(1)

A 98/83/EK tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentősen módosították (5). Mivel most további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

A 98/83/EK irányelv jogi keretet hozott létre annak érdekében, hogy a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által óvja az emberi egészséget az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól. Ennek az irányelvnek ugyanezt a célt kell szolgálnia , és mindenki számára biztosítania kell az ilyen vízhez való egyetemes hozzáférést az Unióban . E cél érdekében uniós szinten van szükség azoknak a minimumkövetelményeknek a meghatározására, amelyeknek az e célra szánt víznek meg kell felelnie. A tagállamoknak meg kell hozniuk minden az ahhoz szükséges intézkedéseket intézkedést , hogy az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz mentes legyen bármiféle mikroorganizmustól és parazitától, valamint olyan anyagoktól, amelyek akár veszélyt is jelenhetnek az emberi egészségre nézve, és biztosítaniuk kell, hogy az ivóvíz megfeleljen az említett minimumkövetelményeknek. [Mód. 161, 187, 206 és 213]

(2a)

A Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i közleményével összhangban ezen irányelvnek arra kell törekednie, hogy ösztönözze a vízi erőforrások hatékony felhasználását és a fenntarthatóságot, ezáltal teljesítve a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzéseket. [Mód. 2]

(2b)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2010. július 28-án elismerte a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való emberi jogot, így a tiszta ivóvízhez való hozzáférés nem korlátozható amiatt, hogy a végfelhasználó nem tudja azt megfizetni. [Mód. 3]

(2c)

Összhangot kell teremteni az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve  (6) és ezen irányelv között. [Mód. 4]

(2d)

Az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek tükrözniük kell a vízszolgáltatók nemzeti helyzetét és körülményeit a tagállamokban. [Mód. 5]

(3)

A természetes ásványvizeket és a gyógyszernek minősülő vizeket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatálya alól, mivel a 2009/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), illetve a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) foglalkozik az ilyen vizekkel. Azonban a 2009/54/EK irányelv a természetes ásványvizekre és a forrásvizekre egyaránt vonatkozik, és csak az ásványvizeket kell kizárni ezen irányelv hatálya alól. A 2009/54/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a forrásvizeknek meg kell felelniük ezen irányelv előírásainak. Ez a kötelezettség azonban nem terjeszthető ki az ezen irányelv I. mellékletének A. részében szereplő mikrobiológiai paraméterekre. Az emberi fogyasztásra szánt , közüzemi vízellátásból vagy magánkutakból származó , palackozott vagy tartályokba töltött, értékesítésre, illetve valamely élelmiszer gyártásában, készítésében vagy kezelésére való felhasználásra szánt víznek a főszabály szerint továbbra is meg kell felelnie ezen irányelv előírásainak a megfelelési helyen (a csapban), és onnantól a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 2. cikke második albekezdésének megfelelően élelmiszernek kell tekintetni tekinteni. Az alkalmazandó élelmiszer-biztonsági követelmények tiszteletben tartása esetén a nemzeti hatóságoknak hatáskört kell kapniuk arra, hogy engedélyezzék a víz élelmiszer-feldolgozó ágazatban való újrafelhasználását. [Mód. 6]

(4)

A vízhez való jogról szóló európai polgári kezdeményezés („Right2Water”) (10) – amely felszólította az Uniót, hogy fokozza a vízhez való egyetemes hozzáférés elérésére irányuló erőfeszítéseit – lezárását követően uniós szintű nyilvános konzultáció indult, és a célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében sor került a 98/83/EK irányelv értékelésére (11). Ennek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a 98/83/EK irányelv bizonyos rendelkezéseit naprakésszé kell tenni. Négy fejlesztendő területet azonosítottak, nevezetesen a minőséget meghatározó számszerű értékek listáját, a kockázatalapú megközelítésre való korlátozott hagyatkozást, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések pontatlanságát, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkezésbe kerülő anyagok jóváhagyási rendszerei közötti egyenlőtlenségeket , valamint ennek emberi egészséget érintő következményeit . Ezen túlmenően a vízhez való joggal kapcsolatos európai polgári kezdeményezés külön problémaként azonosította azt a tényt, hogy a lakosság egy része – a kiszolgáltatott és különösen a társadalom perifériáján perifériájára szorult csoportok  – korlátozottan vagy nem fér férnek hozzá emberi fogyasztásra szánt , megfizethető árú vízhez, pedig ez szerepel az ENSZ 2030-as fenntartható fejlesztési céljai értelmében vállalt kötelezettségek között (6. célkitűzés). Ezzel összefüggésben az Európai Parlament elismerte, hogy mindenkinek joga van az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférésre az Unióban. Az utolsó megoldandó kérdés pedig a vízügyi infrastruktúra karbantartására és felújítására irányuló beruházások alacsony szintjére , valamint a vízhálózatok olykor elégtelen ismeretére visszavezethető vízszivárgással kapcsolatos tudatosság hiánya; amire az Európai Számvevőszék vízügyi infrastruktúráról szóló különjelentése (12) is rámutatott. [Mód. 7]

(4a)

Az Egyesült Nemzetek 6. számú fenntartható fejlesztési célja alapján kitűzött ambiciózus célok elérése érdekében a tagállamokat kötelezni kell cselekvési tervek végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ig mindenki egyetemes és igazságos hozzáférést kapjon a biztonságos és megfizethető ivóvízhez. [Mód. 8]

