Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52017XC0517(01)

A Bizottság közleménye – Iránymutatásokat tartalmazó dokumentum – Az elefántcsont Európai Unión belüli kereskedelmét és újrakivitelét szabályozó uniós rendszer

C/2017/3106

OJ C 154, 17.5.2017, p. 4–14 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

17.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 154/4


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

IRÁNYMUTATÁSOKAT TARTALMAZÓ DOKUMENTUM

Az elefántcsont Európai Unión belüli kereskedelmét és újrakivitelét szabályozó uniós rendszer

(2017/C 154/06)

A jelen iránymutatás arra szolgál, hogy értelmezze a 338/97/EK tanácsi rendeletet (1), amely azt javasolja a tagállamoknak, hogy i. függesszék fel a nyers elefántcsont (újra)kivitelét, és ii. gondoskodjanak az elefántcsont Európai Unión belüli kereskedelmét és a megmunkált elefántcsont (újra)kivitelét engedélyező uniós rendelkezések szigorú értelmezéséről.

1.   Háttér és indoklás

i.   Az elefántcsont-kereskedelmet szabályozó nemzetközi és uniós jogi keretrendszer

Mind az afrikai elefánt (Loxodonta africana), mind az ázsiai elefánt (Elephas maximus) szerepel a 183 fél, köztük az EU és az összes uniós tagállam által is aláírt, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) függelékeiben. A jelenlegi CITES szabályozás értelmében a nemzetközi elefántcsont-kereskedelem (2) tilos, amely tilalom alól csak szigorúan korlátozott esetekben van kivétel (nevezetesen azon tárgyak esetében, amelyeket azelőtt vásároltak, hogy a CITES rendelkezései az elefántcsontra vonatkozóan hatályba léptek volna). A CITES egyezmény a belföldi elefántcsont-kereskedelmet nem szabályozza.

A CITES egyezményt az EU a 338/97/EK rendelet és a kapcsolódó bizottsági rendeletek (a vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek) hajtják végre. Az elefántcsont esetében (a 338/97/EK rendelet A. mellékletében felsorolt fajokhoz hasonlóan) az EU a CITES rendelkezéseinél szigorúbb intézkedéseket fogadott el.

Ennek eredményeként a vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek szigorúan szabályozzák az elefántcsont-kereskedelmet az EU-ban, és általánosságban véve tilos elefántcsontot az EU-ba behozni, onnan kivinni, illetve elefántcsonttal az EU-n belül kereskedni.

Az elefántcsont EU-n belüli kereskedelme és kereskedelmi célú újrakivitele csak az alábbi feltételekkel engedélyezett:

azon elefántcsonttárgyak EU-n belüli kereskedelme engedélyezett, amelyeket azelőtt hoztak be az EU-ba, hogy az elefántfajok bekerültek volna a CITES I. függelékébe (1990. január 18. az afrikai elefánt esetében, 1975. július 1. az ázsiai elefánt esetében) (3). Az EU-n belüli kereskedelemhez rendelkezni kell egy a fentieket igazoló, az érintett tagállam által kiadott bizonyítvánnyal; kivételt képeznek ez alól az 1947. március 3. előtt vásárolt „megmunkált példányok” (a meghatározást lásd alább), amelyekkel bizonyítvány nélkül is lehet kereskedni az EU-ban,

az EU-ból történő újrakivitel azon elefántcsont példányok esetében engedélyezett, amelyek beszerzése azelőtt történt, hogy a CITES rájuk vonatkozó előírásai hatályba léptek volna, azaz 1976. február 26. az afrikai elefánt esetében, és 1975. július 1. az ázsiai elefánt esetében (4).

ii.   A nemzetközi háttér: az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem növekedése az egyre nagyobb ázsiai kereslet miatt

Az utóbbi években az elefánt-orvvadászat rendkívüli méreteket öltött. A jelentések szerint 2011 óta évente 20-30 ezer afrikai elefántot öltek meg (5). Ez az afrikai elefánt populációinak általános csökkenéséhez vezetett, ami veszélyezteti az állománynak az 1990 és a 2000-es évek közepe között megfigyelt regenerálódását.

Az afrikai elefántok orvvadászatának komoly növekedése mellett egyre jelentősebb az illegális elefántcsont-kereskedelem, aminek hátterében az áll, hogy az ázsiai piacokon egyre nagyobb a kereslet az elefántcsont iránt. Az Elefántkereskedelmi Információs Rendszer (ETIS) (6) adatai szerint 2010 és 2015 között évente körülbelül 39 tonna nyers elefántcsontot foglaltak le, és az évek során folyamatosan nőtt a lefoglalt megmunkált elefántcsont mennyisége, így átlagosan elérte az évenkénti kb. 5,6 tonnát (7). Az ily nagy volumenű elefántcsont-szállítmányok mozgása arra utal, hogy egyre nagyobb arányban vesznek részt nemzetközi szervezett bűnözői hálózatok az illegális elefántcsont-kereskedelemben.

Az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem egyre növekvő volumenére válaszul a nemzetközi közösség számos kötelezettségvállalást fogadott el az ENSZ közgyűlésének és környezetvédelmi közgyűlésének állásfoglalásai formájában, valamint több magas szintű konferencián.

2016 októberében a CITES egyezmény tagjainak 17. konferenciáján (CITES CoP17) több új intézkedést fogadtak el, amelyek célja az elefánt-orvvadászattal és az illegális elefántcsont-kereskedelemmel szembeni szabályok érvényre juttatásának erősítése, az illegális elefántcsont iránti kereslet csökkentése, valamint a belföldi piacokon jelen lévő elefántcsont törvényességének szigorúbb vizsgálata.

Az elefántpéldányok kereskedelméről szóló Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú CITES-állásfoglalás sürgeti a feleket, hogy vezessenek be átfogó belső jogalkotói, szabályozói, végrehajtási és egyéb intézkedéseket az elefántcsont-kereskedelemre/belső piacokra vonatkozóan. Az állásfoglalás azt is javasolja, hogy „minden olyan fél és külső fél, amelynek a joghatósága alatt van olyan törvényesen működő belföldi piac, amely hozzájárul az orvvadászathoz vagy az illegális kereskedelemhez, tegyen meg minden szükséges jogalkotói, szabályozói és végrehajtási intézkedést, hogy a lehető leghamarabb bezárja azon belföldi piacait, ahol nyers és megmunkált elefántcsont kereskedelme folyik”, továbbá elismeri, hogy „a bezárás alól egyes elemek szűk köre számára mentességet lehet biztosítani; e mentességek azonban nem járulhatnak hozzá az orvvadászathoz vagy az illegális kereskedelemhez”.

iii.   Az EU-ból Ázsiába irányuló legális elefántcsont-kereskedelem egyre magasabb szintje

A nyers és megmunkált elefántcsontnak a 338/97/EK rendelettel összhangban („törvényes újrakivitel”) történő kereskedelmi újrakivitele az utóbbi években jelentős mértékben megnőtt, ezzel együtt határozott emelkedő tendencia figyelhető meg az elefántcsont Kelet-Ázsiába történő újrakivitele terén (lásd az 1. keretes írást).

