EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.3.21.

COM(2018) 146 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására

1. Bevezetés

2018. március 22-én és 23-án az Európai Tanács megvitatja a digitális gazdaság adóztatását. A Bizottság 2017 szeptemberében közzétett, „Méltányos és hatékony adórendszer kialakítása az Unióban a digitális egységes piac megvalósítása érdekében” című közleménye 1 meghatározza a digitális gazdaság adóztatásához kapcsolódó fő kérdéseket és célkitűzéseket. A Bizottság most javaslatokat terjeszt elő azzal a céllal, hogy modern, méltányos és hatékony normákat biztosítson a digitális gazdaság számára. Ez választ jelent az Európai Tanács és az Ecofin azon felhívására, amely hangsúlyozta, hogy „hatékony és méltányos, a digitális kornak megfelelő adózási rendszerre van szükség”, továbbá amelyben az említett szervek jelezték, hogy várakozással tekintenek a 2018 elejéig benyújtandó bizottsági javaslatok elé 2 . 

A digitális gazdaság megváltoztatja az együttműködés, a fogyasztás és az üzleti tevékenységeink menetét. A digitális átalakulás számos előnnyel jár a társadalom számára. A benne rejlő potenciál teljes körű kiaknázása érdekében a Bizottság a digitális egységes piacot az egyik kiemelt prioritásává tette 3 . A digitális egységes piac létrehozása biztosítani fogja az Európai Unió számára, hogy megőrizze világvezető pozícióját a digitális gazdaság területén, új lehetőségeket nyisson az innováció előtt, valamint elősegítse az európai vállalkozások globális növekedését. 415 milliárd euróval járulhat hozzá az európai gazdasághoz, miközben előmozdítja a foglalkoztatást, a növekedést, a versenyt, a beruházásokat és az innovációt. Feltéve, hogy a megfelelő szakpolitikai és jogi keretek időben bevezetésre kerülnek, az uniós adatgazdaság értéke 2020-ra 739 milliárd euróra fog nőni, amely az EU teljes GDP-jének 4 %-át teszi ki 4 . A digitalizációnak köszönhetően a határokon átnyúló lehetőségek a legkisebb vállalkozások esetében is nagyobb számban nyílnak meg.

Olyan korba léptünk, amelyben a digitális szolgáltatások felhasználói tudatosan vagy sem, de egyre nagyobb mértékben részt vesznek az értékteremtési folyamatban. A felhasználók adatokat biztosítanak, tudást és tartalmakat osztanak meg, valamint kiterjedt és különböző típusú hálózatok kialakítását teszik lehetővé. Napjaink gazdaságában mindez hatalmas értéket teremt, amely a jövőben csak nőni fog. A digitális gazdaságon belüli felhasználói aktivitás intenzív jellegét az alábbi diagram ábrázolja.

A digitális vállalkozások a gazdaság egészénél sokkal nagyobb ütemben növekednek, és a legnagyobb digitális vállalkozások hatalmas felhasználói és fogyasztói bázissal rendelkeznek az Európai Unióban. Például az európaiak 42 %-a Facebook felhasználó. Bár a digitális gazdaságban a honlapok többsége helyi jellegű (csak egyetlen országból látogatják őket), az adatforgalom túlnyomó része a jelentősen kisebb számú globális honlapokhoz kapcsolódik. Az elmúlt 7 évben a legnagyobb digitális cégek évente átlagban 14 %-os bevételnövekedést értek el, míg ez az érték az informatikai és telekommunikációs cégek esetében 3 %, míg más multinacionális vállalatok esetében 0,2 % volt 5 . Ez pozitív jel, amely mutatja az ágazat dinamizmusát és a benne rejlő lehetőségeket.