(4b)

Az Európai Parlament 2015. szeptember 8-i állásfoglalást fogatott el a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről. [Mód. 9]

(5)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája részletesen áttekintette a 98/83/EK irányelvben meghatározott paraméterek és számszerű értékek jegyzékét annak megállapítása érdekében, hogy a műszaki és tudományos fejlődés fényében szükség van-e a jegyzék kiigazítására. E vizsgálat eredményei (13) alapján az enterális kórokozókat és a Legionella-t ellenőrizni kell, hat kémiai paramétert vagy paramétercsoportot fel kell venni e jegyzékbe, és három, az endokrin rendszert károsító vegyülethez elővigyázatossági referenciaértéket kell rendelni. Az új paraméterek közül három esetében az elővigyázatosság jegyében a WHO által javasoltnál szigorúbb, de elérhető számszerű értékeket kell megállapítani. Az ólom tekintetében a WHO megállapította, hogy a koncentrációt az észszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani, a krómra vonatkozó érték pedig továbbra is WHO-felülvizsgálat alatt marad, ezért mindkét paraméter tekintetében tízéves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szigorúbb értékek alkalmazása előtt.

(5a)

Az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz alapvető szerepet játszik az Unió arra irányuló folyamatos erőfeszítéseiben, hogy erősítse az emberi egészség és a környezet védelmét az endokrin károsító vegyi anyagokkal szemben. Az endokrin károsító vegyületek ezen irányelvben történő szabályozása ígéretes lépés az endokrin károsító anyagokra vonatkozó aktualizált uniós stratégiának megfelelően, amelyet a Bizottság köteles minden további késedelem nélkül végrehajtani. [Mód. 11]

(6)

A WHO ajánlásában az is szerepel, hogy három számszerű érték esetében lazítani lehet az előírásokon, öt paramétert pedig törölni kell a jegyzékből. Ezek a változtatások azonban nem feltétlenül szükségesek, mivel az (EU) 2015/1787 bizottsági irányelv (14) által bevezetett kockázatalapú megközelítés bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a vízszolgáltatók számára, hogy töröljenek egyes paramétereket az ellenőrizendő paraméterek jegyzékéből. A számszerű értékeknek való megfelelést lehetővé tévő kezelési módszerek pedig már használatban vannak.

(6a)

Amennyiben a tudományos ismeretek nem elegendők az emberi egészségre jelentett veszély vagy annak hiányának megállapításához, vagy az emberi fogyasztásra szánt vízben található anyag megengedett értékének meghatározásához, az említett anyagot az elővigyázatosság elve alapján megfigyelési listára kell helyezni, amíg egyértelműbb tudományos adatok nem állnak rendelkezésre. A tagállamoknak ezért külön kell ellenőrizniük ezeket az újonnan megjelenő paramétereket. [Mód. 13]

(6b)

Az indikátor paramétereknek nincs közvetlen közegészségügyi hatásuk. Ugyanakkor fontos eszközök, amelyek lehetővé teszik a víztermelő és -elosztó rendszerek működésének megállapítását és a víz minőségének értékelését. Elősegítik a vízkezelés működési zavarainak azonosítását, és fontos szerepet játszanak a vízminőségbe vetett fogyasztói bizalom növelésében és fenntartásában. Ezért a tagállamoknak nyomon kell követniük ezeket a mutatókat. [Mód. 14]

(7)

Amennyiben a z elővigyázatosság elvének teljes körű érvényesítése és a területükön az emberi egészség védelme érdekében szükséges, a tagállamoknak kötelezően meg kell határozniuk az I. mellékletben nem szereplő további paraméterekre vonatkozó értékeket. [Mód. 15]

(8)

A 98/83/EK irányelv csak korlátozott mértékben foglalkozott a megelőző biztonsági tervezéssel és a kockázatalapú elemekkel. A kockázatalapú megközelítés első elemeit már 2015-ben bevezették a 2015/1787/EU irányelvvel, amely módosította a 98/83/EK irányelvet annak érdekében, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye az általuk létrehozott ellenőrzési programoktól való eltérést, amennyiben hiteles kockázatértékeléseket végeznek, például a WHO ivóvíz-minőségre vonatkozó iránymutatásai (15) alapján. Az ivóvízbiztonsági tervet meghatározó iránymutatások és az ivóvízellátás biztonságára vonatkozó EN 15975-2 szabvány együtt alkotják azokat a nemzetközileg elismert elveket, amelyeken az ivóvíz előállítása, elosztása, paramétereinek ellenőrzése és elemzése alapul. Ezeket az irányelvben meg kell tartani. Annak érdekében, hogy ezek az elvek ne csupán az ellenőrzési szempontok esetében érvényesüljenek, valamint hogy az időt és az erőforrásokat a valódi kockázatokra és a hibaforrásoknál végrehajtott költséghatékony intézkedésekre lehessen összpontosítani, elkerülve a nem releváns kérdésekre irányuló elemzéseket és erőfeszítéseket, helyénvaló bevezetni egy átfogó kockázatalapú megközelítést az ellátási lánc egészében, a vízkivételi területtől az elosztáson át a csapig. E megközelítésnek a 2000/60/EK irányelv keretében felhalmozott ismereteken és végrehajtott intézkedéseken kell alapulnia, és hatékonyabban figyelembe kell vennie az éghajlatváltozás vízkészletre gyakorolt hatását. A kockázatalapú megközelítésnek három lábon kell állnia: az első a vízkivétel területére jellemző veszélyek tagállamok általi felmérése („veszélyértékelés”), összhangban a WHO iránymutatásaival és az ivóvízbiztonságiterv-készítési útmutatóval (16); a második a vízszolgáltató lehetősége arra, hogy az ellenőrzést a fő kockázatokhoz igazítsa („az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés”); a harmadik pedig a házi elosztó rendszerből eredő kockázatok (pl. Legionella vagy ólomszennyezés) tagállamok általi értékelése , külön középpontba állítva az elsőbbségi helyszíneket („a házi elosztással kapcsolatos kockázatértékelés”). Ezek az értékeléseket rendszeresen felül kell vizsgálni, többek között az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események, a vízkivételi területen az emberi tevékenységben bekövetkező változások, vagy a forrásokat érintő események nyomán. A kockázatalapú megközelítés biztosítja az illetékes hatóságok , a vízszolgáltatók és más érdekelt felek – köztük a szennyezés forrásáért vagy a  szennyezés kockázatáért felelős érdekeltek vízszolgáltatók közötti folyamatos információcserét. Kivételként a kockázati megközelítés végrehajtását hozzá kell igazítani a vizet sótalanító és az utasokat szállító tengeri hajók sajátos korlátaihoz. Az európai lobogó alatt közlekedő hajók a nemzetközi vizeken történő hajózás során megfelelnek a nemzetközi szabályozási keretnek. Ezen túlmenően külön korlátozások vonatkoznak az emberi fogyasztásra szánt víz fedélzeten való szállítására és előállítására, ezért ezen irányelv rendelkezéseit ennek megfelelően ki kell igazítani. [Mód. 16]