1. keretes írás

Az elefántcsont EU-ból történő törvényes újrakivitelének szintje – alapvető tények és adatok

Az elefántagyarak teszik ki az EU-ból történő nyers elefántcsont tárgyak újrakivitelének legnagyobb hányadát. Míg 2006 és 2012 között az EU-ból újra kivitt elefántagyarak száma évente mindig 100 alatt volt (kivéve a 2008-as évet, amikor elérte a 111-et), ez a szám 2013-ban jelentősen megnőtt (elérve a több mint 300 darabot), 2014-ben és 2015-ben pedig még tovább emelkedett (több mint 600 darab mind a két évben). A 2014-ben és 2015-ben újra kivitt elefántagyarak szinte kivétel nélkül Kínába vagy Hongkongba kerültek.

A tagállamok arról is beszámoltak, hogy az elefántagyar-kereskedelem mellett az utóbbi évtizedben jelen van az elefántcsontdarabok formájában forgalomba kerülő nyers elefántcsonttal való kereskedelem is. Úgy tűnik, hogy a bejelentett, újra kivitt elefántcsontdarabok súlyát illetően általános csökkenés következett be, az újra kivitt példányok száma azonban általánosságban nőtt (noha az egyes évek között nagy az ingadozás), ami arra utal, hogy a termék kereskedelme az utóbbi egy évtizedben viszonylag állandó maradt. Nagyon nehéz azonban számszerűsíteni az elefántcsontdarabok tényleges mennyiségét, mivel méretük igen széles skálán mozoghat.

Az EU-ból újra kivitt megmunkált elefántcsont tárgyak száma az utóbbi években nőtt, az uniós tagállamok által szolgáltatott adatok pedig 2012 óta jelentős növekedést mutatnak. Az egyedi példányok kereskedelmét tekintve a legnagyobb mennyiségeket 2015-ben jelentették (ebben az évben 10 ezer elefántcsont tárgy újrakivitelére került sor). Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes tagállamok más-más egységben szolgáltatnak adatokat a kereskedelemről. Az egyedi példányok száma mellett a kereskedelem volumenéről a súly (kg) megadásával is lehet adatokat szolgáltatni. Az elefántcsont tagállamok által jelentett újrakivitelének súlyban kifejezett volumene jelentős mértékben ingadozik, a legmagasabb szintet 2012-ben érte el (kb. 600 kg, a 7 000 egyedi tárgy mellett), 2015-ben pedig kb. 200 kg volt.

A megmunkált elefántcsont tárgyak újrakivitele sok különböző típusú tárgyat foglal magába (például antik tárgyakat, hangszereket, vagy más faragott tárgyakat). E tárgyak fő célpiaca Kína és Hongkong, de a jelentések szerint kisebb mértékben más országokba is szállítottak belőlük, például az Egyesült Államokba, Svájcba, Japánba és az Orosz Föderációba.

A kereskedelem szintjének megállapításához használt adatok az uniós tagállamok által a 338/97/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban, az éves CITES-jelentések keretében szolgáltatott adatokon alapulnak.

iv.   A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós kezdeményezések, különös tekintettel az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére és kivitelére

A vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló közlemény (8) felhívja az EU-t és tagállamait, hogy alkalmazzanak átfogó stratégiát a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme ellen. A közlemény kifejezetten előírja (a 2. intézkedés keretében: „Az EU-n belüli és az EU-ból kiinduló elefántcsont-kereskedelem további korlátozása”), hogy az Európai Bizottságnak 2016 végéig iránymutatást kell kiadnia „az uniós szabályok egységes értelmezésének biztosítása érdekében azzal a céllal, hogy felfüggesztésre kerüljön a CITES létrehozása előtt forgalomba hozott nyers elefántcsont exportja, és garantált legyen, hogy kizárólag a legális antik elefántcsont tárgyakkal kereskedjenek az EU-ban”.

Az Európai Unió Tanácsa 2016 júniusában az említett közleménnyel kapcsolatos következtetéseiben sürgette „a tagállamokat, hogy az uniós iránymutatások alapján ne adjanak ki kiviteli vagy újrakiviteli okmányt a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény létrehozása előtt forgalomba hozott nyers elefántcsontra, és vizsgálják meg további intézkedések bevezetésének lehetőségét az elefántcsont-kereskedelem beszüntetése érdekében”.

A jelen iránymutatások kidolgozására a fenti felszólításokra adott válaszként került sor.

Az elefánt-orvvadászat és az illegális elefántcsont-kereskedelem egyik legfontosabb hajtóerejét az jelenti, hogy Ázsiában egyre nagyobb a kereslet az elefántcsont iránt. Az EU a jelen iránymutatások révén járul majd hozzá e kereslet csökkentéséhez és támogatja a fontos célpiacok, például Kína erőfeszítéseit, amely 2016-ban különleges intézkedéseket fogadott el, hogy korlátozza az elefántcsont tárgyak behozatalát a területére, és bejelentette, hogy 2017 végéig fokozatosan megszünteti a belföldi elefántcsontpiacot. Ezek az iránymutatások annak biztosítására is szolgálnak, hogy az EU-n belül ne kerüljön forgalomba, illetve onnan exportra törvénytelen eredetű elefántcsont, és hogy a törvényes elefántcsont-kereskedelem ne leplezhesse el a törvénytelen eredetű elefántcsont kereskedelmét.

A jelen iránymutatások előbb az elefántcsont EU-ból történő újrakivitelével (3. szakasz), majd az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmével foglalkoznak (4. szakasz).

2.   A dokumentum státusza

A jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum megvitatása és kidolgozása a tagállamok képviselőinek közreműködésével történt, akik az „Illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportja” keretében gyűltek össze.

A jelen tájékoztató célja az, hogy segítséget nyújtson az állampolgároknak és a nemzeti hatóságoknak a 338/97/EK rendelet, valamint végrehajtási rendeleteinek alkalmazását illetően. A jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum nem helyettesíti, nem egészíti ki és nem módosítja a tanácsi rendelet és a végrehajtási rendeletek rendelkezéseit; továbbá nem lehet elkülönülten figyelembe venni, hanem csakis a jogi szabályozással együtt használva. Az uniós törvény hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A dokumentumot a Bizottság teszi közzé elektronikus formában, emellett pedig a tagállamok is közzé tehetik.

A dokumentumot a Bizottság 2019 második félévében vizsgálja felül, egyeztetve az „Illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportjával”. A Bizottság és a tagállamok ugyanakkor kiemelt figyelmet fordítanak a belföldi elefántcsont-kereskedelemmel, valamint a megmunkált elefántcsont EU-ból történő újrakivitelével kapcsolatos aggályokra, hogy adott esetben megfontolhassák, hogy szükség van-e arra, hogy a jelen iránymutatásokat tartalmazó dokumentum megfelelő pontjait 2019 második féléve előtt módosítsák.

