Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak – Harmadik jelentés az energiaunió helyzetéről

(COM(2017) 688 final)

(2018/C 262/15)

Előadó:	Toni VIDAN
Társelőadó:	Christophe QUAREZ

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.1.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.4.5.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.4.19.
Plenáris ülés száma:	534.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	159/5/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentést, támogatja az energiaunióra irányuló projekt célkitűzéseit, és üdvözli, hogy a hangsúlyt arra helyezték, hogy bevonják és mobilizálják az uniós társadalmat az energiaunióért való teljeskörű felelősségvállalása érdekében. Megismétli a szervezett civil társadalommal uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten folytatandó eredményes energia-párbeszédre irányuló javaslatait.

1.2.

Az EGSZB mindig is úgy vélekedett, hogy az energiaunió koncepciója rendkívül fontos az Európai Unió sikere szempontjából. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon nézetével, hogy az energiaunió nem csak az energiáról és az éghajlatról szól. Az EGSZB szerint az energetikai átállás lehetőséget kínál arra, hogy Európát demokratikusabbá, egységesebbé, versenyképesebbé és igazságosabbá tegyük. Az energiaunió megvalósítására irányuló közös erőfeszítés során meg kell erősíteni az Európai Unió környezeti, politikai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát, az Unió alapvető értékeivel összhangban.

1.3.

Az EGSZB üdvözli a tiszta energiával foglalkozó kezdeményezéscsomagot, mivel a megfelelő irányba mutat, ám sajnálatosnak tartja, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés nem ismeri fel a csomagon belüli célkitűzések elégtelen voltát. Az EGSZB támogatja az Európai Parlament azon kezdeményezéseit, hogy meg kell erősíteni a jogszabályi keretet, és aggasztja, hogy a Tanács kísérleteket tett a jövőbeli rendelkezések gyengítésére. Az EGSZB kéri az Uniót, hogy gyorsítsa meg azon intézkedéseit, amelyek célja, hogy Európa és a világ közelebb kerüljön a Párizsi Megállapodásban foglalt és valamennyi tagállam által megerősített szén-dioxid-semlegességi célkitűzés megvalósításához.

1.4.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés nem dolgozza ki az energiaunió hosszú távú perspektíváját, és kéri az Európai Bizottságot, hogy az energiaunióban teljeskörűen szerepeltesse a 2050-es kilátásokat, továbbá nyújtson be javaslatot a 2050-re vonatkozó ütemterv Párizsi Megállapodásnak megfelelő naprakésszé tételére. Ez megfelelne az Európai Parlament azon állásfoglalásának, amely szerint az EU számára 2018-ig a század közepéig szóló, a nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos stratégiát kell készíteni (2017/2620(RSP)).

1.5.

Az EGSZB ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az energiaunió irányítása kulcsfontosságú. Ahogy azt az EGSZB korábban az energiaunió irányításáról szóló véleményében (1) kifejtette, mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy az irányítás során minden szintű döntéshozót arra ösztönözzenek, hogy készítsenek 2030-on túlmutató, hosszú távú terveket, vegyék figyelembe a társadalom minden érdekelt felének – különösen a veszélyeztetett csoportoknak – az érdekeit és nézeteit, igazodjanak a szabályozási és technológiai változáshoz, és a döntéshozókat tegyék nyilvánosan elszámoltathatóvá.

1.6.

Az EGSZB megállapítja, hogy Európában már megkezdődött az energetikai átállás: a hatékony technológiáknak és annak köszönhetően, hogy a lakosság a tiszta energiát részesíti előnyben, csökken az energiafogyasztás, miközben nő a megújulóenergia-termelés. Az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés azonban bizonyos tekintetben túl optimistának tűnik az elért eredmények értékelését illetően. Az EGSZB üdvözli az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés következtetéseit az éghajlatról szóló, 2018. évi Talanoa-párbeszéd jelentőségét illetően, és hangsúlyozza, hogy további teendők szükségesek az innováció, a beruházás, a globális együttműködés és a kereskedelem területén, hogy törekvéseinknek megfelelően világszinten vezető szerepet játszhassunk.

1.7.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés elsősorban a műszaki infrastruktúra akadályaira összpontosít. A jövőben sokkal több figyelmet kell szentelni azoknak a további piaci és intézményi akadályoknak, amelyek miatt a nagyközönség, a fogyasztók, a közösségek és a kkv-k nem tudnak részt venni a tiszta energiára való átállásban és a kapcsolódó uniós támogatási mechanizmusokban, és azok előnyeit sem élvezhetik. Nem vették figyelembe akadályként például a megújuló energiába történő beruházás tőkeköltségének Unión belüli eltéréseit, a jogállamiság elégtelen érvényesülését, a korrupciót, az elégtelen igazgatási kapacitást, a hálózathoz való hozzáférés nehézségeit, továbbá az energiarendszeren belül a digitalizáció és a demokratizálás hiányát.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés tudomásul veszi a megújuló és más tiszta energiák csökkenő technológiai költségét. Kéri az Európai Bizottságot, hogy jövőbeli stratégiájában és beruházási eszközeiben vegye figyelembe ezeket a vívmányokat, és gondoskodjon arról, hogy a naprakésszé tett 2050-es ütemterv középpontjában a társadalmi kilátások álljanak.

