkavállaló alkotja a munkaerőt, mint ahány alapszintű álláshely rendelkezésre áll (1). Mivel az alacsonyan képzett dolgozók iránti kereslet – ugyan a tagállamokban eltérő mértékben, de – tovább csökken, a munkaerőpiacra belépő fiataloknak magasabb szintű oktatási és képzési szintekre lesz szükségük, amelyek felvértezik őket az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges olyan kulcskompetenciákkal, illetve specifikus digitális, szakmai és személyes készségekkel, amelyek segítik majd őket a jövőbeli sokszínű karrierútjuk irányításában; d) az éghajlatváltozás kezelésének szükségessége, ahol az EU-nak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaságra való áttérésre vonatkozó törekvése növelheti a munkaerőpiaci keresletet az olyan ágazatokban szükséges készségek iránt, mint a megújuló energia, a környezeti szempontból fenntartható építkezés és utólagos átalakítás vagy a fenntartható mezőgazdaság; e) a globális értékláncok növekedése, ahol az árutermelés és a szolgáltatásnyújtás megoszlik a kontinensek között. A folyamatot tovább könnyíti olyan új – például a platformgazdaság által bevezetett – foglalkoztatási formák megjelenése, amely hatással van a munkáltató és a munkavállaló közötti hagyományos kapcsolatra, a munkaerőpiac alakulására és a munkajogi szabályozásra. Kezelni kell az olyan kihívásokat, mint a bizonytalan jövedelem, a szociális védelem hiánya, a dolgozói szegénység, a bizonytalan munkakörülmények és a munkahelyi zaklatás;

3.

az Európai Unióban a fiatalok gyakran félelemmel vagy bizonytalansággal tekintenek a munkában töltendő jövőjükre (2). Az ilyen nehézségek – különösen, ha a jelentkezések elutasításával, a munkavállaló–munkahely párosítás minőségének problémáival, bizonytalan foglalkoztatással vagy a társadalomtól érkező, munkakeresésre vagy annak megtartására irányuló nyomással párosulnak – hátrányosan hathatnak a fiatalok érzelmi állapotára, és esetlegesen mentális és testi egészségi problémákhoz is vezethetnek, illetve az európai fiatalok körében egyre nagyobb aggodalomra adhatnak okot (3);

4.

a foglalkoztatás új formáival kapcsolatban gyűjtött jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben jobban elterjedhetnek a munkavállalók leszerződtetésének rugalmasabb formái, ami potenciális pozitív hatást gyakorolhat a munkaerő elosztására és a szabadúszó életstílusban dolgozók személyes jóllétére. Ezzel szemben, míg az ilyen állásokat jellemzően fiatalok, ezen belül is a kevesebb lehetőséggel rendelkezők töltik be, egyre nő a kockázata annak, hogy ezek a személyek alacsony javadalmazású, ideiglenes állásokban ragadnak, ahol alacsony a szociális védelmi lefedettség és a szakmai előmenetel lehetősége;

5.

a készségek szilárd megalapozása és a készségekkel kapcsolatos jó minőségű információk, valamint magas színvonalú, rugalmas és alkalmazkodóképes oktatási és képzési rendszerekkel megtámogatott – és többek között az egész életen át tartó tanulást előmozdító – megfelelő iránymutatás segíthet a fiataloknak abban, hogy sikeresen léphessenek be a munka világába és sikeresen mozoghassanak benne, továbbá jövedelmező karriert építhessenek;

6.

a kognitív képesség szilárd megalapozásával összefüggésben a jövő munkakörnyezetének előfeltétele a technológia hatékony felhasználását és megértését segítő készségek oktatásának előmozdítása. E készségeknek nemcsak az új technológiák elsajátítására kell összpontosítaniuk, hanem annak megértésére is, hogy ezek hogyan segíthetnek a társadalom befolyásolásában. Az európai fiatalok arra vonatkozó képességeinek fejlesztése keretében, hogy hatékonyan kihasználhassák a munka átalakuló jellegéből adódó előnyöket, fel kell őket vértezni a szükséges kulcskompetenciákkal, ideértve többek között a problémamegoldáshoz, a kommunikációhoz, a vállalkozói készségekhez, a kritikus gondolkodáshoz, a kreatív gondolkodáshoz, a nyilvános kiálláshoz, az önkifejezéshez és a tárgyaláshoz kapcsolódó humán készségeket;

7.

