Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52018AE2466

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Biogazdaság – hozzájárulás az EU klímavédelmi és energetikai célkitűzéseihez, valamint az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaihoz (feltáró vélemény)

EESC 2018/02466

OJ C 440, 6.12.2018, p. 45–50 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

6.12.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/45


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Biogazdaság – hozzájárulás az EU klímavédelmi és energetikai célkitűzéseihez, valamint az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaihoz

(feltáró vélemény)

(2018/C 440/07)

Előadó:

Tellervo KYLÄ-HARAKKA-RUONALA

Társelőadó:

Andreas THURNER

Felkérés:

a Tanács osztrák elnöksége, 2018.2.12.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 302. cikke

feltáró vélemény

Közgyűlési határozat:

2018.3.13.

Illetékes szekció:

„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2018.9.5.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2018.9.19.

Plenáris ülés száma:

537.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

180/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a biogazdaság a biológiai természeti erőforrások előállításán, átalakításán és felhasználásán keresztül hozzáadott értéket teremt a társadalom számára. A karbonsemleges és körforgásos szemléletre való áttérés egyre nagyobb ösztönzőt nyújt a biogazdaság számára, mivel a fenntartható biogazdaság képes arra, hogy egyidejűleg gazdasági, társadalmi és éghajlati hasznot hozzon létre.

1.2.

Az EGSZB rámutat, hogy a biogazdaság többféle módon járul hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez: a légkörben lévő szén-dioxid biomasszában történő megkötésével, a szén-dioxid bioalapú termékekben történő tárolásával, valamint a fosszilis alapú termékek és alapanyagok bioalapú termékekkel és alapanyagokkal történő helyettesítésével.

1.3.

Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy a biogazdaság az EU éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseihez is hozzájárul azáltal, hogy a villamosenergia-termelésben, a fűtésben és hűtésben és a közlekedésben bioenergiával váltja fel a fosszilis tüzelőanyagokat. Egyben az energiahatékonysághoz és az energiaellátás biztonságához is hozzájárul.

1.4.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a biogazdaságnak kulcsszerepe van az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében szorgalmazott általános gazdasági, környezeti és társadalmi célok (a fenntartható fejlesztési célok) elérésében is. A biogazdaság szerepe szorosan összefügg az iparra és a mezőgazdaságra, valamint az ezeken a területeken létrehozandó munkahelyekre vonatkozó célokkal.

1.5.

Az EGSZB kéri, hogy alakítsák át a biogazdaságra irányuló uniós stratégiát annak érdekében, hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatósággal összhangban megteremtsék a legkedvezőbb feltételeket az európai biogazdaság számára, és így az Unió versenyelőnyre tegyen szert.

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a politikai döntéshozóknak elő kell mozdítaniuk a fenntartható biomassza-termelést és -mobilizációt az EU-ban, miközben stabil, megbízható és koherens keretet kell biztosítaniuk a biogazdaságba történő befektetés számára az értékláncok teljes egészében. A politikai döntéshozóknak ezenkívül növelniük kellene a bioalapú termékek iránti keresletet a közbeszerzés révén, és koherens keretet kellene elfogadniuk a technikai, biztonsági és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat illetően, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a bioalapú termékek számára.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kutatásnak és az innovációnak kulcsszerepe van a jövő kihívásait kiálló biogazdaság kialakításában. Ezért folytatódnia kell a biogazdaságra irányuló stratégia által ösztönzött innovációs munkának, beleértve a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozást is (BBI Közös Vállalkozás).

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az oktatásnak, a tanácsadási szolgáltatásoknak, a tudástranszfernek és a képzésnek döntő szerepe van annak biztosításában, hogy a munkavállalók és a vállalkozók megszerezzék a szükséges ismereteket és készségeket. Fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a biogazdasággal és a saját felelősségükkel, hogy aktív fogyasztók lehessenek, és fenntartható fogyasztási döntéseket tudjanak hozni.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az alkalmas infrastruktúra előfeltétele a biogazdaságnak, és megfelelő finanszírozást igényel. A nyersanyagokhoz való hozzáféréshez és a termékek piaci értékesítéséhez hatékony közlekedési rendszerekre van szükség.