2.   Előzmények és a korábbi EGSZB-ajánlásokra való hivatkozások

2.1.

Az Unió lakossága határozottan és egyre jobban támogatja az energiaunió célkitűzéseit és az ambiciózusabb éghajlati és energiapolitikát. Az éghajlatváltozásról szóló legfrissebb – 2017. márciusi – Eurobarométer felmérés (2) alapján az éghajlatváltozás a válaszadók 74 %-a szerint nagyon súlyos probléma, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a hatékonyabb energiafelhasználás 79 %-uk szerint fellendítheti az uniós gazdaságot és foglalkoztatást, az új tiszta technológiákkal kapcsolatos uniós szakértelem harmadik országokban történő előmozdítása 77 %-uk szerint lehet előnyös az Unió gazdasága számára, 65 %-uk pedig azzal is egyetért, hogy a fosszilis tüzelőanyagok harmadik országokból való behozatalának csökkentése gazdasági előnyöket biztosíthat az Uniónak. A válaszadók nagy többsége egyetért azzal is, hogy több állami pénzügyi támogatást kellene biztosítani a tiszta energiára való átálláshoz, még akkor is, ha ez a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos támogatások csökkentésével jár (79 %), továbbá azzal, hogy a fosszilis tüzelőanyagok behozatalának csökkentése növelheti az uniós energiaellátás biztonságát (64 %).

2.2.

Az energiaunió célkitűzéseit az európai üzleti közösség is egyre jobban támogatja, az energiaágazaton kívül és belül egyaránt. E támogatás jó példája az európai villamosenergia-ipar szövetségének, a Eurelectricnek az új jövőképe (3). A Eurelectric kinyilvánítja, hogy „a Párizsi Megállapodás alapján és tekintettel arra, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozással, a levegőszennyezéssel és a természeti erőforrások kimerülésével”, kötelezettséget vállal a következők iránt: „beruházás a tiszta energiatermelésbe és az átállást lehetővé tevő megoldásokba, a kibocsátások csökkentése és a szén-dioxid-semlegesség jóval a század közepét megelőzően történő megvalósítására való aktív törekvés”, „az erőforrások helyett a technológián alapuló európai gazdaságra való, olyannyira szükséges átállás” előmozdítása, „a társadalmi és környezeti fenntarthatóság” lehetővé tétele, továbbá „a fenntarthatóság beágyazása értékláncunk valamennyi részébe, és olyan intézkedések meghozatala, amelyek támogatják a meglévő eszközök olyan irányú átalakítását, hogy azok megfeleljenek a nulla szén-dioxid-kibocsátású társadalom célkitűzésének”.

2.3.

Egyre több szakértői és tudományos megállapítás erősíti meg, hogy az EU energiaágazata jelentősen profitálhat a fotovoltaikus berendezések, a szélenergia és a kiegyenlítő technológiák gyorsan csökkenő áraiból. A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) által nemrég közzétett jelentés (4) szerint „az EU 2030-ig 34 %-kal növelheti a megújuló energiák arányát az energiahordozó-összetételében, ami a 2016-os arány kétszerese, és pozitív nettó gazdasági hatást jelent”. Ez a növekedés „2030-ig évente 44–113 milliárd euro megtakarítást eredményezne, az energiaköltségekkel kapcsolatos megtakarításokat és az elkerült környezeti és egészségügyi költségeket is beleszámítva”. Egy másik, az „Energy Union Choices” csoport által végzett kutatás (5) szerint „az EU villamosenergia-szerkezetével kapcsolatos legköltséghatékonyabb forgatókönyv az, hogy a megújuló energiák az Európai Bizottság elképzeléseinél sokkal nagyobb arányt – 2030-ra 49 % helyett 61 %-ot – tesznek ki a villamosenergia-termelésben. E forgatókönyv megvalósulása esetén az EU 2030-ig évente 265 Mt-val több CO2 kibocsátását kerülné el, valamint 600 millió euro energiarendszer-költséget takarítana meg, és összességében (nettó) 90 000 további munkahelyet teremtene.”

2.4.