A méltányos és hatékony adóztatás alapvető fontosságú a digitális egységes piacban rejlő lehetőségek kiaknázásának elősegítéséhez. Fontos, hogy legyen egy naprakész adózási környezet, amely a megfelelő értékükön veszi figyelembe a digitális tevékenységeket, és amelyben a digitális tevékenységekkel foglalkozó vállalkozások növekedhetnek, kiélvezve a kiszámítható és igazságos üzleti környezet előnyeit. Az adóztatás meghatározó szerepet tölt be az EU gazdasági és szociális modelljében. A méltányos és hatékony adórendszer bevételt biztosít az állami szolgálatok számára, miközben elősegíti a gazdasági növekedést és javítja az uniós vállalkozások versenyképességét. Az egyre növekvő egyenlőtlenségekkel és a társadalmi igazságosság hiányának érzetével szembesülve a polgárok az adórendszerek méltányosságán javító intézkedések meghozatalát várják a tagállamoktól és a Bizottságtól. Minden adózónak méltányos részt kell befizetnie a vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében, amely alapvető fontosságú az egységes piac sikerének, illetve annak az európai szociális modellnek a megóvása szempontjából, amelytől a polgárok függnek.

A Bizottság a megbízatása kezdete óta prioritásként kezeli az uniós adórendszerek méltányosságának és hatékonyságának javítását 6 . Az EU vezető szerepet töltött be az adózási átláthatóság globális forradalmában 7 , az adókikerülést megkönnyítő kiskapuk megszüntetését célzó kötelező érvényű szabályokat fogadott el 8 , a nem együttműködő országokra vonatkozó intézkedéseket hozott 9 , és a modern világnak megfelelő, aktualizált héakeretet fogadott el 10 . Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok keretében a Bizottság intézkedéseket hozott azoknak a vállalkozásoknak a kedvezőbb adóügyi megítélése ellen, amelyek adótervezési módszereket használnak. Emellett a Bizottság egy új, versenyképes, méltányos és szilárd keretre tett javaslatot az egységes piacon jelen lévő vállalkozások adóztatására vonatkozóan 11 . Javasolt olyan intézkedéseket is, amelyek támogatják az átláthatóság fokozását annak előírásával, hogy a multinacionális vállalatok hozzák nyilvánosságra az általuk az EU-ban befizetett adó összegét (nyilvános, országonkénti jelentéstétel) 12 . A Bizottság felszólítja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy e fontos javaslat melletti elkötelezettségüket hangsúlyozandó segítsék elő annak gyors elfogadását.

Ugyanakkor az Uniónak bizonyos kihívásokkal még szembe kell néznie. Ilyen különösen az, hogy a globális gazdaság digitalizációnak köszönhető gyors átalakulása uniós és nemzetközi szinten egyaránt újfajta nyomást gyakorol a társaságiadó-rendszerekre. Az új üzleti modelleknek a vállalkozói készséget az egyenlő versenyfeltételek biztosítása mellett kell támogatniuk. A szakpolitikai döntéshozatal minden szintjén biztosítani kell azt, hogy a szabályozási környezet egyszerű és vállalkozásbarát legyen, különösen a kkv-k tekintetében. Ahogyan a 2017 májusában bemutatott, a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló bizottsági vitaanyag 13 is kiemelte, ez nem protekcionizmust, deregulációt vagy negatív versenyt jelent, hanem intelligens szabályozást. A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az adópolitika igazodjon a digitalizáció és az új üzleti modellek követelményeihez, továbbá hogy a vállalatok ott fizessék meg adójukat, ahol a gazdasági tevékenységeik folynak. A Bizottság ma előterjesztett javaslatai kiegyensúlyozott és arányos választ adnak ezekre a kihívásokra.

2. A társaságiadó-rendszer hozzáigazítása a XXI. század követelményeihez: az Unió előtt álló kihívások

2.1. Elavult társaságiadó-szabályok

A digitális tevékenységeket végző vállalkozásoknak a többi vállalkozáshoz hasonlóan ki kell venniük a részüket azokból az adóterhekből, amelyek lehetővé teszik az általuk igénybe vett állami szolgáltatások finanszírozását. Most azonban nem ez a helyzet áll fenn. A valamely tagállamban jelentős digitális jelenléttel rendelkező vállalkozások élvezik az állami szolgáltatások és a piaci infrastruktúra – például a tagállam igazságszolgáltatási rendszere és magas szintű hálózati összekapcsoltsága – előnyeit, azonban csak abban az esetben fizetnek adót, ha a fizikai jelenlétük is jelentős. A túlnyomórészt digitális tevékenységeket folytató vállalkozásoknak kevésbé van szükségük arra, hogy fizikailag is jelen legyenek a külföldön folytatott működésük során: a digitális multinacionális cégek leányvállalatainak mindössze 50 %-a rendelkezik külföldi telephellyel, míg a hagyományos multinacionális cégek esetében ez az arány 80 % 14 .