1.10.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU törekedjen a szén-dioxid-kibocsátás globális árazási rendszerének kialakítására is, ami semleges és hatékony módja a biogazdaság előmozdításának és annak, hogy valamennyi piaci szereplőt bevonják az éghajlatváltozás mérséklésébe.

1.11.

Az EGSZB meggyőződése szerint kiemelkedően fontos, hogy a civil társadalmat bevonják a biogazdasággal kapcsolatos kezdeményezésekbe és döntéshozatali eljárásokba. Az EGSZB hangsúlyozza: létfontosságú biztosítani, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés igazságosan menjen végbe.

1.12.

Az EGSZB rámutat, hogy a fenntartható biogazdaság csak akkor lehet sikeres, ha több ágazatot átfogó megközelítést fogadnak el. Ezért meg kell teremteni a különböző uniós politikák és célkitűzések közötti koherenciát és összhangot. Ezenkívül az intézkedések tagállami szintű koherenciáját is biztosítani kell.

2.   Előzmények

2.1.

A Tanács osztrák elnöksége felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt arról, hogy a biogazdaság milyen szerepet tölt be az EU éghajlat- és energiapolitikai céljainak és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérésében. Mindeközben az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki arról, hogy a fenntartható és inkluzív biogazdaság milyen lehetőségeket kínál az uniós gazdaság számára (CCMI/160).

2.2.

Ezzel egyidejűleg az Európai Bizottság aktualizálja a biogazdaságra irányuló 2012. évi európai stratégiát. Az EGSZB figyelemmel kíséri a folyamatot, és üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit. Az Európai Bizottság úgy határozta meg a biogazdaságot, mint amely „megújuló biológiai erőforrásokat termel, valamint gondoskodik ezen erőforrások és a termelés során keletkező hulladékok olyan, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekké történő átalakításáról, mint például az élelmiszerek, a takarmány, a biotermékek és a bioenergia”.

2.3.

Általánosságban a biogazdaság abban áll, hogy a fosszilis tüzelő- és alapanyagokat bioalapú energiával és nyersanyagokkal váltják fel. A biogazdaság olyan gazdasági tevékenységekkel jár, amelyek biológiai természeti erőforrások előállításán, kitermelésén, átalakításán és felhasználásán alapulnak. A hulladékáramok, a melléktermékek és a maradékanyagok is fontos forrást jelenthetnek a nyersanyagellátás tekintetében.

2.4.

A mezőgazdaságnak, az erdőgazdálkodásnak és a halászatnak alapvető szerepet kell játszania a biomassza további felhasználásra történő előállításában. A legkülönbözőbb iparágak (például az erdészet, az élelmiszeripar, a vegyipar, az energiaágazat, a textilipar és az építőipar) fogyasztási cikkekké vagy más üzleti tevékenységekben való felhasználásra szánt köztes termékekké alakítják át a biomasszát, ezen belül a másodlagos nyersanyagokat. A biogazdaság általában kiterjedt értékláncokon alapul, amelyek magukban foglalják a szállítást, a kereskedelmet és a fent említett tevékenységekhez kapcsolódó egyéb szolgáltatásokat. Emellett a biogazdaság részét képezik az ökoszisztéma-szolgáltatások is.

2.5.

Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást (1), és külön célértékeket és szabályokat határozott meg a kibocsátáskereskedelmi szektorra és más ágazatokra. Emellett beépítették a 2030-ig tartó időszakra szóló keretbe a földhasználatot, földhasználat-megváltoztatást és erdőgazdálkodást (LULUCF) is, azzal a követelménnyel, hogy ez az ágazat nem termel nettó kibocsátást, hanem hosszú távon hozzájárul a szénelnyelők kiterjesztéséhez. Ez a Párizsi Megállapodás 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményt tükrözi, mely szerint a század második felére egyensúlynak kell létrejönnie az emberi eredetű forrásokból való kibocsátások és az üvegházhatásúgáz-nyelők általi elnyelés között (2).