Fontos kezdeményezésekre került sor, mint amilyen a – többek között Európa legkülső régióiban található – szigetek tiszta energiára való átállásának felgyorsításáról szóló, 2017. májusi máltai nyilatkozat, a tiszta energiára irányuló ipari versenyképességi fórum, az Európai Unió iparpolitikai stratégiájáról szóló közlemény, továbbá az „európai akkumulátorszövetség” létrehozására irányuló törekvések. Ezek a kezdeményezések mind kulcsfontosságúak az olyan integrált iparpolitikára irányuló erőfeszítések szempontjából, amely képes az energetikai átállás támogatására, ugyanakkor pedig a minőségi munkahelyteremtés fellendítésére, és úgy kell tekinteni, hogy lehetőséget kínálnak az ipar számára, hogy demonstrálja: Európa képes megfelelő megoldásokat kidolgozni a jelenlegi kihívásokra.

2.5.

Az EGSZB több alkalommal is kijelentette, hogy az energiauniónak stabil, támogató környezetet kell biztosítania az európai vállalkozások számára, hogy lehetővé tegye számukra a beruházást és a foglalkoztatást, és erre ösztönözze a vállalkozásokat, különös figyelmet fordítva a kkv-kban rejlő lehetőségekre. Ehhez az energiaunió megbízható irányítási rendszerének közös létrehozására van szükség, amelyre csak akkor kerülhet sor, ha az energiaunió irányításáról szóló, az Európai Bizottság által javasolt rendeletben messzemenő módosításokat hajtanak végre.

2.6.

Az EGSZB mindig is úgy tekintette, hogy a megfizethető energia rendelkezésre állása és az ehhez való fizikai hozzáférés kiemelt szerepet játszik az energiaszegénységnek – mint a polgárok alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokra való átállását is akadályozó problémának – a megelőzésében. Üdvözli tehát az Energiaszegénységi Megfigyelőközpont létrehozását, amely az első lépés az európai energiaszegénység felszámolását célzó, messzebb mutató európai fellépés kidolgozása felé.

2.7.

Az EGSZB kérte, hogy az energiaunió helyzetéről szóló következő jelentés értékelési kritériumai között a szociális dimenzió is szerepeljen. Határozottan üdvözli tehát az Európai Bizottság által előirányzott szociális kezdeményezéseket, például a magas szén-dioxid-kibocsátású régiókkal és az energiaszegénységgel kapcsolatos kezdeményezést, továbbá az energiaunió szociális vetületével foglalkozó külön alszakasz beillesztését az energiaunió helyzetéről szóló jelentésbe. Ezt a nagyszerű első lépést a jövőben is támogatni kell, például „a polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumának” közös kidolgozásával.

2.8.

Az EGSZB megállapítja, hogy az energetikai átálláshoz nincs szükség olyan beruházásra, amelynek mértéke jelentősen eltérne az elsősorban importált fosszilis tüzelőanyagokon alapuló jelenlegi energiarendszer fenntartásához szükséges beruházásokétól. Jelentősen eltérő jellegű – többek között a dekarbonizációra, a digitalizálásra, a demokratizálásra és a decentralizálásra irányuló – beruházásokra lesz azonban szükség. A fő feladat az, hogy a tőkét a magas szén-dioxid-kibocsátású erőforrások helyett az alacsony szén-dioxid-kibocsátású erőforrások és infrastruktúrák felé csoportosítsuk át. Ezen átcsoportosítás során hatékonyan kell felhasználni az uniós és nemzeti közpénzeket, így például fokozatosan ki kell vezetni a fosszilis tüzelőanyagok számára nyújtott valamennyi állami támogatást (többek között a gázvezetékeknek nyújtott uniós köztámogatást), anélkül hogy ez hátrányosan hatna az ipari versenyképességre és a foglalkoztatásra, valamint torzítaná az egységes piacot.

2.9.

Ahhoz, hogy a magánbefektetők végrehajthassák ezt a tőke-átcsoportosítást, az állami hatóságoknak célravezető és kiszámítható szén-dioxid-árakról kell gondoskodniuk valamennyi gazdasági tevékenység számára. Ennek része lehet a kibocsátáskereskedelmi rendszerben egy minimális szén-dioxid-ár meghatározása az energiaadók összehangolásával ötvözve. Ehhez az uniós szakpolitikai eszközök észszerűsítésére és az eszközök közötti átfedések elkerülésére van szükség, mivel ez utóbbiak torzítják a beruházási jelzéseket. Az EGSZB kérte továbbá az Európai Bizottságot, hogy aktívan törekedjen egy globális szén-dioxid-árazási rendszer kidolgozására, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosítana az európai vállalkozások számára az exportpiacokon, valamint az importtermékek tekintetében.

3.   Megjegyzések az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentésről és a nyomon követés lépéseiről

3.1.   Erőteljes és demokratikus irányítás megteremtése Európa energetikai átállásához

3.1.1.

