A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A közbeszerzési irányelvek végrehajtásáról szóló jelentés

(2020/C 39/09)

Előadó

:

Thomas HABERMANN (DE/EPP), Rhön-Grabfeld járás vezetője

I.   ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

hangsúlyozza, hogy jelen vélemény az RB-nek a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” megközelítéssel foglalkozó munkacsoporttal, valamint a minőségi jogalkotási programmal kapcsolatos, arra vonatkozó kötelezettségvállalásából következik, hogy visszajelzést adjon az uniós jogszabályok helyi és regionális szintű végrehajtásáról. Az RB ezért az Európai Települések és Régiók Tanácsával (CEMR) közösen elvégzett egy, az egész Unióra kiterjedő felmérést, amely a közbeszerzések jogi kereteinek helyi és regionális önkormányzatok általi végrehajtását értékeli, és megbízást adott egy tanulmány elkészítésére. Hangsúlyozza, hogy a felmérés eredménye az eltérő tagállami részvétel miatt az EU egészére nézve nem reprezentatív, hanem kizárólag tendenciákra mutat rá; emellett felhívja a figyelmet a regionális központok RB által létrehozott hálózatával (RegHub) folytatott első konzultációról szóló, 2019 júliusában közzétett jelentésre (1), amely lényegében megerősíti a CEMR és az RB felmérésének eredményeit;

2.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési irányelvek 2014-es átfogó reformját a tagállamok részben 2016-ban, részben jóval később ültették át a nemzeti jogba. A közvetlenül alkalmazandó nemzeti közbeszerzési jog hatálybalépése óta legfeljebb három év telt el, ezért csak korlátozott betekintésünk van az új rendelkezések jogalkalmazási gyakorlatába;

3.

rámutat arra, hogy mind a közigazgatási gyakorlat, mind a gazdasági szereplők csak mostanra alkalmazkodtak a közbeszerzések módosított jogi szabályozásához, és részben még jelenleg is tart az alkalmazkodás folyamata; arra is emlékeztet, hogy ezen alkalmazkodási folyamatokhoz számos helyen jelentős képzési és – részben külső jogi tanácsadókkal orvosolt – tanácsadási igény kapcsolódott; ennek fényében egyértelműen azon az állásponton van, hogy az elkövetkezendő években új jogi szabályozás bevezetése nem indokolt;

4.

rámutat arra, hogy ez a vélemény ezért nem egy új jogalkotási reformot tűz ki célul, hanem azzal foglalkozik, hogy a helyi és regionális szintű ajánlatkérő szervek milyen nehézségekkel szembesülnek jelenleg a szabályozási keret alkalmazása kapcsán; emellett részletesen bemutatja azokat a szempontokat, amelyeket az Európai Bizottság legutóbb a hatékonyabb, fenntarthatóbb és professzionális beszerzést célzó, 2017. októberi nem jogalkotási közleményében (2) ismertetett;

5.

támogatja az irányelvek célját és elveit, különösen az elektronikus közbeszerzéseket, a kkv-k részvételének előmozdítását, a „házon belüli” odaítéléssel és az önkormányzati együttműködéssel kapcsolatos új megközelítéseket, valamint annak lehetőségét, hogy a hatóságok a közbeszerzés során saját hatáskörükben stratégiai szempontokat vegyenek figyelembe, továbbá szorgalmazza az átláthatóság és az integritás támogatását;

6.

hangsúlyozza, hogy – amint azt a felmérés (3) eredményei is igazolják – a helyi és regionális önkormányzatok határon átnyúló közbeszerzései semmilyen hozzáadott értéket nem nyújtottak. Annak ellenére, hogy uniós szinten rendszeresen költséges és időigényes közbeszerzési eljárások zajlottak, határon átnyúló ajánlatok nem, vagy csak elhanyagolható mennyiségben kerültek benyújtásra; ez feltehetően annak következménye, hogy az államok rendelkezésére álló elektronikus platformok eltérnek egymástól, és így akadályozzák a szomszédos országok vállalkozásainak és szervezeteinek részvételét: a nemzeti államokon belül tervezett és megvalósított platformok gyakran nem rendelkeznek a különböző nyelvek használatának lehetőségéről, vagy nem terjednek ki az ajánlatkérő szerv székhelye szerintitől eltérő államok adminisztratív követelményeire;

