EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.6.13.

COM(2018) 468 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a bulgáriai, szlovákiai és litvániai atomerőművek leszerelését segítő uniós támogatási programok értékeléséről és végrehajtásáról

{SWD(2018) 344 final}

1.Bevezetés

Az EU-hoz való csatlakozásakor Bulgária, Szlovákia és Litvánia vállalta, hogy az alábbi nyolc atomreaktort leállítja azok tervezett élettartamának vége előtt:

·a bulgáriai kozloduji atomerőművet (1-4. blokk);

·a szlovákiai bohunicei V1 atomerőművet (2 blokk); valamint

·a litvániai ignalinai atomerőművet (2 blokk).

Maga az EU pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy megadja a reaktorok biztonságos leszereléséhez szükséges pénzügyi támogatást.

2013. december 13-án két tanácsi rendelet 1 , 2 elfogadásával biztosították e leszerelési programok 2014–2020-as többéves pénzügyi keret (TPK) szerinti támogatását, a korábbi időszakokban nyújtott támogatást fenntartva.

Ez a jelentés összegzi az EU bulgáriai, szlovákiai és litvániai nukleáris létesítmények leszerelését támogató programjai (a továbbiakban: a „programok”) félidős értékelésének megállapításait, továbbá áttekinti a 2017-ben és az azt megelőző években elért előrehaladást. Ez a jelentés teljesíti a rendeletek 6. és 9. cikkében foglalt jelentéstételi kötelezettséget.

A 2014–2020-as TPK időtartama során a Bizottság három alkalommal tett jelentést a témában 3 , 4 , 5 . Ez a jelentés a félidős értékelési ütemtervben 6 meghatározottak szerint az alábbiakat elemzi és mutatja be:

·milyen mértékben érte el céljait a Kozloduj-, a Bohunice- és az Ignalina-program az eredmények és a hatások tekintetében;

·milyen hatékony az erőforrások felhasználása; valamint

·mekkora az uniós hozzáadott érték.

A két rendelet 9. cikke értelmében az értékelés azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy szükséges-e a 2. cikk (2) bekezdésében és a 7. cikkben foglalt konkrét célok és végrehajtási eljárások 7 módosítása.

Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi rendeletek a programok alkalmazási körét a leszerelési tevékenységekre korlátozzák, és kizárják az energiaágazat korábbi időszakok során támogatott enyhítő intézkedéseit. Ez az energetikai és leszerelési projektek összetett elegyének finanszírozásáról a leszerelési programokra irányuló egységes, célzott erőfeszítésre történő, részletes leszerelési terveken alapuló áttérés a fokozott eredményesség és hatékonyság egyik kulcsfontosságú előfeltétele volt.

2.Célkitűzések

A két rendelet általános célja a megfelelő tagállamok segítése a leszerelés végállapotának biztonságos elérésében, a lehető legszigorúbb biztonsági előírások egyidejű betartásával.

A programok alkalmazási körét, költségvetését és tervezését mindhárom esetben megfelelően meghatározták, a határidőket pedig a jelenlegi finanszírozási időszaknál későbbre jelölték ki. A kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék mélységi tárolóban történő elhelyezése nem tartozik a program alkalmazási körébe, az azzal kapcsolatos rendelkezéseket a vonatkozó irányelvben 8 , 9 foglaltaknak megfelelően az egyes tagállamoknak kell kidolgozniuk a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó nemzeti programjukban.

A rendeletek a konkrét célkitűzéseket is meghatározzák:

Mindhárom program tekintetében

·a leszerelés elvégzése a turbinatermekben és a melléképületekben;

·a leszerelésből származó hulladék biztonságos kezelése a részletes hulladékkezelési tervnek megfelelően.

A Kozloduj- és a Bohunice-program tekintetében

·a reaktorépületekben található nagy méretű alkotóelemek és berendezések leszerelése.

Az Ignalina-program tekintetében

·a fűtőelemek eltávolítása a 2. blokk reaktormagjából, valamint az 1. és a 2. blokk pihentető medencéjéből, és a kiégett fűtőelemek elhelyezése a száraztárolóban;

·a reaktorblokkok biztonságos fenntartása.

