23.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 176/15

1.

emlékeztet arra, hogy a Karib-térségben, az Indiai-óceán és az Atlanti-óceán térségében található nyolc szigetből és szigetcsoportból, valamint az Amazonas vidékén található elszigetelt területből álló legkülső régiók hat francia tengerentúli közösséget (Guyana, Guadeloupe, Martinique, Mayotte, Réunion és Saint-Martin), két portugál autonóm régiót (Azori-szigetek és Madeira) és egy spanyol autonóm közösséget (Kanári-szigetek) foglalnak magukban, amelyek mind az EUMSZ 349. cikkében megállapított sajátos hátrányokkal küzdenek, amely hátrányok állandósága és együttes hatása megnehezíti gazdasági és társadalmi fejlődésüket;

2.

elismeri ökoszisztémáik rendkívüli gazdaságát, a megújuló energiák fejlesztésével kapcsolatos potenciáljukat, valamint a tengeri, környezetvédelmi kutatásban, űrkutatásban megvalósított, illetve csillagászati, vulkanológiai, oceanográfiai, mezőgazdasági kutatási tevékenységeiket, továbbá a fenntartható idegenforgalmi tevékenységüket és gazdag kulturális örökségüket;

3.

hangsúlyozza, hogy az e régiókat – amelyek Európa legkülső határai – sújtó kihívások ellenére lehetőségeket kínálnak a vállalkozásfejlesztésre olyan ágazatokban, mint például a kék, a zöld, a fehér és az ezüst gazdaság („silver economy”), valamint a körforgásos gazdaságra való áttérésre, mindamellett jelentős növekedési és munkahelyteremtési potenciállal is rendelkeznek;

4.

üdvözli az EU-nak a legkülső régiókkal kapcsolatos megújított elkötelezettségét, és elismeri az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítését, hogy megvizsgálja azokat a javaslatokat, amelyeket „Az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása terén tanúsítandó új lendületért” című közös feljegyzésükben a legkülső régiók fogalmaztak meg; ez a támogatás – amely különösen fontos ebben az EU számára oly érzékeny időszakban – ismét megerősíti az európai intézményeknek azt a törekvését, hogy jobban szem előtt tartsák a legkülső régiók sajátosságait;

5.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókról szóló legújabb közlemény illeszkedik az EU jövőjével és a következő programozási időszak kialakításával kapcsolatos közös gondolkodásba, továbbá arra, hogy a közlemény az EU Bírósága 2015. decemberi ítéletének fényében jött létre, amely egyértelműen tisztázta az EUMSZ 349. cikkének mint a legkülső régiókra vonatkozó önálló és elégséges jogalapnak a hatályát;

6.

úgy véli, hogy az új közleménynek hozzá kell járulnia az EUMSZ 349. cikkének szisztematikus alkalmazásával kapcsolatos kihívás leküzdéséhez, és egyúttal három célkitűzést is össze kell hangolnia: esélyegyenlőség, versenyképesség és külső megjelenítés – három, egymástól elválaszthatatlan dimenzió, amelyeket a legkülső régiókra vonatkozó valamennyi ambiciózus közpolitika mutatóivá kell tenni, és eszközöket kell biztosítani számukra, hogy egyenlő jogokat garantálhassanak állampolgáraiknak;

7.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új közlemény nem tér ki olyan, a legkülső régiók számára alapvető fontosságú témákra, mint például a kohéziós politika hatása, a szociális és foglalkoztatási területtel, illetve a közlekedéspolitikával kapcsolatos konkrét kiigazítások, vagy a legkülső régiók fejlődése szempontjából lényeges adó- és vámrendszerek jövője;

8.