7.

felhívja a figyelmet arra (4), hogy a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályi keret jogilag hibátlan alkalmazása mostanra öncélúvá vált ahelyett, hogy azt különböző munkálatok, árubeszerzések vagy szolgáltatások megrendelésének eszközeként kezelnék;

8.

hangsúlyozza, hogy világossá kell tenni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok milyen körülmények között ösztönözhetik a helyi gazdasági növekedést és a helyi struktúrákat a fenntarthatóság jegyében, illetve olyan megfontolásból, hogy az úgynevezett helyben vásárlás elvének megfelelően rövid beszerzési utakat használva (pl. „helyben kitermelt faanyagot” vásárolva) pozitív környezeti hatásokat érjenek el;

9.

hangsúlyozza, hogy teljes mértékben az adott önkormányzat mérlegelési jogkörében kell maradnia annak, hogy – ahogy az a 2014-es reformmal lehetővé vált – a közszolgáltatások nyújtása során figyelembe vesznek-e zöld, szociális és innovatív kritériumokat; úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárás felesleges túlterhelésének elkerülése érdekében el kell utasítani azt, hogy a jövőben minden közbeszerzési eljárásban kötelezővé tegyék stratégiai közbeszerzési célkitűzések alkalmazását; megjegyzi, hogy számos közbeszerzési eljárásban nem célravezető stratégiai közbeszerzési célkitűzéseket figyelembe venni (például termékek szabványbeszerzése során);

10.

hangsúlyozza, hogy a további politikai célkitűzések növelik mind a hibalehetőségeket, mind az e célok közötti konfliktusok lehetőségét; rámutat arra, hogy a közbeszerzésben meghatározott célok csak annyiban és azzal a feltétellel érhetők el, hogy azok nem veszélyeztetik azt az elsődleges célkitűzést, hogy a polgárokat elfogadható minőségű és árú termékekkel és szolgáltatásokkal lássuk el;

11.

azt is hangsúlyozza, hogy a 2014-es reform – a „házon belüli” beszerzés fogalma és az önkormányzati együttműködés mellett – egyértelműen elismerte az önkormányzatok azon jogát, hogy szolgáltatásaikat saját intézményeik, közszolgáltató vállalataik vagy állami vállalatok révén nyújtsák és szervezzék meg. A szolgáltatások kiszervezése azonban csak egyike a közszolgáltatások biztosítása során felmerülő alternatíváknak (5). Az RB végül hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérő szerveknek jogukban áll ismét magukhoz vonni a kiszervezett szerződéseket;

12.

helyes célkitűzésnek tartja, hogy megemeljék azt az összeghatárt, amely felett a közbeszerzési szerződéseket európai szinten meg kell hirdetni, ezzel ugyanis megőrizhető az egyensúly az átláthatóság követelménye, illetve a hatóságokra és a kkv-kra nehezedő adminisztratív terhek között. Ezzel kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy a WTO-ban hosszú távon egyértelműen növeljék az ilyen határértékeket a közbeszerzésről szóló megállapodásban;

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

Stratégiai közbeszerzés

13.

úgy véli, hogy az állami ajánlatkérő szervek számára a 2014-es közbeszerzési irányelvek által bevezetett azon lehetőség, hogy a közbeszerzés során figyelembe vehessenek stratégiai beszerzési célokat, egyedi esetekben az ajánlatkérő szempontjából „jobb beszerzés” elérését segíti elő;

14.