Az EGSZB szerint az Uniónak és legtöbb tagállamának folytatnia kell az energetikai döntéshozatal demokratizálását, például az olyan eszközök eredményes felhasználásának előmozdításával, mint amilyen a deliberatív közvélemény-kutatás és az európai polgári kezdeményezés, továbbá azzal, hogy biztosítja a szervezett civil társadalom szisztematikus bevonását és a szükséges forrásokat ahhoz, hogy a civil társadalom részt vehessen a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek elkészítésében és végrehajtásában.

3.1.2.

Az EGSZB elismeri, hogy az energiaunió erőteljes és demokratikus irányításához az Európai Környezetvédelmi Ügynökség keretében egy „európai energetikai információs szolgálat” létrehozására van szükség, amely képes lenne biztosítani a tagállamok által benyújtott adatok jó minőségét, az energiaunió előrehaladásának értékeléséhez szükséges valamennyi adathalmaz egységes beviteli pontjaként tudna működni, az érdekelt felekkel együtt kidolgozná a különféle forgatókönyvekre vonatkozó feltételezéseket, nyílt forrásokra alapuló modelleket biztosítana a különféle feltételezések teszteléséhez, és ellenőrizné, hogy a különféle előrejelzések összhangban vannak-e egymással. Munkája szabadon hozzáférhető lenne valamennyi döntéshozó, vállalkozás és a nagyközönség számára.

3.1.3.

Hogy minden európai vállalkozás és különösen a kkv-k számára stabil és támogató üzleti környezetet lehessen biztosítani, az Uniónak és valamennyi tagállamának hosszú távú energiaterveket kell kidolgoznia, hogy megvalósítható legyen az általuk a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott, a szén-dioxid-semlegességre vonatkozó célkitűzés. Ezeket a terveket a lehető leginkluzívabb módon kell kidolgozni, és azoknak be kell épülniük az energiaunió irányításáról szóló rendeletben előirányzott, 2030-as és hosszú távú tervekbe. Ágazati vonatkozású és regionális dekarbonizálási stratégiákról is rendelkezni kell, hogy meghatározhatók legyenek a vállalkozási és helyi lehetőségek, és előre lehessen jelezni a munkahelyek jövőbeli létrejöttét és megszűnését a gördülékeny átmenet biztosítása érdekében.

3.1.4.

Az EGSZB üdvözli a magas szén-dioxid-kibocsátású régiók és szigetek energetikai átállás során történő támogatására irányuló kezdeményezéseket. Kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az energetikai átállásra irányuló regionális megközelítéseket. Az Európai Bizottság ennek kapcsán minden érintett tagállamot és régiót be kell, hogy vonjon annak közös feltérképezésébe, hogy az egyes európai régióknak milyen erősségei és gyenge pontjai vannak az energetikai átállás vonatkozásában. Ennek eredményét pedig fel kell használni ipari stratégiáikban, emellett segítségül kell hívni a munkahelyek átállás miatti létrejötte, megszűnése és átalakítása terén várható következmények előrejelzéséhez.

3.1.5.

Az EGSZB emellett felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki további mutatókat, hogy nyomon követhetők legyenek az energetikai átállás energiával kapcsolatos ágazatokra kifejtett hatásai és ezek alakulása, ugyanakkor javítsa a szociális mutatókat, ideértve a kifinomultabb adatgyűjtést és a nyilvánossággal és a civil társadalommal kapcsolatos új általános mutatókat, az EGSZB e témákról szóló véleményeinek (6) megfelelően.

3.2.   A polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumának közös kidolgozása

3.2.1.

Az EGSZB szerint Európában szükség van „a polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumára”, amelyet az Unió, a tagállamok, a régiók, a városok, a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom fogadna el annak érdekében, hogy az átállás során senki se maradjon le. Ez lehetne az energiaunió hatodik dimenziója, és ebben valamennyi szociális szempont – így többek között a minőségi munkahelyteremtés, a szakképzés, a fogyasztók oktatása és képzése, a szociális védelem, a munkahelyek megszűnésével szembesülő átmeneti régiókra irányuló speciális tervek, az egészség és az energiaszegénység – szerepelne.

3.2.2.

Az EGSZB szerint az energiaunióhoz kapcsolódóan szükség van egy, az energetikai átmenethez való alkalmazkodást segítő európai alapra, amely segítené az energetikai átállás következtében munkahelyük elvesztésével fenyegetett munkavállalókat. Ez jelezné, hogy Európa gondoskodni kíván arról, hogy az energetikai átállás során senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe.

3.2.3.

