Az Európai Unió részes fele a megállapodásnak 1 .

A megállapodás célja, hogy biztosítsa a fokozott nemzetközi együttműködést a cukorral kapcsolatos globális kérdésekben és a kapcsolódó területeken, fórumot biztosítson a cukorról és a globális cukorágazat helyzetének javításáról folytatott kormányközi konzultációkhoz, a globális cukorpiac és az egyéb édesítőszerek helyzetére vonatkozóan gyűjtött és szolgáltatott információk révén segítse a kereskedelmet, továbbá ösztönözze a cukor iránti kereslet növekedését, különösen a nem hagyományos felhasználások tekintetében. A megállapodás 1993. január 1-jén, hároméves időszakra lépett hatályba, 1995. december 31-ig. Hatályát azóta rendszeresen, további kétéves időszakokkal meghosszabbították. A megállapodás következő, a Nemzetközi Cukortanács határozatával történő meghosszabbítására 2017 novemberében kerül majd sor, és 2019. december 31-ig marad hatályban 2 .

A megállapodás 8. cikkének értelmében a Nemzetközi Cukortanács a megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges feladatok ellátásáért felelős szerv. A megállapodás 13. cikke előírja, hogy főszabályként a Cukortanács valamennyi határozatát konszenzussal kell meghozni, hacsak a megállapodás másképp nem rendelkezik. Konszenzus hiányában a határozatokat egyszerű többséggel kell meghozni, kivéve ha a megállapodás minősített szavazást ír elő.

A megállapodás 25. cikke szerint az ISO-tagok összesen 2000 szavazattal rendelkeznek. Az ISO minden egyes tagja meghatározott számú szavazattal rendelkezik, amely a megállapodásban előre meghatározott kritériumok alapján évente kiigazításra kerül.

A megállapodás és különösen a szavazatoknak a tagok közötti megoszlása – amely az érintett tagok által fizetendő hozzájárulás összegét is meghatározza – nem tükrözi többé a globális cukorpiac valós helyzetét. Az Unió jelenleg messze a legnagyobb mértékben járul hozzá az ISO költségvetéséhez. Az ISO 2015 óta tárgyal a munkacsoportok szintjén a szavazatok elosztását biztosító rendszer felülvizsgálatának lehetőségeiről. Ha az ISO érdemben tárgyalni kezd a megállapodás felülvizsgálatáról, az EU-nak arról saját állásponttal kell rendelkeznie.

Az ISO reformja egyértelműen az Unió érdekében áll; e reform célja, hogy az ISO-t még jobban összhangba hozzák az Unió által az egyéb nemzetközi terméktanácsokban támogatott gyakorlatokkal és a cukor világpiacán 1992 óta végbement változásokkal. A reformnak ugyanakkor legalábbis átláthatóságot kell eredményeznie a tagok szavazás során viselt felelősségét és pénzügyi hozzájárulásait illetően. Az ISO-n belül birtokolt szavazatok elosztását olyan mérhető mutatók alapján kell meghatározni, mint a kereskedelmi forgalom, a fogyasztás, a termelés és a fizetési képesség. Az utóbbi mutatót az Egyesült Nemzetek Szervezete használja annak érdekében, hogy lehetővé tegye a cukor fejlesztési vonatkozásainak érvényesülését. E mutató figyelembevétele esetén a pénzügyi felelősség nagyobb részét azok a tagok kapják, akik nagyobb mértékben képesek hozzájárulni az ISO költségvetéséhez.

A Bizottság a fent említett gyakorlatokat a többi ISO-taggal együtt mozdíthatja elő; mivel az ISO konszenzuson alapuló szervezet, az EU önmagában nem valósíthatja meg a reformot. Ezért az ISO általános tagságának egyértelmű jelzést kell adnia arra vonatkozóan, hogy a reform nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is. Az ISO ülésein és a többi ISO-taggal tartott kétoldalú megbeszélések során a Bizottságnak olyan helyzetben kell lennie, hogy képes legyen a megállapodás módosításáról szóló tárgyalások kezdeményezésére, illetve a többi taggal való együttműködésre abban az esetben, ha azok veszik át a kezdeményezést a reformjavaslatok terén.

A nemzetközi terméktanácsokban – így például a Nemzetközi Gabonatanácsban (IGC) és a Nemzetközi Olívatanácsban (IOC) – folytatott tárgyalások keretében az Uniónak sikerült megállapodást elérnie a szavazati jogok olyan arányú elosztásáról és olyan egyértelmű éves frissítési mechanizmusokról, amelyek mind a gabona-, mind az olajbogyó- és olívaolaj-piacokon tükrözik az Unió viszonylagos jelentőségét. A Nemzetközi Gabonatanácsban alkalmazott mutatók a kereskedelmi forgalomra, a fogyasztásra és a termelésre vonatkoznak. Ez ellentétben áll az ISO gyakorlatával, mivel a nemzetközi cukormegállapodás 1992 óta nem tesz lehetővé olyan kiigazításokat, amelyek a tagok globális cukorágazatban betöltött változó pozícióit tükrözik. A megállapodás módosítására irányuló minden erőfeszítés célja az kell, hogy legyen, hogy az ISO gyakorlatát összhangba hozza a többi nemzetközi terméktanács gyakorlatával. Emellett a szavazati jogok elosztását a tagok nem tudják előre kiszámítani, mivel az elosztás nem transzparens számításokon alapul. Bár ez a gyakorlat már 25 éve elfogadottnak számít, a globális cukorágazatban végbement változásokra tekintettel nem lehet tovább folytatni.

Mindezek a fejlemények egy olyan időpontban következnek be, amikor az uniós cukorpolitika reformja zajlik, és a cukortermelési kvóták megszüntetése révén az uniós exportőrök jobban hozzá fognak férni a globális cukorpiacokhoz, és meg fognak szűnni az uniós cukortermelésre vonatkozó korlátozások.