A végrehajtási eljárások7 meghatározzák az egyes leszerelési programokra vonatkozóan a végeredmény eléréséig tartó alapforgatókönyvet, és konkrét célokat adnak meg az egyes célkitűzések tekintetében.

3.Eszközök

A Bizottság főként az alábbiakra alapozta félidős értékelését:

1.egy 2017-ben elvégzett külső tanulmány 10 , amely mélyreható kutatómunkát, az érintettekkel folytatott célzott interjúkat, helyszíni szemléket, a nyilvános konzultáció elemzését és egy kiegészítő célzott konzultációt, valamint egy, a hasonló eszközökre vonatkozó összehasonlító elemzést és egy szakértői panelbeszélgetést foglalt magában;

2.egy 2016-ban elvégzett külső tanulmány 11 , amely a programok globális költségbecsléseit, egy átfogó kockázatelemzést, a nemzeti és az egyéb források elemzését, valamint az állami költségvetések megalapozottságának elemzését foglalta magában;

3.a beszerzési eljárások külső vállalkozó által elvégzett tematikus ellenőrzése;

4.a Bizottság által végzett időszakos nyomonkövetési tevékenység eredményeire, valamint az érintettek által benyújtott dokumentációra vonatkozó belső értékelés;

5.az Európai Számvevőszék különjelentése 12 .

4.A relevancia, a koherencia, az eredményesség, a hatékonyság és az uniós hozzáadott érték felmérése

Ez a jelentés felméri, hogy jó úton haladnak-e a programok a tervezett céljaik eléréséhez, emellett pedig a végrehajtás továbbfejlesztését célzó javaslatokat is megfogalmaz. A jelentést egy tényszerű információkat és elemzést tartalmazó munkadokumentum kíséri.

A leszerelést végrehajtó üzemeltetők mind teljes kapacitással végzik a leszerelési tevékenységeket. A legnagyobb előrehaladást Szlovákia érte el – a bohunicei atomerőműnél jelenleg a reaktorépület leszerelését és ártalmatlanítását végzik. A kozloduji és az ignalinai telephelyen jó ütemben halad a melléképületek leszerelése és ártalmatlanítása. Litvániában emellett jól halad az a főbb biztonsági projekt is, amelynek célja az RBMK-reaktor (a Csernobilban használtakhoz hasonló) kiégett fűtőelemeinek eltávolítása. A fűtőelemek 2. blokk reaktormagjából való eltávolítását 2018. február 25-én (azaz 15 hónappal a kitűzött határidő előtt) véglegesítették.

A jelen TPK alapján biztosított finanszírozásnak köszönhetően a programok általánosságban véve jó úton haladnak a rendeletekben foglalt konkrét célok eléréséhez. A nyomonkövetési tevékenységek során egyértelműen megfigyelhető volt a fokozott hatékonyság tendenciája – ezt független szakértők is megerősítették. A késlekedések kockázatát bizonyos területeken tovább kell csökkenteni, és szigorúan nyomon kell követni.

Az értékelés alapját öt fő szempont – a relevancia, a koherencia, az eredményesség, a hatékonyság és az uniós hozzáadott érték – képezte.

Relevancia

(1)A 2014–2020-as TPK-t illetően a programok általános és konkrét céljai továbbra is rendkívül relevánsak a TPK előkészítésekor azonosított igények kielégítése (azaz a leszerelés olyan mértékű előrehaladása, ahonnan már nem lehet a folyamatot visszafordítani, valamint a fokozott biztonság megvalósítása) szempontjából.

Koherencia

(2)A rendeletek összhangban vannak az EU legmagasabb fokú nukleáris biztonságot garantálni kívánó szakpolitikáival. A programok jogalapját úgy dolgozták ki, hogy az teljes mértékben megfeleljen az Euratom-Szerződés vívmányainak, különös tekintettel a nukleáris biztonság 13 , 14 , valamint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésének8 területére. Ez nem érinti az uniós finanszírozás kivételes jellegét, amely a programok alapját képező konkrét történelmi eseményekből ered. Az uniós támogatás biztosította az azonnali leszerelési stratégiák alkalmazását, és lehetővé tette a radiológiai kockázat gyorsabb csökkentését, megakadályozta, hogy indokolatlan terheket hárítsunk át a jövő generációira, valamint részben fedezte a tagállamok kötelezettségeit is.