2.6.

A 2030-ra kitűzött uniós energiapolitikai célok teljesítése terén az energiahatékonyságot az előrejelzésekhez képest 32,5 %-kal kell növelni, a megújuló energia részarányának pedig 32 %-ot kell kitennie a teljes energiaszerkezeten belül; mindkét értéket közös uniós, nem pedig tagállami célként kell kifejezni (3).

2.7.

Az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési célja az előttünk álló globális gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások különböző szempontjait öleli fel. Egyik fenntartható fejlesztési cél sem foglalkozik kifejezetten a biogazdasággal, mely mégis e célok közül többhöz kapcsolódik.

3.   A biogazdaság hozzájárulása az EU éghajlat- és energiapolitikai céljaihoz

3.1.

A karbonsemlegességre való áttérés óriási kihívást jelent, és a kibocsátások jelentős csökkentését, valamint a szén-dioxid-tárolás növelését követeli meg. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a bioalapú természeti erőforrások fenntartható felhasználása.

3.2.

A biogazdaság különféle mechanizmusokon keresztül járul hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez: a légkörben lévő szén-dioxid biomasszában történő megkötésével a fotoszintézis révén, a szén-dioxid bioalapú termékekben történő tárolásával, valamint a fosszilis alapú termékek és alapanyagok bioalapú termékekkel és alapanyagokkal történő helyettesítésével.

3.2.1.

A CO2 hatékony elnyelése a biomassza fenntartható növelését követeli meg. Az aktív és fenntartható erdőgazdálkodás és fafelhasználás kulcselemeit képezik ezen éghajlati célok elérésének (amint ezt az éghajlat-változási és energiaügyi politika hatásairól szóló NAT/655. (4) és az erőfeszítés-megosztásról és a LULUCF-ágazatról szóló NAT/696. (5) sz. véleményben kifejtettük). Egy m3 fa mintegy 1000 kg CO2-t köt meg. Mivel csak a növekvő biomassza képes elnyelni a CO2-t, döntő jelentősége van annak, hogy ne korlátozzák az erdők felhasználását, feltéve, hogy az erdők kitermelésének üteme nem haladja meg az újratelepítésük és növekedésük ütemét, és hogy fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat alkalmaznak.

3.2.2.

Különböző fajta bioalapú termékek léteznek, és új termékek fejlesztése van folyamatban. Ezek a termékek képesek a szén-dioxid tárolására, és ezzel tartósan kivonják azt a légkörből. A tartós fatermékek, például az épületek és a kiváló minőségű bútorok jelentik a szén-dioxid-tárolás leghatékonyabb módját. Ha a rövidebb élettartamú bioalapú termékeket újrahasznosítják, azok sem bocsátják ki a szén-dioxid-tartalmukat. Ráadásul az életciklusuk végén a bioalapú termékeket bioenergiaként lehet hasznosítani, és ezzel kiválthatják a fosszilis energiaforrásokat.

3.3.

A bioenergia az EU energiahatékonysági céljaihoz is hozzájárul. Erre kiváló példa a kommunális távfűtés és a fenntartható ipari kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés. Mivel az épületek jelentős energiamennyiséget fogyasztanak, az épületek energiahatékonysága – a felhasznált energiaforrással együtt – nagyon fontos.

3.4.

A közlekedésnek döntő szerepe van az éghajlati célok elérésében. Ezért minden olyan intézkedésre szükség van, amely segít csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, tekintettel arra, hogy a különféle közlekedési módok más és más igényeket támasztanak és jellegzetességet mutatnak (ezzel számos EGSZB-vélemény foglalkozott, például a közlekedés szén-dioxid-mentesítéséről szóló TEN/609. sz. vélemény (6)).

