EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52018XC0504(02)

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

OJ C 157, 4.5.2018, p. 11–14 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

4.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 157/11


Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2018/C 157/07)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„VLEES VAN HET ROOD RAS VAN WEST-VLAANDEREN”

EU-szám: PDO-BE-02261 – 2017.1.11.

OEM ( X ) OFJ ( )

1.   Elnevezés

„Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Belgium

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.1. osztály: Friss hús (valamint vágási melléktermék és belsőség)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” elnevezés csak a belga vörösmarha fajtához tartozó, 3,5–8 év közötti korú nőivarú állatoknak és a belga vörösmarha fajtához tartozó, 2–3,5 év közötti korú tinóknak a friss húsára használható.

A hasított testeknek eleget kell tenniük a következő feltételeknek:

—   Tömeg: legalább 380 kg.

—   Húsosság: a szarvasmarhák minősítésére szolgáló SEUROP rendszer szerinti S, E, U, R és O osztály.

—   Faggyúborítottság: 2, 3, 4 vagy 5.

A hús meglehetősen sötét vörös, enyhe, finom márványozottsággal és finom rostú textúrával.

A hús intenzív, testes ízű, és a benne található vékony zsírcsíkoknak köszönhetően krémes jellegű.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A belga vörösmarha fajtához tartozó teheneknek és tinóknak adott tömegtakarmány (fűfélék és legelőkről származó termékek) 75–100 %-át a földrajzi területen, nagyrészt magában a mezőgazdasági üzemben állítják elő. A szarvasmarhák egyes életszakaszaikban kiegészítésképpen kis arányban koncentrált takarmányt is kapnak.

Nyáron a szarvasmarhák – amint és ameddig az időjárás engedi – a mezőkön legelnek. Ez április és november között átlagosan hét hónapig tart.

Télen a takarmányt főként a helyi legelőkről származó termékek – szenázs és széna – alkotják.

A legelőkről származó termékeket a mezőgazdasági üzemben állítják elő, szükség esetén azonban beszerezhetnek olyan takarmányt, amelyet a földrajzi területen belül, helyben állítottak elő. Szomszédos területekről csak szélsőséges időjárási körülmények (aszály vagy heves esőzések) esetén szerezhető be takarmány, korlátozott mennyiségben. A földrajzi területen kívülről származó takarmány évről évre az állatok számára biztosított szárazanyag-tartalom 30 % és legfeljebb 50 % közötti hányadát teheti ki, és ez nem érintheti a hús egyedi jellemzőit.

A legelőkről származó termékeken kívül a marhákat a továbbiakkal etetik:

nyáron (és csak szükség esetén): helyben előállított tömegtakarmány (például kukorica, cukorrépapép, sörtörköly, burgonya, szalma stb.),

télen: tömegtakarmány, valamint 100 kg élőtömegre vetítve legfeljebb napi 0,5 kg koncentrált takarmány.

A fent említett kiegészítő tömegtakarmányt elsődlegesen a mezőgazdasági üzem területén állítják elő, de szükség esetén kívülről is beszerezhetik. Ennek 75–100 %-a a földrajzi területről származik.

A hizlalási időszak legfeljebb öt hónapig tart. A takarmányt 100 kg élőtömegre vetítve legfeljebb napi 1 kg koncentrált takarmánnyal egészítik ki. A koncentrált takarmány gabonaféléket tartalmaz, kiegészítve egyebek mellett lenmagpogácsával, takarmányrépával és burgonyával. Az állatok hizlalhatók istállókban – lekötve vagy kötetlen tartásban –, vagy a legelőn.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

Az elletésnek, a nevelésnek, a hizlalásnak és a levágásnak a földrajzi területen kell történnie.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A címkén szerepelnie kell a „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” bejegyzett elnevezésnek.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A földraji terület a belgiumi Nyugat-Flandria tartományra terjed ki.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A földrajzi terület sajátosságai

Nyugat-Flandria alkalmas a vegyes gazdaságokban végzett hagyományos mezőgazdasági termelésre. A tartomány leírása a következő: „Nyugat-Flandria alacsonyan fekvő terület […]. Nagyon kedvező óceáni éghajlat jellemzi, és főként nagyon értékes mezőgazdasági földterületek alkotják: a dűnék vonala mögött a talaj nehéz poldertalaj; a tartomány déli részét termékeny homokos agyag borítja, míg a homokos talaj a Bruges–Torhout–Tielt háromszögre korlátozódik. A homokos területektől eltekintve a nyugat-flandriai mezőgazdasági termelők előtt számos különféle földhasználati és vetésforgó-lehetőség áll nyitva.”