(3)Az előzetes feltételek teljesítésével a tagállamok befolyásolták a programok alkalmazási körét. Ennek eredményeképp a kiégett fűtőelemek és a nagy aktivitású radioaktív hulladék hosszú távú kezelését kifejezetten kizárták a programokból, és az a 2011/70/Euratom tanácsi irányelvnek megfelelően a tagállamok pénzügyi felelőssége marad.

(4)A programok összhangban vannak az EU olyan területekre vonatkozó szakpolitikáival is, mint például a környezet- és a szociális védelem.

Eredményesség

(5)Ezidáig mindhárom programban előrelépés történt, és a korábbi pénzügyi keretből áthozott, régóta fennálló problémákat is sikerült végül megoldani. A kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelését szolgáló fő infrastruktúrát vagy már üzembe is helyezték, vagy épp azok üzembe helyezésének utolsó fázisaiban járnak, ez pedig új lendületet adhat a leszerelési tevékenységeknek.

(6)A turbinatermek és a melléképületek leszerelése és ártalmatlanítása mindhárom telephelyen jól halad. A leszerelést végző üzemeltetők sikeresen azonosították és kiküszöbölték a folyamatok szűk keresztmetszeteit.

(7)Mindhárom telephelyen a vonatkozó program ütemtervének és határidejének megfelelő előrehaladás történt a reaktorépületek (ellenőrzött terület) leszerelésében és ártalmatlanításában.

(8)A leszerelési programok során főként újrafelhasználandó vagy újrahasznosítandó anyagok, valamint ideiglenesen tárolandó (ideiglenes hulladéktároló) vagy ártalmatlanítandó, kondicionált radioaktív hulladék keletkezik. A három program esetében ezek mennyisége számos okból kifolyólag az idáig tervezettnél alacsonyabb volt: i. az erőművek jellegéből fakadó bizonytalanságok miatt túlbecsülték a célértékeket; ii. kevesebb leszerelési tevékenységekből származó anyag került a hulladékgazdálkodási létesítményekbe; valamint iii. felmerültek bizonyos, az egyes történelmi hulladékáramokkal kapcsolatos műszaki kihívások. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a hulladékkezelési folyamatok általánosságban véve a lehető legszigorúbb biztonsági követelmények betartása mellett is biztosítani tudják a szükséges teljesítményt.

Hatékonyság

(9)A jelenlegi TPK kezdetekor a három tagállam az előzetes feltételek teljesítéséhez részletes leszerelési terveket dolgozott ki. Ezekben szerepeltek a programok teljes költségbecslései is, amelyeket a korábbi problémák figyelembevételével frissítettek. 2016-ban a Bizottság véglegesítette az új tervek értékelését, és megállapította, hogy azok teljes körűek, relevánsak és átfogóak, valamint általánosságban a teljes költségbecslések is megfelelők – a megállapításokat egy független vizsgálat11 eredményei is alátámasztották –, azonban az előre nem látható kiadások összegét 16 %-ra kell növelni. Ezért a költséghatékonyság nyomon követése érdekében mind az uniós támogatás körének korlátait, mind az alapforgatókönyv szerinti költségeket egyértelműen meghatározták.

(10)Az elemzés megállapította, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben a programokat általánosságban véve költséghatékony módon hajtották végre, a programozási folyamat érettségi szintje pedig jóval magasabb.

(11)A leszerelési tevékenységek pénzügyi összehasonlító elemzése továbbra is kihívást jelent a világ minden részén. Ezt a korlátozást tükrözik a három program egymással és más leszerelési programokkal való összehasonlítását illetően felmerülő nehézségek is, amelyek a leszereléssel kapcsolatos költségszámításra vonatkozó nemzetközi struktúra 15 szélesebb körű használata ellenére is fennállnak.

(12)Az elemzés azonosította a költséghatékonyságot befolyásoló főbb tényezőket is:

·A 2014 óta alkalmazott irányítás a programokat a fokozott hatékonyság irányába terelte, a szervezeti változások pedig pozitív hatást gyakoroltak a költséghatékonyságra.