(8a)

A vízkészletek nem hatékony felhasználása, különösen a vízellátási infrastruktúrában bekövetkező szivárgás az emberi fogyasztásra szánt szűkös vízkészletek túlzott kiaknázásához vezet. Ez komolyan akadályozza a tagállamokat abban, hogy elérjék a 2000/60/EK irányelv alapján kitűzött célokat. [Mód. 17]

(9)

A veszélyértékelés során a kockázatértékeléssel kapcsolatban kifejezetten az emberi fogyasztásra szánt víz előállításához szükséges kezelés mértékének csökkentését kell szem előtt tartani csökkentésén alapuló holisztikus megközelítést kell követni , például törekedni kell az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek szennyezését vagy a szennyezés kockázatát okozó tényezők mérséklésére. E célból a tagállamoknak azonosítaniuk kell az e víztesteket érintő veszélyeket és lehetséges szennyezési forrásokat, és nyomon kell követniük az általuk a veszélyértékelés alapján relevánsnak ítélt szennyezőanyagokat (például mikroműanyagok, nitrátok, növényvédő szerek vagy a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) alapján meghatározott gyógyszerek), a területen természetesen előforduló szennyezőanyagokat (pl. arzén), vagy a vízszolgáltatók bejelentéseiben szereplő anyagokat (pl. egy adott paraméter értékeinek hirtelen növekedése a kezeletlen vízben). A 2000/60/EK irányelvvel összhangban e zeket a paramétereket az illetékes hatóságoknak jelzésként kell használniuk arra, hogy az összes érdekelt féllel – köztük a  szennyezési forrásokért vagy a potenciális szennyezési forrásokért felelős érkekeltekkel – vízszolgáltatókkal és az érdekelt felekkel együttműködve csökkentsék a víztestek terhelését, például megelőző vagy kockázatcsökkentő intézkedéseket alkalmazzanak (ideértve szükség esetén az egészségre gyakorolt hatások megismerésére irányuló kutatást), valamint biztosítsák e víztestek védelemét és a szennyezés forrásainak vagy kockázatának kezelését. Amennyiben valamely tagállam a kockázatértékelés keretében megállapítja, hogy egy paraméter nincs jelen egy adott vízkivételi területen (például mert az anyag sohasem fordul elő a talajvízben vagy a felszíni vizekben), akkor a tagállamnak tájékoztatnia kell az érintett vízszolgáltatókat, és lehetővé teheti számukra, hogy a szolgáltatás kockázatértékelésének elvégzése nélkül csökkentsék e paraméter ellenőrzési gyakoriságát, vagy levegyék a paramétert az ellenőrizendő paraméterek listájáról. [Mód. 18]

(10)

Ami a veszélyértékelést illeti, a 2000/60/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg és tartsák megfigyelés alatt az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztesteket, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerüljék ezek minőségének romlását, és ezzel csökkentsék az ivóvíz előállítása során szükséges vízkezelés mértékét. A kötelezettségek megkettőzésének elkerülése érdekében a tagállamoknak a veszélyértékelésre a 2000/60/EK irányelv 7. és 8. cikke, valamint V. melléklete alapján végzett megfigyelést, valamint a 2000/60/EK irányelv 11. cikke szerinti intézkedési programjaikban foglalt intézkedéseket kell használniuk.