Az Északi-tenger közelsége és a jellegzetes óceáni éghajlat miatt az állattenyésztés mindig is fontos szerepet töltött be Nyugat-Flandriában. Az óceáni éghajlatot erőteljesen befolyásolja az Atlanti-óceán meleg Golf-áramlata. Ebből adódóan Nyugat-Flandriában kevés a ténylegesen hideg vagy valóban meleg nap. Mindez azzal párosulva, hogy ezen a területen a legmagasabb a napsütéses órák száma Belgiumban, kedvez a belga vörösmarha legfontosabb táplálékforrásaként szolgáló fűfélék és legelői termények buja növekedésének. A buja fű krémes jellegű, ízletes húst eredményez.

A belga vörösmarha tenyésztői nemzedékről nemzedékre adják át szaktudásukat: az állatok mindaddig kint legelhetnek, amíg ezt az időjárás lehetővé teszi, és elsődlegesen tömegtakarmányon nevelik őket. Emellett a más fajtákhoz tartozó szarvasmarhákhoz képest meglehetősen későn vágják le őket. A nyugat-flandriai szarvasmarha-tenyésztők vegyes mezőgazdasági üzemeket működtetnek, amelyek szorosan kötődnek a helyi hagyományokhoz, és alkalmazkodtak a földrajzi és az éghajlati viszonyokhoz. Az állattartás mellett termesztenek szántóföldi növényeket is, köztük búzát, árpát, cukorrépát, burgonyát és kukoricát, amelyeket hagyományosan tömegtakarmányként adnak a belga vörösmarháknak.

A fajta sajátosságai

Nyugat-Flandriában és Francia Flandria északi részén évszázadok óta legelnek vörösmarhák. 1770 körül egységesen itt összpontosult a vörösmarha szaporítása; ez a fajta adta a régió szarvasmarha-állományának 95 %-át.

Miután Belgium 1830-ban elnyerte függetlenségét, a francia és a belga hatóságok eltérő állattenyésztési megközelítéseket kezdtek alkalmazni, ami a fajta kettéválását eredményezte. Franciaországban a tejelő szarvasmarhaként való alkalmazás került előtérbe, ami a „rouge des Flandres” vagy „casselloise” fajta kifejlődéséhez vezetett. Nyugat-Flandriában megmaradt a fajta kettős alkalmazása.

1906-ban regionális testület jött létre egy egész Nyugat-Flandriára kiterjedő törzskönyv vezetése érdekében. A fajta holland neve korábban „rood Vlaams ras” volt, később azonban a „rood ras van West Vlaanderen” nevet kapta, amely kiemeli a meghatározott tenyésztési területet, nevezetesen a belgiumi Nyugat-Flandria tartományt. A XX. század elejétől Nyugat-Flandria tartomány tudatosan döntött úgy, hogy egyetlen fajtát tenyésszenek a határain belül.

Az 1970-es évekig a teljes nyugat-flandriai szarvasmarha-állománynak akár 80 %-a belga vörösmarha volt.

A fajta azért őrződött meg, mert néhány nyugat-flandriai mezőgazdasági termelő a hús egyedi jellemzőire tekintettel kifejezetten azt választotta. 1994-ben a belga vörösmarhák teljes állományának még mindig 99,6 %-a Nyugat-Flandriában élt. A frissebb számadatok azt mutatják, hogy az arány továbbra is meghaladja a 95 %-ot.