Nemzetközileg elfogadott elv, hogy a nyereségeket az értékteremtés helyén kell megadóztatni 15 . Ugyanakkor a jelenlegi nemzetközi adószabályok a hagyományos vállalkozásokhoz lettek kidolgozva. Ezek a szabályok alapvetően a fizikai jelenléttel számolnak, és kialakításukból adódóan nem felelnek meg az elsősorban immateriális javakon, adatokon és ismereteken alapuló üzleti modellekhez. Nem veszik számításba azokat az üzleti modelleket, amelyek keretében a vállalkozások anélkül képesek digitális szolgáltatások nyújtására, hogy fizikailag jelen lennének az adott országban. A jelenlegi szabályok továbbá figyelmen kívül hagyják a digitális világban folyó nyereségtermelés új módjait. Például nehezen azonosítják az immateriális javak, például a szabadalmak és az algoritmusok által teremtett értéket, amely így könnyedén átvihető alacsony adójú vagy adót ki nem vető országokba. Emellett figyelmen kívül hagyják azt a szerepet, amelyet a felhasználók töltenek be a digitális vállalkozások számára történő értékteremtésben azzal, hogy adatokat és tartalmakat biztosítanak vagy a számos digitális üzleti modell középpontját képező hálózatok építőelemeinek számítanak. Mindez azt jelenti, hogy az értékteremtés és az adózás helyei nem egyeznek meg.

Ennek eredményeképp a digitális üzleti modelleket alkalmazó vállalkozások által fizetett adó mértéke több mint kétszer kisebb a hagyományos üzleti modellek szerint működő vállalatok által fizetett adónál. Előbbiek esetében az átlagos effektív adókulcs 9,5 %, míg utóbbiak esetében 23,2 % 16 . Ez részben az elavult adórendszer miatt van így, részben pedig a kormányok által a digitális vállalkozások beépített ösztönzőknek köszönhetően (a kormányok ilyen ösztönzőkkel kívánják elősegíteni ennek a jövőorientált ágazatnak a növekedését). Bizonyos esetekben – agresszív adótervezési stratégiák útján – az adóteher még tovább csökkenthető. Ez olyan kiegyensúlyozatlan rendszerhez vezet, amelyben a hagyományos vállalkozások hátrányba kerülnek. Emellett a kizárólag belföldi digitális vállalkozások és a határokon átnyúló tevékenységet folytató digitális vállalkozások között is kiegyensúlyozatlanságot teremt. Ez a helyzet megkérdőjelezi a tagállamok által alkalmazott adóalapok fenntarthatóságát, és azzal a kockázattal jár, hogy az egyéb vállalkozásokra és adózókra nagyobb adóteher hárul, ez pedig negatív hatással van a társadalmi méltányosságra.

Az ilyen elavult jogszabályokból eredő problémákat a lakosság és a vállalkozások egyaránt felismerik. A Bizottság által nemrégiben lefolytatott nyilvános konzultáció keretében a válaszadók közel háromnegyede egyetértett azzal, hogy az aktuális nemzetközi adózási szabályok lehetővé teszik a digitális vállalatok számára, hogy bizonyos kedvező adórendszerek szerint adózzanak, és lecsökkentsék az általuk befizetett adó mértékét. A válaszadók 82 %-a vélte úgy, hogy a digitális gazdaság vonatkozásában valamilyen módon változtatni kell a jelenlegi nemzetközi adószabályokon 17 .