Az EGSZB szerint az energetikai átállás olyan lehetőség, amellyel Európában felszámolható az energiaszegénység, és javítható az életminőség, a munkahelyteremtés és a társadalmi befogadás. Az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont megállapításaira alapozva az energiaszegénység felszámolására irányuló európai cselekvési tervet kell kidolgozni az érdekelt felekkel, többek között a fogyasztóvédelmi szervezetekkel együttműködve, hogy biztosítható legyen, hogy az állami fellépés egyre inkább az energiaszegénység hátterében álló okokra irányuljon. Az EGSZB – megjegyezve, hogy a „Tiszta energia minden európainak” csomagról szóló véleményében (7) azt állapította meg, hogy az energiaszegénység felszámolásának kulcsa a beruházás, továbbá hogy különösen a veszélyeztetett háztartások szembesülnek akadályokkal a finanszírozáshoz jutás terén – hangsúlyozza, hogy a probléma enyhítésére irányuló intézkedéseket fokozatosan megelőző intézkedésekkel kell felváltani, amilyenek például a régi épületek közel nulla energiafelhasználású épületekké való átalakítását célzó felújítások. E tekintetben a szociális tarifák csak ideiglenes segítséget jelenthetnek, és ezeket fokozatosan olyan mechanizmusokkal kell felváltani, mint amilyenek például az energiacsekkek vagy pedig az épületek jelentős korszerűsítéséhez és az elektromos személygépjárművek beszerzéséhez nyújtott állami támogatások.

3.2.4.

A polgárok által vezérelt energetikai átállás megvalósításához és a maximális társadalmi és gazdasági előnyök egész társadalom számára történő biztosításához elengedhetetlen a polgárok és a közösségek körében a helyi megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos felelősségvállalás elismerése és támogatása. Valamennyi támogatási mechanizmus és energiapiaci reform lehetővé kell, hogy tegye a helyi közösségek számára az energiatermelésben való aktív részvételt és az energiapiacra való tisztességes bejutást. Aktív támogatást kell nyújtani azon tagállamok számára, ahol hiányzik az energetikai átállásban való említett aktív lakossági részvétel biztosítására, konkrétan pedig az uniós finanszírozási mechanizmusokhoz való hozzáférés támogatására és közösségi tulajdonú projektek biztosítására vonatkozó intézményi kapacitás.

3.2.5.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak az Erasmus Pro kísérleti projektjére építve „zöld Erasmus Pro programot” és más projekteket kellene kidolgoznia, amelyek több fiatalt tudnának az energetikai átállás bővülő ágazataiba vonzani az ilyen munkahelyek imázsának és munkafeltételeinek javítása útján.

3.2.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság célul tűzte ki, hogy 2030-ra felére csökkentse a légszennyezés által okozott korai halálesetek számát (2015-ben 400 000 idő előtti elhalálozás történt Európában). Az EGSZB szerint az Uniónak és valamennyi tagállamának magas szintű szakpolitikai prioritásként kell kezelnie a légszennyezés elleni küzdelmet. Meg kell erősíteni a járművek és az erőművek által kibocsátott légszennyezés csökkentését célzó szabályozási intézkedéseket, és intézkedéseket kell hozni a fosszilis tüzelőanyagok közlekedésben és energiatermelésben való felhasználásának fokozatos csökkentésére és végül felszámolására.

3.2.7.

Az EGSZB üdvözli, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentésben megfelelőbb információk állnak rendelkezésre az uniós beruházási eszközök felhasználásáról és a lakosságra, a közösségekre és a kkv-kra gyakorolt hatásukról, azonban megállapítja, hogy javítani kell a polgárok és a közösségi projektek ezen erőforrásokhoz való hozzáférési lehetőségeit (pl. pénzügyi platformok támogatásával, különösen azokban a tagállamokban, ahol nincsenek ilyen szervezetek).

3.2.8.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a „Tanulmány az európai energiaunió lakossági termelő-fogyasztóiról” című, az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentést kísérő dokumentum következtetéseit és megállapításait, különösen az egyik megállapítást, amely szerint „az uniós lakossági termelő-fogyasztók számára nincs harmonizált szabályozási keret, és a tagállamok eltérő megközelítéseket alkalmaznak”, továbbá azt az ajánlást, hogy „A lakossági termelő-fogyasztók közös, átfogó fogalommeghatározása katalizálhatja egy egyértelmű és határozott uniós politika és szabályozási keret kidolgozását, amely támogatja a fogyasztók saját termelését…” (8).

3.3.   Közlekedés

3.3.1.

Az energetikai átállás villamosítási vetületét illetően fokozott szakpolitikai és jogszabályi következetességre van szükség az energetikai ágazat hagyományosan elkülönülő szegmensei között. Immár tény, hogy a villamosenergia-ipari és a közlekedési ágazat egyre szorosabban kapcsolódik egymáshoz, és az EGSZB üdvözli a „Tiszta energia minden európainak” és a „Tiszta mobilitás” jogalkotási csomagok közötti konzisztencia biztosítására irányuló erőfeszítéseket.