üdvözli, hogy olyan megközelítést fogadtak el, amely egyértelműen a szubszidiaritás elvére épül, de sajnálja, hogy zavar van a különböző illetékességi szintek kapcsán, és nem ismertek az egyes szintek által jelenleg végrehajtott intézkedések;

9.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a legkülső régiókkal folytatott partnerségének megerősítése mellett döntött annak érdekében, hogy a régiók ki tudják bontakoztatni potenciáljukat, és teljes mértékben ki tudják aknázni uniós tagságukat, valamint hogy az Európai Bizottság a folyamatos párbeszéd útján figyelembe tudja venni aggályaikat és véleményüket. A legkülső régiók, az államok, az európai intézmények, az EBB és a magánszektor szereplői közötti szorosabb partnerség elengedhetetlenül fontos dimenzió; ebben a tekintetben a legkülső régiók kétéves fóruma bizonyítottan hatékony eszköz abban, hogy valamennyi érdekelt fél hangot adhasson véleményének, ezért kiemelten fontos annak fenntartása;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a legkülső régiókra vonatkozó jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban, a megfelelő intézkedések kidolgozása érdekében előzetes hatástanulmányokat kell készíteni; reméli, hogy ezzel az új lendülettel a szóban forgó elismerés ténylegesen is megvalósul;

11.

tudomásul veszi továbbá az Európai Parlament 2017. júliusi, „A kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása” című állásfoglalását, valamint a három érintett állam hozzájárulását;

12.

megismétli az EU szociális dimenziójának megerősítésére irányuló felhívását, és reméli, hogy a szociális jogok európai pillére azokkal a problémákkal is foglalkozik, amelyek a legkülső régiókhoz hasonló régiókat érintik, mint például az EU-ban a legmagasabbak közé tartozó munkanélküliségi ráta (különösen a fiatalok körében), a növekvő egyenlőtlenség és a szociális kirekesztettségre vonatkozó magas mutatók, amelyek igazolják, hogy a foglalkoztatás terén e régiók milyen nehézségekkel küzdenek, amelyek fokozott társadalmi elégedetlenséget eredményeznek, mint ahogyan azt a guyanai tüntetések is megmutatták;

13.

megállapítja, hogy a válság igen negatív hatást gyakorolt a legkülső régiókra, amelyek strukturális jellemzőik – törékeny, gazdaság, magas munkanélküliségi ráta és az alacsony képzettségű aktív népesség nagy aránya – miatt az EU leginkább érintett térségei közé tartoznak;

14.

sajnálatát fejezi amiatt, hogy bár az Európai Bizottság 2012-es stratégiájában a szociális tengely is szerepelt, nincsenek benne kiigazító javaslatok vagy a legkülső régiók sajátosságait figyelembe vevő konkrét intézkedések, amelyek segítségével e régiók egyedi elbánásban részesülhetnének az európai programokban;

15.

pozitívan értékeli, hogy az Európai Bizottság vállalja annak mérlegelését, hogy indokolt-e az ESZA-n belül külön összeget elkülöníteni a legkülső régiók számára; az EUMSZ 349. cikke által elismert egyedi jelleg is alátámasztja ezt az elkülönítést: ezért támogatja a Parlament és a legkülső régiók arra irányuló kérését, hogy ezt vegyék figyelembe az ESZA-ra vonatkozó következő rendeletjavaslatban;

16.

üdvözli a legkülső régiók proaktivitását, amelynek keretében létrehozták a legkülső régiók foglalkoztatási hálózatát – a hálózat célja az e területre irányuló európai fellépés hiányának enyhítését célzó javaslatok és projektek kidolgozása;

17.

egyetért azzal, hogy az évek során elért előrehaladás ellenére a legkülső régiók továbbra is súlyos kihívásokkal küzdenek, amelyeket az éghajlatváltozás, a globalizáció és a világgazdaság ciklikus válságai tovább súlyosbítanak, és támogatja az Európai Bizottságot abban a véleményében, hogy egyértelműen fokozni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a legkülső régiók teljes mértékben kiaknázhassák az uniós tagságukból származó előnyöket;

18.

arra biztat, hogy vegyék figyelembe az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének regionális szinten mutatkozó, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgására gyakorolt hatását, mivel ez nagyon érzékenyen érinti a régiókat, különösen a legkülső régiókat, amelyeket szoros kapcsolat fűz az Egyesült Királysághoz, és amelyek együttműködnek annak társult területeivel olyan kérdésekben, mint a turizmus vagy a hagyományos termékek;