3.   Iránymutatás az elefántcsont újrakivitelével kapcsolatos uniós szabályok értelmezéséhez

i.   Iránymutatás a nyers elefántcsont újrakiviteléhez

Az azon nyers elefántcsont (9) példányok újrakivitelére vonatkozó szabályok, amelyek beszerzése a CITES rájuk vonatkozó előírásainak hatálybalépése előtt történt, a 338/97/EK rendelet 5. cikkében vannak lefektetve.

A 338/97/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében a nyers elefántcsont újrakivitelére vonatkozó kérelem elbírálásakor az igazgatási hatóságoknak „az illetékes tudományos testülettel folytatott konzultáció után meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a fajok megőrzésével kapcsolatban semmiféle más ok nem áll fenn, amely a kiviteli engedély kiadása ellen szólna”.

Ezeket a rendelkezéseket az 1. szakaszban leírt körülmények fényében, valamint a nyers elefántcsont nemzetközi kereskedelmével kapcsolatos jellegzetességek figyelembevételével kell értelmezni. Világszerte a nemzetközi illegális kereskedelembe kerülő elefántcsont legnagyobb része nyers elefántcsont. Ezt támasztják alá a CITES tagjai által az ETIS-nek szolgáltatott adatok, amelyek azt mutatják, hogy világszerte a lefoglalt elefántcsont legnagyobb részét az illegális eredetű nyers elefántcsont teszi ki. A nyers elefántcsont főleg agyarakat jelent, amelyeket nehéz megkülönböztetni egymástól. Bár a törvényes eredetű agyarak csak akkor hozhatók forgalomba, ha meg vannak jelölve, annak a kockázata, hogy a törvényes újrakivitel elleplezi az illegális kereskedelmet, a nyers elefántcsont esetében nagyobb, mint a megmunkált elefántcsont esetében.

A nyers elefántcsont EU-ból való újrakivitelének felfüggesztése biztosítja, hogy a törvényes eredetű elefántcsont ne keveredjen a törvénytelen eredetűvel, és segít a célországoknak abban, hogy végrehajtsák az elefántcsont iránti kereslet csökkentésére irányuló intézkedéseiket, ami fontos lépést jelent az illegális elefántcsont-kereskedelem és a jelenleg növekvő tendenciát mutató elefánt-orvvadászat felszámolásában.

A Bizottság azt javasolja, hogy a jelenlegi körülmények között, az elővigyázatosság elvével összhangban, és meggyőző, ellentétes értelmű tudományos bizonyíték hiányában a tagállamok vegyék fontolóra, hogy vannak rendkívül fontos, az elefántfajok megőrzésére vonatkozó tényezők, amelyek a nyers elefántcsonttal kapcsolatos bizonyítványok kiadása ellen szólnak.

Ennek megfelelően, a 338/97/EK rendelettel összhangban a Bizottság azt javasolja átmeneti intézkedésként a tagállamoknak, hogy 2017. július 1-jétől ne adjanak ki nyers elefántcsontra újrakiviteli bizonyítványt, kivéve azokat a kivételes eseteket, amelyekben a tagállam illetékes igazgatási hatósága megbizonyosodott arról, hogy az illető tárgy:

1.

kulturális javak jó hírű intézetek (pl. múzeumok) közötti valódi cseréjének képezi részét;

2.

egy család költözése keretében helyet változtató örökség;

3.

végrehajtási, tudományos vagy oktatási célból kerül másik helyre.

A fenti kivételes esetekben javasolt, hogy az igazgatási hatóságok kövessék a jelen dokumentum iránymutatását a példányok törvényes eredetét megfelelően igazoló bizonyíték beszerzésére (a jelen dokumentum I. melléklete), a megjelölésre (II. melléklet), és adott esetben a más tagállamokkal és harmadik országokkal való együttműködésre (iii. alszakasz) vonatkozóan.

ii.   Iránymutatás a megmunkált elefántcsont újrakiviteléhez

A nyers elefántcsonttal szemben a „megmunkált elefántcsont” számos különböző típusú példányt foglal magában. Olyan elemek is ide tartoznak, amelyek évtizedek óta legálisan vannak forgalomban (például hangszerek vagy antik tárgyak), és nem egyértelmű, hogy az ilyen tárgyak újrakivitelének teljes felfüggesztése gyakorolna-e érezhető visszaszorító hatást a nemzetközi illegális elefántcsont-kereskedelemre. Figyelembe véve azonban, hogy az utóbbi években nőtt az EU-ból újra kivitt megmunkált elefántcsont mennyisége, szigorítani kell a jelenlegi szabályok végrehajtásának ellenőrzését.

Az uniós tagállamok minden esetben kötelesek rendkívül szigorúan ellenőrizni a megmunkált elefántcsont újrakivitelére vonatkozó kérelmeket, annak biztosítása érdekében, hogy csak akkor adják át a megfelelő dokumentumokat, ha teljesülnek az uniós jogban lefektetett, az elefántcsont törvényes eredetét garantáló feltételek. Annak elkerülése érdekében, hogy a kötelező feltételeket nem teljesítő elefántcsont tárgyak exportra kerüljenek, javasoljuk, hogy az újrakiviteli bizonyítványok kibocsátásának feltételeit értelmezzék szigorúan.

Javasoljuk, hogy az uniós tagállamok azon feltételek vizsgálatakor, amelyek teljesülése esetén a kereskedelem engedélyezhető, alkalmazzák a jelen dokumentum I. mellékletében („A törvényes beszerzést igazoló bizonyíték”), valamint II. mellékletében („Megjelölés, regisztráció és a bizonyítványok kiadására vonatkozó egyéb követelmények”) szereplő iránymutatást.

Különösen fontos, hogy az újrakiviteli bizonyítvány iránti kérelem benyújtója igazolni tudja, hogy a példányok beszerzése a CITES rájuk vonatkozó előírásainak hatálybalépése előtt történt. Ha a kérelmező nem tud erre vonatkozóan bizonyítékkal szolgálni, akkor nem kaphatja meg a bizonyítványt.

Ha a bizonyítvány kiadásra kerül, akkor olyan részletességgel kell leírnia az illető példányt, hogy a bizonyítványt csak az illető példányhoz lehessen használni. Emellett, ha a jogszabályok lehetővé teszik, a tagállamok összevethetik, ellenőrizhetik és nyilvántartásba vehetik a kérelmező és, ha lehetséges, a vásárló személyazonosságát (pl. személyazonosító okmányaikról másolatot őrizve).

iii.   Koordináció az uniós tagállamok között, valamint harmadik országokkal

Ahol helyi/regionális CITES igazgatási hatóságok felelnek a CITES-dokumentáció kiadásáért, javasolt, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a regionális hatóságok jelentést adjanak a központi CITES igazgatási hatóságnak minden, az újrakiviteli/EU-n belüli bizonyítvánnyal kapcsolatban beadott kérelemről. Ez biztosítaná a törvényes beszerzés összehangolt ellenőrzését és a következetességet a kérelmek elbírálása terén. Mindehhez támogatást jelentene a megfelelő információk őrzésére szolgáló nemzeti adatbázisok létrehozása.