(11)

Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének értékelésére használt számszerű értékeket azon a ponton kell betartani, ahol az emberi fogyasztásra szánt vizet a megfelelő felhasználó rendelkezésére bocsátják; azonban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét befolyásolhatják a házi elosztó rendszerek. A WHO szerint az Unióban a Legionella a legveszélyesebb vízi kórokozó , különösen a Legionella pneumophila, amely a legionárius betegség eseteinek többségét okozza az Unióban . A meleg vizes rendszerekben terjed, és belégzéssel fertőz, például zuhanyozás közben. Ezért egyértelműen a házi elosztó rendszerekhez kapcsolódik. Mivel észszerűtlenül magas költségekkel járna , és ellentétes lenne a szubszidiaritás elvével egy egyoldalú kötelezettség előírása minden magán- és nyilvános létesítmény ellenőrzésére e kórokozó tekintetében, a házi elosztási kockázatértékelés alkalmasabb e kihívás kezelésére , különös figyelmet fordítva az elsőbbségi helyszínekre . A házi elosztási kockázatértékelés során figyelembe kell venni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből és anyagokból eredő lehetséges kockázatokat is. A házi elosztási kockázatértékelés során ezért többek között az elsőbbségi létesítményekre kell összpontosítani, értékelve a házi elosztó rendszerből és a kapcsolódó termékekből és anyagokból eredő kockázatokat, valamint az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékekből eredő kockázatokat . építési termékek teljesítményét a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) szerinti teljesítménynyilatkozat alapján. A teljesítménynyilatkozattal együtt az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 31. és 33. cikkében említett információkat is rendelkezésre kell bocsátani. Az értékelés alapján a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük többek között annak biztosítása érdekében, hogy a WHO erre vonatkozó iránymutatásaival (20) összhangban megfelelő ellenőrzési és kezelési intézkedések álljanak rendelkezésre (például megbetegedések esetén), valamint hogy az építési termékekből emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező anyagokból származó szennyeződés ne veszélyeztesse az emberi egészséget. Azonban a 305/2011/EU rendelet sérelme nélkül, amennyiben ezek az intézkedések a termékek és anyagok Unión belüli szabad mozgásának korlátozását jelentenék, a korlátozásnak kellően megalapozottnak és szigorúan arányosnak kell lennie, és nem vezethet a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetéshez vagy a kereskedelem rejtett korlátozásához. [Mód. 19]

(12)

A 98/83/EK irányelvnek a kezelés, a berendezések és az anyagok minőségbiztosításával kapcsolatos rendelkezései nem jártak sikerrel az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékek belső piacán jelentkező akadályok felszámolásában , illetve az emberi egészség megfelelő védelmének biztosításában . Továbbra is nemzeti termékjóváhagyások vannak érvényben, a különböző tagállamokban eltérő követelményekkel. Ez megnehezíti és költségessé teszi a gyártók számára termékeik Unió-szerte történő forgalmazását. A technikai akadályok csak akkor szüntethetők meg, ha a 305/2011/EU rendelet alapján harmonizált műszaki előírások lépnek életbe az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozóan. Az említett rendelet lehetővé teszi az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező építési termékekre vonatkozó értékelési módszereket harmonizáló európai szabványok kidolgozását, továbbá küszöbértékek és osztályok meghatározását az alapvető jellemzők teljesítményszintjével kapcsolatban. E célból a 2017. évi szabványosítási munkaprogramban (21) szerepelt egy szabványosítási felkérés az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező termékek és anyagok higiéniájára és biztonságára vonatkozóan a 305/2011/EU rendeletnek megfelelően, és a szabvány kiadása 2018-ra várható. Ennek a harmonizált szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése racionális döntéshozatalt fog lehetővé tenni az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező biztonságos építési termékek forgalomba hozatala és forgalmazása kapcsán. Ennek fényében az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező berendezésekre és anyagokra vonatkozó rendelkezéseket törölni kell, és részben ezek helyébe lépnek a házi elosztási kockázat értékelésére vonatkozó rendelkezések, melyek kiegészülnek a 305/2011/EU rendelet szerinti vonatkozó harmonizált szabványokkal. Ez a  helyzet annak tudható be, hogy nincsenek az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező összes termékre és anyagra vonatkozó uniós higiéniai minimumszabványok , ami elengedhetetlen feltétele lenne a tagállamok közötti kölcsönös elismerés teljes körű biztosításának . A technikai akadályok megszüntetése és az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező összes termék és anyag uniós szintű megfelelősége tehát csak a  minőségre vonatkozó minimumkövetelmények uniós szintű megállapítása esetén valósítható meg . Ennek fényében ezeket a rendelkezéseket az ilyen termékekre és anyagokra vonatkozó harmonizációs eljárással kell megerősíteni. E munka során figyelembe kell venni azon tagállamok tapasztalatait és eredményeit , amelyek összehangolt erőfeszítés keretében több éve dolgoznak együtt a  jogszabályok közelítése érdekében . [Mód. 20]

(13)