·A növekvő nemzeti hozzájárulások állítólag elősegítették a tagállamok nagyobb fokú elszámoltathatóságát és gazdasági érdekét. Ennek ellenére nem volt bizonyíték arra nézve, hogy a nagyobb arányú nemzeti hozzájárulás nagyobb teljesítményt eredményezne az egyes projektek szintjén.

·A kellő időben történő megvalósítás a költséghatékonyság kulcsa. A korábbi pénzügyi keretből áthozott akadályok eltávolítása és a felhalmozott késedelmek lehetőségekhez mért behozása (pl. az ignalinai erőmű esetében a régóta fennálló szerződéses jogviták rendezése) hozzájárult a költséghatékonysághoz. Ezenfelül a megtermeltérték-menedzsment (EVM) 16 módszertana és a főbb teljesítménymutatók olyan eszköztárral ruházták fel a program érdekeltjeit, amellyel előre megjósolhatják a késedelmek hatását, és akár enyhíthetik vagy el is kerülhetik azok költségszempontú negatív hatásait (ld. például a Bohunice-programról szóló keretes szöveget).

·A munkaerő költsége a leszerelési költség jelentős és eredendően időarányos összetevője. Ha a munkaerőt főként a leszerelést végző üzemeltetők munkavállalói biztosítják, a felmerülő késlekedések – főleg, ha hatással vannak a kritikus útra, azaz a program határidejére – befolyásolhatják a költségeket. A kockázat csökkentése érdekében a kiszervezési stratégiák kellő rugalmasságot biztosítanak az igények és az erőfeszítések módosításához. Bohunicében már jól halad e stratégiák végrehajtása, és Ignalinában – ahol 2017-ben kidolgoztak egy strukturált „make or buy” („előállítani vagy megvenni”) tervet – szintén folyamatban van.

·Másrészről azonban az erőmű (a reaktorok normál élettartama alatt foglalkoztatott) személyzetének alkalmazása bevált tudásmenedzsment-gyakorlat, amely biztosítja a végrehajtás időtartamának csökkentését elősegítő releváns tapasztalat továbbadását. Ez a gyakorlat ugyanakkor maga után vonja a túl sok fő foglalkoztatásának kockázatát, és korlátozza a szervezetek rugalmasságát, különösen azokban az esetekben, ahol nem állnak rendelkezésre alternatív lehetőségek.

·Egyes műszaki kihívások a továbbiakban is a leszerelési folyamat részei maradnak, a leszerelési piac pedig még mindig a fejlődés kezdeti szakaszában jár. Ez egyes alvállalkozók esetében kudarcokhoz vezetett.

·A jogszabálymódosítások tekintetében megfigyelhető volt a költségek növekedése, a késedelmek mértéke pedig mindhárom országban nőtt a szabályozási jóváhagyási eljárások során. Az atomenergia ágazatában a biztonságra vonatkozó döntéseket a konkrét gazdasági tényezőktől függetlenül kell meghozni; a leszerelést végző üzemeltetőknek ezért együtt kell működniük a szabályozókkal annak érdekében, hogy előre lássák a szabályozás e fejleményeit, és megfelelően figyelembe vehessék a projekttervezés során a szabályozási folyamatokat. Litvániában és Szlovákiában meghatároztak néhány bevált gyakorlatot, a Kozloduj-programra azonban komoly hatással volt e probléma.

·Tekintettel arra, hogy Európa több mint 90 bezárt reaktorából mindössze hármat szereltek le teljesen, a programoknak kezdetben elsősorban a gyakorlat általi tanulásra kellett támaszkodniuk a hatékonyság növelése érdekében. E tekintetben a jelenlegi TPK szempontjából a három program közötti tudásmegosztás a hatékonyság fokozásának kulcsfontosságú eszköze. A Bizottság folyamatosan arra ösztönözte az érdekelteket, hogy osszák meg bevált gyakorlataikat, de erőműveik hasonlósága miatt (VVER-reaktorok) különösen a Szlovákia és Bulgária közötti információcserét szorgalmazta.