Abban az esetben, ha egy uniós tagállam által kiadott EU-n belüli bizonyítványt mutatnak be a beszerzés törvényességének bizonyítékaként egy újrakiviteli bizonyítvány kérelmezése céljából, konzultálni kell az EU-n belüli bizonyítványt kiadó tagállammal a bizonyítvány érvényességéről. Ez vonatkozik az elefántcsonttal kapcsolatos összes kérelemre, de a nyers elefántcsont tárgyakkal kapcsolatos kérelmekre különösen.

Ezenkívül lehetséges, hogy további korlátozásokat/ellenőrzéseket kell alkalmazni olyan országokba/területekre történő újrakivitel kapcsán, amelyek szigorúbb belföldi intézkedéseket vezettek be az elefántcsont-kereskedelemmel kapcsolatban (például a kontinentális Kína, Hongkong és az Egyesült Államok). Az elefántcsontra vonatkozó újrakiviteli bizonyítvány kiadása előtt az érintett tagállamnak tájékoztatnia kell a célország CITES-hatóságait, hogy a célország ellenőrizni tudja, hogy az adott példány behozatala összhangban van-e a hatályos rendeletekkel.

4.   Iránymutatás az EU-n belüli elefántcsont-kereskedelemmel kapcsolatos uniós jog végrehajtásához

Javasoljuk, hogy az EU-n belüli elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó bizonyítványok iránt benyújtott kérelmek elbírálásánál, valamint a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó uniós rendelkezések értelmezésénél az uniós tagállamok kövessék az alább ismertetett, az uniós tagállamok jelenlegi bevált gyakorlatain alapuló iránymutatást.

Azóta, hogy a CITES 1989-ben hozott döntésével betiltotta a nemzetközi elefántcsont-kereskedelmet, Európában jelentősen csökkent az elefántcsont iránti kereslet. A CITES az uniós tagállamokat nem úgy tartja számon, hogy azok a törvénytelen eredetű elefántcsont fontos célpiacai lennének. Az EU-n belüli kereskedelem nagy részét az antik elefántcsont tárgyak teszik ki. Volt már azonban példa az elefántcsont tárgyak EU-n belüli illegális kereskedelmére. Emellett a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak az elefántcsont példányok EU-n belüli kereskedelmi használatára vonatkozó bizonyítványok iránti kérelmek kezelését, valamint a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelmét illetően. Az Európai Unió feladata, hogy gondoskodjon az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmi használatának szigorú ellenőrzéséről és szabályozásáról, a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásának és a 338/97/EK rendeletnek megfelelően. Ezért fokozott felügyeletre és ellenőrzésre van szükség az elefántcsont tárgyak EU-n belüli kereskedelmével, valamint az erre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatban, valamint meg kell bizonyosodni arról, hogy az EU-n belül forgalomba kerülő „megmunkált példányok” törvényes eredetűek.

Ebben az összefüggésben, tekintettel arra, hogy az egyes esetekre más-más szabályozás vonatkozik, javasoljuk, hogy a tagállamok az alábbi esetek mindegyikében az arra vonatkozó iránymutatást kövessék:

elefántcsont tárgyak EU-n belüli kereskedelme (i. pont),

a „megmunkált példányok” EU-n belüli kereskedelmének speciális esetei (ii. pont).

i.   Iránymutatás az elefántcsont tárgyak EU-n belüli kereskedelméhez

A 338/97/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az A. mellékletben szereplő példányok EU-n belüli kereskedelme általánosságban véve tilos. A 8. cikk (3) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat, hogy eltérjenek ettől a tilalomtól bizonyos, az a)–h) pontokban felsorolt feltételek teljesülése esetén. A 8. cikk (3) bekezdésében szereplő „engedélyezhető” kifejezés azonban egyértelművé teszi, hogy a tagállamok nem kötelesek kiadni az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó bizonyítványt a szóban forgó feltételek teljesülése esetén sem (hacsak az uniós jog másként nem rendelkezik, például az arányosság elvének alkalmazásával). Amikor a hatóság arról dönt, hogy megadja-e a bizonyítványt vagy sem, mérlegelési jogkörét megfelelő módon kell használnia.

Ebből az következik, hogy a 8. cikk (3) bekezdését nem lehet úgy tekinteni, hogy az minden kérelmezőt feljogosítana az EU-n belüli kereskedelemmel kapcsolatos bizonyítványra, még abban az esetben sem, ha az a)–h) pontokban foglalt feltételek egyike teljesül. Továbbá a 8. cikk (3) bekezdésére az elővigyázatosság elve vonatkozik, és ahogy fentebb említettük, a kérelmezőre hárul a bizonyítási teher arra vonatkozóan, hogy a tranzakció törvényes és összhangban van a 338/97/EK rendelet céljaival.

Amikor egy tagállam a 8. cikk (3) bekezdése értelmében kap egy kérelmet az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmi használatára vonatkozóan, a tagállam az uniós jog alapján megtagadhatja a bizonyítvány kiadását, még akkor is, ha az a)–h) pontokban foglalt feltételek egyike teljesül, feltéve, hogy a kérelem elutasítása összeegyeztethető az arányosság elvével (azaz a kérelem elutasítása révén védhető meg valamely vadon élő állat- vagy növényfaj, és a kérelem elutasítása nem lép túl azon, ami a fent említett cél eléréséhez szükséges). A Bizottság és az illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportja azon a véleményen van, hogy ez történik abban az esetben, ha a kérelmező nem bizonyította meggyőzően, hogy a tranzakció törvényes és összhangban van a 338/97/EK rendelet céljaival.

A tagállamok felelősek azért, hogy ne adjanak ki olyan bizonyítványokat, amelyek megkönnyíthetnék az illegális tevékenységeket, ezért úgy kell kezelniük az EU-n belüli kereskedelemre irányuló kérelmeket, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék ennek kockázatát. Javasoljuk, hogy a tagállamok biztosítsanak maximális szintű ellenőrzést az EU-n belüli bizonyítványok iránti kérelmek kezelése során, és értelmezzék szigorúan a bizonyítványok kiadásának feltételeit, különösen a nyers elefántcsont esetében.

Ennek érdekében javasoljuk, hogy az uniós tagállamok alkalmazzák a jelen dokumentum I. mellékletében („A törvényes beszerzést igazoló bizonyíték”), valamint II. mellékletében („Megjelölés, regisztráció és a bizonyítványok kiadására vonatkozó egyéb követelmények”) szereplő iránymutatást.