Minden egyes tagállam köteles gondoskodni ellenőrző programok létrehozásáról annak ellenőrzésére, hogy az emberi fogyasztásra szánt víz megfelel-e ezen irányelv előírásainak. Az ezen irányelv alapján végzett ellenőrzések legnagyobb része a vízszolgáltatókra hárul , szükség esetén azonban a tagállamoknak tisztázniuk kell, hogy az ezen irányelv átültetéséből eredő kötelezettségek mely illetékes hatóságot terhelik .E vízszolgáltatók számára bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítani azon paraméterek tekintetében, amelyeket az ellátással kapcsolatos kockázatértékelés keretében figyelemmel kísérnek. Ha egy paramétert nem tárnak fel, akkor a vízszolgáltatók számára lehetővé kell tenni az ellenőrzési gyakoriság csökkentését vagy az adott paraméter ellenőrzésének leállítását. A legtöbb paraméter esetében az ellátással kapcsolatos kockázatértékelést kell alkalmazni. A kulcsparamétereket azonban egy bizonyos minimális gyakorisággal mindenkor ellenőrizni kell. Ez az irányelv elsősorban a megfelelőségi ellenőrzések céljára állapítja meg az ellenőrzési gyakoriságot, és csak korlátozott rendelkezéseket tartalmaz az operatív ellenőrzésre vonatkozóan. Azonban a vízkezelés megfelelősége érdekében további operatív ellenőrzésekre lehet szükség, aminek megítélése a vízszolgáltató felelőssége. E tekintetben a vízszolgáltatók hagyatkozhatnak a WHO iránymutatásaira és a vízgazdálkodási terv kézikönyvére. [Mód. 21]

(14)

A vízszolgáltatóknak fokozatosan be kell vezetniük a kockázatalapú megközelítést, így a  nagyon kis, kis és közepes méretű szolgáltatóknak is, mivel a 98/83/EK irányelv értékelése hiányosságokat tárt fel az ilyen szolgáltatók általi végrehajtás terén, olykor a szükségtelen ellenőrzési műveletek költségei miatt , ugyanakkor a nagyon kis szolgáltatók esetében lehetőséget kell biztosítani az eltérésre . A kockázatalapú megközelítés alkalmazása során figyelembe kell venni a biztonsági megfontolásokat , valamint a „szennyező fizet” elvhez fűződő megfontolásokat is . A kisebb szolgáltatók esetében az illetékes hatóságnak szakértői segítség biztosításával támogatnia kell az ellenőrzési műveleteket. [Mód. 188]

(14a)

A közegészség legmagasabb szintű védelme érdekében a tagállamoknak a kockázatalapú megközelítés alkalmazása céljából az intézményi és jogi keretükkel összhangban biztosítaniuk kell a felelősségi körök egyértelmű és kiegyensúlyozott megosztását. [Mód. 24]

(15)

Abban az esetben, ha az irányelv által meghatározott követelmények nem teljesülnek, az érintett tagállamnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az okokat, és minél előbb meg kell tennie a szükséges javító intézkedéseket a víz minőségének helyreállítása érdekében. Amennyiben a rendelkezésre álló víz potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre, a vízellátást meg kell tiltani vagy a víz használatát korlátozni kell , továbbá megfelelő módon tájékoztatni kell a potenciálisan érintett polgárokat. Továbbá  Fontos továbbá tisztázni, hogy a mikrobiológiai és kémiai paraméterekre vonatkozó minimumkövetelmények betartásának elmulasztását elmulasztása esetén a tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy az értékek túllépése automatikusan az emberi egészséget fenyegető potenciális veszélynek minősül-e. E célból a tagállamoknak figyelembe kell venniük a minimumkövetelmények túllépésének mértékét, valamint az érintett paraméter típusát. kell tekinteniük. Abban az esetben, ha az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének helyreállításához javító intézkedésre van szükség, a Szerződés 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a problémát annak forrásánál orvosolják. [Mód. 25]

(15a)

Fontos megelőzni, hogy a szennyezett víz potenciális veszélyt jelentsen az ember egészségére. Ezért az ilyen víz szolgáltatását meg kell tiltani, vagy korlátozni kell annak használatát. [Mód. 26]

(16)

A tagállamok számára a továbbiakban nem indokolt lehetővé lehetővé kell tenni, hogy eltérést engedjenek ezen irányelv alól. Az eltéréseket eredetileg arra használták, hogy a tagállamoknak akár kilenc év haladékot biztosítsanak a számszerű értékeknek való megfelelés elérésére. Ez a tagállamok és a Bizottság számára egyaránt nehézkesnek az eljárás – tekintettel az irányelv nagyra törő céljára – hasznosnak bizonyult a tagállamok számára . Ezenkívül Megjegyzendő azonban, hogy néhány esetben a javító intézkedések késedelméhez vezetett, mivel az eltérés lehetőségét olykor átmeneti időszaknak tekintették. Az eltérésekre vonatkozó rendelkezést ezért el kell hagyni. Az emberi egészség védelme érdekében a számszerű értékek túllépése esetén azonnal javító intézkedésekhez kell folyamodni, a számszerű értéktől való eltérés engedélyezésének lehetősége nélkül. Azonban Mindazonáltal – tekintettel egyrészt az ebben az irányelvben foglalt minőségi paraméterek tervezett megerősítésére, másrészt arra, hogy egyre több újonnan megjelenő szennyező anyagot derítenek fel, ami fokozott értékelési, ellenőrzési és kezelési intézkedéseket tesz szükségessé – továbbra is fenn kell tartani az említett körülményekhez igazodó eltérési eljárást, feltéve, hogy az adott körülmények nem jelentenek potenciális kockázatot az emberi egészségre, és az érintett térségben az emberi fogyasztásra szánt vízzel való ellátás máskülönben semmilyen más észszerű módon nem tartható fenn.  A  98/83/EK irányelv eltérésekre vonatkozó rendelkezését ezért módosítani kell annak biztosítása érdekében , hogy a  tagállamok gyorsabban és hatékonyabban meg tudjanak felelni ezen irányelv követelményeinek.  A tagállamok által a 98/83/EK irányelv 9. cikke alapján engedélyezett és ezen irányelv hatálybalépésekor még alkalmazandó eltéréseket az eltérés engedélyezésekor hatályban lévő rendelkezésekben meghatározott módon továbbra is alkalmazni kell .továbbra is alkalmazni kell érvényességük végéig, megújításukra azonban nem kerülhet sor. [Mód. 27]