19.

megállapítja, hogy egyes legkülső régiókban igen erős az irreguláris bevándorlás, különösen ami a kísérő nélküli kiskorúakat illeti, amelynek kezelése komoly problémákat okoz;

20.

emlékeztet arra, hogy területükön a legkülső régiók jelentik Európai külső határait, és utal arra, hogy mivel a szomszédos országokhoz viszonyítva ezek a területek fejlettebbek, ez migrációs áramlásokat ösztönöz;

21.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek következtében különösen védtelenek az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Elsősorban az egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé váló természeti jelenségeknek vannak kitéve; ennek egyértelmű példája az Irma hurrikánnak a Karib-térségben található legkülső régiókra, különösen Saint-Martinra gyakorolt pusztító hatása;

22.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, amelyek szerint a LIFE-ban meg kell erősíteni a legkülső régiók dimenzióját, és értékelni kell, hogy hogyan alkalmazzák ezekben a régiókban az Európai Unió Szolidaritási Alapját. Emellett reméli, hogy az értékelés az alaphoz való hozzáférés nehézségeire is kiterjed;

23.

kijelenti, hogy a kék gazdaság nagy potenciállal rendelkezik az EU-ban a növekedés és a foglalkoztatás terén, különösen a legkülső régiók esetében, mivel e régiók szilárdítják meg Európa tengeri dimenzióját, és kulcsfontosságúak a nemzetközi óceánpolitikai irányítás szempontjából;

24.

üdvözli, hogy az új közlemény elismeri, hogy a megújuló energiák – különösen a tengeri energia – még mindig nem eléggé fejlettek, és azt kéri, hogy adják meg a megerősítésükhöz szükséges támogatást, figyelembe véve, hogy a legkülső régiók jogosan vállalhatnak e téren vezető szerepet;

25.

üdvözli a tagállamoknak szóló felhívást, hogy nemzeti jogszabályaikban ismerjék el a legkülső régiók sajátosságait, hogy ezáltal elősegítsék a megújuló energiák és az energiahatékonyság fejlesztését;

26.

támogatja a „Tiszta energia az EU szigeteinek” uniós kezdeményezést, és arra ösztönzi a legkülső régiókat, amelyek villamosenergia-hálózatai teljesen elszigeteltek, hogy a legkülső régiók energetikai hálózatán keresztül vállaljanak aktív szerepet a kezdeményezésben;

27.

ebben az összefüggésben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új, célzott eszközre, amelynek célja a tiszta energia termelésével és tárolásával kapcsolatos járulékos költségek ellensúlyozása;

28.

megállapítja, hogy a legkülső régiók kivételes biodiverzitással rendelkeznek, amely az európai biodiverzitásnak közel 80 %-át teszi ki, és részei a bolygó ökológiai egyensúlya szempontjából létfontosságúnak minősülő 34 helyszínnek;

29.

üdvözli a legkülső régióknak a körforgásos gazdaság iránti elköteleződését, és emlékeztet arra, hogy a körforgásos gazdaságra való áttéréshez jelentős beruházásokra van szükség, különösen a lakosság tájékoztatása, az infrastruktúra, valamint a kutatási és innovációs tevékenységek terén;

30.

üdvözli annak bejelentését, hogy javasolni fogják a 2018–2020 közötti LIFE programban a legkülső régiók hulladékgazdálkodásával foglalkozó külön fejezet bevezetését, valamint annak támogatását, hogy e régiók legyenek a körforgásos gazdaság kísérleti projektjeinek vizsgálati laboratóriumai, továbbá azt a szándékot, hogy olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyekkel megkönnyíthető, hogy hulladékkezelési célból szomszédos országokba szállítsanak hulladékot;

31.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a LIFE+ program jelenlegi kiválasztási kritériumait a következő programozási időszakban a legkülső régiók tényleges helyzetéhez kell igazítani;

32.

tudomásul veszi az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy egy, az összes legkülső régióra vonatkozó célzott jövőbeli program révén segítséget nyújtson a biodiverzitás megőrzéséhez, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartható használatához, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz; azt javasolja, hogy tegyék lehetővé minden legkülső régióban a projektek finanszírozását, valamint azt, hogy az Európai Bizottság a régiókkal való partnerségben közvetlenül irányítsa azokat;

33.