úgy véli, hogy az önkormányzatok ebből eredő adminisztrációs terheinek arányban kell állniuk azzal a többletértékkel, amelyet a közbeszerzés a polgárok számára nyújtani tud. A közbeszerzés elsődleges feladata nem az, hogy pl. a környezetvédelem, a társadalmi integráció és az innováció területén politikai célokat érjen el, vagy hogy bizonyos társadalompolitikai változásokat ösztönözzön. A közbeszerzést mégis egyre gyakrabban használják egyéb politikai célok előtérbe helyezésének és elérésének eszközeként. A közbeszerzés célkitűzéseit és céljait azonban nem szabad szem elől téveszteni: a költségvetési fegyelem és a költséghatékony közigazgatás elvével összhangban kell a legjobb árat és/vagy szolgáltatást megtalálni;

15.

megjegyzi, hogy – amint azt az RB/CEMR-felmérés kimutatta – a helyi és regionális önkormányzatok tudatában vannak a zöld, társadalmi és innovatív odaítélési szempontok alkalmazása jelentette lehetőségnek. A jelentés szerint e szempontokat visszafogottan használják, egyrészt, mivel nincs rájuk igény, másrészt, mivel a nagyobb hibalehetőséggel nő a jogorvoslati eljárások valószínűsége; a helyi és regionális önkormányzatok az ilyen típusú pályázatok előmozdításához szükséges szakmaiság hiányát kifogásolják;

16.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – annak ellenére, hogy különböző minőségi követelmények alapján ítélhetnek oda szerződéseket – gyakran a legkedvezőbb ár alapján döntenek, mivel az önkormányzatok szerint ez igazolja a közpénzek legmegfelelőbb felhasználását, és ezt a kritériumot könnyebb is alkalmazni;

17.

hivatkozik az Európai Bizottság közleményében (6) megfogalmazott kritikára, amely szerint a közbeszerzési eljárások 55 %-ánál kizárólag a legalacsonyabb ár alapján ítélik oda a szerződést. Rámutat arra, hogy az érintett közbeszerzési eljárásokban lehet, hogy stratégiai célokat is figyelembe vettek, mivel gyakran pl. az is hatékony megoldás, ha a környezetvédelmi vagy energiahatékonysági szempontokat már a kiírási feltételekben feltüntetik, majd a szerződést következetesen a legalacsonyabb ár alapján ítélik oda;

18.

rámutat arra, hogy a felmérés eredményei szerint a stratégiai közbeszerzési kritériumokkal kapcsolatos igény nagyon eltérő. Eszerint az innovatív beszerzések esetén nincs igény stratégiai közbeszerzési kritériumokra, szociális beszerzéseknél egyforma mértékben van is és nincs is rájuk igény, zöld közbeszerzéseknél pedig túlnyomórészt van rájuk igény; megjegyzi, hogy nehézségekbe ütközik az összes kritérium érvényesítése (a jogi keret bonyolultsága miatt), a szerződés teljesítésére vonatkozó feltételek meghatározása és különösen az olyan nemzeti tanúsítványok és címkék egyenértékűségének az értékelése, amelyekkel igazolható a kritériumok teljesítése (7);

19.

hangsúlyozza, hogy az innovatív beszerzések alkalmazása – ideértve az innovációs partnerséget és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést is – mindezidáig csak néhány tagállam kisszámú helyi és regionális önkormányzatára korlátozódott. Ennek legfőbb okai abban rejlenek, hogy a kutatás és fejlesztés támogatása ritkán áll a középpontban, szabványos termékeket szereznek be vagy költségvetési megszorítások vannak érvényben. Az Európai Bizottság „Big Buyers” kezdeményezése jó eszköz lehetne az innovatív beszerzések előmozdítására. Az RB hangsúlyozza, hogy az összevont beszerzési formák, illetve beszerzői csoportok létrehozása számos esetben éppen a kisebb önkormányzatokat tehermentesíti, és növeli a hatékonyságot;

A kkv-k közbeszerzési piacokhoz való hozzáférése

20.

emlékeztet arra, hogy a kkv-k támogatása a 2014-es közbeszerzési reform öt prioritásának egyike; megjegyzi, hogy a kkv-knak és az induló innovatív vállalkozásoknak még mindig nehézséget jelent, hogy megfeleljenek a gazdasági vagy szakmai kiválasztási szempontoknak. Emellett a késedelmes kifizetések, a kkv-knak a közbeszerzés lényeges elemeivel kapcsolatos hiányos ismeretei, valamint a jogorvoslati eljárások várhatóan magas költségei komoly akadályokat jelentenek;

21.

megjegyzi, hogy a kkv-k részvételének fokozását célzó eddigi intézkedések – amint azt az RB/CEMR-felmérés is kimutatta – nem hozták meg a várt eredményt;