A 8. cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében (vagyis azok a példányok, amelyek „beszerezése vagy a Közösségbe történő bevitele azelőtt történt, hogy az egyezmény I. függelékében vagy a 3626/82/EGK tanácsi rendelet C.1. mellékletében vagy e rendelet A. mellékletében felsorolt fajokra vonatkozó előírások hatályba léptek”) kulcsfontosságú, hogy az EU-n belüli bizonyítvány iránti kérelem benyújtójának bizonyítania kell, hogy a példányok beszerzése vagy az EU-ba történő bevitele 1990. január 18. (az afrikai elefánt esetében), illetve 1975. július 1. (az ázsiai elefánt esetében) történt. Ha a kérelmező nem tud erre vonatkozóan bizonyítékkal szolgálni, akkor nem kaphatja meg a bizonyítványt.

Ha a bizonyítvány kiadásra kerül, akkor olyan részletességgel kell leírnia az illető példányt, hogy a bizonyítványt csak az illető példányhoz lehessen használni – ez különösen a nyers elefántcsont esetében fontos, amely kevesebb olyan jellemzővel rendelkezik, amely lehetővé teszi az azonosítást. Emellett, ha a jogszabályok (10) lehetővé teszik, a tagállamok összevethetik, ellenőrizhetik és nyilvántartásba vehetik a kérelmező és a vásárló személyazonosságát (pl. személyazonosító okmányaikról másolatot őrizve). Meg lehet határozni egy olyan, kifejezetten a nyers elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó feltételt, amely arra kötelezi az eladót, hogy tájékoztassa a hatóságokat a vásárló személyazonosságáról.

Azon kérelmek esetében, amelyeket a 8. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében nyújtanak be az elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére vonatkozóan, a tagállamoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy mivel az elefántcsontot (személyes használati tárgyként, különösen vadásztrófeaként) csak nem kereskedelmi célból szabad behozni, a tulajdonos a 8. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében nem kaphat az EU-n belüli kereskedelmi célra szóló bizonyítványt.

ii.   Különleges iránymutatás a „megmunkált elefántcsont példányok” EU-n belüli kereskedelméhez

Az EU-rendelet különleges rendelkezéseket tartalmaz a „megmunkált példányok” EU-n belüli kereskedelmére vonatkozóan, amely kifejezést a 338/97/EK rendelet 2. cikkének w) pontja a következő módon határozza meg: „olyan példányok, amelyeket a természetes feldolgozatlan állapotuk jelentős megváltoztatásával e rendelet hatálybalépése előtt 50 évnél régebben, azaz 1947. március 3. előtt ékszerekké, dísztárgyakká, művészeti tárgyakká, használati eszközökké vagy hangszerekké dolgoztak fel. Az ilyen példányokat csak abban az esetben lehet megmunkáltnak tekinteni, ha azok nyilvánvalóan az előbb említett kategóriák valamelyikébe tartoznak, és rendeltetésük betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség”. A vadon élő állatok és növények kereskedelméről szóló uniós rendeletek által „megmunkált példányokként” definiált tárgyakat gyakran említik „antik tárgyakként” is. Fontos azonban megjegyezni, hogy azok az 1947 előtt vásárolt antik tárgyak, amelyek lényegében megőrizték természetes állapotukat, nem minősülnek „megmunkált példánynak” a 338/97/EK rendelet szerint.

A „megmunkált példányok” kereskedelmi használatát az EU-ban a 338/97/EK rendelet 8. cikke (3) bekezdésének b) pontja és a 865/2006/EK bizottsági rendelet 62. cikkének (3) bekezdése szabályozza. Ha egy tárgy eleget tesz a tanácsi rendelet 2. cikke w) pontjában foglalt feltételeknek, és így megmunkált példánynak minősül, akkor az EU-n belüli kereskedelmi használatához nincs szükség bizonyítványra.

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós tagállamokban egységesen értelmezzék a „megmunkált példány” fogalmát, az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve belső iránymutatást (11) dolgozott ki a témával kapcsolatban. Ez az iránymutatás, amely nem kizárólag az elefántcsontra vonatkozik, többek között olyan témákkal foglalkozik, hogy mi számít elfogadható bizonyítéknak arra vonatkozóan, hogy a tárgyat 1947. március 3. előtt vásárolták; jellemző példákat említ azokra a tárgyakra, amelyekre igaz „a természetes feldolgozatlan állapotuk jelentős megváltoztatása” definíció, valamint az „ékszerek”, „dísztárgyak” stb. kategóriába tartozó tárgyakra; tisztázza, hogy mit jelent a példányok felújítása és „újramegmunkálása”.

Általában véve javasoljuk, hogy a tagállamok értelmezzék szűken a „megmunkált példány” definícióját, a következő lépések szerint:

először a példányt eladni kívánó tulajdonosnak kell bizonyítania, hogy a példány beszerzése „50 évvel a 338/97/EK rendelet hatálybalépése előtt”, azaz 1947. március 3. előtt történt,

másodszor az, ha egy elefántagyarat egyszerűen egy táblára, lemezre vagy egyéb típusú alapra rögzítenek, nem elegendő ahhoz, hogy a terméket a 338/97/EK rendelet 2. cikkének w) pontja értelmében „megmunkált példánynak” lehessen tekinteni,

harmadszor, szigorú és alapos módon kell figyelembe venni a 2. cikk w) pontjában szereplő azon követelményt, amely szerint az állapot megváltoztatása „ékszerekké, dísztárgyakká, művészeti tárgyakká, használati eszközökké vagy hangszerekké” történő feldolgozás érdekében történt, mert az utóbbi időben egyes esetekben nem volt egyértelmű az állapot megváltoztatásának (pl. jelentős faragás, gravírozás, művészi vagy használati tárgyak beillesztése vagy hozzáerősítése stb.) művészi jellege, így nem teljesültek a 2. cikk w) pontjában szereplő feltételek,

a „megmunkált példány” kifejezés értelmezésével kapcsolatban további iránymutatás az Európai Bizottság által a „megmunkált példányokra” vonatkozóan kidolgozott, iránymutatást tartalmazó dokumentumban található.

Bár a „megmunkált példányok” EU-n belüli kereskedelmi forgalmazása nincs EU-n belüli bizonyítványhoz kötve, javasoljuk, hogy a tagállamok kísérjék figyelemmel az antik elefántcsont hazai piacát, ellenőrizzék rendszeresen, hogy a kereskedők tudják-e bizonyítani az eladásra kínált antik elefántcsont korát és/vagy eredetét, és fontolják meg az eladásra kínált antik elefántcsont tárgyak kora és eredete feltüntetésének kötelezővé tételét a kereskedők számára, a weboldalakon és a fizikai üzletekben egyaránt.

Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 338/97/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének i) pontja értelmében a „megmunkált példányok” EU-ból történő újrakiviteléhez újrakiviteli bizonyítvány kiadása szükséges. Javasoljuk, hogy a tagállamok az e tárgyak kapcsán benyújtott, újrakiviteli bizonyítvány iránti kérelmek elbírálása során kövessék a 3. szakasz ii. pontjában szereplő iránymutatást.


(1)  A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).

(2)  Ebben az iránymutatásokat tartalmazó dokumentumban az „elefántcsont” kifejezés csak az elefánttól származó elefántcsontra vonatkozik.

(3)  A 338/97/EK rendelet 8. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében.

(4)  Lásd a 338/97/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének ii. pontját. A CITES egyezmény 1976. február 26-tól érvényes az afrikai elefántra, amelyet Ghána vetetett fel a III. függelékben szereplő fajok listájába; Az ázsiai elefánt 1975. július 1-től szerepel a CITES I. függelékében.

(5)  Nellemann, C., Henriksen, R., Raxter, P., Ash, N., Mrema, E. (Eds). (2014). The Environmental Crime Crisis – Threats to Sustainable Development from Illegal Exploitation and Trade in Wildlife and Forest Resources. A UNEP Rapid Response Assessment. United Nations Environment Programme and GRID-Arendal, Nairobi and Arendal.

(6)  Az Elefántkereskedelmi Információs Rendszert (ETIS) a CITES „Az elefántpéldányokkal való kereskedelem” című, Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásában hozta létre, többek között azzal a céllal, hogy „i) mérje és regisztrálja az elefántok illegális elpusztítása és az elefántcsont-kereskedelem terén jelen lévő szinteket és trendeket, illetve ezek változásait”. Az ETIS a CITES minden egyes konferenciája előtt átfogó jelentést készít a világszerte lefoglalt elefántcsontról. A legutóbbi, 2016-ban a CITES CoP17-re készített jelentések itt érhetők el:

https://cites.org/sites/default/files/eng/cop/17/WorkingDocs/E-CoP17-57-06-R1.pdf

https://cites.org/sites/default/filekosaediks/eng/cop/17/WorkingDocs/E-CoP17-57-06-R1-Add.pdf

(7)  Az ETIS adatainak 50 %-a esetében a CITES tagjai nem részletezték a lefoglalt elefántcsont súlyát.

(8)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016DC0087&from=EN

(9)  Javasoljuk, hogy a tagállamok a „nyers elefántcsont” kifejezésnek a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalásában szereplő meghatározását használják, azaz:

„a)

a „nyers elefántcsont” kifejezés magában foglal formájától függetlenül minden teljes elefántagyart, legyen az csiszolt vagy csiszolatlan, továbbá – a „megmunkált elefántcsont” kivételével – minden vágott elefántcsontdarabot, legyen az csiszolt vagy csiszolatlan, függetlenül attól, hogy az eredeti formája mennyire módosult; és

b)

a „megmunkált elefántcsont” olyan elefántcsontra vonatkozik, amelyet részben vagy egészben faragtak, alakítottak vagy feldolgoztak, de nem terjed ki az egész agyarak egyetlen formájára sem, kivéve azt az esetet, amikor a teljes felület faragott”.

(10)  Különösen a személyes adatok védelméről szóló jogszabályok

(11)  Lásd C(2017) 3108


I. MELLÉKLET

A törvényes beszerzést igazoló bizonyíték

Általános megfontolások

Mind az újrakiviteli, mind az EU-n belüli bizonyítványok esetén a kérelmezőnek kell bizonyítania az érintett uniós tagállam CITES-hatósága felé azt, hogy teljesülnek a dokumentumok kibocsátásának feltételei, és főként azt, hogy az elefántcsont példányok beszerzése törvényesen történt (1).

Mivel az újrakiviteli/EU-n belüli bizonyítványok iránti kérelmek között jelentős különbségek lehetnek (az elefántcsont eredeti megszerzésének körülményeit, az újrakivitelre/forgalmazásra szánt mennyiséget és a példányok feltüntetett eredetét/korát tekintve), a tagállamoknak a kérelmező által benyújtott bizonyítékot eseti alapon kell értékelniük.

Míg egyértelmű, hogy a beszerzés törvényességét minden esetben bizonyítani kell, a tagállamok mérlegelhetik egy kockázatalapú megközelítés alkalmazását az elefántcsont újrakivitelére/EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó kérelmek elbírálásánál. A tranzakciók az ellenőrzés más-más fokozatát tehetik szükségessé a következők függvényében: az újrakivitelre/forgalmazásra szánt elefántcsont mennyisége; az elefántcsont formája (pl. antik, megmunkált vagy nyers); az elefántcsont eredeti megszerzésének körülményei (pl. kereskedelmi tranzakció keretében vagy ajándékként/örökségként jutottak hozzá); és az eredeti megszerzés dátuma. A tagállamoknak a saját ítélőképességük alapján kell eldönteniük, hogy a tranzakció természetét figyelembe véve milyen típusú/mennyiségű bizonyítékra van szükség a kérelem alátámasztása érdekében.

A tagállamoknak a nyers elefántcsont EU-n belüli kereskedelmére vonatkozó kérelmeket fokozottabban kell ellenőrizniük, például az olyan kérelmek esetében, amelyeknél megmunkálatlan agyar(ak)ról vagy nagyobb elefántcsontdarabokról van szó és különösen akkor, ha a kérelem egynél több egész agyarra/elemre vonatkozik. A tagállamok mérlegelhetik, hogy szigorúbban ellenőrizzék a nemrég vagy kereskedelmi tranzakció (vagyis nem ajándékként vagy örökségként) keretében szerzett nyers elefántcsont EU-n belüli bizonyítványára vonatkozó kérelmeket.

Fontos megjegyezni, hogy a törvényes eredetet igazoló bizonyíték típusa a megszerzés módjától függ. Például:

ha az elefántcsont tárgyat maga a kérelmező hozta be még a CITES-egyezmény hatálybalépése előtt, akkor a kérelmezőt kérhetik arra, hogy igazolja, hogy a kiviteli országban élt/dolgozott. Annak bizonyítására, hogy a kérelmező külföldön élt, elfogadhatók régi fényképek, szerződések, születési anyakönyvi kivonatok, népesség-nyilvántartási kivonatok vagy a kérelmező és/vagy más családtagjainak nyilatkozata. A kérelmezőnek azt is bizonyítania kell, hogy az elefántcsont tárgy beszerzése/az EU-ba való behozatala törvényesen történ (lásd alább A bizonyítékok típusai című részt),

ha egy elefántcsont tárgyat az EU-n belül vásároltak meg, a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a vásárlás törvényes volt, vagy hogy az illető tárgy megfelel az 1947 előtti megmunkált példányra vonatkozó követelményeknek (lásd alább A bizonyítékok típusai című részt).