úgy véli, hogy a legkülső régiók által vállalt gazdasági és társadalmi kiigazításokat továbbra is az Európai Unió pénzügyi szolidaritásának segítségével kell támogatni, és ezt a 2020-at követő időszakra vonatkozó új stratégia kialakítása során is szem előtt kell tartani;

34.

emlékeztet arra, hogy az EGTC megfelelő eszköz lehet a legtávolabbi régiók, például a legkülső régiók együttműködési lehetőségeinek és tevékenységeinek fellendítéséhez;

35.

támogatja azt a kezdeményezést, hogy az EBB Európai Beruházási Tanácsadó Platformján kialakított egységes belépési pont segítségével könnyítsék meg a legkülső régióknak az ESBA-hoz való hozzáférését;

36.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy legyen következetes a legkülső régiók esetében az állami támogatásokra vonatkozó koncepcióját illetően, és valamennyi iránymutatásnál vegye figyelembe e régiók sajátosságait, szorosan kapcsolódva az egyéb európai politikákhoz;

37.

úgy véli, hogy a legkülső régiók gazdag kulturális öröksége, kulturális és kreatív ipara a munkahelyteremtés szempontjából jelentős gazdasági hatást eredményezhet, és komoly fejlődési potenciállal rendelkezik, amelyet erősen befolyásolják a földrajzi távolsághoz kapcsolódó, a művészi alkotások és művészek mozgását korlátozó járulékos költségek; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kultúráról szóló következő programba építsen be egy, az európai szintű mobilitással kapcsolatos tengelyt, amely a legkülső régiókra vonatkozó célzott intézkedéseket tartalmaz;

38.

üdvözli, hogy a legkülső régiók az oktatási és képzési programok keretében a mobilitásra szánt legnagyobb összegben részesülnek, és helyénvalónak ítéli ezeket a jövőben is fenntartani; üdvözli ezen kívül a támogatás harmadik országokra történő kiterjesztésének lehetőségét;

39.

előrelépésnek tekinti egy olyan eszköz kialakítását, amely nyomon követi a legkülső régióknak az egységes piacba történő fokozatos integrációjával kapcsolatos előrelépéseket, valamint azt a bejelentést, amely szerint a COSME új stratégiájában figyelembe fogják venni a legkülső régiókban található vállalkozások sajátos igényeit, hogy ezáltal támogassák a nemzetközivé válásukat;

40.

rámutat, hogy a legkülső régiókban a gazdaság, a környezet, a területrendezés és a foglalkoztatás szempontjából létfontosságú ágazatnak számít a mezőgazdaság – ahogyan azt az EU is elismeri, amikor a POSEI-rendszer révén különleges bánásmódot állapít meg, és a KAP-ban is konkrét eltéréseket ír elő, továbbá támogatja azok fenntartását;

41.

úgy véli, hogy a legkülső régiók termékeivel egyező termékek európai és nemzetközi mezőgazdasági piacának fokozódó liberalizációja fokozatosan aláássa e régiók versenyképességét; e rendkívüli helyzetek kezelése érdekében szükségesnek tekinti a POSEI pénzügyi keretösszegének növelését, valamint egyéb strukturális intézkedéseket;

42.

emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötendő kereskedelmi megállapodásokba illesszen be egy külön fejezetet, amely a legkülső régiók érdekeit különösen érintő kérdésekről szól, ahogyan azt a 2013. március 13-i 228/2013/EU rendelet is előírja, valamint figyelmeztet arra, hogy e megállapodásoknak rendszeresen tartalmazniuk kell az érzékeny termékeket kizáró záradékokat;

43.

szükségesnek tekinti, hogy a latin-amerikai országokkal a banán behozataláról kötött kétoldalú megállapodások keretében 2020 után hosszabbítsák meg a stabilizációs mechanizmust, hogy annak működése automatikus legyen, és hogy értékeljék, hogy ezt a válaszreakciót hogyan lehet az egyéb megállapodásokra és termékekre alkalmazni;

44.

üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, amely szerint meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a legkülső régiókban – az erőforrások fenntarthatóságának tiszteletben tartása mellett – engedélyezzék az új hajók építésére nyújtott állami támogatásokat, és elengedhetetlenül fontosnak tartja olyan támogatási intézkedések elfogadását, amelyek az EP 2017. április 27-i állásfoglalásával összhangban lehetővé teszik a legkülső régiókban a hagyományos és kisüzemi halászatot folytató hajók finanszírozását;

45.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókban az akvakultúra és a halászat jelentős növekedési és munkahelyteremtési potenciállal bír, amelyet azonban nem támogatnak eléggé, és hogy az ezekben az ágazatokban megvalósuló helyi irányítás kedvező hatással van az erőforrások fenntarthatóságára;

46.

üdvözli az Európai Bizottság döntését, amelynek értelmében az új programok keretében vizsgálni fog bizonyos intézkedéseket, különösen a legkülső régiók kompenzációs rendszerét, és felhívja a figyelmet a régiók azon igényére, hogy állítsák vissza a többletköltségek kompenzációjára irányuló, saját szabályozással, költségvetéssel és külön irányítással rendelkező önálló programot, amelynek célja a legkülső régiók halászatának és akvakultúrájának támogatása;

47.

sajnálatát fejezi amiatt, hogy az új közlemény nem foglalkozik a kohéziós politikával, bár elismeri, hogy a kohéziós politika a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés fő tengelye; reméli, hogy az Európai Bizottság a kohéziós politika megújítása során kellően figyelembe veszi a legkülső régiókat;

48.

ismételten támogatja a 2020 utáni megerősített, egyszerűsített kohéziós politikát, amelynek elsődleges célja az, hogy az EU összes területén elősegítse az egyensúlyt és az esélyegyenlőséget; ehhez fenn kell tartani a kohéziós politika keretében a legkülső régióknak nyújtott különleges bánásmódot;

49.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ERFA keretében nyújtott, a legkülső régiók számára létfontosságú kiegészítő juttatást az Európai Bizottság nem dolgozta ki megfelelően, továbbá támogatja annak fenntartását és megerősítését, mivel célja a legkülső régiókat érintő, versenyképességüket és fejlődésüket korlátozó tartós strukturális hátrányok enyhítése;

50.

emlékeztet arra az álláspontjára, amely szerint a pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a támogatásokat, amelyek alapvető fontosságúak a legkülső régióknak az EU keretén belüli felzárkózásában; mindenesetre ezeknek az eszközöknek nem szabad kötelezettséggel járniuk, pusztán lehetőséget nyújthatnak;

51.

sajnálja, hogy a közlemény a területi együttműködési programok keretében nem nyújt sem megoldásokat, sem pedig meggyőző javaslatokat a legkülső régiókat sújtó problémákra, ezért annak teljeskörű átgondolására tesz javaslatot;

52.

újra felhívja a figyelmet az intelligens szakosodási stratégiák hasznosságára, és üdvözli a legkülső régiók közötti stratégiák hálózatba szervezésének közelmúltbeli dinamikáját;

53.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy a legkülső régiók kísérleti laboratóriumok, technológiatranszfer-platformok és kiválósági területeiken innovatív megoldások kipróbálási terepei legyenek;

54.

támogatja az Európai Bizottságnak a Horizont 2020-on belül a legkülső régiókra vonatkozó kezdeményezését, és jelzi, hogy figyelemmel fogja kísérni, hogy az EU 2020 utáni kutatási programjában mindez milyen konkrétumokkal jár majd a szóban forgó régiókra vonatkozóan;

55.

figyelmeztet a legkülső régiók megközelíthetőségének (közlekedés, energia és távközlés) stratégiai fontosságára, amely az európai kontinenstől távol eső és elszigetelt régiók önálló fejlődése szempontjából, valamint az állampolgárok egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében egyaránt elengedhetetlen;

56.