A hús sajátosságai

A fajta egyedi jellemzőinek és Nyugat-Flandria tartomány földrajzi sajátosságainak kombinációja egyedülálló húst eredményez.

Az évszázadok során a belga vörösmarha alkalmazkodott a terület enyhe óceáni éghajlatához és a tápanyagban gazdag nyugat-flandriai talaj terményeihez. Általános nézet, hogy a belga vörösmarha minden más belga szarvasmarha-fajtánál jobban alakítja hússá a füvet. Az állatok a lehető legtöbb időt töltik a nyugat-flandriai legelőkön, és télen is számos különféle, helyben termett tömegtakarmányt kapnak.

A „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” húst testes, markánsan húsos íze különbözteti meg a többi belga marhahústól. A húsos ízhez krémes jelleg társul, amely a finom márványozottságnak köszönhető. Emellett a hús rendkívül puha, anélkül, hogy veszítene ízéből. A hús puhasága a nagyon finom rostú, finom szerkezetére vezethető vissza. A hús gyönyörű sötétvörös színű.

A „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” sajátosságait a fajta, a helyi fűfélékből álló takarmány és a szarvasmarhák levágáskori érett kora biztosítja.

A földrajzi terület és a termék sajátosságai között fennálló kapcsolat

A belga vörösmarha és Nyugat-Flandria tartomány közötti kapcsolat évszázadokra nyúlik vissza. A földrajzi terület éppúgy magában foglalja a helyi szarvasmarha-tenyésztők szerteágazó szaktudását és a törzskönyv hatékony vezetését, mint az egyedi éghajlati és talajviszonyokat.

A hús ízét kedvezően befolyásolja, hogy a szarvasmarha étrendjében nagy arányban találhatók meg a helyi legelőkről származó termékek. A kedvező óceáni éghajlat lehetővé teszi a fűfélék egész évi növekedését, ami biztosítja a jelentős izmoltságot és a zamatos, finom rostú húst. A hús minősége egyedi sajátosság, mivel az állat fiatal korától kezdve szabadon legelhet és növelheti izomtömegét. A tehenek többször is ellenek. Az ellés és a szoptatás révén a húsban természetes zsírok alakulnak ki, amelyek krémes ízt kölcsönöznek a „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” húsnak.

Mivel levágáskor az állatok idősebbek, bőséges idő biztosított számukra a növekedéshez és az izomtömeg kialakulásához, amelynek alapja a jó minőségű helyi takarmány. Ezáltal ennek a szívós vörösmarhának puha és ízletes lesz a húsa.

A belga vörösmarha fajtához tartozó tinók szintén izomtömeget építenek fel. A hagyományos húsmarha-tenyésztés esetében a hímivarú állatoknak szinte soha nem adatik meg, hogy ilyen kort érjenek meg. A hagyományos húsmarha-tenyésztés esetében a legtöbb hímivarú szarvasmarhát már 20 hónapos kora körül levágják. A belga vörösmarha fajtához tartozó tinókat ezzel szemben mindaddig nem vágják le, amíg el nem érik a kettő és a három és fél év közötti kort. Ez lehetővé teszi, hogy az állatok jelentős izomtömeget növeljenek, és puha, finoman márványozott végterméket eredményez. További jelentős különbség a hagyományos állattenyésztési gyakorlatokhoz képest, hogy a belga vörösmarha a lehető legnagyobb mértékben szabadon legelhet, és nyugat-flandriai fűféléken és tömegtakarmányokon, nem pedig koncentrált takarmányon és kukoricán nevelkedik.

A „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” minőségét tükrözi, hogy számos helyen utalnak rá a régi és az újabb étlapokon, valamint a gasztronómiai szakirodalomban.

Napjainkban a „Vlees van het rood ras van West-Vlaanderen” húst igen nagyra becsülik Nyugat-Flandria és egész Belgium gasztronómiai köreiben, emellett külföldről is kereslet mutatkozik e minőségi termék iránt.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

http://lv.vlaanderen.be/sites/default/files/attachments/productdossier_vleesvanhetroodrasvanwestvlaanderen.doc


(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.


Top