a szociális jogok európai pillére szerint „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy időben személyre szabott segítséget kapjon munkavállalási vagy önfoglalkoztatási kilátásainak javításához. Ide tartozik az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez nyújtott támogatás igénybevételének joga is. Mindenkit megillet a szociális védelemre és a képzésre való jogosultság a pályamódosítás során”, valamint mindenkinek joga van a „tisztességes és egyenlő bánásmódhoz a munkafeltételek, a szociális védelemben való részesülés és a képzéshez való részvétel tekintetében”. A fiataloknak a munka jövőjére való felkészítése során létfontosságú lesz tehát, hogy a „fiataloknak a munkanélkülivé válásukat vagy az oktatásból való kilépésüket követő 4 hónapon belül joguk van további oktatáshoz, tanulószerződéses gyakorlati képzéshez, szakmai gyakorlathoz vagy méltányos állásajánlathoz” (4);

8.

az európai fiataloknak a munkát illető kérdésekkel kapcsolatos véleménye és jövőképe – amelyet az európai ifjúsági célok, különösen a „Minőségi foglalkoztatás mindenkinek” című 7. cél tükröz – beépítésre került az EU 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájába és az azt kísérő, 2019–2021-re szóló munkatervbe;

HANGSÚLYOZZA, HOGY

9.

a fiatal európaiak jövőbeli nemzedékei számára a munka világa sok lehetőséget, ugyanakkor sok kihívást kínál majd, egy olyan globális környezetben, amelyben az EU arra törekszik, hogy javítsa polgárai életminőségét és ezáltal fokozza gazdasági versenyképességét, munkatermelékenységét és fejlessze a munkaerő készségeit, valamint biztosítsa a fiatalok céljainak, elvárásainak és törekvéseinek teljesülését;

10.

a munka átalakuló jellege kedvező hatást gyakorolhat az európai fiataloknak és a jövő nemzedékeinek az életére. Ugyanakkor kezelni kell az átalakulást kísérő – többek között a foglalkoztatási formákkal és a foglalkoztatási viszonyokkal kapcsolatos – problémákat és következményeket is, mindenekelőtt azon fiatalok tekintetében, akik kevesebb lehetőséggel rendelkeznek, esetleg azért, mert alacsony képzettségűek. Ezzel összefüggésben növelni kell a fiatalok tájékozottságát és tudatosságát a különböző foglalkoztatási formák és foglalkoztatási viszonyok következményeivel kapcsolatban;

11.

az európai fiatalok véleménye szerint a foglalkoztatás területének szerepelnie kell az EU három legfontosabb prioritása között, valamint azon területek közé kell tartoznia, ahol az EU intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a szolidaritás kifejezésére ösztönözze a fiatalokat (5). Ez azt mutatja, hogy a fiatalok emberközpontú megközelítést tartanak kívánatosnak a jövőbeli szakmai életükkel kapcsolatban;

12.

az első munkahelyeknek meg kellene teremteniük a felfelé irányuló társadalmi mobilitást elősegítő sikeres karrier lehetőségét, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok, többek között a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-) fiatalok számára. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrenddel – mindenekelőtt a 8. fenntartható fejlődési céllal és a 7. ifjúsági céllal – összhangban úgy kell tekinteni, hogy a tisztességes munka a fiatalok jogos igénye, mégpedig a legelső fizetett szakmai gyakorlatuktól kezdődően;

13.

a korai iskolaelhagyók és az alacsony képzettséggel rendelkező fiatalok várhatóan a jövőben is sérülékenyek lesznek a munkaerőpiac összefüggésében, mivel az alacsony, illetve a közepes-magas képzettséggel rendelkező munkavállalók közötti bérkülönbségek várhatóan tovább nőnek, és ez potenciálisan dolgozói szegénységgel kapcsolatos problémákat idéz elő. A NEET-fiatalok – habár a számuk csökken (6) – még mindig nagyon sérülékenyek, ezért az ifjúsági garanciából (7) nyújtott támogatással továbbra is segíteni kell őket. Azok számára pedig, akik átcsúsznak e védőhálón, a kompetenciafejlesztési pályáknak (8) kell további lehetőségeket kínálniuk az alapkészségek javítására és a munkaerőpiac által megkívánt képesítések megszerzése irányában történő előrelépésre;

14.

az iskolából vagy képzésből a munkába történő, illetve a különböző munkák közötti zökkenőmentes átmenet biztosítása, valamint a fiatalok foglalkoztatásának elősegítése, ideértve a munkanélküli időszakok csökkentését is, kulcsfontosságú annak elkerüléséhez, hogy a fiatalok szakmai előmenetelében mély nyomot hagyjanak a bekövetkező negatív események (9);