3.4.1.

Egyre növekvő tendenciának tűnik a közlekedés villamosítása. Annak érdekében, hogy ez pozitív hatással legyen az éghajlatra, a villamos energiát alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású energiaforrások, többek között fenntartható bioalapú energiaforrások felhasználásával kell előállítani.

3.4.2.

A közlekedésben a fosszilis tüzelőanyagokat részben felváltják a fenntartható bioüzemanyagok. A személygépkocsik egyre nagyobb mértékű villamosítása ellenére a légi közlekedés és a hajózás, valamint a közúti teherszállítás és a terepen használt munkagépek továbbra is nagymértékben üzemanyagfüggők. E tekintetben különösen ígéretesek a fejlett bioüzemanyagok.

3.5.

Az éghajlati előnyök mellett a bioenergia használata hozzájárul az energia rendelkezésre állásához és az energiaellátás biztonságához is. Ezért megfelelő irányítás esetén a bioenergia jelentős szerepet fog betölteni az európai energiapolitikában meghatározott alapvető célok elérésében.

4.   A biogazdaság hozzájárulása a fenntartható fejlesztési célokhoz

4.1.

A fenntartható fejlesztési célok megkövetelik, hogy ne csak éghajlati és energetikai szempontból értékeljük a biogazdaság szerepét, hanem általános gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokból is, mindemellett a hosszú távú globális perspektíváról sem feledkezve meg. A biogazdaság – általános perspektívájából adódóan – szinte mind a 17 fenntartható fejlesztési céllal összefügg. A biogazdaság ugyanakkor különösen az 1., 2., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13., 14. és 15. fenntartható fejlesztési célhoz járul hozzá.

4.2.

A biogazdaság képes gazdasági növekedést és munkahelyeket teremteni, nemcsak a városi térségekben, hanem a vidéki régiókban is. Ezért jelentős szerepe van az 1. fenntartható fejlesztési cél elérésében (a szegénység felszámolása).

4.3.

A 2. fenntartható fejlesztési cél az éhezés felszámolását szorgalmazza. A biomassza korlátozott erőforrás, és kölcsönös kapcsolat van az élelmiszer, a takarmány és a rostok előállítása között. A fenntartható biogazdasággal kapcsolatos felelős szemlélet szükséges a különféle célokra – de mindenekelőtt az élelmiszer-ellátáshoz – elégséges termelés megvalósításához és az egészséges ökoszisztémák biztosításához. Az erőforrás-hatékonyság elve és a körforgásos szemlélet, valamint a nagyobb arányban növényi alapú étrendre való áttérés mind elősegítheti e célok elérését.

4.4.

A fenntartható biogazdaság például a tiszta víz előfeltételét jelentő egészséges erdei ökoszisztémák fenntartásával járul hozzá a 6. fenntartható fejlesztési cél (tiszta víz és higiénia) eléréséhez.

4.5.

A 7. fenntartható fejlesztési cél (megfizethető és tiszta energia) a biogazdaság központi elemét képezi. A mellékáramok és hulladékáramok hasznosítása tiszta energiát biztosít, és csökkenti a fosszilis energiaforrásoktól való függőséget.

4.6.

Összességében a biogazdaság létfontosságú szerepet tölt be a gazdasági és társadalmi célok javításában. Jelentős szerepe van a 8. fenntartható fejlesztési cél (tisztességes munka és gazdasági növekedés) elérésében. Emellett az EU biogazdasága segíthet jelentős mértékben csökkenteni a fosszilis alapú áruk behozatalától való függőséget, miközben növeli a belföldi hozzáadott értéket, és támogatja a helyi értékláncokat.

4.7.