üdvözli azt a kezdeményezést, hogy készüljön egy tanulmány, amely jobban meg tudja állapítani és számszerűsíteni a legkülső régiók összeköttetési szükségleteit, és amely kezdeményezésnek figyelembe kell vennie az e célt szolgáló összes jogi és pénzügyi eszközt;

57.

hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókhoz hasonló uniós térségek földrajzi és demográfiai szempontból is komoly kihívásokkal küzdenek és speciális igényeik vannak. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen kiemelt figyelmet annak, hogy az uniós mobilitási politikák és programok milyen hatással vannak az ilyen régiókra, és tegyen közzé zöld könyvet ebben a témában (1);

58.

emlékeztet arra, hogy a repülőterek és kikötők a legkülső régiók kizárólagos be- és kilépési pontjai, és fontos társadalmi feladatot látnak el; üdvözli, hogy indokolt esetekben lehetőség van a repülőtereken és kikötőkben megvalósítandó beruházások finanszírozására, valamint működési támogatás nyújtására;

59.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a TEN-T prioritásainak felülvizsgálatakor vizsgálja meg, hogyan lehet azonosítani és megjeleníteni a legkülső régiók sajátos szükségleteit, különösen a tengeri autópályák esetében, és lehetővé tenni olyan projekteket, amelyek javítják az érintett régiók és a tagállamok vagy egy legkülső régió és a földrajzi környezetében található szomszédos területek közötti összeköttetést;

60.

rámutat, hogy a legkülső régiók vonzerejének növeléséhez és azon képességük javításához, hogy saját térségükben növelni tudják súlyukat, elengedhetetlenül fontos integrálni e régiók térségének földrajzi valóságát valamennyi uniós szakpolitikába, és ily módon elősegíteni az e szakpolitikák belső és külső dimenziója közötti koherenciát;

61.

úgy véli, hogy a legkülső régiók szomszédos földrajzi térségük gazdasági motorjává válhatnak, illetve – különösen az uniós fejlesztéspolitika kapcsán – hatékonyan érvényesíthetik az EU befolyását a világban, hiszen kétségtelenül nagy, de mindezidáig kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek;

62.

figyelemmel kíséri azt az elképzelést, amely szerint meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az EU új beruházásait a legkülső régiók földrajzi térségében megvalósítandó, prioritást élvező nagyprojektek felé irányítsák, valamint hogy mérlegeljék a legkülső régiók és a szomszédos országok közötti közös programok lehetőségét is;

63.

sajnálja, hogy nincs az Európai Bizottság által támogatott, ambiciózus és koherens stratégiai keret, amely elősegítené az érintett régiók gazdaságainak nemzetközivé válását;

64.

üdvözli a „területi hatásvizsgálatok” fontosságának elismerését, amelyek az új jogalkotási javaslatok és nemzetközi kereskedelmi megállapodások kidolgozásához és megvitatásához szükségesek; úgy véli, hogy a legkülső régiók hatóságainak és szakértőinek rendszeresen részt kellene venniük az európai kezdeményezések lehetséges területi hatásainak értékelésében;

65.

figyelmeztet az ERFA és az EFA közötti szinergiák megvalósításának nehézségeire, és egyetért a valódi hozzáadott értékkel bíró, strukturáló együttműködési projektek lehetőségének fontosságával;

66.

úgy véli, hogy a legkülső régióknak az európai politikákban és kezdeményezésekben való jobb figyelembevételének célja továbbra is olyan kihívást jelent, amelynek igazodnia kell az európai projekt kihívásaihoz;

67.

megállapítja, hogy elengedhetetlenül fontos az EUMSZ 349. cikkének a döntéshozatali folyamat kezdetétől történő rendszeres és átfogó alkalmazása annak érdekében, hogy azt a legkülső régiók valóságához igazodva lehessen alkalmazni;

68.

a jövőben is figyelemmel kíséri az új közlemény végrehajtását, valamint az abban foglalt jövőbeli javaslatok konkretizálását.