15.

nagyobb hangsúlyt kell helyezni azokra az értékekre és szakpolitikákra, amelyek a munkát népszerűsítik, egyrészről a fiatalok életminőségének saját maguk által történő javítása vonatkozásában, másrészről pedig úgy mint a társadalmi és fizikai környezetük általános jó állapotához való jelentős hozzájárulást. Ebben az összefüggésben a fenntartható fejlődésnek kell alapul szolgálnia a munka jövőjére alkalmazott megközelítésekhez;

16.

folyamatosan támogatni kell azt, hogy minden fiatal egyenlő eséllyel juthasson minőségi foglalkoztatáshoz a jövőben, és intézkedéseket kell hozni az előítéletek minden formája ellen, amelyek befolyásolják a mai gyermekek munkával kapcsolatos elvárásait, korlátozzák a bizonyos munkákhoz való hozzáférésüket, és segítik a megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek tartós fennmaradását az oktatás és képzés területén, valamint a munkaerőpiacon;

17.

az ifjúsági munka a készségek fejlesztésén túl kedvező hatással van a fiatalok életére – különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok esetében –, többek között a mentális egészség és a munkanélküliséggel, illetve a munkakeresési folyamat során átélt kudarcokkal összefüggő érzelmi kérdések vonatkozásában;

FELKÉRI A TAGÁLLAMOKAT, HOGY A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉVEL ÖSSZHANGBAN ÉS A MEGFELELŐ SZINTEKEN

18.

fordítsanak különös figyelmet azokra a fiatalokra, akik etnikai származásuk, nemük, szexuális irányultságuk, fogyatékosságuk, vallásuk, meggyőződésük vagy politikai véleményük alapján a marginalizálódás vagy a diszkrimináció kockázatának vannak kitéve, annak érdekében, hogy a jövőben minden fiatal számára befogadó munkaerőpiacokat biztosítsanak;

19.

támogassák az ifjúsági garanciáról szóló ajánlás teljeskörű végrehajtását, amelynek során adott esetben vegyék figyelembe a nemzeti körülményeket, szakpolitikákat és intézkedéseket;

20.

szükség esetén mozdítsák elő és kezeljék kiemelten a formális és a nem formális oktatási és képzési ágazatok reformjait, középpontba helyezve a fiatalok által a különböző tanulási környezetekben – akár oktatás, önkéntes tevékenység, szakmai gyakorlat vagy munkahely keretében – szerzett kulcskompetenciák fejlesztését és érvényesítését abból a célból, hogy elősegítsék az említett kompetenciák összehangolását a munkaerőpiaci kereslettel és a jövőbeli munkaerő-kereslettel;

21.

fokozzák az együttműködést azzal az általános céllal, hogy az összes gyermek és fiatal számára biztosítsák a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogot, különös tekintettel a korai iskolaelhagyás visszaszorítására és azoknak a lehetőségeknek a növelésére, hogy az összes fiatalnak egyenlő esélyei legyenek az oktatásban való részvételre és a munkavállalásra, beleértve azokat a fiatalokat is, akik a munkavállalás céljából másik uniós tagállamba költöző családjukat kísérik (10);

22.

a fiatalokkal az uniós ifjúsági párbeszéd keretében, illetve azon kívül folytatott konzultációk során engedjenek bőven teret a foglalkoztatási kérdéseknek annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni aggodalmaikat, érdekeiket, elvárásaikat és képességeiket. A nyomon követés érdekében egyaránt fontos, hogy e konzultációk eredményeit a fiatalok, a szakpolitikai döntéshozók és a munkáltatók számára is hozzáférhetővé tegyék;

23.

mozdítsák elő a fiatalok vállalkozói készségét, középpontba helyezve többek között a fiatalok körében a vállalkozási ismeretek oktatását és az ezzel kapcsolatos képzést, tanácsadási, mentorálási és coaching szolgáltatásokat, valamint adott esetben az ifjúsági munkával kapcsolatos releváns tevékenységeket. A szociális és inkluzív vállalkozás is életképes alternatívának tekinthető a fiatalok fiatalok általi foglalkoztatásának biztosítása terén, mivel előmozdítja a szolidaritási tevékenységeket;

24.