A 9. fenntartható fejlesztési cél azt írja elő, hogy jelentős mértékben növelni kell az ipar részarányát a foglalkoztatásban és a GDP-ben, valamint fenntarthatóvá tételük érdekében modernizálni kell az iparágakat, ami együtt jár az erőforrás-felhasználás nagyobb hatékonyságával, valamint a tiszta és környezetbarát technológiák és ipari folyamatok szélesebb körű bevezetésével. A biogazdaság szorosan összefügg ezekkel a célkitűzésekkel, a biomassza fenntartható hasznosítása pedig növelheti az EU ipari vezető szerepét. A biogazdaságban nagy lehetőségek rejlenek arra is, hogy ösztönözzék a kkv-k növekedését, és integrálják őket az értékláncokba.

4.8.

A biogazdaság fontos szerepet játszhat a 11. fenntartható fejlesztési cél (fenntartható városok és közösségek) elérésében. Az éghajlatbarát intelligens városok koncepciója (7) és a városi térségek életminősége szorosan kapcsolódik a biogazdaság által biztosított megoldásokhoz (például faalapú építkezés, alacsony kibocsátású közlekedés és távfűtés).

4.9.

A biogazdaság alkalmas arra, hogy hozzájáruljon a 12. fenntartható fejlesztési célhoz (felelős fogyasztás és termelés). A nyersanyagok felhasználásának optimalizálásán, az ökotervezésen valamint a tartós és újrahasznosítható termékek előállításán keresztül a biogazdaság figyelemre méltó szerepet tölt be a körforgásos gazdaságra való átállásban. Mindazonáltal a fogyasztói tudatosság növelése fontos előfeltétele annak, hogy tájékozott és felelős fogyasztási szerkezet alakulhasson ki, és így előmozdítja a fenntartható termelést.

4.10.

A biogazdaság jelentős mértékben hozzájárulhat a globális éghajlatváltozás mérsékléséhez, amit a 13. fenntartható fejlesztési cél (éghajlati fellépés) ír elő, és amit már a 3. fejezetben bemutattunk. A hazai intézkedéseken túlmenően az EU figyelemre méltó globális hatást is kifejthet a bioalapú termékek, éghajlati megoldások és a szakértelem exportján keresztül.

4.11.

Végezetül pedig a biogazdaság hatással van a 14. fenntartható fejlesztési célra (az óceánok és tengerek védelme) és a 15. fenntartható fejlesztési célra (szárazföldi ökoszisztémák védelme). Ezért a biogazdaság középpontjában a természeti erőforrások felelős, hatékony és fenntartható felhasználásának kell állnia.

5.   A biogazdaság fejlesztésének előfeltételei

5.1.

Miközben a biogazdaság sokféle módon hozzájárul az éghajlati és energiapolitikai célok és a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, mindezek véghezvitele érdekében kedvező feltételeket kell teremteni. Míg egyrészről a fenntartható fejlesztési célok támogatják és javítják a biogazdaság fejlődéséhez szükséges feltételeket, addig a másik oldalról a fenntartható fejlesztési célok támasztanak olyan követelményeket, amelyeket a biogazdaságnak kell teljesítenie.

5.2.

A biogazdaságra irányuló uniós stratégiát hozzá kell igazítani az új piacokhoz annak érdekében, hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatósággal összhangban megteremtsék a legkedvezőbb feltételeket a gyorsan fejlődő és bővülő európai biogazdaság számára.

5.3.

A politikai döntéshozóknak mindenekelőtt elő kell mozdítaniuk a fenntartható biomassza-termelést és -mobilizációt az EU-ban, az EU regionális fejlesztési politikájának pedig elégséges támogatást kell nyújtania a vidéki vállalkozások fejlődésének biztosítása érdekében. A politikai döntéshozóknak ezenkívül stabil, megbízható és koherens keretet kell biztosítaniuk a biogazdaságba történő befektetés számára az értékláncok teljes egészében.

5.4.