(17)

A Bizottság a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre reagálva 2014-ben felkérte a tagállamokat (22), hogy a WHO ajánlásainak megfelelően valamennyi polgár számára biztosítsanak hozzáférést egy minimális igényeket kielégítő vízellátáshoz. Kötelezettséget vállalt arra, hogy „környezetvédelmi politikája […] révén javítsa a teljes népesség biztonságos ivóvízhez […] való hozzáférését” (23) Ez összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. és 2. cikkével. Emellett Ez megfelel az ENSZ 6. fenntartható fejlesztési céljának és az ahhoz tartozó célkitűzésnek, amely „a biztonságos és megfizethető ivóvízhez való egyetemes és méltányos hozzáférés biztosítása mindenki számára”. A méltányos hozzáférés fogalma számos szempontot felölel, idetartozik a víz elérhetősége (amit nehezíthetnek földrajzi okok, az infrastruktúra hiánya vagy a lakosság egyes csoportjainak sajátos helyzete), a minőség, az elfogadhatóság és a megfizethetőség. A víz megfizethetőségével kapcsolatban fontos emlékeztetni arra, hogy a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül az említett irányelvben előírt költségmegtérülés elve alapján a vízdíjak megállapítása során a tagállamok figyelembe vehetik a lakosság eltérő gazdasági és szociális körülményeit, és ezeknek megfelelően szociális díjakat alkalmazhatnak, vagy a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetű csoportokat védő intézkedéseket fogadhatnak el. Ez az irányelv kifejezetten a vízhez való hozzáférés minőségi és elérhetőségi vonatkozásaival foglalkozik. Ezért e kérdés megoldására az európai polgári kezdeményezésre való reagálás keretében és a szociális jogok európai pillére (24) 20. alapelvének („Mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, …”) végrehajtását támogatandó, a tagállamoktól elvárható, hogy nemzeti szinten foglalkozzanak a vízhez való megfizethető hozzáférés ügyével, ugyanakkor a tagállamok élveznek némi bizonyos mértékű mérlegelési jogkört az alkalmazandó intézkedések típusát illetően. Ez a cél többek között az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférés javítására irányuló intézkedésekkel érhető el, például azzal, ha elkerülik a vízminőségi követelmények közegészségügyi szempontból nem indokolt, de a fogyasztó számára a víz árát növelő szigorítását, ha Alkalmazhatnak például a vízhez való hozzáférés javítására a közterületeken szabadon hozzáférhető ivókutakat alakítanak ki , és ösztönzik , vagy ösztönözhetik az emberi fogyasztásra szánt víz ingyenes rendelkezésre bocsátását a középületekben , éttermekben, bevásárló- és szabadidőközpontokban, valamint az átmenő forgalmat bonyolító zónákban és a nagy gyalogos forgalmú területeken, például a vasútállomásokon és a repülőtereken. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy sajátos nemzeti körülményeiknek megfelelően szabadon határozzák meg az ilyen eszközök megfelelő kombinációját. és éttermekben. [Mód. 28]

(18)

Az Európai Parlament a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló állásfoglalásában (25) megállapította, hogy „a tagállamoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak szükségleteire.” (26) Egyes kisebbségi kultúrák sajátos helyzetét, és különösen az ivóvízhez való hozzáférésük hiányát – gondoljunk a roma, szintó, vándorló, kalé, stb. akár letelepedett, akár állandó lakhellyel nem rendelkező csoportokra – elismerte a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretének végrehajtásáról című jelentésről szóló bizottsági közlemény (27) és a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlás (28) is. Ebben a kontextusban helyénvaló, hogy a tagállamok különös figyelmet fordítsanak a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportokra, és a megfelelő intézkedések megtételével biztosítsák számukra a vízhez való hozzáférést. A tagállamoknak a vízszolgáltatások költségeire vonatkozóan a 2000/60/EK irányelvben meghatározott megtérülés elvét figyelembe véve, a mindenki számára megfizethető minőségi vízellátás veszélyeztetése nélkül javítaniuk kell a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportok vízhez való hozzáférését. Az e csoportok meghatározására vonatkozó tagállami jogok sérelme nélkül e csoportokba belefoglalandók legalább a menekültek, a nomád közösségek, a hajléktalanok és a kisebbségi – például roma és vándorló – kultúrák kultúrák, mint a szintó, kalé, stb, akár letelepedtek, akár nem. A hozzáférés biztosítását szolgáló intézkedéseket a tagállamok választhatják meg, elképzelhető alternatív ellátórendszerek (pl. egyéni vízkezelő berendezések) biztosítása, tartályos víz (tartálykocsik, csiszternák) rendelkezésre bocsátása és a táborok számára szükséges infrastruktúra biztosítása. Amennyiben e kötelezettségek teljesítése a helyi hatóságok felelősségi körébe tartozik, a tagállamok biztosítják, hogy e hatóságok elegendő pénzügyi forrással, valamint megfelelő műszaki és anyagi kapacitással rendelkezzenek, és ennek megfelelően nyújtsanak számukra például szakértői támogatást. A kiszolgáltatott és marginalizált csoportoknak nyújtott vízellátás különösen nem járhat aránytalanul nagy költségekkel a helyi hatóságok számára. [Mód. 29]