Uniós hozzáadott érték

(13)A múltban megállapították, hogy a programok hozzáadott értéke természetes módon csökken a végrehajtás előrehaladtával. A programok hozzáadott értékét a kezdetektől fogva a nukleáris biztonság és a pénzügyi enyhítés szempontjából határozták meg.

·2020 után Bulgária és Szlovákia becsült pénzügyi hiánya nem veszélyezteti a programok tervezett határidőn belül történő befejezését.

·Litvániában az ország további szerepvállalásának köszönhetően a 2020 utáni finanszírozási deficit is csökkent. A hiány azonban még így is jelentős (1,331 milliárd EUR).

·Bár mindhárom tagállam gazdasága egyértelműen meg tudja kötni a nemzeti pénzügyi erőforrások segítségével a pénzügyi igényeket, Litvánia esetében ennek hatása jelentősebb lenne (az éves állami költségvetés 0,3-0,5 %-a).

·A programok hozzájárultak a radiológiai veszély és a lakosságot érintő kockázat jelentős mértékű csökkentéséhez. Szlovákiában és Bulgáriában kiiktatták a legfontosabb nukleáris biztonsági kockázatokat. Litvániában folyamatban van a kiégett fűtőelemek reaktorból való eltávolítása – a folyamat végére (amelyet, bár az az ütemterv szerint 2022-re fejeződik be, a jelenlegi TPK szerint finanszíroznak) a fennmaradó radiológiai veszély nagyságrendekkel csökken, és azt leginkább a besugárzott grafitmagok képviselik majd.

(14)A EU nukleáris ágazata egyértelműen egy új fázis felé tart, amelyet az életciklus befejező szakaszaiban tapasztalható fokozott tevékenységek jellemeznek. Ugyanakkor csak néhány leszerelési program – köztük a Kozloduj-, az Ignalina- és a Bohunice-program – ért el jelentős előrehaladást. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a leszerelési ágazat még nem érte el a teljes érettséget. Ebben az összefüggésben a bulgáriai, szlovákiai és litvániai atomerőművek leszerelési programjának uniós támogatása tudás és szakértelem tekintetében az egész uniós leszerelési ágazat számára hozzáadott értéket képvisel. A programok tudásmegosztással és tőkésítéssel kapcsolatos aspektusa ezért az uniós hozzáadott érték folyamatos növelésének, ezáltal pedig a nukleáris biztonság javításának alapjaként szolgál. Ez a folyamat kiaknázható a besugárzott grafit kezelése terén is, amely világszerte technikai kihívást jelent 17 .

5.Az irányítás értékelése

Az irányítási rendszer biztosította a programok eredményes és hatékony végrehajtását. A siker főbb tényezői közé tartozik a szerepek és feladatkörök pontos meghatározása, valamint a megerősített nyomonkövetési keretrendszer.

Szerepek és feladatkörök

Mindegyik tagállam kinevezett egy, a leszerelési program programozásáért, koordinálásáért és nyomon követéséért felelős programkoordinátort (miniszterhelyettest vagy államtitkárt). Ez biztosította a program átfogó nemzeti szintű felügyeletét, és javította a Bizottság felügyeleti szerepkörében való hozzáférését az információkhoz.

Az elemzés során továbbfejlesztendő területeket is azonosítottak:

·a fokozott elkötelezettség érdekében a tagállamok pénzügyi érdekeltként történő nagyobb mértékű bevonása, valamint a leszerelést végző üzemeltetők nagyobb fokú elszámoltathatóságának biztosítása;

·az éves programozási/jelentéstételi ciklus időben történő teljesítésének javítása az eljárások észszerűsítésével.