22.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásokban való részvétel során a közbeszerzés stratégiai célkitűzései – szemben a professzionálisan működtetett nagyvállalatokkal – éppen a kkv-k számára jelentenek komoly akadályt, mivel ezek gyakran nem rendelkeznek a közbeszerzés stratégiai célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges forrásokkal; hangsúlyozza, hogy a stratégiai közbeszerzés erősítése azzal fenyeget, hogy ellene hat annak a helyes és támogatásra méltó célnak, hogy erősítsék és megkönnyítsék a kkv-k közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférését;

23.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van a kkv-k jelenleg hatályos uniós szintű meghatározásának (8) felülvizsgálatára; rámutat, hogy a jelenlegi meghatározás szerint a középvállalkozások (a legfeljebb 500 munkavállalót foglalkoztató, ún. „mid-cap” vállalkozások) a szerkezet tekintetében teljes mértékben összehasonlíthatók a kkv-kkal (éves szinten 250 főnél kevesebb munkavállaló és maximum 50 millió eurós éves forgalom, illetve maximum 43 millió eurós mérlegfőösszeg), ennek ellenére semmiféle előnyt nem élveznek a nagyvállalatokkal szemben; a fontos piacok erősödő protekcionizmusát figyelembe véve kiemeli annak fontosságát, hogy az EU a globális kereskedelmi kapcsolatokban konstruktív és kifejezetten piacpárti módon képviselje a belső európai gazdaság érdekeit, és ennek során a középvállalkozásokat – különösen a vidéki térségekben – erős gazdasági tényezőként vegye figyelembe;

24.

megjegyzi, hogy a szociális és egyéb meghatározott szolgáltatások új szabályozási rendszere nehézségeket okoz a helyi és regionális önkormányzatok számára. Az érzékelt problémák többek között az ilyen szolgáltatások sajátos jellegével és sajátos hátterével függnek össze; bírálja, hogy ezentúl meghatározott értékhatár (750 000 euro) felett pályázatot kell kiírni, miközben továbbra is fennállnak azok az okok, amelyek miatt e szolgáltatástípus esetében nem fontos a belső piac szempontja; rámutat arra, hogy e rendelkezések részben összeegyeztethetetlenek a tagállamok nemzeti rendszereivel. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (9) nem alkalmazandó a közbeszerzési irányelv, ha az állam nem szelektív módon dönt a kiválasztásról, amikor a szolgáltató tisztán engedélyezési eljárás vagy ún. Open-House modell keretében működik. A közbeszerzési irányelv szabályai azonban nem mindig illeszkednek jól a tagállamok nemzeti rendszereihez, és a gyakorlatban aránytalanul megnövelhetik a helyi és regionális önkormányzatokra háruló adminisztratív terheket (10). Ezenfelül a szabályozási rendszer hatálya a XIV. mellékletben található, meghatározatlan tartalmú CPV-kódokra való hivatkozások miatt sem egyértelmű;

25.

úgy véli, hogy a közbeszerzések tételekre bontása különösen a kkv-k és a közepes méretű gazdasági szereplők számára előnyös, és ezért jó megközelítésnek tekinthető; megjegyzi, hogy a nem hatékony vállalkozások vagy a túlságosan kis tételek nagyobb adminisztratív terhet és több koordinációt jelenthetnek az ajánlatkérők számára;

Áruk és szolgáltatások határokon átnyúló beszerzése

26.

megjegyzi, hogy a határokon átnyúló közbeszerzések teljes részesedése a 2013-as 5,95 %-ról 2017-re 3,4 %-ra esett vissza (11);

27.

hangsúlyozza, hogy a közbeszerzés fogalmát funkcionális módon kell értelmezni, de a beszerzés értékének kiszámításakor funkcionálisan szemlélve sem adhatók össze a különféle tervezési szolgáltatások – ezek inkább különálló beszerzésekként kezelhetők. Rámutat, hogy ez különösen a kkv-k védelme és a közbeszerzési eljárásokban való nagyobb arányú részvételük érdekében fontos;