3.3.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés nem veszi figyelembe a személygépjármű-értékesítések és/vagy -használat esetében a fosszilis üzemanyagok kivezetését, amelyet nemrég több tagállam és város – például Hollandia és Párizs – bejelentett. A gépjárműveket érintő emissziós botránnyal kapcsolatos események és az éghajlatváltozást, a légszennyezést, az egészséget és a környezetet érintő következmények azt mutatják, hogy sürgős fellépésre van szükség. Az EGSZB szerint az Uniónak összehangolt keretet kellene biztosítania a személygépjárművekben használt gázolaj és benzin kivezetésére annak megakadályozása érdekében, hogy a nemzeti és szubnacionális szinten hozott összehangolatlan és kiszámíthatatlan döntések kedvezőtlenül érintsék az ipari versenyképességet és a munkahelyeket, illetve torzítsák az egységes piacot.

3.3.3.

Annak elkerülése érdekében, hogy az alacsony jövedelmű tulajdonosok olyan szennyező járművekkel rendelkezzenek, amelyek használatát számos városi területen egyre inkább korlátozzák, uniós szintű jogalkotási és pénzügyi ösztönzőket kell bevezetni a meglévő járművek erőátviteli rendszerének alacsony költséggel járó korszerűsítése vagy fosszilis üzemanyag használata helyett zéró kibocsátású technológiával működővé történő átalakítása érdekében. Egy ilyen intézkedés az erőforrások felhasználását és a fosszilis üzemanyaggal működő személygépjárművek helyett az elektromos járművekre való átállás társadalmi költségeit is minimalizálná, és hozzájárulhatna egy olyan átálláshoz, ahol az alacsonyabb, illetve magasabb jövedelmű régiók és tagállamok között fokozódna a kohézió.

3.3.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés szerint az akkumulátorok „stratégiai helyet foglalnak el” az „innovációs prioritásokban”, továbbá hogy ez a technológia is „nélkülözhetetlen alaptechnológiát” jelent „az energiaunió célkitűzéseinek elérésében”. Az EGSZB támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy „jelentős támogatást” mozgósítsanak „az akkumulátorok és az akkumulátorcella-technológia számára”, továbbá hogy az Unió ambiciózus szerepet játsszon a globális piacon.

3.4.   Az energetikai átálláshoz szükséges infrastruktúra és ipari fejlesztés

3.4.1.

Az energetikai átállás számos iparágat jelentős mértékben érint: először is az energiatermelőket, illetve magát az energetikai ágazatot; másodszor az energiát termelési tényezőként alkalmazó ágazatokat, különösen az energiaintenzív ágazatokat; harmadszor pedig azokat az ágazatokat, amelyek energetikai és éghajlattal kapcsolatos technológiákat és megoldásokat nyújtanak. A vállalkozások kockázatokkal és előnyökkel egyaránt szembesülnek, és az Uniónak mindenképpen segítséget kell nyújtania az ágazatok számára a lehetőségek megragadásában és a kihívások kezelésében.

3.4.2.

Az EGSZB szerint az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés nem veszi figyelembe, hogy az Egyesült Államok Párizsi Megállapodásból való kilépéséről szóló bejelentése történelmi lehetőséget kínál az európai vállalkozások, innovátorok, munkavállalók és befektetők számára arra, hogy a virágzó tisztaenergia-piacokon megerősítsék globális vezető szerepüket. Az Uniónak a tiszta energia valamennyi területén – az energiahatékonyságtól az e-mobilitásig – fokozni kell ambícióit, hogy az európai vállalkozások rendelkezésére álljon egyrészt egy megbízható belföldi piac, ahol biztonságosan alkalmazható az innováció, másrészt egy, a tiszta energiával kapcsolatos megoldásoknak a világ többi része számára történő exportálását célzó integrált ipari stratégia.

3.4.3.

Az EGSZB ismételten arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen átfogó értékelést az alacsony szén-dioxid-kibocsátás elérését szolgáló jelenlegi szakpolitikai eszközökről annak érdekében, hogy a megfelelő eszközöket használják a célkitűzések leghatékonyabb módon történő elérésére a megfelelően szabályozott piacokon. El kell kerülni a piaci verseny és az átláthatóság hiánya miatt az energiafelhasználókra háruló indokolatlan terheket, valamint egyéb olyan akadályokat, mint például a számlák bonyolultsága.

3.4.4.

Az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentést kísérő, az uniós támogatásra jogosult „közös érdekű projekteket” tartalmazó új lista szerint a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek száma csökken, és a lista az előző listában szereplő 77 projekthez képest most már csak 53 földgázprojektet tartalmaz. Egyes elemzők szerint ez azonban pusztán a többelemű projektek csoportosításának és összevonásának eredménye, és az új listában kb. 90 földgázprojekt szerepel, ami valójában emelkedést jelent a földgázprojektek számában. A fosszilis tüzelőanyagok infrastruktúrájába való beruházások esetén, tekintettel az elértéktelenedő eszközök jelentős környezeti és gazdasági kockázataira, az ilyen projekteket és a „közös érdekű projekt” minősítés megadását a lehető legkorábban újra kell értékelni.