A bizonyítékok típusai

Általánosságban a következő, a kiviteli és az EU-n belüli bizonyítvány iránti kérelmek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat kell előnyben részesíteni:

a kérelmező számára kiadott eredeti CITES behozatali engedély, amelyet vámokmányok vagy eredeti behozatali (pl. vámügyi) dokumentumok is megerősítenek. A dokumentumo(ka)t lehetőség szerint össze kell vetni a megfelelő adatbázisokban (pl. nemzeti vámügyi adatbázis, a kiadott CITES-engedélyek adatbázisa) található információkkal,

bizonyítvány az Unión belüli kereskedelemhez Ebben az esetben a bizonyítvány érvényességének ellenőrzése érdekében az azt kiadó tagállammal kell konzultálni. Ha EU-n belüli bizonyítvánnyal kapcsolatban szolgáltatott információ nem egyértelmű, vagy kétségek/aggályok merülnek fel a bizonyítvány érvényességét/az elefántcsont törvényességét illetően, további információt kell kérni a kérelmezőtől és/vagy a bizonyítványt kiadó hatóságtól. További információt lehet kérni például abban az esetben, ha a bizonyítvány nem tartalmaz az azonosításra alkalmas elemeket (pl. fényképek, részletes leírások, információ az agyarak súlyáról/hosszáról), vagy ha nagyon régi. A tagállamok kérhetnek az adott tárggyal kapcsolatban további adatokat szolgáltató bizonyítékokat, ha az EU-n belüli bizonyítvány még nem tartalmaz ilyen háttér-információkat. Kérhetnek még az átruházásról szóló nyugtát vagy okiratot (főleg akkor, ha a bizonyítvány tranzakcióspecifikus), annak bizonyítására, hogy a jelenlegi tulajdonos közvetlenül a bizonyítvány birtokosától szerezte meg a példányt,

radiokarbon kormeghatározás/izotópelemzés eredményei a példány korának (és eredetének) meghatározása (2) érdekében, szem előtt tartva, hogy a kor megállapítása önmagában nem elegendő a beszerzés törvényességének igazolásához,

szakértői vélemény olyan kormeghatározás formájában, amely egy elismert, független szakértőtől származik, például egy egyetem/kutatóintézet munkatársától, bírósági/bírósági eljárás útján jóváhagyott tanácsadótól vagy egy jóváhagyott/elismert szakértőtől (3). A szakértői vélemények mind a megmunkált, mind a megmunkálatlan elefántcsont esetében elegendő bizonyítéknak tekinthetők (például ha igazságügyi szakértői elemzés nem végezhető el). Az antik megmunkált elefántcsont esetében a kormeghatározás alapulhat a faragás és a megmunkálási technikák stílusán.

Ha a fent felsorolt bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, a kérelmezők kötelesek más formájú bizonyítékok kombinációját benyújtani a beszerzés törvényességét bizonyítandó (lásd alább „A bizonyítékok egyéb formái” című részt). A tagállamoknak meg kell kérniük a kérelmezőt, hogy kérelme alátámasztására annyi különböző típusú bizonyítékot nyújtsanak be, amennyit csak lehetséges. Ahogyan fent, az Általános megfontolások című részben említettük, az, hogy mennyi és milyen típusú bizonyíték elegendő a beszerzés törvényességének igazolására, a kérelem jellegétől és a kapcsolódó kockázattól függ. Ha az EU-n belüli bizonyítvány tárgyát képező nyers elefántcsont kereskedelmi mennyiségű, a tagállamoknak érdemes megfontolniuk, hogy csak a lista első három pontjában felsorolt bizonyítékokat fogadják el.

A bizonyítékok egyéb formái, amelyek elégséges módon bizonyítják a beszerzés törvényességét, a következők (lehetőleg több is együttesen):

a kiviteli országból származó eredeti CITES-kiviteli engedély vagy eredeti kiviteli (pl. vámügyi) dokumentum. Ha lehetséges, a dokumentumo(ka)t össze kell vetni a megfelelő adatbázisokban található információkkal,

az elefántcsontot tartalmazó „megmunkált példányok” esetében egy jóváhagyott/elismert szakértőtől származó dokumentum,

egy nyugta vagy számla, ajándékozási okirat vagy öröklési dokumentum (például végrendelet),

az elefántcsont tárgyról készült régi fényképek (amelyeken szerepel a dátum, egy felismerhető személy, vagy a származás helye is), régi vadászengedély (vagy más, vadászattal kapcsolatos dokumentum), biztosítási dokumentumok, levelek vagy régi nyilvános dokumentumok (pl. újságcikkek vagy más eredeti beszámolók/publikációk, amelyek bizonyítékot szolgáltatnak a példányok eredetére vonatkozóan),

egyéb, a beszerzés törvényességének magyarázatát alátámasztó bizonyítékok, például a példányt megszerző személy (pl. afrikai) munkavállalását igazoló dokumentum, vagy az útlevélben szereplő pecsétek másolata,

a tulajdonostól származó tanúvallomás/eskü alatt tett vagy aláírt nyilatkozat. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kiadott bizonyítvány alátámasztására a kérelmezőnek eskü alatt tett nyilatkozatot kell beadnia, amelyben kijelenti, hogy tisztában van azzal, hogy milyen következményekkel jár, ha a nyilatkozat valótlanságot tartalmaz. A tanúvallomást/eskü alatt tett nyilatkozatot más bizonyítékkal (például fényképekkel vagy nyugtákkal/számlákkal) is alá kell támasztani,

azon példányok, illetve hangszerek esetén, amelyek megmunkálása, illetve előállítása az EU-ban történt, a gyártó vagy egy szakértő megerősítése azzal kapcsolatban, hogy a hangszert egy uniós tagállam területén gyártották, a vonatkozó CITES-listára való felkerülést megelőzően.

Ha a kérelmező által az újrakiviteli/EU-n belüli tanúsítvány iránti kérelem alátámasztására benyújtott bizonyítékok fényében továbbra is kétséges a szóban forgó elefántcsont beszerzésének törvényessége, a tagállamok mérlegelhetik, hogy független szakértőhöz fordulnak vagy igazságügyi szakértői elemzést kérnek a példány korának megállapítása érdekében; a költségeket a kérelmezőnek kell viselnie.


(1)  Lásd a 338/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (3) és (6) bekezdését az újrakiviteli tanúsítványokra vonatkozóan; valamint a 338/97/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (3) bekezdését és a 865/2006/EK bizottsági rendelet 59. cikkét az EU-n belüli kereskedelemmel kapcsolatos tanúsítványokra vonatkozóan.