(19)

A „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési program (29) előírja, hogy a nyilvánosság számára nemzeti szinten hozzáférést kell biztosítani a környezetre vonatkozó egyértelmű információkhoz. A 98/83/EK irányelv csak az információkhoz való passzív hozzáférésről rendelkezett, vagyis a tagállamoknak csak azt kellett biztosítaniuk, hogy az információk rendelkezésre álljanak. Ezeket a rendelkezéseket most fel kell váltani annak biztosítása érdekében, hogy naprakész átfogó, a fogyasztók számára releváns információk legyenek könnyen hozzáférhetők, például olyan weboldalon, amelynek elérési útvonalára kifejezetten felhívják a figyelmet egy füzetben , weboldalon vagy intelligens alkalmazásban . A naprakész információknak nemcsak az ellenőrzési programok eredményeit kell tartalmazniuk, hanem a nyilvánosság számára hasznos további információkat is, például a vízszolgáltatók az egyes vízminőségi paraméterekre vonatkozó ellenőrzésének eredményét , valamint az I . melléklet Ba . részében felsorolt indikátor mutatókra vonatkozó információkat (vas, keménység, ásványi anyagok stb.), amelyek gyakran befolyásolják a fogyasztókban a csapvízről kialakult képet. Ennek érdekében a 98/83/EK irányelv azon mutatóit, amelyek nem nyújtottak az egészség szempontjából releváns információkat, az e paraméterekre vonatkozó információkat online információval kell felváltani. A nagyon nagy vízszolgáltatók esetében további, többek között az energiahatékonyságra, a gazdálkodásra, a díjstruktúrára az irányításra, az árstruktúrára és az alkalmazott kezelésekre vonatkozó információkat is elérhetővé kell tenni online. A fogyasztók lényeges információkkal kapcsolatos jobb Feltehető, hogy a fogyasztók javuló tájékozottsága és a nagyobb átláthatóság hozzá fog járulni várhatóan erősíteni fogja a polgárok vezetékes vízbe és vízszolgáltatásba vetett bizalmát, ami feltételezhetően elősegíti bizalmának növeléséhez. Ez várhatóan a csapvíz ivóvízként történő nagyobb mértékű fogyasztását fogyasztásához vezet, ami hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a műanyagfelhasználás és által csökken a  hulladék műanyaghulladék mennyisége , valamint és mérséklődnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása , kibocsátások, ez pedig segíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a környezet valamennyi elemének javát szolgálja. [Mód. 30]

(20)

Ugyanezt a gondolatmenetet követve ahhoz, hogy a fogyasztók jobban megismerjék a vízfogyasztás hatásait, információt kell kapniuk (például számlájukon vagy intelligens alkalmazások révén , könnyen hozzáférhető formában )) az általuk évente fogyasztott vízmennyiségről, fogyasztásuk alakulásáról, valamint az átlagos háztartási fogyasztással való összehasonlításról – amennyiben ez az információ a vízszolgáltató rendelkezésére áll –, a vízszolgáltató által felszámított díj szerkezetéről, elkülönítve a annak változó és az állandó részeit költségeket, valamint az emberi fogyasztásra szánt víz literenkénti áráról, lehetővé téve a palackozott víz árával való összehasonlítását. [Mód. 31]

(21)

A vízdíjak megállapításakor figyelembe veendő alapelveket – 2000/60/EK irányelv 9. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül – , elveket, nevezetesen „a a vízszolgáltatás költségeinek megtérülése megtérülése” és „a szennyező fizet fizet” elvet a az említett 2000/60/EK irányelv határozta meg. Ennek ellenére a vízszolgáltatás nyújtásának pénzügyi fenntarthatósága nem mindig biztosított, ami esetenként a vízügyi infrastruktúra karbantartásába való beruházások elmaradásához vezet. Az ellenőrzési technikák javulásával az elsősorban a karbantartás hiányára visszavezethető szivárgások mértéke könnyebben kimutatható, és ezzel összefüggésben uniós szinten ösztönözni kell a szivárgások visszaszorítását a vízügyi infrastruktúra hatékonyságának növelése érdekében. A szubszidiaritás elvével összhangban ezt a kérdést a szivárgási arányokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos átláthatóság és fogyasztói tájékoztatás fokozásával kell orvosolni. és az ezzel a  kérdéssel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében az erre vonatkozó információkat átláthatóbb módon kell megosztani a fogyasztókkal . [Mód. 32]

(22)

A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (30) célja, hogy az Aarhusi Egyezménnyel összhangban biztosítsa a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférést. Széles körű kötelezettségekről rendelkezik, amelyek egyaránt vonatkoznak a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátására és aktív terjesztésére. A 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) szintén átfogó hatállyal rendelkezik, kiterjed a térinformatikai adatok megosztására, ideértve a különböző környezeti kérdésekre vonatkozó adatsorokat is. Fontos, hogy ezen irányelvnek az információhoz való hozzáférésre és az adatok megosztására vonatkozó rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne hozzanak létre különálló jogi szabályozást. Ezért ennek az irányelvnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelv rendelkezéseit.