28.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el átfogóbb iránymutatásokat az elektronikus közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban, ez ugyanis növelné a jogbiztonságot és segítené a kkv-kat abban, hogy részt vegyenek elektronikus közbeszerzésekben;

29.

felhívja a figyelmet, hogy a közbeszerzési irányelv (2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12)) 10. cikkének h) pontjában felsorolt kizárások azoknak a nonprofit szervezeteknek a jelentőségét tükrözik, amelyek – különösen a katasztrófavédelem keretében – önkéntesek révén épülhetnek ki. Úgy véli, hogy a tagállamok a nemzeti jogban külön meghatározhatják, hogy mely szervezetek számítanak nonprofitnak, ha a nemzeti jog garantálja, hogy ezek a szervezetek megfelelnek a nonprofit fogalom EUB által meghatározott kritériumainak (13);

30.

hangsúlyozza, hogy az RB/CEMR-felmérésben a válaszadók 70 %-a nyilatkozott úgy, hogy a határokon átnyúló beszerzés a más tagállamokból érkező ajánlatok hiánya miatt nem jelent hozzáadott értéket, és mindössze 24 % nyilatkozott úgy, hogy a határokon átnyúló beszerzés erősíti a versenyt és jobb alternatívákat biztosít. Felhívja a figyelmet a RegHub-jelentés megállapításaira, melyek szerint egyes ágazatokban – különösen szociális téren – a szektor jellege miatt nem adott a határon átnyúló dimenzió, így hiányzik a szükséges belső piaci relevancia;

31.

elvben egyetért az Európai Bizottság azon célkitűzésével, hogy növelni kellene a határokon átnyúló közbeszerzések számát; megjegyzi, hogy a határokon átnyúló közbeszerzések alacsony számának hátterében többek között a közbeszerzési dokumentumok idő- és forrásigényes és ennek következtében költségnövelő többnyelvűségének követelménye, valamint az áll, hogy az egyes tagállamok eltérően értelmezik a közbeszerzési irányelveket;

32.

rámutat arra, hogy a másik fő okot a tagállamok által a munkajog, illetve a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos jog, továbbá az építőipar terén alkalmazott eltérő előírások és a jogszabályok jelentik; ezen előírások és jogszabályok visszatartják az ajánlattételtől a potenciális külföldi ajánlattevőket és különösen a kkv-kat, amelyek esetében sokszor hiányoznak a más tagállamok előírásainak teljesítéséhez szükséges tárgyi és jogi források;

33.

hangsúlyozza továbbá, hogy gyakran előfordul, hogy cégek leányvállalatokat alapítanak más tagállamokban, hogy közelebb legyenek a helyi piacokhoz. A legtöbb esetben a helyi és regionális tendereknél az ajánlatokat nem az anyavállalat, hanem a leányvállalatok nyújtják be. A határokon átnyúló közbeszerzésekről készülő statisztikákban ezek az ügyletek nem szerepelnek;

34.

végezetül külön kiemeli azokat a nehézségeket, amelyekkel az ajánlattevő találja szembe magát a határokon átnyúló tanúsítványokra és elektronikus aláírásokra vonatkozó eltérő tagállami előírások betartásával kapcsolatban; közös iránymutatásokra van tehát szükség a közös szabályozási és informatikai rendszerek kidolgozása és az elektronikus platformok létrehozása érdekében, amelyek lehetővé teszik a különböző szomszédos országokban működő szervezetek és társaságok részvételét;

A végrehajtás javítását célzó intézkedések

35.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által javasolt úgynevezett professzionalizálás, azaz az adminisztratív személyzet képzése kizárólag a tagállamok és különösen a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik; emellett attól tart, hogy az ajánlatkérő szervek professzionalizálására vonatkozó további európai bizottsági útmutatók és kézikönyvek (mint például a jelenleg tervbe vett átfogó európai professzionalizálási keretrendszer) a már egyébként is terjedelmes szabályozási anyag mellett inkább további adminisztratív terhet jelentenének az ajánlatkérők számára;

36.