A nyomonkövetési keretrendszer

Mindegyik tagállam rendelkezik egy nyomonkövetési és jelentéstételi feladatkört ellátó bizottsággal, amelynek elnökségét a Bizottság egy képviselője és a programkoordinátorok látják el közösen. A bizottságok rendelkezésére áll egy, a fő teljesítménymutatókat és a részletes célokat tartalmazó összefoglaló, amelynek segítségével a programokat jól megalapozott értékelési és döntéshozatali eljárás keretében irányíthatják. A (három tagállam által javasolt és a Bizottság által jóváhagyott7) részletes célkitűzések és mutatók mennyiségi információkkal járultak hozzá a rendeletek konkrét célkitűzéseinek elérése felé elért előrehaladás méréséhez. Ezenfelül a megtermeltérték-menedzsment (EVM) módszertana javította mind az eredményesség, mind a hatékonyság Bizottság általi felügyeletét, és kedvező „leszivárgási hatáshoz” (trickle-down effect) vezetett a nemzeti szinteken.

Ez az értékelő elemzés lehetőséget ad a teljesítménymutatók alábbi célokból történő felülvizsgálatára:

·az elért eredmények számbavétele és a mutatók átalakítása úgy, hogy azok a tényleges előrehaladást tükrözzék az elkövetkező időszakokra vonatkozóan;

·a programok teljesítményének könnyebb összehasonlítása; valamint

·minden, a jelen időszakban finanszírozott többéves projekt befejezésig tartó hatékony nyomon követésének biztosítása.

Társfinanszírozás

Az uniós pénzügyi támogatás jogalapja nem határozza meg a nemzeti hozzájárulások szükséges szintjét. Ezért a társfinanszírozási gyakorlat a csatlakozás előtti megállapodásoknak megfelelően folytatódott tovább. Bár ez a megközelítés bizonytalanságokhoz vezetett, a jelenlegi pénzügyi keretben a nemzeti hozzájárulások mértéke elérte az 1. és a 2. táblázatban feltüntetett összegeket. Ezek a leszerelést segítő támogatási program kezdete óta történt kifizetéseket és létrehozott alapokat mutatják be.

A nemzeti hozzájárulások összege általában az európai strukturális és beruházási alapok által meghatározott tartományon belül marad. Az elemzés ráadásul nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a nagyobb arányú nemzeti hozzájárulás jobb teljesítményt eredményezne az egyes projektek szintjén. Úgy tűnik, ebben az összefüggésben nem a nemzeti hozzájárulások mértéke a tényleges probléma, hanem az az általános vélekedés, amely szerint a programok nyitott végűek. Mivel az alapértékek megállapítása hatással volt a programok alkalmazási körére, időtartamára és költségeire, a kellő mértékű felelősségvállalás biztosításának kulcsa az igazgatási kockázatok (pl. a projekt költségbecsléseinek növekedése vagy késedelmek bekövetkezése) kedvezményezett tagállamnak történő átadása.

1. táblázat – Kifizetések (a végső kedvezményezetteknek nyújtott kifizetések), 2017. 12. 31. (millió EUR)

* Az adat más adományozók támogatását is tartalmazza.    
Forrás: Nyomonkövetési jelentések, EBRD, CPMA

2. táblázat – A létrehozott alapok (a kifizetések és a támogatások összege), 2017. 12. 31. (millió EUR)

* Az adat más adományozók támogatását is tartalmazza.    
Forrás: Nyomonkövetési jelentések (éves munkaprogramok), EBRD, CPMA

Összehasonlító elemzés

Az összehasonlító elemzés keretében három összehasonlítási alapként szolgáló eszközt választottak ki: az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a költségvetési támogatási mechanizmust és az európai strukturális és beruházási alapok (ESIF) főbb projektjeit. A programok esetében a kiválasztott referenciaérték rendkívül összetett projekteket, valamint nagymértékben eltérő kezelésű és irányítású technikai fejlesztéseket foglal magában. Az elemzés során az alábbiakat állapították meg:

·A programok teljesítményére vonatkozó nyomonkövetési keret általában véve összhangban van a bevált gyakorlatokkal, különös tekintettel a költségvetési támogatási műveleteket szabályozó gyakorlatokra.

·Mindegyik eszköz célja a projektek végrehajtásával kapcsolatos határozott nemzeti felelősségvállalás biztosítása a korai felvásárlás és a tagállamok aktív részvétele útján.

·Az összehasonlítási alapot képező eszközök közül kettő egyértelműen meghatározott társfinanszírozási keretrendszerrel rendelkezett, ahol a jogalap egyértelműen megszabta az uniós társfinanszírozási arányokat és – a késedelmek megelőzése érdekében – a kifizetési határidőket.