2.2. Nemzetközi megoldásra van szükség

A digitális gazdaság túlmutat az országhatárokon, és nemzetközi szinten egyre inkább felismerik egy olyan új adózási keret kidolgozásának a szükségességét, amely igazodik a digitális üzleti modellekhez. A Bizottság határozottan úgy véli, hogy végső soron globális megoldásra van szükség. Ez összhangban van azzal az igénnyel, hogy megfelelő globális kormányzás és globális szabályok útján jobban ki kell használni a globalizációban rejlő lehetőségeket. Egy nemzetközi megoldás kidolgozásának támogatása érdekében a Bizottság szorosan együttműködik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD). A probléma összetett jellegének és a megoldandó kérdések sokféleségének következtében ugyanakkor nemzetközi szinten csak nehezen lehet előrehaladást elérni.

Következésképpen a nemzetközi tárgyalásokkal párhuzamosan és szeptemberi közleményének folytatásaként a Bizottság ezennel uniós szintű megoldásokat terjeszt elő. Ez további lendületet fog adni a nemzetközi tárgyalásoknak, mivel kézzelfogható példával szolgál arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi megbeszélések tárgyát képező elvek hogyan alakíthatók át egy modern, méltányos és hatékony, a digitális korhoz igazított társaságiadó-keretté. Azzal, hogy elsőként fog javaslatot tenni a probléma kezelését és a közvetlen kockázatok csökkentését lehetővé tevő átfogó megoldásra, az Unió és tagállamai a globális megoldás kidolgozásának élére állnak.

3. Fenntartható adóztatás a digitális korban: a társaságiadó-rendszeren belüli átfogó megoldás

Az uniós digitális egységes piacnak olyan stabil adózási keretre van szüksége, amely igazodik a digitális üzleti modellekhez. A keretnek ösztönöznie kell az innovációt, egy olyan stabil környezet biztosításával, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára a beruházásokat. Emellett lehetővé kell tennie minden szereplő számára, hogy méltányos és kiegyensúlyozott feltételek mellett saját javára fordíthassa az új piaci dinamikát. Az adózási keretnek az üzleti beruházások elősegítése érdekében adózási biztonságot kell biztosítania, emellett meg kell előznie a verseny torzulását, valamint az új adózási kiskapuk kialakulását az egységes piacon. Továbbá fenntartható adóbevételeket kell biztosítania a tagállamok számára.

Ezekből az okokból a Bizottság egy átfogó megoldást javasol arra a kihívásra, amelyet a digitális gazdaság megadóztatása jelent. A javasolt megoldás három fő alkotóelemből áll.

3.1. A jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó új irányelv

Az átfogó megoldás első alkotóeleme egy irányelv, amely meghatározza a jelentős digitális jelenléttel rendelkező vállalatok adóztatásának szabályait. Az irányelv a meglévő társaságiadó-rendszer keretében kínál megoldást arra a kérdéskörre, hogy a digitális gazdaság esetében hol és mit lehet megadóztatni.

Az irányelv előírná, hogy a vállalkozásoknak azokban a tagállamokban kell adózniuk, amelyekben jelentős digitális jelenléttel rendelkeznek, még akkor is, ha az adott országban fizikailag nincsenek jelen. Ennek meghatározására a digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek, az online felhasználók száma vagy a digitális szolgáltatásokra vonatkozóan megkötött üzleti szerződések száma alapján kerül sor. Ezek a küszöbértékek biztosítanák a jelentős mértékű digitális tevékenység figyelembevételét annak értékelése során, hogy egy vállalatot meg kell-e adóztatni, miközben megelőznék, hogy a kis- és középvállalkozásokra aránytalan terhek háruljanak.

Az irányelv emellett a nyereségek felosztására vonatkozó új szabályokat határoz meg a digitális vállalkozások esetében. Az irányelv a jelenlegi transzferárazási elvek alapul vételét javasolja, és előírja, hogy a digitális vállalkozások által elért nyereségek felosztásának tükröznie kell azokat a sajátos módokat, amelyeknek köszönhetően a digitális tevékenység értékteremtéshez vezet, mindezt olyan kritériumok alkalmazásával, mint az adatok és felhasználók.