mozdítsák elő az Európai Szociális Alap, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület, valamint ezek utódprogramjai keretében rendelkezésre bocsátott források felhasználását. Ezzel összefüggésben adott esetben nyújtsanak iránymutatást a potenciális kedvezményezetteknek arra vonatkozóan, hogy hogyan használják ki az említett programok közötti szinergiákat és komplementaritásokat;

25.

a bevált gyakorlatok cseréjéhez adott esetben vegyék igénybe az olyan uniós ifjúságpolitikai eszközöket, mint a Youth Wiki vagy a jövőbeli nemzeti tevékenységek tervezői, továbbá használják ki az egymástól való tanulást célzó tevékenységeket annak érdekében, hogy a fiatalok munka világába való jövőbeli átmenetével kapcsolatban konkrét szakpolitikai megoldásokat segítsenek elő;

26.

támogassák az ifjúsági szervezeteket és az egyéb érintett szereplőket abban, hogy a fiatalokat felkészítsék arra, hogy hatékonyan vegyenek részt az ifjúsági párbeszéd folyamatában és az ifjúsági munka kedvezményezettjeivé váljanak;

27.

továbbra is támogassák a fiatalokat olyan helyzetekben, amikor a munkanélküliség, a munkával szemben támasztott elvárások vagy a szakmai/tanulmányi választások miatt generációs sztereotípiák célpontjává válhatnak;

28.

az ifjúsági foglalkoztatási kérdések kezelésekor ösztönözzék ágazatközi szakpolitikai megközelítés alkalmazását nemzeti és európai szinten is, valamint a tagállamok közötti együttműködés keretében;

29.

a nemzeti körülmények fényében javítsák a fiatalok szociális védelemhez való hozzáférését, szükség esetén a szociális védelmi rendszerek azon képességének fejlesztése révén, hogy – a nem foglalkoztatott fiatalok szükségleteit figyelembe véve – igazodjanak a fiatalok valós foglalkoztatási kilátásaihoz;

FELKÉRI AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGOT, HOGY

30.

a továbbiakban támaszkodjon az Europass (11) és a Youthpass (12) keretében az egyének készségeinek és képesítéseinek azonosítása és kommunikálása terén szerzett pozitív tapasztalatokra annak érdekében, hogy növelje az európai fiatalok, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok tájékoztatását, hogy ezáltal segítsen nekik készségeik bemutatásában és a megfelelő munkahelyek megtalálásában;

31.

szolgáljon iránymutatással a nemzeti irányítási struktúrák számára azzal a céllal, hogy a fiataloknak nyújtható uniós finanszírozási lehetőségekről való tájékoztatás során felhívják a potenciális kedvezményezettek figyelmét arra, hogy miként használják ki a szinergiákat és a komplementaritásokat;

32.

kezelje prioritásként az olyan rendszerek bevezetését, amelyek támogatják a szociális jogok európai pillérének első alapelvét, amelynek értelmében „[m]indenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz” (13);

33.

a továbbiakban is végezzen több kvalitatív, kvantitatív és tényeken alapuló kutatást a generációk közötti és a generációkon belüli társadalmi mobilitásról nemek szerint lebontott adatok alapján és különös hangsúlyt fektetve a fiatalokra, illetve több kvalitatív kutatást a fiataloknak a munka világába való átmenettel kapcsolatos hozzáállásáról és aggályairól, azzal a céllal, hogy a foglalkoztatási kérdések terén támogassa az uniós ifjúsági politikák hatékonyságát;

34.

szervezzen egymástól való tanulást célzó tevékenységeket vagy rendezvényeket az ifjúsági ágazat, a szakszervezetek, az üzleti szervezetek és a kormányok képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy ágazatközi, többek között ifjúságpolitikai szempontból is megvizsgálják azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyeket a munka jövője tartogat az európai fiatalok számára;

35.

vegye igénybe az összes vonatkozó uniós eszközt – köztük az uniós ifjúságügyi koordinátort is – a munka jellegét befolyásoló tendenciák felméréséhez, azzal a céllal, hogy a fiatalok nézőpontja is érvényesüljön az uniós szintű ágazatközi szakpolitikai döntéshozatalban, és hogy ösztönözzék a tagállamok közötti együttműködést;

FELKÉRI AZ UNIÓS IFJÚSÁGI ÁGAZATOT (14), HOGY

36.