·Minden összehasonlítási alapként szolgáló eszköz programozására többéves (nem pedig éves) keretben kerül sor.

7.Összefoglaló megállapítások

Bulgária, Szlovákia és Litvánia a jelenlegi TPK-ban meghatározott elvárásoknak megfelelően eredményes és hatékony előrehaladást ért el reaktoraik leszerelésében. A programok összetettsége miatt kihívások és kudarcok is előfordultak, eközben azonban egyre világosabbá vált, hogy az irányítási rendszer képes azokat kezelni. A korábbi pénzügyi keretekből áthozott akadályokat sikerült eltávolítani, a késedelmeket pedig a lehetőségekhez mérten behozni.

A megfelelő leszerelési tervek előkészítése és 2014-es jóváhagyása jelentős mérföldkőnek minősült, és meghatározta a támogatási programok korlátait; később a leszerelés végállapotának eléréséhez szükséges finanszírozási igényeket is megállapították. A Bohunice- és az Ignalina-program esetében a félidőben megerősítették ezeket az igényeket; a Kozloduj-program esetében a leszerelési terv folyamatban lévő felülvizsgálata a 2020 utáni időszakra vonatkozó költségbecslések emelkedését eredményezheti.

A részletes célkitűzések és a mutatók ezenkívül jó alapul szolgálnak a konkrét célok elérésének irányába való haladás méréséhez. Az elemzés ugyanakkor arra is rámutatott, hogy célszerű lenne olyan módon átalakítani ezeket a mutatókat, hogy azok biztosítsák a programok további eredményes nyomon követését és esetleges összehasonlíthatóságát.

A 2014–2020-as TPK keretében nem lesz szükség kiegészítő finanszírozás biztosítására. Az Ignalina-program esetében azonban a hosszú távon (2020 után) szükséges kiegészítő források összegének növekedése megköveteli Litvánia gondos nyomon követő ellenőrzését.

A nemzeti hozzájárulások jelenlegi mértéke alkalmasnak tűnik a megfelelő hatékonyság fenntartására; a jogalapként szolgáló jogszabály azonban nem rendelkezik arról, aminek köszönhetően fennmarad némi bizonytalanság. A nemzeti hozzájárulások uniós hozzájárulásokhoz viszonyított növelése, valamint a társfinanszírozási keret egyértelmű és előírásszerű meghatározása (akár program-, akár projektszinten) nagy valószínűséggel tovább ösztönözné a kedvezményezettek fokozott nemzeti felelősségvállalását és gazdaságosságra való törekvését. Ezenfelül a kockázatok (költségtúllépések, késedelmek) érintett tagállamoknak történő kifejezett átadása a jelenlegi helyzetben nagyobb hatást érne el.

Az elemzés arra is rámutatott, hogy a jelenlegi TPK szerint biztosított uniós finanszírozás jelentősen nagyobb biztonságot tesz lehetővé a telephelyeken. Az adott terület főbb várható fejleményei többek között az alábbiak:

·Bulgáriában: a nemzeti radioaktívhulladék-lerakó építésének és a történelmi hulladék kezelésének folyamatos előrehaladása, valamint a főbb leszerelési és ártalmatlanítási munkálatok megkezdése a reaktor épületében;

·Szlovákiában: a reaktormagok végső leszerelése;

·Litvániában: folyamatos előrehaladás a fűtőelemek eltávolításában és a besugárzott grafitmag leszerelésének előkészítésében, amely egy eddig példátlan léptékű, egyedülálló projekt.

·A jelen értékelés eredményei alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi TPK keretében nem szükséges módosítani vagy felfüggeszteni ezeket az intézkedéseket. A konkrét célkitűzések (a rendeletek 2. cikkének (2) bekezdése szerint) érvényben maradnak, a végrehajtási eljárásokat pedig lehetőség szerint felül kell vizsgálni, hogy hasznosítani lehessen az időközben szerzett tapasztalatokat. Minden ilyen frissítés során arra kell törekedni, hogy megerősítsék a felügyeleti bizottságok és a programkoordinátorok szerepét, valamint a program menedzsmentciklusának észszerűsítésével, a programozási és nyomon követési dokumentumok tartalmának finomításával, továbbá a 2020 után is hatályban maradó többéves intézkedések céljainak és mutatóinak frissítésével és szigorításával továbbfejlesszék az irányítási rendszert.