3.2. Az elvek beépítése a közös összevont társaságiadó-alapra vonatkozó javaslatba

A Bizottság által javasolt átfogó megoldás második fontos alkotóeleme a javasolt irányelvben szereplő rendelkezések beépítése a közös összevont társaságiadó-alapra (KÖTA) vonatkozó javaslatokba. A Bizottság készen áll a tagállamokkal folytatott együttműködésre annak megvizsgálása érdekében, hogy ez miképpen valósítható meg. Az Európai Parlament közös társaságiadó-alapról és a KÖTA-ról szóló jelentésében javasolt módosítások jó kiindulási alapul szolgálnak a további munkához 18 .

A digitális jelenlétre vonatkozó új irányelv és a KÖTA módosításainak kombinációja biztosítani fogja, hogy a tagállamok társaságiadó-rendszerei és a javasolt uniós szintű közös összevont adóalap egyaránt olyan szabályok mentén működjenek, amelyek megoldást nyújtanak a digitális gazdaság adóztatása által jelentett kihívásra.

3.3. A megoldás kiterjesztése globális szintre

Az uniós szinten javasolt megoldásoknak a globális dimenziót is figyelembe kell venniük. Ezek a javaslatok a Bizottság hozzájárulásai annak a konszenzusalapú megoldásnak a kialakításához, amelyet az OECD 2020-ig ki kíván dolgozni. Példával szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi megbeszélések tárgyát képező elvek hogyan ültethetők át a gyakorlatba.

Az uniós és nem uniós vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az uniós megoldást lehetőség szerint a harmadik országokkal fennálló kapcsolatokra is ki kell terjeszteni. Ezt a tagállamok kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményein keresztül kell megvalósítani. Következésképpen a javasolt irányelv mellett a Bizottság egy ajánlást is előterjeszt arra vonatkozóan, hogy a tagállamok igazítsák a javasolt irányelvhez az EU-n kívüli országokkal a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozóan megkötött egyezményeiket.

A Bizottság kész támogatást nyújtani a tagállamoknak, hogy az EU-n kívüli országokkal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények változtatásaira vonatkozó tárgyalások során közös megközelítést alkalmazzanak. A Bizottság készen áll arra, hogy támogatást nyújtson a Tanácsnak azoknak az országoknak az azonosításában, amelyek esetében ezek a tárgyalások prioritást élveznek, és ha a Tanács élni kíván ezzel a lehetőséggel, akkor kész tájékozódási célú megbeszéléseket folytatni az EU-n kívüli országokkal azzal az eljárással kapcsolatban, amely nyomán elfogadásra kerülnek a kettős adóztatás elkerülésével kapcsolatos, a tagállamokkal fennálló egyezmények módosításai. Ezzel megelőzhető a számos különböző megközelítés megléte, amelyek alááshatják az egyenlő versenyfeltételeket és új kiskapukat hozhatnak létre az adórendszerben.

A digitális gazdaságon belüli méltányos adóztatás építőelemei

4. A széttöredezés közvetlen kockázatának kezelése: a bizonyos digitális szolgáltatások által termelt bevételek adóztatására vonatkozó ideiglenes intézkedés

Egy strukturális megoldás elfogadása és végrehajtása időbe fog telni, különösen ami az elvek kiterjesztését illeti a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozóan az EU-n kívüli országokkal fennálló egyezményekre. Ugyanakkor a bevételek és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása tekintetében a tagállamokra egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik, hogy azonnali lépéseket tegyenek a digitális gazdaság adóztatására vonatkozóan. Egyre több tagállam vezet be egyoldalú intézkedéseket. Eddig 10 tagállam hajtott végre egyoldalú, közvetett adóügyi intézkedéseket vagy tervezi ilyen intézkedések bevezetését. Más nemzeti adóhatóságok attól tartanak, hogy a jelenlegi helyzet további nem összehangolt intézkedésekre adhat okot 19 .