(2)  Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala által kiadott „Guidelines on Methods and Procedures for Ivory Sampling and Laboratory Analysis” (Iránymutatás az elefántcsontból történő mintavétel módszereihez és eljárásaihoz, valamint a laboratóriumi elemzéshez) áttekintést nyújt a rendelkezésre álló laboratóriumi vizsgálati lehetőségekről, valamint a vizsgálathoz szükséges mintavételre vonatkozó iránymutatásról, beleértve az elefántcsontból történő mintavételhez szükséges berendezések és anyagok listáját (lásd UNODC. (2014) Guidelines on Methods and Procedures for Ivory Sampling and Laboratory Analysis. United Nations, New York, főleg a 14.2.2 Isotopes fejezet (30. és az azt követő oldalak, 46. o.); elérhető az alábbi linken: https://www.unodc.org/documents/Wildlife/Guidelines_Ivory.pdf).

Lásd még a www.ivoryid.org weboldalt is

(3)  Árverezőktől származó szakértői vélemény használata esetén gondosan figyelembe kell venni az esetleges érdekütközéseket.


II. MELLÉKLET

Megjelölés, regisztráció és a bizonyítványok kiadására vonatkozó egyéb követelmények

Az uniós jog alapján nem kötelező el nem távolítható módon megjelölni az elefántcsont termékeket az EU-n belüli bizonyítvány kiadása előtt, de néhány tagállam már alkalmazza ezt a gyakorlatot. Ezenkívül a tagállamok csak akkor adhatnak ki beviteli engedélyeket és újrakiviteli bizonyítványokat elefántcsont termékekre, ha azok meg vannak jelölve (lásd a 865/2006/EK rendelet 64. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 65. cikkének (1) bekezdését), és a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP 17) számú állásfoglalása is támogatja a „bármilyen méretű teljes agyarak és a legalább 20 cm hosszú és legalább 1 kg tömegű levágott elefántcsontdarabok” megjelölését.

Ebben az összefüggésben javasolt a tagállamoknak megfontolniuk az el nem távolítható jelölés alkalmazását: i. a bármilyen méretű teljes agyarak és ii. a legalább 20 cm hosszú és legalább 1 kg tömegű levágott elefántcsontdarabok esetében. A jelölés lehetővé teszi, hogy az érintett elefántcsont tárgyakhoz egy bizonyítványt lehessen kapcsolni, és növeli a nyomonkövethetőséget a rendszerben.

Javasoljuk, hogy a jelölést a CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP 17) számú állásfoglalásával összhangban végezzék el: „bármilyen méretű teljes agyarak és a legalább 20 cm hosszú és legalább 1 kg tömegű levágott elefántcsontdarabok megjelölhetők sajtoló-lyukasztó technikával, eltávolíthatatlan tintával vagy más el nem távolítható jelöléssel, az alábbi formulát használva: a származási ország kétbetűs ISO-kódja, az év utolsó két számjegye/az adott évben futó sorozatszám/a kilogrammban megadott tömeg (pl. KE 00/127/14). Ismeretes, hogy az egyes felek más-más jelölési rendszert használnak, és más-más módszereket alkalmazhatnak a sorozatszám és az év megadására (amely lehet például a regisztráció vagy a megtalálás éve), de az összes rendszernek azt kell biztosítania, hogy minden egyes megjelölt elefántcsont tárgy egyedi számot kapjon. Ezt a számot a teljes agyarak esetében azon a jellegzetes színű, gyűrű alakú területen kell feltüntetni, amely az agyar azon pontján található, ahol érintkezett a koponya szélével („lip mark”), és élénk színnel meg kell jelölni.”

Az állásfoglalás említi, hogy a jelölésben utalni kell a származási országra; ha ez az ország nem ismert abban az időpontban, amikor az uniós tagállam elvégzi a jelölést, akkor a jelölést elvégző ország ISO-kódját kell feltüntetni. A tagállamok helyénvalónak tarthatják annak előírását, hogy az elefántcsont birtokosa/tulajdonosa viselje az el nem távolítható jelölés költségeit.

Miután a tárgyat el nem távolítható módon megjelölték, a jövőbeli ellenőrzés megkönnyítése érdekében a kódot be kell vinni egy elektronikus adatbázisba a bizonyítvány számával és az összes fontos információval együtt (pl. hossz, súly, az egyezmény hatálybalépése előtti forgalomba kerülés). Ahol lehetséges, az információkat nemzeti szinten kell nyilvántartani. Ha az információ nyilvántartása regionális/helyi szinten történik, lennie kell egy, az információ megosztását/a központi (nemzeti) CITES hatóság általi felügyeletét lehetővé tevő mechanizmusnak. A jelölés elvégzése után tanácsos a tárgyakról fényképes dokumentációt készíteni, és a fényképeket a nyilvántartással együtt tárolni.

A tagállamok problémákról számoltak be az EU-n belüli bizonyítványok érvényességének ellenőrzésével kapcsolatban, ami megnehezíti a szóban forgó példányok (nyers agyarak) azonosítását. E problémák kezelése érdekében tanácsos, hogy a tagállamok:

megköveteljék, hogy az elefántcsont példányokról (főleg a nyers egész agyarakról) fényképes dokumentáció készüljön, és, ha a nemzeti rendszerek lehetővé teszik, biztosítsák, hogy a fényképeket mellékeljék/csatolják a megfelelő EU-n belüli bizonyítványhoz. A fényképeket be kell szkennelni, és együtt kell tárolni a kiadott bizonyítvánnyal kapcsolatos nyilvántartással. A dokumentálható (és az azonosítást elősegítő) jellemzők közé a következők tartoznak: jellegzetes elszíneződés, repedés vagy sérülés; az agyar görbülete; az alap (pl. a vágásfelület sima vagy rojtos). Hasznos fényképeket készíteni a teljes agyarról és az alapról is. Ha az agyar felülete gravírozott, mellékelni kell egy olyan fényképet is, amelyen láthatóak a gravírozás részletei és az, hogy hol található az agyaron. Különösen fontos fényképet készíteni az olyan elefántcsontról, amelyre vonatkozóan kiadtak egy bizonyítványt, de nem rendelkezik jelöléssel,

feltüntessék a bizonyítványon, hogy milyen módon került megmérésre az elefántcsont tárgy súlya és hossza, valamint hogy mekkora az alapnál mért átmérője. A súllyal kapcsolatban fontos információ, hogy mikor történt annak megállapítása (a tárgy súlyát a bizonyítvány kiadása idején mérték meg, vagy korábbi információt használtak fel?), valamint az, hogy a súly magában foglal-e az agyarhoz bármilyen módon hozzáerősített elemet (például az alapot borító sapkát vagy egy olyan elemet, amelynek segítségével az agyar a falhoz rögzíthető), amelyet egy későbbi súlyméréshez esetleg eltávolítottak. A hosszal kapcsolatban fontos információ, hogy a megadott hossz a külső vagy a belső ívre vonatkozik-e, és hogy az agyar hegyétől az alapig értendő-e (vagy másra vonatkozik),

nyilvántartásba vegyék az érintett tárgyak számát és súlyban kifejezett mennyiségét (kg) (mivel az egyes tárgyak mérete jelentősen eltérhet).


Top