(1)      A bulgáriai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási programokhoz nyújtott uniós támogatásról, valamint az 549/2007/Euratom és 647/2010/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 1368/2013/Euratom tanácsi rendelet (HL L 346., 2013.12.20., 1. o.), valamint helyesbítés (HL L 8., 2014.1.11., 31. o.).

(2)      A litvániai atomerőművek leszerelését segítő támogatási programokhoz nyújtott uniós támogatásról, valamint az 1990/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 1369/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 346., 2013.12.20., 7. o.), valamint helyesbítés (HL L 8., 2014.1.11., 30. o. és HL L 121., 2014.4.24. 59. o.).

(3)      A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási program keretében 2016-ban és az azt megelőző években végrehajtott munkálatokról – COM(2017) 328 final.

(4)      A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási program keretében 2015-ben és az azt megelőző években végrehajtott munkálatokról – COM(2016) 405 final.

(5)      A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő program keretében a 2010–2014 közötti időszakban végrehajtott munkálatokról – COM(2015) 78 final.

(6)       http://ec.europa.eu/smart-regulation/roadmaps/docs/plan_2016_249_ndap_evaluation_en.pdf .

(7)      A Bizottság 2014. augusztus 7-i végrehajtási határozata a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási program 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó alkalmazási szabályairól – C(2014) 5449 final.

(8)

     A Tanács 2011. július 19-i 2011/70/Euratom irányelve a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról (HL L 199., 2011.8.2., 48–56. o.).

(9)

     A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a 2011/70/Euratom tanácsi irányelv végrehajtásának előrehaladásáról és a Közösség területén lévő radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemekről, illetve a jövőbeli kilátásokról – C(2017) 236 final.

(10)

     „Az atomerőművek leszerelését segítő támogatási programok félidős értékelésének támogatása”, zárójelentés, EY, 2017.

(11)

   „Az atomerőművek leszerelését segítő támogatási program (NDAP) – A pénzügyi tervek helytállóságának értékelése az egyes érintett tagállamok gazdasági-pénzügyi-költségvetési helyzetének, valamint a részletes leszerelési tervek relevanciájának és megvalósíthatóságának figyelembevételével”, Deloitte, NucAdvisor, VVA Europe: az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága számára készített tanulmány, 2016.

(12)      Az Európai Számvevőszék 22/2016. sz. különjelentése – A litvániai, bulgáriai és szlovákiai atomerőművek leszerelését támogató uniós programok: 2011 óta történt némi előrelépés, de még jelentős kihívások előtt állunk.

(13)      A Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18–22. o.).

(14)      A Tanács 2014/87/Euratom irányelve (2014. július 8.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló 2009/71/Euratom irányelv módosításáról (HL L 219., 2014.7.25., 42–52. o.).

(15)      A nukleáris létesítmények leszerelésével kapcsolatos költségszámításra vonatkozó nemzetközi struktúra (ISDC), OECD 2012, NEA 7088.

(16)      Az előrehaladás mércéje, amely az elvégzett munka értékét az adott munkához rendelt költségvetésben kifejezve adja meg.

(17)    Grafitmaggal ellátott reaktor eddig még nem került leszerelésre, bár sokat közülük több éve leállítottak. Jelentős besugárzottgrafit-készleteik miatt Litvánia mellett az alábbi tagállamoknak is hasonló projekteket kell majd megvalósítaniuk: Egyesült Királyság (86 000 t), Franciaország (23 000 t), Litvánia (3 800 t), Spanyolország (3 700 t), Olaszország (3 000 t), Belgium (2 500 t), Németország (2 000 t).

(18)      A becsült összköltség a programban meghatározott munka elvégzésének várható teljes költsége, amelyet az eddigi teljesítés alapján számítanak ki.    
A tervezett összköltség a program teljes tervezett értéke (alapérték).