3.5.   Energiabiztonság és az energiaunió geopolitikai vetülete

3.5.1.

Az EGSZB szerint – ahogy arra tavalyi véleményében is rámutatott – az energiabiztonság továbbra is az energiaunió kritikus célkitűzése. Ennek legfontosabb, megőrzendő tényezői az energiahatékony gazdaság és a fenntartható és megbízható helyi energiatermelési, -átviteli és -tárolási infrastruktúra, a jól működő energiapiacok és az olyan kereskedelmi kapcsolatok, amelyek teljesen összhangban vannak az uniós vívmányokkal. Jobban meg kell határozni az energiabiztonsági célkitűzést, és ebben az energiaimport és a belföldi termelés szempontjain kívül a teljes energiarendszer fokozott ellenálló képességét, a társadalmi innovációt, a magatartás megváltoztatását és a kiberbiztonságot is figyelembe kell venni.

3.5.2.

Az EGSZB üdvözli az energiauniónak az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentésben ismertetett külső dimenzióját, és egyetért azzal, hogy „Az uniós kül- és fejlesztéspolitikák lényegesek a tiszta energiára és a kis szén-dioxid-kibocsátásra való átállás globális támogatása, valamint az EU energiabiztonsága és versenyképessége megerősítése érdekében”. Sajnos egyre több bizonyíték van arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok Unióba történő behozatalában érintett egyes államok és vállalkozások a szokásos üzleti gyakorlathoz viszonyítva nem megfelelő gyakorlatokat folytatnak, és alkalmanként agresszív módon próbálják befolyásolni a tagállamok és más fontos érdekelt felek energia- és éghajlat-politikáit. Ha az energiaunió végrehajtásáról szóló szakpolitikai vitához hiteles, demokratikus környezetet kívánunk biztosítani, akkor ezeket a tevékenységeket szisztematikusan nyomon kell követni, nyilvánosságra kell hozni és ezekre aktívan kell reagálni.

3.5.3.

Az energiarendszerek digitalizációja miatt fejlett digitális infrastruktúrát kell kiépíteni, és a kiberbiztonság fokozására irányuló intézkedéseket az energiabiztonság megteremtésére irányuló erőfeszítések fontos részévé kell tenni. Tekintve, hogy az intelligens villamosenergia-hálózatok és az elektromos járművek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a villamosenergia-infrastruktúra is a közlekedési rendszer kulcsfontosságú elemévé válik. Ebben az összefüggésben még fontosabb lesz az összekapcsolódó energia-, illetve közlekedési ágazat és ezek digitális infrastruktúráinak kiberbiztonsága.

3.5.4.

Az energiaunió sikere attól függ, hogy biztosítani lehet-e az uniós jogszabályok betartását, valamint azt, hogy az európai energiaprojektek az európai piaci jogszabályok alapján működjenek. Ez különösen fontos az olyan beruházási projektek esetében, amelyek esetlegesen – és sokak számára nyilvánvalóan – ellentétesek az energiaunió célkitűzéseivel. Ez számos tagállamban politikai és gazdasági aggodalmakat kelt, ami hozzájárul ahhoz, hogy ezen országok társadalma elveszítse a bizalmat azon értékek iránt, melyek alapján csatlakozott az Unióhoz. Ezenkívül az európai integrációtól vonakodó politikusok a jogállamiság tiszteletben tartásának hiányát arra használhatják fel, hogy példaként rámutassanak az uniós integráció gyenge pontjaira, ami tovább rontja az EU egységét és integritását. Az EGSZB ezért nyomatékosan javasolja, hogy olyan projekteket, mint az Északi Áramlat 2, valamint más stratégiai szempontból fontos projekteket az energiaunió szabályainak megfelelően dolgozzanak ki.

4.   A civil társadalom bevonása és az EGSZB hozzájárulása

4.1.

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy 2018 mint az energiaunió „kötelezettségvállalásának éve” sikerének biztosítása nemcsak demokratikus okokból, hanem magának az energetikai átállásnak a hatékonysága szempontjából is fontos. Az európai energiarendszer átalakítása ugyanis gyorsabb, olcsóbb és demokratikusabb lesz, ha az emberek irányítják, akik egyre inkább aktív fogyasztókká, termelő-fogyasztókká, munkavállalókká, „közösségi kiszervezőkké” és közösségi finanszírozókká válnak az energetikai átállásban. A mikrofinanszírozási, vagyis helyi kölcsönök útján biztosított eszközök és a beruházások elősegítése kulcsfontosságú az energetikai átállás demokratizálásának, az abban való széles körű társadalmi részvételnek és az energetikai átállás társadalmi fenntarthatóságának az elősegítésében. Az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy a jelenlegi helyzetet, amikor az energiapolitikát még nemzeti szinten is „kevesek döntései” vezérlik, olyan helyzet váltsa fel, ahol azt ténylegesen „mindenki fellépése” irányítja.