A digitális gazdaság adóztatásában alkalmazott különféle megközelítések az uniós egységes piac további széttöredezésének kockázatát hordozzák magukban, ami további korlátokat emel és jogi bizonytalansággal jár a vállalkozások számára, valamint a verseny torzulását okozza az egységes piacon. Emellett az adókikerülést megkönnyítő új kiskapuk kialakulását eredményezheti. Mindezek káros hatással lennének az Unió versenyképességére és az adóztatás méltányosságára. Emellett a nem összehangolt nemzeti intézkedések csökkentik a közös átfogó uniós megközelítés elérésének esélyét.

Ebből az okból kifolyólag találni kell egy uniós szintű ideiglenes megoldást is. Egy ilyen megoldás várhatóan megakadályozza az egységes piac széttöredezetését és javítja a méltányosságot, miközben lehetővé teszi a tagállamok számára a bevételeik biztosítását, és elősegíti az elmozdulást egy átfogóbb megoldás felé. Az ideiglenes intézkedés csak addig lenne alkalmazandó, amíg nemzetközi szinten elfogadásra nem kerül egy átfogó megoldás.

A Bizottság ezért egy uniós szinten alkalmazandó ideiglenes digitális szolgáltatási adót javasol. A javasolt intézkedés szűk hatállyal bír. Azokra a tevékenységekre összpontosít, amelyek esetében nagy a szakadék a megteremtett érték és a tagállamok adóztatási képessége között – vagyis amikor a felhasználói részvétel és a felhasználói hozzájárulások központi szerepet töltenek be az értékteremtésben. A javasolt digitális szolgáltatási adó előirányzott mértéke 3 %, és a meghatározott digitális szolgáltatásokból az Unió területén elért bruttó éves bevétel után lenne fizetendő az érintett felhasználók tartózkodási helye szerinti tagállamokban. A becslések szerint a digitális szolgáltatási adó éves szinten kb. 5 milliárd EUR bevételt eredményezne az EU-n belül, javítva az uniós közfinanszírozás és a nemzeti államháztartások fenntarthatóságát 20 .

A digitális szolgáltatási adó a digitális szolgáltatások két fő típusára lenne alkalmazandó. Az ilyen szolgáltatások közös jellemzője, hogy a bevételszerzés érdekében nagymértékben támaszkodnak a felhasználói részvétel vagy a felhasználókról szerzett adatok kiaknázására. Mivel az ilyen szolgáltatások biztosítása jellemzően távolról történik, a szolgáltatónak nincs szüksége fizikai jelenlétre a felhasználók, következésképpen pedig az értékteremtés országában. Ennélfogva ennek az új adónak a célja, hogy adóztatási jogot biztosítson ezeknek az országoknak. Ez a jog kiterjedne azokra a szolgáltatásokra is, amelyek hirdetések digitális felületeken való megjelenítésében öltenek testet. Kiterjedne továbbá azokra a digitális közvetítői felületekre vagy piacterekre, amelyek elsődleges célja a felhasználók közötti közvetlen kapcsolatok megkönnyítése (ilyen például a személyek közötti adásvételeket lehetővé tevő alkalmazások vagy honlapok). A kis méretű vagy a frissen létrehozott vállalkozásokat érő negatív hatások elkerülése érdekében küszöbértékeket kellene alkalmazni. Annak érdekében, hogy leegyszerűsítse az eljárást a vállalkozások számára, az irányelv egy egyablakos rendszer létrehozását is javasolja.

Az ideiglenes intézkedés kidolgozásakor a Bizottság figyelembe vette azokat az elemeket, melyeket az OECD által a G20-ak pénzügyminisztereinek bemutatott időközi jelentés 21 azonosított, valamint a tagállamok meglévő gyakorlatait is.

5. Következtetés

A digitalizáció a globális gazdaság gyors és radikális átalakulását eredményezi. A digitalizációban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása, valamint azoknak a kihívásoknak a leküzdése érdekében, amelyek elé ez a változás állítja a tagállamok adórendszereit, alapvető fontosságú, hogy a megfelelő intézkedések meghozatalával a digitális kor követelményeihez igazítsuk a társaságiadó-rendszerünket.