A cukor az Unió közös kereskedelempolitikája és közös agrárpolitikája keretébe tartozó érzékeny termék. Az Unió által folytatott nemzetközi kereskedelmi tárgyalások során a cukor kulcsfontosságú szerepet játszik, és a Bizottság a termelést és a kereskedelmet egyaránt gondosan figyelemmel kíséri. A cukor emellett számos fejlődő ország számára fontos árucikk, és a cukor fejlesztési vonatkozásai kiemelkedő jelentőséggel bírnak a közös kereskedelempolitikában. Az ISO semleges platformot biztosít a cukorral kapcsolatos kérdések széles körben való megvitatásához. Ugyanakkor a cukor világpiacán végbemenő fejlemények nyomon követése a közös agrárpolitika keretében alkalmazott piacirányítás érdekeit szolgálja.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (3) bekezdése rendelkezik a tárgyalások megkezdésére való tanácsi felhatalmazásról, valamint – a tervezett megállapodás tárgyától függően – az Unió főtárgyalójának vagy tárgyaló küldöttsége vezetőjének kijelöléséről. Az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, és egy különbizottságot jelölhet ki, amellyel a tárgyalások folytatása során egyeztetni kell.

A Nemzetközi Cukortanácsot egy megállapodás, nevezetesen a nemzetközi cukormegállapodás hozta létre. A megállapodás 44. cikke értelmében a Nemzetközi Cukortanács minősített szavazás útján javasolhatja az ISO tagjainak a megállapodás módosítását. Amennyiben nincs meg a minősített szavazáshoz szükséges minősített többség, nem lehet javaslatot tenni a megállapodás módosítására. A megállapodás nem rendelkezik a módosítás kezdeményezésének más módjairól. Következésképpen az ISO azon tagjai számára, akik nem értenek egyet a status quo fenntartásával, egyetlen alternatíva létezik: a megállapodás további két évvel való meghosszabbításának elutasítása, ami azonban egyenértékű az ISO-ból való kilépéssel.

Az a tervezett jogi aktus, amellyel kapcsolatban az Unió nevében képviselendő álláspont meghatározásra kerül, a megállapodás intézményi keretének módosításához vezethet.

A javasolt határozat eljárási jogalapja ezért az EUMSZ 218. cikkének (3) és (4) bekezdése.

A javasolt határozat jogalapját az EUMSZ 218. cikke (3) és (4) bekezdésének kell képeznie.

Az Unió a megállapodás részes fele, az ISO Nemzetközi Cukortanácsában a Bizottság képviseli. A tagállamok nem önálló szerződő felei a megállapodásnak. Az EU által a megállapodás esetleges módosításáról folytatott tárgyalások az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

Az Unió érdeke a megállapodás módosítása, hogy egy olyan szavazási rendszer kerüljön bevezetésre, amely tükrözi az ISO-tagok globális cukorágazatban képviselt viszonylagos jelentőségét; ezt a lehetőséget előnyben kell részesíteni az Unió ISO-tagságának megszüntetésével szemben. Jelenleg az EU-nak az ISO tevékenységében való részvétele az Unió és a többi ISO-tagállam számára egyaránt előnyös. Mivel azonban az EU viszonylagos jelentőségének megváltozása nem járt a kiutalt szavazatok számának csökkenésével és ennek következtében pénzügyi hozzájárulásainak csökkenésével, ez a részvétel túl magas árat jelent. Más ISO-tagok hozzájárulásai, akiknek a jelenléte a globális cukorpiacokon erősödött, nem emelkedtek ennek megfelelő mértékben.

Az Unió az ISO tagja, és e tagságot 1992 óta az uniós cukorágazat és a legtöbb tagállam is támogatja. Nem tűnik szükségesnek az érdekelt felekkel konzultációt folytatni egy olyan folyamatról, amely csupán az Unió ISO-tagságának fenntartására irányul, még akkor sem, ha e folyamat olyan szabályokon alapul, amelyek összhangban vannak más nemzetközi terméktanácsok szabályaival, amelyeknek az EU is tagja. Végső soron annak, hogy az EU-nak a globális cukorpiacon képviselt viszonylagos jelentősége csökkent, az ISO-hozzájárulás mérsékelt csökkenésében is meg kell majd mutatkoznia. A hatályos szabályok értelmében az EU-tól aránytalanul magas hozzájárulást várnak el, míg más ISO-tagok késve, vagy egyáltalán nem fizetnek.

Nem szükséges teljes körű hatásvizsgálatot végezni, mivel az intézkedésnek valószínűleg sem gazdasági, sem környezeti, sem társadalmi szempontból nem lesz jelentős hatása. A megállapodás sikeres módosítása értelemszerűen alacsonyabb pénzügyi hozzájárulást jelentene ISO-tagként az EU számára. Ugyanakkor a szavazatok átláthatóbb és méltányosabb elosztása vonzóbbá teheti az ISO-t a potenciális új tagok számára, ami további költségcsökkenéshez vezetne.

Bár a megállapodás módosítására legfőképpen azért van szükség, mert tisztességes és méltányos összeget kell meghatározni az EU ISO-költségvetéshez való hozzájárulása tekintetében, a reformot mégsem csak költségvetési okok teszik szükségessé. Az ISO modernizálásának szempontjából kulcsfontosságú kiindulópont az, hogy az ISO-tagok jelentősége az ISO adminisztratív költségvetéséhez való hozzájárulásukban is tükröződjön, ami várhatóan a tagok aktívabb részvételét is biztosítani fogja az ISO-n belül.

A tárgyalások megkezdésének várhatóan nem lesz költségvetési vonzata.