4.2.

Az EGSZB üdvözli az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés felhívását az egész társadalom mobilizálására. Továbbra sem egyértelmű, hogy az Európai Bizottság hogyan biztosítaná, hogy erre sor kerüljön, mivel konkrét javaslat a végrehajtás mikéntjére nem született, és a jelentés a tiszta energiára való átállás „úttörői” kapcsán ráadásul nagyon problémás példákat is említ. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy jobban működjön együtt a döntéshozókkal és az érdekelt felekkel, és fogjon össze mindenekelőtt a nemzeti és regionális gazdasági és szociális tanácsokkal és a szervezett civil társadalommal annak érdekében, hogy tiszta energiát biztosítsanak valamennyi európai számára.

4.3.

Az EGSZB-t aggasztja az emberek és a közösségek jogalkotási javaslatokban való nyilvános részvételének mértéke a tavaly bejelentett és megvalósított „széles körű nyilvános vitát” követően. Azt javasolja, hogy az energiaunió helyzetéről szóló további jelentések tükrözzék az energiaunión belüli, nyilvános viták és nyilvános részvétel alapján elfogadott szakpolitikákat és gyakorlatokat, és ezeket egyértelműen fejlesszék.

4.4.

Az EGSZB ezzel összefüggésben támogatja az Európai Parlament által nemrég elfogadott jelentést, amely szerint „A tagállamoknak létre kell hozniuk a többszintű energiapolitikai párbeszéd állandó platformját, amely egybegyűjti a helyi hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket, az üzleti közösséget, a beruházókat és más érintett érdekelt feleket, hogy megvitassák az energia- és éghajlat-politikák tekintetében tervbe vett különböző lehetőségeket”, valamint ismételten kijelenti, hogy fontos a szakszervezetek, fogyasztói szervezetek és környezetvédelmi civil szervezetek bevonása az ilyen platformokba, valamint az eredményes részvételükhöz szükséges források biztosítása.

4.5.

Az EGSZB aktívan hozzá kíván járulni az uniós szintű intézmények, a szervezett civil társadalom, valamint a helyi és regionális önkormányzatok és intézményeik közötti, az energiaunió célkitűzései szempontjából fontos szinergia és együttműködés további fejlesztéséhez. Az energetikai vonatkozású szakpolitikák eredményes adaptálásához és végrehajtásához a helyi és a regionális önkormányzatok kezében van a kulcs, mivel ők közel vannak a nagyközönség szintjéhez és ismerik az egyes konkrét helyi helyzeteket. Kulcsfontosságú döntéshozatali szintet képviselnek olyan ágazatokban, mint a szállítás, a várostervezés, az épületek és a jólét, ezért rendkívül fontos szerepet játszanak az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások előmozdítását célzó összehangolt intézkedések szempontjából.

4.6.

Az EGSZB szerint a társadalomtudományok és a humán tudományok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gazdasági és politikai döntéshozók, továbbá a lakosság megfelelő eszközökkel rendelkezzenek annak megértéséhez, hogy mi áll a végfelhasználók, többek között a kkv-k és a lakosság energiával kapcsolatos döntéseinek hátterében. Az energiauniónak ezért egy olyan küldetésorientált, a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós kutatási és innovációs programra van szüksége, amely teljeskörűen bevonja a társadalomtudományokat és a humán tudományokat, ahogy azt az Európai Bizottságnak az uniós kutatási és innovációs programok hatásának maximalizálásával foglalkozó független magas szintű csoport által készített jelentése (Lamy-jelentés) is javasolja.

---

(1)  HL C 246., 2017.7.28., 34. o.

(2)  https://ec.europa.eu/clima/news/eu-citizens-increasingly-concerned-about-climate-change-and-see-economic-benefits-taking-action_en

(3)  https://cdn.eurelectric.org/media/2189/vision-of-the-european-electricity-industry-02-08-2018-h-864A4394.pdf

(4)  http://irena.org/newsroom/pressreleases/2018/Feb/EU-Doubling-Renewables-by-2030-Positive-for-Economy.

(5)  http://www.energyunionchoices.eu/cleanersmartercheaper/.

(6)  HL C 264., 2016.7.20., 117. o. HL C 288., 2017.8.31., 100. o.

(7)  HL C 246., 2017.7.28., 64. o.

(8)  JUST/2015/CONS/FW/COO6/0127 jelű tanulmány.