alkalmazzon aktív megközelítést annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok európai uniós, tagállami és szubnacionális szinten egyaránt hatékonyan képviselve legyenek és részt vegyenek az uniós ifjúsági párbeszéd és a szociális párbeszéd folyamatában, előmozdítva ezáltal a fiatalok szakmai életével kapcsolatos szempontok tekintetében a szilárd együttműködést a hatóságokkal, valamint a szociális és gazdasági partnerekkel;

37.

járuljon hozzá a fiatal munkavállalóknak a jogaikkal és kötelességeikkel – többek között a munkahelyi zaklatással és a megkülönböztetés valamennyi formájával – kapcsolatos tájékoztatására irányuló erőfeszítésekhez annak érdekében, hogy a munkavégzési követelményekkel összefüggésben megvédjék oktatási tevékenységeiket és képzésüket;

38.

vegye figyelembe a munkaerőpiaci adatokat és a készségekkel kapcsolatos információgyűjtést annak érdekében, hogy folyamatosan fejlessze az ifjúsági munka módszereit, azzal a céllal, hogy növelje hatékonyságát a fiatalok készségfejlesztő eszközeként;

39.

mozdítsa elő az ifjúsági munkával kapcsolatos tevékenységeket az összes fiatal körében, beleértve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés okán a munkaerőpiaci marginalizálódás kockázatának kitett fiatalokat is;

40.

működjön együtt a megfelelő érdekelt felekkel annak érdekében, hogy nemzeti szinten partnerségek jöjjenek létre és ezáltal hozzájáruljon az ifjúsági garancia végrehajtásához;

41.

használja ki az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi szinten rendelkezésre álló lehetőségeket annak érdekében, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén javuljon a fiatalok ifjúságimunka-lehetőségeinek minősége.

---

(1)  Eurostat (2018), Uniós munkaerő-felmérés.

(2)  International Labour Organisation (2018), „Addressing the situation and aspirations of youth” („A fiatalok helyzetének és kilátásainak kezelése”), készült a munka jövőjével foglalkozó ILO globális bizottság második ülésére.

(3)  Structured Dialogue Cycle VI Thematic report on Youth Goal no. 5 Mental Health and Wellbeing (2018) (Strukturális párbeszéd, VI. ciklus; tematikus jelentés az 5. sz. ifjúsági célkitűzésről: mentális egészség és jóllét (2018)).

(4)  A szociális jogok európai pillére, I. fejezet, 4. elv (A foglalkoztatás aktív támogatása), https://ec.europa.eu/commission/priorities/deeper-and-fairer-economic-and-monetary-union/european-pillar-social-rights/european-pillar-social-rights-20-principles_hu A szociális jogok európai pilléréről szóló nyilatkozatot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttesen írták alá a svédországi Göteborgban, 2017. november 17-én, a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről tartott szociális csúcstalálkozón.

(5)  Flash Barometer 455 on European Youth (2018) (455. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés, 2018), a TNS politikai és szociális hálózat által az Európai Bizottság Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóságának felkérése alapján végzett felmérés.

(6)  A 15–29 évesek körében a NEET-fiatalok aránya a 2012. évi 15,9 %-os történelmi csúcsról 2017-re 13,4 %-ra csökkent az Eurostat adatai szerint (Sustainable Development in the European Union: Eurostat 2018 Monitoring report on progress towards the SDG’s in an EU context – Fenntartható fejlődés az Európai Unióban: az Eurostat 2018. évi ellenőrzési jelentése a fenntartható fejlődési célok teljesítése terén uniós kontextusban elért eredményekről).

(7)  A Tanács ajánlása (2013. április 22.) ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).

(8)  A Tanács ajánlása (2016. december 19.) a kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára (HL C 484., 2016.12.24., 1. o.).

(9)  Eurofound (2017), „Long-term unemployed youth: Characteristics and policy responses” (Tartósan munkanélküli fiatalok: Jellemzők és szakpolitikai válaszlépések), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(10)  A szociális jogok európai pillére, I. fejezet, 1. alapelv (Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás) (lásd a 4. lábjegyzetet).

(11)  https://europass.cedefop.europa.eu/

(12)  https://www.youthpass.eu/en/

(13)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(14)  Az „uniós ifjúsági ágazat” alatt általában a szervezetek, az ifjúságsegítők, a tudományos világ és a fiatal civil társadalom képviselői, valamint az ifjúságpolitika kialakításában részt vevő egyéb szakértők összességét értjük, akik, illetve amelyek ifjúsággal kapcsolatos tevékenységeket és projekteket végeznek az EU-ban.