üdvözli az innovatív és felelősségteljes közbeszerzési partnerség által a városfejlesztési menetrend keretében kidolgozott, 2018. október 26-i végleges cselekvési tervet (14), és különösen támogatja az uniós szintnek megfogalmazott ajánlásokat a határokon átnyúló közös közbeszerzés, az innovációhoz kapcsolódó közbeszerzés, a stratégiai közbeszerzés, különösen a szociális beszerzések (azaz szociális záradékok és odaítélési kritériumok alkalmazása a pályázati eljárásokban és a szerződésekben), valamint a körforgásos közbeszerzés uniós finanszírozásának megfontolása vonatkozásában, támogatja továbbá azokat az ajánlásokat, amelyek a tagállami szintnek az innovatív és felelősségteljes közbeszerzéshez kapcsolódó kapacitásépítésbe történő beruházására, a tagállamok és a városok szintjén pedig a körforgásos közbeszerzésre, illetve az innovatív és felelősségteljes közbeszerzésre irányuló képzés fokozására vonatkoznak;

37.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak biztosítania kell a koherenciát a közbeszerzést, a versenyjogot és a támogatási politikát szabályozó különböző uniós szakpolitikák között annak érdekében, hogy az Európai Unió ipari térségként összességében erősödjön, és az európai vállalkozások a globalizálódó világban versenyképesek legyenek;

38.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a jogbiztonság megteremtése és a helyi ajánlatkérők tehermentesítése érdekében kezdeményezze megbízható és az egész Unióban elismert, egyértelmű címkék és tanúsítványok bevezetését, különösen a környezetvédelem terén;

39.

rámutat arra, hogy a saját elektronikus beszerzési rendszerek és a nemzeti közbeszerzési portálok fejlesztése olykor mind a tagállamok között, mind a tagállamokon belül összeegyeztethetőségi problémákat okoz; a teljes mértékben kompatibilis rendszerek kidolgozása jelentősen leegyszerűsíthetné és felgyorsíthatná a közbeszerzési eljárásokat;

40.

végezetül rámutat arra, hogy az irányelvek nem érték el azt a fő célkitűzést, hogy egyszerűsödjön a közbeszerzés a helyi és regionális önkormányzatok számára; úgy véli azonban, hogy a folytonosság érdekében, valamint a fent felsorolt okokból az elkövetkező években új jogalkotási reform semmiképpen sem javasolt.

---

(1)  Régiók Bizottsága, szubszidiaritási irányítócsoport, az uniós szakpolitikák végrehajtásának felülvizsgálatát célzó regionális központok hálózata: „Implementation Report, First Consultation on Public Procurement”, 2019. július.

(2)  „Közbeszerzés Európában és Európa szolgálatában” című, 2017. október 3-i bizottsági közlemény (COM(2017) 572 final).

(3)  Lásd: az RB Európai Települések és Régiók Tanácsával (CEMR) közösen végzett, a 2014-es közbeszerzési irányelvek végrehajtását értékelő felmérés: kihívások és lehetőségek regionális és helyi szinten.

(4)  Lásd: az RB-CEMR közös felmérése.

(5)  Lásd: A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Közbeszerzési csomag, 2018. július 5., előadó: Adrian Ovidiu Teban (RO/EPP).

(6)  „Közbeszerzés Európában és Európa szolgálatában” című, 2017. október 3-i európai bizottsági közlemény (COM(2017) 572 final).

(7)  RB/CEMR-felmérés.

(8)  A 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.)..

(9)  A C-410/14. sz., Falk Pharma-ügyben és a C-9/17. sz., Tirkkonen-ügyben hozott ítélet.

(10)  A REFIT Platform véleménye a Holland Egészségügyi, Jólléti és Sportminisztérium gyermekvédelemre és szociális támogatásra irányuló közbeszerzéseinek eredményességéről és hatékonyságáról, 2019.3.14.

(11)  Európai Parlament, Gazdaság, Tudomány és Életminőség Osztály: Contribution to Growth. European Public Procurement.Delivering Economic Benefits for Citizens and Businesses, 2019. január.

(12)  HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(13)  EUB, a C-465/17. sz. ügyben 2019. március 21-én hozott ítélet.

(14)  https://ec.europa.eu/futurium/en/system/files/ged/final_action_plan_public_procurement_2018.pdf