A politikai döntéshozóknak koherens keretet kellene elfogadniuk a technikai, biztonsági és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat illetően, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a bioalapú termékek számára. A közszféra a közbeszerzés révén a bioalapú termékek iránti keresletben is fontos szerepet tölt be. Az olyan kezdeményezések, mint a „Biogazdaság Európai Hete”, segíthetnek a piaci bevezetésben és abban, hogy konstruktív cserekapcsolatok alakuljanak ki a különböző projektek között.

5.5.

A jövő kihívásait kiálló biogazdaság kialakításának kulcsa a kutatás és az innováció, és a biogazdaság versenyelőnyt nyújthat az EU számára. Mindezt annak fényében kell vizsgálni, hogy milyen óriási lehetőséget kínálnak a hagyományos élelmiszertermékekből és rostokból készült újfajta biotermékek az építő- és csomagolóanyagok, textiltermékek és bioalapú vegyi anyagok, valamint műanyagok új típusai számára. Ugyanez igaz arra a potenciálra, amelyet a növénynemesítés, illetve a biotermékek nyersanyagaként felhasznált különböző anyagok kínálnak (pl. a lignocellulóz, a növényi olajok, keményítő, cukor, fehérje).

5.6.

Folytatódnia kell a biogazdaságra irányuló uniós stratégia által ösztönzött innovációs munkának, beleértve a Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozást is (8). A Biogazdasági Tudásközpontnak (9) is fontos szerepet kell betöltenie a tudás felhasználásának előmozdításában, hogy segítsék a biogazdaság bővülését. Emellett a kutatási és innovációs kezdeményezéseket és programokat is vonzóbbá kell tenni a vállalkozások számára.

5.7.

Az oktatás, a tanácsadási szolgáltatások, a tudástranszfer és a képzés is döntő szerepet játszik annak biztosításában, hogy a munkavállalók és vállalkozók megszerezzék a szükséges ismereteket és készségeket, aminek eredményeként növelni lehet a jelenlegi vállalkozások fenntarthatóságát, és ki lehet aknázni a biogazdaságban rejlő új lehetőségeket.

5.8.

Ugyanakkor fontos, hogy az emberek tisztában legyenek a biogazdasággal, és jobban fel kell hívni a figyelmüket a saját felelősségükre, hogy aktív fogyasztók lehessenek, és fenntartható fogyasztási döntéseket tudjanak hozni. Ennek kapcsán figyelembe kell venni, hogy a különböző korú embereknek nem egyforma az alkalmazkodási és változási hajlandósága. E célból olyan tájékoztató kampányokat kell szervezni, amelyek megerősítik a fogyasztóknak a biogazdaságba és a bioalapú termékekbe vetett bizalmát.

5.9.

A nyersanyagokhoz való hozzáférés a biogazdaság egyik alapvető előfeltétele. A biomassza elérhetőségének és mobilizálásának előmozdítása érdekében ezért megfelelő üzleti környezetet kell teremteni a mezőgazdaság és az erdőgazdaság számára. Az erdőkkel, földterületekkel és tengeri erőforrásokkal folytatott fenntartható gazdálkodás – amit a 14. és 15. fenntartható fejlesztési cél szorgalmaz – alapvetően hozzájárul a nyersanyagellátás biztonságához. Ebben az összefüggésben el kell ismerni és elő kell mozdítani a fenntartható és megújuló nyersanyagok tekintetében az EU-ban fennálló jogalkotási és nem jogalkotási fenntarthatósági keretrendszert. Az is elősegíti a biomassza elérhetőségének biztosítását, hogy a mellékáramokat és maradékanyagokat egyre szélesebb körben hasznosítják új felhasználási célok nyersanyagaként. A kis méretű struktúrák esetében fontos szerepet tölthetnek be a szövetkezetek vagy termelői szervezetek.

5.10.

A megfelelő fizikai infrastruktúra szintén előfeltétele a biogazdaságnak, ezért kellő finanszírozást kell biztosítani az energetikai, közlekedési és digitális infrastruktúra számára. A hatékony közlekedési rendszerek elengedhetetlenek a nyersanyagokhoz való hozzáféréshez és a termékek piaci értékesítéséhez.