(23)

A 98/83/EK irányelv nem állapított meg jelentéstételi kötelezettségeket a kis vízszolgáltatók számára. Ennek orvoslása érdekében, és tekintettel a végrehajtással és a megfeleléssel kapcsolatos információk szükségességére, egy új rendszert kell bevezetni, amelynek keretében a tagállamok feladata, hogy kizárólag releváns adatokat tartalmazó adatsorokat hozzanak létre, tartsanak fenn és bocsássanak a Bizottság, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség rendelkezésére, például a számszerű értékek túllépésével és a jelentős eseményekkel kapcsolatban. Ennek biztosítania kell, hogy az egyes szereplőkre háruló adminisztratív teher a lehető legkisebb legyen. A nyilvános hozzáférést, a jelentéstételt és az adatok hatóságok közötti megosztását lehetővé tévő megfelelő infrastruktúra biztosítása kapcsán a tagállamoknak a 2007/2/EK irányelvben és annak végrehajtási jogi aktusaiban szereplő adatspecifikációkra kell támaszkodniuk.

(24)

A tagállamok által szolgáltatott adatok nemcsak a megfelelőség ellenőrzéséhez szükségesek, hanem ahhoz is elengedhetetlenek, hogy a Bizottság figyelemmel kísérhesse és értékelhesse a jogszabály céljainak megvalósulását, és egyúttal adatokat gyűjtsön a jogszabály jövőbeni értékeléséhez az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (32) 22. pontjának megfelelően. Ebben az összefüggésben szükség van olyan releváns adatokra, amelyek lehetővé teszik az irányelv hatékonyságának, eredményességének, relevanciájának és uniós hozzáadott értékének jobb értékelését, és ugyanezt szolgálja a megfelelő jelentéstételi mechanizmus kialakítása is, amelynek eredményei felhasználhatók az irányelv későbbi értékeléseihez.

(25)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 22. pontja értelmében a Bizottságnak az irányelv átültetésének időpontjától számított bizonyos időszakon belül el kell végeznie az irányelv értékelését. Az értékelésnek az irányelv végrehajtása során gyűjtött tapasztalatokon és adatokon, a vonatkozó tudományos, analitikai és epidemiológiai adatokon, valamint valamint a vonatkozó tudományos, analitikai és epidemiológiai adatokon a rendelkezésre álló WHO-ajánlásokon kell alapulnia. [Mód. 34]

(26)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. Különösen az egészségügyi ellátáshoz, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz, a környezetvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó elveket kívánja előmozdítani.

(27)

Amint arra az Európai Bíróság több alkalommal emlékeztetett, az irányelveknek az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 288. cikkének harmadik bekezdése által tulajdonított kötelező erővel összeegyeztethetetlen annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek egy irányelvben előírt kötelezettségre hivatkozhassanak. Ez a megfontolás különösen érvényes egy olyan irányelvre, amelynek célja az emberi egészség védelme az emberi fogyasztásra szánt víz bármilyen szennyeződésének káros hatásaival szemben. Ezért a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménnyel (33) összhangban a nyilvánosság számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, ezzel is védve az egészséget és a jóllétet lehetővé tévő környezethez való jogot. Ezenkívül arra az esetre, ha az ezen irányelv által biztosított jogok jogszerűtlen gyakorlatokkal való többszöri megsértése miatt sok embert érintő tömeges károkozás lépne fel, lehetőséget kell biztosítani a kollektív jogorvoslati mechanizmusok használatára, amennyiben a tagállamok létrehoztak ilyet a Bizottság 2013/396/EU ajánlásának (34) megfelelően.

(28)

Ezen irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása, illetve a veszélyértékelések és a házi elosztási kockázatértékelések kapcsán alkalmazandó ellenőrzési követelményei meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell adni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv I–IV. mellékletének módosítása , valamint a 10a. cikkben meghatározott módosítások értelmében szükséges intézkedések meghozatala céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Ezen túlmenően a 98/83/EK irányelv I. melléklete C. részének 10. megjegyzésében foglalt, a radioaktív anyagok ellenőrzési gyakoriságának és ellenőrzési módszereinek meghatározására vonatkozó felhatalmazás a 2013/51/Euratom tanácsi irányelv (35) elfogadása miatt feleslegessé vált, ezért el kell hagyni. A 98/83/EK irányelv III. melléklete A. részének második albekezdésében foglalt, az irányelv módosításaira vonatkozó felhatalmazásra sincs már szükség, ezért azt törölni kell. [Mód. 35]

(29)

Az irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell ruházni a Bizottságra az emberi fogyasztásra szánt vízről a vízszolgáltatásban részesülő személyek részére szolgáltatandó információk formátumának és megjelenítési módjainak meghatározása tekintetében, valamint a tagállamok által nyújtandó és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összesítendő, az irányelv végrehajtásával kapcsolatos adatok formátumának és megjelenítési módjainak meghatározása tekintetében. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (36) megfelelően kell gyakorolni.

(30)

A 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (37) követelményeinek sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és gondoskodniuk kell azok végrehajtásáról. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(31)

A 2013/51/Euratom irányelv konkrét rendelkezéseket határoz meg az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagok ellenőrzése tekintetében. Ezért ebben az irányelvben nem szükséges előírni a radioaktivitásra vonatkozó számszerű értékeket.

(32)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az emberi egészség védelemét a tagállamok a szükséges intézkedések léptéke és hatásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, és e cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az említett cél megvalósításához szükséges mértéket.

(33)

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség azon rendelkezésekre korlátozódik, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(34)

Ez az irányelv nem érinti az V. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,