A Bizottság által most előterjesztett javaslatok átfogó strukturális megoldást kínálnak a digitális gazdaság Unión belüli megadóztatásának kérdésére, és támogatást nyújtanak a tagállamok számára ahhoz, hogy ezt a megoldást az EU-n kívüli országokra is kiterjesszék. Emellett egyszerű ideiglenes megoldást nyújtanak arra az aktuális kockázatra, amelyet az egységes piac széttöredezése jelent, és megelőzik a további eltérések kialakulását az átfogó megoldás elfogadásáig és végrehajtásáig.

Következésképpen a Bizottság felhívja a tagállamokat, hogy minél gyorsabban fogadják el a ma bemutatott javaslatokat, hogy a vállalkozások, a közigazgatások, a polgárok és az európai gazdaság részesülhessenek a digitális gazdaságra vonatkozó egységes és modern adózási keret előnyeiből. Ezeknek a javaslatoknak közös alapul kell szolgálniuk, amelyet az Unió és tagállamai fel fognak használni a digitális gazdaság megadóztatásával kapcsolatos, folyamatban lévő nemzetközi munka elősegítésére és sikeres lezárására.

(1)

COM(2017) 547 final.

(2)

Az Európai Tanács ülése (2017. október 19.) – Következtetések (EUCO 14/17); és

A digitális gazdaság által termelt nyereség adóztatásának kihívásaira való reagálásról − A Tanács 2017. december 5-én elfogadott következtetései (FISC 346 ECOFIN 1092).

(3)

  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/shaping-digital-single-market

(4)

  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/building-european-data-economy  

(5)

SWD(2018) 81 final.

(6)

Lásd az adóztatási kezdeményezések összefoglalását tartalmazó mellékletet.

(7)

(EU) 2015/2376 tanácsi irányelv; (EU) 2016/881 tanácsi irányelv; (EU) 2016/2258 tanácsi irányelv; COM(2016) 198 final és COM(2017) 335 final.

(8)

A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve és a Tanács (EU) 2017/952 irányelve.

(9)

  http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2017/12/05/taxation-council-publishes-an-eu-list-of-non-cooperative-jurisdictions/

http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2018/01/23/taxation-eight-jurisdictions-removed-from-eu-list/

(10)

Az e-kereskedelmet érintő héaszabályozásról szóló irányelv, amelyre vonatkozóan a javaslatot a Bizottság 2016. december 1-jén fogadta el (COM(2016) 757 final), magát az irányelvet pedig a Tanács 2017. december 5-én fogadta el. (A TANÁCS (EU) 2017/2455 IRÁNYELVE.)

(11)

COM(2016) 685 final és COM(2016) 683 final.

(12)

 COM/2016/0198 final.

(13)

  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reflection-paper-globalisation_hu.pdf  

(14)

Az UNCTAD 2017-es globális befektetési jelentésének IV. fejezetében  található módszertan szerint (174–175. oldal).

(15)

OECD/G20 – Adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó projekt (2013).

(16)

SWD(2018) 81 final.

(17)

A javaslatokhoz tartozó hatásvizsgálat (SWD(2018) 81 final) 2. melléklete tartalmazza az eredmények részletes összefoglalását.

(18)

Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS)); és

Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0683 – C8-0471/2016 – 2016/0336(CNS)).

(19)

A Bizottság konzultációjában részt vevő 21 tagállam közül 15 úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzet arra ösztönözhet egyes tagállamokat, hogy egyoldalú intézkedéseket fogadjanak el.

(20)

A befolyó összegek egy része elkülöníthető például az uniós költségvetés megillető bevételként, a saját forrásokról szóló, a következő többéves pénzügyi keret időszakára vonatkozó tanácsi határozat összefüggésében.

(21)

 OECD (2018), Tax Challenges Arising from Digitalisation – Interim Report 2018: Inclusive Framework on BEPS (A digitalizációból eredő adóügyi kihívások – 2018. évi időközi jelentés: a BEPS inkluzív kerete), OECD Publishing, Párizs. http://dx.doi.org/10.1787/9789264293083-en  

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.3.21.

COM(2018) 146 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási normák kialakítására

Melléklet – Adóztatási kezdeményezések: jelenlegi helyzet