5.11.

A világpiacokat illetően a biogazdaság szorosan összekapcsolódik a 17. fenntartható fejlesztési céllal, amely a fenntartható fejlődést szolgáló globális partnerkapcsolatok megerősítésére törekszik. Ez a cél annak előmozdítására irányul, hogy a WTO keretében jöjjön létre egy egyetemes, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszer. Ez a biogazdaság mezőgazdasági és ipari termékeinek kereskedelme szempontjából is fontos. Emellett a regionális fejlődés ösztönzése érdekében fokozni kell az együttműködést a regionális értékláncokban.

5.12.

A biogazdaság fejlődésének semleges módon történő ösztönzése érdekében az EU-nak arra kell törekednie, hogy egy olyan globális árazási rendszert hozzon létre a szén-dioxid-kibocsátásokra, amely bevonja valamennyi piaci szereplőt, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít.

5.13.

A társadalom különböző szereplői közötti együttműködés erősítése és a nyilvánosság fenntartható biogazdasággal kapcsolatos tudatosságának javítása érdekében kiemelkedő fontosságú, hogy a civil társadalmat bevonják a biogazdasággal kapcsolatos kezdeményezésekbe és döntéshozatali eljárásokba.

5.14.

Miközben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdaságra való áttérés óriási kihívást jelent, és mély strukturális változásokkal jár az érintett munkahelyeken, fontos biztosítani, hogy az átalakulás igazságosan menjen végbe.

5.15.

A fenntartható biogazdaság csak akkor lehet sikeres, ha több ágazatot átfogó megközelítést fogadnak el. Ezért meg kell teremteni a különböző uniós politikák és célkitűzések közötti koherenciát és összhangot, különös tekintettel az éghajlat-politikára, a környezetvédelmi, élelmiszeripari, mezőgazdasági, erdészeti, ipar- és energiapolitikára, a körforgásos gazdaságra, valamint a kutatásra és az innovációra. Ezért az Európai Bizottság elnökének jóváhagyásával létre kellene hozni a fenntartható biogazdasággal foglalkozó magas szintű, több érdekelt felet tömörítő munkacsoportot.

5.16.

232 mutató szolgál a fenntartható fejlesztési célok teljesítése terén elért előrehaladás mérésére és nyomon követésére. E mutatók között vannak az éghajlatra és az energiára vonatkozó mutatók, viszont nincsenek külön a biogazdaságra vonatkozó mutatók. Az Európai Bizottságnak ezért ki kell dolgoznia a legfontosabb mutatókat, hogy valós és informatív képet kapjon az EU biogazdaságának fejlődéséről.

Kelt Brüsszelben, 2018. szeptember 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER


(1)  Lásd a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet: https://ec.europa.eu/clima/policies/strategies/2030_en.

(2)  Lásd a Párizsi Megállapodás 4. cikkének (1) bekezdését: https://unfccc.int/sites/default/files/paris_agreement_english_.pdf.

(3)  Lásd az Európai Bizottság 2018. június 19-i nyilatkozatát: http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-18-3997_en.htm.

(4)  Lásd a NAT/655. sz. véleményt: Az éghajlat-változási és energiaügyi politika hatása a mezőgazdasági és erdészeti ágazatokra (HL C 291., 2015.9.4., 1. o.).

(5)  Lásd a NAT/696. sz. véleményt: Erőfeszítés-megosztás 2030-ig a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodási tevékenységből (LULUCF) származó kibocsátások terén (HL C 75., 2017.3.10., 103. o.).

(6)  Lásd a TEN/609. sz. véleményt: A közlekedés szén-dioxid-mentesítése (HL C 173., 2017.5.31., 55. o.).

(7)  http://www.climatesmartcities.org/

(8)  https://www.bbi-europe.eu.

(9)  https://biobs.jrc.ec.europa.eu.


Top